adozona.hu
BH 2021.1.22
BH 2021.1.22
I. A munkavállaló azzal, hogy megtagadja a felmondás átvételét, önmagát fosztja meg a jogorvoslati határidő megismerésének lehetőségétől [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 24. § (1) bekezdés]. II. Az ítélkezési szünet tartalma nem számít bele a keresetindítási határidőbe [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 287. § (1)-(4) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A munkáltatói azonnali hatályú felmondás postai úton történő kézbesítésére 2019. július 5-én került sor, azonban az okiratot a munkáltató már július 1-jén is megkísérelte a felperes részére átadni, aki az átvételt megtagadta. Az átvétel megtagadásáról az alperes munkáltatónál jegyzőkönyvet vettek fel.
[2] A felperes 2019. augusztus 5-én nyújtotta be keresetlevelét, melyben annak megállapítását kérte, hogy a 2019. július 1-jén kelt munkáltatói rendkívül felmondás jogellenes, melyre teki...
[3] Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a keresetlevél elkésettsége okán az eljárás megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását indítványozta.
[5] A döntését a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 24. § (1) bekezdésére és a 287. § (1) bekezdésére, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 176. § (1) bekezdés i) pontjára és a 240. § (1) bekezdés a) pontjára alapította.
[6] Megállapította, hogy a felperes a perindításra nyitva álló 30 napos határidőt elmulasztotta, mivel az azonnali hatályú felmondás közlése július 1-jén hatályosan megtörtént. A keresetlevél benyújtására nyitva álló határidő július 2-án elkezdődött, így - a július 2. és 20. napján bekövetkezett 4 órát meghaladó üzemszünetre is tekintettel - a keresetlevélnek legkésőbb augusztus 2-án kellett volna beérkeznie. Utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy augusztus 2-án is volt üzemszünet, azonban az 21 órától kezdődött, és augusztus 3-án 1 óráig tartott, így az augusztus 2-i napon az a 4 órát nem érte el.
[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[8] Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az azonnali hatályú munkáltatói felmondás közlése 2019. július 1-jén hatályosan megtörtént, valamint az tartalmazta a jogorvoslati kioktatást is.
[9] A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a 30 napos keresetindítási határidő az ítélkezési szünet szabályaira tekintettel meghosszabbodik. Az ítélkezési szünet célja ugyanis az, hogy emiatt a bíróságokon nem számonkérhető határidők elmulasztása esetén a következményeket a feleknek se kelljen viselniük. Ezzel a célkitűzéssel nincs összefüggésben az Mt-ben előírt keresetindítási határidő, mivel a keresetlevél benyújtását a törvénykezési szünet nem hátráltatja, arra nincs befolyása.
[10] Utalt a Pp. 617. §-ára is, mely szerint a napokban megállapított határidő esetén csak annak van jelentősége, hogy volt-e olyan nap, amikor az elektronikus kapcsolattartásban 4 órán át jogszabályban meghatározottak szerinti üzemzavar vagy üzemszünet állt fenn. Augusztus 2-án az üzemszünet 3 órán át tartott, így a határidő-számítás szempontjából relevánsnak nem tekinthető.
[12] Álláspontja szerint a permegszüntető végzések az Mt. 22. § (5) bekezdésébe ütköznek, mert a munkáltató jogorvoslati joggal kapcsolatos kioktatási kötelezettségét teljesítettnek tekintik. Ezzel szemben az átadás megkísérlésekor szerinte a munkáltató nem tett eleget e kötelezettségének, ugyanis a jegyzőkönyvvel mint munkáltatói jognyilatkozattal kapcsolatban is külön jogorvoslati kioktatási kötelezettség terhelte. Továbbá a postán megküldött felmondás sem utalt arra, hogy a keresetindítási határidőt nem a felmondás kézhezvételétől kell számítani.
[13] Kifejtette, hogy a Pp. 148. § (3) bekezdés a) pontja szerint akkor nem vonatkoznak az ítélkezési szünet szabályai a perekre, ha azokat valamely törvény konkrétan kivonja annak hatálya alól. Ilyen rendelkezést pedig az Mt. nem tartalmaz, ezért a kereset benyújtására meghatározott törvényi határidőre az eljáró bíróságoknak alkalmazniuk kellett volna az ítélkezési szünetre megállapított határidő-számítást.
[13] Jogszabálysértően zárták ki a bíróságok a Pp. 149. § (3) bekezdésének alkalmazását is, figyelembe véve, hogy a határidő utolsó napján 21 órától éjfélt követő 1 óráig az ügyfélen kívüli rendszerhiba miatt nem lehetett semmilyen beadványt benyújtani, melyből következően álláspontja szerint a Pp. 612. § és 149. § (3) bekezdés helyes értelmezése mellett a határidő elmulasztásának következményeit nem lehetett volna alkalmazni. Azt kellett volna megállapítaniuk, hogy nem volt objektív lehetőség a határidő utolsó napján előterjeszteni a keresetlevelet, így a késedelem kimentését hivatalból kellett volna figyelembe venniük.
[14] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályában való fenntartására irányult.
[15] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a 2019. július 1-jén átadni megkísérelt felmondás az Mt. rendelkezéseinek megfelelően tartalmazta a jogorvoslati kioktatást. Kitért arra is, hogy az Mt.-ben nincs arra vonatkozó rendelkezés, hogy írásbeli jognyilatkozat esetén a munkáltatónak szóbeli kioktatási kötelezettsége lenne, ezért a felmondás átadásának megkísérlésekor sem kellett külön szóban tájékoztatnia a felperest. Az átvétel megtagadásról nem volt köteles jegyzőkönyvet felvenni, az nem minősül az Mt. 22. § (5) bekezdésében meghatározott egyoldalú jognyilatkozatnak, így külön jogorvoslati kioktatást sem kellett tartalmaznia a jegyzőkönyvnek.
[16] Hivatkozott az Mt. 15. § (4) bekezdésére is. A rendelkezés szerint a felmondást annak közlését követően egyedül a felperes hozzájárulásával módosíthatta volna azzal, hogy az átvétel megtagadásától kell a keresetindítási határidőt számítani.
[17] Kiemelte, hogy a keresetindítási határidőt az Mt. mint anyagi jogszabály tartalmazza, ezért a Pp. eljárásjogi határidőkre vonatkozó szabályai, így az ítélkezési szünetet érintő rendelkezések, nem alkalmazhatóak. A Pp. hatálya az abban meghatározott határidőkre terjed ki.
[18] Álláspontja szerint a felperes tévesen hivatkozott a Pp. 149. § (3) bekezdésének megsértésére, mivel a hivatkozott rendelkezés csupán perbeli cselekményekre vonatkozik, azonban a keresetlevél benyújtása nem perbeli cselekmény. Továbbá a fenti bekezdés értelmében is csak igazolási kérelem útján lehetett volna orvosolni a mulasztás.
[20] Az eljárt bíróságok az Mt. 24. § (1) bekezdésének megfelelően, jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy az Mt. 287. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt 30 napos keresetindítási határidő jelen esetben a támadott jognyilatkozat hatályos közlésétől, vagyis nem a postai kézbesítés napjától, hanem az átvétel megtagadásának időpontjától, azaz 2019. július 1-jétől számítandó.
[21] A jogorvoslati tájékoztatás körében helyesen hivatkozott az alperes a kialakult bírói gyakorlatra. Eszerint a jogorvoslatról szóló tájékoztatás átvételének megtagadásakor a munkavállaló saját felróható magatartása miatt nem értesül a keresetindítás határidejéről. A felperes azzal, hogy megtagadta a felmondás átvételét, önmagát fosztotta meg az okirat tartalmának és a jogorvoslati határidő megismerésének a lehetőségétől (BH 2012.44.). Az Mt. 22. § (5) bekezdése jelen esetben nem alkalmazható a munkáltató által felvett jegyzőkönyvre, mert a felperes keresetében a felmondást tartalmazó munkáltatói jognyilatkozatot támadta mind a keresetindítási határidő, mind a jogorvoslati kioktatás körében. A jegyzőkönyv az átvétel megtagadásának tényét tartalmazta, ezt a munkavállaló az eljárás során nem vitatta.
[22] Alaptalanul állította a felperes a Pp. 148. §-ának megsértését. A munkaviszony megszüntetésének jogellenességével kapcsolatos igény érvényesítésére vonatkozó határidőt az Mt., azaz anyagi jogi jogszabály tartalmazza, megtartottságának megállapítására, az azzal kapcsolatos mulasztás igazolásra, a keresetlevél benyújtásának halasztó hatályára nézve is e jogszabály tartalmaz előírást [Mt. 287. § (4)-(5) bekezdés, 288. §]. Az Mt.-ben foglalt határidők számításáról e törvény 25-26. §-ai rendelkeznek, így annál a Pp.-ben foglalt eljárásjogi határidőkre vonatkozó szabályok nem vehetők figyelembe, mivel azok a polgári peres eljárásban irányadó számításokat tartalmazzák. A peres eljárási határidő számításával nem esik egy tekintet alá a perindító cselekmény megtételére, jelen esetben a keresetlevél beadására vonatkozó határidő számítása. A Pp.-ben foglalt határidőkkel kapcsolatos rendelkezések csak a már megindult és folyamatban lévő peres eljárásban felmerülő határidők számításakor irányadók. Ebből következően az ítélkezési szünet tartama nem számít bele a keresetindítási határidőbe (KGD 2012.101., Mfv.I.10.350/2017/5.).
[23] Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az augusztus 2-án fennállt 3 órás üzemszünetre a Pp. 617. §-a nem alkalmazható, ugyanis az csak a 4 órát meghaladó üzemszünet esetére rendelkezik a határidő meghosszabbodásáról. E körben a felperes Pp. 149. § (3) bekezdésére történő hivatkozása is alaptalan, tekintettel arra, hogy a keresetindítási határidő 30 nap volt, ehhez képest a felperes által hivatkozott 3 órás üzemszünet nem minősülhet elháríthatatlan akadálynak. A felperes az üzemszünet végét, azaz az általa elháríthatatlan akadálynak tekintett esemény megszűnését követően sem próbálta meg több mint két napon keresztül benyújtani a keresetlevelét.
[24] A fentiekre tekintettel a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot, ezért a Kúria a jogerős végzést a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.X.10.069/2020.)
Az ügy száma: Mfv.X.10.069/2020/4.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Dr. Hajdu Edit előadó bíró
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Kincses István Ügyvédi Iroda, Dr. Kincses István ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Partos és Noblet Ügyvédi Iroda, Dr. Multas András ügyvéd
A per tárgya: munkaviszony jogellenes megszüntetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Gyulai Törvényszék 9.Mpkf.25.937/2019/2.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.90/2019/8.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
[3] Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a keresetlevél elkésettsége okán az eljárás megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását indítványozta.
[5] A döntését a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 24. § (1) bekezdésére és a 287. § (1) bekezdésére, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 176. § (1) bekezdés i) pontjára és a 240. § (1) bekezdés a) pontjára alapította.
[6] Megállapította, hogy a felperes a perindításra nyitva álló 30 napos határidőt elmulasztotta, mivel az azonnali hatályú felmondás közlése július 1-jén hatályosan megtörtént. A keresetlevél benyújtására nyitva álló határidő július 2-án elkezdődött, így - a július 2. és 20. napján bekövetkezett 4 órát meghaladó üzemszünetre is tekintettel - a keresetlevélnek legkésőbb augusztus 2-án kellett volna beérkeznie. Utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy augusztus 2-án is volt üzemszünet, azonban az 21 órától kezdődött, és augusztus 3-án 1 óráig tartott, így az augusztus 2-i napon az a 4 órát nem érte el.
[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[8] Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az azonnali hatályú munkáltatói felmondás közlése 2019. július 1-jén hatályosan megtörtént, valamint az tartalmazta a jogorvoslati kioktatást is.
[9] A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a 30 napos keresetindítási határidő az ítélkezési szünet szabályaira tekintettel meghosszabbodik. Az ítélkezési szünet célja ugyanis az, hogy e miatt a bíróságokon nem számonkérhető határidők elmulasztása esetén a következményeket a feleknek se kelljen viselniük. Ezzel a célkitűzéssel nincs összefüggésben az Mt-ben előírt keresetindítási határidő, mivel a keresetlevél benyújtását a törvénykezési szünet nem hátráltatja, arra nincs befolyása.
[10] Utalt a Pp. 617. §-ára is, mely szerint a napokban megállapított határidő esetén csak annak van jelentősége, hogy volt-e olyan nap, amikor az elektronikus kapcsolattartásban 4 órán át jogszabályban meghatározottak szerinti üzemzavar vagy üzemszünet állt fenn. Augusztus 2-án az üzemszünet 3 órán át tartott, így a határidő-számítás szempontjából relevánsnak nem tekinthető.
[12] Álláspontja szerint a permegszüntető végzések az Mt. 22. § (5) bekezdésébe ütköznek, mert a munkáltató jogorvoslati joggal kapcsolatos kioktatási kötelezettségét teljesítettnek tekintik. Ezzel szemben az átadás megkísérlésekor szerinte a munkáltató nem tett eleget e kötelezettségének, ugyanis a jegyzőkönyvvel mint munkáltatói jognyilatkozattal kapcsolatban is külön jogorvoslati kioktatási kötelezettség terhelte. Továbbá a postán megküldött felmondás sem utalt arra, hogy a keresetindítási határidőt nem a felmondás kézhezvételétől kell számítani.
[13] Kifejtette, hogy a Pp. 148. § (3) bekezdés a) pontja szerint akkor nem vonatkoznak az ítélkezési szünet szabályai a perekre, ha azokat valamely törvény konkrétan kivonja annak hatálya alól. Ilyen rendelkezést pedig az Mt. nem tartalmaz, ezért a kereset benyújtására meghatározott törvényi határidőre az eljáró bíróságoknak alkalmazniuk kellett volna az ítélkezési szünetre megállapított határidő-számítást.
[14] Jogszabálysértően zárták ki a bíróságok a Pp. 149. § (3) bekezdésének alkalmazását is figyelembe véve, hogy a határidő utolsó napján 21 órától éjfélt követő 1 óráig az ügyfélen kívüli rendszerhiba miatt nem lehetett semmilyen beadványt benyújtani, melyből következően álláspontja szerint a Pp. 612. § és 149. § (3) bekezdés helyes értelmezése mellett a határidő elmulasztásának következményeit nem lehetett volna alkalmazni. Azt kellett volna megállapítaniuk, hogy nem volt objektív lehetőség a határidő utolsó napján előterjeszteni a keresetlevelet, így a késedelem kimentését hivatalból kellett volna figyelembe venniük.
[15] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályában való fenntartására irányult.
[16] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a 2019. július 1-jén átadni megkísérelt felmondás az Mt. rendelkezéseinek megfelelően tartalmazta a jogorvoslati kioktatást. Kitért arra is, hogy az Mt-ben nincs arra vonatkozó rendelkezés, hogy írásbeli jognyilatkozat esetén a munkáltatónak szóbeli kioktatási kötelezettsége lenne, ezért a felmondás átadásának megkísérlésekor sem kellett külön szóban tájékoztatnia a felperest. Az átvétel megtagadásról nem volt köteles jegyzőkönyvet felvenni, az nem minősül az Mt. 22. § (5) bekezdésében meghatározott egyoldalú jognyilatkozatnak, így külön jogorvoslati kioktatást sem kellett tartalmaznia a jegyzőkönyvnek.
[17] Hivatkozott az Mt. 15. § (4) bekezdésére is. A rendelkezés szerint a felmondást annak közlését követően egyedül a felperes hozzájárulásával módosíthatta volna azzal, hogy az átvétel megtagadásától kell a keresetindítási határidőt számítani.
[18] Kiemelte, hogy a keresetindítási határidőt az Mt. mint anyagi jogszabály tartalmazza, ezért a Pp. eljárásjogi határidőkre vonatkozó szabályai, így az ítélkezési szünetet érintő rendelkezések, nem alkalmazhatóak. A Pp. hatálya az abban meghatározott határidőkre terjed ki.
[19] Álláspontja szerint a felperes tévesen hivatkozott a Pp. 149. § (3) bekezdésének megsértésére, mivel a hivatkozott rendelkezés csupán perbeli cselekményekre vonatkozik, azonban a keresetlevél benyújtása nem perbeli cselekmény. Továbbá a fenti bekezdés értelmében is csak igazolási kérelem útján lehetett volna orvosolni a mulasztás.
[21] Az eljárt bíróságok az Mt. 24. § (1) bekezdésének megfelelően, jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy az Mt. 287. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt 30 napos keresetindítási határidő jelen esetben a támadott jognyilatkozat hatályos közlésétől, vagyis nem a postai kézbesítés napjától, hanem az átvétel megtagadásának időpontjától, azaz 2019. július 1-jétől számítandó.
[22] A jogorvoslati tájékoztatás körében helyesen hivatkozott az alperes a kialakult bírói gyakorlatra. E szerint a jogorvoslatról szóló tájékoztatás átvételének megtagadásakor a munkavállaló saját felróható magatartása miatt nem értesül a keresetindítás határidejéről. A felperes azzal, hogy megtagadta a felmondás átvételét, önmagát fosztotta meg az okirat tartalmának és a jogorvoslati határidő megismerésének a lehetőségétől (BH2012.44.). Az Mt. 22. § (5) bekezdés jelen esetben nem alkalmazható a munkáltató által felvett jegyzőkönyvre, mert a felperes keresetében a felmondást tartalmazó munkáltatói jognyilatkozatot támadta mind a keresetindítási határidő, mind a jogorvoslati kioktatás körében. A jegyzőkönyv az átvétel megtagadásának tényét tartalmazta, ezt a munkavállaló az eljárás során nem vitatta.
[23] Alaptalanul állította a felperes a Pp. 148. §-ának megsértését. A munkaviszony megszüntetésének jogellenességével kapcsolatos igény érvényesítésére vonatkozó határidőt az Mt., azaz anyagi jogi jogszabály tartalmazza, megtartottságának megállapítására, az azzal kapcsolatos mulasztás igazolásra, a keresetlevél benyújtásának halasztó hatályára nézve is e jogszabály tartalmaz előírást [Mt. 287. § (4)-(5) bekezdés, 288. §]. Az Mt-ben foglalt határidők számításáról e törvény 25. § - 26. §-ai rendelkeznek, így annál a Pp-ben foglalt eljárásjogi határidőkre vonatkozó szabályok nem vehetők figyelembe, mivel azok a polgári peres eljárásban irányadó számításokat tartalmazzák. A peres eljárási határidő számításával nem esik egy tekintet alá a perindító cselekmény megtételére, jelen esetben a keresetlevél beadására vonatkozó határidő számítása. A Pp-ben foglalt határidőkkel kapcsolatos rendelkezések csak a már megindult és folyamatban lévő peres eljárásban felmerülő határidők számításakor irányadók. Ebből következően az ítélkezési szünet tartama nem számít bele a keresetindítási határidőbe (KGD2012.101., Mfv.I.10.350/2017/5.).
[24] Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az augusztus 2-án fennállt 3 órás üzemszünetre a Pp. 617. §-a nem alkalmazható, ugyanis az csak a 4 órát meghaladó üzemszünet esetére rendelkezik a határidő meghosszabbodásáról. E körben a felperes Pp. 149. § (3) bekezdésére történő hivatkozása is alaptalan tekintettel arra, hogy a keresetindítási határidő 30 nap volt, ehhez képest a felperes által hivatkozott 3 órás üzemszünet nem minősülhet elháríthatatlan akadálynak. A felperes az üzemszünet végét, azaz az általa elháríthatatlan akadálynak tekintett esemény megszűnését követően sem próbálta meg több mint két napon keresztül benyújtani a keresetlevelét.
[25] A fentiekre tekintettel a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot, ezért a Kúria a jogerős végzést a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
[27] Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelő alkalmazása alapján illetékmentes.
[28] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 405. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 391. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.