adozona.hu
BH 2021.3.86
BH 2021.3.86
I. Az egyenlő bánásmód megsértésére történő hivatkozás tekintetében nem minősül "védett tulajdonságnak" egymagában a munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonya [Az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. § t) pont]. II. A munkavállaló elismert és bizonyított teljesítménycsökkenése megalapozhatja a munkaviszony felmondással történő megszüntetését [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 66. § (2) bekezdés]. III. A munkáltató a munk
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2017. augusztus 4-étől műszaki tanácsadó, értékesítő munkakörben állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél. Munkavégzésének helye változó volt, a munkaszerződése szerint négy megyére terjedt ki. A felperes alapbére 2018. április 1-től 385 000 forint volt, amely megegyezett utolsó havi távolléti díjának összegével.
[2] A munkaszerződés 14., 15. és 16. pontjában a peres felek versenytilalmi me...
BH 2021.3.86 I. Az egyenlő bánásmód megsértésére történő hivatkozás tekintetében nem minősül "védett tulajdonságnak" egymagában a munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonya [Az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. § t) pont].
II. A munkavállaló elismert és bizonyított teljesítménycsökkenése megalapozhatja a munkaviszony felmondással történő megszüntetését [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 66. § (2) bekezdés].
III. A munkáltató a munkaviszony megszűnéséig állhat el a versenytilalmi megállapodástól. Miután a munkavállaló megkezdte a szerződésben foglaltak teljesítését, erre egyoldalú jognyilatkozattal nem kerülhet sor [Mt. 228. § (3) bekezdés].
A tényállás
[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2017. augusztus 4-étől műszaki tanácsadó, értékesítő munkakörben állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél. Munkavégzésének helye változó volt, a munkaszerződése szerint négy megyére terjedt ki. A felperes alapbére 2018. április 1-től 385 000 forint volt, amely megegyezett utolsó havi távolléti díjának összegével.[2] A munkaszerződés 14., 15. és 16. pontjában a peres felek versenytilalmi megállapodást kötöttek, amelynek alapján a felperes munkaviszonya megszűnésekor 2 havi alapbére összegére vált jogosulttá, a korlátozás megszegése esetén azonban egyévi bruttó átlagkeresetének megfelelő kötbér kellett fizetnie.
[3] A felperes munkaköri leírása a kereskedelmi munka segítése körében tartalmazta "az ügyvezető tájékoztatását kockázatos (finanszírozási bizonytalanság) szállítás előtt", "a kereskedelmi hálózatnál felmerülő kockázatokról az ügyvezetés informálását [a munkaköri leírás 1. pont b) alpont a)-b) pontja]".
[4] 2018. január-szeptember hónapokban a felperes a részére előírt tervszámokat folyamatosan nem teljesítette. A 2018. évi időarányos tervszámaihoz képest 42,67%-os, a 2017. évi tényszámokhoz képest pedig 24,2%-os elmaradásban volt. Az alperesnél a 2017. és 2018. évi terv teljesítésétől a felperesnél nagyobb mértékben maradt el V. I. és S. J. munkavállalók teljesítménye. V. I. 24,9%-ban, S. J. 31%-ban, míg a felperes 41,05%-ban teljesítette a 2018. évi tervet. V. I. határozatlan idejű munkavállaló volt és a munkaviszonya 2018. június hónapban közös megegyezéssel szűnt meg az alperesnél. S. J. határozott idejű munkaszerződéssel állt az alperes alkalmazásában.
[6] Az alperes 2018. október 11-én kelt iratában 30 nap felmondási idővel a felperes munkaviszonyát 2018. november 10-ével megszüntette. A felmondás indokolásaként a munkáltató intézkedése az alábbiakat tartalmazta:
"A felmondás indoklásaként tájékoztatom, hogy a munkaviszonya megszüntetésének oka az, hogy Ön 2018. január - szeptember hónapokban az Ön részére előírt tervszámokat folyamatosan nem teljesítette. A területi vezetővel folytatott háromnegyed éves értékelés során megállapítottuk, hogy Ön a 2018. évi időarányos tervszámaihoz képest 42,67%-os, a 2017-es tervszámokhoz képest pedig 24,02%-os elmaradásban van. A tervelmaradás mellett, azzal szorosan összefüggő oka a munkaviszonya megszüntetésének az is, hogy az elmúlt egy évben az Ön munkához való viszonya oly mértékben megromlott, hogy munkakörét nem tudja megfelelően ellátni."
[8] Az alperes a 2018. december 5-i keltű iratában arról tájékoztatta a felperest, hogy a munkaszerződése 14. pontjában meghatározott versenytilalomtól eltekint és a felperes az e pontban meghatározott cégeknél is szabadon vállalhat munkát. A 16. pontban foglalt kötbérezéstől a munkáltató eltekintetett, továbbá a munkaviszony megszüntetésétől a jelen felmentvény megadásáig terjedő időre járó versenytilalmi díj számfejtéséről és megfizetéséről intézkedett.
[9] Az alperes versenytilalmi ellenértékként 2018. december 10-én bruttó 128 333 forintot fizetett meg a felperesnek.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[10] A felperes a 2019. június 4-én megtartott perfelvételi tárgyaláson módosított keresetében elsődlegesen a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként 2018. november 11-től havi 385 000 forint távolléti díj alapulvételével 12 havi távolléti díjának megfelelő 4 620 000 forint, és ezen összeg 2018. november 11-től számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A másodlagos kereseti kérelmében arra hivatkozott, hogy az alperes intézkedése megsértette az egyenlő bánásmód követelményét is, ezért erre tekintettel munkaviszonya helyreállítása mellett 2018. november 11-től a munkaviszony helyreállításáig elmaradt munkabére megfizetését, továbbá ezen a jogcímen 1 925 000 forint sérelemdíj, és ezen összeg 2018. november 11-től számított késedelmi kamata megfizetését kérte. Harmadlagos kereseti kérelmében - amennyiben az alperes intézkedése tételes jogot nem sértett - az egyenlő bánásmód megsértésére alapítottan munkaviszonya helyreállítását, elmaradt munkabére megtérítését és 1 925 000 forint sérelemdíj, és ezen összeg késedelmi kamata megfizetését kérte. Negyedleges kereseti kérelmében a harmadlagos kereseti kérelmek elbírálásáról függetlenül, a versenytilalmi megállapodásban foglalt korlátozás ellenértékeként 641 667 forint, és ezen összeg 2018. november 11-től számított késedelmi kamata megfizetését kérte. Ötödleges keresetével a versenytilalmi megállapodásban kikötött kötbér mérséklését kérte 770 000 forint összegre. A negyedleges és ötödleges kereseti kérelme elutasítása esetén, hatodlagos keresetével az alperessel megkötött versenytilalmi megállapodás érvénytelenségének megállapítását kérte.[11] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes munkaviszonya helyreállítása, az ezzel kapcsolatos távolléti díj és kamatai megfizetése iránti másodlagos és harmadlagos kereseti kérelmek vonatkozásában az eljárást megszüntette. Kötelezte az alperest a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként 1 690 108 forint elmaradt jövedelemnek megfelelő kártérítés, továbbá 1 925 000 forint sérelemdíj, 641 667 forint versenytilalmi korlátozás ellenérték-különbözet, valamint ezen összegek 2018. november 11-től a kifizetésig számított késedelmi kamatai megfizetésére. A felek közötti versenytilalmi megállapodásban kikötött kötbért bruttó 770 000 forintra mérsékelte.[14] Az elsőfokú bíróság elsődlegesen a felperes munkaviszony-megszüntetésének jogszerűségét vizsgálta a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 64. § (1) bekezdés b) pontja, továbbá (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy a felmondás indoka a felperes munkához való viszonya megromlása, valamint tájékoztatási kötelezettsége elmulasztása körében nem volt világos, mert nem tartalmazza azt a felperes terhére rótt magatartást és kötelezettségszegést, amelyet az alperes értékelt. Álláspontja szerint a felmondás azon része, mely szerint a felperes a 2018. évi tervet nem teljesítette, nem volt okszerű, minthogy S. J. munkavállaló a felperesnél is rosszabb eredményt ért el, ugyanakkor az alperes az ő munkaviszonyát nem szüntette meg. Mindezekre tekintettel megállapította, hogy a világosság és okszerűség követelményét nem teljesítő felmondás jogellenes és az alperest a felperes máshonnan megtérült jövedelmének beszámításával 2018. november 11-től 2019. június 4-ig számítottan mindösszesen 1 690 108 forint kártérítés megfizetésére kötelezte. Kifejtette, hogy az alperes megsértette az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 8. § t) pontját is, mert a felperest a nála rosszabbul teljesítő S. J. munkavállalóval szemben hátrányosan megkülönböztette. E jogszabályi rendelkezésre, továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:43. § c) pontjára és 2:52. § (1) bekezdésére alapítottan az alperest a felperes 5 havi távolléti díjának megfelelő 1 925 000 forint sérelemdíjban marasztalta.
[15] Az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta a felperes versenytilalmi megállapodással összefüggő kereseti kérelmét is. Megállapította, hogy az alperes a versenytilalmi megállapodástól egyoldalúan nem térhetett el a munkaviszony megszüntetése után, ezért az abban kikötött ellenérték-különbözet, összesen 641 667 forint megfizetésére köteles. Rögzítette, hogy a munkaszerződés 16. pontjában kikötött kötbér összege aránytalan volt, ezért azt a felperes 2 havi alapbérének megfelelő összegre mérsékelte.
[18] A peres felek fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét részben megváltoztatta. Az alperes által a felperes részére munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként fizetendő kártérítés összegét 2 126 906 forintra felemelte, mellőzte az alperes 1 925 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezését és a felperes erre irányuló keresetét elutasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[19] A törvényszék álláspontja szerint a felperes a fellebbezésében megalapozottan sérelmezte az elmaradt jövedelemből eredő kára összegszerűségét. Megállapította, hogy a felperest 6 hónap 17 napra 2 625 226 forint távolléti díj illeti meg, amelynek összegét 498 360 forint megtérült jövedelemmel kellett csökkenteni, így a marasztalás összegét 2 126 906 forintra felemelte.
[22] A törvényszék álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás nem adott alapot az egyenlő bánásmód megsértésének megállapítására. Az ítélet tényállásának kiegészítését követően rámutatott arra, hogy S. J., valamint a felperes különböző értékesítési régiókban látták el a feladataikat, ezért egymással nem voltak összehasonlítható helyzetben. Ebből következően nem valósult meg az Ebktv. egyéb helyzet fogalmának definíciója, miszerint a helyzet meglétének tárgyilagosan igazolhatónak és homogén csoportképzésre, általánosításra is alkalmasnak kell lennie. Miután a kereset jogalapja nem volt megalapozott, a sérelemdíj iránti felperesi keresetet elutasította.
[23] A jogerős ítélet helytállónak ítélte az elsőfokú bíróság versenytilalmi megállapodással összefüggő rendelkezését. Az Mt. 228. §-ának rendelkezéseire utalva rámutatott arra, hogy felek közötti szerződés nem tartalmazott elállásra vonatkozó rendelkezést, így csupán a felek közötti megállapodás lett volna alkalmas arra, hogy a felek a szerződésben foglaltaktól eltérjenek. Emellett az alperes a megállapodás meglététől függetlenül egyoldalúan dönthetett arról, hogy a felperessel szemben a versenytilalmi megállapodásban foglalt kötelezettségét nem érvényesíti, azonban ez nem egyenértékű azzal, hogy a felperes ezen nyilatkozat alapján köteles lett volna eltekinteni a korlátozás ellenértékének megfizetéséről. A kikötött kötbér mérséklése vonatkozásában szintén egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkezésével.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelmek
[25] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet sérelemdíj megállapítását mellőző és keresetét e körben elutasító részének hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozatban az alperes 1 925 000 forint sérelemdíjban történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a sérelemdíj vonatkozásában a Pp. 279. § (1) bekezdésébe, továbbá az Ebktv. 8. § t) pontjába ütközően jogszabálysértő.[26] A törvényszék a jogerős ítélete kiegészített tényállásában megállapította, hogy a felperes a kollégáival nem volt összehasonlítható helyzetben, tekintettel arra, hogy más földrajzi területen dolgozott, továbbá 2018-ra a felperes részére a 2016. évi értékesítési volumenek voltak előirányozva. A felperes érvelése szerint ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vette figyelembe azt a bizonyított tényt, hogy az alperes maga is összehasonlította a nála foglalkoztatott területi képviselők teljesítményét, amelyet többek között az alperes 2019. február 22-én kelt beadványa és az ahhoz csatolt, a fémkémények eladási volumenét bemutató táblázat is igazol. Az összehasonlítást bizonyították továbbá a perben F/9. alatt csatolt alperesi számítógépes rendszerből kifényképezett adatok és I. P. tanúvallomása is, aki előadta, hogy a területi képviselők nyilvános értékelésére a meetingeken került sor.
[27] Az alperes által sem vitatottan, S. J. gyengébben teljesített, ugyanakkor a munkáltató mégis a felperes munkaviszonyának megszüntetése mellett döntött. Ezt a döntését az alperes az ellenkérelmében avval indokolta, hogy S. J., mint határozott idejű munkaviszonnyal rendelkező munkavállaló más mérlegelés alá esik. Kijelenthető tehát, hogy az alperes nem a tényleges teljesítmény alapján, hanem a munkaviszony határozatlan, illetve határozott ideje - vagyis a munkavállaló személyéhez kapcsolódó ismérv - alapján döntött, ezzel megsértette az egyenlő bánásmód követelményét.
[28] Az Ebktv. 8. § t) pontja szabályozza azt az esetet, amikor egy személy vélt vagy valós tulajdonsága miatt részesül kedvezőtlenebb elbírálásban, mint amelyben más összehasonlítható helyzetben lévő személy. A felperesnél ez a tulajdonság a munkaviszony határozatlan tartama volt, melyet az alperes indirekt módon megjelölt, amikor kiemelte, hogy a határozott tartalmú munkaviszonyban alkalmazott munkavállaló más mérlegelés alá esik. Az összehasonlítás tényét az alperes, illetve az általa meghallgatni kért tanú vallomása is megerősítette. Álláspontja szerint ezért a törvényszék a bizonyítékokat összességükben nem megfelelően értékelte, így okszerűtlenül jutott arra a következtetésre, hogy a felperes helyzete nem volt összehasonlítható más munkavállaló, így S. J. teljesítményével.
[29] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet sérelemdíj megállapításának mellőzését tartalmazó rendelkezésének hatályában történő fenntartását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérelemdíj iránti keresetet elutasító rendelkezése megfelelt az anyagi jogi és eljárásjogi jogszabályoknak.
[30] A felperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott arra, hogy az alperes összehasonlította a nála foglalkoztatott területi képviselők teljesítményét. Az általa 2019. február 22-én kelt beadványához csatolt táblázat - amely a fémkémények eladási volumenét mutatta be - nem a munkavállalók teljesítményének összehasonlítása érdekében készült, ezt az állítását a felperes nem tudta bizonyítani. Megalapozatlan azon kijelentése is, hogy az alperes nem a tényleges teljesítmény, hanem a munkaviszonyuk határozatlan, illetve határozott tartama alapján döntött a munkavállalók között. Abból a tényből, hogy S. J. valóban határozott idejű, vagyis az Mt. alapján ténylegesen más megítélésű munkaviszonyban állt, a felperes tévesen azt a következtetést vonta le, hogy az alperes a munkaviszony tartama alapján differenciált a munkavállalók között. Érvelése szerint az Ebktv. 8. § t) pontjában foglalt vélt vagy valós tulajdonság miatti kedvezőtlenebb elbírálás nem hozható logikai összefüggésbe a határozott, határozatlan tartalmú munkaviszonyra való hivatkozással. A felperes továbbra sem adott magyarázatot arra, hogy az alperes a felperest más munkavállalókkal összehasonlította volna.
[31] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a munkaviszony jogellenes megszüntetése tárgyában meghozott jogerős ítélet "megváltoztatását" és a jogkövetkezményként megítélt kártérítés iránti kereseti kérelem elutasítását, másodlagosan az elsőfokú ítéletet a versenytilalmi megállapodásból eredő ellenérték-különbözet tárgyában helybenhagyó jogerős ítélet "megváltoztatását" és e körben a kereseti kérelme elutasítását, kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok megsértették a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó Pp. 279. §-át és ezáltal helytelen következtetésre jutottak. Nem értékelték az alperes által benyújtott, a felmondás jogszerűségét alátámasztó okirati bizonyítékokat. A jogerős ítélet jogi indokolása ezen túl a Pp. 346. §-ának megsértésével állapította meg, hogy a perben nem tudott olyan egyéb bizonyítékot rendelkezésre bocsátani, ami a tanúvallomásokat alátámasztotta.
[33] Az alperes az Mt. 64. § (1) bekezdés b) pontja, (2) bekezdése, továbbá 66. § (2) bekezdése megsértését állítva arra hivatkozott, hogy felmondása valós tényeken alapult és megfelelt a világosság és okszerűség követelményének. A felmondás első indoka az volt, hogy a felperes a részére előirányzott értékesítési tervcélokat nem érte el. A jogerős ítélet a tényállás kiegészítése során megállapította, hogy a felperes tervszámainak viszonyítási alapja - szemben a munkatársaival - a 2016. év volt, továbbá az egyes munkavállalók kereskedelmi területei egymástól eltértek. Mindezek következtében a teljesítmény-mérőszámok a munkavállalók egymás közötti viszonyítását nem teszik lehetővé, kizárólag az egyes munkavállalók saját teljesítménye vonatkozásában mutat relevanciát, ezért az alperes nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét. A törvényszék ugyanakkor nem értékelte, hogy a felperes 2018-ban a 2016-ban realizálódott üzleti volument sem teljesítette.
[34] Álláspontja szerint a gazdasági haszon elérése érdekében az alperesnek autonóm joga annak eldöntése, hogy mely munkavállalókkal kívánja elérni a gazdasági célkitűzéseit. Ezen célok teljesítetlensége esetén nem köteles az elmaradásból eredő veszteségeit tovább viselni és saját diszkrecionális joga alapján dönthet a munkakör megszüntetése vagy más munkavállaló által történő betöltése kérdésében. Ebből a szempontból az Mt. szabályai alapján jogszerűen járt el, amikor a felperes munkaviszonyát felmondta. A bíróság ezen jog gyakorlásának jogellenessé minősítése révén az alperes üzletmenetébe, racionális gazdálkodásába avatkozott bele, amellyel végeredményben a munkáltatói felmondás jogintézménye került kiüresítésre. Álláspontja szerint a felmondásnak a munkavállaló azon képessége alapján, miszerint az elvárt üzleti bevételeket hosszabb időn keresztül nem tudta teljesíteni, önmagában is megalapozza a felmondás jogszerűségét.
[35] A felmondás másik oka - a felperes munkához való viszonya és munkakörének nem megfelelő ellátása - szintén a képességbeli hiányon alapult, amelyből az alperes alappal jutott arra a következtetésre, hogy a munkaviszonyát nem kívánja fenntartani. A perben becsatolt okirati bizonyítékok igazolják, hogy az alperes több alkalommal kért értékesítési akciótervet arra, hogy a felperes miként kíván változtatni a kialakult helyzeten. A levelezésből megállapítható, hogy a felperes nem tudott adekvát válaszokat adni és áprilistól a felmondásig egy ingerült vita alakult ki a felek között.
[36] Az alperes felülvizsgálati kérelmében az Mt. 228. § (1)-(6) bekezdésére, továbbá a Ptk. 6:212. § (1)-(3) bekezdésére és 6:213. § (1) bekezdésére hivatkozva vitatta a jogerős ítélet versenytilalmi megállapodással kapcsolatos marasztaló rendelkezést is. Álláspontja szerint az Mt. 228. §-ából a bíróság döntése nem vezethető le. Az eljárt bíróságok hibásan elállásnak minősítették az alperes 2018. december 5-i nyilatkozatát, ami ténylegesen a versenytilalmi megállapodás felmondásának minősül. Érvelése szerint a versenytilalmi megállapodás alapvetetőn a munkáltató alperest védő olyan jogosultság, amellyel ellenérték fizetése fejében megtilthatja a munkavállalójának, hogy bizonyos ideig a versenytársaknál elhelyezkedjen. Erről a jogáról az alperes a versenytilalom ideje alatt bármikor lemondhat, amit meg is tett és az eltelt időszakra ki is fizette a felperesnek az időarányos díjat. Ez a nyilatkozat a jövőre nézve szüntette meg a tilalmat, így nem minősülhet elállásnak. Amennyiben arra az időre is fizetni kell a versenytilalmi díjat, amikor a tilalom már nem áll fenn, az a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyensúlyának felborulásához vezetne, így jogellenes.
[38] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a "felülvizsgálati kérelem elutasítását" és a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezménye, a versenytilalmi megállapodásban foglalt korlátozás ellenértéke és az ügyvezetői figyelmeztetés hatályon kívül helyezése tárgyában meghozott jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[45] A felperes felülvizsgálati kérelme megalapozatlan, az alperes felülvizsgálati kérelme részben megalapozott az alábbiak szerint.[46] A felperes a keresetében a sérelemdíj iránti keresetét a Ptk. 2:43. § c) pontjára, vagyis hátrányos megkülönböztetésére alapította, amely jogalap esetében az Ebktv. rendelkezései az irányadóak.
[47] Az elsőfokú bíróság az e körben meghozott marasztaló ítélete szerint az alperes avval, hogy a felperest a nála rosszabbul teljesítő S. J.-hez képest az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti egyéb helyzete - határozatlan idejű munkaviszonya - alapján hátrányosan megkülönböztette, megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. A törvényszék jogerős ítélete szerint azonban a munkavállalók az eltérő értékesítési régióra tekintettel nem voltak összehasonlítható helyzetben, ezért a felperes keresetét elutasította.
[48] Az Ebktv. 8. §-a szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós, vagy vélt, a rendelkezésben felsorolt valamely tulajdonsága miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.
[49] Az összehasonlítható helyzet vizsgálata során a törvényszék alaptalanul tulajdonított jelentőséget a két munkavállaló eltérő értékesítési területének. Az alperes a fellebbezésében ugyan hivatkozott arra, hogy az eltérő régiók miatt a munkavállalók nincsenek összehasonlítható helyzetben, ugyanakkor ezt az állítását adatokkal nem támasztotta alá. A felperes és S. J. azonos munkakörben, azonos munkafeladatokat végzett, ugyanazon termékek értékesítésével foglalkozott. Nem volt adat arra, hogy az eltérő régiókban különböző gazdasági környezetben dolgoztak volna, így a két munkavállaló a törvényben megfogalmazott összehasonlítható helyzetben volt.
[50] A fentiekből következően az eljárt bíróságoknak abban kellett állást foglalni, hogy az egymással összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalók között a felperes hátrányára - határozatlan idejű munkaviszonyára tekintettel - történt-e hátrányos megkülönböztetés.
[51] Az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével kapcsolatos munkaügyi perek egyes kérdéseiről szóló 4/2017. (XI. 28.) KMK vélemény (a továbbiakban: KMK vélemény) 1) pontja szerint az egyenlő bánásmód megsértése esetén érvényesülő kimentéses bizonyítás alapján a munkáltató kötelezettsége bizonyítani, hogy megtartotta az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényt és a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény vonatkozó előírásait - vagyis hiányzik az okozati összefüggés a hátrány és a védett tulajdonság között - vagy nem kellett megtartania azt.
[52] Az ezen ponthoz fűzött indokolás szerint a hatályos szabályozás a diszkrimináció miatt indított eljárásokat a sérelmet szenvedett fél hátrányos helyzetére figyelemmel az Ebktv. a Pp. bizonyításra vonatkozó általános szabályaihoz képest speciálisan szabályozza. Az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos bizonyítási teherről is rendelkező egyes irányelveket (2000/43/EK irányelv, 2000/78/EK irányelv, 2006/54/EK irányelv) a nemzeti szabályozás átvette. Ennek megfelelően az Ebktv. 19. § (1) bekezdése értelmében az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte vagy - közérdekű igényérvényesítés esetén - ennek közvetlen veszélye fenyeget és a jogsértéskor rendelkezett a 8. § alapján meghatározott valamely tulajdonsággal. Emellett legalább állítania kell, hogy összefüggés van a hivatkozott hátrány és a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonság között. Ugyanezen § (2) bekezdése szerint pedig az (1) bekezdésben foglaltak valószínűsítése esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményeit megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani.
[53] A fenti szabályozás alapján a felperesnek azt kellett valószínűsíteni, hogy hátrány érte és rendelkezett az Ebktv. 8. §-ában felsorolt valamely védett tulajdonsággal.
[54] A felperes a munkaviszonya megszüntetése mint hátrány mellett arra hivatkozott, hogy a sérelmezett intézkedés alapja a határozatlan idejű munkaviszonya volt, amely az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti egyéb helyzetet jelent.
[55] A KMK vélemény 3. pontja szerint a védett tulajdonságok közül az "egyéb helyzetnek" két főbb fogalmi kritériuma van, egyrészt, hogy tartozzon az egyén személyisége lényegi vonásához és az egyént egy sérülékeny társadalmi csoporthoz kapcsolja. Az Ebktv. 8. § r) pontja védett tulajdonságként a részmunkaidős és a határozott időre kötött munkaviszonyt sorolja fel, amelyből következően a felperes teljes munkaidős határozatlan tartamú munkaviszonya éppen az általánosnak tekintett, így védelemre nem szoruló foglalkoztatást jelent. A határozatlan idejű munkaviszony továbbá nem minősül az ember személyisége lényegi vonatkozásának és semmiképp nem kapcsolja őt egy hátrányos csoporthoz, így a felperes az eljárás során a védett tulajdonsága meglétét nem valószínűsítette, ezért az egyenlő bánásmód megsértése fel sem merülhetett.
[56] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítását alappal sérelmezte.
[57] A nem vitatott tényállás szerint a felperes munkaviszonya megszüntetésére két okból került sor. Az alperes felmondásában egyrészt a tervteljesítés elmaradását, vagyis teljesítménycsökkenést, másodlagosan pedig a munkáltatóval való együttműködés megromlását, a kommunikációs készség csökkenését rótta a felperes terhére. A törvényszék helytálló megállapítása szerint azonban az alperes az utóbbi indokot sikerrel nem bizonyította, a perben rendelkezésre álló adatok és tanúvallomások annak okszerűségét nem támasztották alá.
[58] A jogerős ítélet ugyanakkor megalapozatlanul állapította meg, hogy a felmondásnak a felperesi teljesítménnyel összefüggő indokát az alperes a perben nem bizonyította. A forgalmi adatokban jelentkező visszaesés tényét a felperes maga sem vitatta. Ennek igazolására a rendelkezésre álló kimutatások mellett további bizonyításra nem volt szükség, megállapíthatóan a felmondás indoka olyan objektív tényadatokon alapult, amely a munkáltató nem kötelezettségszegésen alapuló felmondását [Mt. 64. § (1) bekezdés b) pont, 65. § (1) bekezdés] megalapozhatja.
[59] A töretlen bírói gyakorlat szerint több felmondási indok megjelölése esetében egyetlen indok bizonyítottsága is megalapozhatja az intézkedés jogszerűségét, ha abból megállapítható, hogy a munkaviszony a továbbiakban nem tartható fenn és ezért a munkavállaló munkájára a továbbiakban nincs szükség (BH 2003.211.).
[60] A perben rendelkezésre álló teljesítményadatokból a felperes által sem vitatottan megállapítható volt, hogy a felperes teljesítménye a 2018. évi időarányos tervszámokhoz képest 42,67%-kal, a 2017-es tervszámokhoz képest 24,02%-os elmaradásban volt. Az objektív adatokkal alátámasztott és a felperes által is elismert teljesítménycsökkenés a munkavállaló képességével összefüggő felmondási indoknak minősül, amely okszerűen megalapozza az intézkedés jogszerűségét. Az alperes helytálló érvelése szerint ugyanis a munkáltató diszkrecionális jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy igazolt teljesítménycsökkenés esetén, mely munkavállalója munkaviszonyát szünteti meg felmondással. Ennek felülbírálata a munkáltató működési körébe történő olyan beavatkozást jelentene, amelyre a bíróságnak nincs lehetősége.
[62] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul kifogásolta az eljárt bíróságoknak a versenytilalmi megállapodás körében hozott marasztaló intézkedését.
[63] A hivatkozott Ptk. 6:212. §-a ugyanis a megszüntetés lehetőségét csupán a felek közös megegyezése esetén teszi lehetővé, a 6:213. §-a pedig az egyoldalú jognyilatkozattal történő megszüntetésre abban az esetben ad lehetőséget, ha a fél a jogszabály rendelkezésénél vagy a szerződésnél fogva elállásra jogosult. Minthogy az Mt. 228. § (3) bekezdése csupán a munkavállaló számára biztosít lehetőséget az egyoldalú elállásra, azt is csak az Mt. 78. § (1) bekezdésében gyakorolt joga keretében, ezért az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy a perbeli esetben a szerződéstől történő elállásra azt követően, hogy a munkavállaló megkezdte a szerződésben foglaltak teljesítését, a munkáltatónak egyoldalúan nem volt lehetősége, így a kikötött ellenérték-különbözet megfizetésére köteles. A munkáltató ugyanis csak a munkaviszony megszüntetéséig állhat el a versenytilalmi megállapodás teljesítésétől, vagyis eddig az időpontig dönthet úgy, hogy mentesíti a munkavállalót a kötelezettségek alól. A munkaviszony megszüntetése után erre már akkor sincs lehetősége, ha bizonyíthatóan nem fűződik már érdeke ahhoz, hogy a munkavállaló betartsa a megállapodást (EBH 2005.1334.).
[64] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet azon rendelkezését, amellyel az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként az alperest kártérítés jogcímén történt marasztalását felemelte a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és e körben a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítéletnek a versenytilalmi korlátozás ellenértéke megfizetésére vonatkozó helybenhagyó, valamint a felperes sérelemdíj iránti keresetét elutasító rendelkezését a Pp. 424. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.X.10.111/2020.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.X.10.111/2020/7.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina előadó bíró
Dr. Tánczos Rita bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Mágori Zsolt Tibor ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Rácz József ügyvéd
A per tárgya: munkaviszony megszüntetése és egyéb követelés
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes és alperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Miskolci Törvényszék 1.Mf.21.262/2019/7.
Az elsőfokú bíróság határozata: Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.M.90/2019/14.
Rendelkező rész
A Kúria a Miskolci Törvényszék 1.Mf.21.262/2019/7. számú ítéletének azon rendelkezését - a perköltségre és illetékre is kiterjedően -, amellyel a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.M.90/2019/14. számú ítéletét részben megváltoztatva a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként az alperes marasztalásának összegét 2.126.906 (kétmillió-egyszázhuszonhatezer-kilencszázhat) Ft kártérítésre felemelte, továbbá a 2018. szeptember 11-én kelt ügyvezetői figyelmeztetést hatályon kívül helyező elsőfokú rendelkezést helybenhagyta, hatályon kívül helyezi, a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.M.90/2019/14. számú ítéletét e körben megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.A jogerős ítélet sérelemdíj elutasítására, a versenytilalmi korlátozás ellenérték különbözete és a kikötött kötbér mérséklésére vonatkozó helybenhagyó rendelkezését hatályában fenntartja.
Kötelezi a Kúria a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 550.000 (ötszázötvenezer) Ft együttes első, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
Megállapítja, hogy az alperes terhére eső elsőfokú eljárási illeték összege 269.500 (kettőszázhatvankilencezer-ötszáz) Ft, a másodfokú eljárási illeték összege 51.333 (ötvenegyezer-háromszázharminhárom) Ft, míg a felülvizsgálati eljárás összege 64.200 (hatvannégyezer-kétszáz) Ft. Az alperes fellebbezésében lerótt 340.542 (háromszáznegyvenezer-ötszáznegyvenkettő) Ft illetéket, míg felülvizsgálati kérelmében összesen 276.857 (kétszázhetvenhatezer-nyolcszázötvenhét) Ft illetéket, ezért az őt terhelő illeték és a már befizetett illeték különbözetét, azaz 232.366 (kétszázharminckettőezer-háromszázhatvanhat) Ft különbözeti illeték visszaigénylésére jogosult az adóhatóságtól.
A fennmaradó első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2017. augusztus 4-étől műszaki tanácsadó, értékesítő munkakörben állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél. Munkavégzésének helye változó volt, a munkaszerződése szerint négy megyére terjedt ki. A felperes alapbére 2018. április 1-től 385.000,- forint volt, amely megegyezett utolsó havi távolléti díjának összegével.[2] A munkaszerződés 14., 15. és 16. pontjában a peres felek versenytilalmi megállapodást kötöttek, amelynek alapján a felperes munkaviszonya megszűnésekor 2 havi alapbére összegére vált jogosulttá, a korlátozás megszegése esetén azonban egy évi bruttó átlagkeresetének megfelelő kötbér kellett fizetnie.
[3] A felperes munkaköri leírása a kereskedelmi munka segítése körében tartalmazta "az ügyvezető tájékoztatását kockázatos (finanszírozási bizonytalanság) szállítás előtt", "a kereskedelmi hálózatnál felmerülő kockázatokról az ügyvezetés informálását (a munkaköri leírás 1. pont b. alpont a-b. pontja)".
[4] 2018. január - szeptember hónapokban a felperes a részére előírt tervszámokat folyamatosan nem teljesítette. A 2018. évi időarányos tervszámaihoz képest 42,67%-os, a 2017. évi tényszámokhoz képest pedig 24,2%-os elmaradásban volt. Az alperesnél a 2017. és 2018. évi terv teljesítésétől felperestől nagyobb mértékben maradt el V. I. és S. J. munkavállalók teljesítménye. V. I. 24,9%-ban, S. J. 31%-ban, míg a felperes 41,05%-ban teljesítette a 2018. évi tervet. V. I. határozatlan idejű munkavállaló volt és a munkaviszonya 2018. június hónapban közös megegyezéssel szűnt meg az alperesnél. S. J. határozott idejű munkaszerződéssel állt az alperes alkalmazásában.
[5] Az alperes ügyvezetője, T. Zs. 2018. szeptember 11-én emailt küldött a felperesnek a következő szöveggel: " Kedves L.! A mai napi Farm látogatás alkalmával kiderült, hogy az alábbi információk nem megalapozottak. Pontosabb munkavégzést kérek."
[6] Az alperes 2018. október 11-én kelt iratában 30 nap felmondási idővel a felperes munkaviszonyát 2018. november 10-ével megszüntette. A felmondás indokolásaként a munkáltató intézkedése az alábbiakat tartalmazta:
"A felmondás indoklásaként tájékoztatom, hogy a munkaviszonya megszüntetésének oka az, hogy Ön 2018. január - szeptember hónapokban az Ön részére előírt tervszámokat folyamatosan nem teljesítette. A területi vezetővel folytatott háromnegyed éves értékelés során megállapítottuk, hogy Ön a 2018. évi időarányos tervszámaihoz képest 42,67%-os, a 2017-es tervszámokhoz képest pedig 24,02%-os elmaradásban van. A tervelmaradás mellett, azzal szorosan összefüggő oka a munkaviszonya megszüntetésének az is, hogy az elmúlt egy évben az Ön munkához való viszonya oly mértékben megromlott, hogy munkakörét nem tudja megfelelően ellátni. A területi képviselői feladatok ellátása, a tervszámok teljesítése az értékesítési képviselőtől nagy figyelmet, hozzáértést, aktivitást és a cég vezetésével való nagy fokú kooperációt követel meg, amely során nem csak a meghatározott értékesítői feladatok hatékony ellátására kell figyelni, hanem az értékesítési vezetőt és az ügyvezetőt is folyamatosan és pontosan kell tájékoztatni a piaci viszonyok alakulásáról, az üzleti partnerek cégünkkel kapcsolatos álláspontjáról annak érdekében, hogy a munka folyamatos és eredményes legyen. Ezt cégünk vezetése folyamatosan figyeli és ellenőrzi.
Ennek során megállapításra került, hogy Ön nem tájékoztatta sem az értékesítési vezetőt, sem az ügyvezetőt úgy, mint ahogy az az adott helyzetben elvárható lett volna, így ezen mulasztása megakadályozta a cégvezetését abban, hogy a megfelelő döntéseket meghozza. Ennek kapcsán 2018. szeptember 11-én ügyvezetői figyelmeztetésben részesült. Tekintettel arra, hogy a munkáltató az Ön részére más munkakört felajánlani nem tud, így a munkáltató úgy határozott, hogy az Ön munkaviszonyát munkáltatói felmondással megszünteti."
[7] A felperes az alperesnél fennállt munkaviszonya megszüntetését követően álláskeresési járadékban részesült, új munkaviszonyt 2019. június 5-től létesített.
[8] Az alperes a 2018. december 5-i keltű iratában arról tájékoztatta a felperest, hogy a munkaszerződése 14. pontjában meghatározott versenytilalomtól eltekint és felperes az e pontban meghatározott cégeknél is szabadon vállalhat munkát. A 16. pontban foglalt kötbérezéstől a munkáltató eltekintetett, továbbá a munkaviszony megszüntetésétől a jelen felmentvény megadásáig terjedő időre járó versenytilalmi díj számfejtéséről és megfizetéséről intézkedett. Egyúttal felszólította a felperest, hogy az 50.000,- forint elszámolási előleget legkésőbb 2018. december 31-ig fizesse vissza az alperes megadott bankszámlájára.
[9] Az alperes versenytilalmi ellenértékként 2018. december 10-én bruttó 128.333,- forintot fizetett meg a felperesnek.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[10] A felperes a 2019. június 4-én megtartott perfelvételi tárgyaláson módosított keresetében elsődlegesen a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként 2018. november 11-től havi 385.000,- forint távolléti díj alapulvételével 12 havi távolléti díjának megfelelő 4.620.000,- forint, és ezen összeg 2018. november 11-től számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A másodlagos kereseti kérelmében arra hivatkozott, hogy az alperes intézkedése megsértette az egyenlő bánásmód követelményét is, ezért erre tekintettel munkaviszonya helyreállítása mellett 2018. november 11-től a munkaviszony helyreállításáig elmaradt munkabére megfizetését, továbbá ezen a jogcímen 1.925.000,- forint sérelemdíj, és ezen összeg 2018. november 11-től számított késedelmi kamata megfizetését kérte. Harmadlagos kereseti kérelmében - amennyiben az alperes intézkedése tételes jogot nem sértett - az egyenlő bánásmód megsértésére alapítottan munkaviszonya helyreállítását, elmaradt munkabére megtérítését és 1.925.000,- forint sérelemdíj, és ezen összeg késedelmi kamata megfizetését kérte. Negyedleges kereseti kérelmében az egy-harmadlagos kereseti kérelmek elbírálásáról függetlenül a versenytilalmi megállapodásban foglalt korlátozás ellenértékeként 641.667,- forint, és ezen összeg 2018. november 11-től számított késedelmi kamata megfizetését kérte. Ötödleges keresetével a versenytilalmi megállapodásban kikötött kötbér mérséklését kérte 770.000,- forint összegre. A negyedleges és ötödleges kereseti kérelme elutasítása esetén, hatodlagos keresetével az alperessel megkötött versenytilalmi megállapodás érvénytelenségének megállapítását, hetedleges kereseti kérelmében az alperes 2018. szeptember 11-én kelt ügyvezetői figyelmeztetése hatályon kívül helyezését kérte.[11] Az alperes a kereset elutasítását kérte, továbbá a felperessel szemben viszontkeresetet terjesztett elő 50.000,- forint munkabérelőleg és ezen összeg 2018. november 10-től számított késedelmi kamata megfizetésére.
[12] A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes munkaviszonya helyreállítása, az ezzel kapcsolatos távolléti díj és kamatai megfizetése iránti másodlagos és harmadlagos kereseti kérelmek vonatkozásában az eljárást megszüntette. Kötelezte az alperest a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként 1.690.108,- forint elmaradt jövedelemnek megfelelő kártérítés, továbbá 1.925.000,- forint sérelemdíj, 641.667,- forint versenytilalmi korlátozás ellenérték különbözet, valamint ezen összegek 2018. november 11-től a kifizetésig számított késedelmi kamatai megfizetésére. A felek közötti versenytilalmi megállapodásban kikötött kötbért bruttó 770.000,- forintra mérsékelte. Az alperes 2018. szeptember 11-én kelt ügyvezetői figyelmeztetését hatályon kívül helyezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az alperes viszontkeresete folytán kötelezte a felperest 50.000,- forint munkabér előleg és ezen összeg 2018. november 10-től a kifizetésig számított késedelmi kamata megfizetésére. Kötelezte az alperest 216.000,- forint rész-perköltség, valamint a Miskolci Törvényszék Gazdasági Hivatala felhívására 12.600,- forint rész állam által előlegezett költség megfizetésére. Kötelezte az alperest 275.400,- forint részeljárási illeték megfizetésére. Megállapította, hogy az 1.400,- forint rész állam által előlegezett költség és 63.000,-forint rész-eljárási illeték az állam terhén marad.[14] Az elsőfokú bíróság elsődlegesen a felperes munkaviszony megszüntetésének jogszerűségét vizsgálta a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 64. § (1) bekezdés b) pontja, továbbá (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy a felmondás indoka a felperes munkához való viszonya megromlása, valamint tájékoztatási kötelezettsége elmulasztása körében nem volt világos, mert nem tartalmazza azt a felperes terhére rótt magatartást és kötelezettségszegést, amelyet az alperes értékelt. A munkáltató a 2018. szeptember 11-i figyelmeztetésben már értékelte a felperes tájékoztatási kötelezettségének elmulasztását, ezért annak a felmondásban történő feltüntetése a kétszeres értékelés tilalmába is ütközött. Álláspontja szerint a felmondás azon része, mely szerint a felperes a 2018. évi tervet nem teljesítette, nem volt okszerű, minthogy S. J. munkavállaló a felperesnél is rosszabb eredményt ért el, ugyanakkor az alperes az ő munkaviszonyát nem szüntette meg. Mindezekre tekintettel megállapította, hogy a világosság és okszerűség követelményét nem teljesítő felmondás jogellenes és az alperest a felperes máshonnan megtérült jövedelmének beszámításával 2018. november 11-től 2019. június 4-ig számítottan mindösszesen 1.690.108,- forint kártérítés megfizetésére kötelezte. Kifejtette, hogy az alperes megsértette az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény ( a továbbiakban:Ebktv.) 8. § t) pontját is, mert a felperest a nála rosszabbul teljesítő S. J. munkavállalóval szemben hátrányosan megkülönböztette. E jogszabályi rendelkezésre, továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:43. § c) pontjára és 2:52. § (1) bekezdésére alapítottan az alperest a felperes 5 havi távolléti díjának megfelelő 1.925.000,- forint sérelemdíjban marasztalta.
[15] Az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta a felperes versenytilalmi megállapodással összefüggő kereseti kérelmét is. Megállapította, hogy az alperes a versenytilalmi megállapodástól egyoldalúan nem térhetett el a munkaviszony megszüntetése után, ezért az abban kikötött ellenérték különbözet, összesen 641.667,- forint megfizetésére köteles. Rögzítette, hogy a munkaszerződés 16. pontjában kikötött kötbér összege aránytalan volt, ezért azt a felperes 2 havi alapbérének megfelelő összegre mérsékelte.
[16] A közigazgatási és munkaügyi bíróság érvelése szerint az alperes 2018. szeptember 11-én kelt egyoldalú jognyilatkozata, írásbeli figyelmeztetése az indokolás hiányában nem felelt meg az Mt. 22. § (5) bekezdésében foglaltaknak, ezért azt hatályon kívül helyezte.
[17] Megalapozottnak találta ugyanakkor az alperes viszontkeresetét, és e körben a felperest az Mt. 161. § (2) bekezdés b) pontjára utalással 50.000,- forint megfizetésére kötelezte.
[18] A peres felek fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét részben megváltoztatta. Az alperes által a felperes részére munkaviszony jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeként fizetendő kártérítés összegét 2.126.906,- forintra felemelte, mellőzte az alperes 1.925.000,- forint sérelemdíj megfizetésére kötelezését és a felperes erre irányuló keresetét elutasította. Az alperes által a felperes részére fizetendő elsőfokú részperköltség összegét 50.000,- forintra, az alperes által a BGH felhívására fizetendő rész állam által előlegezett költség összegét 11.200,- forintra leszállította. Az alperes által az állam felhívására fizetendő rész eljárási illeték összegét 407.100,- forintra felemelte. Az állam terhén maradó rész állam által előlegezett költség összegét 2800,- forintra, a rész eljárási illeték összegét 265.100,- forintra felemelte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy 154.000,- forint fellebbezési eljárási illetéket az állam visel. Megállapította, hogy az alperes megfizetett 340.542,- forint fellebbezési eljárási illetéket, amelyből 307.042,- forint fellebbezési illetéket maga visel, míg további 33.500,- forint különbözeti illeték visszaigénylésére jogosult. Kötelezte az alperest 25.000,- forint másodfokú perköltség megfizetésére.
[19] A törvényszék álláspontja szerint a felperes a fellebbezésében megalapozottan sérelmezte az elmaradt jövedelemből eredő kára összegszerűségét. Megállapította, hogy a felperest 6 hónap 17 napra 2.625.226,- forint távolléti díj illeti meg, amelynek összegét 498.360,- forint megtérült jövedelemmel kellett csökkenteni, így a marasztalás összegét 2.126.906,- forintra felemelte.
[20] Nem találta megalapozottnak ugyanakkor az alperesnek az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezési érvelését. Az elsőfokú bíróság a felperes módosított keresete vonatkozásában formálisan valóban nem biztosított az alperes számára határidőt nyilatkozata megtételére, ugyanakkor a felperes beadványait 2019. május 17-i intézkedésével kézbesítette, majd pedig 2019. június 4-ére tárgyalást tűzött ki. Az alperes a határidő biztosításának elmulasztását a tárgyaláson nem kifogásolta, ezzel szemben a 2019. május 30-án a bírósághoz érkezett 3. számú beadványában, valamint a 2019. június 3-án 5. sorszám alatt érkezett beadványában keresetváltoztatással összefüggő nyilatkozatát megtette, bizonyítási indítványt terjesztett elő, ezért a határidő biztosításának elmaradása utólag nem volt sérelmezhető.
[21] Az alperes a Pp. 269. §-a és 268. § (3) bekezdése alapján helyesen hivatkozott arra, hogy Tóth Zsolt József volt ügyvezető tanúvallomásának bizonyítékként való felhasználását a jogszabály rendelkezése nem zárta ki. Az elsőfokú bíróság által levont helytálló végső jogi következtetés alapján azonban önmagában a tanúvallomás nem volt elegendő az alperes intézkedése jogszerűségének és megalapozottságának alátámasztására, mivel az intézkedést ő maga hozta, és egyéb bizonyíték nem állt rendelkezésre, amely azt alátámasztotta volna. Mindezek alapján a tanúvallomás értékelése sem vezethetett volna más jogkövetkeztetésre.
[22] A törvényszék álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás nem adott alapot az egyenlő bánásmód megsértésének megállapítására. Az ítélet tényállásának kiegészítését követően rámutatott arra, hogy S. J., valamint a felperes különböző értékesítési régiókban látták el a feladataikat, ezért egymással nem voltak összehasonlítható helyzetben. Ebből következően nem valósult meg az Ebktv. egyéb helyzet fogalmának definíciója, miszerint a helyzet meglétének tárgyilagosan igazolhatónak és homogén csoportképzésre, általánosításra is alkalmasnak kell lennie. Miután a kereset jogalapja nem volt megalapozott, a sérelemdíj iránti felperesi keresetet elutasította.
[23] A jogerős ítélet helytállónak ítélte az elsőfokú bíróság versenytilalmi megállapodással összefüggő rendelkezését. Az Mt. 228. §-ának rendelkezéseire utalva rámutatott arra, hogy felek közötti szerződés nem tartalmazott elállásra vonatkozó rendelkezést, így csupán a felek közötti megállapodás lett volna alkalmas arra, hogy a felek a szerződésben foglaltaktól eltérjenek. Emellett az alperes a megállapodás meglététől függetlenül egyoldalúan dönthetett arról, hogy a felperessel szemben a versenytilalmi megállapodásban foglalt kötelezettségét nem érvényesíti, azonban ez nem egyenértékű azzal, hogy a felperes ezen nyilatkozat alapján köteles lett volna eltekinteni a korlátozás ellenértékének megfizetéséről. A kikötött kötbér mérséklése vonatkozásában szintén egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkezésével.
[24] Álláspontja szerint jogszabálysértés nélkül döntött az elsőfokú bíróság az írásbeli figyelmeztetés hatályon kívül helyezése kérdésében is, minthogy az nem felelt meg az Mt. 22. § (5) bekezdésében foglalt követelményeknek. Rámutatott arra is, hogy a figyelmeztetést tartalmazó e-mailben a munkáltató a határozatát maga is ügyvezetői figyelmeztetésnek nevezte.
A felülvizsgálati kérelmek és felülvizsgálati ellenkérelmek
[25] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet sérelemdíj megállapítását mellőző és keresetét e körben elutasító részének hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozatban az alperes 1.925.000,- forint sérelemdíjban történő marasztalását, valamint az alperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a sérelemdíj vonatkozásában a Pp. 279. § (1) bekezdésébe, továbbá az Ebktv. 8. § t) pontjába ütközően jogszabálysértő.[26] A törvényszék a jogerős ítélete kiegészített tényállásában megállapította, hogy a felperes a kollégáival nem volt összehasonlítható helyzetben, tekintettel arra, hogy más földrajzi területen dolgozott, továbbá 2018-ra a felperes részére a 2016. évi értékesítési volumenek voltak előirányozva. A felperes érvelése szerint ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vette figyelembe azt a bizonyított tényt, hogy az alperes maga is összehasonlította a nála foglalkoztatott területi képviselők teljesítményét, amelyet többek között az alperes 2019. február 22-én kelt beadványa és az ahhoz csatolt, a fém kémények eladási volumenét bemutató táblázat is igazol. Az összehasonlítást bizonyították továbbá a perben F/9. alatt csatolt alperesi számítógépes rendszerből kifényképezett adatok és I. P. tanúvallomása is, aki előadta, hogy a területi képviselők nyilvános értékelésére a meetingeken került sor.
[27] Az alperes által sem vitatottan S. J. gyengébben teljesített, ugyanakkor a munkáltató mégis a felperes munkaviszonyának megszüntetése mellett döntött. Ezt a döntését az alperes az ellenkérelmében avval indokolta, hogy S. J., mint határozott idejű munkaviszonnyal rendelkező munkavállaló más mérlegelés alá esik. Kijelenthető tehát, hogy az alperes nem a tényleges teljesítmény alapján, hanem a munkaviszony határozatlan, illetve határozott ideje - vagyis a munkavállaló személyéhez kapcsolódó ismérv - alapján döntött, ezzel megsértette az egyenlő bánásmód követelményét.
[28] Az Ebktv. 8. § t) pontja szabályozza azt az esetet, amikor egy személy vélt vagy valós tulajdonsága miatt részesül kedvezőtlenebb elbírálásban, mint amelyben más összehasonlítható helyzetben lévő személy. A felperesnél ez a tulajdonság a munkaviszony határozatlan tartama volt, melyet az alperes indirekt módon megjelölt, amikor kiemelte, hogy a határozott tartalmú munkaviszonyban alkalmazott munkavállaló más mérlegelés alá esik. Az összehasonlítás tényét az alperes, illetve az általa meghallgatni kért tanú vallomása is megerősítette. Álláspontja szerint ezért a törvényszék a bizonyítékokat összességükben nem megfelelően értékelte, így okszerűtlenül jutott arra a következtetésre, hogy a felperes helyzete nem volt összehasonlítható más munkavállaló, így S. J. teljesítményével.
[29] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet sérelemdíj megállapításának mellőzését tartalmazó rendelkezésének hatályában történő fenntartását és a felperes felülvizsgálati eljárási költségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérelemdíj iránti keresetet elutasító rendelkezése megfelelt az anyagi jogi és eljárásjogi jogszabályoknak.
[30] A felperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott arra, hogy az alperes összehasonlította a nála foglalkoztatott területi képviselők teljesítményét. Az általa 2019. február 22-én kelt beadványához csatolt táblázat - amely a fém kémények eladási volumenét mutatta be - nem a munkavállalók teljesítményének összehasonlítása érdekében készült, ezt az állítását a felperes nem tudta bizonyítani. Megalapozatlan azon kijelentése is, hogy az alperes nem a tényleges teljesítmény, hanem a munkaviszonyuk határozatlan, illetve határozott tartama alapján döntött a munkavállalók között. Abból a tényből, hogy S. J. valóban határozott idejű, vagyis az Mt. alapján ténylegesen más megítélésű munkaviszonyban állt, a felperes tévesen azt a következtetést vonta le, hogy az alperes a munkaviszony tartama alapján differenciált a munkavállalók között. Érvelése szerint az Ebktv. 8. § t) pontjában foglalt vélt vagy valós tulajdonság miatti kedvezőtlenebb elbírálás nem hozható logikai összefüggésbe a határozott, határozatlan tartalmú munkaviszonyra való hivatkozással. A felperes továbbra sem adott magyarázatot arra, hogy az alperes a felperest más munkavállalókkal összehasonlította volna.
[31] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a munkaviszony jogellenes megszüntetése tárgyában meghozott jogerős ítélet "megváltoztatását" és a jogkövetkezményként megítélt kártérítés iránti kereseti kérelem elutasítását, másodlagosan és harmadlagosan az elsőfokú ítéletet a versenytilalmi megállapodásból eredő ellenérték-különbözet, illetve az ügyvezetői figyelmeztetés hatályon kívül helyezése tárgyában helybenhagyó jogerős ítélet "megváltoztatását" és e körben a kereseti kérelmek elutasítását, valamint a felperes felülvizsgálati perköltségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok megsértették a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó Pp. 279. §-át és ezáltal helytelen következtetésre jutottak. Nem értékelték az alperes által benyújtott, a felmondás jogszerűségét alátámasztó okirati bizonyítékokat. A jogerős ítélet jogi indokolása ezentúl a Pp. 346. §-ának megsértésével állapította meg, hogy a perben nem tudott olyan egyéb bizonyítékot rendelkezésre bocsájtani, ami a tanúvallomásokat alátámasztotta.
[32] A másodfokú bíróság iratellenesen értékelte I. P. tanúvallomását is, aki előadta, hogy tudott a felperes és az akkori alperesi ügyvezető közötti kommunikációs problémáról, valamint arról is, hogy az ügyvezető milyen feladatokat adott a felperesnek és ennek során milyen vita alakult ki közöttük. A törvényszék ezzel megsértette a bizonyítékok értékelésére vonatkozó eljárási szabályokat, ami olyan súlyos, az ügy érdemére kiható volt, amely a jogerős ítéletet megalapozatlanná teszi.
[33] Az alperes az Mt. 64. § (1) bekezdés b) pontja, (2) bekezdése, továbbá 66. § (2) bekezdése megsértését állítva arra hivatkozott, hogy felmondása valós tényeken alapult és megfelelt a világosság és okszerűség követelményének. A felmondás első indoka az volt, hogy a felperes a részére előirányzott értékesítési tervcélokat nem érte el. A jogerős ítélet a tényállás kiegészítése során megállapította, hogy a felperes tervszámainak viszonyítási alapja - szemben a munkatársaival - a 2016. év volt, továbbá az egyes munkavállalók kereskedelmi területei egymástól eltértek. Mindezek következtében a teljesítmény mérőszámok a munkavállalók egymás közötti viszonyítását nem teszik lehetővé, kizárólag az egyes munkavállalók saját teljesítménye vonatkozásában mutat relevanciát, ezért az alperes nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét. A törvényszék ugyanakkor nem értékelte, hogy a felperes 2018-ban a 2016-ban realizálódott üzleti volument sem teljesítette.
[34] Álláspontja szerint a gazdasági haszon elérése érdekében az alperesnek autonóm joga annak eldöntése, hogy mely munkavállalókkal kívánja elérni a gazdasági célkitűzéseit. Ezen célok teljesítetlensége esetén nem köteles az elmaradásból eredő veszteségeit tovább viselni és saját diszkrecionális joga alapján dönthet a munkakör megszüntetése vagy más munkavállaló által történő betöltése kérdésében. Ebből a szempontból az Mt. szabályai alapján jogszerűen járt el, amikor a felperes munkaviszonyát felmondta. A bíróság ezen jog gyakorlásának jogellenessé minősítése révén az alperes üzletmenetébe, racionális gazdálkodásába avatkozott bele, amellyel végeredményben a munkáltatói felmondás jogintézménye került kiüresítésre. Álláspontja szerint a felmondásnak a munkavállaló azon képessége alapján, miszerint az elvárt üzleti bevételeket hosszabb időn keresztül nem tudta teljesíteni, önmagában is megalapozza a felmondás jogszerűségét.
[35] A felmondás másik oka - a felperes munkához való viszonya és munkakörének nem megfelelő ellátása - szintén a képességbeli hiányon alapult, amelyből az alperes alappal jutott arra a következtetésre, hogy a munkaviszonyát nem kívánja fenntartani. A perben becsatolt okirati bizonyítékok igazolják, hogy az alperes több alkalommal kért értékesítési akciótervet arra, hogy a felperes miként kíván változtatni a kialakult helyzeten. A levelezésből megállapítható, hogy a felperes nem tudott adekvát válaszokat adni és áprilistól a felmondásig egy ingerült vita alakult ki a felek között. A felperes nem rendelkezett azzal az üzletkötői képességgel, aktivitással, illetve proaktivitással, hogy az üzletkötési trendeket megváltoztassa, azaz a régi ügyfeleket megtartsa vagy új ügyfeleket akviráljon és többszöri írásos felhívásra sem tudott olyan magatartást tanúsítani, ami a vezetőkkel való együttműködés révén üzletileg eredményes változásokat hozott volna. A felmondás mindkét indoka valós, világos és az okszerű volt, ezért nem minősült jogellenesnek.
[36] Az alperes felülvizsgálati kérelmében az Mt. 228. § (1)-(6) bekezdésére, továbbá a Ptk. 6:212. § (1)-(2)-(3) bekezdésére és 6:213. § (1) bekezdésére hivatkozva vitatta a jogerős ítélet versenytilalmi megállapodással kapcsolatos marasztaló rendelkezést is. Álláspontja szerint az Mt. 228. §-ból a bíróság döntése nem vezethető le. Az eljárt bíróságok hibásan elállásnak minősítették a felperes (helyesen: az alperes) 2018. december 5-i nyilatkozatát, ami ténylegesen a versenytilalmi megállapodás felmondásának minősül. Érvelése szerint a versenytilalmi megállapodás alapvetetőn a munkáltató alperest védő olyan jogosultság, amellyel ellenérték fizetése fejében megtilthatja a munkavállalójának, hogy bizonyos ideig a versenytársaknál elhelyezkedjen. Erről a jogáról az alperes a versenytilalom ideje alatt bármikor lemondhat, amit meg is tett és az eltelt időszakra ki is fizette a felperesnek az időarányos díjat. Ez a nyilatkozat a jövőre nézve szüntette meg a tilalmat, így nem minősülhet elállásnak. Amennyiben arra az időre is fizetni kell a versenytilalmi díjat, amikor a tilalom már nem áll fenn, az a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyensúlyának felborulásához vezetne, így jogellenes. 2018. december 15-én 128.333,- forint időarányos versenytilalmi kötbér megfizetése mellett mentesítette a felperest a megállapodás alól, lehetővé téve részére a versenytársaknál történő elhelyezkedést. Az Mt.-ben nincs olyan rendelkezés, amely megtiltaná, hogy a munkáltató a versenytilalmi megállapodástól eltekintsen, azt a Ptk. hivatkozott szabályai alapján felmondja. A perbeli esetben az alperes felmondással élt és a szerződés fennállásáig járó időarányos részt megfizette, ezzel - az Mt. vonatkozó rendelkezésének hiányában - jogszerűen alkalmazta a Ptk. 6:212. § és 6:213. §-át.
[37] Az alperes álláspontja szerint a Ptk. 6:4. § (1) bekezdés, az Mt. 15. § (1) bekezdés és 22. § (5) bekezdése alapján a 2018. szeptember 11-i figyelmeztetés nem tekinthető jognyilatkozatnak, mert nem volt alkalmas joghatás kiváltására. A figyelmeztetésből nem származott semmilyen jog vagy kötelezettség, csupán a felperes felé irányuló felhívásnak minősül arról, hogy pontosabban dolgozzon.
[38] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a "felülvizsgálati kérelem elutasítását" és a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezménye, a versenytilalmi megállapodásban foglalt korlátozás ellenértéke és az ügyvezetői figyelmeztetés hatályon kívül helyezése tárgyában meghozott jogerős ítélet hatályában való fenntartását és az alperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte.
[39] Egyetértett az eljárt bíróságok azon álláspontjával, hogy Tóth József vallomását nem lehetett egyszerű tanúvallomásként értékelni, mivel az alperes törvényes képviselője volt, így eljárásjogi helyzete nem a tanú, hanem az alperes képviseletében eljáró személyével volt egyező. Az alperes érvelésével szemben I. P. nyilatkozatát tágabb kontextusban kell értelmezni. A tanú ugyanis nem általánosságban hivatkozott kommunikációs problémára, hanem kifejezetten egy esetre, a F.-K. Kft.-nél tett látogatás körülményeire gondolt, amely az ügy szempontjából nem volt releváns.
[40] A rendelkezésre álló bizonyítékok azt támasztják alá, hogy az ügyvezetői figyelmeztetés indoka nem volt valós. Ebben az alperes által említett esetben a felperes minden elvárhatót megtett és jelezte a területén tapasztalt problémákat. Ennek tényét a keresetlevélhez csatolt, 2018. augusztus 21-én kelt e-mail bizonyította. A felmondásban felhívott kommunikációs probléma csak az alperesi ügyvezető, T. Zs. J. oldalán merült fel, mert ő nem hallotta meg a felperes jelzéseit.
[41] A keresetlevelében már hivatkozott arra, hogy a felmondásban foglalt másik ok, a forgalom visszaesése sem felelt meg a valóság, világosság és okszerűség törvényi követelményeinek, mert ebből a munkavállaló számára nem tűnik ki, hogy a jogviszony megszüntetését a munkavégzésének hiányossága vagy a munkáltató működésével összefüggő indok tette-e szükségessé. A perfelvételi nyilatkozatában előadta, hogy a felmondás indokaként felhozott írásbeli figyelmeztetés egyrészt alaptalan volt, másrészt annak a felmondásban történő feltüntetése a kétszeres értékelés tilalmába ütközött, harmadrészt pedig a figyelmeztetésben sérelmezett, vélt felperesi magatartás tanúsítása és a felmondás közlése között 30 nap telt el.
[42] A felperes álláspontja szerint az alperes által előterjesztett okirati bizonyítékok azon kívül, hogy a felperes forgalmi mutatói nem javultak, a felperesi munkamorál romlását és a kommunikációs probléma fennállását nem igazolták. Az eljárt bíróságoknak a felmondás jogellenességének vizsgálata során az írásbeli felmondás keretei között kellett vizsgálódniuk, nem vonhatták értékelési körükbe azokat az alperesi tényállításokat és felmondási indokokat, amelyet az alperes csak a peres eljárás során adott elő.
[43] A versenytilalmi megállapodás körében meghozott marasztaló ítélet kapcsán a felperes hivatkozott a Kúria BH 2008.137. számú, valamint a BH 2008.326. számú eseti döntéseiben foglaltakra, amelyek figyelembevételével az eljárt bíróságok helytállóan döntöttek az alperes marasztalásakor.
[44] Az írásbeli figyelmeztetésre vonatkozó felülvizsgálati érveléssel kapcsolatban kifejtette, hogy azt a Ptk. 6:8. § (1) bekezdése alapján, mint írásbeli figyelmeztetés formában megjelenő jognyilatkozatot a nyilatkozó feltehető akaratára tekintettel kell értelmezni, az alperes pedig figyelmeztetni kívánta a felperest, amely szándékát a felmondásban is megerősítette. A figyelmeztetés, mint munkáltatói jognyilatkozatról az Mt. nem rendelkezik. Az Mt. 11. §-ában rögzített munkáltatót megillető ellenőrzési jog kiterjed a munkavállaló munkaviszonyból származó kötelezettségei betartásának ellenőrzésére, mellyel összefüggésben megilleti az a jog, hogy a kötelezettségszegések esetén megkövetelje a munkavégzésre és együttműködésre vonatkozó előírások betartását. Ennek eszköze a munkavállaló figyelmének erre történő felhívása, amely történhet szóban vagy írásban. Amennyiben a figyelmeztetés írásban történik, azzal szemben az Mt. 22. § (5) bekezdése indoklási kötelezettséget és jogorvoslati jogról való kioktatási kötelezettséget ír elő, amelynek az alperes intézkedése nem felelt meg.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[45] A felperes felülvizsgálati kérelme megalapozatlan, az alperes felülvizsgálati kérelme részben megalapozott az alábbiak szerint.[46] A felperes a keresetében a sérelemdíj iránti keresetét a Ptk. 2:43. § c) pontjára, vagyis hátrányos megkülönböztetésére alapította, amely jogalap esetében az Ebktv. rendelkezései az irányadóak.
[47] Az elsőfokú bíróság az e körben meghozott marasztaló ítélete szerint az alperes avval, hogy a felperest a nála rosszabbul teljesítő S. J.-hez képest az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti egyéb helyzete - határozatlan idejű munkaviszonya - alapján hátrányosan megkülönböztette, megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. A törvényszék jogerős ítélete szerint azonban a munkavállalók az eltérő értékesítési régióra tekintettel nem voltak összehasonlítható helyzetben, ezért a felperes keresetét elutasította.
[48] Az Ebktv. 8. §-a szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós, vagy vélt, a rendelkezésben felsorolt valamely tulajdonsága miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.
[49] Az összehasonlítható helyzet vizsgálata során a törvényszék alaptalanul tulajdonított jelentőséget a két munkavállaló eltérő értékesítési területének. Az alperes a fellebbezésében ugyan hivatkozott arra, hogy az eltérő régiók miatt a munkavállalók nincsenek összehasonlítható helyzetben, ugyanakkor ezt az állítását adatokkal nem támasztotta alá. A felperes és S. J. azonos munkakörben, azonos munkafeladatokat végzett, ugyanazon termékek értékesítésével foglalkozott. Nem volt adat arra, hogy az eltérő régiókban különböző gazdasági környezetben dolgoztak volna, így a két munkavállaló a törvényben megfogalmazott összehasonlítható helyzetben volt.
[50] A fentiekből következően az eljárt bíróságoknak abban kellett állást foglalni, hogy az egymással összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalók között a felperes hátrányára - határozatlan idejű munkaviszonyára tekintettel - történt-e hátrányos megkülönböztetés.
[51] Az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével kapcsolatos munkaügyi perek egyes kérdéseiről szóló 4/2017. (XI. 28.) KMK vélemény (a továbbiakban: KMK vélemény) 1) pontja szerint az egyenlő bánásmód megsértése esetén érvényesülő kimentéses bizonyítás alapján a munkáltató kötelezettsége bizonyítani, hogy megtartotta az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényt és a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény vonatkozó előírásait - vagyis hiányzik az okozati összefüggés a hátrány és a védett tulajdonság között - vagy nem kellett megtartania azt.
[52] Az ezen ponthoz fűzött indokolás szerint a hatályos szabályozás a diszkrimináció miatt indított eljárásokat a sérelmet szenvedett fél hátrányos helyzetére figyelemmel az Ebktv. a Pp. bizonyításra vonatkozó általános szabályaihoz képest speciálisan szabályozza. Az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos bizonyítási teherről is rendelkező egyes irányelveket (2000/43/EK irányelv, 2000/78/EK irányelv, 2006/54/EK irányelv) a nemzeti szabályozás átvette. Ennek megfelelően az Ebktv. 19. § (1) bekezdése értelmében az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte vagy - közérdekű igényérvényesítés esetén - ennek közvetlen veszélye fenyeget és a jogsértéskor rendelkezett a 8. § alapján meghatározott valamely tulajdonsággal. Emellett legalább állítania kell, hogy összefüggés van a hivatkozott hátrány és a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonság között. Ugyanezen § (2) bekezdése szerint pedig az (1) bekezdésben foglaltak valószínűsítése esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményeit megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani.
[53] A fenti szabályozás alapján a felperesnek azt kellett valószínűsíteni, hogy hátrány érte és rendelkezett az Ebktv. 8. §-ában felsorolt valamely védett tulajdonsággal.
[54] A felperes a munkaviszonya megszüntetése, mint hátrány mellett arra hivatkozott, hogy a sérelmezett intézkedés alapja a határozatlan idejű munkaviszonya volt, amely az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti egyéb helyzetet jelent.
[55] A KMK vélemény 3. pontja szerint a védett tulajdonságok közül az "egyéb helyzetnek" két főbb fogalmi kritériuma van, egyrészt, hogy tartozzon az egyén személyisége lényegi vonásához és az egyént egy sérülékeny társadalmi csoporthoz kapcsolja. Az Ebktv. 8. § r) pontja védett tulajdonságként a részmunkaidős és a határozott időre kötött munkaviszonyt sorolja fel, amelyből következően a felperes teljes munkaidős határozatlan tartamú munkaviszonya éppen az általánosnak tekintett, így védelemre nem szoruló foglalkoztatást jelent. A határozatlan idejű munkaviszony továbbá nem minősül az ember személyisége lényegi vonatkozásának és semmiképp nem kapcsolja őt egy hátrányos csoporthoz, így a felperes az eljárás során a védett tulajdonsága meglétét nem valószínűsítette, ezért az egyenlő bánásmód megsértése fel sem merülhetett.
[56] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítását alappal sérelmezte.
[57] A nem vitatott tényállás szerint a felperes munkaviszonya megszüntetésére két okból került sor. Az alperes felmondásában egyrészt a tervteljesítés elmaradását, vagyis teljesítménycsökkenést, másodlagosan pedig a munkáltatóval való együttműködés megromlását, a kommunikációs készség csökkenését rótta a felperes terhére. A törvényszék helytálló megállapítása szerint azonban az alperes az utóbbi indokot sikerrel nem bizonyította, a perben rendelkezésre álló adatok és tanúvallomások annak okszerűségét nem támasztották alá.
[58] A jogerős ítélet ugyanakkor megalapozatlanul állapította meg, hogy a felmondásnak a felperesi teljesítménnyel összefüggő indokát az alperes a perben nem bizonyította. A forgalmi adatokban jelentkező visszaesés tényét a felperes maga sem vitatta. Ennek igazolására a rendelkezésre álló kimutatások mellett további bizonyításra nem volt szükség, megállapíthatóan a felmondás indoka olyan objektív tényadatokon alapult, amely a munkáltató nem kötelezettségszegésen alapuló felmondását ( Mt. 64. § (1) bekezdés b) pont, 65. § (1) bekezdés) megalapozhatja.
[59] A töretlen bírói gyakorlat szerint több felmondási indok megjelölése esetében egyetlen indok bizonyítottsága is megalapozhatja az intézkedés jogszerűségét, ha abból megállapítható, hogy a munkaviszony a továbbiakban nem tartható fenn és ezért a munkavállaló munkájára a továbbiakban nincs szükség (BH 2003.211.).
[60] A perben rendelkezésre álló teljesítményadatokból a felperes által sem vitatottan megállapítható volt, hogy a felperes teljesítménye a 2018. évi időarányos tervszámokhoz képest 42,67%-kal, a 2017-es tervszámokhoz képest 24,02%-os elmaradásban volt. Az objektív adatokkal alátámasztott és a felperes által is elismert teljesítménycsökkenés a munkavállaló képességével összefüggő felmondási indoknak minősül, amely okszerűen megalapozza az intézkedés jogszerűségét. Az alperes helytálló érvelése szerint ugyanis a munkáltató diszkrecionális jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy igazolt teljesítmény csökkenés esetén, mely munkavállalója munkaviszonyát szünteti meg felmondással. Ennek felülbírálata a munkáltató működési körébe történő olyan beavatkozást jelentene, amelyre a bíróságnak nincs lehetősége.
[61] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében alappal kifogásolta továbbá a 2018. szeptember 11-én küldött e-mail ügyvezetői figyelmeztetésként történő értékelését. A tényállásban foglaltak szerint az e-mail a következőket tartalmazta: "Kedves L.! A mai napi F. látogatás alkalmával kiderült, hogy az alábbi információk nem megalapozottak. Pontosabb munkavégzést kérek." A szövegben foglaltak alapján az eljárt bíróságok megalapozatlanul értékelték az e-mail mellékletének tartalmát, ugyanis az nem írásbeli figyelmeztetésnek, csupán munkáltatói figyelemfelhívásként értékelendő, ekként nem kellett megfelelnie az Mt. 22. § (5) bekezdésében foglalt indokolási, valamint jogorvosi jogra történő figyelmeztetést előíró szabályainak. Mindezekre tekintettel az eljárt bíróságok e körben kifejtett indokolása jogszabálysértő volt.
[62] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul kifogásolta az eljárt bíróságoknak a versenytilalmi megállapodás körében hozott marasztaló intézkedését.
[63] A hivatkozott Ptk. 6:212. §-a ugyanis a megszüntetés lehetőségét csupán a felek közös megegyezése esetén teszi lehetővé, a 6:213. §-a pedig az egyoldalú jognyilatkozattal történő megszüntetésre abban az esetben ad lehetőséget, ha a fél a jogszabály rendelkezésénél vagy a szerződésnél fogva elállásra jogosult. Minthogy az Mt. 228. § (3) bekezdése csupán a munkavállaló számára biztosít lehetőséget az egyoldalú elállásra, azt is csak az Mt. 78. § (1) bekezdésében gyakorolt joga keretében, ezért az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy a perbeli esetben a szerződéstől történő elállásra azt követően, hogy a munkavállaló megkezdte a szerződésben foglaltak teljesítését, a munkáltatónak egyoldalúan nem volt lehetősége, így a kikötött ellenérték- különbözet megfizetésére köteles. A munkáltató ugyanis csak a munkaviszony megszüntetéséig állhat el a versenytilalmi megállapodás teljesítésétől, vagyis eddig az időpontig dönthet úgy, hogy mentesíti a munkavállalót a kötelezettségek alól. A munkaviszony megszüntetése után erre már akkor sincs lehetősége, ha bizonyíthatóan nem fűződik már érdeke ahhoz, hogy a munkavállaló betartsa a megállapodást EBH 2005.1334.).
[64] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet azon rendelkezését, amellyel az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként az alperest kártérítés jogcímén történt marasztalását felemelte, továbbá helybenhagyta a 2018. szeptember 11-én kelt ügyvezetői figyelmeztetést hatályon kívül helyező elsőfokú rendelkezést a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és e körben a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet versenytilalmi korlátozás ellenérték megfizetésére vonatkozó helybenhagyó rendelkezését, valamint a felperes sérelemdíj iránti keresetét elutasító rendelkezését a Pp. 424. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[65] A felülvizsgálati eljárásban nagyobb részt pervesztes felperes a Pp. 83. § (2) bekezdés első mondata alapján köteles az alperes első,- másodfokú és felülvizsgálati perköltsége arányos részének megfizetésére.[66] A perben felmerült költséget a felek helyett a Pp. 79. § (8) bekezdése alapján az állam előlegezte, mivel a perben a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény 3. § (1) bekezdésben foglaltak szerint a bíróság a felet - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - az eljárást befejező határozatában hivatalból kötelezi a meg nem fizetett illeték, valamint az állam által előlegezett költség államnak történő megfizetésére.
[67] A Pp. 102.§ (1) bekezdése rendelkezése szerint a megfizetés alól mentességet biztosító költségkedvezmény hiányában a meg nem fizetett illetéket és az állam által előlegezett költséget - a (2)-(5) bekezdésekben foglalt kivételekkel - a fél abban az arányban, illetve részben fizeti meg, amelyben e törvény szerint a perköltség vagy perköltségrész megtérítésére is köteles.
[68] Az elsőfokú bíróság 14. sorszámú végzése alapján a felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult, ezért tekintettel arra, hogy 63 %-ban pervesztes lett, a Pp. 21.§ (1) bekezdésben foglaltak szerint a 11. 636.667 Ft pertárgyérték alapján felmerült, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 42. § (1) bekezdés a) pontja, 46. § (1) bekezdése és 50. § (1) bekezdése szerinti mértékű illetéket helyette az állam viseli.
[69] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
[70] A felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja kizárja.
Budapest, 2020. november 11.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv.X.10.111/2020.)