adozona.hu
ÍH 2022.68
ÍH 2022.68
MINŐSÍTETT KÖTELEZETTSÉGSZEGÉS Amennyiben a treasury üzletkötő a munkáltató által előírt szabályokat megszegve több esetben nem kér árfolyamot a kijelölt szervezeti egységtől, a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan megszegi. A kötelezettségszegés súlyát nem csökkenti, hogy egyébként az alperes által meghatározott frekvenciasávon belül maradtak az ügyletek, mert a magatartás a rendszer kijátszásának minősül. [2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bekezdés a) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az általa megállapított tényállás szerint a felperes 2007. június 25-től állt munkaviszonyban az alperesnél treasury üzletkötő munkakörben, havi 1.010.000 forint távolléti díjjal. A felperes - egyebek mellett - határidős devizaügyletek (FX forward) kötését végezte, évente hozzávetőlegesen 3.000-5.000 ügyletet kötött, legnagyobb profitot elérve az alperesnél. A felperes az Over The Counter (OTC) piacon folytatott kereskedést, ahol az üz...
ÍH 2022.68 MINŐSÍTETT KÖTELEZETTSÉGSZEGÉS
Amennyiben a treasury üzletkötő a munkáltató által előírt szabályokat megszegve több esetben nem kér árfolyamot a kijelölt szervezeti egységtől, a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan megszegi.
A kötelezettségszegés súlyát nem csökkenti, hogy egyébként az alperes által meghatározott frekvenciasávon belül maradtak az ügyletek, mert a magatartás a rendszer kijátszásának minősül. [2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bekezdés a) pont]
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.Az általa megállapított tényállás szerint a felperes 2007. június 25-től állt munkaviszonyban az alperesnél treasury üzletkötő munkakörben, havi 1.010.000 forint távolléti díjjal. A felperes - egyebek mellett - határidős devizaügyletek (FX forward) kötését végezte, évente hozzávetőlegesen 3.000-5.000 ügyletet kötött, legnagyobb profitot elérve az alperesnél. A felperes az Over The Counter (OTC) piacon folytatott kereskedést, ahol az üzletkötés pillanatában elérhető piaci áron történik a kereskedés. A különböző szolgáltatók (Bloomberg, Reuters) akár óránként publikálják a fixinget, azaz a nemzeti bankok és a különféle adatszolgáltatók által közzétett hivatalos árat.
Az alperes D.ker. Osztálya határozza meg a treasury üzletkötők számára az aktuális piaci árak alapján azt, hogy milyen áron köthetnek üzletet. Ezen osztály, valamint az O.D.ker. Osztály munkatársai és a treasury üzletkötők egy helyiségben végeznek munkát, utóbbiaknak a Bloomberg és a Reuters rendszerekhez van hozzáférése. Az üzletkötők, így a felperes 200.000 euró és ezen értékhatár alatti egyéb devizaügyletek esetén jogosult volt árfolyamot jegyezni, míg ezen értékhatár felett, illetve 2016. májusától az angol fonttal érintett ügyletek esetében minden esetben a D.ker. Osztálytól kellett árfolyamot kérni, amely osztály nincs közvetlen kapcsolatban az ügyféllel.
Az árfolyam kérése során a sale-ses munkavállaló a telefon kagylóját letakarja, vagy bekapcsolja a némítás gombot, így az ügyfél nem hallhatja a kereskedő által adott árat. A telefonbeszélgetések rögzítésre kerülnek, azok visszahallgatását Bné F.A.végzi. Az alperesi szabályozás értelmében az ügylet kötését követően legkésőbb 30 percen belül azt rögzíteni kell a rendszerben. Az alperes a Markets Conformity Modul-lal (a továbbiakban: MCM) szűri ki a hibás rögzítéseket és azonosítja be a hívás értékelt termékvariánsokat, e rendszer igazolja az adóhatóság számára, hogy a csoporton belüli ügyletek nem tartalmaznak eredménytranszfert. A rendszer az ügylet kötésekor hatályos piaci árat alapul véve egy toleranciaszintet alkalmaz és 100.000 forintnyi veszteségig nem jelez. Ha az ügyleti árfolyam ezen kívülre esik, akkor a M.O. Főosztály egyedileg is megvizsgálja az ügylet paramétereit.
Az alperes 2011. május 16-án, 2012. január 13-án és 2017. január 16-án a személyes ügyletekre vonatkozó figyelemfelhívást közölt a munkavállalókkal, amely értelmében a munkavállalók kötelezettséget vállaltak arra, hogy a más (nem alperes) befektetési szolgáltató igénybevételével kötött - a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) szerinti tilalom alá nem eső - ügyletekre vonatkozó adatokat a megállapodás megkötését követően haladéktalanul bejelentik az alperesnek.
A felperes nem jelentette be az alperes számára a S.C.M. Zrt.-nél hosszú évek óta vezetett értékpapírszámláját, amelyen részvényügyleteket bonyolított.
M.A. alperesi munkavállaló 2016. november 3-án - miután észlelte, hogy a felperes árkérés nélkül vállalt nyitott pozíciót angol fontra, "GBP cumi" tárgyú e-mailt írt a sales-es kollégáknak, így felperesnek is. Ennek értelmében: "Amikor a GBP tradingről le lettünk tiltva, kértem, hogy MINDEN font ügyletre kérjetek árat. Úgy látom, hogy ez üres fülekre talált. Még egyszer megteszem… Ha még egyszer előfordul, akkor nyilván majd egy szinttel feljebb emelem a kérdést… Mert egyszer kértem, és úgy látom toronymagasról…". Ezen információ birtokában Bné F.A.kiválasztott pár, 2016. november 2-i felperes által kötött ügyletet, átadta M.A.nak, aki megállapította, hogy a spot árfolyam nem volt helyes. A gyanús ügyletekről értesítették B.A. treasury főosztályvezetőt és dr. TI-t, és azt az utasítást kapták, hogy nézzék át a felperes összes GBP/HUF ügyletét. A vizsgálat keretében Bné F.A. és M.A. 1000 feletti nagyságrendű hívást és ügyletet ellenőriztek le 2-3 hét alatt. A vizsgálatba bevonásra került T.Z. bankbiztonsági szakértő, aki a felperes 60-70.000 elektronikus levelét vizsgálta át.
2016. november 11-én B.R. munkáltatói jogkört gyakorló és T.Z. tájékoztatta a felperest arról, hogy a treasury vezetés látókörébe kerültek olyan ügyletek, amelyeknél az üzletkötő által használt árak az adott pillanatban elérhető piaci árhoz viszonyítottan olyan eltérést mutatnak, amely további vizsgálatot igényel, ezért a jogkör gyakorlója 5 napra, majd további hosszabbításokkal 2016. november 30-ig felmentette a felperest a munkavégzés alól. A felperes az intézkedésre észrevételt, megjegyzést nem tett. 2016. november 23-án személyesen hallgatta meg az alperes a felperest, ennek során a felperes elismerte a S.C.M. Zrt.-nél vezetett számlájának meglétét, bemutatásra került a felperes által 2015. augusztus 6-án H.A.nak küldött elektronikus üzenet, a B.P.ával folytatott elektronikus levélváltás és lejátszásra került egy 2015. június 24. napján felvett hangfelvétel a S.C. Zrt. képviseletében eljáró H.A. által, a 600.000 EUR/HUF tárgyában felperes felé adott megbízásról, illetve ugyancsak a két fél között 2015. április 17-én 400.000 GBP/HUF tárgyában adott megbízásról B.P. megbízásai alapján megkötött ügyletek listája.
Ezt követően az alperes 2016. december 1-jén kelt azonnali hatályú felmondással megszűntette a felperes munkaviszonyát.
Az alperes ismeretlen tettes ellen benyújtott feljelentése alapján a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda K. és G. Bűnözés Elleni Főosztálya előtt információs rendszer felhasználásával különösen nagy kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének megalapozott gyanúja miatt büntetőeljárás indult. Ebben a nyomozóhatóság szakértőként rendelte ki H.J. igazságügyi adó- és járulék-, könyv-, pénzpiaci-, biztosítási-, és tőkepiaci szakértőt. A szakértő a 2019. november 20-án kelt igazságügyi szakértői véleményében megállapította, hogy a felperes 2013. január 28. és 2016. december 1. napja között a M. S. Kft., B.É.Iroda Kft., B.P. magánszemély, D. H.Kft., S.C.M. Értékpapírkereskedelmi Zrt. és D. C. Kft. ügyfelei kapcsán az ügyletek kiinduló spot árfolyamának alkalmazása során több alkalommal eltért a telefonhívás időpontjában megállapítható legkedvezőbb piaci árfolyamtól. A szakértő rögzítette, hogy a piaci árfolyamnál előnyösebb árfolyam alkalmazása esetén az üzletkötő az ügyfélnek eredményt ad át, a bank részére ugyanilyen veszteséget okoz és önmagában a vételi vagy eladási ügylet a piaci árakhoz képest okoz veszteséget. Megállapította, hogy a felperes a Bloomberg adatainak felhasználásával 91.757.370 forint, míg a Reuters adatainak felhasználásával a GBP/HUF devizapárra vonatkozóan 95.137.220 forint kárt okozott az alperesnek.
Az elsőfokú bíróság a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 78. § (1) és (2) bekezdése, 64. § (2) bekezdése alapján a munkaviszony jogellenes megszüntetése és jogkövetkezmények alkalmazása iránti kereseti kérelmet megalapozatlannak találta.
Elsődlegesen az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlására nyitva álló 15 napos szubjektív határidő megtartását vizsgálta. E körben rögzítette, hogy a felperes évi 3000-5000 üzletkötéssel az ezekhez tartozó telefonhívásokkal és több 10000 elektronikus levélváltással az alperes legjobb és legtermékenyebb üzletkötője volt. 2016. november 3-án M.A. elküldte az "GBP cumi" tárgyú elektronikus levelét, ami eljutott Bné F. A.hoz és ezzel megkezdődött a gyanús ügyletek vizsgálata. Arra figyelemmel, hogy Bné F.A.volt az egyetlen munkavállaló aki a telefonbeszélgetéseket visszahallgatta, ezért életszerűtlen és logikailag kizárt volt, hogy egyetlen munkavállaló többezer telefonbeszélgetést tudjon végighallgatni, ezért nem fogadta el azt a felperesi hivatkozást, hogy a telefonbeszélgetések visszahallgatásával, az MCM alkalmazásával és a kötjegyek ellenőrzésével az alperes az említett időpontot megelőzően is tudomással bírt arról, hogy esetlegesen nem kért árat. K.K. tanúvallomása alátámasztotta, hogy az MCM célja a hibás rögzítések, elütések, nem megfelelően értékelt termékvariánsok kiszűrése, ugyanis a határidős ügylet direktben nem figyelhető meg. A határidős termék ára a devizatermék azonnali ára és a forward pontjai, mint két piaci jegyzés alapján határozható meg. A modul az ügyletek 1%-át ellenőrzi oly módon, hogy a rajta áthaladó összes ügyletből a sávon kívülinek tűnő ügyleteket küldi tovább. Egyrészt az elütéssel érintett nyilvánvaló gépelési hibákat kiszűri, másrészt figyeli az aktuális piaci viszony alapján megfigyelhető árat, nem a kötési árat, amely a piaci ársávnál szélesebb ársávot takar. A tanú elmondása szerint meghatározható az a zóna, amiben úgy köthető piaci ársávon kívüli ügylet, hogy nem akad fenn az MCM vizsgálatán, ez egy vékony, 10-20 filléres zónát jelent. Ennek értelmében négy ársáv határozható meg, a piaci ársáv, az MCM által meghatározott ársáv, az ehhez hozzáadott 100.000 forintos veszteség által meghatározott tolerancia és az ezen felüli ársáv. A felperes esetében az volt a gyanús, hogy egy partnerre rákeresve látszódott, hogy a sávszélhez közel vagy ezen túllógva köttettek bizonyos ügyfelek ügyletei, melyek nagysága az alsó középkategóriát képviselte.
Rögzítette, hogy J. B. tanúvallomásában mindezt megerősítette, hangsúlyozva, hogy az MCM funkciója az, hogy a hibás rögzítés és a piaci ár is ellenőrizve legyen, nem a visszaélések kiszűrése a rendszer célja. A tanú elmondása szerint a toleranciasávon felül is léteznek validációs szabályok és a rendszer a Bloomberg, illetve Reuters árait használja. A toleranciasávon felüli sávot meghaladó veszteség nem validálható, az ügyletek 99 %-a ezen a sávon belülre esik és a maradék 1 %-ot vizsgálja a rendszer. A tanú hangsúlyozta, hogy nem a módszertan, hanem a toleranciasáv az, ami titkos és azon belül kell maradnia az üzletkötőnek. Mindezek alapján kiemelte, hogy önmagában az a körülmény, hogy a munkáltató nem tartotta minden egyes munkavégzési fázisra kiterjedő ellenőrzés alatt munkavállalóit, még nem jogosította fel a munkavállalókat a munkáltató érdekkörén kívüli munkavégzésre.
Rögzítette, hogy a tanúvallomások alapján megállapítható volt, hogy a felperes gyanússá vált ügyletkötései az MCM által generált toleranciasáv széléhez közelien, vagy azt kisebb részt meghaladva köttettek, vagyis nem keltettek kiugró feltűnést 2016. november 3-át megelőzően. Bné F.A.és M.A. tanúvallomásai igazolták a gyanú felmerülésének időpontját (2016. november 3.) és az alperes által lefolytatott vizsgálat menetét, ezt alátámasztották dr.T.I., T.Z. és B.A. tanúk vallomásai is. Ezekből megállapítható volt, hogy Bné F. A.nak 2016. november 3-án M.A. elektronikus levele alapján gyanússá vált felperes egy napon belül kötött ügyleteinek száma, 4-5 ügyfelet magába foglaló ügyfélkör vonatkozásában, ezért az előző napi felperes által kötött ügyletek közül néhányat átadta M.A.nak, aki megállapította, hogy az ügyletkötések spotárfolyama nem helyes. B.A. és dr.T.I. értesítését követően utasítást adott kettejüknek a további vizsgálódásra. Ennek keretében Bné F.A. az összes font-forint ügyletre vonatkozó telefonbeszélgetést meghallgatta, a lista alapján M.A. ellenőrizte a spotárfolyamokat. A vizsgálat 2-3 hétig tartott az ezres nagyságrendű ügyletek áttekintésével és kiderült, hogy a felperes számos esetben nem kért árat a traderektől. A vizsgálatba bevonásra került az Információ Biztonsági Főosztály is, ahol 60-70000 felperesi e-mail került átnézésre, 1000-hez közelítő telefonbeszélgetés meghallgatásra és ügyleti adatok áttekintésre. T.Z. november 11-én kapott felkérést az említett vizsgálat lefolytatására.
2016. november 11-én az alperes tájékoztatta a felperest a gyanúra okot adó körülményekről, arra a felperes megjegyzést, észrevételt nem kívánt tenni. 2016. november 23-án foganatosította az alperes a felperes személyes meghallgatását, ahol az alperes bizonyítékokat, hangfelvételeket és elektronikus levelet tárt a felperes elé. A felperes lehetőséget kapott álláspontja, védekezése előterjesztésére, aki úgy nyilatkozott, hogy nem származott abból anyagi előnye, hogy bizonyos ügyfeleknek jó árat adott. A meghallgatáson elhangzott tényeket, körülményeket az alperes részéről T.Z. még összevetette a rendelkezésre álló adatokkal és ezt követően, 8 nappal később élt a munkáltatói jogkör gyakorlója az azonnali hatályú felmondás jogával. A bizonyítási eljárás alapján azt állapította meg, hogy a vizsgálat módszerére, a feldolgozásra váró adatok mennyiségére figyelemmel a vizsgálat ideje nem tekinthető eltúlzott mértékűnek, időbeli láncolatában hosszabb szünet nem található. A részletes, aprólékos tényfeltárás a felperes érdekét is szolgálta, figyelemmel arra, hogy a munkáltató megalapozottan kívánt dönteni jogviszonyáról.
A felperes alaptalanul sérelmezte azt a körülményt, hogy az alperes nem adott lehetőséget a jogviszony megszüntetését megelőzően észrevételei előterjesztésére. 2016. november 11-én a felperes személyes meghallgatása során kifejthette az elhangzottakkal kapcsolatos álláspontját, a védekezésre lehetőséget kapott, de nem kívánt észrevételt tenni. Rámutatott, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint önmagában az a tény egyébként sem teszi jogellenessé a munkaviszony megszüntetését, amikor a munkáltató nem ad védekezés előadására lehetőséget. Megállapította, hogy nem sérült a Kollektív Szerződés 3.1. pontja szerinti fokozatosság elve sem, mivel a perbeli esetben a munkaviszony megszüntetése vált indokolttá a kötelezettségszegés súlyához igazodóan.
Az azonnali hatályú felmondás indokainak vizsgálata során a határidős devizaügyletek kapcsán az árkérés elmulasztása körében tényként állapította meg, hogy az OTC piacon is létezik irányadó piaci ársáv. Hangsúlyozta, hogy a felperesnek a Bloomberg és a Reuters adataihoz hozzáférése volt, és 2016 májusától az angol font alapú határidős devizaügyleteknél minden esetben és 200.000 euró feletti értékhatár esetében köteles volt árat kérni a D. Ker. Osztálytól vagy az O. Ker. Osztálytól, amit megerősített a felperes perbeli személyes nyilatkozatával is. A felperes ezen kötelezettségét megszegve 2016. január 7-én D.H. Kft-vel kötött 200.000 GBP értékű, a 2016. április 11. napján ugyanezen kft-vel 180.000 GBP értékű, a - helyesen - 2016. november 2. napján a M. S. Kft-vel két, 170.000 GBP értékű ügylet megkötésekor a hangfelvételek tanúsága szerint - a felperes által sem vitatottan - saját maga adott árat az ügyfélnek, elmulasztva azt a D.ker. Osztálytól kérni. A felperes úgy nyilatkozott, hogy előfordulhatott egy-egy olyan ügylet, hogy nem kért árat, amikor nem volt senki a desk-en, állítása szerint ez reggelente rendszeresen előfordult, illetve ebédidőben is, illetve a másnak bemondott árat használta. E körben tett tényállításait a felperes bizonyítani nem tudta, ellenben B.A. és M.A. egybehangzó tanúvallomása alapján megállapítható volt, hogy az alperesi belső szabály szerint, amennyiben az FX desk-en nem volt senki, akkor az O.D.ker. Osztálytól kellett árat kérni, akik ugyanabban a légtérben 1-2 méterrel odébb tartózkodtak.
Mindezeken túl azt is rögzítette, hogy a felperes a 2016. november 23-i személyes meghallgatása során az azonnali hatályú felmondás gyakorlására nyitva álló egy éves objektív határidőn kívüli esetekre vonatkozóan tett elismerő nyilatkozatot az árkérés elmulasztására, amely közvetlen elismerésnek a felmondásban megjelölt indokok esetében nem minősülhettek, ugyanakkor közvetett bizonyítékként elfogadta azt, hogy a felperes saját bevallása szerint sem kért árat több esetben.
A felperes terhére értékelte azt a körülményt, hogy Bné F.A. a telefonhívások visszahallgatásakor megállapította, hogy a felperes soha nem kért árat a traderektől, a telefon nem volt lenémítva az ár kérésekor, a hívások 80-90 %-ában nem lehetett hallani a némítást, bár némítás nélkül is kérhető ár, de akkor oly módon, hogy ilyenkor letakarja a telefonkagylót a kezével a sales-es munkavállaló, de ilyenkor is az árkérés hallatszik a visszahallgatásnál a felvételen.
Megállapította, hogy az alperes helyben szokásos és ismert módon elektronikus levél formájában, illetve az ún. regula rendszerben közzététel útján tájékoztatta a felperest arról, hogy más befektetési szolgáltató igénybevételével kötött ügyleteket haladéktalanul köteles bejelenteni a munkáltatója részére. A felperes maga sem vitatta a bírósági eljárás során, hogy a S.C.M. Zrt.-nél vezetett értékpapírszámláinak bejelentését elmulasztotta, így az azonnali hatályú felmondásban megjelölt ezen indok valósnak minősült. A felperes részéről a kötelezettségszegés folyamatosan fennállt, ezért az indok elkésettsége logikailag kizárt.
Az alperes az azonnali hatályú felmondásban gyanúra okot adó körülményként rögzítette, hogy a felperes egy bizonyos ügyfélkör vonatkozásában, a velük kötött ügyletek nagy részében a határidős devizaügylet spot áránál ezen ügyfelek számára kedvezőbb árfolyamot alkalmazott, mint ami az ügyletkötés pillanatában a piacon elérhető volt. A bizonyítási eljárás során feltárt körülményeket értékelve úgy ítélte meg, hogy az alperes helyesen következtetett arra, hogy az azonnali hatályú felmondásban rögzített, gyanúra okot adó körülmények is fennálltak. Egyrészt a felperes - általa sem vitatottan - évek óta értékpapírszámlával rendelkezett a S.C.M. Zrt.-nél, ahol H.A.-val állt évekig kapcsolatban. B.P. egyetemi évfolyamtársa volt, aki a B. É. mérnöki Iroda Kft. vonatkozásában ügyletkötésre jogosult személy, egyben szintén ügyfele volt a S.C.M. Zrt.-nek, és a felperes B. P.-vel folytatott levelezése során több alkalommal utalt H.A.-ra, illetve B. P.-nek céges e-mailjéről olyan időpontban adott befektetési tanácsokat, amikor az említett személy még nem volt az alperes ügyfele. Továbbá a felperes azt is elismerte, hogy B.P. megbízásai alapján 2016. július 12. és szeptember 28. napja között 40 ügyletből 33 ügyletnél a kötési árnál B.P. javára tért el az indokolt ártól. H.A. részére a céges e-mailt felhasználva ingatlanközvetítőnek címzendő ajánlatot szövegezett meg, amelyet a felperes munkaköri feladatai semmilyen formában nem igazoltak.
A gyanút erősítette az a tény is, hogy 2014 januárjában a szervezeti átalakításkor a S.C.M. Zrt. az intézményi csoport ügyfele lett, így nem a felperes által kezelt csoport ügyfélkörébe tartozott, ezáltal jutalékban sem részesült az ügyletek után, mégis nagy számban kötött ügyleteket oly módon, hogy bár köteles lett volna, nem kért árat a tradertől, és az ügyfélre nézve kedvezőbb árat alkalmazott (2015. április 17. 9 óra 35 perc 400.000 GBP/HUF, és 2015. június 24. 11 óra 38 perc 600.000 EUR/HUF).
Értékelte, hogy H.A. a későbbiekben a M. S. Kft.-t megalapítva annak ügyvezetője lett, és ezen kft. részére 2016. november 2-án a felperes két, 170.000 GBP ügyletet kötött anélkül, hogy arra árat kért volna és az aktuálisan elérhetőhöz képest azt kedvezőbb áron kötötte meg. A D. C. Kft. cégvezetője szintén felperes egyetemi évfolyamtársa volt.
A D.H. Kft. egyik üzletkötője M.S., szintén köthető a S.C.M.s Zrt.-hez és szintén felperes egyetemi évfolyamtársa. 2016. január 7. napján a felperes a D.H. Kft.-vel kötött 200.000 GBP értékű, valamint 2016. április 11. napján ugyanezen Kft.- vel kötött 180.000 GBP értékű ügylet kötése során elmulasztott árat kérni a D.Ker. Osztálytól és a két, határidős devizaügyletek kötése során a határidős devizaügylet spot áránál az ügyfelek számára kedvezőbb árfolyamot alkalmazott, mint ami az ügyletkötés pillanatában a piacon elérhető volt. A 2016. január 7. napján kötött 200.000-es angol font értékű ügylet 10 óra 47 perckor köttetett, ekkor 423,73 és 424 volt a GBP/HUF árfolyam. Ennek ellenére a felperes 424,70 értéken kötött ügyletet, amely ár 10 óra 41 perckor volt valós utoljára, azaz nem volt elérhető a felperes által alkalmazott árfolyam abban a percben. 2016. április 11-én 10 óra 18 perckor köttetett 180.000 font összegű ügyletet pedig olyan áron kötötte a felperes, amely ár utoljára reálisan 10 óra 13 perckor volt elérhető.
A gyanús ügyletek körében a K+. rendszerből kinyert adatok alapján (ügyletkötés pontos időpontja az akkor irányadó piaci árfolyamsáv minimuma és maximuma) megállapította, hogy a felperes a gyanúval érintett ügyletek vonatkozásában szinte minden esetben a piaci ársávon kívüli spotárfolyamot alkalmazta. Mindez ellentétben állt az alperes előírásaival, mivel a kötelező jellegű árkérési folyamat éppen azt a célt szolgálta, hogy az angol font, illetve a 200.000 euró értékhatár felett kizárólag a kereskedő vállalhasson pozíciót azért, mert a kereskedő az ügyfelet nem látja és ezáltal az ügyfél személye nem befolyásolja az általa adott árat.
Úgy ítélte meg, hogy a felperes kötelezettségszegései és mulasztásai megalapozzák a bizalomvesztést és okszerűvé teszik az azonnali hatályú felmondást. A munkáltatótól ugyanis nem várható el olyan munkavállaló munkaviszonyának fenntartása, aki nem az általa betöltött munkakör ellátásához szükséges bizalomnak megfelelő magatartást tanúsítja. A munkavállalótól a munkáltató joggal várja el a lojalitást, az együttműködést, ami a kiemelten jól teljesítő felperesi munkavállaló esetében fokozottan érvényesült. Az a tény, hogy a felperes tökéletesen tisztában volt a reá irányadó alperesi szabályokkal, gyakorlattal és ezeket szándékosan megszegte, és az ügyfelekkel való összejátszásra gyanút adó módon kárt okozott munkáltatójának, megalapozta a bizalomvesztést és a jogviszony azonnali hatályú megszüntetését. A károkozó felperesi magatartást is bizonyítottnak találta, mivel a büntetőügyben kirendelt H.J. igazságügyi szakértő teljes mértékben alátámasztotta az alperes által előadottakat, miszerint önmagában kárt okozott az a magatartás, hogy az üzletkötő a piaci árfolyamnál előnyösebb árfolyamot alkalmazott, ezáltal az ügyfélnek nyereséget adott és az az alperesnél veszteséggel járt, függetlenül az adott ügylet lezárásától. Mindezeken túl megjegyezte, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint több felmondási ok, indok esetén egyetlen indok valósága és okszerűsége is jogszerűvé teszi a munkaviszony megszüntetését a perbeli esetben a károkozás bizonyítottsága nélkül, és okszerűnek minősül a munkáltatói intézkedés a felperes súlyos kötelezettségszegő magatartására és mulasztásaira.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, és elsődlegesen annak megváltoztatásával az alperes kereseti kérelem szerinti marasztalását kérte, másodlagosan a hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára kérte utasítani.
Mindenekelőtt rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletének záró részében a perköltség viselésére és a fellebbezésről való rendelkezés körében tartalma szerint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: új Pp.) rendelkezéseit hívta fel, holott annak 630. § (6) bekezdése alapján a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezései az irányadóak jelen eljárásra. Az elsőfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, a bizonyítékok mérlegelése során a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésével járt el, és a bizonyítékokat, tanúvallomásokat nem teljeskörűen értékelte, a tényállást nem megfelelően állapította meg, így a levont jogi következtetései és az érdemi döntése sem helytálló.
A tényállás módosítása és kiegészítése szükséges, mivel semmilyen kereskedést nem folytatott az OTC piacon, kizárólag ügyfélmegbízásokat hajtott végre, továbbá a Magyar Nemzeti Bank fixingje, tehát hivatalos devizaárfolyama minden munkanap egy alkalommal került megállapításra és közzétételre, továbbá az üzletkötés nemcsak telefonos csatornán történhetett, hanem írásban, akár a Reuters, akár a Bloomberg vagy az Alperes saját rendszerén keresztül. A visszahallgatásokat nemcsak Bné F.A.végezte, hanem a B. O. Főosztály több kollégája is. Hangsúlyozta, hogy piaci ár nem létezik, csak elérhető piaci ársáv, aminek a két széle az eladási és a vételi ár, továbbá a D.ker. Osztálynak 2016-ban két munkavállalója volt. Az MCM egy piackonformitási modul és nem a piaci ügyletkötések kiszűrésére szolgál, hanem azt vizsgálja, hogy az adott ügylet a piaci ársáv alapján meghatározott toleranciasávban helyezkedik-e el, ellentétben az elsőfokú ítéletben megállapítottakkal.
Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt az eljárásban tett nyilatkozatát, miszerint a S.C.M. Zrt.-nél vezetett számlája bejelentésre került és az alperes is azt kifogásolta, hogy az itt lebonyolított részvényügyleteket nem jelentette be. E körben fenntartotta azt az érvelését, hogy a mulasztás indoka az volt, hogy az ügyletkötések ténye a részvénykönyvből az alperes számára látható, kollégái tájékoztatása alapján ugyanis erről szerzett tudomást. Azt is kiemelte, hogy a szervezeti átalakítás semmilyen szabályzatban nem jelent meg az alperesnél, kizárólag egy belső megállapodás volt az ügyfél szegmentálás kapcsán és rengeteg kivételt rejtett magában.
Továbbá rámutatott, hogy az összes megkötött ügylethez képest (melyek száma éves szinten 3-5000 köré tehető) rendkívül elenyésző volt azon ügyletek száma, ahol esetleg nem kért árat a kollégáktól. Ennek indoka pedig az volt, hogy a kereskedők folyamatosan telefonon, vagy személyesen mással beszéltek, hiszen két kereskedőre 14 sales-es jutott, illetve előfordult, hogy a kereskedők nem voltak a helyükön. A perben e körben hivatkozott M.A. és B.A. együttes távollétére, amire tagadó vagy cáfoló nyilatkozat nem érkezett. Hangsúlyozta, hogy az O. Ker. Osztály a munkavégzési helyétől több mint 12 m-re helyezkedett el, életszerűtlen is a folyamatos zajban minden egyes üzletkötéskor ekkorát kiabálni, valamint a dohányzó kollégák napközben rendszeresen együtt tették ezt a tevékenységüket, így az opciós kereskedők és az egyik devizakereskedő is egyszerre távozott a teremből és tért vissza 10 perccel később. A várakozás ugyanakkor egy potenciális ügylet megkötésének meghiúsulásához vezetett volna, az nem volt megengedhető, hogy hosszú másodpercekig ne kapjon az ügyfél árat.
Érvelése szerint az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a OTC piac és a MCM működését. Összefüggéseiből kiragadva hivatkozott megállapításokra és a tanúvallomásokat tényként kezelve azokból téves következtetésekre jutott átfogó pénzügyi szektorbeli jártasság hiányában. Az elsőfokú bíróság meg sem kísérelte feloldani K.K. és J.B. tanúvallomásai közötti ellentmondásokat. Figyelmen kívül maradt az a tény is, hogy az MCM célja azon üzletek kiszűrése, amelyek nem piaci árfolyamon belül lettek megkötve, és csak a bank számára kedvezőtlen irányt vizsgálta, azt nem, ha az alperes számára kedvezőbb árfolyamon került be egy üzlet. Kilengések korábban, 2016-ot megelőzően is történtek, ez mégsem keltett feltűnést az alperes számára. Ügyletkötései alig érzékelhetően tértek el a piaci sávtól, és mindvégig az alperes által meghatározott toleranciasávon belül maradtak. Az alperes pedig lehetősége ellenére sem szűkítette az általa generált toleranciasávot. Mindezekből az is következik, hogy a kötelezettségszegése nem mondható jelentős mértékűnek, azáltal pedig, hogy legkiemelkedőbb üzletkötőként az évi 3-5000 ügyletkötéseihez viszonyítottan az nem került kimutatásra, hogy hány alkalommal kötött jóval kedvezőbb ügyletet a piaci ársávon belül, összességében jelentéktelennek tekinthető a perben vizsgált ügyletkötéseinek összegszerűsége és száma.
Hangsúlyozta, hogy az ügyletek közvetlenül a két fél között zajlanak, minden esetben egyedi feltételekben állapodnak meg, a mennyiség, minőség vagy az ár vonatkozásában. Ennek a piacnak a szabályozottsága jóval kisebb a hagyományos tőzsdepiacénál. Azáltal, hogy az elsőfokú bíróság a tényállásban piaci árról a jogi indokolásban már piaci ársávról tesz említést, a tényállás és indokolás ellentétes egymással, az ítélet megalapozatlan és jogszabálysértő.
Álláspontja szerint a komplex és bonyolult pénzügyi eljárási rend esetében szakértőt kellett volna bevezetni a perben a Pp. 177. § (1) bekezdésének megfelelően, mivel az eljáró bíróság kellő szakértelemmel nem rendelkezett. Megalapozatlanul, kifejezett tiltakozása ellenére használta fel az elsőfokú bíróság a folyamatban lévő büntető eljárásban H.J. igazságügyi szakértő által készített szakvéleményt, azt ugyanis nemcsak a jelen eljárásban, hanem a büntető eljárásban is vitatta és a másik eljárásban a szakértő még nem került meghallgatásra, kérdéseket sem tudtak a felek számára feltenni, így a jogerősen be nem fejezett eljárásban készült szakvéleményre az ítéletet megalapozatlanul alapította az elsőfokú bíróság.
Az azonnali hatályú felmondás indokaival összefüggésben az árkérés elmulasztásával kapcsolatosan az elsőfokú bíróság terhére úgy rögzített két, 2016 májusát megelőző ügyletkötést, hogy az alperesi szabályozás értelmében arra az időszakra nem terhelte kötelezettség az árkérést illetően. Bár a jogviszonya alatt megkötött kb. 15000 ügyletből néhány kapcsán előfordulhatott, hogy nem kért árat a traderektől, ennek azonban az említettek szerint objektív akadálya volt. Az elsőfokú bíróság fenntartások nélkül elfogadta B.A. és M.A. érdekelt tanúk nyilatkozatát arra nézve, hogy olyan eset nem fordulhatott elő, hogy nem volt elérhető trader a munkavégzés helyén. Ennek cáfolatára előadott perbeli nyilatkozatát a tanúk kifejezetten nem vitatták és az sem került értékelésre, hogy az alperes nem rendelkezett szabályzattal arra nézve, hogy az említett esetekben amikor nem volt lehetőség ajánlatkérésre, mi a teendő.
Az elsőfokú bíróság ugyan azt állapította meg, hogy az azonnali hatályú felmondásnak az egyéves objektív határidőn kívüli időre eső ügyletkötések nem képezhették alapját, azonban az e körben tett elismerése nem szolgálhat közvetett bizonyítékként sem az intézkedés jogszerű alapjául. Mindezeken túl arra is rámutatott, hogy az ügyletkötésekről készült hangfelvételek a perbeli eljárás során tárgyaláson meghallgatásra kerültek, és amennyiben olyan különbségek voltak a beszélgetések között a többiekhez képest, amelyet a tárgyaláson a felek is hallottak, akkor azt a belső ellenőrzésnek a hangfelvétel első meghallgatása során, vagy másodszor a szúrópróbaszerű ellenőrzés során jeleznie kellett volna, ennek ellenére az alperes a munkavégzését soha nem kifogásolta. Figyelemmel azonban arra, hogy az alperes által nem vitatottan az egyik, hanem a legjobb sales-es volt, gördülékenyen oldotta meg a problémákat, az ügyletkötésekkel több milliárd forint profitot termelt az alperesnek, ezért az árajánlatkérés elmulasztása nem minősülhet lényeges kötelezettség jelentős mértékű megszegésének. Amennyiben ezt az alperes mégis így tekintette, jóval korábban jeleznie kellett volna kifogásait, amit nem tett meg, így az intézkedése, a felmondási jog gyakorlása nem lehet jogszerű.
Rámutatott, hogy a felmondásban nem állította az alperes, hogy nem tudott a S.C.M. Zrt.-nél vezetett értékpapírszámlájáról, azon kifejezetten csekély számú alperesi részvényügyletet bonyolított, amelyről az alperesnek automatikusan tudomása volt. Jóhiszemű eljárását alátámasztja, hogy közvetlen felettese T.E. kérdésére arról tájékoztatta, hogy azt jelentenie nem kell az alperes felé, mivel "úgyis látják". Mindez saját értelmezése szerint az Alperesi Direkt rendszeren keresztül valósulhatott meg, így a bejelentés elmulasztása legfeljebb gondatlan magatartásnak minősült.
Határozottan visszautasította azt a megállapítást, hogy összejátszás gyanúja merülhetne fel bármely ügyféllel kapcsolatosan. Az alperes az érintett ügyletek kapcsán átnézte levelezéseit, meghallgatta hívásait, abból elfogultságra vagy annak látszatára nem vonható le semmilyen következtetés. Az, hogy véletlenszerűen ügyfélkapcsolatba került volt egyetemi évfolyamtársaival, a piaci mechanizmussal jár együtt, hiszen mindannyian szakmájuknak megfelelő munkakörben helyezkedtek el, a személyes kapcsolat bizonyítására semmilyen bizonyíték nem állt rendelkezésre.
A munkáltatói intézkedés gyakorlására vonatkozó szubjektív határidő megtartottságát megalapozatlanul fogadta el az elsőfokú bíróság. Az alperesnek legkésőbb 2016. november 11-én tudomására jutottak a kérdéses ügyletkötések, amelyek alapján a vizsgálat mellett döntött. Mindezt alátámasztja T.Z. és B.A. tanúvallomása, illetve az a körülmény is, hogy az azonnali hatályú felmondásban az alperes olyan körülményekre hivatkozott, amelyek már ezen a napon rendelkezésére álltak.
Érvelése szerint az okszerűség tekintetében is téves következtetésre jutott az elsőfokú bíróság, a terhére rótt kötelezettségszegés semmiképp nem minősülhet jelentősnek, az általa termelt profit vonatkozásában a tudomásszerzés korábbi időpontja, illetve amiatt sem, hogy az alperes által meghatározott toleranciasávot nem lépte túl. A szándékosság kapcsán utalva az MK25. számú állásfoglalásra azt hangsúlyozta, hogy részéről a szándék megvolt az ajánlatkérésre, pusztán a korábban kifejtettek miatt nem tett eleget és ezekre is csak elenyésző mennyiségben került sor. Eljárása során közömbösséggel sem lehet illetni, hiszen teljes szakértelmével az ügyletkötéseket motiválva járt el. Más kollégáknál jóval többször előfordult az ajánlatkérés elmaradása, elfogadott gyakorlat volt az alperesnél, amennyiben ez objektív okok miatt maradt el, erről különböző csatornákon értesítést is kaptak az értékesítőktől. A munkanap végén minden egyes megkötött ügyletről és paramétereiről kimutatás készült, azt minden érintett megkapta, így az alperesnek az összes ügyletről tudomása volt. A vitatott ügyletek az alperes szerint is kisvolumenűek voltak, így az árkérés esetleges elmulasztása semmilyen következménnyel nem járt.
Összességében hangsúlyozta, hogy a toleranciasávba beletartozó ügyletek legfeljebb kismértékben gondatlan kötelezettségszegésnek minősülhettek, az alperes ítéleti bizonyosság szintjéig nem jutott el annak igazolására, hogy ne kért volna árat, a hangfelvételek ezt nem támasztották alá. A szubjektív határidő elmulasztása esetén amennyiben ugyanis előrelátható a vizsgálat elhúzódása, az azonnali hatályú felmondást nem alkalmazhatja a munkáltató, a jogalkotó ezen jogintézménnyel ugyanis arra törekszik, hogy kizárólag a jelentős jogsértések feltárását követően a vitatott kérdéskör gyorsan eldönthető legyen. Az alperesnek lehetősége lett volna a munkavállaló magatartására alapított felmondásra is. Mindezek okán az azonnali hatályú felmondásban megjelöltek sem egyenként, sem összességükben nem adnak alapot a jogszerű munkáltatói intézkedésre.
Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően járt el, a felperes a bizonyítékok vitatásának ténybeli alapját nem terjesztette elő, bizonyítási indítványokat nem jelölt meg. Így a helyesen megállapított tényállásból helytálló döntést hozott az elsőfokú bíróság.
Megalapozatlanul kifogásolta a felperes a fellebbezésében az ítéleti tényállást, ugyanis t. üzletkötőként többek között határidős devizaügyletek (FX forward) kötését végezte, azaz az OTC piacon folytatott kereskedést, az ítéleti megfogalmazás a felperesi cselekmény megítélését nem befolyásolta. Nem bír relevanciával a fixingek publikálásának időpontja sem, mivel a kereskedést a piacon az adott pillanatban elérhető piaci áron kellett volna véghezvinni. Ugyancsak nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy milyen egyéb módjai lehetnek az OTC piacon kereskedésnek, felperes e körben tett észrevételei szintén nem relevánsak. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a rögzített hívások visszahallgatását a t. főosztályon csak Bné F.A. végezte minőségbiztosítási céllal, illetve azt, hogy az ellenőrzéseknek nem az volt a célja, hogy a visszaéléseket kiszűrje, hanem az, hogy a rögzített hívás és a rögzített ügylet (kötjegy) tartalma megegyezik-e. A piaci ár fogalmának használata szintén helytálló az ítéletben, amit alátámaszt M.A., B.A., K. K. és J.B. tanúvallomása. A D. Ker. Osztály három, majd 2016 januárjától két fővel látta el a perbeli feladatot, és olyan nem fordult elő, hogy közülük, vagy az O.D.ker. Osztály két munkavállalója közül nem volt elérhető munkatárs, aki árat tudott adni. Ezt M.A. és B.A. tanúvallomása megerősítette. Ezzel ellentétes védekezését a felperes a perben nem bizonyította. Az elsőfokú ítélet MCM-ről rögzített megállapításai szintén megfelelnek a valóságnak.
A perbeli bizonyítékok egyértelműen alátámasztják, hogy a felperes a S.C.M. Zrt.-nél bonyolított értékpapírügyletek egy részét az azonnali hatályú felmondás közlését követően jelentette be, évekig nem teljesítve ezt a kötelezettségét. 2014 januárjában a T.Ker. és É. Főosztály Ü.k. Osztálya átalakításra került, leosztva csoportonként valamennyi ügyfelet. Bár ez szabályzatban, szervezeti ábrában nem jelent meg, de ezzel valamennyi munkavállaló, így a felperes is teljeskörűen tisztában volt. Önmagában egy másik csoporthoz tartozó ügyféllel való ügyfélkötést a munkáltató nem tiltotta meg, de a perbeli bizonyítékok alapján megalapozottan következtetett arra, hogy a felperes összejátszott, együttműködött egyes ügyfelekkel az alperes kárára. Az árkérés elmaradását a felperes maga is elismerte, és a magyarázatként előadottak értelmében azt is elismerte, hogy mindezt szándékosan tette. Ezt tartalmazza a 2016. november 23-án személyes meghallgatásáról készült jegyzőkönyv.
A felperes az OTC piac működési sajátosságait, fogalmait a perben félremagyarázta és részletkérdésekbe bonyolódott, holott relevanciája annak van, hogy nem tartotta be azt az előírást, hogy bizonyos értékhatár felett árat kell kérni és csak az OTC piacon elérhető árfolyamon lehet kereskedni. A felperes a perbeli bizonyítékokat ugyan számos esetben vitatta, annak ténybeli alapját vagy a vitatás okát azonban nem jelölte meg. Az MCM-ről minden tanú egybehangzóan nyilatkozott, hogy annak célja nem a visszaélések kiszűrése. Az, hogy a felperes ügyletei piaci áron kívüli, de még az MCM által alkalmazott toleranciasávon belül voltak, tökéletes rendszerismeretre utalnak. A piaci ár fogalmának használata helytálló és a piaci ársáv használatával nem ellentmondásos, a piaci ársávon belül található a piaci ár.
A büntetőeljárás során a nyomozóhatóság igazságügyi szakértőt rendelt ki, annak megállapításait helytállóan vette figyelembe az elsőfokú bíróság. A felperes ellen információsrendszer felhasználásával folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett csalás bűntette miatt folyamatban lévő büntetőeljárásban a 2021. november 26-i tárgyaláson H.J. igazságügyi szakértőt a bíróság személyesen meghallgatta, aki fenntartotta az írásbeli szakvéleményében foglaltakat. Bár a felperes vitatta a szakértői véleményt, ekkor sem jelölte meg vitatásának ténybeli alapjait.
Az elsőfokú bíróság helyesen vette figyelembe és rögzítette ítéletében azt a körülményt, hogy 2016 májusa előtt is kellett a felperesnek árat kérnie a 200.000 euró értékhatár feletti ügyleteknél. A hangfelvételek egyértelműen bizonyítják azt, hogy 2016. január 7-én, április 11-én, november 2-án a felperes saját maga adott árat az ügyfélnek, elmulasztva azt a D.ker. Osztálytól kérni. Mindezt személyes meghallgatása során munkáltatója előtt a felperes maga is elismerte. Az egyéves objektív határidőn kívüli esetek kapcsán az elismerést közvetett bizonyítékként helyesen vette figyelembe az elsőfokú bíróság, különös figyelemmel arra is, hogy a felperes a munkáltatói előírást folytatólagosan szegte meg, ezért érvelése szerint nincs is jelentősége az egyéves határidőnek.
Hangsúlyozta, hogy a S.C.M. Zrt.-nél vezetett értékpapírszámlák bejelentése jogszabályi kötelezettsége volt a felperesnek, ennek elmulasztása munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségmegszegését jelentette, legalább súlyos gondatlansággal és jelentős mértékben. Ezen mulasztás miatt munkáltatóként a Bszt. 109. § (3) bekezdése szerinti kötelezettségét nem tudta megfelelően teljesíteni.
A gyanúra okot adó körülményeket is helytállóan tárta fel és értékelte az elsőfokú bíróság. M.A. tanúvallomásából kitűnt, hogy jelentős eltérés volt a piaci árfolyam és a felperes által adott árak között, amely figyelmetlenséggel nem magyarázható. B.A. tanú megerősítette, hogy a felperes borzasztóan jól ismerte a rendszert és ezzel élt vissza. Az igazságügyi szakértői vélemény pedig igazolta, hogy a felperes ezen magatartásával alperes sérelmére kárt okozott. Ezért helytálló az a következtetés, hogy a felperes bizonyosan összejátszott az említett szűk ügyfélkörrel. A bizonyítékok vitatásának ténybeli alapját a felperes nem terjesztette elő, bizonyítási indítványokat nem jelölt meg.
Az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlására vonatkozóan a határidők körében is megalapozott az elsőfokú bíróság döntése. A munkáltató esetében a szubjektív határidőt a jogkör gyakorlójának tudomásszerzésétől kell számítani és a BH2003.344 számú döntés értelmében mindez akkor valósul meg, ha ismert az elkövető személye, vétkessége és a kötelezettségszegés súlya. A tudomásszerzés körében a 2016. november 2-tól történt eseményeket azok láncolatában helyesen vette számba az elsőfokú bíróság, és ezekből kitűnik, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójának csak a 2016. november 23-án tartott meghallgatásról készült jegyzőkönyv megismerését követően volt lehetősége az azonnali hatályú felmondás alapjául szolgáló kötelezettségszegésekről, azok súlyáról meggyőződni. A meghallgatáson elhangzott információk valóságtartalmát szintén ellenőriznie kellett, ezért a 2016. december 1-jén meghozott intézkedés határidőben történt. A vizsgálat időtartamát az ügy bonyolultsága, az ellenőrzése alá vont telefonbeszélgetések, levelezések, ügyletek száma mind-mind indokolták.
Az okszerűség tekintetében előadott felperesi érvelést vitatva hangsúlyozta, hogy a kötelezettségszegő magatartások és mulasztások megalapozták a bizalomvesztést, a felperes által betöltött munkakör kapcsán megalapozottan várta el a munkáltató a lojalitást, az együttműködést, a jogviszony ugyanis a teljes körű bizalom alapján működhetett. A felperes tisztában volt a reá irányadó szabályokkal és gyakorlattal, és ezeket szándékosan szegte meg, amely eljárása a bizalomvesztést megalapozta. A felperes a szabályzatoktól önhatalmúlag nem térhetett el és megfelelő ismeretek hiányára sem hivatkozhatott. Az eltérés az árazás mértékét tekintve nem lehetett tévedés vagy figyelmetlenség, az árazás különbsége jelentősnek minősül, mindez szintén a szándékos magatartást támasztja alá. Rámutatott, hogy a felperes az árkérés elmulasztásával az árképzési szabályzatot szegte meg, amely a Kollektív Szerződés 4.2.1.g) pontja alapján azonnali hatályú felmondást megalapozó körülmény. Másfelől mindezen mulasztás az Mt. 52. § (1) bekezdés c) pontja szerinti alapvető kötelezettség megszegését is jelentette. A lényeges kötelezettségszegést az a körülmény támasztja alá, hogy a belső szabályzat szerinti cél nem valósult meg, hiszen az árképzési folyamat kialakítását éppen az indokolja, hogy csak a kereskedő vállalhasson pozíciót és semmi ne befolyásolja az általa adott árat. Azáltal pedig, hogy a felperes a kapcsolatrendszerébe tartozó ügyfélkörnél a piaci árfolyamnál előnyösebb árfolyamot alkalmazva járt el, magatartásával az Mt. 52. § (1) bekezdés d) pontja szerinti alapvető kötelezettségét is megszegte, az ügyfélkörnek nyereséget adott át, míg munkáltatójának veszteséget okozott. Ez utóbbit a kár mértékét az igazságügyi szakértői vélemény igazolta.
A fellebbezés nem alapos.
A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a per eldöntése szempontjából nem relevánsak a felperesnek a tényállás helytelen megállapítására tett hivatkozásai. Az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, a tényállás alapján a bizonyítékoknak a Pp. 206. §-ában foglaltaknak megfelelő értékelésével érdemben helyes döntést hozott az azonnali hatályú felmondás jogszerűsége körében.
A másodfokú bíróság teljeskörűen egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy az alperes megtartotta a rá irányadó 15 napos szubjektív határidőt az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlása kapcsán. A 15 napos határidő az azonnali hatályú felmondás okáról történt tudomásszerzéssel nyílik meg, helyesen hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy mindez azt jelenti, hogy a munkáltatói jogkört gyakorlója mindazoknak az ismereteknek a teljes körű birtokába jut, amelyek alapján az azonnali hatályú felmondási jog gyakorolhatóságáról, vagyis a kötelezettségszegés tényéről a vétkesség súlyáról és a kötelezettségszegés mértékére vonatkozó törvényi feltételek meglétéről megalapozottan állást tud foglalni (EBH2000.246). Valóban jogvesztő a 15 napos határidő, azonban az csak az említett körülmények tisztázását követően kezdődik el.
Így megalapozatlanul hivatkozott a fellebbezésében a felperes arra, hogy legkésőbb 2016. november 11-én már teljeskörűen az alperes tudomására jutottak a munkaviszony megszüntetésének alapját adó körülmények. A felperes által a fellebbezésben idézett tanúvallomások (T.Z. és B.A.) is kizárólag azt támasztják alá, hogy november 11-én vizsgálat folyt a felperessel szemben és mindezt az alperes a felperessel ugyanezen a napon személyesen is közölte. A 2016. november 11-én felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint az alperes arról tájékoztatta a felperest, hogy a t. vezetés látókörébe kerültek olyan ügyletek, amelyekben az üzletkötő által használt árak az adott pillanatban elérhető piaci árhoz viszonyítottan olyan eltérést mutattak, ami további vizsgálatok lefolytatását teszik szükségessé. Ezen okból kifolyólag az alperes mentesítette is a felperest a munkavégzési kötelezettsége alól, a tájékoztatás tehát nem egy lezárt vizsgálatról szólt és nem is valamennyi, az azonnali hatályú felmondásban megjelölt indokokról tett említést. A vizsgálat során a felperes személyes meghallgatására is sor került 2016. november 23-án.
A rendelkezésre álló és az elsőfokú bíróság által teljeskörűen értékelt bizonyítékok alapján megállapítható volt, hogy 2016. november 3-tól az alperes munkavállalói olyan vizsgálatot folytattak, amely a felperes szabályszegésének megállapítását célozták. A kötelezettségszegés gyanújának felmerülését követően haladéktalanul elkezdték a feltárási folyamatot, az alperes nem késlekedett a körülmények tisztázásával arra nézve, hogy a 2016. november 3-án észlelt cselekmény egyszeri vagy többször előforduló eset volt-e a felperes részéről, és azokat a felperes milyen körülmények között fejtette ki, ezt szolgálta a telefonhívások, e-mailek ellenőrzése. Tetemes mennyiségű iratanyagot kellett átvizsgálni, telefonbeszélgetést visszahallgatni, ahogy ezt az elsőfokú bíróság megfelelően részletezte, a vizsgálat hosszát a nagy mennyiségű adat ellenőrzése indokolta. Mindezek alapján megállapítható volt, hogy az alperes a szükséges intézkedéseket kellő időben megtette, azt folyamatosan végrehajtotta, ezért a vizsgálat indokolatlan elhúzódása nem volt megállapítható. Az alperes az alapos és megnyugtató ismeretek megszerzésére az indokolt lépéseket megtette és november 23-át - a felperesi meghallgatást - követően az ott elhangzottakat is tisztázva 2016. december 1-jén a törvényben biztosított 15 napos határidőn belül hozta meg döntését (BH2019.144).
Az ügy alapos vizsgálata és a széles körben feltárt mulasztások, szabálytalanságok értékelése még az esetben is indokolt volt, ha annak során esetlegesen további kötelezettségszegést nem állapítottak meg 2016. november 23-át követően, T.Z. pedig úgy nyilatkozott, hogy a felperes által előadottakat még ellenőrzés alá vetették a jogviszony megszüntetését megelőzően. Arra helytállóan hivatkozott a felperes, hogy az azonnali hatályú felmondásra nyitva álló objektív határidő főszabály szerint a felmondás alapjául szolgáló ok bekövetkeztétől számított 1 évig tart, azonban folyamatos kötelezettségszegés esetén a határidő elmulasztása értelemszerűen kizárt. Így azt is helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a részvényügyletek bonyolítása, bejelentésének elmulasztása egy folyamatos kötelezettségszegést valósít meg, és ezzel összefüggésben pedig a határidőnek az elmulasztása nem merülhet fel.
Az azonnali hatályú felmondás indokolásának helytállósága kapcsán az alábbiakra mutat rá a másodfokú bíróság. A peradatok szerint a felperes, mint üzletkötő tevékenységét az OTC piacon végezte oly módon, hogy az angol font/forint üzletkötésnél 2016. májust követően minden esetben, egyébként pedig 200.000 euró fölött a D.ker. Osztály, vagy az O. Ker. Osztály munkavállalóitól kellett árat kérnie, ez a munkakörére vonatkozó alapvető és lényeges előírás volt. A bizonyítási eljárás alapján igazolást nyert, hogy a felperes munkavégzése során a Reuters és a Bloomberg rendszer adatai szerinti ársáv volt az irányadó, attól nem térhetett el, mivel az az alperes számára hátrányos volt. A lefolytatott bizonyítási eljárás szerint a felperes több alkalommal kötelezettsége ellenére nem kért árat, és ezt alátámasztották a tanúvallomások mellett a bírósági eljárásban meghallgatott telefonbeszélgetések is. Megalapozatlanul vitatta ezért a felperes, hogy ez nem lényeges és szándékos magatartás volt a részéről, mint ahogy nincsen jelentősége annak sem, hogy a szándékosságnak mely formája valósult meg.
A becsatolt adatok azt is igazolták, hogy a szabályszegéssel megvalósult ügyletek a felperessel korábbi ismeretséggel bíró személyi körhöz kapcsolódtak, ami szintén alátámasztja a felperes tudatos, a rendszer működését kijátszó magatartását. A felperes gyakorlott üzletkötőként ugyanis olyan árat adott az említett ügyfélkörnek, amellyel az ügyletek a toleranciasávon belül maradtak és amit a MCM nem szűrt ki. Mindez azonban nem menti ki a felperes vétkességének a súlyát, mivel a toleranciasáv az alperes piaci működését vizsgáló, és nem a felperesre, mint munkavállalóra irányadó sáv volt, sőt, azt az alperes nyilvánosságra sem hozta a munkavállalók körében, ugyanakkor a gyakorlott munkavállaló, mint a felperes is, azt meg tudta becsülni, hogy milyen lehet ez a toleranciasáv.
B.A. és M.A. tanúk vallomása kizárta azt a helyzetet, hogy a felperes az irodában arra jogosult munkavállaló jelenlétének hiánya miatt adott maga árat, az ezzel ellentétes állítását pedig a felperes a perben nem bizonyította és semmilyen adat nem támasztotta alá. A felperes a perben ellenbizonyítással nem élt az ár kérésével kapcsolatos állítólagos objektív akadályokra, ezért e körben megalapozatlan a hivatkozása, illetve úgy érvelt a mulasztás kapcsán, hogy előfordult, hogy a mellette lévő kolléga árait "használta", mindezzel pedig maga is alperesi szabályozásba ütköző magatartást ismerte el. Ahogy elismerésnek minősült már a keresetlevélben tett azon nyilatkozat is, hogy a gyakorlatban nem volt kivitelezhető, hogy minden ügyletkötést megelőzően spotárfolyamot kérjen.
Az ügyfelekkel folytatott telefonbeszélgetések visszahallgatása annak ellenőrzését szolgálta, hogy a beszélgetés során elhangzott ár és a rendszerben rögzített ár egyezik-e, ezért a kötelezettségszegés megtörténtét ezekből az alperes nem észlelhette, tehát ez a felperesi hivatkozás is alaptalan.
A szervezeti rendszer átalakításával kapcsolatban a csoportoknak a létrehozását a felperes is elismerte, és az általa írt e-mail is tartalmaz erre utalást. A felperes a nem hozzá tartozó, de személyes ismeretséggel rendelkező ügyfél részére adott jogtalan kedvezmény kapcsán súlytalanul hivatkozott arra is, hogy ez az átalakítás az SZMSZ-ben nem jelenik meg. A felperes alperes érdekeit súlyosan sértő magatartásával összefüggésben alaptalanul érvelt a nagyságrendjében az előbbi körbe tartozó ügyletkötések számát jelentősen meghaladó, az alperes érdekeit szolgáló üzletkötésre, hiszen munkaköri kötelezettsége volt, hogy minden egyes ügylet vonatkozásában a munkáltatói előírásoknak megfelelően szabályosan járjon el. A lényeges, súlyos kötelezettségszegés a kár bizonyításának a hiányában is megalapozta a munkaviszony szankciós megszüntetését, ezért nem tulajdonított az ügy érdemére döntő befolyást jelentő jelentőséget annak a másodfokú bíróság, hogy felhasználta az elsőfokú bíróság a büntetőeljárásban beszerzett szakvéleményt, hiszen a kár összegének bizonyítása nélkül is igazolást nyert a súlyos kötelezettségszegés a felperes részéről. A BH2013.253 számú döntésre utalva azt hangsúlyozza a másodfokú bíróság, hogy az azonnali hatályú felmondás jogszerűsége megítélésénél önmagában a felperes által elkövetett cselekmények a kár pontos összege nélkül is megalapozzák az azonnali hatályú felmondást.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes eltért az alperesi szabályzatban előírt szabályoktól a határidős deviza ügyletkötések során az ügyletek ármeghatározásakor, ezt bizonyítottan több alkalommal megtette, az pedig, hogy ezekre a cselekményekre bizonyos ügyfélkörhöz kapcsolódóan került sor, egyértelművé teszi magatartása szándékosságát. Az alperes az azonnali hatályú felmondásban példálózó jelleggel sorolta fel a határidős devizaügyletek árképzésénél alkalmazott kötelező spotárfolyam kérésére vonatkozó kötelezettség megszegését a 2016. november 2-i M. S. Kft.-vel kötött két darab, 170.000 GBP értékű ügylet kapcsán. A dátumból kifolyólag ezek az ügyletkötések értelemszerűen az egyéves objektív határidőn belüli időpontra estek. Ugyancsak ilyen intervallumon belüli az azonnali hatályú felmondásban megjelölt 2016. január 7-én 200.000 GBP és 2016. április 11-én 180.000 GBP értékű, a D.H. Kft.-vel kötött ügyletek. Ezen túlmenően az alperes becsatolta a 2017. május 29-i beadványa mellékleteként 2016. január 11-én, 14-én, 27-én a D.H. Kft.-vel kötött ügyletek, a 2016. szeptember 5-én a M.S. Kft.-vel, 2016. szeptember 28-án és október 25-én a B.É.Iroda Kft.-vel és 2016. szeptember 29-én a D. C. Kft.-vel, továbbá 2016. november 3-án a M.S. Kft.-vel kötött ügyletek hanganyagát, amelyek az egyéves objektív határidőn belüli időszakra eső ügyletkötések. Az egyéves objektív határidőn belüli szabálytalan, az alperes által kifogásolt ügyletkötések körében a kötelezettségszegés a bizonyítási eljárás alapján igazolást nyert és a súlyát nem csökkenti, hogy egyébként a felperes ezres nagyságrendben kötött milliós értékben ügyleteket az alperes javára.
Az alperes egyértelmű szabályt hozott a részvényügyletek bejelentése vonatkozásában is, amelynek a megsértését szintén nem menti a perben egyébként bizonyítékokkal alá nem támasztott azon hivatkozás, miszerint a felperes közvetlen felettese azt a nyilatkozatot tette, hogy az alperes az ügyletkötést egyébként is látja. A felperes a 2016. november 23-án megtartott személyes meghallgatásán maga ismerte el, hogy az alperesnek a S.C.M. Zrt.-nél történt számlanyitását jelentette be, az ott Alperes részvényekre megkötött tőkeáttételes ügyleteket azonban nem. Az a körülmény, hogy a felperes tévesen úgy ítélte meg, hogy az Alperes részvényekre bejelentési kötelezettség nem terheli, nem mentesíti ezen folyamatos kötelezettségszegés alól, ahogy az a körülmény sem, hogy állítása szerint itt mindösszesen néhány ügyletet kötött. Az alperes a munkavállalói számára munkaviszonyukhoz kapcsolódó kötelezettségként írta elő a helyben szokásos és általában ismert módon közzétett szabályzatban a más befektetési szolgáltató közreműködésével kötött minden ügyletről a bejelentési kötelezettséget. Ez alól kizárólagos kivételt az alperes, mint befektetési szolgáltató közreműködésével kötött ügyletek minősültek, a felperes mulasztását az sem érinti, hogy egyébként az ügyletek esetlegesen nem estek az ügyletkötési tilalom alá.
Mindezek okán az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg az azonnali hatályú felmondásnak a jogszerűségét és a másodfokú bíróság álláspontja szerint a döntés érdemét nem érintik az ítélet megfogalmazásában szereplő kisebb elírások. A felperes a fellebbezésében nem jelölt meg olyan eljárási és anyagi jogi szabálysértést, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezte volna. Az elsőfokú bíróság a felperes előadásával szemben bizonyítási indítványát sem mellőzte, a fellebbezési eljárásban hivatkozott beadvány ugyanis vételi és eladási árak különbségére mutatott rá, amit önmagában az alperes sem vitatott. Az a körülmény, hogy az új Pp. vonatkozó rendelkezéseit nevesítette az elsőfokú bíróság a perköltség és a fellebbezési jogról való rendelkezés alapjául, az ügy érdemére kiható jogszabálysértést nem jelent. A kifejtettek miatt a másodfokú bíróság az érdemben helyes elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla, 2.Mf.31.303/2021/9.)