adozona.hu
BH 2020.10.309
BH 2020.10.309
A munkáltató által az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjára alapított azonnali hatályú felmondás jogszerű, ha a munkaviszony fenntartását munkáltatói oldalon ellehetetlenítő, a bizalomvesztést objektíven megalapozó magatartás, körülmény a munkavállaló oldalán megállapítható [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bekezdés b) pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2009. november 1-től munkáltatói jogutódlással került az alpereshez, ahol koordinátor munkakörben dolgozott.
[2] A munkaviszonya mellett 2016. január 1-től a felperes a jogelőd Kft.-ből kivált L.Kft. ügyvezetői tisztségét is ellátta, ahol 2% mértékű tulajdoni résszel rendelkezett. Az alperes előtt a felperes másik gazdasági társaságban betöltött ügyvezetői és tagi minősége ismert volt, ez ellen a munkaviszony fennállása alatt kifogást nem emelt.
[3] Az L. Kft. 2016. december ...
[2] A munkaviszonya mellett 2016. január 1-től a felperes a jogelőd Kft.-ből kivált L.Kft. ügyvezetői tisztségét is ellátta, ahol 2% mértékű tulajdoni résszel rendelkezett. Az alperes előtt a felperes másik gazdasági társaságban betöltött ügyvezetői és tagi minősége ismert volt, ez ellen a munkaviszony fennállása alatt kifogást nem emelt.
[3] Az L. Kft. 2016. december 15-i taggyűlésén a tagok egyhangú határozatukkal elfogadták, hogy felperes mint ügyvezető bízza meg a minisztérium és jogelődei által nyújtott jogellenes állami támogatás elleni per beadásával és lefolytatásával dr. Sz. B. L. ügyvédet. A felperes erről a tényről tájékoztatta az alperes elnök vezérigazgatóját 2017 januárjában.
[4] Az L. Kft. a törvényszék előtt a minisztérium ellen 2,8 milliárd forint kártérítés és kamatai megfizetése iránt indított pert arra hivatkozva, hogy a minisztérium a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók támogatása során 2006-2012 között diszkriminatív intézkedéseivel megsértette az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 107. cikk (1) bekezdését és 108. cikk (3) bekezdését.
[5] Az L. Kft. 2017. október 9-én megtartott taggyűlésén a társaság két tagja - a 2%-ban tulajdonos felperes kivételével - tudomásul vette, hogy a minisztérium ellen a törvényszék előtt folyamatban lévő perben a cég felperesként a keresetét kiterjessze a 21 kedvezményezett céggel szemben, annak érdekében, hogy a jogi képviselő ideiglenes intézkedés iránti kérelmét a bíróság teljesítse.
[6] A felperes nem tájékoztatta az alperes elnök vezérigazgatóját arról a tényről, hogy az L. Kft. taggyűlési határozatot hozott a keresetkiterjesztésről, és ennek során az alperest is perbe vonták.
[7] Az alperes ügyvezetése 2017. október 30-án vette át a törvényszék tájékoztató végzését, miszerint a felperes tulajdonában álló cég kiterjesztette a kártérítési keresetét az alperesre.
[8] Ezt követően az alperes 2017. november 2-án kelt intézkedésével a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 78. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján megszüntette. Az indokolás hivatkozik a törvényszék végzésére, amely értesítette a társaságot arról, hogy az L. Kft. kiterjesztette a kártérítési keresetét az alperesre. A keresetkiterjesztés alapján a felperes tulajdonában álló és képviselt társaság 2 829 295 000 forint kártérítést és annak kamatait követeli az alperesi társaságtól (XVIII. rendű alperesként megjelölve) jogellenes állami támogatás miatt kezdeményezett kártérítés iránti peres eljárásban. A munkáltatói intézkedés indokolása szerint e magatartás (a kereset kiterjesztése és a keresetkiterjesztés tartalma) az Mt. 6. § (2) bekezdésében szabályozott jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelményébe ütközik. A munkaviszony során tanúsított magatartása egyidejűleg sérti a társaság jó hírnevét [Mt. 8. § (2) bekezdése]. Mindemellett az azonnali hatályú felmondás indokolása idézi a felperesi munkaköri leírás felelősségi és titoktartási szabályait, konkrétan utalva a társaság érdekeinek érvényesítésére, az üzleti titok megőrzésére, a társasági vagyon megőrzésére és gyarapításában való hatékony közreműködésre. Az azonnali hatályú felmondásról szóló intézkedés továbbá egy korábbi, 2017. szeptember 15-én közölt vezérigazgatói figyelmeztetést is a felperes terhére rótt.
[10] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a keresetkiterjesztés aláírásával a felperes nem egyszerűen munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztette, hanem egészen konkrétan a keresetkiterjesztés teljesítésével az alperes, valamint a teljes, megváltozott munkaképességű munkavállalókat alkalmazó magyarországi szektor azonnali és elkerülhetetlen csődhelyzetét idézte volna elő. Gyakorlatilag a saját munkáltatójának azonnali csődhelyzetét előidézni óhajtó és szándékos aktusra nem adhat felmentést az, hogy őt erre az L. Kft. által összehívott taggyűlési határozat kötelezte.
[12] A határozat indokolásába foglaltak szerint azzal, hogy a felperes tulajdonában álló cég az F.-i Törvényszéken folyamatban lévő ügyben keresetkiterjesztéssel perbe vonta az alperesi munkáltatót, a felperes olyan magatartást tanúsított, amely a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztette. A keresetkiterjesztés taggyűlési elfogadásával a felperes a tulajdonában álló Kft. üzleti ügyeit helyezte előtérbe, ez pedig alapul szolgál a munkáltató bizalomvesztéssel indokolt felmondásához. A felperes az Mt. 6. §-ában meghatározott követelményekbe ütköző magatartást tanúsított azáltal, hogy nem a munkáltató gazdasági érdekét, hanem a saját cége gazdasági érdekét helyezte előtérbe, és a per kimenetelébe belenyugodott. A jóhiszemű és tisztességes eljárás követelménye pedig akkor sérült, amikor a felperes a tulajdonában lévő gazdasági társaság tulajdonosaként perbe vonta munkáltatóját több más védett szervezettel együtt, és azzal a gazdasági társaság részére jelentős hátrányt okozott. A felperesnek egy ilyen horderejű döntés meghozatalakor (keresetkiterjesztés és annak tartalma) az összeférhetetlenséget, illetve az egyik (munkaviszony vagy cégvezetői) jogviszonyt meg kellett volna szüntetnie. Mindezekre figyelemmel a közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította.
[13] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 500 622 forint kártérítést és 2 800 000 forint végkielégítést.
[14] A másodfokú bíróság ítéletének indokolásába foglaltak szerint az azonnali hatályú felmondást tartalmazó jognyilatkozat tartalmilag egy folyamatban lévő perben a másik társaság perbeli cselekményét azonosítja a felperesével. A keresetlevél és a felek perbeli nyilatkozata alapján azonban azt kell megállapítani, hogy a felmondás tartalmilag a keresetkiterjesztésben való felperesi közreműködést értékelte a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetőnek. Az Mt. 6. § (1) bekezdése a munkaszerződés teljesítésére utal, ebből következően a 6. § (2) bekezdésében megfogalmazott jogos érdek védelme a munkaszerződésből eredő jogok gyakorlására és teljesítendő kötelezettségekre vonatkozik, a munkaviszony fennállásának időtartamára. Az irányadó tényállás szerint azonban a munkáltató a felperes munkaviszonyon kívül tanúsított magatartását, a perbeli cselekményben történő közreműködését értékelte a jogos gazdasági érdekét sértőnek, ezért a másodfokú bíróság szerint a felmondás jogszerűségének megítéléséhez azt kellett vizsgálni, hogy az megfelel-e az Mt. 8. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek. E körben a másodfokú bíróság a határozata indokolásában kiemelte, miszerint a társasági vagyon védelme, az abban való közreműködés, a társaság érdekérvényesítésének elősegítése a munkaviszony fennállta alatt a munkáltató alapvető érdekének minősül, amelyet a munkavállalónak a munkaviszonyon kívüli magatartása során is tiszteletben kell tartania. Ezért a védelemhez elégséges a hátrány bekövetkezésének lehetősége, amelyet a jogalkotó a jogos gazdasági érdek veszélyeztetésének fogalmával ismert el. Az Mt. 8. § (2) bekezdése azonban a 6. § (2) bekezdésében, illetőleg a 8. § (1) bekezdésében megfogalmazott általános szabályhoz képest különös rendelkezéseket tartalmaz, mert többletfeltételeket állít a munkáltató szervezeti érdekét hátrányosan befolyásolni képes munkavállalói magatartás jogalkalmazói értékeléséhez, ha a magatartás tanúsítására munkaviszonyon kívül kerül sor. Elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy az közvetlenül és ténylegesen alkalmas volt-e a jó hírnév vagy jogos gazdasági érdek veszélyeztetésére, emellett a rendelkezés meghatározza azokat a szempontokat is, amelyek a munkavállaló sajátosságaira tekintettel értékelendők (a munkakör jellege, a munkaszervezetben elfoglalt hely).
[15] Egyetértett a törvényszék azzal a fellebbezésben kifejtett állásponttal, hogy el kell különíteni a felperes által tanúsított magatartást az L. Kft.-től a munkáltatói szervezeti érdekbe történő ütközés megítélése során. Az alperes által nem vitatott felperesi előadás szerint a 2017. október 9-i taggyűlésen a munkavállaló mint a társaság egyik tagja és ügyvezetője vett részt. A taggyűlési jegyzőkönyv szerint a felperes nem szavazott a határozathozatalkor. Ezért, ha a munkavállaló a munkáltatóval szembeni eljárás kezdeményezéséről döntő társasági határozat meghozatalakor a tagsági jogviszonyból eredő jogát nem gyakorolta, e magatartásának semmilyen lehetséges következménye nincs a munkáltatói jogos érdekre nézve, ezért a másodfokú bíróság szerint veszélyeztető magatartásról ebben az esetben nem lehet szó. A felperes csupán 2% mértékű szavazati joggal rendelkezett, így a döntéshozatalban történő esetleges tényleges részvétele sem befolyásolta volna semmilyen módon a határozat tartalmát, mert a társaság többségi tulajdonosainak szavazata enélkül is elégséges volt a társasági határozat meghozatalához.
[16] A felperes mint ügyvezető a határozat végrehajtásában működött közre azzal, hogy azt a már megindult perben a társaságot képviselő ügyvéd részére továbbította, aki ezt követően személyi keresetkiterjesztést nyújtott be, és ideiglenes intézkedéssel kérte kötelezni több mint 2,8 milliárd forint bírói letétbe helyezésére a munkáltatót. A vezető tisztségviselő Ptk. 3:112. § (2) bekezdése alapján köteles a társaság legfőbb szerve által hozott határozatoknak megfelelően eljárni, ebben a kérdésben a felperest választási jog nem illette meg. A társasági határozat tartalmának a megbízott ügyvéddel való közlése azonban a másodfokú bíróság szerint még nem meríti ki a közvetlen és tényleges veszélyeztetés fogalmát.
[17] A másodfokú bíróság a törvényszék által megküldött iratokat értékelve elfogadta a felperes állítását, mely szerint a Kft. ügyvezetőjeként arról kapott tájékoztatást a társaságot képviselő ügyvédtől, hogy a keresetkiterjesztés csupán technikai jellegű, arra az uniós szabályok érvényesítése érdekében van szükség. Döntése meghozatalakor azt is figyelembe vette, miszerint a törvényszék végzésében már utalt arra, hogy a felperes nem terjesztett elő határozott kereseti kérelmet a perbe vont alperesekkel szemben, azonban érdemben vizsgálta az ideiglenes intézkedés feltételeit, és a kérelmet elutasította. Az ítélőtábla végzésével az elsőfokú bíróság végzését eltérő indokai alapján hagyta helyben, rögzítve, hogy a magyar jog alapján kereset előterjesztése nem lehetetlen a pályázati eljárásban kedvezményezettként résztvevőkkel (így az alperesi munkáltatóval) szemben, ezért a nemzeti eljárási szabályt kellett alkalmazni, határozott kereseti kérelem hiányában azonban a felperes által kért ideiglenes intézkedés iránti kérelem megalapozatlan, mert a perbe vont alperesekkel szemben előterjesztett kereset hiányában a törvényszéknek nem is kellett volna vizsgálnia a Pp. 156. § (1) bekezdésében írt feltételek fennálltát. Ezért a másodfokú bíróság ez alapján megállapította, hogy az előterjesztett ideiglenes intézkedés iránti kérelem ténylegesen alkalmatlan volt a célzott joghatás kiváltására, ezért ténylegesen nem veszélyeztette a munkáltató vagyoni érdekeit.
[18] A másodfokú bíróság nem fogadta el az azonnali hatályú felmondás jogszerű indokaként, egy munkaügyi hatósági ellenőrzést követően tapasztalt hiányosságok és az igazgatóság tájékoztatásának hiánya miatti felperesi figyelmeztetést, azért mert az alperes ezeket a magatartásokat már korábban értékelte, önmagában pedig csupán ez nem volt kellő súlyú a munkavállalóval szembeni legsúlyosabb jogkövetkezmény alkalmazásához.
[19] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság megállapította, hogy az azonnali hatályú felmondás jogellenes volt, ezért az Mt. 82. § (1) és (2) bekezdése alapján kötelezte az alperest a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kár megfizetésére.
[21] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kifogásolta, miszerint a másodfokú bíróság kizárólag azt vizsgálta az azonnali hatályú felmondás jogszerűségének megítélésekor, hogy az megfelel-e az Mt. 8. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek.
[22] Az azonnali hatályú felmondásban a felrótt magatartás azonban egyidejűleg kimeríti a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségnek szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben történő megszegését, illetve azt, hogy egyébként olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. A felperes egyrészt nem tájékoztatta a munkáltatóját a kereset kiterjesztéséről, amellyel közvetlenül perbe vonták, másrészt a felperes megsértette a titoktartási követelményeket, mert a keresetkiterjesztéshez olyan védett iratokat használt fel, amelyek nem voltak a széles körű nyilvánosság számára elérhetőek, és az ezzel ellentétes tényállításait a perben sem bizonyította. Önmagában pedig az a magatartás, hogy erre a keresetkiterjesztésre utasítást adott, beperelte a saját munkáltatóját egy közel 3 milliárdos követeléssel, olyan magatartásnak minősül, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
[23] A másodfokú bíróság tévesen értelmezte az azonnali hatályú felmondás indokolásának szövegét, mert az kizárólag a társaság jó hírnevének sérelmét rótta a felperes terhére. Kizárólag azt vizsgálta, hogy alkalmas volt-e a felperes tevékenysége arra, hogy az alperes jogos gazdasági érdekét veszélyeztesse. Nem értett egyet az alperes a törvényszék és az ítélőtábla végzéseinek másodfokú bíróság általi értelmezésével. Egyrészt álláspontja szerint ezeknek a végzéseknek az azonnali hatályú felmondás értékelésekor nincs perbeli relevanciájuk, ugyanis azzal, hogy a felperes megadta a meghatalmazást a keresetkiterjesztéshez, belenyugodott a tette következményébe, abba, hogy az alperes teljes vagyonát többszörösen meghaladó összeg azonnali bírói letétbe helyezését kérte az általa képviselt cég. Az a körülmény, hogy ezt a kérelmet az eljáró bíróságok alaptalannak találták, az alperes szerencséje, de önmagában a kérelem nem volt eleve "alaptalan és alkalmatlan a joghatás kiváltására", nyilván, ha így lett volna, akkor érdemi vizsgálat nélkül utasította volna el a törvényszék. Megállapítható azonban, hogy első és másodfokon is érdemi vizsgálat történt és az ítélőtábla a jelen per alperesével egyezően fejtette ki azt, hogy a kérelem teljesítése gyakorlatilag azonnal ellehetetlenítette volna a perbe vont alperesek működését.
[24] A törvényszék önmagában a felperes javára értékelte azt, hogy a 2017. október 9-i taggyűlésen a felperes nem szavazott a taggyűlési határozatról. A törvényszék azonban az azonnali hatályú felmondás indokolásában foglaltak figyelmen kívül hagyásával végezte jogi értékelését, ugyanis az azonnali hatályú felmondás nem tartalmazott hivatkozást arra, hogy a felperesnek a taggyűlésen kifejtett magatartása szolgált alapul a döntéshez, hiszen nem is volt tudomása arról, hogy mi történt ott, a taggyűlési jegyzőkönyvet a felperes később, az elsőfokú eljárás során csatolta a bíróságra.
[25] Tévesen értelmezte a törvényszék a jó hírnévhez való jog megsértését is, ugyanis nem a taggyűlési jegyzőkönyv szó szerinti szövege, hanem maga a keresetkiterjesztés sugallt valótlanságot az alperesről, nevezetesen azt, hogy éveken keresztül jogosulatlanul vett igénybe a munkájához állami támogatást, és ezzel megkárosította a magyar központi költségvetést.
[26] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és az alperes felülvizsgálati eljárási költségben való marasztalását kérte.
[27] Hivatkozása szerint nem fogadható el az az alperesi álláspont, amely szerint a felperes keresetkiterjesztésben való közreműködése egyidejűleg a munkaviszonyból származó kötelezettségének megsértéseként is minősül. Az alperes összemossa a felperes ügyvezetői-kötelezettség teljesítése során tanúsított magatartását munkavállalói ténykedésével. A jogi képviselő tájékoztatása szerint a keresetkiterjesztés csupán technikai jellegű volt, tényleges követelést nem terjesztett elő a munkáltatójával szemben.
[29] A Kúria a rendelkezésre álló iratok alapján [Pp. 275. § (1) bekezdés] a tényállást kiegészíti azzal, hogy az L. Kft., melynek a felperes volt az ügyvezetője a minisztérium elleni kereset előterjesztésekor gazdasági tevékenységet nem folytatott, az alkalmazottjai átkerültek az alpereshez. A felperes személyesen mondta el azt, hogy ha ugyanazt az állami támogatást kapták volna, mint a kedvezményezettek (köztük az alperes), akkor működnének.
[30] A törvényszék végzését és az ítélőtábla végzését - többek között - az alperes munkáltatóval, abban a kártérítés iránti perben mint XVIII. rendű alperessel szemben hozta meg.
[31] A felperes által vezetett cég 2017 októberében kiterjesztette a keresetét a II-XXI. rendű alperesekre, akikkel szemben ideiglenes intézkedés iránti kérelme arra irányult, hogy a bíróság kötelezze a II-XXI. rendű alpereseket a Pp. 156. §-a és a 2009/C85-01. Bizottsági Közlemény 62. pontja alapján az I. rendű alperes által 2006-2010. december 31. között nyújtott támogatás zárolt letéti számlára történő visszafizetésére oly módon, hogy a támogatásnak a kedvezményezett rendelkezésére bocsátásának napjától a tényleges visszafizetés napjáig tartó időszakra felszámított kamatos kamatát is fizessék vissza.
[32] Az alperes ügyvezetése 2017. október 30-án vette át a törvényszék által megküldött keresetkiterjesztést. A felperes személyes előadása szerint az L. Kft. ügyvédje a keresetkiterjesztést "eljárás jogi intézkedésnek" nevezte, amibe ő belenyugodott, hogy ezt kell tenni. A felperes a keresetkiterjesztésről nem tájékoztatta az alperest, így arról sem, hogy az általa vezetett cég ügyvédje szerint a keresetkiterjesztés csupán "technikai jellegű". A felperes ugyan nem szavazott 2017. október 19-én megtartott taggyűlésen felvett jegyzőkönyv szerint, de maga is aláírta azt a határozatot, mely szerint tudomásul veszi, ezért megállapíthatóan arról a felperesnek tudomása volt.
[34] A Kúria az ekként kiegészített tényállás alapján nem értett egyet a másodfokú bíróság jogi álláspontjával.
[36] Az azonnali hatályú felmondásnak a felperes írásbeli figyelmeztetéssel összefüggő indokát a másodfokú bíróság jogellenesnek minősítette, melyet az alperes a felülvizsgálati kérelmével maga sem támadott. Ezért azt a Kúria sem vizsgálta [Pp. 275. § (2) bekezdés]. Helytállóan hivatkozott azonban az alperes arra, miszerint az azonnali hatályú felmondásban megjelölt több indok közül elégséges, ha egy felel meg a törvénynek (EBH 2018.M18I).
[37] A bírói gyakorlat szerint az azonnali hatályú felmondásban az Mt. 78. § (1) bekezdés a) és b) pontjának egyidejű megjelölése önmagában nem jelenti az intézkedés jogellenességét. A jognyilatkozatot ilyen esetben is tartalma szerint kell elbírálni, azt a bíróság minősíti (Mfv.I.10.334/2018/3.).
[38] Az azonnali hatályú felmondás indokolása szerinti minősítés a bíróságot nem köti. Az intézkedés jogszerűségének vizsgálata arra terjed ki, hogy a munkáltató döntésében felhozott magatartás megfelel-e a törvény rendelkezésének (Mfv.I.10.189/2017/7., Mfv.I.10.055/2016/4.).
[39] A közigazgatási és munkaügyi bíróság indokolásában együttesen vizsgálta és értékelte az Mt. 78. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti feltételeket. Az indokolás tartalma szerint a felperes magatartását, e körben az általa vezetett cég alperesre vonatkozó keresetkiterjesztését és a keresetkiterjesztés tartalmát vizsgálta. Kiemelte, miszerint a felperes bizalmi jellegű munkakört töltött be az alperesnél, ugyanakkor az általa ellátott munkakörhöz hasonló ugyanazon tevékenységi körű cégben az alperesre is vonatkozó keresetkiterjesztés tárgyában hozott taggyűlési határozatban közreműködött, és ezzel a tulajdonában álló Kft. üzleti ügyeit helyezte előtérbe, ez pedig alapul szolgál a munkáltató bizalomvesztéssel indokolt felmondásához, mert nem a munkáltató gazdasági érdekét, hanem a saját gazdasági érdekét helyezte előtérbe és a per kimenetelébe belenyugodott. Ezzel - a közigazgatási és munkaügyi bíróság szerint - sérült a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelménye.
[40] Mindemellett a közigazgatási és munkaügyi bíróság az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltételeknek megfelelően vizsgált kötelezettségszegést nem állapított meg, az indokolásban foglaltak szerint az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperes jogosulatlanul használta fel a tudomására jutott üzleti titkot munkavállalóként, és ezzel megsértette a munkáltató gazdasági érdekeit. Az alperes ezt a megállapítást fellebbezéssel nem támadta.
[41] A másodfokú bíróság ítélete indokolásában foglaltakkal egyetért a Kúria annyiban, hogy a felperes az Mt. 208. § (1) bekezdése alapján nem minősült vezető állású munkavállalónak, mert nem volt a munkáltató vezetője, valamint helyettesítésre jogosított más munkavállaló, továbbá az Mt. 208. § (2) bekezdése szerinti feltétel sem merült fel a perben.
[42] Az a körülmény, hogy az SZMSZ 7. pontja a "koordinátorokat" olyannak minősítette, mint akik a társaságnál "vezetői munkakört" látnak el (további nyolc más munkakör mellett), a munkakör bizalmi jellegét alátámasztja, de az Mt. 208. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelést nem.
[43] A másodfokú bíróság a felperes magatartását kizárólag az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja alapján vizsgálta, és megállapította, hogy a felperes munkaviszonyon kívüli magatartása közvetlenül és ténylegesen nem volt alkalmas arra, hogy az alperes jó hírnevét vagy jogos gazdasági érdekét veszélyeztesse, a felperes nem sértette meg az azonnali hatályú felmondás indokolásában felhívott Mt. 6. § (2) bekezdését és 8. § (2) bekezdését sem.
[44] Ugyanakkor nem vette figyelembe, hogy a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelő eljárás az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontja szerinti magatartás megítélésekor is figyelembe vehető.
[45] A másodfokú bíróság az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak fennállását azért nem vizsgálta, mert az alperes részéről nem történt hivatkozás a bizalomvesztésre.
[46] A Kúria ezzel az állásponttal nem értett egyet, mert kifejezett hivatkozás hiányában is, az intézkedés jogszerűségének vizsgálata arra terjed ki, hogy a munkáltató döntésében hivatkozott, bizalomvesztést objektíve megalapozó magatartást a munkavállaló oldalán megállapított-e, és a felrótt magatartás megfelel-e a törvényi rendelkezésnek.
[47] Az azonnali hatályú felmondás tartalma szerint a felperesnek azt a magatartását kellett értékelni, hogy közreműködött a taggyűlési határozat végrehajtásában, így abban, hogy az a társaság, amelynek részben tulajdonosa és vezetője volt, kiterjesztette a keresetét bizalmi munkakört betöltőként a saját munkáltatójára, és vele szemben azt kérte, hogy a több év alatt részére kifizetett állami támogatás összegét ideiglenes intézkedésként helyezze letétbe.
[48] A másodfokú bíróság az alperesi cég vagyonának vizsgálata alapján maga is megállapította, hogy a letétbe helyezni kért összeg meghaladta a társaság vagyonát és eredményét, vagyis érintette gazdasági helyzetét. Tévedett azonban, amikor a megindított per egy évvel későbbi kimenetelét is értékelésébe vonva vonta le a jogkövetkeztetését.
[49] A felperesi magatartás megítélésekor annak nincs érdemi jelentősége, hogy azt munkavállalói, tulajdonosi vagy ügyvezetői minőségében tanúsította, és a felrótt magatartás végül is nem vezetett a kívánt eredményre, hanem annak, hogy a felperesnek tudomása volt arról, hogy az általa vezetett cégnek mi volt a szándéka, valamint arról is (vagy legalábbis tudnia kellett volna elvárható gondosság mellett), hogy milyen intézkedés meghozatalát kérte a bíróságtól az alperessel szemben, és az milyen hatással, következményekkel lehetett volna a munkáltatójára, ahol több éve bizalmi jellegű vezetői munkakörben dolgozott, és több száz megváltozott munkaképességű munkavállalót irányított.
[50] Mindezekre tekintettel a perbeli bizonyítékokat a közigazgatási és munkaügyi bíróság értékelte a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően, és helytálló következtetést vont le arra, hogy az ilyen, ellenérdekű peres felek törvényes képviseletét jelentő összeférhetetlenségi helyzetben a munkavállaló munkaviszonyának fenntartása a munkáltatótól nem várható el. A felperes a tulajdonában álló cég érdekeit a saját munkáltatója érdekei elé helyezte azzal, hogy az alperessel szemben történő per kezdeményezését tudomásul vette, annak kimenetelébe belenyugodott, vagyis kirívóan közömbös volt. Ezért a Kúria álláspontja szerint az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt feltételek teljesültek, az alperes intézkedése jogszerű volt, ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértően változtatta meg a felperes keresetét elutasító elsőfokú döntést.
[51] A munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésének jogszerű indoka, ha emiatt nemcsak a másik fél véleménye szerint lehetetlen az adott körülmények között a munkaviszony fenntartása, hanem a hivatkozott magatartás objektíve teszi folytathatatlanná a munkaviszonyt (MD.I.272.). Csak akkor lehet ezt a jogot gyakorolni, ha a munkaviszony másik alanyának magatartása idézte elő azt a helyzetet, amely a munkaviszony fenntartásának lehetetlenné válását eredményezte (MD.I.273.).
[52] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét - az indokolást részben módosítva, illetve kiegészítve - helybenhagyta.
(Kúria Mfv.X.10.256/2019.)
Az ügy száma: Mfv.X.10.256/2019/7.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke
Dr. Stark Marianna előadó bíró
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró
A felperes:
A felperes képviselője: 340.sz. Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kovács László ügyvéd)
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Nagy Gábor László Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Nagy László Gábor ügyvéd)
A per tárgya: munkaviszony megszüntetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Veszprémi Törvényszék 3.Mf.20.170/2019/13.
Az elsőfokú bíróság határozata: Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.279/2017/13.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000,- (kétszázezer) és 54.000,- (ötvennégyezer) Ft áfa együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az állam javára - külön felhívásra - 504.000,- (ötszáznégyezer) Ft másodfokú és 630.000,- (hatszázharmincezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélete ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
[2] A munkaviszonya mellett 2016. január 1-től a felperes a jogelőd Kft.-ből kivált L.Kft. ügyvezetői tisztségét is ellátta, ahol 2% mértékű tulajdoni résszel rendelkezett. Az alperes előtt a felperes másik gazdasági társaságban betöltött ügyvezetői és tagi minősége ismert volt, ez ellen a munkaviszony fennállása alatt kifogást nem emelt.
[3] Az L. Kft. 2016. december 15-i taggyűlésén a tagok egyhangú határozatukkal elfogadták, hogy felperes mint ügyvezető bízza meg a minisztérium és jogelődei által nyújtott jogellenes állami támogatás elleni per beadásával és lefolytatásával dr. Sz. B. L. ügyvédet. A felperes erről a tényről tájékoztatta az alperes elnök vezérigazgatóját 2017 januárjában.
[4] Az L. Kft. a törvényszék előtt a minisztérium ellen 2,8 milliárd forint kártérítés és kamatai megfizetése iránt indított pert arra hivatkozva, hogy a minisztérium a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók támogatása során 2006-2012. között diszkriminatív intézkedéseivel megsértette az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 107. cikk (1) bekezdését és 108. cikk (3) bekezdését.
[5] Az L. Kft. 2017. október 9-én megtartott taggyűlésén a társaság két tagja - a 2%-ban tulajdonos felperes kivételével - tudomásul vette, hogy a minisztérium ellen a törvényszék előtt folyamatban lévő perben a cég felperesként a keresetét kiterjessze a 21 kedvezményezett céggel szemben, annak érdekében, hogy a jogi képviselő ideiglenes intézkedés iránti kérelmét a bíróság teljesítse.
[6] A felperes nem tájékoztatta az alperes elnök vezérigazgatóját arról a tényről, hogy az L. Kft. taggyűlési határozatot hozott a keresetkiterjesztésről, és ennek során az alperest is perbevonták.
[7] Az alperes ügyvezetése 2017. október 30-án vette át a törvényszék tájékoztató végzését, miszerint a felperes tulajdonában álló cég kiterjesztette a kártérítési keresetét az alperesre.
[8] Ezt követően az alperes 2017. november 2-án kelt intézkedésével a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 78. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján megszüntette. Az indokolás hivatkozik a törvényszék végzésére, amely értesítette a társaságot arról, hogy az L. Kft. kiterjesztette a kártérítési keresetét az alperesre. A keresetkiterjesztés alapján a felperes tulajdonában álló és képviselt társaság 2.829.295.000,- forint kártérítést és annak kamatait követeli az alperesi társaságtól (XVIII. rendű alperesként megjelölve) jogellenes állami támogatás miatt kezdeményezett kártérítés iránti peres eljárásban. A munkáltatói intézkedés indokolása szerint e magatartás (a kereset kiterjesztése és a keresetkiterjesztés tartalma) az Mt. 6. § (2) bekezdésében szabályozott jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelményébe ütközik. A munkaviszony során tanúsított magatartása egyidejűleg sérti a társaság jó hírnevét (Mt. 8. § (2) bekezdése). Mindemellett az azonnali hatályú felmondás indokolása idézi a felperesi munkaköri leírás felelősségi és titoktartási szabályait, konkrétan utalva a társaság érdekeinek érvényesítésére, az üzleti titok megőrzésére, a társasági vagyon megőrzésére és gyarapításában való hatékony közreműködésre. Az azonnali hatályú felmondásról szóló intézkedés továbbá egy korábbi, 2017. szeptember 15-én közölt vezérigazgatói figyelmeztetést is a felperes terhére rótt.
[10] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a keresetkiterjesztés aláírásával a felperes nem egyszerűen munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztette, hanem egészen konkrétan a keresetkiterjesztés teljesítésével az alperes, valamint a teljes, megváltozott munkaképességű munkavállalókat alkalmazó magyarországi szektor azonnali és elkerülhetetlen csődhelyzetét idézte volna elő. Gyakorlatilag a saját munkáltatójának azonnali csődhelyzetét előidézni óhajtó és szándékos aktusra nem adhat felmentést az, hogy őt erre az L. Kft. által összehívott taggyűlési határozat kötelezte.
[12] A határozat indokolásába foglaltak szerint azzal, hogy a felperes tulajdonában álló cég a Fővárosi Törvényszéken folyamatban lévő ügyben keresetkiterjesztéssel perbe vonta az alperesi munkáltatót, a felperes olyan magatartást tanúsított, amely a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztette. A keresetkiterjesztés taggyűlési elfogadásával a felperes a tulajdonában álló Kft. üzleti ügyeit helyezte előtérbe, ez pedig alapul szolgál a munkáltató bizalomvesztéssel indokolt felmondásához. A felperes az Mt. 6. §-ában meghatározott követelményekbe ütköző magatartást tanúsított azáltal, hogy nem a munkáltató gazdasági érdekét, hanem a saját cége gazdasági érdekét helyezte előtérbe, és a per kimenetelébe belenyugodott. A jóhiszemű és tisztességes eljárás követelménye pedig akkor sérült, amikor a felperes a tulajdonában lévő gazdasági társaság tulajdonosaként perbe vonta munkáltatóját több más védett szervezettel együtt, és azzal a gazdasági társaság részére jelentős hátrányt okozott. A felperesnek egy ilyen horderejű döntés meghozatalakor (keresetkiterjesztés és annak tartalma) az összeférhetetlenséget, illetve az egyik (munkaviszony vagy cégvezetői) jogviszonyt meg kellett volna szüntetnie. Mindezekre figyelemmel a közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította.
[13] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3.500.622,- forint kártérítést és 2.800.000,- forint végkielégítést.
[14] A másodfokú bíróság ítéletének indokolásába foglaltak szerint az azonnali hatályú felmondást tartalmazó jognyilatkozat tartalmilag egy folyamatban lévő perben a másik társaság perbeli cselekményét azonosítja a felperesével. A keresetlevél és a felek perbeli nyilatkozata alapján azonban azt kell megállapítani, hogy a felmondás tartalmilag a keresetkiterjesztésben való felperesi közreműködést értékelte a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetőnek. Az Mt. 6. § (1) bekezdése a munkaszerződés teljesítésére utal, ebből következően a 6. § (2) bekezdésében megfogalmazott jogos érdek védelme a munkaszerződésből eredő jogok gyakorlására és teljesítendő kötelezettségekre vonatkozik, a munkaviszony fennállásának időtartamára. Az irányadó tényállás szerint azonban a munkáltató a felperes munkaviszonyon kívül tanúsított magatartását, a perbeli cselekményben történő közreműködését értékelte a jogos gazdasági érdekét sértőnek, ezért a másodfokú bíróság szerint a felmondás jogszerűségének megítéléséhez azt kellett vizsgálni, hogy az megfelel-e az Mt. 8. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek. E körben a másodfokú bíróság a határozata indokolásában kiemelte, miszerint a társasági vagyon védelme, az abban való közreműködés, a társaság érdekérvényesítésének elősegítése a munkaviszony fennállta alatt a munkáltató alapvető érdekének minősül, amelyet a munkavállalónak a munkaviszonyon kívüli magatartása során is tiszteletben kell tartania. Ezért a védelemhez elégséges a hátrány bekövetkezésének lehetősége, amelyet a jogalkotó a jogos gazdasági érdek veszélyeztetésének fogalmával ismert el. Az Mt. 8. § (2) bekezdése azonban a 6. § (2) bekezdésében, illetőleg a 8. § (1) bekezdésében megfogalmazott általános szabályhoz képest különös rendelkezéseket tartalmaz, mert többlet feltételeket állít a munkáltató szervezeti érdekét hátrányosan befolyásolni képes munkavállalói magatartás jogalkalmazói értékeléséhez, ha a magatartás tanúsítására munkaviszonyon kívül kerül sor. Elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy az közvetlenül és ténylegesen alkalmas volt-e a jó hírnév vagy jogos gazdasági érdek veszélyeztetésére, emellett a rendelkezés meghatározza azokat a szempontokat is, amelyek a munkavállaló sajátosságaira tekintettel értékelendők (a munkakör jellege, a munkaszervezetben elfoglalt hely).
[15] Egyetértett a törvényszék azzal a fellebbezésben kifejtett állásponttal, hogy el kell különíteni a felperes által tanúsított magatartást az L. Kft.-től a munkáltatói szervezeti érdekbe történő ütközés megítélése során. Az alperes által nem vitatott felperesi előadás szerint a 2017. október 9-i taggyűlésen a munkavállaló mint a társaság egyik tagja és ügyvezetője vett részt. A taggyűlési jegyzőkönyv szerint a felperes nem szavazott a határozathozatalkor. Ezért, ha a munkavállaló a munkáltatóval szembeni eljárás kezdeményezéséről döntő társasági határozat meghozatalakor a tagsági jogviszonyból eredő jogát nem gyakorolta, e magatartásának semmilyen lehetséges következménye nincs a munkáltatói jogos érdekre nézve, ezért a másodfokú bíróság szerint veszélyeztető magatartásról ebben az esetben nem lehet szó. A felperes csupán 2% mértékű szavazati joggal rendelkezett, így a döntéshozatalban történő esetleges tényleges részvétele sem befolyásolta volna semmilyen módon a határozat tartalmát, mert a társaság többségi tulajdonosainak szavazata e nélkül is elégséges volt a társasági határozat meghozatalához.
[16] A felperes mint ügyvezető a határozat végrehajtásában működött közre azzal, hogy azt a már megindult perben a társaságot képviselő ügyvéd részére továbbította, aki ezt követően személyi keresetkiterjesztést nyújtott be, és ideiglenes intézkedéssel kérte kötelezni több mint 2,8 milliárd forint bírói letétbe helyezésére a munkáltatót. A vezető tisztségviselő Ptk. 3:112. § (2) bekezdése alapján köteles a társaság legfőbb szerve által hozott határozatoknak megfelelően eljárni, ebben a kérdésben a felperest választási jog nem illette meg. A társasági határozat tartalmának a megbízott ügyvéddel való közlése azonban a másodfokú bíróság szerint még nem meríti ki a közvetlen és tényleges veszélyeztetés fogalmát.
[17] A másodfokú bíróság a törvényszék által megküldött iratokat értékelve elfogadta a felperes állítását, mely szerint a Kft. ügyvezetőjeként arról kapott tájékoztatást a társaságot képviselő ügyvédtől, hogy a keresetkiterjesztés csupán technikai jellegű, arra az uniós szabályok érvényesítése érdekében van szükség. Döntése meghozatalakor azt is figyelembe vette, miszerint a törvényszék végzésében már utalt arra, hogy a felperes nem terjesztett elő határozott kereseti kérelmet a perbe vont alperesekkel szemben, azonban érdemben vizsgálta az ideiglenes intézkedés feltételeit, és a kérelmet elutasította. Az ítélőtábla végzésével az elsőfokú bíróság végzését eltérő indokai alapján hagyta helyben, rögzítve, hogy a magyar jog alapján kereset előterjesztése nem lehetetlen a pályázati eljárásban kedvezményezettként résztvevőkkel (így az alperesi munkáltatóval) szemben, ezért a nemzeti eljárási szabályt kellett alkalmazni, határozott kereseti kérelem hiányában azonban a felperes által kért ideiglenes intézkedés iránti kérelem megalapozatlan, mert a perbe vont alperesekkel szemben előterjesztett kereset hiányában a törvényszéknek nem is kellett volna vizsgálnia a Pp. 156. § (1) bekezdésében írt feltételek fennálltát. Ezért a másodfokú bíróság ez alapján megállapította, hogy az előterjesztett ideiglenes intézkedés iránti kérelem ténylegesen alkalmatlan volt a célzott joghatás kiváltására, ezért ténylegesen nem veszélyeztette a munkáltató vagyoni érdekeit.
[18] A másodfokú bíróság nem fogadta el az azonnali hatályú felmondás jogszerű indokaként, egy munkaügyi hatósági ellenőrzést követően tapasztalt hiányosságok és az igazgatóság tájékoztatásának hiánya miatti felperesi figyelmeztetést, azért mert az alperes ezeket a magatartásokat már korábban értékelte, önmagában pedig csupán ez nem volt kellő súlyú a munkavállalóval szembeni legsúlyosabb jogkövetkezmény alkalmazásához.
[19] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság megállapította, hogy az azonnali hatályú felmondás jogellenes volt, ezért az Mt. 82. § (1) és (2) bekezdése alapján kötelezte az alperest a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kár megfizetésére.
[21] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kifogásolta, miszerint a másodfokú bíróság kizárólag azt vizsgálta az azonnali hatályú felmondás jogszerűségének megítélésekor, hogy az megfelel-e az Mt. 8. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek.
[22] Az azonnali hatályú felmondásban a felrótt magatartás azonban egyidejűleg kimeríti a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségnek szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben történő megszegését, illetve azt, hogy egyébként olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. A felperes egyrészt nem tájékoztatta a munkáltatóját a kereset kiterjesztéséről, amellyel közvetlenül perbevonták, másrészt a felperes megsértette a titoktartási követelményeket, mert a keresetkiterjesztéshez olyan védett iratokat használt fel, amelyek nem voltak a széles körű nyilvánosság számára elérhetőek, és az ezzel ellentétes tényállításait a perben sem bizonyította. Önmagában pedig az a magatartás, hogy erre a keresetkiterjesztésre utasítást adott, beperelte a saját munkáltatóját egy közel 3 milliárdos követeléssel olyan magatartásnak minősül, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
[23] A másodfokú bíróság tévesen értelmezte az azonnali hatályú felmondás indokolásának szövegét, mert az kizárólag a társaság jó hírnevének sérelmét rótta a felperes terhére. Kizárólag azt vizsgálta, hogy alkalmas volt-e a felperes tevékenysége arra, hogy az alperes jogos gazdasági érdekét veszélyeztesse. Nem értett egyet az alperes a törvényszék és az ítélőtábla végzéseinek másodfokú bíróság általi értelmezésével. Egyrészt álláspontja szerint ezeknek a végzéseknek az azonnali hatályú felmondás értékelésekor nincs perbeli relevanciájuk, ugyanis azzal, hogy a felperes megadta a meghatalmazást a keresetkiterjesztéshez, belenyugodott a tette következményébe, abba, hogy az alperes teljes vagyonát többszörösen meghaladó összeg azonnali bírói letétbe helyezését kérte az általa képviselt cég. Az a körülmény, hogy ezt a kérelmet az eljáró bíróságok alaptalannak találták az alperes szerencséje, de önmagában a kérelem nem volt eleve "alaptalan és alkalmatlan a joghatás kiváltására", nyilván, ha így lett volna, akkor érdemi vizsgálat nélkül utasította volna el a törvényszék. Megállapítható azonban, hogy első és másodfokon is érdemi vizsgálat történt és az ítélőtábla a jelen per alperesével egyezően fejtette ki azt, hogy a kérelem teljesítése gyakorlatilag azonnal ellehetetlenítette volna a perbe vont alperesek működését.
[24] A törvényszék önmagában a felperes javára értékelte azt, hogy a 2017. október 9-i taggyűlésen a felperes nem szavazott a taggyűlési határozatról. A törvényszék azonban az azonnali hatályú felmondás indokolásában foglaltak figyelmen kívül hagyásával végezte jogi értékelését, ugyanis az azonnali hatályú felmondás nem tartalmazott hivatkozást arra, hogy a felperesnek a taggyűlésen kifejtett magatartása szolgált alapul a döntéshez, hiszen nem is volt tudomása arról, hogy mi történt ott, a taggyűlési jegyzőkönyvet a felperes később, az elsőfokú eljárás során csatolta a bíróságra.
[25] Tévesen értelmezte a törvényszék a jó hírnévhez való jog megsértését is, ugyanis nem a taggyűlési jegyzőkönyv szó szerinti szövege, hanem maga a keresetkiterjesztés sugallt valótlanságot az alperesről, nevezetesen azt, hogy éveken keresztül jogosulatlanul vett igénybe a munkájához állami támogatást, és ezzel megkárosította a magyar központi költségvetést.
[26] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és az alperes felülvizsgálati eljárási költségben való marasztalását kérte.
[27] Hivatkozása szerint nem fogadható el az az alperesi álláspont, amely szerint a felperes keresetkiterjesztésben való közreműködése egyidejűleg a munkaviszonyból származó kötelezettségének megsértéseként is minősül. Az alperes összemossa a felperes ügyvezetői-kötelezettség teljesítése során tanúsított magatartását munkavállalói ténykedésével. A jogi képviselő tájékoztatása szerint a keresetkiterjesztés csupán technikai jellegű volt, tényleges követelést nem terjesztett elő a munkáltatójával szemben.
[29] A Kúria a rendelkezésre álló iratok alapján (Pp. 275. § (1) bekezdés) a tényállást kiegészíti azzal, hogy az L. Kft., melynek a felperes volt az ügyvezetője a minisztérium elleni kereset előterjesztésekor gazdasági tevékenységet nem folytatott, az alkalmazottjai átkerültek az alpereshez. A felperes személyesen mondta el azt, hogy ha ugyanazt az állami támogatást kapták volna, mint a kedvezményezettek (köztük az alperes), akkor működnének.
[30] A törvényszék végzését és az ítélőtábla végzését - többek között - az alperes munkáltatóval, abban a kártérítés iránti perben mint XVIII. rendű alperessel szemben hozta meg.
[31] A felperes által vezetett cég 2017 októberében kiterjesztette a keresetét a II-XXI. rendű alperesekre, akikkel szemben ideiglenes intézkedés iránti kérelme arra irányult, hogy a bíróság kötelezze a II-XXI. rendű alpereseket a Pp. 156. §-a és a 2009/C85-01. Bizottsági Közlemény 62. pontja alapján az I. rendű alperes által 2006 - 2010. december 31. között nyújtott támogatás zárolt letéti számlára történő visszafizetésére oly módon, hogy a támogatásnak a kedvezményezett rendelkezésére bocsájtásának napjától a tényleges visszafizetés napjáig tartó időszakra felszámított kamatos kamatát is fizessék vissza.
[32] Az alperes ügyvezetése 2017. október 30-án vette át a törvényszék által megküldött keresetkiterjesztést. A felperes személyes előadása szerint az L. Kft. ügyvédje a keresetkiterjesztést "eljárás jogi intézkedésnek" nevezte, amibe ő belenyugodott, hogy ezt kell tenni. A felperes a keresetkiterjesztésről nem tájékoztatta az alperest, így arról sem, hogy az általa vezetett cég ügyvédje szerint a keresetkiterjesztés csupán "technikai jellegű". A felperes ugyan nem szavazott 2017. október 19-én megtartott taggyűlésen felvett jegyzőkönyv szerint, de maga is aláírta azt a határozatot, mely szerint tudomásul veszi, ezért megállapíthatóan arról a felperesnek tudomása volt.
[33] A felperes személyes előadása szerint munkaköri feladatát képezte a pápai telephelyen 400 ember tevékenységének szervezése, munkával való ellátása.
[34] A Kúria az ekként kiegészített tényállás alapján nem értett egyet a másodfokú bíróság jogi álláspontjával.
[35] Az alperes az azonnali hatályú felmondást az Mt. 78. § (1) bekezdés a) és b) pontjára is alapította. E szerint a munkáltató vagy a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha a másik fél
a) a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy
b) egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
[36] Az azonnali hatályú felmondásnak a felperes írásbeli figyelmeztetéssel összefüggő indokát a másodfokú bíróság jogellenesnek minősítette, melyet az alperes a felülvizsgálati kérelmével maga sem támadott. Ezért azt a Kúria sem vizsgálta (Pp. 275. § (2) bekezdés). Helytállóan hivatkozott azonban az alperes arra, miszerint az azonnali hatályú felmondásban megjelölt több indok közül elégséges, ha egy felel meg a törvénynek (EBH 2018.M18.I)
[37] A bírói gyakorlat szerint az azonnali hatályú felmondásban az Mt. 78. § (1) bekezdés a) és b) pontjának egyidejű megjelölése önmagában nem jelenti az intézkedés jogellenességét. A jognyilatkozatot ilyen esetben is tartalma szerint kell elbírálni, azt a bíróság minősíti (Mfv.I.10.334/2018/3.).
[38] Az azonnali hatályú felmondás indokolása szerinti minősítés a bíróságot nem köti. Az intézkedés jogszerűségének vizsgálata arra terjed ki, hogy a munkáltató döntésében felhozott magatartás megfelel-e a törvény rendelkezésének (Mfv.I.10.189/2017/7., Mfv.I.10.055/2016/4.).
[39] A közigazgatási és munkaügyi bíróság indokolásában együttesen vizsgálta és értékelte az Mt. 78. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti feltételeket. Az indokolás tartalma szerint a felperes magatartását, e körben az általa vezetett cég alperesre vonatkozó keresetkiterjesztését és a keresetkiterjesztés tartalmát vizsgálta. Kiemelte, miszerint a felperes bizalmi jellegű munkakört töltött be az alperesnél, ugyanakkor az általa ellátott munkakörhöz hasonló ugyanazon tevékenységi körű cégben az alperesre is vonatkozó keresetkiterjesztés tárgyában hozott taggyűlési határozatban közreműködött, és ezzel a tulajdonában álló Kft. üzleti ügyeit helyezte előtérbe, ez pedig alapul szolgál a munkáltató bizalomvesztéssel indokolt felmondásához, mert nem a munkáltató gazdasági érdekét, hanem a saját gazdasági érdekét helyezte előtérbe és a per kimenetelébe belenyugodott. Ezzel - a közigazgatási és munkaügyi bíróság szerint - sérült a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelménye.
[40] Mindemellett a közigazgatási és munkaügyi bíróság az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltételeknek megfelelően vizsgált kötelezettségszegést nem állapított meg, az indokolásban foglaltak szerint az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperes jogosulatlanul használta fel a tudomására jutott üzleti titkot munkavállalóként, és ezzel megsértette a munkáltató gazdasági érdekeit. Az alperes ezt a megállapítást fellebbezéssel nem támadta.
[41] A másodfokú bíróság ítélete indokolásában foglaltakkal egyetért a Kúria annyiban, hogy a felperes az Mt. 208. § (1) bekezdése alapján nem minősült vezető állású munkavállalónak, mert nem volt a munkáltató vezetője, valamint helyettesítésre jogosított más munkavállaló, továbbá az Mt. 208. § (2) bekezdése szerinti feltétel sem merült fel a perben.
[42] Az a körülmény, hogy az SZMSZ 7. pontja a "koordinátorokat" olyannak minősítette, mint akik a társaságnál "vezetői munkakört" látnak el (további nyolc más munkakör mellett), a munkakör bizalmi jellegét alátámasztja, de az Mt. 208. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelést nem.
[43] A másodfokú bíróság a felperes kizárólag az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja alapján vizsgálta, és megállapította, hogy a felperes munkaviszonyon kívüli magatartása közvetlenül és ténylegesen nem volt alkalmas arra, hogy az alperes jó hírnevét vagy jogos gazdasági érdekét veszélyeztesse, a felperes nem sértette meg az azonnali hatályú felmondás indokolásában felhívott Mt. 6. § (2) bekezdését és 8. § (2) bekezdését sem.
[44] Ugyanakkor nem vette figyelembe, hogy a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelő eljárás az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontja szerinti magatartás megítélésekor is figyelembe vehető.
[45] A másodfokú bíróság az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak fennállását azért nem vizsgálta, mert az alperes részéről nem történt hivatkozás a bizalomvesztésre.
[46] A Kúria ezzel az állásponttal nem értett egyet, mert kifejezett hivatkozás hiányában is, az intézkedés jogszerűségének vizsgálata arra terjed ki, hogy a munkáltató döntésében hivatkozott, bizalomvesztést objektíve megalapozó magatartást a munkavállaló oldalán megállapított-e, és a felrótt magatartás megfelel-e a törvényi rendelkezésnek.
[47] Az azonnali hatályú felmondás tartalma szerint a felperesnek azt a magatartását kellett értékelni, hogy közreműködött a taggyűlési határozat végrehajtásában, így abban, hogy az a társaság, amelynek részben tulajdonosa és vezetője volt kiterjesztette a keresetét bizalmi munkakört betöltőként a saját munkáltatójára, és vele szemben azt kérte, hogy a több év alatt részére kifizetett állami támogatás összegét ideiglenes intézkedésként helyezze letétbe.
[48] A másodfokú bíróság az alperesi cég vagyonának vizsgálata alapján maga is megállapította, hogy a letétbe helyezni kért összeg meghaladta a társaság vagyonát és eredményét, vagyis érintette gazdasági helyzetét. Tévedett azonban, amikor a megindított per egy évvel későbbi kimenetelét is értékelésébe vonva vonta le a jogkövetkeztetését.
[49] A felperesi magatartás megítélésekor annak nincs érdemi jelentősége, hogy azt munkavállalói, tulajdonosi, vagy ügyvezetői minőségében tanúsította, és a felrótt magatartás végül is nem vezetett a kívánt eredményre, hanem annak, hogy a felperesnek tudomása volt arról, hogy az általa vezetett cégnek mi volt a szándéka, valamint arról is (vagy legalábbis tudnia kellett volna elvárható gondosság mellett), hogy milyen intézkedés meghozatalát kérte a bíróságtól az alperessel szemben, és az milyen hatással, következményekkel lehetett volna a munkáltatójára, ahol több éve bizalmi jellegű vezetői munkakörben dolgozott, és több száz megváltozott munkaképességű munkavállalót irányított.
[50] Mindezekre tekintettel a perbeli bizonyítékokat a közigazgatási és munkaügyi bíróság értékelte a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően, és helytálló következtetést vont le arra, hogy az ilyen, ellenérdekű peres felek törvényes képviseletét jelentő összeférhetetlenségi helyzetben a munkavállaló munkaviszonyának fenntartása a munkáltatótól nem várható el. A felperes a tulajdonában álló cég érdekeit a saját munkáltatója érdekei elé helyezte azzal, hogy az alperessel szemben történő per kezdeményezését tudomásul vette, annak kimenetelébe belenyugodott, vagyis kirívóan közömbös volt. Ezért a Kúria álláspontja szerint az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt feltételek teljesültek, az alperes intézkedése jogszerű volt, ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértően változtatta meg a felperes keresetét elutasító elsőfokú döntést.
[51] A munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésének jogszerű indoka, ha emiatt nem csak a másik fél véleménye szerint lehetetlen az adott körülmények között a munkaviszony fenntartása, hanem a hivatkozott magatartás objektíve teszi folytathatatlanná a munkaviszonyt (MD.I.272.). Csak akkor lehet ezt a jogot gyakorolni, ha a munkaviszony másik alanyának magatartása idézte elő azt a helyzetet, amely a munkaviszony fenntartásának lehetetlenné válását eredményezte (MD.I.273.).
[52] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét - az indokolást részben módosítva, illetve kiegészítve - helybenhagyta.
[54] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet 29. § (2) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
[55] A felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja kizárja.