adozona.hu
ÍH 2021.141
ÍH 2021.141
A VESZÉLYHELYZET IDŐTARTAMA ALATT ALKALMAZANDÓ SPECIÁLIS ELJÁRÁSI SZABÁLYOK I. Munkaügyi perben elsőfokon egyesbíró a szigorított védekezés időtartama alatt, azaz 2021. április 6. és 2021. április 19. napja között járhatott el [2021. évi XCIX. törvény 1. § b) pont, 112/2021. (III. 6.) Korm. rendelet (Veir.II.) 21. §, 23. §]. II. Ha a perfelvételi tárgyalást követően a tanács tagjainak személyében változás állt be, az ezt megelőzően a perben keletkezett iratok ismertetését a tanács elnöke akkor sem mellőzhet
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2016. április 16-tól állt az alperes jogelődjének alkalmazásában, majd a 2019. augusztus 1-jén történt jogutódlás következtében munkáltatója az alperes lett. Munkaköri feladatai keretében el kellett végeznie mindazon feladatokat, amelyekre felettese utasította.
Az alperes székhelyén a munkavállalók jelenléti ívet vezettek, emellett használniuk kellett a be- és kiléptetési rendszerhez számukra biztosított kártyát is.
Az alperes a jogelődtől átvett dokumentációt ellenőrizve megálla...
Az alperes székhelyén a munkavállalók jelenléti ívet vezettek, emellett használniuk kellett a be- és kiléptetési rendszerhez számukra biztosított kártyát is.
Az alperes a jogelődtől átvett dokumentációt ellenőrizve megállapította, hogy az oktatói kifizetések több hónapra visszamenőleg elmaradtak, ennek korrigálását kiemelt feladatként kezelte.
Az alperes a felperest 2019. szeptember 23-án írásbeli figyelmeztetésben részesítette azzal az indokkal, hogy a ki nem egyenlített oktatói kifizetésekről, azok dokumentációjáról a napi jelentéstételi kötelezettségét többszöri szóbeli utasítás ellenére nem teljesítette.
A felperes keresetében a 2019. szeptember 23. napján kelt írásbeli figyelmeztetés hatályon kívül helyezését kérte. Állította, a terhére rótt kötelezettségszegést nem követte el, a munkáltatói jogkör gyakorlójától ugyanis nem kapott utasítást - az írásbeli figyelmeztetésben foglaltakkal ellentétben - arra, hogy napi jelentést tegyen a projekt keretében foglalkoztatott oktatóknak ki nem fizetett díjazásokról és az aktuális kifizetésekről, ettől függetlenül folyamatosan tájékoztatta a főigazgatót, 2019. szeptember 3-án írásban is adott számára összefoglalót. Vitatta, hogy a 2019. szeptember 10-i megbeszélésen - ahol az alperes előadása szerint a feladat közlése történt - részt vett volna, előadása szerint ezen a napon egész napos képzésen vett részt a munkáltató székhelyétől eltérő épületben.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint többek között a 2019. szeptember 5-i és 2019. szeptember 10-i főigazgatói megbeszélésen utasította a felperest a napi jelentéstételre, amely kötelezettségének a felperes nem tett eleget, így az írásbeli figyelmeztetésben terhére rótt kötelezettségszegést elkövette.
Az elsőfokú bíróság - amelynek összetételében a tárgyalás berekesztésére történő figyelmeztetés és a tárgyalás berekesztése között változás történt - a tárgyaláson kívül, háromtagú tanácsban hozott ítéletével a felperes keresetét elutasította. Határozatának indokolása szerint a felperes nem vitatta a 2019. szeptember 5-i főigazgatói megbeszélésen történő jelenlétét, a 2019. szeptember 10-i megbeszélésen való felperesi részvétellel kapcsolatban pedig a rendelkezésre álló bizonyítékok közül a be- és kiléptetési rendszer által nyújtott adatszolgáltatást, az ezzel összecsengő, N. N. által tett tanúvallomást, valamint a felperes által e tanúnak írt sms-ről készült képernyőfotót fogadta el, a felperes által a jelenlétét cáfoló bizonyítékként csatolt, az aznapi oktatáson készült jelenléti ívvel és fotóval szemben. A bizonyítékok ilyen módon történő értékelése alapján megállapíthatónak látta, hogy a főigazgató a 2019. szeptember 5-én és szeptember 10-én tartott megbeszéléseken szóban feladatként szabta a felperesnek a ki nem egyenlített oktatói tartozásokról, illetve az aktuális kifizetésekről történő napi jelentés tételét. Rámutatott, az előbbiekkel szemben a felperes nem bizonyította, hogy a kiadott feladatot teljesítette.
Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresete szerinti döntéshozatalt kérte, másodlagosan pedig az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését. Súlyos, az ügy érdemét befolyásoló eljárási jogszabálysértésként hivatkozott az alábbiakra.
Az elsőfokú bíróság a tárgyalás berekesztésére történő figyelmeztetést követően megváltozott összetételű tanáccsal a tárgyalást 2021. április 29-én berekesztette, majd ezt követően kiküldte az alperes 2021. március 30. napján kelt nyilatkozatát anélkül, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 224. § (3) bekezdése alapján a tárgyalást újból megnyitotta volna. Álláspontja szerint ezzel megsértette a Pp. 110. § (2) bekezdését is, amely értelmében a bíróságnak biztosítania kellett volna, hogy ő (a felperes) az okiratot megismerhesse és arra nyilatkozhasson. Érvelése szerint az előbbiek alapján sérült a fegyverek egyenlőségének elve.
Kifogásolta továbbá, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a veszélyhelyzet során érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedések újbóli bevezetéséről szóló 112/2021. (III. 6.) Korm. rendelet (továbbiakban: Veir.II.) 23. §-át és 42. § (7) bekezdését, valamint a Pp. 225. § (1) és (2) bekezdését, mivel a tárgyalás berekesztéséről - újabb tárgyalás kitűzése és iratismertetés nélkül - teljes egészében megváltozott személyi összetételű tanács döntött.
Az ügy érdemét illető érvelése szerint iratellenes az elsőfokú ítélet azon megállapítása, hogy munkaköri leírással rendelkezett, valamint hogy 2019. szeptember 5-én és szeptember 10-én megbeszélésen vett részt, és ott a főigazgató utasította az írásbeli figyelmeztetés tárgyaként megjelölt feladat elvégzésére. E körben utalt arra, hogy a jelenléte a szeptember 5-én tartott megbeszélésen a bizonyítási eljárásban fel sem merült, arról mindössze az alperes képviselője nyilatkozott, akinek az előadása nem értékelhető bizonyítékként, ezért e tekintetben az elsőfokú bíróságnak anyagi pervezetést kellett volna végeznie.
Részletesen kifejtett indokai alapján hiányolta a 2019. szeptember 10-i jelenlétével kapcsolatos bizonyítékok közötti ellentmondások elsőfokú bíróság általi feloldását is. Kiemelte ezzel összefüggésben, hogy a be- és kiléptetési rendszer az ő esetében olyan időpontot is rögzített, amikor igazoltan szabadságon volt, illetve K.-n oktatott, és amely időpontok a jelenléti ívben szereplő adatokkal sem egyeztek.
Álláspontja szerint bizonyítási indítványai indokolás nélküli figyelmen kívül hagyása a Pp. 6. §-ában, 237. § (2) bekezdésében előírt tájékoztatási kötelezettség megsértésére, valamint a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettség megsértésére vezetett, amely lényeges eljárási szabálysértésként a Pp. 381. §-a értelmében hatályon kívül helyezést indokol.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Rámutatott, a felperes fellebbezésében anyagi jogi jogszabálysértést nem jelölt meg, a konkrét jogszabályhelyek megjelölése hiányában azonban fellebbezése hiányos, nem felel meg a Pp. 371. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt követelményeknek.
A fellebbezésben megjelölt eljárási jogszabálysértésekkel kapcsolatban kifejtett álláspontja szerint a felperes hivatkozásai nem megalapozottak, az elsőfokú eljárás során nem történt az ügy érdemi eldöntését befolyásoló eljárási jogszabálysértés.
Az ügy érdemét illetően utalt az elsőfokú ítélet véleménye szerint helyes indokaira.
A másodlagos fellebbezési kérelem alapos.
Az elsőfokú bíróság olyan eljárási szabálysértést követett el, amely miatt az ítélet hatályon kívül helyezése vált szükségessé az alábbiakra figyelemmel.
Az ítélőtáblának elsőként azt kellett vizsgálnia, eljárási szabálysértés miatt fennáll-e kötelező hatályon kívül helyezési ok. Ez a Pp. 380. §-a alapján dönthető el, amely szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét végzéssel hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, ha
a) az elsőfokú bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva,
b) az ítélet meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben törvény értelmében kizáró ok áll fenn, vagy
c) az ítélet olyan orvosolhatatlan formai hiányosságban szenved, amely miatt érdemi felülbírálatra alkalmatlan.
A jelen esetben a b) és c) pontban írt feltételek fennállta nem állapítható meg, arra ugyanis nem merült fel adat, hogy az ítélet meghozatalában törvény értelmében kizárt bíró járt volna el, és az ítélet orvosolhatatlan formai hiányosságban sem szenved. Az a) pontban foglaltaknak azonban jelentősége van, a veszélyhelyzettel összefüggő átmeneti szabályok miatt ugyanis - ahogy arra a felek nyilatkozatai is utalnak - vitás lehet, a bíróság milyen összetételű tanácsban járhatott el.
Az előbbiekkel összefüggésben rámutat az ítélőtábla, a 2021. évi XCIX. törvény 1. § b) pontja értelmében a szigorított védekezés a 2021. március 8. napja és 2021. április 19. napja közötti időszak, a Veir.II. 21. §-a pedig kizárólag a szigorított védekezés időszakára enged a Pp.-től eltérő rendelkezést alkalmazni a tanács összetételét illetően. E körben a 23. §-ban kimondja, az elsőfokon eljáró bíróság - törvény eltérő rendelkezése esetében is - egy hivatásos bíróból áll. Munkaügyi perben ezért a Pp. 510. §-ában foglaltaktól eltérően egyesbíró 2021. április 19-ig járhatott el. Az elsőfokú bíróság tehát 2021. május 13-án a Veir.II. 23. §-ának megsértése nélkül, helyesen háromtagú tanácsban hozott ítéletet. Ebből az következik, nem áll fenn a Pp. 380. § a) pontjában írt eset, azaz az elsőfokú bíróság szabályszerűen volt megalakítva, ezen jogszabályi rendelkezés alapján hatályon kívül helyezésre nem volt ok.
A fentiek következtében az ítélőtábla - kötelező hatályon kívül helyezési ok fennálltának hiányában - a továbbiakban felülbírálati jogkörét a Pp. 370. § (1) bekezdése alapján a fellebbezési kérelemre és ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolta. Ilyen korlátnak minősülnek a 371. § (1) bekezdés a)-d) pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. Az ítélőtábla e tekintetben a Pp. 2021. január 1. napját követően hatályos szövegét vette alapul, figyelemmel arra, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény módosításáról rendelkező 2020. évi CXIX. törvény módosította a fellebbezés tartalmi követelményeivel kapcsolatos rendelkezést, amely a 77. § értelmében 2021. január 1. napján lépett hatályba. Erre vonatkozó átmeneti szabály hiányában a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (1) bekezdés b) pontja alapján a rendelkezést a hatálybalépést követően megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni, és mivel az ítélőtábla már az új perrendi szabály időbeli hatálya alatt vonta le a fellebbezés jogkövetkezményeit, az eljárási cselekménye időpontjában hatályos rendelkezést kellett alkalmaznia. Ez azt jelenti, hogy nem volt kötve a felperes által a fellebbezésében előadott felülbírálati jogkörhöz, illetve - az alperes téves hivatkozásával szemben - nem kellett megkövetelnie az anyagi vagy eljárási jogszabálysértés jogszabályhely megjelölésével történő feltüntetését.
A felperes ugyan csak másodlagos fellebbezési kérelemként adta elő az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére irányuló indítványt, az ítélőtáblának mégis elsősorban a Pp. 381. §-a alapján hatályon kívül helyezésre alapot adó eljárási jogszabálysértésekkel kapcsolatos hivatkozásokat kellett elbírálnia a fellebbezésben előadottak közül, hiszen amennyiben azok valamelyike megalapozott, az érdemi felülbírálatra már nem kerülhet sor.
A felperes helyesen érvelt azzal kapcsolatban, hogy az elsőfokú bíróságnak tárgyalást kellett volna tartania. Bár e körben a Pp. 224. § (3) bekezdésének megsértésére tévesen hivatkozott, a Pp. 225. § (1) bekezdésének megsértését azonban megalapozottan állította.
A Pp. 224. § (3) bekezdése ugyanis a tárgyalás újbóli megnyitásának lehetséges és kötelező eseteit taglalja, az elsőfokú bíróság azonban nem a tárgyalás újbóli megnyitásának elmulasztásával, hanem a tárgyalás berekesztésével követett el eljárási szabálysértést. A felperes fellebbezésében ezzel kapcsolatban említett, általa a tárgyalás berekesztése előtt meg nem ismert alperesi irat a tárgyalás berekesztése előtt érkezett az elsőfokú bíróságra, ezért a Pp. 110. § (2) bekezdése alapján - a felperes helyes hivatkozása szerint - azt az elsőfokú bíróságnak a felperessel meg kellett volna ismertetnie, és lehetőséget kellett volna adnia a nyilatkozattételre a tárgyalás berekesztése előtt. Az ezzel ellentétes eljárásával az elsőfokú bíróság nem a 224. § (3) bekezdésének első mondatát, hanem a tárgyalás berekesztésének lehetőségét szabályozó 224. § (1) bekezdését szegte meg. A tárgyalás újbóli megnyitásának kötelező esete pedig azért nem áll fenn, mert a tanácsváltozásra - a 224. § (3) bekezdés második mondatában szabályozott esettől eltérően - a tárgyalás berekesztése előtt került sor, tehát a jelen elsőfokú eljárásban ennek megsértése sem állapítható meg.
A Pp. 225. § (1) bekezdése viszont sérült az elsőfokú eljárásban a következők miatt.
E jogszabályi rendelkezés szerint ha a perfelvételi tárgyalást követően valamely tárgyaláson a tanács tagjainak személyében változás állt be, az elnök ismerteti a felek által előterjesztett kérelmeket, a korábbi tárgyalásokról készült írásbeli jegyzőkönyvet, a jegyzőkönyvek írásbeli kivonatait, valamint a lefolytatott bizonyítási cselekményeket és a per egyéb iratait; a felek az ismertetésre észrevételt tehetnek. Ettől eltérő rendelkezést a Veir.II. a szigorított védekezés időszakára sem tartalmazott, de fontos hangsúlyozni, hogy az ítélethozatalra a szigorított védekezés időszakát követően került sor, vagyis az idézett rendelkezés a jelen eljárásra mindenképpen irányadó.
Az e bekezdéshez fűzött indokolásból egyértelműen kiderül, hogy az iratismertetés a tanács új tagja számára szól, tehát annak garanciája, hogy a megváltozott személyi összetételben eljáró tanács minden tagja akadálytalanul gyakorolhassa a polgári peres eljárásban őt illető jogokat és terhelő kötelezettségeket.
Az előbbiek hangsúlyozásának a következők miatt van jelentősége. A Pp. 225. § (1) bekezdése szövegszerűen a tárgyaláson eljáró tanácstagok személyének a változásáról rendelkezik, és nem olvasható ki abból ugyanez a Veir.II. 42. § (6) bekezdésében írt feltételek fennállta esetére engedett tárgyaláson kívüli ítélethozatallal kapcsolatos eljárás tekintetében. Az Alaptörvény XXIV. cikkének (1) bekezdéséből következő tisztességes eljárás követelménye azonban ebben az esetben is mellőzhetetlenné teszi annak biztosítását, hogy a tanács tagjai akadálytalanul tudják gyakorolni ítélkező tevékenységük kapcsán jogaikat és kötelezettségeiket. Ennek pedig az előbbiek szerint nélkülözhetetlen feltétele, hogy az ügy iratait megismerjék. Ebből következően a Pp. 225. § (1) bekezdésében előírt iratismertetés akkor sem mellőzhető, ha a veszélyhelyzet során érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedések alapján lehetőség lenne főszabály szerint az ítélet tárgyaláson kívüli meghozatalára. Abból, hogy az iratismertetés tárgyaláson kívüli lehetőségét a Veir.II. nem teremti meg, az következik, hogy annak 42. § (6) bekezdése tanácsváltozás esetén akkor sem alkalmazható, ha a bíróság írásban figyelmeztette a szigorított védekezés ideje alatt a feleket a tárgyalás berekesztésére. Arra az esetre pedig, ha a (6) bekezdés szerinti eljárásnak nincs helye, a (7) bekezdés - az érdemi tárgyalási szakban - az eljárás tárgyalás kitűzésével történő folytatását írja elő.
Mindezekből következően tehát a felperes helyesen hivatkozott arra, hogy a tanács tagjainak személyében történő változás miatt az elsőfokú bíróságnak iratismertetést kellett volna tartania, ennek érdekében pedig tárgyalást kellett volna kitűznie. Azzal, hogy ezt az elsőfokú bíróság elmulasztotta, megsértette a tisztességes eljárás egyik, a Pp. 225. § (1) bekezdésében írt garanciális szabályát.
Az előbbi eljárási jogszabálysértés lényeges, hiszen a már kifejtettek szerint garanciális szabály sérült általa, az ügy érdemi eldöntésére kiható, ugyanis a döntésben részt vevő tanácstagok olyan, az iratok ismeretére vonatkozó jogosultságát korlátozta, amelynek következtében nem lehettek azoknak az információknak a birtokában, amelyek alapján megalapozott döntést hozhattak volna. E jogszabálysértés pedig értelemszerűen a másodfokú eljárásban nem orvosolható. Mindezek miatt a Pp. 381. §-a értelmében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása vált szükségessé.
Mivel a fent részletezett jogszabálysértés önmagában alapot szolgáltatott az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, csupán megjegyzi az ítélőtábla, helytállónak tűnik a felperes azzal kapcsolatos érvelése, hogy az elsőfokú bíróság nem tett eleget megfelelően az indokolási kötelezettségének. E körben rámutat az ítélőtábla, a Pp. 346. § (5) bekezdésének első mondata szerint a jogi indokolás tartalmazza az ítélet alapjául szolgáló jogszabályokat és szükség esetén azok értelmezését, a megállapított tényekre vonatkozó bizonyítékokat azokkal a körülményekkel együtt, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, a tények megállapításának egyéb körülményeit, továbbá azokat az okokat, amelyek miatt a bíróság valamely tényállítást nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. A bizonyítékok értékelése körében azonban az elsőfokú bíróság nem tért ki arra, hogy az ellentétes tartalmú bizonyítékok közül melyiket miért fogadta el és miért nem, azaz, milyen körülményeket vett irányadónak a bizonyítékok értékelésekor, illetve milyen okok miatt nem talált bizonyítottnak egyes felperesi állításokat, valamint miért nem tartotta szükségesnek további bizonyítási eljárás lefolytatását, egyes bizonyítási indítványok teljesítését miért mellőzte. Ennek következtében ítélete indokolása nem felel meg az idézett jogszabályi rendelkezésnek. Hangsúlyozza az ítélőtábla, a bizonyítás elrendelése a Pp. 276. § (4) és (5) bekezdéseiben meghatározott esetekben mellőzhető, tehát az abban foglaltakkal összhangban kell az elsőfokú bíróságnak az indokolási kötelezettségét teljesítenie.
Az előbbiek miatt az ítélőtábla mellőzte a fellebbezés további hivatkozásainak vizsgálatát.
A megismétlendő eljárást az elsőfokú bíróságnak az érdemi tárgyalási szaktól kell lefolytatnia, a tanács tagjaival ismertetnie kell az ügy iratait, döntenie kell a felperes által indítványozott további bizonyítás lefolytatásának szükségességéről, és ezt követően hozhat megalapozott döntést. Ítélete indokolásában a fentiek figyelembevételével kell számot adnia a bizonyítékok értékeléséről, a mellőzött bizonyítási indítványok tekintetében a mellőzés indokairól.
(Szegedi Ítélőtábla Mf.I.40.037/2021/4.)