adozona.hu
ÍH 2022.69
ÍH 2022.69
JOGVISZONYVÁLTÁS Ha a munkáltató személyében bekövetkezett változás következtében a közalkalmazott jogállása megváltozik, az átvevő munkáltató a jogviszonyváltáskor adott tájékoztatásban foglaltaktól utóbb csak a volt közalkalmazott kifejezett hozzájárulásával térhet el, ennek hiányában az általa a tájékoztatásban vállalt jubileumi jutalom kifizetését nem tagadhatja meg [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 25/A. §, 25/B. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes - a közalkalmazotti jogviszonyként elismert korábbi jogviszonyait is figyelembe véve - 1980. augusztus 16. napjától közalkalmazotti jogviszonyban állt, 1993. augusztus 1. napjától a h-i T. J. Általános Iskolában dolgozott pedagógus munkakörben. H. Város Önkormányzata - a közgyűlési határozatával jóváhagyott, 2007. május 23. napján kötött közoktatási megállapodással - a T. J. Általános Iskola fenntartói jogát átadta a Sz-i Egyházmegye részére a 2007/2008 tanévtől kezdődően. Nevezett...
ÍH 2022.69 JOGVISZONYVÁLTÁS
Ha a munkáltató személyében bekövetkezett változás következtében a közalkalmazott jogállása megváltozik, az átvevő munkáltató a jogviszonyváltáskor adott tájékoztatásban foglaltaktól utóbb csak a volt közalkalmazott kifejezett hozzájárulásával térhet el, ennek hiányában az általa a tájékoztatásban vállalt jubileumi jutalom kifizetését nem tagadhatja meg [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 25/A. §, 25/B. §].
A felperes - a közalkalmazotti jogviszonyként elismert korábbi jogviszonyait is figyelembe véve - 1980. augusztus 16. napjától közalkalmazotti jogviszonyban állt, 1993. augusztus 1. napjától a h-i T. J. Általános Iskolában dolgozott pedagógus munkakörben. H. Város Önkormányzata - a közgyűlési határozatával jóváhagyott, 2007. május 23. napján kötött közoktatási megállapodással - a T. J. Általános Iskola fenntartói jogát átadta a Sz-i Egyházmegye részére a 2007/2008 tanévtől kezdődően. Nevezettek egyidejűleg megállapodtak abban, hogy a Sz-i Egyházmegye mint leendő fenntartó a fenntartóváltással érintett T. J. Általános Iskolában foglalkoztatott közalkalmazottakkal munkaszerződést köt közalkalmazotti jogviszonyuk teljes időtartamának figyelembe vételével, a jogfolytonossági elveknek megfelelően akként, hogy a munkaszerződésekben egyebek között vállalja az esedékes jubileumi jutalmak kifizetését is. Rögzítették továbbá, hogy a jogutódlással történő továbbfoglalkoztatás során a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Kjt.) 25/A. és 25/B. §-ainak alkalmazása során kölcsönösen együttműködve járnak el.A fenntartóváltásról megállapodást kötő felek képviselői 2007. május 23. napján tájékoztatták a T. J. Általános Iskola közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott dolgozóit (köztük a felperest) a fenntartóváltásról, továbbá arról, hogy a leendő fenntartó munkaviszony keretében az iskola valamennyi dolgozóját tovább kívánja foglalkoztatni a közalkalmazotti jogviszonyuk teljes időtartamának figyelembevételével és - egyebek között - az esedékes jubileumi jutalom kifizetésére vonatkozó kedvezmény biztosításával.
Ezt követően a Sz-i Egyházmegye 2007. július 1. napján megalapította az alperesi általános iskolát, amellyel a felperes 2007. augusztus 31. napján határozatlan időre szóló munkaszerződést kötött pedagógus munkakörre. A munkaszerződés a jubileumi jutalomra vonatkozó kitételt nem tartalmazott.
A felperes az alperessel fennálló munkaviszonyát 2020. július 28. napjával felmondással megszüntette, egyidejűleg kérte a 40 éves jubileumi jutalmának kifizetését, amelytől az alperes elzárkózott.
A felperes keresetében 2 184 500 forint jubileumi jutalom és annak 2020. július 29. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest, hivatkozva H. Város Önkormányzata és a Sz-i Egyházmegye közötti - a tényállásban megjelölt - megállapodásra, valamint a fenntartóváltással és az azzal összefüggő jogállásváltoztatással kapcsolatban kiadott tájékoztatóban szereplő, a jubileumi jutalom kifizetésére vonatkozóan a leendő fenntartó által tett kötelezettségvállalásra. Keresete jogalapjaként a Kjt. 25/A. § (3) bekezdését és 25/B. § (1) bekezdését, valamint 78. § (2) bekezdés c) pontját és (4) bekezdését jelölte meg.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint a közte és a felperes között 2007. augusztus 31. napján megkötött munkaszerződéssel a felperes a munka törvénykönyvének hatálya alá került, így a Kjt. jubileumi jutalomra vonatkozó rendelkezései rá nem irányadóak. Utalt arra, hogy ilyen tartalmú kötelezettségvállalást a munkaszerződés sem tartalmaz. Hangsúlyozta, a felperes tisztában volt azzal, hogy jubileumi jutalom őt nem illeti meg, hiszen a 30 éves jubileumi jutalom iránti igényét sem érvényesítette. Kiemelte, a költségvetési törvény a 2010. évtől kezdődően nem biztosít fedezetet az egyházi fenntartású köznevelési intézményekben foglalkoztatott pedagógusok részére fizetendő jubileumi jutalomra, így ez a lehetőség az egyházi fenntartású intézményekben foglalkoztatott dolgozók tekintetében megszűnt.
Az elsőfokú bíróság a kereset szerint marasztalta az alperest.
Határozatának indokolása szerint a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszűnésére a munkáltató jogállásváltozása következtében került sor a Kjt. 25/A. §-a alapján. Kiemelte, az átadó és átvevő munkáltatót a Kjt. 25/A. § (2) bekezdése értelmében tájékoztatási és konzultációkezdeményezési kötelezettség terhelte, amelyet az új munkáltató megalapítását megelőzően az alapító Sz-i Egyházmegye gyakorolhatott. Rámutatott, a korábbi és az új fenntartó között létrejött továbbfoglalkoztatásra irányuló megállapodásban, valamint a dolgozók részére kiadott tájékoztatásban az alperesi fenntartó kötelezettséget vállalt egyebek mellett a jubileumi jutalom megfizetésére, amellyel a jubileumi jutalomra vonatkozó szabályrendszer, így a Kjt. 78. § (2), (3) és (4) bekezdésében foglaltak alkalmazását is vállalta, azok szerint pedig a felperes megalapozottan hivatkozott arra, hogy a Kjt. e rendelkezései alapján jogosult az általa érvényesített jubileumi jutalomra.
Hangsúlyozta, a jogviszonyváltást szabályozó rendelkezések körében a Kjt. 25/B. §-a garanciális jellegű szabályokat tartalmaz a foglalkoztatás feltételeire, amelyek célja, hogy a munkavállaló helyzete a jogviszonyváltás következtében ne legyen hátrányosabb, mint amilyen korábban a közalkalmazotti jogviszonyban volt.
Utalt arra, a Kjt. hivatkozott rendelkezése nem zárja ki, hogy az átvételről tárgyaló felek a törvényben biztosított juttatásnál magasabb összegű, vagy más juttatások és kedvezmények biztosításában is megegyezzenek, amilyen megegyezésre sor is került a perbeli esetben a továbbfoglalkoztatásra irányuló megállapodásban.
Kiemelte, a továbbfoglalkoztatásra irányuló megállapodásban rögzített átvevő munkáltató általi kötelezettségvállalások, köztük a jubileumi jutalom kifizetésére vonatkozó kötelezettségvállalás a Kjt. 25/B. § (1) bekezdése alapján az átvevő munkáltatót akkor is köti, ha az egyes munkavállalókkal kötött munkaszerződés azt nem tartalmazza. Érvelése szerint ezt támasztja alá az az alperes által nem vitatott felperesi előadás is, amely szerint a jogviszonyváltást követően az alperes több munkáltatónak is fizetett jubileumi jutalmat.
Lényegesnek ítélte, hogy nem merült fel olyan peradat, miszerint a peres felek a megállapodástól, illetőleg a tájékoztatóban foglaltaktól a felperes kifejezett hozzájárulásával eltértek volna, önmagában a munkaszerződés felperes részéről történő aláírása pedig felperesi joglemondásként nem értelmezhető.
Nem fogadta el azt az alperesi védekezést, hogy a felperes azért nem jogosult a 40 éves jubileumi jutalomra, mert a 30 éves jubileumi jutalom iránti igényét sem érvényesítette. Kiemelte ezzel összefüggésben, a jubileumi jutalom olyan járandóság, amely a közalkalmazottat külön kérelem nélkül is megilleti.
Nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az alperes a jubileumi jutalom kifizetésének fedezetét honnan teremti meg, utalva arra, hogy ez a felperesi igény jogszerűségét, illetve megalapozottságát nem érinti. Megjegyezte, ezzel összefüggésben az alperes a költségvetési törvény rendelkezéseire hivatkozott, de nem jelölt meg olyan konkrét anyagi jogi rendelkezést, amely a felperesi igény érvényesíthetőségét kizárta volna.
Rámutatott, az alperes a jubileumi jutalom Kjt.-ben foglalt feltételeinek fennállását és a kereset összegszerűségét nem vitatta, ezért e tekintetben a határozata részletes indokolását mellőzte.
Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Fellebbezési érvelése szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítás eredményét okszerűtlenül minősítette, és ezért a tényállást tévesen állapította meg, és a tévesen megállapított tényekből téves jogi következtetést vont le. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet sérti a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény egyházi fenntartású köznevelési intézményekre vonatkozó rendelkezéseit, valamint a mindenkor hatályos költségvetési törvényt, a Kjt. és annak 78. §-a pedig a jelen jogvitára nem alkalmazható. Egyebekben az elsőfokú eljárásban kifejtett védekezését megismételve hangsúlyozta, a felperes a munkaszerződés megkötésével tisztában volt azzal, hogy rá a munka törvénykönyvének szabályai vonatkoznak, tudta, hogy neki nem jár jubileumi jutalom, hiszen a 30 éves jubileumi jutalom iránt sem érvényesített igényt. Kiemelte, a munkaszerződés megkötésekor a felek a szerződési feltételeket szabadon állapítják meg, így a felperes kiköthette volna, hogy csak akkor köt munkaszerződést, ha a jubileumi jutalomra vonatkozó rendelkezés bekerül a szerződésbe.
A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A fellebbezés alaptalan.
A fellebbezésben foglaltakkal szemben az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból helytálló jogi következtetéseket vont le, érdemi döntésével és annak indokaival az ítélőtábla maradéktalanul egyetért, ezért ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 383. § (2) bekezdése alapján.
Tekintettel arra, hogy a fellebbezésben az alperes kizárólag az elsőfokú eljárásban már előadott védekezését ismételte meg, figyelembevéve továbbá, hogy az elsőfokú bíróság az alperesi védekezésben felhozott valamennyi körülményre, érvre részletesen kitért ítéletének indokolásában, az irányadó jogszabályi rendelkezésekre utalással mindenben helytállóan fejtve ki az alperesi ellenkérelem megalapozatlanságát, az ítélőtábla a Pp. 386. § (4) bekezdésében foglaltak alkalmazásával, mint szükségtelent mellőzte a fellebbezésben megismételt alperesi érvek alaptalanságára vonatkozó jogi érvek ismertetését.
Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy amint arra az elsőfokú bíróság is helytállóan rámutatott, ha a közalkalmazott az átvevő munkáltatónál történő további foglalkoztatásához hozzájárul, az átvevő munkáltató köteles a közalkalmazottal munkaszerződést kötni és ennek során köti a Kjt. 25/A. § (3) és (4) bekezdése alapján adott tájékoztatás, amelyben foglaltaktól csak a közalkalmazott kifejezett hozzájárulásával térhet el [Kjt. 25/B. § (1) bekezdés]. Jelen esetben nem vitás tény, hogy a Sz-i Egyházmegye, mint leendő fenntartó vállalta, hogy a munkaviszony keretében továbbfoglalkoztatott volt közalkalmazottak részére ki fogja fizetni az esedékes jubileumi jutalmat, és tény az is, hogy a fenntartóváltással érintett T. J. Általános Iskola dolgozói, köztük a felperes a jogviszonyváltást megelőzően ilyen tartalmú tájékoztatást kaptak a jogelőd és jogutód munkáltatótól. Az alperes által sem vitatott emellett, hogy sem a munkaszerződés megkötése során, sem ezt követően nem járult hozzá a felperes ahhoz, hogy az alperes a jubileumi jutalom kifizetésére vonatkozó kötelezettségvállalásától eltérjen. Miután a Kjt. 25/B. § (1) bekezdése szerint az ilyen tartalmú hozzájárulás csak kifejezett lehet, nem értékelhető ilyen hozzájárulásként sem az, hogy a felperes a 30 éves jubileumi jutalom kifizetése iránt nem érvényesített igényt az alperessel szemben, sem az, hogy az alperessel kötött munkaszerződése a jubileumi jutalomra vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz.
Ugyancsak helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, az, hogy az alperes fenntartója által vállalt és e vállalás alapján az alperest terhelő kötelezettség teljesítésének anyagi fedezete rendelkezésére áll-e az alperesnek vagy nem, a felperesi igény megalapozottságát nem érinti. Ezzel összefüggésben ugyancsak helyesen utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy az alperes az elsőfokú eljárásban nem jelölt meg olyan jogszabályhelyet, amely kizárná az alperes jubileumi jutalom fizetésére vonatkozó kötelezettségének teljesítését, és ilyen jogszabályi rendelkezést a fellebbezésében sem tüntetett fel.
(Szegedi Ítélőtábla Mf.I.40.039/2021/3.)