adozona.hu
BH 2021.6.180
BH 2021.6.180
Az igazgatási szolgáltatási díj a Tpvt. rendszerében is eljárási költségnek minősül. Az eljárási költség megfizetésére kötelező hatósági végzéssel szemben önálló jogorvoslatnak van helye [1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 43/K. § (1) bekezdés, 46. § (1) bekezdés, 62. §, 80/I. §, 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 112. § (2) bekezdés, 124. §, 469/2017. Korm. rendelet (Rendelet) 1. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2016. október 14-én összefonódás engedélyezése iránti kérelmet nyújtott be az alpereshez. Az alperes az eljárása során megállapította, hogy az összefonódás tekintetében a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 72. § (3) bekezdésében foglalt feltételek fennállnak, ezért annak teljes körű vizsgálatát rendelte el. A felperes ennek megfelelően megfizette az igazgatási szolgáltatási díj teljes összegét...
BH 2021.6.180 Az igazgatási szolgáltatási díj a Tpvt. rendszerében is eljárási költségnek minősül.
Az eljárási költség megfizetésére kötelező hatósági végzéssel szemben önálló jogorvoslatnak van helye [1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 43/K. § (1) bekezdés, 46. § (1) bekezdés, 62. §, 80/I. §, 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 112. § (2) bekezdés, 124. §, 469/2017. Korm. rendelet (Rendelet) 1. § (1) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2016. október 14-én összefonódás engedélyezése iránti kérelmet nyújtott be az alpereshez. Az alperes az eljárása során megállapította, hogy az összefonódás tekintetében a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 72. § (3) bekezdésében foglalt feltételek fennállnak, ezért annak teljes körű vizsgálatát rendelte el. A felperes ennek megfelelően megfizette az igazgatási szolgáltatási díj teljes összegét.[2] Az alperes a Vj/87-197/2016. számú határozatával az összefonódást megtiltotta arra hivatkozással, hogy a Médiatanács az összefonódáshoz a szakhatósági hozzájárulást megtagadta. A határozatot támadó felperesi keresetet a Fővárosi Törvényszék a 21.K.700.023/2018/12. számú ítéletével elutasította. A Kúria a Kfv.IV.38.095/2018/10. számú ítéletével (a továbbiakban: kúriai ítélet) a Fővárosi Törvényszék ítéletét megváltoztatta, a határozatot hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte.
[3] Ezt követően az elsőfokú versenyhatóság végzésével a Tpvt. 24. §-a szerinti összefonódás vizsgálatára versenyfelügyeleti eljárást indított. Felhívta a felperest, hogy a versenyfelügyeleti eljárásért fizessen meg 3 000 000 forint igazgatási szolgáltatási díjat. Jogorvoslati tájékoztatása szerint a végzés ellen a Tpvt. 80/I. §-a alapján alkalmazandó általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 112. §-a és 116. § (1) bekezdése alapján nincs helye fellebbezésnek.
[4] A végzés ellen a felperes által előterjesztett fellebbezést az alperes a 2020. április 20. napján kelt VJ/8-10/2020. iktatószámú végzésével visszautasította, egyben elrendelte a megfizetett 3000 Ft eljárási illeték visszatérítését.
[5] Az indokolás 3. pontjában az alperes egyebek mellett rögzítette, hogy a kúriai ítéletre tekintettel indította meg a versenyhatóság a Tpvt. 67. § (4) bekezdés b) pontja szerinti versenyfelügyeleti eljárást. A 4. pont tartalmazza, hogy a felperest a versenyfelügyeleti eljárásért hívták fel 3 000 000 forint igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére.
[6] A Tpvt. 62-62/B. §-aira utalással rögzítette, hogy a Tpvt. címéből és a paragrafusok tagolásából is megállapítható, hogy a Tpvt. rendszerében az igazgatási szolgáltatási díj és az eljárási költség elkülönült kategóriákat képeznek, és eltérő funkcióval rendelkeznek. Ezt támasztja alá a hatályos normaszöveghez fűzött indokolás is. A Tpvt. szerinti igazgatási szolgáltatási díj egy törvényen alapuló általány jellegű költségtérítés, amelynek fedeznie kell minden, az eljárásban felmerült költséget, ezért az összefonódás-bejelentéssel kapcsolatos eljárásokban nincs is arra lehetőség, hogy az igazgatási szolgáltatási díjat megfizető ügyfélre a hatóság egyedi és jogorvoslattal támadható döntésével további eljárási költséget terheljen.
[7] Hangsúlyozta, hogy a Tpvt. 62/B. § (10) bekezdése csak az eljárási költség, és nem a korábbi szakaszokban szabályozott igazgatási szolgáltatási díj vonatkozásában rendelkezik az Ákr. alkalmazásáról, kizárólag az eljárási költség meghatározása, előlegezése és viselése tekintetében rendeli alkalmazni az Ákr. szabályait. Amennyiben a jogalkotó célja az lett volna, hogy az Ákr. rendelkezéseit a Tpvt. rendszerében teljesen elkülönülten szabályozott igazgatási szolgáltatási díjra is alkalmazza, akkor azt ekként fogalmazta volna meg. Ezzel szemben a Tpvt. teljes körű szabályozást nyújt az igazgatási szolgáltatási díjjal kapcsolatban.
[8] A Tpvt. alapján csak az eljárási költség tekintetében kell az Ákr.-t alkalmazni. Ezt támasztja alá, hogy az igazgatási szolgáltatási díjat a versenyfelügyeleti eljárást megelőző összefonódás-bejelentési eljárás lefolytatásáért is meg kell fizetni. A Tpvt. 43/K. § (1) bekezdés b) pontja az összefonódás-bejelentési eljárás lefolytatása során alkalmazandó Ákr. szabályok között sem hívja fel az eljárási költségre vonatkozó szabályokat.
[9] Az igazgatási szolgáltatási díj és az eljárási költség Tpvt.-ben történő elkülönült szabályozását igazolja a Tpvt. 62. § (4) bekezdése is, miszerint az igazgatási szolgálgatási díjba valamennyi eljárási költség beleszámít.
[10] Az előző álláspontot erősíti továbbá az, hogy a Tpvt. nagyon részletes szabályokat tartalmaz az igazgatási szolgáltatási díjra vonatkozóan, előre meghatározza annak mértékét.
[11] Az eljárási költségekről, az iratbetekintéssel összefüggő költségtérítésről, a költségek megfizetéséről, valamint a költségmentességről szóló 469/2017. (XII. 28.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Rendelet) - az Ákr. alkalmazhatósága hiányában - a Tpvt. szerinti igazgatási szolgáltatási díj tekintetében nem alkalmazható.
[12] A Tpvt. 80/I. §-a értelmében a jogorvoslatra a Tpvt. XII. fejezetében nem szabályozott kérdésekben alkalmazandók az Ákr. rendelkezései. A Tpvt. e helyen nem sorolja fel az önálló jogorvoslattal támadható végzéseket, ezt az egyes jogintézményeknél külön jelöli, például az 55/B. § (7) bekezdésénél.
[13] Az Ákr. 112. § (2) bekezdés k) pontja nem biztosít jogorvoslati jogot az igazgatási szolgáltatási díjjal szemben, azt kizárólag az eljárási költséggel kapcsolatban engedi. Ha a jogalkotó az igazgatási szolgáltatási díjjal szemben önálló jogorvoslatot kívánt volna engedni, akkor azt a Tpvt. 62-62/A. §-ában tette volna meg.
[14] A jogorvoslat hiányát támasztja alá a Tpvt. 62/A. § (7) bekezdése is.
[15] Mivel az igazgatási szolgáltatási díjat megállapító végzéssel szemben nincs helye külön jogorvoslatnak, ezért a felperes további, az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésének jogszerűségével, illetve indokoltságával kapcsolatos érveinek értékelésére nem volt szükség.
A kereseti kérelem
[16] A felperes keresetében elsődlegesen a végleges végzés első fokra is kiterjedő hatályú megváltoztatását kérte, ennek körében az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére kötelezés mellőzését, valamint az időközben megfizetett 3 000 000 Ft igazgatási szolgáltatási díj kamatos visszafizetésének elrendelését. Másodlagosan a végleges végzés hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Kifogásolta az alperes azon elvi megközelítését, miszerint a versenyügyekben az igazgatási szolgáltatási díj kivételesen egy olyan speciális költségelem lenne, amely más közigazgatási eljárások azonos elnevezésű és funkciójú igazgatási szolgáltatási díjaival ellentétben nem minősül eljárási költségnek, amelyre figyelemmel kizárt a jogorvoslat lehetősége. Érvelése szerint a Tptv. XII. fejezetében nem esik szó eljárási költségekkel vagy igazgatási szolgáltatási díjjal kapcsolatos rendelkezésről, így e körben is az Ákr. szabályai az irányadók. Az Ákr. értelmében pedig az igazgatási szolgáltatási díj eljárási költségnek minősül, amelyet alátámaszt a Rendelet 1. § (1) bekezdés 2. pontja is. Álláspontja szerint a Tpvt. 80/I. § utaló szabálya értelmében alkalmazni kell az Ákr. 112. § (2) bekezdés k) pontját.[17] Hangsúlyozta, hogy a perben támadott végzés, illetve versenyfelügyeleti eljárás nem értelmezhető előzmények nélküli új összefonódás-bejelentésként, ezért nem lehet alkalmazni az előzmények nélküli ügyindításra kialakított igazgatási szolgáltatási díjjal kapcsolatos szabályokat. Tételes jogszabályi rendelkezés hiányában nem kötelezhető az igazgatási díj ismételt (kétszeres) megfizetésére, amennyiben valóban szükséges lenne az igazgatási szolgáltatási díj ismételt megfizetése, akkor a Tpvt. 62/B. § (9) bekezdése értelmében azt az államnak kellene viselnie. A hatóság jogsértő magatartásából fakadó többletköltségei nem terhelhetők a vétlen ügyfélre.
Az elsőfokú ítélet
[18] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[19] Indokolásában a Tpvt. 43/K. § (1) bekezdésére, 46. § (1) bekezdésére, 62. § (1) és (4) bekezdéseire, 62/B. § (10) bekezdésére, 80/I. §-ára, az Ákr. 112. § (1) bekezdésére és (2) bekezdés k) pontjára, valamint 116. § (1) bekezdésére, továbbá az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 67. § (1) bekezdésére hivatkozással rögzítette, hogy az összefonódás-bejelentés alapján indított eljárás igazgatási szolgáltatási díja az eljárás megindításáért fizetendő, az feltétele az eljárás megindításának, megfizetése elmulasztásának következménye, hogy az eljárás meg sem indul. Ezzel szemben az Ákr. 124. §-a értelmében az eljárási költség az eljárás során merül fel, vagyis nem vehetők figyelembe az eljárást megelőzően, például a kérelem előterjesztésével összegfüggésben felmerült költségek.
[20] Az összefonódás-bejelentés alapján indított eljárás igazgatási szolgáltatási díjának mértékét a Tpvt. 62. § (1) bekezdése tételesen meghatározza, fizetési kötelezettségének nagyságát tehát a bejelentő pontosan ismeri az eljárás megindításakor. Ezzel szemben az eljárási költségek mértéke a felmerülésükkor nem határozhatók meg, előre összegszerűen nem kimunkálható, ez indokolja a Tpvt. 62/B. § (10) bekezdésében foglalt szabályozást.
[21] Megítélése szerint az Ákr. 112. § (2) bekezdés k) pontjában meghatározott, az eljárási költség megállapításával és viselésével kapcsolatos végzés elleni jogorvoslati jog az igazgatási szolgáltatási díjra nem terjed ki, ezért az csak az eljárást lezáró döntés elleni jogorvoslat keretében támadható. Az elsőfokú végzéssel szemben így nem volt helye fellebbezésnek, az alperes ezért jogszerűen döntött a fellebbezés visszautasításáról.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[22] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és a közigazgatási végzések megsemmisítését, valamint az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Másodlagos kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítására vonatkozott. Álláspontja szerint az eljárt bíróság jogellenesen állapította meg, hogy az elsőfokú végzés ellen kizárt az önálló fellebbezés.[23] Érvelése szerint az elsőfokú bíróság tévesen tárta fel a tényállást, és az eljárásban nem alkalmazandó jogszabályokra alapozta döntését, ezzel sérült a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (2) bekezdésében foglalt tényállás-feltárási kötelezettség is. Hangsúlyozta, hogy a bejelentéses eljárás szabályai csak 2017. január 15-én léptek hatályba, ezért az ezen időpontot megelőzően létrejött összefonódás tekintetében sem az előzményi eljárásban, sem a megismételt eljárásban nem alkalmazandók a bejelentéses eljárás szabályai. Ezzel szemben az ítélet következetesen összefonódás-bejelentési eljárásról szól.
[24] Kifogásolta, hogy az ítélet nem értékelte az ügydöntő jelentőségűként hivatkozott Rendeletet, amellyel sérült a Kp. 84. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtatásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (4) és (5) bekezdéseiben foglalt indokolási kötelezettség, továbbá a tisztességes eljáráshoz való joga.
[25] Rendkívül súlyos eljárásjogi szabályszegés, hogy az eljárt bíróság nem várta meg és így nem is értékelhette a védiratra vonatkozó észrevételeit.
[26] Az ítélet megközelítése súlyosan ellentmondásos, amikor elvi alapon hivatkozik lényegében arra, hogy a versenyügyekben az igazgatási szolgáltatási díj egy olyan speciális költségelem, amely - más közigazgatási eljárások azonos elnevezésű és funkciójú igazgatási szolgáltatási díjaival ellentétben - nem minősül eljárási költségnek. A tételes jogi rendelkezések nem írhatók felül, egyébként ugyancsak fix összegben és az eljárás megindításáért kell fizetni az illetéket, amely az Ákr. rendszerében eljárási költségnek minősül. Ha a jogalkotó az egyéb közigazgatási eljárásokhoz képest valóban kivétel szabályt kívánt volna alkotni a versenyügyekre, akkor arról kifejezetten így rendelkezett volna.
[27] A Tpvt. 80/I. § szabályára figyelemmel a Tpvt. X. fejezetében foglalt igazgatási szolgáltatási díj és eljárási költség kiszabására vonatkozó szabályok szétválasztása a Tpvt. XII. fejezetében szabályozott fellebbezés körében irreleváns. A Tpvt. XII. fejezetében nincs rendelkezés eljárási költséggel vagy igazgatási díjjal kapcsolatban, így e körben is az Ákr. szabályai az irányadók. Az Ákr. és a Rendelet értelmében az igazgatási szolgáltatási díj eljárási költségnek minősül, ezért az annak megállapításával és viselésével kapcsolatos végzés ellen önálló jogorvoslatnak van helye az Ákr. 112. § (2) bekezdés k) pontja értelmében.
[28] Kifejtette, hogy az önállóan támadható végzések körét nem lehet szűken értelmezni. Ez esetben a fél az ügy érdeme szempontjából irreleváns döntés, például egy eljárási költséget megállapító végzés miatt kényszerülne megtámadni a határozat teljes egészét, veszélyeztetve ezzel például a tranzakció végrehajthatóságát.
[29] Az ügy érdemét érintő részletes előadásában hangsúlyozta, hogy a támadott végzés alapját képező versenyfelügyeleti eljárás nem értelmezhető előzmények nélküli új összefonódás-bejelentésnek. Tételes jogi felhatalmazás nélkül nem alkalmazható vele szemben hátrányos jogkövetkezményként kétszeres díjfizetés, továbbá a hatóság saját jogsértő magatartását nem használhatja előnyök szerzésére, azaz az alperes jogsértése miatt megismételni szükséges eljárás újabb hatósági költségei nem terhelhetők rá, mint vétlen ügyfélre.
[30] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta. Álláspontja szerint az ítélet érdemi tartalma tekintetében megalapozott és jogszerű, a felmerült eljárásjogi kérdések nem hatottak ki az ügy érdemére, a felperes eljárási jogai nem sérültek.
[31] Megítélése szerint az eljárt bíróság nem pusztán dogmatikai alapon hozta meg döntését, hanem a jogszabályokat alapulvéve és értelmezve, rendszerezetten vezette le és mutatta be a jogi álláspontját. Alkotmánybírósági határozatokra hivatkozással előadta, hogy a jogvita lényegi kérdéséhez szorosan nem tartozó egyéb előadásokra vonatkozó ítéleti reakció elmaradása nem jogsértő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[32] A felülvizsgálati kérelem alapos.[33] A Kp. 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[34] A Kúria szerint az eljárt bíróság a tényállást pontatlanul állapította meg, a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket helytelenül értelmezte, ezáltal téves jogi következtetésre jutott a kereset alaposságát illetően.
[35] A Tpvt. 43/K. § (1) bekezdése szerint az összefonódás-bejelentés elintézésével kapcsolatos eljárás nem része a versenyfelügyeleti eljárásnak.
[36] A felperes 2016. október 14-én összefonódás engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő. Ezt követően a hatóság eljárása során megállapította, hogy az összefonódás tekintetében a Tpvt. 72. § (3) bekezdésében foglalt feltételek fennállnak, így annak teljeskörű vizsgálatát rendelte el. A kúriai ítélet nyomán a megismételt eljárásban a versenyhatóság az összefonódás vizsgálatára versenyfelügyeleti eljárást indított, a felperest a versenyfelügyeleti eljárásért hívták fel 3 000 000 forint igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére. Mindez a kúriai ítéletből és a közigazgatási hatósági végzésekből egyértelműen megállapítható.
[37] Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor tényállási elemként összefonódás-bejelentést rögzített, és nem észlelte, hogy a felperesnek az igazgatási szolgáltatási díjat nem az összefonódás-bejelentés elintézéséért, hanem a versenyfelügyeleti eljárásért kell megfizetnie.
[38] A versenyfelügyeleti eljárásra figyelemmel súlytalan a Tpvt. összefonódás-bejelentés elintézésével kapcsolatos egyes eljárási kérdésekről rendelkező 43/K. § (1) bekezdésére vonatkozó alperesi hivatkozás.
[39] A Tpvt. 46. § (1) bekezdése értelmében a versenyfelügyeleti eljárásra a Tpvt.-ben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni, az Ákr. rendelkezéseit a versenyfelügyeleti eljárásban akkor kell alkalmazni, ha azt a Tpvt. kifejezetten előírja.
[40] A Tpvt. 80/I. §-a kimondja, hogy a jogorvoslatokra a Tpvt. XII. fejezetében nem szabályozott kérdésekben az Ákr. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
[41] A Tpvt. az önálló jogorvoslattal támadható végzéseket nem sorolja fel, ezt a kérdést a XII. fejezetben nem szabályozza, ezért a versenyfelügyeleti eljárás során hozott végzések elleni jogorvoslat tekintetében az Ákr. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
[42] Az Ákr. 112. § (2) bekezdés k) pontja értelmében önálló jogorvoslatnak van helye az eljárási költség megállapításával és viselésével kapcsolatos végzés ellen.
[43] Az Ákr. 24. §-a szerint eljárási költség mindaz a költség, ami az eljárás során felmerül.
[44] A Rendelet 1. § (1) bekezdés 2. pontja alapján a közigazgatási hatósági eljárásban eljárási költségnek minősül az igazgatási szolgáltatási díj.
[45] Az Ákr. az eljárási költség fogalmát tágan határozza meg, annak tartalmát a Rendelet bontja ki azzal, hogy tételesen felsorolja a közigazgatási hatósági eljárásban felmerülő eljárási költség-elemeket. E felsorolásban szerepel az igazgatási szolgáltatási díj.
[46] A Tpvt. az igazgatási szolgáltatási díj fogalmáról nem rendelkezik, annak mibenlétét sem önmagában, sem az eljárási költség fogalmával összefüggésben nem rendezi. Utalást sem tesz arra, hogy a Tpvt. alapján fizetendő igazgatási szolgáltatási díj jellegében, alapvető sajátosságában eltérne a más jogágakban szabályozott igazgatási szolgáltatási díj lényegétől. Nem szól arról, hogy bármiféle megkülönböztetett szerepe lenne, nem sorolja fel az igazgatási szolgáltatási díj tartalmának kifejezetten a Tpvt. rendszerében érvényesülő sajátos jegyeit. Erre figyelemmel nem lehet olyan következtetést levonni, miszerint a Tpvt. rendszerében az igazgatási szolgáltatási díj különleges, a más eljárásokért, szolgáltatásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjtól alapvetően eltérő funkcióval bírna.
[47] A Tpvt. versenyfelügyeleti eljárás általános szabályairól szóló X. fejezetén belül található 62. §, 62/A. § és 62/B. § az "Igazgatási szolgáltatási díj és eljárási költség" alcím alatt szerepel. Az "és" kötőszó valóban arra utal, hogy azzal a jogalkotó két összefüggő, ám egymástól mégis elkülönült, önálló fogalmat kapcsol össze. A Kúria szerint azonban pusztán ez okból nem lehet arra következtetni, hogy az igazgatási szolgáltatási díj - a Tpvt. rendszerében - ne minősülne eljárási költségnek. A törvény alcímének ugyanis normatartalma nincsen, az nem minősül kötelező, kikényszeríthető szabálynak, ezért a döntés alapját sem képezheti.
[48] A költség fogalmát az Ákr. nem határozza meg, rendelkezése értelmében csak a felmerült költség minősül eljárási költségnek. Az "eljárás során" fordulat arra utal, hogy azok a költségek tekinthetők eljárási költségnek, amelyek az eljárási kötelezettségek teljesítésével, illetve jogok gyakorlásával okozati összefüggésben és ténylegesen keletkeztek. Amint azt az elsőfokú bíróság is helyesen rögzítette, nem vehetők eljárási költségként figyelembe az eljárást megelőzően, például a kérelem előterjesztésével összefüggésben felmerülő költségek. Ilyen lehet a kérelem előkészítéséhez igénybe vett jogi képviselő, esetleg a szakértői közreműködés költsége. Az igazgatási szolgáltatási díj azonban az eljárásért fizetendő díj, az az eljáráshoz szorosan kapcsolódik, annak részét képezi, ezért nem tekinthető az eljárást megelőző, a kérelem előkészítéséhez kapcsolódó elkülönült költségnek. Ennek egyébként éppúgy nincs jelentősége, mint annak, hogy az igazgatási szolgáltatási díj összege előre meghatározható, továbbá, hogy megfizetése alól főszabályként mentesség nem adható. A Rendelet 1. § (1) bekezdés 2. pontja ugyanis félreérthetetlenül kimondja, hogy az igazgatási szolgáltatási díj eljárási költségnek minősül.
[49] Az pedig, hogy a Tpvt. 62. § (4) bekezdése értelmében az igazgatási szolgáltatási díjba valamennyi eljárási költség beleszámít, pusztán annyit jelent, hogy - ahogy azt a törvényi indokolás is bemutatta - az igazgatási szolgáltatási díj általány jellegű költségtérítés, amelynek fedeznie kell minden, az eljárásban felmerült költséget, az ügyfél további eljárási költséggel nem terhelhető. A Kúria szerint ebből - az alperesi érveléssel szemben - éppen az következik, hogy az igazgatási szolgáltatási díj az eljárási költségek körébe tartozik, ahogy azt a Rendelet is az eljárási költségek közé sorolta. Az igazgatási szolgáltatási díj egy nagyobb halmaz, ami magában foglalja az eljárás során felmerülő különféle költségeket. Az eljárási költségek nem veszítik el ezen jellegüket pusztán azért, mert a törvény értelmében azokat együttesen, és nem külön-külön kell kezelni. A kizárólag eljárásiköltség-elemekből összeálló igazgatási szolgáltatási díj értelemszerűen nem minősülhet másnak, mint eljárási költségnek.
[50] Mivel a Tpvt. rendszerében is eljárási költségnek minősül az igazgatási szolgáltatási díj, ekként az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére kötelező elsőfokú végzés ellen önálló jogorvoslatnak van helye az Ákr. 112. § (2) bekezdés k) pontja szerint. A fellebbezést visszautasító alperesi végzés ezért jogsértő, és ugyanezen okból jogsértő a keresetet elutasító elsőfokú ítélet is.
[51] A Kp. 2. § (2) bekezdése értelmében a bíróság a közigazgatási jogvitát tisztességes eljárásban bírálja el. Ugyanezen szakasz (6) bekezdése kimondja, hogy a bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, nyilatkozatot, a bírósághoz benyújtott okiratot, bizonyítékot megismerhessenek és azokra - megfelelő határidőn belül - nyilatkozhassanak.
[52] Az elsőfokú bíróság megsértette a tisztességes eljárás követelményét azzal, hogy a védiratra vonatkozó észrevételek előterjesztésére biztosított határidő lejárta előtt, az észrevétel bevárása nélkül hozott ítéletet. Megjegyzi a Kúria, hogy az ötnapos határidő tartama az egyszerűsített perben nem kifogásolható, nem jogsértő, szem előtt tartotta azt is, hogy a közigazgatási bíróság feladata a hatékony jogvédelem biztosítása.
[53] A jelen per tárgya kizárólag az alperes fellebbezési kérelmet visszautasító végzésének jogszerűsége. A per így kizárólag annak vizsgálatára terjedhetett ki, hogy van-e az elsőfokú végzés ellen önálló jogorvoslatnak helye, avagy sem. Az ügy érdeme, azaz az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére kötelező rendelkezés jogszerűsége ezért ebben a perben nem volt vizsgálható.
[54] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét - az alperesi határozatra kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
[55] A megismételt eljárásban az alperesnek a felperes fellebbezését érdemben el kell bírálnia.
(Kúria Kfv.III.37.808/2020.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.III.37.808/2020/7.
A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Vitál-Eigner Beáta előadó bíró, Dr. Sugár Tamás bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Szendrő Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: Dr. Szendrő Szabolcs) és Dr. Petrányi Dóra Ügyvédi Iroda, ügyintéző ügyvéd: dr. Petrányi Dóra
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Ay Zoltán Nándor
A per tárgya: versenyügyben indult közigazgatási jogvita
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: felperes
A felülvizsgálati kérelem száma: 10
Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: a Fővárosi Törvényszék 2020. június 30. napján kelt 106.K.705.030/2020/8.számú ítélete.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 106.K.705.030/2020/8. számú ítéletét az alperes VJ/8-10/2020. számú végzésére kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezi.A feljegyzett kereseti és felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2016. október 14-én összefonódás engedélyezése iránti kérelmet nyújtott be az alpereshez. Az alperes az eljárása során megállapította, hogy az összefonódás tekintetében a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 72. § (3) bekezdésében foglalt feltételek fennállnak, ezért annak teljeskörű vizsgálatát rendelte el. A felperes ennek megfelelően megfizette az igazgatási szolgáltatási díj teljes összegét.[2] Az alperes a Vj/87-197/2016. számú határozatával az összefonódást megtiltotta arra hivatkozással, hogy a Médiatanács az összefonódáshoz a szakhatósági hozzájárulást megtagadta. A határozatot támadó felperesi keresetet a Fővárosi Törvényszék a 21.K.700.023/2018/12. számú ítéletével elutasította. A Kúria a Kfv.IV.38.095/2018/10. számú ítéletével (a továbbiakban: kúriai ítélet) a Fővárosi Törvényszék ítéletét megváltoztatta, a határozatot hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte.
[3] Ezt követően az elsőfokú versenyhatóság végzésével a Tpvt. 24. § szerinti összefonódás vizsgálatára versenyfelügyeleti eljárást indított. Felhívta a felperest, hogy a versenyfelügyeleti eljárásért fizessen meg 3.000.000.- forint igazgatási szolgáltatási díjat. Jogorvoslati tájékoztatása szerint a végzés ellen a Tpvt. 80/I. §-a alapján alkalmazandó általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 112. §-a és 116. § (1) bekezdése alapján nincs helye fellebbezésnek.
[4] A végzés ellen a felperes által előterjesztett fellebbezést az alperes a 2020. április 20. napján kelt VJ/8-10/2020. iktatószámú végzésével visszautasította, egyben elrendelte a megfizetett 3000.- Ft eljárási illeték visszatérítését.
[5] Az indokolás 3. pontjában az alperes egyebek mellett rögzítette, hogy a kúriai ítéletre tekintettel indította meg a versenyhatóság a Tpvt. 67. § (4) bekezdés b) pontja szerinti versenyfelügyeleti eljárást. A 4. pont tartalmazza, hogy a felperest a versenyfelügyeleti eljárásért hívták fel 3.000.000.- forint igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére.
[6] A Tpvt. 62. §-62/B. §-aira utalással rögzítette, hogy a Tpvt. címéből és a paragrafusok tagolásából is megállapítható, hogy a Tpvt. rendszerében az igazgatási szolgáltatási díj és az eljárási költség elkülönült kategóriákat képeznek, és eltérő funkcióval rendelkeznek. Ezt támasztja alá a hatályos normaszöveghez fűzött indokolás is. A Tpvt. szerinti igazgatási szolgáltatási díj egy törvényen alapuló általány jellegű költségtérítés, amelynek fedeznie kell minden, az eljárásban felmerült költséget, ezért az összefonódás-bejelentéssel kapcsolatos eljárásokban nincs is arra lehetőség, hogy az igazgatási szolgáltatási díjat megfizető ügyfélre a hatóság egyedi és jogorvoslattal támadható döntésével további eljárási költséget terheljen.
[7] Hangsúlyozta, hogy a Tpvt. 62/B. § (10) bekezdése csak az eljárási költség, és nem a korábbi szakaszokban szabályozott igazgatási szolgáltatási díj vonatkozásában rendelkezik az Ákr. alkalmazásáról, kizárólag az eljárási költség meghatározása, előlegezése és viselése tekintetében rendeli alkalmazni az Ákr. szabályait. Amennyiben a jogalkotó célja az lett volna, hogy az Ákr. rendelkezéseit a Tpvt. rendszerében teljesen elkülönülten szabályozott igazgatási szolgáltatási díjra is alkalmazza, akkor azt ekként fogalmazta volna meg. Ezzel szemben a Tpvt. teljeskörű szabályozást nyújt az igazgatási szolgáltatási díjjal kapcsolatban.
[8] A Tpvt. alapján csak az eljárási költség tekintetében kell az Ákr. -t alkalmazni. Ezt támasztja alá, hogy az igazgatási szolgáltatási díjat a versenyfelügyeleti eljárást megelőző összefonódás-bejelentési eljárás lefolytatásáért is meg kell fizetni. A Tpvt. 43/K. § (1) bekezdés b) pontja az összefonódás-bejelentési eljárás lefolytatása során alkalmazandó Ákr. szabályok között sem hívja fel az eljárási költségre vonatkozó szabályokat.
[9] Az igazgatási szolgáltatási díj és az eljárási költség Tpvt.-ben történő elkülönült szabályozását igazolja a Tpvt. 62. § (4) bekezdése is, miszerint az igazgatási szolgálgatási díjba valamennyi eljárási költség beleszámít.
[10] Az előző álláspontot erősíti továbbá az, hogy a Tpvt. nagyon részletes szabályokat tartalmaz az igazgatási szolgáltatási díjra vonatkozóan, előre meghatározza annak mértékét.
[11] Az eljárási költségekről, az iratbetekintéssel összefüggő költségtérítésről, a költségek megfizetéséről, valamint a költségmentességről szóló 469/2017. (XII.28.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Rendelet) - az Ákr. alkalmazhatósága hiányában - a Tpvt. szerinti igazgatási szolgáltatási díj tekintetében nem alkalmazható.
[12] A Tpvt. 80/I. §-a értelmében a jogorvoslatra a Tpvt. XII. fejezetében nem szabályozott kérdésekben alkalmazandók az Ákr. rendelkezései. A Tpvt. e helyen nem sorolja fel az önálló jogorvoslattal támadható végzéseket, ezt az egyes jogintézményeknél külön jelöli, például az 55/B. § (7) bekezdésénél.
[13] Az Ákr. 112. § (2) bekezdés k) pontja nem biztosít jogorvoslati jogot az igazgatási szolgáltatási díjjal szemben, azt kizárólag az eljárási költséggel kapcsolatban engedi. Ha a jogalkotó az igazgatási szolgáltatási díjjal szemben önálló jogorvoslatot kívánt volna engedni, akkor azt a Tpvt. 62-62/A. §-ában tette volna meg.
[14] A jogorvoslat hiányát támasztja alá a Tpvt. 62/A. § (7) bekezdése is.
[15] Mivel az igazgatási szolgáltatási díjat megállapító végzéssel szemben nincs helye külön jogorvoslatnak, ezért a felperes további, az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésének jogszerűségével, illetve indokoltságával kapcsolatos érveinek értékelésére nem volt szükség.
A kereseti kérelem
[16] A felperes keresetében elsődlegesen a végleges végzés elsőfokra is kiterjedő hatályú megváltoztatását kérte, ennek körében az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére kötelezés mellőzését, valamint az időközben megfizetett 3.000.000.- Ft igazgatási szolgáltatási díj kamatos visszafizetésének elrendelését. Másodlagosan a végleges végzés hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Kifogásolta az alperes azon elvi megközelítését, miszerint a verseny ügyekben az igazgatási szolgáltatási díj kivételesen egy olyan speciális költségelem lenne, amely más közigazgatási eljárások azonos elnevezésű és funkciójú igazgatási szolgáltatási díjaival ellentétben nem minősül eljárási költségnek, amelyre figyelemmel kizárt a jogorvoslat lehetősége. Érvelése szerint a Tptv. XII. fejezetében nem esik szó eljárási költségekkel vagy igazgatási szolgáltatási díjjal kapcsolatos rendelkezésről, így e körben is az Ákr. szabályai az irányadók. Az Ákr. értelmében pedig az igazgatási szolgáltatási díj eljárási költségnek minősül, amelyet alátámaszt a Rendelet 1. § (1) bekezdés 2. pontja is. Álláspontja szerint a Tpvt. 80/I. § utaló szabálya értelmében alkalmazni kell az Ákr. 112. § (2) bekezdés k) pontját.[17] Hangsúlyozta, hogy a perben támadott végzés, illetve versenyfelügyeleti eljárás nem értelmezhető előzmények nélküli új összefonódás-bejelentésként, ezért nem lehet alkalmazni az előzmények nélküli ügyindításra kialakított igazgatási szolgáltatási díjjal kapcsolatos szabályokat. Tételes jogszabályi rendelkezés hiányában nem kötelezhető az igazgatási díj ismételt (kétszeres) megfizetésére, amennyiben valóban szükséges lenne az igazgatási szolgáltatási díj ismételt megfizetése, akkor a Tpvt. 62/B. § (9) bekezdése értelmében azt az államnak kellene viselnie. A hatóság jogsértő magatartásából fakadó többletköltségei nem terhelhetők a vétlen ügyfélre.
Az elsőfokú ítélet
[18] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[19] Indokolásában a Tpvt. 43/K. § (1) bekezdésére, 46. § (1) bekezdésére, 62. § (1) és (4) bekezdéseire, 62/B. § (10) bekezdésére, 80/I. § -ára, az Ákr. 112. § (1) bekezdésére és (2) bekezdés k) pontjára, valamint 116. § (1) bekezdésére, továbbá az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 67. § (1) bekezdésére hivatkozással rögzítette, hogy az összefonódás-bejelentés alapján indított eljárás igazgatási szolgáltatási díja az eljárás megindításáért fizetendő, az feltétele az eljárás megindításának, megfizetése elmulasztásának következménye az, hogy az eljárás meg sem indul. Ezzel szemben az Ákr. 124. §-a értelmében az eljárási költség az eljárás során merül fel, vagyis nem vehetők figyelembe az eljárást megelőzően, például a kérelem előterjesztésével összegfüggésben felmerült költségek.
[20] Az összefonódás-bejelentés alapján indított eljárás igazgatási szolgáltatási díjának mértékét a Tpvt. 62. § (1) bekezdése tételesen meghatározza, fizetési kötelezettségének nagyságát tehát a bejelentő pontosan ismeri az eljárás megindításakor. Ezzel szemben az eljárási költségek mértéke a felmerülésükkor nem határozhatók meg, előre összegszerűen nem kimunkálható, ez indokolja a Tpvt. 62/B. § (10) bekezdésében foglalt szabályozást.
[21] Megítélése szerint az Ákr. 112. § (2) bekezdés k) pontjában meghatározott, az eljárási költség megállapításával és viselésével kapcsolatos végzés elleni jogorvoslati jog az igazgatási szolgáltatási díjra nem terjed ki, ezért az csak az eljárást lezáró döntés elleni jogorvoslat keretében támadható. Az elsőfokú végzéssel szemben így nem volt helye fellebbezésnek, az alperes ezért jogszerűen döntött a fellebbezés visszautasításáról.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[22] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és a közigazgatási végzések megsemmisítését, valamint az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Másodlagos kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítására vonatkozott. Álláspontja szerint az eljárt bíróság jogellenesen állapította meg, hogy az elsőfokú végzés ellen kizárt az önálló fellebbezés.[23] Érvelése szerint az elsőfokú bíróság tévesen tárta fel a tényállást, és az eljárásban nem alkalmazandó jogszabályokra alapozta döntését, ezzel sérült a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (2) bekezdésében foglalt tényállás feltárási kötelezettség is. Hangsúlyozta, hogy a bejelentéses eljárás szabályai csak 2017. január15-én léptek hatályba, ezért az ezen időpontot megelőzően létrejött összefonódás tekintetében sem az előzményi eljárásban, sem a megismételt eljárásban nem alkalmazandók a bejelentéses eljárás szabályai. Ezzel szemben az ítélet következetesen összefonódás-bejelentési eljárásról szól.
[24] Kifogásolta, hogy az ítélet nem értékelte az ügydöntő jelentőségűként hivatkozott Rendeletet, amellyel sérült a Kp. 84. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtatásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (4) és (5) bekezdéseiben foglalt indokolási kötelezettség, továbbá a tisztességes eljáráshoz való joga.
[25] Rendkívül súlyos eljárásjogi szabályszegés, hogy az eljárt bíróság nem várta meg és így nem is értékelhette a védiratra vonatkozó észrevételeit.
[26] Az ítélet megközelítése súlyosan ellentmondásos, amikor elvi alapon hivatkozik lényegében arra, hogy a versenyügyekben az igazgatási szolgáltatási díj egy olyan speciális költségelem, amely - más közigazgatási eljárások azonos elnevezésű és funkciójú igazgatási szolgáltatási díjaival ellentétben - nem minősül eljárási költségnek. A tételes jogi rendelkezések nem írhatók felül, egyébként ugyancsak fix összegben és az eljárás megindításáért kell fizetni az illetéket, amely az Ákr. rendszerében eljárási költségnek minősül. Ha a jogalkotó az egyéb közigazgatási eljárásokhoz képest valóban kivétel szabályt kívánt volna alkotni a versenyügyekre, akkor arról kifejezetten így rendelkezett volna.
[27] A Tpvt. 80/I. § szabályára figyelemmel a Tpvt. X. fejezetében foglalt igazgatási szolgáltatási díj és eljárási költség kiszabására vonatkozó szabályok szétválasztása a Tpvt. XII. fejezetében szabályozott fellebbezés körében irreleváns. A Tpvt. XII. fejezetében nincs rendelkezés eljárási költséggel, vagy igazgatási díjjal kapcsolatban, így e körben is az Ákr. szabályai az irányadók. Az Ákr. és a Rendelet értelmében az igazgatási szolgáltatási díj eljárási költségnek minősül, ezért az annak megállapításával és viselésével kapcsolatos végzés ellen önálló jogorvoslatnak van helye az Ákr. 112. § (2) bekezdés k) pontja értelmében.
[28] Kifejtette, hogy az önállóan támadható végzések körét nem lehet szűken értelmezni. Ez esetben a fél az ügy érdeme szempontjából irreleváns döntés, például egy eljárási költséget megállapító végzés miatt kényszerülne megtámadni a határozat teljes egészét, veszélyeztetve ezzel például a tranzakció végrehajthatóságát.
[29] Az ügy érdemét érintő részletes előadásában hangsúlyozta, hogy a támadott végzés alapját képező versenyfelügyeleti eljárás nem értelmezhető előzmények nélküli új összefonódás-bejelentésnek. Tételes jogi felhatalmazás nélkül nem alkalmazható vele szemben hátrányos jogkövetkezményként kétszeres díjfizetés, továbbá a hatóság saját jogsértő magatartását nem használhatja előnyök szerzésére, azaz az alperes jogsértése miatt megismételni szükséges eljárás újabb hatósági költségei nem terhelhetők rá, mint vétlen ügyfélre.
[30] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta. Álláspontja szerint az ítélet érdemi tartalma tekintetében megalapozott és jogszerű, a felmerült eljárásjogi kérdések nem hatottak ki az ügy érdemére, a felperes eljárási jogai nem sérültek.
[31] Megítélése szerint az eljárt bíróság nem pusztán dogmatikai alapon hozta meg döntését, hanem a jogszabályokat alapulvéve és értelmezve, rendszerezetten vezette le és mutatta be a jogi álláspontját. Alkotmánybírósági határozatokra hivatkozással előadta, hogy a jogvita lényegi kérdéséhez szorosan nem tartozó egyéb előadásokra vonatkozó ítéleti reakció elmaradása nem jogsértő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[32] A felülvizsgálati kérelem alapos.[33] A Kp. 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[34] A Kúria szerint az eljárt bíróság a tényállást pontatlanul állapította meg, a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket helytelenül értelmezte, ezáltal téves jogi következtetésre jutott a kereset alaposságát illetően.
[35] A Tpvt. 43/K. § (1) bekezdése szerint az összefonódás-bejelentés elintézésével kapcsolatos eljárás nem része a versenyfelügyeleti eljárásnak.
[36] A felperes 2016. október 14-én összefonódás engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő. Ezt követően a hatóság eljárása során megállapította, hogy az összefonódás tekintetében a Tpvt. 72. § (3) bekezdésében foglalt feltételek fennállnak, így annak teljeskörű vizsgálatát rendelte el. A kúriai ítélet nyomán a megismételt eljárásban a versenyhatóság az összefonódás vizsgálatára versenyfelügyeleti eljárást indított, a felperest a versenyfelügyeleti eljárásért hívták fel 3.000.000.- forint igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére. Mindez a kúriai ítéletből és a közigazgatási hatósági végzésekből egyértelműen megállapítható.
[37] Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor tényállási elemként összefonódás-bejelentést rögzített, és nem észlelte, hogy a felperesnek az igazgatási szolgáltatási díjat nem az összefonódás-bejelentés elintézéséért, hanem a versenyfelügyeleti eljárásért kell megfizetnie.
[38] A versenyfelügyeleti eljárásra figyelemmel súlytalan a Tpvt. összefonódás-bejelentés elintézésével kapcsolatos egyes eljárási kérdésekről rendelkező 43/K. § (1) bekezdésére vonatkozó alperesi hivatkozás.
[39] A Tpvt. 46. § (1) bekezdése értelmében a versenyfelügyeleti eljárásra a Tpvt.-ben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni, az Ákr. rendelkezéseit a versenyfelügyeleti eljárásban akkor kell alkalmazni, ha azt a Tpvt. kifejezetten előírja.
[40] A Tpvt. 80/I. § kimondja, hogy a jogorvoslatokra a Tpvt. XII. fejezetében nem szabályozott kérdésekben az Ákr. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
[41] A Tpvt. az önálló jogorvoslattal támadható végzéseket nem sorolja fel, ezt a kérdést a XII. fejezetben nem szabályozza, ezért a versenyfelügyeleti eljárás során hozott végzések elleni jogorvoslat tekintetében az Ákr. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
[42] Az Ákr. 112. § (2) bekezdés k) pontja értelmében önálló jogorvoslatnak van helye az eljárási költség megállapításával és viselésével kapcsolatos végzés ellen.
[43] Az Ákr. 24. §-a szerint eljárási költség mindaz a költség, ami az eljárás során felmerül.
[44] A Rendelet 1. § (1) bekezdés 2. pontja alapján a közigazgatási hatósági eljárásban eljárási költségnek minősül az igazgatási szolgáltatási díj.
[45] Az Ákr. az eljárási költség fogalmát tágan határozza meg, annak tartalmát a Rendelet bontja ki azzal, hogy tételesen felsorolja a közigazgatási hatósági eljárásban felmerülő eljárási költség-elemeket. E felsorolásban szerepel az igazgatási szolgáltatási díj.
[46] A Tpvt. az igazgatási szolgáltatási díj fogalmáról nem rendelkezik, annak mibenlétét sem önmagában, sem az eljárási költség fogalmával összefüggésben nem rendezi. Utalást sem tesz arra, hogy a Tpvt. alapján fizetendő igazgatási szolgáltatási díj jellegében, alapvető sajátosságában eltérne a más jogágakban szabályozott igazgatási szolgáltatási díj lényegétől. Nem szól arról, hogy bármiféle megkülönböztetett szerepe lenne, nem sorolja fel az igazgatási szolgáltatási díj tartalmának kifejezetten a Tpvt. rendszerében érvényesülő sajátos jegyeit. Erre figyelemmel nem lehet olyan következtetést levonni, miszerint a Tpvt. rendszerében az igazgatási szolgáltatási díj különleges, a más eljárásokért, szolgáltatásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjtól alapvetően eltérő funkcióval bírna.
[47] A Tpvt. versenyfelügyeleti eljárás általános szabályairól szóló X. fejezetén belül található 62. §, 62/A. § és 62/B. § az "Igazgatási szolgáltatási díj és eljárási költség" alcím alatt szerepel. Az "és" kötőszó valóban arra utal, hogy azzal a jogalkotó két összefüggő, ám egymástól mégis elkülönült, önálló fogalmat kapcsol össze. A Kúria szerint azonban pusztán ez okból nem lehet arra következtetni, hogy az igazgatási szolgáltatási díj - a Tpvt. rendszerében - ne minősülne eljárási költségnek. A törvény alcímének ugyanis normatartalma nincsen, az nem minősül kötelező, kikényszeríthető szabálynak, ezért a döntés alapját sem képezheti.
[48] A költség fogalmát az Ákr. nem határozza meg, rendelkezése értelmében csak a felmerült költség minősül eljárási költségnek. Az "eljárás során" fordulat arra utal, hogy azok a költségek tekinthetők eljárási költségnek, amelyek az eljárási kötelezettségek teljesítésével, illetve jogok gyakorlásával okozati összefüggésben és ténylegesen keletkeztek. Amint azt az elsőfokú bíróság is helyesen rögzítette, nem vehetők eljárási költségként figyelembe az eljárást megelőzően, például a kérelem előterjesztésével összefüggésben felmerülő költségek. Ilyen lehet a kérelem előkészítéséhez igénybe vett jogi képviselő, esetleg a szakértői közreműködés költsége. Az igazgatási szolgáltatási díj azonban az eljárásért fizetendő díj, az az eljáráshoz szorosan kapcsolódik, annak részét képezi, ezért nem tekinthető az eljárást megelőző, a kérelem előkészítéséhez kapcsolódó elkülönült költségnek. Ennek egyébként éppúgy nincs jelentősége, mint annak, hogy az igazgatási szolgáltatási díj összege előre meghatározható, továbbá, hogy megfizetése alól főszabályként mentesség nem adható. A Rendelet 1. § (1) bekezdés 2. pontja ugyanis félreérthetetlenül kimondja, hogy az igazgatási szolgáltatási díj eljárási költségnek minősül.
[49] Az pedig, hogy a Tpvt. 62. § (4) bekezdése értelmében az igazgatási szolgáltatási díjba valamennyi eljárási költség beleszámít, pusztán annyit jelent, hogy - ahogy azt a törvényi indokolás is bemutatta - az igazgatási szolgáltatási díj általány jellegű költségtérítés, amelynek fedeznie kell minden, az eljárásban felmerült költséget, az ügyfél további eljárási költséggel nem terhelhető. A Kúria szerint ebből - az alperesi érveléssel szemben - éppen az következik, hogy az igazgatási szolgáltatási díj az eljárási költségek körébe tartozik, ahogy azt a Rendelet is az eljárási költségek közé sorolta. Az igazgatási szolgáltatási díj egy nagyobb halmaz, ami magában foglalja az eljárás során felmerülő különféle költségeket. Az eljárási költségek nem veszítik el ezen jellegüket pusztán azért, mert a törvény értelmében azokat együttesen, és nem külön-külön kell kezelni. A kizárólag eljárási költség-elemekből összeálló igazgatási szolgáltatási díj értelemszerűen nem minősülhet másnak, mint eljárási költségnek.
[50] Mivel a Tpvt. rendszerében is eljárási költségnek minősül az igazgatási szolgáltatási díj, ekként az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére kötelező elsőfokú végzés ellen önálló jogorvoslatnak van helye az Ákr. 112. § (2) bekezdés k) pontja szerint. A fellebbezést visszautasító alperesi végzés ezért jogsértő, és ugyanezen okból jogsértő a keresetet elutasító elsőfokú ítélet is.
[51] A Kp. 2. § (2) bekezdése értelmében a bíróság a közigazgatási jogvitát tisztességes eljárásban bírálja el. Ugyanezen szakasz (6) bekezdése kimondja, hogy a bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, nyilatkozatot, a bírósághoz benyújtott okiratot, bizonyítékot megismerhessenek és azokra - megfelelő határidőn belül - nyilatkozhassanak.
[52] Az elsőfokú bíróság megsértette a tisztességes eljárás követelményét azzal, hogy a védiratra vonatkozó észrevételek előterjesztésére biztosított határidő lejárta előtt, az észrevétel bevárása nélkül hozott ítéletet. Megjegyzi a Kúria, hogy az öt napos határidő tartama az egyszerűsített perben nem kifogásolható, nem jogsértő, szem előtt tartotta azt is, hogy a közigazgatási bíróság feladata a hatékony jogvédelem biztosítása.
[53] A jelen per tárgya kizárólag az alperes fellebbezési kérelmet visszautasító végzésének jogszerűsége. A per így kizárólag annak vizsgálatára terjedhetett ki, hogy van-e az elsőfokú végzés ellen önálló jogorvoslatnak helye, avagy sem. Az ügy érdeme, azaz az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére kötelező rendelkezés jogszerűsége ezért ebben a perben nem volt vizsgálható.
[54] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét - az alperesi határozatra kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
[55] A megismételt eljárásban az alperesnek a felperes fellebbezését érdemben el kell bírálnia.
A döntés elvi tartalma
[56] Az igazgatási szolgáltatási díj a Tpvt. rendszerében is eljárási költségnek minősül.[57] Az eljárási költség megfizetésére kötelező hatósági végzéssel szemben önálló jogorvoslatnak van helye.
Záró rész
[58] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115. § (2) bekezdése szerint alkalmazandó 107. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson bírálta el.[59] A végső soron pernyertes felperes a Kp. 35. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 81. § (1) és (5) bekezdéseiben foglaltaknak megfelelő költségjegyzéket nem terjesztett elő. Az Alaptörvény K) cikke szerint Magyarország hivatalos pénzneme a forint. Az euróban felszámított költségigény a perrendi szabályok alapján nem értelmezhető, ezért a Kúria nem kötelezte az alperest a felperes peres eljárásban felmerült költségeinek megfizetésére.
[60] Az alperes az Itv. 5. § (1) bekezdés c) pontja szerint teljes személyes illetékmentességben részesül, ezért a feljegyzett kereseti és felülvizsgálati eljárási illeték a Pp. 102. § (5) bekezdése értelmében az állam terhén marad.
[61] A végzés elleni felülvizsgálat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja zárja ki.
Budapest, 2021. február 3.
Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. előadó bíró; Dr. Sugár Tamás s.k. bíró
(Kúria Kfv.III.37.808/2020.)