adozona.hu
ÍH 2022.62
ÍH 2022.62
JOGOS GAZDASÁGI ÉRDEK VESZÉLYEZETETÉSE, LÉNYEGES KÖTELEZETTSÉGSZEGÉS I. Konkrét érdeksérelem bekövetkezése hiányában is megszegi a munkavállaló az Mt. 8.§ (1) bekezdésében írt kötelezettségét, ha magatartása alkalmas a munkáltató jogos gazdasági érdekének a veszélyeztetésére, amely egyúttal lényeges kötelezettségszegésnek minősül. II. A munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt sem önálló foglalkozásként, sem mással jogviszonyra lépve nem folytathat olyan tevékenységet, amely versenyt teremt a munkáltató
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperesi gazdasági társaságot 1990-ben alapították, tevékenysége részben talajmintavételre és a talajminták laboratóriumi elemzésére, valamint tápanyag-gazdálkodási terv szolgáltatására irányul. A tevékenység lényege, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók minél jobb képet kapjanak a termőföldekről annak megállapítása céljából, hogy az eredményes gazdálkodás érdekében milyen műtrágya-kihelyezés szükséges.
Az I. rendű felperes 1993-tól ...
ÍH 2022.62 JOGOS GAZDASÁGI ÉRDEK VESZÉLYEZETETÉSE, LÉNYEGES KÖTELEZETTSÉGSZEGÉS
I. Konkrét érdeksérelem bekövetkezése hiányában is megszegi a munkavállaló az Mt. 8.§ (1) bekezdésében írt kötelezettségét, ha magatartása alkalmas a munkáltató jogos gazdasági érdekének a veszélyeztetésére, amely egyúttal lényeges kötelezettségszegésnek minősül.
II. A munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt sem önálló foglalkozásként, sem mással jogviszonyra lépve nem folytathat olyan tevékenységet, amely versenyt teremt a munkáltatójával, munkaviszonyban ugyanis a munkáltató jogosan várhatja el, hogy a munkavállaló az ő számára biztosítsa a tudását és munkaerejét. [Mt. 8.§ (1) bekezdése, Mt. 78.§ (1) bekezdése]
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperesi gazdasági társaságot 1990-ben alapították, tevékenysége részben talajmintavételre és a talajminták laboratóriumi elemzésére, valamint tápanyag-gazdálkodási terv szolgáltatására irányul. A tevékenység lényege, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók minél jobb képet kapjanak a termőföldekről annak megállapítása céljából, hogy az eredményes gazdálkodás érdekében milyen műtrágya-kihelyezés szükséges.Az I. rendű felperes 1993-tól állt munkaviszonyban az alperesnél, munkaszerződése szerint munkaköre karbantartó, anyagbeszerző. A munkaszerződést idővel nem módosították, azonban munkakörének tartalma bővült, a fentieken kívül az ügyfelekkel való kapcsolattartást is ellátta. Távolléti díja 345.100 forint volt.
A II. rendű felperes 1994-ben létesített munkaviszonyt az alperesnél, munkaköre gazdasági vezető, távolléti díja havi 379.100 forint volt.
A felperesek házastársak. 1992-ben alapították az A. Bt.-t, melynek az I. rendű felperes kültagja, a II. rendű felperes beltagja és ügyvezetője. Az alakulást követően az A. Bt. az alperes megbízásából talajmintavételt végzett. Az alperes azonban e tevékenységet akkreditáltatta 2003-ban; ezt követően az A. Bt. talajmintavétellel már nem foglalkozott, a későbbiekben leginkább szőlőtermesztést végzett és mezőgazdasági szolgáltatásokat nyújtott.
Az alperesnél 2018. őszén ügyvezetőváltás történt. Az új ügyvezető, dr. Á. Cs. összdolgozói értekezletet tartott, amelyen arról tájékoztatta a munkatársakat, hogy a más munkáltatónál fennálló munkaviszonyt, vagy a más cégben fennálló tagsági viszonyt be kell jelenteni. Ezt követően az új ügyvezető a korábbi munkaszerződéseket felülvizsgálta, és szükség szerint kezdeményezte azok módosítását. A II. rendű felperes 2018. november 1-jén kelt munkaszerződés-módosításának 15. pontja rögzíti, hogy a munkavállaló munkaviszonyának fennállása alatt további munkaviszonyt, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt csak a munkáltató előzetes írásbeli hozzájárulásával létesíthet, illetve a munkavállaló a munkaszerződés aláírásakor fennálló ilyen jogviszonyokról a munkáltatót írásban tájékoztatni köteles. Az összdolgozói értekezleten az I. rendű felperes nem vett részt, munkaszerződés-módosítást nem írt alá.
Az alperesnek számos megrendelője volt, többek között a D. Mg. Zrt., amellyel 2015-ben kötött vállalkozási szerződést, amiben vállalta a 2019-2020-as gazdálkodási évig a talajmintavételt, talajvizsgálatot, termelési adatok elemzését és tápanyag-gazdálkodási terv elkészítését. A vállalkozási szerződés lebonyolításában alperesi részről kapcsolattartó az I. rendű felperes volt, míg a D. Mg. Zrt. részéről M. Á. volt a témafelelős. E munkák során az I. rendű felperes a helyszínen - adott esetben a termőföldeken - tartózkodott, ő hozta el a D-i Egyetemtől a talajszkennerrel kinyert adatok elemzését és az egyetem által elvégzett mintavételi pont kijelöléseket is.
M. Á. korábbi főnöke 2017-ben megalapította a T. V. C. Kft.-t, amely gazdasági társaság közvetítői tevékenységet végez a talajminta kiértékelő szolgáltatást igénybe vevő mezőgazdasági cégek és a talajminta kiértékelő tevékenységet végző cégek között, ezen kívül egyéb mezőgazdasági szolgáltatást, például szaktanácsadást is nyújt.
A T. V. C. Kft. bizonyos megrendelései kapcsán M. Á., az I. rendű felperessel fennálló korábbi munkakapcsolatára tekintettel, az I. rendű felperest megkereste a talajszkennerrel nyert adatok kiértékelésére. A munkára a T. V. C. Kft. ténylegesen az A. Bt.-vel kötött vállalkozási keretszerződést. Az elvégzett munkát az A. Bt. számlázta ki, a számlákat a II. rendű felperes állította ki, talajmintavételi tevékenységet tüntetve fel rajtuk.
Mindeközben a T. V. C. Kft. az alperes fontos üzleti partnere lett. A kft. az alperes laboratóriumába szállított talajmintákat, amelyeknek az elemzését az alperes elvégezte, és a mérési eredményeket a kft. rendelkezésére bocsátotta.
2019. március 14-én az alperes a központi szerverén megtalálta az A. Bt. által a T. V. C. Kft. részére - talajmintavételi tevékenységről - kiállított számlát.
Ezt követően az alperes a felperesek munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntette a következőképpen indolva: 1. A T. V. C. Kft. részére az A. Bt. 470 darab talajminta vételezésről szóló számlát állított ki. 2. A T. V. C. Kft. a munkáltató egyik kiemelt üzleti partnere, melynek a munkáltató hasonló jellegű szolgáltatásokat is nyújt. A cégjegyzék tanúsága szerint az A. Bt.-nek az I. rendű felperes a kültagja, a II. rendű felperes az ügyvezetője és a beltagja. 3. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 8. §-a alapján a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné. A felperesek a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségüket - valamint a II. rendű felperes a munkaszerződés 7. pontjában foglaltakat - megszegték azzal, hogy a munkáltatóval versengő tevékenységet is végző gazdasági társaságban, az A. Bt.-ben közreműködtek, továbbá a munkáltató egyik kiemelt üzleti partnere részére a munkáltatóval versengő szolgáltatás nyújtásában is közreműködtek. 4. Az I. rendű felperes mint az A. Bt. kültagja, a II. rendű felperes mint annak beltagja részt vehetett az üzletvitelt meghatározó döntésekben, amelyhez felhasználhatta a munkáltatónál megszerzett információkat, és a munkáltató üzleti titkait, ami a munkáltató jogos gazdasági érdekeit szintén súlyosan sérti. 5. A fenti magatartásukkal a munkáltató jogos gazdasági érdekén túl a munkaviszonyból származó együttműködési (Mt. 6. § (2) bekezdése) és tájékoztatási (Mt. 6. § (4) bekezdése) kötelezettségüket is súlyosan megsértették, hiszen sem a nevezett gazdasági társaságban való részvételükről, sem annak a munkáltatóival versengő tevékenységükről nem tájékoztatták a munkáltatót. 6. A fent részletezett magatartás, a munkaviszonyból származó kötelezettség szándékos és súlyos megsértése miatt a munkáltató a munkaviszony további fenntartását nem látta lehetségesnek.
A felperesek kereseti kérelmükben a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként felmondási időre járó távolléti díj és végkielégítés megfizetésére kérték az alperest kötelezni. Mindketten 90 nap felmondási időre járó távolléti díjra, valamint az I. rendű felperes 9 havi távolléti díjnak megfelelő összegű végkielégítésre, míg a II. rendű felperes 6 havi távolléti díjnak megfelelő összegű végkielégítésre tartott igényt. Kifejtették, hogy az azonnali hatályú felmentések indokolása több helyen valótlan, okszerűtlen, emellett határidőn túli. Az A. Bt.-nek alapításától, 1992-től tagjai, a tagsági viszonyuk korábbi, mint a munkaviszonyuk az alperesnél. E tagsági viszonyukat az alperesnek bejelentették, amit az alperes tudomásul vett. Több esetben előfordult, hogy az alperes a megbízó által megrendelt munka részfeladatait megbízás alapján az A. Bt.-vel végeztette el. Az A. Bt. az alperesi tevékenységgel versengő tevékenységet nem végez. A felmondás alapját képező számla olyan munkára lett kiállítva, amit az alperes soha nem végzett, azokhoz sem személyi, sem tárgyi feltételekkel nem rendelkezett. A számlán pontatlanul került feltüntetésre az elvégzett munka, az ténylegesen nem mintavétel volt, hanem röntgenes, szkenneres mintakiértékelés, amivel az alperes nem foglalkozott. Az alperes üzleti titkait, az alperesnél szerzett információkat nem adták tovább, nem is használták fel soha, ennek még a lehetősége sem merült fel. Kifejtették azt is, hogy az A. Bt.-ben fennálló tagsági jogviszonyukat az új ügyvezető részére bejelenteni nem volt szükséges, amennyiben mégis, az nem minősülhet az azonnali hatályú felmondást megalapozó oknak, hiszen érdemi hátrányt ezzel nem okoztak az alperesnek: sem szándékosságuk, sem súlyos gondatlanságuk nem állapítható meg, joggal feltételezték azt, hogy a korábbi bejelentésük hatályos.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a felmondás a törvényes határidőn belül történt, miután az alperes 2019. március 14-én szerzett tudomást a számláról, amikor azt a központi szerveren megtalálta. A számla szerint az A. Bt. talajmintavételt végzett, amely az alperes tevékenységi körébe tartozik, így versengő tevékenységnek minősül. Ezzel a felperesek megszegték az Mt. 8. § (1) és (2) bekezdésében foglalt magatartási követelményt. Megsértették továbbá a felperesek az Mt. 6. § (2) és (4) bekezdésében foglaltakat is, azaz a jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése során nem a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően jártak el. A tájékoztatási kötelezettségüket is megsértették, amikor felhívás ellenére sem tájékoztatták az alperesi munkáltatót más gazdasági társaságban való részesedésükről, tevékenységükről.
Az alperes utalt arra, hogy a jogos gazdasági érdek veszélyeztetésének nem feltétele, hogy a versenytársnál a munkavállaló ténylegesen munkát végezzen, a veszélyhelyzetet önmagában megalapozza, ha a munkavállaló egy ilyen jellegű másik cégben bármilyen gazdasági érdekeltséggel rendelkezik. A bírói gyakorlat szerint a munkáltatóéval azonos tevékenységnek a cégjegyzékben történő feltüntetése már megvalósítja a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek veszélyeztetését. Az A. Bt. által végzett munkához szükséges feltételekkel az alperes is rendelkezett, az eredetileg talajmintavételre kiállított számlán szereplő egységár a piaci áraknak teljesen megfelel, a módosított számlán feltüntetett munkát nem önállóan, hanem a mintavétellel együtt szokták a gyakorlatban elvégezni és leszámlázni.
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként az I. rendű felperesnek 1.035.300 forint felmondási időre járó távolléti díj és 3.105.900 forint végkielégítés, a II. rendű felperesnek 1.137.000 forint felmondási időre járó távolléti díj és 2.274.000 forint végkielégítés, valamint a perköltség megfizetésére. Kifejtette, hogy az alperes korábbi ügyvezetői tanúvallomásából megállapítható, hogy az alperes számára ismert volt a felperesek A. Bt.-ben fennálló tagsági viszonya, miután korábban több alkalommal alperesi megbízásból a bt. munkát is végzett számukra alvállalkozóként. A felmondás alapját képező számlán valóban talajmintavételi tevékenység került feltüntetésre, azonban a II. rendű felperes nyilatkozata szerint a számlát figyelmetlenségből töltötte ki pontatlanul, a tényleges munkavégzés a szkenneres adatok kielemzése volt. E tényt igazolja az A. Bt. és a T. V. C. Kft. között létrejött vállalkozási szerződés, valamint M. Á. tanúvallomása: a bt. tehát nem talajmintavételi tevékenységet, hanem talajtérképezés kiértékelését és mintavételi pontok kijelölését végezte a T. V. C. Kft. részére. Az alperesnél az I. rendű felperes ilyen tevékenységet nem végzett, munkaköre anyagbeszerző és karbantartó volt, illetve az ügyfelekkel való kapcsolattartás, egyedül a D. Zrt.-vel kötött szerződésben szerepel szaktanácsadóként. Szkenneres talajtérképezést az alperes nem végzett, így az adatok kiértékelésével az I. rendű felperesnek nem kellett foglalkoznia. Nem sértette meg tehát az Mt. 8. § (1) bekezdésében foglaltakat, illetve nem minősül az alperes működéséhez kapcsolódó üzleti titoknak ez a fajta tudás, amivel az I. rendű felperes a megbízást teljesítette.
A II. rendű felperes ugyan aláírta a 2018. november 1-jén kelt munkaszerződést, azonban nem sértette meg a munkaszerződés 14. pontjában foglaltakat. A vizsgált időszakban az alperes talajszkennerrel nem rendelkezett, ilyen tevékenységet nem folytatott, szkenneres adatok kielemzését nem végezte, így az ennek során alkalmazott ismeretek nem minősültek a munkáltatónál felhalmozott ismereteknek, nem az alperes üzleti tevékenységén alapultak. Erre tekintettel a felperesek részéről a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztető magatartás tanúsítása, illetve üzleti titoksértés nem volt megállapítható.
Az elsőfokú bíróság rögzítette tényként, hogy a felpereseket ugyan bejelentési kötelezettség terhelte, ennek elmulasztása azonban nem minősül a munkaviszonyból származó olyan lényeges kötelezettség szándékos vagy súlyos gondatlansággal történő megszegésének, amely az azonnali hatályú felmondást megalapozná. Az alperes tehát nem tudta bizonyítani, hogy a felperesek a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségüket szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegték volna, illetve olyan magatartást tanúsítottak volna, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tenné, ezért az azonnali hatályú felmondás jogellenes. Ennek okán az elsőfokú bíróság a keresettel egyezően kötelezte jogkövetkezményként az alperest - aki a kereset összegszerűségét nem vitatta - távolléti díj és végkielégítés fizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 383. § (2) bekezdésére figyelemmel kérte annak anyagi jogi felülbírálata körében a megváltoztatását és a kereset elutasítását. Megsértett jogszabályhelyként az Mt. 6. és 8. §-át, valamint az Mt. 82. § (3) és (4) bekezdését jelölte meg. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozatlan, az alperes talajminta-vétellel foglalkozott, és részfeladatként a mintavételi pontok kijelölését végezte, mintavételt, laborvizsgálatokat és szaktanácsadást is nyújtott, melyhez mind a szükséges személyi, mind a tárgyi feltételekkel rendelkezett. Az azonnali hatályú felmondás időpontjában a saját szerverén megtalált számlán szereplő adattal rendelkezett, e szerint a felperesi bt. talajmintavételt végzett, mely tevékenységet az alperesi társaság is folytatott. Kifejtette, hogy megkereste a volt ügyvezetőt, a felperesek kaptak-e engedélyt ilyen versengő tevékenység végzésére, és az ő nemleges válasza után hozta meg a döntését, és indokolta meg az azonnali hatályú felmondást.
A felmondást követően javította ki a II. rendű felperes a számlát, de az sem egyezik az I. rendű felperes által állított elvégzett tevékenységgel. Kétséges annak jellege és az egyéb körülmények is, miután az I. rendű felperessel közös munkát végző M. Á. sem tudott konkrétan olyan munkavégzésről, amely akár partnerhez, akár területhez köthető. M. Á. tanú elismerte azt, hogy a vállalkozási szerződést a T. V. C. Kft. azért a bt.-vel kötötte meg, mert az I. rendű felperessel korábban mint az alperes munkavállalójával munkakapcsolatban állt; tudomással bírt az I. rendű felperes helyismeretéről, amire szükség volt e munka elvégzéséhez. E helyismeretet az alperesi társaságnál végzett munkája során sajátította el, így az I. rendű felperesnek, aki korábbi munkaköre mellett üzletszerzéssel, új partnerek felkutatásával bővült munkakörben dolgozott az alperesnél, a feladata az lett volna, hogy az alpereshez irányítja a T. V. C. Kft.-t a munka elvégzésére, miután az alperes is folytatott ilyent. Megalapozatlan az a tényállítás is, hogy a mintavételi pontok kijelölése nem versengő tevékenység, mert az alperesi társaság is végzett ilyen munkát; az, hogy ezen mintavételi pontoknak milyen alapadatai vannak: szkennerrel, GPS-es kijelöléssel vagy térkép alapján szerezték meg őket, a munkafolyamat szempontjából nem releváns. Ezt bizonyítja, hogy a felperesek cégének sem kellett sem eszköz, sem program, sem számítógépes szakismeret a munka elvégzéséhez. Ennek okán a felperesek nem csupán az Mt. 8. § (1) és (2) bekezdésében foglalt kötelezettségüket, hanem az Mt. 6. § (2) és (4) bekezdésében foglaltakat is megsértették, amely a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvét, illetve az együttműködési kötelezettséget írja elő.
Az alperes utalt arra is, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint a gazdasági érdek veszélyeztetése létrejön konkrét érdeksérelem bekövetkezése nélkül is: főszabály szerint a munkáltatóval azonos versenytevékenységnek a cégjegyzékben történő megjelölésével már megvalósul. A felperesek a tájékoztatási kötelezettségüknek nem tettek eleget, felhívásra sem jelentették be az A. Bt.-ben fennálló tulajdonosi minőségüket, illetve a bt. tevékenységi körét. A felperesek a munkaviszony megszüntetésének időpontjában rendelkezésre álló adatok alapján üzleti partner részére versengő tevékenységet végeztek, amelyre tekintettel az azonnali hatályú felmondás jogszerű, megalapozott.
A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. Kifejtették, hogy az alperesnek a számla megtalálását követően lehetősége lett volna, hogy vizsgálatot indítson, és feltárja a szükséges tényeket, ennek ellenére az évtizedek óta nála dolgozó személyeket érintő döntést e nélkül hozta meg. Az alperesnek kellett volna bizonyítania a felmondásban foglaltak valóságát, ennek nem tett eleget. A két társaság tevékenységi köre eltérő, nem végeztek versengő tevékenységet. Az eljárás során a felperesek bizonyították azt, hogy nem talajmintavételi szolgáltatást nyújtottak a T. V. C. Kft. részére, így a felmondásban foglalt állítás valótlan. Az alperes szkenneres mintavétellel nem foglalkozott, ahhoz nem volt meg sem a szakértelme, sem az eszközállománya, a felperesek cégének sem volt ehhez eszköze. Az I. rendű felperes korábban közreműködött azonban olyan munkában, ahol ilyen módszerrel történt a kijelölés, akkor sem az alperes részéről, így ez felkeltette az érdeklődését, foglalkozni kezdett vele a munkaviszonyától függetlenül. A helyismeret nem tekinthető üzleti titoknak, sem speciális olyan tudásnak, ami csak az alperesnél megszerezhető.
A fellebbezés alapos.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárás iratai alapján az alábbiakkal egészíti ki:
Az I. rendű felperes a 2019. március 25-i keltezésű azonnali hatályú felmondást 2019. április 1. napján, míg a II. rendű alperes 2019. március 28. napján vette át.
A II. rendű felperes 2019. március 29-én levelet írt az alperesi ügyvezetőnek, melyben kérte, hogy az azonnali hatályú felmondást gondolja át. Kifejtette, hogy a T. V. C. Kft.-vel az A. Bt.-nek a kft. alapítása alapítása óta munkakapcsolata van, az alperesnek ekkor még a kft. nem volt kiemelt partnere, így nem szegte meg a munkaszerződés 7.) pontját. Az A. Bt. 1992. április 1. óta működik, a munkaviszony kezdetén bejelentette az alperesi ügyvezetőnek a tulajdonosi érdekeltségét, arról nem volt tudomása, hogy minden ügyvezetőváltáskor ezt meg kell tenni. A 25 év munkaviszonyra tekintettel, valamint az önbecsülése érdekében békés úton szeretné tisztázni a félreértést.
Az A. Bt. 2018. március 30-án kötött a T. V. C. Kft.-vel vállalkozási keretszerződést, melynek 1.) pontja rögzíti a szerződés tárgyát. E szerint egyes szolgáltatások az alábbi tevékenységet foglalják magukban: talajtérkép kiértékelése, mintaterek kijelölése, és ezek alapján a megszedett talajminták begyűjtése és adaptálása.
Az így kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság keresetnek helytadó érdemi döntésével, mert a bizonyítás eredményét a Pp. 279. § (1) bekezdése alapján eltérően értékelte, és ebből eltérő következtetést vont le.
A felperesek a kereseti kérelmüket arra alapították, hogy az alperes 2019. március 25. napján kelt azonnali hatályú felmondása jogellenes, azaz nem felel meg az Mt. vonatkozó szabályainak.
Az Mt. 78. § (1) bekezdése szerint a munkáltató vagy a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha a másik fél a) a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy b) egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
Az azonnali hatályú felmondás egy úgynevezett szankciós jellegű munkaviszony megszüntetési mód, amit a munkáltató az Mt. 66. § (1) bekezdése szerint indokolni köteles. Az indokolásra a valóság, világosság és okszerűség követelményét kell alkalmazni.
Az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjára alapított azonnali hatályú felmondás olyan munkaviszony megszüntetés, melynek indoka kifejezetten a munkaviszonyból származó kötelezettség megszegése; a megszegett kötelezettségnek lényegesnek kell lennie. A munkaviszonyból a feleket terhelő lényeges kötelezettségeket különösen a munkajogi alapelvek, a munkaszerződésből eredő és a törvényben meghatározott egyéb, alapvető kötelezettségek határozzák meg. A kötelezettszegés mértékének jelentősnek kell lennie, a csekély mértékű kötelezettségszegés szankciós azonnali hatályú felmondás alapjául ugyanis nem szolgálhat. A bíróságnak az azonnali hatályú felmondásban írt indokok körében kell és lehet vizsgálódnia, amely indokokra a munkáltató a jogviszonyt megszüntető jognyilatkozatát alapította. A következetes bírói gyakorlat szerint az azonnali hatályú felmondásban felrótt több indok közül elégséges, ha egy olyan ok bizonyítást nyer, amely a súlya miatt alkalmas a jogviszony megszüntetésére (EBH 2018.M.18.).
Az alperes által közölt azonnali hatályú felmondás egyik indoka az Mt. 8. § (1) bekezdésében szabályozott annak az alapelvi magatartásnak a szándékos megsértése volt, mely szerint a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt - kivéve ha jogszabály feljogosítja - nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekét veszélyeztetné. A felperesek ezt az Mt. 8. § (1) bekezdésében írt szabályt szegték meg azzal, hogy a munkáltatóval versengő tevékenységet is végző gazdasági társaságban közreműködtek, melyet az azonnali hatályú felmondás keltének napján az alperes rendelkezésére állt - a felperesi érdekeltségbe tartozó A. Bt. által a T. V. C. Kft. részére "talajmintavételi munkavégzés" címén kiállított - számla igazolt.
A bíróságnak a kereset elbírálásakor először azt kellett vizsgálnia, hogy a felmondás ezen indoka valós-e. Ehhez abból kellett kiindulni, hogy az Mt. 8. § (1) bekezdésének értelmezése kapcsán mit jelent a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek veszélyeztetése. A munkáltató jogos gazdasági érdekének védelme az együttműködési kötelezettség különös megjelenési formája. A munkavállaló általában köteles a munkaviszony fennállása alatt tartózkodni az olyan magatartás tanúsításától, amellyel a munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné. A munkáltató jogos gazdasági érdekét képezi mindaz, ami a munkáltató által folytatott jogszerű gazdasági tevékenységgel összefügg. Munkáltatói gazdasági érdek minden olyan munkáltatói jogos érdek, amely a piaci, üzleti környezetben való megjelenéshez kapcsolódik. Kötelezettségszegés megállapításához nem szükséges a konkrét és tényleges érdeksérelem vagy károkozás, a munkavállaló már a jogos gazdasági érdek veszélyeztetése esetén is megszegi e kötelezettségét, feltéve, hogy a munkavállaló magatartása alkalmas a munkáltató jogos gazdasági érdekének veszélyeztetésére. A bírói gyakorlat szerint jogellenesen jár el a munkavállaló akkor, ha olyan vállalkozásba kezd, amely személyes közreműködése révén potenciálisan versenytársa lehet a munkáltatónak. A munkáltató joga nem érinti természetesen a vállalkozás szabadsága alapjogát, ugyanis mindenki dönthet arról, hogy önállóan vesz részt a jogügyleti és a piaci forgalomban, vagy önállótlan munkavégzést folytat munkaviszony keretében. Amennyiben az utóbbit választja, tekintettel kell lennie a munkáltató gazdasági érdekeire is, amelyek nem csak a konkurens magatartása által veszélyeztetettek.
Az alperes felmondása egyértelműen, világosan tartalmazza azokat az általa ismert tényeket és körülményeket, amelyekre az intézkedését alapította. A felmondás időpontjában a felperesi bt. által kiállított számlán olyan munkavégzés került megjelölésre, amely az alperes részéről végzett szolgáltatások egyike. A II. rendű felperes a felmondás kézhezvételét követő napon az alperesnek címzett levelében nem hivatkozott arra, hogy a számlán megjelölt munka helyett más, olyan munkát végzett az A. Bt., ami nem azonos az alperesi gazdasági tevékenységgel, holott a felmondás indokaiból tudnia kellett, hogy ennek jelentősége van. Ezért a számlák utólagos helyesbítésére tényként nem lehet hivatkozni.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint - eltérően az elsőfokú bíróság mérlegelésétől - a meghallgatott tanúk - különösen M. Á. - vallomásából egyértelműen, tényként megállapítható, hogy az I. rendű felperes az alperes munkavállalójaként vett részt az alperes és a D. Zrt. között fennálló, több éves szerződéses viszonyban. Ennek kapcsán ismerte meg, és dolgozott együtt M. Á.-val, aki a későbbiekben a T. V. C. Kft. munkavállalója lett, és kereste meg a korábbi munkakapcsolatra tekintettel az I. rendű felperest a munka elvégzésére, ami a szkenneres talajvizsgálatból nyert adatok elemzése, kiértékelése volt. Az alperes is végzett ilyen munkát, ezt maga M. Á. a tanúvallomásában elismerte, amikor úgy nyilatkozott, hogy azért nem az alpereshez fordult, "…mert ez nem egy közbeszerzés volt…". Elismerte azt is, hogy azért kereste meg az I. rendű felperest, mert ismerte e körben a szakismeretét, amelynél, ahogy a tanú is fogalmazott, "nyilván szerepet játszott az alperesnél szerzett ismeretanyag."
Alaptalan a felpereseknek az a hivatkozása, hogy az alperes nem rendelkezett a perbeli munka elvégzéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, miután az I. rendű felperes mint munkavállalója rendelkezett az ehhez szükséges szakismerettel, hiszen ebben a minőségében éppen úgy el tudta volna végezni a munkáját, mint ahogy a saját vállalkozásában megtette. Tárgyi feltételt pedig a munka nem igényelt, hiszen az A. Bt. nem a szkenneres talajvizsgálat elvégzésére kötötte a szerződést, azt más végezte. Ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperesi bt. nevében az I. rendű felperes által elvégzett munka az alperes jogos gazdasági érdekét egyértelműen veszélyeztette.
A II. rendű felperes mint a bt. beltagja, vezető tisztségviselője kötötte meg a perbeli vállalkozási keretszerződést, melyben a bt. olyan munkák elvégzésére vállalkozott, melyekről gazdasági vezetőként tudnia kellett, hogy azok az alperes tevékenységi körébe is tartoznak, és ezekről kiállította a számlát. E magatartása önmagában megvalósította a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek a veszélyeztetését.
Az alperesi munkáltató gazdasági érdekeinek veszélyeztetésével indokolt felmondás tehát valós: a felperesek lényeges kötelezettségüket jelentős mértékben, szándékosan megszegték, így az ennek jogkövetkezményeként alkalmazott azonnali hatályú felmondás okszerű volt. A felmondásnak az Mt. 8. § (1) bekezdésére alapított indoka önmagában alkalmas volt a munkáltatói intézkedés valós és okszerű voltának alátámasztására, így a felperesek terhére rótt e kötelezettszegés önállóan megalapozta az azonnali hatályú felmondás jogszerűségét.
Erre figyelemmel a további felmondási okokat, azt, hogy a felperesek magatartása sértette-e a tájékoztatási és együttműködési kötelezettséget, azaz az Mt. 6. § (2) és (4) bekezdésében írtakba ütközött-e, illetve sértett-e üzleti titkot, vizsgálni már nem kellett.
A másodfokú bíróság így kifejtett álláspontjából következően az azonnali hatályú felmondás jogszerű, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
(Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.013/2021/9. szám)