BH 2021.12.337

A jogosult írásba foglalt elismerő nyilatkozatával a felmutatóját teljesítés elfogadására jogosító személynek kell tekinteni, kivéve, ha ennek ellenkezője a körülményekből nyilvánvaló. A pénztartozás teljesítését jelentő kötelem teljesítésének módjától a felek egyező akarattal a szerződés módosítása nélkül is eltérhetnek és a pénzösszeg átutalás helyett készpénzben történő megfizetése is megfelelő teljesítést eredményez [2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:34. §, 6:38. § (2) bek., 6:42. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A felperes a 2016. május 18-án létrejött adásvételi szerződéssel átruházta az alperesre több s.-i ingatlanát 185 464 015 forint vételár ellenében. A szerződés szerint a vételárból a vevő az eladó bankszámlájára történő teljesítéssel, 2016. július 15. napjáig, megfizet - önerőként, a hitel folyósításának a feltételeként - 46 464 015 forint vételárelőleget, 2016. július 31. napjáig pedig - a felvenni kívánt hitelből - 139 000 000 forint vételárhátralékot. A vevő az ingatlanokat az utolsó vé...

BH 2021.12.337 A jogosult írásba foglalt elismerő nyilatkozatával a felmutatóját teljesítés elfogadására jogosító személynek kell tekinteni, kivéve, ha ennek ellenkezője a körülményekből nyilvánvaló. A pénztartozás teljesítését jelentő kötelem teljesítésének módjától a felek egyező akarattal a szerződés módosítása nélkül is eltérhetnek és a pénzösszeg átutalás helyett készpénzben történő megfizetése is megfelelő teljesítést eredményez [2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:34. §, 6:38. § (2) bek., 6:42. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a 2016. május 18-án létrejött adásvételi szerződéssel átruházta az alperesre több s.-i ingatlanát 185 464 015 forint vételár ellenében. A szerződés szerint a vételárból a vevő az eladó bankszámlájára történő teljesítéssel, 2016. július 15. napjáig, megfizet - önerőként, a hitel folyósításának a feltételeként - 46 464 015 forint vételárelőleget, 2016. július 31. napjáig pedig - a felvenni kívánt hitelből - 139 000 000 forint vételárhátralékot. A vevő az ingatlanokat az utolsó vételárrész eladó bankszámláján történő jóváírásával egyidejűleg volt jogosult és köteles birtokba venni. Az eladó a teljes vételár kiegyenlítésével egyidejűleg feltétlen, végleges és visszavonhatatlan hozzájárulását adta ahhoz, hogy a tulajdonjogát a földhivatal törölje és a vevő tulajdonjogát bejegyezze. A peres felek, valamint a perben nem álló A. Kft. által ugyanekkor kötött "Keretszerződés" szerint az alperes további s.-i ingatlanokat is vásárolt a felperestől. Az ingatlanok birtokát az eladó csak azt követően volt jogosult és köteles a vevőkre átruházni, ha a vevők valamennyi ingatlan vételárát hiánytalanul megfizették. A birtokátruházás napja az utolsó vételárrészlet maradéktalan megfizetését követő 5. munkanap volt. Kikötötték az eladó elállási jogát arra az esetre, ha a vevő a vételárat hiánytalanul nem fizeti meg. A 2016. május 18-án kötött letéti szerződés szerint az adásvételi szerződést készítő és ellenjegyző N. Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. N. B. ügyvéd) a felperes bejegyzési engedélyét a vételár teljes kifizetésének az adásvételi szerződésben rögzített módon történő igazolását követően volt köteles benyújtani az illetékes földhivatalhoz.
[2] A 2016. július 21-én keltezett "Nyilatkozat (Teljesítési igazolás)" okiratban a felperes elismerte, hogy az adásvételi szerződés rendelkezéseinek megfelelően a bankszámlájára 46 464 015 forint vételárelőleg a vevő (alperes) részéről megfizetésre került, a késedelmes teljesítést késedelmi kamat, kötbérigény és egyéb jogok érvényesítése nélkül elfogadta. A 36/A/10. sorszám alatt az iratokhoz csatolt - szövegében az 1/F/4. és 13/A/3. sorszám alatti okiratokkal azonos - teljesítés igazoláson az okiratot, az ellenjegyző ügyvéd aláírása és bélyegzője mellett tanúként aláírta dr. V. D. Gy. ügyvéd és az alperes ügyvezetője, H. G. is. A vételárból fennmaradó 139 000 000 forint 2016. július 27-én került jóváírásra a felperes bankszámláján. Az ingatlanok birtokba adása 2016. augusztus 5-én történt, az alperes tulajdonjogát dr. N. B. ügyvéd 2016 novemberében benyújtott kérelmére a földhivatal 2017. január 12-én bejegyezte.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperes a módosított keresetében az alperes kötelezését kérte 46 464 015 forint vételár, és annak 2016. július 15. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére a "Nyilatkozat (Teljesítési igazolás)" valótlan tartalmára hivatkozással. A második keresetében e jognyilatkozata tévedésen, megtévesztésen alapuló érvénytelenségét; a harmadik keresetében a hatálytalanságát kérte megállapítani; a "negyedik" keresetében az alperest az ingatlan-nyilvántartási eljárásban a 46 464 015 forint megfizetésének az igazolására kérte kötelezni. A marasztalási keresete indokaként a nyilatkozata érvénytelenségére hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:9. §, 6:92. § (2), 6:88. § (1) bekezdése alapján. Az érvei szerint a vételár önerő részét nem kapta meg, dr. V. D. Gy. ügyvédnek annak átvételére nem volt meghatalmazása. Csatolta a poligráfos vizsgálatáról készült magánszakértői véleményt, kérte az ismételt és H. G.-re és B. A.-ra is kiterjedő poligráfos vizsgálatot.
[4] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, állította, hogy készpénzben, a felperest képviselő dr. V. D. Gy.-nek teljesített.

Az első- és másodfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolása szerint a teljesítést elismerő nyilatkozat tévedés, megtévesztés címén történt megtámadása alaptalan, az egyoldalú nyilatkozat érvényessége szempontjából a színlelés közömbös [Ptk. 6:92. § (1) bekezdése]. Összességében a per adatai alapján megállapította, hogy a teljes bizonyító erejű magánokirattal szemben a felperes nem igazolta, hogy az alperes az önerőt nem fizette meg, ezért a vételár megfizetésére irányuló elsődleges kereseti kérelmét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján elutasította. Emiatt a további - jogi indokolással alá nem támasztott - kereseti kérelmek okafogyottá váltak. Megállapította, hogy az adásvételi szerződések teljesítése során dr. V. D. Gy. ügyvéd jogosult volt a felperes képviseletében eljárni. A teljesítés és a képviseleti jog bizonyítékai közül kiemelte az S.-i Rendőrkapitányság 2017. július 6-án felvett jegyzőkönyvének mellékleteként csatolt, 2015. május 1-jén keltezett meghatalmazást, az ügyvéd nyilatkozatát a rendőrségi meghallgatás során és az S.-i Járásbíróság előtt az alperes által bérleti díj megfizetése iránt indított (a továbbiakban: párhuzamos) perben előadottakat (6. sorszámú jegyzőkönyv), valamint az általa az alperes képviselőjéhez írt e-mailek tartalmát. Az okiratszerkesztő ügyvéd szerint is az egyes szerződési feltételeket dr. V. D. Gy.-vel kellett egyeztetni és ő járt el az ingatlanok birtokbaadása során is. Az elsőfokú bíróság részletesen értékelte a tanúk vallomásait. Nem értékelte az alperes terhére azt, hogy nem adott felmentést az okiratszerkesztő ügyvédnek a titoktartás alól, mert az ügyvéddel szemben több eljárást is indított, így tőle elfogulatlan tanúvallomás nem volt várható. Mellőzte mint szükségtelent az alperes számlavezető bankjának a megkeresését és a tanúk poligráf vizsgálatát is, mert a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a polgári perben eljáró bíróság feladata a bizonyítékok értékelése, a tanúk szavahihetőségének a megítélése.
[6] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott végzésével érdemi vizsgálat nélkül elutasította a felperes 11. sorszám alatti beadványát követő keresetváltoztatásait ("második és harmadik kereset"); az ítéletével pedig az elsőfokú bíróság ítéletét - az indokolás módosítása és kiegészítése mellett - helybenhagyta. A másodfokú bíróság a negyedik kereset ítéletével történt elutasítását azzal indokolta, hogy a bíróság az alperes tulajdonjoga bejegyezhetősége olyan feltételéről, amit jogszabály rendez, nem rendelkezhet és az alperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba már bejegyzésre került. Az első kereset és a bizonyítási teher kapcsán rögzítette, hogy a keresettel érintett nyilatkozat (1/F/4) az alperest terhelő önerő teljesítését igazolja. A teljes bizonyító erejű okirathoz fűződő törvényi vélelem nem az okirat tartalmi valóságára vonatkozik (Kúria Pfv.II.21.809/2008/6.; Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.001/2007/4.), a nyilatkozattal szemben a bizonyítás a Pp. 196. § (1) bekezdése alapján a felperest terhelte. A másodfokú bíróság szerint a tartozás megfizetését elismerő nyilatkozattal ellentétes irányú igényérvényesítés két módon vezethet eredményre: a nyilatkozattevő hivatkozhat a jognyilatkozata érvénytelenségére, de bizonyíthatja azt is, hogy az okirat tartalmával szemben az abban elismert teljesítésre nem került sor, a teljesítettként elismert tartozás fennáll (Kúria Gfv.IX.30.206/2006/4.). Érvényes nyilatkozat esetén a nyilatkozattevőnek kell bizonyítania azt, hogy a kötelezett tartozása a nyilatkozata ellenére fennáll (Kúria Gfv.IX.30.026/2007/4.). A jogerős ítélet szerint helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy a jognyilatkozat nem érvénytelen sem a Ptk. 6:92. § (2) bekezdése alapján, sem a felperes tévedése, illetve megtévesztése miatt. A peradatok nem támasztják alá azt, hogy az önerő teljesítésének színlelt elismerése történt a banki finanszírozás érdekében, sem azt, hogy az alperes magatartása a felperes tévedését okozta, őt megtévesztette.
[7] A bíróság a bizonyítás alapján az alakilag szabályszerűen kiállított okirat tartalmi valótlanságát is szabadon mérlegelheti [Pp. 206. § (1) bekezdés.]. Az okirat tartalma megdőlt: nem történt a felperes bankszámlájára átutalás. Ezzel a bizonyítási teher is megfordult és - az elsőfokú ítélet érvelésével szemben - a teljesítésre hivatkozó alperest terhelte annak igazolása, hogy az önerőt a nyilatkozatban foglaltakhoz képest ugyan más helyen és időben, de megfizette. Az eljárási hiba azonban nem adott alapot sem az elsőfokú ítélet megváltoztatására, sem hatályon kívül helyezésére [1/2014. (VI. 30.) PK vélemény 5. és 6. pont]. A mulasztás (téves tájékoztatás) ugyanis a felet eljárási jogai teljes körű gyakorlásában nem korlátozta: a felek tisztában voltak az őket terhelő bizonyítási kötelezettséggel. A felperes előterjeszthette és elő is terjesztette az alperes teljesítését igazoló/cáfoló érveit és annak bizonyítékait. A másodfokú bíróság szerint a felek által előterjesztett bizonyítékokat az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint helyesen értékelte a tényleges tartalmuk szerint: a közvetett bizonyítékok kellően zárt láncolatával igazolt, hogy a teljesítés az okiratban foglaltakhoz képest más helyen, időpontban és módon, de megtörtént, s ehhez képest a felperes ellenbizonyítása sikertelen volt. Az elsőfokú bíróság okszerűen mellőzte, mint szükségtelent a felperes további bizonyítási indítványainak a teljesítését. A beszámítással történő teljesítést kizárta az, hogy a felek között a beszámítandó követelés vitatott volt. A másodfokú bíróság kiemelten értékelte a felperes igényérvényesítésének az "evolúcióját", mert az eredeti hivatkozása szerint nem észlelte a nyilatkozatban a múlt idő használatát és az alperes e tévedését használta ki a tulajdonjoga bejegyzéséhez. A későbbi érvei szerint azonban a nyilatkozatot jóhiszeműen, az alperes ügyvezetőjének ellenőrizetlen tényállítására, a korábbi jó üzleti kapcsolatra alapozottan, a tartalmi valóságának az ellenőrzése nélkül írta alá. A per egyéb adatai azonban a felperes tévedését, megtévesztését, de még a figyelmetlenségét sem támasztották alá, az alperes érvelésével álltak összhangban.
[8] Dr. V. D. Gy. a jogerős ítélet szerint is a felperes képviselőjeként járt el az adásvételi szerződés és a teljesítés során. Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte ezt alátámasztó bizonyítékként a szabálysértési eljárásában csatolt meghatalmazást, és dr. V. D. Gy. tanúvallomását, illetve a párhuzamos perbeli nyilatkozatát. A per adatai alátámasztják az alperes azon előadását, miszerint az ügy tényleges ura is dr. V. D. Gy. volt. A törvényes képviselő a szerződés aláírásán kívül nem jelent meg a szerződéskötés - az e-mailváltás, a szerződési feltételek, tartalom meghatározása - során, még azzal sem volt tisztában, hogy ügyvezetői minősége fennáll-e (43. sorszámú jegyzőkönyv 3. oldal). Az alperesnek dr. V. D. Gy.-vel kellett egyeztetni, akinek rendelkezési joga volt a felperes számlái felett is. A képviselői minőségét támasztotta alá H. G. és H. M. I. tanúvallomása (35. számú jegyzőkönyv). Mindezek írásbeli meghatalmazás nélkül is megalapozzák a Ptk. 6:18. §-a szerinti látszaton alapuló képviseletet. A dr. V. D. Gy. kezeihez történt, az alperes által igazolt teljesítés ezért a kötelmet megszüntető hatállyal bírt akkor is, ha a felek szerződése eltérő fizetési módot szabályoz. Az alperes előadásával összhangban áll az, hogy a 13/A/3. sorszám alatt csatolt teljesítés igazoláson az okirat ellenében történt pénzátadás miatt szerepel a tanúk - az alperes előadása szerint a pénz átadása során eljárt H. G. és dr. V. D. Gy. - aláírása. Dr. V. D. Gy. magyarázata ellenében az alperes azt is valószínűsítette, hogy a támadott okiraton feltüntetett időpontban (2016. 06. 21.) H. G. nem tartózkodott az N. Ügyvédi Irodában. Az alperes érvelésével összhangban az ügyvédi ellenjegyzés szöveges része is kézírással került a géppel szerkesztett iratra, ami - egyidejű aláírás esetén - nem indokolt. Az nem volt vitatott, hogy a feltüntetett időpontot napokkal követően H. G. és dr. V. D. Gy. találkozott egymással, mégpedig időben akkor, amikor H. G. a házastársát - az okirat aláírásának állított helyszínére - bizonyítottan orvosi kezelésre vitte. A pénz átadásának körülményeivel kapcsolatban dr. V. D. Gy. tanúvallomásában elszólta magát annak a tagadásával, hogy a párhuzamos perben előadottaknak megfelelően, zacskóban adta át részére H. G. az önerőnek megfelelő összeget. Az előzményi perben ugyanis e körülmény (melyet jelen perben adott elő H. G.) fel sem merült. A pénz átadásának körülményeit alátámasztotta H. Sz. K. tanúvallomása, az önerő forrását igazolta id. B. A. tanú vallomása. A teljesítést cáfoló bizonyítékok közül helyesen vetette el az elsőfokú bíróság dr. V. D. Gy.-nek a korábbi nyilatkozataival (S.-i Járásbíróság 6. sorszámú jegyzőkönyv) és a per egyéb adataival egyaránt ellentétes perbeli tanúvallomását. A másodfokú bíróság kiemelte azt is, hogy a hitel folyósítása után az alperes lépett fel a felperessel szemben követeléssel, a felperes eleget tett a vételár megfizetéséhez kötött birtokba adási kötelezettségének, az önerő megfizetését csak 2016. decemberben tette vitássá.
[9] A jogerős ítélet szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 3. § (4) bekezdése alapján helyesen mellőzte a felperes szükségtelen bizonyítási indítványainak - poligráfos vizsgálat, felperes számlavezető bankjának megkeresése - a teljesítését. Az alperes nem bankszámláról történő teljesítést állított, így a számlavezető bank megkeresése szükségtelen volt, a Pp. 3. § (5) bekezdése szerinti szabad bizonyítás elve ellenére is helyesen mellőzte az elsőfokú bíróság a pénzátadás kapcsán érintett személyek poligráfos vizsgálatát. Erre a hozzájárulásuk hiányában lehetősége sem lett volna, így az elmaradása nem értékelhető az alperes terhére (még a törvényes képviselő vonatkozásában sem). Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra is, hogy a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a tanúk, illetve a törvényes képviselők szavahihetőségének megítélése - szakértő közreműködést nem igénylő módon - a bíróság feladata, így dr. V. D. Gy. vizsgálati eredménye is súlytalan. Bár általában az okiratszerkesztő ügyvéd tanúkénti meghallgatásának elmaradása a hozzájárulástól elzárkózó fél terhére értékelendő, a jelen esetben azonban lényeges körülmény, hogy az ügyvéd a felperes maximális bizalmát élvező személy volt, aki ellen ugyanakkor utóbb az alperes több eljárást indított, így az ügyvédtől - a saját eljárása jogszerűségét is felvető ügyben - elfogulatlan tanúvallomás nem volt várható. A bizonyítékokkal szemben az okiratszerkesztő ügyvéd felperesre kedvező tanúvallomása sem alapozta volna meg a keresetet.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének helyt adó, az alperest 46 464 015 forint vételár megfizetésére kötelező határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályként jelölte meg: a Ptk. 6:154. § [A kötelezett késedelmének jogkövetkezményei] (1), a 6:155. § [Fizetési késedelem vállalkozások közötti szerződésben, valamint pénztartozás fizetésére kötelezett hatóság szerződése esetén] (1), 6:15. § [Meghatalmazás] (2), a 6:9. §-t [A szerződés szabályainak megfelelő alkalmazása], a 6:2. § [Kötelemkeletkeztető tények] (1), a 6:92. § [Titkos fenntartás, színlelt szerződés] (2) bekezdését, a Pp. 3. § (3), 163. § (2), 164. § (1), 196. § (1), 197. § (2), 206. § (1)-(2) bekezdését. A jogszabálysértést azzal indokolta, hogy mindkét fokú bíróság helytelenül mérlegelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat. Dr. V. D. Gy. az összeg átvételét tagadta, állítását magánszakértői vélemény igazolta. A poligráfos vizsgálatra, az alperes bankszámláinak lekérdezésére, a vitatott keltezésű teljesítést elismerő okiratot szerkesztő és ellenjegyző ügyvéd tanúkénti meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítvány az alperes ellenzése miatt meghiúsult. B. A. nem tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy az alperes ügyvezetőjének a 47 000 000 forint készpénzt kölcsön vagy ajándék jogcímen szolgáltatta. A vételárhátralékba az alperes nem számította be a 18 706 000 forint lejárt jutalék követelését, a beszámítás mellőzését az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták. Csak az okiratot szerkesztő és ellenjegyző ügyvéd tanúkénti kihallgatása tisztázná, hogy a teljesítésigazolást mikor és hol ellenjegyezte, a tanúk mikor írták alá. Tévesen tulajdonított jelentőséget a bíróság annak, hogy az önerő megfizetését a felperes 2016. december 16-i levelében tette vitássá. Iratellenes megállapítás, hogy dr. V. D. Gy. a felperes képviselőjeként járt el az adásvételi szerződés és annak teljesítése során, mert azt nem igazolja a szabálysértési eljárásban csatolt okirat, nem hatalmazta fel az irodát, az ügyvédet a szerződés megkötésére, módosítására, jogcselekmény elvégzésére. A dr. V. D. Gy. kezeihez történt esetleges teljesítés ezért nem minősíthető a felperes javára történt teljesítésnek. Dr. V. D. Gy. tanácsadói közreműködése nem minősíthető a Ptk. 6:18. §-a szerinti vélelmezett és látszaton alapuló képviseletnek sem. A keret- és az adásvételi szerződés szerint a vételárelőleget az eladó bankszámlájára utalással kellett teljesíteni, a szerződés módosítása kizárólag írásban érvényes. A helytelen mérlegelés következtében a tényállás helytelen megállapítása és a helytelen tényállásra alapított ítéleti döntések okozták a szerződés teljesítésére, a képviseletre vonatkozó anyagi jogi jogszabályok megsértését. A felperes ügyvezetője a teljesítésigazolást azért írta alá, mert a vételárat finanszírozó bank előtt igazolni kellett az alperes által a vételárhoz igényelt hitel folyósításához az önerő teljesítését és az alperes ígérte a teljesítést. Ezért hivatkozik a felperes az alperes által történt megtévesztésre és így a teljesítésigazolás, mint egyoldalú nyilatkozat színlelt volt, erre a színlelésre az alperes vette rá a felperes ügyvezetőjét.
[11] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a jogerős ítélet a hivatkozott okokból nem jogszabálysértő. A jogerős ítélet az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárt és helyesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetéseket vont le, azokkal a Kúria is egyetértett. A Kúria a felülvizsgálati kérelem érvei ellenében mutat rá a következőkre.
[13] A felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat, a jogerő áttörésének kivételes eszköze, amelyre csak a törvényben meghatározott esetekben és feltételek fennállása esetén kerülhet sor. A Kúria felülbírálati lehetőségének a tartalmi és perjogi kereteit meghatározza a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértés és annak tartalmi körülírása, az arra vonatkozóan kifejtett jogi álláspont és a jogszabálysértésre való hivatkozásnak a felülvizsgálati kérelemben ismertetett indokai [Pp. 272. § (2), 275. § (2) bekezdés, 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3., 4.]. A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélet valamennyi rendelkezését csak formálisan támadta és nem érintette a negyedik keresetet elutasító ítéleti rendelkezést.
[14] A marasztalási kereset kapcsán annyiban helyes a felülvizsgálati kérelem, hogy az eljárt bíróságoknak arról kellett dönteniük, hogy a felek által a perben rendelkezésre bocsátott bizonyítékok igazolják-e a 2016. július 21-én keltezett "Nyilatkozat (Teljesítési igazolás)" okiratba foglalt elismerését a felperes törvényes képviselőjének arra, hogy az alperes megfizette a vételár első részét - 46 464 015 forintot - dr. V. D. Gy. ügyvéd - mint a felperes képviseletében eljáró személy - kezeihez. A Kúria rögzíti, hogy a 2016. július 21-én keltezett okiratba foglalt teljesítésigazolás nem dr. V. D. Gy.-nek, vagy más személynek, hanem a felperes törvényes képviselőjének, V. Z. J. ügyvezetőnek az elismerő nyilatkozata a vételárelőleg megfizetéséről. Az okirat, mint a gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított és szabályszerűen aláírt, a felperes cégbélyegzőjével ellátott okirat, a Pp. 196. § (1) bekezdés d) pontja alá eső magánokirat, az az N. Ügyvédi Iroda részéről eljárt ügyvéd ellenjegyzése, illetve tanúk nélkül is teljes bizonyító erejű. A Kúria egyetértett az eljárt bíróságokkal abban, hogy a felperes egyoldalú jognyilatkozatának az érvénytelensége a Ptk. 6:92. § (2) bekezdése alapján, kétoldalú akarathiba hiányában nem állapítható meg. A felülvizsgálati kérelem e jogszabálysértés kapcsán a felperes jogi álláspontját, indokait nélkülözi.
[15] A Ptk. 6:34. §-a, a teljesítés általános szabálya szerint a szolgáltatást a kötelem tartalmának megfelelően kell teljesíteni. Az ingatlan-adásvételi szerződés kapcsán a vevő alperes részéről a kötelem tartalmának megfelelő teljesítés a vételár mint pénztartozás teljesítését jelentette. A meghatározott összeg megfizetéséből álló szerződéses kötelezettségének az alperes a Ptk. 6:42. § (1) bekezdése szerint eleget tehetett nem csupán a jogosult fizetési számlájára való befizetés vagy átutalás útján, hanem a pénz tulajdonjogának a jogosult részére való átruházásával is. A Ptk. e diszkrecionális szabályától a szerződő felek kifejezett megállapodással eltérhetnek. Miután az alperes szerződésből fakadó kötelezettsége a pénztartozás teljesítése volt, annak szerződésben kikötött módjától a szerződő felek a szerződés módosítása nélkül is eltérhettek és a perbeli esetben a teljesítésnek az eladó felperes általi elfogadásával el is tértek. A jogerős ítélet indokolása kitért arra is, hogy az alperes beszámítással történő teljesítését kizárta a beszámítandó követelés felek között vitatott volta.
[16] Az ingatlan-adásvételi szerződés teljesítése során a felperes ügyleti képviselete, dr. V. D. Gy. jogosultsága a vételár átvételére a perbeli esetben nem kívánt kifejezett írásbeli meghatalmazást, az megállapítható volt egyéb körülmények értékelésével, tanúvallomások alapján. A képviseleti jog ugyanis nem csak jogszabályon, bírósági vagy hatósági határozaton, létesítő okiraton vagy meghatalmazáson alapulhat [Ptk. 6:11. §, 6:4. § (2) bekezdés, 6:15. § (1) bekezdés]. A Ptk. 6:38. § (2) bekezdése szerint azt, aki felmutatja a jogosult írásba foglalt elismerő nyilatkozatát, a teljesítés elfogadására jogosított személynek kell tekinteni, kivéve, ha a körülményekből nyilvánvaló, hogy a teljesítés elfogadására nem jogosult. Ez a látszaton alapuló képviselet nevesített esete. A Kúria e rendelkezésre tekintettel annyiban kiegészíti a másodfokú bíróság jogi indokolását, hogy a felperes törvényes képviselőjének elismerő nyilatkozatát felmutató dr. V. D. Gy. ügyvédet az alperes helyesen tekintette a teljesítése elfogadására jogosított személynek. A másodfokú bíróság által - a Ptk. 6:18. § (2) bekezdése alkalmazásával - a jogerős ítéletben részletesen és helytállóan értékelt körülmények a Kúria szerint megerősítik, hogy az ügyvéd a teljesítés, a készpénzfizetés elfogadására jogosított személy volt (Ptk. 6:17. §). A körülményekből tehát nem volt nyilvánvaló, hogy dr. V. D. Gy. a teljesítés elfogadására ne lett volna jogosult, sőt: azok alapján ennek éppen az ellenkezőjére lehetett következtetni. Az alperes pénztartozása teljesítésre került akkor, amikor az ügyvéd részéről a pénz átvétele megtörtént, a készpénz birtokát megszerezte. A látszaton alapuló képviselet Ptk. 6:38. § (2) bekezdésében szabályozott törvényi tényállása szerint a jogosult írásba foglalt elismerő nyilatkozata időben megelőzi a kötelezett teljesítését, ennek felel meg a másodfokú bíróság által megállapított történeti tényállás, amely szerint az okirat ellenében napokkal később történt a pénz átadása, emiatt szerepel csak az okirat alperes által csatolt példányán tanúként a pénzt átadó és átvevő H. G. és dr. V. D. Gy. - okszerűen nem az okirat keltezésével egyidejű - aláírása. A Kúria ezért egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy az okiratszerkesztő ügyvéd tanúvallomása nem eredményezhetett volna felperesre kedvező érdemi döntést.
[17] Szemben a Pp. 195. § (1) bekezdésében definiált közokirattal, a 196. § (1) bekezdésében szabályozott magánokirat nem bizonyítja az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, a nyilatkozat megtételének idejét és módját, csupán - az ellenkező bebizonyításáig - arra szolgál teljes bizonyítékul, hogy a kiállítója a nyilatkozatot megtette, elfogadta, vagy magára kötelezőnek ismerte el. A Kúria osztotta a másodfokú bíróság azon, a per helyesen értékelt adataiból a tényállás-megállapítás szabálya, a Pp. 206. § (1) bekezdés rendelkezései szerint levont következtetését, miszerint az alperes a perben bizonyította a felperes képviseletében eljárt dr. V. D. Gy. kezeihez történt teljesítését. Az eljárt bíróságok e tekintetben a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapították meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékelték és meggyőződésük szerint bírálták el. A mérlegelés kiterjedt egyrészt az egyes bizonyítékok bizonyító erejének megállapítására, másrészt a bizonyítékoknak és a felek, valamint a per egyéb résztvevői magatartásának egybevetésére és a maguk összességében való értékelésére. A másodfokú bíróság a jogerős ítéletének az indokolásában részletesen számot adott a bizonyítékok mérlegelésének mikéntjéről és eredményéről. A bírói mérlegelés felülvizsgálati kérelemmel való támadhatóságáról a Kúria több határozatában foglalt állást. Ezek lényege, hogy - főszabály szerint - nem állapítható meg jogszabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja (BH 1994.221., 1994.195., 1994.86.). Megalapozhatja viszont a felülvizsgálati kérelmet a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése (BH 1994.196.), az, ha a bíróság által megállapított tényállás iratellenes, hiányos vagy logikai ellentmondásokat tartalmaz (BH 1994.85., 1993.768.). A Kúria a perbeli esetben nem látott lehetőséget a bizonyítékok felülmérlegelésére, ismételt egybevetésükre, értékelésükre, mert a felülvizsgálati kérelemben hivatkozottakból a jogerős ítélettől eltérő következtetésre nem lehet jutni.
[18] Helytállóan ítélte úgy a másodfokú bíróság, hogy a perben a releváns adatok feltárása megtörtént. A Pp. 3. § (3) és (4), a 163. § (1) bekezdése értelmében a polgári perben a bizonyítás nem parttalan, kizárólag a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok beszerzésére korlátozódik. A feleket is csak a jogvita eldöntése érdekében, a bizonyításra szoruló tények körében terheli tényállítási, peranyag-szolgáltatási és bizonyítási kötelezettség. Ugyanígy a bíróság is a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett szükséges bizonyítást rendelhet el, a szükségtelen bizonyítási indítványt köteles mellőzni azzal, hogy annak okaira a Pp. 221. § (1) bekezdése szerint utalnia kell az ítélete indokolásában. Az eljárt bíróságok ennek eleget tettek. Az érdemi döntés a Kúria álláspontja szerint sem igényelt további bizonyítást, a felperes további - a Pp. 3. § (4) bekezdése alapján, mint a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen - bizonyítási indítványainak a teljesítését. Az alperes nem bankszámláról történt teljesítést állított, így a számlavezető bank megkeresése szükségtelen volt csakúgy, mint a pénzátadás kapcsán érintett személyek poligráfos vizsgálata is. A Kúria azzal egészíti ki a jogerős ítélet indokolását, hogy a polgári perben nem irányadó a felperes által a poligráfos vizsgálat kapcsán felhívott jogszabály [a belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól szóló - 2018. július 1-től hatálytalan - 23/2003. (VI. 24.) BM-IM rendelet és eseti döntés]. A BH 1997.115. számú döntés szerint "A pszichológiai szakértői vizsgálat és ennek keretében a poligráfos vizsgálat eredménye - más bizonyítékokkal együtt - vehető figyelembe a büntetőeljárás során".
[19] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 21.216/2020/7.)

***

TELJES HATÁROZAT

A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
í t é l e t e

Az ügy száma: Pfv.V.21.216/2020/7.
A tanács tagjai: dr. Puskás Péter a tanács elnöke
dr. Kocsis Ottilia előadó bíró
dr. Csesznok Judit Anna bíró
A felperes: W. F. Kft.
A felperes képviselője: Sarkantyu Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Sarkantyu Lajos ügyvéd
Az alperes: D. I. Kft.
Az alperes képviselője: dr. Kovácsházy Eszter ügyvéd
A per tárgya: vételár megfizetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Győri Ítélőtábla Gf.II.20.052/2020/7.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Veszprémi Törvényszék 4.G.40.022/2018/74/I.

Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 796.000 (hétszázkilencvenhatezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget és felhívásra az állam részére 3.500.000 (hárommillió ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a 2016. május 18-án létrejött adásvételi szerződéssel átruházta az alperesre több s.-i ingatlanát 185.464.015 forint vételár ellenében. A szerződés szerint a vételárból a vevő az eladó bankszámlájára történő teljesítéssel, 2016. július 15. napjáig, megfizet - önerőként, a hitel folyósításának a feltételeként - 46.464.015 forint vételár előleget, 2016. július 31. napjáig pedig - a felvenni kívánt hitelből - 139.000.000 forint vételár hátralékot. A vevő az ingatlanokat az utolsó vételárrész eladó bankszámláján történő jóváírásával egyidejűleg volt jogosult és köteles birtokba venni. Az eladó a teljes vételár kiegyenlítésével egyidejűleg feltétlen, végleges és visszavonhatatlan hozzájárulását adta ahhoz, hogy a tulajdonjogát a földhivatal törölje és a vevő tulajdonjogát bejegyezze. A peres felek, valamint a perben nem álló A. Kft. által ugyanekkor kötött "Keretszerződés" szerint az alperes további s.-i ingatlanokat is vásárolt a felperestől. Az ingatlanok birtokát az eladó csak azt követően volt jogosult és köteles a vevőkre átruházni, ha a vevők valamennyi ingatlan vételárát hiánytalanul megfizették. A birtokátruházás napja az utolsó vételárrészlet maradéktalan megfizetését követő 5. munkanap volt. Kikötötték az eladó elállási jogát arra az esetre, ha a vevő a vételárat hiánytalanul nem fizeti meg. A 2016. május 18-án kötött letéti szerződés szerint az adásvételi szerződést készítő és ellenjegyző N-Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. N. B. ügyvéd) a felperes bejegyzési engedélyét a vételár teljes kifizetésének az adásvételi szerződésben rögzített módon történő igazolását követően volt köteles benyújtani az illetékes földhivatalhoz.
[2] A 2016. július 21-én keltezett "Nyilatkozat (Teljesítési igazolás)" okiratban a felperes elismerte, hogy az adásvételi szerződés rendelkezéseinek megfelelően a bankszámlájára 46.464.015 forint vételár előleg a vevő (alperes) részéről megfizetésre került, a késedelmes teljesítést késedelmi kamat, kötbérigény és egyéb jogok érvényesítése nélkül elfogadta. A 36/A/10. sorszám alatt az iratokhoz csatolt - szövegében az 1/F/4. és 13/A/3. sorszám alatti okiratokkal azonos - teljesítés igazoláson az okiratot, az ellenjegyző ügyvéd aláírása és bélyegzője mellett tanúként aláírta dr. V. D. Gy. ügyvéd és az alperes ügyvezetője, H. G. is. A vételárból fennmaradó 139.000.000 forint 2016. július 27-én került jóváírásra a felperes bankszámláján. Az ingatlanok birtokba adása 2016. augusztus 5-én történt, az alperes tulajdonjogát dr. N. B. ügyvéd 2016 novemberében benyújtott kérelmére a földhivatal 2017. január 12-én bejegyezte.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperes a módosított keresetében az alperes kötelezését kérte 46.464.015 forint vételár, és annak 2016. július 15. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére a "Nyilatkozat (Teljesítési igazolás)" valótlan tartalmára hivatkozással. A második keresetében e jognyilatkozata tévedésen, megtévesztésen alapuló érvénytelenségét; a harmadik keresetében a hatálytalanságát kérte megállapítani; a "negyedik" keresetében az alperest az ingatlan-nyilvántartási eljárásban a 46.464.015 forint megfizetésének az igazolására kérte kötelezni. A marasztalási keresete indokaként a nyilatkozata érvénytelenségére hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:9. §, 6:92. § (2); 6:88. § (1) bekezdése alapján. Az érvei szerint a vételár önerő részét nem kapta meg, dr. V. D. Gy. ügyvédnek annak átvételére nem volt meghatalmazása. Csatolta a poligráfos vizsgálatáról készült magánszakértői véleményt, kérte az ismételt és H.G. és B. A. is kiterjedő poligráfos vizsgálatot.
[4] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, állította, hogy készpénzben, a felperest képviselő dr. V. D. Gy. teljesített.

Az első- és másodfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolása szerint a teljesítést elismerő nyilatkozat tévedés, megtévesztés címén történt megtámadása alaptalan, az egyoldalú nyilatkozat érvényessége szempontjából a színlelés közömbös [Ptk. 6:92. § (1) bekezdése]. Összességében a per adatai alapján megállapította, hogy a teljes bizonyító erejű magánokirattal szemben a felperes nem igazolta, hogy az alperes az önerőt nem fizette meg, ezért a vételár megfizetésére irányuló elsődleges kereseti kérelmét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján elutasította. Emiatt a további - jogi indokolással alá nem támasztott - kereseti kérelmek okafogyottá váltak. Megállapította, hogy az adásvételi szerződések teljesítése során dr. V. D. Gy. ügyvéd jogosult volt a felperes képviseletében eljárni. A teljesítés és a képviseleti jog bizonyítékai közül kiemelte a S.-i Rendőrkapitányság 2017. július 6-án felvett jegyzőkönyvének mellékleteként csatolt, 2015. május 1-én keltezett meghatalmazást, az ügyvéd nyilatkozatát a rendőrségi meghallgatás során és a S.-i Járásbíróság előtt P.20.629/2017. számon az alperes által bérleti díj megfizetése iránt indított (a továbbiakban: párhuzamos) perben előadottakat (6. sorszámú jegyzőkönyv), valamint az általa az alperes képviselőjéhez írt e-mailek tartalmát. Az okiratszerkesztő ügyvéd szerint is az egyes szerződési feltételeket dr. V. D. Gy.-el kellett egyeztetni és ő járt el az ingatlanok birtokbaadása során is. Az elsőfokú bíróság részletesen értékelte a tanúk vallomásait. Nem értékelte az alperes terhére azt, hogy nem adott felmentést az okiratszerkesztő ügyvédnek a titoktartás alól, mert az ügyvéddel szemben több eljárást is indított, így tőle elfogulatlan tanúvallomás nem volt várható. Mellőzte, mint szükségtelent az alperes számlavezető bankjának a megkeresését és a tanúk poligráf vizsgálatát is, mert a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a polgári perben eljáró bíróság feladata a bizonyítékok értékelése, a tanúk szavahihetőségének a megítélése.
[6] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott Gf.II.20.052/2020/6. számú végzésével érdemi vizsgálat nélkül elutasította a felperes G.40.022/2018/11. szám alatti beadványát követő keresetváltoztatásait ("második és harmadik kereset"); az ítéletével pedig az elsőfokú bíróság ítéletét - az indokolás módosítása és kiegészítése mellett - helybenhagyta. A másodfokú bíróság a negyedik kereset ítéletével történt elutasítását azzal indokolta, hogy a bíróság az alperes tulajdonjoga bejegyezhetősége olyan feltételéről, amit jogszabály rendez, nem rendelkezhet és az alperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba már bejegyzésre került. Az első kereset és a bizonyítási teher kapcsán rögzítette, hogy a keresettel érintett nyilatkozat (1/F/4) az alperest terhelő önerő teljesítését igazolja. A teljes bizonyító erejű okirathoz fűződő törvényi vélelem nem az okirat tartalmi valóságára vonatkozik (Kúria Pfv.II.21.809/2008/6.; Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.001/2007/4.), a nyilatkozattal szemben a bizonyítás a Pp. 196. § (1) bekezdése alapján a felperest terhelte. A másodfokú bíróság szerint a tartozás megfizetését elismerő nyilatkozattal ellentétes irányú igényérvényesítés két módon vezethet eredményre: a nyilatkozattevő hivatkozhat a jognyilatkozata érvénytelenségére, de bizonyíthatja azt is, hogy az okirat tartalmával szemben az abban elismert teljesítésre nem került sor, a teljesítettként elismert tartozás fennáll (Kúria Gfv.IX.30.206/2006/4.). Érvényes nyilatkozat esetén a nyilatkozattevőnek kell bizonyítania azt, hogy a kötelezett tartozása a nyilatkozata ellenére fennáll (Kúria Gfv.IX.30.026/2007/4.). A jogerős ítélet szerint helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy jognyilatkozat nem érvénytelen sem a Ptk. 6:92. § (2) bekezdése alapján, sem a felperes tévedése, illetve megtévesztése miatt. A peradatok nem támasztják alá azt, hogy az önerő teljesítésének színlelt elismerése történt a banki finanszírozás érdekében, sem azt, hogy az alperes magatartása a felperes tévedését okozta, őt megtévesztette.
[7] A bíróság a bizonyítás alapján az alakilag szabályszerűen kiállított okirat tartalmi valótlanságát is szabadon mérlegelheti (Pp. 206. § (1) bekezdés.). Az okirat tartalma megdőlt: nem történt a felperes bankszámlájára átutalás. Ezzel a bizonyítási teher is megfordult és - az elsőfokú ítélet érvelésével szemben - a teljesítésre hivatkozó alperest terhelte annak igazolása, hogy az önerőt a nyilatkozatban foglaltakhoz képest ugyan más helyen és időben, de megfizette. Az eljárási hiba azonban nem adott alapot sem az elsőfokú ítélet megváltoztatására, sem hatályon kívül helyezésére [1/2014. (VI.30.) PK vélemény 5. és 6. pont]. A mulasztás (téves tájékoztatás) ugyanis a felet eljárási jogai teljeskörű gyakorlásában nem korlátozta: a felek tisztában voltak az őket terhelő bizonyítási kötelezettséggel. A felperes előterjeszthette és elő is terjesztette az alperes teljesítését igazoló/cáfoló érveit és annak bizonyítékait. A másodfokú bíróság szerint a felek által előterjesztett bizonyítékokat az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint helyesen értékelte a tényleges tartalmuk szerint: a közvetett bizonyítékok kellően zárt láncolatával igazolt, hogy a teljesítés az okiratban foglaltakhoz képest más helyen, időpontban és módon, de megtörtént, s ehhez képest a felperes ellenbizonyítása sikertelen volt. Az elsőfokú bíróság okszerűen mellőzte, mint szükségtelent a felperes további bizonyítási indítványainak a teljesítését. A beszámítással történő teljesítést kizárta az, hogy a felek között a beszámítandó követelés vitatott volt. A másodfokú bíróság kiemelten értékelte a felperes igényérvényesítésének az "evolúcióját", mert az eredeti hivatkozása szerint nem észlelte a nyilatkozatban a múlt idő használatát és az alperes e tévedését használta ki a tulajdonjoga bejegyzéséhez. A későbbi érvei szerint azonban a nyilatkozatot jóhiszeműen, az alperes ügyvezetőjének ellenőrizetlen tényállítására, a korábbi jó üzleti kapcsolatra alapozottan, a tartalmi valóságának az ellenőrzése nélkül írta alá. A per egyéb adatai azonban a felperes tévedését, megtévesztését, de még a figyelmetlenségét sem támasztották alá, az alperes érvelésével álltak összhangban.
[8] Dr. V. D. Gy. a jogerős ítélet szerint is a felperes képviselőjeként járt el az adásvételi szerződés és a teljesítés során. Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte ezt alátámasztó bizonyítékként a szabálysértési eljárásában csatolt meghatalmazást, és dr. V. D. Gy. tanúvallomását, illetve a párhuzamos perbeli nyilatkozatát. A per adatai alátámasztják az alperes azon előadását, miszerint az ügy tényleges ura is dr. V. D. Gy. volt. A törvényes képviselő a szerződés aláírásán kívül nem jelent meg a szerződéskötés - az e-mailváltás, a szerződési feltételek, tartalom meghatározása - során, még azzal sem volt tisztában, hogy ügyvezetői minősége fennáll-e (43. sorszámú jegyzőkönyv 3. oldal). Az alperesnek dr. Vas D. Györggyel kellett egyeztetni, akinek rendelkezési joga volt a felperes számlái felett is. A képviselői minőségét támasztotta alá H. G. és Horváth Márton Imre tanúvallomása (35. számú jegyzőkönyv). Mindezek írásbeli meghatalmazás nélkül is megalapozzák a Ptk. 6:18. § szerinti látszaton alapuló képviseletet. A dr. V. D. Gy. kezeihez történt, az alperes által igazolt teljesítés ezért a kötelmet megszüntető hatállyal bírt akkor is, ha a felek szerződése eltérő fizetési módot szabályoz. Az alperes előadásával összhangban áll az, hogy a 13/A/3. sorszám alatt csatolt teljesítés igazoláson az okirat ellenében történt pénzátadás miatt szerepel a tanúk - az alperes előadása szerint a pénz átadása során eljárt H. G. és dr. V. D. Gy. - aláírása. Dr. V. D. Gy. magyarázata ellenében az alperes azt is valószínűsítette, hogy a támadott okiraton feltüntetett időpontban (2016.06.21.) H. G. nem tartózkodott a N. Ügyvédi Irodában. Az alperes érvelésével összhangban az ügyvédi ellenjegyzés szöveges része is kézírással került a géppel szerkesztett iratra, ami - egyidejű aláírás esetén - nem indokolt. Az nem volt vitatott, hogy a feltüntetett időpontot napokkal követően H. G. és dr. V. D. Gy. találkozott egymással, mégpedig időben akkor, amikor H. G. a házastársát - az okirat aláírásának állított helyszínére - bizonyítottan orvosi kezelésre vitte. A pénz átadásának körülményeivel kapcsolatban dr. V. D. Gy. tanúvallomásában elszólta magát annak a tagadásával, hogy a párhuzamos perben előadottaknak megfelelően, zacskóban adta át részére H. G. az önerőnek megfelelő összeget. Az előzményi perben ugyanis e körülmény (melyet jelen perben adott elő H. G.) fel sem merült. A pénz átadásának körülményeit alátámasztotta H-Sz. K. tanúvallomása, az önerő forrását igazolta id. B. A. tanú vallomása. A teljesítést cáfoló bizonyítékok közül helyesen vetette el az elsőfokú bíróság dr. V. D. Gy.nek a korábbi nyilatkozataival (S.-i Járásbíróság P.20.629/2017/6. számú jegyzőkönyv) és a per egyéb adataival egyaránt ellentétes perbeli tanúvallomását. A másodfokú bíróság kiemelte azt is, hogy a hitel folyósítása után az alperes lépett fel a felperessel szemben követeléssel, a felperes eleget tett a vételár megfizetéséhez kötött birtokba adási kötelezettségének, az önerő megfizetését csak 2016. decemberben tette vitássá.
[9] A jogerős ítélet szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 3. § (4) bekezdése alapján helyesen mellőzte a felperes szükségtelen bizonyítási indítványainak - poligráfos vizsgálat, felperes számlavezető bankjának megkeresése - a teljesítését. Az alperes nem bankszámláról történő teljesítést állított, így a számlavezető bank megkeresése szükségtelen volt, a Pp. 3. § (5) bekezdése szerinti szabad bizonyítás elve ellenére is helyesen mellőzte az elsőfokú bíróság a pénzátadás kapcsán érintett személyek poligráfos vizsgálatát. Erre a hozzájárulásuk hiányában lehetősége sem lett volna, így az elmaradása nem értékelhető az alperes terhére (még a törvényes képviselő vonatkozásában sem). Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra is, hogy a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a tanúk, illetve a törvényes képviselők szavahihetőségének megítélése - szakértő közreműködést nem igénylő módon - a bíróság feladata, így dr. V. D. Gy. vizsgálati eredménye is súlytalan. Bár általában az okiratszerkesztő ügyvéd tanúkénti meghallgatásának elmaradása a hozzájárulástól elzárkózó fél terhére értékelendő, a jelen esetben azonban lényeges körülmény, hogy az ügyvéd a felperes maximális bizalmát élvező személy volt, aki ellen ugyanakkor utóbb az alperes több eljárást indított, így az ügyvédtől - a saját eljárása jogszerűségét is felvető ügyben - elfogulatlan tanúvallomás nem volt várható. A bizonyítékokkal szemben az okiratszerkesztő ügyvéd felperesre kedvező tanúvallomása sem alapozta volna meg a keresetet.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének helyt adó, az alperest 46.464.015 forint vételár megfizetésére kötelező határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályként jelölte meg: a Ptk. 6:154. § [A kötelezett késedelmének jogkövetkezményei] (1), a 6:155. § [Fizetési késedelem vállalkozások közötti szerződésben, valamint pénztartozás fizetésére kötelezett hatóság szerződése esetén] (1), 6:15. § [Meghatalmazás] (2), a 6:9. §-t [A szerződés szabályainak megfelelő alkalmazása], a 6:2. § [Kötelemkeletkeztető tények] (1), a 6:92. § [Titkos fenntartás, színlelt szerződés] (2) bekezdését, a Pp. 3. § (3), 163. § (2), 164. § (1), 196. § (1), 197. § (2), 206. § (1)-(2) bekezdését. A jogszabálysértést azzal indokolta, hogy mindkét-fokú bíróság helytelenül mérlegelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat. Dr. V. D. Gy. az összeg átvételét tagadta, állítását magánszakértői vélemény igazolta. A poligráfos vizsgálatra, az alperes bankszámláinak lekérdezésére, a vitatott keltezésű teljesítést elismerő okiratot szerkesztő és ellenjegyző ügyvéd tanúkénti meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítvány az alperes ellenzése miatt meghiúsult. B. A. nem tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy az alperes ügyvezetőjének a 47.000.000 forint készpénzt kölcsön vagy ajándék jogcímen szolgáltatta. A vételárhátralékba az alperes nem számította be a 18.706.000 forint lejárt jutalék követelését, a beszámítás mellőzését az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták. Csak az okiratot szerkesztő és ellenjegyző ügyvéd tanúkénti kihallgatása tisztázná, hogy a teljesítés igazolást mikor és hol ellenjegyezte, a tanúk mikor írták alá. Tévesen tulajdonított jelentőséget a bíróság annak, hogy az önerő megfizetését a felperes 2016. december 16-i levelében tette vitássá. Iratellenes megállapítás, hogy dr. V. D. Gy. a felperes képviselőjeként járt el az adásvételi szerződés és annak teljesítése során, mert azt nem igazolja a szabálysértési eljárásban csatolt okirat, nem hatalmazta fel az irodát, az ügyvédet a szerződés megkötésére, módosítására, jogcselekmény elvégzésére. A dr. V. D. Gy. kezeihez történt esetleges teljesítés ezért nem minősíthető a felperes javára történt teljesítésnek. Dr. V. D. Gy. tanácsadói közreműködése nem minősíthető a Ptk. 6:18. § szerinti vélelmezett és látszaton alapuló képviseletnek sem. A keret- és az adásvételi szerződés szerint a vételár előleget az eladó bankszámlájára utalással kellett teljesíteni, a szerződés módosítása kizárólag írásban érvényes. A helytelen mérlegelés következtében a tényállás helytelen megállapítása és a helytelen tényállásra alapított ítéleti döntések okozták a szerződés teljesítésére, a képviseletre vonatkozó anyagi jogi jogszabályok megsértését. A felperes ügyvezetője a teljesítés igazolást azért írta alá, mert a vételárat finanszírozó bank előtt igazolni kellett az alperes által a vételárhoz igényelt hitel folyósításához az önerő teljesítését és az alperes ígérte a teljesítést. Ezért hivatkozik a felperes az alperes által történt megtévesztésre és így a teljesítésigazolás, mint egyoldali nyilatkozat színlelt volt, erre a színlelésre az alperes vette rá a felperes ügyvezetőjét.
[11] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a jogerős ítélet a hivatkozott okokból nem jogszabálysértő. A jogerős ítélet az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárt és helyesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetéseket vont le, azokkal a Kúria is egyetértett. A Kúria a felülvizsgálati kérelem érvei ellenében mutat rá a következőkre.
[13] A felülvizsgálat, mint rendkívüli jogorvoslat, a jogerő áttörésének kivételes eszköze, amelyre csak a törvényben meghatározott esetekben és feltételek fennállása esetén kerülhet sor. A Kúria felülbírálati lehetőségének a tartalmi és perjogi kereteit meghatározza a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértés és annak tartalmi körülírása, az arra vonatkozóan kifejtett jogi álláspont és a jogszabálysértésre való hivatkozásnak a felülvizsgálati kérelemben ismertetett indokai [Pp. 272. § (2), 275. § (2) bekezdés, 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3., 4.]. A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélet valamennyi rendelkezését csak formálisan támadta és nem érintette a negyedik keresetet elutasító ítéleti rendelkezést.
[14] A marasztalási kereset kapcsán annyiban helyes a felülvizsgálati kérelem, hogy az eljárt bíróságoknak arról kellett dönteniük, hogy a felek által a perben rendelkezésre bocsátott bizonyítékok igazolják-e a 2016. július 21-én keltezett "Nyilatkozat (Teljesítési igazolás)" okiratba foglalt elismerését a felperes törvényes képviselőjének arra, hogy az alperes megfizette a vételár első részét - 46.464.015 forintot - dr. V. D. Gy. ügyvéd, mint a felperes képviseletében eljáró személy, kezeihez. A Kúria rögzíti, hogy a 2016. július 21-én keltezett okiratba foglalt teljesítés igazolás nem dr. V. D. Gy.nek, vagy más személynek, hanem a felperes törvényes képviselőjének, V. Z. J. ügyvezetőnek az elismerő nyilatkozata a vételár előleg megfizetéséről. Az okirat, mint a gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított és szabályszerűen aláírt, a felperes cégbélyegzőjével ellátott okirat, a Pp. 196. § (1) bekezdés d) pontja alá eső magánokirat, az a N. Ügyvédi Iroda részéről eljárt ügyvéd ellenjegyzése, illetve tanúk nélkül is teljes bizonyító erejű. A Kúria egyetértett az eljárt bíróságokkal abban, hogy a felperes egyoldalú jognyilatkozatának az érvénytelensége a Ptk. 6:92. § (2) bekezdése alapján, kétoldalú akarathiba hiányában nem állapítható meg. A felülvizsgálati kérelem e jogszabálysértés kapcsán a felperes jogi álláspontját, indokait nélkülözi.
[15] A Ptk. 6:34. §, a teljesítés általános szabálya szerint a szolgáltatást a kötelem tartalmának megfelelően kell teljesíteni. Az ingatlan adásvételi szerződés kapcsán a vevő alperes részéről a kötelem tartalmának megfelelő teljesítés a vételár, mint pénztartozás teljesítését jelentette. A meghatározott összeg megfizetéséből álló szerződéses kötelezettségének az alperes a Ptk. 6:42. § (1) bekezdése szerint eleget tehetett nem csupán a jogosult fizetési számlájára való befizetés vagy átutalás útján, hanem a pénz tulajdonjogának a jogosult részére való átruházásával is. A Ptk. e diszkrecionális szabályától a szerződő felek kifejezett megállapodással eltérhetnek. Miután az alperes szerződésből fakadó kötelezettsége a pénztartozás teljesítése volt, annak szerződésben kikötött módjától a szerződő felek a szerződés módosítása nélkül is eltérhettek és a perbeli esetben a teljesítésnek az eladó felperes általi elfogadásával el is tértek. A jogerős ítélet indokolása kitért arra is, hogy az alperes beszámítással történő teljesítését kizárta a beszámítandó követelés felek között vitatott volta.
[16] Az ingatlan adásvételi szerződés teljesítése során a felperes ügyleti képviselete, dr. V. D. Gy. jogosultsága a vételár átvételére a perbeli esetben nem kívánt kifejezett írásbeli meghatalmazást, az megállapítható volt egyéb körülmények értékelésével, tanúvallomások alapján. A képviseleti jog ugyanis nem csak jogszabályon, bírósági vagy hatósági határozaton, létesítő okiraton vagy meghatalmazáson alapulhat [Ptk. 6:11. §, 6:4. § (2) bekezdés, 6:15. § (1) bekezdés]. A Ptk. 6:38. § (2) bekezdése szerint azt, aki felmutatja a jogosult írásba foglalt elismerő nyilatkozatát, a teljesítés elfogadására jogosított személynek kell tekinteni, kivéve, ha a körülményekből nyilvánvaló, hogy a teljesítés elfogadására nem jogosult. Ez a látszaton alapuló képviselet nevesített esete. A Kúria e rendelkezésre tekintettel annyiban kiegészíti a másodfokú bíróság jogi indokolását, hogy a felperes törvényes képviselőjének elismerő nyilatkozatát felmutató dr. V. D. Gy. ügyvédet az alperes helyesen tekintette a teljesítése elfogadására jogosított személynek. A másodfokú bíróság által - a Ptk. 6:18. § (2) bekezdése alkalmazásával - a jogerős ítéletben részletesen és helytállóan értékelt körülmények a Kúria szerint megerősítik, hogy az ügyvéd a teljesítés, a készpénzfizetés elfogadására jogosított személy volt [Ptk. 6:17. §]. A körülményekből tehát nem volt nyilvánvaló, hogy dr. V. D. Gy. a teljesítés elfogadására ne lett volna jogosult, sőt, azok alapján ennek éppen az ellenkezőjére lehetett következtetni. Az alperes pénztartozása teljesítésre került akkor, amikor az ügyvéd részéről a pénz átvétele megtörtént, a készpénz birtokát megszerezte. A látszaton alapuló képviselet Ptk. 6:38. § (2) bekezdésében szabályozott törvényi tényállása szerint a jogosult írásba foglalt elismerő nyilatkozata időben megelőzi a kötelezett teljesítését, ennek felel meg a másodfokú bíróság által megállapított történeti tényállás, amely szerint az okirat ellenében napokkal később történt a pénz átadása, emiatt szerepel csak az okirat alperes által csatolt példányán tanúként a pénzt átadó és átvevő H. G. és dr. V. D. Gy. - okszerűen nem az okirat keltezésével egyidejű - aláírása. A Kúria ezért egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy az okiratszerkesztő ügyvéd tanúvallomása nem eredményezhetett volna felperesre kedvező érdemi döntést.
[17] Szemben a Pp. 195. § (1) bekezdésében definiált közokirattal, a 196. § (1) bekezdésben szabályozott magánokirat nem bizonyítja az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, a nyilatkozat megtételének idejét és módját, csupán - az ellenkező bebizonyításáig - arra szolgál teljes bizonyítékul, hogy a kiállítója a nyilatkozatot megtette, elfogadta, vagy magára kötelezőnek ismerte el. A Kúria osztotta a másodfokú bíróság azon, a per helyesen értékelt adataiból a tényállás megállapítás szabálya, a Pp. 206. § (1) bekezdés rendelkezései szerint levont következtetését, miszerint az alperes a perben bizonyította a felperes képviseletében eljárt dr. V. D. Gy. kezeihez történt teljesítését. Az eljárt bíróságok e tekintetben a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapították meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékelték és meggyőződésük szerint bírálták el. A mérlegelés kiterjedt egyrészt az egyes bizonyítékok bizonyító erejének megállapítására, másrészt a bizonyítékoknak és a felek, valamint a per egyéb résztvevői magatartásának egybevetésére és a maguk összességében való értékelésére. A másodfokú bíróság a jogerős ítéletének az indokolásában részletesen számot adott a bizonyítékok mérlegelésének mikéntjéről és eredményéről. A bírói mérlegelés felülvizsgálati kérelemmel való támadhatóságáról a Kúria több határozatában foglalt állást. Ezek lényege, hogy - főszabály szerint - nem állapítható meg jogszabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja (BH 1994.221., BH 1994.195., BH 1994.86.). Megalapozhatja viszont a felülvizsgálati kérelmet a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése (BH 1994.196.), az, ha a bíróság által megállapított tényállás iratellenes, hiányos vagy logikai ellentmondásokat tartalmaz (BH 1994.85., BH 1993.768.). A Kúria a perbeli esetben nem látott lehetőséget a bizonyítékok felülmérlegelésére, ismételt egybevetésükre, értékelésükre, mert a felülvizsgálati kérelemben hivatkozottakból a jogerős ítélettől eltérő következtetésre nem lehet jutni.
[18] Helytállóan ítélte úgy a másodfokú bíróság, hogy a perben a releváns adatok feltárása megtörtént. A Pp. 3. § (3) és (4), a 163. § (1) bekezdése értelmében a polgári perben a bizonyítás nem parttalan, kizárólag a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok beszerzésére korlátozódik. A feleket is csak a jogvita eldöntése érdekében, a bizonyításra szoruló tények körében terheli tényállítási, peranyag-szolgáltatási és bizonyítási kötelezettség. Ugyanígy a bíróság is a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett szükséges bizonyítást rendelhet el, a szükségtelen bizonyítási indítványt köteles mellőzni azzal, hogy annak okaira a Pp. 221. § (1) bekezdés szerint utalnia kell az ítélete indokolásában. Az eljárt bíróságok ennek eleget tettek. Az érdemi döntés a Kúria álláspontja szerint sem igényelt további bizonyítást, a felperes további - a Pp. 3. § (4) bekezdése alapján, mint a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen - bizonyítási indítványainak a teljesítését. Az alperes nem bankszámláról történt teljesítést állított, így a számlavezető bank megkeresése szükségtelen volt csakúgy, mint a pénzátadás kapcsán érintett személyek poligráfos vizsgálata is. A Kúria azzal egészíti ki a jogerős ítélet indokolását, hogy a polgári perben nem irányadó a felperes által a poligráfos vizsgálat kapcsán felhívott jogszabály [a belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól szóló - 2018. július 1-től hatálytalan - 23/2003. (VI. 24.) BM-IM rendelet és eseti döntés. A BH 1997.115. számú döntés szerint "A pszichológiai szakértői vizsgálat és ennek keretében a poligráfos vizsgálat eredménye - más bizonyítékokkal együtt - vehető figyelembe a büntetőeljárás során".
[19] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.

Záró rész
[20] A felperes a Pp. 270. § (1), a 78. § (1) bekezdés alapján köteles az alperes ügyvédi munkadíjból álló, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2), (5)-(6) bekezdés alapján, a kifejtett képviseleti tevékenységgel arányban meghatározott felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni. Az illetékfeljegyzési jog kedvezményében részesített felperes a felülvizsgálati eljárási illetéket a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdés alapján köteles megfizetni.
[21] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés alapján tárgyaláson bírálta el.
[22] E határozat ellen a felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pont zárja ki.
Budapest, 2021. szeptember 21.
Dr. Puskás Péter s.k. a tanács elnöke, dr. Kocsis Ottilia s.k. előadó bíró, dr. Csesznok Judit Anna s.k. bíró
A kiadmány hiteléül:
Sz.Sz. bírósági ügyintéző
(Kúria Pfv. V. 21.216/2020/7.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.