adozona.hu
ÍH 2021.58
ÍH 2021.58
KÖZALKALMAZOTTI JOGVISZONY - RENDVÉDELMI IGAZGATÁSI JOGVISZONY - HATÁSKÖR - ÁTTÉTEL - FELLEBBEZÉSI JOG I. Amennyiben a közalkalmazotti jogviszony rendvédelmi igazgatási jogviszonnyá alakul át, az ebből eredő jogvita elbírálása közigazgatási ügyben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik, és a bírósági eljárást a Kp. szabályainak alkalmazásával kell lefolytatni. II. Hatáskör hiányában a munkaügyi bíróságnak meg kell szüntetnie az eljárást, és az ügy iratainak áttételét kell elrendelnie a hatáskörrel és illetékes
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű felperes 1995. október 1. napjától, míg a II. rendű felperes 1992. november 16. napjától állt az alperesnél közalkalmazotti jogviszonyban előadó munkakörben. Mindketten rendelkeznek felsőfokú iskolai végzettséggel, azonban a munkakörük betöltéséhez középfokú végzettség elegendő volt, ezért a közalkalmazotti besorolásuk szerint "D" fizetési osztályba tartoztak.
2019. február 1. napjától a rendvédelmi szerveknél foglalkoztat...
ÍH 2021.58 KÖZALKALMAZOTTI JOGVISZONY - RENDVÉDELMI IGAZGATÁSI JOGVISZONY - HATÁSKÖR - ÁTTÉTEL - FELLEBBEZÉSI JOG
I. Amennyiben a közalkalmazotti jogviszony rendvédelmi igazgatási jogviszonnyá alakul át, az ebből eredő jogvita elbírálása közigazgatási ügyben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik, és a bírósági eljárást a Kp. szabályainak alkalmazásával kell lefolytatni.
II. Hatáskör hiányában a munkaügyi bíróságnak meg kell szüntetnie az eljárást, és az ügy iratainak áttételét kell elrendelnie a hatáskörrel és illetékességgel bíró, közigazgatási kollégiummal rendelkező törvényszékhez [Pp. 240. § (1) bekezdés i) pontja, 240. § (3) bekezdése, 379. §-a, Kp. 4. § (2) bekezdése, 4. § (7) bekezdés 3. pontja, 5. § (1) és (2) bekezdése, 7. § (1) és (2) bekezdése, Hszt. 362/E. § (1) bekezdés a) pontja, 2018. évi CXV. törvény a 1. § (6) bekezdése, 2019. évi CXXVII. törvény 204. §-a].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű felperes 1995. október 1. napjától, míg a II. rendű felperes 1992. november 16. napjától állt az alperesnél közalkalmazotti jogviszonyban előadó munkakörben. Mindketten rendelkeznek felsőfokú iskolai végzettséggel, azonban a munkakörük betöltéséhez középfokú végzettség elegendő volt, ezért a közalkalmazotti besorolásuk szerint "D" fizetési osztályba tartoztak.2019. február 1. napjától a rendvédelmi szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak jogviszonya az érintett hozzájárulásával rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonnyá alakult át, így a felpereseké is. Az új állománytábla-tervezetet a belügyminiszter jóváhagyta, amely szerint a változás a munkaköröket nem érinthette, a munkaköri feladatok nem voltak megváltoztathatók. A felperesek az új jogviszonyban ügykezelői munkakörbe kerültek, a középfokú munkaköri osztály "A" munkaköri kategória 5. fokozatába sorolták be őket.
A felperesek keresetükben a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 288/T. § (1) bekezdése szerinti "D" munkaköri osztályba történő besorolásukra, továbbá az I. rendű felperes 384 000 forint, míg a II. rendű felperes 160 000 forint illetménykülönbözet és ezek késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest, a perköltségben való marasztalása mellett. Álláspontjuk szerint munkakörük betöltéséhez felsőfokú iskolai végzettség szükséges, így annak ellenére, hogy felsőfokú iskolai végzettségük nem szakirányú, az besorolásukat megalapozza. Hivatkoztak arra is, hogy a munkáltató nem egységes szempontok szerint járt el, ezzel az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 8. § t) pontjában foglalt "egyéb védendő helyzet, tulajdonság vagy jellemző" védelmét nem biztosította, amikor az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét nem követte, ezzel a Hszt. 5. §-ában foglaltakat megsértette.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hangsúlyozta, hogy a felperesek a jogviszonyváltást megelőzően is középfokú iskolai végzettséghez kötött munkakört láttak el, sem a betöltött munkakör tartalma, sem az annak betöltéséhez kapcsolódó követelmények nem változtak, munkakörük nem követeli meg a felsőfokú végzettséget. A felperesek keresetlevelében megnevezett munkatársak által betöltött státuszok felsőfokú végzettséghez kötött besorolási osztályba tartozók voltak korábban és jelenleg is. A felperesekhez hasonlóan titkárnői feladatokat ellátó állománytagok általánosságban középfokú végzettséghez kötött munkakörbe kerültek besorolásra az átalakulás után. A belügyminiszter által jóváhagyott állománytáblázat szerint a felperesek által betöltött ügykezelő munkakör középfokú végzettséghez kötött munkakör, ettől eltérni nem lehet. A felperesek "D" munkaköri kategóriához előírt végzettséggel nem rendelkeznek, figyelemmel a rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyban foglalkoztatottak által betölthető munkakörökről és az azok betöltéséhez szükséges képesítési követelményekről szóló 5/2019. - helyesen: 15/2019. - (III. 11.) ORFK utasítás 5. pontja folytán alkalmazandó 2. számú melléklet IV. cím 1. a) és b) pontjában írt képesítési követelményekre.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét alaptalannak találta, és elutasította. Határozatának jogi indokolásában kifejtette, hogy a felperesek a jogviszony átalakulása előtt a munkaköri leírásuk szerint középiskolai végzettséghez kötött munkakört töltöttek be, besorolásuk a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 61. § (1) bekezdés d) pontja alapján "D" fizetési osztályba tartozott. A felperesek a munkaköri feladataik megváltozására, bővülésére nem hivatkoztak, és a feladatváltozás hiányát támasztotta alá a humánigazgatási szolgálatvezető tanúvallomása is.
A magasabb osztályba történő sorolás iránti kérelmüket arra alapították, hogy a munkakörük betöltéséhez magasabb szakmai kvalitás szükséges, a feladataik többségét korábban hivatásos tisztek látták el. Az I. rendű felperes az úgynevezett TIAR-ban (Titkos Információgyűjtés Adatkezelési Rendje) rögzít adatokat, dokumentumokat vizsgál felül, és selejtez, statisztikai feladatokat végez, továbbá a bűnügyi igazgató nevében véleményezéseket fogalmaz meg. Az alperes bűnügyi igazgatósága elemző, értékelő osztályának megbízott osztályvezető-helyettese tanúvallomása alapján az I. rendű felperes felsőfokú végzettséghez kötött feladatokat végez, amelyeket a titkos adatkezelés területén szerzett gyakorlati tapasztalatai alapján képes ellátni. Az elsőfokú bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy valamely feladat ellátásához szükséges képesség nem azonos az iskolai végzettséggel. A TIAR-ban történő munkavégzésnek nem feltétele a felsőfokú iskolai végzettség, mivel azokat a Titkos Információgyűjtés Adatkezelési Rendjével, valamint a "D" és "F" adattárakkal kapcsolatos feladatokról szóló 35/2018. (VI. 27.) ORFK utasítás mellékletének rendelkezései alapján arra kiképzett, megfelelő képességű közalkalmazott végezheti.
A II. rendű felperes általános ügykezelői és adminisztratív feladatokat lát el, emellett a TIAR-hoz kapcsolódó pénzügyi feladatokat teljesít. A munkaköre tartalma, munkaköri feladatai tekintetében bizonyítást nem ajánlott fel.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 12. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a munka díjazásával kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell ugyan tartani, azaz tilos a munkavállaló védett tulajdonságán alapuló különbségtétel, azonban védendő tulajdonságot a felperesek nem jelöltek meg, az "egyenlő munkáért egyenlő bér" elve nem védendő tulajdonság.
Kiemelte továbbá az elsőfokú bíróság, hogy a felperesek felsőfokú végzettsége nem munkakörüknek megfelelő szakirányú képesítés, azaz a 15/2019. (III. 11.) számú ORFK utasítás 5. pont alapján alkalmazandó 2. számú melléklet IV. cím 1. pont a) és b) alpontjában a "D" munkaköri kategóriára előírt képesítéssel nem rendelkeznek. Miután a "D" munkaköri osztályba történő besorolás iránti kereseti kérelmet megalapozatlannak találta, az illetménykülönbözet iránti igényt is elutasította.
Az elsőfokú ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítéletnek a kereseti kérelmüknek megfelelő megváltoztatását és az alperes perköltségben való marasztalását kérték. Megsértett jogszabályhelyként az Mt. 42. § (2) bekezdés b) pontját, valamint az Mt. 31. §-a folytán alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:48. §-át, a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2018. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Riasz tv.) 1. § (6) bekezdését, a Hszt. 288/R. § (3) bekezdését, 288/S. § (1) bekezdését, 288/T. § (1) bekezdését jelölték meg, míg a másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkört a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 369. § (3) bekezdés c) pontjában (eltérő jogi következtetés) határozták meg. Sérelmezték az Mt. 12. §-án alapuló másodlagos kereseti kérelmükkel kapcsolatos tanúbizonyítási indítványuk és a II. rendű felperes további tanúbizonyítási indítványa teljesítésének mellőzését. Fenntartották, hogy a besorolásuk a jogviszonyváltozás után nem felelt meg a Hszt. rendelkezéseinek, és az elsőfokú bíróság ítélete a Kúria EBH 2014.M8. számú döntése folytán az Mt. 12. §-ába ütközik.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, helyes indokai alapján. Álláspontja szerint a felperesek besorolásának módosítását helyesen végezte el az állománytáblázat alapján, a Hszt. 288/W. § (2) bekezdésének és a 15/2019. (III. 11.) ORFK utasításának megfelelően. Az egyenlő bánásmód követelményét sem sértette meg, a felperesek védett tulajdonságot megjelölni nem tudtak, és a bejelentett tanúk velük összehasonlítható helyzetben nem voltak, nem végeztek azonos munkát, nem azonos szakmai területen dolgoztak, a meghallgatásuk szükségtelen volt.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú ítélet érdemében nem bírálható felül az alábbiak miatt.
A per tárgyát képező jogviszonyváltozás időpontjában, 2019. február 1. napján hatályos, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 1. § (1) bekezdése értelmében e törvényt kell alkalmazni a közigazgatási jogviták elbírálása iránti közigazgatási perben. A 4. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy közigazgatási jogvita a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos jogvita is. Közszolgálati jogviszony a Kp. 4. § (7) bekezdés 3. pontja szerint az állam vagy az állam nevében eljáró szerv és az állam nevében foglalkoztatott személy között munkavégzés, illetve szolgálatteljesítés céljából létesített, a köz szolgálatára irányuló, törvényben meghatározott speciális kötelezettségeket és jogokat tartalmazó jogviszony; ide nem értve a bírák, igazságügyi alkalmazottak, továbbá az ügyészségi alkalmazottak szolgálati jogviszonyát, valamint a munkaviszonyban állók jogviszonyát. A bíróság a közigazgatási jogvitát közigazgatási perben bírálja el, és közigazgatási perben dönt azon közjogi jogvitában, amelynek elbírálását törvény a közigazgatási ügyben eljáró bíróság hatáskörébe utalja a Kp. 5. § (1) és (2) bekezdéséből következően.
Amennyiben tehát a felperesek közalkalmazotti jogviszonya az alperesnél rendvédelmi igazgatási jogviszonnyá alakult át, úgy jogvitájukban az eljárás a közigazgatási ügyben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik, és a bírósági eljárást a Kp. szabályainak alkalmazásával kell lefolytatni. Ha a felperesek jogviszonya nem alakult át rendvédelmi igazgatási jogviszonnyá, úgy a közalkalmazotti jogviszonyra tekintettel a munkaügyi perre hatáskörrel rendelkező bíróság járhat el a Pp. szabályai szerint. A bírósági hatáskör vizsgálata nélkülözhetetlen, ez adja meg az alkalmazandó eljárási jogot (Kp. vagy Pp.), és jelöli ki az eljáró bíróságot is (Kúria Kfv.39.041/2020/6.).
Az alperes a T. M.-i Rendőr-főkapitány által aláírt, a keresetlevél mellékleteként csatolt határozataival értesítette a felpereseket a jogviszonyuk 2019. február 1-jei hatályú változásáról: a felperesek közalkalmazotti jogviszonya rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonnyá alakult, egyúttal ügykezelő munkakörbe helyezte őket, a középfokú munkaköri osztály, "A" munkaköri kategória 5. fokozatába. A határozatok záró részében feltüntetett jogorvoslati tájékoztató szerint a Hszt. 289/V. § (1) bekezdése és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 13. § (9) bekezdése, 39. § (1) bekezdése, valamint a 41. § (4) bekezdése alapján, a Hszt. 11. § (1) bekezdésének megfelelően van helye a határozatokban foglalt rendelkezések ellen az illetékes közigazgatási és munkaügyi bírósághoz keresettel fordulni.
Az nem volt vitás a perben, hogy a felperesek közalkalmazotti jogviszonya hozzájárulásukkal rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonnyá alakult át a fentiek szerint a Hszt. 362/E. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával, a Riasz tv. hatálybalépésével, 2019. február 1. napjától kezdődően. A felperesek nem a jogviszony átalakulását, hanem az átalakult jogviszony szerinti besorolásukat és az ahhoz tartozó illetményt tették a jogvita tárgyává.
A felperesek új jogviszonya mint rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszony, közszolgálati jogviszony, amelyre a Hszt. XXVIII/A Fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyből következően a bíróság előtti jogvitájuk mint közjogi jogvita, a Kp. hatálya alá tartozik.
A 2019. május 20. napján indult pert a Sz.-i Közigazgatási és Munkaügy Bíróság azonban tévesen nem a közigazgatási eljárási törvény, hanem a polgári perrendtartás szabályai szerint kezdte el; majd figyelmen kívül hagyta, hogy az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvény 204. §-a szerint 2020. április 1. napjától kezdődő hatállyal a Kp. 7. § (1) bekezdés a) pontja értelmében közigazgatási ügyben a közigazgatási kollégiummal működő törvényszék ítélkezik első fokon, míg a (2) bekezdés szerint másodfokon a Kúria jár el.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 21. § (6) bekezdése értelmében a közigazgatási jogvitákban a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyekben első fokon a közigazgatási kollégiummal rendelkező törvényszékek törvényben meghatározott illetékességi területtel járnak el. A bíróságok elnevezéséről, székhelyéről és illetékességi területének meghatározásáról szóló 2010. évi CLXXXIV. törvény 3/A. §-a folytán alkalmazandó 4. számú melléklet 6. pontja értelmében a közigazgatási kollégiummal működő P.-i Törvényszék illetékességi területéhez tartoznak a T. megye területén felmerülő közigazgatási jogviták.
A bírósági rendszer átalakulása után, 2020. április 1. napjától a Sz.-i Törvényszék nem folytathatta volna tovább a pert, mert közigazgatási kollégiummal nem rendelkezik. A per lefolytatására a fentiek szerint a P.-i Törvényszéknek van hatásköre és illetékessége ettől az időponttól kezdődően, azonban a Sz.-i Törvényszék ezt nem ismerte fel, így elmulasztotta a szükséges intézkedések megtételét. Hatásköre hiányának eljárásjogi következményeit a hatáskörváltozás időpontját követően sem vonta le, az eljárást folytatta, és az ügy érdemében ítéletet hozott.
A másodfokú bíróság ezért a Pp. 379. §-a alapján, figyelemmel a Pp. 370. § (2) bekezdésében írtakra, az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - hatályon kívül helyezte, az eljárást a Pp. 240. § (1) bekezdés i) pontjára tekintettel megszüntette, és a Pp. 240. § (3) bekezdése alapján elrendelte az ügy iratainak áttételét a hatáskörrel és illetékességgel bíró, közigazgatási kollégiummal rendelkező P.-i Törvényszékhez.
A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs, mivel az eljárás megszüntetésének és az iratok áttételének az oka már az elsőfokú eljárás során felmerült, azt már az elsőfokú bíróságnak kellett volna vizsgálnia, azaz a másodfokú bíróság a végzését nem elsőfok módjára hozta meg (BDT 2020.4264.).
(Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30 042/2020/5.)