adozona.hu
BH 2021.9.259
BH 2021.9.259
A szerződésszegésért való (kontraktuális) kártérítési felelősség objektivizált, a szerződő felek közötti kockázatelosztáson alapuló felelősségi forma, amelynek körében a károkozó magatartás felróhatóságának - eltérően a deliktuális kárfelelősség szabályától - nincs jelentősége. A mentesülés körében az "ellenőrzési körén kívüli" fordulat a vis maior tartalmi elemeként értelmezendő, nem mérhető a "gondos ellenőrzés" vagy a felróhatóság mércéjével [2013. V. tv. (Ptk.) 6:142. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes az üzembentartója a L. Motorsport Egyesület tulajdonát képező BMW M3 típusú személygépkocsinak (a továbbiakban: gépkocsi), amelyen a felperes megrendelése alapján a németországi G.-P. cég 2014 augusztusában tuningolást végzett. A teljesítménynövelő rendszer beépítése után a felperes a motor meghibásodását észlelte, ezért a hibakódot megküldte a G.-P. cégnek, amelynek a tájékoztatása szerint a hiba nem állt összefüggésben a teljesítménynöveléssel. Ezt követően a felperes a motor...
BH 2021.9.259 A szerződésszegésért való (kontraktuális) kártérítési felelősség objektivizált, a szerződő felek közötti kockázatelosztáson alapuló felelősségi forma, amelynek körében a károkozó magatartás felróhatóságának - eltérően a deliktuális kárfelelősség szabályától - nincs jelentősége. A mentesülés körében az "ellenőrzési körén kívüli" fordulat a vis maior tartalmi elemeként értelmezendő, nem mérhető a "gondos ellenőrzés" vagy a felróhatóság mércéjével [2013. V. tv. (Ptk.) 6:142. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes az üzembentartója a L. Motorsport Egyesület tulajdonát képező BMW M3 típusú személygépkocsinak (a továbbiakban: gépkocsi), amelyen a felperes megrendelése alapján a németországi G.-P. cég 2014 augusztusában tuningolást végzett. A teljesítménynövelő rendszer beépítése után a felperes a motor meghibásodását észlelte, ezért a hibakódot megküldte a G.-P. cégnek, amelynek a tájékoztatása szerint a hiba nem állt összefüggésben a teljesítménynöveléssel. Ezt követően a felperes a motorhiba kijavítását az alperestől rendelte meg.[2] A gépkocsi átvételekor az alperes azt az információt kapta a felperes munkatársától, K. Á.-tól, hogy a motor gyorsítás közben, terhelés alatt vészüzembe kapcsol, majd elveszi a teljesítményt, amely hibát a felperes leállítással és a gépkocsi újraindításával tudja - átmenetileg - megszüntetni.
[3] Az alperes által végzett diagnosztika elektromos ellátással kapcsolatos problémát jelzett. Az alperes törvényes képviselője, A. B. az M7-es autópályán próbaútra indult a gépkocsival. A z.-i visszafordulás előtt a gépkocsi vészüzembe kapcsolt, a műszerfalon több hibajelző lámpa kigyulladt, ezért A. B. a motort leállította, majd újraindította és visszatért az autópályára. A 4. sebességfokozatba váltást követően, gyorsítás közben egy nagy csattanást, kelepelő hangot hallott és füstfelhőt látott. Ekkor üresbe tette az autót, félrehúzódott és kihívta az autómentőt.
[4] A próbaút során a gépkocsi motorja tönkrement, az 5. számú dugattyú és henger, illetve hajtókar súlyosan roncsolódott. A hiba oka kenési elégtelenség miatti túlmelegedés volt, amely azért állt elő, mert a tuningolás során a motor teljesítményének 50%-os megemelését nem alapozták meg a csapágysor szükséges cseréjével és nem alkalmaztak nagyobb teljesítményű olajszivattyút.
[5] A felperes 2015. év végén, 2016. év elején a G.-P. céggel a motort kicseréltette, amellyel összefüggésben 13 000 euró összegű költsége merült fel.
[6] A L. Motorsport Egyesület a felperessel 2017. november 8. napján kötött engedményezési szerződéssel a perbeli követelését a felperesre engedményezte.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes keresetében 4 000 000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:157. §-át és 6:158. §-át jelölte meg.[8] Az alperes ellenkérelme elsődlegesen a per megszüntetésére, másodlagosan a kereset elutasítására irányult. A per megszüntetését a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 157. § a) pontja alapján, a Pp. 130. § (1) bekezdés g) és f) pontjaira utalással kérte, arra hivatkozva, hogy a gépjármű tulajdonosa nem a felperes, illetve, hogy a kellékszavatossági igény elévült.
[9] Az alperes érdemben arra hivatkozott, hogy nem követett el szerződésszegést, a kár bekövetkezte nem volt előre látható. Érvelése szerint egy már gyárilag tuningolt gépkocsi került tovább tuningolásra a G.-P. cég által, amelynek során a gyári beállításokhoz képest is jelentős, általa nem ismert változtatások történtek. A gépkocsi motorja néha menet közben váratlanul vészüzemmódba kapcsolt, egyéb tünete azonban nem volt. Saját diagnosztikai eszközeivel nem talált hibát, az menet közben jelentkezett, ezért volt szükség arra, hogy a hiba feltárása, illetve rekonstruálása érdekében próbaútra vigye a gépkocsit, amit a próbaút előtt elindított, melegítette a motort, majd ezt követően indult el vele és fokozatosan gyorsított. A próbaút szükségességéről a felperes is tudott, ő pedig kellő gondossággal járt el, kikérdezte a felperest.
[10] Vitatta a károkozás jogellenességét, mivel a próbaút egy csak menet közben jelentkező hiba feltárása érdekében szükségszerű és célszerű volt, beletartozott a szerződésszerű teljesítésbe. Vitatta azt is, hogy a kár az ellenőrzési körén belül következett be, mert amikor ez a hiba korábban jelentkezett, csak annyi tünete volt, hogy leállt a motor, ezért arra nem készülhetett fel, hogy a motor törése fog bekövetkezni. A hiba inkább szoftveresnek, mint hardveresnek tűnt. Állította, hogy nem láthatta előre a kárt, mert korábban a hibát egy újraindítással meg lehetett oldani és az diagnosztikai eszközökkel nem volt kimutatható, csak menet közben lehetett feltárni. Utalt arra is, hogy a kár azonnal bekövetkezett, azt semmilyen figyelmeztetés, hangjelzés nem előzte meg. A hiba azért következett be, mert a felperes az összekötő rúd csapágyának cseréjét nem végeztette el.
Az első- és másodfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban hozott ítéletével a keresetet elutasította. Rámutatott: a per megszüntetésére nem volt szükség, mert a másodfokú bíróság végzésére tekintettel megállapítható, hogy a felperes engedményesként jogosult volt a kártérítési igény érvényesítésére és a követelése nem évült el.[12] Az elsőfokú bíróság az ügy érdemében megállapította, hogy a felek között a Ptk. 6:238. §-a szerinti vállalkozási szerződés jött létre a perbeli gépkocsi megjavítására. Nem volt vitatott, hogy a gépkocsi addig működőképes motorja az alperes által a vállalkozási szerződés teljesítése keretében végzett próbaút során szenvedett töréskárt, amelynek kijavításával kapcsolatban a felperesnél számlával igazoltan 13 000 euró javítási költség mint kár merült fel. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság érvelése értelmében a Ptk. 6:146. § szerinti törvényi tényállási elemek - így a szerződés teljesítése során tanúsított károkozó magatartás, a kár és e kettő közötti okozati összefüggés - fennálltak.
[13] A Ptk. 6:146. §-a folytán alkalmazandó Ptk. 6:142. §-a szerinti kimentési feltételek fennállása körében az elsőfokú bíróság kiemelten értékelte a N. Sz. és K. K. M. Szakértői Intézetének szakértői véleményét, amelyet mint aggálytalant ítélkezése alapjául elfogadott. A szakvélemény alapján megállapította, hogy a gépkocsi motorjában az 5. számú dugattyú és henger, illetve hajtókar súlyos roncsolódását az a hiba okozta, hogy a motor kenési elégtelensége túlmelegedést váltott ki. A kenési elégtelenség több forgattyúcsapon is látható volt, azoknak is a hajtókar felőli oldalán, amely túlzott igénybevételre utalt, miközben a kenőanyag mennyisége, nyomása nem érte el a szükséges értéket, melynek következtében az túlmelegedett, a csapágy megszorult, a hajtókar csavarjai szétszakadtak és így az elszabadult hajtókar miatt keletkezett a roncsolódás a motor belsejében és magában a blokkban. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta: a teljesítménynövekedésnek nem voltak meg a fizikai feltételei, a gépkocsi nem kapott új forgattyúcsapágyakat és nem lett megnövelve az olajszivattyú szállítási teljesítménye sem.
[14] Az elsőfokú bíróság rámutatott, a próbaút megtétele nem volt indokolatlan, és annak során az alperes törvényes képviselője vezetői hibát sem vétett. Ebből arra következtetett, hogy a meghibásodást az alperes által nem befolyásolható, vagyis ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta.
[15] A mentesülés további feltételeit illetően az elsőfokú bíróság szerint az alperes a rendelkezésére állt adatok alapján alappal nem következtethetett arra, hogy próbaút megtétele során a motor töréskárt fog szenvedni, ezért megállapíthatónak tartotta, hogy a motorhibát a szerződéskötéskor az alperes által előre nem látható körülmény okozta.
[16] Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes törvényes képviselője az újraindítást követően semmi olyat nem tapasztalt, ami a hiba bekövetkezésére utalt volna, amiből azt állapította meg, hogy az alperesnek a próbaút során nem kellett a motor töréskárával számolnia, így tőle a károkozó körülmény elkerülése vagy a kár elhárítása nem volt elvárható.
[17] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes kártérítési felelősség alóli mentesülésének mindhárom konjunktív feltétele fennállt, ezért a keresetet elutasította.
[18] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdése alkalmazásával megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4 000 000 forint kártérítést.
[19] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból eltérő jogi következtetést vont le az alperesnek a kártérítési felelősség alól mentesülésére vonatkozóan.
[20] A fellebbezési kérelemhez és ellenkérelemhez kötöttség Pp. 253. § (3) bekezdésében rögzített szabálya alapján a másodfokú eljárásnak nem volt tárgya az elsőfokú bíróságnak a felperes kereshetőségi joga hiányával, az alperes elévülési kifogásával, valamint a Ptk. 6:146. §-a szerinti kártérítési felelősség pozitív feltételei (az alperes károkozó magatartása, a kár és az okozati összefüggés) fennálltával kapcsolatos álláspontja. A másodfokú bíróság a fellebbezés alapján kizárólag arról foglalt állást, hogy az alperes sikerrel bizonyította-e a kártérítési felelősség alóli mentesülését.
[21] A jogerős ítélet értelmében a Ptk. az 1959. évi IV. törvényhez (régi Ptk.) képest alapvetően megváltoztatta a kontraktuális kárfelelősség szabályozását. Ennek érdekében a korábbi - vétlenségre vonatkozó - kimentési szabályoktól eltérő mentesülési okokat határozott meg. A Ptk. 6:142. §-a szerint a károkozót nem a felróhatóság hiánya, hanem a külső, elkerülhetetlen és előre nem látható körülmény bizonyítása mentesíti a kártérítési felelősség alól.
[22] A mentesülés konjunktív feltételei közül a másodfokú bíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a károkozó - a motor széttörését eredményező - körülmény az alperes ellenőrzési körén kívül esett-e. Rámutatott: a kontraktuális kárfelelősség objektivizált rendszerében az ellenőrzési kör fogalma a tevékenységi, működési körrel azonos tartalommal bír. Nem vitás, hogy a javításra átvett gépkocsi motorja az alperes - mint autójavítással, BMW szakszervizeléssel foglalkozó társaság - által végzett tevékenység, a hiba feltárását szükségessé tevő próbaút során ment tönkre, tört szét, vagyis a vállalkozási szerződés teljesítése során. A hibajelenség diagnosztizálását célzó vezetés (próbaút) a vállalkozási szerződés alapján vállalt javításhoz kapcsolódott, ezért ez az alperes ellenőrzési körébe tartozó körülmény.
[23] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a kárt okozó körülmény akkor minősülne az alperesi szakszerviz ellenőrzési körén kívül esőnek, ha az független lenne a szerviztevékenységétől, ami az adott esetben nem állapítható meg. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a műszaki szakvélemény a motorhiba alapvető okát nem vezetési hibában, hanem a korábban végzett teljesítménynövelés hiányosságaiban állapította meg. A felek szerződéses jogviszonyát illetően kiemelte: nem azt kellett vizsgálni, hogy a javítás megrendelését indokoló motorhibát mi okozta, hanem azt, hogy a teljes motorcserét szükségessé tevő törés - a felperesnek a vállalkozási szerződés teljesítése során okozott kár - az alperes ellenőrzési körén belüli vagy azon kívüli okból következett-e be.
[24] A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes a vállalkozási szerződés megkötésével lényegében vállalta az ellenőrzési körébe tartozó (és az ezen kívüli, de előre látható és objektíve nem elháríthatatlan) valamennyi körülmény miatti kárveszély viselésének a kockázatát, ezért irrelevánsak voltak az alperesnek a szakszerű, gondos eljárására és a felróhatóság hiányára történő hivatkozásai. Erre tekintettel tévesnek ítélte az elsőfokú bíróságnak a próbaút indokoltságával kapcsolatos álláspontját, mert az - és az elvárható magatartással kapcsolatos további indokok - nem vezethettek az alperes mentesüléséhez. Önmagában abból, hogy a hibás, de működő motor az alperes általi próbaút során tört szét, egyértelműen megállapítható, hogy a károkozás az alperes ellenőrzési körén belüli körülmény következménye.
[25] Miután a másodfokú bíróság a konjunktív feltételek közül az első mentesülési ok fennálltát nem találta megállapíthatónak, a kártérítési felelősség alóli mentesüléshez vezető további körülmények vizsgálatát szükségtelennek tartotta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[26] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása érdekében. Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 3. § (1)-(2) bekezdéseit, és ezekkel összefüggésben az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, valamint a Ptk. 6:142. §-át jelölte meg.[27] Eljárásjogi oldalról az alperes vitatta a felperes engedményezési szerződésre alapított perbeli legitimációját, egyrészről az engedményezés tartalma, másrészről az ügyvédi ellenjegyzés szabálytalansága miatt, utóbbi körében utalva az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) 43. § (2) bekezdés d) pontjára.
[28] Hivatkozott arra is, hogy a felperes két fellebbezést terjesztett elő az elsőfokú ítélettel szemben, előbb egy érdemi indokolás nélküli, majd egy ettől független, önálló beadványban, amelyben kizárólag azt támadta, hogy az elsőfokú bíróság szakértői intézetet rendelt ki a perben, elzárva őt az "ellenőrző szakértő" kirendelésének lehetőségétől, amely fellebbezési érvelés az alperes szerint a Pp. 177. § (1)-(2) bekezdéseivel, 181. § (1) bekezdésével, 183. § (1)-(2) bekezdéseivel ellentétes volt.
[29] A Pp. 3. § (1)-(2) bekezdéseit és az Alaptörvény XXVIII. cikke (1) bekezdését súlyosan sértőnek tartotta, hogy a fenti tartalmú felperesi fellebbezés mellett a másodfokon eljárt tanács elnökének rákérdezésére "terjesztette ki" a felperes a fellebbezését a Ptk. 6:142. §-a szerinti mentesülési feltételek fennálltának vitatására, ami szerinte sértette a tárgyalási elvet és a fegyveregyenlőség elvét.
[30] Anyagi jogi oldalról az alperes részletesen kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a Ptk. 6:142. §-a szerinti három mentesülési feltétel körében helyesen értékelte a szakvéleménynek azt a megállapítását, miszerint a perbeli gépkocsi motorhibáját egyértelműen kenési elégtelenség okozta, a teljesítménynövelés fizikai feltételei nem álltak fenn, a gépkocsi nem kapott új forgatócsapágyakat és nem növelték meg az olajszivattyú szállítási teljesítményét sem. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást a próbaút indokoltságáról is, tekintettel arra, hogy a gépkocsi a felperesi tájékoztatás szerint csak gyorsításnál produkált hibakódot, és a hiba kizárólag diagnosztika alapján nem volt beazonosítható. Utalt a szakértő azon megállapítására is, miszerint az alperesi törvényes képviselő részéről a próbaút során vezetői hiba nem volt megállapítható.
Mindebből az alperes álláspontja szerint helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a meghibásodást általa nem befolyásolható, ekként ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta. Ehhez képest szerinte a másodfokú bíróság az "ellenőrzési kör" fogalmát indokolatlanul, végletesen leegyszerűsítette, megalapozatlanul kitágította.
[31] Az alperes felülvizsgálati hivatkozása szerint az "ellenőrzési kör" fogalma a magyar jogban a munkajog területén "működési kör" néven, a munkáltató kártérítési felelőssége egyik meghatározó elemeként jelent meg. A Ptk. javaslat indokolása is azt a körülményt tekinti ellenőrzési körön kívülinek, amely a fél által nem befolyásolható, amelyre nem képes hatást gyakorolni. Az alperes érvelése értelmében a Ptk. és a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szabályainak azonossága arra vezethető vissza, hogy a jogalkotó mindkét esetben a korábbi szabályozástól eltérő kockázattelepítést tartott szükségesnek, olyan kárviselést, amely elsősorban a reparációt tekinti célnak, aminek érdekében objektív feltételként szabja meg az ellenőrzési kört mint a kimentést kizáró feltételt, de "emellett beépíti a felróhatóságot is".
[32] Kitért arra is, hogy a jogirodalomban kijegecesedett nézet szerint az a tény, hogy a szerződésszegő fél az adott körülményt nem volt képes befolyásolni, illetve arra ráhatást gyakorolni, nem azt a kérdést dönti el, hogy a körülmény az ellenőrzési körön belüli vagy kívüli volt-e, hanem valójában azt, hogy elkerülhetetlen, elháríthatatlan volt-e. Erre tekintettel a "ráhatás", de különösen a "befolyás" szó felfogható tisztán objektív tényként, de elvárható magatartásként is.
[33] Az alperes a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát ebből kiindulva az ellenőrzési kör mechanikus, a jogalkotó szándékán indokolatlanul és aránytalanul túlterjeszkedő értelmezésében jelölte meg, hangsúlyozva, hogy az teljesen értelmetlenné teszi "a törvényi tényállás szubjektív, felróhatósági fordulatát".
[34] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartását célozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[35] Az alperes felülvizsgálati kérelmének tartalmára tekintettel a Kúria elöljáróban rögzíti a felülvizsgálati eljárás kereteit és jogi természetét.[36] A felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, hanem szigorú eljárási szabályok szerinti rendkívüli perorvoslat, amelyben a Kúria csak a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél által konkrétan megjelölt és megindokolt jogszabálysértéseket vizsgálhatja [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3., 4. pontjai]. Lényeges továbbá, hogy a felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős ítélet [Pp. 270. § (2) bekezdés], amely azonban csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és a másodfokú eljárásnak is tárgya volt, azaz a felülvizsgálati eljárásban olyan körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya, nem lehet hivatkozni (EBH 2002.653.II., BH 2017.232.II.).
[37] Mindennek az alperes felülvizsgálati hivatkozásai tekintetében többirányú jelentősége volt.
[38] A Kúria nyomatékosan rámutat, hogy - amint azt a másodfokú bíróság is rögzítette jogerős ítélete [15] pontjában - a fellebbezési eljárásnak nem volt tárgya sem a felperes mint engedményes igényérvényesítési jogköre, ezzel összefüggésben perbeli legitimációja, sem az alperes szerződésszegésből eredő kártérítési felelősségének pozitív feltételei (az alperes károkozó magatartása, a kár és az okozati összefüggés) fennálltával kapcsolatos elsőfokú bírósági jogi álláspont. Ezért az e kérdésekkel összefüggő alperesi hivatkozások - így a Ptk. 6:146. §-a szerint alkalmazandó 6:142. § első mondatával és az Üttv. 43. § (2) bekezdés d) pontjával kapcsolatban kifejtettek - nem képezhették a felülvizsgálat tárgyát.
[39] A felülvizsgálati eljárás keretében nem volt jelentősége az elsőfokú ítélet elleni felperesi fellebbezés előterjesztése módjának sem, ezért ezzel összefüggésben a Kúria csupán megjegyzi, tévesen állította felülvizsgálati kérelmében az alperes, hogy a felperes két, egymástól független fellebbezést terjesztett elő; a felperes fellebbezését a 42. számú beadványában terjesztette elő azzal, hogy - figyelemmel az elsőfokú bíróság 42/I. számú, hiánypótlást elrendelő végzésére is - annak részletes indokolását a 45/I. szám alatti beadványa tartalmazta.
[40] Semmilyen jelentőséggel nem bírtak továbbá a felperesi fellebbezés tartalmára (a szakértő kirendelésével kapcsolatban) a felülvizsgálati kérelemben előadottak, miután a másodfokú bíróság kizárólag jogkérdésben, az alperes szerződésszegésért való kártérítése felelőssége alóli mentesülése kérdésében (Ptk. 6:142. § második mondata) foglalt állást, ahogyan erre a jogerős ítéletének [18] pontjában utalt is.
[41] Mindezek előrebocsátását követően a felülvizsgálat eredményeként a Kúria azt állapította meg, hogy az alperes által hivatkozott és érdemben vizsgálható okokból a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért a felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[42] A másodfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt jogerős ítélete meghozatalakor. A fellebbezési tárgyaláson - az arról készült, közokiratnak [Pp. 195. § (1) bekezdés] minősülő tárgyalási jegyzőkönyv nem vitatott tartalma szerint - az eljáró tanács elnöke rögzítette a felperes jogi képviselőjének fellebbezési nyilatkozatait. A felperes fellebbezési kérelme - mind a 42. sorszámú beadvány, mind annak 45/I. sorszámú indokolása - egységesen és következetesen az elsőfokú ítélet megváltoztatására irányult. A felperes jogi képviselője ezt a fellebbezési tárgyaláson annyiban módosította, hogy elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte, másodlagosan fenntartva a megváltoztatásra irányuló kérelmét (Pf.3. sorszámú jegyzőkönyv 2. oldal második bekezdés), és pontosította fellebbezésének indokolását is a mentesülési okok fennálltának bizonyítatlanságára hivatkozással (Pf.3. sorszámú jegyzőkönyv 2. oldal harmadik bekezdés). A Pp. 246. § (2) bekezdés harmadik mondata kifejezetten lehetőséget ad a fellebbező félnek, hogy az iratismertetést követően az írásbeli fellebbezését módosítsa vagy kiegészítse [e körben a 146. § (5) bekezdésére utalással], továbbá a felperes jogi képviselője által a fellebbezési tárgyaláson előadott, a konkrét fellebbezési kérelmet és az indokolást érintő kiegészítést a Pp. 247. § (2) bekezdésének második mondata sem zárta ki. Ilyen körülmények között alaptalan a Pp. 3. § (1)-(2) bekezdéseinek és az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének megsértésével kapcsolatos felülvizsgálati hivatkozás.
[43] Téves az alperes felülvizsgálati érvelése az anyagi jogi jogszabálysértésként megjelölt Ptk. 6:142. § második mondatában szabályozott mentesülési feltétel, az "ellenőrzési körön kívüli körülmény" tekintetében is.
[44] A másodfokú bíróság mindenben helyesen mutatott rá a Ptk.-nak a szerződésszegésért való felelősség körében szabályozott mentesülési feltételek lényegére, az "ellenőrzési kör" fogalmának tartalmára és az ebből a szempontból vizsgálandó körülményt (próbaút) is helyesen határolta el a per egyéb adataitól és a felek irreleváns hivatkozásaitól.
[45] E körben a Kúria kiemeli, hogy - amint azt a Ptk. Indokolása is tartalmazza (Részletes Indokolás XXII. fejezet 7. pontja) - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) a 318. §-ának utaló normája segítségével egységesen szabályozta a szerződésszegéssel és a szerződésen kívüli magatartással okozott károkért való felelősséget. Ez az egységes kártérítési rendszer - egyebek mellett - kiterjedt a felelősség alóli kimentés szabályaira is. Ehhez képest a Ptk. alapvetően eltérő felelősségi szabályokat tartalmaz a szerződésszegéssel okozott károkért való (kontraktuális) és a szerződésen kívül okozott károkért fennálló (deliktuális) felelősségre vonatkozóan. Előbbit a 6:142. §-ban, utóbbit a 6:519. §-ban szabályozza azzal, hogy 6:144. § a kontraktuális felelősségi tényállásra a deliktuális felelősség szabályainak kiegészítő alkalmazását rendeli a károsult kármegelőzési, kárelhárítási, kárenyhítési kötelezettsége, a kár fogalma és a kártérítés módja tekintetében, a méltányossági alapú mérséklés lehetőségének kizárásával.
[46] A két felelősségi alakzat közötti - a jelen felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns - egyik különbség a felelősség alóli kimentés (mentesülés) szabályainak eltérő alapra helyezése. A koncepcionális változás oka a kártérítési felelősség gyökereinek eltérése: deliktuális felelősségnél a károkozó és a károsult között csak egy abszolút szerkezetű - alapvetően egy tartózkodásra kötelező tiltó normaként megjelenő - jogviszony áll fenn, és az említett norma megsértése hozza létre a felek közötti, relatív szerkezetű kárkötelmet. Kontraktuális felelősségnél viszont a károkozást megelőzően is fennáll a felek között egy relatív szerkezetű jogviszony (maga a szerződés), amely meghatározza az egymással szembeni jogaikat és kötelezettségeiket.
[47] Az eltérő kiindulóhelyzetből adódik, hogy a károkozó magatartás más természetű a két területen. Deliktuális felelősségnél a károkozás általános tilalma szenved sérelmet, és a magatartást éppen az teszi jogellenessé, hogy kár kapcsolódik hozzá. Kontraktuális felelősségnél ezzel szemben a károkozó magatartást a szerződésben vállalt kötelezettség megszegése jelenti, egy olyan kötelezettség nemteljesítése, vagy nem szerződésszerű teljesítése révén, amelyet az illető fél a helyzete és a szerződéssel járó kockázatok felmérése után, önként vállalt magára. A döntő különbség éppen abban áll, hogy a kontraktuális felelősséget egy önként, tudatosan, átgondoltan vállalt szerződéses kötelezettségvállalás megszegése alapozza meg, ez a feltétel a deliktuális kárfelelősség esetében hiányzik. A két kárfelelősség kiinduló alapjában mutatkozó különbség egyik következménye a kontraktuális felelősség szabályozásánál megszigorított, objektivizált alapú kimentés (Ptk. 6:142. §), amit a jogalkotó elszakított a deliktuális felelősség körében változatlanul megtartott felróhatósági elvtől (Ptk. 6:519. §) [A Ptk. Indokolása XXII. fejezet 7. pont a) alpont, ezzel egyezően: Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez, szerkesztette: Vékás Lajos - Gárdos Péter, Complex Jogtár, 6:142. §-hoz fűzött magyarázat].
[48] Az adott ügyben a felek között nem vitásan vállalkozási szerződés (Ptk. 6:238. §) jött létre, amelynek keretében az alperes a perbeli gépkocsi motorhibájának javítását vállalta. Az sem vitatott tény, hogy a kár e szerződés teljesítése során keletkezett. A Ptk. 6:146. §-a szerint a jogosult (itt: engedményes felperes) vagyonában a szerződés teljesítése során a kötelezett (itt: alperes) által okozott kár megtérítését a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint követelheti. Az alperes kártérítési felelősségét tehát a Ptk. 6:142. §-a szerinti szabályok alkalmazásával kellett megítélni.
[49] A Ptk. szerződésszegési szabályai a szerződésszegésért való felelősséget objektivizált alapra helyezik. Erre tekintettel az alperesnek a felróhatóság "beépítésével" kapcsolatos, továbbá a munkajogi jogszabályok tartalmával összefüggő, analóg hivatkozásai tévesek, illetve jelentőséggel nem bírtak. A hatályos Ptk. megalkotásakor a világos jogalkotói cél az volt, hogy a szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés szintje szigorúbb legyen, mint a (továbbra is) felróhatósági alapú deliktuális kárfelelősségé. E szigorítás okát a jogalkotó a kontraktuális felelősség esetében a felek között - a fentebb írtaknak megfelelően eleve fennálló, önként vállalt szerződéses kötelezettség megszegésén túl - a szerződő felek közötti kockázattelepítésben jelölte meg. A régi Ptk. kimentési rendszerében - és a Ptk. deliktuális kárfelelősség szabályainál jelenleg is - irányadó felróhatóság ugyanis individuális emberi hibát feltételez, amelyet üzleti viszonyok között nehéz kiválasztani és megfelelően értékelni a jellemzően nagyszámú, egymással bonyolult kölcsönhatásban álló tényező közül. Az esetleges konfliktus feloldását ezért nem a magatartás utólagos értékelésével, hanem a tevékenységgel együtt járó kockázattelepítés útján látta célszerűnek a jogalkotó. A magánjogi szerződéseknél a szerződésszegés kárkövetkezményeinek telepítése tehát elsősorban kockázatelosztást és nem valamely egyéni hiba szankcionálását kell jelentse, arra is tekintettel, hogy a szerződéses, azaz önkéntes kötelezettségvállalás nem szerződésszerű teljesítésének szankcionálása nem lehet a szerződésszegő fél igyekezetének függvénye [A Ptk. Indokolás XXII. fejezet 7. pont b) pontja, részletesen: Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog, HVG-ORAC, Budapest, 2015., 111-112. oldalak].
[50] A kárfelelősség alóli mentesülés ezen alapvető, koncepcionális újraszabályozásának a konkrét tényállásra vetítve abban áll a jelentősége, hogy az alperesi szakcég akkor, amikor vállalkozási szerződés keretében elvállalta a perbeli gépkocsi motorhibájának javítását, egyúttal a szerződés nem, vagy nem szerződésszerű teljesítésével okozott esetleges kár megtérítésének kockázatát is felvállalta. Tény - és a már rögzítettek szerint a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható -, hogy az alperes a vállalkozási szerződést nem teljesítette (a motorhibát nem javította ki), sőt a szerződés teljesítése során, a próbaúton kárt okozott a felperesnek.
[51] A kártérítési felelősség alóli kimentés körében a másodfokú bíróság helyesen vizsgálta az "ellenőrzési körén kívül eső körülmény" fogalmi körét, amelybe a Ptk. már felhívott Indokolása [XXII. fejezet 7. pont ba) alpont] azokat a körülményeket vonja, amelyekre a fél nem képes hatást gyakorolni. Ilyennek elsősorban a vis maior hagyományos esetei (természeti katasztrófák, földrengés stb.), illetve bizonyos politikai-társadalmi események (háború, forradalom stb.), továbbá egyes állami intézkedések (embargó stb.), súlyos üzemzavarok (radikális piaci változások stb.) minősülnek. Megjegyzendő, hogy a kimentési okokat a jogalkotó külföldi minták (elsősorban a Bécsi Vételi Egyezmény) alapulvételével kísérelte meg megfogalmazni (lásd: Fuglinszky Ádám i. m. 113-115. oldalak).
[52] Az "ellenőrzési körön kívül" fordulat a jogalkotói törekvés fényében tehát helyesen a vis maior tartalmi elemeként értelmezendő, és nem mérhető a felróhatóság mércéjével. A Ptk. 6:142. §-ában foglalt kockázattelepítési szabályra tekintettel a szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés feltételrendszere valójában a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott károkért való felelősség kimentési feltételeihez áll közel. Ezzel összefüggésben a Kúria hangsúlyozza, önmagában az, hogy a szerződésszegő fél az adott körülményt nem képes befolyásolni, illetve nem képes arra hatást gyakorolni, nem eredményezi azt, hogy a körülményt ellenőrzési körön kívül esőnek kell tekinteni. Sőt, ebből következően ellenőrzési körbe eső lehet az olyan "belső" objektív körülmény is, amely a szerződésszegő által nem volt befolyásolható, és amely a gondos ellenőrzéssel sem volt elhárítható [lást bővebben: Polgári jog, Kötelmi jog, A Ptk. magyarázata, HVG-ORAC, harmadik, átdolgozott, bővített kiadás, Budapest, 2018., V/6. kötet 323-324. oldalak]. Ez a szigorú felfogás egyeztethető össze a szerződéses jogviszonyban a jogalkotó által megjelenített kockázattelepítés elvével.
[53] Az adott ügyben kötött vállalkozási szerződés keretében a javítással együtt járó kockázatokat (is) vállaló alperes általi próbaút e kockázatviselés körébe - és ezzel együtt az alperes ellenőrzési körébe - tartozott, amire tekintettel az annak során bekövetkezett kárért való felelősség alól az alperes eredményesen nem menthette ki magát.
[54] A Ptk. 6:142. § második mondatában foglalt három feltétel közül az első ("ellenőrzési körén kívül eső körülmény") fennállásának hiánya - a feltételek konjunktivitása miatt - szükségtelenné tette a további feltételek vizsgálatát, és a konkrét ügyben a mentesülés körében annak már nem volt (nem lehetett) jelentősége, hogy a motor teljesítménynövelése során a németországi tuningcég, avagy a felperes a hibajelenséget okozó mulasztást követett-e el, ezért a szakértői megállapítások a kimentés körében relevanciával nem bírtak.
[55] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 21.339/2020/9.)
***
TELJES HATÁROZAT
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
í t é l e t e
Az ügy száma: Pfv.V.21.339/2020/9.
A tanács tagjai:
Dr. Simonné dr. Gombos Katalin a tanács elnöke
Dr. Cseh Attila előadó bíró
Dr. Csesznok Judit Anna bíró
A felperes: L. E.
A felperes képviselője: 230. számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Esősi Béla ügyvéd)
Az alperes: A. A. Kft.
Az alperes képviselője: Dr. Horváth Péter ügyvéd
A per tárgya: Kártérítés megfizetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Zalaegerszegi Törvényszék 2.Pf.20.452/2020/3.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Nagykanizsai Járásbíróság 12.P.20.475/2018/41.
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 63.500 (hatvanháromezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes az üzembentartója a L. Motorsport Egyesület tulajdonát képező BMW M3 típusú személygépkocsinak (a továbbiakban: gépkocsi), amelyen a felperes megrendelése alapján egy németországi cég 2014 augusztusában tuningolást végzett. A teljesítménynövelő rendszer beépítése után a felperes a motor meghibásodását észlelte, ezért a hibakódot megküldte a cégnek, akinek a tájékoztatása szerint a hiba nem állt összefüggésben a teljesítménynöveléssel. Ezt követően a felperes a motorhiba kijavítását az alperestől rendelte meg.[2] A gépkocsi átvételekor az alperes azt az információt kapta a felperes munkatársától, K. Á.-tól, hogy a motor gyorsítás közben, terhelés alatt vészüzembe kapcsol, majd elveszi a teljesítményt, amely hibát a felperes leállítással és a gépkocsi újraindításával tudja - átmenetileg - megszüntetni.
[3] Az alperes által végzett diagnosztika elektromos ellátással kapcsolatos problémát jelzett. Az alperes törvényes képviselője, A. B. az M7-es autópályán próbaútra indult a gépkocsival. A zalakomári visszafordulás előtt a gépkocsi vészüzembe kapcsolt, a műszerfalon több hibajelző lámpa kigyulladt, ezért A. B. a motort leállította, majd újraindította és visszatért az autópályára. A 4. sebességfokozatba váltást követően, gyorsítás közben egy nagy csattanást, kelepelő hangot hallott és füstfelhőt látott. Ekkor üresbe tette az autót, félrehúzódott és kihívta az autómentőt.
[4] A próbaút során a gépkocsi motorja tönkrement, az 5. számú dugattyú és henger, illetve hajtókar súlyosan roncsolódott. A hiba oka kenési elégtelenség miatti túlmelegedés volt, amely azért állt elő, mert a tuningolás során a motor teljesítményének 50%-os megemelését nem alapozták meg a csapágysor szükséges cseréjével és nem alkalmaztak nagyobb teljesítményű olajszivattyút.
[5] A felperes 2015. év végén, 2016. év elején a tunningolást végző céggel a motort kicseréltette, amellyel összefüggésben 13.000 euró összegű költsége merült fel.
[6] A L.Motorsport Egyesület a felperessel 2017. november 8. napján kötött engedményezési szerződéssel a perbeli követelését a felperesre engedményezte.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes keresetében 4.000.000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:157. §-át és 6:158. §-át jelölte meg.[8] Az alperes ellenkérelme elsődlegesen a per megszüntetésére, másodlagosan a kereset elutasítására irányult. A per megszüntetését a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 157. § a) pontja alapján, a Pp. 130. § (1) bekezdés g) és f) pontjaira utalással kérte, arra hivatkozva, hogy a gépjármű tulajdonosa nem a felperes, illetve, hogy a kellékszavatossági igény elévült.
[9] Az alperes érdemben arra hivatkozott, hogy nem követett el szerződésszegést, a kár bekövetkezte nem volt előre látható. Érvelése szerint egy már gyárilag tuningolt gépkocsi került tovább tuningolásra a németországi cég által, amelynek során a gyári beállításokhoz képest is jelentős, általa nem ismert változtatások történtek. A gépkocsi motorja néha menet közben váratlanul vészüzemmódba kapcsolt, egyéb tünete azonban nem volt. Saját diagnosztikai eszközeivel nem talált hibát, az menet közben jelentkezett, ezért volt szükség arra, hogy a hiba feltárása, illetve rekonstruálása érdekében próbaútra vigye a gépkocsit, amit a próbaút előtt elindított, melegítette a motort, majd ezt követően indult el vele és fokozatosan gyorsított. A próbaút szükségességéről a felperes is tudott, ő pedig kellő gondossággal járt el, kikérdezte a felperest.
[10] Vitatta a károkozás jogellenességét, mivel a próbaút egy csak menet közben jelentkező hiba feltárása érdekében szükségszerű és célszerű volt, beletartozott a szerződésszerű teljesítésbe. Vitatta azt is, hogy a kár az ellenőrzési körén belül következett be, mert amikor ez a hiba korábban jelentkezett, csak annyi tünete volt, hogy leállt a motor, ezért arra nem készülhetett fel, hogy a motor törése fog bekövetkezni. A hiba inkább szoftveresnek, mint hardveresnek tűnt. Állította, hogy nem láthatta előre a kárt, mert korábban a hibát egy újraindítással meg lehetett oldani és az diagnosztikai eszközökkel nem volt kimutatható, csak menet közben lehetett feltárni. Utalt arra is, hogy a kár azonnal bekövetkezett, azt semmilyen figyelmeztetés, hangjelzés nem előzte meg. A hiba azért következett be, mert a felperes az összekötő rúd csapágyának cseréjét nem végeztette el.
Az első- és másodfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban hozott ítéletével a keresetet elutasította. Rámutatott: a per megszüntetésére nem volt szükség, mert a másodfokú bíróság 2.Pf.20.133/2018/5. számú végzésére tekintettel megállapítható, hogy a felperes engedményesként jogosult volt a kártérítési igény érvényesítésére és a követelése nemévült el.[12] Az elsőfokú bíróság az ügy érdemében megállapította, hogy a felek között a Ptk. 6:238. §-a szerinti vállalkozási szerződés jött létre a perbeli gépkocsi megjavítására. Nem volt vitatott, hogy a gépkocsi addig működőképes motorja az alperes által a vállalkozási szerződés teljesítése keretében végzett próbaút során szenvedett töréskárt, amelynek kijavításával kapcsolatban a felperesnél számlával igazoltan 13.000 euró javítási költség mint kár merült fel. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság érvelése értelmében a Ptk. 6:146. § törvényi tényállási elemek - így a szerződés teljesítése során tanúsított károkozó magatartás, a kár és e kettő közötti okozati összefüggés -fennálltak.
[13] A Ptk. 6:146. §-a folytán alkalmazandó Ptk. 6:142. §-a szerinti kimentési feltételek fennállása körében az elsőfokú bíróság kiemelten értékelte a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ Műszaki Szakértői Intézetének szakértői véleményét, amelyet mint aggálytalant ítélkezése alapjául elfogadott. A szakvélemény alapján megállapította, hogy a gépkocsi motorjában az 5. számú dugattyú és henger, illetve hajtókar súlyos roncsolódását az a hiba okozta, hogy a motor kenési elégtelensége túlmelegedést váltott ki. A kenési elégtelenség több forgattyúcsapon is látható volt, azoknak is a hajtókar felőli oldalán, amely túlzott igénybevételre utalt, miközben a kenőanyag mennyisége, nyomása nem érte el a szükséges értéket, melynek következtében az túlmelegedett, a csapágy megszorult, a hajtókar csavarjai szétszakadtak és így az elszabadult hajtókar miatt keletkezett a roncsolódás a motor belsejében és magában a blokkban. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta: a teljesítménynövekedésnek nem voltak meg a fizikai feltételei, a gépkocsi nem kapott új forgattyúcsapágyakat és nem lett megnövelve az olajszivattyú szállítási teljesítménye sem.
[14] Az elsőfokú bíróság rámutatott, a próbaút megtétele nem volt indokolatlan, és annak során az alperes törvényes képviselője vezetői hibát sem vétett. Ebből arra következtetett, hogy a meghibásodást az alperes által nem befolyásolható, vagyis ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta.
[15] A mentesülés további feltételeit illetően az elsőfokú bíróság szerint az alperes a rendelkezésére állt adatok alapján alappal nem következtethetett arra, hogy próbaút megtétele során a motor töréskárt fog szenvedni, ezért megállapíthatónak tartotta, hogy a motorhibát a szerződéskötéskor az alperes által előre nem látható körülmény okozta.
[16] Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes törvényes képviselője az újraindítást követően semmi olyat nem tapasztalt, ami a hiba bekövetkezésére utalt volna, amiből azt állapította meg, hogy az alperesnek a próbaút során nem kellett a motor töréskárával számolnia, így tőle a károkozó körülmény elkerülése vagy a kár elhárítása nem volt elvárható.
[17] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes kártérítési felelősség alóli mentesülésének mindhárom konjunktív feltétele fennállt, ezért a keresetet elutasította.
[18] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdése alkalmazásával megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4.000.000 forint kártérítést.
[19] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból eltérő jogi következtetést vont le az alperesnek a kártérítési felelősség alól mentesülésére vonatkozóan.
[20] A fellebbezési kérelemhez és ellenkérelemhez kötöttség Pp. 253. § (3) bekezdésében rögzített szabálya alapján a másodfokú eljárásnak nem volt tárgya az elsőfokú bíróságnak a felperes kereshetőségi joga hiányával, az alperes elévülési kifogásával, valamint a Ptk. 6:146. §-a szerinti kártérítési felelősség pozitív feltételei (az alperes károkozó magatartása, a kár és az okozati összefüggés) fennálltával kapcsolatos álláspontja. A másodfokú bíróság a fellebbezés alapján kizárólag arról foglalt állást, hogy az alperes sikerrel bizonyította-e a kártérítési felelősség alóli mentesülését.
[21] A jogerős ítélet értelmében a Ptk. az 1959. évi IV. törvényhez (régi Ptk.) képest alapvetően megváltoztatta a kontraktuális kárfelelősség szabályozását. Ennek érdekében a korábbi - vétlenségre vonatkozó - kimentési szabályoktól eltérő mentesülési okokat határozott meg. A Ptk. 6:142. §-a szerint a károkozót nem a felróhatóság hiánya, hanem a külső, elkerülhetetlen és előre nem látható körülmény bizonyítása mentesíti a kártérítési felelősség alól.
[22] A mentesülés konjunktív feltételei közül a másodfokú bíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a károkozó - a motor széttörését eredményező - körülmény az alperes ellenőrzési körén kívül esett-e. Rámutatott: a kontraktuális kárfelelősség objektivizált rendszerében az ellenőrzési kör fogalma a tevékenységi, működési körrel azonos tartalommal bír. Nem vitás, hogy a javításra átvett gépkocsi motorja az alperes - mint autójavítással, BMW szakszervizeléssel foglalkozó társaság - által végzett tevékenység, a hiba feltárását szükségessé tevő próbaút során ment tönkre, tört szét, vagyis a vállalkozási szerződés teljesítése során. A hibajelenség diagnosztizálását célzó vezetés (próbaút) a vállalkozási szerződés alapján vállalt javításhoz kapcsolódott, ezért ez az alperes ellenőrzési körébe tartozó körülmény.
[23] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a kárt okozó körülmény akkor minősülne az alperesi szakszerviz ellenőrzési körén kívül esőnek, ha az független lenne a szerviztevékenységétől, ami az adott esetben nem állapítható meg. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a műszaki szakvélemény a motorhiba alapvető okát nem vezetési hibában, hanem a korábban végzett teljesítménynövelés hiányosságaiban állapította meg. A felek szerződéses jogviszonyát illetően kiemelte: nem azt kellett vizsgálni, hogy a javítás megrendelését indokoló motorhibát mi okozta, hanem azt, hogy a teljes motorcserét szükségessé tevő törés - a felperesnek a vállalkozási szerződés teljesítése során okozott kár - az alperes ellenőrzési körén belüli vagy azon kívüli okból következett-e be.
[24] A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes a vállalkozási szerződés megkötésével lényegében vállalta az ellenőrzési körébe tartozó (és az ezen kívüli, de előre látható és objektíve nem elháríthatatlan) valamennyi körülmény miatti kárveszély viselésének a kockázatát, ezért irrelevánsak voltak az alperesnek a szakszerű, gondos eljárására és a felróhatóság hiányára történő hivatkozásai. Erre tekintettel tévesnek ítélte az elsőfokú bíróságnak a próbaút indokoltságával kapcsolatos álláspontját, mert az - és az elvárható magatartással kapcsolatos további indokok - nem vezethettek az alperes mentesüléséhez. Önmagában abból, hogy a hibás, de működő motor az alperes általi próbaút során tört szét, egyértelműen megállapítható, hogy a károkozás az alperes ellenőrzési körén belüli körülmény következménye.
[25] Miután a másodfokú bíróság a konjunktív feltételek közül az első mentesülési ok fennálltát nem találta megállapíthatónak, a kártérítési felelősség alóli mentesüléshez vezető további körülmények vizsgálatát szükségtelennek tartotta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[26] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása érdekében. Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 3. § (1)-(2) bekezdéseit, és ezekkel összefüggésben az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, valamint a Ptk. 6:142. §-át jelölte meg.[27] Eljárásjogi oldalról az alperes vitatta a felperes engedményezési szerződésre alapított perbeli legitimációját, egyrészről az engedményezés tartalma, másrészről az ügyvédi ellenjegyzés szabálytalansága miatt, utóbbi körében utalva az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) 43. § (2) bekezdés d) pontjára.
[28] Hivatkozott arra is, hogy a felperes két fellebbezést terjesztett elő az elsőfokú ítélettel szemben, előbb egy érdemi indokolás nélküli, majd egy ettől független, önálló beadványban, amelyben kizárólag azt támadta, hogy az elsőfokú bíróság szakértői intézetet rendelt ki a perben, elzárva őt az "ellenőrző szakértő" kirendelésének lehetőségétől, amely fellebbezési érvelés az alperes szerint a Pp. 177. § (1)-(2) bekezdéseivel, 181. § (1) bekezdésével, 183. § (1)-(2) bekezdéseivel ellentétes volt.
[29] A Pp. 3. § (1)-(2) bekezdéseit és az Alaptörvény XXVIII. cikke (1) bekezdését súlyosan sértőnek tartotta, hogy a fenti tartalmú felperesi fellebbezés mellett a másodfokon eljárt tanács elnökének rákérdezésére "terjesztette ki" a felperes a fellebbezését a Ptk. 6:142. §-a szerinti mentesülési feltételek fennálltának vitatására, ami szerinte sértette a tárgyalási elvet és a fegyveregyenlőség elvét.
[30] Anyagi jogi oldalról az alperes részletesen kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a Ptk. 6:142. §-a szerinti három mentesülési feltétel körében helyesen értékelte a szakvéleménynek azt a megállapítását, miszerint a perbeli gépkocsi motorhibáját egyértelműen kenési elégtelenség okozta, a teljesítménynövelés fizikai feltételei nem álltak fenn, a gépkocsi nem kapott új forgatócsapágyakat és nem növelték meg az olajszivattyú szállítási teljesítményét sem. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást a próbaút indokoltságáról is, tekintettel arra, hogy a gépkocsi a felperesi tájékoztatás szerint csak gyorsításnál produkált hibakódot, és a hiba kizárólag diagnosztika alapján nem volt beazonosítható. Utalt a szakértő azon megállapítására is, miszerint az alperesi törvényes képviselő részéről a próbaút során vezetői hiba nem volt megállapítható.
Mindebből az alperes álláspontja szerint helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a meghibásodást általa nem befolyásolható, ekként ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta. Ehhez képest szerinte a másodfokú bíróság az "ellenőrzési kör" fogalmát indokolatlanul, végletesen leegyszerűsítette, megalapozatlanul kitágította.
[31] Az alperes felülvizsgálati hivatkozása szerint az "ellenőrzési kör" fogalma a magyar jogban a munkajog területén "működési kör" néven, a munkáltató kártérítési felelőssége egyik meghatározó elemeként jelent meg. A Ptk. javaslat indokolása is azt a körülményt tekinti ellenőrzési körön kívülinek, amely a fél által nem befolyásolható, amelyre nem képes hatást gyakorolni. Az alperes érvelése értelmében a Ptk. és a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szabályainak azonossága arra vezethető vissza, hogy a jogalkotó mindkét esetben a korábbi szabályozástól eltérő kockázattelepítést tartott szükségesnek, olyan kárviselést, amely elsősorban a reparációt tekinti célnak, aminek érdekében objektív feltételként szabja meg az ellenőrzési kört mint a kimentést kizáró feltételt, de "emellett beépíti a felróhatóságot is".
[32] Kitért arra is, hogy a jogirodalomban kijegecesedett nézet szerint az a tény, hogy a szerződésszegő fél az adott körülményt nem volt képes befolyásolni, illetve arra ráhatást gyakorolni, nem azt a kérdést dönti el, hogy a körülmény az ellenőrzési körön belüli vagy kívüli volt-e, hanem valójában azt, hogy elkerülhetetlen, elháríthatatlan volt-e. Erre tekintettel a "ráhatás", de különösen a "befolyás" szó felfogható tisztán objektív tényként, de elvárható magatartásként is.
[33] Az alperes a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát ebből kiindulva az ellenőrzési kör mechanikus, a jogalkotó szándékán indokolatlanul és aránytalanul túlterjeszkedő értelmezésében jelölte meg, hangsúlyozva, hogy az teljesen értelmetlenné teszi "a törvényi tényállás szubjektív, felróhatósági fordulatát".
[34] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartását célozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[35] Az alperes felülvizsgálati kérelmének tartalmára tekintettel a Kúria elöljáróban rögzíti a felülvizsgálati eljárás kereteit és jogi természetét.[36] A felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, hanem szigorú eljárási szabályok szerinti rendkívüli perorvoslat, amelyben a Kúria csak a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél által konkrétan megjelölt és megindokolt jogszabálysértéseket vizsgálhatja [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, 1/2016. (II.15.) PK vélemény 3., 4. pontjai]. Lényeges továbbá, hogy a felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős ítélet [Pp. 270. § (2) bekezdés], amely azonban csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és a másodfokú eljárásnak is tárgya volt, azaz a felülvizsgálati eljárásban olyan körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya, nem lehet hivatkozni (EBH2002.653.II., BH2017.232.II.).
[37] Mindennek az alperes felülvizsgálati hivatkozásai tekintetében többirányú jelentősége volt.
[38] A Kúria nyomatékosan rámutat, hogy - amint azt a másodfokú bíróság is rögzítette jogerős ítélete [15] pontjában - a fellebbezési eljárásnak nem volt tárgya sem a felperes mint engedményes igényérvényesítési jogköre, ezzel összefüggésben perbeli legitimációja, sem az alperes szerződésszegésből eredő kártérítési felelősségének pozitív feltételei (az alperes károkozó magatartása, a kár és az okozati összefüggés) fennálltával kapcsolatos elsőfokú bírósági jogi álláspont. Ezért az e kérdésekkel összefüggő alperesi hivatkozások - így a Ptk. 6:146. §-a szerint alkalmazandó 6:142. § első mondatával és az Üttv. 43. § (2) bekezdés d) pontjával kapcsolatban kifejtettek - nem képezhették a felülvizsgálat tárgyát.
[39] A felülvizsgálati eljárás keretében nem volt jelentősége az elsőfokú ítélet elleni felperesi fellebbezés előterjesztése módjának sem, ezért ezzel összefüggésben a Kúria csupán megjegyzi, tévesen állította felülvizsgálati kérelmében az alperes, hogy a felperes két, egymástól független fellebbezést terjesztett elő; a felperes fellebbezését a 42. számú beadványában terjesztette elő azzal, hogy - figyelemmel az elsőfokú bíróság 42/I. számú, hiánypótlást elrendelő végzésére is - annak részletes indokolását a 45/I. szám alatti beadványa tartalmazta.
[40] Semmilyen jelentőséggel nem bírtak továbbá a felperesi fellebbezés tartalmára (a szakértő kirendelésével kapcsolatban) a felülvizsgálati kérelemben előadottak, miután a másodfokú bíróság kizárólag jogkérdésben, az alperes szerződésszegésért való kártérítése felelőssége alóli mentesülése kérdésében (Ptk. 6:142. § második mondata) foglalt állást, ahogyan erre a jogerős ítéletének [18] pontjában utalt is.
[41] Mindezek előre bocsátását követően a felülvizsgálat eredményeként a Kúria azt állapította meg, hogy az alperes által hivatkozott és érdemben vizsgálható okokból a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért a felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[42] A másodfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt jogerős ítélete meghozatalakor. A fellebbezési tárgyaláson - az arról készült, közokiratnak [Pp. 195. § (1) bekezdés] minősülő 2.Pf.20.452/2020/3. számú tárgyalási jegyzőkönyv nem vitatott tartalma szerint - az eljáró tanács elnöke rögzítette a felperes jogi képviselőjének fellebbezési nyilatkozatait. A felperes fellebbezési kérelme - mind a 42. sorszámú beadvány, mind annak 45/I. sorszámú indokolása - egységesen és következetesen az elsőfokú ítélet megváltoztatására irányult. A felperes jogi képviselője ezt a fellebbezési tárgyaláson annyiban módosította, hogy elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte, másodlagosan fenntartva a megváltoztatásra irányuló kérelmét (Pf.3. sorszámú jegyzőkönyv 2. oldal második bekezdés), és pontosította fellebbezésének indokolását is a mentesülési okok fennálltának bizonyítatlanságára hivatkozással (Pf.3. sorszámú jegyzőkönyv 2. oldal harmadik bekezdés). A Pp. 246. § (2) bekezdés harmadik mondata kifejezetten lehetőséget ad a fellebbező félnek, hogy az iratismertetést követően az írásbeli fellebbezését módosítsa vagy kiegészítse [e körben a 146. § (5) bekezdésére utalással], továbbá a felperes jogi képviselője által a fellebbezési tárgyaláson előadott, a konkrét fellebbezési kérelmet és az indokolást érintő kiegészítést a Pp. 247. § (2) bekezdésének második mondata sem zárta ki. Ilyen körülmények között alaptalan a Pp. 3. § (1)-(2) bekezdéseinek és az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének megsértésével kapcsolatos felülvizsgálati hivatkozás.
[43] Téves az alperes felülvizsgálati érvelése az anyagi jogi jogszabálysértésként megjelölt Ptk. 6:142. § második mondatában szabályozott mentesülési feltétel, az "ellenőrzési körön kívüli körülmény" tekintetében is.
[44] A másodfokú bíróság mindenben helyesen mutatott rá a Ptk-nak a szerződésszegésért való felelősség körében szabályozott mentesülési feltételek lényegére, az "ellenőrzési kör" fogalmának tartalmára és az ebből a szempontból vizsgálandó körülményt (próbaút) is helyesen határolta el a per egyéb adataitól és a felek irreleváns hivatkozásaitól.
[45] E körben a Kúria kiemeli, hogy - amint azt a Ptk. Indokolása is tartalmazza (Részletes Indokolás XXII. fejezet 7. pontja) - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) a 318. §-ának utaló normája segítségével egységesen szabályozta a szerződésszegéssel és a szerződésen kívüli magatartással okozott károkért való felelősséget. Ez az egységes kártérítési rendszer - egyebek mellett - kiterjedt a felelősség alóli kimentés szabályaira is. Ehhez képest a Ptk. alapvetően eltérő felelősségi szabályokat tartalmaz a szerződésszegéssel okozott károkért való (kontraktuális) és a szerződésen kívül okozott károkért fennálló (deliktuális) felelősségre vonatkozóan. Előbbit a 6:142. §-ában, utóbbit a 6:519. §-ában szabályozza azzal, hogy 6:144. §-a a kontraktuális felelősségi tényállásra a deliktuális felelősség szabályainak kiegészítő alkalmazását rendeli a károsult kármegelőzési, kárelhárítási, kárenyhítési kötelezettsége, a kár fogalma és a kártérítés módja tekintetében, a méltányossági alapú mérséklés lehetőségének kizárásával.
[46] A két felelősségi alakzat közötti - a jelen felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns - egyik különbség a felelősség alóli kimentés (mentesülés) szabályainak eltérő alapra helyezése. A koncepcionális változás oka a kártérítési felelősség gyökereinek eltérése: deliktuális felelősségnél a károkozó és a károsult között csak egy abszolút szerkezetű - alapvetően egy tartózkodásra kötelező tiltó normaként megjelenő - jogviszony áll fenn, és az említett norma megsértése hozza létre a felek közötti, relatív szerkezetű kárkötelmet. Kontraktuális felelősségnél viszont a károkozást megelőzően is fennáll a felek között egy relatív szerkezetű jogviszony (maga a szerződés), amely meghatározza az egymással szembeni jogaikat és kötelezettségeiket.
[47] Az eltérő kiindulóhelyzetből adódik, hogy a károkozó magatartás más természetű a két területen. Deliktuális felelősségnél a károkozás általános tilalma szenved sérelmet, és a magatartást éppen az teszi jogellenessé, hogy kár kapcsolódik hozzá. Kontraktuális felelősségnél ezzel szemben a károkozó magatartást a szerződésben vállalt kötelezettség megszegése jelenti, egy olyan kötelezettség nemteljesítése, vagy nem szerződésszerű teljesítése révén, amelyet az illető fél a helyzete és a szerződéssel járó kockázatok felmérése után, önként vállalt magára. A döntő különbség éppen abban áll, hogy a kontraktuális felelősséget egy önként, tudatosan, átgondoltan vállalt szerződéses kötelezettségvállalás megszegése alapozza meg, ez a feltétel a deliktuális kárfelelősség esetében hiányzik. A két kárfelelősség kiinduló alapjában mutatkozó különbség egyik következménye a kontraktuális felelősség szabályozásánál megszigorított, objektivizált alapú kimentés (Ptk. 6:142. §), amit a jogalkotó elszakított a deliktuális felelősség körében változatlanul megtartott felróhatósági elvtől (Ptk. 6:519. §) [A Ptk. Indokolása XXII. fejezet 7. pont a) pont, ezzel egyezően: Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez, szerkesztette: Vékás Lajos/Gárdos Péter, Complex Jogtár, 6:142. §-hoz fűzött magyarázat].
[48] Az adott ügyben a felek között nem vitásan vállalkozási szerződés (Ptk. 6:238. §) jött létre, amelynek keretében az alperes a perbeli gépkocsi motorhibájának javítását vállalta. Az sem vitatott tény, hogy a kár e szerződés teljesítése során keletkezett. A Ptk. 6:146. §-a szerint a jogosult (itt: engedményes felperes) vagyonában a szerződés teljesítése során a kötelezett (itt: alperes) által okozott kár megtérítését a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint követelheti. Az alperes kártérítési felelősségét tehát a Ptk. 6:142. §-a szerinti szabályok alkalmazásával kellett megítélni.
[49] A Ptk. szerződésszegési szabályai a szerződésszegésért való felelősséget objektivizált alapra helyezik. Erre tekintettel az alperesnek a felróhatóság "beépítésével" kapcsolatos, továbbá a munkajogi jogszabályok tartalmával összefüggő, analóg hivatkozásai tévesek, illetve jelentőséggel nem bírtak. A hatályos Ptk. megalkotásakor a világos jogalkotói cél az volt, hogy a szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés szintje szigorúbb legyen, mint a (továbbra is) felróhatósági alapú deliktuális kárfelelősségé. E szigorítás okát a jogalkotó a kontraktuális felelősség esetében a felek között - a fentebb írtaknak megfelelően eleve fennálló, önként vállalt szerződéses kötelezettség megszegésén túl - a szerződő felek közötti kockázattelepítésben jelölte meg. A régi Ptk. kimentési rendszerében - és a Ptk. deliktuális kárfelelősség szabályainál jelenleg is - irányadó felróhatóság ugyanis individuális emberi hibát feltételez, amelyet üzleti viszonyok között nehéz kiválasztani és megfelelően értékelni a jellemzően nagyszámú, egymással bonyolult kölcsönhatásban álló tényező közül. Az esetleges konfliktus feloldását ezért nem a magatartás utólagos értékelésével, hanem a tevékenységgel együtt járó kockázattelepítés útján látta célszerűnek a jogalkotó. A magánjogi szerződéseknél a szerződésszegés kárkövetkezményeinek telepítése tehát elsősorban kockázatelosztást és nem valamely egyéni hiba szankcionálását kell jelentse, arra is tekintettel, hogy a szerződéses, azaz önkéntes kötelezettségvállalás nem szerződésszerű teljesítésének szankcionálása nem lehet a szerződésszegő fél igyekezetének függvénye [A Ptk. Indokolás XXII. fejezet 7. pont b) pontja, részletesen: Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog, HVG-ORAC, Budapest, 2015., 111-112. oldalak].
[50] A kárfelelősség alóli mentesülés ezen alapvető, koncepcionális újraszabályozásának a konkrét tényállásra vetítve abban áll a jelentősége, hogy az alperesi szakcég akkor, amikor vállalkozási szerződés keretében elvállalta a perbeli gépkocsi motorhibájának javítását, egyúttal a szerződés nem, vagy nem szerződésszerű teljesítésével okozott esetleges kár megtérítésének kockázatát is felvállalta. Tény - és a már rögzítettek szerint a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható -, hogy az alperes a vállalkozási szerződést nem teljesítette (a motorhibát nem javította ki), sőt a szerződés teljesítése során, a próbaúton kárt okozott a felperesnek.
[51] A kártérítési felelősség alóli kimentés körében a másodfokú bíróság helyesen vizsgálta az "ellenőrzési körén kívül eső körülmény" fogalmi körét, amelybe a Ptk. már felhívott Indokolása [XXII. fejezet 7. pont ba) alpont] azokat a körülményeket vonja, amelyekre a fél nem képes hatást gyakorolni. Ilyennek elsősorban a vis maior hagyományos esetei (természeti katasztrófák, földrengés, stb.), illetve bizonyos politikai-társadalmi események (háború, forradalom, stb.), továbbá egyes állami intézkedések (embargó, stb.), súlyos üzemzavarok (radikális piaci változások, stb.) minősülnek. Megjegyzendő, hogy a kimentési okokat a jogalkotó külföldi minták (elsősorban a Bécsi Vételi Egyezmény) alapulvételével kísérelte meg megfogalmazni (lásd: Fuglinszky Ádám i.m. 113-115. oldalak).
[52] Az "ellenőrzési körön kívül" fordulat a jogalkotói törekvés fényében tehát helyesen a vis maior tartalmi elemeként értelmezendő, és nem mérhető a felróhatóság mércéjével. A Ptk. 6:142. §-ában foglalt kockázattelepítési szabályra tekintettel a szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés feltételrendszere valójában a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott károkért való felelősség kimentési feltételeihez áll közel. Ezzel összefüggésben a Kúria hangsúlyozza, önmagában az, hogy a szerződésszegő fél az adott körülményt nem képes befolyásolni, illetve nem képes arra hatást gyakorolni, nem eredményezi azt, hogy a körülményt ellenőrzési körön kívül esőnek kell tekinteni. Sőt, ebből következően ellenőrzési körbe eső lehet az olyan "belső" objektív körülmény is, amely a szerződésszegő által nem volt befolyásolható, és amely a gondos ellenőrzéssel sem volt elhárítható [lást bővebben: Polgári jog, Kötelmi jog, A Ptk. magyarázata, HVG-ORAC, harmadik, átdolgozott, bővített kiadás, Budapest, 2018., V/6. kötet 323-324. oldalak]. Ez a szigorú felfogás egyeztethető össze a szerződéses jogviszonyban a jogalkotó által megjelenített kockázattelepítés elvével.
[53] Az adott ügyben kötött vállalkozási szerződés keretében a javítással együtt járó kockázatokat (is) vállaló alperes általi próbaút e kockázatviselés körébe - és ezzel együtt az alperes ellenőrzési körébe - tartozott, amire tekintettel az annak során bekövetkezett kárért való felelősség alól az alperes eredményesen nem menthette ki magát.
[54] A Ptk. 6:142. § második mondatában foglalt három feltétel közül az első ("ellenőrzési körén kívül eső körülmény") fennállásának hiánya - a feltételek konjunktivitása miatt - szükségtelenné tette a további feltételek vizsgálatát, és a konkrét ügyben a mentesülés körében annak már nem volt (nem lehetett) jelentősége, hogy a motor teljesítménynövelése során a németországi tuningcég, avagy a felperes a hibajelenséget okozó mulasztást követett-e el, ezért a szakértői megállapítások a kimentés körében relevanciával nem bírtak.
[55] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat
[56] 2013. évi V. törvény (Ptk) 6:142. § második mondataA döntés elvi tartalma
[57] A szerződésszegésért való (kontraktuális) kártérítési felelősség objektivizált, a szerződő felek közötti kockázatelosztáson alapuló felelősségi forma, amelynek körében a károkozó magatartás felróhatóságának - eltérően a deliktuális kárfelelősség szabályától - nincs jelentősége. A mentesülés körében az "ellenőrzési körén kívüli" fordulat a vis maior tartalmi elemeként értelmezendő, nem mérhető a "gondos ellenőrzés" vagy a felróhatóság mércéjével.Záró rész
[58] Az alperes felülvizsgálati kérelme eredménytelennek bizonyult, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 78. § (1) bekezdés alapján köteles megfizetni a felperes jogi képviseletével összefüggésben felmerült felülvizsgálati eljárási költségét, amelynek összegét a Kúria a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdése, (5)-(6) bekezdései, valamint 4/A. § (1) bekezdése alapján határozta meg.[59] Az alperes a felülvizsgálati eljárás illetékét lerótta, azt pervesztességére tekintettel viselni köteles.
[60] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
[61] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.
Budapest, 2021. április 22.
Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Cseh Attila s.k. előadó bíró, Dr. Csesznok Judit Anna s.k. bíró
A kiadmány hiteléül:Tné bírósági ügyintéző
(Kúria Pfv. V. 21.339/2020/9.)