adozona.hu
BH 2021.4.118
BH 2021.4.118
Az akadálymentesítést a különböző fogyatékossági csoportok eltérő speciális szükségleteire és nem az adott fogyatékossági csoporton belül az egyes személyek saját, különleges igényére figyelemmel kell biztosítani [2003. évi CXXV. tv. (Ebktv.) 4. §, 8. §, 1998. évi XXVI. tv. (Fot.) 4. §, 7/A. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes mozgássérült, EL-GO/M típusú négykerekű mopeddel közlekedik. Az alperesnél előterjesztett kérelmében azt panaszolta, hogy a Tiszaújvárosi Járási Hivatal Kormányablaka (a továbbiakban: Kormányablak) nem akadálymentes, ezért az épületbe történő bejutás, így a Kormányablak szolgáltatásainak igénybevétele számára nem egyenlő eséllyel hozzáférhető. Sérelmezte, hogy a bejárati ajtó kifelé nyílik, illetve hogy a rámpa melletti korlátok között 1,82 méter a távolság. Az őt ért hátrányt ...
BH 2021.4.118 Az akadálymentesítést a különböző fogyatékossági csoportok eltérő speciális szükségleteire és nem az adott fogyatékossági csoporton belül az egyes személyek saját, különleges igényére figyelemmel kell biztosítani [2003. évi CXXV. tv. (Ebktv.) 4. §, 8. §, 1998. évi XXVI. tv. (Fot.) 4. §, 7/A. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes mozgássérült, EL-GO/M típusú négykerekű mopeddel közlekedik. Az alperesnél előterjesztett kérelmében azt panaszolta, hogy a Tiszaújvárosi Járási Hivatal Kormányablaka (a továbbiakban: Kormányablak) nem akadálymentes, ezért az épületbe történő bejutás, így a Kormányablak szolgáltatásainak igénybevétele számára nem egyenlő eséllyel hozzáférhető. Sérelmezte, hogy a bejárati ajtó kifelé nyílik, illetve hogy a rámpa melletti korlátok között 1,82 méter a távolság. Az őt ért hátrányt abban jelölte meg, hogy minden alkalommal befelé és kifelé menetben is mások segítségét kell igénybe vennie. Javasolta a fotocellás ajtó elhelyezését.[2] Az alperes a 2020. február 4. napján kelt EBH/HJF/43/3/2020. számú határozatával a felperes kérelmét elutasította.
[3] Jogorvoslati tájékoztatása egyebek mellett tartalmazza, hogy az elektronikus ügyintézésre kötelezett - ideértve az ügyfél jogi képviselőjét is - a kereseti kérelmet az űrlapbenyújtás-támogatási szolgáltatás igénybevételével a hatóság egyenlobanasmod.hu honlapjáról letölthető speciális formanyomtatványon (EBH k01) köteles benyújtani az Egyenlő Bánásmód Hatóság EBH Hivatali Kapuján (KRID: 101221969) keresztül.
[4] Indokolásában az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 14. § (1) bekezdés a) pontjára, 17. §-ára, 8. § g) pontjára, 4. § c) pontjára, 19. § (1) és (2) bekezdéseire, továbbá a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) 7/A. § (1) bekezdésére, 4. §-ára utalással rögzítette hogy legalábbis kétséges, miszerint a felperes oldalán valóban azonosítható, tényleges és bekövetkezett konkrét hátrány. Hangsúlyozta, hogy a felperes saját nyilatkozatából következően is tud ügyet intézni a Kormányablakban.
[5] Leszögezte, hogy az akadálymentesítési szempontból nincs konkrét jogszabályi rendelkezés a bejárati ajtó nyitásirányára vonatkozóan, de olyan sincs, ami kifejezetten fotocellás ajtó beépítését írná elő.
[6] Az eljárás alá vont nyilatkozatára utalással megállapította, hogy az akadálymentesítési munkálatok elvégzését követően rehabilitációs környezettervező szakértő megvizsgálta az épületet, majd zárónyilatkozatában aláírásával igazolta, hogy a beruházás a - komplex akadálymentesítésre részletesen kitérő - tervdokumentációnak megfelelően készült el, a megvalósult létesítményben a komplex akadálymentes használat biztosított. Érvelése szerint a szakértői vélemény felülvizsgálatára nincs lehetősége.
[7] Mindezek alapján nem volt megállapítható, hogy a Kormányablak, illetve az általa nyújtott közszolgáltatások a felperes számára nem egyenlő eséllyel hozzáférhetők.
A kereseti kérelem
[8] A felperes keresetében a határozat megváltoztatását kérte annak megállapításával, hogy a Kormányablak épülete nem alkalmas a Fot. 7/A. § (1) bekezdésében foglalt jogok biztosítására, amelyre figyelemmel kérte a megfelelő - oldalra széthúzódó, fotocellás ajtó felszerelésével történő - akadálymentesítés elvégzésére való kötelezését. Érvelése szerint a kerekesszék mozgását kifejezetten akadályozza az ajtó, a bejárat rendeltetésszerű használata nehézkes, segítség nélkül nem megoldható. Az akadálymentesítés nem éri el a célját, a Kormányablaknál történő ügyintézés során külső segítséget kell kérnie a bejutáshoz. Sérült az Ebktv. 4. §-ában foglalt egyenlő bánásmód elve és megvalósult a 8. §-ban foglalt kedvezőtlenebb bánásmód. A tervezett funkcióját be nem töltő módon akadálymentesített épület nem tekinthető akadálymentesítettnek.[9] Az alperes védiratában elsődlegesen a keresetlevél visszautasítását kérte a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 48. § (1) bekezdés l) pontjára figyelemmel. Az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: Eüsztv.) 1. § 17) pont a) alpontja, 9. § (1) bekezdés b) pontja, (5) bekezdése, 10. § b) pontja, valamint az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló 451/2016. (XII. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 7. § (1) bekezdés c) pontjaira alapozottan állította, hogy a felperesnek a keresetlevelet az űrlapbenyújtás-támogatási szolgáltatás igénybevételével a honlapjáról letölthető speciális formanyomtatványon kellett volna előterjesztenie.
[10] Érdemben a kereset elutasítását kérte a határozatban foglalt indokaira figyelemmel.
Az elsőfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság ítéletével a támadott határozatot megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte.[12] Indokolásában az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. § (1), (2) és (4) bekezdéseire, valamint 81. § (1) bekezdésére utalással megállapította, hogy az alperes a szükséges és elégséges mértékben nem tett eleget a tényállásfeltárási és indokolási kötelezettségének. A határozatból nem állapítható meg, hogy milyen bizonyítékokat szerzett be és értékelt a körben, hogy azok alapján a felperes által hivatkozott hátrány tényleges bekövetkeztével kapcsolatban megállapításokat tegyen. Nem tért ki arra, hogy milyen bizonyítékokat értékelt, figyelemmel arra is, hogy a felperes fényképfelvételeket csatolt a Kormányablak bejáratáról.
[13] Az alperesnek vizsgálnia kellett volna, hogy a Kormányablak a felperes számára, az állapotának megfelelő önállósággal valójában megközelíthető, bejárható, veszélyhelyzetben biztonsággal elhagyható-e, pontosan azért, mert a felperes a kérelmében ennek az ellenkezőjét állította. Ehelyett megelégedett annak valószínűsítésével, hogy a felperes tudott ügyet intézni a Kormányablakban, az állapotának megfelelő önállósággal való használat kérdésére azonban egyáltalán nem tér ki.
[14] Mindezek alapján a határozat érdemi vizsgálatra alkalmatlan.
[15] A megismételt eljárásra nézve előírta a felperes által benyújtott bizonyítékok megfelelő értékelését, a releváns tényállási elemek tisztázását, és a határozat olyan indokolását, amely a következtetések okszerűségét, a döntés megalapozottágát kellően alátámasztja.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[16] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte.[17] Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a jogi képviselővel eljáró felperes nem az elektronikus ügyintézést biztosító, általa közzétett tájékoztatásban foglaltaknak megfelelő elektronikus úton, vagyis nem az Eüsztv. 10. § b) pontjában foglaltak szerint nyújtotta be a keresetlevelét. Az ügy érdemére kiható jogszabálysértés, hogy ennek ellenére az elsőfokú bíróság a keresetlevelet nem utasította vissza és ítéletében ezt semmivel nem indokolta, erre a kérdésre egyáltalán nem is tért ki. Ezzel sérült a Kp. 45. § (1) bekezdés c) pontja, valamint a 48. § (1) bekezdés l) pontja.
[18] Másodlagos kérelme szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Kp. 78. § (1) bekezdésére tekintettel alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. §-át, a Kp. 78. § (2) bekezdését, valamint az Ebktv. 14. § (1) bekezdés a) pontját. Annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy a Kormányablak megsértette-e felperessel szemben az egyenlő bánásmód követelményét, feltárta a szükséges tényeket, azokat értékelte, a határozat mindezeket magában foglaló részletes indokolást tartalmaz.
[19] Kiemelte, hogy a döntését megalapozó egyik tény, miszerint a létesítmény megfelel a komplex akadálymentesség jogszabályi kritériumainak, a közigazgatási eljárásban rendelkezésre álló szakértői nyilatkozat tanúsította, emellett tény, hogy a felperes minden esetben be tudott jutni a Kormányablakba, ott megkapta a szükséges segítséget. A Kormányablak azzal hogy az adott épület felújítása során teljesítette a komplex akadálymentesítés jogszabályokban rögzített kritériumait, és emellett szükség szerint segítséget nyújtott a felperesnek, eleget tett a Fot. 7/A. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének, és ezáltal megfelelt az egyenlő bánásmód követelményének is.
[20] Kifejtette, hogy az akadálymentesítés szempontjából nincs a bejárati ajtó nyitására vonatkozó konkrét jogszabályi előírás. A kerekesszék és az elektromos moped nem szinonimák, egymásnak nem megfeleltethető eszközök. A vonatkozó építésügyi szabályok a kerekesszékkel történő megközelítéssel kapcsolatban tesznek előírásokat, az elektromos mopeddel való közlekedés lehetőségének biztosításáról nem rendelkeznek.
[21] Érvelése szerint nem azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes az általa használt mopeddel be tudott-e segítség nélkül jutni a Kormányablakba, és ha nem akkor ennek mi volt az oka. A komplex akadálymentesség kritériumainak való megfelelés ugyanis nem egy adott személy, így nem a felperes különböző egyéni igényeinek, illetve szükségleteinek megfelelést jelenti, és az nem azonos az elsőfokú ítéletben hivatkozott Fot. 4. § h) pont ha) alpontjában foglalt előírásnak való megfeleléssel sem.
[22] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta, annak helyes indokaira figyelemmel. Állította, hogy az alperes elsődleges kérelme pusztán formai kifogást tartalmaz. Az ügy érdemét illetően hangsúlyozta, hogy az esélyegyenlőség akkor valósul meg, ha a fogyatékkal élő személy saját képességeihez és állapotához mérten segítség nélkül tud közlekedni. A segítséggel történő bejutás nem felel meg az esélyegyenlőség szabályainak. Az ellenkező érvelés elfogadása elvezethetne odáig, hogy nincs is szükség akadálymentesítésre, mert önmagában az is esélyegyenlőségnek minősül, ha a fogyatékkal élő egyáltalán be tud jutni a hivatalba, függetlenül a nehézségek és az ehhez nyújtandó segítség mértékétől.
A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A felülvizsgálati kérelem alapos.[24] A Kp. 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[25] A Kúria szerint az elsőfokú bíróság egyrészt megsértette az elsőfokú eljárás lényeges szabályát, másrészt téves jogértelmezésre alapította ítéletét.
[26] A Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontja szerint a bíróság a keresetlevelet visszautasítja, ha a beadványok elektronikus előterjesztésére köteles felperes, vagy a jogi képviselő a keresetlevelet nem elektronikus úton, vagy elektronikus úton, de nem a jogszabályban meghatározott módon terjeszti elő.
[27] A Kp. 81. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a bíróság az eljárást bármely szakaszában megszünteti, ha a 48. § (1) bekezdés a)-i) pontjai alapján a keresetlevél visszautasításának lett volna helye.
[28] A Kp. 45. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a bíróságnak hivatalból vizsgálnia kell, hogy nincs-e helye a keresetlevél visszautasításának.
[29] Az elsőfokú bíróság az eljárás lényeges szabályát szegte meg azzal, hogy annak ellenére nem vizsgálta hivatalból a keresetlevél visszautasításának kérdését, hogy az alperes védiratában erre kifejezetten hivatkozott. Észlelnie kellett volna, hogy a felperes az Eüsztv. és a Vhr. alperes által hivatkozott rendelkezéseibe ütközően, a határozat kifejezett és egyértelmű jogorvoslati tájékoztatása ellenére a keresetlevelét nem az alperes által erre a célra rendszeresített elektronikus űrlapon nyújtotta be. Erre figyelemmel a keresetlevél visszautasításának lett volna helye.
[30] A lényeges eljárási szabályszegés azonban az ügy érdemére nem hatott ki, a keresetlevél nem a jogszabályban meghatározott módon történő előterjesztésének jogkövetkezménye a per jelen szakaszában már nem vonható le. Abban az esetben ugyanis, ha a bíróság a keresetlevelet nyomban nem utasítja vissza, bár annak helye volna, akkor a Kp. 81. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az eljárást meg kell szüntetni. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a visszautasítási ok a Kp. 48. § (1) bekezdés a)-i) pontjai által meghatározott körbe tartozik. Jelen esetben a visszautasításnak a 48. § (1) bekezdés l) pontja alapján lett volna helye, így emiatt az eljárás nem szüntethető meg. Ennek az az oka, hogy ha a keresetlevelet a bíróság befogadta, annak tartalma ismeretében a kereset érdemben elbírálható, akkor utóbb, a per érdemi szakaszában már ne lehessen pusztán formai okokra hivatkozással érdemi döntés nélkül befejezni az ügyet.
[31] Mindezek okán az elsőfokú eljárás lényeges szabályának megsértése nem alapozta meg az ítélet hatályon kívül helyezését.
[32] Az Ebktv. 4. § c) pontja értelmében az egyenlő bánásmód követelményét a hatósági jogkört gyakorló szervezetek kötelesek megtartani.
[33] Az Ebktv. 8. § g) pontja szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt fogyatékossága miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne.
[34] A Fot. 7/A. § (1) bekezdése szerint a fogyatékos személy számára - figyelembe véve a különböző fogyatékossági csoportok eltérő speciális szükségleteit - biztosítani kell a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférést.
[35] A Fot. 4. § h) pont ha) alpontja alapján a szolgáltatás egyenlő eséllyel hozzáférhető akkor, ha igénybevétele - az igénybe vevő állapotának megfelelő önállósággal - mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára akadálymentes, kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető.
[36] A Fot. 4. § h) pont hb) alpontja szerint az épület egyenlő eséllyel hozzáférhető, ha mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára megközelíthető, a nyilvánosság számára nyitva álló része bejárható, vészhelyzetben biztonsággal elhagyható, valamint az épületben a tárgyak, berendezések mindenki számára rendeltetésszerűen használhatók.
[37] A kiemelt jogszabályi rendelkezésekből látható, hogy a hatósági jogkört gyakorló szervezetek, így a kormányablakok kötelesek az egyenlő bánásmód követelményét megtartani, nem alkalmazhatnak hátrányos megkülönböztetést a fogyatékossággal élő személyekkel szemben. Azt, hogy a fogyatékosággal élő személyek esélyegyenlőségét miként kell biztosítani, a Fot. rendelkezései részletezik. Fontos hangsúlyozni, hogy a Fot. 7/A. § (1) bekezdése nem az egyes, különféle fogyatékkal élő emberek egyéni szükségleteinek, hanem meghatározott fogyatékossági csoportok - az adott csoportra jellemző, sajátos - igényeinek biztosítását írja elő. Az eltérő speciális szükségletet tehát nem az adott fogyatékossági csoporton belül, a hasonló fogyatékosággal élők között tovább differenciálva kell megteremteni, hanem az egyes fogyatékossági csoportok között kell különbséget tenni, és az adott csoport különleges igényét kell biztosítani.
[38] A leggyakoribb fogyatékossági csoportokat a Fot. 4. §-a sorolja fel. Ez alapján fogyatékossági csoportnak minősül a mozgási funkcióban sérült ember.
[39] A Kormányablaknak mint az egyenlő bánásmód megtatására köteles hatóságnak az esélyegyenlőséget a mozgássérült fogyatékossági csoport részére (is) kell biztosítania, amely csoportnak nyilvánvalóan más szükségletei vannak, mint a látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek csoportjainak.
[40] Elkerülte az elsőfokú bíróság figyelmét, hogy sem az Ebktv., sem a Fot. nem azt írta elő, hogy valamennyi, különböző fogyatékosággal élő személy egyéni, speciális igényét ki kell elégíteniük a hatóságoknak, e törvények alapulvételével a különböző fogyatékossági csoportok, az adott csoport eltérő speciális szükségletét kell biztosítaniuk. Téves jogértelmezése vezetett ahhoz, hogy a felperes egyéni körülményeire, az általa használt elektromos mopeddel való közlekedésből fakadó különleges igénynek való megfelelés vizsgálatát hiányolta az alperes eljárásából. Helyes jogértelmezés mentén az alperesnek a tényállást abban a körben kellett felderítenie, arra nézve kellett a bizonyítékokat feltárnia, hogy annak a fogyatékossági csoportnak, amelyhez a felperes is tartozik, biztosította-e a Kormányablak az esélyegyenlőséget.
[41] Az alperes a tényállást e körben megfelelően feltárta, a bizonyítékokat beszerezte, helytállóan értékelte, határozata indokolásából mindez egyértelműen megállapítható. Az alperes rögzítette, hogy az akadálymentesítéssel kapcsolatos jogszabályok a bejárati ajtó nyitásirányára vonatkozóan rendelkezést nem tartalmaznak, ilyenre a felperes sem hivatkozott. Azt is levezette, hogy az eljárás során csatolt dokumentumok, így különösen a Kormányablak átalakítását követően készült szakértői zárónyilatkozat szerint a megvalósult létesítmény teljesíti a jogszabályban előírt követelményeket, abban a komplex akadálymentes használat biztosított. E bizonyítékra alapítottan helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a Kormányablak eleget tett az esélyegyenlőség biztosításával kapcsolatos követelményeknek.
[42] A Kúria az alperessel egyezően hangsúlyozza, hogy a kerekesszék és az elektromos moped nem azonos eszközök, méretükben, teljesítményükben és más egyéb fontos tulajdonságukban is jelentősen eltérnek egymástól. A mozgási funkcióban sérült emberek általános gyógyászati segédeszköze a kerekesszék. A vonatkozó építésügyi szabályok értelmében az akadálymentesítést úgy kell megvalósítani, hogy a sérült ember kerekesszékkel tudjon közlekedni. Önmagában az, hogy a felperes mopeddel közlekedik, nem jelenti azt, hogy az esélyegyenlőséget, illetve az akadálymentesítést a moped méreteihez, és ne az általános kerekesszék méreteihez kellene igazítani. A felperes pedig azt nem állította, de - a rehabilitációs környezettervező szakértő véleményével szemben - nem is bizonyította, hogy a Kormányablak akadálymentesítése a kerekesszékkel való közlekedés feltételeinek sem felel meg.
[43] A fentiek alapján a közvetlen hátrányos megkülönböztetés nem valósult meg, az egyenlő bánásmód követelménye nem sérült, hiszen a felperes végső soron még az általa használt mopeddel is, a Kormányablak segítsége révén el tudta intézni hatósági ügyét.
[44] A Kúria szerint az alperes határozata érdemi vizsgálatra alkalmas volt, az az Ebktv. és a Fot. releváns rendelkezéseinek helyes értelmezése mentén tartalmazza a felperes kérelme elbírálásához szükséges tényállást, rögzíti a döntés alapjául elfogadott okirati bizonyítékot, a rehabilitációs környezettervező szakértő zárónyilatkozatát, levezeti az elutasítás indokait, mindezzel eleget tett a tényfeltárási és indokolási kötelezettségének. Nem kifogásolható hogy külön nem nevesítette a felperes által készített fényképfelvételeket, hiszen sem a bejárati ajtó működése, sem annak méretei nem voltak vitatottak, azonban különösebb relevanciával nem bírtak. Mindezért az elsőfokú bíróság a Kp. 89. § (1) bekezdésébe ütközően semmisítette meg a jogszerű határozatot és kötelezte az alperest új eljárásra.
[45] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdése és a 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó 109. § (2) bekezdése szerint a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a keresetet elutasította.
(Kúria Kfv.III.37.697/2020)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.III.37.697/2020/5.
A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Vitál-Eigner Beáta előadó bíró, Dr. Sugár Tamás bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Makó András ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Gregor Katalin kamarai jogtanácsos
A per tárgya: egyenlő bánásmód ügyben indult közigazgatási jogvita
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: alperes
A felülvizsgálati kérelem száma: 10.
Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Fővárosi Törvényszék 2020. június 23. napján hozott 105.K.701.139/2020/9. számú ítélete.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 105.K.701.139/2020/9. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a keresetet elutasítja.Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 70.000.- (hetvenezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 30.000.- (harmincezer) forint kereseti és 70.000.- (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes mozgássérült, EL-GO/M típusú négykerekű mopeddel közlekedik. Az alperesnél előterjesztett kérelmében azt panaszolta, hogy a Tiszaújvárosi Járási Hivatal Kormányablaka (a továbbiakban: Kormányablak) nem akadálymentes, ezért az épületbe történő bejutás, így a Kormányablak szolgáltatásainak igénybevétele számára nem egyenlő eséllyel hozzáférhető. Sérelmezte, hogy a bejárati ajtó kifelé nyílik, illetve hogy a rámpa melletti korlátok között 1,82 méter a távolság. Az őt ért hátrányt abban jelölte meg, hogy minden alkalommal befelé és kifelé menetben is mások segítségét kell igénybe vennie. Javasolta a fotocellás ajtó elhelyezését.[2] Az alperes a 2020. február 4. napján kelt EBH/HJF/43/3/2020. számú határozatával a felperes kérelmét elutasította.
[3] Jogorvoslati tájékoztatása egyebek mellett tartalmazza, hogy az elektronikus ügyintézésre kötelezett - ideértve az ügyfél jogi képviselőjét is - a kereseti kérelmet az űrlapbenyújtás-támogatási szolgáltatás igénybevételével a hatóság egyenlobanasmod.hu honlapjáról letölthető speciális formanyomtatványon (EBH k01) köteles benyújtani az Egyenlő Bánásmód Hatóság EBH Hivatali Kapuján (KRID: 101221969) keresztül.
[4] Indokolásában az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 14. § (1) bekezdés a) pontjára, 17. §-ára, 8. § g) pontjára, 4. § c) pontjára, 19. § (1) és (2) bekezdéseire, továbbá a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) 7/A. § (1) bekezdésére, 4. § -ára utalással rögzítette hogy legalábbis kétséges, miszerint a felperes oldalán valóban azonosítható, tényleges és bekövetkezett konkrét hátrány. Hangsúlyozta, hogy a felperes saját nyilatkozatából következően is tud ügyet intézni a Kormányablakban.
[5] Leszögezte, hogy az akadálymentesítési szempontból nincs konkrét jogszabályi rendelkezés a bejárati ajtó nyitásirányára vonatkozóan, de olyan sincs, ami kifejezetten fotocellás ajtó beépítését írná elő.
[6] Az eljárás alá vont nyilatkozatára utalással megállapította, hogy az akadálymentesítési munkálatok elvégzését követően rehabilitációs környezettervező szakértő megvizsgálta az épületet, majd zárónyilatkozatában aláírásával igazolta, hogy a beruházás a - komplex akadálymentesítésre részletesen kitérő - tervdokumentációnak megfelelően készült el, a megvalósult létesítményben a komplex akadálymentes használat biztosított. Érvelése szerint a szakértői vélemény felülvizsgálatára nincs lehetősége.
[7] Mindezek alapján nem volt megállapítható, hogy a Kormányablak, illetve az általa nyújtott közszolgáltatások a felperes számára nem egyenlő eséllyel hozzáférhetők.
A kereseti kérelem
[8] A felperes keresetében a határozat megváltoztatását kérte annak megállapításával, hogy a Kormányablak épülete nem alkalmas a Fot. 7/A. § (1) bekezdésében foglalt jogok biztosítására, amelyre figyelemmel kérte a megfelelő - oldalra széthúzódó, fotocellás ajtó felszerelésével történő - akadálymentesítés elvégzésére való kötelezését. Érvelése szerint a kerekesszék mozgását kifejezetten akadályozza az ajtó, a bejárat rendeltetésszerű használata nehézkes, segítség nélkül nem megoldható. Az akadálymentesítés nem éri el a célját, a Kormányablaknál történő ügyintézés során külső segítséget kell kérnie a bejutáshoz. Sérült az Ebktv. 4. §-ában foglalt egyenlő bánásmód elve és megvalósult a 8. §-ban foglalt kedvezőtlenebb bánásmód. A tervezett funkcióját be nem töltő módon akadálymentesített épület nem tekinthető akadálymentesítettnek.[9] Az alperes védiratában elsődlegesen a keresetlevél visszautasítását kérte a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 48. § (1) bekezdés l) pontjára figyelemmel. Az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: Eüsztv.) 1. § 17) pont a) pontja, 9. § (1) bekezdés b) pontja, (5) bekezdése, 10. § b) pontja, valamint az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló 451/2016. (XII.19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 7. § (1) bekezdés c) pontjaira alapozottan állította, hogy a felperesnek a keresetlevelet az űrlapbenyújtás-támogatási szolgáltatás igénybevételével a honlapjáról letölthető speciális formanyomtatványon kellett volna előterjesztenie.
[10] Érdemben a kereset elutasítását kérte a határozatban foglalt indokaira figyelemmel.
Az elsőfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság ítéletével a támadott határozatot megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte.[12] Indokolásában az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. § (1), (2) és (4) bekezdéseire, valamint 81. § (1) bekezdésére utalással megállapította, hogy az alperes a szükséges és elégséges mértékben nem tett eleget a tényállás feltárási és indokolási kötelezettségének. A határozatból nem állapítható meg, hogy milyen bizonyítékokat szerzett be és értékelt a körben, hogy azok alapján a felperes által hivatkozott hátrány tényleges bekövetkeztével kapcsolatban megállapításokat tegyen. Nem tért ki arra, hogy milyen bizonyítékokat értékelt, figyelemmel arra is, hogy a felperes fényképfelvételeket csatolt a Kormányablak bejáratáról.
[13] Az alperesnek vizsgálnia kellett volna, hogy a Kormányablak a felperes számára, az állapotának megfelelő önállósággal valójában megközelíthető, bejárható, veszélyhelyzetben biztonsággal elhagyható-e, pontosan azért, mert a felperes a kérelmében ennek az ellenkezőjét állította. Ehelyett megelégedett annak valószínűsítésével, hogy a felperes tudott ügyet intézni a Kormányablakban, az állapotának megfelelő önállósággal való használat kérdésére azonban egyáltalán nem tér ki.
[14] Mindezek alapján a határozat érdemi vizsgálatra alkalmatlan.
[15] A megismételt eljárásra nézve előírta a felperes által benyújtott bizonyítékok megfelelő értékelését, a releváns tényállási elemek tisztázását, és a határozat olyan indokolását, amely a következtetések okszerűségét, a döntés megalapozottágát kellően alátámasztja.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[16] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte.[17] Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a jogi képviselővel eljáró felperes nem az elektronikus ügyintézést biztosító, általa közzétett tájékoztatásban foglaltaknak megfelelő elektronikus úton, vagyis nem az Eüsztv. 10. § b) pontjában foglaltak szerint nyújtotta be a keresetlevelét. Az ügy érdemére kiható jogszabálysértés, hogy ennek ellenére az elsőfokú bíróság a keresetlevelet nem utasította vissza és ítéletében ezt semmivel nem indokolta, erre a kérdésre egyáltalán nem is tért ki. Ezzel sérült a Kp. 45. § (1) bekezdés c) pontja, valamint a 48. § (1) bekezdés l) pontja.
[18] Másodlagos kérelme szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Kp. 78. § (1) bekezdésére tekintettel alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. § -át, a Kp. 78. § (2) bekezdését, valamint az Ebktv. 14. § (1) bekezdés a) pontját. Annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy a Kormányablak megsértette-e felperessel szemben az egyenlő bánásmód követelményét, feltárta a szükséges tényeket, azokat értékelte, a határozat mindezeket magában foglaló részletes indokolást tartalmaz.
[19] Kiemelte, hogy a döntését megalapozó egyik tény, miszerint a létesítmény megfelel a komplex akadálymentesség jogszabályi kritériumainak, a közigazgatási eljárásban rendelkezésre álló szakértői nyilatkozat tanúsította, emellett tény, hogy a felperes minden esetben be tudott jutni a Kormányablakba, ott megkapta a szükséges segítséget. A Kormányablak azzal hogy az adott épület felújítása során teljesítette a komplex akadálymentesítés jogszabályokban rögzített kritériumait, és emellett szükség szerint segítséget nyújtott a felperesnek, eleget tett a Fot.7/A. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének, és ezáltal megfelelt az egyenlő bánásmód követelményének is.
[20] Kifejtette, hogy az akadálymentesítés szempontjából nincs a bejárati ajtó nyitására vonatkozó konkrét jogszabályi előírás. A kerekesszék és az elektromos moped nem szinonimák, egymásnak nem megfeleltethető eszközök. A vonatkozó építésügyi szabályok a kerekesszékkel történő megközelítéssel kapcsolatban tesznek előírásokat, az elektromos mopeddel való közlekedés lehetőségének biztosításáról nem rendelkeznek.
[21] Érvelése szerint nem azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes az általa használt mopeddel be tudott-e segítség nélkül jutni a Kormányablakba, és ha nem akkor ennek mi volt az oka. A komplex akadálymentesség kritériumainak való megfelelés ugyanis nem egy adott személy, így nem a felperes különböző egyéni igényeinek, illetve szükségleteinek megfelelést jelenti, és az nem azonos az elsőfokú ítéletben hivatkozott Fot. 4. § h) pont ha) alpontjában foglalt előírásnak való megfeleléssel sem.
[22] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta, annak helyes indokaira figyelemmel. Állította, hogy az alperes elsődleges kérelme pusztán formai kifogást tartalmaz. Az ügy érdemét illetően hangsúlyozta, hogy az esélyegyenlőség akkor valósul meg, ha a fogyatékkal élő személy saját képességeihez és állapotához mérten segítség nélkül tud közlekedni. A segítséggel történő bejutás nem felel meg az esélyegyenlőség szabályainak. Az ellenkező érvelés elfogadása elvezethetne odáig, hogy nincs is szükség akadálymentesítésre, mert önmagában az is esélyegyenlőségnek minősül, ha a fogyatékkal élő egyáltalán be tud jutni a hivatalba, függetlenül a nehézségek és az ehhez nyújtandó segítség mértékétől.
A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A felülvizsgálati kérelem alapos.[24] A Kp. 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[25] A Kúria szerint az elsőfokú bíróság egyrészt megsértette az elsőfokú eljárás lényeges szabályát, másrészt téves jogértelmezésre alapította ítéletét.
[26] A Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontja szerint a bíróság a keresetlevelet visszautasítja, ha a beadványok elektronikus előterjesztésére köteles felperes, vagy a jogi képviselő a keresetlevelet nem elektronikus úton, vagy elektronikus úton, de nem a jogszabályban meghatározott módon terjeszti elő.
[27] A Kp. 81. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a bíróság az eljárást bármely szakaszában megszünteti, ha a 48. § (1) bekezdés a-i) pontja alapján a keresetlevél visszautasításának lett volna helye.
[28] A Kp. 45. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a bíróságnak hivatalból vizsgálnia kell, hogy nincs-e helye a keresetlevél visszautasításának.
[29] Az elsőfokú bíróság az eljárás lényeges szabályát szegte meg azzal, hogy annak ellenére nem vizsgálta hivatalból a keresetlevél visszautasításának kérdését, hogy az alperes védiratában erre kifejezetten hivatkozott. Észlelnie kellett volna, hogy a felperes az Eüsztv. és a Vhr. alperes által hivatkozott rendelkezéseibe ütközően, a határozat kifejezett és egyértelmű jogorvoslati tájékoztatása ellenére a keresetlevelét nem az alperes által erre a célra rendszeresített elektronikus űrlapon nyújtotta be. Erre figyelemmel a keresetlevél visszautasításának lett volna helye.
[30] A lényeges eljárási szabályszegés azonban az ügy érdemére nem hatott ki, a keresetlevél nem a jogszabályban meghatározott módon történő előterjesztésének jogkövetkezménye a per jelen szakaszában már nem vonható le. Abban az esetben ugyanis, ha a bíróság a keresetlevelet nyomban nem utasítja vissza, bár annak helye volna, akkor a Kp. 81. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az eljárást meg kell szüntetni. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a visszautasítási ok a Kp. 48. § (1) bekezdés a-i) pontjai által meghatározott körbe tartozik. Jelen esetben a visszautasításnak a 48. § (1) bekezdés l) pontja alapján lett volna helye, így emiatt az eljárás nem szüntethető meg. Ennek az az oka, hogy ha a keresetlevelet a bíróság befogadta, annak tartalma ismeretében a kereset érdemben elbírálható, akkor utóbb, a per érdemi szakaszában már ne lehessen pusztán formai okokra hivatkozással érdemi döntés nélkül befejezni az ügyet.
[31] Mindezek okán az elsőfokú eljárás lényeges szabályának megsértése nem alapozta meg az ítélet hatályon kívül helyezését.
[32] Az Ebktv. 4. § c) pontja értelmében az egyenlő bánásmód követelményét a hatósági jogkört gyakorló szervezetek kötelesek megtartani.
[33] Az Ebktv. 8. § g) pontja szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt fogyatékossága miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy, vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne.
[34] Az Fot. 7/A. § (1) bekezdése szerint a fogyatékos személy számára - figyelembe véve a különböző fogyatékossági csoportok eltérő speciális szükségleteit - biztosítani kell a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférést.
[35] Az Fot. 4. § h) pont ha) alpontja alapján a szolgáltatás egyenlő eséllyel hozzáférhető akkor, ha igénybevétele - az igénybe vevő állapotának megfelelő önállósággal - mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára akadálymentes, kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető.
[36] A Fot. 4. § h) pont hb) alpontja szerint az épület egyenlő eséllyel hozzáférhető, ha mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára megközelíthető, a nyilvánosság számára nyitva álló része bejárható, vészhelyzetben biztonsággal elhagyható, valamint az épületben a tárgyak, berendezések mindenki számára rendeltetésszerűen használhatók.
[37] A kiemelt jogszabályi rendelkezésekből látható, hogy a hatósági jogkört gyakorló szervezetek, így a kormányablakok kötelesek az egyenlő bánásmód követelményét megtartani, nem alkalmazhatnak hátrányos megkülönböztetést a fogyatékossággal élő személyekkel szemben. Azt, hogy a fogyatékosággal élő személyek esélyegyenlőségét miként kell biztosítani, a Fot. rendelkezései részletezik. Fontos hangsúlyozni, hogy a Fot. 7/A. § (1) bekezdése nem az egyes, különféle fogyatékkal élő emberek egyéni szükségleteinek, hanem meghatározott fogyatékossági csoportok - az adott csoportra jellemző, sajátos - igényeinek biztosítását írja elő. Az eltérő speciális szükségletet tehát nem az adott fogyatékossági csoporton belül, a hasonló fogyatékosággal élők között tovább differenciálva kell megteremteni, hanem az egyes fogyatékossági csoportok között kell különbséget tenni, és az adott csoport különleges igényét kell biztosítani.
[38] A leggyakoribb fogyatékossági csoportokat a Fot. 4. §-a sorolja fel. Ez alapján fogyatékossági csoportnak minősül a mozgási funkcióban sérült ember.
[39] A Kormányablaknak, mint az egyenlő bánásmód megtatására köteles hatóságnak az esélyegyenlőséget a mozgássérült fogyatékossági csoport részére (is) kell biztosítania, amely csoportnak nyilvánvalóan más szükségletei vannak, mint a látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek csoportjainak.
[40] Elkerülte az elsőfokú bíróság figyelmét, hogy sem az Ebktv., sem a Fot. nem azt írta elő, hogy valamennyi, különböző fogyatékosággal élő személy egyéni, speciális igényét ki kell elégíteniük a hatóságoknak, e törvények alapulvételével a különböző fogyatékossági csoportok, az adott csoport eltérő speciális szükségletét kell biztosítaniuk. Téves jogértelmezése vezetett ahhoz, hogy a felperes egyéni körülményeire, az általa használt elektromos mopeddel való közlekedésből fakadó különleges igénynek való megfelelés vizsgálatát hiányolta az alperes eljárásából. Helyes jogértelmezés mentén az alperesnek a tényállást abban a körben kellett felderítenie, arra nézve kellett a bizonyítékokat feltárnia, hogy annak a fogyatékossági csoportnak, amelyhez a felperes is tartozik, biztosította-e a Kormányablak az esélyegyenlőséget.
[41] Az alperes a tényállást e körben megfelelően feltárta, a bizonyítékokat beszerezte, helytállóan értékelte, határozata indokolásából mindez egyértelműen megállapítható. Az alperes rögzítette, hogy az akadálymentesítéssel kapcsolatos jogszabályok a bejárati ajtó nyitásirányára vonatkozóan rendelkezést nem tartalmaznak, ilyenre a felperes sem hivatkozott. Azt is levezette, hogy az eljárás során csatolt dokumentumok, így különösen a Kormányablak átalakítását követően készült szakértői zárónyilatkozat szerint a megvalósult létesítmény teljesíti a jogszabályban előírt követelményeket, abban a komplex akadálymentes használat biztosított. E bizonyítékra alapítottan helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a Kormányablak eleget tett az esélyegyenlőség biztosításával kapcsolatos követelményeknek.
[42] A Kúria az alperessel egyezően hangsúlyozza, hogy a kerekesszék és az elektromos moped nem azonos eszközök, méretükben, teljesítményükben és más egyéb fontos tulajdonságukban is jelentősen eltérnek egymástól. A mozgási funkcióban sérült emberek általános gyógyászati segédeszköze a kerekesszék. A vonatkozó építésügyi szabályok értelmében az akadálymentesítést úgy kell megvalósítani, hogy a sérült ember kerekesszékkel tudjon közlekedni. Önmagában az, hogy a felperes mopeddel közlekedik, nem jelenti azt, hogy az esélyegyenlőséget, illetve az akadálymentesítést a moped méreteihez, és ne az általános kerekesszék méreteihez kellene igazítani. A felperes pedig azt nem állította, de - a rehabilitációs környezettervező szakértő véleményével szemben - nem is bizonyította, hogy a Kormányablak akadálymentesítése a kerekesszékkel való közlekedés feltételeinek sem felel meg.
[43] A fentiek alapján a közvetlen hátrányos megkülönböztetés nem valósult meg, az egyenlő bánásmód követelménye nem sérült, hiszen a felperes végső soron még az általa használt mopeddel is, a Kormányablak segítsége révén el tudta intézni hatósági ügyét.
[44] A Kúria szerint az alperes határozata érdemi vizsgálatra alkalmas volt, az az Ebktv. és a Fot. releváns rendelkezéseinek helyes értelmezése mentén tartalmazza a felperes kérelme elbírálásához szükséges tényállást, rögzíti a döntés alapjául elfogadott okirati bizonyítékot, a rehabilitációs környezettervező szakértő zárónyilatkozatát, levezeti az elutasítás indokait, mindezzel eleget tett a tényfeltárási és indokolási kötelezettségének. Nem kifogásolható hogy külön nem nevesítette a felperes által készített fényképfelvételeket, hiszen sem a bejárati ajtó működése, sem annak méretei nem voltak vitatottak, azonban különösebb relevanciával nem bírtak. Mindezért az elsőfokú bíróság a Kp. 89. § (1) bekezdésébe ütközően semmisítette meg a jogszerű határozatot és kötelezte az alperest új eljárásra.
[45] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdése és a 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó 109. § (2) bekezdése szerint a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a keresetet elutasította.
A döntés elvi tartalma
[46] Az akadálymentesítést a különböző fogyatékossági csoportok eltérő speciális szükségleteire és nem az adott fogyatékossági csoporton belül az egyes személyek saját, különleges igényére figyelemmel véve kell biztosítani.Záró rész
[47] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115. § (2) bekezdése szerint alkalmazandó 114. § (1) bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el.[48] A pervesztes felperes a Kp. 35. § (1) bekezdésének megfelelően alkalmazandó Pp. 83. § (1) bekezdése szerint köteles az alperes együttes elsőfokú- és felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni. Az alperes a perköltségét a Pp. 81. § (1) és (5) bekezdéseiben foglaltaknak megfelelően felszámította, az igényelt összeg nem eltúlzott, arányban áll a kifejtett jogi munka mennyiségével és színvonalával. A perköltség összegét ezért a Kúria a Pp. 82. § (3) bekezdése értelmében a felszámítottal egyezően határozta meg.
[49] A feljegyzett kereseti és felülvizsgálati illetéket a felperesnek a Pp. 102. § (1) bekezdése alapján kell megfizetnie.
[50] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja zárja ki.
Budapest, 2020. december 2.
Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. előadó bíró; Dr. Sugár Tamás s.k. bíró
(Kúria Kfv.III.37.697/2020)