adozona.hu
BH 2022.4.106
BH 2022.4.106
A munkáltató tevékenységének áthelyezése egymagában nem bizonyítja a telephelyén foglalkoztatott munkavállaló munkakörének megszűnését [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 64. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2017. december 15-től vetőmagüzem vezető munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél. Munkáját az alperes budapesti székhelyén végezte, amellyel párhuzamosan az alperes a Sz.-i telephelyén kísérleteket folytatott új paprikafajták keresztezéssel történő előállításához. A felperes munkaköri feladataihoz tartozott a vetőmagok tisztítása, csávázása, a kórokozókkal szembeni kémiai kezelése, szárítása és lefestése, majd a csomagolás, az exporttal kapcsolatos dokumentáció és a papí...
BH 2022.4.106 A munkáltató tevékenységének áthelyezése egymagában nem bizonyítja a telephelyén foglalkoztatott munkavállaló munkakörének megszűnését [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 64. § (2) bek.].
A tényállás
[1] A felperes 2017. december 15-től vetőmagüzem vezető munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél. Munkáját az alperes budapesti székhelyén végezte, amellyel párhuzamosan az alperes a Sz.-i telephelyén kísérleteket folytatott új paprikafajták keresztezéssel történő előállításához. A felperes munkaköri feladataihoz tartozott a vetőmagok tisztítása, csávázása, a kórokozókkal szembeni kémiai kezelése, szárítása és lefestése, majd a csomagolás, az exporttal kapcsolatos dokumentáció és a papírmunka elvégzése. A felperes a vetőmagok megérkezésétől a megrendelőkig történő elküldéséig tartó egész folyamatot végezte és felügyelte.[2] Az alperes 2019. május 28-án a felperes munkaviszonyát felmondással megszüntette.
A felmondás indokolása szerint a munkáltató gazdaságosabb működésének biztosítása átszervezést tett szükségessé, amelynek következtében a felperes munkaköre megszűnik.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes a módosított keresetében munkaviszonya jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként 5 580 121 forint elmaradt jövedelem címén járó kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a felmondás indoka valótlan és okszerűtlen volt figyelemmel arra, hogy a vetőmagüzem vezetői munkaköre nem szűnt meg.[4] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az átszervezési folyamat eredményeként a társaság fő tevékenysége a Sz.-i telephelyre került át, az alperes fővárosi székhelyén már csak könyvviteli adminisztráció és a vetőmagvak export csomagolása történik három alkalmazott bevonásával. Állította, hogy nem a felperes munkaszerződésben megjelölt munkaköre és munkafeladatai szűntek meg, hanem a gazdasági tevékenység Sz.-re kerülésével a B.-i termelési területen gyakorolt munkakör szűnt meg.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[5] A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest a munkaviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel 5 196 278 forint elmaradt jövedelem címén járó kártérítés megfizetésére kötelezte.[6] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes védekezése a perben ellentmondásos volt. Egyrészt arra hivatkozott, hogy a felperes B.-i munkaköre szűnt meg, azaz B.-en szűnt meg a vetőmagüzem vezetői munkakör, másrészt azt állította, hogy a Sz.-n dolgozó 15 fő munkavállaló közül senki nem vetőmagüzem vezető. Arra vonatkozóan nem tett nyilatkozatot és bizonyítási indítványt sem terjesztett elő, hogy a felperes munkaköri feladatai mely személynek vagy személyeknek kerültek átadásra.
[7] Az alperes az intézkedése alapjaként a per során a cég történetére és az annak során megvalósult fejlesztésekre hivatkozott, de az alperesi törvényes képviselő és tanú meghallgatására bizonyítási indítványt sem terjesztett elő, munkaköri leírásokat nem csatolt.
[8] A per során a bíróság részére rendelkezésre bocsátott ingatlan adásvételi szerződés, földhivatali bejegyző határozat, tervezési szerződés, valamint fényképfelvételek a perben nem bírtak relevanciával, ugyanis nem derült ki, hogy az átszervezés konkrétan hogyan érintette a felperes munkakörét. Mindezekből következően arra a megállapításra jutott, hogy az alperes a felmondás indokának valóságát és okszerűségét nem bizonyította, ezért felmondása jogellenes, amelynek következményeként a felperes számított távolléti díjának alapulvételével elmaradt jövedelemből eredő kártérítés megfizetésére kötelezte.
[9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[10] A jogerős ítélet indokolása szerint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 64. § (1) bekezdése alapján a felmondás indoka valóságának és okszerűségének a bizonyítása az alperest terhelte, így - az elsőfokú bíróság helytálló megállapítása szerint - az alperesnek nem csak az átszervezés megtörténtét, de azt is igazolnia kellett volna, hogy a felperes munkaköre az átszervezés folytán megszűnt. E körben az alperesnek még a bizonyítást megelőzően tényállításokat kellett volna tennie arra nézve, hogy a felperes munkaköre miként szűnt meg, és mi történt a munkakör részét képező egyes munkaköri feladataival. A felek lényegében egyezően adták elő, hogy a munkaköri feladatok nem szűntek meg, azokat továbbra is el kellett látni. A bírói gyakorlat szerint átszervezésnek minősül az egyes munkaköri feladatok szétosztása is, azonban erre vonatkozóan az alperes konkrét tényelőadást nem tett, hanem azt állította, hogy a budapesti vetőmagüzem megszűnése folytán a felperes budapesti vetőmagüzem vezetői munkaköre szűnt meg. Nem nyilatkozott ugyanakkor arra nézve, hogy a felperes egyes munkaköri feladatait a továbbiakban ki vagy kik látják el, így a felmondás indokának valóságát és okszerűségét nem bizonyította.
[11] A másodfokú bíróság a Pp. 199. §-ának, valamint 203. § (2) bekezdésének figyelembevételével, továbbá az alperes fellebbezésében hivatkozott MK. 95. számú állásfoglalás II. és III. pontja alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felmondás indokolása - az átszervezés folytán a felperes munkakörének megszűnése - világos indok volt, azonban annak tényleges megvalósulását az alperesnek kellő részletességgel kellett volna előadnia. Nyilatkoznia kellett volna arról, hogy a felperes munkaköri feladatai közül melyek maradtak meg, melyek szűntek meg, és a megmaradt munkaköri feladatokat az alperes mely munkavállalók útján látja el. Önmagában az átszervezés bizonyítása nem elégséges, a munkakör megszűnését és annak mikéntjét is igazolnia kellett volna. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítélete megfelelt az Mt. 64. § (1) és (2) bekezdésében, valamint az Mt. 66. § (1)-(2) bekezdésében foglaltaknak.
[12] Az ítélőtábla kiemelte, hogy amennyiben a munkáltató azt állítja a felmondásban, hogy a vetőmagüzem vezetői munkakör átszervezés folytán megszűnt, akkor az azt jelenti, hogyha több vetőmagüzem vezetőt alkalmaz, akkor azok létszáma eggyel csökken, ha pedig egyetlen vetőmagüzem vezetője van, akkor ezt követően nem vesz fel új munkavállalót a munkakörre sem B.-re, sem más telephelyre. E körben volt releváns az elsőfokú bíróság Sz.-i munkavégzési helyre való állásfelajánlással kapcsolatos indokolása. Akkor is jogellenes ugyanis a felmondás, ha az alperes nem B.-en, hanem Sz.-en létesített új vetőmagüzem vezetői munkakört, miután ilyen esetben a munkakör nem szűnt meg. Az elsőfokú bíróság indokolása ezért nem sértette a Mt. 66. § (4) és (5) bekezdésében foglaltakat, mert az állásfelajánlás nem a felperes védett korával összefüggésben merült fel.
[13] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a törvényszék az eljárás során a Pp. 237. §-ának előírásait teljesítette, és több alkalommal is közrehatott abban, hogy az alperes ellentmondásos és hiányos perfelvételi nyilatkozatát teljeskörűen előadja. A Pp. 237. § (5) bekezdésének megfelelően hozzájárult a jogvita kereteinek tisztázásához és közrehatott a perfelvételi nyilatkozat teljes körű előadásában, ugyanakkor az érdemi védekezést a releváns tények és bizonyítékok előadását az alperes helyett nem pótolhatta. Az elsőfokú bíróságnak nem szükséges tájékoztatnia a bizonyítási kötelezettséggel tisztában lévő felet arról, hogy állításait pontosan milyen bizonyítékokkal és bizonyítási indítványokkal tudja igazolni, mert ilyen mértékű beavatkozás sértené a fegyveregyenlőség elvét is.
[14] Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság mérlegelése okszerű volt, abban iratellenes és logikátlan megállapítások nem voltak. A bizonyítás eredményének mérlegelése megfelel a Pp. 279. § (1) bekezdésének, ítéletének jogi indokolása nem ütközött a Pp. 346. § (5) bekezdésébe. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[15] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében "a munkaviszony megszüntetésére gyakorolt felmondás jogszerűségének megállapítását és a felperes keresetének elutasítását" kérte.[16] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az Mt. 66. § (1) és (2) bekezdésébe ütközően minősítette jogellenesnek a munkáltató felmondását, megsértette a Pp. anyagi pervezetésre vonatkozó 237. §-át, ítéletét a Pp. 266. § (1) bekezdésébe ütközően hozta meg. A másofokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 369. § (4) bekezdésében rögzített anyagi pervezetési kötelezettség elmulasztásával és téves megállapításával hagyta helyben.
[17] A perfelvételi tárgyalásokon és a perfelvételi iratokban csatolt bizonyítékokkal alátámasztottan részletesen előadta, hogy az alperesnél a 2001. évi alakulás óta B.-i székhellyel működő, B.-i székhelyre strukturált vetőmagtermesztési és értékesítési tevékenységét 2015-ben megkezdett szakmai átszervezés keretében a Sz.-en létrehozott és kialakított fióktelepén végzi. Az átszervezés teljes megvalósulása 2019-ben fejeződött be, amellyel a B.-i székhelyen végzett vetőmagtermesztési tevékenység megszűnt. Ebből következően a felperes munkaszerződésében és munkaköri leírásában megjelölt vetőmagüzem munkahely megszűnt.
[18] A felperes az utolsó érdemi perfelvételi tárgyaláson a felmondás indokának valóságát elismerte, ennek ellenére az elsőfokú bíróság a Pp. 266. § (1) bekezdésének megsértésével azt valósnak nem fogadta el. Amennyiben a - felek egyező előadása szerint megvalósult - átszervezés tényének valóságával szemben eljárásjogi kételye merült fel, úgy a Pp. 237.§-a alapján anyagi pervezetési hozzájárulási kötelezettsége lett volna az alperes nyilatkozattételre történő felhívása, amelynek hiányában azonban az alperes alappal gondolhatta, hogy a szervezeti átalakítás a felperesi elismerés alapján is bizonyított, valós tény.
[19] Ezen perbeli és eljárásjogi tényállás alapján téves az ítélőtábla megállapítása is. Az alperes a felperes munkakörének megszűnését a tevékenység teljes terjedelmének Sz.-re történő áthelyezésével indokolta. A felek lényegében egyező előadása szerint ezek a tevékenységek nem szűntek meg, hanem átkerültek Sz.-re. Az ítélőtábla megállapításával szemben az alperes a tevékenységeket végző személyeket - anyagi pervezetési közrehatás nélkül - meg is nevezte.
[20] Az alperes álláspontja szerint az állásfelajánlás jogi lehetőségét az elsőfokú bíróság az anyagi pervezetés keretében jelezte az alperes felé, azonban ítéletének érvelése tényállásszerűen és jogilag megalapozatlan, hiszen az alperes Sz.-en nem létesített vetőmagüzem vezetői munkakört, a felperes pedig nincs védett korban.
[21] Erre tekintettel a jogerős ítélet tényállás- és iratellenesen rögzíti, hogy a bizonyítás eredményének az elsőfokú bíróság által tett mérlegelése megfelelt a Pp. 279. § (1) bekezdésének és az MK 95. számú állásfoglalásában foglalt, a felmondás okának világossága követelményébe ütközik.
[22] Előadta, hogy a vetőmag-nemesítés és a vetőmag-értékesítés alapfeltétele a NÉBIH fajtafejlesztést felügyelő eljárása alapján a regisztrált fajták minősítésének kiadott jóváhagyása, a fémzárolás engedélyezése a zárjegy kiadásával. A teljes folyamat időtartama a növények nemesítésének többciklusos, a vegetációs időtartamok szerint is feltételezetten 3 év. A NÉBIH a teljes folyamat felügyeletét vetésfolyamat elnevezésű felhívással kezdi. Peradat, hogy 2019-ben lezárt folyamat után a Sz.-i tevékenységnek megfelelően a megyei NÉBIH igazolta, amelyet az alperes becsatolt. A felperes munkaköri beosztásánál fogva tudomással bírt arról, hogy az általa végzett tevékenység a megvalósult átszervezéssel teljes terjedelmével Sz.-re, az alperes fióktelepére került.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[23] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem megalapozott.[24] A Pp. 423. § (1) bekezdése szerint a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben való eltérő voltát. A felülvizsgálat a jogerős ítélet meghozataláig bekövetkezett és a jogerős ítélettel elbírált tényekre terjedhet ki (Pp. 423.§ (2) bekezdés).
[25] A Pp. 422. §-a szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős ítélet meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[26] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul kifogásolta az eljárási jogszabályok, így a Pp. 266. §-ának és a Pp. 237. § (1) bekezdésének megsértését.
[27] A Pp. 237. §-hoz fűzött miniszteri indokolás szerint az anyagi pervezetés célja, hogy a döntéshez szükséges lényeges tények, nyilatkozatok rendelkezésre álljanak, elsősorban a fél-előadások tisztázása révén, míg annak korlátja a felek rendelkezési joga, eszközei pedig a kérdezés, a tájékoztatás és a felhívás.
[28] A miniszteri indokolás azt is rögzíti, hogy a bíróság anyagi pervezetési tevékenységének korlátja a kereseti kérelem és ellenkérelem, valamint az érvényesített jog és hivatkozott jogalapja. A bíróság anyagi pervezetése nem terjed ki arra, hogy a felet arról tájékoztassa, ha az előadott tények a fél által kérelmében, ellenkérelmében nem hivatkozott jog alkalmazását vetik fel, különösen, ha az a kérelem, ellenkérelem, illetve érvényesített jog megváltoztatását kívánná meg. Nem terjed ki továbbá a fél kérelme, ellenkérelme, illetve az érvényesített jog és hivatkozott jogalapja keretein belül sem a tények és bizonyítékok hivatalból való felkutatására, beszerzésére vagy értékelésükről való érdemi állásfoglalásra. A felek rendelkezési joga alá tartozik, hogy a bíróságnak az anyagi pervezetés körében tett cselekményeit a saját perbeli cselekményeikben, nyilatkozataikban felhasználják-e, követik-e. Az anyagi pervezetés körében kifejtett tevékenységet tehát a felek szabadon, de saját felelősségükre használhatják fel.
[29] Az ítélőtábla helytállóan állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 237. § (1)-(3) bekezdésében foglalt anyagi pervezetésre vonatkozó kötelezettségének eleget tett. A jogerős ítélet az indokolás [23] bekezdésében részletesen rögzítette az elsőfokú bíróság e körben adott, a jogszabályoknak megfelelő tájékoztatását és közrehatását. Az anyagi pervezetés keretében az elsőfokú bíróságnak nem feladata az arról történő tájékoztatás, hogy a bizonyításra kötelezett fél a perbeli állítását - az adott esetben az átszervezés és a munkakör megszűnés felmondásban közölt indokát - milyen tényállításokkal, illetve bizonyítási eszközökkel igazolhatja.
[30] A felmondás indokának bizonyítása az Mt. 64. § (2) bekezdése alapján a jognyilatkozattevő alperest terhelte. Igazolnia kellett, hogy a felmondás indoka megfelelt az MK 95. számú állásfoglalás hármas - világosság, valóság és okszerűség - követelményének. Az ítélőtábla a jogerős ítéletében helytállóan állapította meg, hogy az átszervezés, illetve a felperes munkakörének megszűnése mint a munkaviszony-megszüntetés összefoglaló indoka megfelelt a világos indokolás követelményének. A felperes vitatására tekintettel azonban az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a közölt indok a munkáltatónál milyen módon valósult meg. Ennek során bizonyíthatta, hogy a felperes munkaköri feladatai teljes mértékben megszűntek, avagy be kellett volna mutatnia, hogy a munkakör tartalmát jelentő munkaköri feladatok milyen módon kerülnek ellátásra a jövőben, azt mely korábbi munkavállalói látják el.
[31] Az alperes azonban az elsőfokú bíróság jogszabály-oknak megfelelő anyagi pervezetése ellenére sem tett erre vonatkozóan nyilatkozatot, bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, érvelését kizárólag a tevékenysége Sz.-re helyezésére alapította.
[32] A perben azonban nem a tevékenység áthelyezését, hanem a munkakörbe tartozó egyes feladatok jövőbeni ellátását kellett volna igazolnia, vagyis azt, hogy az üzemvezetői munkaköri feladatokat a felmondást követően mely helyen és mely munkavállalók végzik. Önmagában a tevékenység áthelyezése nem igazolta, hogy a felperes munkaköre átszervezés folytán megszűnt, mert az alperes azt nem állította, hogy a felperes munkaköri feladatai teljes mértékben megszüntetésre kerültek és azt sem, hogy azokat a korábbiakhoz képest kevesebben látják el.
[33] A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felmondás akkor is jogellenes, ha az alperes nem Budapesten, hanem Sz.-n létesített új vetőmagüzem vezetői munkakört, mert ebben az esetben a felmondás azon indoka, mely szerint a felperes munkaköre megszűnt, valótlan. E körben nem annak volt jelentősége, hogy a felperes korábbi üzemvezetői munkakörével azonos megnevezéssel hozott létre új munkakört a fióktelepen, hanem annak, hogy az üzemvezetői munkakör ellátására alkalmazott-e új munkaerőt, mert ebben az esetben a felperes munkaköre nem szűnt meg.
[34] Mindezek alapján az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy az alperes a per során a Pp. 64. § (2) bekezdésében foglalt, a felmondás valóságának és okszerűségének bizonyítását előíró jogszabályi kötelezettségének nem tett eleget, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.IV.10.086/2021.)