adozona.hu
BH 2021.5.154
BH 2021.5.154
A felmentési indok világosságának megítélése során nem a szóhasználatnak, hanem az indokolás egészének, a teljes szövegnek van jelentősége. Ha az indokolásból megállapítható, hogy a jogviszony-megszüntetés oka az, hogy a Kormány létszámcsökkentést rendelt el, ami érinti a felperes munkakörét, a felmentés indoka világos [2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 63. § (1), (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2013. július 3. napjától állt az alperes alkalmazásában közszolgálati jogviszonyban, 2017. augusztus 17-től az alperes Hatósági Főosztály Központi és Kirendeltségi Ellenőrzési Osztály osztályvezetője volt.
[2] Az alperes a felperes jogviszonyát a 2018. október 31. napján kelt felmentéssel megszüntette. A felmentés indokolása szerint: "a Kormány a közigazgatás modernizációja érdekében szükséges intézkedésekről szóló 1535/2018. (X. 29.) Korm. határozatában 2018. november 1. napj...
BH 2021.5.154 A felmentési indok világosságának megítélése során nem a szóhasználatnak, hanem az indokolás egészének, a teljes szövegnek van jelentősége. Ha az indokolásból megállapítható, hogy a jogviszony-megszüntetés oka az, hogy a Kormány létszámcsökkentést rendelt el, ami érinti a felperes munkakörét, a felmentés indoka világos [2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 63. § (1), (3) bekezdés].
A tényállás
[1] A felperes 2013. július 3. napjától állt az alperes alkalmazásában közszolgálati jogviszonyban, 2017. augusztus 17-től az alperes Hatósági Főosztály Központi és Kirendeltségi Ellenőrzési Osztály osztályvezetője volt.[2] Az alperes a felperes jogviszonyát a 2018. október 31. napján kelt felmentéssel megszüntette. A felmentés indokolása szerint: "a Kormány a közigazgatás modernizációja érdekében szükséges intézkedésekről szóló 1535/2018. (X. 29.) Korm. határozatában 2018. november 1. napjával létszámcsökkentést rendelt el. A létszámcsökkentés során az egységénél fennálló osztályvezető munkakörű határozatlan idejű kormányzati szolgálati jogviszonya, hivatkozással a Kttv. 63. § (1) bekezdés a) pontjára 2018. december 31. napjával, 2 hónap felmentési idővel megszüntetésre kerül."
[3] Az intézkedés ellen a felperes közszolgálati panaszt terjesztett elő, melyben kérte a jogviszony-megszüntetés jogellenességének megállapítását és az alperes marasztalását huszonnégy havi illetménynek megfelelő 15 304 800 forint átalánykártérítésben. A felperes a közszolgálati panaszában arra hivatkozott, hogy az intézkedés indoka nem világos, hiányos, nem valós és nem is okszerű.
[4] A Közszolgálati Döntőbizottság 2018. április 1-jén kelt határozatával a felperes közszolgálati panaszát elutasította.
A kereset és védirat
[5] A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes a kormányzati szolgálati jogviszonyát jogellenesen szüntette meg és az alperes kötelezését 12 havi illetménynek megfelelő 7 652 400 forint átalánykártérítés megfizetésére. Hivatkozásképpen előadta, hogy a felmentés indoka nem világos, mert a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 63. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt két konjunktív feltétel közül az egyik, nevezetesen az, hogy a kormánytisztviselő munkaköre megszűnik, nem szerepel a felmentési okiratban. A felmentés indoka nem tartalmazza a létszámcsökkentés végrehajtásáról szóló 37/2018. (X. 30.) Elnöki utasításban foglaltakat, így nem volt a felmentési ok közlésekor minden olyan információ birtokában, amelyből kiderült volna, hogy a munkájára a továbbiakban miért nincs szükség. A felmentés indoka valójában átszervezés, mert az érintett szervnél nem a kormányhatározattal szüntették meg a jogviszonyokat, hanem a kormányhatározat alapján átszerveztek, és ennek folytán szüntették meg a jogviszonyát. A kormányhatározat 2. számú melléklete az adott miniszterhez tartozó összes szerv esetén elvárt összesített elvárást határozza meg.[6] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte az intézkedés jogszerűségére hivatkozással.
Az elsőfokú bíróság döntése
[7] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és a felperest 382 620 forint perköltség megfizetésére kötelezte.[8] A határozat indokolása szerint a felmentés indoka világos, mert teljesült az MK 95. számú állásfoglalás szerinti azon követelmény, hogy a felmentés indokolásából megállapítható legyen, miért nincs szükség a munkáltatónál a továbbiakban a munkavállaló munkájára. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a bírói gyakorlat ilyen összefoglaló indoknak tekinti a létszámcsökkentést is. A felmentés oka összefoglaló jelleggel lett megjelölve, melyből egyértelműen kiderül, hogy a felperes jogviszonyának megszüntetése mely okból történt és a felperes munkájára a továbbiakban miért nincs szükség. A felmentés indoka tartalmazta továbbá a munkakör megszűnésének tényét is, amely a periratok alapján teljes egészében igazolható volt.
[9] A Szerencsejáték Felügyeletről szóló 183/2017. (VII. 5.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése, a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 94/2018. (V. 22.) Korm. rendelet 141. §-a, valamint a Miniszterelnöki Kormányiroda Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 3/2018. (VI. 11.) ME utasítás 4. függeléke alapján megállapítható, hogy a kormányhatározatban megjelölt 21 munkakör teljes egészében az alperes szervezetét érintette. Ebből kifolyólag az alperesnek a létszámleépítésben kötelezően előírt 21 fős létszámcsökkentést végre kellett hajtania. A munkáltató vezetési körébe tartozó kérdések eldöntése a jogvita keretein kívül esik és nincs jogköre a bíróságnak felülvizsgálni a létszámleépítés célszerűségét sem. A felperes által vezetett osztály önálló szervezeti egységként megszűnt létezni, a felperes munkakörét nem töltötték be.
[10] Az elsőfokú bíróság szerint tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy a felmentés indoka ténylegesen átszervezés volt, az alperes viszont helytállóan hivatkozott arra, hogy az átszervezés csak a létszámleépítés természetes következménye volt.
A fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem
[11] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és az alperes kötelezését 7 652 400 forint átalánykártérítés megfizetésére. Hivatkozásképpen előadta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete sérti a Kttv. 63. § (1) bekezdését, 9. § (2) bekezdését, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (1)-(2) bekezdését, 84. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. §-át és a 346. § (4)-(5) bekezdését. A perköltségről való rendelkezés pedig sérti a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 82. § (3) bekezdését.[12] Álláspontja szerint a felmentés a világosság kritériumának nem felel meg. A világosság mint elvárás fontos garanciális szabály, mely azt biztosítja, hogy a közlés pillanatában egyértelmű legyen a munkavállaló számára, hogy mi is az indoka annak, hogy foglalkoztatója a jogviszonyát megszüntette. A következetes bírói gyakorlat szerint a jogviszony megszüntetésére irányuló intézkedés indokolási lehetősége az intézkedést tartalmazó okirat közlésével véglegesen lezárul, utólag egy perben az indokok nem egészíthetőek ki.
[13] A Kttv. 63. § (1) bekezdés a) pontja két feltételt ír elő, az egyik a létszámcsökkentés, a másik az ezzel közvetlen okozati kapcsolatban álló munkaszervezeti változás, az adott munkakör megszűnése. Miután a perbeli esetben a létszámcsökkentési elváráson felül nincs meghatározva konkrét intézkedés a jogkörgyakorló számára, az elvárás szerinti létszámcsökkentés tényleges megvalósítása a foglalkoztatási jogkört gyakorló saját diszkrecionális jogkörébe van utalva. Ezért a jogviszony megszüntetésének a tényleges indoka nem a létszámcsökkentést kimondó külső direktíva, hanem az ennek való vezetői megfelelés keretében meghozott vezetői, belső szervezeti döntés és intézkedés. Az intézkedés indokául hivatkozott 1535/2018. (X. 29.) Korm. határozat a felperes munkakörére semmilyen rendelkezést nem tartalmazott, sőt az alperes szervezetét sem nevesítette, miután a kormányhatározat a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter irányítása vagy felügyelete alá tartozó szervekről beszél. A tényleges intézkedés a kormányhatározat által meghatározott létszámcsökkentés végrehajtásáról szóló 37/2018. (X. 30.) Elnöki utasítás volt, amely aznap lépett hatályba, amikor a felmentést közölték a felperessel. Az alperes ezt nem hozta nyilvánosságra és előzetesen sem közölte ezt a felperessel. Ebből kifolyólag a felmentés indokolása nem tartalmazza a felmentés másik lényeges kitételére vonatkozó utalást, nevezetesen, hogy az elrendelt létszámleépítés a felperes munkakörének a megszüntetésével járt, erre csupán legfeljebb közvetve utal. Így bár a felmondásból a felperes értesülhetett egy létszámcsökkentést előíró kormányhatározat tényéről, ám azt kikövetkeztetni nem állt módjában, hogy ezen általánosan előírt létszámleépítés miért is érinti az ő jogviszonyát. Ezáltal az alperes a Kttv. 9. § (2) bekezdésében meghatározott általános együttműködési elvet sértette. Nem elegendő az intézkedés indokolásában egy-két jogszabályhelyet megjelölni azzal, hogy "majd az érintett maga járjon utána, hogy vajon miért is került az utcára". Az alperesnek már a közléskor olyan helyzetbe kellett volna hozni a felperest, hogy az intézkedés elolvasása alapján egyértelműen megtudja, hogy mi a felmentésének az oka, és hogy az a vonatkozó jogszabályok szerint történt-e. A felmentés indokolása még összefoglalóan sem tartalmazta az indokot, mert az csupán kormányhatározatot említi. Iratellenesen tartalmazza az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása, hogy a felmentés indoka továbbá tartalmazta a munkakör megszűnésének tényét is, az ugyanis csak a kormányzati szolgálati jogviszony megszüntetését mondta ki. A felperes a fenti körben hivatkozott az Mfv.10.492/2015/4., Mfv.10.284/2017/4., Mfv.10.688/2012/4. és Mfv.10.245/2013/4. számú határozatokra mint olyanokra, amelyek álláspontja szerint alátámasztják, hogy kifejezetten rendelkezni kellett volna a felperes munkakörének megszüntetéséről is a felmentés indokolásában.
[15] Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A fellebbezés a jogellenes jogviszony megszüntetése tekintetében megalapozatlan.[19] A Kúria az ítéletet a Kp. 108. § (1) bekezdése alapján eljárva kizárólag a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között vizsgálta felül. A felperes fellebbezésében kizárólag a felmentés indokának világosságát támadta, a felmentés indokának valósága és okszerűsége nem volt a másodfokú eljárás tárgya.
[20] A Kttv. 63. § (1) bekezdés a) pontja szerint a kormányzati szolgálati jogviszony felmentéssel akkor szüntethető meg, ha az Országgyűlés, a Kormány, a költségvetési szervezetet irányító szerv vezetője, az államigazgatási szerv vezetője döntése alapján az államigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani és emiatt a kormánytisztviselő munkaköre megszűnik.
[21] A Kttv. 63. § (3) bekezdése előírja, hogy a munkáltató a felmentést köteles megindokolni. Az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű.
[22] Helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy a felmentési indok világosságának garanciális jelentősége van: ebből állapítja meg a munkavállaló, hogy a munkájára a munkáltatónál a továbbiakban miért nincs szükség.
[23] A felmentés/felmondás indoka kapcsán több évtized alatt következetes és egységes bírói gyakorlat alakult ki, melynek kiindulópontja a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 95. számú állásfoglalása. Eszerint az írásban közölt munkáltatói felmondásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Enélkül a bíróság ugyancsak megállapítja a munkaviszony megszüntetésének jogellenességét. E törvényi követelménynek a felmondás indokolása abban az esetben felel meg, ha tartalmazza azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket is, amelyekre a munkáltató a felmondást alapította. Nem szükséges azonban a felmondási ok részletes leírása, hanem a körülményekhez képest elegendő az ok összefoglaló megjelölése is. A törvénynek az írásbeli indokolási kötelezettségre és a felmondás okának világosságára vonatkozó alakiságokkal az a célja, hogy a munkavállaló a felmondás vele történt közlése után nyomban megismerhesse és ellenőrizhesse azokat az okokat, amelyekre a munkáltató a felmondást alapítja és ennek eredményéhez képest módja legyen a felmondás indokolását vitatni, illetve cáfolni is. Nem az a lényeges tehát, hogy a felmondás részletező indokolást tartalmaz-e vagy összefoglaló meghatározást használ, hanem, hogy a felmondás okaként közöltekből megállapítható legyen: miért nincs a munkáltatónál szükség a továbbiakban a munkavállaló munkájára. Nem világos a fentiekhez képest az az indokolás, amely nem öleli fel azokat a tényeket és körülményeket, amelyekből kitűnik, hogy a munkavállaló munkájára miért nincs szükség, így a munkavállalónak nem nyújt lehetőséget sem azok ellenőrzésére, sem a munkaügyi jogvitára való felkészülésre. Ilyen megítélés alá esik különösen a tartalmatlan, közhelyszerű indokolás.
[24] A perbeli, 2018. október 31-i felmentés tartalmazta, hogy a kormány a közigazgatás modernizációja érdekében szükséges intézkedésekről szóló 1535/2018. (X. 29.) Korm. határozatában 2018. november 1. napjával létszámcsökkentést rendelt el. A létszámcsökkentés során az alperesnél a Hatósági Főosztály Központi és Kirendeltségi Ellenőrzési Osztály szervezeti egységnél fennálló osztályvezető munkakörű, határozatlan idejű kormányzati szolgálati jogviszony megszüntetésre kerül. Az indokolásból megállapítható, hogy a felmentés kiváltó oka a Kormány létszámcsökkentést elrendelő döntése volt, melynek folytán - a felperes által sem vitatottan - a felperes munkaköre megszüntetésre került. A fentiekből következően helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felmentés indokolása világos volt. Tévesen hivatkozott a felperes fellebbezésében arra, hogy miután "a munkakör megszűnik" kifejezés konkrétan nem szerepel a felmentésben, ezért a világosság követelménye nem teljesül. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében helyesen utalt arra, hogy nem a pontos szóhasználat, illetve annak hiánya fontos, hanem az indokolás egésze, annak teljes szövege. Az indokolás egészéből megállapítható, hogy a jogviszony-megszüntetés indoka az, hogy a kormány létszámcsökkentést rendelt el, mely érinti a felperes munkakörét, s ennek folytán kerül megszüntetésre a jogviszonya. A felmentés egyébiránt tartalmazta a pontos jogszabályi hivatkozást is, a Kttv. 63. § (1) bekezdés a) pontját. Önmagában az, hogy a felmentés nem a jogszabály szövegével szóról szóra azonosan tartalmazza a felmentés indokát, jogellenességet nem eredményez.
[25] A közszolgálati jogviszonyok kapcsán a Kúria az Mfv.II.10.298/2006/3. számú döntésében is megállapította, hogy ha a felmentés a jogszerű felsőbb döntést és ebből következően a munkáltatónál végrehajtandó létszámcsökkentést tartalmazza, akkor az intézkedés a világos indokolás követelményének megfelel.
[26] Alaptalanul hivatkozott a felperes fellebbezésében arra, hogy az alperes elnöki utasítását is tartalmaznia kellett volna az indokolásnak, mert ennek hiányában nem volt abban a helyzetben, hogy az indokolásban foglaltakat ellenőrizhesse. A felmentés indokolása világosan és közérthetően tartalmazta a Kormány létszámcsökkentésről való döntését és azt, hogy ennek folytán a felperes munkaköre megszüntetésre került. Az alperes nem a felmentés indokolását egészítette ki új indokkal, hanem a létszámcsökkentés mint összefoglalóan meghatározott indok keretein belül mutatta be annak részleteit, melyet az elnöki utasítás tartalmaz. Az, hogy az alperes milyen belső szervezeti döntéssel/intézkedéssel pontosan miként rendelkezett a létszámcsökkentés végrehajtásáról, mely szervezeti egységek vonatkozásában hány álláshelyet és milyen munkaköröket szüntetett meg, olyan további ténynek és körülménynek minősül, melyek a perben bizonyíthatóak, mert azokra az összefoglaló indok kiterjed. A munkáltatói utasításban foglaltak a felmondás indokának valósága és nem a világosság körében kérhetőek számon.
[27] A Kúria az Mfv.I.10.487/2013/6. számú határozatában is rámutatott, hogy a felmondás indokolásának világossága nem jelenti a munkaviszony megszüntetéséhez vezető események felmondásban történő részletes felsorolásának szükségességét, az összefoglaló indok a bírósági eljárásban konkretizálható az indokok körének bővítése nélkül.
[28] Tévesen hivatkozott arra is a felperes, hogy az Elnöki utasítás lenne a tényleges intézkedés, ami miatt megszűnt a jogviszonya, és ennek folytán a felmentés valós indoka átszervezés. A felmentést kiváltó ok a Kormány létszámcsökkentést elrendelő döntése volt, létszámcsökkentést maga a munkáltató a kormányzati szolgálati jogviszonyok tekintetében nem is határozhat el. A munkáltatónak a létszámcsökkentés mikénti végrehajtása tekintetében volt rendelkezési és mérlegelési joga, de ez nem változtatott azon, hogy a felmentés indoka a Kormány által elhatározott létszámcsökkentés volt. A felmentés oka világos, mert megjelöli azt a konkrét tényt, körülményt, amelyre az intézkedést a munkáltató alapította.
[29] A Kp. 100. § (2) bekezdése b)-c) pontja szerint a fellebbezés tartalmazza a fellebbezést megalapozó jogszabálysértést a jogszabályhely pontos megjelölésével, illetve azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől az ítélet jogkérdésben eltér és a másodfokú bíróság döntésére vonatkozó határozott kérelmet. A Kp. 104. § (1)-(2) bekezdései szerint a 100. § (2) bekezdés b) pontja tekintetében hiánypótlásnak nincs helye. Ha a fellebbezésben tartalmilag helyesen történik hivatkozás a jogszabálysértés tényére, de a megsértett jogszabályhely megjelölése téves, ezen okból a fellebbezés nem utasítható vissza.
[30] A közigazgatási bírósági eljárásban a fellebbezési kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél milyen bírósági döntést kér. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A tartalmi elemek hiánya vagy fogyatékossága esetén ugyanis a Kúria nem kerül abba a helyzetbe, hogy egzakt módon megismerhesse azt az okot vagy okokat, amelyek miatt a fél a jogerős határozatot jogszabálysértőnek tartja. Emellett a fellebbezési kérelem e tartalmi elemei meghatározzák a fellebbezési eljárás tartalmi és perjogi kereteit.
[31] Arra nézve, hogy az elsőfokú bíróság ítélete miért sértette meg a Pp. 346. § (4)-(5) bekezdésében meghatározott indokolási és jogi indokolási kötelezettséget, a felperesi fellebbezés nem tartalmazott előadást, ezért ezeket a Kúria nem vizsgálta. Egyébiránt a Kúria már számos határozatában rámutatott arra, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint az indokolási kötelezettség megsértését nem lehet megállapítani azon az alapon, hogy a fél a támadott ítéletben szereplő érvekkel, jogértelmezéssel nem ért egyet (Kfv.VII.37.459/2020/5., Kfv.VII.37.485/2020/5.).
[34] Mindezekre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a jogellenes jogviszony-megszüntetés tekintetében a Kp. 109. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta, a perköltség tekintetében a Kp. 109. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és 275 000 forintra leszállította.
(Kúria Kf. VII.39.245/2020.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kf.VII.39.245/2020/4.
A tanács tagjai: Dr. Magyarfalvi Katalin, a tanács elnöke
Dr. Kulisity Mária, előadó bíró
Mészárosné Dr. Szabó Judit, bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Járai Gábor Ügyvédi Iroda
Az alperes:
Az alperes képviselője: dr. Takács Péter Gyula kamarai jogtanácsos
A per tárgya: kormányzati szolgálati jogviszony megszüntetése
A fellebbezést benyújtó fél: felperes
A fellebbezéssel támadott ítélet száma: Fővárosi Törvényszék 10.K.702.111/2020/5.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 10.K.702.111/2020/5. számú ítéletének a felperes keresetét elutasító rendelkezését helybenhagyja, a perköltség vonatkozásában megváltoztatja és annak összegét 275.000 (kettőszázhetvenötezer) forintra szállítja le.Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 70.000 (hetvenezer) forint másodfokú perköltséget és az állam javára - külön felhívásra - 612.192 (hatszáztizenkettőezer-százkilencvenkettő) forint le nem rótt fellebbezési illetéket.
Az ítélet ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
Tényállás
[1] A felperes 2013. július 3. napjától állt az alperes alkalmazásában közszolgálati jogviszonyban, 2017. augusztus 17-től az alperes Hatósági Főosztály Központi és Kirendeltségi Ellenőrzési Osztály osztályvezetője volt.[2] Az alperes a felperes jogviszonyát a 2018. október 31. napján kelt felmentéssel megszüntette. A felmentés indokolása szerint: "a Kormány a közigazgatás modernizációja érdekében szükséges intézkedésekről szóló 1535/2018. (X. 29.) Korm. határozatában 2018. november 1. napjával létszámcsökkentést rendelt el. A létszámcsökkentés során az egységénél fennálló osztályvezető munkakörű határozatlan idejű kormányzati szolgálati jogviszonya, hivatkozással a Kttv. 63. § (1) bekezdés a) pontjára 2018. december 31. napjával, 2 hónap felmentési idővel megszüntetésre kerül."
[3] Az intézkedés ellen a felperes közszolgálati panaszt terjesztett elő, melyben kérte a jogviszony megszüntetés jogellenességének megállapítását és az alperes marasztalását huszonnégy havi illetménynek megfelelő 15.304.800 forint átalánykártérítésben. A felperes a közszolgálati panaszában arra hivatkozott, hogy az intézkedés indoka nem világos, hiányos, nem valós és nem is okszerű.
[4] A Közszolgálati Döntőbizottság 2018. április 1-jén kelt határozatával a felperes közszolgálati panaszát elutasította.
A kereset és védirat
[5] A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes a kormányzati szolgálati jogviszonyát jogellenesen szüntette meg és az alperes kötelezését 12 havi illetménynek megfelelő 7.652.400 forint átalánykártérítés megfizetésére. Hivatkozásképpen előadta, hogy a felmentés indoka nem világos, mert a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 63. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt két konjunktív feltétel közül az egyik, nevezetesen az, hogy a kormánytisztviselő munkaköre megszűnik, nem szerepel a felmentési okiratban. A felmentés indoka nem tartalmazza a létszámcsökkentés végrehajtásáról szóló 37/2018. (X. 30.) Elnöki utasításban foglaltakat, így nem volt a felmentési ok közlésekor minden olyan információ birtokában, amelyből kiderült volna, hogy a munkájára a továbbiakban miért nincs szükség. A felmentés indoka valójában átszervezés, mert az érintett szervnél nem a kormányhatározattal szüntették meg a jogviszonyokat, hanem a kormányhatározat alapján átszerveztek, és ennek folytán szüntették meg a jogviszonyát. A kormányhatározat 2. számú melléklete az adott miniszterhez tartozó összes szerv esetén elvárt összesített elvárást határozza meg.[6] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte az intézkedés jogszerűségére hivatkozással.
Az elsőfokú bíróság döntése
[7] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és a felperest 382.620 forint perköltség megfizetésére kötelezte.[8] A határozat indokolása szerint a felmentés indoka világos, mert teljesült az MK 95. számú állásfoglalás szerinti azon követelmény, hogy a felmentés indokolásából megállapítható legyen, miért nincs szükség a munkáltatónál a továbbiakban a munkavállaló munkájára. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a bírói gyakorlat ilyen összefoglaló indoknak tekinti a létszámcsökkentést is. A felmentés oka összefoglaló jelleggel lett megjelölve, melyből egyértelműen kiderül, hogy a felperes jogviszonyának megszüntetése mely okból történt és a felperes munkájára a továbbiakban miért nincs szükség. A felmentés indoka tartalmazta továbbá a munkakör megszűnésének tényét is, amely a periratok alapján teljes egészében igazolható volt.
[9] A Szerencsejáték Felügyeletről szóló 183/2017. (VII. 5.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése, a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 94/2018. (V. 22.) Korm. rendelet 141. §-a, valamint a Miniszterelnöki Kormányiroda Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 3/2018. (VI. 11.) ME utasítás 4. függeléke alapján megállapítható, hogy a kormányhatározatban megjelölt 21 munkakör teljes egészében az alperes szervezetét érintette. Ebből kifolyólag az alperesnek a létszámleépítésben kötelezően előírt 21 fő létszámcsökkentést végre kellett hajtania. A munkáltató vezetési körébe tartozó kérdések eldöntése a jogvita keretein kívül esik és nincs jogköre a bíróságnak felülvizsgálni a létszámleépítés célszerűségét sem. A felperes által vezetett osztály önálló szervezeti egységként megszűnt létezni, a felperes munkakörét nem töltötték be.
[10] Az elsőfokú bíróság szerint tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy a felmentés indoka ténylegesen átszervezés volt, az alperes viszont helytállóan hivatkozott arra, hogy az átszervezés csak a létszámleépítés természetes következménye volt.
A fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem
[11] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és az alperes kötelezését 7.652.400 forint átalánykártérítés megfizetésére. Hivatkozásképpen előadta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete sérti a Kttv. 63. § (1) bekezdését, 9. § (2) bekezdését, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (1)-(2) bekezdését, 84. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. §-át és a 346. § (4)-(5) bekezdését. A perköltségről való rendelkezés pedig sérti a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 82. § (3) bekezdését.[12] Álláspontja szerint a felmentés a világosság kritériumának nem felel meg. A világosság, mint elvárás fontos garanciális szabály, mely azt biztosítja, hogy a közlés pillanatában egyértelmű legyen a munkavállaló számára, hogy mi is az indoka annak, hogy foglalkoztatója a jogviszonyát megszüntette. A következetes bírói gyakorlat szerint a jogviszony megszüntetésére irányuló intézkedés indokolási lehetősége az intézkedést tartalmazó okirat közlésével véglegesen lezárul, utólag egy perben az indokok nem egészíthetőek ki.
[13] A Kttv. 63. § (1) bekezdés a) pontja két feltételt ír elő, az egyik a létszámcsökkentés, a másik az ezzel közvetlen okozati kapcsolatban álló munkaszervezeti változás, az adott munkakör megszűnése. Miután a perbeli esetben a létszámcsökkentési elváráson felül nincs meghatározva konkrét intézkedés a jogkör gyakorló számára, az elvárás szerinti létszámcsökkentés tényleges megvalósítása a foglalkoztatási jogkör gyakorló saját diszkrecionális jogkörébe van utalva. Ezért a jogviszony megszüntetésének a tényleges indoka nem a létszámcsökkentést kimondó külső direktíva, hanem az ennek való vezetői megfelelés keretében meghozott vezetői, belső szervezeti döntés és intézkedés. Az intézkedés indokául hivatkozott 1535/2018. (X. 29.) Korm. határozat a felperes munkakörére semmilyen rendelkezést nem tartalmazott, sőt az alperes szervezetét sem nevesítette, miután a kormányhatározat a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter irányítása vagy felügyelete alá tartozó szervekről beszél. A tényleges intézkedés a kormányhatározat által meghatározott létszámcsökkentés végrehajtásáról szóló 37/2018. (X. 30.) Elnöki utasítás volt, amely aznap lépett hatályba, amikor a felmentést közölték a felperessel. Az alperes ezt nem hozta nyilvánosságra és előzetesen sem közölte ezt a felperessel. Ebből kifolyólag a felmentés indokolása nem tartalmazza a felmentés másik lényeges kitételére vonatkozó utalást, nevezetesen, hogy az elrendelt létszámleépítés a felperes munkakörének a megszüntetésével járt, erre csupán legfeljebb közvetve utal. Így bár a felmondásból a felperes értesülhetett egy létszámcsökkentést előíró kormányhatározat tényéről, ám azt kikövetkeztetni nem állt módjában, hogy ezen általánosan előírt létszámleépítés miért is érinti az ő jogviszonyát. Ezáltal az alperes a Kttv. 9. § (2) bekezdésében meghatározott általános együttműködési elvet sértette. Nem elegendő az intézkedés indokolásában egy-két jogszabályhelyet megjelölni azzal, hogy "majd az érintett maga járjon utána, hogy vajon miért is került az utcára". Az alperesnek már a közléskor olyan helyzetbe kellett volna hozni a felperest, hogy az intézkedés elolvasása alapján egyértelműen megtudja, hogy mi a felmentésének az oka, és hogy az a vonatkozó jogszabályok szerint történt-e. A felmentés indokolása még összefoglalóan sem tartalmazta az indokot, mert az csupán kormányhatározatot említi. Iratellenesen tartalmazza az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása, hogy a felmentés indoka továbbá tartalmazta a munkakör megszűnésének tényét is, az ugyanis csak a kormányzati szolgálati jogviszony megszüntetését mondta ki. A felperes a fenti körben hivatkozott az Mfv.10.492/2015/4., Mfv.10.284/2017/4., Mfv.10.688/2012/4. és Mfv.10.245/2013/4. számú határozatokra, mint olyanokra, amelyek álláspontja szerint alátámasztják, hogy kifejezetten rendelkezni kellett volna a felperes munkakörének megszüntetéséről is a felmentés indokolásában.
[14] Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság az alperes által felszámítottnál magasabb összegű perköltséget ítélt meg a javára, mellyel megsértette a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 82. § (3) bekezdését. Az alperes a költségjegyzékében 275.000 forint perköltséget határozott meg, és nem jelölte meg a költségfelszámítás alapjául szolgáló jogszabályt, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendeletet (a továbbiakban: IM rendelet), csak a Pp. 81. § (2) bekezdését, mely okból az elsőfokú bíróság nem is lett volna jogosult perköltséget megítélni a részére.
[15] Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Hivatkozásképpen előadta, hogy a felmentésben az osztályvezetői munkakörű jogviszony megszüntetés kifejezés nem értelmezhető másként, mint hogy a kormánytisztviselő munkaköre megszűnik. A felperes által hivatkozott kúriai döntések maguk sem egységesek a fogalomhasználatban, melyből következően megállapítható, hogy nem a konkrét szavak, hanem azok értelme és összefüggései alapján kell megítélni, hogy az adott szóhasználat a jogszabály által előírt követelményeknek megfelel-e. A hivatkozott kúriai döntésekből az azonban megállapítható, hogy a bírói gyakorlat nem várja el, hogy a felmentési okiratban megfogalmazásra kerüljön, hogy az adott munkakör, álláshely vagy jogviszony miért kerül megszüntetésre. Elegendő annak rögzítése, hogy a munkakör, álláshely megszüntetésére a létszámcsökkentés miatt kerül sor. Mindezek alapján a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a felmentés indokolása nem világos, mert az okiratból egyértelműen megállapítható, hogy a felmentés indoka a kormány által elrendelt létszámleépítés volt és emiatt került megszüntetésre a felperes munkaköre. Az alperes ennél részletesebben nem volt köteles kifejteni a létszámcsökkentés eredményeként született döntését.
[16] Hivatkozott a Korm. határozat 2. számú mellékletére, valamint az ítéletben hivatkozott egyéb jogszabályi rendelkezésekre, melyekből egyértelműen kitűnik, hogy a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter irányítása alatt ténylegesen csak egy kormányzati közigazgatási szerv, a Szerencsejáték Felügyelet áll. A felperes által hivatkozott szervek kifejezés a jogszabály általános rendelkezéséből adódik.
[17] Azzal kapcsolatosan, hogy a felperes hiányolta a felmentés indokolásából a 37/2018. (X. 30.) Elnöki utasításra hivatkozást, előadta, hogy miután azt az alperes soron kívül hozta meg a kormányhatározatban foglaltakra tekintettel, nem volt lehetőség annak a felperessel való előzetes közlésére. Egyébiránt az alperesnek nem volt kötelezettsége arra, hogy ilyen belső szabályozási eszközt kiadjon, és az nem minősül közjogi szervezetszabályozó eszköznek sem. Az Elnöki utasítás meghozatalára a kormányhatározat végrehajtása érdekében került sor. A felmentési okirat nem hivatkozik az Elnöki utasításra, ilyen hivatkozási kötelezettséget egy jogszabály sem ír elő. Nem várható el az, hogy a kormányhatározat tételesen megállapítsa, hogy mely munkakörök szűnnek meg az adott kormányzati igazgatási szervnél.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A fellebbezés a jogellenes jogviszony megszüntetése tekintetében megalapozatlan, a perköltség vonatkozásában részben alapos.[19] A Kúria az ítéletet a Kp. 108. § (1) bekezdése alapján eljárva kizárólag a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között vizsgálta felül. A felperes fellebbezésében kizárólag a felmentés indokának világosságát támadta, a felmentés indokának valósága és okszerűsége nem volt a másodfokú eljárás tárgya.
[20] A Kttv. 63. § (1) bekezdés a) pontja szerint a kormányzati szolgálati jogviszony felmentéssel akkor szüntethető meg, ha az Országgyűlés, a Kormány, a költségvetési szervezetet irányító szerv vezetője, az államigazgatási szerv vezetője döntése alapján az államigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani és emiatt a kormánytisztviselő munkaköre megszűnik.
[21] A Kttv. 63. § (3) bekezdése előírja, hogy a munkáltató a felmentést köteles megindokolni. Az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű.
[22] Helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy a felmentési indok világosságának garanciális jelentősége van: ebből állapítja meg a munkavállaló, hogy a munkájára a munkáltatónál a továbbiakban miért nincs szükség.
[23] A felmentés/felmondás indoka kapcsán több évtized alatt következetes és egységes bírói gyakorlat alakult ki, melynek kiindulópontja a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 95. számú állásfoglalása. E szerint az írásban közölt munkáltatói felmondásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. E nélkül a bíróság ugyancsak megállapítja a munkaviszony megszüntetésének jogellenességét. E törvényi követelménynek a felmondás indokolása abban az esetben felel meg, ha tartalmazza azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket is, amelyekre a munkáltató a felmondást alapította. Nem szükséges azonban a felmondási ok részletes leírása, hanem a körülményekhez képest elegendő az ok összefoglaló megjelölése is. A törvénynek az írásbeli indokolási kötelezettségre és a felmondás okának világosságára vonatkozó alakiságokkal az a célja, hogy a munkavállaló a felmondás vele történt közlése után nyomban megismerhesse és ellenőrizhesse azokat az okokat, amelyekre a munkáltató a felmondást alapítja és ennek eredményéhez képest módja legyen a felmondás indokolását vitatnia, illetve cáfolnia is. Nem az a lényeges tehát, hogy a felmondás részletező indokolást tartalmaz-e vagy összefoglaló meghatározást használ, hanem, hogy a felmondás okaként közöltekből megállapítható legyen: miért nincs a munkáltatónál szükség a továbbiakban a munkavállaló munkájára. Nem világos a fentiekhez képest az az indokolás, amely nem öleli fel azokat a tényeket és körülményeket, amelyekből kitűnik, hogy a munkavállaló munkájára miért nincs szükség, így a munkavállalónak nem nyújt lehetőséget sem azok ellenőrzésére, sem a munkaügyi jogvitára való felkészülésre. Ilyen megítélés alá esik különösen a tartalmatlan, közhelyszerű indokolás.
[24] A perbeli, 2018. október 31-i felmentés tartalmazta, hogy a kormány a közigazgatás modernizációja érdekében szükséges intézkedésekről szóló 1535/2018. (X. 29.) Korm. határozatában 2018. november 1. napjával létszámcsökkentést rendelt el. A létszámcsökkentés során az alperesnél a Hatósági Főosztály Központi és Kirendeltségi Ellenőrzési Osztály szervezeti egységnél fennálló osztályvezető munkakörű, határozatlan idejű kormányzati szolgálati jogviszony megszüntetésre kerül. Az indokolásból megállapítható, hogy a felmentés kiváltó oka a Kormány létszámcsökkentést elrendelő döntése volt, melynek folytán - a felperes által sem vitatottan - a felperes munkaköre megszüntetésre került. A fentiekből következően helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felmentés indokolása világos volt. Tévesen hivatkozott a felperes fellebbezésében arra, hogy miután "a munkakör megszűnik" kifejezés konkrétan nem szerepel a felmentésben, ezért a világosság követelménye nem teljesül. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében helyesen utalt arra, hogy nem a pontos szóhasználat, illetve annak hiánya fontos, hanem az indokolás egésze, annak teljes szövege. Az indokolás egészéből megállapítható, hogy a jogviszony megszüntetés indoka az, hogy a kormány létszámcsökkentést rendelt el, mely érinti a felperes munkakörét, s ennek folytán kerül megszüntetésre a jogviszonya. A felmentés egyébiránt tartalmazta a pontos jogszabályi hivatkozást is, a Kttv. 63. § (1) bekezdés a) pontját. Önmagában az, hogy a felmentés nem a jogszabály szövegével szóról szóra azonosan tartalmazza a felmentés indokát, jogellenességet nem eredményez.
[25] A közszolgálati jogviszonyok kapcsán a Kúria az Mfv.II.10.298/2006/3. számú döntésében is megállapította, hogy ha a felmentés a jogszerű felsőbb döntést és ebből következően a munkáltatónál végrehajtandó létszámcsökkentést tartalmazza, akkor az intézkedés a világos indokolás követelményének megfelel.
[26] Alaptalanul hivatkozott a felperes fellebbezésében arra, hogy az alperes elnöki utasítását is tartalmaznia kellett volna az indokolásnak, mert ennek hiányában nem volt abban a helyzetben, hogy az indokolásban foglaltakat ellenőrizhesse. A felmentés indokolása világosan és közérthetően tartalmazta a Kormány létszámcsökkentésről való döntését és azt, hogy ennek folytán a felperes munkaköre megszüntetésre került. Az alperes nem a felmentés indokolását egészítette ki új indokkal, hanem a létszámcsökkentés, mint összefoglalóan meghatározott indok keretein belül mutatta be annak részleteit, melyet az elnöki utasítás tartalmaz. Az, hogy az alperes milyen belső szervezeti döntéssel/intézkedéssel pontosan miként rendelkezett a létszámcsökkentés végrehajtásáról, mely szervezeti egységek vonatkozásában hány álláshelyet és milyen munkaköröket szüntetett meg, olyan további ténynek és körülménynek minősül, melyek a perben bizonyíthatóak, mert azokra az összefoglaló indok kiterjed. A munkáltatói utasításban foglaltak a felmondás indokának valósága és nem a világosság körében kérhetőek számon.
[27] A Kúria az Mfv.I.10.487/2013/6. számú határozatában is rámutatott, hogy a felmondás indokolásának világossága nem jelenti a munkaviszony megszüntetéséhez vezető események felmondásban történő részletes felsorolásának szükségességét, az összefoglaló indok a bírósági eljárásban konkretizálható az indokok körének bővítése nélkül.
[28] Tévesen hivatkozott arra is a felperes, hogy az Elnöki utasítás lenne a tényleges intézkedés, ami miatt megszűnt a jogviszonya, és ennek folytán a felmentés valós indoka átszervezés. A felmentést kiváltó ok a Kormány létszámcsökkentést elrendelő döntése volt, létszámcsökkentést maga a munkáltató a kormányzati szolgálati jogviszonyok tekintetében nem is határozhat el. A munkáltatónak a létszámcsökkentés mikénti végrehajtása tekintetében volt rendelkezési és mérlegelési joga, de ez nem változtatott azon, hogy a felmentés indoka a Kormány által elhatározott létszámcsökkentés volt. A felmentés oka világos, mert megjelöli azt a konkrét tényt, körülményt, amelyre az intézkedést a munkáltató alapította.
[29] A Kp. 100. § (2) bekezdése b)-c) pontja szerint a fellebbezés tartalmazza a fellebbezést megalapozó jogszabálysértést a jogszabályhely pontos megjelölésével, illetve azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől az ítélet jogkérdésben eltér és a másodfokú bíróság döntésére vonatkozó határozott kérelmet. A Kp. 104. § (1)-(2) bekezdései szerint a 100. § (2) bekezdés b) pontja tekintetében hiánypótlásnak nincs helye. Ha a fellebbezésben tartalmilag helyesen történik hivatkozás a jogszabálysértés tényére, de a megsértett jogszabályhely megjelölése téves, ezen okból a fellebbezés nem utasítható vissza.
[30] A közigazgatási bírósági eljárásban a fellebbezési kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél milyen bírósági döntést kér. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A tartalmi elemek hiánya vagy fogyatékossága esetén ugyanis a Kúria nem kerül abba a helyzetbe, hogy egzakt módon megismerhesse azt az okot vagy okokat, amelyek miatt a fél a jogerős határozatot jogszabálysértőnek tartja. Emellett a fellebbezési kérelem e tartalmi elemei meghatározzák a fellebbezési eljárás tartalmi és perjogi kereteit.
[31] Arra nézve, hogy az elsőfokú bíróság ítélete miért sértette meg a Pp. 346. § (4)-(5) bekezdésében meghatározott indokolási és jogi indokolási kötelezettséget, a felperesi fellebbezés nem tartalmazott előadást, ezért ezeket a Kúria nem vizsgálta. Egyébiránt a Kúria már számos határozatában rámutatott arra, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint az indokolási kötelezettség megsértését nem lehet megállapítani azon az alapon, hogy a fél a támadott ítéletben szereplő érvekkel, jogértelmezéssel nem ért egyet (Kfv.VII.37.459/2020/5., Kfv.VII.37.485/2020/5.).
[32] Részben alapos a felperes fellebbezése a megállapított perköltség tekintetében. Az alperes a perben 2019. november 8-án előterjesztett költségjegyzék nyomtatványon 275.000 forint perköltséget számított fel, az elsőfokú bíróság azonban ennél magasabb összeget, 382.620 forintot ítélt meg az alperesnek. A Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 82. § (3) bekezdése szerint a bíróság a perköltség összegét a felszámítás és az ahhoz csatolt okiratok alapulvételével határozza meg. A felszámítani elmulasztott vagy a felszámítottnál magasabb összegű költséget a fél javára nem lehet figyelembe venni. Az elsőfokú bíróság a felszámított költségnél magasabb perköltséget megállapító rendelkezése e jogszabályi előírásba ütközött.
[33] Megalapozatlanul hivatkozott azonban a felperes fellebbezésében arra, hogy a költségjegyzék nyomtatványon a helyes jogszabályhelyre utalás hiánya folytán az alperesnek nem is lehetett volna perköltséget megállapítani. A perköltség felszámítására szolgáló költségjegyzékről szóló 31/2017. (XII. 27.) IM rendelet melléklete tartalmazza a perköltség felszámítására szolgáló nyomtatvány adattartalmát. Ennek 3. pontja a felszámítani kívánt költségre vonatkozó adatok között - egyebek mellett - tartalmazza annak megnevezését, összegét és azt, hogy ha jogszabályi rendelkezésre utalással is felszámítható, a jogszabályi rendelkezést. Az alperes a kért perköltség összegét egyértelműen összegszerűen meghatározta, így a nem helytálló jogszabályhelyre utalásnak jelentősége nem volt.
[34] Mindezekre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a jogellenes jogviszony megszüntetés tekintetében a Kp. 109. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta, a perköltség tekintetében a Kp. 109. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és 275.000 forintra leszállította.
Záró rész
[35] A jelentős részben sikertelenül fellebbező felperes a Kp. 35. § folytán alkalmazandó Pp. 83. § (1)-(2) bekezdései alapján köteles az alperes másodfokú perköltségének megtérítésére. A Kúria a másodfokú perköltség összegét az IM rendelet 3. § (5)-(6) bekezdései alapján mérlegeléssel, az alperes költségfelszámításánál alacsonyabb összegben határozta meg, figyelemmel az előterjesztett fellebbezési ellenkérelemre és a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálására.[36] A per a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény 3. § (1) bekezdés d) pontja alapján tárgyi költségfeljegyzési jogos. A felperes munkavállalói költségkedvezményre nem jogosult, ezért a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 95. §-a és a 83. § alapján köteles a le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére. A fellebbezési illeték összege az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 46. § (1) bekezdésén alapul.
[37] A Kúria a fellebbezést a Kp. 107. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
[38] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja, a fellebbezés lehetőségét a Kp. 99. §-a zárja ki.
Budapest, 2020. november 23.
Dr. Magyarfalvi Katalin s. k. a tanács elnöke, Dr. Kulisity Mária s. k. előadó bíró, Mészárosné Dr. Szabó Judit s. k. bíró
(Kúria Kf. VII.39.245/2020.)