adozona.hu
BH 2021.3.84
BH 2021.3.84
A Hszt. 362/E. § (7) bekezdése az általános szabályokhoz képest speciális rendelkezést tartalmaz a rendvédelmi szervnél foglalkoztatott közalkalmazott felmentésére, amennyiben a jogviszonya nem alakult át - hozzájárulása hiányában - szolgálati jogviszonnyá [a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (Hszt.) 362/E. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2010. február 1-től állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel. A munkáltató 2016. december 19-től 2019. július 4-ig illetmény nélküli szabadságot engedélyezett számára 2016. július 4-én született gyermeke gondozására.
[2] Az alperes 2019. február 1-jén a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 362/E. § (6) bekezdése a...
BH 2021.3.84 A Hszt. 362/E. § (7) bekezdése az általános szabályokhoz képest speciális rendelkezést tartalmaz a rendvédelmi szervnél foglalkoztatott közalkalmazott felmentésére, amennyiben a jogviszonya nem alakult át - hozzájárulása hiányában - szolgálati jogviszonnyá [a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (Hszt.) 362/E. §].
A tényállás
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2010. február 1-től állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel. A munkáltató 2016. december 19-től 2019. július 4-ig illetmény nélküli szabadságot engedélyezett számára 2016. július 4-én született gyermeke gondozására.[2] Az alperes 2019. február 1-jén a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 362/E. § (6) bekezdése alapján kiadott tájékoztatást közölt a felperessel a közalkalmazotti jogviszonya átalakulásáról, a rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyban történő foglalkoztatásáról, illetve az igazgatási jogviszony lényeges elemeiről. A felperes legkésőbb 2019. február 16-án 24 óráig volt köteles nyilatkozni arról, hogy közalkalmazotti jogviszonya igazgatási jogviszonnyá alakulásához hozzájárul-e vagy sem. A tájékoztatás szerint, amennyiben a felperes a megadott határidőig nem nyilatkozik, ezt a munkáltató úgy tekinti, mintha a jogviszony átalakulásához nem járult volna hozzá, és ebben az esetben a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetése iránt intézkedik, s a felmentési ideje 2019. február 17-én elkezdődik.
[3] A felperes a megadott határidőig nem tett nyilatkozatot, ezért az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonyának 2019. május 16-i hatállyal felmentéssel történő megszüntetéséről rendelkezett a Hszt. 362/E. § (3) és (4) bekezdése alapján. Külön intézkedést hozott a munkáltató a felperes illetmény nélküli szabadságának megszüntetéséről 2019. február 16-i hatállyal a másnap kezdődő felmentési időre tekintettel. A jognyilatkozatokat 2019. február 25-én elektronikus úton kézbesítette a felperesnek.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperes keresetében a felmentése és illetmény nélküli szabadsága megszüntetése jogellenességének megállapítását, és ennek jogkövetkezményeként 671 013 forint és kamatai, valamint 500 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Érvelése szerint ő jelezte munkáltatójának, hogy gyermeke gondozása céljából igénybe vett illetmény nélküli szabadságát tölti, ezért jogviszonya átalakulásáról nem kívánt nyilatkozni. Abban a hiszemben volt, hogy gyermeke 3 éves koráig a közalkalmazotti jogviszonyát a munkáltató nem módosíthatja, illetve a felmentési tilalomra figyelemmel jogviszonya megszüntetésére sem kerülhet sor. Az illetmény nélküli szabadság a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 128. §-a alapján megilleti, annak esetleges megszüntetéséről ő rendelkezhet, a munkáltató azt nem módosíthatja. Az alperes kizárólag a felmentési tilalom lejártát követően közölhetett volna vele felmentést, mert az új szolgálati jogviszony hatálya alá kerülés nem szabályozta a szülés, illetve a gyermek gondozása céljából szabadságon lévő munkavállalók helyzetét, az írásbeli nyilatkozat hiánya pedig automatikusan nem vonhatta volna maga után a felmentést. Sérelemdíj iránti igénye körében kifejtette, hogy az alperes megsértette a gyermeke személyes gondozásához való jogát, mivel a felmentési védelem célja éppen az volt, hogy ezen időszakban kizárólag gyermeke nevelésével foglalkozzon. Kifogásolta, hogy felmentés hiányában a társadalombiztosítási ellátások 2019. október 5-ig illeték volna meg, és a munkáltató jogellenes intézkedése kihatással lesz későbbi öregségi nyugdíj iránti igényére is.[5] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a közalkalmazotti jogviszony igazgatási szolgálati jogviszonnyá alakulásához történő írásbeli hozzájáruló nyilatkozat elmaradása kötelező felmentési ok volt, annak hatálya alól kivételeket a jogszabály nem állapított meg, az az illetmény nélküli szabadságon távollévő közalkalmazottakra is kiterjedt. A felperest erről teljeskörűen tájékoztatták, ennek ellenére nem nyilatkozott. Az illetmény nélküli szabadság megszüntetésére azért került sor, mert a felmentési idő megkezdéséhez az illetmény nélküli szabadságot meg kell szüntetni, enélkül ugyanis a felmentési időre járó távolléti díj sem kerülhetett volna folyósításra.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2018. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Riasztv.) általános indokolásából és a 8. §-hoz fűzött részletes indokolásából az tűnik ki, hogy a jogalkotó akarata szerint a rendvédelmi szerveknél a jövőben a közalkalmazotti jogviszonyban történő foglalkoztatás kizárt legyen. A Hszt. 362/E. §-a a közalkalmazotti jogviszonyban állók teljes körét érintette, nem tartalmazott speciális rendelkezést a fizetés nélküli szabadságon távol lévő alkalmazottakra. A felperest is terhelte az Mt. 6. § (2) bekezdése szerinti együttműködési kötelezettség, melynek nem tett eleget. Abból, hogy az adott esetre a Kjt. felmentésre vonatkozó szabályait rendelte alkalmazni a törvény, nem következik az, hogy valamennyi felmentésre vonatkozó jogszabályi rendelkezést teljeskörűen kellett alkalmazni. Amennyiben a munkáltató a Hszt. 362/E. § (4) bekezdése alapján köteles a jogviszony megszüntetése körében eljárni, a felmentési tilalom nem alkalmazható.[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Egyetértve az elsőfokú bírósággal megállapította, hogy a Hszt. 362/E. §-a rendelkezése szerint valamennyi közalkalmazottnak nyilatkoznia kellett a jogviszony átalakulásával kapcsolatban, ez alól a jogszabály nem határozott meg kivételt a Kjt. szerinti felmentési védelem alatt állók esetében sem. A munkáltatónak a jogszabály rendelkezése folytán nem volt választási lehetősége, a felperesi nyilatkozat hiányában a felmentésről kellett határoznia a jogszabályban rögzített időpontban. Mellőzte azt a megállapítást, hogy a felperes megszegte együttműködési kötelezettségét, amikor nem nyilatkozott, mivel erre törvény biztosított lehetőséget számára.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria azt az elsőfokú ítéletre is kiterjedően helyezze hatályon kívül és adjon helyt keresetének. Érvelése szerint a jogerős ítélet sérti a Hszt. 362/E. § (3), (4), (6) és (7) bekezdését, az Mt. 65. § (3) és (4) bekezdését, valamint 128-133. §-ait. Nem nyilatkozott arról, hogy hozzájárul-e a jogviszonya megszűnéséhez, vagy sem, az alperes pedig ezt a passzív magatartást akként értékelte, hogy nem járult hozzá jogviszonya átalakulásához. Amikor a nyilatkozattétel elmulasztását ekként értelmezte, álláspontja szerint túlterjeszkedett a Hszt. rendelkezésein, ugyanis erre az esetre a Hszt. nem tartalmaz semmilyen rendelkezést.[9] A Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 129. § (1) bekezdése és 133. § (2) bekezdése alapján akkor szűnik meg a fizetés nélküli szabadság, ha a gyermek már nincs a szülők gondozásában, vagy a munkavállaló kifejezetten kéri annak megszüntetését. A munkáltató azt egyoldalú nyilatkozatával nem szüntethette meg.
[10] Helytállóan érveltek az eljárt bíróságok azzal, hogy a Riasztv. rendelkezése szerint a rendvédelmi szerveknél a jövőben közalkalmazotti jogviszonyban történő foglalkoztatás kizárt, ebből azonban nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a korábbi közalkalmazotti jogviszonyt minden esetben meg kellett szüntetni. A jogalkotó nem akként rendelkezett, hogy azonnali hatállyal a törvény erejénél fogva szűnnek meg a jogviszonyok abban az esetben, amennyiben a foglalkoztatott nem járult hozzá az átalakuláshoz. Indokolatlanul jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre is, hogy a jogszabályi rendelkezésben szereplő "megszűnik" kifejezés azzal jár, hogy hozzájáruló nyilatkozat hiányában a közalkalmazotti jogviszony a törvény erejénél fogva szűnik meg. Erre nem a törvény erejénél fogva, hanem a munkáltató által eszközölt felmentés következtében kerülhetett sor. Azáltal, hogy a jogalkotó a Kjt. felmentésre irányadó szabályait rendelte alkalmazni, az alperes nem szelektálhatott volna ezen jogszabályi rendelkezések között.
[11] Az Alaptörvény 28. cikke rendelkezése alapján nem lehetett a Hszt. vizsgált rendelkezésének olyan értelmezést adni, hogy azok célja az lett volna, hogy az egyik legkiszolgáltatottabb és munkajogi szabályokkal leginkább védett munkavállalói kört érintő garanciális szabályokat, a felmentési védelmet elvonják az alkalmazottaktól. A jogalkotó célja a jogviszonyok átalakítása volt, ugyanakkor a jogszabály nem rendelkezett azonnali átállásról, nem rendelkezett azonnali hatályú, törvény erejénél fogva beálló jogviszony-megszüntetésről. A munkáltató a felmentésre irányadó szabályok betartásával is elérte volna azt a célt, hogy az át nem alakuló jogviszonyok megszűnjenek, valójában azonban nem azonnali hatállyal, hanem a felmentési védelem letelte után. Az ítéletek által hivatkozott jogeset eltért a perbeli jogvitától, más jogszabályi alapja volt.
[12] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn. Előadta, hogy valamennyi lényeges körülményről előzetesen tájékoztatták a felperest és ő ennek ellenére nem tett nyilatkozatot. A Hszt. 362/E. § (7) bekezdése kifejezetten rendelkezett a felmentési idő kezdő napjáról ilyen esetre. A Hszt. 362/E. § (3) és (4) bekezdései speciális rendelkezéseket tartalmaznak a Kjt. általános felmentési szabályaihoz képest, így az adott esetben azokat kellett alkalmazni. A felperes illetmény nélküli szabadságának megszüntetésére azért került sor, mert a felmentési idő megkezdéséhez azt meg kellett szüntetni, azt a felperes érdekében tették.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[13] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.[14] A Riasztv. 2019. február 1-i hatállyal iktatta be a Hszt.-be a 362/E. §-t, melynek (1) bekezdés a) pontja értelmében a Riasztv. hatálybalépésével a rendvédelmi szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak közalkalmazotti jogviszonya az érintett hozzájárulásával rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonnyá alakul ált. A Hszt. 362/E. § (3) bekezdése szerint nem alakul át a közalkalmazott jogviszonya igazgatási jogviszonnyá, amennyiben annak létesítéséhez nem járul hozzá, vagy ha a munkáltató nem létesíthet az érintettel igazgatási jogviszonyt. Ebben az esetben a Hszt. 362/E. § (4) bekezdése rendelkezése alapján a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel szűnik meg.
[15] Az alperes 2019. február 1-jén kézbesítette a felperes részére azt a tájékoztatót, amelyben e változásokról értesítette őt és egyértelműen közölte vele, hogy amennyiben az átalakuláshoz nem járul hozzá, abban az esetben közalkalmazotti jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetéséről fog intézkedni. Közölte azt is, hogy ebben az esetben a felmentési idő kezdő napja 2019. február 17. lesz. A felperes ezen tájékoztatás ismeretében nem tett nyilatkozatot, ezért a munkáltató a Hszt. 362/E. § (7) bekezdésében megjelölt időpontban a felperes közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel történő megszüntetéséről rendelkezett.
[16] Helytállóan állította a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a jogalkotó nem rendelkezett arról, hogy a jogviszony átalakulását elfogadó nyilatkozat hiányában a közalkalmazotti jogviszony a törvény erejénél szűnne meg, hiszen ekkor a Hszt. 362/E. § (4) bekezdése szerint a jogviszonyt a munkáltató egyoldalú intézkedésével, felmentéssel kellett megszüntetni, és a közalkalmazotti jogviszony a törvény által meghatározott időponttól számított, felperesre irányadó felmentési idő elteltével szűnt meg.
[17] Kellő alap nélkül állította azonban a felperes, hogy a jogviszony ilyen módon történő megszüntetésére a felmentés valamennyi szabályát alkalmazni rendelte a jogalkotó. A Hszt. 362/E. § (7) bekezdése az általános szabályokhoz képest speciális rendelkezést tartalmazott és megállapította, hogy ha a rendvédelmi szervnél foglalkoztatott közalkalmazott és köztisztviselő a (6) bekezdés szerinti nyilatkozatában nem járul hozzá a jogviszonyának átalakulásához, a felmentési ideje a nyilatkozattétel napját követő napon kezdődik.
[18] Ennek megfelelően megállapítható, hogy a felmentés általános szabályaihoz képest a jogalkotó egyértelműen, kötelező erővel rendelkezett arról, hogy a felmentési időnek mikor kell kezdődnie.
[19] A Kjt. 2. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Mt. 65. § (3) bekezdése rendelkezik arról, hogy nem szüntetheti meg a munkáltató felmentéssel a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartama alatt a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonyát. Ezen általános szabályhoz képest speciális rendelkezést tartalmaz a Hszt. 362/E. § (7) bekezdése, amikor e tilalmat figyelmen kívül hagyva valamennyi olyan közalkalmazott vonatkozásában rögzíti a felmentési idő kezdő napját, aki nem járul hozzá jogviszonya átalakításához. Mivel a jogalkotó célja az volt, hogy a rendvédelmi szerveknél a Riasztv. hatálybalépését követően a közalkalmazotti jogviszonyban történő foglalkoztatás kizárt legyen, e speciális rendelkezést kellett alkalmazni a felmondási idő kezdő időpontja tekintetében az Mt. 65. § (3) bekezdésében megjelölt időponttal ellentétben.
[20] A felmentés kezdő időpontját a jogszabály kógens módon határozta meg, így a munkáltatónak nem volt döntési lehetősége a körben, hogy a felperes hozzájáruló nyilatkozata hiányában a továbbiakban is fenntartsa a jogviszonyt és ne intézkedjen a felmentés közléséről a határidő eredménytelen elteltét követő napon.
[21] Helytállóan állította a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a gyermek gondozására biztosított fizetés nélküli szabadság megszüntetéséről az alperesnek nem kellett önálló intézkedést hoznia a jogviszony megszüntetésére figyelemmel. Mindez a felperesnek nem okozott joghátrányt, mivel a munkáltató a kötelező felmentés következményeként ilyen módon tudott intézkedni a felperes számára a felmentési időre járó illetmény megfizetéséről.
[22] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.X.10.104/2020.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.X.10.104/2020/4.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Dr. Tánczos Rita előadó bíró
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Kun Ágnes ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Horváth Eszter kamarai jogtanácsos
A per tárgya: közalkalmazotti jogviszony megszüntetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.668/2019/6/II.
Az elsőfokú bíróság határozata: Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.93/2019/7-II.
Rendelkező rész
A Kúria a Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.668/2019/6/II. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárásban felmerült 117.100 (száztizenhétezer-száz) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2010. február 1-től állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel. A munkáltató 2016. december 19-től 2019. július 4-ig illetmény nélküli szabadságot engedélyezett számára 2016. július 4-én született gyermeke gondozására.[2] Az alperes 2019. február 1-jén a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 362/E. § (6) bekezdése alapján kiadott tájékoztatást közölt a felperessel a közalkalmazotti jogviszonya átalakulásáról, a rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyban történő foglalkoztatásáról, illetve az igazgatási jogviszony lényeges elemeiről. A felperes legkésőbb 2019. február 16-án 24 óráig volt köteles nyilatkozni arról, hogy közalkalmazotti jogviszonya igazgatási jogviszonnyá alakulásához hozzájárul-e vagy sem. A tájékoztatás szerint, amennyiben a felperes a megadott határidőig nem nyilatkozik, ezt a munkáltató úgy tekinti, mintha a jogviszony átalakulásához nem járult volna hozzá, és ebben az esetben a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetése iránt intézkedik, s a felmentési ideje 2019. február 17-én elkezdődik.
[3] A felperes a megadott határidőig nem tett nyilatkozatot, ezért az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonyának 2019. május 16-i hatállyal felmentéssel történő megszüntetéséről rendelkezett a Hszt. 362/E. § (3) és (4) bekezdése alapján. Külön intézkedést hozott a munkáltató a felperes illetmény nélküli szabadságának megszüntetéséről 2019. február 16-i hatállyal a másnap kezdődő felmentési időre tekintettel. A jognyilatkozatokat 2019. február 25-én elektronikus úton kézbesítette a felperesnek.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperes keresetében a felmentése és illetmény nélküli szabadsága megszüntetése jogellenességének megállapítását, és ennek jogkövetkezményeként 671.013,- forint és kamatai, valamint 500.000,- forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Érvelése szerint ő jelezte munkáltatójának, hogy gyermeke gondozása céljából igénybe vett illetmény nélküli szabadságát tölti, ezért jogviszonya átalakulásáról nem kívánt nyilatkozni. Abban a hiszemben volt, hogy gyermeke 3 éves koráig a közalkalmazotti jogviszonyát a munkáltató nem módosíthatja, illetve a felmentési tilalomra figyelemmel jogviszonya megszüntetésére sem kerülhet sor. Az illetmény nélküli szabadság a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 128. §-a alapján megilleti, annak esetleges megszüntetéséről ő rendelkezhet, a munkáltató azt nem módosíthatja. Az alperes kizárólag a felmentési tilalom lejártát követően közölhetett volna vele felmentést, mert az új szolgálati jogviszony hatálya alá kerülés nem szabályozta a szülés, illetve a gyermek gondozása céljából szabadságon lévő munkavállalók helyzetét, az írásbeli nyilatkozat hiánya pedig automatikusan nem vonhatta volna maga után a felmentést. Sérelemdíj iránti igénye körében kifejtette, hogy az alperes megsértette a gyermeke személyes gondozásához való jogát, mivel a felmentési védelem célja éppen az volt, hogy ezen időszakban kizárólag gyermeke nevelésével foglalkozzon. Kifogásolta, hogy felmentés hiányában a társadalombiztosítási ellátások 2019. október 5-ig illeték volna meg, és a munkáltató jogellenes intézkedése kihatással lesz későbbi öregségi nyugdíj iránti igényére is.[5] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes költségekben való marasztalását kérte. Érvelése szerint a közalkalmazotti jogviszony igazgatási szolgálati jogviszonnyá alakulásához történő írásbeli hozzájáruló nyilatkozat elmaradása kötelező felmentési ok volt, annak hatálya alól kivételeket a jogszabály nem állapított meg, az az illetmény nélküli szabadságon távollévő közalkalmazottakra is kiterjedt. A felperest erről teljeskörűen tájékoztatták, ennek ellenére nem nyilatkozott. Az illetmény nélküli szabadság megszüntetésére azért került sor, mert a felmentési idő megkezdéséhez az illetmény nélküli szabadságot meg kell szüntetni, enélkül ugyanis a felmentési időre járó távolléti díj sem kerülhetett volna folyósításra.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest 60.000,- forint perköltség megfizetésére azzal, hogy a 70.260,- forint eljárási illetéket az állam viseli. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2018. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Riasztv.) általános indokolásából és a 8. §-hoz fűzött részletes indokolásából az tűnik ki, hogy a jogalkotó akarata szerint a rendvédelmi szerveknél a jövőben a közalkalmazotti jogviszonyban történő foglalkoztatás kizárt legyen. A Hszt. 362/E. §-a a közalkalmazotti jogviszonyban állók teljes körét érintette, nem tartalmazott speciális rendelkezést a fizetés nélküli szabadságon távol lévő alkalmazottakra. A felperest is terhelte az Mt. 6. § (2) bekezdése szerinti együttműködési kötelezettség, melynek nem tett eleget. Abból, hogy az adott esetre a Kjt. felmentésre vonatkozó szabályait rendelte alkalmazni a törvény, nem következik az, hogy valamennyi felmentésre vonatkozó jogszabályi rendelkezést teljeskörűen kellett alkalmazni. Amennyiben a munkáltató a Hszt. 362/E. § (4) bekezdése alapján köteles a jogviszony megszüntetése körében eljárni, a felmentési tilalom nem alkalmazható.[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte a felperest 29.275,- forint másodfokú perköltség megfizetésére azzal, hogy a 93.681,- forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Egyetértve az elsőfokú bírósággal megállapította, hogy a Hszt. 362/E. §-a rendelkezése szerint valamennyi közalkalmazottnak nyilatkoznia kellett a jogviszony átalakulásával kapcsolatban, ez alól a jogszabály nem határozott meg kivételt a Kjt. szerinti felmentési védelem alatt állók esetében sem. A munkáltatónak a jogszabály rendelkezése folytán nem volt választási lehetősége, a felperesi nyilatkozat hiányában a felmentésről kellett határoznia a jogszabályban rögzített időpontban. Mellőzte azt a megállapítást, hogy a felperes megszegte együttműködési kötelezettségét, amikor nem nyilatkozott, mivel erre törvény biztosított lehetőséget számára.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria azt az elsőfokú ítéletre is kiterjedően helyezze hatályon kívül és adjon helyt keresetének. Érvelése szerint a jogerős ítélet sérti a Hszt. 362/E. § (3), (4), (6) és (7) bekezdését, az Mt. 65. § (3) és (4) bekezdését, valamint 128-133. §-ait. Nem nyilatkozott arról, hogy hozzájárul-e a jogviszonya megszűnéséhez, vagy sem, az alperes pedig ezt a passzív magatartást akként értékelte, hogy nem járult hozzá jogviszonya átalakulásához. Amikor a nyilatkozattétel elmulasztását ekként értelmezte, álláspontja szerint túlterjeszkedett a Hszt. rendelkezésein, ugyanis erre az esetre a Hszt. nem tartalmaz semmilyen rendelkezést.[9] A Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 129. § (1) bekezdése és 133. § (2) bekezdése alapján akkor szűnik meg a fizetés nélküli szabadság, ha a gyermek már nincs a szülők gondozásában, vagy a munkavállaló kifejezetten kéri annak megszüntetését. A munkáltató azt egyoldalú nyilatkozatával nem szüntethette meg.
[10] Helytállóan érveltek az eljárt bíróságok azzal, hogy a Riasztv. rendelkezése szerint a rendvédelmi szerveknél a jövőben közalkalmazotti jogviszonyban történő foglalkoztatás kizárt, ebből azonban nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a korábbi közalkalmazotti jogviszonyt minden esetben meg kellett szüntetni. A jogalkotó nem akként rendelkezett, hogy azonnali hatállyal a törvény erejénél fogva szűnnek meg a jogviszonyok abban az esetben, amennyiben a foglalkoztatott nem járult hozzá az átalakuláshoz. Indokolatlanul jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre is, hogy a jogszabályi rendelkezésben szereplő "megszűnik" kifejezés azzal jár, hogy hozzájáruló nyilatkozat hiányában a közalkalmazotti jogviszony a törvény erejénél fogva szűnik meg. Erre nem a törvény erejénél fogva, hanem a munkáltató által eszközölt felmentés következtében kerülhetett sor. Azáltal, hogy a jogalkotó a Kjt. felmentésre irányadó szabályait rendelte alkalmazni, az alperes nem szelektálhatott volna ezen jogszabályi rendelkezések között.
[11] Az Alaptörvény 28. cikke rendelkezése alapján nem lehetett a Hszt. vizsgált rendelkezésének olyan értelmezést adni, hogy azok célja az lett volna, hogy az egyik legkiszolgáltatottabb és munkajogi szabályokkal leginkább védett munkavállalói kört érintő garanciális szabályokat, a felmentési védelmet elvonják az alkalmazottaktól. A jogalkotó célja a jogviszonyok átalakítása volt, ugyanakkor a jogszabály nem rendelkezett azonnali átállásról, nem rendelkezett azonnali hatályú törvény erejénél fogva beálló jogviszony megszüntetésről. A munkáltató a felmentésre irányadó szabályok betartásával is elérte volna azt a célt, hogy az át nem alakuló jogviszonyok megszűnjenek, valójában azonban nem azonnali hatállyal, hanem a felmentési védelem letelte után. Az ítéletek által hivatkozott jogeset eltért a perbeli jogvitától, más jogszabályi alapja volt.
[12] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn és marasztalja a felperest a perköltségben. Előadta, hogy valamennyi lényeges körülményről előzetesen tájékoztatták a felperest és ő ennek ellenére nem tett nyilatkozatot. A Hszt. 362/E. § (7) bekezdése kifejezetten rendelkezett a felmentési idő kezdő napjáról ilyen esetre. A Hszt. 362/E. § (3) és (4) bekezdései speciális rendelkezéseket tartalmaznak a Kjt. általános felmentési szabályaihoz képest, így az adott esetben azokat kellett alkalmazni. A felperes illetmény nélküli szabadságának megszüntetésére azért került sor, mert a felmentési idő megkezdéséhez azt meg kellett szüntetni, azt a felperes érdekében tették.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[13] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.[14] A Riasztv. 2019. február 1-i hatállyal iktatta be a Hszt.-be a 362/E. §-t, melynek (1) bekezdése a) pontja értelmében a Riasztv. hatálybalépésével a rendvédelmi szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak közalkalmazotti jogviszonya az érintett hozzájárulásával rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonnyá alakul ált. A Hszt. 362/E. § (3) bekezdése szerint nem alakul át a közalkalmazott jogviszonya igazgatási jogviszonnyá, amennyiben annak létesítéséhez nem járul hozzá, vagy ha a munkáltató nem létesíthet az érintettel igazgatási jogviszonyt. Ebben az esetben a Hszt. 362/E. § (4) bekezdése rendelkezése alapján a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel szűnik meg.
[15] Az alperes 2019. február 1-jén kézbesítette a felperes részére azt a tájékoztatót, amelyben e változásokról értesítette őt és egyértelműen közölte vele, hogy amennyiben az átalakuláshoz nem járul hozzá, abban az esetben közalkalmazotti jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetéséről fog intézkedni. Közölte azt is, hogy ebben az esetben a felmentési idő kezdő napja 2019. február 17. lesz. A felperes ezen tájékoztatás ismeretében nem tett nyilatkozatot, ezért a munkáltató a Hszt. 362/E. § (7) bekezdésében megjelölt időpontban a felperes közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel történő megszüntetéséről rendelkezett.
[16] Helytállóan állította a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a jogalkotó nem rendelkezett arról, hogy a jogviszony átalakulását elfogadó nyilatkozat hiányában a közalkalmazotti jogviszony a törvény erejénél szűnne meg, hiszen ekkor a Hszt. 362/E. § (4) bekezdése szerint a jogviszonyt a munkáltató egyoldalú intézkedésével, felmentéssel kellett megszüntetni, és a közalkalmazotti jogviszony a törvény által meghatározott időponttól számított, felperesre irányadó felmentési idő elteltével szűnt meg.
[17] Kellő alap nélkül állította azonban a felperes, hogy a jogviszony ilyen módon történő megszüntetésére a felmentés valamennyi szabályát alkalmazni rendelte a jogalkotó. A Hszt. 362/E. § (7) bekezdése az általános szabályokhoz képest speciális rendelkezést tartalmazott és megállapította, hogy ha a rendvédelmi szervnél foglalkoztatott közalkalmazott és köztisztviselő a (6) bekezdés szerinti nyilatkozatában nem járul hozzá a jogviszonyának átalakulásához, a felmentési ideje a nyilatkozattétel napját követő napon kezdődik.
[18] Ennek megfelelően megállapítható, hogy a felmentés általános szabályaihoz képest a jogalkotó egyértelműen, kötelező erővel rendelkezett arról, hogy a felmentési időnek mikor kell kezdődnie.
[19] A Kjt. 2. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Mt. 65. § (3) bekezdés rendelkezik arról, hogy nem szüntetheti meg a munkáltató felmentéssel a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartama alatt a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonyát. Ezen általános szabályhoz képest speciális rendelkezést tartalmaz a Hszt. 362/E. § (7) bekezdése, amikor e tilalmat figyelmen kívül hagyva valamennyi olyan közalkalmazott vonatkozásában rögzíti a felmentési idő kezdő napját, aki nem járul hozzá jogviszonya átalakításához. Mivel a jogalkotó célja az volt, hogy a rendvédelmi szerveknél a Riasztv. hatálybalépését követően a közalkalmazotti jogviszonyban történő foglalkoztatás kizárt legyen, e speciális rendelkezést kellett alkalmazni a felmondási idő kezdő időpontja tekintetében az Mt. 65. § (3) bekezdésében megjelölt időponttal ellentétben.
[20] A felmentés kezdő időpontját a jogszabály kógens módon határozata meg, így a munkáltatónak nem volt döntési lehetősége a körben, hogy a felperes hozzájáruló nyilatkozata hiányában a továbbiakban is fenntartsa a jogviszonyt és ne intézkedjen a felmentés közléséről a határidő eredménytelen elteltét követő napon.
[21] Helytállóan állította a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a gyermek gondozására biztosított fizetés nélküli szabadság megszüntetéséről az alperesnek nem kellett önálló intézkedést hoznia a jogviszony megszüntetésére figyelemmel. Mindez a felperesnek nem okozott joghátrányt, mivel a munkáltató a kötelező felmentés következményeként ilyen módon tudott intézkedni a felperes számára a felmentési időre járó illetmény megfizetéséről.
[22] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[23] A Kúria a Pp. 83. § (1) bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte az alaperes perköltsége megfizetésére. A feleket megillető tárgyi költségfeljegyzési jogra figyelemmel meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illetéket a felperest megillető munkavállalói költségkedvezményre figyelemmel a Pp. 102. § (6) bekezdése értelmében az állam viseli.[24] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
[25] Az ítélet ellen a felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.
Budapest, 2020. november 18.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
( Kúria Mfv.X.10.104/2020.)