adozona.hu
BH 2022.2.53
BH 2022.2.53
Az Mt. 270. § (2) bekezdése b) pontjának az a feltétele, hogy az alapszabály szerint a munkáltatónál képviseletére jogosultság szabályozott legyen, egyaránt vonatkozik a munkáltatónál működő szakszervezeti szervre, illetve a szakszervezet munkáltatónál munkaviszonyban álló tisztségviselőjére is. [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 270. § (2) bek. b) pontja]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A kérelmező szakszervezet 2017. november 22-én megtartotta alakuló ülését, amelyen elfogadták az Alapszabályát, megválasztották a tisztségviselőket. Az Alapszabály szerint a szakszervezet elnöke R. F., az elnökség tagjai K. J. és T. A. A Fővárosi Törvényszék kivonata szerint a kérelmezőt törvényszéki nyilvántartásba vették, amely végzés 2018. március 22-én emelkedett jogerőre. T. A. 2018. január 17-től munkaviszonyban gazdasági alelnök a kérelmezett munkáltatónál.
[2] A kérelmező 2019. j...
[2] A kérelmező 2019. január 9-én bemutatkozó levelet küldött a kérelmezettnek, melyben személyes találkozót kért, erre azonban a kérelmezett nem válaszolt. A kérelmező 2019. február 20-án kelt levelével jelezte a kérelmezettnek, hogy képviseletre jogosult szakszervezetnek minősül, és egyúttal a munkaügyi kapcsolatokkal összefüggő kérdések rendezése érdekében konzultációt kért. A kérelmezett erre a megkeresésre sem válaszolt. A kérelmező 2019. november 6-án újabb levélben megerősítette a képviseletre történő jogosultságát, mellyel egyidejűleg megnevezte védett tisztségviselőjét és a felsőbb szakszervezeti szervet, a kérelmezett azonban erre a levélre sem reagált. A kérelmező 2020. január 8-án ismét megkereste a kérelmezettet, utalva arra, hogy a szakszervezet negligálása miatt további lépésekre fog kényszerülni. A kérelmezett 2020. február 14-én kelt válaszában elsődlegesen azt kifogásolta, hogy a kérelmező nem igazolta képviseleti jogosultságát. Emellett megjegyezte, hogy "amennyiben lenne is az M.-nél jogosultságokkal rendelkező szakszervezet, úgy jelen pillanatban nem látnak olyan munkaügyi kapcsolatokkal, valamint munkaviszonnyal összefüggő gazdasági és szociális kérdést, amely tekintetében az Mt. értelmében a munkáltatónak konzultálnia kellene bármilyen szakszervezettel".
[3] A kérelmező 2020. november 10-én kelt levelével ismételten megkereste a kérelmezettet, hivatkozva a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 272. § (4) bekezdésére, mely szerint a szakszervezet a munkáltatótól a munkavállalók munkaviszonyával összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatban tájékoztatást kérhet. A kérelmező erre tekintettel élt az adatigénylés jogával, mellyel kapcsolatban 2020. november 30-i határidőt határozott meg. Kérése ahhoz kapcsolódott, hogy a szakszervezet felkészülten tudjon javaslatokat tenni az éves bérfejlesztések mértékére. Előadta, hogy az adatok birtokában a szakszervezet az Mt. 272. § (5) bekezdése alapján konzultációt fog kezdeményezni. A kérelmezett erre a megkeresésre sem válaszolt.
[4] A kérelmező 2021. január 8-án kezdeményezte a bértárgyalások és az ehhez kapcsolódó konzultáció lefolytatását, a találkozó javasolt idejét 2021. január 19-én 14.00 órában határozta meg. A korábban megküldött adatigénylésre 2021. január 22-én 16.00 óráig kérte a választ. A kérelmező ezt követően jogi képviselője útján fordult a kérelmezetthez, igazolva a védett tisztségviselő jogosultságát, de a kérelmezett erre a megkeresésre sem válaszolt. A kérelmezett továbbra sem reagált a megkeresésekre, így a kérelmező 2021. január 13-án küldött e-mailjében már konkrétan megjelölte, hogy a 2021. évi bértárgyalásokat 2021. január 19-én 14.00 órától szeretnék megkezdeni. Ezzel egyidejűleg kérte, hogy a bértárgyaláshoz szükséges adatokat a kérelmezett 2021. január 22-én 16.00 óráig küldje meg a részére. A kérelmezett a kezdeményezésre nem válaszolt és a kért tájékoztatást sem küldte meg.
[6] A kérelmezett képviseleti jogosultságát vitató nyilatkozatával összefüggésben állította, hogy T. A. elnökségi tag az Alapszabály alapján vezető tisztségviselőnek minősül. A kért tájékoztatás terjedelmével és tartalmával összefüggésben előadta, hogy az igényelt tájékoztatás terjedelme nem haladja meg a HR osztálynál lévő bérrel kapcsolatos adatállomány mértékét, így az nem lépi túl az Mt. 6. §-a szerinti mércét. A konzultáció kért időpontjának és az adatszolgáltatás teljesítési határidejének egymáshoz képesti időpontjával összefüggésben állította, hogy a pontos adatok kézhezvételéig előzetesen tájékozódtak a munkavállalóktól, illetőleg terveik szerint kérdéseket intéztek volna a munkáltatóhoz.
[7] Az elkésettségre való hivatkozásával összefüggésben állította, hogy az adatigénylést 2021. január 13-án e-mailben küldte meg 2021. január 22-i határidővel, melyhez képest a 2021. január 26-i kérelme határidőben került benyújtásra. Előadta, hogy kérelmének tárgya nem a 2020. november 10-i megkeresés volt.
[8] A kérelmezett érdemi ellenkérelmében a kérelem elutasítását kérte. Vitatta, hogy a kérelmező az Mt. 270. § (2) bekezdése szerinti képviselettel rendelkező szakszervezetnek minősülne. Másodlagosan előadta, hogy a kérelmezőnek nem volt joga a tájékoztatáshoz az általa kért terjedelemben. Emellett hivatkozott arra, hogy a kérelmező határidőn túl fordult a bírósághoz.
[10] Nem találta megalapozottnak a kérelmező képviseleti jogosultsága hiányára alapított kérelmezetti érvelést. Az Alapszabály, illetve a jegyzőkönyv minden kétséget kizáróan igazolta, hogy a kérelmező a kérelmezettnél képviselttel rendelkező szakszervezet T. A. elnökségi tagságára figyelemmel. Rámutatott arra, hogy a kérelmező attól függetlenül is jogosult volt tájékoztatást kérni, hogy ezen jogosultságát előzetesen megfelelően igazolta-e vagy sem.
[11] Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a kérelmezettnek az Mt. 6. § (2) bekezdésében rögzített együttműködési kötelezettség elvéből következően abban az esetben is reagálni kell a szakszervezet megkeresésére, ha az abban foglalt tájékoztatást valamilyen okból nem kívánja megadni. Önmagában az, hogy a kérelmezett egyáltalán nem válaszolt a kérelmező tájékoztatás kérésére, megalapozza a jogsértés megállapítását. Ilyen esetben a bíróság a tájékoztatásra irányuló kérelem érdemi vizsgálata nélkül állapítja meg, hogy a kérelmezetti munkáltató nem tett eleget tájékoztatási kötelezettségének.
[12] A kérelmezett fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla végzésében az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Megalapozatlannak találta a kérelmezett arra történő hivatkozását, hogy a kérelmező nem igazolta azt, hogy az Mt. 270. § (2) bekezdése b) pontjában rögzítetteknek megfelelően a kérelmező a kérelmezettnél képviselettel rendelkező szakszervezet. Kifejtette, hogy a becsatolt Alapszabály szerint T. A. elnökségi tag, gazdasági alelnök, így szakszervezeti tisztségviselőnek tekintendő, valamint a kérelmezettnél munkaviszonyban álló személy.
[13] Tévesnek ítélte azt a kérelmezetti előadást, hogy a jogszabály további előírásokat tartalmaz abban a vonatkozásban, hogy az Alapszabálynak rendelkeznie kell arról, hogy a szakszervezeten belül mely szerv jogosult az adott szakszervezetet képviselni a munkáltató felé. Érvelése szerint az adott esetben nem az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetekről szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civil törvény) 17. § (1) bekezdésére vonatkozó rendelkezéseket, hanem a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:63. §-át kell alkalmazni, azaz a szakszervezetekre az egyesület szabályai az irányadók. E rendelkezések nem tartalmazzák azt a kérelmezetti álláspontot, hogy az Alapszabályban fel kellene tüntetni a munkáltatónál képviseletre jogosult személyt vagy szervet.
[14] A rendelkezésre álló iratok alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy a kérelmezőt a Fővárosi Törvényszék nyilvántartásba vette, és a jogi személyiség keletkezése szempontjából ennek a ténynek volt jelentősége. Utalt arra, hogy a munkajogi szabályozás területén a tisztségviselő fogalmának nincs tételes definíciója, az Alapszabály szerint az elnökség minden tagja a szakszervezet vezető tisztségviselője, így T. A. is annak minősült. Vitatta azt is, hogy a kérelmezett felhívta a kérelmező figyelmét képviseleti jogosultsága igazolására. Utalt a Kúria Mfv.II.10.414/2018/6. számú határozatában kifejtett elvre, melyet analógiaként alkalmazva megállapította, hogy a kérelmező attól függetlenül jogosult volt tájékoztatást kérni, hogy ezen jogosultságát előzetesen megfelelően igazolta-e vagy sem.
[15] A kérelmezett magatartása sértette az Mt. 6. § (2) bekezdésében rögzített együttműködési kötelezettséget. Megalapozatlannak tartotta a kérelmezett azon előadását is, hogy a kérelmező a kért adatokat nem a bértárgyaláshoz kívánta felhasználni.
[17] Az anyagi jogszabálysértések vonatkozásában arra hivatkozott, hogy a kérelmező szegte meg az Mt. 6. § (4) bekezdése rendelkezéseit akkor, amikor a kérelmezetthez benyújtott kérelmének a mellékleteként nem csatolta sem az Alapszabályát, sem T. A. megválasztását igazoló jegyzőkönyvet. Érvelése szerint a másodfokú bíróság megsértette a Civil törvény 17. § (1) bekezdésében foglaltakat, a Ptk. 3:63. §-át, 3:77. §-át, továbbá az Alapszabály 4. pontjában foglaltakat. A másodfokú bíróság tévesen alkalmazta továbbá az Mt. 289. § (1) bekezdésében rögzített határidőre vonatkozó szabályt.
[18] A munkáltató 2020. február 14-i nyilatkozata egyértelműen kifejezte azt az álláspontját, hogy a kérelmező nem képviselettel rendelkező szakszervezet az Mt. 270. § (2) bekezdésének b) pontja alapján. Ebből a levélből az a következtetés vonható le, hogy a munkáltató nem zárkózott el a szakszervezetekkel való kommunikációtól. Az együttműködési kötelezettségének a kérelmező nem tett eleget. A kérelmező szakszervezettől elvárható lett volna, hogy legalább olyan nyilatkozatot tegyen, hogy a képviseletében az Mt. 270. § (2) bekezdésének b) pontja alapján ki az eljárni jogosult tisztségviselő. Ilyen nyilatkozat a felülvizsgálati kérelem benyújtása időpontjában sem állt a kérelmezett rendelkezésére. Az együttműködési kötelezettség nem egyoldalú, hanem kölcsönös kötelezettség, amely a szakszervezetet is terheli.
[19] A kérelmezett érvelése szerint tévesen értelmezte és alkalmazta a másodfokú bíróság az Mt. 270. § (2) bekezdésének b) pontját. Az Mt. hivatkozott rendelkezése értelmében a szavak helyes értelmezése szerint az Alapszabálynak kellene arról rendelkeznie, hogy mely szervét vagy tisztségviselőjét tekinti olyannak a szakszervezet, amely (aki) a munkáltatónál a képviseletre jogosult. Minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy ilyen rendelkezést a kérelmező Alapszabálya nem tartalmaz. T. A. nem volt jogosult a szakszervezetet képviselni, ezért nem felelt meg az Mt. 270. § (2) bekezdése b) pontjában foglaltaknak. Az Mt. rendelkezése kötelezően írja elő az alapszabályi rendelkezések alkalmazását, továbbá semmilyen jel nem utal arra, hogy a kérelmező a kérelmezett munkáltatónál bármilyen szervezettszerű tevékenységet kifejtett volna, különösen nem arra, hogy alapszervet működtetett volna.
[20] Érvelése szerint az Mt. rendelkezése értelmében valamilyen értelmezhető rendelkezést kell tartalmaznia arra vonatkozóan az Alapszabálynak, hogy a szakszervezet céljainak megvalósítása érdekében az egyes érintett munkáltatóknál ki az a személy, aki bármilyen nyilatkozatot tehet. A kérelmező Alapszabálya ilyen rendelkezést nem tartalmaz, csak azt, hogy a képviseletre az elnök jogosult. A tisztségviselői minőség önmagában nem alapozza meg a képviseletre jogosult szervezeti minőséget, ahhoz ugyanis az kell, hogy a tisztségviselő legyen a munkáltatóval szemben képviseletre jogosult személy. A kérelmezőnek a bértárgyalásokra vonatkozó kezdeményezése nem értelmezhető egy olyan szakszervezettel szemben, amelynek az Mt. a bérek megállapítására vonatkozóan semmilyen jogkört nem biztosít.
[21] A kérelmező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős végzést hatályában tartsa fenn. Érvelése szerint az Alapszabály egyértelműen tartalmazza, hogy az elnökség minden tagja vezető tisztségviselő, továbbá T. A. elnökségi tag és vezető tisztségviselő. Az Mt. 270. § (2) bekezdés b) pontjának értelmezése körében előadta, hogy annak 2. fordulata vonatkozásában az Alapszabály csak annyiban fontos, hogy a tisztségviselőt mint tisztséget tartalmazza, e mellett a tisztségviselőnek a munkáltatóval fennálló munkaviszonya szükséges, a munkáltató konkrét nevesítése azonban ebben a körben nem szükséges. Az Alapszabály szerint T. A. vezető tisztségviselőnek minősül, akit az alakuló közgyűlés az elnökség tagjának megválasztott és munkaviszonyban áll a kérelmezettnél. Ez alapján a kérelmező a kérelmezettnél képviselettel rendelkező szakszervezetnek minősül, amelyet az eljárt bíróságok a Pp. 263. §-a alapján, az ennek megállapításához szükséges és elégséges, azt alátámasztó bizonyítékok alapján helytállóan állapítottak meg.
[22] A jogerős határozat a kérelmezett állításával szemben az EBH 2009.2072. számú jogesetre való hivatkozását megindokolta, ugyanis a Ptk. 3:63. §-ából nem vezethető le az a kérelmezetti állítás, hogy a szakszervezet Alapszabályában kell rögzíteni, hogy mely szervezeti egység vagy tisztségviselő jogosult képviseletre a munkáltatónál. A lényeg nem a tisztségviselő képviseleti jogának Alapszabályban történő rögzítése, hanem a tényleges működése. A jogerős végzés a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdésének megfelelő és helyes alkalmazásával logikusan és jogszabályi hivatkozással, bírói döntéssel aggálymentesen alátámasztva tartalmazta a döntés indokolását.
[23] Nem találta alaposnak a kérelmezett azon nyilatkozatát, miszerint a munkáltató nem zárkózott el a kommunikációtól, mivel a kérelmező több levelére nem válaszolt, amely önmagában megalapozza a jogsértés megállapítását. Amennyiben a jogosultságnak csak meghatározott módon történő igazolását tartotta volna elfogadhatónak, ezt közölnie kellett volna.
[24] Az Mt. 270. § (2) bekezdés b) pontjának 2. fordulata a nyelvtani értelmezés alapján tisztségviselő esetén nem írja elő azt, hogy őt az Alapszabályban meghatározottan külön képviseleti joggal kell felruházni és ezt nem kívánja meg a munkaügyi gyakorlat sem. Ebből következően az Alapszabály csak annyiban fontos, hogy a tisztségviselőt mint tisztséget tartalmazza, e mellett a tisztségviselőnek a munkáltatóval fennálló munkaviszonya szükséges, a munkáltató konkrét nevesítése azonban ebben a körben nem. Az Alapszabály szerint a kérelmező törvényes képviselője az elnök, ez azonban nem jelenti azt, hogy T. A. nem tisztségviselő, mivel a munkajogi tisztségviselő fogalom nem azonos a Ptk. szerinti vezető tisztségviselő fogalmával. A kérelmezett a hivatkozott Ptk. szabályok kapcsán tévesen összemosta a törvényes képviseletet a munkajogi tisztségviselő fogalmával és jogosultságaival. A kérelmezett állításával szemben a kérelmező a 2021. január 13-i kérelmében meghatározott 2021. január 22-i határidőre meg nem adott tájékoztatási kötelezettség megsértése miatt fordult a törvényszékhez, így a kérelem nem késett el.
[26] A Pp. 270. § (1) bekezdése rögzíti, hogy az Mt.-ben a szakszervezet számára biztosított jogok a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetet illetik meg. E szakszervezet képviseleti jogosultsága meglétének mind a munkáltató működése, mind a szakszervezet működése és a munkáltatónál fennálló jogosultságai szempontjából döntő jelentősége van, ezért az Mt. 270. § (2) bekezdése b) pontja meghatározza, hogy mikor minősül a szakszervezet a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetnek. E jogszabályi rendelkezés értelmezésénél annak van döntő jelentősége, hogy erről miként rendelkezik a szakszervezet alapszabálya.
[27] Mind az első-, mind a másodfokú bíróság vizsgálta a szakszervezet ezen minőségét, azonban tévesen indultak ki a Ptk.-nak az alapszabály kötelező tartalmára vonatkozó rendelkezéseiből, mivel az Mt. az előbbi törvény általános, minden egyesületre (szakszervezetre) érvényes szabályaihoz képest speciális rendelkezést tartalmaz az Mt.-ben biztosított szakszervezeti jogosultságok gyakorolhatósága feltételeire nézve. E jogosultságok fontosságára és jelentőségére tekintettel az Mt. azt írja elő, hogy a szakszervezet alapszabályában rendelkezzen a munkáltatónál fennálló képviseletéről. Ehhez képest az Mt. 270. § (2) bekezdése b) pontjának a 270. § (1) bekezdésével összhangban álló értelmezése szerint a szakszervezet akkor rendelkezik a munkáltatónál képviseleti jogosultsággal, ha
- az alapszabályában feltüntette, hogy a munkáltatónál a képviseletre jogosító szervet működtet, vagy
- az alapszabályában meghatározta, hogy a munkáltatónál a képviseletére jogosult tisztségviselővel rendelkezik.
[28] Az Mt. 270. § (2) bekezdése b) pontjának az a feltétele, hogy az alapszabály szerint a munkáltatónál képviseletre jogosultság szabályozott legyen, egyaránt vonatkozik a munkáltatónál működő szakszervezeti szervre, illetve a szakszervezet munkáltatónál munkaviszonyban álló tisztségviselőjére is. Önmagában az a körülmény, hogy egy szakszervezet a munkáltató egyik munkavállalóját - egyébként jogszerűen - tisztségviselővé választotta és tisztségviselői mivoltát az alapszabályban meghatározta, külön alapszabályi képviseleti felhatalmazás (ilyen szabályozás) hiányában az érintett tisztségviselő nem minősül képviseletre jogosult tisztségviselőnek, illetve képviseletre jogosult szakszervezetnek az adott munkáltatónál. Ugyanez vonatkozik a munkáltatónál működő szakszervezeti szervezetre is, amelynek az adott munkáltatónál fennálló képviseletére vonatkozó jogosultságához szintén a szakszervezet alapszabályának felhatalmazására van szükség.
[29] Mindezekből következően az állapítható meg, hogy erre vonatkozó alapszabályi rendelkezés hiányában T. A. nem volt jogosult a szakszervezetet képviselni, így a kérelmező szakszervezet nem felelt meg az Mt. 270. § (2) bekezdése b) pontjában rögzített feltételeknek. A képviseleti jogosultság hiányában ennek megfelelően nem volt jogosult a munkáltató irányában konzultációt kezdeményezni és adatokat igényelni a szakszervezet nevében, illetve nem állapítható meg, hogy a kérelmezett ennek folytán megsértette tájékoztatási kötelezettségét, továbbá az Mt. 6. § (2) bekezdésében rögzített együttműködési kötelezettségét.
[30] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a kérelmező kérelmét elutasította.
(Kúria Mpk.IV.10.076/2021.)