adozona.hu
ÍH 2021.62
ÍH 2021.62
ÜGYÉSZ JUBILEUMI JUTALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA A rendelkezési állományba helyezett ügyész jubileumi jutalma meghatározása során a rendelkezési állomány alatt a részére juttatott javadalmazást kell alapul venni, nem a rendelkezési állományt megelőző utolsó illetmény összege az irányadó [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 81., 365., 369., 383. §, 2011. évi CLXIV. törvény (Üjt.) 36., 58., 59., 70., 165/E., 165/F., 165/G. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1977. április 13. napjától állt ügyészségi szolgálati jogviszonyban, 2000. április 19. napjától a X M Főügyészségen főügyészi beosztásban dolgozott. A felperes 2016. február 5. napjától rendelkezési állományba került, a javadalmazását a vezetői pótlék nélküli illetményének 80%-a és a nyugdíja közötti különbözetben állapították meg, melynek összege 394 161 forintban került meghatározásra.
Az alperes 2017. május 8. napján értesítette a felperest, hogy megszerezte az igényjogosultság...
ÍH 2021.62 ÜGYÉSZ JUBILEUMI JUTALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA
A rendelkezési állományba helyezett ügyész jubileumi jutalma meghatározása során a rendelkezési állomány alatt a részére juttatott javadalmazást kell alapul venni, nem a rendelkezési állományt megelőző utolsó illetmény összege az irányadó [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 81., 365., 369., 383. §, 2011. évi CLXIV. törvény (Üjt.) 36., 58., 59., 70., 165/E., 165/F., 165/G. §].
A felperes 1977. április 13. napjától állt ügyészségi szolgálati jogviszonyban, 2000. április 19. napjától a X M Főügyészségen főügyészi beosztásban dolgozott. A felperes 2016. február 5. napjától rendelkezési állományba került, a javadalmazását a vezetői pótlék nélküli illetményének 80%-a és a nyugdíja közötti különbözetben állapították meg, melynek összege 394 161 forintban került meghatározásra.Az alperes 2017. május 8. napján értesítette a felperest, hogy megszerezte az igényjogosultságot a 40 éves jubileumi jutalomra, melyet a legfőbb ügyész az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Üjt.) 70. § (2) bekezdése alapján 5 havi illetménynek megfelelő összegben állapított meg. A felperes részére ezen a címen bruttó 2 014 230 Ft került folyósításra 2017. május 9. napján.
A felperes ügyészségi szolgálati jogviszonya a felső korhatár, azaz a 67 év elérésével, 2020. február 5. napján megszűnt. Illetménye a jogviszony megszűnésekor 1 155 220 forint volt, amely alapilletményből (685 300 forint), vezetői pótlékból (195 800 forint) és a legfőbb ügyészségi címpótlékból (274 120) forintból állt.
A felperes 2020. április 28-án fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben. Az alperes ellentmondása folytán az eljárás perré alakult. A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest jubileumi jutalom címén 3 761 870 forint, ezen összeg után kamat és perköltség megfizetésére. Indokolásul előadta, hogy az Üjt. 165/F. és a 165/G. § (3) bekezdése szerint a rendelkezési állományba helyezett ügyész a rendelkezési állományt közvetlenül megelőző illetménye őt megillető vezetői pótlék illetménye 80%-a és a nyugdíja különbözetére jogosult. Hivatkozott arra, hogy ugyanezen bekezdés második mondata, a rendelkezési állomány alapján járó javadalmazásként említi az itt megjelölt összeget. Előadta, hogy az Üjt. 59. § (2) bekezdése pontosan definiálja az illetmény fogalmát, amely jogszabály rendelkezése szerint alapilletményből, valamint törvényben meghatározott pótlékból áll. Álláspontja szerint az alperes jogellenesen járt el, amikor a rendelkezési állomány alatt kifizetett javadalmazás alapján határozta meg a jubileumi jutalom összegét és nem az illetménye alapján.
Az alperes az érdemi ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a rendelkezési állományba helyezett ügyész jövedelme nem illetmény, azt az Üjt. sem illetménynek, hanem javadalmazásnak nevezi. Előadta, hogy a törvénynek nincs olyan kifejezett rendelkezése, mely szerint rendelkezési állományba helyezett ügyész esetén, illetmény alatt a javadalmazást kell érteni.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 761 870 forint illetményt, ezen összeg után kamatot, valamint perköltséget.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az Üjt. a rendelkezési állományba helyezett ügyészekkel kapcsolatosan a jubileumi jutalommal összefüggésben, annak számítására vonatkozó, az általános rendelkezéstől eltérő szabályt nem tartalmaz. Az Üjt. 59. § (2) bekezdése definiálja az illetmény fogalmát.
A bíróság megállapította, hogy az Üjt. 59. §-ában és a 165/G. §-ában rögzített illetmény, illetőleg javadalmazás eltérő fogalmak. Az utóbbi lényegében egy képletnek tekinthető, melynek számítási alapja az illetmény, illetve annak egyes elemei.
A felperes illetménye a rendelkezési állományba helyezéskor nem változott, erre az alperes sem hivatkozott. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jogalkotó 165/G. § (3) bekezdésében meghatározott számítási módszer arra vonatkozik, hogy a rendelkezési állományban lévő ügyésznek milyen módon kell az erre az időszakra vonatkozó javadalmazását kiszámítani. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a rendelkezési állományba helyezéskor ez a javadalmazás válna illetménnyé. A fentiekből az a következtetés vonható le, hogy a jubileumi jutalom számítási alapja csak az illetmény lehet, ennek következtében a felperes keresete alapos.
Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben hivatkozott a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 369. §-ának (3) bekezdésére, mely alapján kérte, hogy a másodfokú bíróság bírálja felül az elsőfokú ítélet anyagi jognak való megfelelőségét. Az anyagi jogi felülbírálat alapján a Pp. 369. § (3) bekezdés c) és d) pontja szerint a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetést vonjon le és a felperes keresetét utasítsa el.
Előadta, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor megállapította, hogy a felperes illetménye rendelkezési állományba helyezésekor nem változott. A rendelkezési állomány alatt őt megillető javadalmazás számítási alapja is az illetmény volt. A rendelkezési állományba helyezett ügyész jövedelme nem illetmény, azt az Üjt. sem illetménynek, hanem javadalmazásnak nevezi. Az Üjt. ugyanakkor a jubileumi jutalom kifizetése kapcsán öthavi illetmény kifizetését írja elő. Az Üjt.-nek nincs olyan kifejezett rendelkezése, mely szerint rendelkezési állományba helyezett ügyész esetén illetmény alatt a javadalmazást kell érteni. Megítélése szerint az Üjt. 165/G. § (3) bekezdésében használt "javadalmazás" és az Üjt. 70. §-ának (2) bekezdésében rögzített "illetmény" kifejezések nem olyan eltérő tartalommal bíró fogalmak, amelyekből azt a következtetést kellene levonni, hogy a jubileumi jutalom összege csak az illetménynek nevezett és a rendelkezésre állást megelőzően kifizetett összegből lenne kiszámítható.
Hivatkozott arra, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor döntése meghozatalakor teljesen figyelmen kívül hagyta a jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából lényeges feltételt, az esedékességet. Álláspontja szerint a jubileumi jutalom egy adott napon válik esedékessé, ezért ezen a napon érvényes javadalmazás alapján történik a jubileumi jutalom összegének a kiszámítása. Előadta, hogy a nem rendelkezési állományban álló ügyészek esetében a jogosultságot keletkeztető időpontban fennálló jövedelem alapján történik a jubileumi jutalom összegének a megállapítása, ettől eltérő rendelkezés sem található az Üjt.-ben.
Kiemelte, hogy amennyiben a felperes a rendelkezési állomány helyett nyugdíjba vonult volna, részére a nyugdíjazásakor, a korábbi főügyészi illetménye alapján fizette volna ki a munkáltató a 40 éves jubileumi jutalmat.
A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes perköltségben való marasztalását kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, megalapozott ítéletet hozott. Hivatkozott arra, hogy az Üjt.-nek rendelkezési állományra vonatkozó szabályozási megoldásából az következik, hogy kifejezett eltérő törvényi rendelkezés hiányában az illetmény alatt a törvényben meghatározott illetmény fogalmát kell érteni és az nem helyettesíthető más fogalmakkal, mint pl. a jövedelem javadalmazás rendelkezési állomány alapján járó javadalmazás.
Előadta, hogy az alperesnek a jubileumi jutalom esedékességére vonatkozó álláspontja is téves. Az alperesi előadásból ugyanis az következne, ha az ügyész pl. az esedékessé válás napján betegszabadságon van, részére az illetmény 70%-ának alapját számolják a jubileumi jutalom összegét.
Az alperes fellebbezése alapos.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan feltárta, azonban az elsőfokú bíróság döntésével, és jogi indokolásával nem értett egyet, ezért az elsőfokú ítéletet a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta.
A másodfokú bíróság a fellebbezés kapcsán az alábbiakra mutat rá:
Az Üjt. 58. § (1) bekezdése kimondja, hogy az ügyészt hivatása méltóságának és felelőssége súlyának megfelelő - az igazságszolgáltatásban a törvényesség biztosításában betöltött szerepéhez méltó - javadalmazás illeti meg.
Az Üjt. 59. § (1) bekezdése szerint az ügyész az e törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén
- illetményre,
- egyéb javadalmazásra, kedvezményre és költségtérítésre jogosult.
Az Üjt. 36. § (1) bekezdés f) pontja értelmében az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyát a legfőbb ügyész felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha a Tny. 18. § (2) vagy (2a) bekezdésében foglalt öregségi nyugdíjjogosultság feltételeivel legkésőbb a felmentési idő leteltekor rendelkező ügyész felmentését e jogcímmel hivatkozással maga kéri.
Az Üjt. 165/E. §-a szerint, ha az ügyész a 36. § (6) bekezdése alapján nem kérte a felmentését, kérheti a Tny. 18. § (1) bekezdésében meghatározott társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra jogosító öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követő időszakra, hogy az ügyészi szolgálati jogviszonya fenntartása mellett a legfőbb ügyész helyezze rendelkezési állományba. A 165/F. § kimondja, hogy a rendelkezési állományba helyezett ügyészekre a törvény rendelkezéseit a 165/J-165/I. §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
Az Üjt. 165/G. § (3) bekezdése kimondja, hogy a rendelkezési állományba helyezett ügyész - a 165/I. § (2) bekezdésében foglalt kivétellel - a rendelkezési állomány közvetlenül megelőzően őt megillető, a vezetői pótlék nélküli illetménye 80%-át kitevő összeg és a nyugdíja különbözetére jogosult. A rendelkezési állományba helyezett ügyész jubileumi jutalomra a 65. életév betöltéséig jogosult.
A jogszabály a 23. pontban "Egyéb javadalmazások, kedvezmények és költségtérítések" alatt szabályozza a jubileumi jutalomra vonatkozó rendelkezéseket.
Az Üjt. 70. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a 25, 30, 35, illetve 40 év ügyészségi szolgálati viszonnyal rendelkező ügyésznek jubileumi jutalom jár. A (2) bekezdés d) pontja szerint 40 év ügyészségi szolgálati viszony esetén öthavi illetménynek megfelelő összeg jár.
A (3) bekezdés szerint az ügyésznek, ha nyugdíjazásakor az ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik, ki kell fizetni
- nyugdíjazása évében esedékessé váló jubileumi jutalmat,
- a 30 év ügyészségi szolgálati viszony után járó jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati viszonyából két év vagy ennél kevesebb van hátra,
- a 35 és 40 év ügyészségi szolgálati viszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati viszonyából három év vagy ennél kevesebb van hátra.
A jogvita elbírálása szempontjából döntő jelentőségű, hogy a rendelkezési állományban lévő ügyész számára esedékes jubileumi jutalmának összegét milyen számítási alap alkalmazásával kell megállapítani és kifizetni. A másodfokú bíróság hivatkozik az Alaptörvény 28. cikkére, mely szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni.
Az egyes igazságügyi jogviszonyokban alkalmazandó felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosításokról szóló 2013. évi XX. törvény miniszteri indokolása egyértelmű eligazítást ad az ügyészek (és a bírák) rendelkezés állomány alatti javadalmazása speciális rendelkezéseinek értelmezéséhez. Eszerint a rendelkezési állomány az európai jogi követelmények teljesülése érdekében választható jogintézmény, tehát nincs olyan életkor, amely után kötelező a rendelkezési állományba helyezés. A bíró, illetve az ügyész a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig választhat, hogy marad az álláshelyén (szolgálati viszonya fennáll), rendelkezési állományba vonul (a szolgálati viszonya a továbbiakban sajátos szabályozása áll fenn), vagy nyugállományba vonul (és ez okból a felmentését kéri). A rendelkezési állományba helyezett bíró, illetve ügyész a nyugdíján felül olyan összegű kiegészítő juttatásban részesül, amellyel együtt a javadalmazása az utolsó illetménye (bele nem értve a vezetői pótlékát) 80%-ának felel meg. Munkavégzés esetén a javadalmazást az utolsó illetmény 100%-ára kell kiegészíteni.
A jogalkotói szándékot tükröző miniszteri indokolást is figyelembe véve, a következő sajátos szabályozással marad fenn átmeneti időre az ügyész szolgálati viszonya az öregségi nyugdíjazása mellett: Az ügyész szabad akaratából választhatja a rendelkezési állományt, mérlegelve annak minden előnyét és hátrányát. Ezzel elfogadja, hogy a korábbi ügyészi jogosultságainak nagy részét elveszti és a továbbiakban a jogállására többek között a javadalmazására az általánoshoz képest eltérő - a miniszteri indokolás szerint - rendelkezési állományra vonatkozó "sajátos" szabályok fognak érvényesülni.
A rendelkezési állomány egyik "sajátos" törvényi szabályozása, hogy az ügyész nem illetmény címén részesül javadalmazásban, hanem a nyugdíján felül olyan kiegészítő juttatást kap, amely munkavégzés nélkül is eléri a rendelkezési állománya előtti illetménye - vezetői pótlék nélküli összegét - 80%-át, munkavégzés idején pedig annak 100%-át.
Az elsőfokú bíróság tévedett amikor a jogszabály 165/G. §-ában alkalmazott "javadalmazás" elnevezést jogcímnek tekintette. Az Üjt. fenti rendelkezései alapján a javadalmazás csak egy összefoglaló kategória, nem jogcím, az egyéb javadalmazásba tartozik a jubileumi jutalom jogcímen történő kifizetés. A felperes részére a rendelkezési állományba vonulása előtt a becsatolt bérjegyzékek szerint a munkáltató "munkabér"-t, majd a rendelkezési állománya alatt "juttatás"-t fizetett. Ebből következően a rendelkezési állomány alatt a felperes részére kifizetett "juttatás" volt a díjazás, melyre azért volt jogosult, mert munkáltató annak időtartama alatt elrendelhette a munkavégzést.
A felperes a saját választása szerint a rendelkezési állományt közvetlenül megelőzően őt megillető, a vezetői pótlék nélküli illetményét kitevő összeg és a nyugdíja különbözete alapján meghatározott javadalmazást választotta. Tehát a rendelkezési állományba helyezett korábbi illetménye helyébe, a nyugdíját megelőző más jogcímű és összegű javadalmazás lép, melynek alapja egy társadalombiztosítási és egy munkáltatói határozat. Kiemelt jelentősége van a jogvita elbírálása szempontjából annak a ténynek, hogy a felperes szabad választása eredményeként hozta meg döntését, nyilvánvalóan mérlegelve annak előnyeit, és hátrányait is.
A rendelkezési állományban lévő ügyész esetén már nem illetmény jogcímű javadalmazást tartalmaz a jogszabály, mivel annak helyébe az Üjt. 165/G. § speciális rendelkezése folytán, a jogalkotói szándékot kifejező "sajátos" jellegű kiegészítő juttatás lépett, mely ezen a jogcímen került számfejtésre és kifizetésre a felperes részére.
A fentiek alapján téves az az elsőfokú bírói jogértelmezés, hogy a rendelkezési állományban lévő ügyészekre a jubileumi jutalom összegének számítási alapjául, az eltérő és sajátos speciális szabályozás figyelmen kívül hagyásával az általános szabályok szerint foglalkoztatott ügyészekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Különösen olyan esetben, amikor az ügyész a rendelkezési állományát megelőzően vezető volt, így a vezetői pótléka is része volt az illetményének. A törvény szövege alapján egyértelmű, hogy a rendelkezési állományba helyezett ügyész még abban az esetben sem láthat el vezetői feladatokat, ha munkavégzésre berendelik. Egyértelmű törvényi rendelkezés az is, hogy a rendelkezési állományba helyezett ügyész kiegészítő juttatása összegének megállapításánál a korábbi vezetői pótléka figyelmen kívül maradt.
Az irányadó tényállás szerint a felperes a 40 éves jubileumi jutalomra való jogosultság megszerzésének időpontjában (2017. május 8.) rendelkezési állományban volt és munkát nem végzett. A jogosultság megszerzésének időpontjában hatályos jogszabályt kell alkalmazni a jubileumi jutalom egyhavi összege meghatározásához. A jubileumi jutalom mértéke az eltérő szabályozás folytán megváltozott, melynek számítási alapja már nem az illetmény, hanem a helyébe lépő kiegészítő funkciót betöltő juttatás.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a jogalkotónak nem kellett külön kimondania, hogy a rendelkezési állományban lévő ügyész jubileumi jutalmának összegét a megváltozott juttatása/javadalmazása alapján kell megállapítani. Ez megfelelő jogértelmezéssel következik a törvényi indokolásból és a záró rendelkezések általánostól eltérő "sajátos" szabályaiból. A rendelkezési állományban lévő ügyész csak egyetlen esetben kaphat illetményszámítás alapú jubileumi jutalmat, ha a jogosultság a rendelkezési állományba helyezés előtt keletkezett, de a kifizetés azt követően történt.
A másodfokú bíróság hivatkozott a Kúria EBD 2018.M31. számú eseti döntésére, miszerint a közalkalmazott jubileumi jutalomra irányuló követelésének elévülése nem a jogviszonya megszűnésekor, hanem akkor kezdődik, amikor az igény esedékessé válik. Az igény azon a napon válik esedékessé, amikor a jogszabály szerinti feltétel bekövetkezik: A 25 év, 30 év, 40 év közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő letelik, az esedékesség időpontja pontosan naptár szerint meghatározható a fenti dátumokban.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a felperes vonatkozásában a jubileumi jutalom esedékessége 2017 májusában következett be, amikor rendelkezési állományban állt, így az ekkor irányadó "juttatás"-t kell figyelembe venni. A felperes vonatkozásában az alperes helytállóan állapította meg a jubileumi jutalom összegét a rendelkezési állomány alatt irányadó juttatás figyelembevételével bruttó 2 014 230 forint összegben.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Fővárosi Ítélőtábla, 1.Mf.31.287/2020/7.)