adozona.hu
BH 2022.5.131
BH 2022.5.131
Munkajogi igények tekintetében az elévülés megszakadására a polgári jogi szabályokat kell alkalmazni. Az igényt keletkeztető kötelem nem a munkaszerződés megkötése vagy módosítása, hanem a munkaviszonyból eredő követelés esedékessége. Ennek függvényében irányadó a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése, 2014. március 15-ét követően pedig a Ptk. 6:25. § (1) bekezdése [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 286. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes és az alperesi jogelőd 1974. szeptember 2-án létesített határozatlan idejű munkaviszonyt egymással. A 2012. november 1-jén kelt munkaszerződés-módosítás szerint a felperes személyszállítási igazgató munkakört töltött be. Az okirat 7. pontja alapján a betöltött munkakörre tekintettel prémium illette meg a felperest, melynek "mértéke maximum az éves bruttó munkabér 50%-nak mértékéig került kitűzésre, figyelemmel a társaságná...
BH 2022.5.131 Munkajogi igények tekintetében az elévülés megszakadására a polgári jogi szabályokat kell alkalmazni. Az igényt keletkeztető kötelem nem a munkaszerződés megkötése vagy módosítása, hanem a munkaviszonyból eredő követelés esedékessége. Ennek függvényében irányadó a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése, 2014. március 15-ét követően pedig a Ptk. 6:25. § (1) bekezdése [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 286. § (3) bek.].
A tényállás
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes és az alperesi jogelőd 1974. szeptember 2-án létesített határozatlan idejű munkaviszonyt egymással. A 2012. november 1-jén kelt munkaszerződés-módosítás szerint a felperes személyszállítási igazgató munkakört töltött be. Az okirat 7. pontja alapján a betöltött munkakörre tekintettel prémium illette meg a felperest, melynek "mértéke maximum az éves bruttó munkabér 50%-nak mértékéig került kitűzésre, figyelemmel a társaságnál mindenkor érvényben lévő Javadalmazási Szabályzat rendelkezéseire".[2] Az alperes 2016. január 14-én kelt felmondással 2016. április 17-re megszüntette a felperes munkaviszonyát. A munkáltató 2016. január 22-én elszámolt a felperessel és megfizette járandóságait. A munkavállaló a 2016. évi elmaradt prémium megfizetését kifogásolta 2017. október 17-én, 2018. november 8-án és 2019. március 7-én kelt iratában, és annak megfizetésére hívta fel a munkáltatót. 2019. március 26-án fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel érvényesítette igényét.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A perré alakult eljárásban a felperes keresetében a 2016. január 1-től 2016. április 17-ig terjedő időszakra 1 273 246 forint prémium, valamint annak 2016. április 18-tól járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.[4] Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen elévülési kifogást terjesztett elő arra hivatkozva, hogy a felperesi prémium elévülése a felmondás közlésekor, 2016. január 17-én kezdődött. Az alperes a fizetési meghagyást 2019. április 3-án vette át, így addig a munkajogi igény hároméves elévülési ideje eltelt. A másodlagos érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kért.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[5] A törvényszék ítéletével a felperes keresetét elutasította. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 80. § (2) bekezdése alapján az alperes 2016. január 22-én kifizette a felperes munkabérét és egyéb járandóságát, a prémiumkövetelés elévülése ezért 2016. január 23-én kezdődött, a követelés ekkor vált esedékessé.[6] A bíróság megállapította, hogy a perbeli időszakban a Ptk. az elévülést megszakító körülmények között nem tartalmazta az írásbeli felszólítást, így az az elévülés megszakítására nem alkalmas (Ptk. 6:25. § (1) bekezdése). A felperes a 2016. évi prémium igényét 2019. január 23-ig érvényesíthette volna, erre azonban nem került sor, így az elévült követelést a bíróság elutasította.
[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, hogy a követelés elévülésének megszakítására alkalmas körülményekre alkalmazandó jog megállapításánál elsődlegesen nem a felperes által hivatkozott, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 50. § (1) bekezdésének szabályaiból kellett kiindulni, hanem az Mt. rendelkezéseiből. A felperes munkaviszonya a Ptk. hatálybalépése előtt jött létre, s a 2012. november 1-jén kelt munkaszerződés-módosítás 7. pontja rendelkezést tartalmazott a felperes prémiumjogosultsága vonatkozásában, e körülményekre is figyelemmel kellett lenni.
[8] Az alperes korábbi jogelődje, a K. V. K. Zrt. 2014. december 31-én beolvadt az alperes közvetlen jogelődjébe, s az új munkáltatónál 2015. január 1-jén új kollektív szerződést fogadtak el. A kollektív szerződés munkaviszonyra vonatkozó rendelkezéseinek hatálya a jogelőd munkáltatóval munkaviszonyban álló valamennyi munkavállalóra, így a felperesre is kiterjedt. Az új kollektív szerződés újra szabályozta a munkavállalóknak nyújtható egyéb juttatásokat, így a munkakörre figyelemmel fizetendő prémiumot is. A felperes prémiumigénye így az új kollektív szerződés megkötésével keletkezett, és az elsőfokú bíróság helyes megállapítása szerint az Mt. 80. § (2) bekezdése alapján 2016. január 23-án vált esedékessé.
[9] A munka törvénykönyve hatálybaléptetésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Mth.) 16. § (2) bekezdése szerint a munkajogi igény érvényesítésével kapcsolatos határidőre az igény keletkezésekor hatályos rendelkezések az irányadók. A felperes prémiumigénye keletkezésekor hatályos Mt. 286. § (1) bekezdése szerint e prémiumigény három év alatt évül el, míg a 286. § (4) bekezdése alapján az elévülésre egyebekben - így a megszakító körülményekre is - a polgári jogi szabályokat kell alkalmazni. A felperes prémiumigénye keletkezésekor már a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) volt hatályban, melynek 6:25. § (1) bekezdése nem szabályozza elévülést megszakító körülményként az írásbeli felszólítást.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[10] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és marasztalja a kereseti kérelemnek megfelelően az alperest, illetve igény esetén utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára az elsőfokú bíróságot. Megítélése szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 286. § (3) és (4) bekezdését, a Ptk. 6:22. §-át, 6:23. §-át, 6:24. §-át és 6:25. §-át, a Ptké. 50. § (1) bekezdését, továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 227. § (1) bekezdését.[11] Érvelése szerint tévesen értékelte korábbi munkáltatójának a jelenlegi munkáltatóba történő beolvadását a másodfokú bíróság és tulajdonított jelentőséget annak, hogy az új munkáltatónál újabb kollektív szerződés került elfogadásra, mivel a felperes igénye elsősorban munkaszerződéséből fakad. A 2015. évi kollektív szerződés nem új, előzmény nélküli kötelem, jogutódlás folytán folytonos munkaviszonyokat érintett, s az igénye egy korábban fennálló kötelemhez kapcsolódott. A Ptké. 50. § (1) bekezdése szerint esetében a régi Ptk. rendelkezéseit kellett alkalmazni, mivel közte és az alperes jogelődje között 1974-ben született munkaszerződés, azaz kötelem. Ez a kötelem igazolhatóan változatlanul fennállt 2014. március 15-én, a hatályos Ptk. hatálybalépésekor. A Ptk. hatálybalépésekor fennálló kötelmekkel kapcsolatos, a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett tényekre, megtett nyilatkozatokra - ideértve az e tények, illetve jognyilatkozatok által keletkeztetett újabb kötelmeket is - a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. Erre figyelemmel a prémium kifizetésének elmaradására vonatkozó írásbeli felszólításra a Ptk. hatályba lépése előtti rendelkezések az irányadók. A régi Ptk. 327. § (1) bekezdése szerint a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás megszakítja az elévülést.
[12] A polgári jogi szabályok alkalmazásának első lépése a Ptké. alkalmazása, azonban a törvényszék negligálta ezt. Az ügyben megállapította a követelés elévülését, annak ellenére, hogy az elévülési időn belül többször írásban szólított fel az alperest a prémium megfizetésére.
[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn. Megítélése szerint a jogi igény vonatkozásában nem kell alkalmazni a Ptké. 50. §-át, a Ptk. 6:1. és 6:3. §-ait, ezeket az Mt. nem sorolja fel az alkalmazandó Ptk. rendelkezések között. Az elévülés hivatalbóli figyelembevétele törvényes volt. A perbeli esetben a Ptk. szabályait kell alkalmazni, ezért a felperes írásbeli felszólítása nem szakította meg igénye elévülését.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[14] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.[15] A felperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolta, hogy az ügyében eljárt bíróságok tévesen alkalmazták az elévülésre vonatkozó rendelkezéseket és jutottak arra a következtetésre, hogy igénye elévült.
[16] A felek a munkajogi igényeiket csak meghatározott ideig, az elévülési időn belül érvényesíthetik bíróság előtt. Az Mt. 286. § (1), valamint (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a munkajogi igény három év alatt évül el, s az igény elévülését a bíróságnak hivatalból kell figyelembe vennie. Ennek megfelelően jogsértés nélkül vizsgálhatták az eljárt bíróságok azt, hogy a felperes igénye elévült-e vagy sem.
[17] A felperes e perben a 2016. január 1-től 2016. április 18-ig terjedő időtartamra terjesztett elő prémium iránti igényt. Munkaviszonya 2016. január 14-én közölt felmondással 2016. április 17-én szűnt meg, a felek 2016. január 22-én elszámoltak egymással, s a munkáltató e napon átutalta a felperest megillető járandóságokat. Ezt követően kívánt igényt érvényesíteni a felperes több alkalommal fizetési felszólítás útján, majd 2019. március 26-án benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmével. A felperes állítása szerint a fizetési felszólításai megszakították az elévülést.
[18] Az Mt. nem tartalmaz önálló rendelkezést az elévülés megszakítására. A más helyeken [Mt. 31. §, 9. § (1) bekezdés, 177. §, 228. § (6) bekezdés, 229. § (8) bekezdés] alkalmazott jogszabályszerkesztési technikájától eltérve nem jelöli meg az Ptk. elévülés körében alkalmazandó rendelkezéseit, hanem az Mt. 286. § (4) bekezdése azt rögzíti, hogy az elévülésre egyebekben a polgári jogi szabályokat kell alkalmazni.
[19] A felek között vitatott volt az, hogy a perbeli esetben a régi Ptk. vagy a Ptk. rendelkezései az irányadóak az elévülés megszakadása megítélése kérdésében. A felperes állítása szerint a Ptké. 50. § (1) bekezdése alapján a Ptk. hatálybalépése előtt keletkezett jogviszonyokra, kötelmekre a régi Ptk. rendelkezései az irányadók, így a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésében rögzített szabályokat kell alkalmazni az elévülés megszakadására is.
[20] A Kúria nem értett egyet a felperes álláspontjával. Az elévülés kezdete az igény esedékessége. Ha a munkavállaló a munkáltató sérelmes intézkedése vagy mulasztása miatt kezdeményez jogvitát, az elévülés a sérelmes intézkedést követő napon, mulasztás esetén pedig akkor kezdődik, amikor a munkáltató legkorábban eleget tudott volna tenni kötelezettségének.
[21] A polgári jogi jogviszonyban a felek közötti kötelmek általában rövidebb időre jönnek létre, eseti jellegűek, ezzel szemben a munkaviszony sajátossága, hogy a munkáltató és a munkavállaló hosszú távra, akár több évtizedre létesítenek egymással szerződéses viszonyt. Ennek megfelelően a polgári jogi szabályok megfelelő alkalmazása esetén nem annak van jelentősége az elévülés szempontjából, hogy a felek mikor kötöttek egymással munkaszerződést, illetve annak tartalmát módosították-e, hanem annak, hogy bíróság előtt érvényesítendő igényük mikor vált esedékessé, mikor nyílt meg annak lehetősége, hogy azt bíróság útján kényszerítsék ki. Az elévülés tárgya a követelés, az erre vonatkozó időmúlás jogkövetkezménye pedig az elévülés. Az adott ügyben a felperes igényét keletkeztető kötelem a Ptk. hatályba lépését (2014. március 15.) követően keletkezett.
[22] Ennek megfelelően tévesen állította a felperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy az alperessel, illetve jogelődeivel 1974. óta fennálló kötelemre figyelemmel a Ptké. 50. § (1) bekezdésének rendelkezése alapján a munkaviszonya létesítésekor, illetve munkaszerződése módosításakor és nem az igénye keletkezésekor hatályos Ptk. rendelkezései lennének az irányadóak. Hasonló rendelkezést tartalmaz az Mth. 16. § (2) bekezdése is, miszerint az igény érvényesítésével kapcsolatos határidőre az igény keletkezésekor hatályos rendelkezések az irányadók.
[23] A felperes minden évben - a meghatározott feltételek teljesítése esetén - jogosulttá vált a prémiumra. A 2016. évre járó igénye ennek megfelelően a megtörtént elszámolást követő napon, 2016. január 23-án keletkezett és követelése ekkor esedékessé vált, így azt 2019. január 23-ig érvényesíthette volna. A Ptk. 6:25. § (1) bekezdése taxatíve sorolja fel az elévülés megszakításának eseteit, a felperes írásbeli felszólítása azonban erre nem volt alkalmas. Erre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.IV.10.110/2021/4.)