adozona.hu
BH 2021.5.145
BH 2021.5.145
Amennyiben a felek szerződéséből nem tűnik ki, hogy egybehangzó akaratnyilatkozattal megállapodtak a versenytilalmi korlátozás ellenértékében, versenytilalmi megállapodás nem jött létre, így arra az érvénytelenség jogkövetkezményei nem irányadóak [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 228. § (2) bekezdés, 1/2019. (V. 20.) KMK vélemény I.5. pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes 2015. március 9-étől állt az alkatrész-nagykereskedelemmel foglalkozó felperes alkalmazásában. Utoljára raktári betanuló csoportvezető munkakörben foglalkoztatták.
[2] A munkaszerződéséhez csatolt tájékoztató a munkabér elemeit határozta meg, amely szerint a személyi alapbéren felül a munkavállaló részére a munkakezdés hónapját követő hónaptól egyéb belső szabályzat alapján béren kívüli juttatás, valamint prémium adható. 2017-ben az alperes havi bruttó személyi alapbére 300 00...
BH 2021.5.145 Amennyiben a felek szerződéséből nem tűnik ki, hogy egybehangzó akaratnyilatkozattal megállapodtak a versenytilalmi korlátozás ellenértékében, versenytilalmi megállapodás nem jött létre, így arra az érvénytelenség jogkövetkezményei nem irányadóak [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 228. § (2) bekezdés, 1/2019. (V. 20.) KMK vélemény I.5. pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes 2015. március 9-étől állt az alkatrész-nagykereskedelemmel foglalkozó felperes alkalmazásában. Utoljára raktári betanuló csoportvezető munkakörben foglalkoztatták.[2] A munkaszerződéséhez csatolt tájékoztató a munkabér elemeit határozta meg, amely szerint a személyi alapbéren felül a munkavállaló részére a munkakezdés hónapját követő hónaptól egyéb belső szabályzat alapján béren kívüli juttatás, valamint prémium adható. 2017-ben az alperes havi bruttó személyi alapbére 300 000 forint volt.
[3] A felek 2017. március 6-án munkaszerződés-kiegészítést kötöttek versenytilalmi megállapodás érdekében. Ennek 1. pontja a versenytilalmi megállapodásra vonatkozó általános feltételeket rögzítette. A 2. pontban szabályozták, hogy a kötelezettségvállalás ellenértékeként a munkáltató a munkaviszony fennállása alatt előre ellenértéket fizet, mely "összeg a Belső Szabályzatában a T. 2775. fejezetében megállapított feltételek szerint lesz kiszámítva." A 3. pontban a felek rögzítették, hogy a versenytilalmi korlátozás időtartamát az alábbiak szerint kell kiszámítani: a munkavállaló részére a munkaviszony fennállása alatt kifizetett összes ellenérték összegének 3-szorosa osztva a munkavállaló munkaviszony megszűnésekor érvényes alapbérével. A versenytilalmi korlátozás időtartama legfeljebb 24 hónap lehet. Az 5. pont kimondta, hogy a munkavállaló a megállapodásban foglalt kötelezettségének megszegése esetén köteles a munkáltató részére kötbért fizetni, amelynek összege megegyezik a kifizetett ellenérték 2-szeresével. A 6. pont alapján a munkáltató a megállapodásban foglalt kötelezettségek megszegése esetén jogosult visszakövetelni a versenytilalmi megállapodás jogcímén a 3. pont alapján kifizetett ellenértéket, az 5. pontban meghatározott kötbért, valamint az ezt meghaladó esetleges kár megtérítését kérheti. A 8. pont külön is rögzítette, hogy a munkáltató versenytársának minősül többek között a B. Zrt.
[4] Az alperes a munkabérjegyzék alapján a személyi alapbéren felül 2015 márciusától 2017 februárjáig havi rendszerességgel 80 000 forint prémium juttatásban részesült, majd ezt követően 2017 márciusától - jogcím változás címén - versenytilalmi megállapodás díjaként havonta 80 000 forint juttatást kapott.
[5] A felperes az alperes munkaviszonyát 2017. augusztus 31-én rendes felmondással szüntette meg. Ezt követően az alperes rövid idővel a versenytársnak minősített B. Zrt.-nél helyezkedett el.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes munkáltató a keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 400 000 forint versenytilalmi díj visszafizetésére, továbbá 800 000 forint kötbér viselésére.[7] Hivatkozása szerint a felperes a versenytilalmi megállapodásban foglalt kötelezettségeit teljesítette, a versenytilalmi díjat az alperesnek megfizette, aki ennek ellenére a munkaviszony megszüntetését követően versenytársnál helyezkedett el. A felperes jogszerűen követeli vissza az ellenérték összegét, amely 400 000 forint, továbbá a versenytilalmi megállapodás 5. pontja alapján a megállapodás megszegése esetén járó kötbért, amely 800 000 forint.
[8] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Másodlagosan - amennyiben a bíróság a kereseti kérelem jogalapját megalapozottnak találná - kérte, hogy a 800 000 forint eltúlzott mértékű kötbért a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 228. § (5) bekezdése alapján alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:186-6:189. §-ai szerint 400 000 forint 10%-ára, azaz 40 000 forintra mérsékelje.
[9] Hivatkozása szerint a munkaszerződés-kiegészítés elnevezésű okiratot nem szabad akaratából írta alá, jogellenes fenyegetéssel vették rá arra. A munkaszerződés-kiegészítés egyéb okból is semmis, különösen azért, mert az színlelt, ugyanis egy másik, az alanyi prémiumra vonatkozó megállapodást leplez.
[10] Az alperes a versenytilalmi ellenérték megfelelősége körében egyrészt arra hivatkozott, hogy a felek által megkötött munkaszerződés-kiegészítés nem határozta meg az ellenérték összegét, ezért megállapodás nem jött létre a felek között. Ezen túlmenően hivatkozott arra, hogy a versenytilalmi díjként fizetett havi 80 000 forint nem érte el az Mt. 228. § (2) bekezdésében írt minimális ellenértéket, hiszen alapbére 300 000 forint volt.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélete
[12] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[14] Az alperes munkaszerződése, illetve az ahhoz csatolt tájékoztató kifejezetten csak a személyi alapbért rögzíti, míg utóbbi arról rendelkezik, hogy a munkaszerződésben foglaltak személyi alapbéren felül a munkakezdés hónapját követő hónaptól (egyéb belső szabályzat alapján) béren kívüli juttatás, valamint prémium adható a munkavállalónak.
[15] Korábban a felperes a T.-ben - ami egy belső szabály és információgyűjtemény - rögzítette a prémiumtípusokat. Beosztásonként határozta meg, milyen ösztönző elemek alkalmazhatók, amelyek az állománytáblában rögzítettek. A vezető aktuális döntésétől függött, hogy éppen melyik prémiumfajtát alkalmazta adott munkavállalónál. A felperesnél vannak olyan munkakörök, ahol az egyéni teljesítmény nem mérhető, az ilyen munkakörökben alkalmazható az úgynevezett alanyi prémium, amit a helyi vezető megítélése alapján, automatikusan számfejtettek.
[16] A bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a prémium nem tekinthető az alperes munkabérének, ezért a munkáltató dönthetett akként is, hogy 2017 márciusától nem fizet prémiumot, azonban versenytilalmi díj címén 80 000 forint kifizetése történt.
[17] A felperes szándéka egyértelműen versenytilalmi megállapodás megkötésére irányult, hiszen annak bevezetésére azért került sor, hogy a munkavállalók a felperestől való távozásukat követően ne a versenytársaknál helyezkedjenek el, a szerződés tehát nem volt színlelt.
[18] Miután a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felek között versenytilalmi megállapodás köttetett, és az alperes ellenértéket is kapott, a bizonyítási eljárást az ellenérték megfelelőségének vizsgálatával folytatta. E körben az 228. § (2) bekezdését tekintette irányadónak.
[19] A korábbi felperesi jogi képviselő akként nyilatkozott a perben, hogy a T. 2775. fejezete az ellenérték kiszámítására kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, a későbbi jogi képviselő azonban csatolta annak 2017. március 1-jére keltezett kivonatát. A felperes ebben a versenytilalmi ellenérték összegét az állománytáblában beosztásonként határozta meg. Ezt összevetve dr. V. M. azon kijelentésével, mely szerint a prémium összege beosztásonként az állománytáblában rögzített, megállapította, hogy a felperes a versenytilalmi díj összegére vonatkozóan nem készített új számítást. A felperes eljárása során elmulasztotta annak ellenőrzését, hogy a korábban meghatározott összeg megfelel-e az Mt. 228. § (2) bekezdésében meghatározott kötelező minimumnak, azaz az adott időszakra járó alapbér 1/3-ának.
[21] Az elsőfokú bíróság utalt a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:114. § (1) bekezdésére, amely értelmében, ha az érvénytelenségi ok a szerződés meghatározott részét érinti, az érvénytelenség jogkövetkezményeit a szerződésnek erre a részére kell alkalmazni.
[22] A bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes személyi alapbére bruttó 300 000 forint volt, a versenytilalmi díj pedig havi 80 000 forint, azaz annak összege nem érte el a törvényi minimumot.
[23] A munkáltató megsértette tájékoztatási és együttműködési kötelezettségét (Mt. 6. §), mivel bizonyítottan nem tájékoztatta a távozó munkavállalót arról, mennyi az az időtartam, amely alatt tartózkodnia kell a versenytársnál való elhelyezkedéstől.
[24] Nem fogadta el az elsőfokú bíróság azon alperesi hivatkozást, mely szerint nem veszélyeztette az alperes gazdasági érdekeit, mivel a bizonyítékokból megállapítottan versenytársnál, a B. Zrt.-nél helyezkedett el.
[25] A felek fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[26] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését nem, míg az alperesét részben találta alaposnak.
[27] A másodfokú bíróság a felperes nyilatkozata, illetve a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a tényállást kiegészítette, illetve pontosította, és megállapította, hogy a felperes nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani a T. 2775. fejezetének munkaszerződés-kiegészítésekor fennálló tartalmát.
[28] A csatolt dokumentumból nem volt megállapítható, hogy a T. 2775. fejezete mit tartalmazott, ennek dátuma sem volt igazolt. A bizonyítási eljárás során meghallgatott dr. V. M. tanúvallomása szerint a T. tartalma folyamatosan változott, hiszen az a felperesnél használt, állandóan frissülő információs rendszer volt. Tartalmának állandó módosítása okán pedig az időbeliség megkérdőjelezhetővé vált.
[29] Az Mt. 228. §-ára figyelemmel a versenytilalmi megállapodás érvényességi kelléke a munkavállalót terhelő korlátozással arányos ellenérték megfizetése. Ebből pedig az is egyértelműen levezethető, hogy a nem megfelelő mértékű ellenérték kikötése vagy annak mellőzése a versenytilalmi megállapodás érvénytelenségét eredményezi.
[30] Az Mt. 31. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 6:63. § (1) bekezdése szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. Különbséget kell tenni azonban, hogy a nem megfelelő ellenérték kikötése a versenytilalmi megállapodás egészét, vagy annak csak az ellenértékre vonatkozó részét teszi semmissé. A megállapodás egészének semmissége mellett, az Mt. 29. § (1) bekezdésének alkalmazása esetén a munkavállalót nem illeti meg ellenérték, azonban szabadul az őt terhelő kötelem teljesítése alól. A részleges érvénytelenség jogkövetkezményének [Mt. 29. § (3) bekezdés] alkalmazása törvényessé teszi a versenytilalmi megállapodást az ellenérték különbözetének megítélésével.
[31] A munkáltató arra vállalt kötelezettséget, hogy a munkavállalói kötelezettség előírása fejében előre ellenértéket fizet. Azt, hogy az az ellenérték pontosan mennyi, az adott megállapodásban nem határozták meg, csupán utalás történt a T. 2775. fejezetére, mely a kiszámítás szabályait és feltételeit tartalmazza. A munkáltató azonban nem tudta kétséget kizáróan igazolni, hogy a munkaszerződés-kiegészítés aláírásakor ezen rendelkezés létezett-e. A felek megállapodásának 2. pontja tulajdonképpen csak azt rögzítette, hogy a munkáltató előre ellenértéket fizet, ennek összegét bizonyítottan nem határozták meg előre.
[32] Peradat, hogy a munkavállaló részére a munkaviszonya fennállása alatt havonta bruttó 80 000 forint megfizetése történt 2017 márciusát megelőzően alanyi prémium, azt követően pedig versenytilalmi díj jogcímén. Önmagában az a körülmény, hogy az alperes részére versenytilalmi díj címén ellenérték fizetése történt, nem pótolja azon követelményt, miszerint a szerződés létrejöttéhez szükséges a felek lényeges kérdésekben való megállapodása.
[33] A felperes a bizonyítási eljárás során nem tudta pontosan meghatározni, hogy mennyi az alperes részére fizetendő díj összege, nem tudta igazolni az ehhez megállapított feltételeket és annak kiszámítási módját sem.
[34] Nem elegendő, hogy a munkavállaló az egyéb körülményekből (bérjegyzék és a számlájára utalt összeg, valamint a korábban prémiumként járó díj) ki tudta következtetni, hogy részére a munkáltató mennyi ellenértéket fizet. A szerződés érvényességi feltétele ugyanis az, hogy ezen lényeges körülménynek magából a szerződésből kell egyértelműen és pontosan meghatározhatóan kiderülnie.
[35] Nem tartotta megfelelőnek a másodfokú bíróság a szerződéskiegészítés 3. pontjában megfogalmazott időtartamot sem. Ebből ugyanis a szerződés megkötésekor nem volt egyértelműen megállapítható, hogy ténylegesen mennyi ideig kell a munkavállalónak a vállalt kötelezettséget megtartania, az adott magatartástól tartózkodnia.
[36] Hiányzott a munkavállalót megillető ellenérték pontos mértéke, illetve a korlátozás időtartamának konkrét és egyértelmű meghatározása, vagyis két lényeges körülmény, amely alapján a munkavállaló a kötelezettségvállalásról érdemben dönteni tud. Ez pedig a szerződés érvénytelenségét vonja maga után.
[38] Mivel a munkaszerződés-kiegészítés 2. pontjából az ellenérték nem állapítható meg, levonható az a következtetés, hogy a felek között konszenzus az ellenérték mértékére nem jött létre. Ebből adódóan a szerződés egyik leglényegesebb eleme hiányzik, tehát olyan alaki hibában szenved, amely a részleges érvénytelenség következményével sem orvosolható. Ebben a helyzetben a versenytilalmi megállapodás egésze semmis.
[39] Amennyiben a szerződés egészének érvénytelensége áll fenn, akkor a munkavállaló részére kifizetett, és nem megfelelőnek minősített ellenértéket visszafizetni tartozik. Ez a fajta elszámolás azonban csak az eredeti állapot helyreállíthatósága mellett elfogadható, amiről a versenytilalmi megállapodás esetében nem lehet szó.
[40] Az általános magatartási követelmények között meghatározott tájékoztatási és együttműködési kötelezettség megsértését jelenti, hogy az alperes sem a munkaviszony létesítésekor, sem annak megszűnésekor igazolhatóan nem kapott tájékoztatást az őt terhelő versenytilalmi kötelezettség időtartamáról, illetve az ellentételezésről.
[45] Tény, hogy a felperes belső információs rendszerében a bruttó 80 000 forint 2017 márciusát követően is alanyi prémiumként volt nyilvántartva, azonban a munkavállalók részére megküldött bérjegyzékek a 2017. februári prémium helyett márciustól versenytilalmi díjat rögzítettek. A munkáltató tájékoztatási kötelezettségéből és a jogszabályi előírásokból adódóan is jelentősége volt annak, hogy a bérjegyzékeken mit tüntettek fel. Annak, hogy a felperes a belső rendszerét ezzel összhangban módosította-e, nem volt kiemelt jelentősége.
[46] Nem volt relevanciája annak a körülménynek sem, hogy az alperes részére a jogviszonya megszüntetését megelőző 1 nappal korábban adott ajánlat alanyi prémiumjuttatást tartalmazott. Tekintettel arra, hogy ezt az ajánlatot nem fogadta el, a felek között megállapodás nem jött létre, ezért ennek érdemi vizsgálata szükségtelen volt.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme és csatlakozó felülvizsgálati kérelme
[47] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a másodfokú ítélet "megváltoztatását" kérte a kereseti kérelemnek való helyt adással. Másodlagosan az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta.[48] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogerős ítéletében foglaltak nem felelnek meg az Mt. 27. § (3) bekezdés és 29. § (1) bekezdés rendelkezéseinek. A rendelkezésre álló tényeket sem értékelte megfelelően a másodfokú bíróság, ítélete indokolásában a Pp. 221. § előírásának nem tett eleget.
[49] A másodfokú bíróság ítéletében a versenytilalmi megállapodás semmisségét állapította meg arra hivatkozva, hogy a munkaszerződés-módosítás 2. pontjából az ellenérték nem volt megállapítható. A perben azonban igazolást nyert, hogy alperes a versenytilalmi ellenértéket 2017 márciusát követően bérjegyzékkel igazoltan megkapta. Tényszerűen rögzíthető így, hogy a felperes fizetett versenytilalmi ellenértéket az alperesnek a munkaviszony fennállása alatt, mégpedig havi rendszerességgel.
[50] A munkaszerződés-kiegészítés 2. pontjában meghatározta a felperes az ellenértéket és deklarálták a felek, hogy a munkaviszony fennállása alatt előre történik az ellenérték fizetése, amely fizetési módszer megfelel a következetes ítélkezési gyakorlatnak.
[52] Az összeget a T. 2775. fejezete és az állománytábla alapján határozták meg. Az állománytáblához a felperes összes dolgozója hozzáféréssel rendelkezik. Az alperes a versenytilalmi megállapodást aláírta, elfogadta, ellenértékét átvette, és az Mt. 28. § (4) bekezdésében meghatározott 6 hónapos objektív határidőben azt nem támadta.
[54] A felperes álláspontja szerint, ha a másodfokú bíróság semmisséget állapított meg, akkor az Mt. 27. § (3) bekezdése és 29. § (1) bekezdése szerint kellett volna eljárnia, ami nem történt meg. A semmisség megállapításának nincs is helye, és a perbeli esetben a fentiek, illetve a per egyéb adatai alapján az ellenérték meghatározása megtörtént, azt az alperes megkapta.
[58] A munkáltató azért tartotta fontosnak az időtartam-meghatározás bevezetését, mivel ezáltal valósulhat meg az, hogy amennyiben a munkavállaló hosszabb ideig dolgozik felperesnél, több információval rendelkezik, értékesebb a munkáltató számára, több ellenértékben részesül, így az ellenértékkel arányos lesz a tilalmi időszak, ugyanakkor meg tud valósulni az Mt. 228. § (2) bekezdésében foglalt versenytilalmi ellenérték minimumkövetelménye is.
[59] Mivel a munkavállalók bérjegyzékén minden hónapban feltüntetik a versenytilalmi ellenértéket, így a munkavállalók a 3. pontban meghatározott egyszerű képlet segítésével mindenkor ki tudják számolni a tilalmi időszakot, amelynek meghatározása megfelelő.
[60] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet és csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének hatályában fenntartását kérte, annak legfeljebb indokolásbeli módosításával. Másodlagosan a másodfokú ítélet "megváltoztatását" kérte, a 800 000 forintos eltúlzott mértékű kötbér 400 000 forint 10%-ára, azaz 40 000 forintra való mérséklésével. Harmadlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta.
[61] Álláspontja szerint a másodfokú ítélet hivatkozott pontjai nem ellentétesek egymással, nem sérültek a Pp. 221. § rendelkezései, és nincs olyan logikai ellentmondás az ítéletben, amely megalapozhatna bármilyen felülmérlegelést.
[62] A felperes által megsértett jogszabályhelyként az Mt. 27. § (3) bekezdésére és 29. § (1) bekezdésére való hivatkozás sem alapos.
[63] A másodfokú bíróság az Mt. 31. §-a alapján a Ptk. 6:63. § (1), (2) bekezdésére hivatkozott, amely alkalmazható volt.
[64] A jogerős döntésből levezethető a semmisség, de akár az is, hogy a felek között a megfelelő ellenérték hiányában nem jött létre versenytilalmi megállapodás.
[70] Az alperes szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor ítélete indokolásában azt állapította meg, hogy a havi 80 000 forint "alanyi prémium" nem volt része a fizetésnek.
[71] A munkaviszony létesítésekor úgy kapott pénzügyi ajánlatot, hogy a neki járó összegbe benne foglaltatott nemcsak az alapbér, hanem az "alanyi prémium" összege is.
[72] Az alperes álláspontja szerint a 2017. március 6-ai okirat nem munkaszerződés-módosítás, hanem csak munkaszerződés-kiegészítés volt. A munkabér csak a munkaszerződés módosításával, közös megegyezéssel lett volna csökkenthető az akkori 300 000 forint + 80 000 forint, azaz 380 000 forint bruttó munkabérről, ilyen azonban nem történt.
[73] A felperes sem a munkaszerződés-kiegészítés megkötésekor, sem azt követően nem tájékoztatta az alperest megfelelően.
[74] A felperestől kapott havi juttatás mértéke nem nőtt a versenytilalmi ellenérték bevezetését követően, az változatlanul 380 000 forint maradt.
[75] A felperesnél a munkavállalók, a feletteseik és maga a felperes is nyilvánvalóan tudta, hogy valójában nem versenytilalmi megállapodás megkötéséről és versenytilalmi ellenérték megfizetéséről van szó, a felek akarata ténylegesen nem erre irányult. Amennyiben a megállapodás létrejöttnek lenne minősíthető, akkor az színleltség miatt semmis, különösen azért, mert az alanyi prémiumra vonatkozót leplezte [Mt. 27. § (2) bekezdés]. Ilyen esetben pedig a felek megállapodását a leplezett alapján kell megítélni.
[76] Az, hogy a munkaviszony megszüntetése előtt közvetlenül a felperes úgy tett ajánlatot az alperesnek, hogy 300 000 forint bruttó alapbért és 80 000 forint alanyi prémiumot jelölt meg - és nem versenytilalmi ellenértéket -, egyértelműen azt bizonyítja, hogy ténylegesen maga sem versenytilalmi ellenértéknek, hanem "alanyi prémiumnak" tekintette a havi 80 000 forintos összeget.
[77] Amennyiben mégis azt kellene megállapítani, hogy a 80 000 forint versenytilalmi ellenérték volt, úgy annak mértéke nem érte el a törvényi minimumot, ezért az Mt. 228. § (2) bekezdésébe ütköző a kikötés.
[78] Alperes álláspontja szerint egyebekben a kötbér összege eltúlzott. Nem önszántából ment el más céghez dolgozni, a felperes mondott fel neki.
A Kúria döntése és jogi indokai
[81] A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[84] A felek a Pp. 206. §-ában foglaltak megsértését nem állították, ezért a felülvizsgálati eljárásban is a jogerős ítéletben foglalt tényállás volt az irányadó [Pp. 275. § (2) bekezdés].
[85] Az alperes 2015. március 9-étől fennálló jogviszonya a munkakört illetően több alkalommal módosult. A munkaszerződéshez csatolt tájékoztatás szerint személyi alapbérén felül - amit 300 000 forintban határozott meg a felperes - béren kívüli juttatás, illetve prémium volt még fizethető. Ez azonban nem volt kötelező az "adható" kitételből következően.
[86] Tény, hogy a felperes az alperes munkavállaló részére a személyi alapbérén felül - nem a munkaszerződésben vállalt kötelezettségként - hosszabb időn keresztül 80 000 forint összegben úgynevezett alanyi prémiumot folyósított.
[87] A felek 2017. március 6-án munkaszerződés-kiegészítést írtak alá. Ennek 2. pontjában rögzítették, hogy a munkáltató a munkaviszony fennállása alatt előre ellenértéket fizet, amelynek mértékét a T. 2775. fejezetében megállapítottak szerint számítanak ki. A pontos összeget számszakilag a megállapodás nem tartalmazta.
[88] Helyesen fejtette ki a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, hogy a munkáltató nem tudta ítéleti bizonyossággal igazolni, miszerint a munkaszerződés-kiegészítésében felhívott T. 2775. fejezete a megállapodás aláírásakor (2017. március 6-án) létezett, illetve hogy az mit tartalmazott. E körben a felperes az eljárás során egymásnak ellentmondó bizonyítékokat csatolt, illetve nyilatkozatokat tett.
[89] Fentiekből következően a másodfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a munkaszerződés-kiegészítés 2. pontja alapján csak az állapítható meg, miszerint a munkáltató a jövőre nézve fizetési kötelezettséget vállalt, konkrét összeget azonban nem határoztak meg. Nem állapítható meg, hogy az ellenérték mértékét illetően a felek között konszenzus jött volna létre. A bizonyítatlanság hiánya a felperes terhére értékelendő (Pp. 164. §).
[90] A munkáltató 2017 márciusát megelőzően alanyi prémium címén, azt követően - hivatkozása szerint - versenytilalmi megállapodás ellenértékeként fizetett 80 000 forintot, az azonban nincs alátámasztva, hogy mindez a felek egybehangzó akaratnyilatkozata alapján történt. Tény az is, hogy az alperesi havi bérjuttatás mértéke nem változott. A felperesnél 2017 márciusában a Prémium Szabályzat hatályát vesztette, a munkáltatónak pedig lehetősége volt arra, hogy a továbbiakban a prémium folyósítását - ami adható juttatás volt - beszüntesse, és helyette más jogcímen (versenytilalmi ellenérték) folyósítson juttatást. Annak közös megegyezés szerinti mértékét illetően azonban nem igazolt a megállapodás a felek között a T. 2775. fejezetében foglaltak bizonyítottságának hiányában.
[91] A versenytilalmi megállapodással és a tanulmányi szerződéssel kapcsolatos munkaügyi perekben felmerült egyes kérdésekről szóló 1/2019. (V. 20.) KMK vélemény I. pont 5. alpontja szerint a felek valamely lényeges kérdésben való megállapodásának hiányában versenytilalmi megállapodás nem jön létre. Nem létező szerződésre jogot alapítani nem lehet, azaz nem keletkezik kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére, és jogosultság annak követelésére.
[92] A KMK vélemény ezen pontjához fűzött indokolás szerint "a versenytilalmi megállapodásnak kötelezően tartalmaznia kell a kikötött korlátozást és annak ellenértéke meghatározását, ennek hiányában nem érvénytelenségről, hanem nem létező szerződésről van szó, mivel a törvény szerinti kötelező tartalmi elemben nincs konszenzus. Nem létező szerződésre pedig jogot alapítani nem lehet, azaz nem keletkezik kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság annak követelésére. Ez az elv tükröződik a hosszabb ideje egységes polgári jogi ítélkezési gyakorlatban is." Fentiekből következően - bizonyítottan - az ellenértékről a felek között nem jött létre megállapodás, így a versenytilalmi kikötést nem létezőnek kell tekinteni.
[93] Alaptalanul állította a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon hivatkozott a Ptk. 6:88-6:101. §-ában foglaltakra, mivel jelen perben azok alkalmazását az Mt. 31. §-a nem teszi lehetővé. A jogerős döntés ezzel szemben a Ptk. 6:63. § (1) bekezdésére utalt, amely szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. Az Mt. 31. §-a szerint a felhívott jogszabályhely jelen eljárásban is irányadó volt, és azt helyesen alkalmazta a másodfokú bíróság.
[95] Az Mt. 27. § (3) bekezdésének és az Mt. 29. § (1) bekezdésének megsértése sem állapítható meg tekintettel arra, hogy lényeges feltételben való megállapodás hiányában nem érvénytelenségről lehet szó, hanem nem létező szerződésről, amelynek más a jogkövetkezménye. Nevezetesen, hogy arra jogot alapítani nem lehet, azaz sem jogosultságot, sem kötelezettséget ez nem keletkeztet.
[96] Nem alapos a csatlakozó felülvizsgálati kérelem azon hivatkozása, hogy a szerződés színlelt volt, az más megállapodást leplezett.
[97] Az eljáró bíróságok helyesen fejtették ki, hogy a felperes szándéka bizonyítottan (Pp. 164. §) versenytilalmi megállapodás megkötésére irányult annak érdekében, hogy munkatársai konkurenciát jelentő cégnél ne helyezkedhessenek el. Mivel a színlelt szerződésnél mindkét fél akaratának más megállapodás leplezésére kell irányulnia, jelen perben pedig a felperes esetében ez nem volt megállapítható, így a színlelt szerződés kötése sem nyert igazolást.
[98] Ugyancsak alaptalan azon csatlakozó felülvizsgálati érvelés, hogy a 80 000 forint alanyi prémium a munkabér része volt. Az alperes munkaszerződése 300 000 forint személyi alapbért rögzített, az alanyi prémium kizárólag "adható" juttatás volt. Helyes a másodfokú bíróságnak az a következtetése is, hogy nem volt jelentősége annak a körülménynek, miszerint a jogviszony megszüntetését megelőzően kapott ajánlatban a munkáltató alanyiprémium-juttatást helyezett kilátásba. Ezt az ajánlatot az alperes nem fogadta el, így a felek között megállapodás nem jött létre, ezért a csatlakozó felülvizsgálati kérelem ezen hivatkozása érdemben nem volt vizsgálható.
[99] Az alperes jelen eljárásban tett további érvelésének (ellenérték megfelelősége, kötbérmérték, visszafizetendő összeg nagysága) fentiekben kifejtettek alapján nem volt kiemelt jelentősége már a jogvita eldöntése során.
[100] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az indokolás részbeni módosításával hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv.X.10.133/2020.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.X.10.133/2020/7.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Dr. Stark Marianna bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Pribély Ügyvédi Iroda
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Takács János ügyvéd
A per tárgya: versenytilalmi díj visszafizetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Csatlakozó felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.063/2020/4.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 82.M.1074/2018/23.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.063/2020/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - 15 nap alatt - 20.000 (húszezer) forint és 5.400 (ötezer-négyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
Megállapítja, hogy a felperes viseli a 120.000 (százhúszezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az alperes terhén felmerült 70.000 (hetvenezer) forint csatlakozó felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes 2015. március 9-étől állt az alkatrész nagykereskedelemmel foglalkozó felperes alkalmazásában. Utoljára raktári betanuló csoportvezető munkakörben foglalkoztatták.[2] A munkaszerződéséhez csatolt tájékoztató a munkabér elemeit határozta meg, amely szerint a személyi alapbéren felül a munkavállaló részére a munkakezdés hónapját követő hónaptól egyéb belső szabályzat alapján béren kívüli juttatás, valamint prémium adható. 2017-ben az alperes havi bruttó személyi alapbére 300.000 forint volt.
[3] A felek 2017. március 6-án munkaszerződés-kiegészítést kötöttek versenytilalmi megállapodás érdekében. Ennek 1. pontja a versenytilalmi megállapodásra vonatkozó általános feltételeket rögzítette. A 2. pontban szabályozták, hogy a kötelezettségvállalás ellenértékeként a munkáltató a munkaviszony fennállása alatt előre ellenértéket fizet, mely "összeg a Belső Szabályzatában a T. 2775. fejezetében megállapított feltételek szerint lesz kiszámítva." A 3. pontban a felek rögzítették, hogy a versenytilalmi korlátozás időtartamát az alábbiak szerint kell kiszámítani: a munkavállaló részére a munkaviszony fennállása alatt kifizetett összes ellenérték összegének 3-szorosa osztva a munkavállaló munkaviszony megszűnésekor érvényes alapbérével. A versenytilalmi korlátozás időtartama legfeljebb 24 hónap lehet. Az 5. pont kimondta, hogy a munkavállaló a megállapodásban foglalt kötelezettségének megszegése esetén köteles a munkáltató részére kötbért fizetni, amelynek összege megegyezik a kifizetett ellenérték 2-szeresével. A 6. pont alapján a munkáltató a megállapodásban foglalt kötelezettségek megszegése esetén jogosult visszakövetelni a versenytilalmi megállapodás jogcímén a 3. pont alapján kifizetett ellenértéket, az 5. pontban meghatározott kötbért, valamint az ezt meghaladó esetleges kár megtérítését kérheti. A 8. pont külön is rögzítette, hogy a munkáltató versenytársának minősül többek között a B. Zrt.
[4] Az alperes a munkabérjegyzék alapján a személyi alapbéren felül 2015. márciusától 2017. februárjáig havi rendszerességgel 80.000 forint prémium juttatásban részesült, majd ezt követően 2017. márciusától - jogcím változás címén - versenytilalmi megállapodás díjaként havonta 80.000 forint juttatást kapott.
[5] A felperes az alperes munkaviszonyát 2017. augusztus 31-én rendes felmondással szüntette meg. Ezt követően az alperes rövid idővel a versenytársnak minősített B. Zrt-nél helyezkedett el.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes munkáltató a keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 400.000 forint versenytilalmi díj visszafizetésére, továbbá 800.000 forint kötbér viselésére. Ezen túlmenően kérte, hogy a bíróság késedelmi kamat megfizetésére is kötelezze az alperest.[7] Hivatkozása szerint a felperes a versenytilalmi megállapodásban foglalt kötelezettségeit teljesítette, a versenytilalmi díjat az alperesnek megfizette, aki ennek ellenére a munkaviszony megszüntetését követően versenytársnál helyezkedett el. A felperes jogszerűen követeli vissza az ellenérték összegét, amely 400.000 forint, továbbá a versenytilalmi megállapodás 5. pontja alapján a megállapodás megszegése esetén járó kötbért, amely 800.000 forint.
[8] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Másodlagosan - amennyiben a bíróság a kereseti kérelem jogalapját megalapozottnak találná - kérte, hogy a 800.000 forint eltúlzott mértékű kötbért a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 228. § (5) bekezdése alapján alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:186. § - 6:189. §-ai szerint 400.000 forint 10 %-ára, azaz 40.000 forintra mérsékelje.
[9] Hivatkozása szerint a munkaszerződés- kiegészítés elnevezésű okiratot nem szabad akaratából írta alá, jogellenes fenyegetéssel vették rá arra. A munkaszerződés-kiegészítés egyéb okból is semmis, különösen azért, mert az színlelt, ugyanis egy másik, az alanyi prémiumra vonatkozó megállapodást leplez.
[10] Az alperes a versenytilalmi ellenérték megfelelősége körében egyrészt arra hivatkozott, hogy a felek által megkötött munkaszerződés-kiegészítés nem határozta meg az ellenérték összegét, ezért megállapodás nem jött létre a felek között. Ezen túlmenően hivatkozott arra, hogy a versenytilalmi díjként fizetett havi 80.000 forint nem érte el az Mt. 228. § (2) bekezdésében írt minimális ellenértéket, hiszen alapbére 300.000 forint volt.
[11] Álláspontja szerint a B. Zrt-nél való elhelyezkedésével a munkáltató jogos gazdasági érdekét nem sértette vagy veszélyeztette.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélete
[12] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen az alperes részére perköltséget, valamint az államnak illetéket.[13] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az Mt. 228. §-ában foglaltakra, valamint a Kúria joggyakorlat elemző csoportjának 2017. LIIJGY.E.1. számú összefoglaló jelentésében rögzítettekre.
[14] Az alperes munkaszerződése, illetve az ahhoz csatolt tájékoztató kifejezetten csak a személyi alapbért rögzíti, míg utóbbi arról rendelkezik, hogy a munkaszerződésben foglaltak személyi alapbéren felül a munkakezdés hónapját követő hónaptól (egyéb belső szabályzat alapján) béren kívüli juttatás, valamint prémium adható a munkavállalónak. Dr. V. M. tanúként nem vitatta, hogy 2017. júliusában ő maga adott szóban ilyen jellegű ajánlatot alperesnek, mert más munkakörbe szerette volna áthelyezni, azonban a 2017. július 31-én kiadott ajánlat álláspontja szerint hibás, és nem tekinthető hivatalosnak.
[15] A tanú elmondta, hogy korábban a felperes a T.-ban - ami egy belső szabály és információ gyűjtemény - rögzítette a prémium típusokat. Utalt arra, hogy beosztásonként határozta meg, milyen ösztönző elemek alkalmazhatók, amelyek az állománytáblában rögzítettek. A vezető aktuális döntésétől függött, hogy éppen melyik prémium fajtát alkalmazta adott munkavállalónál. A felperesnél vannak olyan munkakörök, ahol az egyéni teljesítmény nem mérhető, az ilyen munkakörökben alkalmazható az úgynevezett alanyi prémium, amit a helyi vezető megítélése alapján, automatikusan számfejtettek 100 % teljesítmény esetén.
[16] A bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a prémium nem tekinthető az alperes munkabérének, ezért a munkáltató dönthetett akként is, hogy az adott hónaptól nem fizeti azt. Figyelemmel arra, hogy a felperes belső döntése értelmében 2017. márciusától nem fizetett prémiumot a munkavállalóinak, azonban versenytilalmi díj címén bizonyos összeg kifizetése megtörtént, elfogadta azon felperesi érvelést, amely szerint a 80.000 forint kifizetése vonatkozásában jogcímváltás történt, amelyre a munkáltatónak joga volt.
[17] A felperes szándéka egyértelműen versenytilalmi megállapodás megkötésére irányult, hiszen annak bevezetésére azért került sor, hogy a munkavállalók a felperestől való távozásukat követően ne a versenytársaknál helyezkedjenek el, a szerződés tehát nem volt színlelt.
[18] Miután a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felek között versenytilalmi megállapodás köttetett, és az alperes ellenértéket is kapott, a bizonyítási eljárást az ellenérték megfelelőségének vizsgálatával folytatta. E körben az Mt. 228. § (2) bekezdését tekintette irányadónak.
[19] A korábbi felperesi jogi képviselő akként nyilatkozott a perben, hogy a T. 2775. fejezete az ellenérték kiszámítására kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, a későbbi jogi képviselő azonban csatolta annak 2017. március 1-jére keltezett kivonatát. A felperes ebben a versenytilalmi ellenérték összegét az állománytáblában beosztásonként határozta meg. Ezt összevetve dr. V. M. azon kijelentésével, mely szerint a prémium összege beosztásonként az állománytáblában rögzített, megállapította, hogy a felperes a versenytilalmi díj összegére vonatkozóan nem készített új számítást. A felperes eljárása során elmulasztotta annak ellenőrzését, hogy a korábban meghatározott összeg megfelel-e az Mt. 228. § (2) bekezdésében meghatározott kötelező minimumnak, azaz az adott időszakra járó alapbér 1/3-ának.
[20] A bíróság egyetértett a felperessel abban, hogy az ellenérték meghatározása olyan módon is történhet, miszerint a munkáltató a munkaviszony fennállása alatt havi rendszerességgel folyósítja azt, és mivel ilyenkor nem látható előre a munkaviszony megszűnésének az időpontja, a munkáltató akár évekig is fizetheti ezt az összeget, túl is fizetheti a munkavállalót. Ezen körülmény azonban nem mentesíti az alól, hogy a törvény kötelező rendelkezéseinek eleget tegyen.
[21] Az elsőfokú bíróság utalt a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013.évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:114. § (1) bekezdésére, amely értelmében, ha az érvénytelenségi ok a szerződés meghatározott részét érinti, az érvénytelenség jogkövetkezményeit a szerződésnek erre a részére kell alkalmazni.
[22] A részleges érvénytelenség egy speciális eset, amelynek az a sajátossága, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeit nem a teljes szerződésre, csak a szerződés érvénytelenségi ok által érintett részére kell alkalmazni. Ha egy szerződés bizonyos része érvénytelen, az érvénytelen kikötéshez fűződő joghatás nem állhat be, ezért az érvénytelen szerződésre jogot alapítani, illetve erre hivatkozva teljesítést követelni nem lehet. A bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes személyi alapbére bruttó 300.000 forint volt, a versenytilalmi díj pedig havi 80.000 forint, azaz annak összege nem érte el a törvényi minimumot.
[23] A munkáltató megsértette tájékoztatási és együttműködési kötelezettségét (Mt. 6. §), mivel bizonyítottan nem tájékoztatta a távozó munkavállalót arról, mennyi az az időtartam, amely alatt tartózkodnia kell a versenytársnál való elhelyezkedéstől.
[24] Nem fogadta el az elsőfokú bíróság azon alperesi hivatkozást, mely szerint nem veszélyeztette az alperes gazdasági érdekeit, mivel a bizonyítékokból megállapítottan versenytársnál, a B.Zrt-nél helyezkedett el.
[25] A felek fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest másodfokú perköltség viselésére. Kimondta, hogy a felperes a fellebbezési eljárási illetéket előzetesen lerótta, így további illetékfizetési kötelezettség nem terheli.
[26] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését nem, míg az alperesét részben találta alaposnak.
[27] A másodfokú bíróság a felperes nyilatkozata, illetve a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a tényállást kiegészítette, illetve pontosította, és megállapította, hogy a felperes nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani a T. 2775. fejezetének munkaszerződés-kiegészítésekor fennálló tartalmát.
[28] Egyetértett a másodfokú bíróság az alperes álláspontjával a csatolt dokumentum hitelességét illetően. Abból nem volt megállapítható, hogy a Tudásbázis 2775. fejezete mit tartalmazott, ennek dátuma sem volt igazolt. A bizonyítási eljárás során meghallgatott dr. V. M. tanúvallomása szerint a T. tartalma folyamatosan változott, hiszen az a felperesnél használt, állandóan frissülő információs rendszer volt. Tartalmának állandó módosítása okán pedig az időbeliség megkérdőjelezhetővé vált. A bizonyítási teher alakulása folytán a felperest terhelte annak igazolása, hogy az adott dokumentum hiteles, annak tartalma valós, az a 2017. március 1-jei időpontban rögzítetteket tartalmazza. Ezt azonban a felperes hitelt érdemlően nem tudta alátámasztani.
[29] Az Mt. 228. §-ára figyelemmel a versenytilalmi megállapodás érvényességi kelléke a munkavállalót terhelő korlátozással arányos ellenérték megfizetése. Ebből pedig az is egyértelműen levezethető, hogy a nem megfelelő mértékű ellenérték kikötése vagy annak mellőzése a versenytilalmi megállapodás érvénytelenségét eredményezi.
[30] Az Mt. 31. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 6:63. § (1) bekezdése szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. Különbséget kell tenni azonban, hogy a nem megfelelő ellenérték kikötése a versenytilalmi megállapodás egészét, vagy annak csak az ellenértékre vonatkozó részét teszi semmissé. A megállapodás egészének semmissége mellett, az Mt. 29. § (1) bekezdésének alkalmazása esetén a munkavállalót nem illeti meg ellenérték, azonban szabadul az őt terhelő kötelem teljesítése alól. A részleges érvénytelenség jogkövetkezményének (Mt. 29. § (3) bekezdés) alkalmazása törvényessé teszi a versenytilalmi megállapodást az ellenérték különbözetének megítélésével.
[31] A munkáltató arra vállalt kötelezettséget, hogy a munkavállalói kötelezettség előírása fejében előre ellenértéket fizet. Azt, hogy az az ellenérték pontosan mennyi, az adott megállapodásban nem határozták meg, csupán utalás történt a T. 2775. fejezetére, mely a kiszámítás szabályait és feltételeit tartalmazza. A munkáltató azonban nem tudta kétséget kizáróan igazolni, hogy a munkaszerződés-kiegészítés aláírásakor ezen rendelkezés létezett-e. A felek megállapodásának 2. pontja tulajdonképpen csak azt rögzítette, hogy a munkáltató előre ellenértéket fizet, ennek összegét bizonyítottan nem határozták meg előre.
[32] Peradat, hogy a munkavállaló részére a munkaviszonya fennállása alatt havonta bruttó 80.000 forint megfizetése történt 2017. márciusát megelőzően alanyi prémium, azt követően pedig versenytilalmi díj jogcímén. Önmagában az a körülmény, hogy az alperes részére versenytilalmi díj címén ellenérték fizetése történt, nem pótolja azon követelményt, miszerint a szerződés létrejöttéhez szükséges a felek lényeges kérdésekben való megállapodása.
[33] A felperes a bizonyítási eljárás során nem tudta pontosan meghatározni, hogy mennyi az alperes részére fizetendő díj összege, nem tudta igazolni az ehhez megállapított feltételeket és annak kiszámítási módját sem.
[34] Nem elegendő, hogy a munkavállaló az egyéb körülményekből (bérjegyzék és a számlájára utalt összeg, valamint a korábban prémiumként járó díj) ki tudta következtetni, hogy részére a munkáltató mennyi ellenértéket fizet. A szerződés érvényességi feltétele ugyanis az, hogy ezen lényeges körülménynek magából a szerződésből kell egyértelműen és pontosan meghatározhatóan kiderülnie.
[35] Nem tartotta megfelelőnek a másodfokú bíróság a szerződés-kiegészítés 3. pontjában megfogalmazott időtartamot sem. Ebből ugyanis a szerződés megkötésekor nem volt egyértelműen megállapítható, hogy ténylegesen mennyi ideig kell a munkavállalónak a vállalt kötelezettséget megtartania, az adott magatartástól tartózkodnia.
[36] Hiányzott a munkavállalót megillető ellenérték pontos mértéke, illetve a korlátozás időtartamának konkrét és egyértelmű meghatározása, vagyis két lényeges körülmény, amely alapján a munkavállaló a kötelezettségvállalásról érdemben dönteni tud. Ez pedig a szerződés érvénytelenségét vonja maga után.
[37] A bizonyítékok köréből kirekesztett T. 2775. fejezetének kivonata maga is azt tartalmazta, hogy kilépés esetén a ténylegesen kifizetett összeg mértékéről, illetve a versenytilalmi korlátozás időszakáról a munkaügy ad tájékoztatást a munkavállaló kérésére. Ezen megfogalmazás is alátámasztja azt az érvelést, miszerint magáról a kifizetett összeg mértékéről és a versenytilalmi korlátozás időtartamáról a munkavállalót tájékoztatni kell, hiszen önmagában a szerződés- kiegészítésből az nem tűnik ki világosan.
[38] Mivel a munkaszerződés-kiegészítés 2. pontjából az ellenérték nem állapítható meg, levonható az a következtetés, hogy a felek között konszenzus az ellenérték mértékére nem jött létre. Ebből adódóan a szerződés egyik leglényegesebb eleme hiányzik, tehát olyan alaki hibában szenved, amely a részleges érvénytelenség következményével sem orvosolható. Ebben a helyzetben a versenytilalmi megállapodás egésze semmis.
[39] Amennyiben a szerződés egészének érvénytelensége áll fenn, akkor a munkavállaló részére kifizetett, és nem megfelelőnek minősített ellenértéket visszafizetni tartozik. Ez a fajta elszámolás azonban csak az eredeti állapot helyreállíthatósága mellett elfogadható, amiről a versenytilalmi megállapodás esetében nem lehet szó.
[40] Osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet azon megállapítását, miszerint az általános magatartási követelmények között meghatározott tájékoztatási és együttműködési kötelezettség megsértését jelenti, hogy az alperes sem a munkaviszony létesítésekor, sem annak megszűnésekor igazolhatóan nem kapott tájékoztatást az őt terhelő versenytilalmi kötelezettség időtartamáról, illetve az ellentételezésről.
[41] A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság és a felperes álláspontját abban a tekintetben, hogy az alperes részére alanyi prémium jogcímén juttatott összeg a személyi alapbér részének nem tekinthető. A felperesnél többféle prémium létezett, a munkavállaló munkakörének megfelelően annak fajtája, összege változhatott és lehetőség volt arra is, hogy az adott hónapban vagy hónapokban annak kifizetése ne történjen meg. Helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a munkáltatónak joga volt arra, miszerint a prémiumszabályzatot visszavonja és egy jogcímváltás alapján ezen korábbi összeget az alperes részére versenytilalmi ellenértékként fizesse.
[42] Egyetértett a másodfokú bíróság azon felperesi érveléssel, miszerint önmagából abból a tényből, hogy az alperes munkabére a versenytilalmi megállapodás megkötését követően nem emelkedett, még nem vonható le következtetés arra, hogy a munkáltató ellenértéket nem fizetett.
[43] Helyesen jutott az elsőfokú bíróság ítéletében arra a következtetésre, hogy a munkaszerződés- kiegészítés nem tekinthető színlelt szerződésnek. Az ügyvezető igazgató már korábban is szükségesnek tartotta a versenytilalmi megállapodás cégen belüli bevezetését, valamint az általa megfogalmazott e-mail is a megkötésének célját, indokoltságát rögzíti.
[44] Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben nem annak volt jelentősége, hogy a munkáltató 5 hónap alatt fizette ki a havi 80.000 forintot, hanem a törvényi megfogalmazásból eredően annak, hogy "az ellenérték a megállapodás tartamára nem lehet kevesebb, mint az azonos időszakra járó alapbér 1/3-a". Így tehát azt kellett vizsgálni, hogy a munkáltató által a munkaviszony fennállása alatt kifizetett munkabér összege a 4 hónapos időszak figyelembevételével elérte-e az alapbér 1/3-ának összegét. Ez pedig matematikailag akként vezethető le, miszerint a munkaviszony fennállása alatt kifizetett összeg 5 x 80.000 forint, vagyis 400.000 forint volt. A 4 hónapra járó alapbér összege pedig 4 x 300.000 forint, vagyis 1.200.000 forint. A 400.000 forint pedig pontosan 1/3-a az 1.200.000 forintnak, ezért az a törvényi minimum értéket eléri.
[45] Tény, hogy a felperes belső információs rendszerében a bruttó 80.000 forint 2017. márciusát követően is alanyi prémiumként volt nyilvántartva, azonban a munkavállalók részére megküldött bérjegyzékek a 2017. februári prémium helyett márciustól versenytilalmi díjat rögzítettek. A munkáltató tájékoztatási kötelezettségéből és a jogszabályi előírásokból adódóan is jelentősége volt annak, hogy a bérjegyzékeken mit tüntettek fel. Annak, hogy a felperes a belső rendszerét ezzel összhangban módosította-e, nem volt kiemelt jelentősége.
[46] Nem volt relevanciája annak a körülménynek sem, hogy az alperes részére a jogviszonya megszüntetését megelőző 1 nappal korábban adott ajánlat alanyi prémium juttatást tartalmazott. Tekintettel arra, hogy ezt az ajánlatot nem fogadta el, a felek között megállapodás nem jött létre, ezért ennek érdemi vizsgálata szükségtelen volt.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme és felülvizsgálati ellenkérelme
[47] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a másodfokú ítélet "megváltoztatását" kérte a kereseti kérelemnek való helyt adással. Másodlagosan az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta. Ezen túlmenően perköltség fizetésre is kérte kötelezni az alperest.[48] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogerős ítéletében foglaltak nem felelnek meg az Mt. 27. § (3) bekezdés és 29. § (1) bekezdés rendelkezéseinek, így a jogerős ítélet jogszabálysértő. Ezen túlmenően a rendelkezésre álló tényeket sem értékelte megfelelően a másodfokú bíróság, ítélete indokolásában a Pp. 221. § előírásának nem tett eleget, a [39.] és a [44.] pontjában foglaltak ellentmondásban állnak egymással.
[49] A másodfokú bíróság ítéletében a versenytilalmi megállapodás semmisségét állapította meg arra hivatkozva, hogy a munkaszerződés-módosítás 2. pontjából az ellenérték nem volt megállapítható. A perben azonban igazolást nyert, hogy alperes a versenytilalmi ellenértéket 2017. márciusát követően bérjegyzékkel igazoltan megkapta. Tényszerűen rögzíthető így, hogy a felperes fizetett versenytilalmi ellenértéket az alperesnek a munkaviszony fennállása alatt, mégpedig havi rendszerességgel.
[50] A munkaszerződés-kiegészítés 2. pontjában meghatározta a felperes az ellenértéket, amely összhangban áll az 1/2019. (V. 20.) KMK vélemény 5. pontjában foglaltakkal, amely szerint "A versenytilalmi megállapodásnak kötelezően tartalmazni kell a kikötött korlátozást, és annak ellenértéke meghatározását.".
[51] A megállapodás első mondatában deklarálták a felek, hogy a munkaviszony fennállása alatt előre történik az ellenérték fizetése, amely fizetési módszer megfelel a következetes ítélkezési gyakorlatnak.
[52] Az összeget a T. 2775. fejezete és az állománytábla alapján határozták meg. Az állománytáblához a felperes összes dolgozója hozzáféréssel rendelkezik, és ez olyan evidencia a munkáltatónál, amelynek kétségbe vonása fel sem merült a per során. Tény, hogy az alperes a versenytilalmi megállapodást aláírta, elfogadta, ellenértékét átvette, és az Mt. 28. § (4) bekezdésében meghatározott 6 hónapos objektív határidőben azt nem támadta.
[53] A másodfokú bíróság a [42.] pont 1. és 2. bekezdésében fejti ki a semmisséget és annak jogkövetkezményeit, amelyek ellentétesek az Mt. 27. § (3) bekezdésében és 29. § (1) bekezdésében foglaltakkal.
[54] Felperes álláspontja szerint, ha a másodfokú bíróság semmisséget állapított meg, akkor az Mt. 27. § (3) bekezdése és 29. § (1) bekezdése szerint kellett volna eljárnia, ami nem történt meg. Ezért kijelenthető, hogy a semmisség megállapításának nincs is helye, és a perbeli esetben a fentiek, illetve a per egyéb adatai alapján az ellenérték meghatározása megtörtént, azt az alperes megkapta.
[55] A másodfokú bíróság a [42.] pont 2. bekezdésében polgári jogi irányelvekre hivatkozik az érvénytelenség kapcsán annak ellenére, hogy az Mt. 31. § szerint a Ptk. 6:88. § - 6:101. §-ai nem alkalmazhatóak.
[56] A felperes álláspontja szerint a versenytilalmi megállapodás érvényes és jogszerű volt, az megfelelt az Mt. 228. §-ában foglaltaknak.
[57] A másodfokú ítélet [39.] és [44.] pontjaiban foglaltak ellentétes tartalmúak, így a döntés jogszabálysértő.
[58] Felperes fellebbezésében már részletesen kifejtette, levezette az időbeli korlátra vonatkozó álláspontját. A munkáltató azért tartotta fontosnak az időtartam meghatározás bevezetését, mivel ezáltal valósulhat meg az, hogy amennyiben a munkavállaló hosszabb ideig dolgozik felperesnél, több információval rendelkezik, értékesebb a munkáltató számára, több ellenértékben részesül, így az ellenértékkel arányos lesz a tilalmi időszak, ugyanakkor meg tud valósulni az Mt. 228. § (2) bekezdésében foglalt versenytilalmi ellenérték minimum követelménye is.
[59] Mivel a munkavállalók bérjegyzékén minden hónapban feltüntetik a versenytilalmi ellenértéket, így a munkavállalók a 3. pontban meghatározott egyszerű képlet segítésével mindenkor ki tudják számolni a tilalmi időszakot, amelynek meghatározása megfelelő.
[60] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet és csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének hatályában fenntartását kérte, annak legfeljebb indokolásbeli módosításával, a felperes perköltségben való marasztalása mellett. Másodlagosan a másodfokú ítélet "megváltoztatását" kérte, a 800.000 forintos eltúlzott mértékű kötbér 400.000 forint 10 %-ára, azaz 40.000 forintra való mérséklésével a felperes perköltségben való marasztalásával. Harmadlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta.
[61] Álláspontja szerint a másodfokú ítélet hivatkozott pontjai nem ellentétesek egymással, nem sérültek a Pp. 221. § rendelkezései, és nincs olyan logikai ellentmondás az ítéletben, amely megalapozhatna bármilyen felülmérlegelést.
[62] A felperes által megsértett jogszabályhelyként az Mt. 27. § (3) bekezdésére és 29. § (1) bekezdésére való hivatkozás sem alapos.
[63] A másodfokú bíróság az Mt. 31. §-a alapján a Ptk. 6:63. § (1), (2) bekezdésére hivatkozott, amely alkalmazható volt.
[64] A jogerős döntésből levezethető a semmisség, de akár az is, hogy a felek között a megfelelő ellenérték hiányában nem jött létre versenytilalmi megállapodás. Ahogy a Kúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiuma is megerősítette az 1/2019. (V. 20.) KMK véleményben, nem létező szerződésre jogot alapítani nem lehet, azaz nem keletkezik kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság annak követelésére. Érvényességi kellék a megfelelő ellenérték, az ellenértékben mint lényeges kérdésben való megállapodás hiányában versenytilalmi megállapodás nem jött létre.
[65] Akár semmisnek, akár létre nem jöttnek tekintendő a versenytilalmi megállapodás, a felperes keresetének megalapozatlanságát támasztja alá.
[66] A felperes többszöri bírói felhívás után sem csatolta a Tudásbázis 2775. fejezetét, jogi képviselője akként nyilatkozott, hogy nincs rendelkezés abban a versenytilalmi megállapodásra vonatkozóan. Ezt támasztotta alá Baláz Márk tanúvallomásában is.
[67] Az elsőfokú ítélet meghozatala előtti napig a felperes sem állított mást, ekkor becsatolt egy aláírás nélküli és a T. 2775 fejezetére semmiféle utalást nem tartalmazó iratot, amiről azt állította, hogy mindvégig erre hivatkozott. A hitelességet nem tudta igazolni.
[68] Ahogy a másodfokú ítélet is megállapította, az irat még azoknak a formai követelményeknek sem felelt meg, amelyeket éppen a felperes részéről dr. V. M. hiányolt egy másik perbeli dokumentumot illetően. A bizonyítatlanság hiánya a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperes terhére értékelendő.
[69] A felperes által benyújtott irat azt is tartalmazza, hogy "kilépés esetén a ténylegesen kifizetett összeg mértékéről, illetve a versenytilalmi korlátozás időszakáról a munkaügyes tájékoztatást ad a munkavállaló részére". A per során azonban bizonyítást nyert, hogy sem a felperes, sem a tanúként meghallgatott B. M. és Ő. K. esetében sem adott a munkaügy semmilyen tájékoztatást senkinek a munkaviszony megszűnésekor, sem a ténylegesen kifizetett összeg mértékéről, sem a korlátozás időtartamáról.
[70] Tévedett a másodfokú bíróság, amikor ítélete indokolásában azt állapította meg, hogy a havi 80.000 forint "alanyi prémium" nem volt része a fizetésnek.
[71] A munkaviszony létesítésekor úgy kapott pénzügyi ajánlatot az alperes, hogy a neki járó összegbe benne foglaltatott nemcsak az alapbér, hanem az "alanyi prémium" összege is.
[72] Alperes álláspontja szerint a 2017. március 6-ai okirat nem munkaszerződés-módosítás, hanem csak munkaszerződés-kiegészítés volt. A munkabér csak a munkaszerződés módosításával, közös megegyezéssel lett volna csökkenthető az akkori 300.000 forint + 80.000 forint, azaz 380.000 forint bruttó munkabérről, ilyen azonban nem történt.
[73] A felperes sem a munkaszerződés-kiegészítés megkötésekor, sem azt követően nem tájékoztatta az alperest megfelelően.
[74] A felperestől kapott havi juttatás mértéke nem nőtt a versenytilalmi ellenérték bevezetését követően, az változatlanul 380.000 forint maradt.
[75] A felperesnél a munkavállalók, a feletteseik és maga a felperes is nyilvánvalóan tudta, hogy valójában nem versenytilalmi megállapodás megkötéséről és versenytilalmi ellenérték megfizetéséről van szó, a felek akarata ténylegesen nem erre irányult. Amennyiben a megállapodás létrejöttnek lenne minősíthető, akkor az színleltség miatt semmis, különösen azért, mert az alanyi prémiumra vonatkozót leplezte (Mt. 27. § (2) bekezdés). Ilyen esetben pedig a felek megállapodását a leplezett alapján kell megítélni.
[76] Az, hogy a munkaviszony megszüntetése előtt közvetlenül a felperes úgy tett ajánlatot az alperesnek, hogy 300.000 forint bruttó alapbért és 80.000 forint alanyi prémiumot jelölt meg - és nem versenytilalmi ellenértéket -, egyértelműen azt bizonyítja, hogy ténylegesen maga sem versenytilalmi ellenértéknek, hanem "alanyi prémiumnak" tekintette a havi 80.000 forintos összeget.
[77] Amennyiben mégis azt kellene megállapítani, hogy a 80.000 forint versenytilalmi ellenérték volt, úgy annak mértéke nem érte el a törvényi minimumot, ezért az Mt. 228. § (2) bekezdésébe ütköző a kikötés.
[78] Alperes álláspontja szerint egyebekben a kötbér összege eltúlzott. Nem önszántából ment el más céghez dolgozni, a felperes mondott fel neki. Bár a munkáltató arra hivatkozással kérte a munkaszerződés-kiegészítés aláírását, hogy az fogja jelenteni a "stabilitást", és aki nem írja alá, annak megszüntetik a munkaviszonyát, az alperes hiába tett a kérésnek eleget, mégis felmondtak neki.
[79] Az alperes vitatta a felperes keresetének az összegszerűségét is. A 800.000 forint kötbér eltúlzott, ezért amennyiben a követelés jogalapja bármely okból mégis alapos lenne, és az ítélet rendelkező részét meg kellene változtatni, úgy annak 800.000 forint eltúlzott összegét a 400.000 forint 10 %-ára, azaz 40.000 forintra kérte mérsékelni utalva az Mt. 228. § (5) bekezdésében és a Ptk. 6:186. § - 6:189. §-ában rögzítettekre.
[80] A felperes az általa kifizetett 400.000 forint háromszorosát követeli a perben akként, hogy visszaköveteli a 400.000 forintot, ezen kívül pedig 800.000 forint kötbért is, ami mindenképpen eltúlzott.
A Kúria döntése és jogi indokai
[81] A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[82] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint pedig, a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
[83] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti (1/2016. (II. 15.) PK. vélemény). Ebből következően a felülvizsgálati eljárásban kizárólag azon érvelések voltak vizsgálat alá vonhatóak, amelyek fenti előírásoknak megfelelnek.
[84] A felek a Pp. 206. §-ában foglaltak megsértését nem állították, ezért a felülvizsgálati eljárásban is a jogerős ítéletben foglalt tényállás volt az irányadó.
[85] Az alperes 2015. március 9-étől fennálló jogviszonya a munkakört illetően több alkalommal módosult. A munkaszerződéshez csatolt tájékoztatás szerint személyi alapbérén felül - amit 300.000 forintban határozott meg a felperes - béren kívüli juttatás, illetve prémium volt még fizethető. Ez azonban nem volt kötelező az "adható" kitételből következően.
[86] Tény, hogy a felperes az alperes munkavállaló részére a személyi alapbérén felül - nem a munkaszerződésben vállalt kötelezettségként - hosszabb időn keresztül 80.000 forint összegben úgynevezett alanyi prémiumot folyósított.
[87] A felek 2017. március 6-án munkaszerződés-kiegészítést írtak alá. Ennek 2. pontjában rögzítették, hogy a munkáltató a munkaviszony fennállása alatt előre ellenértéket fizet, amelynek mértékét a T. 2775. fejezetében megállapítottak szerint számítanak ki. A pontos összeget számszakilag a megállapodás nem tartalmazta.
[88] Helyesen fejtette ki a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, hogy a munkáltató nem tudta ítéleti bizonyossággal igazolni, miszerint a munkaszerződés- kiegészítésében felhívott T. 2775. fejezete a megállapodás aláírásakor (2017. március 6-án) létezett, illetve hogy az mit tartalmazott. E körben a felperes az eljárás során egymásnak ellentmondó bizonyítékokat csatolt, illetve nyilatkozatokat tett.
[89] Fentiekből következően a másodfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a munkaszerződés-kiegészítés 2. pontja alapján csak az állapítható meg, miszerint a munkáltató a jövőre nézve fizetési kötelezettséget vállalt, konkrét összeget azonban nem határoztak meg. Nem állapítható meg, hogy az ellenérték mértékét illetően a felek között konszenzus jött volna létre. A bizonyítatlanság hiánya a felperes terhére értékelendő (Pp. 164. §).
[90] A munkáltató 2017. márciusát megelőzően alanyi prémium címén, azt követően - hivatkozása szerint - versenytilalmi megállapodás ellenértékeként fizetett 80.000 forintot, az azonban nincs alátámasztva, hogy mindez a felek egybehangzó akaratnyilatkozata alapján történt. Tény az is, hogy az alperesi havi bérjuttatás mértéke nem változott. A felperesnél 2017. márciusában a Prémium Szabályzat hatályát vesztette, a munkáltatónak pedig lehetősége volt arra, hogy a továbbiakban a prémium folyósítását - ami adható juttatás volt - beszüntesse, és helyette más jogcímen (versenytilalmi ellenérték) folyósítson juttatást. Annak közös megegyezés szerinti mértékét illetően azonban nem igazolt a megállapodás a felek között a T. 2775. fejezetében foglaltak bizonyítottságának hiányában.
[91] A versenytilalmi megállapodással és a tanulmányi szerződéssel kapcsolatos munkaügyi perekben felmerült egyes kérdésekről szóló 1/2019. (V. 20.) KMK vélemény I. pont 5. alpontja szerint a felek valamely lényeges kérdésben való megállapodásának hiányában versenytilalmi megállapodás nem jön létre. Nem létező szerződésre jogot alapítani nem lehet, azaz nem keletkezik kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére, és jogosultság annak követelésére.
[92] A KMK vélemény ezen pontjához fűzött indokolás szerint "a versenytilalmi megállapodásnak kötelezően tartalmaznia kell a kikötött korlátozást és annak ellenértéke meghatározását, ennek hiányában nem érvénytelenségről, hanem nem létező szerződésről van szó, mivel a törvény szerinti kötelező tartalmi elemben nincs konszenzus. Nem létező szerződésre pedig jogot alapítani nem lehet, azaz nem keletkezik kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság annak követelésére. Ez az elv tükröződik a hosszabb ideje egységes polgári jogi ítélkezési gyakorlatban is."
Fentiekből következően - bizonyítottan - az ellenértékről a felek között nem jött létre megállapodás, így a versenytilalmi kikötést nem létezőnek kell tekinteni.
[93] Alaptalanul állította a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon hivatkozott a Ptk. 6:88. § - 6:101. §-ában foglaltakra, mivel jelen perben azok alkalmazását az Mt. 31. §-a nem teszi lehetővé. A jogerős döntés ezzel szemben a Ptk. 6:63. § (1) bekezdésére utalt, amely szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. Az Mt. 31. §-a szerint a felhívott jogszabályhely jelen eljárásban is irányadó volt, és azt helyesen alkalmazta a másodfokú bíróság.
[94] A felülvizsgálati kérelemben állított Pp. 221. § megsértése sem nyert igazolást, mivel a jogerős döntés [39.] és [44.] bekezdésében foglaltak nem állnak ellentétben egymással, a bíróság pedig álláspontját részletesen kifejtette.
[95] Az Mt. 27. § (3) bekezdésének és az Mt. 29. § (1) bekezdésének megsértése sem állapítható meg tekintettel arra, hogy lényeges feltételben való megállapodás hiányában nem érvénytelenségről lehet szó, hanem nem létező szerződésről, amelynek más a jogkövetkezménye. Nevezetesen, hogy arra jogot alapítani nem lehet, azaz sem jogosultságot, sem kötelezettséget ez nem keletkeztet.
[96] Nem alapos a csatlakozó felülvizsgálati kérelem azon hivatkozása, hogy a szerződés színlelt volt, az más megállapodást leplezett.
[97] Az eljáró bíróságok helyesen fejtették ki, hogy a felperes szándéka bizonyítottan (Pp. 164. §) versenytilalmi megállapodás megkötésére irányult annak érdekében, hogy munkatársai konkurenciát jelentő cégnél ne helyezkedhessenek el. Mivel a színlelt szerződésnél mindkét fél akaratának más megállapodás leplezésére kell irányulnia, jelen perben pedig a felperes esetében ez nem volt megállapítható, így a színlelt szerződés kötése sem nyert igazolást.
[98] Ugyancsak alaptalan azon csatlakozó felülvizsgálati érvelés, hogy a 80.000 forint alanyi prémium a munkabér része volt. Az alperes munkaszerződése 300.000 forint személyi alapbért rögzített, az alanyi prémium kizárólag "adható" juttatás volt. Helyes a másodfokú bíróságnak az a következtetése is, hogy nem volt jelentősége annak a körülménynek, miszerint a jogviszony megszüntetését megelőzően kapott ajánlatban a munkáltató alanyi prémium juttatást helyezett kilátásba. Ezt az ajánlatot az alperes nem fogadta el, így a felek között megállapodás nem jött létre, ezért a csatlakozó felülvizsgálati kérelem ezen hivatkozása érdemben nem volt vizsgálható.
[99] Az alperes jelen eljárásban tett további érvelésének (ellenérték megfelelősége, kötbér mérték, visszafizetendő összeg nagysága) fentiekben kifejtettek alapján nem volt kiemelt jelentősége már a jogvita eldöntése során.
[100] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az indokolás részbeni módosításával hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
A döntés elvi tartalma
Amennyiben a felek szerződéséből nem tűnik ki, hogy egybehangzó akaratnyilatkozattal megállapodtak a versenytilalmi korlátozás ellenértékében, versenytilalmi megállapodás nem jött létre, így arra az érvénytelenség jogkövetkezményei nem irányadóak (Mt. 228. § (2) bek., 1/2019.(V. 20.) KMK. vélemény).Záró rész
[101] A túlnyomórészt pervesztes felperes a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján az alperes perköltsége fizetésére pervesztessége arányában köteles.[102] A pervesztes felperes az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-a alapján köteles a felülvizsgálati eljárás illetékét megfizetni. Mivel ennek összegét előzetesen helyes összegben lerótta, így erről már külön határozni nem kellett.
[103] A felülvizsgálati eljárásban az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme nem volt alapos, munkavállalói költségkedvezményére figyelemmel azonban a csatlakozó felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli az adott ügyben irányadó 6/1986.(VI.26) IM. rendelet 14.§-a alapján.
[104] A Kúria a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson bírálta el.
[105] Az ítélet ellen a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak.
Budapest, 2021. február 3.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró Dr. Stark Marianna s.k. bíró
(Kúria Mfv.X.10.133/2020.)