adozona.hu
ÍH 2022.26
ÍH 2022.26
SZERZŐDÉS MEGSZŰNÉSÉT KÖVETŐ IDŐRE VERSENYKORLÁTOZÁS A szerződés megszűnését követő versenykorlátozó kikötés értelmezésénél irányadó szempontok. [2013. évi V. törvény 6:301. §, 6:86. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A peres felek - a 2014. november 12. napján megkötött tartós közvetítői szerződést követően - 2018. január 1. napján ismét megbízással vegyes vállalkozási szerződésnek nevezett tartós közvetítői szerződést kötöttek. Rögzítették, hogy a közöttük előzetesen létrejött megállapodás hatályát veszti, és a közöttük lévő jogviszony tekintetében kizárólag a jelen szerződésben foglaltak az irányadók. A szerződésben az alperes, mint megbízott a felperes által forgalmazott termékekre vállalt értékesítési...
ÍH 2022.26 SZERZŐDÉS MEGSZŰNÉSÉT KÖVETŐ IDŐRE VERSENYKORLÁTOZÁS
A szerződés megszűnését követő versenykorlátozó kikötés értelmezésénél irányadó szempontok. [2013. évi V. törvény 6:301. §, 6:86. §]
A peres felek - a 2014. november 12. napján megkötött tartós közvetítői szerződést követően - 2018. január 1. napján ismét megbízással vegyes vállalkozási szerződésnek nevezett tartós közvetítői szerződést kötöttek. Rögzítették, hogy a közöttük előzetesen létrejött megállapodás hatályát veszti, és a közöttük lévő jogviszony tekintetében kizárólag a jelen szerződésben foglaltak az irányadók. A szerződésben az alperes, mint megbízott a felperes által forgalmazott termékekre vállalt értékesítési tevékenységet, amely főként az üzleti partnerek felkeresését, a termékek ajánlását, rendelés felvételt, a szerződések közvetítését jelentette. A szerződés I.6. pontja szerint az alperes tevékenységét a vevő székhelyén, saját székhelyén, telephelyén, illetve a partnerek telephelyén volt köteles ellátni. A szerződés II.1. pontja értelmében az alperes a szerződés 1. számú melléklete szerinti jutalékos rendszer alapján volt jogosult díjazásra. A szerződés pontosan nem határozta meg azon felperesi termékkört, amelyekre az alperes értékesítési tevékenységet vállalt, a szerződés 1. számú mellékletében a jutalékos rendszer meghatározásánál került felsorolásra egy-két konkrétan megnevezett termék.A szerződés III.6. pontja szerint a megbízott kijelenti és vállalja, hogy amennyiben jelen szerződés megszűnik, úgy azonos, vagy hasonló termékek forgalmazását, értékesítést, árusítását sem ő maga, sem érdekeltségi körébe tartozó más gazdasági társaság keretén belül, sem munkaviszony keretén belül nem végez, nem folytat jelen szerződés megszűnésétől számított 24 hónapig. A felperes ezen korlátozó kikötést valamennyi hasonló, megbízottal kötött szerződésben alkalmazta. A kikötést a felek egyedileg nem tárgyalták meg, a szerződéstervezetet az alperes előzetesen észrevételezésre megkapta, kérdése, észrevétele nem volt a szerződéses rendelkezések kapcsán. A felek szerződése az alperes javára ellentételezést nem tartalmazott a versenykorlátozó kikötés vonatkozásában, a díjazás kizárólag az értékesített termékek utáni jutalékból és gépkocsi költségtérítésből állt.
A felek közötti szerződés 2020. szeptember 4. napján szűnt meg közös megegyezéssel. Ezt követően az alperes 2020. szeptember 16. napján tartós közvetítői szerződést kötött az E. Kft-vel, mely jogviszony keretében részben ugyanolyan termékeket értékesített, amelyeket a felperes is forgalmaz. A felperes 2020. október 22. napján felszólította az alperest, hogy "jogsértő magatartásával" hagyjon fel és fizessen meg 500.000 Ft kártérítést. Az alperes a felhívásnak nem tett eleget, újabb jogviszonyát fenntartotta, értékesítési tevékenységét tovább végezte.
A felperes módosított keresetében elsődlegesen arra kérte kötelezni az alperest, hogy szüntesse meg az E. Kft-vel fennálló jogviszonyát, másodlagosan arra kötelezésére kérte, hogy a felperes tevékenységével azonos, vagy hasonló termékek forgalmazását, értékesítését, árusítását az E. Kft. keretében ne végezze 2022. szeptember 4. napjáig. Keresetének jogalapjaként a Ptk. 6:59. §, 6:137. §, 6:138. §, 6: 123. §-ait jelölte meg, hivatkozva a felek közötti szerződés III.6. pontjára, az abban foglalt, az alperes általi értékesítést, jogviszony létesítést korlátozó rendelkezésre. Álláspontja szerint az alperes a korlátozó rendelkezést megsértve, a szerződésük megszüntetését követő 24 hónapon belül a felperessel hasonló tevékenységet végző, hasonló termékeket forgalmazó céggel létesített jogviszonyt. A kikötésben foglalt "érdekeltség", amely nem is jogi fogalom, úgy értendő, hogy akármilyen jogviszonyban is áll az alperes, bármilyen szerződést is kötött, az az ő érdekeltségébe is tartozik. A felperes szerint nem általános szerződési feltételről van szó, emellett jogszabály nem ír elő a korlátozó rendelkezés alkalmazása esetére ellentételezést. A szerződés megkötésekor az alperes nem kérte földrajzi meghatározásra, ügyfélkörre, vagy termékkörre vonatkozó kitétel szerepeltetését a szerződésben, annak megszüntetésekor pedig nem kért ezekre vonatkozó mentesítést. Álláspontja szerint a termékkört a szerződés melléklete eleve tartalmazta. Az alperes feltűnő értékaránytalanságra hivatkozását alaptalannak tartotta, és vitatta azt is, hogy tisztességtelen rendelkezésről lenne szó. Önmagában az ellentételezés hiánya nem eredményez tisztességtelenséget, a kikötés meghatározása nem volt parttalan. A felek között nem tartós közvetítői szerződés jött létre. A Ptk. 6:301. § (3) bekezdése nem alkalmazható, mert az a szerződés létének idejére tartalmaz rendelkezést, a szerződés megszüntetése esetére már helye lehet korlátozásnak, erre utal a (2) bekezdés is. Másodlagos keresete ténybeli alapját az elsődleges keresetével azonosan jelölte meg. Álláspontja szerint az alperes a szerződés III.6. pontja alapján passzív magatartás teljesítésére volt köteles, ennek nem tett eleget, így a teljesítés csak negatív marasztalási keresettel követelhető.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Megtámadási jogát kifogás útján érvényesítve a felek közötti szerződés III.6. pontja érvénytelenségére hivatkozott több okból is. Hivatkozott arra, hogy az ellentételezés hiánya miatt megállapítható a feltűnő értékaránytalanság. A felperesnél szerzett tudás, tapasztalat nem lehet ellentételezés, erre a szerződés sem utal, egyébként kereskedelmi gyakorlatát nem a felperesnél szerezte. A kikötés nem tartalmaz földrajzi terület meghatározást, sem ügyfélkört, és nem pontos az árufajták meghatározása sem, ezáltal lényegében bármiféle értékesítési tevékenységben akadályozza az alperest. A szavak általánosan elfogadott jelentése szerint az érdekeltség az tagsági, tulajdonosi, legfeljebb ügyvezetői viszonyt jelent, a mondatszerkezeten belül az érdekeltség kifejezetten gazdasági társaságra értendő, a bármilyen jogviszony érdekeltség körébe vonása túl tág értelmezéshez vezetne. Ilyen versenykorlátozó kikötésnek tradicionálisan jelentős ellentételezése van. Védekezése szerint általános szerződési feltételről van szó, amely - figyelemmel az ellentételezés hiányára és a parttalan meghatározásra - tisztességtelen. Ennek vizsgálata csak a kikötésre és nem magatartásra vonatkozhat. Hivatkozott arra is, hogy a kikötés a Ptk. 6:301. § (3) bekezdésébe ütközés miatt is semmis. Álláspontja szerint az E. Kft. által forgalmazott termékkör nem feleltethető meg a felperesi termékkörnek, így a felperes keresete emiatt is megalapozatlan. Végezetül utalt arra, hogy a kikötés nyelvtani értelmezés szerint egyébként sem tilalmazza egyéb jogviszony létesítését, a joglemondást kiterjesztően értelmezni nem lehet, tehát a felperes keresete ezért is megalapozatlan.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában előrebocsátotta, hogy az alperes védekezését nem helyes dogmatikai sorrendben terjesztette elő, azonban a bíróságnak a Ptk-n alapuló helyes dogmatikai sorrend szerint kellett vizsgálnia a felek szerződését, az alperesi védekezést. A bíróságnak erre irányuló hivatkozás esetén először mindig a szerződés létrejöttét, majd esetleges érvénytelenségét kell vizsgálnia, a semmisséget eredményező okok vizsgálata megelőzi a megtámadási okok vizsgálatát. Amennyiben a szerződés érvényesen létrejött, érvénytelenséget okozó hibában nem szenved, akkor a bíróságnak az adott szerződéses rendelkezésre figyelemmel kell állást foglalnia, hogy arra a felperes megalapozottan alapíthat-e igényt, hogy a szerződéses kötelezettség teljesítésére irányuló kereseti kérelem összhangban áll-e a szerződéses rendelkezéssel, az abban foglalt kötelezettséggel.
A felperesi hivatkozással ellentétben úgy foglalt állást, hogy a peres felek között a Ptk. 6:293. § (1) bekezdés szerinti tartós közvetítői szerződés jött létre. A szerződés minősítésénél nem a szerződés tartamának van jelentősége, a Ptk. 6:293. § (3) bekezdés a) pontja szerint az alperes több szerződés megkötésének közvetítésére vállalt kötelezettséget. Erre figyelemmel a felek jogviszonyában alkalmazandó a Ptk. 6:301. § (3) bekezdése. A felperesi állásponttal ellentétben e jogszabályhely nem a szerződés létének idejére tartalmaz rendelkezést, ami következik a Ptk. 6:301. §-ának címéből is ("szerződés megszűnését követő versenykorlátozás"). A törvényszék megítélése szerint a Ptk. 6:301. § (3) bekezdésének nyelvtani értelmezéséből egyértelmű, hogy mind a közvetítői szerződésben, mind a versenykorlátozó megállapodásban meg kell jelölni a vonatkozó földrajzi területet, ügyfélkört és érintett árufajtát. Helyesen hivatkozott arra az alperes, hogy a korlátozó rendelkezés ezek egyikét sem tartalmazza. Jelen esetben nem egyszerűen a szerződésben szabályozottaktól való eltérésről van szó, hanem az említett jogszabályi kritériumok hiányáról, amely az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ugyanúgy a sérelmezett rendelkezés semmisségét eredményezi, tehát arra a felperes jogot nem alapíthat.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy ezzel ellentétes értelmezés sem eredményezné a kereset megalapozottságát, mert az alperes tisztességtelenségre alapított megtámadási kifogását megalapozottnak találta.
A feltűnő értékaránytalanságra történő hivatkozást az elsőfokú bíróság elvetette, mert kétséges az is, hogy egyáltalán "szolgáltatásnak" tekinthető-e a már jogviszony megszűnését követő időszakra vállalt, lényegében passzív magatartás, annak nincs ellenszolgáltatása, amihez képest az értékaránytalanság vizsgálható lenne.
Az alperes által hivatkozott tisztességtelenség vizsgálatához az elsőfokú bíróság mindenekelőtt abban a kérdésben foglalt állást, hogy a szerződés III.6. pontja, amely a versenykorlátozó rendelkezést tartalmazza, általános szerződési feltételnek minősül-e, azaz támadható-e. A peradatok szerint a kikötést a felperes valamennyi tartós közvetői szerződésben alkalmazta, a leendő megbízottak, közvetítők részére előzetesen elektronikus úton megküldött tervezetek azt már tartalmazták, a kikötést azonban a felek egyedileg nem tárgyalták meg. A felperesi ügyvezető nyilatkozatából és a kihallgatott tanú vallomásából kitűnően a kikötés előzetes megismerhetősége biztosított volt , illetve nem volt kizárt a kérdezés, észrevételezés lehetősége. A következetes bírói gyakorlat (2/2011. PK. vélemény) értelmében a szerződési feltétel megismerése és elfogadása nem elegendő ahhoz, hogy az egyedileg megtárgyaltnak minősüljön. Szükséges, hogy a szerződő fél számára ténylegesen fennálljon a szerződési feltétel tartalmi befolyásolásának a lehetősége, hogy reális lehetősége nyíljon a szerződési feltétel módosítására. A feltételt előre meghatározó félnek ténylegesen is lehetővé kell tennie, hogy a másik fél megfontolás tárgyává tegye annak tartalmát és azzal kapcsolatosan akaratát érvényesítse. A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.648/2015/6. számú ítélete szerint nem minősül a szerződéses tartalom érdemi befolyásolására való lehetőségnek az, hogy a feltételt összeállító fél képviselője megbeszéli azokat a másik szerződő féllel. A perbeli esetben a sérelmezett feltétel megbeszélése sem történt meg. Mivel a felek korábbi megállapodása hatályát vesztette, a szerződési feltételeket eleve ismételten tárgyalni kellett volna ahhoz, hogy azok ne minősüljenek ÁSZF-nek. A felperes keresetváltoztatásában kifejtette, hogy ez számára egy lényeges feltétel volt, amely nélkül nem kötötte volna meg a szerződést. Ezen nyilatkozat is az ellen szól, hogy az alperes részéről fennállt volna a III.6. pont tartalmi befolyásolásának lehetősége. Mindezekre figyelemmel az alperes a Ptk. 6:102. § (5) bekezdése, illetve Ptk. 6:89. § (4) bekezdése értelmében az általános szerződési feltételt kifogás útján támadhatta.
A törvényszék álláspontja szerint a sérelmezett rendelkezés nem kellően határozott, pontatlanul fogalmazott, és a 24 hónapos időtartam ellenére sem tartalmaz ellentételezést az alperes javára. A szerződéses rendelkezés még azt sem tartalmazza, hogy mihez képest azonos vagy hasonló termékek forgalmazásáról van szó, még általános jelleggel sincs megjelölve, hogy egyáltalán felperesi termékkörről van szó. A "hasonló termék" megjelölés nem kellően határozott, túl tág értelmezést biztosít, konkrétan a kikötést alkalmazó felperes egyoldalú értelmezését biztosítja. Nem dönthető el, hogy vonatkozik-e valamennyi elektronikai termékre, vagy világítástechnikai termékekre, hogy pontosan milyen termékeket nem értékesíthet az alperes. A szerződésben nincs meghatározva pontosan az a termékkör, amely kapcsán az alperes értékesítési tevékenységet vállalt, a szerződés melléklete a jutalék vonatkozásában csak néhány konkrét márkát, terméket említ. A felperes szerint az alperes új megbízójánál az általuk forgalmazotthoz képest 847 hasonló, 223 azonos terméket értékesít, tehát a szerződés mellékletében foglalt termékek számát nagyságrendekkel meghaladja a ténylegesen forgalmazott termékkör. A korábban hatályban volt, az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló 2000. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Küsz. tv.) kötelező díjazást, ellentételezést írt elő a felperes által alkalmazotthoz hasonló versenykorlátozás esetén. A Ptk. már nem ír elő hasonló kötelezettséget, azonban a két évre vonatkozó korlátozás, főleg munkaerőpiaci problémák esetén (pl. egy járvánnyal terhelt időszakban) az egyoldalú előny elkerülése érdekében megfelelő ellentételezést indokol, ennek hiánya azonban nem jogszabályba ütközést vagy feltűnő értékaránytalanságot eredményez, hanem a tisztességtelenség körében értékelendő. A támadott rendelkezés az elsőfokú bíróság megítélése szerint ezzel a tartalommal a szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul az alperes hátrányára állapította meg. A rendelkezés beiktatásánál kizárólag a felperes gazdasági érdeke érvényesült. A szerződéses rendelkezés tehát ezen okból is érvénytelen, erre a felperes jogot nem alapíthat.
Az elsőfokú bíróság kifejtette azonban, hogy az érvénytelenség megállapításának hiányában sem adhatott volna helyt a keresetnek, és idézte a Ptk. 6:138. §-át. Az elsődleges kereseti kérelem a felperesi érveléssel ellentétben ugyanis nem negatív marasztalási kereset, hiszen tevőleges magatartásra kötelezést tartalmaz, konkrétan, hogy az alperes szüntesse meg a fennálló jogviszonyát. A szerződés III.6. pontja egy passzív magatartásra, értékesítési tevékenységtől való tartózkodásra vonatkozik, és mivel a kereseti kérelem jogcíme, amelyhez a bíróság kötve van, a szerződéses szolgáltatás teljesítésének követelése, a felperes csak olyan szolgáltatást követelhet, amelyet a szerződés tartalmaz. A szerződés azonban olyan kötelezettséget nem tartalmaz, hogy szerződésszegést megvalósító értékesítési tevékenység esetén az alperes felszólításra, vagy bizonyos határidőn belül köteles a jogviszonyát megszüntetni. A felperes által előadott tények, a szerződés tartalma, a jogi érvelés és a megfogalmazott kereseti kérelem között nincs összhang, a kereset ténybeli alapja részben hiányzik, az elsődleges kereset ezen okból is alaptalan. Nem találta helytállónak a felperes azon hivatkozását, hogy a végrehajthatóság kérdésével a perben nem kell foglalkozni, mert a bíróság nem hozhat olyan ítéletet, amely lényegében végrehajthatatlan. A másodlagos keresettel részben ugyanez a probléma, meg nem határozható és további vitára adhatna okot, hogy melyek azok a "hasonló termékek", amelyeket helyt adó ítélet esetén az alperes nem forgalmazhatna, értékesíthetne.
Idézte végül a Ptk. 6:8. §-át és 6:86. §-át és megállapította, hogy az alperes a támadott rendelkezés vonatkozásában helyesen utalt a nyelvtani értelmezésre, illetőleg joglemondás esetén a kiterjesztő értelmezés tilalmára. Az alperes becsatolta az újabb megbízójával kötött szerződését, amely szintén egy tartós közvetítői, tehát megbízási típusú szerződés. A felek szerződésének III.6. pontjában említett "ő maga" kifejezés jogilag kizárólag a saját javára, egyéni vállalkozóként végzett tevékenységet jelentheti. A munkaviszony megjelölése különösebb értelmezést nem igényel. Az "érdekeltségi körébe tartozó más gazdasági társaság keretén belül" megnevezés a nyelvtani értelmezés, szavak általánosan elfogadott jelentése és a Ptk. szabályozása tükrében csak akként értelmezhető, ahogyan azt az alperes is tette, az alperes tulajdonába tartozó, tagsági viszonyával érintett, esetleg ügyvezetése alatt álló gazdasági társaságot jelenti, de semmiképpen nem azt, hogy az alperes, mint közvetítő anyagilag "érdekelt" abban, hogy egy társaság jól működjön. A Ptk. 6:86. § (1)-(2) bekezdése értelmében pedig, ha a szerződési feltétel tartalma nem egyértelmű, vitás a felek között, akkor az azt alkalmazó féllel szerződő félre kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. Nem merülhet fel tehát olyan értelmezés, hogy az alperes "semmilyen jogviszony" keretében nem végezhet ugyanolyan tevékenységet, értékesítést, ha a felperes szándéka ez lett volna, akkor azt ekként kellett volna megfogalmazni. Az alperes által 2020. évben megkötött tartós közvetítői (megbízási) szerződés, az ennek keretében kifejtett tevékenység tehát nem is tartozik a III.6. pont által tilalmazott körbe, a felperes keresete ezen okból is alaptalan. A fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatásával az alperes keresete szerinti marasztalását kérte. Állította, hogy az elsőfokú ítélet sérti a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdését, valamint a Ptk. 6:58., 6:59., 6:137., 6:138., 6:293., 6:301., 6:8., 6:86. §-ait. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felek között tartós közvetítői szerződés jött létre, és az alperest, mint közvetítőt korlátozó kikötés érvénytelen. Álláspontja szerint a felek jogviszonya "nem valódi közvetítői szerződés" volt, mivel ennek tényállási elemei közül a felek szerződése esetében hiányzik a megbízó nevében való szerződéskötés, mivel az alperes, általa sem vitatott módon nem képviselte a felperest, nem a felperes nevében járt el a partnereknél, hanem éppen fordítva, a partnereknek segített a rendelést leadni a felpereshez.
Amennyiben mégis tartós közvetítői szerződésnek minősülne a felek jogviszonya úgy előadta, hogy a Ptk. 6:301 § (3) bekezdése nem azt tartalmazza, hogy a szerződésnek vagy a versenykorlátozó kikötésnek (az elsőfokú bíróság téves álláspontja szerint mindkettőnek) tartalmaznia kell a földrajzi területet, az árufajtákat, és az ügyfélkört. A jogszabály azt tartalmazza, hogy a kikötés annyiban semmis, amennyiben eltér az alapszerződésben meghatározott földrajzi területtől vagy ügyfélkörtől, vagy árufajtától. Mindez csak azt jelenti, hogy olyan területre, árukra, vagy ügyfelekre ne terjedhessen ki a korlátozás, amire a felek alapmegállapodása nem terjedt ki. Tehát, ha a szerződés pl. rögzítette volna, hogy G. megyében tevékenykedik az alperes, akkor a korlátozás nem vonatkozhat pl. B. megyére. Ha a szerződés megjelölt volna árucsoportokat, akkor a korlátozás más árukra nem vonatkozhatna, vagy ha a szerződés megjelölt volna partnereket, akkor a korlátozás csak ezekre a partnerekre vonatkozhatna. Jelen esetben azonban a felek szerződése nem tartalmazott sem árufajtákat (hiszen a szerződés 3. pontjában "az L. Kft. termékei" szerepelnek, tehát valamennyi olyan termékre vonatkozott, amit a felperes árul, és amelyet pontosan meg is határozott a felperes az árukatalógusának csatolásával) sem földrajzi területet (hiszen a szerződés az ország teljes területére vonatkozott, nem volt megkötés) sem ügyfélkört (hiszen a szerződés a felperes valamennyi partnerére vonatkozott, itt sem volt megkötés, és ettől tágabb körre is, hiszen a tilalmazott tevékenységet általában tiltotta meg). A három kitétel felsorolása a normaszövegben nem konjunktív, hanem vagylagos, hiszen az "illetve" szó helyes értelmezése itt ezt eredményezi. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte akként a Ptk. 6:301. § (3) bekezdését, hogy "annak nyelvtani értelemzéséből egyértelmű, hogy mind a közvetítői szerződésben mind a versenykorlátozó megállapodásban meg kell jelölni a földrajzi területet, ügyfélkört és árufajtákat" és ebből azt a helytelen következtetést vonta le, hogy "jogszabályi kritériumok hiányáról", és ebből következő semmisségről van szó.
Az elsőfokú bíróság téves következtetéssel találta alaposnak a megtámadási kifogást is, mert a felek szerződésének támadott kikötése nem minősűl általános szerződési feltételnek, és ezért a versenykorlátozó kikötés sem tisztességtelen. Megismételte ebben a körben az elsőfokú eljárásban már részletesen kifejtett azon álláspontját, hogy a "felek szerződése nem volt ászf". A feleknek ténylegesen lehetőségük volt a szerződést átbeszélni, ezt meg is tették, ezt igazolta M. Z. tanú is. Az alperes maga is elismerte, hogy lehetősége volt kérdezni, egyeztetni, ám ezzel a lehetőséggel nem élt. A szerződés aláírása nem volt kötelező az alperes részére, ha észrevétele, megjegyzése lett volna, azt a felperes figyelembe veszi. Mindezek alapján álláspontja szerint sikeresen bizonyította, hogy a szerződést a felek egyedileg megtárgyalták. Az egyedi megtárgyalás nem azt jelenti, hogy minden egyes pontot átbeszélnek a felek, hanem azt, hogy erre lehetőséget kap- e a másik fél, ami a jelen esetben nem vitatottan megtörtént. Az elsőfokú ítéletben hivatkozott 2/2011. PK vélemény a fogyasztói szerződés tekintetében tartalmaz megállapításokat, így a jelen jogvitára nem alkalmazható, míg a hivatkozott eseti döntés jogszabálysértő és nem is "jogforrás". Tévesen értelmezte az elsőfokú bíróság a felperes azon nyilatkozatát, hogy az ászf fogalmának értelmezésekor jelentőséggel bírna az, hogy a felperes bármikor is tett olyan nyilatkozatot, hogy ezen kikötés nélkül nem kötötte volna meg a szerződést. Álláspontja szerint ennek semmilyen jelentősége nincs "a szerződés ászf voltának megállapítása során".
Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a sérelmezett rendelkezés nem kellően határozott, és pontatlan. A felperes álláspontja szerint a szerződés nyelvtani, és a fél feltehető akarata alapján fennálló értelmezése (Ptk. 6:8 § (1) bekezdése) kizárólag oda vezethet, hogy a kikötés, ahogy maga a szerződés is, a felperes termékkörére vonatkozik. A korábban hatályban volt Küsz. tv-ben foglalt szabályozás a felek jogviszonya szempontjából nem releváns, hiszen a Ptk. már nem ír elő ellenértéket, így az ellenérték hiánya önmagában nem teszi tisztességtelenné a szerződést. Hibás és jogszabálysértő az elsőfokú bíróság azon következtetése is, miszerint "a két évre vonatkozó korlátozás, munkaerőpiaci problémák és járvánnyal terhelt időszakban nehézkes". Maga a jogalkotó engedi a korlátozást két évre, másfelől amikor a felek a szerződést megkötötték, még nem is volt járvány és munkaerőpiaci válság sem. Álláspontja szerint a teljesen alaptalan hivatkozások tehát szintén nem teszik tiszteségtelenné a kikötést, mert az sem nem egyoldalú sem pedig nem indokolatlan, és nem is hátrányos az alperesre nézve.
Tévesnek tartotta az elsőfokú bíróság azon megállapítását is, hogy a felperes által előadott tények, a szerződés tartama, a jogi érvelés és a kereseti kérelem között nincs összhang, illetve a kereset ténybeli alapja részben hiányzik. Álláspontja szerint kifejtette és bizonyította azokat a tényeket, hogy az alperes a felperessel kötött szerződése megszűnését követően a felperes termékeivel azonos vagy hasonló termékek kereskedelmét végzi az E. Kft.-vel kötött szerződése keretében, amelyet az alperes sem vitatott. Ezzel az alperes szerződésszegést valósít meg, amely folyamatos szerződésszegés, amelyet úgy tud megszüntetni, ha az adott tilalmazott magatartást, vagyis a felperes termékeivel azonos, vagy ahhoz hasonló termékek kereskedelemét megvalósító szerződést megszünteti vagy felhagy azzal a tevékenységgel. A peres felek egyértelműen és egybehangzóan megállapodtak abban, hogy a felperes termékeit az alperes sem maga, sem más, így az E. Kft. keretein belül (így pl. megbízási jogviszonya alapján) nem végzi. Az alperes e kötelezettségét megszegte, hiszen - az alperes által nem vitatottan - éppen ezzel foglalkozik. Ugyanazon vagy hasonló termékek tekintetében jár el az alperes a felperes korábbi ügyfélkörénél és más vevőknél, amely keretében az alperes segítségével az E. Kft. ugyanazt vagy hasonló termékeket ad el ugyanazoknak és más vevőknek, mint amiket a felperes ad el. A Ptk. 6:138. §-ában meghatározott szolgáltatás teljesítésének követelése tehát az, hogy az alperes ezen tilalmazott tevékenységgel felhagy, és az erre irányuló jogviszonyait felszámolja.
Téves az elsőfokú bíróság azon álláspontja is, hogy a kereset lényegében végrehajthatatlan. Mivel a felperes megállapítást nem kérhet, a marasztalást oly módon kéri, hogy a bíróság a helyes magatartásra az alperest kötelezi. Amennyiben ennek nem tesz eleget, az ítélet, mint meghatározott cselekmény végrehajtása kérhető. Önmagában azonban azért, mert egy kötelem megsértésének nincs szankciója, még nem jelenti azt, hogy az nem létező, ha pedig létező, akkor kikényszeríthető, adott esetben bírósági végrehajtás útján, meghatározott cselekmény (valamitől való tartózkodás) végrehajtásaként. A szerződés ezen hiányosságát annak megszegése esetére a jogalkalmazás majd végső soron a végrehajtás pótolhatja.
Legvégül pedig tévesnek tartotta az elsőfokú bíróságnak a szerződés értelmezése körében elfoglalt álláspontját, mert az "érdekeltségi körébe tartozás" az alperes és az E. Kft. közti megbízási szerződés esetén teljesen egyértelmű, még ha nem is ekként került szó szerint megfogalmazásra a szerződés szövegében. Így a Ptk. 6:8 § és a 6:86 § rendelkezése szerint csak erre a következtetésre lehet jutni, mivel teljesen nyilvánvaló, hogy a szerződés a felek akarata alapján minden olyan jogviszony keretében tiltani kívánta a felperes termékeinek forgalmazását, amely alapján az alperesnek befolyása van az árukra, az árakra, a partnerekre, amelyek tekintetében rendelkezik azon (adott esteben üzleti titkot képező) ismeretekkel, amelyet a felperessel fennállott jogviszonya során szerzett.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, lényegében annak helyes indokai alapján.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság az általa lefolytatott bizonyítási eljárásban beszerzett bizonyítékokat a Pp. 279.§-a szerint helyesen, okszerűen, összességükben értékelve a perben releváns tényeket helyesen állapította meg, és az abból helytálló jogi következtetéseket levonva érdemben helytállóan utasította el a keresetet. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntésének indokolásával azonban részben nem értett egyet az alábbiak szerint.
Helyesen indult ki az elsőfokú bíróság abból, hogy a peres felek között tartós közvetítői szerződés jött létre, ezt a felperes fellebbezésében alaptalanul vitatta, figyelemmel - egyebek mellett - a szerződés I.3. pontjában foglaltakra is.
A Ptk. 6:59. § (2) bekezdése szerint a felek szabadon állapíthatják meg a szerződés tartalmát. A szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja. A szerződési privátautonómia, a szerződési szabadság elve folytán a tartós közvetítői szerződésben (Ptk. 6:293. § (1) bekezdése) szabályozott versenykorlátozó kikötésben (Ptk. 6:301.§ (1) bekezdése) nem kell feltétlenül feltüntetni azt a földrajzi területet, ügyfélkört és érintett árufajtát, amelyre a szerződés megszűnését követő időszakra szabályozott versenykorlátozás vonatkozik. Amennyiben - az elsőfokú bíróság álláspontjának megfelelően - semmisségre vezetne ezen tényezők versenykorlátozó rendelkezésben feltüntetésének elmaradása, azt a Ptk.-nak a 6: 301. § (1) avagy (3) bekezdésében kellene kifejezetten tartalmaznia. A tartós közvetítői szerződés versenykorlátozó kikötésen túli egyéb rendelkezései is tartalmazhatják a tevékenység ellátásának földrajzi területét, az ügyfélkört, illetve az áru fajtáját. Ezen túl - mint jelen esetben is - a közvetítői szerződésből kétségtelen is lehet a tevékenység ellátásának földrajzi területe (itt: Magyarország), az ügyfélkör (itt: a felperes által forgalmazott termékek potenciális vásárlói, megrendelői), valamint az árufajta (itt: a felperes által forgalmazott termékek). Ezért a Ptk. 6: 301. §-a (3) bekezdése nyelvtani értelmezéséből nem következik, hogy a közvetítői szerződésben, illetve a versenykorlátozó megállapodásban feltétlenül ki kell kötni a földrajzi területet, ügyfélkört és érintett árufajtát. Ennek hiánya pedig nem vezet a versenykorlátozást kimondó szerződési rendelkezés semmisségére, annak jogszabályba ütközése (Ptk. 6: 95. §) miatt.
A versenykorlátozó kikötés feltűnő értékkülönbségre hivatkozással (Ptk. 6: 98. § (1) bekezdése) megtámadásának - az elsőfokú bíróság helyes érdemi álláspontjával egyetértve - nincs helye. A Ptk. 6:301. § a tartós közvetítői szerződésben kikötött versenykorlátozó megállapodást - szemben a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 228. §-ában szabályozott versenytilalmi megállapodással és a Ptk. hatálybalépését megelőzően hatályban volt Küsz. tv. 22. §-ával - ellenszolgáltatáshoz nem köti. (Ptk. 6:301. § (3) bekezdése) A kötelező ellenszolgáltatás hiányában nem vethető fel annak szolgáltatással való feltűnő aránytalansága.
Maradéktalanul egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontjával abban, hogy a perbeli szerződés versenykorlátozásra vonatkozó III.6. pontja általános szerződési feltételnek minősült. Azt ezt vitató fellebbezési érveléssel szemben az ítélőtábla csak visszautal az elsőfokú bíróság e körben kifejtett indokaira, amivel az ítélőtábla egyetértett. Függetlenül azonban attól, hogy a felek közötti tartós közvetítői szerződés III. 6. pontja általános szerződési feltétel (Ptk. 6: 77. § (1) bekezdése), nem osztotta az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a perben támadott versenykorlátozó kikötés - a megfelelő ellenszolgáltatás hiányában - a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sértő, tisztességtelen szerződési feltétel lenne. (Ptk.6: 102. § (1) bekezdése) Az említettek szerint a Ptk. 6:301. § (3) bekezdése nem tartalmazza, hogy ellenszolgáltatást kell kikötni a szerződés megszűnését követő versenykorlátozásért. A felek közötti szerződés ennek, a jogszabály előírásának megfelelően mellőzi a versenykorlátozásért az ellenszolgáltatás kikötését. A Ptk. 6:102. § (4) bekezdése szerint pedig nem minősül tisztességtelennek az általános szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg. A Ptk. 6:301. § (3) bekezdése szabályozása miatt nincs semmilyen jelentősége, hogy az Mt., illetve a Ptk. hatálybalépése előtti Küsz. tv. ellentételezést írt elő a versenykorlátozás szabályozására.
A versenykorlátozó megállapodás megszegésének következményeit a felek közötti szerződésben feltétlenül rögzíteni nem kell. Szabályozás hiányában - a felperes helytálló fellebbezési érvelésének megfelelően - a jogosult előterjeszthet a versenykorlátozó kikötést sértő magatartástól tartózkodásra, eltiltásra irányuló negatív marasztalási keresetet. Kérheti továbbá a versenykorlátozás megszegése miatti kárai megtérítését is. Nem lehet helye azonban a megbízott által megkötött újabb közvetítői szerződés megszüntetésére irányuló jogalakító kereset (Pp. 172. § (4) bekezdése) előterjesztésének. Részben az alperes újabb megbízója perben állása hiányában, részben pedig azért, mert nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely az újabb jogviszony megszüntetésének következményét fűzi a versenykorlátozás megszegéséhez. Emiatt az elsődleges kereset nem teljesíthető.
Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a másodlagos, tartalmilag eltiltásra, ténylegesen az értékesítéstől tartózkodásra irányuló keresetet részben azért alaptalan, mert a felperes "tevékenységével" hasonló termékek forgalmazásának megállapítása nem lehetséges. A felperes által forgalmazott termékekkel azonos termékek forgalmazásától való alperesi tartózkodás lehetséges lenne.
Ugyanakkor a teljes kereset alaptalanságát a törvényszék helytállóan állapította meg arra figyelemmel, hogy a felek szerződése (III. 6. pont) abban az esetben tilalmazta az alperes részére a jogviszony megszűnését követően 24 hónapig az azonos vagy hasonló termékek forgalmazását, értékesítését, árusítását, ha: azt saját maga, érdekeltségi körébe tartozó gazdasági társaság keretén belül, a munkaviszony keretében végzi. Ez a szerződési szabályozás nem tért ki az alperes által megkötött újabb "megbízással vegyes vállalkozási szerződésnek" nevezett tartós közvetítő szerződés alapján végzett tevékenységre. A versenykorlátozó kikötést tartalmazó szerződési rendelkezés zárt felsorolással tartalmazza azokat a jogviszonyokat, amelyekben a megbízott alperes a jogviszony megszűnését követően nem végezheti a korábban a felperesnél gyakorolt tevékenységet. Így az valóban nem értelmezhető kiterjesztően, oly módon, hogy a megbízási- avagy közvetítői szerződés alapján végzett újabb tevékenységet is kizárja, különös figyelemmel az elsőfokú bíróság által is nyomatékosan figyelembe vett, a Ptk. 6:86. § (2) bekezdésében foglalt értelmezési szabályra.
Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján - az indokolás részbeni módosításával - helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Pf.II.20.174/2021/10/I.)