adozona.hu
BH 2020.12.373
BH 2020.12.373
Amennyiben a megbízási jogviszony alapján a munkát végző személynek a tevékenységét alá-fölé rendeltségi viszonyban, utasítások szerint, kötelezően megállapított 4 órás rendelkezésre állás és személyes közreműködés mellett kellett elvégeznie, foglalkoztatása ténylegesen munkaviszony keretében valósult meg [1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 75/A. §, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 42. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes a helyi V. Iroda élén tevékenykedett, kapcsolatba kerülve ezáltal a V. K. és Sz. Intézettel (VKSZI), ahol első ízben 2008. július 1-jén létesített jogviszonyt. A 2007-ben felálló VKSZI alapító okiratának módosítása hatálybalépése után tudta megkezdeni feladatait mint költségvetési intézmény. Meghatározott számú közalkalmazott foglalkoztatására volt itt lehetőség. Munkaviszony keretében való foglalkoztatásra csak a minisztérium tudomása és engedélye alapján volt mód, ilyenre azo...
BH 2020.12.373 Amennyiben a megbízási jogviszony alapján a munkát végző személynek a tevékenységét alá-fölé rendeltségi viszonyban, utasítások szerint, kötelezően megállapított 4 órás rendelkezésre állás és személyes közreműködés mellett kellett elvégeznie, foglalkoztatása ténylegesen munkaviszony keretében valósult meg [1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 75/A. §, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 42. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a helyi V. Iroda élén tevékenykedett, kapcsolatba kerülve ezáltal a V. K. és Sz. Intézettel (VKSZI), ahol első ízben 2008. július 1-jén létesített jogviszonyt. A 2007-ben felálló VKSZI alapító okiratának módosítása hatálybalépése után tudta megkezdeni feladatait mint költségvetési intézmény. Meghatározott számú közalkalmazott foglalkoztatására volt itt lehetőség. Munkaviszony keretében való foglalkoztatásra csak a minisztérium tudomása és engedélye alapján volt mód, ilyenre azonban a VKSZI 2007-es fennállása óta nem került sor.[4] Az alperes jogelődje, a vele munkakapcsolatba kerülő személyek vonatkozásában azonos tartalmú "sablon szerződésekkel" létesített jogviszonyt. Így a felperes esetében 2008. július 1-jén létrejövő megbízási szerződés a felperes mint megbízott és az alperes jogelődje között jött létre határozott időre, 2008. december 31-éig.
[5] A megbízási szerződés 4. pontja értelmében a megbízott a szerződésben foglalt megbízás ellátásáért összesen 480 000 forint megbízási díjban részesült 6 egyenlő részre osztva. A megbízási díj megfizetésére a szerződés 4.2. pontja tartalmazott rendelkezést. Ez alapján a megbízási díjat magánszemélyek esetében a hiánytalanul kitöltött megbízásidíj-elszámoló alapján a teljesítés igazolását követően, a leigazolt díjelszámoló megbízóhoz való visszaérkezését követő 15. munkanapon vállalta megfizetni az alperes banki átutalással. Az elvégzett feladatok teljesítésének igazolására a VKSZI igazgatója jogosult.
[6] A felperes a megbízási díjon felül költségtérítést nem kapott. Az első szerződés hatályának lejártát követően 2009. január 1-től újabb megbízási szerződést kötöttek a felek június 30-áig, majd 2009. július 1-től december 31-éig. Az utolsó megbízási szerződés 2010. január 10-től december 31-éig tartó határozott időre jött létre. Ekkor már - a megbízási díj folyamatos emelését követően - annak összege 1 920 000 forint volt, amelyet a megbízó 12 egyenlő részben, bruttó 160 000 forintonként vállalt megfizetni.
[7] A felperes napi munkaidejét nem határozták meg, jelenléti ívet nem kellett vezetnie, írásbeli munkaidő nyilvántartása nem volt. A VKSZI irodájában részére munkaállomást, íróasztalt nem biztosítottak, munkavégzéséhez saját laptopját használta, hivatali gépkocsit nem kapott. A feladat teljesítésére jellemző volt, hogy adott esetben a hivatali rend és a munkaidő reggel 8 órától délután 4 óráig tartott, de ettől eltérő is lehetett. A felperesnek fő szabály szerint, illetve legtöbbször B. E. regionális koordinátortól érkező utasításokat kellett teljesítenie, előfordult, hogy a tevékenység jellege miatt az reggel 8 óra és délután 4 óra között nem volt elvégezhető. A felperes havonta teljesítményigazolást adott le a korábban kifejtett tevékenységéről, és ez alapján történt díjazásának elszámolása.
[10] 2010. július 16-án a főigazgató arról tájékoztatta a felperest, hogy a feladat megszűnése miatt az illetékes és a megbízási szerződésben név szerint is említett regionális koordinátor közalkalmazotti jogviszonya megszűnt, így a felperes jogviszonya a helyi V. Irodák tevékenységét koordináló munkatársként sem tartható már fenn. Kezdeményezte az alperes jogelődjével fennálló szerződés közös megegyezéssel való megszüntetését 2010. július 19-i hatállyal. A tájékoztató levél értelmében, amennyiben a felperes a közös megegyezéshez nem járul hozzá, a feladat megszűnése folytán teljesítési igazolás kiállítása, illetve megbízási díj további fizetése az alperes jogelődjének nem áll módjában. A felek közötti levelezést követően az alperes 2010. augusztus 11-én rögzítette, hogy a felperes megbízási szerződése 2010. július 19-én közös megegyezés híján, jogi lehetetlenülés miatt megszűnt, ezért megbízási díjra is ezen időpontig tarthat csak igényt.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[11] A felperes keresetében a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 75/A. § (2) bekezdésére hivatkozással annak megállapítását kérte, hogy az alperesnél munkaviszony keretében foglalkoztatták. Ezt a jogviszonyt a munkáltató 2010. július 19-én jogellenesen szüntette meg.[12] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróságnak nincs hatásköre a jogvita elbírálására. Érdemben arra hivatkozott, hogy nem irányult szándéka soha munkaviszony létesítésére, erre jogi lehetősége sem volt.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélet
[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[14] Az elsőfokú bíróság ítéletében hivatkozott a perbeli időben hatályos Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 474-479. §-ában foglaltakra, valamint a régi Mt. 102-104. §-ában rögzítettekre.
[15] Utalt a 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelvre, amely a perbeli időben hivatott volt támpontot adni a jogviszonyok minősítése körében. A jogviszonyok elhatárolása során kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyvnek a megbízási szerződésre (mint gondossági kötelemre) vonatkozó szabályozása számos rokon vonást mutat a munkaviszonnyal annak részleteiben is. Ilyennek tekinthető, hogy a megbízott a megbízó utasításait köteles követni és betartani, a megbízottnak beszámolási és elszámolási kötelezettsége van. A megbízottat is személyes tevékenységkifejtési kötelezettség terheli, bár az jogszabály szerint maga helyett helyettest is állíthat. Alá-fölé rendeltség állapítható meg a megbízó és a megbízott vonatkozásában.
[16] A felperes a megbízási szerződésen kívül munkaköri leírással nem rendelkezett, tevékenységeinek felsorolását mindössze a megbízási szerződések és azok módosításai tartalmazták. A felperes személyes nyilatkozata szerint nem volt munkaidő-nyilvántartás, jelenléti ív, sem konkrét munkavégzési hely. A megbízó VKSZI munkaeszközöket, laptopot, gépkocsit nem bocsátott rendelkezésére. Meghatározott helyszínek felkeresése érdekében saját gépkocsit vett igénybe, és az utazások költségelszámolása történt meg csak utólagosan.
[17] A felperes tevékenységét nem ellenőrizték, mindössze a "produktumait", a jelentéseit, és adott esetben a határidőre elkészítendő feladatokat vették számításba. Az elszámolás alapjául a teljesítésigazolások szolgáltak, amelyek az adott hónapot követően a megbízási szerződésben foglalt összegek egy hónapra meghatározott részének utólagos kifizetését jelentették. A díjazás megfizetéséhez a munkaviszonnyal szemben külön kitétel volt a teljesítésigazolás a felek között, és a teljesítmény ilyen módon történő jóváhagyása, amelyet követett a felperes részére a havi, egyenlő összegű megbízási díj átutalása.
[18] A felperes a hivatali munkarendben és munkaidőn kívüli tevékenysége kifejtése esetére túlmunkaigénnyel nem lépett fel. A felperes és a többi regionális koordinátor mellett tevékenységet kifejtő asszisztensek vonatkozásában adott esetben kampányszerűen megnövekedett tevékenység esetén a megbízási díjukat emelték lehetőség szerint, és nem az adott napokra vagy órákra eső ilyen módon végzett többletmunka ellentételezése történt.
[19] Napi 4 óra rendelkezésre állás napi munkaidőnek nem tekinthető, a munkával töltött időt a szerződés alanyai nem tartották nyilván.
[20] A felperes indítványára meghallgatott tanúk egyike sem erősítette meg, hogy a foglalkoztatására munkaviszony keretében került volna sor. Maga a regionális koordinátor is akként nyilatkozott, hogy saját közalkalmazotti jogviszonyban történő foglalkoztatásán túl a felperes alkalmazásának keretei előtte nem voltak ismertek. Különösebben azzal foglalkozni sem óhajtott, hiszen számára az egyetlen, elsődleges kérdés az volt, hogy a munkáját végezni tudja, és ahhoz a rendelkezésre bocsátott segítséget, nevezetesen a felperes asszisztensi tevékenységét igénybe vehesse.
[21] A felperes indítványára a bíróság megkereste a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt, valamint a Magyar Államkincstárat. Tájékoztatásuk szerint az alperes jogelődjénél csak közalkalmazotti jogviszonyban volt lehetőség foglalkoztatásra, munkaviszonyban egyetlen főt sem alkalmaztak a perbeli időszakban.
[22] A bíróság megítélése szerint a felek között polgári jogi jogviszony állt fenn, a munkaviszony nem volt megállapítható, ezért a kereset elutasításának volt helye.
[23] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[24] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a jogvita elbírálása szempontjából alapvető a felek között létrejött megállapodás értelmezése. Az, hogy a felek ezt a megállapodást és annak módosításait egybehangzóan aláírták, és annak tartalmát utóbb sem kifogásolták, a másodfokú bíróság álláspontja szerint azt támasztja alá, hogy a szerződés megkötésekor egyező akaratuk volt. A szerződés tartalmát a felek szabadon határozták meg, és azt utóbb sem tették vitássá a jogviszony fennállása alatt.
[25] A felperes feladatait a megbízási szerződés határozta meg, munkaköri leírással nem rendelkezett. A szerződés teljesítése különböző helyeken történt, a felperesnek nem volt az alperesnél állandó munkavégzési helye, a céges e-mail-címen kívül egyéb eszközt részére a munkáltató nem biztosított, és ennek hiányát a felperes a jogviszony megszüntetésének időpontjáig sohasem kifogásolta.
[26] A feladatmeghatározás azt támasztja alá, hogy a felek szándéka sem irányult mindennap, kötött munkaidővel, rendszeresen végzett tevékenységre, illetve rugalmas munkavégzésre még csak utalás sem történt a megállapodásban.
[27] Az alperes, illetve jogelődje szervezetében munkaviszony keretében senkit sem foglalkoztattak, ennek lehetőségét az alapítói okirat, illetőleg a fenntartói szándék is kizárta. Közalkalmazottként csekély számú munkavállalót alkalmazott az alperes jogelődje, a per iratanyagában fellelhető kimutatás szerint a foglalkoztatások többsége egyéb jogviszonyban történt. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntésének alátámasztásaként értékelte azt is, hogy a felperes részére nem volt konkrét munkakör meghatározva, a munkáltató elsődlegesen a megoldandó feladatokat sorolta fel a megállapodásban, és ezek teljesítését várta a felperestől megbízási díj ellenében. A felperes a járandóságát is megbízási díjként vette át, ez nem volt munkabérhez kötődő, így lényegesen kedvezőbb közteherviselés jellemezte azt.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[28] A felperes felülvizsgálati kérelemben a bíróságok ítéleteinek hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek megfelelő, a jogszabályok szerinti határozat meghozatalát kérte.[29] Álláspontja szerint a jogerős ítélet köztudomású tényekkel és a régi Mt. 75/A. § (2) bekezdésével ellentétes.
[30] A felperes hivatkozása szerint a munkabér kifizetésének feltétele az úgynevezett díjelszámoló lap, illetve a teljesítésigazolás leadása volt. Ezek alapján megállapítható, hogy a kifizetés alapjául szolgáló iratok aláírása a tárgyhónapot követő 1. legkésőbb a 7. napon, azaz a régi Mt. 155. § (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel történt.
[31] A rendszeres, havi kifizetés ellentétben áll a régi Ptk. 478. § (4) bekezdésében foglaltakkal, miszerint a megbízási díj a szerződés megszűnésekor esedékes. A régi Ptk. alapján így a díj egy összegben, nem pedig havonta lett volna esedékes.
[32] A felperes utazási költségtérítés iránti igényt is előterjesztett, amely összhangban volt a régi Mt. 153. § (1) bekezdésével. Eszerint a munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni azt a költségét, amely a munkával kapcsolatos kötelezettségek teljesítése során szükségesen és indokoltan felmerült. A költségtérítéshez a munkáltató hozzájárult.
[34] Általánosságban megállapítható, hogy feladata a megbízottól nem elkülönülő, hanem önállótlan tevékenység, függő munka volt. A V. K. és Sz. Intézet, mint ahogy a nevében is benne foglaltatik, alaptevékenységének körébe tartozott a vidékfejlesztés. Ezen tevékenységhez szorosan köthető feladatok ellátására jött létre jogviszonya.
[35] A koordinátor által elvégzett tevékenységről heti rendszerességgel készült jelentés, folyamatosan kellett az ő segítségére lenni, ami napi minimum 4 óra rendelkezésre állást jelentett. A regionális koordinátor távolléte esetén az ő iránymutatása alapján kellett ügyintézést végezni.
[38] A rendelkezésre állás feltétele a személyes megjelenés, ami nem telefonon vagy elektronikus elérhetőséget jelent. A másodfokú bíróság a munkaidőre fektette a hangsúlyt, és figyelmen kívül hagyta a megvalósult rendelkezésre állást, mint elsődleges ismérvet. Tette ezt annak ellenére, hogy maga hívta fel a szerződésnek azon részét, amely tartalmazza a napi 4 órás rendelkezésre állást.
[39] A másodfokú bíróság ítélete az úgynevezett alá-fölé rendeltségről érdemben semmit sem írt, csak az elsőfokú bíróság megállapításaira utalt, és figyelmen kívül hagyta az arra vonatkozó tanúvallomásokat és a csatolt minisztériumi dokumentumokat.
[40] Az alá-fölé rendeltségi viszony megállapítható volt, és ez önmagában bizonyítja a foglalkoztatás munkaviszony jellegét.
[48] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[49] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. § (1) bekezdésére figyelemmel a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a perbeli jogviszony munkaviszony volt, vagyis a megbízási szerződéseket eredményesen meg kellett volna támadnia a régi Mt. 7. § (1), (2), (3) bekezdésére figyelemmel. Az alperes szerint a rendelkezésre álló iratokból nem vonható le olyan következtetés, hogy a felek írásba foglalt akarata ellenére közöttük munkaviszony jött volna létre.
[50] Nem merült fel arra bizonyíték, hogy a felek akarata munkaviszony létrehozására irányult volna, különösen nem, hogy a megbízást a felperes jogainak csorbítása miatt választották.
[51] Ellenkérelmében az alperes vitatta, hogy a 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelv alkalmazásának helye volna jelen ügyben. Ez a 2010. évi CXXX. törvény 47. §-a által 2012. január 1-jével hatályon kívül helyezett irányelv a munkaügyi és az adóellenőrzés számára készült, tehát élő, ellenőrizhető jogviszonyok minősítésére vonatkozott, és nem egy megszűnt jogviszony utólagos átminősítésére. Az elsődleges és a másodlagos jegyek alapján való elhatárolás a jelen eljárás tárgyát képező jogviszonyra - éppen a tevékenység sajátos körülményei miatt - nem értelmezhető.
A Kúria döntése és jogi indokai
[52] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.[54] A perbeli időben hatályos régi Mt. 75/A. § (1) bekezdése szerint a munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusának megválasztása nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések érvényesülésének korlátozására, illetve csorbítására. A (2) bekezdés értelmében pedig a szerződés típusát elnevezésétől függetlenül az eset összes körülményére - így különösen a felek szerződéskötést megelőző tárgyalásaira, a szerződés megkötésekor, illetve a munkavégzés során tett jognyilatkozataira, a tényleges munkavégzés jellegére, a 102-104. §-okban meghatározott jogokra és kötelezettségekre - tekintettel kell megítélni, illetve megállapítani.
[55] Ebből következően az eljárás során a régi Mt. fenti rendelkezései alapján kellett vizsgálni, hogy a felek között ténylegesen megbízási jogviszony vagy munkaviszony jött-e létre. Ebben a bírói gyakorlat által is alkalmazott, együttes irányelv szerinti úgynevezett minősítő jegyek segítséget nyújthattak.
[56] A jogviszony minősítése során annak nem volt kiemelt jelentősége, hogy az alperes költségvetési szervként működik, ahol közalkalmazottak foglalkoztatása történt, hiszen munkaviszony létesítése nem volt kizárt, az csupán a minisztérium engedélyezéséhez volt kötve. Következetes a Ptk. 207. § (6) bekezdése alapján az ítélkezési gyakorlat, hogy a színlelt megállapodás semmis, ha pedig más megállapodást leplez, azt a leplezett megállapodás alapján kell értékelni.
[57] Jelen esetben a munkavégzésre irányuló jogviszony minősítése volt vitatott, ezért az egyes szerződéses elemeket összességében kellett értékelni.
[58] A munkaviszonynak az egyéb jogviszonytól való elhatárolása szempontjából elsődlegesen kellett értékelni a munkavégzés önálló vagy önállótlan, függő jellegét, az alá-fölé rendeltség fennálltát, amely a munkáltató széles körű (a munkaviszony helyére, idejére, módjára is kiterjedő) utasítási jogában nyilvánul meg. Lényeges ismérv a munkavégzés rendszeressége és a díjfizetés jellege. Lényeges elhatárolási szempont továbbá a munkaviszony megállapíthatóságánál a személyes teljesítés kötelezettsége.
[59] Jelen esetben a felperes helytállóan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a szerződésben részletezett feladatokat a regionális koordinátor mellett végezte, az ő munkáját segítette, utasításainak, elvárásainak a megbízási szerződésben foglaltaknak megfelelően kellett eljárnia, közöttük tehát alá-fölé rendeltségi viszony volt. A felek által nem volt vitatott, hogy a felperesnek napi 4 órában a munkáltató rendelkezésére kellett állnia, tevékenységét személyesen kellett elvégeznie, annak módjáról nem dönthetett önállóan. A munkavégzés helye is az elvégzendő tevékenységhez igazodott a koordinátor elvárásai, a kiosztott feladatok szerint. Mindezek ellenkezőjét a perben egyetlen bizonyíték sem támasztotta alá.
[60] A szerződéses szabadság a szerződés tartalmának és nem elnevezésének meghatározására terjedt ki. A munkaviszonyra jellemző alá-fölé rendeltség és függőség fennállása esetén a jogviszony nem minősíthető megbízási jogviszonynak, azt a szerződő felek akarata sem vonhatja ki a munkajog szabályai alól (EBH 2002.677).
[61] A felperes munkaköri leírással nem rendelkezett, ez azonban önmagában nem támasztja alá a megbízásos jogviszony fennállását. A felperes részére konkrét rendszeres feladatmeghatározás a jogviszonyt létesítő és azt módosító iratokban történt, tisztában volt az általa ellátandó munkával, amelyet a koordinátor utasításának megfelelően kellett végeznie.
[62] A felperes részére a díjazás fizetése nem vitásan havi rendszerességgel történt. A régi Ptk. 478. § (4) bekezdésére hivatkozás alaptalan, mivel megbízási szerződés esetén is lehetősége lehet a feleknek a díjazás részletekben való megfizetésére. A fizetés ezen formája önmagában nem támasztotta volna alá a munkaviszony fennálltát, de valamennyi bizonyítékkal együttesen értékelve az megállapítást nyert.
[63] A perbeli esetben a foglalkoztatás ismérveit az eljáró bíróságok a bírói gyakorlatnak megfelelően, részleteiben értékelték, de a bizonyítékokból téves jogi következtetésre jutottak (Pp. 206. §).
[64] Jelen eljárásban a munkaviszony fennállását lehetett megállapítani, míg egyéb kérdésekben (jogviszony-megszüntetés jogellenessége, jogkövetkezmények stb.) az eljárás megismétlése szükséges.
[65] Erre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedően hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy a felperest az alperes munkaviszony keretében foglalkoztatta. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. § (4) bekezdése értelmében.
(Kúria Mfv.X.10.337/2019.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.X.10.337/2019/8.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Dr. Stark Marianna bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Litresits András ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Vigh András ügyvéd
A per tárgya: jogviszony átminősítés, munkaviszony megszüntetés jogellenessége és jogkövetkezményei
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 4.Mf.680.109/2019/3.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 56.M.1634/2017/14.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 4.Mf.680.109/2019/3. számú ítéletét a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 56.M.1634/2017/14. sorszámú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és megállapítja, hogy a felek között munkaviszony állt fenn. A munkaviszony jogellenes megszüntetése és jogkövetkezményei körében az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen a felperesnek - 15 nap alatt - 180.000 (száznyolcvanezer) forint és 48.600 (negyvennyolcezer-hatszáz) forint áfa együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási részköltséget.
Az első-, másod-, és felülvizsgálati eljárásban felmerült 414.720 (négyszáztizennégyezer-hétszázhúsz) forint részilleték az államot terheli.
A részítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a helyi V. Iroda élén tevékenykedett, kapcsolatba kerülve ezáltal a V. K. és Sz. Intézettel (VKSZI), ahol első ízben 2008. július 1-jén létesített jogviszonyt. A 2007-ben felálló VKSZI alapító okiratának módosítása hatályba lépése után tudta megkezdeni feladatait mint költségvetési intézmény. Meghatározott számú közalkalmazott foglalkoztatására volt itt lehetőség. Munkaviszony keretében való foglalkoztatásra csak a minisztérium tudomása és engedélye alapján volt mód, ilyenre azonban a VKSZI 2007-es fennállása óta nem került sor.[2] A helyi akciócsoportok (HACS) és a Helyi Vidékfejlesztési Irodák (HVI) tevékenységét az alperesi jogelőd VKSZI akként segítette, hogy az ország területét 7 régióra osztotta, amelynek élén regionális koordinátorok álltak. Ők maguk az alperes jogelődjénél közalkalmazotti jogviszonyban voltak. Ezen regionális koordinátorok munkáját segítendő volt szükség asszisztensek megbízására.
[3] Ennek a feladatnak az ellátására Bodnár Erika regionális koordinátor felkérte a felperest, aki azt elfogadta.
[4] Az alperes jogelődje, a vele munkakapcsolatba kerülő személyek vonatkozásában azonos tartalmú "sablon szerződésekkel" létesített jogviszonyt. Így a felperes esetében 2008. július 1-jén létrejövő megbízási szerződés a felperes mint megbízott és az alperes jogelődje között jött létre határozott időre, 2008. december 31-éig.
[5] A megbízási szerződés 4. pontja értelmében a megbízott a szerződésben foglalt megbízás ellátásáért összesen 480.000 forint megbízási díjban részesült 6 egyenlő részre osztva. A megbízási díj megfizetésére a szerződés 4.2. pontja tartalmazott rendelkezést. Ez alapján a megbízási díjat magánszemélyek esetében a hiánytalanul kitöltött megbízási díj elszámoló alapján a teljesítés igazolását követően, a leigazolt díjelszámoló megbízóhoz való visszaérkezését követő 15. munkanapon vállalta megfizetni az alperes banki átutalással. Az elvégzett feladatok teljesítésének igazolására a VKSZI igazgatója jogosult.
[6] A felperes a megbízási díjon felül költségtérítést nem kapott. Az első szerződés hatályának lejártát követően 2009. január 1-től újabb megbízási szerződést kötöttek a felek június 30-áig, majd 2009. július 1-től december 31-éig. Az utolsó megbízási szerződés 2010. január 10-től december 31-éig tartó határozott időre jött létre. Ekkor már - a megbízási díj folyamatos emelését követően - annak összege 1.920.000 forint volt, amelyet a megbízó 12 egyenlő részben, bruttó 160.000 forintonként vállalt megfizetni.
[7] A felperes napi munkaidejét nem határozták meg, jelenléti ívet nem kellett vezetnie, írásbeli munkaidő nyilvántartása nem volt. A VKSZI irodájában részére munkaállomást, íróasztalt nem biztosítottak, munkavégzéséhez saját laptopját használta, hivatali gépkocsit nem kapott. A feladat teljesítésére jellemző volt, hogy adott esetben a hivatali rend és a munkaidő reggel 8 órától délután 4 óráig tartott, de ettől eltérő is lehetett. A felperesnek fő szabály szerint, illetve legtöbbször B. E. regionális koordinátortól érkező utasításokat kellett teljesítenie, előfordult, hogy a tevékenység jellege miatt az reggel 8 óra és délután 4 óra között nem volt elvégezhető. A felperes havonta teljesítményigazolást adott le a korábban kifejtett tevékenységéről, és ez alapján történt díjazásának elszámolása.
[8] A felperes megbízási szerződésben foglalt feladatát képezte:
- folyamatos jelleggel az alábbi adminisztratív feladatok ellátása:
a HVI-k elvégzett tevékenységéről készített beszámolók ellenőrzése kéthavi rendszerességgel,
a koordinátor által elvégzett tevékenységről jelentés készítése heti rendszerességgel,
a VKSZI által a helyi vidékfejlesztési stratégia készítése, illetve egyéb a helyi vidékfejlesztési közösség működésével kapcsolatos felmérések készítése eseti jelleggel,
a koordinátor elektronikus illetve postai levelezésének folyamatos segítése,
egyéb, a koordinátor tevékenysége kapcsán felmerülő tevékenységek támogatása,
- napi minimum 4 órás rendelkezésre állás az FVM, VSZKI munkatársai, a kistérségi helyi vidékfejlesztési irodák a HVI vezetők, valamint a regionális koordinátorok részére
- a regionális koordinátor és a kistérségi HVI-k vezetői között információ áramlás elősegítése telefonos, írásos és személyes kapcsolattartás segítésével,
- a regionális koordinátor távolléte esetén a koordinátor iránymutatása alapján történő ügyintézés.
[9] Az 1/2010. (VI. 30.) VM rendelet a 79/2007. (VII. 30.) FVM rendeletet az Európai Mezőgazdasági, Vidékfejlesztési Alapba nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005. EK tanácsi rendelet 59. cikke szerinti készségek elsajátítására, ösztönzésére és végrehajtására igénybe vehető támogatás részletes feltételeiről szóló paragrafusait, illetve bekezdéseit hatályon kívül helyezte. Ez a jogszabályváltozás teremtette meg annak szükségességét, hogy az alperes jogelődjénél közalkalmazotti jogviszonyban álló regionális koordinátorok jogviszonyát megszüntessék. Ilyen módon B. E. jogviszonya is 2010. július 15-én közös megegyezéssel megszűnt.
[10] 2010. július 16-án a főigazgató arról tájékoztatta a felperest, hogy a feladat megszűnése miatt az illetékes és a megbízási szerződésben név szerint is említett regionális koordinátor közalkalmazotti jogviszonya megszűnt, így a felperes jogviszonya a helyi V. Irodák tevékenységét koordináló munkatársként sem tartható már fenn. Kezdeményezte az alperes jogelődjével fennálló szerződés közös megegyezéssel való megszüntetését 2010. július 19-ei hatállyal. A tájékoztató levél értelmében amennyiben a felperes a közös megegyezéshez nem járul hozzá, a feladat megszűnése folytán teljesítési igazolás kiállítása, illetve megbízási díj további fizetése az alperes jogelődjének nem áll módjában. A felek közötti levelezést követően az alperes 2010. augusztus 11-én rögzítette, hogy a felperes megbízási szerződése 2010. július 19-én közös megegyezés híján, jogi lehetetlenülés miatt megszűnt, ezért megbízási díjra is ezen időpontig tarthat csak igényt.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[11] A felperes keresetében a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 75/A. § (2) bekezdésére hivatkozással annak megállapítását kérte, hogy az alperesnél munkaviszony keretében foglalkoztatták. Ezt a jogviszonyt a munkáltató 2010. július 19-én jogellenesen szüntette meg.[12] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróságnak nincs hatásköre a jogvita elbírálására. Érdemben arra hivatkozott, hogy nem irányult szándéka soha munkaviszony létesítésére, erre jogi lehetősége sem volt.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélet
[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[14] Az elsőfokú bíróság ítéletében hivatkozott a perbeli időben hatályos Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 474. § - 479. §-ban foglaltakra, valamint a régi Mt. 102. §- 104. §-ában rögzítettekre.
[15] Utalt a 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelvre, amely a perbeli időben hivatott volt támpontot adni a jogviszonyok minősítése körében. A jogviszonyok elhatárolása során kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyvnek a megbízási szerződésre (mint gondossági kötelemre) vonatkozó szabályozása számos rokon vonást mutat a munkaviszonnyal annak részleteiben is. Ilyennek tekinthető, hogy a megbízott a megbízó utasításait köteles követni és betartani, a megbízottnak beszámolási és elszámolási kötelezettsége van. A megbízottat is személyes tevékenység kifejtési kötelezettség terheli, bár az jogszabály szerint maga helyett helyettest is állíthat. Alá-, fölérendeltség állapítható meg a megbízó és a megbízott vonatkozásában.
[16] A felperes a megbízási szerződésen kívül munkaköri leírással nem rendelkezett, tevékenységeinek felsorolását mindössze a megbízási szerződések és azok módosításai tartalmazták. A felperes személyes nyilatkozata szerint nem volt munkaidő nyilvántartás, jelenléti ív, sem konkrét munkavégzési hely. A megbízó VKSZI munkaeszközöket, laptopot, gépkocsit nem bocsátott rendelkezésére. Meghatározott helyszínek felkeresése érdekében saját gépkocsit vett igénybe, és az utazások költségelszámolása történt meg csak utólagosan.
[17] A felperes tevékenységét nem ellenőrizték, mindössze a "produktumait", a jelentéseit, és adott esetben a határidőre elkészítendő feladatokat vették számításba. Az elszámolás alapjául a teljesítésigazolások szolgáltak, amelyek az adott hónapot követően a megbízási szerződésben foglalt összegek egy hónapra meghatározott részének utólagos kifizetését jelentették. A díjazás megfizetéséhez a munkaviszonnyal szemben külön kitétel volt a teljesítésigazolás a felek között, és a teljesítmény ilyen módon történő jóváhagyása, amelyet követett a felperes részére a havi, egyenlő összegű megbízási díj átutalása.
[18] A felperes a hivatali munkarendben és munkaidőn kívüli tevékenysége kifejtése esetére túlmunka igénnyel nem lépett fel. A felperes és a többi regionális koordinátor mellett tevékenységet kifejtő asszisztensek vonatkozásában adott esetben kampányszerűen megnövekedett tevékenység esetén a megbízási díjukat emelték lehetőség szerint, és nem az adott napokra vagy órákra eső ilyen módon végzett többletmunka ellentételezése történt.
[19] Napi 4 óra rendelkezésre állás napi munkaidőnek nem tekinthető, a munkával töltött időt a szerződés alanyai nem tartották nyilván.
[20] A felperes indítványára meghallgatott tanúk egyike sem erősítette meg, hogy a foglalkoztatására munkaviszony keretében került volna sor. Maga a regionális koordinátor is akként nyilatkozott, hogy saját közalkalmazotti jogviszonyban történő foglalkoztatásán túl a felperes alkalmazásának keretei ő előtte nem voltak ismertek. Különösebben azzal foglalkozni sem óhajtott, hiszen számára az egyetlen, elsődleges kérdés az volt, hogy a munkáját végezni tudja, és ahhoz a rendelkezésre bocsátott segítséget, nevezetesen a felperes asszisztensi tevékenységét igénybe vehesse.
[21] A felperes indítványára a bíróság megkereste a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt, valamint a Magyar Államkincstárat. Tájékoztatásuk szerint az alperes jogelődjénél csak közalkalmazotti jogviszonyban volt lehetőség foglalkoztatásra, munkaviszonyban egyetlen főt sem alkalmaztak a perbeli időszakban.
[22] A bíróság megítélése szerint a felek között polgári jogi jogviszony állt fenn, a munkaviszony nem volt megállapítható, ezért a kereset elutasításának volt helye.
[23] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[24] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a jogvita elbírálása szempontjából alapvető a felek között létrejött megállapodás értelmezése. Az, hogy a felek ezt a megállapodást és annak módosításait egybehangzóan aláírták, és annak tartalmát utóbb sem kifogásolták, a másodfokú bíróság álláspontja szerint azt támasztja alá, hogy a szerződés megkötésekor egyező akaratuk volt. A szerződés tartalmát a felek szabadon határozták meg, és azt utóbb sem tették vitássá a jogviszony fennállása alatt.
[25] A felperes feladatait a megbízási szerződés határozta meg, munkaköri leírással nem rendelkezett. A szerződés teljesítése különböző helyeken történt, a felperesnek nem volt az alperesnél állandó munkavégzési helye, a céges e-mail címen kívül egyéb eszközt részére a munkáltató nem biztosított, és ennek hiányát a felperes a jogviszony megszüntetésének időpontjáig sohasem kifogásolta.
[26] A feladatmeghatározás azt támasztja alá, hogy a felek szándéka sem irányult minden nap, kötött munkaidővel, rendszeresen végzett tevékenységre, illetve rugalmas munkavégzésre még csak utalás sem történt a megállapodásban.
[27] Az alperes, illetve jogelődje szervezetében munkaviszony keretében senkit sem foglalkoztattak, ennek lehetőségét az alapítói okirat, illetőleg a fenntartói szándék is kizárta. Közalkalmazottként csekély számú munkavállalót alkalmazott az alperes jogelődje, a per iratanyagában fellelhető kimutatás szerint a foglalkoztatások többsége egyéb jogviszonyban történt. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntésének alátámasztásaként értékelte azt is, hogy a felperes részére nem volt konkrét munkakör meghatározva, a munkáltató elsődlegesen a megoldandó feladatokat sorolta fel a megállapodásban, és ezek teljesítését várta a felperestől megbízási díj ellenében. A felperes a járandóságát is megbízási díjként vette át, ez nem volt munkabérhez kötődő, így lényegesen kedvezőbb közteherviselés jellemezte azt.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[28] A felperes felülvizsgálati kérelemben a bíróságok ítéleteinek hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek megfelelő, a jogszabályok szerinti határozat meghozatalát kérte.[29] Álláspontja szerint a jogerős ítélet köztudomású tényekkel és a régi Mt. 75/A. § (2) bekezdésével ellentétes.
[30] A felperes hivatkozása szerint a munkabér kifizetésének feltétele az úgynevezett díjelszámoló lap, illetve a teljesítésigazolás leadása volt. Ezek alapján megállapítható, hogy a kifizetés alapjául szolgáló iratok aláírása a tárgyhónapot követő 1. legkésőbb a 7. napon, azaz a régi Mt. 155. § (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel történt.
[31] A rendszeres, havi kifizetés ellentétben áll a régi Ptk. 478. § (4) bekezdésében foglaltakkal, miszerint a megbízási díj a szerződés megszűnésekor esedékes. A régi Ptk. alapján így a díj egy összegben, nem pedig havonta lett volna esedékes.
[32] A felperes utazási költségtérítés iránti igényt is előterjesztett, amely összhangban volt a régi Mt. 153. § (1) bekezdésével. Eszerint a munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni azt a költségét, amely a munkával kapcsolatos kötelezettségek teljesítése során szükségesen és indokoltan felmerült. A költségtérítéshez a munkáltató hozzájárult.
[33] Alapvetően a munkaviszony tényének megállapításakor a 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelv szabályai voltak az irányadók, jelen esetben is az abban foglaltakat kellett értékelni.
[34] Általánosságban megállapítható, hogy feladata a megbízottól nem elkülönülő, hanem önállótlan tevékenység, függő munka volt. A V. K. és Sz. Intézet, mint ahogy a nevében is benne foglaltatik, alaptevékenységének körébe tartozott a vidékfejlesztés. Ezen tevékenységhez szorosan köthető feladatok ellátására jött létre jogviszonya.
[35] A koordinátor által elvégzett tevékenységről heti rendszerességgel készült jelentés, folyamatosan kellett az ő segítségére lenni, ami napi minimum 4 óra rendelkezésre állást jelentett. A regionális koordinátor távolléte esetén az ő iránymutatása alapján kellett ügyintézést végezni.
[36] Munkaköri leírással a felperes valóban nem rendelkezett, ennek azonban az ügy eldöntése szempontjából nincs jelentősége. Egyrészt az együttes irányelv nem munkaköri leírást, hanem munkakörként történő feladatmeghatározást várt a munkaviszony ismérveként, másrészt a munkaköri leírás képezheti a munkaszerződés részét, nem kell feltétlenül attól elkülönült dokumentumnak lennie.
[37] A bíróságok figyelmen kívül hagyták a szerződést és a tanúvallomásokat, amelyekből pedig egyértelműen megállapítható, hogy a felperestől személyes munkavégzést vártak el.
[38] A rendelkezésre állás feltétele a személyes megjelenés, ami nem telefonon vagy elektronikus elérhetőséget jelent. A másodfokú bíróság a munkaidőre fektette a hangsúlyt, és figyelmen kívül hagyta a megvalósult rendelkezésre állást, mint elsődleges ismérvet. Tette ezt annak ellenére, hogy maga hívta fel a szerződésnek azon részét, amely tartalmazza a napi 4 órás rendelkezésre állást.
[39] A másodfokú bíróság ítélete az úgynevezett alá-, fölérendeltségről érdemben semmit sem írt, csak az elsőfokú bíróság megállapításaira utalt, és figyelmen kívül hagyta az arra vonatkozó tanúvallomásokat és a csatolt minisztériumi dokumentumokat.
[40] Az alá-, fölérendeltségi viszony megállapítható volt, és ez önmagában bizonyítja a foglalkoztatás munkaviszony jellegét.
[41] A megbízási szerződés a VKSZI-nél ilyen módon való foglalkoztatottak kapcsán a helyzetből adódó bizonytalanság orvoslásának az eszköze volt.
[42] A felperes olyan rugalmas munkavégzést folytatott, amely során nem határozhatta meg szabadon a munkaidő beosztást, az nem tartozott a hatáskörébe.
[43] A rendelkezésre állás a munkavégzés törzsidejének tekintendő, amit a megjelölt helyen és időben kell megvalósítani, az azon kívüli idő pedig távmunka.
[44] A regionális koordinátorhoz hasonlóan az asszisztens esetében is rugalmas volt a munkavégzés, ami sok utazással és sok munkaszervezési határidővel járt együtt. Ennek eredményeként a hivatali munkaidőként jellemzőnek tartott reggel 8 órától délután 4 óráig terjedő időn kívül végzett feladatok nem voltak példa nélküliek.
[45] A munkavégzés helyének meghatározása egyértelműen munkaviszonyra utal, de ennek hiánya még az együttes irányelv alapján sem bizonyítja a megbízásos jogviszonyt.
[46] Költségtérítésre csak munkabéren felül lehet igényt tartani. A megbízási jogviszonyban a költségek elszámolása két módon lehetséges: tételesen vagy 10 % mértékű átalányban. Sem előbbi, sem utóbbi esetében a megbízási díj nem változik, csak az utána fizetendő adó alapja csökken.
[47] Az úgynevezett "teljesítményadózást" perbeli esetben az alperes állította ki, amely ugyan a megbízási jogviszonynak lehetne formai követelménye, de önmagában nem zárja ki, hogy a jogviszony valójában munkaviszony, sőt annak havi rendszeressége kifejezetten ezt igazolja, mivel a régi Ptk. 478. § (4) bekezdése alapján a díj a szerződés megszűnésekor esedékes.
[48] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[49] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. § (1) bekezdésére figyelemmel a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a perbeli jogviszony munkaviszony volt, vagyis a megbízási szerződéseket eredményesen meg kellett volna támadnia a régi Mt. 7. § (1), (2), (3) bekezdésére figyelemmel. Alperes szerint a rendelkezésre álló iratokból nem vonható le olyan következtetés, hogy a felek írásba foglalt akarata ellenére közöttük munkaviszony jött volna létre.
[50] Nem merült fel arra bizonyíték, hogy a felek akarata munkaviszony létrehozására irányult volna, különösen nem, hogy a megbízást a felperes jogainak csorbítása miatt választották.
[51] Ellenkérelmében az alperes vitatta, hogy a 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelv alkalmazásának helye volna jelen ügyben. Ez a 2010. évi CXXX. törvény 47. §-a által 2012. január 1-jével hatályon kívül helyezett irányelv a munkaügyi és az adóellenőrzés számára készült, tehát élő, ellenőrizhető jogviszonyok minősítésére vonatkozott, és nem egy megszűnt jogviszony utólagos átminősítésére. Az elsődleges és a másodlagos jegyek alapján való elhatárolás a jelen eljárás tárgyát képező jogviszonyra - éppen a tevékenység sajátos körülményei miatt - nem értelmezhető.
A Kúria döntése és jogi indokai
[52] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.[53] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a Pp. 272. § (2) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelően előterjesztett felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül. Ezért a konkrét jogszabályhellyel is megjelölt és jogi érveléssel alátámasztott anyagi jogi és eljárás jogi szabálysértéseket vonhatta vizsgálódási körébe (1/2016. (II. 15.) PK.).
[54] A perbeli időben hatályos régi Mt. 75/A. § (1) bekezdése szerint a munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusának megválasztása nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések érvényesülésének korlátozására, illetve csorbítására. A (2) bekezdés értelmében pedig a szerződés típusát elnevezésétől függetlenül az eset összes körülményére - így különösen a felek szerződéskötést megelőző tárgyalásaira, a szerződés megkötésekor, illetve a munkavégzés során tett jognyilatkozataira, a tényleges munkavégzés jellegére, a 102. §-104. §-okban meghatározott jogokra és kötelezettségekre - tekintettel kell megítélni, illetve megállapítani.
[55] Ebből következően az eljárás során a régi Mt. fenti rendelkezései alapján kellett vizsgálni, hogy a felek között ténylegesen megbízási jogviszony vagy munkaviszony jött-e létre. Ebben a bírói gyakorlat által is alkalmazott, együttes irányelv szerinti úgynevezett minősítő jegyek segítséget nyújthattak.
[56] A jogviszony minősítése során annak nem volt kiemelt jelentősége, hogy az alperes költségvetési szervként működik, ahol közalkalmazottak foglalkoztatása történt, hiszen munkaviszony létesítése nem volt kizárt, az csupán a minisztérium engedélyezéséhez volt kötve. Következetes a Ptk. 207. § (6) bekezdés alapján az ítélkezési gyakorlat, hogy a színlelt megállapodás semmis, ha pedig más megállapodást leplez, azt a leplezett megállapodás alapján kell értékelni.
[57] Jelen esetben a munkavégzésre irányuló jogviszony minősítése volt vitatott, ezért az egyes szerződéses elemeket összességében kellett értékelni.
[58] A munkaviszonynak az egyéb jogviszonytól való elhatárolása szempontjából elsődlegesen kellett értékelni a munkavégzés önálló vagy önállótlan, függő jellegét, az alá-, fölérendeltség fennálltát, amely a munkáltató széleskörű (a munkaviszony helyére, idejére, módjára is kiterjedő) utasítási jogában nyilvánul meg. Lényeges ismérv a munkavégzés rendszeressége és a díjfizetés jellege. Lényeges elhatárolási szempont továbbá a munkaviszony megállapíthatóságánál a személyes teljesítés kötelezettsége.
[59] Jelen esetben a felperes helytállóan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a szerződésben részletezett feladatokat a regionális koordinátor mellett végezte, az ő munkáját segítette, utasításainak, elvárásainak a megbízási szerződésben foglaltaknak megfelelően kellett eljárnia, közöttük tehát alá-, fölérendeltségi viszony volt. A felek által nem volt vitatott, hogy a felperesnek napi 4 órában a munkáltató rendelkezésére kellett állnia, tevékenységét személyesen kellett elvégeznie, annak módjáról nem dönthetett önállóan. A munkavégzés helye is az elvégzendő tevékenységhez igazodott a koordinátor elvárásai, a kiosztott feladatok szerint. Mindezek ellenkezőjét a perben egyetlen bizonyíték sem támasztotta alá.
[60] A szerződéses szabadság a szerződés tartalmának és nem elnevezésének meghatározására terjedt ki. A munkaviszonyra jellemző alá-, fölérendeltség és függőség fennállása esetén a jogviszony nem minősíthető megbízási jogviszonynak, azt a szerződő felek akarata sem vonhatja ki a munkajog szabályai alól (EBH 2002.677).
[61] A felperes munkaköri leírással nem rendelkezett, ez azonban önmagában nem támasztja alá a megbízásos jogviszony fennállását. A felperes részére konkrét rendszeres feladatmeghatározás a jogviszonyt létesítő és azt módosító iratokban történt, tisztában volt az általa ellátandó munkával, amelyet a koordinátor utasításának megfelelően kellett végeznie.
[62] A felperes részére a díjazás fizetése nem vitásan havi rendszerességgel történt. A régi Ptk. 478. § (4) bekezdésére hivatkozás alaptalan, mivel megbízási szerződés esetén is lehetősége lehet a feleknek a díjazás részletekben való megfizetésére. A fizetés ezen formája önmagában nem támasztotta volna alá a munkaviszony fennálltát, de valamennyi bizonyítékkal együttesen értékelve az megállapítást nyert.
[63] A perbeli esetben a foglalkoztatás ismérveit az eljáró bíróságok a bírói gyakorlatnak megfelelően, részleteiben értékeltek, de a bizonyítékokból téves jogi következtetésre jutottak (Pp. 206. §).
[64] Jelen eljárásban a munkaviszony fennállását lehetett megállapítani, míg egyéb kérdésekben (jogviszony megszüntetés jogellenessége, jogkövetkezmények stb.) az eljárás megismétlése szükséges.
[65] Erre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedően hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy a felperest az alperes munkaviszony keretében foglalkoztatta. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. § (4) bekezdése értelmében.
[2]
A döntés elvi tartalma
[66] Amennyiben a megbízási jogviszony alapján a munkát végző személynek a tevékenységét alá- fölérendeltségi viszonyban, utasítások szerint, kötelezően megállapított 4 órás rendelkezésre állás és személyes közreműködés mellett kellett elvégeznie, foglalkoztatása ténylegesen munkaviszony keretében valósult meg (1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 75/A. §; 2012. évi I. törvény (Mt.) 42. §).[3]
[4] Záró rész
[67] A felülvizsgálati eljárásban pernyertes felperes részére az alperes perköltséget köteles viselni a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján.[68] A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli az adott ügyben irányadó, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. § (1) bek. c) pontja alapján.
[69] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
[70] Ez ellen a részítélet ellen a Pp. 271 § (1) bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak.
[5]
[6] Budapest, 2020. szeptember 30.
[7][8]
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró Dr. Stark Mariann s.k. bíró
(Kúria Mfv.X.10.337/2019.)