BH 2021.9.249

adozona.hu

A jogerős felmentő ítéletben leírt (a váddal egyező) kijelentés múltbeli tevékenységre, történésre vonatkozik, arra, hogy a sértett kivel, hol, mit csinált. Ekként azt a tényállítást tartalmazza, hogy "az ú.-i rendőrkapitány az é.-i közmunkásokkal fogkefével súroltatta le a rendőrség lépcsőjét". Ez a közlés a sértettet a rendőri hivatásánál fogva közhatalmat gyakorló és utasítást kiadó, azonban mint ebbéli hatalmával visszaélő, hatalmaskodó személyt tüntette fel, aki a közmunkásokat megalázva súroltatta fel

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Kibocsátó(k): Büntető Ügyszak (Kollégium)
Jogterület(ek): Belügy, rendvédelem , Büntetőeljárási jog , Büntetőjog , Munkajog
Tipus: Bírósági Határozatok
Érvényesség kezdete: 2021.09.10
Érvényesség vége:

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

BH 2021.9.249 A jogerős felmentő ítéletben leírt (a váddal egyező) kijelentés múltbeli tevékenységre, történésre vonatkozik, arra, hogy a sértett kivel, hol, mit csinált. Ekként azt a tényállítást tartalmazza, hogy "az ú.-i rendőrkapitány az é.-i közmunkásokkal fogkefével súroltatta le a rendőrség lépcsőjét".

Ez a közlés a sértettet a rendőri hivatásánál fogva közhatalmat gyakorló és utasítást kiadó, azonban mint ebbéli hatalmával visszaélő, hatalmaskodó személyt tüntette fel, aki a közmunkásokat megalázva súroltatta fel fogkefével a rendőrség lépcsőjét. E kijelentés valósága esetén alkalmas a sértett felelősségre vonására.

Ekként a jogerős tényállás tartalmaz olyan közlést, amely önmagában becsület csorbítására alkalmas [Btk. 226. § (1) bek., (2) bek. b) pont].

[1] A járásbíróság - megismételt eljárásban - a 2018. október 17. napján kihirdetett ítéletével az I. r. és a II. r. terheltet az ellenük rágalmazás vétsége [Btk. 226. § (1) bek., (2) bek. b) pont] miatt emelt vád alól felmentette, megállapította, hogy a bűnügyi költséget az állam viseli.
[2] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2019. november 28. napján meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontja alapján, az I. r. és a II. r. terhelt terhére.
[4] Indokai szerint a sértett, mint az Ú.-i Rendőrőrs parancsnoka, rendvédelmi szervezet hivatásos állományú tagjaként közhatalmat gyakorló személy volt, aki a szolgálati tevékenységét az irányadó jogszabályok alapján végezte. Az állandó bírói gyakorlat a közhatalom gyakorlásában részt vevő személyekkel szemben magasabb tűrési kötelezettséget fogalmaz meg, a vonatkozásukban megnyilvánuló véleménynyilvánítás és kritika esetén azonban az alkotmányos védelem nem vonatkozhat a tények meghamisítására, a szabad véleménynyilvánítás csak felelősséggel gyakorolható. Nem élveznek védelmet az olyan tényállítások, amelyek valóságuk esetén alkalmasak a közszereplő ellen büntetőeljárás indítására, ez meghaladja a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos határait. A másodfokú bíróságnak az értékítélet és a tényállítás elhatárolására vonatkozó hivatkozásai helytállóak, azonban tévesen minősítette a törvényszék a tényállásban foglaltakat tényállítás helyett értékítéletnek. Az interjúban elhangzott tényállítások ugyanis alkalmasak voltak arra, hogy a sértett társadalmi megítélését kedvezőtlen irányba befolyásolják, és valóságuk esetén ellene büntetőeljárás megindításának alapjául szolgáljanak.
[5] Iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy nem vette senki szó szerint a kérdéses kijelentéseket, illetve a sorkatonai szolgálathoz kapcsolódó "legendával" történő érvelés a másodfokú bíróság téves következtetése.
[6] Az irányadó tényállás szerint a sértett, illetve a hatóság sajtószóvivője korábban már jelezte a tanulmányban, illetve az interjúban írtak valótlanságát, a kérdéses interjú pedig a jogerős tényállás szerinti tartalommal az internetes honlapon megjelent, és meghatározott időtartamra hozzáférhető volt.
[7] Erre tekintettel a bíróság a terhelteket a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével mentette fel, ezért indítványozta, hogy a Kúria a törvényszék végzését helyezze hatályon kívül, és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.
[8] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt fenntartotta. Kifejtette továbbá, hogy az irányadó tényállás alapján a másodfokú bíróság téves jogi értékelésével hagyta helyben a két terheltet felmentő elsőfokú ítéletet. A másodfokú bíróság álláspontjával szemben a tényállásban foglalt kijelentések tényállítások. A kérdéses két kijelentés eseményre, múltban lezajlott történésre vonatkozik azt tudatva, hogy a rendőrkapitány kivel, hol, mit csinált. A másodfokú bíróság az ügy bizonyításának eredményét nem ismertette, nem értékelte, csupán azt állapította meg, hogy az elhangzottakat senki nem vette komolyan. Kérdéses, és ismeretlen a komolytalanságra utaló másodfokú bírói megállapítás alapja, az irányadó tényállás szerint viszont a két terhelt tudomást szerzett a kijelentésekben foglaltak valótlanságáról. Figyelmen kívül hagyta azt is a bíróság, hogy a tényállásban írt közlés a sértettet foglalkozásánál, hivatásánál fogva emelte ki, a rendőri hivatás pedig azért bír különös jelentőséggel, mert a sértettet az utasítást kiadó személyként tüntette fel a közmunkások megalázásakor, illetve olyan személy társaságába és olyan helyszínre helyezte, aki/amely a cigányokkal szembeni erőszakos magatartásáról vált hírhedtté.
[9] Az I. r. terhelt védője észrevételében rámutatott arra, hogy a kérdéses mű egy néprajzi gyűjtemény része, amely elkészítése néprajzkutatói, tudományos, kutatási tevékenység volt. A mű a sértett jelzése alapján lábjegyzetet kapott a rá vonatkozó részek kapcsán, rögzítve az ellenvéleményét. Az újságcikknek pedig az I. r. terhelt riportalanya volt, nem szerkesztője, így az, hogy a műből mi került átemelésre és mi maradt el, nem az ő felelőssége. A sérelmezettek nem tényállítások, nem merítik ki a rágalmazás törvényi tényállását. Egyrészt a sejtetés nem elkövetési magatartása a rágalmazás bűncselekményének, másrészt a lépcső letisztítására vonatkozó közlés nem szó szerint értelmezendő, hanem a közhatalmi pozíciót betöltő személy hozzáállására utal, bizonyítás lefolytatása e tényre nem indokolt.
[10] Emellett az egyik portálon megjelent cikkben nem találhatók meg a sérelmezett közlések, az eredeti cikk elérhetőségének kérdését a bizonyítás nem tisztázta, a jogerős ítélet erre vonatkozó megállapítása iratellenes.
[11] Kifejtette a védő, hogy amennyiben az ügy alapjául szolgáló, az adatközlők által tett sérelmezett kijelentések megjelenítése egy tudományos munkában büntetőjogi jogkövetkezménnyel járna, az a tudományos kutatásnak az Alaptörvény X. cikk (1) bekezdésében biztosított szabadságának aránytalan korlátozását jelentené. Indítványában több alkotmánybírósági határozatra is hivatkozott, melyek lényege, hogy "tágabb értelemben a tudomány szabadsága általánosságban is a véleménynyilvánítási szabadsághoz tartozik, az a véleménynyilvánítás szabadságából eredő külön nevesített alanyi jogokkal azonos alkotmányos védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen".
[12] Az ügyben idézett szövegek tudományos kutatás eredményei, a társadalomtudományok belső, szakmai szabályainak megfelelő tevékenység eredményeként születtek. A tudományos kutatást végző szerzőnek joga van ahhoz, hogy tudományos teljesítményének eredményeit a közvélemény elé tárja.
[13] Az alkotmánybírósági gyakorlatra hivatkozva kifejtette, hogy a szólásszabadságot korlátozó szabályokra vonatkozó szűkítő értelmezés követelménye kell, hogy irányadó legyen a jelen ügyben is. Az adatközlők interpretációját lejegyző kutatónak nem feladata, hogy kétséget kizáróan ellenőrizze az adatközlő által előadottak helyességét. A kutató jogainak korlátozása a szükségességi-arányossági mérlegelés szempontjait figyelembe véve aránytalan lenne. Összességében rögzítette, hogy a tudományos kutatás szabadságához való alapvető jog korlátozása aránytalan korlátozás alá esne, amennyiben a közlés büntetőjogi jogkövetkezménnyel járna.
[14] Mindezek alapján a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
[15] A II. r. terhelt védője észrevételében kifejtette, hogy a támadott határozat a jogszabályoknak megfelel, a másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a két terhelt által előadottak nem tényállításnak, hanem értékítéletnek minősülnek. A terheltek közüggyel kapcsolatos kritikát fogalmaztak meg, a közhatalmat gyakorló személyre vonatkozó értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás fő szabály szerint nem büntethető.
[16] Erre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.
[17] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.
[18] Az ügyészség felülvizsgálati indítványa joghatályos [Be. 651. § (1) bek., 652. § (3) bek.].
[19] A felülvizsgálati indítvány a következők szerint alapos.
[20] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, amennyiben a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével mentette fel a terhelteket.
[21] A felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, és a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].
[22] A jogkövetkeztetések - így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[23] Ekként a II. r. terhelt védője észrevételének a bizonyítást, a bizonyítékok értékelését kifogásoló, a jogerős ítéletet részben megalapozatlannak (iratellenesnek) tartó érvei a felülvizsgálat során nem vizsgálhatók, a terheltek felmentésének anyagi jogi törvényességét a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével kell elbírálni. Következésképpen felülvizsgálatban a megalapozatlan tényállás is irányadó.
[24] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő.
- A Magyar Néprajzi Társaság kiadványaként jelent meg 2013. év tavaszán a "Cigány néprajzi tanulmányok" XVI. kötete, benne az I. r. terhelt által írt "C betű a hátunk megett van, cigány-magyar együttélés és az É.-i modell" című tanulmánnyal.
- A tanulmány "bevezetés" fejezete többek között a következőket tartalmazza:
- "Példaként említem, hogy adatközlőim szerint az ú.-i rendőrkapitány az é.-i közmunkásokkal fogkefével súroltatta le a rendőrség lépcsőjét. Továbbá arról sem szerzett tudomást a közvélemény és senkinek sem szúrt szemet, hogy az é.-i polgármester és az ú.-i rendőrkapitány együtt jártak abba a bárba, ahol a romagyilkosságokat kitervelték (bár a tulajdonos é.-i). Tudomásom szerint az ottani találkozókat a zs. pálinkafőző tulajdonosa kezdeményezte, mások is részt vettek rajtuk és az volt a céljuk, hogy megoldásokat keressenek az é.-i problémákra. A helyszín megválasztása és az, hogy röviddel a k.-i gyilkosság előtt is találkoztak, félelmet váltott ki azokban az é.-i cigányokban, akik tudtak ezekről a találkozókról. Egyiküket meg is hívták erre a találkozóra, de félt elmenni, a meghívót ma is őrzi."
- A hivatkozott "ú.-i rendőrkapitány", dr. F. Sz. 2012. évig az Ú.-i Rendőrőrs parancsnokaként teljesített szolgálatot.
- A II. r. terhelt a tanulmányt megismerte, és újságíróként cikket írt a tanulmány témakörében, amely 2013. május 27-én "Az eltitkolt tények a cigánygyilkosságok ügyében" címmel jelent meg egy weboldalon.
- Az írás megjelenése előtt, 2013. május 8-án a II. r. terhelt információt kért az Sz. Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivőjén keresztül dr. F. Sz.-től arra vonatkozóan, hogy az I. r. terhelt által írt tanulmányban rögzített állítások megfelelnek-e a valóságnak.
- A sajtószóvivő válaszát követően a II. r. terhelt 2013. május 27-én megjelent cikkének az "Elszármazottak éves bálja" címszó alatt olvasható része a következőket tartalmazta:
- "Az időközben már a megyei rendőr-főkapitányságon osztályvezetőként dolgozó, egykori Ú.-i Rendőrőrs parancsnokot, F. Sz. őrnagyot is megkérdeztem a tanulmány rá vonatkozó állításairól. F. R. rendőr főhadnagy, a megyei rendőr-főkapitányság szóvivője az alábbiakat közölte:
- »Megkeresésére tájékoztatom, hogy az Ú.-i Rendőrőrs korábbi vezetője, ,az é.-i modell', valamint a ,hálószövők a biztonságért' elnevezésű, a közbiztonság javítását célzó programok kapcsán rendszeresen konzultált, hivatalos megbeszéléseken vett részt a térség önkormányzatainak és más hatóságoknak vezetőivel, így többek között O. M. Z.-vel, É. község polgármesterével is. A d.-i zenei klubban nem hivatalos megbeszélésen, hanem az É.-ről elszármazottak éves bálján jelent meg. Tájékoztatom, hogy információja, mely szerint a korábbi őrsparancsnok a közmunkásokkal fogkefével súroltatta le a rendőrőrs épületének lépcsőjét, megalapozatlan, nem felel meg a valóságnak. Az Ú.-i Önkormányzat tulajdonában lévő Ú.-i Rendőrőrs épületének felújítási munkálataiban Ú. város, valamint É. község önkormányzatai is szerepelt vállaltak. A felújításhoz humán erőforrást is biztosítottak, de munkájukat nem az őrsparancsnok irányította, és az épület lépcsőjének takarítását nem ők végezték«."
- Dr. F. Sz. ezt követően, 2013. május 28-án telefonon felhívta az I. r. terheltet, kérve a tanulmányban őt érintő és számára sérelmes szövegrész törlését.
- Az I. r. terhelt ígéretet tett a korrekcióra, majd miután a kézirat már nyomdai előkészítés alatt volt a június 21-i megjelenéshez, az interneten olvasható tanulmányban a 12. lábjegyzetben a következőket rögzítette: "A jelenleg már máshol szolgálatot teljesítő rendőrkapitány 2013. május végén telefonon azt közölte velem, hogy az adatközlőimnek ez a vélekedése nem felel meg a valóságnak. Állítása szerint a rendőrség lépcsőjét az ott felújítást végző munkások takarították le, a P. nevű bárban pedig soha nem járt, jóval korábban a bár tulajdonosának egy másik éttermében vett részt gasztronómiai bemutatón feleségével.".
- Az I. r. terhelt tanulmányának könyv formátumban történt megjelenését követően, 2013. augusztus hónapban a II. r. terhelt egy interjút készített a szerzővel, az I. r. terhelttel, mely interjú közel egy év múlva, 2014. július 13-án "Az é.-i modelltől a roma sorozatgyilkosságokig" címmel jelent meg internetes oldalon úgy, hogy azt az I. r. terhelt a közzététel előtt korábbi kérése ellenére nem láthatta.
- A 2014. július 13-án, 17 óra 00 perckor megjelent interjúban korrekció nélkül voltak idézve az I. r. terhelt tanulmányának a dr. F. Sz.-re vonatkozó megjegyzései. A II. r. terhelt sem tudott arról, hogy az interjút a megjelenés előtt az I. r. terhelt nem olvashatta, és miután az I. r. terhelt közölte vele a megjelenés tényét, azonnal intézkedett az oldal szerkesztője felé a dr. F. Sz.-re vonatkozó rész törlése iránt.
- A megjelenést követő néhány perc elteltével a dr. F. Sz.-t érintő rész nélkül volt olvasható az interjú.
- Dr. F. Sz. az interjú tartalmának megismerését követően, 2014. július 17-én tett feljelentést az I. r. és a II. r. terhelttel szemben rágalmazás vétsége miatt, joghatályos magánindítványt előterjesztve.
- A dr. F. Sz.-t érintő mondatok cáfolata az I. r. terhelt tanulmányának második nyomtatott kiadványában, lábjegyzetben rögzítve van, jelenleg is így olvasható.
[25] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontja alapján az alábbi három bekezdéssel egészítette ki, illetve helyesbítette:
- Az elsőfokú ítélet 6. oldal 3. bekezdését mellőzte, és helyette azt állapította meg, hogy a 2014. július 13. napján 17 óra 00 perckor megjelent interjúban a II. r. terhelt kérdéseire válaszolva az I. r. terhelt többek között azt közölte, hogy "az ú.-i rendőrkapitány az é.-i közmunkásokkal fogkefével súroltatta le a rendőrség lépcsőjét. Az é.-i polgármester és az ú.-i rendőrkapitány együtt jártak abba a d.-i bárba, ahol a romagyilkosságokat kitervelték. A bártulajdonos é.-i.".
- A II. r. terhelt a riportot megjelenése előtt elküldte az I. r. terheltnek, amit ő változatlan formában jóváhagyott.
- Nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy a magánvádló, dr. F. Sz. által sérelmezett tartalmú interjú az N. W. M. G. Kft. internetes honlapján mennyi ideig volt hozzáférhető.
[26] A felülvizsgálati indítvány kifogásolta a terheltek rágalmazás vétsége alóli felmentését, tévesnek tartva a tényállítás és az értékítélet bíróság általi elhatárolását.
[27] A büntetőjogi felelősség alapkérdése a tényállásszerűség. Ezért a Kúria elsőként ezt vizsgálta. A becsületbevágó magatartás ellenében álló törvényi tényállás
- egyrészt a mással szemben becsület csorbítására alkalmas kifejezés használata, ami - egyéb törvényi feltételek megléte esetén - a becsületsértés (Btk. 227. §);
- másrészt a valakiről más előtt, becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelése vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata, ami a rágalmazás (Btk. 226. §).
[28] A tényállásszerűség szempontjából annak van jelentősége, hogy mindkét bűncselekmény - az alapesetét tekintve - formális, tehát nem eredmény-bűncselekmény. Formális bűncselekmény esetén pedig az elkövetési tevékenység pontos meghatározása annál is inkább szükséges, mert a tárgyi oldalon - a jogi tárgyon kívül - egyedül ez határozza meg a cselekmény jellemzőit. Másképpen szólva: a Btk. az elkövetési magatartást a becsületcsorbításra alkalmasság függvényében határozza meg; vagyis a Btk. megadja a védendő értéket, ami a becsület, viszont a törvény a bíróra bízza valamely elkövetési magatartás sértésre alkalmasságának eldöntését. Tehát a törvény valójában nem ad konkrét elkövetési magatartást, hanem megfeleltetést vár el, ezért lehet mondani, hogy nyitott a törvényi tényállás, és a törvény a bíró feladatává teszi a konkretizálást.
[29] A hétköznapi felfogás nem húz éles határt a rágalmazás és a becsületsértés közé, mindkettő becsületbevágó ügy. Kétségtelen azonban, hogy jogilag régóta megtörtént a rágalmazás és a becsületsértés különválasztása. Ennek indoka pedig az elkövetési magatartás mibenlétében gyökerezik:
- a rágalmazás és a becsületsértés között rendszerint nagy súlykülönbség áll fenn,
- a rágalmazó eseményt, történést formál, az eseménynek, a történetnek pedig a hallgató (a közönség) szemében mindig nagyobb a hitele, mint a már jellegében is szubjektív értékítéletnek vagy egyéb nyilatkozatnak,
- a rágalmazó tényállítás az objektív valóság hitelével jelentkezik, mutatkozik meg a hallgató számára; ezzel szemben a - csupán - becsületsértő kijelentéseknek rendszerint nincs konkrét tartalma.
[30] Ehhez képest alapvető különbség van a között, hogy az elkövető a tényállításával a hallgató jövőbeni értékítéletére számít, vagy aközött, hogy eleve értékítéletet mond. A rágalmazó tényállítás alapján a hallgató tud értékítéletet alkotni a sértettről azon egyszerű oknál fogva, mivel a tények meggyőző ereje nagyobb. Ezért hisznek az emberek a tényeknek (tényállításnak) inkább, mint az értékítéletnek.
[31] A tényállásszerűség követelménye alapján az első eldöntendő kérdés az, hogy az elkövető magatartása tényállítás, híresztelés, avagy kifejezés használata.
[32] Az emberi gondolkodás ítéletek alakjában, ítéletalkotás által történik. Az ítélet valamiről, annak a valaminek az állítását vagy tagadását jelenti. Tényítélet az, amikor magára a valóságbeli tényre, körülményre vonatkozóan történik leíró jellegű megállapítás, a jog nyelvén ez a tényállítás.
[33] A tényállításhoz azonban újabb ítélet is kapcsolódhat, aminek viszont már értékelő funkciója van. Ez az értékítélet, ami a valósághoz, a valóságot leíró megállapításhoz fűzött következtetés.
[34] Jogilag a tényállítás és az értékítélet közötti határvonal abban áll, miszerint tényállításról van szó, ha az adott nyilatkozat alapjául meghatározott, egyedileg elhatárolt, objektív valósága szempontjából megvizsgálható esemény, történés szolgál. Ezzel szemben értékítélet, ha annak alapja nem egyedileg körülhatárolt esemény, vagy ha a következtetések láncolata annyira hosszú, oly mértékben áttételes, hogy az egyedileg körülhatárolt, meghatározott események már nem úgy jelennek meg, mint a megnyilatkozás alapja. Minden értékítélet viszonyítást foglal magában és minden értékítéletnek általánosító tendenciája van. Az értékítélet valójában nem más, mint a kifejezési mód egyszerűsítése, tehát a tényállítás sommásítása.
[35] Ez értelemszerűen egyben azt is jelenti, hogy a tényállítási tartalom elveszti a konkrétságra való visszavezethetőségét. Másfelől az egyre absztraktabbá válás pedig sűrítést, tipizálást, a lényeg megragadását jelenti; amiért is az emberek egymás között inkább használják azt a tényállítások helyettesítésére. Ez viszont már nem tényállítás, hanem értékítélet.
[36] Körültekintést igényel annak eldöntése, hogy mikor van tényállítás, aminek veszélyessége a tények hitelével való rontás, és mikor van olyan leegyszerűsítés, ami mögött valójában semmi tényre való vonatkozás, vonatkoztathatóság nincs, és az ekként nem más, mint értékítélet. Ez utóbbi pedig büntetőjogilag nem akadályozott, feltéve, hogy az nem gyalázkodás.
[37] A tényállásszerűség szempontjából kiindulva lényeges, hogy miként kell értelmezni valamely inkriminált nyilatkozatot.
[38] Valamely nyilatkozat becsületcsorbításra alkalmasságának megítélése lehetséges
- az elkövető felfogása,
- a sértett felfogása,
- vagy objektív ismérv szerint.
Következetes, évszázados az ítélkezési gyakorlat az objektív ismérv mellett. A becsület csorbítására való alkalmasság tehát objektív ismérv; így objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése, kifejezésként használata alkalmas-e a becsület csorbítására. Ekként nem a passzív alany, a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni ezt az alkalmasságot (EBH 1999.87., BH 2001.462., 1994.171.III.).
[39] A törvény ekként, bár az adott sértett személyét, illetve becsületét védi, azonban nem az adott sértett szubjektív becsületérzéséhez kötötten, mérten. Kétségtelen, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint bevett formula: az objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás.
[40] Ehhez képest valamely sommásított, konkrétságra vissza nem vezethető leegyszerűsítés csupán értékítélet lehet, és mint ilyen, nem válhat büntetőjogi fenyegetés célpontjává.
[41] A Btk. 226. § (1) bekezdése alapján rágalmazást követ el, aki valakiről más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. A bűncselekmény jogi tárgya a személyiségi jogok részét képező becsület, ezáltal büntetőjogi védelmet élvez a társadalmi megbecsülés és az emberi méltóság, elkövetési magatartása pedig a becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelése, ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata.
[42] A társadalmi megbecsülés a személyről kialakult kedvező megítélés, a személy tulajdonságának, magatartásának környezetében meglévő elismertsége. A méltóság az embert adottságától függetlenül megillető bánásmód igénye. A méltóság az emberi élettel eleve együtt járó minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan, s ezért minden emberre nézve egyenlő [64/1991. (XII. 17.) AB határozat indokolás D/2/b. pont], az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált méltósághoz való jog egyik funkciója az egyenlőség biztosítása [34/1992. (VI. 1.) AB határozat indokolás III/4/3. pont; vö. Alaptörvény Szabadság és Felelősség Részének II. cikke].
[43] Tény fogalma alá tartozik valamely, a múltban bekövetkezett vagy a jelenben (a megnyilatkozáskor) tartó cselekmény (cselekedet, magatartás), történés (jelenség, esemény), továbbá állapot (így az ember múltban fennállt vagy jelenben fennálló tudatállapota is; BH 1994.171.).
[44] A tényállítás pedig olyan megnyilatkozás, amelynek tartalma múltban bekövetkezett vagy jelenben tartó cselekmény, történés, állapot. Jövőbeni cselekményre, történésre, állapotra vonatkozó megnyilatkozás nem tényállítás, hanem feltételezés; nem rágalmazás, hanem legfeljebb becsületsértés alapja lehet. A tényállításnak - törvényi tényállás szerint - "valakiről" kell megtörténnie.
[45] Ehhez képest a rágalmazás megvalósulásához szükséges tényállításon olyan - a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó - nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, aminek tartalma valamely múltban megtörtént, vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot (BH 2009.135.).
[46] A becsület csorbítására alkalmasság pedig objektív ismérv; objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése alkalmas-e a becsület csorbítására. Nem a passzív alany, a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hogy a tényállítás, híresztelés alkalmas-e a becsület csorbítására (BH 2001.462., 1999.9., 1992.296., 1981.220.). A törvény bár az adott sértett személyét, illetve becsületét védi, azonban nem az adott sértett szubjektív becsületérzéséhez kötötten, mérten.
[47] Általában becsület csorbítására alkalmas olyan tény állítása, híresztelése, ami valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen (EBH 2014.B.16., BH 2011.186.). Becsület csorbítására alkalmas olyan tény állítása, híresztelése is, ami az emberi méltóságot támadja, vagy alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést, az elismertségét kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja (BH 2007.4.).
[48] A rágalmazás szándékos bűncselekmény; a bűnösség megállapításához szükséges, hogy az elkövető tudata átfogja, hogy a tényközlés más előtt történik, és objektíve alkalmas a sértett személy becsületének csorbítására. Nem feltétele azonban a bűnösségnek a sértési célzat, és közömbös a motívum is.
[49] A tényállásszerűség szempontjából közömbös a tényállítás valótlanságának tudata, a valóságtartalom tisztázatlansága vagy annak az elkövető tudatában való mikénti feltevése, feltételezése, és az ebben való jó- vagy rosszhiszeműség. A szándékosság megállapításához elégséges, ha az elkövető tudata átfogta, hogy tényközlésének tartalma - az általa állított, híresztelt tény - becsület csorbítására alkalmas (EBH 1999.87., BH 1999.540.).
[50] Mindez azt is jelenti, hogy sem az adott tény valósága, sem a tényközlés közérdektől vagy jogos magánérdektől vezéreltsége, ilyen motívuma, illetve célzata önmagában, közvetlenül nem zárja ki a becsület csorbítására objektíve alkalmas tartalmú tényközlés jogellenességét. Ehhez képest a bíróságnak először abban kell állást foglalnia, hogy a felrótt magatartás tény állítása-e (híresztelése stb.). Ha a cselekmény nem tartozik a tényállítás (híresztelés stb.) fogalma alá, akkor nem tényállásszerű, tehát nem bűncselekmény.
[51] A tényállítás (híresztelés stb.) törvényi tényállás szerinti fogalmának megvalósulása szempontjából az adott megnyilatkozás önmagában - s nem pedig alapjogi viszonyban - vizsgálandó (BH 2013.204.). Ha a megnyilatkozás: tényállítás (híresztelés stb.), akkor kell azt vizsgálni, hogy a becsület csorbítására objektíve alkalmas-e, ha pedig a tényállítás becsület csorbítására objektíve nem alkalmas, akkor a cselekmény nem tényállásszerű, tehát nem bűncselekmény.
[52] Valamely közlés becsület csorbítására való alkalmassága a sérelem absztrakt lehetőségét jelenti. Nem feltétele a bűncselekmény megvalósulásának, hogy a hátrányos következmény - a becsület csorbulása - ténylegesen bekövetkezzék. Ugyancsak közömbös, hogy a tényközlés (tényállítás, híresztelés) vagy kifejezés használata a sértett becsületérzését ténylegesen érintette, sértette-e.
[53] Ekkor kell vizsgálni, hogy valami közvetve, vagy közvetlen kizárja-e a jogellenességet. A becsületcsorbításra egyébként objektíve alkalmas tényállítás (híresztelés, tényre közvetlenül utaló kifejezés használata) eleve nélkülözi a jogellenességet,
- ha a hivatalos személy által a hivatali hatáskörben, ügyintézés során, és azzal összefüggésben történt (ami nem más, mint a hivatásbeli kötelesség teljesítése; BH 1991.338., 1994.295., 1998.570., EBH 2000.295., 2003.846.);
- ha ügyfél által peres, vagy más, jogilag szabályozott (hatósági) eljárásban jogosultság, illetve kötelezettség gyakorlása során, az adott eljárás tárgyát képező ügy érdemével összefüggésben történt; ide értve a hatósági ügyet megindító magatartást (beadványt) is (BJD 1195., 3556., 4167., EBH 1999.4., 1999.87., 2004.1011., 2011.2394., 2014.B.3., BH 2004.267., 2004.305., 2009.135., 2014.264.);
- ha a véleménynyilvánítás (bírálat, jellemzés, nézet és kritika) szabadsága alá tartozik és hatóság vagy hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus vonatkozásában, annak e minőségére tekintettel történt {36/1994. (VI. 24.) AB határozat [3]}.
[54] Ezekben az esetekben a kifogásolt cselekmény (szintén) nem bűncselekmény, azonban ennek oka nem a tényállásszerűség hiánya, hanem a jogellenesség - tehát társadalomra veszélyesség - hiánya [korábbi Btk. 10. § (2) bek.]. Ilyenkor sincs azonban jogellenesség hiánya (azaz a cselekmény jogellenes), ha a megnyilatkozás szándékosan vagy a foglalkozási, hivatásbeli kötelesség gondatlan megszegéséből fakadóan hamis közlés, vagy gyalázkodó tartalmú {36/1994. (VI. 24.) AB határozat indokolás III/2/2., 13/2014. (IV. 18.) AB határozat indokolás [40]}.
[55] Ugyanakkor, ha a kifogásolt cselekmény olyan tényállítás (híresztelés stb.), ami becsületcsorbításra objektíve alkalmas, és a jogellenesség hiánya sem állapítható meg, akkor merülhet fel annak a kérdése, hogy van-e olyan közérdek vagy jogos magánérdek, ami a tényállítás megtételét indokolta (indokolhatta). Ha pedig ilyen megállapítható, akkor el kell rendelni a valóság bizonyítását (Btk. 229. §). A valóság (sikeres) bizonyítása büntethetőséget kizáró ok [Btk. 15. § h) pont]. A valós tények közlésének pozitív célja és méltányolható motívuma (közérdek vagy jogos magánérdek) indokolatlanná teheti a megbüntetést. A cél és motívum azonban nem közvetlenül, hanem csupán közvetve, a valóságbizonyítás megengedhetőségének kérdésében való hatósági döntésen, és a bizonyítás sikerén keresztül befolyásolja az elkövető büntethetőségét {36/1994. (VI. 24.) AB határozat indokolás [II/3/3.]}; a tényállítás (híresztelés stb.) valós volta esetén felmentésnek van helye. Erre a jogi következtetésre azonban csak akkor lehet jutni, amennyiben a valóság bizonyítása azt igazolja. Ha azonban a tényállítás (híresztelés stb.) valótlan, illetve a valóság bizonyítása sikertelen, akkor felmentésnek - értelemszerűen - nincs helye.
[56] A valóság bizonyítása esetén a bizonyítási teher megfordul; nem a vádló feladata a tényállítás valótlanságának bizonyítása, és annak elmaradása nem esik a terhelt javára. A terhelt a büntetőjogi felelősség alól csak akkor mentesül, ha kétséget kizáróan bizonyítja közlésének valóságát.
[57] Jelen ügyben mindez a következőket jelenti.
[58] A jogerős felmentő ítéletben leírt (a váddal egyező) két kijelentés múltbeli tevékenységre, történésre vonatkozik, arra, hogy a sértett kivel, hol, mit csinált. Ekként egyrészt azt a tényállítást tartalmazza, hogy "az ú.-i rendőrkapitány az é.-i közmunkásokkal fogkefével súroltatta le a rendőrség lépcsőjét", másrészt azt, hogy "az é.-i polgármester és az ú.-i rendőrkapitány együtt jártak abba a d.-i bárba, ahol a romagyilkosságokat kitervelték".
[59] Mindkét kijelentés nyilvánvalóan tényállítás, mivel az adott közlések alapjául meghatározott, egyedileg elhatárolt, objektív valósága szempontjából megvizsgálható esemény, történés szolgál. Amennyiben ugyanis az állítás igazságtartalma legalább részben ellenőrizhető, igazolható, akkor tényállításról van szó, míg ezzel szemben az értékítélet általánosító, leegyszerűsítő igazságtartalma nem ellenőrizhető és nem igazolható.
[60] Következésképpen nem helytálló a bíróság azon megállapítása, hogy a sérelmezett interjúban megjelentek nem tényállítást tartalmaznak, hanem értékítéletet.
[61] A tényállításnak a becsület csorbítására alkalmasnak kell lennie. Ezen ismérv alapján azonban eltér a két kijelentés büntetőjogi megítélése.
[62] Ekként az a közlés, amely a sértettet az é.-i polgármester társaságába helyezte azzal, hogy együtt jártak abba a d.-i bárba, ahol a romagyilkosságokat feltételezhetően kitervelték, önmagában nem becsületcsorbító tartalmú, verbális bűncselekmények esetében pedig tényből tényre való következtetésnek (általában) nincs helye, a cselekmény az adott szó kimondásával, elhangzásával egyben rögzült, lezárt tartalmúvá vált. Értve ez alatt - értelemszerűen - az írásbeli cselekményeket is. Következésképpen a büntetőjog szempontjából az is közömbös, hogy a közlés szerinti esemény megtörtént-e vagy sem.
[63] Eltérő a megítélése a másik kijelentésnek.
[64] Ez esetben ugyanis a közlés a sértettet a rendőri hivatásánál fogva közhatalmat gyakorló és utasítást kiadó, azonban mint ebbéli hatalmával visszaélő, hatalmaskodó személyt tüntette fel, aki a közmunkásokat megalázva súroltatta fel fogkefével a rendőrség lépcsőjét.
[65] E kijelentés valósága esetén alkalmas a sértett felelősségre vonására. A bíróság indokolásában írt "nem vette szó szerint senki" megállapításnak, illetve a sorkatonai szolgálathoz kapcsolódó "legendára" utalásnak az ügyben nincs alapja.
[66] Ezzel szemben a kijelentés hátterében valós ténybeli történés, a rendőrség épületének külső és belső felújítása állt, amely során a lépcső felújítása és tisztítása is megtörtént.
[67] Ekként a jogerős tényállás tartalmaz olyan közlést, amely önmagában becsület csorbítására alkalmas.
[68] A védelem alkotmánybírósági határozatokat idézve hivatkozott a kutatás, a tudomány szabadságára, mely a véleménynyilvánítás szabadságához tartozik, és alkotmányos védelemben részesül.
[69] A 36/1994. (VI. 24.) AB határozat szerint fokozott alkotmányos védelmet az olyan értékítéletek élveznek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak. A demokratikus jogállam állami és önkormányzati intézményének szabad bírálata, működésük, tevékenységük kritikája - még ha az becsületsértő értékítéletek formájában történik is - a társadalom tagjainak, az állampolgároknak olyan alapvető alanyi joga, amely a demokrácia lényegi eleme. A társadalom békéjének, demokratikus fejlődésének védelme nem igényli a büntetőjogi beavatkozást a hatóságok, hivatalos személyek tevékenységének, működésének olyan kritikájával, negatív megítélésével szemben sem, amely becsületsértő, gyalázkodó kijelentések, magatartások formájában nyilvánul meg.
[70] A véleménynyilvánítási szabadság azonban nem ilyen feltétlen a tényállítások tekintetében. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a becsületsértésre alkalmas valótlan tények közlésére akkor, ha a nyilatkozó személy kifejezetten tudatában van a közlés valótlanságának (tudatosan hamis közlés), vagy foglalkozása, hivatása gyakorlásának szabályai szerint elvárható lett volna tőle a tények valóságtartalmának vizsgálata, de a véleménynyilvánítási alapjog felelős gyakorlásából adódó gondosságot elmulasztotta. A véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, nézet és kritika szabadságát foglalja magában, de az alkotmányos védelem nem vonatkozhat a tények meghamisítására. Ezen túlmenően a szabad véleménynyilvánítás olyan alkotmányos alapjog, amely csak felelősséggel gyakorolható, és a valótlan tények közlésének elkerülése érdekében bizonyos kötelezettségekkel jár a közvélemény alakításában részt vevő személyek esetében.
[71] A közügyekben való megszólás, annak konkrét példája ugyanis nem alapulhat becsületsértő, valótlan tényállításon. A véleménynyilvánítás szabadsága nem azonosítható a valótlan, becsület csorbítására alkalmas tényállítások felelősség és következmény nélküli közlésével.
[72] A közlés becsületcsorbításra való alkalmasságát nem zárja ki az, hogy mindez már "korábban elhangzott", és akkor a sértett és a terheltek között mindez rendezésre került.
[73] Ugyanezen kijelentésnek a későbbi, önálló megtörténte értelemszerűen újbóli becsületcsorbító magatartás. Ekként a "másik fél meghallgatása", azaz a korábbiak szerinti cáfolat ismételt megjelenítése nem mellőzhető.
[74] Jelen ügyben a terhelti közlés valóságtartalmának, a valóságbizonyításnak a szükségessége nyilvánvalóan felmerül. Ezt az sem zárja ki, hogy korábban ugyanezen közlés kapcsán a terheltek - helyesen eljárva - helyt adtak a kijelentéssel érintett fél, végső soron a rendőrség hivatalos álláspontjának megismerésére.
[75] Nyilvánvaló jelentősége van annak is, hogy az I. r. terhelt az interjú megjelenését megelőzően látta-e azt, vagy sem, azaz a II. r. terhelt megküldte-e neki, és azt az I. r. terhelt változatlan formában valóban jóváhagyta (jóváhagyhatta-e) vagy sem.
[76] Erre vonatkozóan azonban a jogerős tényállás (miként az indokolás) belső ellentmondástól terhes, mivel a másodfokú bíróság a tényállás kiegészítésekor az elsőfokú ítélet azon megállapítását, miszerint az I. r. terhelt a közzététel előtt, korábbi kérése ellenére nem láthatta az interjút, nem mellőzte, ezzel szemben azt rögzítette, hogy a II. r. terhelt a megjelenés előtt a riportot megküldte, és az I. r. terhelt azt változatlan formában jóváhagyta.
[77] A felülvizsgálatban irányadó jogerős tényállás alapján a kérdéses interjú a sérelmezett tartalommal az internetes honlapon megjelent, és meg nem határozható időtartamban hozzáférhető volt. E megállapítás szintén a másodfokú bíróság általi tényállás-kiegészítés, azonban ez esetben sem mellőzte az elsőfokú bíróság azon ténymegállapítását, hogy a megjelenést követő néhány perc elteltével a sértettet érintő rész nélkül volt olvasható az interjú.
[78] A Kúria az elsőfokú ítélet ténybeli javítását illetően a következőkre mutat rá.
[79] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 592. § (2) bekezdés a) és c) pontja szerinti okból részben megalapozatlannak tartotta.
[80] A megalapozatlanságot a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontja alapján küszöbölte ki, három bekezdésben rögzítve eltérő ténymegállapításait.
[81] Az első bekezdésben megjelölte (oldal és bekezdés szerint), hogy melyik tényállásrészt mellőzte, és helyette mit állapított meg.
[82] A másodfokú bíróság ezen eljárása nyilvánvalóan helytálló, mert egyértelmű.
[83] A második és harmadik bekezdésben rögzített, részben ellentétes, részben eltérő ténymegállapítása esetében azonban a korábbi, megalapozatlannak tartott tényállásrészeket nem jelölte meg, és nem mellőzte. Ekként az nem is egyértelmű.
[84] Mindezen belső ellentmondást a megismételt eljárásban fel kell oldani.
[85] A Kúria rögzíti, hogy az ügyészség helytállóan észrevételezte az indítványában, hogy a sértett eljárási pozícióját tévesen határozta meg a bíróság a jogerős határozatban. Ekként a Btk. 226. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott rágalmazás vétsége a Btk. 231. § (2) bekezdése alapján magánindítványra büntethető. A Be. 53. § (1) bekezdés a) pontja szerint magánvádló az a sértett, aki - többek között - rágalmazás esetén a vádat képviseli. Ellenben a becsületsértés és a rágalmazás közvádra üldözendő, ha bíró, ügyész vagy rendvédelmi szerv tagjának sérelmére, annak hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt követik el [Be. 53. § (3) bek.].
[86] Következésképpen a jelen ügyben a Be. 25. § (1) bekezdése alapján az ügyészség a közvádló, dr. F. Sz. pedig a Be. 50. §-a szerinti sértett. Megjegyzi a Kúria, hogy a vád benyújtására az 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) hatálya alatt került sor az eljárásjogi helyzet azonossága mellett [korábbi Be. 52. § (4) bek.].
[87] A megismételt eljárás során a büntetőeljárási törvény szabályait betartva, a Kúria határozatában foglaltaknak megfelelően kell szükség szerint megismételni (akár iratok alapján), illetve kiegészíteni a bizonyítást, megállapítani az ellentmondásoktól mentes tényállást, és ezt követően lehet és kell megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy az I. r. és a II. r. terhelt felelőssége megállapítható-e, fennáll-e a kérdéses tényállítás jogellenességét kizáró ok bármely terhelt esetében, avagy sem, ez utóbbi esetben pedig nyilvánvalóan szem előtt kell tartani az igen jelentős időmúlást.
[88] Ekként a Kúria a megtámadott másod- és elsőfokú határozatot is a Be. 663. § (1) bekezdés b) pontja alapján az I. r. és a II. r. terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
(Kúria Bfv. III. 537/2020.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

Az ügy száma: Bfv.III.537/2020/12.
A határozat szintje: felülvizsgálat
A tanács tagjai: Dr. Márki Zoltán, a tanács elnöke
Dr. Bartkó Levente, előadó bíró
Molnár Ferencné dr., bíró
Az eljárás helye: Budapest
Az eljárás formája: tanácsülés
Az ülés napja: 2021. február 16.
Az ügy tárgya: rágalmazás vétsége
Terhelt(ek): I. rendű és II. rendű
Első fok: Kisvárdai Járásbíróság, 10.B.116/2018/9., ítélet, tárgyalás, 2018. október 17.
Másodfok: Nyíregyházi Törvényszék, 1.Bf.765/2018/8., végzés, nyilvános ülés, 2019. november 28.
Az indítvány előterjesztője: Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség
Az indítvány iránya: az I. rendű és a II. rendű terhelt terhére

Rendelkező rész

A Kúria a rágalmazás vétsége miatt folyamatban volt büntetőügyben a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Nyíregyházi Törvényszék 1.Bf.765/2018/8. számú végzését és a Kisvárdai Járásbíróság 10.B.116/2018/9. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja.
A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] A Kisvárdai Járásbíróság - megismételt eljárásban - a 2018. október 17. napján kihirdetett 10.B.116/2018/9. számú ítéletével az I. rendű és a II. rendű terheltet az ellenük rágalmazás vétsége [Btk. 226. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól felmentette, megállapította, hogy a bűnügyi költséget az állam viseli.
[2] A Nyíregyházi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2019. november 28. napján meghozott 1.Bf.765/2018/8. számú végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

II.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt B.154/2020/1. szám alatt, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontja alapján, az I. rendű és a II. rendű terhelt terhére.
[4] Indokai szerint a sértett, mint az Ú.-i Rendőrőrs parancsnoka, rendvédelmi szervezet hivatásos állományú tagjaként közhatalmat gyakorló személy volt, aki a szolgálati tevékenységét az irányadó jogszabályok alapján végezte. Az állandó bírói gyakorlat a közhatalom gyakorlásában résztvevő személyekkel szemben magasabb tűrési kötelezettséget fogalmaz meg, a vonatkozásukban megnyilvánuló véleménynyilvánítás és kritika esetén azonban az alkotmányos védelem nem vonatkozhat a tények meghamisítására, a szabad véleménynyilvánítás csak felelősséggel gyakorolható. Nem élveznek védelmet az olyan tényállítások, amelyek valóságuk esetén alkalmasak a közszereplő ellen büntetőeljárás indítására, ez meghaladja a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos határait. A másodfokú bíróságnak az értékítélet és a tényállítás elhatárolására vonatkozó hivatkozásai helytállóak, azonban tévesen minősítette a törvényszék a tényállásban foglaltakat tényállítás helyett értékítéletnek. Az interjúban elhangzott tényállítások ugyanis alkalmasak voltak arra, hogy a sértett társadalmi megítélését kedvezőtlen irányba befolyásolják, és valóságuk esetén ellene büntetőeljárás megindításának alapjául szolgáljanak.
[5] Iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy nem vette senki szó szerint a kérdéses kijelentéseket, illetve a sorkatonai szolgálathoz kapcsolódó "legendával" történő érvelés a másodfokú bíróság téves következtetése.
[6] Az irányadó tényállás szerint a sértett, illetve a hatóság sajtószóvivője korábban már jelezte a tanulmányban, illetve az interjúban írtak valótlanságát, a kérdéses interjú pedig a jogerős tényállás szerinti tartalommal az internetes honlapon megjelent, és meghatározott időtartamra hozzáférhető volt.
[7] Erre tekintettel a bíróság a terhelteket a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével mentette fel, ezért indítványozta, hogy a Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 1.Bf.765/2018/8. számú végzését helyezze hatályon kívül, és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.
[8] A Legfőbb Ügyészség BF.377/2020/3. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt fenntartotta. Kifejtette továbbá, hogy az irányadó tényállás alapján a másodfokú bíróság téves jogi értékelésével hagyta helyben a két terheltet felmentő elsőfokú ítéletet. A másodfokú bíróság álláspontjával szemben a tényállásban foglalt kijelentések tényállítások. A kérdéses két kijelentés eseményre, múltban lezajlott történésre vonatkozik azt tudatva, hogy a rendőrkapitány kivel, hol, mit csinált. A másodfokú bíróság az ügy bizonyításának eredményét nem ismertette, nem értékelte, csupán azt állapította meg, hogy az elhangzottakat senki nem vette komolyan. Kérdéses, és ismeretlen a komolytalanságra utaló másodfokú bírói megállapítás alapja, az irányadó tényállás szerint viszont a két terhelt tudomást szerzett a kijelentésekben foglaltak valótlanságáról. Figyelmen kívül hagyta azt is a bíróság, hogy a tényállásban írt közlés a sértettet foglalkozásánál, hivatásánál fogva emelte ki, a rendőri hivatás pedig azért bír különös jelentőséggel, mert a sértettet az utasítást kiadó személyként tüntette fel a közmunkások megalázásakor, illetve olyan személy társaságába és olyan helyszínre helyezte, aki/amely a cigányokkal szembeni erőszakos magatartásáról vált hírhedtté.
[9] Az I. rendű terhelt védője észrevételében rámutatott arra, hogy a kérdéses mű egy néprajzi gyűjtemény része, amely elkészítése néprajzkutatói, tudományos, kutatási tevékenység volt. A mű a sértett jelzése alapján lábjegyzetet kapott a rá vonatkozó részek kapcsán, rögzítve az ellenvéleményét. Az újságcikknek pedig az I. rendű terhelt riportalanya volt, nem szerkesztője, így az, hogy a műből mi került átemelésre és mi maradt el, nem az ő felelőssége. A sérelmezettek nem tényállítások, nem merítik ki a rágalmazás törvényi tényállását. Egyrészt a sejtetés nem elkövetési magatartása a rágalmazás bűncselekményének, másrészt a lépcső letisztítására vonatkozó közlés nem szó szerint értelmezendő, hanem a közhatalmi pozíciót betöltő személy hozzáállására utal, bizonyítás lefolytatása e tényre nem indokolt.
[10] Emellett az internetes portálon megjelent cikkben nem találhatók meg a sérelmezett közlések, az eredeti cikk elérhetőségének kérdését a bizonyítás nem tisztázta, a jogerős ítélet erre vonatkozó megállapítása iratellenes.
[11] Kifejtette a védő, hogy amennyiben az ügy alapjául szolgáló, az adatközlők által tett sérelmezett kijelentések megjelenítése egy tudományos munkában büntetőjogi jogkövetkezménnyel járna, az a tudományos kutatásnak az Alaptörvény X. cikk (1) bekezdésében biztosított szabadságának aránytalan korlátozását jelentené. Indítványában több alkotmánybírósági határozatra is hivatkozott, melyek lényege, hogy "tágabb értelemben a tudomány szabadsága általánosságban is a véleménynyilvánítási szabadsághoz tartozik, az a véleménynyilvánítás szabadságából eredő külön nevesített alanyi jogokkal azonos alkotmányos védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen".
[12] Az ügyben idézett szövegek tudományos kutatás eredményei, a társadalomtudományok belső, szakmai szabályainak megfelelő tevékenység eredményeként születtek. A tudományos kutatást végző szerzőnek joga van ahhoz, hogy tudományos teljesítményének eredményeit a közvélemény elé tárja.
[13] Az alkotmánybírósági gyakorlatra hivatkozva kifejtette, hogy a szólásszabadságot korlátozó szabályokra vonatkozó szűkítő értelmezés követelménye kell, hogy irányadó legyen a jelen ügyben is. Az adatközlők interpretációját lejegyző kutatónak nem feladata, hogy kétséget kizáróan ellenőrizze az adatközlő által előadottak helyességét. A kutató jogainak korlátozása a szükségességi-arányossági mérlegelés szempontjait figyelembe véve aránytalan lenne. Összességében rögzítette, hogy a tudományos kutatás szabadságához való alapvető jog korlátozása aránytalan korlátozás alá esne, amennyiben a közlés büntetőjogi jogkövetkezménnyel járna.
[14] Mindezek alapján a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
[15] A II. rendű terhelt védője észrevételében kifejtette, hogy a támadott határozat a jogszabályoknak megfelel, a másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a két terhelt által előadottak nem tényállításnak, hanem értékítéletnek minősülnek. A terheltek közüggyel kapcsolatos kritikát fogalmaztak meg, a közhatalmat gyakorló személyre vonatkozó értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás fő szabály szerint nem büntethető.
[16] Erre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.

III.

[17] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.
[18] Az ügyészség felülvizsgálati indítványa joghatályos [Be. 651. § (1) bekezdés, Be. 652. § (3) bekezdés].
[19] A felülvizsgálati indítvány a következők szerint alapos.
[20] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, amennyiben a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével mentette fel a terhelteket.
[21] A felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bekezdés]. A bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, és a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bekezdés].
[22] A jogkövetkeztetések - így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[23] Ekként a II. rendű terhelt védőjének észrevételének a bizonyítást, a bizonyítékok értékelését kifogásoló, a jogerős ítéletet részben megalapozatlannak (iratellenesnek) tartó érvei a felülvizsgálat során nem vizsgálhatók, a terheltek felmentésének anyagi jogi törvényességét a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével kell elbírálni. Következésképpen felülvizsgálatban a megalapozatlan tényállás is irányadó.
[24] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő.
- A Magyar Néprajzi Társaság kiadványaként jelent meg 2013. év tavaszán a "Cigány néprajzi tanulmányok" XVI. kötete, benne az I. rendű terhelt által írt "C betű a hátunk megett van, cigány-magyar együttélés és az É.-i modell" című tanulmánnyal.
- A tanulmány "bevezetés" fejezete többek között a következőket tartalmazza:
- "Példaként említem, hogy adatközlőim szerint az ú.-i rendőrkapitány az é.-i közmunkásokkal fogkefével súroltatta le a rendőrség lépcsőjét. Továbbá arról sem szerzett tudomást a közvélemény és senkinek sem szúrt szemet, hogy az é.-i polgármester és az ú.-i rendőrkapitány együtt jártak abba a bárba, ahol a romagyilkosságokat kitervelték (bár a tulajdonos é.-i). Tudomásom szerint az ottani találkozókat a zsindelyes pálinkafőző tulajdonosa kezdeményezte, mások is részt vettek rajtuk és az volt a céljuk, hogy megoldásokat keressenek az é.-i problémákra. A helyszín megválasztása és az, hogy röviddel a kislétai gyilkosság előtt is találkoztak, félelmet váltott ki azokban az é.-i cigányokban, akik tudtak ezekről a találkozókról. Egyiküket meg is hívták erre a találkozóra, de félt elmenni, a meghívót ma is őrzi.".
- A hivatkozott "ú.-i rendőrkapitány", dr. F. Sz. 2012. évig az Ú.-i Rendőrőrs parancsnokaként teljesített szolgálatot.
- A II. rendű terhelt a tanulmányt megismerte, és újságíróként cikket írt a tanulmány témakörében, amely 2013. május 27-én "Az eltitkolt tények a cigánygyilkosságok ügyében" címmel jelent meg egy internetes weboldalon.
- Az írás megjelenése előtt, 2013. május 8-án a II. rendű terhelt információt kért a megyei rendőr-főkapitányság sajtószóvivőjén keresztül dr. F. Sz.-től arra vonatkozóan, hogy az I. rendű terhelt által írt tanulmányban rögzített állítások megfelelnek-e a valóságnak.
- A sajtószóvivő válaszát követően a II. rendű terhelt 2013. május 27-én megjelent cikkének az "Elszármazottak éves bálja" címszó alatt olvasható része a következőket tartalmazta:
- "Az időközben már a megyei rendőr-főkapitányságon osztályvezetőként dolgozó, egykori Ú.-i Rendőrőrs parancsnokot, F. Sz. őrnagyot is megkérdeztem a tanulmány rá vonatkozó állításairól. F. R. rendőrfőhadnagy, a megyei rendőr-főkapitányság szóvivője az alábbiakat közölte:
- "Megkeresésére tájékoztatom, hogy az Ú.-i Rendőrőrs korábbi vezetője, az "é.-i modell", valamint a "hálószövők a biztonságért" elnevezésű, a közbiztonság javítását célzó programok kapcsán rendszeresen konzultált, hivatalos megbeszéléseken vett részt a térség önkormányzatainak és más hatóságoknak vezetőivel, így többek között O. M. Z.-vel, É. község polgármesterével is. A d.-i zenei klubban nem hivatalos megbeszélésen, hanem az É.-ről elszármazottak éves bálján jelent meg. Tájékoztatom, hogy információja, mely szerint a korábbi őrsparancsnok a közmunkásokkal fogkefével súroltatta le a rendőrőrs épületének lépcsőjét, megalapozatlan, nem felel meg a valóságnak. Az Ú.-i Önkormányzat tulajdonában lévő Ú.-i Rendőrőrs épületének felújítási munkálataiban Ú. város, valamint É. község önkormányzatai is szerepelt vállaltak. A felújításhoz humán erőforrást is biztosítottak, de munkájukat nem az őrsparancsnok irányította, és az épület lépcsőjének takarítását nem ők végezték.".
- Dr. F. Sz. ezt követően, 2013. május 28-án telefonon felhívta az I. rendű terheltet, kérve a tanulmányban őt érintő és számára sérelmes szövegrész törlését.
- Az I. rendű terhelt ígéretet tett a korrekcióra, majd miután a kézirat már nyomdai előkészítés alatt volt a június 21-i megjelenéshez, az interneten olvasható tanulmányban a 12. lábjegyzetben a következőket rögzítette: "A jelenleg már máshol szolgálatot teljesítő rendőrkapitány 2013. május végén telefonon azt közölte velem, hogy az adatközlőimnek ez a vélekedése nem felel meg a valóságnak. Állítása szerint a rendőrség lépcsőjét az ott felújítást végző munkások takarították le, a P. 1. nevű bárban pedig soha nem járt, jóval korábban a bár tulajdonosának egy másik éttermében vett részt gasztronómiai bemutatón feleségével.".
- Az I. rendű terhelt tanulmányának könyv formátumban történt megjelenését követően, 2013. augusztus hónapban a II. rendű terhelt egy interjút készített a szerzővel, az I. rendű terhelttel, mely interjú közel egy év múlva, 2014. július 13-án "Az é.-i modelltől a roma sorozatgyilkosságokig" címmel jelent meg egy internetes oldalon úgy, hogy azt az I. rendű terhelt a közzététel előtt korábbi kérése ellenére nem láthatta.
- A 2014. július 13-án, 17 óra 00 perckor megjelent interjúban korrekció nélkül voltak idézve az I. rendű terhelt tanulmányának a dr. F. Sz.-re vonatkozó megjegyzései. A II. rendű terhelt sem tudott arról, hogy az interjút a megjelenés előtt az I. rendű terhelt nem olvashatta, és miután az I. rendű terhelt közölte vele a megjelenés tényét, azonnal intézkedett az oldal szerkesztője felé a dr. F. Sz.-re vonatkozó rész törlése iránt.
- A megjelenést követő néhány perc elteltével a dr. F. Sz.-t érintő rész nélkül volt olvasható az interjú.
- Dr. F. Sz. az interjú tartalmának megismerését követően, 2014. július 17-én tett feljelentést az I. rendű és a II. rendű terhelttel szemben rágalmazás vétsége miatt, joghatályos magánindítványt előterjesztve.
- A dr. F. Sz.-t érintő mondatok cáfolata az I. rendű terhelt tanulmányának második nyomtatott kiadványában, lábjegyzetben rögzítve van, jelenleg is így olvasható.
[25] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontja alapján az alábbi három bekezdéssel egészítette ki, illetve helyesbítette:
- Az elsőfokú ítélet 6. oldal 3. bekezdését mellőzte, és helyette azt állapította meg, hogy a 2014. július 13. napján 17 óra 00 perckor megjelent interjúban a II. rendű terhelt kérdéseire válaszolva az I. rendű terhelt többek között azt közölte, hogy "az ú.-i rendőrkapitány az é.-i közmunkásokkal fogkefével súroltatta le a rendőrség lépcsőjét. Az é.-i polgármester és az ú.-i rendőrkapitány együtt jártak abba a d.-i bárba, ahol a romagyilkosságokat kitervelték. A bártulajdonos é.-i.".
- A II. rendű terhelt a riportot megjelenése előtt elküldte az I. rendű terheltnek, amit ő változatlan formában jóváhagyott.
- Nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy a magánvádló, dr. F. Sz. által sérelmezett tartalmú interjú a New Wave Média Group Kft. internetes honlapján mennyi ideig volt hozzáférhető.
[26] A felülvizsgálati indítvány kifogásolta a terheltek rágalmazás vétsége alóli felmentését, tévesnek tartva a tényállítás és az értékítélet bíróság általi elhatárolását.
[27] A büntetőjogi felelősség alapkérdése a tényállásszerűség. Ezért a Kúria elsőként ezt vizsgálta. A becsületbevágó magatartás ellenében álló törvényi tényállás
- egyrészt a mással szemben becsület csorbítására alkalmas kifejezés használata; ami - egyéb törvényi feltételek megléte esetén - a becsületsértés (Btk. 227. §);
- másrészt a valakiről más előtt, becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelése vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata; ami a rágalmazás (Btk. 226. §).
[28] A tényállásszerűség szempontjából annak van jelentősége, hogy mindkét bűncselekmény - az alapesetét tekintve - formális, tehát nem eredmény-bűncselekmény. Formális bűncselekmény esetén pedig az elkövetési tevékenység pontos meghatározása annál is inkább szükséges, mert a tárgyi oldalon - a jogi tárgyon kívül - egyedül ez határozza meg a cselekmény jellemzőit. Másképpen szólva a Btk. az elkövetési magatartást a becsületcsorbításra alkalmasság függvényében határozza meg; vagyis a Btk. megadja a védendő értéket, ami a becsület, viszont a törvény a bíróra bízza valamely elkövetési magatartás sértésre alkalmasságának eldöntését. Tehát a törvény valójában nem ad konkrét elkövetési magatartást, hanem megfeleltetést vár el; ezért lehet mondani, hogy nyitott a törvényi tényállás, és a törvény a bíró feladatává teszi a konkretizálást.
[29] A hétköznapi felfogás nem húz éles határt a rágalmazás és a becsületsértés közé, mindkettő becsületbevágó ügy. Kétségtelen azonban, hogy jogilag régóta megtörtént a rágalmazás és a becsületsértés különválasztása. Ennek indoka pedig az elkövetési magatartás mibenlétében gyökerezik:
- a rágalmazás és a becsületsértés között rendszerint nagy súlykülönbség áll fenn,
- a rágalmazó eseményt, történést formál; az eseménynek, a történetnek pedig a hallgató (a közönség) szemében mindig nagyobb a hitele, mint a már jellegében is szubjektív értékítéletnek vagy egyéb nyilatkozatnak,
- a rágalmazó tényállítás az objektív valóság hitelével jelentkezik, mutatkozik meg a hallgató számára; ezzel szemben a - csupán - becsületsértő kijelentéseknek rendszerint nincs konkrét tartalma.
[30] Ehhez képest alapvető különbség van a között, hogy az elkövető a tényállításával a hallgató jövőbeni értékítéletére számít, vagy aközött, hogy eleve értékítéletet mond. A rágalmazó tényállítás alapján a hallgató tud értékítéletet alkotni a sértettről azon egyszerű oknál fogva, mivel a tények meggyőző ereje nagyobb. Ezért hisznek az emberek a tényeknek (tényállításnak) inkább, mint az értékítéletnek.
[31] A tényállásszerűség követelménye alapján az első eldöntendő kérdés az, hogy az elkövető magatartása tényállítás, híresztelés, avagy kifejezés használata.
[32] Az emberi gondolkodás ítéletek alakjában, ítéletalkotás által történik. Az ítélet valamiről, annak a valaminek az állítását vagy tagadását jelenti. Tényítélet az, amikor magára a valóságbeli tényre, körülményre vonatkozóan történik leíró jellegű megállapítás; a jog nyelvén ez a tényállítás.
[33] A tényállításhoz azonban újabb ítélet is kapcsolódhat, aminek viszont már értékelő funkciója van. Ez az értékítélet, ami a valósághoz, a valóságot leíró megállapításhoz fűzött következtetés.
[34] Jogilag a tényállítás és az értékítélet közötti határvonal abban áll, miszerint tényállításról van szó, ha az adott nyilatkozat alapjául meghatározott, egyedileg elhatárolt, objektív valósága szempontjából megvizsgálható esemény, történés szolgál. Ezzel szemben értékítélet, ha annak alapja nem egyedileg körülhatárolt esemény, vagy ha a következtetések láncolata annyira hosszú, oly mértékben áttételes, hogy az egyedileg körülhatárolt, meghatározott események már nem úgy jelennek meg, mint a megnyilatkozás alapja. Minden értékítélet viszonyítást foglal magában és minden értékítéletnek általánosító tendenciája van. Az értékítélet valójában nem más, mint a kifejezési mód egyszerűsítése, tehát a tényállítás sommásítása.
[35] Ez értelemszerűen egyben azt is jelenti, hogy a tényállítási tartalom elveszti a konkrétságra való visszavezethetőségét. Másfelől az egyre absztraktabbá válás pedig sűrítést, tipizálást, a lényeg megragadását jelenti; amiért is az emberek egymás között inkább használják azt a tényállítások helyettesítésére. Ez viszont már nem tényállítás, hanem értékítélet.
[36] Körültekintést igényel annak eldöntése, hogy mikor van tényállítás, aminek veszélyessége a tények hitelével való rontás, és mikor van olyan leegyszerűsítés, ami mögött valójában semmi tényre való vonatkozás, vonatkoztathatóság nincs, és az ekként nem más, mint értékítélet. Ez utóbbi pedig büntetőjogilag nem akadályozott, feltéve, hogy az nem gyalázkodás.
[37] A tényállásszerűség szempontjából kiindulva lényeges, hogy miként kell értelmezni valamely inkriminált nyilatkozatot.
[38] Valamely nyilatkozat becsületcsorbításra alkalmasságának megítélése lehetséges
- az elkövető felfogása,
- a sértett felfogása,
- vagy objektív ismérv szerint.
Következetes, évszázados az ítélkezési gyakorlat az objektív ismérv mellett. A becsület csorbítására való alkalmasság tehát objektív ismérv; így objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése, kifejezésként használata alkalmas-e a becsület csorbítására. Ekként nem a passzív alany, a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni ezt az alkalmasságot (EBH 1999.87., BH 2001.462., BH 1994.171.III.).
[39] A törvény ekként, bár az adott sértett személyét, illetve becsületét védi, azonban nem az adott sértett szubjektív becsületérzéséhez kötötten, mérten. Kétségtelen, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint bevett formula: az objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás.
[40] Ehhez képest valamely sommásított, konkrétságra vissza nem vezethető leegyszerűsítés csupán értékítélet lehet, és mint ilyen, nem válhat büntetőjogi fenyegetés célpontjává.
[41] A Btk. 226. § (1) bekezdése alapján rágalmazást követ el, aki valakiről más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. A bűncselekmény jogi tárgya a személyiségi jogok részét képező becsület; ezáltal büntetőjogi védelmet élvez a társadalmi megbecsülés és az emberi méltóság; elkövetési magatartása pedig a becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelése, ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata.
[42] A társadalmi megbecsülés a személyről kialakult kedvező megítélés, a személy tulajdonságának, magatartásának környezetében meglévő elismertsége. A méltóság az embert adottságától függetlenül megillető bánásmód igénye. A méltóság az emberi élettel eleve együtt járó minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan, s ezért minden emberre nézve egyenlő [64/1991. (XII. 17.) AB határozat indokolás D/2/b. pont], az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált méltósághoz való egyik funkciója az egyenlőség biztosítása [34/1992. (VI. 1.) AB határozat indokolás III/4/3. pont; vö. Alaptörvény (2011. április 25.) Szabadság és Felelősség Részének II. cikke].
[43] Tény fogalma alá tartozik valamely, a múltban bekövetkezett vagy a jelenben (a megnyilatkozáskor) tartó cselekmény (cselekedet, magatartás), történés (jelenség, esemény), továbbá állapot (így az ember múltban fennállt vagy jelenben fennálló tudatállapota is) (BH 1994.171.).
[44] A tényállítás pedig olyan megnyilatkozás, amelynek tartalma múltban bekövetkezett vagy jelenben tartó cselekmény, történés, állapot. Jövőbeni cselekményre, történésre, állapotra vonatkozó megnyilatkozás nem tényállítás, hanem feltételezés; nem rágalmazás, hanem legfeljebb becsületsértés alapja lehet. A tényállításnak - törvényi tényállás szerint - "valakiről" kell megtörténnie.
[45] Ehhez képest a rágalmazás megvalósulásához szükséges tényállításon olyan - a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó - nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, aminek tartalma valamely múltban megtörtént, vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot (BH 2009.135.).
[46] A becsület csorbítására alkalmasság pedig objektív ismérv; objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése alkalmas-e a becsület csorbítására. Nem a passzív alany, a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hogy a tényállítás, híresztelés alkalmas-e a becsület csorbítására (BH 2001.462., BH 1999.9., BH 1992.296., BH 1981.220.). A törvény bár az adott sértett személyét, illetve becsületét védi, azonban nem az adott sértett szubjektív becsületérzéséhez kötötten, mérten.
[47] Általában becsület csorbítására alkalmas olyan tény állítása, híresztelése, ami valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen (EBH 2014.B.16., BH 2011.186.). Becsület csorbítására alkalmas olyan tény állítása, híresztelése is, ami az emberi méltóságot támadja, vagy alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést, az elismertségét kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja (BH 2007.4.).
[48] A rágalmazás szándékos bűncselekmény; a bűnösség megállapításához szükséges, hogy az elkövető tudata átfogja, hogy a tényközlés más előtt történik, és objektíve alkalmas a sértett személy becsületének csorbítására. Nem feltétele azonban a bűnösségnek a sértési célzat, és közömbös a motívum is.
[49] A tényállásszerűség szempontjából közömbös a tényállítás valótlanságának tudata, a valóságtartalom tisztázatlansága vagy annak az elkövető tudatában való mikénti feltevése, feltételezése, és az ebben való jó- vagy rosszhiszeműség. A szándékosság megállapításához elégséges, ha az elkövető tudata átfogta, hogy tényközlésének tartalma - az általa állított, híresztelt tény - becsület csorbítására alkalmas (EBH 1999.87., BH 1999.540.).
[50] Mindez azt is jelenti, hogy sem az adott tény valósága, sem a tényközlés közérdektől vagy jogos magánérdektől vezéreltsége, ilyen motívuma, illetve célzata önmagában, közvetlenül nem zárja ki a becsület csorbítására objektíve alkalmas tartalmú tényközlés jogellenességét. Ehhez képest a bíróságnak először abban kell állást foglalnia, hogy a felrótt magatartás tény állítása-e (híresztelése stb.). Ha a cselekmény nem tartozik a tényállítás (híresztelés stb.) fogalma alá, akkor nem tényállásszerű, tehát nem bűncselekmény.
[51] A tényállítás (híresztelés stb.) törvényi tényállás szerinti fogalmának megvalósulása szempontjából az adott megnyilatkozás önmagában - s nem pedig alapjogi viszonyban - vizsgálandó (BH 2013.204.). Ha a megnyilatkozás: tényállítás (híresztelés stb.), akkor kell azt vizsgálni, hogy a becsület csorbítására objektíve alkalmas-e, ha pedig a tényállítás becsület csorbítására objektíve nem alkalmas, akkor a cselekmény nem tényállásszerű, tehát nem bűncselekmény.
[52] Valamely közlés becsület csorbítására való alkalmassága a sérelem absztrakt lehetőségét jelenti. Nem feltétele a bűncselekmény megvalósulásának, hogy a hátrányos következmény - a becsület csorbulása - ténylegesen bekövetkezzék. Ugyancsak közömbös, hogy a tényközlés (tényállítás, híresztelés) vagy kifejezés használata a sértett becsületérzését ténylegesen érintette, sértette-e.
[53] Ekkor kell vizsgálni, hogy valami közvetve, vagy közvetlen kizárja-e a jogellenességet. A becsületcsorbításra egyébként objektíve alkalmas tényállítás (híresztelés, tényre közvetlenül utaló kifejezés használata) eleve nélkülözi a jogellenességet,
- ha a hivatalos személy által a hivatali hatáskörben, ügyintézés során, és azzal összefüggésben történt (ami nem más, mint a hivatásbeli kötelesség teljesítése; BH 1991.338., BH 1994.295., BH 1998.570., EBH 2000.295., EBH 2003.846.);
- ha ügyfél által peres, vagy más, jogilag szabályozott (hatósági) eljárásban jogosultság, illetve kötelezettség gyakorlása során, az adott eljárás tárgyát képező ügy érdemével összefüggésben történt; ide értve a hatósági ügyet megindító magatartást (beadványt) is (BJD 1195., 3556., 4167., EBH 1999.4., EBH 1999.87., EBH 2004.1011., EBH 2011.2394., EBH 2014.B.3., BH 2004.267., BH 2004.305., BH 2009.135., BH 2014.264.);
- ha a véleménynyilvánítás (bírálat, jellemzés, nézet és kritika) szabadsága alá tartozik és hatóság vagy hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus vonatkozásában, annak e minőségére tekintettel történt [36/1994. (VI. 24.) AB határozat 3.].
[54] Ezekben az esetekben a kifogásolt cselekmény (szintén) nem bűncselekmény, azonban ennek oka nem a tényállásszerűség hiánya, hanem a jogellenesség - tehát társadalomra veszélyesség - hiánya [korábbi Btk. 10. § (2) bekezdés]. Ilyenkor sincs azonban jogellenesség hiánya (azaz a cselekmény jogellenes), ha a megnyilatkozás szándékosan vagy a foglalkozási, hivatásbeli kötelesség gondatlan megszegéséből fakadóan hamis közlés, vagy gyalázkodó tartalmú [36/1994. (VI. 24.) AB határozat indokolás III/2/2., 13/2014. (IV. 18.) AB határozat indokolás 40.].
[55] Ugyanakkor, ha a kifogásolt cselekmény olyan tényállítás (híresztelés stb.), ami becsületcsorbításra objektíve alkalmas, és a jogellenesség hiánya sem állapítható meg, akkor merülhet fel annak a kérdése, hogy van-e olyan közérdek vagy jogos magánérdek, ami a tényállítás megtételét indokolta (indokolhatta). Ha pedig ilyen megállapítható, akkor el kell rendelni a valóság bizonyítását (Btk. 229. §). A valóság (sikeres) bizonyítása büntethetőséget kizáró ok [Btk. 15. § h) pont]. A valós tények közlésének pozitív célja és méltányolható motívuma (közérdek vagy jogos magánérdek) indokolatlanná teheti a megbüntetést. A cél és motívum azonban nem közvetlenül, hanem csupán közvetve, a valóságbizonyítás megengedhetőségének kérdésében való hatósági döntésen, és a bizonyítás sikerén keresztül befolyásolja az elkövető büntethetőségét [36/1994. (VI. 24.) AB határozat indokolás II/3/3.]; a tényállítás (híresztelés stb.) valós volta esetén felmentésnek van helye. Erre a jogi következtetésre azonban csak akkor lehet jutni, amennyiben a valóság bizonyítása azt igazolja. Ha azonban a tényállítás (híresztelés stb.) valótlan, illetve a valóság bizonyítása sikertelen, akkor felmentésnek - értelemszerűen - nincs helye.
[56] A valóság bizonyítása esetén a bizonyítási teher megfordul; nem a vádló feladata a tényállítás valótlanságának bizonyítása, és annak elmaradása nem esik a terhelt javára. A terhelt a büntetőjogi felelősség alól csak akkor mentesül, ha kétséget kizáróan bizonyítja közlésének valóságát.
[57] Jelen ügyben mindez a következőket jelenti.
[58] A jogerős felmentő ítéletben leírt (a váddal egyező) két kijelentés múltbeli tevékenységre, történésre vonatkozik, arra, hogy a sértett kivel, hol, mit csinált. Ekként egyrészt azt a tényállítást tartalmazza, hogy "az ú.-i rendőrkapitány az é.-i közmunkásokkal fogkefével súroltatta le a rendőrség lépcsőjét", másrészt azt, hogy "az é.-i polgármester és az ú.-i rendőrkapitány együtt jártak abba a d.-i bárba, ahol a romagyilkosságokat kitervelték".
[59] Mindkét kijelentés nyilvánvalóan tényállítás, mivel az adott közlések alapjául meghatározott, egyedileg elhatárolt, objektív valósága szempontjából megvizsgálható esemény, történés szolgál. Amennyiben ugyanis az állítás igazságtartalma legalább részben ellenőrizhető, igazolható, akkor tényállításról van szó, míg ezzel szemben az értékítélet általánosító, leegyszerűsítő igazságtartalma nem ellenőrizhető és nem igazolható.
[60] Következésképpen nem helytálló a bíróság azon megállapítása, hogy a sérelmezett interjúban megjelentek nem tényállítást tartalmaznak, hanem értékítéletet.
[61] A tényállításnak a becsület csorbítására alkalmasnak kell lennie. Ezen ismérv alapján azonban eltér a két kijelentés büntetőjogi megítélése.
[62] Ekként az a közlés, amely a sértettet az é.-i polgármester társaságába helyezte azzal, hogy együtt jártak abba a d.-i bárba, ahol a romagyilkosságokat feltételezhetően kitervelték, önmagában nem becsületcsorbító tartalmú, verbális bűncselekmények esetében pedig tényből tényre való következtetésnek (általában) nincs helye, a cselekmény az adott szó kimondásával, elhangzásával egyben rögzült, lezárt tartalmúvá vált. Értve ez alatt - értelemszerűen - az írásbeli cselekményeket is. Következésképpen a büntetőjog szempontjából az is közömbös, hogy a közlés szerinti esemény megtörtént-e vagy sem.
[63] Eltérő a megítélése a másik kijelentésnek.
[64] Ez esetben ugyanis a közlés a sértettet a rendőri hivatásánál fogva közhatalmat gyakorló és utasítást kiadó, azonban mint ebbéli hatalmával visszaélő, hatalmaskodó személyt tüntette fel, aki a közmunkásokat megalázva súroltatta fel fogkefével a rendőrség lépcsőjét.
[65] E kijelentés valósága esetén alkalmas a sértett felelősségre vonására. A bíróság indokolásában írt "nem vette szó szerint senki" megállapításnak, illetve a sorkatonai szolgálathoz kapcsolódó "legendára" utalásnak az ügyben nincs alapja.
[66] Ezzel szemben a kijelentés hátterében valós ténybeli történés, a rendőrség épületének külső és belső felújítása állt, amely során a lépcső felújítása és tisztítása is megtörtént.
[67] Ekként a jogerős tényállás tartalmaz olyan közlést, amely önmagában becsület csorbítására alkalmas.
[68] A védelem alkotmánybírósági határozatokat idézve hivatkozott a kutatás, a tudomány szabadságára, mely a véleménynyilvánítás szabadságához tartozik, és alkotmányos védelemben részesül.
[69] A 36/1994. (VI. 24.) AB határozat szerint fokozott alkotmányos védelmet az olyan értékítéletek élveznek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak. A demokratikus jogállam állami és önkormányzati intézményének szabad bírálata, működésük, tevékenységük kritikája - még ha az becsületsértő értékítéletek formájában történik is - a társadalom tagjainak, az állampolgároknak olyan alapvető alanyi joga, amely a demokrácia lényegi eleme. A társadalom békéjének, demokratikus fejlődésének védelme nem igényli a büntetőjogi beavatkozást a hatóságok, hivatalos személyek tevékenységének, működésének olyan kritikájával, negatív megítélésével szemben sem, amely becsületsértő, gyalázkodó kijelentések, magatartások formájában nyilvánul meg.
[70] A véleménynyilvánítási szabadság azonban nem ilyen feltétlen a tényállítások tekintetében. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a becsületsértésre alkalmas valótlan tények közlésére akkor, ha a nyilatkozó személy kifejezetten tudatában van a közlés valótlanságának (tudatosan hamis közlés), vagy foglalkozása, hivatása gyakorlásának szabályai szerint elvárható lett volna tőle a tények valóságtartalmának vizsgálata, de a véleménynyilvánítási alapjog felelős gyakorlásából adódó gondosságot elmulasztotta. A véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, nézet és kritika szabadságát foglalja magában, de az alkotmányos védelem nem vonatkozhat a tények meghamisítására. Ezen túlmenően a szabad véleménynyilvánítás olyan alkotmányos alapjog, amely csak felelősséggel gyakorolható, és a valótlan tények közlésének elkerülése érdekében bizonyos kötelezettségekkel jár a közvélemény alakításában résztvevő személyek esetében.
[71] A közügyekben való megszólás, annak konkrét példája ugyanis nem alapulhat becsületsértő, valótlan tényállításon. A véleménynyilvánítás szabadsága nem azonosítható a valótlan, becsület csorbítására alkalmas tényállítások felelősség és következmény nélküli közlésével.
[72] A közlés becsületcsorbításra való alkalmasságát nem zárja ki az, hogy mindez már "korábban elhangzott", és akkor a sértett és a terheltek között mindez rendezésre került.
[73] Ugyanezen kijelentésnek a későbbi, önálló megtörténte értelemszerűen újbóli becsületcsorbító magatartás. Ekként a "másik fél meghallgatása", azaz a korábbiak szerinti cáfolat ismételt megjelenítése nem mellőzhető.
[74] Jelen ügyben a terhelti közlés valóságtartalmának, a valóságbizonyításnak a szükségessége nyilvánvalóan felmerül. Ezt az sem zárja ki, hogy korábban ugyanezen közlés kapcsán a terheltek - helyesen eljárva - helyt adtak a kijelentéssel érintett fél, végső soron a rendőrség hivatalos álláspontjának megismerésére.
[75] Nyilvánvaló jelentősége van annak is, hogy az I. rendű terhelt az interjú megjelenését megelőzően látta-e azt, vagy sem, azaz a II. rendű terhelt megküldte-e neki, és azt az I. rendű terhelt változatlan formában valóban jóváhagyta (jóváhagyhatta-e) vagy sem.
[76] Erre vonatkozóan azonban a jogerős tényállás (miként az indokolás) belső ellentmondástól terhes, mivel a másodfokú bíróság a tényállás kiegészítésekor az elsőfokú ítélet azon megállapítását, miszerint az I. rendű terhelt a közzététel előtt, korábbi kérése ellenére nem láthatta az interjút, nem mellőzte, ezzel szemben azt rögzítette, hogy a II. rendű terhelt a megjelenés előtt a riportot megküldte, és az I. rendű terhelt azt változatlan formában jóváhagyta.
[77] A felülvizsgálatban irányadó jogerős tényállás alapján a kérdéses interjú a sérelmezett tartalommal az internetes honlapon megjelent, és meg nem határozható időtartamban hozzáférhető volt. E megállapítás szintén a másodfokú bíróság általi tényállás-kiegészítés, azonban ez esetben sem mellőzte az elsőfokú bíróság azon ténymegállapítását, hogy a megjelenést követő néhány perc elteltével a sértettet érintő rész nélkül volt olvasható az interjú.
[78] A Kúria az elsőfokú ítélet ténybeli javítását illetően a következőkre mutat rá.
[79] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 592. § (2) bekezdés a) pontja és c) pontja szerinti okból részben megalapozatlannak tartotta.
[80] A megalapozatlanságot a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontja alapján küszöbölte ki, három bekezdésben rögzítve eltérő ténymegállapításait.
[81] Az első bekezdésben megjelölte (oldal és bekezdés szerint), hogy melyik tényállásrészt mellőzte, és helyette mit állapított meg.
[82] A másodfokú bíróság ezen eljárása nyilvánvalóan helytálló, mert egyértelmű.
[83] A második és harmadik bekezdésben rögzített, részben ellentétes, részben eltérő ténymegállapítása esetében azonban a korábbi, megalapozatlannak tartott tényállásrészeket nem jelölte meg, és nem mellőzte. Ekként az nem is egyértelmű.
[84] Mindezen belső ellentmondást a megismételt eljárásban fel kell oldani.
[85] A Kúria rögzíti, hogy az ügyészség helytállóan észrevételezte az indítványában, hogy a sértett eljárási pozícióját tévesen határozta meg a bíróság a jogerős határozatban. Ekként a Btk. 226. § (1) bekezdésében és (2) bekezdésében meghatározott rágalmazás vétsége a Btk. 231. § (2) bekezdése alapján magánindítványra büntethető. A Be. 53. § (1) bekezdés a) pontja szerint magánvádló az a sértett, aki - többek között - rágalmazás esetén a vádat képviseli. Ellenben a becsületsértés és a rágalmazás közvádra üldözendő, ha bíró, ügyész vagy rendvédelmi szerv tagjának sérelmére, annak hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt követik el [Be. 53. § (3) bekezdés].
[86] Következésképpen a jelen ügyben a Be. 25. § (1) bekezdése alapján az ügyészség a közvádló, dr. F. Sz. pedig a Be. 50. §-a szerinti sértett. Megjegyzi a Kúria, hogy a vád benyújtására az 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) hatálya alatt került sor az eljárásjogi helyzet azonossága mellett [korábbi Be. 52. § (4) bekezdés].
[87] A megismételt eljárás során a büntetőeljárási törvény szabályait betartva, a Kúria határozatában foglaltaknak megfelelően kell szükség szerint megismételni (akár iratok alapján), illetve kiegészíteni a bizonyítást, megállapítani az ellentmondásoktól mentes tényállást, és ezt követően lehet és kell megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy az I. rendű és a II. rendű terhelt felelőssége megállapítható-e, fennáll-e a kérdéses tényállítás jogellenességét kizáró ok bármely terhelt esetében avagy sem, ez utóbbi esetben pedig nyilvánvalóan szem előtt kell tartani az igen jelentős időmúlást.
[88] Ekként a Kúria a megtámadott másod- és elsőfokú határozatot is a Be. 663. § (1) bekezdés b) pontja alapján az I. rendű és a II. rendű terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

IV.

[89] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 6. § (4) bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. § (1) bekezdés b) pontja zárja ki.

Budapest, 2021. február 16.

Dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Bartkó Levente s.k. előadó bíró, Molnár Ferencné dr. s.k. bíró

A Kúria Bfv.III.537/2020/12. számú végzése 2021. február 16. napján véglegessé vált.

Budapest, 2021. február 16.

Dr. Márki Zoltán s.k.

a tanács elnöke

(Kúria Bfv. III. 537/2020.)

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu

BH 2021.9.249

BH 2021.9.249

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Válassza az Ön számára legkedvezőbb előfizetési csomagajánlatunkat!

{{ item.ArticleTitle }}

adozona.hu

BH 2021.9.249

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Ön már az előfizetőnk?

Ön még nem rendelkezik előfizetéssel?

Válassza az Ön számára legkedvezőbb előfizetési csomagajánlatunkat!

{{ item.ArticleTitle }}

Keresés az oldal szövegében