adozona.hu
BH 2022.5.133
BH 2022.5.133
A kormánytisztviselői jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése önmagában nem eredményezi a tanulmányi szerződés megszűnését. Ha erre a kormánytisztviselő szerződésszegése miatti jogszerű felmondással kerül sor, a kormánytisztviselő a munkáltató szerződésszegésére eredményesen a kapott tanulmányi támogatás visszatérítési kötelezettsége alóli mentesülés érdekében nem hivatkozhat [a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 82. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2015. szeptember 1-jétől állt kormánytisztviselői jogviszonyban az alperesnél.
[2] 2018. május 14-én a felek tanulmányi szerződést kötöttek a felperes Sz. I. Egyetemen részvétele érdekében. A felperes a képzést 2018 szeptemberében kezdte. Az oktatás pénteki és szombati napokon folyt úgy, hogy pénteken 14 órakor kezdődött, szombaton pedig egész nap tartott.
[3] A tanulmányi szerződés 3. pontja szerint a kormánytisztviselő vállalta, hogy a tanulmányok alatt és sikeres befejezés...
BH 2022.5.133 A kormánytisztviselői jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése önmagában nem eredményezi a tanulmányi szerződés megszűnését. Ha erre a kormánytisztviselő szerződésszegése miatti jogszerű felmondással kerül sor, a kormánytisztviselő a munkáltató szerződésszegésére eredményesen a kapott tanulmányi támogatás visszatérítési kötelezettsége alóli mentesülés érdekében nem hivatkozhat [a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 82. §].
A fellebbezési eljárás alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2015. szeptember 1-jétől állt kormánytisztviselői jogviszonyban az alperesnél.[2] 2018. május 14-én a felek tanulmányi szerződést kötöttek a felperes Sz. I. Egyetemen részvétele érdekében. A felperes a képzést 2018 szeptemberében kezdte. Az oktatás pénteki és szombati napokon folyt úgy, hogy pénteken 14 órakor kezdődött, szombaton pedig egész nap tartott.
[3] A tanulmányi szerződés 3. pontja szerint a kormánytisztviselő vállalta, hogy a tanulmányok alatt és sikeres befejezését követően - az ezt tanúsító okirat kiállításának napjától számított - 5 évig a munkáltatóval fennálló kormányzati szolgálati jogviszonyát lemondással nem szünteti meg, a munkáltató pedig arra vállalt kötelezettséget, hogy a tanulmányok alatt a felperes részére támogatást nyújt: a tanulmányok miatt kiesett időre járó illetményt és félévente 300 000 forint tandíjat, emellett a felperes nem volt köteles ledolgozni a tanulmányi célú mentesítés időtartamát. A tanulmányi szerződés 5. pontjában nevesítették a felek, hogy a felperes milyen esetben köteles a kifizetett támogatást visszafizetni, így egyebek mellett, ha a kormányzati jogviszonyát saját kezdeményezésére megszünteti a tanulmányok alatt vagy a diplomaszerzést követő 5 éven belül.
[4] Az alperesnél 2018-ban fix munkaidő volt érvényben, hétfőtől csütörtökig 7-től 15 óra 30-ig, pénteken 7-től 13 óráig. A felperes a pénteki napokon a munkaidejét nem érintve tudott a képzésen részt venni.
[5] 2019. március 1-jén a munkáltató rugalmas munkaidőt vezetett be, amely a törzsidőt hétfőtől csütörtökig 8-14 óra között, pénteken 8-12 óra között határozta meg, míg a peremidőt hétfőtől csütörtökig 6-21 óra között. A felperesnek a rugalmas munkaidő bevezetésével az oktatási célból történő távolléteket a munkaidő-nyilvántartó rendszerben kellett rögzítenie, amelyre vonatkozóan 2019 szeptemberére alakult ki egységes gyakorlat.
[6] A felperes 2019. szeptember 3-án kezdeményezte a munkáltatónál, hogy munkanapokon vehesse fel a képzéshez szükséges tantárgyakat arra hivatkozva, hogy a munkarendjében bekövetkezett változás miatt a pénteki órák látogatása többször is akadályba ütközött. A felperes kérelmében arra utalt, hogy amennyiben péntekre csak a törzsidőre állíthat be távollétet (12 óráig), úgy nem tudja teljesíteni a szükséges munkaóra számot.
[7] Az alperes 2019. szeptember 12-én kelt visszajelzésében a korábbitól eltérő időpontban történő tantárgyfelvételhez nem járult hozzá. Tájékoztatta a felperest, hogy pénteki napokra a napi 8 órához szükséges kieső időt távollétként (törzsidőn túli) rögzítheti az elektronikus nyilvántartó rendszerben.
[8] A felperes ezt követően, ugyanezen a napon kezdeményezte jogviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetését, melyre figyelemmel az alperes a felperes kormányzati szolgálati jogviszonyát 2019. szeptember 30-án kelt intézkedésével 2019. október 1-jei hatállyal közös megegyezéssel megszüntette. Ez az intézkedés a tanulmányi szerződéssel összefüggésben rendelkezést nem tartalmazott.
[9] A felperes 2019. szeptember 26-án írt feljegyzésében kérte, hogy az alperes mentesítse a tanulmányi szerződéshez kapcsolódó visszafizetési kötelezettség alól. Az alperes a kérelmet 2019. szeptember 30-án elutasította.
[10] Az alperes ugyanezen a napon "Tanulmányi szerződés munkáltatói felmondása - Tájékoztatás illetmény visszatartásáról" elnevezésű feljegyzésével a tanulmányi szerződést azonnali hatállyal felmondta a felperes által kezdeményezett közös megegyezéssel történt kormányzati jogviszony megszüntetésére figyelemmel. Rögzítette, hogy a tanulmányi szerződés 5. pontja szerződésszegésként nevesített esetei között említette a kormányzati szolgálati jogviszony megszüntetését a kormánytisztviselő kezdeményezésére. Az alperes tájékoztatta a felperest arról is, hogy a tanulmányi szerződésből és a kormánytisztviselői jogviszonyból eredő követelésekről lemondani nem áll módjában. Rögzítette, hogy a tanulmányi szerződés alapján az alperest megillető összeg 945 107 forint tanulmányi szabadságra kifizetett nettó illetmény és nettó 719 000 forint kifizetett tandíj. Tájékoztatta, hogy a 2019 szeptemberre járó illetményből levonta az öregségi nyugdíj összegének ötszörösét meghaladó összeget, amellyel csökkenti az alperes a követelését.
[11] Az alperes a felperes részére 2019 szeptemberben számfejtett 630 000 forint illetményből letiltások és önként vállalt levonások megnevezés alatt összesen 154 083 forintot vont le, amelyből 1 704 forintot tett ki a - felperes által nem vitatott - telefondíj.
[12] Az alperes a felperes tanulmányi támogatása körében 300 000 forint tandíjat fizetett meg 2019 szeptemberében a képző intézmény felé.
[13] Az alperes a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény (Kit.) 147. § (1) bekezdése alapján 2019. február 20-án 148 699 forint cafeteria-juttatást, valamint a Kit. 159. § (1) bekezdése alapján 111 852 forint gyereknevelési támogatást fizetett meg.
A felperes keresete és az alperes védirata
[14] A felperes keresetében elsődlegesen a 2019. szeptember 30-i munkáltatói intézkedés megsemmisítését, másodlagosan hatályon kívül helyezését kérte, keresetmódosítással a jogellenesen levont 152 379 forint illetmény és annak kamata megtérítését is igényelte.[15] Érvelése szerint nem sértette meg az alperessel kötött tanulmányi szerződést, ezért jogszabályba ütköző a munkáltató tanulmányi szerződéssel kapcsolatos, fizetési felszólításban foglalt igénye.
[16] A felperes hivatkozása szerint a tanulmányi szerződés 5. pontjának 3. bekezdése jogszabályba ütközik, ezért semmis, figyelemmel arra, hogy a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 9. § (4) bekezdése alapján a törvény kógens rendelkezéseitől nem lehet eltérni. A Kttv. 82. § (8) bekezdése taxatív módon sorolja fel azokat az eseteket, amikor a kormánytisztviselőnek visszafizetési kötelezettsége keletkezik, ennél fogva a felsorolásban nem szereplő esetekben az igazgatási szerv jogszerűen nem követelheti vissza a nyújtott támogatást.
[17] A felperes érvelése szerint a jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetésének kezdeményezése nem értelmezhető szerződésszegésként.
[18] A felperes az alperes által a 2019. szeptember havi illetményéből való levonással összefüggésben arra hivatkozott, hogy a kötelező levonásokon túl, illetve az általa vállalt telefonköltséget meghaladóan az alperes olyan levonásokat eszközölt, amelyhez ő nem járult hozzá, illetve, amely nem volt letiltható.
[19] Az alperes viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben arra hivatkozott, hogy a felperes megszegte a tanulmányi szerződésben vállaltakat, mert az abban kikötött időtartamot nem töltötte le, így a támogatás összegét köteles visszafizetni a Kttv. 82. § (8) bekezdése alapján. Az alperes utalt a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) szerződésszegésre vonatkozó 6:142. § rendelkezéseire is.
[20] Az alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte, mert álláspontja szerint jogszerű volt a tanulmányi szerződés azonnali hatállyal történő felmondása. A tanulmányi szerződés alapján semmilyen összeget nem vontak le, nem tartottak vissza, a levonásokra pedig jogszabály hatalmazta fel. Ezen intézkedés jogszerűségének bizonyítására az alperes csatolta a számfejtést végző Magyar Államkincstár és közötte létrejött levelezés anyagát, illetve a felperes részére megfizetett összegeket tartalmazó illetményadatokat.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[21] A törvényszék ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek tanulmányi támogatás visszatérítés jogcímén 1 664 107 forintot és annak kamatát.[22] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a Kttv. 9. §-ára, 82. §-ára, valamint a Kit. 139. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra.
[23] Kiemelte, hogy az alperes 2019. október 1-jei hatályú intézkedése annak tartalma, megnevezése, valamint az alperes nyilatkozata alapján nem fizetési felszólítás, az csupán azt rögzítette, hogy az alperes a felperessel szemben milyen összegű tanulmányi szerződésből eredő visszafizetési kötelezettséget tart nyilván.
[25] A felperes marasztalásra irányuló kereseti kérelmet is előterjesztett a perben, így az alperes a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 134. § (3) bekezdésére is figyelemmel jogszerűen terjesztette elő a Kp. 132. § (1) bekezdése alapján a viszontkeresetet. A felperes az első tárgyaláson előadta marasztalásra vonatkozó igényét, és a felperes ezt követően, 2020. január 29-én érkeztetett érdemi ellenkérelmet is előterjesztett a viszontkeresettel szemben.
[26] A bíróság tényként rögzítette, hogy az alperes a felperes 2019 szeptemberben számfejtett 630 000 forint illetményéből letiltások és önként vállalt levonások címén összesen 154 083 forint levonást eszközölt. Az alperes mindezt jogszabályi felhatalmazás alapján tette. Önmagában az, hogy az önként vállalt levonások között tüntette fel ezeket a tételeket, nem változtat azon a tényen, hogy a levonások jogszabályon alapultak, amelyek a nem rendszeres juttatást terhelik, így a felperes hozzájárulása nélkül volt erre a munkáltatónak lehetősége.
[27] A felperes jogviszonya 2019. október 1-jén, tehát évközben szűnt meg. A perben tényként lehetett megállapítani, hogy a felperes a Kit. 147. § (1) bekezdés és 159. § (1) bekezdése szerinti juttatásban (cafeteria, gyermeknevelési támogatás) részesült. A bíróság a fentiek alapján kifejtette, hogy az alperes a Kit. 139. § (2) bekezdése alapján volt jogosult az időarányos visszafizetési kötelezettség okán az illetményből levonni 61 879 forintot, amit alátámaszt a felperes 2019 szeptember havi bérjegyzéke. A felperes a bíróság felhívása ellenére nem jelölte meg, hogy e két tétel tekintetében a levonást milyen indokból vitatja, így a bíróság elfogadta az alperes időarányos számítását.
[28] A bíróság osztotta a felperes hivatkozását abban a körben, hogy a Kttv. rendelkezéseitől nem lehet eltérni, a felek jogviszonyára a törvény kógens szabályai vonatkoznak. Ugyanakkor a felek a tanulmányi szerződésükben a Kttv. 82. § (8) bekezdésétől nem tértek el, hiszen a tanulmányi szerződés 5. pontja részletezi, hogy a felek a kormánytisztviselő egyéb lényeges szerződésszegése körében mit szankcionálnak, amely a fenti törvény "vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el" fordulatát konkretizálja.
[29] A bíróság álláspontja szerint a felek a tanulmányi szerződést közös megegyezéssel nem vitatottan nem szüntették meg, a jogviszony megszüntetése azt nem érintette.
[30] A bíróság rögzítette, hogy a Kttv. 82. § (10) bekezdése a lehetetlenülés miatti mentesülés esetét szabályozza, vagyis azt, ha bármely fél körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely az általa vállalt kötelezettség teljesítését lehetetlenné tenné vagy az aránytalan sérelemmel járna. Figyelemmel arra, hogy a felek a jogviszonyt közös megegyezéssel megszüntették, a tanulmányi szerződés ellehetetlenült, így az alperes a vállalt kötelezettségének, nevezetesen, hogy a felperes részére támogatást nyújt, nem tudott volna eleget tenni. Az alperes által hivatkozott indok, mely szerint a felperes a jogviszonyát saját kezdeményezésére megszüntette, a szerződésszegés keretében értelmezhető, és annak jogkövetkezménye a támogatás visszakövetelése lehet.
[31] A bíróság nem osztotta a felperes azon hivatkozását, hogy az alperes azzal, hogy beleegyezett a jogviszony megszüntetésébe, a tanulmányi szerződés megszüntetéséhez is hozzájárult volna. Az alperes 2019. szeptember 30-án intézkedésével a tanulmányi szerződést felmondta, és tájékoztatta a felperest visszafizetési kötelezettségéről.
[32] A felperesnek tudomása volt arról, hogy közös megegyezés esetén vissza kell térítenie a kapott támogatást, ezért a 2019. szeptember 26-án kelt kérelmében ennek elengedését kérte. Az alperes részéről azonban erre ígéret nem történt.
[33] A bíróság álláspontja szerint a visszafizetési kötelezettség szempontjából nem a tanulmányi szerződés felmondásának és a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésének volt jelentősége, hanem annak, hogy a felperes lényeges szerződésszegést követett el. A felperes kezdeményezte jogviszonyának megszüntetését, és az is megállapítható, hogy a szerződésben rögzített időtartamot nem töltötte le. A bíróság álláspontja szerint a visszafizetési kötelezettség szempontjából annak sincs jelentősége, hogy a felperes szerződésszegését követően az alperes a tanulmányi szerződést felmondta, így a felperes a Kttv. 82. § (11) bekezdésére alappal nem hivatkozhat.
[34] A bíróság a becsatolt átutalási megbízásból megállapította, hogy az alperes a képző intézménynek összesen bruttó 900 000 forintot (nettó 719 000 forintot) fizetett meg, valamint a felperes részére tanulmányi szabadságként 2018 szeptemberétől 2019 júniusáig 52 napot biztosított, amelyre bruttó 1 421 214 forintot, nettó 945 107 forintot fizetett meg. Megállapíthatóan összesen az alperes 1 664 107 forint támogatást nyújtott.
[35] A felperes utalt arra, hogy az alperes megszegte a tanulmányi szerződésből eredő kötelezettségét, miszerint nem tette lehetővé az oktatáson való részvételét. Ennek azonban ellentmond azon előadás, amely szerint a távolléte elszámolható volt, azt pedig nem állította, hogy a képzés bármely napján ne vehetett volna részt. Az alperes 2019. szeptember 12-én kelt visszajelzése alapján kifejezetten rögzítette, hogy a felperes a szükséges távollétet a rendszerben rögzíteni tudja a napi 8 órának megfelelő időre. A felperes jogviszonya megszüntetésének kezdeményezésekor az alperes szerződésszegő magatartása nem volt megállapítható.
[36] A kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság az alperes viszontkeresetét megalapozottnak találta, és 1 664 107 forint megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes fellebbezése és az alperes fellebbezési ellenkérelme
[38] A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperest kérte kötelezni a jogellenesen levont 152 379 forint illetmény megfizetésére. Kérte az alperes viszontkeresetének elutasítását.[39] A felperes eljárásjogi szabálysértésként hivatkozott arra, hogy az alperes viszontkeresetét a bíróságnak vissza kellett volna utasítania, mert azt 2019. december 12-én kelt beadványában terjesztette elő, akkor pedig a felperes még marasztalásra irányuló kereseti kérelmet nem nyújtott be, tehát ekkor a jelen per még nem volt marasztalási per. Az alperes ezt követően már nem terjesztett elő újabb viszontkeresetet, hanem a korábbit pontosította, illetve indokolta.
[40] A Kp. 132. § (1) bekezdése kizárólag marasztalási perekben teszi lehetővé viszontkereset indítását, márpedig tény, hogy az alperes viszontkeresete benyújtásának időpontjában jelen per még nem volt marasztalási per.
[41] Miután az elsőfokú bíróság 2020. február 14-én arról tájékoztatta a felperest, hogy a munkáltató intézkedését nem tekinti fizetési felszólításnak, a felperes kiegészítette keresetét, és a 2020. március 10-én kelt beadványban marasztalásra irányuló keresetet terjesztett elő az alperessel szemben. Ettől azonban az alperes által korábban, jogsértő módon benyújtott viszontkereset nem válhat jogszerűvé. Az elsőfokú bíróság megsértette a Kp. 132. § (6) bekezdését, amikor érdemben tárgyalta és bírálta el az alperes viszontkeresetét.
[42] Anyagi jogszabálysértésként jelölte meg a felperes a Kit. 139. § (8) bekezdését azzal, hogy az ítélet indokolásának [32] bekezdésében azt rögzíti, miszerint a munkáltatói intézkedés nem tekinthető fizetési felszólításnak. Sem az Mt., sem a Kit, de a Kttv. sem határozza meg a munkáltatói fizetési felszólítás pontos fogalmát és annak kellékeit. A munkáltató által közölt írásbeli intézkedés tartalmazza, hogy az alperes az ott meghatározott összegű követelést kívánja felperessel szemben érvényesíteni, a jogorvoslati lehetőségről is tájékoztatást ad, illetve utal arra, hogy az illetményből levonást és visszatartást alkalmazott. Így ez a munkáltatói intézkedés fizetési felszólításnak minősül.
[43] Az elsőfokú ítélet sérti a Kit. 91. § (1) bekezdésének h) pontját, illetve a Kit. 139. § (1) bekezdését azzal, hogy elutasította az illetményből jogellenesen levont 152 379 forint megfizetésére irányuló keresetet.
[44] Az elsőfokú ítélet sérti a Kttv. 9. § (4) bekezdését, a 82. § (8) bekezdését, a Kit. 74. § (1) bekezdését, a 75. § (1) és (3) bekezdését.
[45] A tanulmányi szerződés tartalmát a felek nem állapíthatják meg szabadon, hiszen a törvény kógens rendelkezéseitől nem lehet eltérni.
[46] A Kttv. 82. § (8) bekezdése szerint, ha a támogatásban részesülő kormánytisztviselő tanulmányait nem megfelelő eredménnyel folytatja, nem lép a szerződés szerinti időpontban a munkáltatónál munkába, illetőleg a meghatározott időtartamot nem tölti le, vagy egyéb lényeges kötelezettségszegést követ el, a munkáltató követelheti a ténylegesen nyújtott támogatásnak megfelelő összeg megtérítését. A felek nem egészíthetik ki a taxatív törvényi felsorolást, nem állapíthatnak meg olyan konkrét eseteket, amelyek felmerültekor a támogatás összegét vissza kell fizetni.
[47] Megalapozatlan és jogszabályt sért az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtett álláspont, amely szerint a kiegészítés a törvény által tartalmazott "egyéb lényeges kötelezettségszegést követ el" fordulatnak a konkretizálása.
[48] Az elsőfokú ítélet sérti a Kttv. 82. § (11) bekezdését azzal, hogy a tanulmányi szerződés munkáltatói felmondását követően a felperest a támogatás visszafizetésére kötelezte. Az idézett jogszabály egyértelműen akként rendelkezik, hogy a munkáltató felmondása esetén a támogatás nem követelhető vissza.
[49] Nem a felperes szüntette meg a jogviszonyt, hanem az alperes. A tanulmányi szerződés 5. pontjának 3. bekezdése szerint az tekinthető szerződésszegésnek, ha a kormánytisztviselő a saját kezdeményezésére megszünteti jogviszonyát a szerződésben meghatározott időtartamon belül. Ez nyilván akkor valósul meg, ha mindez a kormánytisztviselő egyoldalú nyilatkozatával történik.
[50] A jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetésének kezdeményezése semmiképpen sem értékelhető szerződésszegésként. Önmagában az ilyen jognyilatkozat semmilyen joghatást nem vált ki, ahhoz a másik fél elfogadása szükséges. Az alperes elfogadta a felperes kezdeményezését, hozzájárult a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez, közöttük egy megállapodás jött erről létre. Ha az alperes nem kívánt volna megállapodni, elutasította volna a kezdeményezést.
[51] Azzal, hogy az alperes a jogviszonyt közös megegyezéssel megszüntette, értelemszerűen elfogadta azt is, hogy a tanulmányi szerződés kiüresedik. Hangsúlyozandó, hogy ez nem a felperes egyoldalú nyilatkozata, hanem közös megegyezés alapján alakult így, ezért a felperessel szemben a közös megegyezésre és annak következményeire az alperes nem hivatkozhat szerződésszegésként.
[52] Nem merül fel visszafizetési kötelezettség közös megegyezés esetén, hiszen ezt sem a törvény, sem a tanulmányi szerződés nem tartalmazza, másrészt alapvetően téves egy közös megegyezést bármelyik fél szerződésszegéseként értelmezni.
[53] Ténykérdés, hogy a szerződésben meghatározott időtartamot a felperes nem töltötte le, de az is, hogy a tanulmányi szerződést az alperes szüntette meg egyoldalú felmondásával, márpedig a Kttv. 82. § (1) bekezdése szerint a munkáltató felmondása esetén a támogatás nem követelhető vissza.
[54] Az elsőfokú ítélet sérti a Kttv. 82. § (7) bekezdését azzal, hogy noha a tanulmányi szerződést az alperes szegte meg, ezt a felperes szerződésszegéseként értékelte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[59] A felperes fellebbezése az alábbiak szerint nem megalapozott.[60] A Kúria a fellebbezéssel támadott ítéletet a Kp. 108. § (1) bekezdés alapján a fellebbezés keretei között vizsgálta felül.
[61] Az elsőfokú bíróság döntése meghozatala során helytállóan indult ki abból a tényből, hogy a 2019. szeptember 30-án kelt "Tanulmányi szerződés munkáltatói felmondása - Tájékoztatás illetmény visszatartásáról elnevezésű irat" nem volt fizetési felszólításnak (Kit. 139.§ (8) bekezdés) tekinthető. Az intézkedés nem tartalmazott kifejezett felszólítást, abban csak azt rögzítette a munkáltató, hogy a tanulmányi szerződés felmondása miatt milyen nagyságrendű összeg visszafizetésére tart igényt. A tartozás iránt igényét az alperes jelen perben viszontkeresettel érvényesítette.
[62] Alaptalanul sérelmezte a felperes az alperesi viszontkereset előterjeszthetőségének hiányát is. A felperes 2019. október 29-én előterjesztett keresetlevele a Kp. 130. § (1) bekezdés szerinti marasztalási kereseti kérelmet (Kp. 38. § (1) bekezdés a) pont) tartalmazott, így a Kp. 132. § (1) bekezdése alapján viszontkeresetnek is helye lehetett. A peradatokból megállapítható az is, hogy a pontosított viszontkeresetet az első tárgyaláson a felperes kézhez kapta, és ezen tárgyalás alkalmával módosította is keresetét.
[63] A felperes fellebbezésében is azt sérelmezte, hogy a munkáltató 2019. szeptemberében számfejtett 630 000 forint illetményből összesen 154 083 forint levonást eszközölt, hozzájárulását ugyanis csak az 1 704 forint telefonköltség tekintetében adta meg, így a további levonás jogellenesen történt. Az alperes szerint viszont a levonásra jogszabály kötelezte.
[64] A Kit. 139 § (1) bekezdés alapján az illetményből való levonásnak - a levonásmentes illetményrészig - jogszabály, végrehajtható határozat, a (2) bekezdés szerint a kormánytisztviselő hozzájárulása alapján van helye.
[65] A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 2019. január 1-től hatályos 3. § 21., 22., 87. pontja az iskolarendszerű képzési költségek munkáltató által történő átvállalását nem sorolja a béren kívüli juttatások közé, ezért azok a munkavállaló oldalán adó- és járulékfizetési kötelezettséget keletkeztetnek. A képzési költségként nyújtott támogatás összege bérjövedelemnek minősül, tehát a munkáltatónak abból le kellett vonnia - jogszabály alapján - a képzési költség adóját és járulékait.
[66] Nem vitás, hogy az alperes 2019 szeptemberében a tanulmányi szerződésben foglaltak szerint a jövedelemnek minősülő tandíjat kifizette nettó 300 000 forint összegben az oktatási intézmény részére, amely után annak adóját és járulékait le kellett vonnia a felperestől, mivel a tanulmányi szerződésben összesen 300 000 forint tandíj kifizetését vállalta. Az alperes e körben részletezte a hóközi kifizetésnek minősülő tandíjat terhelő levonások jogcímét és összegszerűségét, az a jogszabályi előírásoknak megfelelt (2017. évi CL. tv. 9. § h) pont, 46. § (1) bek. b) pont, 50. § (1) bekezdés a) pont).
[67] A felperes 2019 évre vonatkozóan kapott olyan juttatásokat (Kit. 147. §), amelyek időarányos részét a munkáltató számára vissza kellett fizetnie a jogviszony évközi megszüntetésére figyelemmel. Így a cafeteria-juttatás [Kit. 147. § (1) bekezdés] és a gyermeknevelési támogatás [Kit. 159. § (1) bekezdés] összesen 152 379 forint összegét kellett a munkáltatónak levonásba helyezni, amely megfelelt a jogszabályi előírásoknak [Kit. 139. § (2) bekezdés]. Az 1 704 forint telefonköltség levonását a felperes maga sem vitatta.
[68] Az alperes a vonatkozó jogszabályok alapján vonta le a hivatkozott összeget a felperes illetményéből, ahhoz nem volt szükség letiltásra, vagy a felperes külön hozzájárulására, így e körben jogszabálysértés nem történt.
[69] Ugyancsak alaptalanul sérelmezte a felperes a tanulmányi támogatás visszafizetésére kötelező elsőfokú ítéleti rendelkezést.
[70] A tanulmányi szerződés 3. pontja értelmében a kormánytisztviselő vállalta, hogy a tanulmányok alatt és sikeres befejezését követően - az ezt tanúsító okirat kiállításának napjától számított - 5 évig a munkáltatóval fennálló kormányzati szolgálati jogviszonyát nem szünteti meg, a munkáltató pedig arra vállalt kötelezettséget, hogy a tanulmányok alatt a felperes részére támogatást nyújt. A tanulmányi szerződés 5. pontja rögzítette, hogy a felperes mikor köteles a ténylegesen nyújtott támogatást visszafizetni. Így például akkor, ha a jogviszonyt saját kezdeményezésére szünteti meg a tanulmányok alatt vagy a diploma megszerzését követő 5 éven belül.
[71] A tanulmányi szerződés 5. pontjának semmisségét a Kit. 74. §-ára hivatkozással alaptalanul állította a felperes. A 2018. május 14-én kötött tanulmányi szerződésre a Kit. 288. § (6) bekezdése alapján a Kttv. rendelkezései az irányadóak, ezért a fellebbezésben szintén hivatkozott Kttv. 9. § (4) és a 82. § (8) bekezdése alkalmazhatóságát vizsgálta a Kúria.
[72] A tanulmányi szerződés 5. pontjában szereplő kikötés az elsőfokú bíróság helyes jogértelmezése szerint nem volt jogszabályba ütköző, de jelen jogvita eldöntése szempontjából ezen kikötésnek azért nincs kiemelt jelentősége, mert a felek közös megegyezéssel (megállapodással) szüntették meg a jogviszonyt, nem pedig a felperes egyoldalúan.
[73] Arra helyesen utalt a felperes, hogy egy jogviszony közös megegyezéses megszüntetésének a kezdeményezése nem értelmezhető szerződésszegésként, ugyanakkor következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a felek közötti jogviszony-megszüntetés önmagában nem eredményezi a tanulmányi szerződés megszüntetését is.
[74] A felperes a jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetésének kezdeményezésekor maga is tisztában volt ezzel, hiszen 2019. szeptember 26-án a tanulmányi szerződésben foglaltak alóli mentesülését kérte, amihez a munkáltató nem járult hozzá.
[75] A Kttv. 82. § (8) bekezdése szerint - egyebek mellett -, ha a kormánytisztviselő a meghatározott időtartamot nem tölti le, a munkáltató követelheti a ténylegesen nyújtott támogatásnak megfelelő összeg megtérítését. A felperes akkor, amikor a jogviszony közös megegyezéses megszüntetését kezdeményezte, tudta, hogy a szerződésben vállalt időtartamot nem fogja a munkáltatónál ezáltal letölteni, így pedig fizetési kötelezettsége a törvény erejénél fogva fennáll, az alól csak a munkáltató hozzájárulásával mentesülhet. Az alperes pedig a tanulmányi támogatás címén kifizetett összeg felperes által történő visszafizetésétől nem kívánt eltekinteni, amelyre jogszabály alapján lehetősége volt.
[76] A Kttv. 82. § (10) bekezdése szerint a tanulmányi szerződést bármelyik fél felmondhatja, ha körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely a tanulmányi szerződésből eredő kötelezettség teljesítését lehetetlenné tenné, vagy annak teljesítése aránytalan sérelemmel járna. E jogszabályhely jelen esetben azonban nem alkalmazható, mivel szerződésszegés esetén a Kttv. hivatkozott 82. § (7) vagy (8) bekezdése az irányadó. Fentiek szerint pedig a felperes szerződésszegése - függetlenül a tanulmányi szerződés 5. pontjától - a (8) bekezdés rendelkezése szerint megállapítható.
[77] A felperes fellebbezésében alaptalanul hivatkozott a Kttv. 82. § (7) bekezdésében foglaltak megsértésére is állítva, hogy a munkáltató nem biztosította részére a képzésben való részvétel lehetőségét (tehát maga is szerződést szegett). Az általa felhívott jogszabályhely nem a tanulmányi szerződés megszegése miatti felmondáshoz kapcsolódó visszatérítési kötelezettséget érinti, hanem a fennálló tanulmányi szerződésből eredő kormánytisztviselői kötelezettségek jövőbeli teljesítésére hat ki, a mentesülés lehetőségét biztosítva (a Kttv. 82. § (12) bekezdés szerinti kártérítési igényen túl).
[78] A Kttv. 82. § (10) bekezdésében foglalt felmondás - a törvény indokolása szerint - a szerződésszegéstől független megszüntetés lehetőségét biztosítja mindkét félnek. Ehhez a (11) bekezdés szerinti elszámolás kapcsolódik, míg a kormánytisztviselői szerződésszegéshez (és az emiatti azonnali hatályú felmondáshoz) a Kttv. 82. § (8) bekezdése a visszatérítési kötelezettséget kapcsolja jogkövetkezményként. Ezért a Kttv. 82. § (11) bekezdésére való felperesi hivatkozás szintén megalapozatlan.
[79] Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság - fenti indokolásbeli módosítással - helytállóan foglalt állást, amikor a felperest a viszontkeresetben meghatározott összeg visszafizetésére kötelezte.
[80] Ugyancsak alaptalan az a felperesi érvelés, hogy a bíróságnak a Közszolgálati Döntőbizottság állásfoglalásában foglaltaktól eltérő álláspontját indokolnia kellett volna. A felperes e körben konkrét jogszabálysértést nem jelölt meg, az eljáró bíróság pedig saját döntésének indokait részletesen kifejtette, amelyből az is látható, hogy az mennyiben és miért tért el a döntőbizottság (bíróságra nem kötelező) álláspontjától.
[81] A kifejtettekre tekintettel a Kúria az elsőfokú ítéletet helyben hagyta a Kp. 109. § (1) bekezdése alapján, mivel sem eljárásjogi, sem anyagi jogi jogszabálysértés nem volt megállapítható.
(Kúria Kf.VIII.40.267/2021/6.)