adozona.hu
BH 2022.3.82
BH 2022.3.82
Élettársak esetén az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzés elismerése vagy ítéleti megállapítása nem eredményez további illetékfizetési kötelezettséget [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 3. § (3) bek., 18. § (1) bek., 27. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes és G. É. élettársak (továbbiakban: élettárs) voltak, amikor 2003. december 17-én kelt adásvételi szerződéssel az élettárs nevére megvásárolták a ... szám alatt lévő társasházi lakást a felperes különvagyonából. Az ingatlanra 7 000 000 Ft és járuléka erejéig jelzálogjog bejegyzésére is sor került. Az élettársi kapcsolat megszakadását követően a felperes keresetet nyújtott be a Fővárosi Törvényszékhez, melyben az ingatlan 80/100 hányadára élettársi közös vagyon jogcímén kérte tul...
BH 2022.3.82 Élettársak esetén az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzés elismerése vagy ítéleti megállapítása nem eredményez további illetékfizetési kötelezettséget [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 3. § (3) bek., 18. § (1) bek., 27. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és G. É. élettársak (továbbiakban: élettárs) voltak, amikor 2003. december 17-én kelt adásvételi szerződéssel az élettárs nevére megvásárolták a ... szám alatt lévő társasházi lakást a felperes különvagyonából. Az ingatlanra 7 000 000 Ft és járuléka erejéig jelzálogjog bejegyzésére is sor került. Az élettársi kapcsolat megszakadását követően a felperes keresetet nyújtott be a Fővárosi Törvényszékhez, melyben az ingatlan 80/100 hányadára élettársi közös vagyon jogcímén kérte tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését, és ennek az élettársa, valamint a jelzálogjog jogosult általi tűrésére kötelezését kérte. A Fővárosi Ítélőtábla 2018. november 14-én kelt 7.Pf.20.754/2018/4. számú részítéletével rendelte el a felperes tulajdonjogának bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba élettársi közös vagyon jogcímén az ingatlan 1 részére, és ennek tűrésére kötelezte az élettársat és a jelzálogjog jogosultat. Az ítélőtábla döntése értelmében abból kellett kiindulni, hogy a régi Ptk. 578/G. § (1) bekezdése vélelmet állít fel az élettársak közös vagyonszerzése mellett azzal, hogy az élettársak a szerződésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ettől a törvényi vélelemtől az élettársak szerződésükkel eltérhetnek, az eltérő szerződés tartalmának a bizonyítása az erre hivatkozó felet terheli. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a felek nyilatkozatainak és az ingatlanvásárlás körülményeinek az összevetéséből az a következtetés vonható le, hogy az ingatlanvásárlás a közös szerzés szándékával történt és az élettárs nevére megvásárolt ingatlan nem az élettárs külön vagyonát, hanem az élettársak közös vagyonát gyarapította.[2] Budapest Főváros Kormányhivatala 2019. február 5. napján kelt 43432/1/2019. ügyiratszámú határozatával a felperes 1 arányú tulajdonjogát élettársi közös vagyon jogcímén bejegyezte az ingatlan-nyilvántartásba. Az elsőfokú adóhatóság 2019. szeptember 23. napján kelt 3592838057 számú fizetési meghagyásával a felperes terhére a 2018. november 14-én jogerőre emelkedett bírósági részítélet alapján történt tulajdonjog megszerzése után 1 600 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték fizetési kötelezettséget állapított meg.
[3] A fizetési meghagyással szemben a felperes fellebbezést nyújtott be, melyben előadta, hogy a jogerős ítélet alapján valóban tulajdonjogot szerzett a tárgyi ingatlan 1 tulajdoni hányadán, azonban az ingatlan értékének felmérése ingatlanszakértő által jelenleg is folyamatban van egy bírósági eljárásban, melyben jogerős döntés még nem született, így az értékmegállapításának halasztását kérte.
[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2020. január 9. napján kelt 2234995843 számú határozatával a fizetési meghagyást az indokolási rész kiegészítésével helyben hagyta. Határozatának indokolásában a jogszabályhelyek részletes ismertetését követően rögzítette a forgalmi érték megállapítására vonatkozó álláspontját és számításának módját, emellett megállapította, hogy a felperesnek a tárgyi ingatlanhányad tulajdonjogának megszerzésével az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 18. § (1) bekezdése és az Itv. 3. § (3) bekezdés c) pontja alapján a részítélet jogerőre emelkedése napján visszterhes vagyonátruházási illeték fizetési kötelezettsége keletkezett. Utalt arra is, hogy az elsőfokú hatóság jogszerű eljárásban fogadta el a felperesi bejelentés alapján a forgalmi értéket, amely az összehasonlító érték adatokkal sem volt ellentétes.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes keresetében az alperesi határozat és a fizetési meghagyás felülvizsgálatát, ennek során a fizetési meghagyás megváltoztatását kérte akként, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy illetékfizetési kötelezettsége nem áll fenn. Előadta, hogy ténylegesen az ingatlan megvásárlásakor szerzett tulajdonjogot, csak ez az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem került. Ekként tulajdonjogának megállapítása következtében illetékfizetési kötelezettség nem terheli. Ezen túlmenően vitatta az ingatlan forgalmi értékét is, az szerinte eltúlzott.[6] Az alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes sem az első-, sem a másodfokú eljárás során nem vitatta a tulajdonszerzés tényét, illetőleg illetékfizetési kötelezettségének fennállását. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 27. § (1) bekezdése alapján a vagyonszerzési illetéket a vagyonszerző köteles megfizetni. A felperes az ítélet és a földhivatali határozat szerint megszerezte az ingatlan 1 tulajdoni hányadát, így illetékfizetési kötelezettsége fennáll, a 2003. évi élettársi tulajdonjogszerzés és illetékfizetés pedig nem mentesíti ennek megfizetése alól.
Az elsőfokú bíróság döntése
[7] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta, erre figyelemmel az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően megsemmisítette, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.[8] Lényeges kérdésnek tekintette, hogy a felperes tulajdonjoga mikor keletkezett, és a Ptk. 117. § (1) bekezdésére történő utalással megállapította, hogy a felperes részéről a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartáson kívüli megszerzése már 2003. december 17-én az adásvételi szerződés megkötésekor megtörtént.
[9] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a 2003-ban történt felperesi tulajdonszerzést követően 2018-ban a felperes már nem szerzett tulajdont, az ingatlan-nyilvántartásba a tulajdonjogának bejegyzésére élettársi közös vagyon jogcímén került sor, ami azt jelenti, hogy az élettársak életközösségük alatt fennálló közös tulajdonukat megosztották, a közös vagyonuk körébe tartozó ingatlant a bírósági döntés megosztotta, és ezzel ténylegesen a felperes tulajdonában változás nem állt be. Hangsúlyozta, hogy az alperes által hivatkozott Itv. 18. § (1), valamint (2) bekezdése visszterhes ügyletekre vonatkozóan tartalmaz illetékkötelezettségre vonatkozó megállapításokat, és miután a felperes tulajdonszerzésének jogcíme élettársi vagyonközösség, amely élettársi vagyonközösségbe, a közös vagyonba a 2003. évi adásvételi szerződéssel került a tárgyi ingatlan, így a felperesi tulajdonszerzés szempontjából is ez az időpont az irányadó. Az ítéleti megállapítás illetékfizetési kötelezettséget nem keletkeztetett, mivel nem volt olyan visszterhes ügylet, amely bármilyen visszterhes vagyonszerzési illetékkötelezettség megállapításának alapjául szolgálhatott volna. Felperes az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdoni igényét érvényesítette a polgári peres eljárásban, melynek a Fővárosi Ítélőtábla ítéletével eleget tett.
[10] A megismételt eljárásra ezért előírta, hogy az elsőfokú adóhatóságnak a fenti jogi értelmezés szerint kell eljárnia, illetékfizetési kötelezettséget nem állapíthat meg a felperes terhére.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára történő utasítása érdekében. Álláspontja szerint a bíróság ítélete sérti az Itv. 1. § (1) bekezdésében, a 3. § (3) bekezdésében, a 18. § (1) bekezdésében, a 19. § (1) bekezdésében, a 27. § (1) bekezdésében, a 68. § (1) bekezdésében és a 69. § (1) bekezdésében foglaltakat.[12] Hangsúlyozta, hogy az Itv. 27. § (1) bekezdése alapján a vagyonszerzési illetéket a vagyonszerző köteles megfizetni, így tekintettel arra, hogy 2003-ban az élettárs szerezte meg a tárgyi ingatlan 1/1 tulajdoni hányadát, a felperesnek a 2003. évi vagyonszerzés után nem keletkezett illetékkötelezettsége. Nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a 2003. évi szerzés kapcsán a teljes vételáron felül a felperes fizette volna meg a vagyonszerzés után felmerülő visszterhes vagyonátruházási illetéket is. Rámutatott arra, hogy a tárgyi ingatlan vonatkozásában a felperes 1 arányú tulajdonjoga a bíróság részítélete alapján került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. Az ítéletnek a földhivatalhoz való benyújtása illetékjogi szempontból azt eredményezte, hogy ezzel illetékkiszabási eljárás indult az adóhatóságnál. A szerzés visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség alá esik az Itv. 1. § (1) bekezdése, a 3. § (3) bekezdés c) pontja, a 18. § (1) bekezdése, a 19. § (1) bekezdése, valamint a 27. § (1) bekezdése értelmében. Az illetékfizetési kötelezettség az Itv. 3. § (3) bekezdés c) pontja alapján az ítélet jogerőre emelkedésének napján, azaz 2018. november 14-én keletkezett. Az a körülmény, hogy a bíróság ítélete szerint a felperes 1 tulajdoni illetősége ingatlan-nyilvántartáson kívül 2003. december 17-i adásvételi szerződésen alapul, nem változtat azon, hogy jelen esetben a 2018. november 14-én kelt részítélet megállapításai alapján a felperes részéről vagyonszerzés következett be, amely illetékköteles szerzés a földhivatali bejegyzést követően jutott az adóhatóság tudomására.
[13] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] Az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.[16] A perbeli tulajdonjogszerzésre irányadó régi Ptk. az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzés számos esetét ismerte (elbirtoklás, ráépítés, közös háztartásban élők, házastársak közös szerzése, élettársi vagyonközösséggel, öröklés stb.), és aki ilyen módon szerzett tulajdont, igényt tarthatott arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse [Ptk. 116. § (1) bekezdés]. Azonos szabályozást tartalmaz a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 5:37. §-a, mely szintén kimondja, hogy ha az ingatlantulajdonos a tulajdonjogot ingatlan-nyilvántartáson kívül szerezte, igényt tarthat arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék. Ezekben az esetekben valamilyen tény bekövetkezte eredményezi a tulajdonjog keletkezését, és ily módon az örökös, az elbirtokló, a házastárs, az élettárs stb. tulajdonosnak tekintendő annak ellenére, hogy tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba nincs bejegyezve. Ezzel szemben, ha valaki adásvétel, csere vagy más szerződés alapján jut az ingatlanhoz, tulajdonjoga csak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel keletkezik, és a bejegyzés időpontjáig legfeljebb kötelmi jogcíme lehet a különböző igények tekintetében. A perbeli esetben a felek megállapodása hiányában ennek az igénynek az érvényesítése tulajdoni perben történhetett, és a már megszerzett tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzése deklaratív hatályú, vagyis joghatály nélküli, a tulajdonszerzést - ellentétben a konstitutív bejegyzéssel - nem az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés keletkezteti.
[17] Illetékjogi szempontból vizsgálva a szerzést, rögzíthető, hogy a felperes már 2003-ban az adásvételi szerződés megkötésével megszerezte az ingatlan 1 tulajdoni illetőségét, ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosként. A visszterhes vagyonátruházásra figyelemmel az illetékkiszabás megtörtént, melyet az ingatlantulajdon teljes egészére megfizették, nem csupán az 1 tulajdoni hányadra. A felperes élettársa a teljes vagyonszerzésre vonatkozóan teljesítette illetékfizetési kötelezettségét. Az élettársak között folyamatban volt tulajdoni per és az ítéleti megállapítás nem keletkeztetett további tulajdonszerzést, csupán a valós tulajdonszerzési arányokat állapította meg, de illetékjogi szempontból ez további illetékfizetési kötelezettséget nem eredményezett.
[18] Téves az az alperesi felfogás, hogy az élettársak tartoznak elszámolni egymással az illetékfizetés vonatkozásában, mert az államnak a visszterhes vagyonátruházásra tekintettel járó illetékfizetés megtörtént, ennek ismételt, az 1 tulajdoni hányadra történő kiszabására nincs lehetőség. Ennek érvényesítése azt jelentené, hogy az állam olyan illeték megfizetésére kötelezné a felperest, melynek kiszabására már 2003-ban az ingatlan visszterhes megszerzésekor sor került. Annak sincs jelentősége, hogy az illetékfizetést melyik fél teljesítette, hiszen nem vitatott, hogy az a teljes ingatlan tekintetében kiszabásra és megfizetésre került. Az alperesi nézőpont ellentétben áll az illetéktörvényben megfogalmazott céllal is, miszerint a vagyonszerzéshez kötődő illetékek - az arányos közteherviselés elvének megfelelően - a vagyonszerzésre felhalmozott jövedelem (nyereség) egy részének egyszeri alkalommal fizetendő vagyonadóként történő megfizetése. Az illeték a vagyonszerzéshez kötődik, az pedig a felperes esetében már 2003-ban megtörtént, és az államnak járó fizetési kötelezettség is megállapításra került, függetlenül attól, hogy az melyik tulajdonszerző tekintetében merült fel és került kiszabásra.
[19] Mindezek alapján a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket, ezért a Kúria az elsőfokú bíróság döntését a Kp. 121. § (2) bekezdésének alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.I.35.403/2021.)