adozona.hu
BH 2022.4.107
BH 2022.4.107
Nem alapozza meg a sérelemdíj iránti igényt a Doktori Iskola Tanácsa ülésein elhangzott szakmai vélemény. Becsületsértés nem valósul meg akkor sem, ha az ülésen elmondottakat az igény előterjesztője bántónak, lealacsonyítónak érezte szubjektív megítélése szerint [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:45. §, 2:52. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes az alperes Állam- és Jogtudományi Karának közalkalmazottja, a Pénzügyi Jogi és Gazdasági Jogi Tanszék adjunktusa. 2015-ben tudományos fokozatot (PhD) szerzett.
[2] A felperes 2018-ban dr. K. L. doktori alprogramjához kívánt csatlakozni témahirdetőként, aki kérelmét támogatta, és azt az Állam- és Jogtudományi Karának Doktori Iskola Tanácsa (továbbiakban: DIT) elé terjesztette.
[3] A kérelem tárgyában több ülést tartottak, melyen meghallgatták egyebek mellett a felperes tanszék...
BH 2022.4.107 Nem alapozza meg a sérelemdíj iránti igényt a Doktori Iskola Tanácsa ülésein elhangzott szakmai vélemény. Becsületsértés nem valósul meg akkor sem, ha az ülésen elmondottakat az igény előterjesztője bántónak, lealacsonyítónak érezte szubjektív megítélése szerint [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:45. §, 2:52. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes az alperes Állam- és Jogtudományi Karának közalkalmazottja, a Pénzügyi Jogi és Gazdasági Jogi Tanszék adjunktusa. 2015-ben tudományos fokozatot (PhD) szerzett.[2] A felperes 2018-ban dr. K. L. doktori alprogramjához kívánt csatlakozni témahirdetőként, aki kérelmét támogatta, és azt az Állam- és Jogtudományi Karának Doktori Iskola Tanácsa (továbbiakban: DIT) elé terjesztette.
[3] A kérelem tárgyában több ülést tartottak, melyen meghallgatták egyebek mellett a felperes tanszékvezetőjét, valamint a felperest, akinek lehetősége volt írásban is előterjeszteni álláspontját.
[4] A DIT 2019. szeptember 16-án meghozott 152/2019. (IX. 16.) számú határozatával 5 igen, 2 nem szavazati aránnyal elutasította a felperes témakiírás engedélyezése iránti kérelmét arra hivatkozással, hogy az ÁJK Doktori Szabályzatának 10. § (7) bekezdésének a)-c) pontjában rögzített feltételei közül csak az a) pontban foglaltaknak felelt meg.
[5] A határozat szerint a felperes tudománymetriai adatai egyre kedvezőbbek, de nem elégségesek a 10. § (7) bekezdés b) és c) pontjában elvártak teljesüléséhez. Egyetlen külföldön megjelent cikkel sem rendelkezik, nincs nemzetközi reputációja, az úgynevezett hivatkozási (idézettségi) mutatója a pályázat beadásakor 12 volt, ez a mutató annyira alacsony, hogy ilyen előzetes teljesítménnyel színvonalas tudományos munka nem garantálható. A pályázó szakmai kézikönyvek írásában ugyan rendkívül produktív, de ez a műfaj nem számolható el tudományos teljesítményként.
[6] A felperes jogorvoslattal élt a rektorhoz, aki az eljárást felfüggesztette.
[7] A Doktori Tanács 2019. december 3-án kelt levelével tájékoztatta az egyetem rektorát, hogy a jelzett adatoknak, valamint az adatbázisokban dokumentált tevékenységnek az áttekintése alapján az egyetemi doktori tanács elfogadja a DIT értékelését a kérelmezőnek a fokozatszerzés óta végzett tudományos munkájáról, és azzal egyetért.
[8] Az egyetem rektora 2020. január 15-én kelt határozatával a felperes jogorvoslati kérelmét elutasította, a DIT határozatát helybenhagyta.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[9] A felperes többször pontosított keresetében elsődlegesen kérte, hogy a bíróság változtassa meg a munkáltatói határozatokat és engedélyezze a témakiírást a részére, másodlagosan a munkáltatói határozatok megsemmisítését és a DIT új eljárásra utasítását, emellett 1 500 000 forint sérelemdíj alperes általi megfizetését kérte.[10] Álláspontja szerint a rektori határozat indokolásában semmilyen érdemi információt nem közölt, nem vizsgálta, hogy a Kari Doktori Szabályzat mely pontjának és milyen okból nem felelt meg, továbbá azt sem, hogy a vizsgálat szempontjait mire alapozta, azok milyen jogszabály alapján, illetve a szabályzat mely pontjában rögzítettek, és hogy az ő jogértelmezését miért nem fogadták el.
[11] A munkáltatói döntés jogsértő jellegét abban jelölte meg, hogy a Kari Doktori Szabályzat 10. § (7) bekezdése egyértelműen fogalmaz a témahirdetési jog kapcsán, mérlegelésnek, különösen pedig diszkrecionális döntésnek helye nem lehetett volna.
[12] További érvelése szerint sérült a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban Kjt.) folytán alkalmazandó, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban Mt.) 6. § (2) bekezdése, 7. § (1) bekezdése, továbbá a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (Nftv.) 35. § (1) bekezdése. Sérelmezte az Mt. 12. § (1) bekezdésének megsértését is, mivel tudomása szerint doktori témahirdető kérelmét ilyen méltatlan elbírálásban nem részesítették még.
[13] Megítélése szerint a DIT nem szakmai, hanem személye elleni döntést hozott, jogon kívüli tényezők alapján határozott, és ehhez kreált egy szakmainak tűnő indokolást, aminek semmiféle jogi alapja nem volt.
[14] Az eljárás során védett tulajdonság hiányában az egyenlő bánásmód követelményének megsértését már nem állította, azonban érvelése szerint sérült a jóhírnevéhez, a becsületéhez és a tisztességes eljáráshoz való joga. A DIT eljárása során kifejezésmódjában lealacsonyító, indokolatlanul sértő, visszaélésszerűen tett valótlan kijelentéseket, és az üggyel nem összefüggő közlések hangzottak el, úgymint "felmentését kellett volna kezdeményezni a teljesítménye alapján", "leggyengébb a tudományos tevékenysége", "fel kellene mutatnia valamit", "érdemi tudományos teljesítményt a pályázó nem fejt ki", "publikációi száma irreálisan alacsony", "magyarázza a bizonyítványt".
[15] Az alperes érdemi ellenkérelmében elsődlegesen az eljárás megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte.
[16] Hivatkozása szerint a Doktori Tanács témák meghirdetésére és a témát meghirdető személyére vonatkozó döntése mérlegelési jogkörben hozott döntés, amelyet alátámaszt a 387/2012. (XII. 19.) Korm. rendelet, a Kari Doktori Szabályzat, illetve maga a doktori képzési struktúra. Érvelése szerint a Kari Doktori Szabályzat 10. § (7) bekezdésében csak egyetlen objektív szempont van, ez pedig a tudományos fokozat megléte, ezen felül a Doktori Tanács mérlegelésén múlik, hogy mit tekint jelentős haladásnak a tudományos közlemények 5 éven belüli mutatói tekintetében, és kit gondol alkalmasnak arra, hogy a doktorandusz, doktorjelölt tanulmányait, kutatási munkáját, fokozatszerzésre való felkészülését felelősen irányítani és segíteni tudja.
[17] A Doktori Szabályzat nem rögzíti konkrétan azt a lehetőséget, hogy a rektor a döntés meghozatala előtt kikérje a szakértelemmel rendelkező testület véleményét, ugyanakkor nem is zárja azt ki, hasonlóan az eljárás felfüggesztésének lehetőségéhez.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélete
[18] A törvényszék ítéletével a rektor határozatát az Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola Tanácsának határozatára is kiterjedően megsemmisítette, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[19] A bíróság álláspontja szerint a Kari Doktori Szabályzat 10. § (7) bekezdésének a) és b) pontja objektív mutatók figyelembevételét rögzíti, és mindezek fennállása megvalósulása esetén van lehetőség a munkáltató részére a c) pont szerinti mérlegelési jogkör gyakorlására. Tehát részben szabályossági kérdésről van szó [a) és b) pont], amely feltételek fennállása esetén kerül abba a döntési helyzetbe a munkáltató, hogy mérlegelési jogkörben döntsön arról, alkalmasnak, képesnek tartja-e a témát hirdetni szándékozó személyét a doktorjelöltek felelős irányítására és segítésére.
[20] Nem helytálló az a felperesi érvelés, hogy az a) és b) pontban foglaltak teljesülése meghatározza az engedély kötelező megadását, ebben az esetben a c) pont valójában felesleges lenne. A szabályzat 10. § (7) bekezdésének a) és b) pontja ezzel szemben mindössze azokat az előfeltételeket, és a bennük rögzítettek teljesülését kívánja meg, melyek fennállása esetén végezhető el a c) pont szerinti mérlegelés.
[21] A már hivatkozott 10. § (7) bekezdés bevezető szövegezése "lehet" kifejezése az engedély automatikus megadásának kötelezettsége helyett csak a lehetőségét teremti meg annak, hogy valaki témakiíró legyen. A bíróság e körben rámutatott arra, hogy a c) pont alapján kétféle döntés születhetett a munkáltató részéről. Dönthetett úgy, hogy a kérelmezőt képesnek tartja doktorjelöltek felkészítésére, de annak a lehetősége is fennáll, hogy az a) és a b) pontban foglaltak teljesülése esetén sem tartja erre megfelelőnek.
[23] Az elsőfokú bíróság számára a munkáltató határozataiból nem volt megállapítható, hogy az alperes helytállóan hivatkozott-e arra, miszerint a b) pont szerinti feltételnek a felperes nem felel meg, ezért álláspontja szerint az alperes megsértette a döntésének kialakítására irányuló szabályozást, amelynek alapján a munkáltató határozatait megsemmisítette.
[24] Nem találta alaposnak a felperes joggal való visszaélésre, tisztességes eljáráshoz való jogának megsértésére, illetve a sérelemdíjra való jogosultságra vonatkozó kérelmét.
[25] Az alperes eljárása elhúzódott, ennek oka azonban az volt, hogy megalapozott döntést kívánt hozni. Az ülés jegyzőkönyveiből megállapítható, hogy a felszólalók nagyrésze a felperes oktató-kutató munkásságát támogatta, tevékenységét eltérő módon, de elismerte, azonban a témakiírói szerepre való alkalmassága körében teljesítményét még nem tartotta elegendőnek.
[26] Nem alapozza meg a felperes általi jogsérelemre hivatkozást az sem, hogy a rektor a jogorvoslati eljárást felfüggesztve megkereste az Egyetemi Doktori Tanácsot véleményadás céljából.
[27] A becsület megsértése véleménynyilvánítás az adott személyről, mely kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, megalázó. A jóhírnév sérelmét valótlan tényállítások, híresztelés vagy valós tények hamis színben való feltüntetése okozhatja.
[28] Az alperes nem tanúsított olyan magatartást, amellyel megsértette volna a felperes személyiségi jogait. A DIT ülésének jegyzőkönyvei szerint elhangzottak nem merítették ki a becsülethez és a jóhírnévhez való jog megsértésének törvényi tényállását. Az alperes részéről nem valósult meg indokolatlanul bántó, megalázó magatartás, valamint valótlan tényállítások vagy valós tények hamis színben való feltüntetése.
[29] A bírói gyakorlat szerint a véleménynyilvánítás, bírálat akkor eredményezi a jóhírnév sérelmét, ha valótlan tényállításokon alapszik, vagy téves következtetés levonására ad alapot. Ha a véleménynyilvánítás a valós tényekből okszerűen levont következtetésnek minősül és kifejezésmódjában nem bántó, sértő, lealacsonyító, a jóhírnév sérelmét nem okozza akkor sem, ha egyébként negatív vagy téves az értékítélet.
[30] A tényállítás becsületcsorbításra alkalmasságát nem a sértett szubjektív értékítélete, érzelmi beállítottsága vagy esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hanem annak van jelentősége, hogy a tényállítás objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására.
[31] Ilyen tényállítások a DIT tagjai részéről nem hangzottak el, a tényállási részben szereplő, a felperes által kifogásolt kifejezések mindössze a felperes tudományos munkájának szakmai alapon való kritikus megközelítését jelentették.
[32] A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[33] A másodfokú bíróság a tényállás kiegészítését követően egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, miszerint a Kari Doktori Szabályzat 10. § (7) bekezdésének a) és b) pontjaiban írt feltételek objektív mutatók figyelembevételét írják elő, míg a c) pontban írt körülmény mérlegelésre ad lehetőséget. A felperes ezzel ellentétes fellebbezési érvelése téves, hiszen a "lehet" kifejezés nem eredményezhet alanyi jogot, nem jelent kötelező előírást. A c) pont nem azt rögzíti, hogy "ebből következően alkalmas a jelölt", hanem feltételként szabja még, hogy "valamint mindezek alapján képes" további feladatokra. Az Nftv. 35. § (1) bekezdése az oktatási és képzési módszerek szabad megválasztását biztosítja, nem a doktori témahirdetés alanyi jogát, ahogy a Kommunikációs és Magatartási Kézikönyv sem rendelkezik a doktori témahirdetés alanyi jogáról. Az a) és b) pontban írt feltételek teljesülése esetén is vizsgálni kell tehát a c) pont szerinti követelmények szerinti alkalmasságot.
[35] Mivel a támadott határozatokban a figyelembe vett adatok nem szerepelnek és a c) pontban írt elvárás teljesülésének hiányát az alperes a tudománymetriai adatok elégtelenségére is alapította, a döntésének kialakítására vonatkozó szabályok betartása nem állapítható meg. Erre tekintettel a felperes alappal érvényesített igényt az Mt. 285. § (3) bekezdése szerint a munkáltató mérlegelési jogkörében hozott döntésével szemben. Az alperes e körben az irányadó szabályokat megsértette, melynek tényét helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság. A munkavállaló jogorvoslati lehetősége nem jelenti azt, hogy "követelési joga" lenne olyan jogosultságokra, amelyek odaítélése a munkáltató mérlegelési körébe tartozik.
[36] Ami a fellebbezésben is hivatkozott eljárási jogok megsértését illeti, az elsőfokú bíróság a felperes kérelme ellenére nem vizsgálta részletesen a témahirdetés engedélyezésére vonatkozó normákon felül felmerült egyéb szempontokat. A másodfokú bíróság ezért a rendelkezésére álló adatok alapján elvégezte a felperes által hiányolt értékelést, melynek alapján az Mt. 7. § (1) bekezdésében írt, jogos érdek csorbításában megnyilvánuló joggal való visszaélést fennállónak találta.
[37] A Pénzügyi Jogi és Gazdasági Jogi Tanszéken belüli feszültség, valamint a közigazgatási jogi tanszékvezető és a pénzügyi jogi tanszékvezető közötti ellentét kihatott a felperes témahirdetését érintő döntésre, mivel a tanszékvezető nem vette jó néven, hogy a tanszékén dolgozó adjunktus más tanszéken kíván doktori témát hirdetni, a kollégái pedig nem kívánták tovább gerjeszteni a feszültséget, ezért a szokásos gyakorlattól eltérően nem fogadták el automatikusan a témahirdetést.
[38] A rektor határozata a felperes jogorvoslati kérelmének II. (tisztességes eljáráshoz való jog) és III. (egyenlő bánásmód követelménye) pontokban írt sérelmeire annyiban adott választ, hogy szerinte a DIT eljárása megfelelt az egyetem doktori iskolái tanácsai gyakorlatának. A felperes jogorvoslathoz való joga érvényesült, hiszen a rektor határozata ellen helye volt jogorvoslati kérelemnek.
[39] Egyetértett a másodfokú bíróság a felperessel abban, hogy a vele szemben lefolytatott eljárás nem elégíti ki a tisztességes eljárás követelményét. Ugyanakkor az eljárási jogok nem tekinthetők egyben személyiségi jognak is, mivel a védendő érték nem közvetlenül az ember személyiségéből fakad (BDT.2015.3337.). Ebből következően a rendeltetésszerű joggyakorlás és tisztességes eljárás hiányának jogkövetkezménye nem lehet egyéb, csak a mérlegelési jogkörben hozott munkáltatói döntés megsemmisítése. Az elsőfokú bíróság határozata indokolásának megváltoztatása tehát más döntés meghozatalát nem eredményezhette.
[40] A felperes érvelésével szemben nem találta ugyanakkor megállapíthatónak a másodfokú bíróság sem a felperes becsületének és jóhírnevének a munkáltató általi megsértését (Mt. 9. § (1) bekezdés folytán alkalmazandó Ptk. 2:45. § (1)-(2) bekezdés).
[41] A személyre vonatkozó objektíve valótlan tényállítást kifejező közlés csak akkor minősül jogsértésnek, ha a közmegítélés szerint a tényállítás alkalmas arra, hogy a sértett társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolja (BH.2010.294.) Az elbírálás zsinórmértéke tehát nem a sértett érzékenysége, hanem a közfelfogás.
[42] A felperes által kifogásolt kijelentéseket vizsgálva a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy azok szakmai véleményütköztetés során elhangzott véleménynyilvánítások voltak. A számadatot említő kijelentés a tényállítás és a véleménynyilvánítás mezsgyéjén mozgó, de a vita jellegére tekintettel inkább véleménynek tekinthető kijelentés annál is inkább, mivel a jelen jogvita éppen a szakmai tudományos teljesítményt mérő, eltérő számítási módszerekből fakad.
[43] A véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint tudományos vita önmagában nem lehet személyiségi jogi jogsértés megállapításának az alapja. A felperes számára kedvezőtlen döntés nem jelenti egyúttal a személye ellen irányuló szándékos és durva jogsértést (Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégium 12. számú állásfoglalás).
[44] Személyiségi jogsértés megvalósulása hiányában a sérelemdíj iránti igényt is el kellett utasítani. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban Ptk.) 2:52. § (1) bekezdése értelmében ugyanis az követelhet sérelemdíjat az őt ért nem vagyoni sérelemért, akit személyiségi jogában megsértenek. Jogalap hiányában pedig fogalmilag kizárt az összegről való rendelkezés, annak helyességének vizsgálata.
[45] A bizonyítás eredményének a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban Pp.) 279. § (1) bekezdés szerinti mérlegelése utáni kiegészítésekkel a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság érdemi döntésével. A felperes által indítványozott bírósági eljárásokra vonatkozó adatok beszerzését szükségtelennek találta, mivel a kifejtettek szerint a rendeltetésellenes joggyakorlás anélkül is megállapítható volt.
A felperes felülvizsgálati kérelme az alperes ellenkérelme
[46] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a jóhírnevét és a becsületét, ezért 1 500 000 forint összegű sérelemdíj fizetésére köteles. A felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélet egyéb megállapítását nem érintette, így sem a jogerős ítélettel megállapított kiegészített tényállást, sem pedig az egyetem határozatának a megsemmisítését a felperes nem vitatta. Az alperes perköltségben való marasztalását is indítványozta.[47] A felperes megsértett jogszabályként jelölte meg a Pp. 413. §-át, 424. §-át, 406. §-át, 279. §-át, valamint a Ptk. 2:42. § (1) bekezdését, 2:42. § (1) bekezdését, 2:45. § (1) és (2) bekezdését, valamint a 2:51. § (1) bekezdését és a 2:52. § (1), (2) és (3) bekezdésében foglaltakat.
[48] Érvelése szerint a jogerős ítélet meghozatala során a bíróság a Pp. 279. §-ában foglalt kötelezettségét sértette meg azzal, hogy a jóhírneve, illetve a becsületének megsértését nem állapította meg, ennek alapján sérelemdíj megítélésére nem látott jogi alapot. E körben tehát a jogerős ítélet e rendelkezései anyagi jogi minősítésének a felülvizsgálatát kérte.
[49] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság helytelenül alkalmazta a Ptk. 2:45. § (1) és (2) bekezdését azáltal, hogy véleményként értékelte a sérelmezett kijelentéseket, mellyel a jóhírnév sérelmének vizsgálata alól azokat kivonta, holott ezek közül több tény elferdítésén, vagy a valóságnak nem megfelelő tény kijelentésén alapul.
[50] A véleményként kezelt kijelentések vonatkozásában a Ptk. 2:45. § (2) bekezdését értelmezte tévesen a másodfokú bíróság, melynek alapján nem találta indokolatlanul bántónak ezeket és olyannak, amelyek alkalmasak a felperes hátrányos társadalmi megítélésére.
[51] Nem értékelte összességében a rendelkezésre álló bizonyítékokat, hanem az eljárási és anyagi jogi jogsértéseket egymástól függetlenül kezelte, azonban az érdemi döntés szempontjából ezekről ugyan dönteni külön kellett, azonban az egymással való szoros összefüggésüktől nem tekinthetett volna el, ezáltal sérült a Pp. 279. §-a.
[52] A másodfokú bíróság megállapította, hogy a munkáltató a tisztességes eljárás követelményét megsértette felperessel szemben, és az Mt. 7. § (1) bekezdésében írt jogos felperesi érdekek csorbításában megnyilvánuló joggal való visszaélést is fennállónak találta, azonban nem vonta le a megfelelő jogkövetkeztetést.
[54] Jelen ügyben az elutasítás valódi oka az volt, hogy a Pénzügyi Jogi és Gazdasági Jogi Tanszék vezetőjének felperessel szemben érzett ellenszenve miatt a tanszékek között ne legyen feszült hangulat, ezért nem engedték, hogy a felperes másik tanszéken hirdessen témát.
[58] Az egyértelmű objektív mutatók hiányában a szubjektív értékelés nyert teret. Ennek során nem az oktatói-kutatói minőségben megnyilvánuló alkalmasság, hanem az azon kívüli szempontok motiválták a döntéshozókat.
[59] Sem tudományos, sem szakmai vitának nem nevezhetőek a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján a jegyzőkönyvekben rögzített, a DIT ülésein elhangzott kijelentések. Önmagában valóban az lett volna jogszerű, ha az alkalmassággal kapcsolatban objektív és szubjektív mérce alapján folytat eljárást a tanács, jelen esetben azonban nem ez történt.
[60] A jóhírnév sérelmével kapcsolatban a felperes arra hivatkozott, hogy a döntést megalapozó, a DIT ülésein elhangzott és jegyzőkönyvezett kijelentések közül több is alkalmas volt erre. Maguk a tanács tagjai is megállapították, hogy nem rendelkeznek objektív mércével, végső soron mégis erre alapították a döntésüket.
[61] Az a kijelentés, miszerint "az elmúlt 5 évben 5 publikáció jelent meg" nem tekinthető véleménynek, hiszen a számszerűsített publikáció kizárólag tény lehet. Tekintettel arra, hogy tanács rendelkezésére álltak az objektív számadatok, nem lehet egyszerű tévedésnek feltételezni azokat a kijelentéseket, amelyek a publikációk számára vonatkoznak, így 5 publikációt jelöltek meg 28 helyett. A tények ilyen módon való elferdítésének az oka egyértelműen a tanács motivációja volt arra, hogy valamiképpen a felperes alkalmatlanságára találjanak bizonyítékot.
[62] Az "érdemi tudományos teljesítményt nem fejt ki" és a "leggyengébb a tudományos teljesítménye" kijelentések is tényállítást tartalmaznak.
[63] Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az ülésen elhangzottakkal szemben a felperes minden alkalommal "alkalmas" és "kiválóan alkalmas" minősítéseket kapott a munkáltatótól, melyek többek között a TÉR táblázat adatain alapultak.
[64] A becsület megsértése tekintetében is téves követ-keztetésre jutott a másodfokú bíróság (Ptk. 2:45. §).
[65] A "felmentését lehetett volna kezdeményezni" és "fel kellene mutatni valamit" kijelentés olyan véleménynyilvánítás, melyet dr. H. Cs. dékánhelyettesi pozíciójára hivatkozással tett, hitelesítve és nyomatékosítva ennek a kijelentésnek a súlyát. Ebben a tekintetben azonban soha semmilyen visszajelzés a felperes részére nem érkezett.
[66] A "produktuma gyenge, színvonaltalan" jelző mindenképpen indokolatlanul bántó, lealacsonyító véleményt formál, a színvonal ugyanis nem a mennyiség mutatója, hanem a minőségé.
[67] A "magyarázza a bizonyítványt" durván sértő kifejezés, semmiképpen sincs helye még egy tudományos szakmai vitában sem. Kifejezetten bántó, lealacsonyító hatású.
[68] A felperes hivatkozott az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB számú határozatának indokolására, melynek értelmében a szabad véleménynyilvánításhoz való jog korlátját jelenti a valótlan tényállítás. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog is olyan alkotmányos alapjog, amely csak felelősséggel gyakorolható, és a közlő félnek mindent el kell követnie azért, hogy valótlan tények állítása ne történjék meg.
[69] A felperes álláspontja szerint mind jóhírnevét, mind becsületét megsértették, ezért alappal tarthat igényt sérelemdíjra.
[70] A Ptk. 2:52. §-a rendelkezik a sérelemdíjról, kiveszi a sérelemdíj intézményét a felróhatóságtól független szankciók közül, és az ott írt feltételek mellett a kártérítésre vonatkozó kritériumrendszert támasztja alá. A jogerős ítélet által megállapított tisztességes eljáráshoz való jog sérelme, valamint a joggal való visszaélés megvalósulása a fent írtak szerint egyértelműen megalapozza alperes részéről a felróhatóságot, amely alapján a felperes joggal tarthat igényt sérelemdíjra.
[71] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet "helybenhagyását" kérte.
[72] Álláspontja szerint megállapítható, hogy egy tudományos tanács, azaz a DIT ülésén a felperes témakiíró alkalmassága kapcsán tudományos munkájának megítéléséről folyt szakmai vita, így értékelték hivatkozási mutatóját, konferencián való részévételét, hazai és nemzetközi publikációjának hiányát, illetve annak jellemzőjét. Ezek a megállapítások és az ezekkel összefüggésben tett kijelentések nem minősülhettek indokolatlanul bántónak, hiszen mindegyik kijelentés egy-egy szakmai véleményhez kapcsolódott, továbbá a felperes társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására sem voltak alkalmasak. Mindez zárt körben, szakmai tevékenységével összefüggésben hangzott el. Ebből következően személyiségi jogsértés nem valósult meg, a felperes sérelemdíj iránti igénye alaptalan.
A Kúria döntése és jogi indokai
[73] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[76] A felperes felülvizsgálati kérelmében kizárólag a sérelemdíj iránt előterjesztett kereseti kérelmét elutasító jogerős döntést támadta változatlanul állítva, hogy az alperes jóhírnevét és becsületét sértő kijelentései ellentételezés nélkül maradtak. Így jelen eljárásban a Kúriának kizárólag ebben a körben volt lehetősége vizsgálódni.
[77] A Ptk. 2:45. § (1) bekezdése szabályozza a becsülethez és a jóhírnévhez fűződő jog megsértésének módját. Eszerint a becsület megsértését jelenti különösen a más személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás, míg a jóhírnév megsértése valósul meg különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő valótlan tényt állít vagy híresztel, valamint valós tényt hamis színben tüntet fel.
[78] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jóhírnév megsértése körében sérelmezte azon megállapítást, miszerint 5 év alatt 5 publikációja jelent meg, mivel az véleménye szerint helyesen 28 publikáció volt.
[79] A másodfokú bíróság ítéletében a joggal való visszaéléssel összefüggésben arra a megállapításra jutott, miszerint sem a DIT, sem a rektor határozatából nem derül ki pontosan, hogy a publikációs követelmények körében mit tekintettek irányadónak, illetve mit fogadtak el a felperes teljesítéseként. A rendelkezésre álló adatokból következően kizárólag a tanúmeghallgatás tekint-hető ebből a szempontból figyelembe vehetőnek.
[80] Helyes a másodfokú bíróság érvelése: mivel a publikációs követelményeket illetően objektív szempontok nem álltak rendelkezésre, így a hivatkozott mennyiségi mutató (5 év alatt 5 publikáció) csak látszólag ténymegállapítás, valójában véleménynyilvánításként értékelhető.
[81] A felperes által sérelmezett azon kinyilatkoztatások, hogy "érdemi tudományos tevékenységet nem fejt ki", illetve "leggyengébb a tudományos teljesítménye" ugyancsak véleménynyilvánításként értékelhetőek.
[82] Arra a felperes helyesen hivatkozott, hogy ezen megállapításokat nem lehet kiragadva értelmezni és értékelni. Dr. H. Cs. a véleményét mondta el, amit azzal is alátámasztott, hogy korábban dékán-helyettes volt, így nagyobb rálátással rendelkezett a felperes munkájára. A jegyzőkönyv tanúsága szerint azonban ennek a ténynek, illetve az általa elmondottaknak a jelenlévők kiemelt jelentőséget nem tulajdonítottak, az általa állítottak a szövegkör-nyezet alapján nem voltak tényként értékelhetőek.
[83] A felperes maga is úgy nyilatkozott felülvizsgálati kérelmében, hogy a TÉR rendszer "önkéntesen, önbevalláson" alapult, vagyis annak objektivitása ugyancsak nem állapítható meg. Ebből következően a dr. H. Cs. által állítottak mint tények valóság-alapját mindez nem támasztja alá.
[84] A törvény szövegéből ugyan nem következik, hogy a jóhírnév sérelme csak valótlan tény állításával (híreszteléssel) vagy való tény hamis színben való feltüntetésével valósulhat meg, a törvény e fordulatot ugyanis a "különösen" szóval vezeti be. A bírói gyakorlat szerint azonban a jóhírnév sérelmét a más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényállítás, valamint a való tény hamis színben való felültetése valósítja meg. A közlés hangneme egyéb személyiségi jogot sérthet, de nem jár a jóhírnév sérelmével. Nem jelenti a jóhírnév sérelmét az értékítélet, véleménynyilvánítás, bírálat akkor sem, ha a fél (jelen esetben a felperes) a róla állítottakat magára nézve sérelmesnek találja, a közfelfogás lehet az elbírálás zsinórmértéke, hogy az a társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolja-e. A fenti három esetben azonban nem tényállítás, hanem véleménynyilvánítás történt, az alkalmazott hangnem pedig nem volt olyan fokban bántó, amely a becsület sérelmét alátámaszthatta volna.
[85] A felperes a becsületsértés megvalósulásaként értékelte a "felmentését lehetett volna kezdeményezni", a "fel kellene valamit mutatni", a "produktuma gyenge, színvonaltalan", a "magyarázza a bizonyítványát" kijelentéseket, mivel álláspontja szerint ezek korábban fel sem merültek.
[86] A peradatok szerint a felperes jogviszonya megszüntetésének szükségessége valójában nem volt kérdés, az fel sem merült, és az eljárás nem tárt fel olyan adatokat, amelyek alátámasztották volna annak szükségességét. Így ezen kijelentés is - egyéb értékelhető adat hiányában - kizárólag az azt megfogalmazó személy véleményeként volt értékelhető.
[87] Az egyéb felperes által sérelmezett megnyilvánulások sem értékelhetőek másként, mint jelenlévő személyek véleménye.
[88] A vélemény, bírálat alapja a véleménynyilvánítás szabadsága. A vélemény önmagában annak érték- és valóságtartalmától függetlenül személyiségi jog megsértésének alapjául nem szolgálhat (36/1994. (VI. 24.) AB határozat), ezért a következetes ítélkezési gyakorlat szerint a politikai vagy mint jelen esetben a tudományos vitában kifejtett vélemény is csak akkor alapoz meg személyiségvédelmet, ha kifejezésmódja által, a közlési forma megválasztásával okoz sérelmet (LB Pfv.IV.20.113/2006.; BH 2006.210.).
[89] A rendelkezésre álló bizonyítékok, jegyzőkönyvek alapján arra a következtetésre lehetett jutni, hogy a DIT ülésein mint szakmai fórumon szakmai vélemények hangzottak el a felperesről, érvek és ellenérvek formájában. Önmagában az a körülmény, hogy az elhangzottakat a felperes bántónak, lealacsonyítónak érezte, nem alapozza meg sem annak megállapítását, hogy nem szakmai kérdésben folyt a vita, sem az általa hivatkozott becsületsértést. Egy szakmai vita során elmondottakat kellett értékelni, amelyek a teljes szövegkörnyezet vizsgálata alapján nem minősültek indokolatlanul lealázónak, helytelenség esetén is a szempontrendszer tisztázatlansága folytán minden alapot nélkülözőnek (BH.2003.407.II.). Ezért nem alapozták meg a hivatkozott személyiségi jogsértést, így a sérelemdíj iránti igényt.
[90] A Ptk. 2:52. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért.
[91] A bíróságok helyesen mutattak rá arra, hogy a felperesnél az Mt. 7. § (1) bekezdésében írt jogos érdekei csorbításában megnyilvánuló joggal való visszaélés jogkövetkezménye a sérelmezett határozatok megsemmisítése lehetett. A sérelemdíj a személyiségi jogsértéshez kapcsolódik, ami azonban jelen esetben nem volt megállapítható, így a felperes ezirányú keresete alaptalan volt, erről az eljáró bíróságok jogszerű döntést hoztak.
[92] A kifejtettekre tekintettel a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot, ezért a Kúria a Pp. 424. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartotta, egyebekben (a határozat megsemmisítése) nem érintette.
(Kúria Mfv.II.10.103/2021.)