adozona.hu
BH 2021.10.288
BH 2021.10.288
A szakszervezet a munka törvénykönyvéből vagy kollektív szerződésből eredő igényét bíróság előtt érvényesítheti. E kereset előterjeszthetőségének lehetősége nem azonos az Mt. 289. § (1) bekezdésében szabályozott bírósághoz fordulás lehetőségével [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 285. § (1) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes szakszervezet 2020. augusztus 25-én keresetlevelet terjesztett elő az alperes munkáltatóval szemben. Keresetében azt kérte, a bíróság állapítsa meg, hogy a felperes szakszervezet az alperessel történő konzultáció (és egyéb megbeszélés, tárgyalás stb.) során a képviseletére jogosult személyeket szabadon állapíthatja meg, amelyre tekintettel az alperes által a 2020. június 22-i konzultáción a felperest képviselő Zs. T. "nem kívánatos személlyé" történt minősítése jogszabálysértő....
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[4] Az ítélőtábla jogi álláspontja szerint a keresetlevél tartalmából az elsőfokú bíróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes lényegében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette az Mt. 233. §-ában meghatározott konzultáció szabályait. Határozott kereseti kérelmében ugyanis egymással összefüggő két megállapítást kért: az elsőben a konzultáció kifejezés mellett csak zárójelben utalt egyéb megbeszélésre, tárgyalásra, a másodikban pedig konkrétan a 2020. június 22-i konzultációra utalt, kifejezetten ezzel összefüggésben kérte jogszabálysértés megállapítását. Az alapul szolgáló tények körében is kizárólag a 2020. június 22. napjára kezdeményezett konzultáció körülményeit adta elő, egyáltalán nem utalva egyéb megbeszélésékre, tárgyalásokra. A jogi érvelést követően keresetlevele 10. pontjában is egyértelműen az általa megjelölt képviselő nem kívánatos személlyé nyilvánítását sérelmezte, az alperes ezzel kapcsolatos magatartását tekintette jogellenesnek, illetve azt, hogy bele kívánt szólni a szakszervezeti tárgyalódelegáció összetételébe.
[5] A keresetlevél tartalmát összevetve az Mt. 233. § (2) bekezdésével az ítélőtábla szerint egyértelműen kimutatható, hogy a keresetlevélben előadottak az e bekezdésben szabályozott tárgykört érintik. Az elsőfokú bíróság ezért helyesen minősítette a felperes keresetlevét úgy, hogy a felperes végeredményben ezek hiányát kifogásolta, azaz igénye az Mt. 233. §-ából eredő alanyi joga érvényesítésére irányul.
[6] A felperes fellebbezésében alaptalanul hivatkozott arra, hogy igénye az Mt. 232. § és 275. §-ain alapul. Egyrészt a felperes ezeket a jogszabályi rendelkezéseket jogalapként a keresetlevélben nem tüntette fel, másrészt a keresetlevélben feltüntetett kereseti kérelem, és az annak alapjául előadott tények sem hozhatók közvetlen összefüggésbe a megjelölt jogszabályi rendelkezésekből eredő tájékoztatási kötelezettséggel és belépési joggal. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint is a felperes igényének elbírálására az Mt. 289. §-a az irányadó, amelynek értelmében a konzultációra vonatkozó szabály megszegése miatti jogvita nemperes eljárásban bírálható el.
[8] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte.
[10] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozott.
[11] Az eljárt bíróságok a felperes keresetlevelét nem megfelelően, hanem csak annak egyes részeit kiragadva értelmezték, figyelmen kívül hagyva a Pp. 110. § (3) bekezdésében megfogalmazott elvet, mely szerint a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.
[12] A Pp. 172. § (3) bekezdése szerint valamely jog vagy jogviszony fennállásának vagy fenn nem állásának megállapítása iránt akkor terjeszthető elő kereseti kérelem, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása érdekében szükséges, és a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból marasztalás nem kérhető.
[13] A felperes keresete megállapításra irányult, mert elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a felperesi szakszervezet az alperessel történő konzultáció (és egyéb megbeszélés, tárgyalás stb.) során a képviseletére jogosult személyeket szabadon állapíthatja meg. Jóllehet a felperes a keresetlevelében utalt a konzultációra vonatkozó rendelkezések megsértésére is, azonban a keresetlevél 11. pontjából kitűnően a felperes az általa kért megállapítást annál jóval tágabb értelemben, a felek közötti munkaügyi kapcsolatokra nézve kérte.
[14] A felperes a keresetlevelében és az elsőfokú végzés elleni fellebbezésében egyértelműen megjelölte az alapul szolgáló indokok részletes kifejtésével, hogy az alperes mely magatartását és miért sérelmezi. Világosan megfogalmazta, hogy nem egy konkrét konzultáció szabályainak megsértését panaszolja, hanem a felperes által delegált szakszervezeti képviselőnek az alperes munkáltatóhoz való belépése megtiltását, majd a kollektív szerződés módosítására irányuló tárgyalásokon "nem kívánatos személlyé" nyilvánítását kifogásolja, amelyek a szakszervezet szabad működését garantáló szakszervezeti alapjogok megsértését valósítják meg. A felperes keresete tehát nem a konzultációra vonatkozó szabály megszegésére vonatkozott, nem emiatt kívánt munkaügyi pert indítani, hanem az Mt. 230-231. §-aiban szabályozott szakszervezeti alapjog, a szervezkedés szabadsága körébe tartozó, a működését és a munkavállalók gazdasági és társadalmi érdekei előmozdítását, védelmét szolgáló törvényes jogainak, a képviselője kijelölésére vonatkozó szabad döntésének munkáltató általi megsértését sérelmezte.
[15] A bíróságok eljárása akkor felel meg az Alaptörvény XVIII. cikke szerinti értelmezés követelményének, ha a keresetlevelet és a fellebbezést annak tartalma szerint a fél által elérni kívánt célnak megfelelően veszik figyelembe. A Kúria e körben utal az 1/2019. PJE határozatban kifejtett elvekre.
[16] Mindezekre tekintettel a felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy a jogerős végzés ellentétes az Mt. 285. § (1) bekezdésével és 289. §-ával, mivel a felperes igényét munkaügyi perben eljáró bíróság előtt keresettel érvényesíthette. Az eljárt bíróságok tévedtek, amikor arra a jogkövetkeztetésre juttattak, hogy a felperes által a keresetében előadottak kizárólag nemperes eljárás megindítására adtak volna alapot. A felperes a keresetlevelében megjelölte az Mt. 230-233. §-ainak megsértését, így a perbeli tényállás alapján ezek a jogszabályi hivatkozások megfelelnek annak, hogy a felek vitája a szakszervezetnek a képviselete meghatározására vonatkozó önrendelkezési joga megsértéséről szólt.
[17] A kifejtettek alapján a Kúria a jogerős végzést a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az 1/2019. PJE határozatnak megfelelően az elsőfokú végzést megváltoztatta és a keresetlevél visszautasítását mellőzte.
[18] Mindezekre tekintettel a törvényszéknek a perfelvételre alkalmas keresetlevelet annak alperessel történő közlését követően perfelvételi tárgyalásra kell kitűznie.
(Kúria Mfv.X.10.007/2021.)
Az ügy száma: Mfv.X.10.007/2021/4.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke
Dr. Stark Marianna előadó bíró
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Szabó & Zeller Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Bajnai Gábor ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Géczi István Zoltán ügyvéd
A per tárgya: szakszervezeti jogok megsértése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Szegedi Ítélőtábla Mpkf.I.45.018/2020/2.
Az elsőfokú bíróság határozata: Szegedi Törvényszék 4.M.70.210/2020/2.
A felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét egyenként 12.700,- (tizenkettőezer-hétszáz) forintban állapítja meg.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[4] Az ítélőtábla jogi álláspontja szerint a keresetlevél tartalmából az elsőfokú bíróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes lényegében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette az Mt. 233. §-ában meghatározott konzultáció szabályait. Határozott kereseti kérelmében ugyanis egymással összefüggő két megállapítást kért: az elsőben a konzultáció kifejezés mellett csak zárójelben utalt egyéb megbeszélésre, tárgyalásra, a másodikban pedig konkrétan a 2020. június 22-i konzultációra utalt, kifejezetten ezzel összefüggésben kérte jogszabálysértés megállapítását. Az alapul szolgáló tények körében is kizárólag a 2020. június 22. napjára kezdeményezett konzultáció körülményeit adta elő, egyáltalán nem utalva egyéb megbeszélésékre, tárgyalásokra. A jogi érvelést követően keresetlevele 10. pontjában is egyértelműen az általa megjelölt képviselő nem kívánatos személlyé nyilvánítását sérelmezte, az alperes ezzel kapcsolatos magatartását tekintette jogellenesnek, illetve azt, hogy bele kívánt szólni a szakszervezeti tárgyaló delegáció összetételébe.
[5] A keresetlevél tartalmát összevetve az Mt. 233. § (2) bekezdésével az ítélőtábla szerint egyértelműen kimutatható, hogy a keresetlevélben előadottak az e bekezdésben szabályozott tárgykört érintik. Az elsőfokú bíróság ezért helyesen minősítette a felperes keresetlevét úgy, hogy a felperes végeredményben ezek hiányát kifogásolta, azaz igénye az Mt. 233. §-ából eredő alanyi joga érvényesítésére irányul.
[6] A felperes fellebbezésében alaptalanul hivatkozott arra, hogy igénye az Mt. 232. § és 275. §-ain alapul. Egyrészt a felperes ezeket a jogszabályi rendelkezéseket jogalapként a keresetlevélben nem tűntette fel, másrészt a keresetlevélben feltüntetett kereseti kérelem, és az annak alapjául előadott tények sem hozhatók közvetlen összefüggésbe a megjelölt jogszabályi rendelkezésekből eredő tájékoztatási kötelezettséggel és belépési joggal. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint is a felperes igényének elbírálására az Mt. 289. §-a az irányadó, amelynek értelmében a konzultációra vonatkozó szabály megszegése miatti jogvita nemperes eljárásban bírálható el.
[8] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte.
[10] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozott.
[11] Az eljárt bíróságok a felperes keresetlevelét nem megfelelően, hanem csak annak egyes részeit kiragadva értelmezték, figyelmen kívül hagyva a Pp. 110. § (3) bekezdésében megfogalmazott elvet, mely szerint a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.
[12] A Pp. 172. § (3) bekezdése szerint valamely jog vagy jogviszony fennállásának vagy fenn nem állásának megállapítása iránt akkor terjeszthető elő kereseti kérelem, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása érdekében szükséges, és a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból marasztalás nem kérhető.
[13] A felperes keresete megállapításra irányult, mert elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a felperesi szakszervezet az alperessel történő konzultáció (és egyéb megbeszélés, tárgyalás stb.) során a képviseletére jogosult személyeket szabadon állapíthatja meg. Jóllehet a felperes a keresetlevelében utalt a konzultációra vonatkozó rendelkezések megsértésére is, azonban a keresetlevél 11. pontjából kitűnően a felperes az általa kért megállapítást annál jóval tágabb értelemben, a felek közötti munkaügyi kapcsolatokra nézve kérte.
[14] A felperes a keresetlevelében és az elsőfokú végzés elleni fellebbezésében egyértelműen megjelölte az alapul szolgáló indokok részletes kifejtésével, hogy az alperes mely magatartását és miért sérelmezi. Világosan megfogalmazta, hogy nem egy konkrét konzultáció szabályainak megsértését panaszolja, hanem a felperes által delegált szakszervezeti képviselőnek az alperes munkáltatóhoz való belépése megtiltását, majd a kollektív szerződés módosítására irányuló tárgyalásokon "nem kívánatos személlyé" nyilvánítását kifogásolja, amelyek a szakszervezet szabad működését garantáló szakszervezeti alapjogok megsértését valósítják meg. A felperes keresete tehát nem a konzultációra vonatkozó szabály megszegésére vonatkozott, nem emiatt kívánt munkaügyi pert indítani, hanem az Mt. 230 - 231. §-aiban szabályozott szakszervezeti alapjog, a szervezkedés szabadsága körébe tartozó, a működését és a munkavállalók gazdasági és társadalmi érdekei előmozdítását, védelmét szolgáló törvényes jogainak, a képviselője kijelölésére vonatkozó szabad döntésének munkáltató általi megsértését sérelmezte.
[15] A bíróságok eljárása akkor felel meg az Alaptörvény XVIII. Cikke szerinti értelmezés követelményének, ha a keresetlevelet és a fellebbezést annak tartalma szerint a fél által elérni kívánt célnak megfelelően veszik figyelembe. A Kúria e körben utal az 1/2019. számú PJE határozatban kifejtett elvekre.
[16] Mindezekre tekintettel a felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy a jogerős végzés ellentétes az Mt. 285. § (1) bekezdésével és 289. §-ával, mivel a felperes igényét munkaügyi perben eljáró bíróság előtt keresettel érvényesíthette. Az eljárt bíróságok tévedtek, amikor arra a jogkövetkeztetésre juttattak, hogy a felperes által a keresetében előadottak kizárólag nemperes eljárás megindítására adtak volna alapot. A felperes a keresetlevelében megjelölte az Mt. 230 - 233. §-ainak megsértését, így a perbeli tényállás alapján ezek a jogszabályi hivatkozások megfelelnek annak, hogy a felek vitája a szakszervezetnek a képviselete meghatározására vonatkozó önrendelkezési joga megsértéséről szólt.
[17] A kifejtettek alapján a Kúria a jogerős végzést a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az 1/2019. PJE határozatnak megfelelően az elsőfokú végzést megváltoztatta és a keresetlevél visszautasítását mellőzte.
[18] Mindezekre tekintettel a törvényszéknek a perfelvételre alkalmas keresetlevelet annak alperessel történő közlését követően perfelvételi tárgyalásra kell kitűznie.
[19] A Kúria a felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét a Pp. 424. § (4) bekezdése alapján csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.
[20] Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. § (1) bekezdés a) pontja alapján illetékmentes.