adozona.hu
BH 2022.8.213
BH 2022.8.213
A munkavállaló azonnali hatályú felmondásához kapcsolódó juttatások önkéntes munkáltatói teljesítése nem zárja ki a jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményének utóbb, perben történő érvényesítését és a már kifizetett összeg visszakövetelését [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bek., (3) bek., 287. § (2) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes 2011. május 1-től állt a felperes alkalmazásában kezdetben humánerőforrás és szervezetstratégiai igazgató munkakörben, 2011. december 15-től munkaviszonya megszűnéséig vezérigazgató (cégvezető) munkakört töltött be. Felette a munkáltatói jogkört megosztva a felügyelőbizottság, valamint annak elnöke gyakorolta a felügyelőbizottság ügyrendjében meghatározottak alapján.
[2] Az alperes 2019. október 29-én a 2011. május 1-jétől fennálló munkaviszonyát a munka törvénykönyvéről szóló...
BH 2022.8.213 A munkavállaló azonnali hatályú felmondásához kapcsolódó juttatások önkéntes munkáltatói teljesítése nem zárja ki a jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményének utóbb, perben történő érvényesítését és a már kifizetett összeg visszakövetelését [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bek., (3) bek., 287. § (2) bek. b) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes 2011. május 1-től állt a felperes alkalmazásában kezdetben humánerőforrás és szervezetstratégiai igazgató munkakörben, 2011. december 15-től munkaviszonya megszűnéséig vezérigazgató (cégvezető) munkakört töltött be. Felette a munkáltatói jogkört megosztva a felügyelőbizottság, valamint annak elnöke gyakorolta a felügyelőbizottság ügyrendjében meghatározottak alapján.[2] Az alperes 2019. október 29-én a 2011. május 1-jétől fennálló munkaviszonyát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 78. § (1) bekezdése alapján azonnali hatályú felmondással megszüntette.
[3] Ennek indokolása szerint a felperes felügyelőbizottsága gyakorolja a munkáltatói jogkört a Zrt. vezérigazgatója felett. A munkáltatói jogkörgyakorlás megosztva a felügyelőbizottság mint testület, és a felügyelőbizottság elnöke - akadályoztatása esetén pedig az elnökhelyettes - jogkörébe tartozik. Tekintettel arra, hogy az alperes tudomására jutott, hogy az öttagú felügyelőbizottság három tagjának megbízása lemondás miatt megszűnt, (a felügyelőbizottság elnökéé is) és felperes felügyelőbizottsága két taggal működésképtelenné vált, ez a tény a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
[4] Hivatkozott felmondásában az alperes arra, hogy a város vezetésében bekövetkezett változások miatt bizonytalan ideig nem várható a tulajdonos M. Megyei Jogú Város Önkormányzata részéről intézkedés a felügyelőbizottság törvényes működésének helyreállítása érdekében. Ez a nem fenntartható, működésképtelen és bizonytalan állapot a felügyelőbizottság ügyrendjében meghatározott munkáltatói jogkörgyakorlás akadályoztatottságát jelenti, továbbá lehetetlenné teszi az Mt.-ből fakadó együttműködési kötelezettség teljesítését.
[5] A felperes 2019 október hónapban alperes részére 1 178 182 forint munkabért, továbbá 1 080 000 forint felmentési bért, 2 592 000 forint végkielégítést, 3 146 001 forint 2011. évi prémiumot, 10 692 000 forint 2012. évi prémiumot, továbbá késedelmi kamatot kifizetett.
[6] A felperes 2019. december 30-án kelt levelével tájékoztatta az alperest, hogy az azonnali hatályú felmondást annak jogellenességére tekintettel nem fogadja el.
A felperes keresete és alperes ellenkérelme
[7] A felperes munkáltató a 2020. február 5-én előterjesztett keresetében az alperestől azonnali hatályú felmondása jogellenességének jogkövetkezményeként 12 havi távolléti díjnak megfelelő összeg, azaz 15 552 000 forint, továbbá nettó 9 202 271 forint jogalap nélküli prémium jogcímén kifizetett munkabér, ennek késedelmi kamata, nettó 718 200 forint jogalap nélkül kifizetett felmondási időre járó bér, nettó 1 723 680 forint jogalap nélkül fizetett végkielégítés jogcímén távolléti díj megfizetését kérte.[8] Álláspontja szerint az azonnali hatályú felmondásban szereplő indokolás valótlan, és nem következik abból okszerűen a jogviszony megszüntetése [Mt. 64. § (2) bekezdés]. A felügyelőbizottság a munkáltatói jogkört a munkaviszony létesítése, módosítása és megszüntetése tekintetében gyakorolta az alperes felett, így az együttműködési kötelezettségét a napi munkavégzés tekintetében alperes teljesíteni tudta volna.
[9] Önmagában az a tény, hogy a felügyelőbizottság néhány tagja lemondott, nem támasztja alá az azonnali hatályú felmondásnak azt a feltételezését, hogy "a M. város vezetésében bekövetkezett változások miatt bizonytalan ideig nem várható a tulajdonos részéről intézkedés a felügyelőbizottság törvényes működésének helyreállítása érdekében". Az alperes saját állítása szerint, mivel nem munkaviszonya, hanem igazgatósági tagságánál fogva gyakorolta jogait, végképp érthetetlen a felmondás indokolása, miszerint a munkaviszonyból eredő kötelezettségét azért nem tudta volna ellátni, mert a felügyelőbizottság szerinte nem volt döntésképes.
[10] A felperes keresetében előadta, hogy az alperes 2019. október 29-én közölte az azonnali hatályú felmondását, ugyanezen a napon a társaság HR osztályán dolgozó munkavállalók alperesi utasításra elkészítették a munkaviszony megszüntetésekor kiállítandó igazolásokat, valamint elvégezték a bérszámfejtést a munkabér és a prémium összegének tekintetében, mindösszesen bruttó 50 881 461 forint kifizetésére adott alperes utasítást.
[11] A felperes álláspontja szerint alperes részére 2011. és 2012. évi prémium és az ezen összegek után kifizetett késedelmi kamat teljesítése jogalap nélkül történ, ugyanis az Mt. 286. § szerint a munkajogi igény 3 év alatt érvényesíthető.
[12] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
[13] Hivatkozott arra, hogy a felügyelőbizottság, illetve a felügyelőbizottság elnöke megosztva gyakorolta felette a munkáltatói jogokat, a munkaviszony-létesítés és -megszüntetés, illetve a díjazás megállapítása, a kifizetésekről való döntés az ügydöntő felügyelőbizottság mint testület hatáskörébe tartozott, míg minden egyéb a felügyelőbizottság mindenkori elnökének hatásköre volt.
[14] Előadta, hogy 2019. október 15-én alperes egyeztető megbeszélést tartott a felügyelőbizottság elnökével, ahol elhangzott, hogy kezdeményezik az alperes, továbbá másik két vezérigazgató munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetését, mellyel összefüggésben a 2019. október 22-ére összehívott felügyelőbizottság fog dönteni, azonban a tagok lemondása miatt az határozatképtelenné vált.
[15] Az alperes álláspontja szerint az azonnali hatályú felmondás jogszerű volt, a felmondás indoka összefoglalóan is megjelölhető, az ok valós volt, mivel a felügyelőbizottság elnöke lemondott, így nem volt kivel együttműködni.
[16] Az alperes alappal bízhatott abban, hogy a munkaviszonyát közös megegyezéssel szünteti meg, így a felperes az Mt. 6. § (2) bekezdése szerinti jóhiszeműség és tisztesség elvét sértve, korábbi magatartásával szemben formai jogellenességre hivatkozva támaszt anyagi igényeket.
[17] Az Mt. 84. § (1) bekezdésére és 209. § (6) bekezdésére hivatkozással előadta, hogy a kárátalány jelleg lehetővé teszi, hogy a munkáltató anélkül is jogosan követelhesse az ott meghatározott mértékű összeget, hogy bizonyítani kellene bármilyen mértékű kárt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy olyan esetben, amikor a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetését maga is kifejezetten kívánja, a munkavállaló egyoldalú jognyilatkozatát önként teljesítette, akkor érvényesíthesse a felperes formálisan az igényét.
Az első- és a másodfokú ítélet
[18] A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek a jogellenes azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményeként 15 552 000 forintot, továbbá nettó 718 200 forint felmondási időre járó bért, valamint nettó 1 723 680 forint végkielégítést.[19] Az elsőfokú bíróság ítéletében hivatkozott az Mt. 78. § (1) bekezdésére, a 64. § (1)-(2) bekezdésére, valamint az Mt. 164. §-ában és a 209. § (6) bekezdésében foglaltakra.
[20] Az elsőfokú bíróság kifejtette, az, hogy a felperes az alperes azonnali hatályú felmondását követően a járandóságokat kifizette, a szükséges igazolásokat kiadta, nem tekinthető a felek kölcsönös akaratának hiányában úgy, hogy a jogviszony közös megegyezéssel szűnt meg.
[21] Az alperes meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy a felügyelőbizottság működésképtelenné válását követően nem egyeztetett ezzel összefüggésben senkivel. Nem bizonyította, hogy valóban hosszabb ideig nem volt várható a felügyelőbizottság törvényes működésének helyreállítása.
[22] Kiemelte a bíróság, hogy az alperes is ismerte a felügyelőbizottság ügyrendjét, melynek 12. pontja tartalmazza, hogy ha a jogi személy működőképessége ezt megkívánja, a lemondás az új vezető tisztségviselő kijelölésével vagy megválasztásával ennek hiányában legkésőbb a bejelentéstől számított 60. napon válik hatályossá.
[23] Az alperes mint igazgatósági tag vállalta, hogy 2019. november 20-ig nem mond le igazgatósági tagságáról, továbbá ellenkérelmében azt nyilatkozta, hogy 2019. november 21-re közgyűlést hívtak össze, ebből következően tisztában volt azzal, hogy a felperes, illetve a felügyelőbizottság törvényes működése érdekében lépéseket tesznek. Ekkora lakosságszámú városban nyilvánvalóan nem életszerű, hogy hosszabb ideig, esetleg hónapokig az önkormányzat tulajdonában álló gazdasági társaságok működése érdekében ne tegyék meg a szükséges intézkedéseket.
[24] Azt a felmondási indokot, miszerint alperes munkaviszonyának fenntartását lehetetlenné teszi a felügyelőbizottság működésképtelensége, a bíróság nem találta valósnak, sem okszerűnek tekintettel arra, hogy az ügyrendből megállapítható, a felügyelőbizottság gyakorolta a munkáltatói jogokat megosztva a felügyelőbizottság elnökével az alperes felett. A felügyelőbizottság működésképtelensége a munkaviszony fenntartását nem teszi objektíve lehetetlenné, mivel alperes munkaköri leírása szerint neki voltak olyan feladatai, amelyeket az idő alatt is, amíg az új felügyelőbizottság meg nem alakul, az új elnök személye tudott nem lesz, elláthatott volna.
[25] A bíróság nem találta megalapozottnak az alperes azon hivatkozását, hogy a felügyelőbizottság elnökének lemondása folytán nem volt olyan személy, aki az alperes felett a taktikai munkáltatói jogkört gyakorolhatta volna, aki felé teljesíteni tudta volna munkaviszonyából eredő kötelezettségét, illetve aki utasítást adhatott volna részére.
[26] Az alperes csak a perben nyilatkozott arról, hogy mely feladatait nem tudta ellátni, ilyen volt az éves üzleti terv kidolgozása, a szakterület feladataival kapcsolatosan a belső ellenőrzéssel összefüggő ügyek, illetve a negyedéves zárás.
[27] Az üzleti terv kidolgozásával összefüggésben a tanúvallomásából a bíróság megállapította, hogy az éves üzleti tervet a felügyelőbizottsággal kellett egyeztetni, ennek az időszaka általában októberben volt esedékes, az októberi felügyelőbizottsági ülésnek ez az egy napirendi pontja volt, tehát legkésőbb október végéig erről a felügyelőbizottságnak döntenie kellett. Az üzleti terv elfogadásának elmaradása nem az alperes munkaköri kötelezettségeinek elmulasztása miatt történt volna, hanem a felügyelőbizottság működésképtelensége okán.
[28] Nem lehet alapos oka az azonnali hatályú felmondásnak tehát, hogy amennyiben nincs felügyelőbizottság, az alperes által nevesített feladatokat nem lehet ellátni. Akár a tevékenységek előkészítésének folyamata megvalósulhatott volna ebben az időszakban, és amikor az új felügyelőbizottság létrejön, az új elnök megkezdi a tevékenységét, akkor a határidős feladatok végrehajtása, a negyedéves zárás, az üzleti terv készítés stb., az azokkal összefüggő egyeztetés és felügyelőbizottsági döntés már realizálódhatott volna.
[29] Az az indok, miszerint az alperes az általa tervezett, de előzetesen be nem jelentett szabadságot nem tudta kivenni, illetve a munkáltatóval nem tudott ebben együttműködni, azonnali hatályú felmondás okszerű következménye nem lehet.
[30] A bíróság az azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként kötelezte alperest az Mt. 209. § (6) bekezdése alapján 12 havi távolléti díj megfizetésére.
[31] A felperes 2019. december 30-án kelt levelével - az Mt. 164. §-ában maghatározott 60 napos határidőn belül - tájékoztatta az alperest, hogy az azonnali hatályú felmondását nem fogadja el, így az alperes tudatában volt annak, hogy az ezzel összefüggésben kifizetett juttatások is vitatottak. A jogalap nélküli kifizetés tényét az alperes tudomására hozta a felperes az előírt határidőben.
[32] Az Mt. 164. §-ában foglaltakat is vizsgálta az elsőfokú bíróság, ami szerint a jogalap nélküli kifizetés 60 napon túl akkor követelhető vissza, amennyiben a kifizetés alaptalanságát alperes felismerhette vagy maga idézte elő. Ezt a perben a bíróság nem találta bizonyítottnak. A felperes nem tudta igazolni, hogy az alperes a kifizetés alaptalanságát felismerhette volna.
[33] A felperes elévülésre hivatkozása sem volt alapos, mivel elévülésre hivatkozással a követelés bírói úton nem érvényesíthető, azonban a felperes a prémiumot kifizette, így azt már elévülés címén nem követelhette vissza.
[34] A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.
[35] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy az eljárásban vizsgálni kellett, hogy az azonnali hatályú felmondásban megjelölt indokok az Mt. 78. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglaltak alapján megalapozottá teszik-e a jogviszony megszüntetését. Rögzítette, hogy a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése nem állapítható meg.
[36] A felperesi ügyrend 5/8. pontja szerint a részvénytársaság az Mt. 208. §-a szerinti vezető állású munkavállalói feletti munkáltatói jogok gyakorlása körében egyes döntések az ügydöntő felügyelőbizottság mint testület, egyes döntések a felügyelőbizottság elnökének hatáskörébe tartoznak. A felügyelőbizottság mint testület dönt a munkaviszony létesítése és megszüntetése kérdésében, míg a felügyelőbizottság elnöke a működéssel összefüggő kérdésekről.
[37] A lemondásukkal összefüggésben a polgármester a fentiekkel összhangban 2019. október 29-i levelében tájékoztatta a lemondott felügyelőbizottsági elnököt és a két tagot, hogy lemondásaik nem hatályosultak az új tisztviselők megválasztásáig, de legfeljebb 60 napig.
[38] A felügyelőbizottság tagjainak megbízása egyebekben 2019. november 13-án, a határozott idő lejártával is megszűnt volna, így megállapítható, hogy a felügyelőbizottság elnökének és két tagjának lemondása nem hatályosult, azonban a felügyelőbizottság 2019. november 13-ig működőképes volt. Így azon felmondási ok, hogy a felügyelőbizottság működésképtelensége az alperes munkaviszonyának fenntartását lehetetlenné tette, nem valós, hiszen a felügyelőbizottság elnökének és lemondott tagjainak a feladataikat 2019. november 13-ig el kellett látniuk.
[39] Az az alperesi előadás, hogy a fenntartó a felügyelőbizottság működésének helyreállítása érdekében nem kíván intézkedni, kizárólag az alperes feltételezése volt.
[40] A felperes igényérvényesítése alapelvi rendelkezésekbe [Mt. 6. § (2) bekezdés, 7. § (1) bekezdés] ütközése körében előadott alperesi fellebbezésre tekintettel arra mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy a joggal való visszaélés tilalmának megsértése akkor állapítható meg, ha valamely alanyi jog gyakorlása formálisan jogszerűen történt. Ezért valamely joggyakorlás nem lehet tételes jogszabályba ütközés miatt jogellenes és egyben a joggal való visszaélés tilalmába ütköző.
[41] Az alperes az azonnali hatályú felmondása jogkövetkezményeit alkalmazta a felperessel szemben, így a jogérvényesítés nem ütközik és nem is ütközhet az Mt. 7. § (1) bekezdésébe. Az anyagi jog megsértésének megállapítása ugyanis fogalmilag kizárja a joggal való visszaélés rögzíthetőségét (EBH 2017.M.29.).
[42] A felmondás jogellenességének elbírálása szempontjából nincs jelentősége a 2019. évi önkormányzati választások eredményének és annak sem, hogy a társaság közgyűlése a felügyelőbizottságot elnökének és tagjainak megválasztása céljából mikor és milyen módon hívta azt össze.
[43] Az elsőfokú bíróság a jogellenesség jogkövetkezményeként helytállóan kötelezte alperest az Mt. 209. § (6) bekezdés alapján 12 havi távolléti díjának megfizetésére. A felperes követelését az alperes összegszerűségében az elsőfokú eljárás során nem vitatta.
[44] A végkielégítés és a felmondási időre járó távolléti díj visszakövetelése körében osztotta az alperes álláspontját, hogy a munkáltató 2019. december 30-án kelt levele, amelyben az azonnali hatályú felmondást mint jogszerű munkavállalói intézkedést nem fogadta el, a végkielégítés és a felmondási időre járó távolléti díj visszafizetésére vonatkozóan felperesi felszólítást nem tartalmaz, továbbá a közlésére nem 60 napon belül került sor.
[45] A visszafizetésre kötelezés a végkielégítés és a felmondási időre járó távolléti díj tekintetében nem az Mt. 164. §-án alapul. Az alperesnek ezen összeget azért kell visszafizetnie, mivel munkaviszonyát a felperesnél jogellenesen szüntette meg, így az elsőfokú bíróság a jogellenesség jogkövetkezményeként helytállóan kötelezte az alperest a tartozássá vált végkielégítés és felmondási időre járó távolléti díj visszafizetésére.
[46] A 2011. és 2012. évi prémium megfizetése körében a másodfokú bíróság utalt arra, hogy az Mt. 286. § (1) bekezdésében meghatározottnál hosszabb idejű elévülési időt határoztak meg a felek megállapodásukban, mely nem ütközött jogszabályba.
[47] A felperes fellebbezésében a 2016. június 1-jei megállapodás 5. pontjának semmisségére hivatkozott az Mt. 27. § (1) bekezdés alapján. Ezen fellebbezési érvelés azonban ellentétes a Pp. 373. § (2) bekezdésében, valamint 375. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakkal.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[48] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a keresetet teljes egészében elutasító határozat meghozatalát kérte. Másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta a felperes perköltségben való marasztalásával.[49] Az alperes álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 6. § (2) bekezdését, a 7. § (1) bekezdését, a 164. §-ban és a 209. § (6) bekezdésében foglaltakat. Sérült továbbá a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 203. § (2) bekezdés a) pontja, a 266. § (1) bekezdése, a 276. § (5) bekezdése, a 279. § (1) bekezdése, a 346. § (4)-(5) bekezdése, valamint a 373. § (4) bekezdése, illetve a Pp. 279. § (1) bekezdésében foglaltak.
[50] Önmagában abból a tényből, hogy a felügyelőbizottság tagjainak lemondása nem hatályosult (az elnök kivételéve), és megbízásuk valójában a határozott időtartam lejártával 2019. november 13-án szűnt meg, nem következik, hogy ne vált volna "de facto" működésképtelenné a felügyelőbizottság az október 22 és november 13 közötti 22 napban.
[51] A másodfokú bíróság nem tulajdonított kellő jelentőséget annak a ténynek, hogy az alperes azonnali hatályú felmondása a munkaviszony fenntarthatóságának lehetetlenné válása okaként legalább akkora súllyal hivatkozott az elnök lemondására mint a testület működőképtelenné válására. Az alperes nem tudta kivenni a szabadságát, illetve a mindennapi feladatok ellátásához a felügyelőbizottság elnökével való szoros együttműködés volt szükséges.
[52] A másodfokú bíróság mind az alperes, mind pedig a maga által hivatkozott anyagi jogszabályokat (Mt. 6. § (2) bekezdés és 7. § (1) bekezdés), valamint a Kúria által közzétett 5/2017. (XI. 28.) KMK vélemény és az EBH 2017.M.29. számú eseti döntés megfogalmazását helytelenül értelmezte és alkalmazta.
[53] Feltéve, de meg nem engedve, hogy alperes azonnali hatályú felmondása jogellenes volt, vagyis alperes alanyi joggyakorlása konkrét anyagi jogi norma tételes rendelkezésébe ütközik, ez esetben vizsgálandó, hogy egy másik jogalany, a felperes alanyi jogának gyakorlása (az Mt. 164. § és 209. § (6) bekezdésére alapított munkáltatói igények érvényesítése) bár formálisan jogszerű ugyan, azonban az alapul hivatkozott jogi normák céljával, rendeltetésével ellentétes, joggal való visszaélést megvalósító. Attól, hogy az alperes joggyakorlása jogellenes, a felperesé lehet visszaélésszerű, és okozhat egyéb alapelvi sérelmet is.
[54] Alperessel szemben a felperesi igényérvényesítés valójában nem más, mint a korábban alperes által hivatkozott és az eljáró bíróságok által jogellenesen mellőzött perben jelentős tény: végletekig kiélezett városi politikai küzdelem részét képező, a politikai ellenféllel szembeni bosszú. Az eljáró bíróságok súlyosan megsértették a Pp. 346. § (4) bekezdésébe foglalt indokolási kötelezettségüket, amikor az elsőfokú bírósággal egyezően a polgármester és a gazdaságfejlesztésért és ingatlankezelésért felelős volt vezérigazgató tanúkénti meghallgatását mellőzték.
[55] A kifizetett végkielégítés és felmentési időre járó távolléti díj visszakövetelése körében az alperes az Mt. 164. §-ában foglaltakat hívta fel. A másodfokú bíróság sem hivatkozott másik jogszabályhelyre, ezáltal súlyosan megsértette a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségét. A jogerős ítélet sérti az Mt. 164. §-át.
[56] A végkielégítés fizetés elsődleges célja, hogy a foglalkoztatási jogviszonyaikból önhibán kívül kikerült, a létfenntartáshoz szükséges jövedelmet a jövőben is munkavégzéssel biztosítani kívánó és arra képes személyek számára átmenetileg megélhetést biztosítson. Az Mt. 164. § célja tehát az, hogy a megélhetést szolgáló juttatások csak szűkkörben legyenek utólag hosszú idő elteltével visszakövetelhetők, ezzel garantálva számos alapjog érvényesülését.
[57] Hangsúlyozandó, hogy a perbeli esetben nem jogerős és végrehajtható ítélet, hanem azonnali hatályú felmondás önkéntes végrehajtása keretében fizette ki felperes az általa később visszakövetelt munkabéreket alperesnek. Amennyiben annak teljesítésére végrehajtható ítélet kötelezte volna, hónapokkal vagy évekkel később megszűnt volna ezen fizetési kötelezettség, úgy nem vitás elévülési időn belül követelhette volna vissza a munkáltató a kifizetéseket. Perbeli esetben azonban a felperes önként hajtotta végre az alperes felmondásában foglaltakat, holott dönthetett volna úgy is, hogy nem teljesíti azt vállalva annak jogszerűségét, az önkéntes kifizetés folytán azonban a 60 napos határidő már rá is irányadó.
[58] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[59] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[60] A Pp. 243. § (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát, figyelemmel a Pp. 523. §-ában foglaltakra is. Erre figyelemmel a Kúria nem a korábbi beadványokra hivatkozást, hanem a jelen felülvizsgálati kérelemben konkrétan megjelölt indokokat vehette figyelembe.
[61] A Pp. 413. § (1) bekezdés a) és c) pontjában rögzíti, hogy a felülvizsgálati kérelemnek a beadványokra vonatkozó általános szabályok mellett tartalmaznia kell a felülvizsgálni kívánt ítélet számát, a jogszabálysértés pontos megnevezését a jogszabályhely megjelölésével az eljárási, illetve az anyagi jogi jogszabálysértést, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére, valamint annak indokait, hogy a fél az új határozat hozatalát vagy a határozat hatályon kívül helyezését milyen okból kívánja. Ezeknek az együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját kifejti [1/2017. Polgári jogegységi határozat folytán alkalmazandó 1/2016. (II. 15.) PK vélemény]. Fentiekből következően csak azon felülvizsgálati érvelés volt vizsgálat tárgyává tehető, amely a fenti előírásoknak megfelelt.
[62] A prémium kifizetés jogszerűségét a felek felülvizsgálati kérelemmel nem támadták, ezért az erről hozott döntést a Kúria nem vizsgálta.
[63] Az alperes azonnali hatályú felmondásában két okra hivatkozott. Egyrészt utalt arra, hogy az öttagú felügyelőbizottság három tagjának megbízása lemondás miatt megszűnt, és a felügyelőbizottság két taggal működésképtelenné vált, ami a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Másrészt arra, hogy a város vezetésében bekövetkező változások miatt bizonytalan ideig nem várható intézkedés a felügyelőbizottság törvényes működésének helyreállítása érdekében, ez pedig a "munkáltatói joggyakorlás akadályoztatottságát" jelenti, így a bíróságnak ezen indokolások körében volt módja vizsgálódni.
[64] Az alperes azonnali hatályú felmondásában a felperes felügyelőbizottsága létszámának jelentős csökkenése miatti működésképtelenséget jelölte meg indokként. Nem utalt arra - még összefoglaló jelleggel sem -, hogy ez a munkavégzését mennyiben lehetetlenítette el. Ezen indokra csak az eljárás során hivatkozott, így nem lehetett mindezt értékelni.
[65] Megalapozatlan az a felülvizsgálati érvelés, hogy a felügyelőbizottság "de facto" működésképtelenné vált, így jogszerű az erre alapított azonnali hatályú felmondás. A polgármester 2019. október 29-én levélben tájékoztatta a lemondott felügyelőbizottsági elnököt és tagokat arról, hogy lemondásaik nem hatályosultak az új tisztviselők megválasztásáig, de legfeljebb 60 napig. Ebből következően az alperes - az ugyancsak 2019. október 29-én kelt - azonnali hatályú felmondásának átadásakor (a felügyelőbizottság ügyrendjének ismeretében) nem lehetett tisztában azzal, hogy a felügyelőbizottság lemondását követően a felperesnél milyen helyzet alakul ki, arra pedig különösen nem, hogy a felügyelőbizottság elnöke és tagjai minderre miként fognak reagálni. Nem tudhatta, hogy ebben az időpontban valóban bekövetkezett-e az általa állított működésképtelen állapot. A polgármester a felügyelőbizottság ügyrendje szerint eljárt, még az azonnali hatályú felmondás napján, ezért nincs kiemelt jelentősége annak, hogy arról mikor szerzett tudomást a polgármester. Erre tekintettel a bizonyítás szükségtelen volt, nem sérült a Pp. 279. § (1) bekezdése.
[66] A másodfokú bíróság ítéletében helyesen mutatott rá arra, hogy a felügyelőbizottság elnökének és a két felügyelőbizottsági tagnak a lemondása nem hatályosult, a felügyelőbizottság tagjainak feladataikat 2019. november 13-ig el kellett látniuk. Így az az indok, hogy a felügyelőbizottság működésképtelensége "de facto" ellehetetlenült, ezáltal a munkaviszony fenntartása lehetetlenné vált, nem valós.
[67] Ugyancsak helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy az alperes munkakörénél fogva a felperes stratégiai irányítását, operatív vezetését végezte. Az SZMSZ-ben meghatározott napi munkafolyamatok ellátásához pedig nem volt szükség a felügyelőbizottsággal való szoros együttműködésre. A felügyelőbizottság elnöke maga is úgy nyilatkozott, hogy lényeges kérdésekben kellett egyeztetniük, utasítási jogköre nem volt az alperes felé. Az eljárás során bizonyítást nyert, hogy az üzleti tervet a felügyelőbizottsággal egyeztetnie kellett, ennek időszaka általában októberben volt esedékes. Az üzleti terv elfogadásának elmaradása nem az alperes elmaradt munkaköri kötelezettsége miatt történt volna meg, hanem a felügyelőbizottság működésképtelensége miatt, egyebekben az alperes semmivel nem támasztotta alá, hogy a terv elkészítését, illetve annak legalább az előkészítését miért ne tudta volna elvégezni.
[68] Az alperes sérelmezte, hogy nem volt kivel egyeztetnie szabadság iránti kérelmét. A felügyelőbizottság elnöke 2019. október 17-én már közölte az alperessel lemondási szándékát, ami végül október 21-én meg is történt. Amennyiben az alperes 2019. október 26-tól szabadságot kívánt igénybe venni, úgy azt engedélyezhette volna október 17. és október 21. között, ezáltal eleget téve együttműködési kötelezettségének. A tanúvallomás megerősítette azt az alperesi álláspontot, hogy a szabadságot nem 15, csupán néhány nappal előbb kellett igényelni. Így október 21-ig az alperes a szokásosnak megfelelően érvényesíthette volna szabadságkiadás iránti igényét, amennyiben annak kivétele szándékában állt.
[69] Az azonnali hatályú felmondás azon hivatkozása, hogy a város vezetésétől bizonytalan ideig nem várható intézkedés a felügyelőbizottság törvényes működésének helyreállítása érdekében, feltételezés volt az alperes részéről. 2019. október 29-én (az alperes jogviszony megszüntető jognyilatkozata megtétele napján) erre semmilyen konkrét adat vagy körülmény nem utalt, így az azonnali hatályú felmondás jogszerű indoka nem lehetett
[70] Fentiekből következően az alperes azonnali hatályú felmondása [Mt. 78. § (1) bekezdés] jogellenes volt, az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat helyesen értékelték (Pp. 279. §).
[71] A felperes igényérvényesítésével összefüggésben az alperes alaptalanul állította az Mt. 6. §-ában és 7. §-ában foglaltak megsértését.
[72] Az Mt. 287. § (2) bekezdés b) pontja szerint a munkavállaló azonnali hatályú felmondásával kapcsolatos igény az elévülési időn belül érvényesíthető. Ebből következően a munkáltató igényét a bíróság előtt a törvényben meghatározott határidőben, a törvény alapján előterjeszthette, így ennek kapcsán fel sem merülhet az Mt. 6. vagy 7. § megsértése, amelyek a munkajogviszonyban tanúsítandóan tartalmaznak magatartási követelményeket.
[73] Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes perindítása a polgári eljárásjogi szabályoknak megfelelően az Mt. mint anyagi jogi rendelkezés alapján történt, továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből eredően fennállt a bírósághoz fordulás joga. E jogból az a kötelezettség hárul az államra, hogy a jogviták elbírálására bírói utat biztosítson [59/1993. (XI. 29.) AB határozat].
[74] Mindebből következően pedig a felperes alkotmányos jogával élve indított pert az alperes ellen az általa jogellenesnek ítélt azonnali hatályú felmondás miatt kifizetett összegek visszakövetelése érdekében. Ezzel az indokolásbeli módosítással a másodfokú bíróság döntése - érdemben - helytálló, és nem sérti a Pp. 346. § (4) bekezdését.
[75] Az az alperesi hivatkozás, miszerint bízott abban, hogy 2019. október 22-én munkaviszonya közös megegyezéssel szűnik meg, alaptalan érvelés. Amennyiben ez a feltételezése alapos is lett volna, abból nem vonható le az a következtetés, hogy a munkáltató az azonnali hatályú felmondás esetén sem fogja igényét érvényesíteni.
[76] A végkielégítés a következetes ítélkezési gyakorlat szerint nem minősül munkabérnek (Mfv.I.10.783/2012/5.), így az ezzel ellentétes alperesi érvelés megalapozatlan.
[77] Nem volt helyes a másodfokú bíróság azon érvelése, hogy az Mt. 209. § (6) bekezdésében meghatározott 12 havi távolléti díj megfizetésére irányuló kötelezésnek átalány-kártérítés jellege volna. Ez esetben ugyanis a munkáltatónak legalább a kárt kellene bizonyítania, azonban az adott szabály alkalmazása körében erről nincs szó. Ez az összeg csupán a munkaviszony jogellenes megszüntetésének sajátos pönálé jellegű szankciója, és semmilyen összefüggésben nincs azzal, hogy a munkavállaló jogellenes munkaviszony megszüntetéshez kapcsolódóan a munkáltatót érte-e tényleges kár vagy elmaradt haszon. Mindez pedig azt jelenti, hogy az összeg távolléti díjként (az Mt. 148-152. § szerint) határozandó meg, amivel összefüggésben - az összegszerűséget illetően is - a bíróságok helyesen foglaltak állást.
[78] A munkavállalói azonnali hatályú felmondáshoz kapcsolódóan a munkáltató az Mt. 78. § (3) bekezdése alapján történő önkéntes teljesítésből azt a következtetést alappal nem lehet levonni, hogy a munkáltató - amint erre utóbb jogos igénye nyílik - nem kérheti a korábbi teljesítés visszafizetését.
[79] Az igényérvényesítés a felperes részéről a már hivatkozott Mt. 287. § (2) bekezdés b) pontja értelmében elévülési időn belül megtörtént: az azonnali hatályú felmondás jogellenességét a bíróságok megállapították, így a jogszerű azonnal hatályú felmondáshoz kapcsolódó Mt. 78. § (3) bekezdésében foglalt jogkövetkezményekre alperes nem jogosult.
[80] Mindebből következően az eljáró bíróságok helytállóan jutottak arra a következtetésre, hogy a munkáltató által ezzel összefüggésben az Mt. 287. § (2) bekezdés b) pontja szerinti igényérvényesítés megalapozott volt, és visszafizetésére köteles az alperes munkavállaló. Ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság döntését megindokolta, a jogszabályhely megjelölésének hiánya az érdemi döntésre kiható eljárási jogszabálysértésnek nem minősül, a Pp. 346. § (4)-(5) bekezdésének rendelkezései nem sérültek.
[81] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet indokolásbeli módosítással hatályában fenntartotta a Pp. 424. § (1) bekezdés alapján, a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot.
(Kúria Mfv.II.10.135/2021/8.)