adozona.hu
ÍH 2021.63
ÍH 2021.63
JOGALAP NÉLKÜLI GAZDAGODÁS ALKALMAZHATÓSÁGA SZERZŐDÉSES JOGVISZONY ELLENÉRE A felek közötti szerződéses jogviszony ténye a jogalap nélküli gazdagodás alkalmazhatóságát nem feltétlenül zárja ki, ha a konkrét jogviszonyra irányadó szabályok vagy a szerződés a vagyoneltolódásra nem adott jogalapot. A munkaviszonyhoz kapcsolódó eszközhasználati megállapodásban nem rendezett ellenértéket a munkáltató a szubszidiárius törvényi szabály alapján követelheti vissza [2012. évi I. tv. (Mt.) 51. §, 2013. évi V. tv. (Ptk
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
2016. március 16-án a munkáltató felperes és a munkavállaló I. rendű alperes között munkaszerződés jött létre hajógyári kikötő sport-, technikai és szakmai vezetői munkakör betöltésére 2016. április 1. napjától határozatlan időre. Az I. rendű alperes munkavállaló alapbérét a szerződésben havi bruttó 250 000 Ft-ban állapították meg. Kikötötték, hogy a szakmai vezető a munkabéren kívül teljesítményfüggő prémiumot kap. Ez "a bónusz célfeladat-megállapodásban kerül rögzítésre, amely minden év vég...
ÍH 2021.63 JOGALAP NÉLKÜLI GAZDAGODÁS ALKALMAZHATÓSÁGA SZERZŐDÉSES JOGVISZONY ELLENÉRE
A felek közötti szerződéses jogviszony ténye a jogalap nélküli gazdagodás alkalmazhatóságát nem feltétlenül zárja ki, ha a konkrét jogviszonyra irányadó szabályok vagy a szerződés a vagyoneltolódásra nem adott jogalapot. A munkaviszonyhoz kapcsolódó eszközhasználati megállapodásban nem rendezett ellenértéket a munkáltató a szubszidiárius törvényi szabály alapján követelheti vissza [2012. évi I. tv. (Mt.) 51. §, 2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:579. §, 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27. §].
2016. március 16-án a munkáltató felperes és a munkavállaló I. rendű alperes között munkaszerződés jött létre hajógyári kikötő sport-, technikai és szakmai vezetői munkakör betöltésére 2016. április 1. napjától határozatlan időre. Az I. rendű alperes munkavállaló alapbérét a szerződésben havi bruttó 250 000 Ft-ban állapították meg. Kikötötték, hogy a szakmai vezető a munkabéren kívül teljesítményfüggő prémiumot kap. Ez "a bónusz célfeladat-megállapodásban kerül rögzítésre, amely minden év végén összeadódik és az eredmény alapján a következő év januári bérkifizetéssel kerül kifizetésre". Ugyanezen a napon a felperes és az I. rendű alperes között vitorlásiskola-vezetői munkakör 2016. április 1. napjától, határozatlan időre való ellátására is munkaszerződés jött létre, melyben az alapbért havi bruttó 150 000 Ft-ban állapították meg. 2016. március 16-án, 2016. április 1-i hatállyal munkaszerződés jött létre a felperes és a II. rendű alperes az I. rendű alperes házastársa között is marketing- és kommunikációs munkatársi munkakör gyakorlására, melyben a havi bruttó alapbért 50 000 Ft-ban állapították meg. Az I. rendű alperes a vitorlásiskola vezetői munkakörét, azon belül a gyermekek vitorlásoktatását - a felperes munkáltatóval megállapodva - az I-II. rendű alperes tulajdonába tartozó Aelos oktatóhajókkal, valamint mentőmellényekkel látta el. A 2016. szeptember 12. napján az alperesek és a felperes ügyvezetője részvételével megtartott megbeszélésen rögzítették, hogy "a vitorlásiskola megbecsült éves bevétele, 2,5 millió Ft került kifizetésre bruttó 200 000 Ft/hó L. házaspár számára (150 000 Ft I. rendű alperesnek, 50 000 Ft II. rendű alperesnek). A felperes ügyvezetője egy bevételeket-kiadásokat tartalmazó xls. tábla analizálásába kezd. Az L. házaspár kéri, hogy számukra is küldjék el ezt a táblázatot, mert számukra ismeretlen és tartalmával nem értenek egyet." A 2016. szeptember 21. napján ugyanezen személyek részvételével megtartott megbeszélésen az I. rendű alperes visszautalt a (2016) márciusi megegyezésre: "a vitorlásiskola megbecsült éves bevétele, 2,5 millió Ft került kifizetésre bruttó 200 000 Ft/hó L. házaspár számára. A megegyezés szerint a 2,5 millió Ft-on felüli bevételt törvényes képviselő1 fizetés/bónusz formájában visszatéríti az L. házaspárnak." törvényes képviselő1 a vitorlásiskola rentabilitását latolgatva elmondta, hogy "veszteséget nem visel el a vállalat."2016. szeptember 21. napján a munkáltató felperes az I. rendű alperes sport-, technikai és szakmai vezetői munkaszerződését 2016. október 21. napjára -, 2016. október 3. napján az I. rendű alperes vitorlásiskola oktatói munkaszerződését, valamint a II. rendű alperes munkaszerződését 2016. november 2. napjára rendes felmondással megszüntette. A felmondás indokaként a felperes valamennyi szerződés esetében azt jelölte meg, hogy a cégnél jelenleg a kikötői folyamatok teljes átszervezése valósul meg. Ezen átszervezés érinti a munkavállaló munkakörét, mely az új szervezeti felépítésben nem szerepel, megszűnik. 2016. december 2-án az alperesek írásban felszólították a felperest a munkaviszony megszüntetése miatt részükre kifizetendő járandóság megtérítésére. Így az I. rendű alperes a kikötő szakmai vezetői munkaszerződés után bruttó 604 170 Ft, a vitorlásiskolai ügyvezetői munkaszerződés után 227 405 Ft, a II. rendű alperes 520 603 Ft (együtt: 1 352 178 Ft) elmaradt munkabér megfizetésére. Ezen túl a munkakörök ellátásához szükséges eszközök biztosításával kapcsolatban felmerült egyéb költségek, hajóhasználati díjak jogcímén 4 256 500 Ft kifizetésére. (Ez utóbbin belül a katamaránok használatáért 740 000 Ft, az Aelos oktatóhajók használatáért 2 083 000 Ft, a kísérő, mentőmotoros használatáért 980 000 Ft és a mentőmellények használatáért 453 500 Ft összegben.) A fizetési felszólítás eredménytelensége miatt az I. rendű alperes 2017. február 14. napján 2 959 825 Ft és késedelmi kamatai megfizetése elmulasztására hivatkozással - míg a II. rendű alperes 2017. április 25. napján 2 648 853 Ft és késedelmi kamatai megfizetése elmulasztására hivatkozással felszámolási kérelmet terjesztett elő a felperes gazdálkodó szervezettel szemben. A felperes munkáltató a követelés törvényi határidőn belüli vitatása hiányában a fizetésképtelenség megállapítása elkerülése érdekében az I. rendű alperesnek 2017. március 16. napján 2 969 229 Ft-ot - míg a II. rendű alperesnek 2017. június 2-án 2 662 625 Ft-ot kifizetett.
A felperes keresetében elsődlegesen az alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni 4 256 500 Ft, valamint annak az I. rendű alperes esetében 2017. március 17. napjától - míg a II. r. alperes esetében 2017. június 3. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére. Másodlagosan az I-II. r. alperest személyenként 2 128 250-2 128 250 Ft és elsődleges keresetében megjelölt időpontoktól járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. Kifejtett álláspontja szerint a munkaszerződések megkötésekor a felperes és az alperesek között arra jött létre megállapodás, hogy a vitorlásiskola működtetéséhez szükséges Aelos kishajókat és a mentőmellényeket az alperesek biztosítják, melynek fejében a felperes vállalta a hajók karbantartását, szervizelését a saját szervizcsapatával és anyagával. A felperes rendelkezett mentőmotorossal, így azt az I. rendű alperesnek nem kellett bérelnie, ezt a felperes kifejezetten megtiltotta. Szintén rendelkezett a felperes a csak felnőttoktatásra igénybe vehető katamaránnal is. Az I. rendű alperes szakmai vezetői munkakör betöltésére irányuló munkaszerződésében is nevesített bónuszra jogosultságot külön célfeladat-megállapodásra utalták, melyet azonban nem kötöttek meg, mivel a felperes vitorlásiskola tevékenysége nem termelt nyereséget. Hangsúlyozta, hogy az I. r. alperessel szemben nem az éves 2,5 millió Ft feletti bevételrészből vállalta a bónusz megfizetését, hanem annak költségekkel, kiadásokkal csökkentett részéből, a nyereségből.
Az alperesek ellenkérelmükben elsődlegesen a kereset elutasítását, míg másodlagosan a per megszüntetését kérték, hatáskör hiányában [rPp. 157. § a) pontja, 130. § (1) bekezdés b) pontja]. A permegszüntetés iránti kérelmüket arra alapították, hogy a jogalap nélküli gazdagodás nem munkajogi és nem adhéziós igény, melyben az rPp. 349. §-a alapján a munkaügyi bíróság járhat el. A felperes az eljárás részbeni megismétlése során munkajogi igényt már nem érvényesített, így a fennmaradó követelés sem lehet adhéziós igény. Azzal védekeztek, hogy a munkaszerződések megkötésekor, 2016 márciusában abban állapodtak meg a felperessel, hogy a vitorlásiskolai oktatási tevékenységet a saját eszközeikkel végzik és a felperes a használat ellenértékeként megfizeti a 2,5 millió Ft éves bevétel feletti bevételrészt. Erre utalt az I. rendű alperes szakmai vezetői munkaszerződése 2. § (3) bekezdése. Az oktatási tevékenység ellátásához szükség volt az Aelos oktatóhajókra, a mentőmellényekre és a motoros, mentőhajóra. A felperes rendelkezett motoros hajóval, azonban annak nem voltak megfelelő okmányai (vízjogi engedély, műszaki vizsga). Az I. rendű alperesnek 5 órára motoros hajót kellett bérelni. A katamaránra a vitorlásiskola vezetői szerződés munkaköri leírásában is szereplő felnőttoktatáshoz, illetve versenyzésre felkészítéshez volt szükség. Vitatták, hogy a felperessel abban állapodtak volna meg, hogy az eszközhasználat fejében a hajókat karbantartja, szervizeli.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az I-II. rendű alperest, hogy személyenként fizessenek meg 2 128 250-2 128 250 Ft tőkét, valamint annak a 2017. június 3. napjától a kifizetés napjáig járó kamatát. Határozata indokolásában elsődlegesen elvetette azt a felperesi érvelést, hogy a használati díj visszakövetelése iránti kereset az rPp. 349. § (3) bekezdésében szabályozott és munkaügyi perben érvényesíthető adhéziós igény lenne. Álláspontja szerint a felek között polgári jogi szerződés nem jött létre, köztük kizárólag munkaviszony állt fenn, így az ítélettel elbírált követelés is munkaviszonyból eredt. Részben nem értett egyet az elsőfokú bíróság a perben eljárt másodfokú bíróság azon iránymutatásával, hogy az rPp. 164. § (1) bekezdése alapján a munkavállaló alpereseket terhelné a saját eszközeik használatának ellenértékére vonatkozó megállapodás létrejöttére, tartalmára és minden olyan körülményre vonatkozó bizonyítás kötelezettsége, amelyre az igényeiket alapították. Az Mt. 51. § (2) bekezdése azon szabályából kiindulva, hogy a munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költséget megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel, a felperest annak bizonyítása terhelte, hogy alaptalan az alperesek saját eszközeinek használatára vonatkozó ellenérték kifizetése. Leszögezte, hogy a munkaszerződésekben írásban a felek nem állapodtak meg az alperesek által hivatkozott tartalommal az eszközhasználati díj ellenértékében, hanem csak egy később meghatározandó célfeladat-megállapodás alapján, bónuszban. Az alperesek minden hónapban táblázatban dolgozták ki a tevékenységükre vonatkozó adatokat és ezek részeként a használt eszközökkel felmerült költségeket, melyeket a munkáltató felperes elfogadott és ki is fizetett. Ezért az alperesek nem az eszközök használatára vonatkozó költségeket, hanem a használatért járó ellenértéket, használati díjat igényeltek. A 2016. szeptember 12. és 2016. szeptember 21. napján megtartott megbeszélésekről készült emlékeztetők nem igazolták, hogy a kifejezett megállapodás született volna arra, hogy az alperesek igényt tarthatnak az eszközeik használatáért ellenértékre. A tanúk vallomása szintén nem igazolta ilyen megállapodás létrejöttét, mivel nem voltak jelen ennek megkötésekor. A bíróság megállapította, hogy az alperesek a munkaviszony fennállása alatt nem igényelték az eszközhasználati díj ellenértékét a felperestől. Mindezek alapján megállapította azt is, hogy nem jött létre megállapodás arra a felek között, hogy a felperes a költség kifizetésén túl ellenértéket fizetne az alpereseknek eszközeik használatáért. Az alperesek által állított bónusz kifizetésére pedig feltételes megállapodás jött létre, ez a feltétel (a felperes vitorlásiskolai tevékenysége nyereségessége) pedig nem következett be.
Elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt az alperesek terjesztettek elő fellebbezést. Az ítéletben megállapított tényállást hiányosnak és megalapozatlannak vélték. Az elsőfokú bíróság ugyanis nem volt figyelemmel a felperes ügyvezetője személyes előadására, valamint tanú1, és tanú3 vallomásaira, melyek igazolták az eszközhasználatra vonatkozó megállapodást és a 2,5 millió Ft feletti bevételrészre vonatkozó alperesi igényt. Hivatkoztak a 2018. október 10. napján 31. szám alatt csatolt iratra, amely bizonyítja, hogy a felperes és az alperesek között a saját eszközeik használatának ellentételezésére vonatkozó megállapodás létrejött. Attól függetlenül, hogy 2016 márciusában a felek még nem tudták meghatározni azt a konkrét összeget, hogy a működésük során milyen összegű bevétel keletkezik, még az eszközhasználat ellenértékére vonatkozó megállapodás a teljes, a jövőben befolyó összegű bevételt jelenti. Ugyancsak bizonyítja a 2016. márciusi megállapodás létrejöttét és tartalmát a 2016. szeptember 21. napján kelt emlékeztető. Mindezen bizonyítékok együttes értékelésével a bíróság arra a következtetésre juthatott volna, hogy a szóbeli megállapodás nemcsak az alperes saját eszközeinek használatára, hanem azok ellentételezésére is létrejött. Kifogásolták az elsőfokú ítélet azon megállapításait, hogy a munkaviszonyuk megszűnését, 2016 októberét követően táblázatokat készítettek volna a felperes részére, amelyben bármely költség vagy kiadás szerepelne. Annak tényét, hogy az alperesek semmilyen tájékoztatást nem kaptak a felperestől a vitorlásiskola tevékenységével kapcsolatos kiadásokról, alátámasztja a 2016. szeptember 12. napján kelt emlékeztető. Téves annak megállapítása is, hogy a munkáltató vitorlásiskolai tevékenysége veszteséges volt. Helyesen nem az alperesek, hanem a felperes készített külön a bevételekről és költségekről táblázatot, melynek adataival szemben az alperesek kifogással éltek. Kifogásolták, hogy a bevételek között nem szerepel az a nettó 997 608 Ft, melyet a felperesnek kellett volna kiszámláznia törvényes képviselő1 és tanú3 oktatása után. Kitértek arra is, hogy amennyiben az ítélőtábla osztaná az eljárásban korábban másodfokú bíróságként eljárt V.-i Törvényszék Mf.20.454/2019/5. számú részítéletében foglalt jogi álláspontot és egyetértene azzal, hogy a felperes visszakövetelés iránti igénye polgári jogi igény, abban az esetben annak elbírálására a munkaügyi bíróságnak nem volt hatásköre. A másodfokú részítélet jogerős rendelkezése szerint a munkabér visszakövetelése iránti keresetrész elévült, az elévült követelés mellett pedig adhéziós igénynek [rPp. 349. § (3) bekezdése] nincs helye. A munkaviszonnyal közvetlen kapcsolatban lévő jogra alapított igény elbírálása csak akkor tartozik a munkaügyi bíróság hatáskörébe, ha azt a felek a munkaviszonyból eredő munkaügyi perben érvényesítették (EBH 2004.1069.).
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az alperesek felszámolási kérelemben megjelölt követelése egyrészt munkajogi (túlóráért járó munkabér) volt, másrészt a munkaviszonyhoz szorosan tapadó (az "eszközök biztosításával felmerült költségek, hajóhasználati díjak") adhéziós igény. Mivel a felperes az alperes követelését nem ismerte el, ezért a felszámolás elkerülése érdekében történt kifizetést jogalap nélküli gazdagodás jogcímén követelte vissza. Az alperesek követelése munkajogi természetű volt, ezért a keresetet a munkaügyi perben kellett vizsgálni. A V.-i Törvényszék a perben hozott másodfokú részítéletében (Mf. 20.454/2019/5.) iránymutatást adott a részben megismételt eljárásra, amely szerint az eszköz-használati díj ellenértékére vonatkozó igény az rPp. 349. § (3) bekezdése szerinti adhéziós igény, illetve az alpereseket terheli az eszközhasználatra vonatkozó megállapodás létrejötte, tartalma, illetve az azzal összefüggő minden körülmény bizonyítása. A megismételt eljárásban a bizonyítást ezen iránymutatás szerint kell lefolytatni. Egyetértett a fellebbezett ítélet végső jogkövetkeztetésével, azzal, hogy a költségek megfizetésén túlmenően nem jött létre megállapodás egyéb ellenérték, díj megfizetésére. Emiatt a felperes jogalap nélkül fizette meg a követelt összegeket az alpereseknek, amelyek visszajárnak. Annak, hogy a 2016. szeptember 21-i megbeszélés után az alperesek azt közölték tanú1 tanúval, hogy ők hogy értelmezték a megállapodást, még nem igazolja, hogy a felek megállapodtak volna, hogy a vitorlásiskola teljes bevételét az alperesek kapják. A felperes munkáltató sem a 2016. szeptember 12., sem pedig a szeptember 21. napján kelt emlékeztetőt nem fogadta el, azt a II. rendű alperes készítette el a saját álláspontjának megfelelően. A felek abban állapodtak meg, hogy ha a vitorlásiskola nyereséget termel, akkor "még beszélnek róla", hogy az alperesek ebből a nyereségből valamilyen arányban esetleg részesülhetnek. Az alperes által bizonyítékként megjelölt okiratok valójában csak az alperesek nyilatkozatát tartalmazta. Iratellenes az a felvetés, hogy a bíróság ezeket a dokumentumokat kizárta volna a bizonyítékok köréből, mivel azokat illetően az ítélet részletesen kifejtette az álláspontját. Helytelen az az érvelés, hogy munkajogi igény hiányában a felperesi kereset adhéziós igényként elbírálása nem lehetséges, mivel az adhéziós igény nem vált önálló igénnyé azzal, hogy a munkajogi igényt a másodfokú bíróság már jogerősen elbírálta, a megismételt eljárás nem önálló eljárás.
Az alperesek a fellebbezési ellenkérelemre további nyilatkozatot terjesztettek elő, melyben hangsúlyozták, hogy a fellebbezési ellenkérelem szerint is jogalap nélküli gazdagodás [Ptk. 6: 579. § (1) bekezdése] jogcímén előterjesztett kereseti követelés nem lehet az rPp. 349. § (3) bekezdése szerinti adhéziós munkajogi igény.
A fellebbezés nem alapos.
A törvényszék a perben vitás - az I. rendű alperes munkaviszonya ellátásához szükséges eszközhasználati - megállapodás megítélésénél helyesen indult ki az Mt. 51. §-ából. Az Mt. 51. § (1) bekezdés II. fordulata úgy rendelkezik, hogy a munkáltató köteles - a felek eltérő megállapodása hiányában - a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani. A perbeli esetben azonban az I. rendű alperes vitorlásiskola-vezetői munkaszerződésében a munkaköri leírásban szereplő gyermek- és felnőttoktatáshoz a munkáltató felperes nem biztosította feltételként a munkaviszony ellátásához nélkülözhetetlen Aelos kishajókat és a mentőmellényeket. Ezért azok használatára - a felek egyező perbeli nyilatkozata szerint - az általános törvényi szabálytól eltérve eszközhasználati megállapodás jött létre a tulajdonos alperesek és a használó munkáltató felperes között. Az eszközhasználati megállapodásra a munkáltató felperes és a munkavállaló alperesek a munkaszerződéseikben (Mt. 42. §) nem tértek ki, melynek indoka lehetett, hogy az eszközök az alperesek közös tulajdonában álltak míg a használatukra csak az I. rendű alperes egyik (a vitorlásiskola-vezetői) munkaviszonya ellátásához volt szükség.
Az eszközhasználati megállapodás nem közvetlenül az alpereseknek a felperessel megkötött munkaszerződésén alapult, hanem - ahhoz szorosan kapcsolódó - kötelmi (polgári) jogi szerződés (Ptk. 6:58. §) útján jött létre. Az elsőfokú bíróság a perben feltárt tényekből helytelenül következtetett arra, hogy a perben nem vált bizonyossá, hogy a felek között a munkaszerződésen kívüli más, polgári jogi megállapodás is létrejött volna [elsőfokú ítélet (17), (36) bekezdés].
Téves az az ítéleti megállapítás, valamint a fellebbezés ezen alapuló érvelése, hogy a keresettel érvényesített és az elsőfokú ítélet által elbírált igény nem az rPp. 349. § (3) bekezdése szerinti adhéziós követelésnek minősül. A felperes által az eljárást megindító keresetlevéllel együttesen érvényesített jogalap nélkül kifizetett munkabér és eszközhasználati díj iránti keresetben az eszközhasználat ellenértéke visszafizetése iránti keresetrész kifejezetten a munkaviszonnyal összefüggő, de nem munkajogi megállapodáson alapuló, adhéziós igény. Az adhéziós keresetrész ilyen jellegét pedig utóbb nem szünteti meg, ha a bíróság a munkajogviszonyon alapuló munkabér visszafizetése iránti keresetrészről részítéletével [rPp. 213. § (2) bekezdése] már jogerősen rendelkezett.
Azt helyesen ítélte meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes az alperesek elmaradt munkabér- és eszközhasználat ellenértéke iránti, a felszámolási kérelem útján érvényesített követelése törvényben meghatározott határidőn belüli [Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja] vitatása hiányában, a fizetésképtelenség megállapítása és a felszámolás elrendelése elkerülése érdekében a Cstv. a felszámolási kérelmek benyújtásakor hatályos 27. § (3) bekezdése alapján teljesített fizetést az alpereseknek, amely nem minősül tartozáselismerésnek, illetve visszakövetelhető.
Egyetértett a másodfokú bíróság a törvényszék azon álláspontjával is, hogy az eszközhasználat ellenértékére munkajogi, avagy polgári jogi írásba foglalt szerződés (megállapodás) hiányában az rPp. 164. § (1) bekezdése alapján az eszközhasználati díjat érvényesítő alpereseket terhelte az ellenértékre vonatkozó megállapodás tartalmának, azaz a díj mértékére vonatkozó megállapodás bizonyítása [ítélet (22) bekezdés]. A felek az eszközhasználat ellenértékére vonatkozó eltérő perbeli nyilatkozatait és a perben felmerült bizonyítékokat is helytállóan mérlegelte a törvényszék az rPp. 206. § (1) bekezdése alapján, amikor megállapította, hogy az alperesek ezen bizonyítási kötelezettségüknek nem tudtak eleget tenni és a perben nem vált bizonyossá, hogy a felperes a vitorlásiskola 2,5 millió Ft feletti bevételét vállalta ezen a jogcímen megfizetni.
A fellebbezésben előadottakkal szemben a perben kihallgatott tanúk vallomásai semmilyen értelemben nem támasztották alá az alperesek eszközhasználat ellenértékére vonatkozó állítását. A felperes vitorlásiskolai tevékenysége éves eredményétől és külön célfeladat-megállapodás megkötésétől tette függővé az I. rendű alperes részére további juttatás nyújtását, mely megállapodás megkötésére azonban nem került sor.
A 2016. szeptember 12. és a 2016. szeptember 21. napján megtartott megbeszélésekről készült emlékeztetők szintén nem igazolják a 2,5 millió forint feletti bevétel mint eszközhasználat ellenértékére vonatkozó megállapodás létrejöttét. Az emlékeztetők csupán az I. rendű alperes erre vonatkozó igényét jelzik, de a 2016. szeptember 21. napján kelt emlékeztető I. pontjából is kitűnően a felperes ügyvezetője fenntartotta az arra vonatkozó jogát, hogy az emlékeztetőben foglaltakra részletes észrevételeket terjesszen elő. Arra nézve pedig nincsen peradat, hogy ilyen észrevételében elfogadta volna a 2,5 millió Ft bevétel feletti bevételrészre vonatkozó alperesi igényt. A fellebbezésben az alperesek nem fejtették ki, hogy milyen módon igazolja az általuk állított megállapodás létrejöttét a 2016. június 14. napján a II. rendű alperes által a felperes ügyvezetőjének elküldött (angol nyelvű) e-mail-üzenet, amely szerint addig az 1 millió forint (bevételt) már elérték.
Az elsőfokú bíróság téves anyagi jogi álláspontra helyezkedett, amikor úgy ítélte meg, hogy az eszközhasználatra vonatkozó szerződéses jogviszony fennállása kizárta, hogy a felperes jogalap nélküli gazdagodás jogcímén igényelje vissza a felszámolás elkerülése érdekében kifizetett összeget. A jogalap nélküli gazdagodás [Ptk. 6:579. § (1) bekezdése] mint szubszidiárius (járulékos) jellegű törvényi tényállás alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a jogvita a felek jogviszonyára irányadó speciális szabályok alapján nem bírálható el; az nem alkalmazható, ha a követelésnek van más - akár jogszabályon, akár szerződésen alapuló - jogcíme. A felek közötti szerződéses jogviszony ténye azonban a jogalap nélküli gazdagodás alkalmazhatóságát nem feltétlenül zárja ki, ha a konkrét jogviszonyra irányadó szabályok vagy a szerződés a vagyoneltolódásra nem adott jogalapot (BH 2010.333., 2004.461., Kúria Pfv.I.21.030/2018/7.).
A konkrét esetben a felek kétségtelenül megállapodtak a felperesi eszközhasználatban, de a perben csak az vált bizonyossá, hogy a használat fejében a felperes az eszközök karbantartását vállalta. Az eszközhasználat további ellenértékére, az alperesek által állított díjazásra vonatkozó megállapodás hiányában a felperes a Cstv. 27. § (3) bekezdése alapján kifizetett összeget csak jogalap nélküli gazdagodás jogcímén követelhette vissza, mivel az ellenértékre a felek szerződésének bizonyított tartalma nem tért ki. A vagyoneltolódásnak ugyanis nem volt tényleges szerződési jogalapja.
Ezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a rPp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Mf.V.30 060/2020/8.)