adozona.hu
BH 2022.7.185
BH 2022.7.185
Ha az egyik fél az érvényesen létrejött megállapodás szövegezésének adminisztrációs elírására hivatkozik - vita esetén - a szerződési nyilatkozatok értelmezésére vonatkozó szabályok az irányadóak [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 31. §-a alapján alkalmazandó a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:8. §, 6:86. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2008. február 6-tól áruellátási felelős munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél, utolsó havi munkabére 235 000 forint volt.
[2] A felperes 2019. április 4-én írásban kérelmet terjesztett elő, amelyben munkaviszonya 2019. április 30-ával történő megszüntetését kérte. Az illetékes HR vezető a felperes kérelmére április 4-én rájegyezte, hogy "Átvettem. Utolsó munkaviszonyban töltött nap 2019. április 30." és a papírt ...
BH 2022.7.185 Ha az egyik fél az érvényesen létrejött megállapodás szövegezésének adminisztrációs elírására hivatkozik - vita esetén - a szerződési nyilatkozatok értelmezésére vonatkozó szabályok az irányadóak [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 31. §-a alapján alkalmazandó a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:8. §, 6:86. §].
A tényállás
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2008. február 6-tól áruellátási felelős munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél, utolsó havi munkabére 235 000 forint volt.[2] A felperes 2019. április 4-én írásban kérelmet terjesztett elő, amelyben munkaviszonya 2019. április 30-ával történő megszüntetését kérte. Az illetékes HR vezető a felperes kérelmére április 4-én rájegyezte, hogy "Átvettem. Utolsó munkaviszonyban töltött nap 2019. április 30." és a papírt aláírásával látta el.
[3] A felperes utolsó munkanapján, 2019. április 30-án a munkavégzést követően utasításra jelent meg a HR irodában. A személyzeti vezető közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetésről megállapodás-tervezetet készített elő, amelyhez állítása szerint egy másik munkavállaló munkaviszonyát megszüntető megállapodást használt mintaként. A felperes által aláírt megállapodás az alábbiakat tartalmazta: A munkavállaló 2019. április 4-én kezdeményezte a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését. A munkáltató és a munkavállaló ezennel egybehangzó kijelentéssel megállapodnak abban, hogy a közöttük a jogelődnél 2008. február 6. napja óta fennálló határozatlan idejű munkaviszonyt az Mt. 64. § (1) bekezdés a) pontja alapján 2019. április 30-ával közös megegyezéssel megszüntetik. A munkavállaló utolsó munkában töltött napja 2019. április 30. napja. A szerződés 2. pontja szerint a felek megállapodnak abban, hogy a munkáltató a munkavállalónak a munkavállaló munkaviszonya megszűnése napjáig járó munkabérét, továbbá a munkavállaló 2019. évi arányos szabadsága igénybe nem vett részének pénzbeli megváltását és 1 292 238 forint megállapodási díjat legkésőbb az utolsó munkában töltött napjától számított 5 napon belül átutalással a munkavállaló részére megfizeti. A 3. pont a munkakör-átadást, a 4. pont az igazolások kiadását szabályozta. Az 5. pont egyoldalú joglemondó nyilatkozatot tartalmaz, mely szerint a munkavállaló kijelenti, hogy a jelen megállapodással megszüntetésre kerülő munkaviszonyból eredően a fenti 2. és 4. pontban foglaltak teljesülése esetén a munkáltatóval szemben semminemű további követelése nincs. A 8. pont szerint a felek jelen megállapodást a mai napon elolvasás és megértés után, mint akaratukkal mindenben megegyezőt jóváhagyólag írták alá.
[4] A felperes a személyzeti vezető által kinyomtatott, a munkaviszony közös megegyezéses megszüntetéséről szóló megállapodás tervezetét - az alperes kérésére - elolvasta, majd aláírta. Ezt követően a személyzeti vezető a megállapodást átvitte a HR vezető részére, aki azt ugyancsak aláírta, majd a megállapodás egy példányát átadta a felperes részére. A személyzeti vezető ezt követően elkészítette a leszerelési lapot, melyben a megállapodási díj rovatot üresen hagyta. A felperes a leszerelési lapot átolvasta, majd aláírta. A leszerelési lap tanúsága szerint az alperes 10 nap szabadságmegváltás, valamint 2700 forint gépjármű útiköltség megfizetésére köteles.
[5] A felperes a 2019. június első napjaiban megküldött levelében sérelmezte, hogy a közös megegyezéses megállapodás 2. pontjában szereplő összeget nem kapta meg. Az alperes válaszlevelében előadta, hogy a megállapodási díj feltüntetésére adminisztrációs hibából került sor, arról megegyezés nem született és a feltüntetett összeg téves.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes a keresetében 1 292 238 forint elmaradt munkabér és ezen összeg után 2019. április 30-tól a kifizetésig számított késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a megállapodásban szereplő összeg megfizetését az alperes vállalta, annak azonban nem tett eleget. A közös megegyezéses megállapodást az alperes készítette, annak összegszerűségét is ő dolgozta ki. Az alperesnél 10 évet meghaladó ideig dolgozott, ezért a megállapodási díj arányos és igazolható. Álláspontja szerint a megállapodás a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 14. §-a alapján a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozatával jött létre. Érvényes és egyben kikényszeríthető megállapodást kötött, amelyből jogok és kötelezettségek származtak mindkét fél részére. A megállapodásban foglaltaktól az alperes egyoldalúan nem állhat el, az abban vállalt megállapodási díj megfizetésére köteles.[7] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a munkaviszony megszüntetését a felperes kezdeményezte, és a munkaviszony erre figyelemmel került megszüntetésre, nem pedig az alperes által vállalt fizetési kötelezettségre tekintettel. A felperes az április 4-i ajánlatában és azt követően sem kérte a juttatás megfizetését, nem egyeztettek a megállapodási díjról, e tekintetben a felek között nem jött létre megállapodás.
[8] A megállapodási díj megfizetésére vonatkozó kötelezettségvállalás figyelmetlenségből nem került törlésre, adminisztrációs hiba történt, "mely olyan akarathiba, amely értelmezéssel orvosolható" (BH 1999.531.). Az adminisztrációs hibát az is igazolja, hogy a megállapodási díj összege semmilyen összefüggést nem mutat a felperes munkabérével.
[9] Kifejtette, hogy a felperestől elvárható lett volna az alperes figyelem felhívása arra, hogy a korábbi megbeszélésekkel ellentétben a megállapodás megállapodási díjat tartalmaz. Ennek elmulasztásával a felperes megszegte a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményét, továbbá magatartása sérti az Mt. 6. § (1) és (2) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettséget is.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[10] A törvényszék ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az alperes érvelésével szemben azt állapította meg, hogy 2019. április 4-én a felek között nem jött létre megállapodás a felperes munkaviszonyának közös megegyezéssel való megszüntetéséről. A felperes kérelméből és az áruház HR vezetőjének tudomásulvételéből nem állapítható meg, hogy a munkaviszony megszüntetésére milyen jogcímen kerül sor, továbbá az sem, hogy a megszüntetéssel összefüggő jogokat és kötelezettségeket a felek rendezték volna.[11] Az elsőfokú bíróság ugyanakkor egyetértett az alperessel abban, hogy a felek közötti munkaviszonyt megszüntető megállapodásba adminisztrációs hiba folytán került megállapodási díj, amely ekként fizetési kötelezettséget nem keletkeztet. A bírói gyakorlatra és a BH 1999.531. számú eseti döntésére hivatkozott, mely szerint a nyilvánvaló elírás nem sorolható a megtámadásra okot adó akarathibák körébe, elírás esetén nincs szükség az intézkedés megtámadására.
[12] A törvényszék álláspontja szerint a felperes azon állításának, amely szerint a megállapodás aláírására kifejezetten a megállapodási díj fizetésére vonatkozó alperesi kötelezettségvállalásra tekintettel került sor ellentmond a felperes 2019. április 4-én beadott kérelme, amelyet nem a díjfizetés miatt, hanem azért írt alá, mert április 30-ával, felmondási idő nélkül kívánta megszüntetni a munkaviszonyát. A megállapodási díj fizetéséről az alperes részéről még utalás sem hangzott el, a felperes által elolvasott és aláírt leszerelési lap megállapodási díj rovata üres volt, miközben a felperes által ugyancsak elolvasott és aláírt közös megegyezéses megállapodás 1 292 238 forint megállapodási díjat tartalmazott. Miután a felperes a munkáltató jelen lévő képviselője figyelmét nem hívta fel az ellentmondásra és arra rá sem kérdezett, a megállapodás aláírásakor tanúsított magatartása nem felelt meg az Mt. 6. § (2) és (4) bekezdésébe foglalt alapelvi követelményeknek.
[13] A felperes fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest 1 292 238 forint elmaradt munkabér és ezen összeg után 2019. május 6-tól a kifizetésig számított késedelmi kamatának megfizetésére.
[14] Az ítélőtábla a másodfokú eljárásban személyesen meghallgatott felperes nyilatkozatával és a rendelkezésre álló adatokkal pontosított és kiegészített tényállás alapján megalapozottnak találta a felperes keresetét. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felperes 2019. április 4-én írásban kezdeményezett munkaviszony megszüntetése és az alperes arra adott válasza nem minősült a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló megállapodásnak.
[15] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a perbeli nyilatkozataiban hol akarathibára, hol elírásra hivatkozott, semmisséget azonban nem állított, és a megkötött megállapodást sem támadta meg. A bírói gyakorlat szerint a tévedés a szerződési akarat hibája. Ha a fél azt állítja, hogy írásbeli nyilatkozata elírást tartalmaz, de ennek ellenére volt a felek között egybehangzó akarat és a másik fél ezt a perben vitássá teszi, a vitát a szerződési nyilatkozatok értelmezésére vonatkozó szabály alkalmazásával kell elbírálni. A szerződés esetén tévedésről ugyanis csak akkor lehet beszélni, ha a szerződési akarat és az írásbeli nyilatkozat egybeesik és mindkettő hibás. Amennyiben pedig a fél a szerződési akaratát illetően semmilyen lényeges kérdésben nem volt tévedésben, csupán elírás folytán az akaratról kiállított írásbeli nyilatkozat tartalma hibás és azt a másik fél vitatja, úgy a jognyilatkozatok értelmezésére vonatkozó szabályok - a perbeli esetben az Mt. 31. §-a alapján alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:8. § és a Ptk. 6:86. §-a - az irányadóak.
[16] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az nem vitatható, hogy a felek 2019. április 30-án az Mt. 14. §-a alapján érvényes megállapodást kötöttek egymással, amely - az alperes hivatkozásával szemben - a megállapodási díj megfizetését is magába foglalta. Az alperes 2019. április 30-án a Ptk. 6:64. § (1) bekezdése szerinti szerződés megkötésére irányuló szándékát egyértelműn kifejező és lényeges kérdésekre kiterjedő jognyilatkozatot, ajánlatot tett, amelyet a felperes a Ptk. 6:66. §-a szerint elfogadott.
[17] A munkaviszony megszüntetésére irányuló kérelem és annak időpontja elfogadását követően, vagyis 2019. április 4-ét követően a felek között semmilyen tárgyalás, egyeztetés nem folyt, 2019. április 30-án pedig a közös megegyezéses munkaviszonyt megszüntető megállapodás megkötésére az alperes tett ajánlatot a felperesnek, amelyet a felperes elfogadott. Ennek folytán a szerződés az Mt. 14. §-a szerint a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozatával létrejött, az Mt. 31. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 6:4. § (1) bekezdése alapján az joghatás kiváltására irányuló akarat nyilatkozatként teljesedésbe ment, abból jogok és kötelezettségek származtak.
[18] A felek a lényeges kérdésekben, így a megállapodási díj összegében is megegyeztek. Az, hogy az írásbeli megállapodást megelőzően a felek szóban erről nem tárgyaltak és nem egyeztettek, nem volt akadálya annak, hogy a munkáltató ajánlatot tegyen és a munkavállaló azt elfogadja. Önmagában az, hogy az ajánlattételnek mi volt az indoka, volt-e e mögötte valamilyen alperesi titkos fenntartás vagy rejtett indok, a szerződés érvényességét nem érinti. A megállapodási díj a közös megegyezéses munkaviszony-megszüntetés lényeges kérdése, amelyben a felek között az alperes által tett ajánlattal és annak munkavállalói elfogadásával megállapodás jött létre.
[19] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a szerződéses jognyilatkozat értelmezésénél elsődlegesen a nyilatkozati elv érvényesül, de a jogszabály az akarati elv figyelembevételét is előírja. A szerződésben foglalt, a munkáltató által a megállapodás megkötése és a joglemondó nyilatkozat megtétele érdekében meghatározott fizetési kötelezettség teljesen egyértelmű a szerződés egészével is összhangban áll. A megállapodási díj nem ütközik a szerződés egyéb kikötéseivel, nem ellentétes a felek korábbi tárgyalásaival és nem ütközik jogszabályba sem. Nem akadálya a fizetési kötelezettség meghatározásának az sem, hogy a munkavállaló maga kezdeményezte a munkaviszonya megszüntetését. Célszerűtlennek sem tekinthető, mivel annak ellenében a felperes egyoldalú joglemondó nyilatkozatot tett. A felperes nem igazolta, hogy a megállapodási díj hiányában a szerződést nem kötötte volna meg, ugyanakkor nem jogellenes és az általános magatartási követelményekbe sem ütközik, hogy a felperes a számára előnyös szerződéses kikötést, a megállapodási díjat elfogadta. A felperes a szavak általánosan elfogadott jelentése és az eset összes körülményei alapján joggal bízhatott abban, hogy a személyzeti vezető által elé tárt szerződési ajánlat szakmailag átgondolt döntés következménye, a megállapodást a HR vezető is aláírta.
[20] A bírói gyakorlat szerint a szerződést kötő fél által tanúsított súlyosan gondatlan magatartás következményei a szerződéshez ragaszkodó félre nem háríthatóak át. Az a fél, aki a szerződést saját hibájából, tévedésből kötötte meg, a fizetési kötelezettsége alóli mentesülése érdekében a jóhiszemű ellenérdekű féllel szemben nem hivatkozhat tévedésre. Nem volt a felperes terhére értékelhető, hogy a szerződést átolvasta és mivel azzal egyetértett, aláírta. Ezzel az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsította, az alperesnek is így kellett volna eljárnia.
[21] Tévesen hivatkozott az alperes az általános magatartási követelmények megsértésére is. A peradatok igazolják, hogy a feleknek nem voltak korábbi megbeszélései, szóbeli megállapodásai, az alperesnek pedig 2019. április 4-től megfelelő idő állt rendelkezésére arra, hogy a közös megegyezéses munkaviszony megszüntetés tervezetét előkészítse. A másodfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget a leszerelési lapnak sem, abból ugyanis nem származik joghatás kiváltására irányuló jognyilatkozat és a rendeltetése is eltérő. Az alperes a leszerelési lapot egyoldalúan maga állította ki, az a munkaviszony megszűnésekor visszaadandó eszközöket, fennálló tartozásokat tartalmazta, és emellett kerültek feltüntetésre az alperes fizetési kötelezettségei, de az sem teljeskörűen. A leszerelési lap a munkabértartozást nem tüntette fel, ellenben az útiköltségtérítést igen, amelyről a közös megegyezésben nem esett szó. Mindezek alapján az alperes nem bizonyított felróható, illetve alapvető magatartási követelményekbe ütköző munkavállalói magatartást.
[22] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes által hivatkozott BH 1999.531. számú eseti döntés eltérő tényálláson alapul, mert annak elbírálására a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény illetmény megállapítására vonatkozó előírásai voltak alkalmazandóak, amelyek kógens jogszabályi rendelkezések.
[23] Miután a szerződés létrejött, ahhoz joghatás fűződik, abból jogok és kötelezettségek származnak. Az alperes a szerződést nem támadta meg, így a szerződéses akarat hibáját nem lehetett vizsgálni és következetes a bírói gyakorlat abban, hogy aki a szerződést úgy írta alá, hogy azt nem olvasta el az aláírása előtt, megtévesztésre alappal nem hivatkozhat. Mindezek alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felek között a Ptk. 6:4. § (1) bekezdése alapján a megállapodás létrejött és az abban szereplő "megállapodási díj" összegét az alperes köteles megfizetni.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[24] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 279. § (1) bekezdésébe, az Mt. 6. § (1) és (2), valamint (4) bekezdésébe, az Mt. 14. §-ába, a 64. § (1) bekezdés a) pontjába és az Mt. 31. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 6:8. § (1) és (3) bekezdésébe, a Ptk. 6:64. § (1) és (2) bekezdésébe, valamint a Ptk. 6:68. § (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő.[25] Az alperes érvelése szerint a perbeli esetben a megállapodási díj nem tévedés, azaz nem a szerződési akarat hiánya miatt került a megállapodásba, hanem elírás, vagyis adminisztrációs hiba okán. Akarathiba hiányában a megállapodás megtámadásának nem volt oka, a megállapodás a felek között érvényesen létrejött, ezért a felek közötti jogvita az érvényes megállapodás értelmezésével dönthető el.
[26] A megállapodás értelmezése körében az Mt. 31. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 6:8. §-a és 6:86. §-a az irányadó. A bírói gyakorlat szerint az egyes szerződési feltételeket és nyilatkozatokat, azaz minden olyan nyilatkozatot, amelyeket a felek a megállapodás megkötése érdekében annak megkötése előtt, megkötése során és megkötését követően tettek, a szerződés, azaz a megállapodás egészével összhangban kell értelmezni. A perbeli esetben a munkaviszonyt a munkavállaló kívánta megszüntetni, a közös megegyezésre a felmondási idő letöltésének elkerülése, tehát a felperes érdekében került sor. A 2019. április 4-én kelt kérelmében nem jelzett igényt többletjuttatás kifizetése iránt, így nyilvánvaló és életszerű, hogy ilyen kötelezettséget az alperes sem vállalt. A megállapodási díj fizetéséről a felek között április 4-én, április 30-án, valamint a két dátum közötti időszakban sem esett szó, így az ellentétes a felek korábbi magatartásával.
[27] A jognyilatkozat értelmezésénél a nyilatkozati elv mellett az akarati elv is érvényesül. A felperes állította, de nem bizonyította, hogy kifejezetten az alperes által vállalt fizetési kötelezettség miatt írta alá a megállapodást. A felperes munkaviszonyának megszüntetése és a megállapodás aláírásának szempontjából semmilyen relevanciája nem volt a megállapodási díjnak, a felperes munkaviszony megszüntetésére irányuló szándéka a megállapodási díjtól függetlenül teljesen egyértelmű volt.
[28] Az alperes állította és a - másodfokú ítéletben foglaltakkal szemben - per során a HR vezető és a személyzeti vezető tanúvallomásával bizonyította is, hogy a megállapodás aláírására kifejezetten azért került sor, mert a felperes a felmondási időt nem kívánta letölteni.
[29] Nem vitatott, hogy a leszerelési lap rendeltetése a megállapodástól eltérő, ugyanakkor a jognyilatkozat a megállapodás értelmezése körében nem hagyható figyelmen kívül. A leszerelési lap átolvasása során - személyes előadása szerint - a felperes is észlelete, hogy azon a megállapodási díj nem szerepel, ez a rovat ki is volt húzva, tehát felismerte, hogy a megállapodás és a leszerelési lap tartalma között nyilvánvaló ellentmondás van.
[30] Az alperes álláspontja szerint azt a tényt, hogy a megállapodás csupán adminisztrációs hiba miatt tartalmazott megállapodási díjat, bizonyította. A személyzeti vezető a megállapodás előkészítése során egy olyan munkavállalóval megkötött megállapodást használt mintaként, akinek munkaviszonya a munkáltató működésével összefüggő okból történő felmondással szűnt volna meg, így 55 nap felmondási idő és 5 hónap végkielégítés, vagyis a megállapodási díj szerinti összeg illette volna meg. Az adminisztrációs hibát az is alátámasztja, hogy a vitatott összeg a felperes munkabérével semmilyen összefüggésben nem állt. A felperestől az adott helyzetben elvárható lett volna az alperes figyelmének felhívása arra, hogy a korábbi megbeszélésekkel ellentétben a megállapodás megállapodási díjat tartalmaz és arra is, hogy a megállapodás és a leszerelési lap között ellentmondás van. Utóbb ezen általános magatartási követelményt sértő eljárására előnyök szerzése végett hivatkozott. A felperes eljárása ezért sérti a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményét, így a másodfokú bíróság ítélete az Mt. 6. § (1), (2) és (4) bekezdésébe is ütközik.
[31] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet "helybenhagyását" kérte.
[32] A munkáltató önálló eljárásra jogosult munkavállalói által készített okiratot írta alá a felperes, így az alperes alappal nem hivatkozhat arra, hogy a megállapodás nem felelt meg a gazdasági érdekének. Elfogadhatatlan, hogy a saját munkavállalóinak figyelmetlenségére történő hivatkozással a felperesre nézve hátrányosan kéri a jogerős ítélet megváltoztatását. A munkavállaló esetleges hibája a fegyelmi vagy anyagi felelősségét megalapozhatja, azonban kifelé, a harmadik személy vonatkozásában az e körben előadott figyelmetlenségnek nincs relevanciája.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[33] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.[34] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban foglalt érvelésre figyelemmel vizsgálta.
[35] A perben eljáró bíróságok egyezően és helytállóan foglaltak állást abban, hogy a felperes 2019. április 4-én a munkaviszonya április 30-ával való megszüntetését kezdeményező nyilatkozata alapján az Mt. 14. §-a szerinti megállapodás nem jött létre. A felperes kérelme és az alperes iraton tett megjegyzése "Átvettem. Utolsó munkában töltött napja április 30." nem tartalmazta a munkaviszony megszüntetésének jogcímét, nem minősült egyértelmű elfogadó nyilatkozatnak, a felek ezt követően sem tárgyaltak annak részleteiről.
[36] A munkaviszony megszüntetésére vonatkozó minden lényeges kérdésre kiterjedő ajánlatot 2019. április 30-án az alperes tett a felperes részére. A munkáltatói ajánlat már tartalmazza a munkaviszony megszüntetésének jogcímét, időpontját és a juttatásokra vonatkozó adatokat, a munkakör átadását és az igazolások kiadását is, vagyis teljeskörűen rendezi a felek jogviszonyának lezárását.
[37] A perben az nem volt vitatott, hogy a felperes részére fizetendő megállapodási díjról rendelkező megállapodás a felek között létrejött és az érvényes. Az alperes a perben és a felülvizsgálati kérelmében tévedésre nem hivatkozott, ugyanakkor azt állította, hogy a 2019. április 30-án megkötött megállapodásba elírás, azaz adminisztrációs hiba miatt került 1 292 238 forint megállapodási díj és e körben a Ptk. 6:8. §-ának megsértését állította.
[38] Az Mt. 31. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 6:8. §-a szerint a jognyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a címzettnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értelmezni kell. A szerződéses nyilatkozatot a Ptk. 6:86. §-ára figyelemmel a szerződés egészével összhangban kell értelmezni.
[39] A szerződések értelmezése esetén elsődlegesen a nyilatkozati elv érvényesül, de figyelemmel kell lenni a felek vélelmezett akaratára is. E körben az ítélőtábla alappal vonta értékelési körébe a megállapodásba foglalt szerződési feltételeket és azokat helytállóan vetette össze a jogviszony-megszüntetés körülményeivel. Igazolt, hogy a felek a felperes kezdeményezését követően a munkaviszony megszüntetésének feltételeiről - annak konkrét jogcíméről, a juttatásokról, a munkakör átadásáról - nem tárgyaltak, az alperes a tervezet átadásakor sem adott tájékoztatást a megállapodásban foglalt ajánlatáról, csupán azt kérte, hogy a felperes elolvasást követően, egyetértése esetén azt írja alá. Az alperes 2019. április 30-án a felperes részére átadott megállapodás-tervezet megfelelt a Ptk. 6:64. §-ának, mivel egyértelmű és a lényeges kérdéseket magában foglaló ajánlatot tartalmazott, amelyet a felperes a Ptk. 6:66. §-a szerint - változtatás és kifogás nélkül - elfogadott.
[40] Azt, hogy az ajánlat a munkáltató valós akaratát tükrözte, a felperes számára megerősíthették a megállapodás megkötésének igazolt körülményei is. A perben nem vitatott tényállás szerint ugyanis az alperes rendelte a felperest április 30-án a HR irodába, ott a felperes részére átadta az ajánlatot, ahhoz ugyanakkor magyarázatot nem fűzött, majd a felperes aláírását követően azt az alperes HR vezetője is kézjegyével látta el. A felperesnek - különösen a munkaviszonyt jellemző alá-fölérendeltségi helyzetből eredően - nem volt indoka arra, hogy az írásba foglalt, a munkáltató részéről két személy kontrollját élvező megállapodás tartalmát kétségbe vonja, a juttatás szándékát megkérdőjelezze. Nem volt jelentősége e körben annak sem, hogy a megállapodás milyen összegű megállapodási díjat tartalmazott és, hogy az mennyiben volt összefüggésben a felperes munkabérének összegével. Az Mt. 6. § (1) bekezdése szerint a munkaszerződés teljesítése során - kivéve, ha törvény eltérő követelményt ír elő - úgy kell eljárni, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A felperestől az adott esetben nem volt elvárható, hogy az ajánlat - szóbeli tájékoztatás nélküli - átadásakor helyben kiszámolja a munkaviszonya időtartama alapján a munkáltatói felmondás alapján számára járó összeget a felmondási idő és végkielégítés mértékét és mindezt az alapbérével beszorozva ellenőrizze a megállapodási díjjal történő egyezőségét. Nem volt ismerete arról, hogy az alperes a megállapodás-tervezet elkészítéséhez mintát használt, és az általa mintaként használt megállapodás mely munkavállaló munkaviszonyának, milyen okból történő megszüntetése keretében készült, nem lehetett tudomása e személy alapbéréről sem, így nem róható a terhére, hogy az átadott ajánlat valóságát nem kérdőjelezte meg. Ezért az ajánlat elfogadása nem ütközött az Mt. 6. § (1)-(2) és (4) bekezdésébe sem.
[41] Az alperes felülvizsgálati érvelésével szemben a perben annak sem volt jelentősége, hogy a felperes munkaviszony-megszüntetésére vonatkozó akarata a megállapodási díj fizetésének vállalása nélkül is fennállt, mert az adott esetben a megállapodásra az alperes tett ajánlatot. A felperes mint munkavállaló az adott helyzetben tőle elvárható magatartást tanúsította, amikor a szakértelemmel rendelkező munkáltatói képviselőtől származó, számára kedvező feltételt tartalmazó ajánlatot aláírásával elfogadta. A másodfokú bíróság a jogerős ítéletében helytállóan állapította meg, hogy a felperes részére átadott ajánlat minden olyan lényeges kérdésben rögzítette a felek jogait és kötelezettségeit, amely a munkaviszony megszüntetésének jogszerű feltétele: pontosan tartalmazta a munkaviszony megszűnésének napját, a felperes részére kifizetendő elmaradt munkabér és a megállapodási díj összegét, az igénybe nem vett fizetett szabadság pénzbeli megváltását, a munkáltatói igazolások kiadásának menetét, valamint a juttatások megfizetése esetére a felperes joglemondó nyilatkozatát. Helytálló a jogerős ítélet azon megállapítása is, hogy a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó megállapodásban ellentmondásos rendelkezések és nyilatkozatok nincsenek. Önmagában az, hogy a felek sem április 4. és április 30. között, sem a megállapodás aláírását közvetlenül megelőzően nem tárgyaltak megállapodási díjról, nem következik, hogy a felperes az adott esetben rosszhiszeműen vagy együttműködési kötelezettségét sértve járt el, amikor a munkáltató figyelmét nem hívta fel a korábban nem egyeztetett juttatásra. A felperes magatartása az alapelvi követelményeket nem sértette, a HR osztály által előkészített és a HR vezető szignóját tartalmazó iratból ugyanis a felperes nem vonhatott le következtetést arra, hogy a munkáltatói ajánlat nem az alperes kifejezett akaratát tükrözi.
[42] A másodfokú bíróság a Pp. 279. § (1) bekezdésének betartásával okszerűen értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat a leszerelési lap és a megállapodás tartalma közötti ellentmondás vonatkozásában is. Megállapítható, hogy a leszerelési lap és a megállapodás tartalma nemcsak a megállapodási díj, hanem más adatok esetében sem volt egyező, abból a jogerős ítélet helytálló megállapítása szerint a felekre jogok és kötelezettségek nem származtak, így az alperes a perben nem bizonyította a felperes felróható rosszhiszemű magatartását.
[43] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.IV.10.140/2021/6.)