adozona.hu
ÍH 2021.104
ÍH 2021.104
SZTRÁJK BEJELENTÉSÉVEL KAPCSOLATOS TÁJÉKOZTATÁSI KÖTELEZETTSÉG A szakszervezet nem sérti meg a tájékoztatási kötelezettségét, ha a sztrájk tényleges megtartásáról és konkrét időpontjáról való döntést megelőzően nem értesíti a sztrájkról a kérelmezőt, ezt követően azonban rövid idővel megtörténik a tájékoztatás. A jogszabályban meghatározott felkészülési időn túl a sztrájkfenyegetettség ideje alatt a sztrájkkal a munkáltatónak már egyértelműen számolnia kell [1989. évi VII. törvény 1. § (3) bek., 2. § (1) be
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kérelmező hajózási és energiaipari piaci ágazat területén nyújt különböző szervizszolgáltatásokat, tevékenysége nemzetközi szinten elsősorban a tengerjáró hajók folyamatos működésének, javításának és karbantartásának biztosítására terjed ki, míg hazai szinten több erőmű üzemeltetését, motorfelújítását és -javítását, alkatrészellátását és szervizelését látja el. A kérelmezett bértárgyalásokat folytatott a kérelmezővel bérfejlesztés elérése érdekében, majd ezek sikertelensége miatt 2020. dece...
ÍH 2021.104 SZTRÁJK BEJELENTÉSÉVEL KAPCSOLATOS TÁJÉKOZTATÁSI KÖTELEZETTSÉG
A szakszervezet nem sérti meg a tájékoztatási kötelezettségét, ha a sztrájk tényleges megtartásáról és konkrét időpontjáról való döntést megelőzően nem értesíti a sztrájkról a kérelmezőt, ezt követően azonban rövid idővel megtörténik a tájékoztatás. A jogszabályban meghatározott felkészülési időn túl a sztrájkfenyegetettség ideje alatt a sztrájkkal a munkáltatónak már egyértelműen számolnia kell [1989. évi VII. törvény 1. § (3) bek., 2. § (1) bek.].
A kérelmező hajózási és energiaipari piaci ágazat területén nyújt különböző szervizszolgáltatásokat, tevékenysége nemzetközi szinten elsősorban a tengerjáró hajók folyamatos működésének, javításának és karbantartásának biztosítására terjed ki, míg hazai szinten több erőmű üzemeltetését, motorfelújítását és -javítását, alkatrészellátását és szervizelését látja el. A kérelmezett bértárgyalásokat folytatott a kérelmezővel bérfejlesztés elérése érdekében, majd ezek sikertelensége miatt 2020. december 2. napján tájékoztatta a kérelmezőt, hogy sztrájkbizottság alapítása mellett a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény (a továbbiakban Sztrájk tv.) 2. § (1) bekezdés a) pontja alapján kollektív munkaügyi vitát kezdeményez annak érdekében, hogy 40%-os mértékű általános alapbéremelést érjen el. A kollektív munkaügyi vita keretében lefolytatandó egyeztető eljárás első időpontját 2020. december 10. napjának 15:00 órájára tűzte ki, valamint ugyanebben a levélben két órás figyelmeztető sztrájkot jelentett be, melyet 2020. december 8-án reggel 8 és 10 óra között meg is tartottak.A felek 2020. december 10. napján egyeztető tárgyalást tartottak, ahol a kérelmezett jelezte, hogy "amennyiben a felhívást követően 7 napon belül nem lesz sikeres megegyezés, a szakszervezet bármikor bejelentés nélkül sztrájkot indíthat". A kérelmezett 2020. december 15. napján taggyűlést tartott, amelyen a tagság felhatalmazta a szakszervezet elnökségét, valamint a sztrájkbizottságot arra, hogy meghatározza a sztrájk pontos időpontját és a sztrájkjog gyakorlásáról döntsön. A szakszervezet tagsága többségi döntés alapján a sztrájkban részt kívánt venni. Ezt követően a felek 2020. december 17-én, 2021. január 7., 14. és 21. napján is tárgyalásokat folytattak, melyek nem vezettek eredményre, nem született megállapodás a béremelés tárgyában.
A kérelmezett elnöksége 2021. január 25. napján reggel online ülés keretében döntött arról, hogy másnap, 2021. január 26. napján reggel 6 órától 24 órás sztrájkot kezdeményez. Erről a kérelmezett 2021. január 25. napján 12 óra 02 perckor e-mailben értesítette a kérelmezőt. A kérelmezett ugyancsak 2021. január 25. napján 13 óra 34 perckor e-mail útján kézbesítette a sztrájkfelhívást a tagság számára.
A kérelmező 2021. január 25. napján 14 óra 51 perckor kérte a bejelentés pontosítását: a résztvevők létszámának, munkakörének és a foglalkozási területnek a megjelölését. A kérelmező a levélben arra hivatkozott, hogy az együttműködési kötelezettség értelmében a jogszerű bejelentésnek tartalmaznia kell a részt vevő kollégák létszámát és munkakörét, vagy a sztrájkban érintett foglalkoztatási területet. Ennek hiányában, illetve figyelembe véve azt, hogy a közlés időpontja és a sztrájk kezdete között 5 munkaóra állt rendelkezésre arra, hogy a munkáltató gondoskodjon a helyettesítésről, minimalizálja a kötbérfizetési kötelezettségét, és meghatározza az elégséges szolgáltatás mértékét, a bejelentést nem veszi tudomásul. Kérte, hogy a munkát folytatólagosan lássák el január 26-án 6 órától is. Kérte, hogy az együttműködési kötelezettség értelmében a jogszerű tervezett sztrájkról a következő információkat közöljék: kezdő és záró időpont, elérni kívánt cél, részt vevő kollégák létszáma és munkaköre, vagy a sztrájkban érintett foglalkoztatási terület. A kérelmezett 2021. január 25-én 16 óra 30 perckor írt levelében arra hivatkozott, hogy a munkáltató felkészülési idejét figyelembe véve a jelen helyzetet mérlegelve legjobb tudásuk szerint elegendő időt hagytak a felkészülésre, ezért a továbbiakban is sztrájkolni kívánnak. A kezdő és záró időpontot a korábbival egyezően határozta meg, elérni kívánt célként a felek között lefolytatott tárgyalások során pontosított információk alapján 32,5%-os béremelést határozott meg, a résztvevő kollégák létszámára és munkakörére vonatkozóan pedig előadta, hogy nem tudnak pontos névsort adni, a taggyűlésen a tagság egyértelműen kifejezte, hogy élni kíván a sztrájk jogával, az érintett foglalkoztatási terület a kékgalléros munkavállalók, de várják az irodai dolgozók csatlakozását is. A levélre a kérelmező 17 óra 8 perckor válaszolt azzal, hogy a sztrájk részleteinek 16 óra 30 perckor történt megküldését késedelmesnek találja, így nem áll rendelkezésre elegendő idő gondoskodni a helyettesítésekről, minimalizálni a kötbérfizetési kötelezettségeket és meghatározni az elégséges szolgáltatás mértékét. A kollégák pontos számának hiányában is igényt tart egy körülbelüli résztvevői létszámra a kékgalléros munkavállalók körében a fenti feladatok ellátásának biztosítása érdekében. Kérte, hogy a kérelmezett a sztrájkot egy későbbi időpontra napolja el, amit megelőzően a szakszervezet teljesíti együttműködési kötelezettségét és elkerüli a jogszerűtlen sztrájkba lépést. A levélre a kérelmezett 2021. január 25-én 18:26-kor válaszolt, fenntartva, hogy együttműködési kötelezettségének eleget tett. Utalt arra, hogy a sztrájk részletei már szerepeltek a 12 óra 2 perckor elküldött bejelentő levélben is. A sztrájkot a tagság döntése alapján kezdeményezi, így a teljes szakszervezeti tagság sztrájkban való részvételére kell számítani. A szakszervezeti tagok névsora és minden szükséges adata a kérelmező vezetése által ismert.
A munkavállalók 2021. január 26. napján reggel 6 órától másnap reggel 6 óráig sztrájkba léptek.
A kérelmező kérelmében a megtartott sztrájk jogellenességének megállapítását kérte. Hivatkozásképpen előadta, hogy a szakszervezet a sztrájk kezdetét az azt megelőző nap délben jelentette be a kérelmezőnél, mellyel súlyosan megszegte az együttműködési kötelezettségét, nem tájékoztatta a kérelmezőt időben a következő napi sztrájkról. Így a kérelmezőnek nem állt rendelkezésére elegendő idő ahhoz, hogy a munkabeszüntetés kezdetéig megfelelően tudjon gondoskodni a szükséges munkaszervezési feladatairól. A kérelmezőt szerződési kötelezettségek terhelik üzleti partnereivel szemben, amelyek megszegése esetén súlyos kötbérfizetési kötelezettsége keletkezik. A kérelmezett jogszerűtlen eljárása következtében a kérelmezőnek mindösszesen öt munkaóra állt rendelkezésre, hogy valamennyi nemzetközi és hazai megbízóját a várható munkabeszüntetésről értesítse, a kieső munkavállalók helyettesítéséről gondoskodjon. E határidő nem volt elegendő, nem felel meg a jogszerű tájékoztatási kötelezettség követelményének, és nem biztosít a kérelmező részére elegendő időt, hogy munkaszervezési feladatait ellássa. A fentiekkel összefüggésben hivatkozott az EBH 2020.M.1. számú döntésében foglaltakra. Előadta, hogy a kékgalléros munkavállalók munkabeszüntetése olyan alapvető tevékenységek ellátását akadályozza, mint az erőművek meghibásodásának elhárítása azonnali kiszállással, ügyeleti munkavégzés, tengerjáró hajók üzemelésének biztosítása. Figyelembe véve ezen feladatok kiemelt jelentőségét, valamint azt, hogy a kérelmező nem volt tisztában, hogy ezen tevékenységek közül melyeket érinti pontosan a munkabeszüntetés, az öt munkaórás határidő semmiképpen sem volt elegendő.
A hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban arra is hivatkozott, hogy a felek heti rendszerességgel tárgyaltak (és tárgyalnak jelenleg is), a közöttük folyó tárgyalások vonatkozásában soha nem jelentette ki egyik fél sem, hogy a tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért azokat befejezik és a kérelmezett sztrájkolni fog. A 2021. január 21-i egyeztetésen is abban maradtak a felek, hogy folytatják a megkezdett egyeztetést, párbeszédet 2021. január 28. napján. A kérelmezett a 2020. december 10. napjától hetente tartott egyeztetések folyamán egyszer sem utalt arra, hogy a következő tárgyalásig a sztrájkhoz való jogával élni kívánna, így nem volt életszerű elvárás a kérelmezőtől, hogy folyamatosan sztrájkkészültségben álljon. A 2021. január 14-i egyeztetésen a kérelmezett kijelentette, hogy "a szakszervezet részéről nagyon gyorsan felgyorsulhatnak az események, amennyiben nem történik semmi lényegi változás február elejéig". E megjegyzés alapján a kérelmező okkal bízhatott abban, hogy legalább 2021. február elején nem fog sor kerülni munkabeszüntetésre. Hivatkozott arra is, hogy a kérelmezett a figyelmeztető sztrájkról a sztrájkot megelőzően csaknem egy héttel korábban tájékoztatta a kérelmezőt, a médiából ismert más sztrájkoknál pedig a sztrájkot szervező szakszervezet több nappal korábban tájékoztatta a munkáltatót a sztrájkról.
A kérelmezett ellenkérelmében a kérelem elutasítását kérte. Hivatkozásképpen előadta, hogy a kollektív munkaügyi vita időtartama a sztrájk előtt másfél hónappal, 2020. december 10. napján lezárult, a munkáltatónak bármikor kellett számítani arra, hogy a munkavállalók sztrájkba léphetnek, ez váratlanul és felkészületlenül semmiképpen sem érhette. Sem a Munka Törvénykönyve, sem a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény (a továbbiakban Sztrájk tv.) nem határozza meg azt, hogy a sztrájkbejelentési kötelezettségét a szakszervezetnek mikor kell megtennie, és a bejelentésnek mit kell tartalmaznia. A másfél hónapos időtartamnak elegendőnek kellett lennie arra, hogy a kérelmező a szükségesnek vélt intézkedéseket megtegye. Minden szükséges információt megadtak a kérelmező számára a sztrájk bejelentésére vonatkozó levelükben. A sztrájkjog gyakorlásának szükségképpeni velejárója az, hogy a munkabeszüntetés a munkáltató számára kárt okoz és adott esetben ennek negatív anyagi következményei is vannak.
A kérelmező által hivatkozott kúriai döntéssel kapcsolatosan felhívta a figyelmet annak eltérő tényállására: a hivatkozott esetben figyelmeztető sztrájkot tartottak, a sztrájk kezdete előtt mindössze 2 órával került bejelentésre a sztrájk, és a tárgyalások előtt a munkáltató felhívta a szakszervezet figyelmét, hogy a sztrájk kezdete előtt legalább 48 órával korábban történjen meg a bejelentés. Jelen esetben a bejelentés munkaidőben, a sztrájk megkezdése előtt 18 órával történt.
A megismételt eljárás során arra is hivatkozott, hogy a munkáltatóval való tárgyalás alkalmával érdemi előrelépés nem történt, a szakszervezet ezért 2021. január 25. napján reggel online elnökségi ülés keretében a sztrájkbizottsággal kiegészülve döntött a sztrájkról, melyet még aznap 2021. január 25. napján 12 óra 02 perckor be is jelentett a munkáltatónak.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott döntésében a kérelmet elutasította. A határozat indokolása szerint a felek 2020. december 2. napjától kezdődően heti szinten, összesen öt alkalommal egyeztettek a sztrájk napjáig. A 2020. december 10-i egyeztetésen a kérelmezett rögzítette, hogy a szakszervezet bármikor bejelentés nélkül sztrájkot indíthat, ha a felhívást követő hét napon belül nem lesz sikeres megegyezés a munkáltató és a szakszervezet között. Az elsőfokú bíróság szerint a kérelmezett bejelentésével kilátásba helyezte a sztrájkot és erről tájékoztatta a kérelmezőt. A kérelmezőnek ezen időponttól megnyílt a sztrájkra való felkészülés lehetősége. A kérelmezett a sztrájkot a 2020. december 10-i egyeztetésen helyezte kilátásba, melyhez képest a tényleges bejelentésre közel másfél hónappal később került sor, így a sztrájkjog gyakorlása során a kérelmezett jogszerűen járt el. A sztrájk kilátásba helyezésével a kérelmezett az együttműködési kötelezettség keretében lehetőséget adott a kérelmezőnek egy általános felkészülési, intézkedési terv kidolgozására, amely a sztrájk tényleges bejelentésének tartalmához igazítható, továbbá az üzleti partnerek általános tájékoztatására. Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy a sztrájk kilátásba helyezése nem azonos a sztrájk bejelentésével, a tájékoztatási és együttműködési kötelezettség megtartottságának tekintetében enyhébb kritériumoknak kell megfeleljen, mint a sztrájk konkrét bejelentése.
Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a peradatok alapján az volt megállapítható, hogy 2020. december 15. napján a szakszervezet taggyűlésén felhatalmazta az elnökséget és a sztrájkbizottságot arra, hogy meghatározza a sztrájk pontos időpontját és a sztrájkjog gyakorlásáról döntsön azzal, hogy a szakszervezet tagsága a sztrájkban részt kíván venni. Az elnökség a sztrájkbizottsággal kiegészülve 2021. január 25. napján reggel online ülés keretében döntött a sztrájkról. Az ülésről jegyzőkönyv nem készült, az elhangzottak bizonyítására tanúk meghallgatását indítványozta a kérelmezett. Az elsőfokú bíróság nem tartotta szükségesnek e körben a bizonyítást, mert a 2020. december 15-i taggyűlés jegyzőkönyve rendelkezésre állt, az pedig, hogy a döntés formailag megfelelt-e a szakszervezet alapszabályának, nem képezte az eljárás tárgyát.
Az elsőfokú bíróság szerint nem alapos a kérelmező azon érvelése, hogy a kérelmezett tudatosan félrevezette a 2021. január 14-i egyeztetésen tett azon nyilatkozatával, amely szerint "felgyorsulhatnak az események, amennyiben nem történik semmi lényegi változás február elejéig". A 2020. december 10-i egyeztetésen a kérelmezett bejelentette, hogy sztrájkot indíthat, mely nyilatkozatát utóbb nem vonta vissza. A kérelmező azon érvelésével kapcsolatosan, hogy a figyelmeztető sztrájk esetében a kérelmezett egy héttel korábban tájékoztatta a kérelmezőt, az elsőfokú bíróság felhívta a figyelmet, hogy a figyelmeztető sztrájk sui generis sztrájkfajta, és bár a sztrájkjog általános szabályai nagyobbrészt irányadók rá, eltérő a funkciója. A figyelmeztető sztrájk és az általános sztrájk bejelentésének időbelisége nem azonos. Ugyancsak alaptalan a kérelmező azon hivatkozása, hogy a 2020. december 15-i belső döntés ellenére a kérelmezett csak a sztrájkot megelőzően 5 munkaórával korábban tájékoztatta. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság értékelte, hogy a kérelmezett már a 2020. december 10-i egyeztetésen kilátásba helyezte a sztrájkot. Az együttműködési kötelezettség megtartottsága szempontjából nincs jelentősége, hogy a sztrájkról való formalizált döntés időben később keletkezett, illetve, hogy a taggyűlés jegyzőkönyvét nem kézbesítette a kérelmezett a kérelmezőnek. A kérelmező alaptalanul hivatkozott arra is, hogy a munkabeszüntetés konkrét kilátásba helyezésére a kérelmezett részéről nem került sor az egyeztetések alatt, ezt cáfolja a 2020. december 10-i egyeztetés jegyzőkönyve, mely alapján a kérelmező másfél hónappal a sztrájkot megelőzően tudomást szerzett a várható sztrájkról.
Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a kérelmezett 2021. január 25. napján e-mailben értesítette a kérelmezőt 12 óra 02 perckor a másnap reggel 6 órától 24 óráig tartandó sztrájkról, a bejelentés tartalmazta az elérni kívánt célt, az időtartamot, az ezt követő levélváltásokban a kérelmező további pontosításokat kért, melyet a kérelmezett megadott. A sztrájktörvényben nincs rendelkezés arra vonatkozóan, hogy a sztrájk megkezdése előtt a sztrájkot mely időpontban és milyen tartalommal kell bejelenteni. Ebből adódóan a sztrájk jogszerűségének nem feltétele a résztvevők, illetve munkakörük megjelölése. Ennek ellenére a kérelmezett 16 óra 30 perckor küldött levelében megjelölte a "kékgalléros" munkavállalókat, mint érintett foglalkoztatási területet. A kérelmező a sztrájk volumenéről hozzávetőlegesen tudomást szerzett, arról is kapott tájékoztatást, hogy az a "kékgalléros" munkavállalókat érinti, ezen túl további tájékoztatásra a résztvevők számát és a munkakörüket tekintve nincs jogszabályi kötelezettség és az objektíve sem lehetséges, mivel a sztrájkban való részvétel önkéntes.
Az elsőfokú bíróság értékelte a munkáltató tevékenységét is. Megállapította, hogy a kérelmezett a földrajzilag eltérő helyen, illetve 0-24 órás ügyeleti rendben történő munkavégzésre tekintettel is elegendő időt biztosított a kérelmezőnek a felkészülésre. A sztrájk bejelentésétől számított 5 munkaóra elegendő idő arra, hogy a partnereit a kérelmező rövid úton (telefonon, e-mail-en) értesítse és ezzel egyidejűleg a tényleges felkészülési folyamatot elindítsa (rendelkezésre álló munkavállalók számbavétele, intézkedési terv életbe léptetése, rendkívüli munkavégzés elrendelése). Az elsőfokú bíróság szerint a sztrájk késői időpontban történő bejelentése valóban okozhatott a munkáltató tevékenységére tekintettel érdeksérelmet a kérelmezőnek, ugyanakkor a sztrájk célja a gazdasági érdeksérelem útján való nyomásgyakorlás. Önmagában az, hogy a kérelmezett a nyomásgyakorlás fokozása érdekében rövid időt biztosít a kérelmezőnek veszteségeinek csökkentésére, vagyonának megóvására, nem teszi a sztrájkot jogellenessé. A kérelmezett a kérelmezőt olyan időben és módon tájékoztatta minden lényeges körülményről, hogy az jogait gyakorolhatta és kötelességeit teljesíthette, vagyonának megóvására, az üzemelés megállásával keletkező kárainak megelőzésére irányuló jogait, az élet- és vagyonvédelemre irányuló kötelességeit teljesíthette, illetve ezzel kapcsolatos munkaszervezési teendőit elvégezhette.
A végzés ellen a kérelmező terjesztett elő fellebbezést, kérve az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és a kérelemnek való helytadást. Hivatkozásképpen előadta, hogy az elsőfokú bíróság végzése sérti a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény (a továbbiakban: Sztrájk tv.) 1. § (3) bekezdésében meghatározott együttműködési kötelezettséget.
A kérelmezett 2020. december 10. napján tett kijelentése, amely szerint az egyeztetési eljárást követő hét napon belül megegyezés hiányában bármikor bejelentés nélkül sztrájkolhat, nem minősült sztrájkbejelentésnek, ezt az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte. Ez lényegében a Sztrájk tv. 2. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra történő utalás, ami azonban nem jelenti azt, hogy a sztrájkra bármikor bejelentés nélkül, vagy ahogy történt a jelen ügyben, az utolsó pillanatban történt bejelentés mellett jogszerűen kerülhetett sor. A 2020. december 10-i kérelmezetti közgyűlés még nem is döntött a sztrájkról, csak öt nappal később, 2020. december 15-én született arról határozat. Ezért a 2020. december 10-i kérelmezetti kijelentést nem értékelhette volna az elsőfokú bíróság a kérelmezett részéről tett hivatalos sztrájk bejelentésként. A sztrájk bejelentésére - az elsőfokú bíróság megállapításával szemben - nem 2020. december 10-én, hanem 2021. január 25-én 12 óra 02 perckor került sor.
A kérelmező tisztában volt azzal, hogy az első egyeztetéstől számított hét nap elteltével a kérelmezett kezdeményezhet sztrájkot, ennek megfelelően ki is dolgozott egy általános intézkedési tervet egy jövőbeli sztrájk esetére, azonban joggal bízhatott abban, hogy a kérelmezett együttműködési kötelezettségével összhangban időben értesíti majd őt a konkrét sztrájk kezdő időpontjáról. Azzal azonban, hogy a kérelmezett öt munkaórával a sztrájk kezdete előtt csupán megismételte a 2020. december 10-én elhangzott kijelentését, megsértette az együttműködési kötelezettségét és végül megakadályozta a kérelmezőt abban, hogy az intézkedési tervének megfelelően a munkaszervezési feladatait elláthassa. Ezáltal a munkáltató rendelkezési jogát korlátozta. Nem kapott pontos információt a kérelmező a kérelmezettől a sztrájkban részt vevő munkavállalók munkaköréről, így nem tudta valamennyi szerződési partnerét értesíteni, és a munkaszervezési kötelezettségének eleget tenni.
Jogszabálysértő az elsőfokú bíróság azon megállapítása, amely szerint "a sztrájk bejelentésétől számított öt munkaóra elegendő idő arra, hogy a kérelmező partnereit rövid úton (telefon, e-mail) értesítse, és ezzel egyidejűleg a tényleges felkészülési folyamatot elindítsa (rendelkezésre álló munkavállalók számbavétele, intézkedési terv életbe léptetése stb.)". Így az elsőfokú bíróság ítélete ellentétes az EBH 2020.M.1. számú eseti döntéssel, mely szerint a sztrájk jogát gyakorló fél olyan időben és módon köteles minden lényeges körülményről tájékoztatni a másik felet, hogy az jogait gyakorolni és kötelességeit teljesíteni legyen képes. A kérelmező 2021. január 25-én 12 óra 02 perckor küldött értesítése nem tartalmazta a sztrájkban részt vevők munkakörét, így a hátralévő öt munkaóra alatt a kérelmezőnek még intézkedési terv birtokában sem állt elegendő idő a szükséges intézkedések megtételére. Tévesen és "iratellenesen" állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy azzal, hogy a kérelmezett a sztrájkfelhívást 2021. január 25-én 13 óra 34 perckor kézbesítette a szakszervezeti tagoknak és a sztrájkfelhívást nem küldte meg közvetlenül a kérelmezőnek, önmagában nem teszi a sztrájkot jogellenessé. A kérelmezett olyan helyzetet teremtett, hogy a munkavállalók csak visszaélésszerűen gyakorolhatták a sztrájkjogukat, mivel a kérelmezett mind őket, mind a kérelmezőt csak a munkabeszüntetés kezdetét megelőző 4-5 órával tájékoztatta, azaz jogellenes sztrájkban való részvételre késztette a munkavállalókat. A kérelmező tevékenységét a bíróság "iratellenesen" és tévesen értékelte, és nem kellő súllyal vette figyelembe. A sztrájk napján négy külföldi helyszínen, négy különböző időzónában kellett a kérelmezőnek tengeri hajókat érintő karbantartási feladatokat ellátnia és figyelembe véve a 7-8 órás időeltolódást, egyáltalán nem tudta értesíteni a szerződéses partnereket. Ezekkel a körülményekkel a kérelmezett pontosan tisztában volt és szándékosan "szorította be" a kérelmezőt egy olyan helyzetbe, amelyben a normál esetben is gazdasági hátránnyal járó sztrájk még komolyabb károkat okozhatott a kérelmezőnek. Kirívóan okszerűtlenül jutott az elsőfokú bíróság határozatában arra a következtetésre, hogy az öt munkaórányi felkészülési idő a kérelmező számára elegendő kellett, hogy legyen a másnap reggeltől kezdődő 24 órás sztrájk előtt. Az elsőfokú eljárás során bizonyítékokat csatolt arra nézve, hogy más sztrájkok esetében jóval hosszabb felkészülési időt hagytak a sztrájkot szervező szakszervezetek a munkáltatónak. Az elsőfokú bíróság továbbá helytelenül értékelte a benyújtott panaszleveleket mint bizonyítékokat akkor, amikor megállapította, hogy "az együttműködési kötelezettség teljesítésének megítélését nem érinti, hogy utóbb a megtartott sztrájk okozott-e ténylegesen valamilyen hátrányt". A becsatolt bizonyítékokkal ugyanis nem a hátrány okozását akarták bizonyítani, hanem azt, hogy a rendelkezésre álló 5 és fél órányi munkaidő nem volt elengedő ahhoz, hogy a szerződéses partnereket értesítsék és a szükséges egyéb tennivalókat elvégezzék.
A kérelmezett továbbá megtévesztő eljárást gyakorolt az egyeztetés folyamán, mert folyamatosan olyan magatartást tanúsított a tárgyalásokon, amely alapján a kérelmezőnek nem kellett számolnia egy egyik napról a másikra történő munkabeszüntetéssel. Ezt támasztja alá a 2021. január 14-i jegyzőkönyvben foglalt azon nyilatkozat is, hogy "felgyorsulhatnak az események, amennyiben nem történik semmi lényegi változás február elejéig". A kérelmezett ezen nyilatkozata azt a látszatot keltette a kérelmezőben, hogy legalább 2021. február elejéig nem fog élni a munkabeszüntetés eszközével, így a kérelmezett a késői időpontban történő bejelentéssel a sztrájkkal való visszaélés esetét merítette ki.
A kérelmezett fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú végzés helybenhagyására irányult. Hivatkozásképpen előadta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és a bizonyítékokat is okszerűen értékelte. A 2020. december 10. napján tartott egyeztetésen való bejelentésére figyelemmel a kérelmező előtt megnyílt a lehetőség a sztrájkra való felkészülésre, mely egy általános felkészülési lehetőség volt arra, hogy a sztrájk tényleges bejelentése esetén cselekedni tudjon. A kérelmezőnek már ezen időponttól számítania kellett arra, hogy a szakszervezet sztrájkot hirdet, így a szükséges intézkedéseket meg tudta volna tenni. Hangsúlyozta, hogy a felkészülésre a kérelmezőnek nem 5 munkaóra, hanem 18 óra állt rendelkezésére, ami alatt el tudott volna rendelni túlórát figyelemmel arra is, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 107. §-a nem ír elő határidőt a rendkívüli munkaidő elrendelésére. Ezen túl a kérelmező a szükséges értesítéseket is meg tudta volna tenni a 2020. december 16. és 2021. január 26. közötti időszakban.
A megtévesztő eljárás kapcsán cáfolta a kérelmező által előadottakat, és nyomatékkal utalt a 2021. január 21-i jegyzőkönyv azon részére, melyben mindkét fél elismerte, hogy a tárgyalások beragadtak a két végponton, és a munkáltató nem adott értékelhető ajánlatot.
Észrevételezte, hogy a fellebbezés előterjesztéséig a kérelmező egyáltalán nem tett olyan tényelőadást, hogy kidolgozott egy általános intézkedési tervet egy jövőbeli sztrájk esetére, ezért az a Pp. 373. § (3) bekezdése folytán meg nem engedett új tényállítás volt. A négy külföldi helyszínen való karbantartási feladatokkal a kérelmező ugyancsak új, nem megengedett tényállításokat terjesztett elő.
A fellebbezés - az alábbiak szerint - megalapozatlan.
A bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény 1. § (1) bekezdése szerint a bírósági polgári nemperes eljárásokban - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályait a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel kell alkalmazni.
A Pp. 370. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét - a (2)-(4) bekezdésben foglalt eltéréssel - az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a 371. § (1) bekezdés a)-d) pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak.
A Pp. 371. § (1) bekezdés a)-d) pontjai szerint a fellebbezésben - a beadványra vonatkozó alaki kellékek mellett - fel kell tüntetni a fellebbezéssel támadott ítélet számát, valamint az ítéletnek a fellebbezéssel támadott rendelkezését vagy részét, határozott kérelmet arra, hogy az elsőfokú ítélet kifogásolt rendelkezését vagy részét a másodfokú bíróság mennyiben és milyen okból változtassa meg, vagy helyezze hatályon kívül, és azt az anyagi, illetve eljárási jogszabálysértést, amelyre a fellebbező a fellebbezését alapítja, kivéve, ha a felülbírálati jogkör gyakorlásának nem feltétele a jogszabálysértés. A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének korlátait a fél által megjelölt jogszabálysértések szabják meg (BDT 2019.4084.). Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a fellebbezésben előadott jogszabálysértés alapján vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletét.
A Pp. 369. § (3) bekezdése előírja, hogy a másodfokú bíróság felülbírálhatja az elsőfokú bíróság ítélete anyagi jognak való megfelelőségét. Az anyagi jogi felülbírálat során
a) a bizonyítás eredményét okszerűtlennek minősítheti, és ennek alapján a tényállást módosíthatja, kiegészítheti,
b) a fél által az első- vagy másodfokú eljárásban hivatkozott tény megállapítására bizonyítást folytathat le, és annak alapján a tényállást módosíthatja, kiegészítheti,
c) a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetést vonhat le, a megállapított tényeket másként minősítheti,
d) jogszabálysértés megállapítása nélkül is felülmérlegelheti az elsőfokú bíróságnak az anyagi jogszabályok szerinti mérlegelési jogkörben hozott döntését,
e) határozhat olyan kérdésben, amelyben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetve nem határozott.
A kérelmező fellebbezése az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást nem támadta, eljárási szabálysértésre sem hivatkozott, mindösszesen a jogi következtetés okszerűtlenségét állította. E körbe tartoztak tartalmában az "iratellenességre" vonatkozó hivatkozásai is, vagyis a kérelmező a Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontja szerinti anyagi jogi felülbírálatot kért. Ezért az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a másodfokú eljárásban is irányadó volt.
A kérelmező fellebbezését a Sztrájk tv. 1. § (3) bekezdésben foglalt együttműködési kötelezettség és azon belül a tájékoztatási kötelezettség megsértésére alapította, de joggal való visszaélésre is hivatkozott. A Sztrájk tv. 1. § (3) bekezdése szerint a sztrájkjog gyakorlása során a munkáltatóknak és a munkavállalóknak együtt kell működni. A sztrájkjoggal való visszaélés tilos.
A másodfokú bíróság a korábbi 1.Mpkf.35.020/2021/4. számú, hatályon kívül helyezést és új eljárást elrendelő határozatában is rögzítette, hogy az együttműködési kötelezettség megsértése tekintetében a Pp. 265. § (1) bekezdése szerint a kérelmezőt terheli a tényállítási és bizonyítási kötelezettség. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az EBH 2020.M.1. számú határozatban a Kúria is rámutatott arra, hogy a Sztrájk tv.-ben nincs rendelkezés arra vonatkozóan, hogy a sztrájk megkezdése előtt a sztrájkot mely időpontban és milyen módon kell bejelenteni. Az Alkotmánybíróság vizsgálta ezt a kérdést, de nem találta megalapozottnak a sztrájk bejelentésének időpontjára és módjára irányuló szabályokat hiányoló indítványt [30/2012. (VI. 27.) AB határozat [36] bekezdés]. A másodfokú bíróság kiemelte, hogy több külföldi ország jogában a jogalkotó szabályozza a sztrájk előzetes bejelentésének időpontját és a sztrájk bejelentésének módját is, mely előírásoknak, mint a sztrájkjogot korlátozó szabálynak nemzetközi normáknak (1976. évi 9. tvr.-rel kihirdetett Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, az ILO 2000. évi LII. törvénnyel kihirdetett 87. és a 2000. évi LV. törvénnyel kihirdetett 98. számú egyezményei stb.) is meg kell felelniük. Ilyen előírást a magyar Sztrájk tv. nem tartalmaz, és ennek hiányában - a másodfokú bíróság szerint - a bíróság sem alkothat sztrájkjogot korlátozó jogot, nem határozhatja meg, hogy a bejelentés módjának minimális tartalma a sztrájkolók létszámának és munkakörének közlése. A sztrájkhoz való jog a gazdasági és szociális jogok közé tartozó alkotmányos alapjog, melyet Magyarország Alaptörvénye a XVII. cikk (2) bekezdésében szabályoz és ismer el a következőképpen: "Törvényben meghatározottak szerint a munkavállalóknak, a munkaadóknak, valamint szervezeteiknek joguk van ahhoz, hogy egymással tárgyalást folytassanak, annak alapján kollektív szerződést kössenek, érdekeik védelmében együttesen fellépjenek, amely magában foglalja a munkavállalók munkabeszüntetéshez való jogát." Az Alaptörvény alapján a sztrájkhoz való jog nem korlátlanul, hanem az ezt szabályozó törvények keretei között gyakorolható, mely törvény elsődlegesen a Sztrájk tv. A sztrájkjog lényege, tényleges tartalma és jelentős korlátozásai csak törvényben szabályozhatóak. A magyar Sztrájk tv. mindösszesen az úgynevezett "lehűlési időszakot" szabályozza a 2. § (1) bekezdés a) pontjában, mely szerint sztrájk kezdeményezhető akkor, ha a vitatott kérdést érintő kollektív munkaügyi vitában megtartott egyeztető eljárás hét napon belül nem vezetett eredményre, melyet a kérelmezett nem vitatottan betartott.
A másodfokú bíróság a hatályon kívül helyező végzésben kifejtette, hogy a bejelentés módjának és idejének bejelentésére vonatkozó jogi szabályozás hiányában ezért csak az vizsgálható, hogy a kérelmezett az együttműködési kötelezettség alapelvét, mint a jogok gyakorlásának és a kötelezettségek teljesítésének általános szabályát, illetve a tájékoztatási kötelezettséget, mint az együttműködési kötelezettség részének tekintendő, de önállóan is értelmezhető alapelvet eljárásával megtartotta-e, vagy azt sértette. A bíróságnak ezért abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy a kérelmezett azon eljárása, hogy csak a sztrájkot megelőző nap délben jelentette be a másnap 6 órakor kezdődő sztrájk időtartamát, megfelelt-e az együttműködési kötelezettségének vagy azt sértette-e. E tekintetben - az eset összes körülménye között - értékelhető a bejelentés tartalma is, de nem kizárólagosan. A tájékoztatás megfelelő időben való megvalósulása körében értékelni kell egyrészt a munkáltató tevékenységét, valamint a felek által a kollektív munkaügyi vitában lefolytatott tárgyalások idejét, módját és tartalmát. Mindezek alapján lehet megítélni, hogy a munkáltatónak valóban sztrájkkészültségben kellett-e állnia, és volt-e elég ideje arra, hogy felkészüljön. Az együttműködési kötelezettség körében lehet relevanciája annak is, hogy a tagság mikor döntött a sztrájk megtartásáról, és ehhez képest mikor történt meg a munkáltató tájékoztatása.
A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a sztrájk mindenképpen sérti a munkáltató jogos gazdasági érdekét, rá nézve gazdasági érdeksérelmet okoz, a nyomásgyakorlás keretében ez valóban szükségképpeni velejárója a sztrájknak. Önmagában azonban a sztrájkkal bekövetkező sérelem további esetleges fokozása a sztrájk minél későbbi időpontban történő bejelentésével, adott esetben - az ügy körülményeitől függően - valóban sértheti az együttműködési kötelezettséget. A bírói gyakorlat szerint a törvény nem ad felhatalmazást a sztrájkoló munkavállalónak a munkáltató rendelkezési jogának megakadályozására. A Sztrájk tv. 1. § (2) és (3) bekezdései nem korlátozzák a munkáltatót abban, hogy a veszteségeinek csökkentésére a nem sztrájkoló munkavállalóit olyan feladatok ellátására utasítsa, amelyek egyébként a sztrájkban részt vevő munkavállalói munkakörébe tartoznak. Ennek keretében nem kizárt az sem, hogy a nem sztrájkoló munkavállalói részére rendkívüli munkavégzést rendeljen el. Ez ugyanis nem tekinthető a sztrájkban részt vevő munkavállalók elleni kényszerintézkedésnek, a feleket terhelő együttműködési kötelezettség megszegésének (Mfv.II.10.784/1999/3.).
Irányadó továbbá a hivatkozott EBH 2020.M.1. számú határozat [30] bekezdésében foglaltak, mely szerint a sztrájk jogát gyakorló fél úgy köteles eljárni, hogy az lehetővé tegye a másik fél jogainak gyakorlását és kötelességeinek teljesítését. Az együttműködési kötelezettség mellőzhetetlen tartalmát képezi a tájékoztatási kötelezettség külön nevesítés hiányában is. Ennek körében a sztrájk jogát gyakorló fél olyan időben és módon köteles minden lényeges körülményről tájékoztatni a másik felet, hogy az jogait gyakorolni és kötelességeit teljesíteni legyen képes. Ezért a munkáltatónak (figyelmeztető) sztrájk esetében is olyan időben kell értesülnie a tervezett sztrájkról, hogy a vagyonának megóvására, az üzemelés megállásával keletkező kárainak megelőzésére irányuló jogait, az élet és vagyonvédelemre irányuló kötelességeit teljesíteni legyen képes, illetve ezzel kapcsolatos munkaszervezési teendőit képes legyen elvégezni.
Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság utasításainak megfelelően a megismételt eljárást lefolytatta, a tényállást - a szükséges mértékben - feltárta. A megállapított tényállás alapján a másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helytálló jogi következtetést vont le: helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a kérelmezett az együttműködési kötelezettséget nem sértette meg. A másodfokú eljárásban nem vitatott és irányadó tényállás szerint a szakszervezet elnöksége és a sztrájkbizottság 2021. január 25-én reggel döntött volna a sztrájk másnap történő megtartásáról, melyről 12 óra 02 perckor értesítette a kérelmező munkáltatót, míg a munkavállalókat csak ezt követően, 13 óra 34 perckor küldött e-mailben tájékoztatta. Ebből kifolyólag a szakszervezet nem sértette meg a tájékoztatási kötelezettségét, mert a sztrájk tényleges megtartásáról és konkrét időpontjáról való döntést megelőzően nem értesíthette a sztrájkról a kérelmezőt, ezt követően azonban rövid idővel megtörtént a tájékoztatás.
Tévesen tulajdonított jelentőséget a kérelmező a 2020. december 15-i taggyűlési döntésnek. E döntés csak egy általános felhatalmazás volt arra, hogy a szakszervezet elnöksége és a sztrájkbizottság meghatározza a sztrájk pontos időpontját és a sztrájkjog gyakorlásáról döntsön. Ez tehát nem tartalmazott többet, mint a Sztrájk tv. 2. § (1) bekezdés a) pontjának jogszabályi előírása, mely szerint sztrájk kezdeményezhető, ha a vitatott kérdést érintő kollektív munkaügyi vitában megtartott egyeztető eljárás hét napon belül nem vezetett eredményre. Ezen taggyűlési határozat tehát ügydöntő relevanciával nem bírt, azt nem kellett megküldeni a kérelmezőnek. A kérelmezőnek tisztában kellett lennie azzal, hogy 2020. december 10-én a sztrájkot megelőző kollektív munkaügyi egyeztetést tartottak a felek, melynek hét napon túli eredménytelensége esetén sztrájk kezdeményezhető. Ennek tényére mindazonáltal a kérelmezett is felhívta a figyelmet a december 10-i egyeztetés alkalmával.
A kérelmező fellebbezésében az együttműködési kötelezettség megsértése mellett joggal való visszaélésre is hivatkozott, mely tekintetben ugyancsak neki kellett bizonyítania, melynek nem tett eleget, ezért a bizonyítás elmaradásának és sikertelenségének következményeit a Pp. 265. § (1) bekezdése alapján helytállóan terhelte az elsőfokú bíróság a kérelmezőre. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 279. § (1) bekezdése szerint eljárva egyenként és összességében értékelte, figyelembe vette és mérlegelte a kérelmező tevékenységét, a felek közötti egyeztetéseket és azok tartalmát, valamint a felek magatartását. E körben a másodfokú bíróság utal arra, hogy az elsőfokú bíróság sem a 2020. december 10-i időpontot értékelte a sztrájk bejelentésének, hanem azt csupán a sztrájk kilátásba helyezésének tekintette, mely alapján a kérelmezőnek lehetősége volt felkészülni a sztrájkra. Helyesen értékelte az elsőfokú bíróság, hogy a 2020. december 10-i tárgyaláson a szakszervezet hangsúlyozta, hogy amennyiben a felhívást követő hét napon belül nem lesz sikeres megegyezés a szakszervezet és a munkáltató között, a szakszervezet bármikor bejelentés nélkül sztrájkot indíthat. A másodfokú bíróság ezzel kapcsolatban nyomatékkal utal arra, hogy a szakszervezet ezen kijelentése nem felel meg a jogszabályi rendelkezéseknek, mert az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség megköveteli a bejelentést, tény azonban, hogy ezen nyilatkozat és a vonatkozó jogszabályi rendelkezések, a Sztrájk tv. 2. § (1) bekezdés a) pontja alapján a kérelmezőnek számolnia kellett a sztrájkkal. A kérelmező fellebbezéséből kitűnően azzal számolt is, intézkedési tervet készített.
A felek közötti egyeztetésben az alábbi lényeges elemek emelhetőek ki: a december 10-i tárgyalás alkalmával a kérelmezett a kérelmezőhöz kérdést intézett, hogy elfogadja-e a 40%-os béremelést, ha nem, mikorra várható a konkrét ellenajánlat. Erre nézve a kérelmező 2020. december 17-ére ígért választ. 2020. december 17-én a kérelmező 5,5%-os emelési ajánlatot tett a kérelmezett részére, melyre a kérelmezett egyértelmű nemleges választ adott azzal, hogy az ajánlat számukra azt üzeni, hogy a kérelmező nem veszi őket komolyan. A kérelmezett ekkor egy új, január 7-i egyeztetési időpontban állapodott meg a kérelmezővel azzal, hogy erre a határidőre választ és új ajánlatot kérnek. Rögzítették, hogy a dátum kitolására nincs lehetőség, mert szeretné a kérelmezett, ha komolyan vennék őket. Január 7-én a felek megállapodtak, hogy a január 5-i igazgatótanácsi informális megbeszélés folytán hozzájárulnak a január 14-i határidő kitolásához. Január 14-én a kérelmezett úgy nyilatkozott, hogy a szakszervezet részéről nagyon gyorsan felgyorsulhatnak az események, amennyiben nem történik semmi lényegi változás február elejéig. Úgy érzik, hogy az egyetlen eredmény, amit a kezdetek óta sikerült elérni, az a párbeszéd elkezdése és egyelőre nem több. A felek ekkor elkezdték az egyeztetést arról, hogy mit tekintsenek bázis alapnak. A január 21-i egyeztetés alkalmával a kérelmezett kifejezte, hogy tagjai rendkívül csalódottak. Bíztak benne, hogy a 8. találkozóra már értékelhető tárgyalási alapjuk lesz. Rögzítették, hogy mindkét fél felismerte, hogy a tárgyalások beragadtak a két végponton. Az észrevételen túl valódi meghallgatás is kell, melyet a kérelmezett hiányol. Amíg ez nem történik meg, addig valójában ez nem is párbeszéd. A következő megbeszélés időpontját 2021. január 28-ában határozták meg.
A tárgyalások folyamata és a felek egyeztetései alapján nem bizonyított a joggal való visszaélés és az együttműködési kötelezettség megsértése sem. A kérelmezőnek tisztában kellett lennie azzal, hogy 2020. december 17-től sztrájkfenyegetettség áll fenn. Sem a felek folyamatos tárgyalásai, sem a kérelmezett nyilatkozatainak az összessége ezt nem cáfolta. A folyamatos egyeztetések ideje alatt is kezdeményezhető sztrájk, ha a Sztrájk tv. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti időbeli korlát, a "lehűlési idő" eltelt. A kérelmezett pedig nem tett olyan nyilatkozatot, amelyben lemondott vagy korlátozta volna a sztrájk kezdeményezésének a jogát. A bírói gyakorlat szerint hét nap elteltével nincs jelentősége annak, hogy a munkáltatóval tárgyaló sztrájkbizottság a sztrájk megtartását mikor, milyen időpontra hirdette meg. A Sztrájk tv. 2. § (1) bekezdés a) pontja nem értelmezhető úgy, hogy amíg a felek között egyeztetések vannak folyamatban, nincs lehetőség sztrájk megtartására, hiszen a sztrájkbizottság megalakulása és a sztrájkkövetelések bejelentése időpontjától kezdődően annak reális lehetőségével a sztrájkköveteléssel érintett munkáltatónak számolnia kell, az egyeztetések ezen időponttól kezdődően ugyanis már a sztrájk elkerülése érdekében folynak. Ebből következően hét nap elteltével nincs jelentősége annak, hogy a munkáltatóval tárgyaló sztrájkbizottság a sztrájk megtartását mikor, milyen időpontra hirdette meg, a felek között a sztrájk meghirdetésekor az egyeztetés milyen stádiumban volt, a megállapodás miért nem jött létre (Mfv.II.10.584/2008/3.). Kiemeli a másodfokú bíróság, hogy a kérelmezett a sztrájkról a reggeli döntést követően délben tájékoztatta a kérelmezőt, mely tájékoztatás a sztrájkoló munkavállalók tájékoztatását is megelőzte, majd a kérelmező kérdéseire is haladéktalanul válaszolt, és megjelölte, hogy a kékgalléros munkavállalók fognak sztrájkolni. A másodfokú bíróság már a hatályon kívül helyező végzésben is rögzítette, hogy a sztrájkolók létszámának és munkakörének közlésére vonatkozó törvényi előírás nincs, de miután a kérelmezett általános béremelést követelt, e tényből lehetett következtetni a sztrájkkal érintett munkavállalók körére.
A kérelmező által hivatkozott egyéb sztrájkok esetén a bejelentés időpontja irreleváns. A sztrájk bejelentésének idejét - az erre vonatkozó kifejezett jogszabályi előírás hiányában - esetről esetre kell elbírálni, az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség megtartása szempontjából értékelni kell a sztrájkról való döntés időpontját, a sztrájk országos vagy helyi kiterjedését, figyelmeztető vagy általános jellegét, volumenét, a munkáltató tevékenységét, és azt, hogy annak időpontját már a kollektív munkaügyi egyeztetéseket megelőzően meghirdették, vagy csak azt követően.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal a tekintetben, hogy jelen eset eltér az EBH 2020.M.1. számú határozatban foglaltaktól: a hivatkozott esethez képest az eljárás tárgyává tett jogvitában a kérelmezett nem az egyeztetési eljárás során folytatott sztrájkot, hanem a jogszabályban meghatározott felkészülési időn túl a sztrájkfenyegetettség ideje alatt, hosszas tárgyalásokat követően, amikor a sztrájkkal a kérelmezőnek már egyértelműen számolnia kellett. A sztrájkbejelentést a sztrájkról való döntést követően rövid időn belül megtette a szakszervezet, még a munkavállalók tájékoztatását megelőzően. Ezen túl helytállóan hivatkozott a kérelmezett arra, hogy a bejelentés időbelisége és a kérelmező munkáltató felkészülési lehetősége szempontjából nem kizárólag a munkaórákat kell figyelembe venni, mert a sztrájk olyan rendkívüli helyzet, amikor a munkáltató a munkarenden kívül is intézkedéseket tehet. Ezért a kérelmező munkáltató rendelkezési jogát a kérelmezett bejelentésének időpontja és módja nem akadályozta.
A kérelmező tevékenységére vonatkozó általános jellegű előadásait az elsőfokú bíróság megfelelően mérlegelte. A kérelmező által a fellebbezésben előadott külföldi munkálatok különféle időzónában történő értesítési lehetőségének hiánya és erről a szakszervezetnek a tudomása olyan új tényelőadásnak tekinthető, mely a fellebbezési eljárásban a Pp. 373. § (2) bekezdése alapján nem megengedett, tiltott.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a Pp. 389. § folytán alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla, 1. Mpkf. 35.037/2021/5.)