adozona.hu
BH 2022.4.108
BH 2022.4.108
A nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére történő héa-visszatérítés esetén, amennyiben a számlák áfa tartalma magasabb a kérelemben megjelöltektől, az adósemlegesség és a megfelelő ügyintézés elvét együttesen alkalmazva, az adóhatóságnak fel kell hívnia az adóalanyt a kérelem módostására, amely módosítást úgy kell tekinteni, mint amelyet az eredeti kérelem időpontjában nyújtottak be [2017. évi I. törvény (Kp.) 36. §; 2007. évi CXXVII. törvé
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A belga alapítású felperes a CHEP európai raklap üzem tulajdonosa: az új raklapokat ő vásárolta meg, majd adta bérbe az Európai Unió különböző tagállamaiban működő CHEP üzemek számára. A bérbe adott raklapok után felperes belga adószám alatt számlázta ki a bérleti díjat.
[2] A felperes 2017. szeptember 28-án, mint a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany, élve az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa tv.) 244.§-ában biztosított jogával, kérel...
BH 2022.4.108 A nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére történő héa-visszatérítés esetén, amennyiben a számlák áfa tartalma magasabb a kérelemben megjelöltektől, az adósemlegesség és a megfelelő ügyintézés elvét együttesen alkalmazva, az adóhatóságnak fel kell hívnia az adóalanyt a kérelem módostására, amely módosítást úgy kell tekinteni, mint amelyet az eredeti kérelem időpontjában nyújtottak be [2017. évi I. törvény (Kp.) 36. §; 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 244. §, 251/F. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A belga alapítású felperes a CHEP európai raklap üzem tulajdonosa: az új raklapokat ő vásárolta meg, majd adta bérbe az Európai Unió különböző tagállamaiban működő CHEP üzemek számára. A bérbe adott raklapok után felperes belga adószám alatt számlázta ki a bérleti díjat.[2] A felperes 2017. szeptember 28-án, mint a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany, élve az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa tv.) 244.§-ában biztosított jogával, kérelmet nyújtott be a 2016. január 1-től 2016. december 31-ig terjedő időszakra belföldön beszerzett termékeket és igénybe vett szolgáltatásokat terhelő, előzetesen felszámított áfa visszatérítése iránt. A kérelemhez a felperes csatolta a számlaszám/számla dátuma/számlakibocsátó/ adóalap/adó/levonható adó/megnevezés/kódok megnevezésű oszlopokat tartalmazó kimutatást, valamint a kimutatásban szereplő számlákat. A kimutatásban a felperes megjelölt olyan számlákat is, amelyek áfa tartalmát korábban már egészben vagy részben visszautalták részére, valamint olyan számlákat is, amelyeknél a számla alapján a tényleges áfa tartalom alacsonyabb volt, mint a kérelemben megjelölt összeg. Szerepeltek továbbá a kimutatásban olyan tételek, amelyeknél a számla alapján a tényleges áfa tartalom magasabb volt, mint a kérelemben megjelölt összeg.
[3] Az elsőfokú adóhatóság 2017. november 2-án 143 db számla tekintetében a gazdasági esemény megvalósulásának körülményeire vonatkozó okiratokat, nyilatkozatot kért a felperestől. A kiegészítő adatok 2017. november 29-i beérkezése után az elsőfokú adóhatóság a kérelemnek részben helyt adott: engedélyezte 254 636 343 forint áfa visszatérítését, elutasította 92 803 004 forint áfa visszatérítését. A visszautasításra részben azért került sor, mert a kért összeget korábban már vagy teljes egészében, vagy részben visszautalták, részben pedig azért, mert az Áfa tv. 247.§ (3) bekezdése nem teszi lehetővé a számlában szereplőnél magasabb adótartalom visszautalását. Azokban az esetekben, ahol a kérelemhez tartozó kimutatásban szereplő áfa tartalom alacsonyabb volt, mint a mellékelt számla szerinti áfa tartalom, a kimutatásban megjelölt összeg visszatérítéséről rendelkezett az elsőfokú adóhatóság.
[4] Az alperes a 2235518878 számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. Indokolása szerint a visszatéríteni kért összeg a kérelem leglényegesebb tartalmi eleme, megváltoztatása új kérelmet eredményez. A felperesi fellebbezésben hivatkozott adminisztratív tévedés kijavítása is ilyen új kérelem lenne. A felperes esetében az új kérelem benyújtására azért nem volt mód, mert bár az érintett tárgyév tekintetében a felperes már a követő tárgyév, azaz 2017 januárjától jogosult volt a kérelem benyújtására, de erre csak 2017. szeptember 28-án került sor, és a jogvesztő határidő 2017. szeptember 30-án letelt. A visszatéríteni kért összeg téves feltüntetése és a benyújtás időpontja a felperes terhére esik. A felperes esetében a tényállás egyértelműen megállapítható volt, nem volt szükség hiánypótlásra. Nem várható el az adóhatóságtól, hogy a kérelem hibás kitöltése esetén meggyőződjön a hiba okáról.
A kereseti kérelem
[6] A felperes keresetében azon számlák tekintetében kezdeményezett bírósági jogorvoslatot, amelyeknél a kimutatás adataira való hivatkozással a számlában megjelenő tényleges adótartalomnál alacsonyabb összegben állapították meg a visszatérítendő áfa összegét. A kereseti kérelem 31 db számlára, illetve 66 329 980 forint irányult, mivel azok között szerepelt olyan számla is, amelynek egy részét az adóhatóság korábban már visszautalta. Álláspontja szerint sem az Áfa tv., sem az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) szabályai alapján nem lett volna mellőzhető a kimutatás és a csatolt számlák közötti ellentmondás feloldása, így megalapozatlan az alperesi tényállás.Az elsőfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Indokolása szerint a visszatéríttetés joga, az eljárás megindítása, a visszatéríttetéssel érintett áfa összegének meghatározása a kérelmező/felperes kezében van. A felperes hivatkozása kiüresítené a kérelem intézményét, mivel abban az esetben elegendő lenne a csupán a visszatéríttetési jog alapját képező számlák csatolása, és - az arányosítás esetét kivéve - adóhatóságnak kötelessége lenne minden esetben elrendelni a számlák alapján járó maximális adóösszeg visszafizetését. Az alperesnek csak akkor van lehetősége a kiegészítő adatok kérésére, ha azok szükségesek a megalapozott döntéshez, vagy a lényeges információ hiányzik, de jelen esetben ez nem állt fent. Az alperes vonatkozó érvelése okszerű és így helytálló volt.A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek helyt adó döntést kért. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Tanács 2006. november 28-i, a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv (a továbbiak: HÉA irányelv) 1. cikk (2) bekezdésében foglalt adósemlegesség elvét. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az adóeljárás garanciális alapelvét, mindössze a visszatérítési eljárás technikai szabályainak való megfelelést vizsgálta.[10] A tanács elnöke a Kfv.4. sorszámú végzésével elrendelte, hogy az ügyben a Kúria öt hivatásos bíróból álló tanácsban járjon el.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A felperes felülvizsgálati kérelme alapos.[14] Az Áfa tv. 249.§ (1) bekezdése szerint az adó-visszatéríttetési jog érvényesítése a belföldön nem letelepedett adóalany erre irányuló, az állami adóhatóság jogszabályban kijelölt szervéhez címzett írásos kérelmére történik (a továbbiakban: adó-visszatéríttetési kérelem). A 251/F.§ (1) bekezdés a) pontja alapján abban az esetben, ha az állami adóhatóság a rendelkezésre álló adatok, egyéb információk alapján úgy ítéli meg, hogy az adó-visszatéríttetési kérelemről megalapozott döntés nem hozható, a 251/E. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül - írásos megkereséssel - kiegészítő adatokat, egyéb információkat kérhet a belföldön nem letelepedett adóalanytól.
[15] A Tanács 2008. február 12-i, a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a HÉA irányelvben előírt hozzáadottérték-adóvisszatérítés részletes szabályainak megállapításáról szóló 2008/9/EK irányelvének (a továbbiakban: 2008/9/EK irányelv) 20. cikk (1) bekezdése szerint azokban az esetekben, amikor a visszatérítés helye szerinti tagállam úgy ítéli meg, hogy nem áll rendelkezésére minden lényeges információ ahhoz, hogy határozatot hozzon a teljes vagy részleges visszatérítésre vonatkozóan, a 19. cikk (2) bekezdésében említett négy hónapos időszakon belül elektronikus úton kiegészítő információt kérhet különösen a kérelmezőtől vagy a letelepedés helye szerinti tagállam illetékes hatóságaitól. Ha a kiegészítő információkat a kérelmezőtől vagy valamely tagállam illetékes hatóságától eltérő személytől kéri, a kérés - amennyiben a kérés címzettje rendelkezik ilyen eszközökkel - csak elektronikus úton történhet. Szükség esetén a visszatérítés helye szerinti tagállam további kiegészítő információt kérhet. Az e bekezdéssel összhangban kért információ magában foglalhatja a vonatkozó számla vagy import okmány eredeti vagy másodpéldányának benyújtását, ha a visszatérítés helye szerinti tagállam indokolhatóan kételkedik egy bizonyos követelés érvényessége vagy pontossága tekintetében. Ebben az esetben a 10. cikkben említett küszöbértékek nem alkalmazandók.
[16] A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során észlelte, hogy az irányadó uniós és nemzeti szabályok nem tartalmaznak számszaki korlátozást a jogvesztő határidőn belül előterjeszthető visszatérítési kérelmek számára, azaz a kérelmezők újabb kérelmek benyújtásával korrigálhatják esetleges korábbi tévedéseiket. A jogvesztő határidőhöz közeli időpontban benyújtott kérelem esetén azonban lényegessé válik annak megfelelő értelmezése, hogy a kérelemben és a benyújtott számlákon szereplő áfa tartalom közötti eltérések tisztázásának elmaradása esetén hozhat-e alperes megalapozott döntés a kérelemről. Ezért a Kúria Kfv.I.35.682/2019/11. számú végzésével, az eljárás felfüggesztését követően, előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az Európai Unió Bírósága (EUB) előtt, majd az EUB C-396/20. számú ítéletét (a továbbiakban: Ítélet) követően folytatta az eljárást.
[17] Az Ítéletben az EUB összevetette a HÉA irányelven alapuló héa-semlegesség elvét a 2008/9/EK irányelv szerinti héa-visszatérítési eljáráshoz kapcsolódó megfelelő ügyintézés elvének követelményeivel. A 36. pont alapján az adólevonási joghoz hasonlóan a visszatérítéshez való jog is az uniós szabályozás által bevezetett közös héa-rendszer egyik alapelvét képezi, és a főszabály szerint nem korlátozható. A közös héa-rendszer ebből következően valamennyi gazdasági tevékenység adóterhét illetően biztosítja a semlegességet, függetlenül e tevékenységek céljától és eredményeitől, feltéve, hogy az említett tevékenységek főszabály szerint maguk is héakötelesek. A 37. pontban rögzítette, hogy a héa-semlegesség alapelve megköveteli, hogy az előzetesen felszámított héa levonására vagy visszatérítésére sor kerüljön, ha az anyagi jogi követelmények teljesülnek, még akkor is, ha az adóalany bizonyos alaki követelményeknek nem tett eleget. A 38-42. pontokban az EUB - bemutatva a letelepedési hely és a visszatérítési hely tagállamainak feladatait - arra világított rá, hogy a 2008/9/EK irányelv 15. cikkének (1) bekezdése maga korlátozza a héa visszatérítéséhez való jogot, amikor úgy rendelkezik, hogy a visszatérítési kérelmet legkésőbb a visszatérítési időszakot követő naptári év szeptember 30-ig kell benyújtani, továbbá a visszatérítés helye szerinti tagállam által információk kérhetők, amelyeknek lehetővé kell tenniük a visszatérítési kérelem egészének vagy egy részének elbírálását. A kiegészítő információk kérése esetében az EUB a 2008/9/EK irányelv általános rendszeréből és annak 20. cikkéből a visszatérítési eljárás minél gördülékenyebbé tételére helyezte a hangsúlyt. A 42. pont szerint a héa-mechanizmus semlegességének a héa teljes körű visszatérítése révén való lehetővé tétele érdekében az információk iránti kérelmeknek így valamennyi releváns, és ily módon e célból szükséges információra ki kell terjedniük.
[18] Az összevetésekre tekintettel a 46. pontban arra a következtetésre jutott az EUB, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben mérlegelni kell az adóalanyt terhelő kötelezettségeket és az érintett nemzeti adóhatóságra háruló kötelezettségeket. Így emlékeztetett arra, hogy az adóalany van leginkább abban a helyzetben, hogy meggyőződjön azon ügyletek tényleges megvalósulásáról, amelyek tekintetében visszatérítési kérelmet nyújt be, és hogy ezért - legalábbis bizonyos mértékben - viselnie kell saját adminisztratív magatartásának következményeit. Az adóalanyt többek között az általa kibocsátott számlákon feltüntetett adatok, különösen pedig a HÉA irányelv 226. cikke rendelkezéseinek megfelelően a héa összegére és az alkalmazandó adómértékre vonatkozó adatok kötik. A 47. pont szerint az olyan jogvesztő határidő, amelynek eltelte azzal a következménnyel jár, hogy szankcionálja a nem eléggé gondos adóalanyt, nem minősíthető összeegyeztethetetlennek a HÉA irányelvben megállapított rendszerrel.
[19] Ugyanakkor a 48. és 49. pontban az EUB emlékeztetett arra, hogy amennyiben valamely tagállam az uniós jogot hajtja végre, a megfelelő ügyintézéshez való jogból eredő követelményeket alkalmazni kell az adóellenőrzési eljárásban.
A megfelelő ügyintézés elve megköveteli a közigazgatási hatóságtól, hogy a rá háruló ellenőrzési kötelezettségek keretében valamennyi releváns körülményre kiterjedő gondos és pártatlan vizsgálatot folytasson le, ily módon megbizonyosodva arról, hogy a végleges határozat meghozatala során a lehető legteljesebb körű és legmegbízhatóbb információk álljanak rendelkezésére. Következésképpen, ha az adóalany a visszatérítési kérelmében hibát vagy hibákat vét, és azokat utólag sem ő, sem az érintett adóhatóság nem fedezi fel, a felelősség nem terhelhető az említett adóhatóságra, kivéve, ha az említett hibák könnyen észlelhetők, amely esetben az adóhatóságnak képesnek kell lennie e hibáknak a megfelelő ügyintézés elve alapján rá háruló ellenőrzési kötelezettsége keretében való megállapítására.
[20] A továbbiakban ezen kivétel körében vizsgálódva az EUB, hangsúlyozva, az adóalany feladata, hogy különös figyelmet fordítson kérelme tartalmára, azt állapította meg az 53. pontban, hogy amennyiben az adóhatóság a megfelelő ügyintézés elve alapján és a héa-semlegesség elvével összhangban a kérelmének módosítására hívja fel az adóalanyt azt követően, hogy a hatóság az e kérelmet érintő hibát tárt fel, a módosításra irányuló kérelem az eredeti kérelemhez kapcsolódik, azt úgy kell tekinteni, mint amelyet ez utóbbi kérelem időpontjában, vagyis az alapügyben szóban forgó körülmények között a jogvesztő határidő lejártát megelőzően nyújtanak be. Az 54. és 55. pontokban az EUB a felhívást abból a szempontból is szükségesnek tartotta, hogy amennyiben az érintett adóhatóság az adóalany kellően feltárt hibáját követően bizonyossággal meg tudja állapítani az adóalany részére visszatérítendő héa összegét, a megfelelő ügyintézés elve megköveteli vele szemben, hogy erről kellő gondossággal tájékoztassa az adóalanyt annak érdekében, hogy felhívja őt a visszatérítési kérelmének módosítására, hogy annak helyt adhasson. Ezenkívül ilyen felhívás hiányában az érintett tagállam adóhatósága aránytalanul sértené a héa-semlegesség elvét azáltal, hogy megtagadja az adóalannyal szemben azt a héát, amelynek visszatérítésére az jogosult, jóllehet a közös héa-rendszer célja az, hogy a vállalkozót teljes egészében mentesítse valamennyi gazdasági tevékenysége keretében fizetendő vagy megfizetett héa terhe alól.
[21] Az EUB végső következtetése szerint a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2008/9/EK irányelv 20. cikkének (1) bekezdését az adósemlegesség és a megfelelő ügyintézés elvére tekintettel úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a visszatérítés helye szerinti tagállam adóhatósága - amennyiben adott esetben az adóalany által szolgáltatott kiegészítő információk alapján, meggyőződött arról, hogy az előzetesen ténylegesen felszámított hozzáadottérték-adónak a visszatérítésre irányuló kérelemhez kapcsolódó számlán feltüntetett összege magasabb az e kérelemben szereplő összegnél - csak az utóbbi összeg erejéig téríti vissza a hozzáadottérték-adót, anélkül hogy előzetesen az általa legmegfelelőbbnek tartott módon, a kellő gondossággal felhívná az adóalanyt arra, hogy olyan kérelem útján módosítsa a visszatérítési kérelmét, amelyet úgy kell tekinteni, mint amelyet az eredeti kérelem időpontjában nyújtottak be.
[22] A Kúria az Ítélet alapján a perbeli tényállás mellett alkalmazandó nemzeti és uniós jogot egyértelműnek értékelte, további értelmezést nem tartott szükségesnek. Az Ítéletben foglalt levezetést alkalmazva azt állapította meg, hogy az alperes ugyan helyesen járt el akkor amikor a kérelemhez kötöttség elvét alkalmazta, tévedett azonban akkor, amikor a kérelemhez csatolt, a kérelemnél magasabb áfa összeget tartalmazó számlák esetében nem tisztázta a tényállást, különös tekintettel arra, hogy a gazdasági események megvalósulásának körülményeire vonatkozó okiratok, nyilatkozatok bekérésével a kérelem adatainak valóságtartalmát érintő bizonyítási eljárást folytatott le.
[23] Mindezekre tekintettel a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján a jogerős ítéletet megváltoztatta, az alperesi határozatot megsemmisítette a kérelemnél magasabb összeget tartalmazó számlák esetében, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A kötelezés során a Kúria figyelemmel volt arra, hogy a másodfokú határozatból megállapíthatóan a fellebbezésben a felperes már a pótolta a kérelem- és a kérelemnél magasabb összeget tartalmazó számlák esetében a hiányt, így az új eljárás az alperes által is lefolytatható.
(Kúria Kfv.I.35.561/2021.)