adozona.hu
BH 2022.7.192
BH 2022.7.192
Ha a kérelem tartalma és az ahhoz csatolt bizonyítékok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a kérelmezőt ért hátrány nem a védett tulajdonságával van okozati összefüggésben, az alperesnek az Ebktv. 19. § (2) bekezdésében foglalt bizonyítási szabályt nem kell alkalmaznia [2016. évi CL. törvény (Ákr.) 2. §, 3. §, 4. §, 62. §; 2003.évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. § j) pont, 19. § (1), (2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes az egyesület kommunikációs munkatársa. Az egyesület 2020-ban egy s.-i telket vásárolt abból a célból, hogy hajléktalan emberek és rászorulók számára önálló lakhatásukat biztosító három lakásból álló sorházat építsen. A projekt kapcsán egyeztetést folytattak a település polgármesterével.
[2] Az önkormányzat képviselő-testülete a 2020. október 14-én meghozott, 41/2020. (X. 14.) számú önkormányzati rendeletben - a polgármester javaslatára - változtatási tilalmat rendelt el a szób...
[2] Az önkormányzat képviselő-testülete a 2020. október 14-én meghozott, 41/2020. (X. 14.) számú önkormányzati rendeletben - a polgármester javaslatára - változtatási tilalmat rendelt el a szóban forgó telekre.
[3] A polgármester 2020. október 7-én az egyesület által tervezett projekttel kapcsolatban - a saját hivatalos Facebook-oldalán egy bejegyzést tett közzé, amelyben leírta, hogy S. egy nyugodt, kertvárosi hangulatú kerület, amelyen "a jövőben sem kívánunk változtatni". Az elmúlt években a lakosság eleget szenvedett három hajléktalanszálló miatt, ahol közel 500 személy él, és ami rendkívüli terhet jelent már így is S. számára. A környéken élők közérzetét - a visszajelzések szerint - negatívan befolyásolja az intézmény. "Hisszük, hogy a leginkább elesett és rászoruló polgártársaink megsegítése rendkívül fontos feladat, ám a s.-iak érdekeit előtérbe helyezve, olyan megoldást kell találnunk a kérdésben, amely mindenki számára elfogadható." Közölte, hogy egyeztetést folytat az egyesülettel annak érdekében, hogy a tervezett beruházás ne az adott telken valósuljon meg, és csereingatlan lehetőségét is felvetette. Biztosította a lakosságot, hogy amíg ő a polgármester, addig a kerületben nem lesz több hajléktalanszálló, és a település központi részén nem fog hajléktalanok számára lakás épülni.
[4] A felperes a polgármester Facebook-bejegyzése alá kommentként beillesztett egy linket, amely ismertette az egyesület célját, tevékenységét és tartalmazott egy látványtervet a tervezett épületről. Ebben a közleményben az is szerepelt, hogy ismeretlenek szórólapon hazug módon azt terjesztik róluk, hogy hajléktalanszállót akarnak építeni.
[5] Egy magánszemély hozzászólásában kifejtette, arra kellene törekedni, hogy a hajléktalanok a már jelenleg is erősen leterhelt kerületek helyett az elnéptelenedő falvakban kaphassanak otthont, ahol önfenntartással, közmunkával a megélhetésük is biztosítható lenne, és a falu sem néptelenedne el.
[6] A felperes erre a véleményre úgy reagált, hogy "Amit Ön javasol, azt úgy nevezik, rezervátum és csak remélni tudom, hogy nem a közösségünkből való kizárás az egyetlen megoldás, ami eszébe jut a lakhatási válság kapcsán." Leírta, hogy már 70 ember lakhatását biztosítják, és soha nem érkezett panasz a szomszédoktól. A hozzászólását a következőkkel zárta: "… nem tudom miért kell ez a gyűlölködés és elutasítás. Jó lenne, ha megpróbálnánk emberségesek lenni egymással."
[7] A felperes által közzétett egyesületi közleményt és a hozzászólását rövidesen eltávolították a polgármester Facebook-oldaláról, és lehetetlenné tették számára, hogy a véleményét ott kifejezze, azóta csak a "share" (megosztás) funkció érhető el a számára.
[8] A felperes kérelmet nyújtott be az alperes jogelődjéhez, az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, mert véleménye szerint a polgármester részéről közvetlen hátrányos megkülönböztetés érte politikai vagy más véleménye miatt.
[9] Az alperes az EBH/HJF/457/2/2020. számú határozatával a kérelmet elutasította. Döntését az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 4. § b) pontjában, a 7. § (1) bekezdésében, a 8. § j) pontjában, a 14. § (1) bekezdés a) pontjában, a 19. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt rendelkezésekre alapította.
[10] Indokai szerint a felperes rendelkezett az Ebktv. 8. § j) pontjában meghatározott védett tulajdonsággal - az évtizedek óta fennálló, rendszerszintű baloldali meggyőződésére tekintettel - politikai és más vélemény miatt. Az is megállapítható volt, azáltal, hogy véleményét eltávolították és megakadályozták további véleménynyilvánítását, hátrány érte. Ugyanakkor az okozati összefüggés vizsgálata körében megállapította, hogy a kérelemben foglaltak szerint sem az évtizedek óta fennálló rendszerszintű, a személyisége lényegi vonását jelentő baloldali politikai vagy más véleménye miatt került sor az általa kifogásolt intézkedésre, hanem egy adott konkrét kérdésben kifejtett véleménye miatt, melynek lényege a felperes és a polgármester között kialakult azon nézetkülönbség, hogy az adott telekre épüljön-e hajléktalanok számára bérlakás vagy sem.
[11] Az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület 288/2/2010. (IV.9.) TT. számú állásfoglalására (a továbbiakban: TT állásfoglalás) hivatkozással hangsúlyozta, hogy az Ebktv. 8. § j) pontjában védett politikai vagy más vélemény nem egy adott véleményre, hanem egy rendszerszintű, régebb óta fennálló és általában a tulajdonság lényegiségére felállított tesztnek megfelelő eszmerendszer megnyilvánulására vonatkozik. A felperesnek ebben a kérdésben fennálló véleményét nem tekintette egy baloldali eszmerendszer közvetlen megnyilvánulásának, mert a jobb- és baloldali eszmerendszer híve is vélekedhet e kérdésben támogató és ellenző módon is.
[12] Minderre tekintettel megállapította, hogy a felperest egy konkrét kérdésben kifejtett véleménye miatt érte hátrány, nem pedig védett tulajdonsága miatt.
[14] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte. Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 2-4. §-aiban foglalt rendelkezésekben rögzített alapelvekre és az Ákr. 62. § (4) bekezdésében foglaltakra hivatkozással kiemelte, hogy a kérelem alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperest nem az általa valószínűsített védett tulajdonsága miatt, hanem más okból érte hátrány. Következésképpen nem volt szükség további bizonyításra, így a bepanaszolt személyt nem kellett nyilatkoztatni, bizonyításra felhívni, pusztán azért, mert az Ebktv. 19. § (2) bekezdése szerint őt terheli a bizonyítási kötelezettség.
[15] Az elsőfokú bíróság 2. sorszámú végzésével az Egyenlő Bánásmód Hatóság általános jogutódját, az Alapvető Jogok Biztosát a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 25. § (5) bekezdése alapján alperesként perbe állította.
[17] Az ítélet [16] bekezdésében rögzítette, hogy az Ebktv. 19. § (1) és (2) bekezdései speciális bizonyítási szabályokat állapítanak meg az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított közigazgatási eljárásokban, és az alapján a bizonyítás három szakaszra tagolódik, amely alól az Ebktv. nem ad felmentést. A bizonyítás első szakaszában a sérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte, valamint, hogy rendelkezett valamely, a törvényben meghatározott védett tulajdonsággal. Mindennek sikeressége esetén megindul a bizonyítás második szakasza, amelyben az eljárás alá vont személyt terheli a kimentésének bizonyítása. Végül - az eljárás harmadik szakaszában - a sérelmet szenvedett félnek szükséges a kimentési bizonyításban előadottakat megcáfolni.
[18] Mindezekből következően kizárólag akkor van szükség kimentési bizonyításra, ha a sérelmet szenvedett fél a valószínűsítési kötelezettségének sikeresen eleget tett.
[19] Leszögezte, hogy a felperes valószínűsítette az őt ért hátrányt (bejegyzés, hozzászólás törlése és jövőbeni letiltás) és a védett tulajdonságát (politikai vélemény). Ezért az Ebktv. 19. § (2) bekezdése értelmében az eljárás alá vont polgármester csak három vagylagos esetben kerülhette volna el a jogsértés megállapítását és a jogi felelősségre vonást: ha bizonyítja, hogy a valószínűsített körülmények nem állnak fenn, vagy, hogy teljes mértékben hiányzik az okozati összefüggés a hátrány és a védett tulajdonság között, avagy hogy nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét. Nem fogadta el az alperes hivatkozását az Ákr. alapelveire és 62. § (4) bekezdésére, mert az Ebktv.-ben foglalt speciális bizonyítási szabályokat nem írhatja felül az alperes egyoldalú döntése, azok megkerüléséről nem rendelkezhet.
[20] Hangsúlyozta, hogy előzőekben kifejtettekre tekintettel nem volt törvényes lehetősége a hátrány és a védett tulajdonság közötti okozati összefüggés meglétére vonatkozó keresetrészek vizsgálatára, mert a megelőző eljárás során a polgármester kimentése és a felperesi cáfolat körében a bizonyítás elmaradt.
[21] Indokolása [17] bekezdésében ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a polgármester hivatalos - politikusi - minőségében tett nyilatkozata (Facebook-poszt) politikai véleménynek minősül, amellyel az ellentétes álláspontot tartalmazó felperesi bejegyzés, hozzászólás sem értékelhető másképp. A politikai vélemény ugyanis jellemzően épp konkrét ügyben kifejtett állásponton keresztül fejeződik ki, ezért a politikai vélemény fogalmi kereteit nem lehet az alperes határozata szerinti megszorító módon értelmezni.
[22] Az új eljárásra adott iránymutatása alapján az alperes a bizonyítás másik két szakaszát nem hagyhatja figyelmen kívül, vagyis fel kell hívnia a polgármestert a kimentésre, majd a felperest a kimentési bizonyításban előadottak cáfolatára. A nyilatkozatok megvizsgálását követően pedig érdemben kell döntenie a felperes kérelméről, melynek során nem tekinthet el a politikai vélemény, mint védett tulajdonság általa kifejtett értelmezésétől.
[24] Állította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete sérti az Ebktv. 8. § j) pontját, a 19. § (1) és (2) bekezdéseit és az Ákr. 62. §-át, valamint ellentétes az alperesi jogelőd és az alperes jogértelmezésével és joggyakorlatával.
[25] A bizonyítási szabályok értelmezését illetően rámutatott arra, hogy bár előfordulhat olyan eset amikor a hátrány és a védett tulajdonság fennállása nem kétséges, azonban a kérelem és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján egyértelműen megállapítható, hogy nem történt diszkrimináció, mert nem áll fenn okozati összefüggés a hivatkozott védett tulajdonság és a hátrány között, vagyis hiányzik a hátrányos megkülönböztetés egyik tényállási eleme. Az alperes eddigi joggyakorlata szerint ilyen esetekben - anélkül, hogy az eljárás alá vontat bizonyításra hívná fel - a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a kérelmet érdemben elutasítja.
[26] Hangsúlyozta, hogy az eljárására az Ebktv. szabályait az Ákr. szabályaival együttesen kell alkalmazni. Az Ebktv. bizonyítási szabályai nem zárják ki, illetve nem írják felül az Ákr. szabályainak alkalmazását. Az Ákr. 62. § (1) bekezdése szerint ugyanis a hatóság akkor folytat le bizonyítási eljárást, ha a döntéshozatalhoz nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok. Ilyen esetben kell az Ebtv. 19. § (2) bekezdésében szereplő bizonyítási szabályokat alkalmazni.
[27] Rámutatott arra, hogy a jogerős ítélet [16] bekezdésében nem azt mondta ki, hogy az adott ügyben - mivel a bíróság szerint a hátrány okaként megjelölt körülmények védett tulajdonságnak minősülnek - az alperes nem tekinthetett volna el a bizonyítás meghatározott lépéseitől, hanem általános érvénnyel fogalmaz meg olyan megállapításokat, amelyek általános értelemben véve helytelenek.
[28] Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság az Ebktv. bizonyítási szabályait - az Ebkt.-ben biztosított kimentési lehetőségeket - sem teljes körűen értelmezte és ebből adódóan e körben is helytelen megállapításokat tett.
[29] A támadott ítélet [17] bekezdésében foglaltakat - politikai vélemény, mint védett tulajdonság értelmezése - illetően rámutatott arra, hogy az Ebktv. a 8. §-ának egyes pontjait áttekintve látható, hogy a jogalkotó jellemzően a veleszületett, az egyén egész életét, vagy legalábbis egy jelentős életszakaszát végig kísérő, azt nagymértékben meghatározó, jellemzően az egyén szándékától, akaratától nagymértékben függetlenül fennálló helyzeteket, tulajdonságokat minősít védett tulajdonságnak. A védett tulajdonságok nem egyszeri személyes döntések, cselekedetek eredményei, azok jellemzően a személyiség lényegi vonásai. A védett tulajdonságok homogén csoportképzésre, általánosításra alkalmasak, társadalmi előítéletek alapjául szolgálhatnak. Az alperes számára nem csak az Ebktv. 8. § t) pontjában szereplő egyéb helyzet mint védett tulajdonság értelmezésekor, hanem más védett tulajdonságok, így az Ebktv. 8. § j) pontjában szereplő védett tulajdonság értelmezése során is útmutatóul szolgált a TT állásfoglalás, amely a fenti jogértelmezést alátámasztja.
[30] Utalt továbbá arra, hogy jogértelmezését és az ezen alapuló gyakorlatát a Kúria több ízben megerősítette a Kfv.III.37.771/2017/4., a Kúria Kfv.III.37.615/2015/4. számú határozataiban.
[31] Végezetül rámutatott arra, hogy azért is indokolt az Ebktv. 8. § j) pontjában szereplő védett tulajdonság viszonylag szűkítő értelmezése, mert tág értelmezés esetén a véleménynyilvánítás korlátozása - mivel az eleve valamilyen véleménnyel függ össze - automatikusan diszkrimináció megállapításához vezethetne olyan esetekben, amikor valójában nem diszkriminációról van szó.
[32] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
[33] Nézete szerint a jogerős ítélet [16] bekezdése helytállóan tartalmazza, hogy az Ebktv. nem ad felmentést a speciális bizonyítási szabályok alkalmazása alól. Továbbá, ha a bizonyítás egyik fele elmarad, akkor a döntés felülvizsgálata sem lehetséges, hiszen a bíróságnak nincs lehetősége az ok-okozati összefüggés fennállására vonatkozó kereseti kérelem vizsgálatára.
[34] Hangsúlyozta, az alperes az érvelésében nem oldotta fel azt az ellentmondást, hogy ahhoz, hogy az eljárás alá vont abba a helyzetbe kerüljön, hogy kimentse magát, az ügyében eljáró hatóságnak, bíróságnak - az osztott bizonyítási teherről rendelkező jogszabály megfelelő alkalmazásával - először lehetőséget kell teremtenie arra, hogy az eljárás alá vont ezt meg is tehesse.
[35] A politikai vélemény mint védett tulajdonság értelmezését illetően az eljárt bíróság helyesen állapította meg, hogy a polgármester politikusi minőségében tett nyilatkozata politikai véleménynek minősül, az azzal ellentétes felperesi vélemény sem értékelhető másképp. Hozzászólása azon túl, hogy politikai jellegű, egyúttal nézetrendszerének immanens részét alkotja. Emellett olyan egyesületnél dolgozik kommunikációs munkatársként, amely a hajléktalanság felszámolására törekszik. Az általa megfogalmazott rendszerszintű véleménye évtizedek óta fennálló nézetrendszerén alapszik, a hajléktalan emberek jogaiért való kiállás, a velük való szolidaritás személyisége lényegi vonásának tekinthető. Azzal, hogy a polgármester nem csupán az érintett hozzászólásokat törölte, hanem általánosságban kitiltotta őt a hivatalos Facebook-oldaláról - amely állapot jelenleg is fennáll - azt igazolta, hogy a hajléktalansággal kapcsolatos politikai véleménye miatt részesült és részesül azóta is hátrányban.
[37] A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[38] A Kúria szerint az ügyben eljárt bíróság lényegében helyesen tárta fel a jogvita elbírálása szempontjából releváns tényállást, azonban a vonatkozó jogszabályi rendelkezések téves értelmezéséből helytelen jogi következtetésre jutott a megelőző eljárásban lefolytatott bizonyítás jogszerűségét illetően.
[39] Az Ebktv. 4. § m) pontja értelmében a költségvetési szervek jogviszonyaik létesítése során, jogviszonyaikban, eljárásaik és intézkedéseik során kötelesek az egyenlő bánásmód követelményét megtartani.
[40] Az Ebktv. 7. § (1) bekezdése szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás.
[41] Az Ebktv. 8. § j) pontja alapján valakinek a politikai vagy más véleménye védett tulajdonságnak minősül.
[42] Az uniós szabályozásra figyelemmel a magyar jog is a diszkrimináció két fő típusát különbözteti meg: a közvetlen és a közvetett hátrányos megkülönböztetést. A közvetlen hátrányos megkülönböztetés azt jelenti, hogy valakit valamely a törvényben felsorolt ún. védett tulajdonsága miatt részesítenek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amilyenben más, vele összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne. A diszkrimináció tényállás első tényállási eleme a kérelmezőt ért hátrány. A második, hogy a kérelmező ezt a hátrány egy védett tulajdonsággal hozza összefüggésbe. A harmadik, hogy oksági összefüggés van a védett tulajdonság és a bánásmód, rendelkezés, gyakorlat között.
[43] A fenti anyagi jogi rendelkezésekből következően bárki akkor marasztalható el az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt, ha a kifogásolt hátrányt okozó magatartást az adott személlyel, vagy csoporttal szemben a védett tulajdonsága miatt, arra tekintettel tanúsítják.
[44] A diszkriminációmentességhez való jog hatékony érvényesítését, a hatékony jogvédelmet az eljárási szabályok biztosítják. A felperes kérelmére indult közigazgatási hatósági eljárásban alkalmazandó eljárási rendelkezéseket illetően kiemelendő, hogy a közigazgatási eljárásokat kódexjelleggel szabályozó Ákr. rendelkezései a hatósági eljárásokban elsődlegesek. Ezt az elvet az Ákr. azáltal juttatja érvényre, hogy saját maga határozza meg, mely eljárásokra nem terjed ki a hatálya [kivett eljárások, Ákr. 8. § (1) bekezdés], és arról is rendelkezik, hogy az általános szabályoktól milyen esetben lehetséges eltérni [Ákr. 8. § (2) bekezdés]. Az Ákr. 8. § (3) bekezdése csak a saját szabályaival összhangban álló kiegészítő rendelkezések megállapítására ad lehetőséget. Mindebből pedig az Ákr. hatálya alól kivett eljárásnak nem minősülő egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indult közigazgatási hatósági eljárásokra az következik, hogy annak során az Ákr. rendelkezései együttesen alkalmazandóak az azokat kiegészítő Ebktv. rendelkezésekkel.
[45] Diszkriminációs ügyekben a bizonyítási teher megosztása eltér az általános szabálytól. Ezt a sajátos tehermegosztást az Emberi Jogok Európai Bírósága alakította ki a közvetett hátrányos megkülönböztetés kapcsán keletkezett esetjogában [Danfoss és Enderby esetek voltak az elsők ebben a vonatkozásban: Union of Commercial and Clerical Employees, Denmark versus Danish Employers' Association, C-109/88 ECJ; Enderby versus Frenchay Health Authority, C-127/92 ECJG].
[46] A hazai jogban a bizonyítási teher speciális megosztására vonatkozó rendelkezéseket az Ebktv. 19. §-a rögzíti, a (1) bekezdése alapján az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásban a jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy őt hátrány érte és a jogsértéskor rendelkezett a védett tulajdonsággal. A (2) bekezdés alapján az (1) bekezdésben foglaltak valószínűsítése esetén a másik félnek kell azt bizonyítania, hogy a) a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy b) az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani.
[47] A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának lényegében abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy olyan esetben, amikor már a kérelemből, illetőleg az ahhoz csatolt bizonyítékokból egyértelműen megállapítható a harmadik tényállási elem, az okozati összefüggés hiánya, akkor az alperesnek csak a formalitás érdekében végig kell-e járnia a bizonyítási eljárás különböző lépcsőit.
[48] A Kúria álláspontja szerint az Ákr. és az Ebktv. szabályainak együttes értelmezésével arra a következtetésre lehet jutni, hogy ha már a kérelem és az ahhoz csatolt iratok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a diszkrimináció tényállás egyik tényállási eleme, az okozati összefüggés hiányzik, akkor szükségtelen a bepanaszolt személyt nyilatkozattételre, bizonyításra felhívni az Ebktv. 19. § (2) bekezdése alapján, mivel a rendelkezésre álló iratok alapján az ügy eldönthető. Az Ákr. 62. § (1) bekezdése értelmében ugyanis bizonyítási eljárást csak akkor kell lefolytatni, ha a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek a döntéshozatalhoz. Az Ákr. 62. § (2)-(4) bekezdéseiben foglaltakra tekintettel az alperes az eljárása során minden olyan bizonyítékot felhasználhat, amely a tényállás tisztázására alkalmas, döntését hivatalosan ismert és köztudomású tényekre is alapozhatja, szabadon választja meg a bizonyítás módját, és rendelkezésre álló bizonyítékokat szabad meggyőződése szerint értékeli. Ebből értelemszerűen az is következik, hogy ha a bizonyítási eljárás megkezdése után feltárt bizonyítékok már elegendőek a döntéshozatalhoz, akkor azt nem kell tovább folytatni. Az eljárással szemben megkövetelt hatékonyság ellen hatna a formális, ténylegesen szükségtelen bizonyítási eljárás folytatása.
[49] Mindezek alapján nem jelenthető ki, hogy az Ebktv. 19. §-ában rögzített három lépcsős bizonyítás minden esetben végigjárandó. Az ilyen bizonyítás sértené a diszkriminációs ügyekben elsődleges Ákr. 2. és a 4. §-ában rögzített alapelveket, valamint az Ákr. 62. § (1)-(4) bekezdéseiben foglaltakkal is ellentétes lenne.
[50] A Kúria rámutat továbbá arra, hogy önellentmondást tartalmaz az elsőfokú ítélet annak okán, hogy az elsőfokú bíróság az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés miatt semmisítette meg a határozatot és kötelezte az alperest új eljárás lefolytatására, kiemelve, hogy az eljárási szabálysértés miatt nem vizsgálhatta érdemben a védett tulajdonság és a hátrány közötti okozati összefüggés meglétére vonatkozó keresetrészeket. Mindezek ellenére azonban az ügy érdemében tett megállapítást mintegy kinyilatkoztatva, hogy a felperes hozzászólása politikai véleménynek minősül.
[51] A fentiekben kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak - érdemben - az eset összes körülményére tekintettel kell abban állást foglalnia, helytállóan állapította-e meg az alperes a keresettel támadott határozatában, hogy a kérelem és az ahhoz csatolt bizonyítékok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a más kerületben lakó, nem az egyesület képviseletében eljáró magánszemély felperest egy konkrét kérdésben kifejtett véleménye miatt érte hátrány, nem pedig védett tulajdonsága miatt.
(Kúria Kfv.VI.37.989/2021/7.)