adozona.hu
BH 2020.12.374
BH 2020.12.374
Az Mt. 39. §-ában megfogalmazottakból következően az egyetemleges felelősség csak a munkáltatói pozícióban értelmezhető. Amennyiben a felperes munkaviszonya az I. rendű alperesnél megszűnt, a II. rendű alperes pedig csak hónapokkal később jött létre, nem állapítható meg a munkaviszony II. rendű alperesre történő átszállása, így az egyetemleges felelősség sem [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 39. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A B. P. L. H. Kft.-t 2014. április 10-én jegyezték be a cégnyilvántartásba. A társaságnak egyetlen tagja volt M. M. Z., aki lengyel állampolgár és Lengyelországban lakik. A társaság képviseletében M. J. T. és J. J. M. együtt jártak el ügyvezető igazgatóként, mindketten lengyelországi lakosként.
[2] A felperes a B. P. L. H. Kft. hirdetésére jelentkezett szállítási vezetőnek. Meghallgatása Lengyelországban történt.
[3] A felek között létrejött megállapodás értelmében a felperes havi nettó...
BH 2020.12.374 Az Mt. 39. §-ában megfogalmazottakból következően az egyetemleges felelősség csak a munkáltatói pozícióban értelmezhető. Amennyiben a felperes munkaviszonya az I. rendű alperesnél megszűnt, a II. rendű alperes pedig csak hónapokkal később jött létre, nem állapítható meg a munkaviszony II. rendű alperesre történő átszállása, így az egyetemleges felelősség sem [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 39. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A B. P. L. H. Kft.-t 2014. április 10-én jegyezték be a cégnyilvántartásba. A társaságnak egyetlen tagja volt M. M. Z., aki lengyel állampolgár és Lengyelországban lakik. A társaság képviseletében M. J. T. és J. J. M. együtt jártak el ügyvezető igazgatóként, mindketten lengyelországi lakosként.[2] A felperes a B. P. L. H. Kft. hirdetésére jelentkezett szállítási vezetőnek. Meghallgatása Lengyelországban történt.
[3] A felek között létrejött megállapodás értelmében a felperes havi nettó 450 000 forint összegű díjazásban részesült volna, és szakmai irányítóként látta volna el a napi munkaköri feladatokat. A szerződés 2020. május 20-áig határozott időre jött volna létre. Noha a megállapodás megbízóról és megbízottról rendelkezik, valójában a felek tényleges akarata munkaszerződés megkötésére irányult.
[4] 2014. július 1-jei keltezéssel készült el a felek közötti munkaszerződés, amely a megjelölt időponttól kezdődően már határozatlan időtartamú foglalkoztatásról szólt ügyvezető igazgató munkakör betöltésére, 90 napos próbaidő kikötésével, havi bruttó 101 500 forint összegű díjazás és kiküldetési díj mellett.
[5] A jogviszony létrejöttét követően a felperes elkezdte a telephely kialakítását, embereket toborzott, irodahelyiséget keresett, szervizhelyeket, karbantartókat kutatott fel. Minden egyes dokumentumot ki kellett küldenie Lengyelországba az ott élő ügyvezető részére, jóváhagyás céljából.
[6] A felperes munkaviszonya 2016. november 16-án kelt felmondással szűnt meg, amelyben 30 napos felmondási időt rögzítettek. A felmondás szerint a társaság szakmai vezetését 2016. november 17-étől kezdődően J. L. látja el.
[7] 2017. szeptember 29-ével a B. P. L. H. Kft. elnevezése O. P. H. Kft. lett, és a korábbi o.-i székhelyet B.-re tették át. Változott a képviselő személye is, aki 2017. szeptember 29-ei hatállyal G. A. R.
[8] A Fővárosi Törvényszék Cégbírósága tájékoztatása szerint e gazdasági társasággal szemben 2018. június 8-án törvényességi felügyeleti eljárás indult, amellyel összefüggésben annak kényszertörlése várható.
[9] A 2017. szeptember 29-étől O. P. H. Kft. (I. rendű alperes) néven működő gazdasági társaság tagja M. M. Z., akinek házastársa, M. J. T. volt a gazdasági társaság ügyvezető igazgatója 2014. április 10-e és 2017. július 17.-e között. Az ő gyermeke M. T. M., aki 2017.évi április hó 13-ától ellátja a 2017. április 28-án bejegyzett H. L. Kft. (II. rendű alperes) ügyvezetését.
[10] Ez utóbbi gazdasági társaság átvette az előbbi által végzett tevékenységet. A munkavállalók ugyanazon a munkavégzési helyen, ugyanazt a feladatot látják el, mint korábban, miután közös megegyezéssel megszűnt a jogviszonyuk korábbi munkáltatójuknál, másnaptól az új munkáltatónál dolgoztak tovább, ugyanazért a díjazásért. A gépjárműpark is változatlan maradt, a gépjárművek kiindulása helye és a szállítási célállomások is változatlanok.
A felperes keresete és az alperesek ellenkérelme
[11] A felperes a keresetét a B. P. L. H. Kft.-vel szemben indította, amely névváltozás folytán az időközben felszámolás alá került I. rendű alperesre módosult. Az eljárás során kötelezettként a II. rendű alperest is megjelölte, miután tudomást szerzett a munkajogi jogutódlásról.[12] A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, erre tekintettel 45 napra járó távolléti díj megfizetését igényelte, valamint elmaradt munkabért kamataival együtt.
[13] Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az I. rendű alperes arra hivatkozott, hogy nem bizonyított az a felperesi állítás, miszerint a megállapodás havi nettó 450 000 forint összegű díjazásra jött volna létre, a felperes pedig az őt ténylegesen megillető díjazást megkapta. A II. rendű alperes a munkajogi jogutódlás tényét vitatta, és tagadta, hogy a felperes követeléséhez bármiféle köze lenne. A gazdasági társaság az I. rendű alpereshez képest teljesen eltérő tulajdonosi körrel és ügyvezetéssel rendelkezik. Megalakulásukat követően az I. rendű alperes által használt gépjárműveket vásárolták meg, ez azonban nem alapoz meg semmilyen kapcsolatot a járműveket korábban használó gazdasági társasággal. Az I. rendű alperes munkavállalóit illetően azzal érvelt, hogy azért alkalmazta őket, mert a versenytársnál tapasztalatot szereztek, és a tudásukra számított.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélete
[14] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a 2016. november 16-án kelt munkáltatói felmondás jogellenes. Kötelezte az alpereseket, hogy a jogellenesség jogkövetkezményeként fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 676.692 forintot. Kötelezte az alpereseket ugyancsak egyetemlegesen 11 845 378 forint elmaradt munkabér viselésére is.[15] Az elsőfokú bíróságnak elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy létrejött-e munkajogi jogutódlás az I. és II. rendű alperes között. E körben utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012.évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 36. §-ának (1) bekezdésére, valamint a 39. §-ában foglaltakra.
[16] Az ítélet szerint munkáltatói jogutódlásról akkor beszélhetünk, ha egy egységet, üzletágat, vagy üzletet úgy adnak át, hogy a további működtetéshez szükséges erőforrások is gazdát cserélnek. Ebben az esetben ugyanis a munkáltató személye is megváltozik, a munkavállalók átadása megtörténik.
[17] A perbeli esetben az alperesek tulajdonosi körében rokoni kapcsolat fedezhető fel. Az I. rendű alperesnél fennállt foglalkoztatási jogviszonyt nem érintette a II. rendű alperes munkáltatóként való megjelenése, miután a munkavállalók foglalkoztatási körülményeiben változás nem történt. Változatlan munkavégzési helyen, munkakörben és díjazás mellett folytatták tovább a napi munkaköri feladatokat. A munkáltatói jogutódlásból mindössze annyit észleltek, hogy az I. rendű alperesnél közös megegyezéssel megszüntetett jogviszonyuk másnap a II. rendű alperesnél tovább folytatódott.
[18] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a 2001/23/EK irányelvre, illetve az Európai Unió Bírósága gyakorlatára, kiemelve az úgynevezett Spijkers-kritériumok fennálltát.
[19] A perbeli esetben az I. rendű alperes az O.-n működő üzletágának az üzemeltetését szüntette meg, azonban ő maga mint gazdasági társaság változatlanul fennmaradt, székhelyét B.-re helyezte át, és elnevezését változtatta meg. Ugyanakkor az általa korábban üzemeltetett o.-i gazdasági egysége, amely alapvetően eszközfüggő tevékenységet folytatott, állományát tekintve átkerült a II. rendű alpereshez, amely cég az I. rendű alperes által korábban üzemeltetett gépjárművek jelentős mértékű használatával tudta a vállalkozását működtetni. A gépjárművek kiindulási helye és a célállomások is változatlanok maradtak. A perbeli esetben a gépjárműpark átadása és a gazdasági tevékenység I. rendű alperes emberi erőforrása általi folytatása a munkavállalók jelentős részének átruházása során - függetlenül attól, hogy a munkavállalóknak az I. rendű alperestől a II. rendű alperes részéről történő közvetlen átvétele nem valósult meg - munkajogi jogutódlásként megállapítható. Nem mentesíti a II. rendű alperest fizetési kötelezettsége alól az a körülmény, hogy a munkajogi jogutódlás törvényes szabályozását mellőzve folytatta az I. rendű alperes o.-i üzletegységének működtetését már a saját neve alatt és érdekkörében.
[20] A fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy az alperesek az Mt. 39. §-a alapján egyetemlegesen kötelesek a felperes igényének teljesítésére.
[21] Az Mt. 65. § (1) bekezdésére, 66. § (1) és (2) bekezdésére utalással az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a szakmai vezető személyében bekövetkezett cserét akár minőségi cserének is lehetne nevesíteni, azonban az erre alapozott felmondás esetén vizsgálni kellett volna, hogy a felmentett, és a helyette felvett munkavállaló milyen végzettségű és szakképesítésű, mik a munkakörre vonatkozó képesítési előírások, az adott munkavállalók milyen gyakorlattal rendelkeznek, munkájukat hogyan végezik, és minderre tekintettel valóságos indok-e a szükséges minőségi csere. Az okszerűségnél felmerül annak vizsgálata, hogy az adott feladat ellátására a munkáltató tevékenysége szempontjából alkalmasabb vagy annak látszó személyt kíván a munkavállaló helyett alkalmazni. Mindezekre azonban az I. rendű alperes nem hivatkozott, csupán tényként közölt egy személycserét, amely nem elegendő felmondási indok a jogszerűség megállapításához.
[22] A bíróság az Mt. 82. § (1), (2) és (4) bekezdése alapján egyetemlegesen kötelezte az alpereseket a felperes járandóságainak megtérítésére.
[23] A II. rendű felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett, a II. rendű alperes marasztalására vonatkozó rendelkezését megváltoztatta vele szembeni keresetet elutasította.
[24] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság ítéletét kizárólag a fellebbezéssel érintett körben - a II. rendű alperes marasztalásával kapcsolatosan - bírálta felül, melynek során a fellebbezést alaposnak találta, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta.
[25] Az Mt. 36. § (1) bekezdése szerint a gazdasági egység (anyagi vagy nem anyagi erőforrások szervezett csoportja) jogügyleten alapuló átvételének időpontjában fennálló munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek az átadóról az átvevő munkáltatóra szállnak át. Az Mt. ezen rendelkezése alapján kizárólag a fennálló munkaviszony esetén állapítható meg a munkajogi jogutódlás.
[26] A munkajogi jogviszonyokban a feladatkör átadása csak az ennek az időpontjában még fennálló jogviszonyok vonatkozásában vezet a munkáltató személyének változásához. Ha a feladatok átadása előtt valamely jogviszony megszűnt, az ahhoz kapcsolódó feladatok utóbbi átadása nem eredményezi a jogviszony tekintetében a munkáltató személyének változtatását is (Kúria Mfv.II.10.004/2019/5.).
[27] A másodfokú bíróság álláspontja szerint helyesen hivatkozott II. rendű alperes arra, miszerint a felperes által állított munkáltatói jogutódlás időpontjában a felperes munkaviszonya már nem állt fenn. Az I. rendű alperes felmondása 2016. november 16-án kelt, 30 napos felmondási időt tartalmazott, a II. rendű alperest ugyanakkor a cégbíróság csak 2017. április 28-án jegyezte be, így a felperes jogviszonya már az alperes cégbírósági bejegyzésekor sem állt fenn.
A felperes felülvizsgálati kérelme és a II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme
[28] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát kérte, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyásával.[29] A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott az Mt. 36. § (1) bekezdése, 39. §-a, valamint a Pp. 221. § (1) bekezdése és 394. § (3) bekezdése megsértésére.
[30] Álláspontja szerint a törvényszék nem vizsgálta az Mt. 39. §-ának alkalmazhatóságát, vagy annak helyes értelmezését.
[31] Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott a 2001/23/EK irányelvben foglaltakra, amely érvelést a II. rendű alperes fellebbezésében nem vitatott, nem cáfolt, abban hibát nem talált.
[32] Az Mt. 39. §-a szerint az átadó és az átvevő munkáltató egyetemlegesen felel az átszállást megelőzően esedékessé vált követelésért, ha a munkavállaló az igényét az átszállást követő egy éven belül érvényesíti. A fenti Mt.-szakasz alapján tehát két lényeges megállapítást kell tenni. Egyrészt az átvevő munkáltató akkor is felel a munkavállaló követeléséért, ha az az átvétel előtt keletkezett, másrészt a felelősség akkor áll fenn, ha az átszállás után, egy év alatt a munkavállaló azt érvényesíti.
[33] A perbeli esetben mind a két feltétel fennáll, és a II. rendű alperes fellebbezésében ezeket nem cáfolta, nem vitatta. Nem az számít, hogy a felperes munkaviszonya megszűnésekor megvalósult-e már az átvétel vagy sem.
[34] Mivel a felperes folyamatosan, az átvétel előtt is érvényesítette igényét, ezért a II. rendű alperes állítása, miszerint esetleg az egyéves igényérvényesítési korlát miatt az mégsem jogszerű, nem lehet alapos.
[37] Az I. rendű alperes korábbi és a II. rendű alperes jelenlegi vezetői ugyanazon család tagjai, és erősen feltehető, hogy a II. rendű alperes csak azért vette át az I. rendű alperes által megszüntetett tevékenységet, hogy a felperessel szembeni felelősséget, tényleges anyagi elszámolást ez utóbbi elkerülje.
[39] A másodfokú bíróság ítélete nem tartalmazza azt a jogszabályhelyet, amire döntését alapozta, mert az Mt. 36. § (1) bekezdése csak az átadó és átvevő munkáltató fogalmát adja meg, és a felperes, de az első fokon eljárt bíróság sem azt állította, hogy kizárólag ezen jogszabály alapján történhetett volna a II. rendű alperes marasztalása.
[41] Felperes álláspontja szerint a törvényszék ítélete jogsértő, mert nem tartalmazza az elsőfokú ítélet teljes felülbírálatát, semmilyen indokolás nincs a másodfokú ítéletben arra vonatkozóan, hogy a kereset alapjaként megjelölt Mt. 39. §-a kapcsán mi az álláspontja. Amennyiben úgy ítélte meg, hogy ezen jogszabály nem alkalmazható, akkor ezt indokolnia kellett volna.
[42] A II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[44] Nem vitás tény, hogy a perbeli esetben a jogviszony az esetleges átszállás időpontjában már nem állt fenn, ezen munkaviszony addigra elenyészett, megszűnt, és nem is éledt fel a kérdéses időpontban. A fentiek miatt a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek átszállása, és ennek következtében II. rendű alperes felelőssége kizárt.
[45] A másodfokú bíróságnak elsődlegesen abban kellett állást foglalnia, hogy a perbeli esetben megtörtént-e a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek átszállása az átadóról az átvevő munkáltatóra, és csak ennek a kérdésnek a pozitív megválaszolása után lehetett és kellett volna rátérni az Mt. 39. § értelmezésére és alkalmazhatóságára.
A Kúria döntése és jogi indokai
[47] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[48] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
[49] A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a II. rendű alperes olyan módon vette át az I. rendű alperes tevékenységét, hogy a munkavállalókat (új munkaszerződéssel) továbbfoglalkoztatta, a tevékenység folytatásához szükséges gépjárműveket üzemeltette, a telephelyet átvette, a szállítási célállomásokat változatlanul fenntartotta. Bizonyos, hogy minderre a II. rendű alperes megalakulását (2017. április) megelőzően nem kerülhetett sor.
[50] A felperes az eljárás során és felülvizsgálati kérelmében is arra hivatkozott, hogy az I. rendű és a II. rendű alperesek egyetemleges kötelezésének van helye az Mt. 39. §-a alapján, hiszen megvalósult az Mt. 36. § (1) bekezdésében meghatározott tényállás, melynek alapvető joghatása, a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek átszállása az átvevő II. rendű alperesre.
[51] Az irányadó tényállás alapján az kétségtelen, hogy az Mt. 36. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint "az identitását őrző gazdasági egység átadása-átvétele" bekövetkezett (C-24/85. számú Spijkers-ügyben hozott ítélet szerinti kritériumok).
[52] Az Mt. 36. §-a egyértelmű rendelkezést tartalmaz abban a tekintetben, hogy az "identitását őrző gazdasági egység átadása-átvétele" nyomán a munkáltatói (automatikus ex lege) alanycserére kizárólag a gazdasági egységhez kapcsolódó munkaviszonyok tekintetében kerül sor, olyan jogviszonyokban tehát, amelyek az átadás-átvétel időpontjában már fennállnak.
[53] Jelen esetben a felperes munkaviszonyának fennállásáról az átadás-átvétel időpontjában nyilvánvalóan nem lehet szó, hiszen a felmondási nyilatkozat közlése nyomán a munkaviszony 2016-ban megszűnt. A 2017-ben megvalósult átadás-átvételhez kapcsolódóan pedig nem szállhatott át a felperes munkaviszonya a II. rendű alperesre.
[54] A II. rendű alperes nem válhatott munkáltatóvá, és ezért az Mt. 39. §-a szerinti egyetemleges marasztalás szabálya alkalmazásának sincs helye, hiszen az egyetemleges felelősség csak a munkáltatói pozícióban értelmezhető, azaz az átadó és az átvevő munkáltató relációjában.
[55] A felperes okfejtése abban az esetben volna elfogadható, ha az úgynevezett általános jogutódlás következett volna be I. rendű és II. rendű alperes között, mert ennek lehetne az a joghatása, hogy a korábban már megszűnt munkaviszonyból származó valamennyi követelés átszáll az általános jogutódra (EBH 2014.M23., Mfv.II.10.155/2014.). Nyilvánvaló azonban, hogy a tényállásban ilyen, úgynevezett általános jogutódlásról (például gazdasági társaság átalakulásáról) nincs szó.
[56] A kifejtettek szerint tehát a másodfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy a felperes munkajogviszonya tekintetében nem jött létre az Mt. 36. § (1) bekezdése szerinti tényállás, illetve nem valósult meg az ugyanitt szabályozott alapvető joghatás (a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek átszállása az átvevőre), ennek okán nincs helye az Mt. 39. § alkalmazásának sem, csak az I. rendű alperes marasztalható az adott ügyben.
[59] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében.
(Kúria Mfv.X.10.353/2019.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.X.10.353/2019/8.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Koczka Judit ügyvéd
Az I. rendű alperes:
Az I. rendű alperes képviselője: KESZAV-SOLDER-SEREC-L Könyvszakértő Kft.
A II. rendű alperes:
A II. rendű alperes képviselője: Dr. Kosztolányi Ádám Kristóf ügyvéd
A per tárgya: felmondás jogellenességének jogkövetkezményei
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.413/2019/3.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.271/2016/97.
Rendelkező rész
A Kúria a Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.413/2019/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a II. rendű alperesnek - 15 nap alatt - 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.252.200 (egymillió-kétszázötvenkétezer-kétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A B. P. L. H. K. F. T.-ot 2014. április 10-én jegyezték be a cégnyilvántartásba. A társaságnak egyetlen tagja volt M. M. Z., aki lengyel állampolgár és Lengyelországban lakik. A társaság képviseletében M. J. T. és J. J. M. együtt jártak el ügyvezető igazgatóként, mindketten lengyelországi lakosként.[2] A felperes a B. P. L. H. Kft. hirdetésére jelentkezett szállítási vezetőnek. Meghallgatása Lengyelországban történt.
[3] A felek között létrejött megállapodás értelmében a felperes havi nettó 450.000.- forint összegű díjazásban részesült volna, és szakmai irányítóként látta volna el a napi munkaköri feladatokat. A szerződés 2020. május 20-áig határozott időre jött volna létre. Noha a megállapodás megbízóról és megbízottról rendelkezik, valójában a felek tényleges akarata munkaszerződés megkötésére irányult.
[4] 2014. július 1-ei keltezéssel készült el a felek közötti munkaszerződés, amely a megjelölt időponttól kezdődően már határozatlan időtartamú foglalkoztatásról szólt ügyvezető igazgató munkakör betöltésére, 90 napos próbaidő kikötésével, havi bruttó 101.500.- forint összegű díjazás és kiküldetési díj mellett.
[5] A jogviszony létrejöttét követően a felperes elkezdte a telephely kialakítását, embereket toborzott, irodahelyiséget keresett, szervízhelyeket, karbantartókat kutatott fel. Minden egyes dokumentumot ki kellett küldenie Lengyelországba az ott élő ügyvezető részére, jóváhagyás céljából.
[6] A felperes munkaviszonya 2016. november 16-án kelt felmondással szűnt meg, amelyben 30 napos felmondási időt rögzítettek. A felmondás szerint a társaság szakmai vezetését 2016. november 17-étől kezdődően J. L. látja el.
[7] 2017. szeptember 29-ével a B. P. L. H. Kft. elnevezése O. P. H. Kft. lett, és a korábbi orosházi székhelyet B.-re tették át. Változott a képviselő személye is, aki 2017. szeptember 29-ei hatállyal G. A. R.
[8] A Fővárosi Törvényszék Cégbírósága tájékoztatása szerint e gazdasági társasággal szemben 2018. június 8-án törvényességi felügyeleti eljárás indult, amellyel összefüggésben annak kényszertörlése várható.
[9] A 2017. szeptember 29-étől O. P. H. Kft. (I. rendű alperes néven működő gazdasági társaság tagja M. M. Z., akinek házastársa, M. J. T. volt a gazdasági társaság ügyvezető igazgatója 2014. április 10.-e és 2017. július 17.-e között. Az ő gyermeke M. T. M., aki 2017.évi április hó 13-ától ellátja a 2017.április 28-án bejegyzett H. L. Kft. (II. rendű alperes) ügyvezetését.
[10] Ez utóbbi gazdasági társaság átvette az előbbi által végzett tevékenységet. A munkavállalók ugyanazon a munkavégzési helyen, ugyanazt a feladatot látják el, mint korábban, miután közös megegyezéssel megszűnt a jogviszonyuk korábbi munkáltatójuknál, másnaptól az új munkáltatónál dolgoztak tovább, ugyanazért a díjazásért. A gépjárműpark is változatlan maradt, a gépjárművek kiindulása helye és a szállítási célállomások is változatlanok.
A felperes keresete és az alperesek ellenkérelme
[11] A felperes a keresetét a B. P. L. H. Kft.-vel szemben indította, amely névváltozás folytán az időközben felszámolás alá került I. rendű alperesre módosult. Az eljárás során kötelezettként a II. rendű alperest is megjelölte, miután tudomást szerzett a munkajogi jogutódlásról.[12] A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, erre tekintettel 45 napra járó távolléti díj megfizetését igényelte, valamint elmaradt munkabért kamataival együtt.
[13] Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az I. rendű alperes arra hivatkozott, hogy nem bizonyított az a felperesi állítás, miszerint a megállapodás havi nettó 450.000 forint összegű díjazásra jött volna létre, a felperes pedig az őt ténylegesen megillető díjazást megkapta. A II. rendű alperes a munkajogi jogutódlás tényét vitatta, és tagadta, hogy a felperes követeléséhez bármiféle köze lenne. A gazdasági társaság az I. rendű alpereshez képest teljesen eltérő tulajdonosi körrel és ügyvezetéssel rendelkezik. Megalakulásukat követően az I. rendű alperes által használt gépjárműveket vásárolták meg, ez azonban nem alapoz meg semmilyen kapcsolatot a járműveket korábban használó gazdasági társasággal. Az I. rendű alperes munkavállalóit illetően azzal érvelt, hogy azért alkalmazta őket, mert a versenytársnál tapasztalatot szereztek, és a tudásukra számított.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélete
[14] A közigazgatási és nunkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a 2016. november 16-án kelt munkáltatói felmondás jogellenes. Kötelezte az alpereseket, hogy a jogellenesség jogkövetkezményeként fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 676.692 forintot. Kötelezte az alpereseket ugyancsak egyetemlegesen 11.845.378 forint elmaradt munkabér viselésére is.[15] Az elsőfokú bíróságnak elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy létrejött-e munkajogi jogutódlás az I. és II. rendű alperes között. E körben utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012.évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 36.§-ának (1) bekezdésére, valamint a 39.§-ában foglaltakra.
[16] Az ítélet szerint munkáltatói jogutódlásról akkor beszélhetünk, ha egy egységet, üzletágat, vagy üzletet úgy adnak át, hogy a további működtetéshez szükséges erőforrások is gazdát cserélnek. Ebben az esetben ugyanis a munkáltató személye is megváltozik, a munkavállalók átadása megtörténik.
[17] A perbeli esetben az alperesek tulajdonosi körében rokoni kapcsolat fedezhető fel. Az I. rendű alperesnél fennállt foglalkoztatási jogviszonyt nem érintette a II. rendű alperes munkáltatóként való megjelenése, miután a munkavállalók foglalkoztatási körülményeiben változás nem történt. Változatlan munkavégzési helyen, munkakörben és díjazás mellett folytatták tovább a napi munkaköri feladatokat. A munkáltatói jogutódlásból mindössze annyit észleltek, hogy az I. rendű alperesnél közös megegyezéssel megszüntetett jogviszonyuk másnap a II. rendű alperesnél tovább folytatódott.
[18] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a 2001/23/EK. irányelvre, illetve az Európai Unió Bírósága gyakorlatára, kiemelve az úgynevezett Spijkers kritériumok fennálltát.
[19] A perbeli esetben az I. rendű alperes az O.-n működő üzletágának az üzemeltetését szüntette meg, azonban ő maga mint gazdasági társaság változatlanul fennmaradt, székhelyét B.-re helyezte át, és elnevezését változtatta meg. Ugyanakkor az általa korábban üzemeltetett o.-i gazdasági egysége, amely alapvetően eszközfüggő tevékenységet folytatott, állományát tekintve átkerült a II. rendű alpereshez, amely cég az I. rendű alperes által korábban üzemeltetett gépjárművek jelentős mértékű használatával tudta a vállalkozását működtetni. A gépjárművek kiindulási helye és a célállomások is változatlanok maradtak. A perbeli esetben a gépjárműpark átadása és a gazdasági tevékenység I. rendű alperes emberi erőforrása általi folytatása a munkavállalók jelentős részének átruházása során - függetlenül attól, hogy a munkavállalóknak az I. rendű alperestől a II. rendű alperes részéről történő közvetlen átvétele nem valósult meg - munkajogi jogutódlásként megállapítható. Nem mentesíti a II. rendű alperest fizetési kötelezettsége alól az a körülmény, hogy a munkajogi jogutódlás törvényes szabályozását mellőzve folytatta az I. rendű alperes o.-i üzletegységének működtetését már a saját neve alatt és érdekkörében.
[20] A fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy az alperesek az Mt. 39.§-a alapján egyetemlegesen kötelesek a felperes igényének teljesítésére.
[21] Az Mt. 65. § (1) bekezdésére, 66. § (1) és (2) bekezdésére utalással az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a szakmai vezető személyében bekövetkezett cserét akár minőségi cserének is lehetne nevesíteni, azonban az erre alapozott felmondás esetén vizsgálni kellett volna, hogy a felmentett, és a helyette felvett munkavállaló milyen végzettségű és szakképesítésű, mik a munkakörre vonatkozó képesítési előírások, az adott munkavállalók milyen gyakorlattal rendelkeznek, munkájukat hogyan végezik, és minderre tekintettel valóságos indok-e a szükséges minőségi csere. Az okszerűségnél felmerül annak vizsgálata, hogy az adott feladat ellátására a munkáltató tevékenysége szempontjából alkalmasabb vagy annak látszó személyt kíván a munkavállaló helyett alkalmazni. Mindezekre azonban az I. rendű alperes nem hivatkozott, csupán tényként közölt egy személycserét, amely nem elegendő felmondási indok a jogszerűség megállapításához.
[22] A bíróság az Mt. 82. § (1), (2) és (4) bekezdése alapján egyetemlegesen kötelezte az alpereseket a felperes járandóságainak megtérítésére.
[23] A II. rendű felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett, a II. rendű alperes marasztalására vonatkozó rendelkezését megváltoztatta vele szembeni keresetet elutasította.
[24] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság ítéletét kizárólag a fellebbezéssel érintett körben - a II. rendű alperes marasztalásával kapcsolatosan - bírálta felül, melynek során a fellebbezést alaposnak találta, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta.
[25] Az Mt. 36. § (1) bekezdése szerint a gazdasági egység (anyagi vagy nem anyagi erőforrások szervezett csoportja) jogügyleten alapuló átvételének időpontjában fennálló munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek az átadóról az átvevő munkáltatóra szállnak át. Az Mt. ezen rendelkezése alapján kizárólag a fennálló munkaviszony esetén állapítható meg a munkajogi jogutódlás.
[26] A munkajogi jogviszonyokban a feladatkör átadása csak az ennek az időpontjában még fennálló jogviszonyok vonatkozásában vezet a munkáltató személyének változásához. Ha a feladatok átadása előtt valamely jogviszony megszűnt, az ahhoz kapcsolódó feladatok utóbbi átadása nem eredményezi a jogviszony tekintetében a munkáltató személyének változtatását is (Kúria Mfv.II.10.004/2019/5.).
[27] A másodfokú bíróság álláspontja szerint helyesen hivatkozott II. rendű alperes arra, miszerint a felperes által állított munkáltatói jogutódlás időpontjában a felperes munkaviszonya már nem állt fenn. Az I. rendű alperes felmondása 2016. november 16-án kelt, 30 napos felmondási időt tartalmazott, a II. rendű alperest ugyanakkor a cégbíróság csak 2017. április 28-án jegyezte be, így a felperes jogviszonya már az alperes cégbírósági bejegyzésekor sem állt fenn.
A felperes felülvizsgálati kérelme és a II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme
[28] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát kérte, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyásával.[29] A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott az Mt. 36. § (1) bekezdése, 39. §-a, valamint a Pp. 221. § (1) bekezdése és 394. § (3) bekezdése megsértésére.
[30] Álláspontja szerint a törvényszék nem vizsgálta az Mt. 39. §-ának alkalmazhatóságát, vagy annak helyes értelmezését.
[31] Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott a 2001/23/EK irányelvben foglaltakra, amely érvelést a II. rendű alperes fellebbezésében nem vitatott, nem cáfolt, abban hibát nem talált.
[32] Az Mt. 39. §-a szerint az átadó és az átvevő munkáltató egyetemlegesen felel az átszállást megelőzően esedékessé vált követelésért, ha a munkavállaló az igényét az átszállást követő egy éven belül érvényesíti. A fenti Mt. szakasz alapján tehát két lényeges megállapítást kell tenni. Egyrészt az átvevő munkáltató akkor is felel a munkavállaló követeléséért, ha az az átvétel előtt keletkezett, másrészt a felelősség akkor áll fenn, ha az átszállás után, egy év alatt a munkavállaló azt érvényesíti.
[33] A perbeli esetben mind a két feltétel fennáll, és a II. rendű alperes fellebbezésében ezeket nem cáfolta, nem vitatta. Nem az számít, hogy a felperes munkaviszonya megszűnésekor megvalósult-e már az átvétel vagy sem.
[34] Mivel a felperes folyamatosan, az átvétel előtt is érvényesítette igényét, ezért a II. rendű alperes állítása, miszerint esetleg az egy éves igényérvényesítési korlát miatt az mégsem jogszerű, nem lehet alapos.
[35] A peradatok alapján nem lehet azt sem tényként megállapítani, hogy a felperes vezető állású munkavállaló lett volna. Önálló aláírással soha nem rendelkezett, nem volt a cég képviseletére meghatalmazott személy, aláírási címpéldánya nem volt még a bankban sem a számla feletti rendelkezés érdekében. Minden új partnerrel történő szerződéskötést csak J. M. írhatta alá.
[36] A II. rendű alperes hivatkozása a vezető állású munkavállalói pozícióra szemben áll a Pp-vel, hiszen nem lehetséges olyan tényeket újonnan állítani, amelyeket a fél már az elsőfokú eljárás során ismert.
[37] Az I. rendű alperes korábbi és a II. rendű alperes jelenlegi vezetői ugyanazon család tagjai, és erősen feltehető, hogy a II. rendű alperes csak azért vette át az I. rendű alperes által megszüntetett tevékenységet, hogy a felperessel szembeni felelősséget, tényleges anyagi elszámolást ez utóbbi elkerülje.
[38] A II. rendű alperes ellenkérelme 2018. áprilisában azt tartalmazta, hogy "A H. L. Kft. sem személyügyileg, sem a tőke vagy a szervezetrendszer szempontjából nem kapcsolódik az I. rendű alperes O. P. Kft.-hez, sem annak tulajdonosi köréhez". Ez az előadás nyilvánvalóan hamis.
[39] A másodfokú bíróság ítélete nem tartalmazza azt a jogszabályhelyet, amire döntését alapozta, mert az Mt. 36. § (1) bekezdés csak az átadó és átvevő munkáltató fogalmát adja meg, és a felperes, de az első fokon eljárt bíróság sem azt állította, hogy kizárólag ezen jogszabály alapján történhetett volna a II. rendű alperes marasztalása. Az Mt. 36. § (1) bekezdés nem a felperes, hanem az egyéb munkavállalók munkaviszonya kapcsán releváns, továbbá a tekintetben, hogy a II. rendű alperes egyáltalán "átvevő munkáltató"-e. A törvényszék hivatkozott a Kúria Mfv.II.10.004/2019/5. szám alatti döntésére, melyet nyilvánosan nem tettek közzé, ezért a döntés számára utalás nem elegendő. Akkor sem lenne az, ha a törvényszék ítélete érdemben helyes lenne, a jogi érvelés lényegét is ítéletbe kellett volna foglalni, jogszabályhelyre hivatkozással. A Pp. 221. § (1) bekezdést sérti az a bírói indokolás, amely olyan rejtett adatokra utal, mely a felek számára nem ismert, és nem is ismerhető.
[40] A sérelmezett ítéletben a törvényszék nem volt figyelemmel sem az Mt. 39. §-ára, sem a hozzá kapcsolódó kúriai gyakorlatra.
[41] Felperes álláspontja szerint a törvényszék ítélete jogsértő, mert nem tartalmazza az elsőfokú ítélet teljes felülbírálatát, semmilyen indokolás nincs a másodfokú ítéletben arra vonatkozóan, hogy a kereset alapjaként megjelölt Mt. 39. §-a kapcsán mi az álláspontja. Amennyiben úgy ítélte meg, hogy ezen jogszabály nem alkalmazható, akkor ezt indokolnia kellett volna.
[42] A II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[43] Hivatkozása szerint munkajogi jogviszonyokban a feladatkör átadása csak az ennek időpontjában még fennálló jogviszonyok vonatkozásában vezet a munkáltató személyének változásához. Ha a feladatok átadása előtt valamely jogviszony megszűnt, az ahhoz kapcsolódó tevékenység utóbbi átadása nem eredményezi a jogviszony tekintetében a munkáltató személyének megváltozását is.
[44] Nem vitás tény, hogy a perbeli esetben a jogviszony az esetleges átszállás időpontjában már nem állt fenn, ezen munkaviszony addigra elenyészett, megszűnt, és nem is éledt fel a kérdéses időpontban. A fentiek miatt a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek átszállása, és ennek következtében II. rendű alperes felelőssége kizárt.
[45] A másodfokú bíróságnak elsődlegesen abban kellett állást foglalnia, hogy a perbeli esetben megtörtént-e a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek átszállása az átadóról az átvevő munkáltatóra, és csak ennek a kérdésnek a pozitív megválaszolása után lehetett és kellett volna rátérni az Mt. 39. § értelmezésére és alkalmazhatóságára.
[46] Az Mt. 39. §-a megvalósult átszállás esetére ír elő egyetemleges felelősséget. Mivel a korábban előadottak szerint a perbeli ügyben az átszállás kizárt, így ezen jogszabályhely alkalmazására nem volt lehetőség.
A Kúria döntése és jogi indokai
[47] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[48] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint pedig, a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
[49] A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a II. rendű alperes olyan módon vette át az I. rendű alperes tevékenységét, hogy a munkavállalókat (új munkaszerződéssel) továbbfoglalkoztatta, a tevékenység folytatásához szükséges gépjárműveket üzemeltette, a telephelyet átvette, a szállítási célállomásokat változatlanul fenntartotta. Bizonyos, hogy minderre a II. rendű alperes megalakulását (2017. április) megelőzően nem kerülhetett sor.
[50] A felperes az eljárás során és felülvizsgálati kérelmében is arra hivatkozott, hogy az I. rendű és a II. rendű alperesek egyetemleges kötelezésének van helye az Mt. 39. §-a alapján, hiszen megvalósult az Mt. 36. § (1) bekezdésében meghatározott tényállás, melynek alapvető joghatása, a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek átszállása az átvevő II. rendű alperesre.
[51] Az irányadó tényállás alapján az kétségtelen, hogy az Mt. 36. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint "az identitását őrző gazdasági egység átadása-átvétele" bekövetkezett (C-24/85. számú Spijkers ügyben hozott ítélet szerinti kritériumok).
[52] Az Mt. 36. §-a egyértelmű rendelkezést tartalmaz abban a tekintetben, hogy az "identitását őrző gazdasági egység átadása-átvétele" nyomán a munkáltatói (automatikus ex lege) alanycserére kizárólag a gazdasági egységhez kapcsolódó munkaviszonyok tekintetében kerül sor, olyan jogviszonyokban tehát, amelyek az átadás-átvétel időpontjában már fennállnak.
[53] Jelen esetben a felperes munkaviszonyának fennállásáról az átadás-átvétel időpontjában nyilvánvalóan nem lehet szó, hiszen a felmondási nyilatkozat közlése nyomán a munkaviszony 2016-ban megszűnt. A 2017-ben megvalósult átadás-átvételhez kapcsolódóan pedig nem szállhatott át a felperes munkaviszonya a II. rendű alperesre.
[54] A II. rendű alperes nem válhatott munkáltatóvá, és ezért az Mt. 39. §-a szerint egyetemleges marasztalás szabálya alkalmazásának sincs helye, hiszen az egyetemleges felelősség csak a munkáltatói pozícióban értelmezhető, azaz az átadó és az átvevő munkáltató relációjában.
[55] A felperes okfejtése abban az esetben volna elfogadható, ha az úgynevezett általános jogutódlás következett volna be I. rendű és II. rendű alperes között, mert ennek lehetne az a joghatása, hogy a korábban már megszűnt munkaviszonyból származó valamennyi követelés átszáll az általános jogutódra (EBH2014.M23., Mfv.II.10.155/2014.). Nyilvánvaló azonban, hogy a tényállásban ilyen, úgynevezett általános jogutódlásról (például gazdasági társaság átalakulásáról) nincs szó.
[56] A kifejtettek szerint tehát a másodfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy a felperes munkajogviszonya tekintetében nem jött létre az Mt. 36. § (1) bekezdése szerinti tényállás, illetve nem valósult meg az ugyanitt szabályozott alapvető joghatás (a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek átszállása az átvevőre), ennek okán nincs helye az Mt. 39. § alkalmazásának sem, csak az I. rendű alperes marasztalható az adott ügyben.
[57] A másodfokú bíróság helyesen hivatkozott annak lényegét összefoglalva a Kúria eseti ügyben hozott döntésére. Annak a bíróságot jelen ügyben terhelő indokolási kötelezettség szempontjából nincs jelentősége, hogy a felperes ezen határozatot ismerte-e korábban.
[58] A Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértését is alaptalanul állította a felperes. A bíróságoknak a szükséges mértékben kell határozatukat megindokolniuk, amelynek körét az adott ügy jellege és az eljárás során tisztázásra váró körülmények terjedelme határozza meg. A másodfokú bíróság rögzítette a tényállást, az abból figyelembe vett tényeket, illetve helyesen határozta meg az alkalmazott jogszabályt is. Önmagában az indokolási kötelezettség megsértése nem állapítható meg amiatt, hogy a levont jogkövetkeztetéssel a fél nem ért egyet. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben több ügyben kifejtette, hogy "A bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. A jogszabályok végső soron és kötelező erővel való értelmezése egyéb iránt a bíróságok feladata" (30/2014. (IX. 30.) AB határozat; IV.1408/2016. számú végzés).
[59] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében.
A Kúria elvi döntése
[60] Az Mt. 39. §-ában megfogalmazottakból következően az egyetemleges felelősség csak a munkáltatói pozícióban értelmezhető. Amennyiben a felperes munkaviszonya az I. rendű alperesnél megszűnt, a II. rendű alperes pedig csak hónapokkal később jött létre, nem állapítható meg a munkaviszony II. rendű alperesre történő átszállása, így az egyetemleges felelősség sem.Záró rész
[61] A felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. § (1) bekezdésén alapul, míg illetéket az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-a alapján kell fizetnie.[62] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet 79. § (2) bekezdése alapján.
[63] Ez ellen az ítélet ellen a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak.
Budapest, 2020. szeptember 2.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv.X.10.353/2019.)