adozona.hu
ÍH 2022.30
ÍH 2022.30
PRÓBAIDŐ ISMÉTELT KIKÖTÉSE Azonos felek közötti újabb kinevezés esetén próbaidőt ismételten kikötni nem lehet. A kinevezés ezen rendelkezése semmis. [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 21/A. §, 2012. évi I. törvény (Mt.) 27. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 503.039 forint elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítést.
Az általa megállapított tényállás szerint a felek között 2019. július 17. napjától a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 21. § (1) bekezdése alapján határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszony jött létre recepciós munkakörre. A kinevezésben az alperes a Kjt. 21/A. § (1)-(2) bekezdése alapján 2019. nove...
ÍH 2022.30 PRÓBAIDŐ ISMÉTELT KIKÖTÉSE
Azonos felek közötti újabb kinevezés esetén próbaidőt ismételten kikötni nem lehet. A kinevezés ezen rendelkezése semmis. [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 21/A. §, 2012. évi I. törvény (Mt.) 27. §]
A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 503.039 forint elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítést.Az általa megállapított tényállás szerint a felek között 2019. július 17. napjától a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 21. § (1) bekezdése alapján határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszony jött létre recepciós munkakörre. A kinevezésben az alperes a Kjt. 21/A. § (1)-(2) bekezdése alapján 2019. november 16. napáig tartó próbaidőt határozott meg. Ezt követően 2019. november 11-én a Kjt. 25. § (2) bekezdés f) pont fa) alpontja alapján azonnali hatállyal próbaidő alatt megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát.
2019. november 12-én a felek között újabb kinevezés jött létre, mivel az alperes törvényes képviselője a felperes családi és anyagi helyeztére tekintettel újabb lehetőséget adott a felperesnek annak bizonyítására, hogy a rábízott munkakört el tudja látni az alperesi elvárásoknak megfelelően. Ebben az alperes újabb 4 hónap próbaidőt határozott meg. 2020. március 11-én az alperes ismételten a próbaidő alatt azonnali hatállyal megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát.
Az elsőfokú bíróság a felperes közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetése miatt a jogkövetkezmények alkalmazása iránt előterjesztett kereseti kérelmét alaposnak találta. Döntését a Kjt. 21/A. § (1)-(4) bekezdésére alapította a jogalap vonatkozásában. A kereset elbírálásakor abban a kérdésben foglalt állást, hogy a felperes 2019. november 12-én létrejött közalkalmazotti jogviszonyát az ismételt 4 hónapos próbaidőre szóló rendelkezésre hivatkozva az alperes a próbaidő alatt 2020. március 11-én azonnali hatállyal indokolás nélkül jogszerűen szüntette-e meg.
A bizonyítási eljárás alapján azt állapította meg, hogy az alperesi tényelőadást a törvényes képviselő és a meghallgatott tanúk (K.H., B.B. és S.E.) vallomása alátámasztotta. Eszerint az alperes a felperes munkavégzésével nem volt elégedett, ezért 2019. november 11-én a jogviszonyt próbaidő alatt megszüntette, de újabb lehetőséget kívánt adni a felperesnek a családi és anyagi helyzetére figyelemmel, ezért ismételt közalkalmazotti jogviszonyt létesített újabb 4 hónap próbaidő kikötésével. Mindez azt eredményezte, hogy a felperesnek egybefüggően összesen 8 hónapnyi próbaidőt írt elő az alperes, noha lehetősége lett volna az újabb jogviszonyt a Kjt. 21/A. § (4) bekezdés c) pontja alapján próbaidő kikötése nélkül létesíteni.
Hangsúlyozta, hogy a Kjt. a megalapozott kiválasztás és a közjogi alapon nyugvó stabilitás érdekében a munkajogi szabályoknál szigorúbban szabályozza a próbaidőt, amelynek rendeltetése az, hogy időtartama alapul szolgáljon a jogviszony teljesítésének (elvárások szerinti) megítélésére. A Kjt. általános szabálya szerint kötelező a 3 hónap próbaidő megállapítása a kinevezéskor és kiköthető felső határa maximum 4 hónapra emelkedhet. Az alperes eljárása - tartalmát tekintve - a felperes próbaidőt meghaladó kipróbálásának minősült. A perbeli esetben az újabb 4 hónap próbaidő a jogintézmény céljának, a Kjt. 21/A. § (2) bekezdésében foglaltaknak nem felelt meg.
A BH 2007.388. számú döntésre hivatkozva hangsúlyozta, hogy a joggyakorlat egységes abban, miszerint a próbaidő lejárta után a próbaidő meghosszabbítása, illetve újbóli kikötése semmilyen körülmények között nem lehetséges. Ez irányadó másik munkakör meghatározása esetén is, a perbeli esetben pedig ugyanarra a munkakörre nevezte ki ismét az alperes a felperest a 2019. november 12-én. A jogviszony ezen kinevezés értelmében ugyan érvényesen létrejött, azonban az abban foglalt, ismételt 4 hónap próbaidőre vonatkozó rendelkezés - mivel ellentétes a Kjt.-vel - érvénytelen. Mindezek okán megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát 2020. március 11-én próbaidőre hivatkozással.
Rögzítette, hogy mivel a felmentés jogszerűségét vizsgálta, így nem képezte jelen eljárás tárgyát az a felperesi hivatkozás, hogy az alperes újabb 4 hónap próbaidő kikötésével a második kinevezésben joggal való visszaélés valósított-e meg. Az összegszerűségről a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 82. § (1)-(2) bekezdése alapján határozott a felperes által megjelöltek szerint, amit az alperes nem vitatott.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel és annak megváltoztatását és a kereset elutasítását, vagy hatályon kívül helyezését kérte. A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp. 369. § (1) és (3) bekezdésében jelölte meg.
Hangsúlyozta, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokkal szemben az elsőfokú ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság jogszabálysértően állapította meg, hogy rendeltetésellenes joggyakorlást valósított volna meg 2019. november 11-én a próbaidő alatti jogviszony megszüntetésére vonatkozó intézkedésével. A tanúvallomások ezt egyértelműen cáfolják. Azokból a Pp. 279. §-a alapján okszerűtlenül levont következtetésnek tekintendő az az ítéleti megállapítás, miszerint a próbaidőt meghaladó kipróbálásnak minősült volna a felperes foglalkoztatása. A felperes ugyanis újabb törvényes kinevezést kapott, ahol a próbaidő kikötése kötelező volt.
A tanúvallomásokból kitűnik, hogy a felperes második kinevezését azt követően határozta meg a munkáltató, hogy az első jogviszony megszűnt. A felperes sem ténybeli, sem jogi indokolást nem adott elő a joggal való visszaélés tekintetében és kereseti kérelmet sem fogalmazott meg, így ennek ténybeli alapjai nem álltak fenn. Az elsőfokú bíróság nem végezte el a bizonyítékok értékelését, így történeti tényállása hiányos, az ítélet megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének sem, a felperes ugyanis keresetét kártérítési jogalapra alapította. A felperes keresetében nem jelölt meg olyan jogszabályi rendelkezést, amely a jogviszonyok egymás utáni létrehozását kizárták volna, a 2019. november 12-i kinevezés nem látszólagos volt, hanem új érdemi közalkalmazotti jogviszonyt hozott létre.
Álláspontja szerint "nem játszotta ki" a Kjt. 21/A. § (2)-(3) bekezdését és (4) bekezdés c) pontját, ezekből ugyanis az állapítható meg, hogy 3 havi próbaidő megállapítása kötelező a kinevezésben, a (4) és (5) bekezdésében foglaltak kivételével. Az ott leírt törvényi előírás - miszerint nem kell próbaidőt megállapítani - nem jelenti azt, hogy a próbaidő megállapítása tiltott lenne a felek között. A Kjt. 21/A. § (1) bekezdése csak a (4)-(5) bekezdésében foglaltakat veszi ki "kivételként", a (2) bekezdésében foglaltakat - miszerint a próbaidő a felek megállapodása napján 4 hónapi mértékben kiköthető - viszont nem. Így a felek jogszerűen kötötték ki a második kinevezésnél a 4 hónap próbaidőt. A felperes a második kinevezést elfogadta, azt törvényes határidőben nem támadta meg, annak semmisségére nem hivatkozott, a jogviszony semmissége (érvénytelensége) hiányában a munkáltató oldaláról jogellenesség nem állapítható meg, így az Mt. 82. § (1)-(2) bekezdésére alapított kártérítési igény alaptalan.
Anyagi jogértelmezés körében tehát azt kérte, hogy az ítélőtábla foglaljon állást arra nézve, hogy a felek jogszabályba ütközés nélkül köthettek újabb 4 havi próbaidő kikötésével megállapodást a második kinevezés során. Ez a kinevezés is érvényes volt a felek között és a próbaidő alatt jogszabálysértés nélkül szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. A próbaidő kikötésében való megállapodás semmisség okából nem zárható ki (Mt. 27. §), a megállapodást pedig a felperes határidőben nem támadta meg, ezért azt a perbeli tényállás tekintetében figyelembe kell vennie a bíróságnak. Azáltal pedig, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében tartalmilag a semmisségre hivatkozott, de jogszabállyal nem támasztotta alá, ítélete a Kjt. 21/A. § (2) bekezdésébe ütköző.
Eljárásjogi jogszabálysértésként jelölte meg a tényállás Pp. 346. § (4)-(5) bekezdése megsértésével történő hiányos megállapítását és a tanúvallomások Pp. 279. § (1) bekezdésébe ütköző értékelését, mert azokból nem lehetett olyan következtetést levonni, hogy rendeltetésellenes joggyakorlás (joggal való visszaélés) folytatott volna a második kinevezés során. A felperes a joggal való visszaélés tekintetében sem tényelőadást nem tett, sem kereseti kérelmet nem terjesztett elő, ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy azt nem vizsgálta. Ugyanakkor a második kinevezés alapján a jogviszony jogellenes megszüntetése mibenléte tekintetében az elsőfokú ítélet indokolást nem tartalmaz. A felperesnek ugyanis nem volt ténybeli előadása és kereseti kérelme a próbaidő "mellőzésére" jogszabályba ütközés, megtámadás, egyéb okból való érvénytelenségre hivatkozással. Ebből következően a próbaidőt az anyagi jogszabályok alkalmazása tekintetében, mint szerződéses tartalmat a felek közötti közalkalmazotti jogviszony tekintetében nem lehetett volna a bíróságnak figyelmen kívül hagynia.
A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, mivel az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás alapján a tényállást helyesen állapította meg és abból megfelelő jogi következtetéseket vont le.
Az alperes indítványára meghallgatott tanúk azt a tényt erősítették meg, hogy a munkáltató a próbaidő meghosszabbítását kívánta elérni egy ténylegesen meg nem szűnt folyamatos jogviszony vonatkozásában úgy, hogy a jogviszony megszüntetésével csupán megkerülte a próbaidő meghosszabbítására vonatkozó törvényi tilalmat. Ugyanarra a munkakörre ugyanazon feltételekkel foglalkoztatta az alperes a jogviszonyának "papíron" történő megszüntetése után. Munkáját maradéktalanul elvégezte, azzal szemben kifogás nem merült fel, erre vonatkozó egyértelmű nyilatkozatot tett a munkáltatói jogkör gyakorlója. Hangsúlyozta, hogy 8 hónap próbaidőt nem biztosít a jogszabály, ahogy kétszer 4 hónapos időtartamot sem. Nincs a munkáltatónak lehetősége arra, hogy a próbaidőt oly módon hosszabbítsa meg, hogy a jogviszonyt ugyan megszünteti "papíron", majd következő nap visszaveszi a közalkalmazottak és ezáltal ugyanabban a munkakörben foglalkoztatja tovább.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és érdemben is az irányadó jogszabályoknak megfelelő döntést hozott a perbeli jogviszony megszüntetésének jogellenessége körében.
A közalkalmazotti jogviszony esetében a próbaidő alkalmazására csak a Kjt-ben meghatározott feltételek alapján van lehetőség. A 2007. szeptember 1-től hatályos, de kisebb mértékben 2008. január 1-től módosított Kjt. 21/A. § (1)-(2) bekezdése értelmében a közalkalmazotti jogviszonyban annak létesítésekor három hónap próbaidő megállapítása kötelező. A 21/A. § tehát nem a próbaidő kikötéséről, hanem annak kötelező megállapításáról rendelkezik. Mindez azt jelenti, hogy a kötelező próbaidőnek a kinevezésben való megállapítása hiányában is - mivel a próbaidő nem a kinevezés megállapodásos része - a kinevezést követő három hónapban próbaidős közalkalmazotti jogviszony áll fenn. A felek megállapodása kizárólag arra terjedhet ki, hogy a kötelező három hónapon túl további egy hónap próbaidőt kössenek ki, így a próbaidő tartama legfeljebb négy hónapig terjedhet.
Az előbbiekből következően a Kjt. 21/A. § (4) bekezdés c) pontjában rögzített azon rendelkezés, amely szerint nem kell próbaidőt megállapítani az azonos felek közötti újabb kinevezés esetén, azt jelenti, hogy az újabb kinevezéskor nem alkalmazható a próbaidő kötelező megállapításának szabálya, azaz nincs próbaidő. Miután a felek megállapodásos joga a fentebb kifejtettek alapján csak a kötelező próbaidőn túli egy hónap vonatkozásában érvényesül, az ismételt jogviszony létesítésekor kötelező szabály hiányában értelemszerűen a felek megállapodásának sem volt helye.
Ezt az értelmezést erősíti a Kjt. 21/A. §-t 2007. szeptember 1-jei hatállyal törvénybe iktató, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló 2007. évi C. törvény 4. §-a. Ennek (4) bekezdése szerint az áthelyezés, illetve meghatározott munka elvégzésére vagy feladat ellátására szóló határozott idejű kinevezés esetén az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható, azonos felek közötti újabb kinevezés esetén nem lehet próbaidőt megállapítani. Az egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2007. évi CLXXIX. törvény 3. §-a a Kjt. 21/A. § (4) bekezdését 2008. január 1-től módosította a jelenleg is hatályos szövegre. Ezen törvény 3. §-hoz fűzött indokolása szerint a törvény a Kjt. 21/A. § (4) bekezdésének módosításával egyszerűbben fogalmazza meg a próbaidő alóli kivételeket.
Mindezekből egyértelműen következik, hogy a perbeli esetben az ismételt közalkalmazotti jogviszony létesítésekor nem lehetett próbaidőt megállapítani és kikötni. Az alperes eljárása a 2019. november 12-i kinevezésben a próbaidő ismételt kikötésére a Kjt. 21/A. § (4) bekezdés c) pontjába ütközött, azaz a kinevezés ezen rendelkezése a Kjt. 2. § (3) bekezdésével alkalmazandó Mt. 27. § (1) bekezdése alapján semmis. A semmisség feltétlen érvénytelenséget jelent, így nem függ külön eljárástól, arra az érdekelt határidő nélkül hivatkozhat, ezért a megtámadás hiányát megalapozatlanul kifogásolta az alperes. Mindezeken túl arra is utal az ítélőtábla, hogy az Mt. 27. § (3) bekezdése értelmében a semmisséget a bíróság hivatalból is észleli. Az elsőfokú bíróság ugyan a semmisség jogszabályi alapját ítéletében nem jelölte meg, amit a másodfokú bíróság jelen ítéletében pótol, azonban jogi érvelését levezette és érdemben helyes megállapításokat tett. Mindez az ítélet megalapozottságát nem érintette, az ügy érdemi eldöntésére nem hatott ki.
A fentiek alapján az alperes az érvénytelen próbaidő kikötés miatt jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát próbaidőre hivatkozással, ennél fogva nem volt jelentősége a megszüntető intézkedés okának, így az ezzel összefüggő megállapításokat a másodfokú bíróság mellőzi az elsőfokú ítélet jogi indokolásából. A közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként a Kjt. 38. §-a alapján az Mt. szabályai alkalmazandók, így helyesen kötelezte az elsőfokú bíróság az Mt. 82. § (1) és (2) bekezdése szerint az alperest az általa egyébként nem vitatott összegszerűségben.
A per eldöntése jogkérdés volt, az alperes a Pp. 379.-381. §-ai szerinti hatályon kívül helyezési okot nem adott elő és ilyet a másodfokú bíróság sem észlelt.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla, 2.Mf.31.246/2021/6.)