adozona.hu
BH 2020.9.281
BH 2020.9.281
A Tpvt. 43/H. § (10) bekezdése nem zárja ki a fellebbezést az ítélet ellen. A Tpvt. 43/H. § (7) bekezdés b) pontja alapján hozott végzés nem járulékos cselekmény [1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 67. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes, mint bejelentő, 2018. június 11-én az M. F. AB (Publ) magyarországi fióktelepe (a továbbiakban: bejelentett társaság) magatartása tárgyában a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 43/H. § (1) bekezdése szerinti bejelentéssel élt az alpereshez.
[2] A bejelentés szerint a munkáltatója a munkavállalói, köztük az ő részére, a bejelentett társasággal kötött szerződés alapján S. G. egészségbiztosítás...
BH 2020.9.281 A Tpvt. 43/H. § (10) bekezdése nem zárja ki a fellebbezést az ítélet ellen. A Tpvt. 43/H. § (7) bekezdés b) pontja alapján hozott végzés nem járulékos cselekmény [1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 67. § (2) bek.].
A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes, mint bejelentő, 2018. június 11-én az M. F. AB (Publ) magyarországi fióktelepe (a továbbiakban: bejelentett társaság) magatartása tárgyában a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 43/H. § (1) bekezdése szerinti bejelentéssel élt az alpereshez.[2] A bejelentés szerint a munkáltatója a munkavállalói, köztük az ő részére, a bejelentett társasággal kötött szerződés alapján S. G. egészségbiztosítási csomagot biztosít.
[3] Előadta továbbá, hogy a bejelentett társaság képviselője a bejelentést két évvel megelőzően személyesen és szóban arról tájékoztatta a munkavállalókat, hogy az egészségbiztosítási csomag a fogászaton kívül mindenfajta ellátást ingyenesen tartalmaz.
[4] A bejelentés szerint hasonló tájékoztatást tartalmaz a bejelentett honlapjának egyik aloldala is, amely a S. G. egészségbiztosításai csomag vonatkozásában a teljes körű járóbeteg-ellátás szolgáltatást a csomag részeként tünteti fel.
[5] Előadta, hogy elesett és erős fájdalmat érzett karjában, ezért 2018. május 3-án a panaszainak kivizsgálására történő időpont-egyeztetés céljából kapcsolatba lépett a bejelentett társaság telefonos ügyfélszolgálatával.
[6] Az ügyfélszolgálat tájékoztatása szerint már aznap tudnak részére időpontot biztosítani, azonban a traumatológiai ellátást nem tartalmazza a S. G. egészségbiztosítási csomag, ezért a szolgáltatást csak díjfizetés ellenében veheti igénybe. Sérelmezte, hogy a honlapon közzétett tájékoztatás és a bejelentett képviselőjének szóbeli tájékoztatása ellenére a traumatológiai ellátást és az azt követő kontrollvizsgálatot csak díjfizetés ellenében vehette igénybe.
[7] Az alperes az eljárása során bejelentett társaságot adatszolgáltatásra hívta fel, majd az eljárása eredményeként meghozott B/448-007/2018. iktatószámú végzésében megállapította, hogy a bejelentésben foglalt és a bejelentés alapján lefolytatott eljárásban beszerzett adatok alapján versenyfelügyeleti eljárás indításának feltételei nem állnak fenn.
[8] Indokolásában kiemelte, hogy a felperes a munkáltatója és a bejelentett társaság között létrejött szerződésből eredő, a bejelentett társaságot terhelő teljes körű járóbeteg-ellátás térítésmentes biztosítása körében a traumatológiai ellátás térítési díj ellenében történő nyújtását kifogásolta.
[9] Rámutatott arra, hogy a bejelentett társaság honlapján közzétett tájékoztatás a "Vállalatoknak" menüpont alatt érhető el, amely a felperes munkáltatója mint üzletfél felé irányult. Ennek az üzleti gyakorlatnak a munkavállalók - köztük a felperes - nem voltak címzettjei, ezért a bejelentett magatartás nem vezethetett a felperes ügyleti döntésének befolyásolására.
[10] A bejelentett társaság képviselője által a munkavállalók irányába adott szóbeli tájékoztatás szintén nem lehetett alkalmas a felperes ügyleti döntésének befolyásolására azzal együtt, hogy a traumatológiai ellátás igénybevételekor az időpontfoglaláskor megfelelő és időszerű tájékoztatást kapott a felperes az adott ellátás díjfizetés ellenében történő biztosítására.
[11] Megállapítása szerint a szerződés megfelelő teljesítésével vagy annak elmaradásával kapcsolatos jogvita elbírálására és az abból származó polgári jogi igények érvényesítésére az alperes nem rendelkezik hatáskörrel. Megjegyezte, hogy akár a szerződési feltételek időközben bekövetkezett módosításából is eredhetett a kérdéses ellátási vita, amelynek elbírálása nem tartozik a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) rendelkezéseinek hatálya alá, ahogy az előzőekben kifogásolt magatartások megítélése sem.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[12] A vizsgálót a vizsgálat 30 napon belül történő elrendelésére kötelezés iránt a felperes terjesztett elő keresetet.[13] Álláspontja szerint a valószínűsíthetően jogsértő magatartás és a közérdek védelme a versenyfelügyeleti eljárás lefolytatását szükségessé teszi.
[17] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[18] Az elsőfokú bíróság ítéletével a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) általános szabályai szerint lefolytatott közigazgatási perben - tárgyaláson kívül - meghozott ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet elleni fellebbezési jog biztosítása a Kp. 99. § (2) bekezdésén alapult.[19] Érvelése szerint a Tpvt. 2. §-a a tisztességtelen verseny tilalmával, a versenykorlátozási tilalmakkal hozza összefüggésbe a jogszabály alá tartozó magatartásokat, míg a felperes által kifogásolt bejelentetti magatartás az Fttv., a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmára vonatkozó szabályok alapján ítélhető meg.
[20] Az Fttv. 1. § (1) bekezdésére és az Fttv. 1 § (3) bekezdés a) pontjára hivatkozással rögzítette, hogy az Fttv. az európai közösségi jogi kötelezettségből eredt, az Fttv. a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK Európai Parlamenti és Tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) átültetését szolgálta. Utalt az Fttv. miniszteri indokolására, amely szerint az Fttv. hatálya alóli kivételek az Irányelv (9) preambulumbekezdésével és a 3. cikk (2) és (10) bekezdésével összhangban kerültek megállapításra. Ennek során a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmát rögzítő, és e tilalom megfelelő érvényre juttatását biztosító közjogi típusú szabályozás egyértelműen elhatárolásra kerül a vállalkozás-fogyasztó kapcsolat szerződési jogi vonatkozásaitól, amelyek bírósági hatáskörbe tartoznak.
[21] Mindezek alapján megállapította, hogy az alperes jogszerűen indult ki abból a döntése meghozatala során, hogy elsődlegesen azt kellett meghatároznia, hogy a felperes által kifogásolt üzleti gyakorlat beletartozik-e ezen kivételi körbe, tehát az nem azon esetek körébe tartozik-e, amelyek valamely szerződés teljesítésének elmaradásával vagy joghatásával merülnek fel.
[22] Tényként rögzítette, hogy a bejelentett társaság a felperes munkáltatójával áll szerződéses jogviszonyban, ennek keretében nyújtotta a S. G. egészségbiztosítási csomag részeként a munkavállalók, így a felperes részére az adott szolgáltatásokat.
[23] A felperes azt kifogásolta, hogy a csomag részeként feltüntetett traumatológiai ellátás a korábbi szóbeli tájékoztatás és a honlapon közzétett tájékoztató ellenére díj ellenében volt biztosított.
[24] Álláspontja szerint a bejelentett magatartás kapcsán nem volt valószínűsített, hogy a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat merült volna fel, amely felvetette volna a felügyeleti beavatkozás lehetőségét.
[25] Az a körülmény, hogy az egyébként vállalkozásoknak szóló honlapi tájékoztatás, illetve a bejelentett társaság részéről a munkavállalók részére adott tájékoztatás, és a ténylegesen nyújtott S. G. csomag tartalma miben volt egymásnak megfeleltethető, az a munkáltató és a bejelentett társaság közötti egyedi jogviszonyra, esetlegesen a szerződés mikénti teljesítésére visszavezethető kérdés. A szerződés létrejötte, avagy tartalmi módosítása kapcsán amennyiben a felek között vita merül fel, általában a polgári jog alapján lehet hivatkozni a szerződések körében érvényesülő együttműködési kötelezettségre, illetve a szolgáltató oldaláról felmerülő egyéni tájékoztatási kötelezettségre. Ebből következően a perbeli esetben nem merülhet fel alappal a (munkáltatón kívüli) fogyasztók szélesebb körét érintő megtévesztő magatartás vagy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. Mindezen kérdések tisztázása tehát a munkáltató és a bejelentett társaság között fennálló jogviszonyra tartozik. Ez alapján pedig az alperes helyesen állapította azt meg, hogy a munkáltató irányába, a munkáltató döntését befolyásoló vagy arra alkalmas, esetleges megtévesztéssel összefüggésbe hozható magatartás nem merült fel.
[26] A felperes - mint az S. G. csomag részeként a konkrét ellátást igénybe vevő - esetében sem merült fel a felperest mint fogyasztót az ügyleti döntésében befolyásoló, megtévesztésre alkalmas közlés, üzleti gyakorlat. A felperest a konkrét traumatológiai ellátás igénybevétele előtt az időpontfoglaláskor tájékoztatták, hogy az ellátás díj ellenében vehető igénybe, így az aktuális pontos tájékoztatást az adott szolgáltatás feltételeiről az ügyleti döntés kialakítása során, a döntés meghozatala előtt megkapta. E szempontból sem merült fel az Fttv. 1. § (1) bekezdése szerinti fogyasztóval szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat lehetősége. Utalt arra, hogy a felperes maga is hangsúlyozta a keresetlevelében, hogy elsősorban nem a traumatológiai ellátás számára díjkötelesként történő nyújtását kifogásolta, hanem az ezzel ellentétes, munkáltató felé történő szóbeli, illetve honlapi tájékoztatásokat. Mindezek kapcsán azonban az alperes mind a végzésében, mind a védiratában helytállóan utalt arra, hogy a közérdek védelme szempontjából nézve az esetet, nem merült fel a fogyasztók tágabb vagy szélesebb körét érintő, megtévesztő vagy megtévesztésre alkalmas üzleti gyakorlat megvalósulására utaló adat az eljárása során. Ilyet az elsőfokú bíróság sem azonosított.
[27] Az a körülmény, hogy az alperes adategyeztetésre való felhívása után a honlap tartalmában esetlegesen változást eszközölt a bejelentett társaság nem hathatott ki a bejelentett magatartásának oly módon való értékelésére, hogy az a versenyfelügyeleti eljárás megindítását vonta volna maga után. A bejelentéskor, a bejelentés időpontjára vonatkozó tények és körülmények alapján kell megítélnie ugyanis az ügyet az alperesnek.
[28] Végül az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a bejelentési eljárás annak vizsgálatára irányul, hogy az alapján helye van-e versenyfelügyeleti eljárás megindításának. Hangsúlyozta, hogy amennyiben versenyjogsértés felmerül, abban az esetben is a versenyfelügyeleti eljárást hivatalból indítja meg az alperes, így a bejelentés alapján nem áll fenn a bejelentésnek megfelelő eljárás "kikényszeríthetősége" a bejelentő részéről.
[29] Egyetértett a bíróság az alperes azon okfejtésével is, hogy a felperes nem tudott olyan tényeket, körülményeket a valószínűsítés szintjén felhozni a bejelentésében, amelyek alapján az alperes alappal feltételezhette, hogy versenyjogi jogsértés, illetve tisztességtelen üzleti gyakorlat állna fenn a bejelentett oldalán.
A fellebbezési kérelem és ellenkérelem
[30] Elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a vizsgáló a vizsgálat elrendelésére kötelezése, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezése iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést.[31] Álláspontja szerint az Fttv. tárgyi hatályával kapcsolatos megállapítások jogszabálysértőek. A munkáltató és a bejelentett társaság szerződése nyomán létrejön ugyanis egy további jogi (szerződéses) kapcsolat a bejelentett és a munkavállalók között, amelyben ez utóbbiak fogyasztóként a háromoldalú jogviszony speciális alanyai. Önálló jogi kapcsolatra utal egyrészt az, hogy a bejelentett szolgáltatását közvetlenül a magánszemély fogyasztók veszik igénybe, másrészt az, hogy a bejelentett a fogyasztók adatait is kezeli. Nézete szerint ebben a relációban az Fttv. 2. § d) pontja szerinti kereskedelmi gyakorlat kritériumai megvalósulnak, tekintettel arra, hogy a bejelentett mint vállalkozás üzleti tevékenysége körében jár el, amikor egészségügyi szolgáltatást nyújt a fogyasztóknak, valamint honlapi tájékoztatása, személyes és telefonos tájékoztatása arra irányul, hogy a fogyasztók a szolgáltatását igénybe vegyék. Ismételten utalt arra, hogy álláspontja szerint a vizsgált honlapi kommunikáció valódi címzettjei a fogyasztók, és az alperes, valamint az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes megállapításai jogellenesek.
[32] Sérelmezte, hogy az alperes nem vizsgálta, hogy a bejelentett egy egységes weboldalt üzemeltet, amelyet nem kizárólag üzletfelei, hanem a fogyasztók is használnak, amikor a munkáltatójuk szolgáltatási csomagjának tartalmáról kívántak a honlapon érdeklődni. A felperes szerint ezt az értelmezést támasztja alá - az elsőfokú bíróság által is hivatkozott - azon körülmény, hogy a bejelentett az alperes adatszolgáltatás teljesítésére való felhívása után a honlap tartalmát esetlegesen megváltoztatta, azaz a kizárólag üzletfelek felé irányuló teljes körű ellátásra utaló tájékoztatást széles körűre cserélte. A felperes utalt továbbá arra, hogy - véleménye szerint - a fenti tájékoztatás egy vegyes tájékoztatás, amely nem kizárólag az üzletfelek felé irányul, ezért figyelemmel arra, hogy ez esetben nem alkalmazhatók a Tpvt. 10/A. § (1) bekezdése értelmében a Tpvt. 8. § és 9. § rendelkezései, ennek értékelésének szükségszerűen az Fttv. hatálya alá kell tartoznia.
[33] Álláspontja szerint kizárólag egy versenyfelügyeleti eljárás keretében lett volna tisztázható, hogy a felperes munkáltatójának szerződéskötésekor mire terjedt ki a szolgáltatási csomag, így mire vonatkozhatott a tájékoztatás, valamint utóbb a csomag tartalma módosult-e. Az alperesnek - habár nincs széles körű bizonyítási kötelezettsége a bejelentés alapján folytatott eljárásban - további adatszolgáltatás teljesítésére kellett volna felhívnia a felperest vagy a felperes munkáltatóját.
[34] Utalt arra, hogy a telefonhívás során kapott tájékoztatás a korábbi megtévesztést nem tehette jogszerűvé, mivel ekkorra a fogyasztó már hozott egy döntést, azaz a bejelentetthez fordult és időpontot foglalt.
[35] A felperes kifogásolta továbbá, hogy az alperes a Tpvt. hatálya alá tartozó jogsértések vizsgálatát teljesen mellőzte, valamint az elsőfokú bíróság is jogsértő megállapításokat tett a Tpvt. rendelkezéseinek megsértése kapcsán. A felperes ennek kapcsán ismételten előadta, hogy az alperesnek meg kellett volna keresnie a felperes munkáltatóját is, valamint a tényállást megfelelően fel kellett volna tárnia az üzletfelek esetleges megtévesztése tekintetében.
[36] A felperes végezetül kifogásolta, hogy az alperesi végzésből nem derül ki, hogy az alperes vizsgálta-e, potenciálisan hány fogyasztót érinthetett a bejelentéssel kifogásolt magatartás, továbbá álláspontja szerint kizárt, hogy az egyéb tényállási körülmények fennállása esetén a közérdek védelmének hiánya nem teszi szükségessé a versenyfelügyeleti eljárás lefolytatását
[37] Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[40] Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, helytállóan foglalt állást a felperes kereseti kérelméről és megalapozottan következtetett a versenyfelügyeleti eljárás megindítása feltételeinek hiányára. Döntését alaposan, részletesen, a keresetben kifogásoltakra teljes körben kitérve indokolta meg, megalapozott indokaival a másodfokú bíróság is egyetért.[41] Habár az alperes - fellebbezés kizártságát állító - csatlakozó fellebbezése elkésettség miatt visszautasításra került, a Kúria a fellebbezési jog meglétét mint hivatalból vizsgálandó feltételt vizsgálni volt köteles, mellyel kapcsolatos alperesi vitatás ellenkérelmi tartalomnak tekinthető, tekintettel arra is, hogy a fellebbezés lehetősége nem egy esetleges téves ítéleti tájékoztatástól függ. A Kúria ennek kapcsán megállapította, hogy az ítélet jogorvoslati záradéka helyes volt, a Tpvt. 43/H. § (7) bekezdés b) pontja alapján hozott végzés nem a Kp. 124. § (2) bekezdés c) pontja szerinti járulékos közigazgatási cselekménynek minősül.
[42] Az általános szabályok szerint az eljárás megindításáról való döntések nem tartoznak külön formális eljárásra, és figyelemmel a Kp.129. § (2) bekezdésére is, mely szerint az eljárás megindításának elmaradása bizonyos esetekben mulasztás megállapítását vonhatja maga után, az eljárás meg nem indítása formális közigazgatási cselekménynek sem tekinthető, az eljárás meg nem indítása a hatóság mulasztása. Amennyiben azonban különös eljárási szabály - jelen esetben a Tptv. - előírja az eljáró hatóságnak, hogy formális eljárásban alakszerű döntést hozzon arról, hogy az eljárást megindítja-e vagy nem, akkor járulékos döntésnek csak az eljárást megindító végzés tekinthető, míg a formális döntés arról, hogy a hatóság eljárást nem indít a Kp. 4. § (4) bekezdés b) pontja azon kitételének nem felel meg, hogy a végzés valamely további közigazgatási cselekmény megvalósulását szolgálná, ezért az nem járulékos cselekmény.
[43] Következésképpen helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a Kp. általános szabályok szerinti közigazgatási perben hozott a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 340. § b) pontja szerinti ítéletet. Mivel a Tpvt. 43/H. § (10) bekezdése csak a bíróság végzése elleni perorvoslatot zárja ki, az elsőfokú ítélettel szemben - ahogyan azt az elsőfokú ítélet jogorvoslati záradékának indokolása rögzíti -, a jelen ügyre még irányadó Kp. 99. (2) bekezdésének 2020. áprilisig hatályban volt szövege alapján volt helye fellebbezésnek.
[44] A fellebbezés kapcsán a Kúria alábbiakra mutat rá:
[45] A Kúria mindenekelőtt rámutat arra, hogy az Irányelvet átültető rendelkezések mellett az érintett törvényi rendelkezések úgy kerültek átalakításra, hogy a Tpvt.-beli általános tilalmak kizárólag a vállalkozások egymás közötti ügyleteire; míg az Fttv. a fogyasztó-vállalkozás viszonylatban irányadó. A felperes fellebbezésében az Fttv. szabályaira hivatkozott, ezért a Kúria ezt a kérdést vizsgálhatta és vizsgálta meg.
[46] Az Fttv. 1. § (1) bekezdése szerint ez a törvény állapítja meg az áruhoz kapcsolódó, a kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően, annak során és azt követően a fogyasztóval szemben alkalmazott kereskedelmi gyakorlatokra, valamint az ilyen kereskedelmi gyakorlat tekintetében alkalmazott magatartási kódexekre vonatkozó követelményeket, és az azok megsértésével szembeni eljárás szabályait.
[47] Az Fttv. 1. § (3) bekezdés a) pontja akként rendelkezik, hogy nem terjed ki e törvény hatálya a szerződés létrejöttére, érvényességére és joghatásaira, valamint a kereskedelmi gyakorlattal összefüggésben felmerülő polgári jogi igényekre.
[48] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 1:6. §-a kimondja, hogy az e törvényben biztosított jogok érvényesítése - ha törvény eltérően nem rendelkezik - bírói útra tartozik.
[49] A Tpvt. 43/G. § (1) bekezdése szerint a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozó jogsértés - a 31. § szerinti összefonódást is ideértve - miatt bárki bejelentéssel vagy panasszal élhet a Gazdasági Versenyhivatalnál.
[50] Ahogyan arra az elsőfokú bíróság helytállóan utalt, a versenyfelügyeleti eljárás megindításának a Tpvt. 67. § (2) bekezdésében meghatározott feltételei fennállásáról a felperes bejelentésében foglaltak alapján, valamint az általa rendelkezésre bocsátott bizonyítékok mérlegelésével köteles dönteni.
[51] A bejelentésben a felperes azt sérelmezte, hogy a bejelentett társaság tájékoztatása alapján döntött arról, hogy a bejelentettnél vegye igénybe az ingyenesként ígért egészségügyi ellátást.
[52] Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperesnek mindenekelőtt abban kellett állást foglalnia, hogy a felperes által kifogásolt üzleti gyakorlat az Fttv. tárgyi hatálya alá tartozik-e.
[53] A felperesnek a munkavállalót is magában foglaló háromoldalú jogviszony létrejöttére való hivatkozásával szemben az elsőfokú bíróság törvényesen állapította meg, hogy a bejelentésben érintett jogvita alapvetően egyedi természetű, mely a felperes munkáltatója és a bejelentett társaság között létrejött kétoldalú kötelem megfelelő teljesítéséből, illetve annak elmaradásából eredő jogvita, így ennek elbírálása, és az ebből származó polgári jogi igények érvényesítésére - figyelemmel az Fttv. 1. § (3) bekezdés a) pontjában foglaltakra - az alperes nem rendelkezik hatáskörrel, de azért sem, mert a konkrét esetben nem fogyasztó és vállalkozás közti tájékoztatásról van szó alapvetően, hanem üzletfél és vállalkozás közti kapcsolatról, melyre nem az Fttv. szabályai alkalmazandók.
[54] Helytálló volt az elsőfokú bíróság arra vonatkozó okfejtése is, hogy a felperes ügyleti döntésének értékelésekor az alperes helyesen tekintette releváns körülménynek azt, hogy a szóban forgó honlapi tájékoztatásának címzettjei nem a fogyasztók voltak. A hivatkozott tájékoztató weboldalon belüli szerkezeti elhelyezkedéséből ("Vállalatoknak" menüpont) és tartalmából ("további részletekért forduljon tanácsadójához, illetve kérjen részletes ajánlatot) is - a felperes vegyes tájékoztatásra vonatkozó álláspontjával szemben - arra a következtetésre lehetett jutni, hogy a honlapi tájékoztatás kizárólag az üzletfelek felé irányult. A bejelentett társaság az egészségbiztosítási csomagot a fogyasztók számára nem népszerűsítette. A Kúria e körben utal arra is, hogy a bejelentett társaság honlapjának tájékoztatása azt is tartalmazta, hogy a szerződés időtartama alatt a szolgáltatási csomagot igénybe venni szándékozó munkavállalók mint egyedi fogyasztók, konkrét ajánlatokért és részletes információkért a bejelentett ügyfélszolgálatához fordulhatnak. A fentiek alapján a Kúria is arra az elsőfokú bíróságéval egyező következtetésre jutott, hogy a bejelentetti társaság üzleti gyakorlata - mivel az nem irányult a fogyasztók felé - nem vezethetett a felperes ügyleti döntésének befolyásolására, és ekként az Fttv. sérelmére.
[55] A Kúria a bejelentett társaság szóbeli tájékoztatása kapcsán az elsőfokú bírósággal megegyezően arra mutat rá, hogy a felperesnek az ügyleti döntése meghozatalakor nem a két évvel azelőtti, hanem az időpontfoglaláskor adott aktuális ügyfélszolgálati tájékoztatásra kellett volna alapoznia az ügyleti döntését. Megjegyezve, hogy ha még valós is a felperesnek a két évvel korábbi tájékoztatás tartalmára vonatkozó állítása, szerződésben bekövetkezett esetleges változásokból eredő ellátási vita nem tartozik az Fttv. rendelkezéseinek hatálya alá.
[56] A fentiekre figyelemmel helytálló volt az elsőfokú bíróságnak az alperesével megegyező megállapítása, miszerint a sérelmezett tájékoztatás kapcsán nem merült fel a felperessel szemben az Fttv. 1. § (1) bekezdése szerinti fogyasztóval szembeni tisztességtelen gyakorlat. Az Fttv. 2. § d) pontja szerinti kereskedelmi gyakorlat kritériumainak megvalósulása - fogyasztók felé irányuló marketingkommunikáció hiányában - a perbeli esetben fogalmilag kizárt.
[57] A felperes állításával ellentétben az alperes a döntéséhez szükséges mértékig a tényállást feltárta, vizsgálta a bejelentésben foglaltakat, melynek keretében adatszolgáltatásra hívta fel a bejelentett társaságot. A Kúria e körben kiemeli, hogy a bejelentés alapján folytatott eljárás során a felperesnek kell a valószínűség szintjét elérően igazolnia állításait és csatolni az ehhez szükséges bizonyítékokat.
[58] A Kúria a fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Kf.II.37.661/2019.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kf.II.37.661/2019/8.
A tanács tagjai: Dr. Kovács András a tanács elnöke
Dr. Rák-Fekete Edina előadó bíró
Dr. Figula Ildikó bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Szendrő Szabolcs ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Nagy Krisztina kamarai jogtanácsos
A per tárgya: közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata
A fellebbezési kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozata: Fővárosi Törvényszék 107.K.700.791/2018/17.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 107.K.700.791/2018/17. számú ítéletét helybenhagyja.Kötelezi a Kúria a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint másodfokú perköltséget.
Kötelezi a Kúria a felperest, hogy - külön felhívásra - fizessen meg az államnak 40.000 (negyvenezer) forint fellebbezési illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes, mint bejelentő 2018. június 11-én a M. F. AB (Publ) magyarországi fióktelepe (a továbbiakban: bejelentett társaság) magatartása tárgyában a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 43/H. § (1) bekezdése szerinti bejelentéssel élt az alpereshez.[2] A bejelentés szerint a munkáltatója a munkavállalói, köztük az ő részére, a bejelentett társasággal kötött szerződés alapján S. G. egészségbiztosítási csomagot biztosít.
[3] Előadta továbbá, hogy a bejelentett társaság képviselője a bejelentést két évvel megelőzően személyesen és szóban arról tájékoztatta a munkavállalókat, hogy az egészségbiztosítási csomag a fogászaton kívül mindenfajta ellátást ingyenesen tartalmaz.
[4] A bejelentés szerint hasonló tájékoztatást tartalmaz a bejelentett honlapjának egyik aloldala is, amely a S. G. egészségbiztosításai csomag vonatkozásában a teljes körű járóbeteg ellátás szolgáltatást a csomag részeként tünteti fel.
[5] Előadta, hogy elesett és erős fájdalmat érzett karjában, ezért 2018. május 3-án a panaszainak kivizsgálására történő időpont egyeztetés céljából kapcsolatba lépett a bejelentett társaság telefonos ügyfélszolgálatával.
[6] Az ügyfélszolgálat tájékoztatása szerint már aznap tudnak részére időpontot biztosítani, azonban a traumatológiai ellátást nem tartalmazza a S. G. egészségbiztosítási csomag, ezért a szolgáltatást csak díjfizetés ellenében veheti igénybe. Sérelmezte, hogy a honlapon közzétett tájékoztatás és a bejelentett képviselőjének szóbeli tájékoztatása ellenére a traumatológiai ellátást és az azt követő kontroll vizsgálatot csak díjfizetés ellenében vehette igénybe.
[7] Az alperes az eljárása során bejelentett társaságot adatszolgáltatásra hívta fel, majd az eljárása eredményeként meghozott B/448-007/2018. iktatószámú végzésében megállapította, hogy a bejelentésben foglalt és a bejelentés alapján lefolytatott eljárásban beszerzett adatok alapján versenyfelügyeleti eljárás indításának feltételei nem állnak fenn.
[8] Indokolásában kiemelte, hogy a felperes a munkáltatója és a bejelentett társaság között létrejött szerződésből eredő, a bejelentett társaságot terhelő teljes körű járóbeteg ellátás térítésmentes biztosítása körében a traumatológiai ellátás térítési díj ellenében történő nyújtását kifogásolta.
[9] Rámutatott arra, hogy a bejelentett társaság honlapján közzétett tájékoztatás a "Vállalatoknak" menüpont alatt érhető el, amely a felperes munkáltatója felé, mint üzletfél felé irányult. Ennek az üzleti gyakorlatnak a munkavállalók - köztük a felperes - nem voltak címzettjei, ezért a bejelentett magatartás nem vezethetett a felperes ügyleti döntésének befolyásolására.
[10] A bejelentett társaság képviselője által a munkavállalók irányába adott szóbeli tájékoztatás szintén nem lehetett alkalmas a felperes ügyleti döntésének befolyásolására azzal együtt, hogy a traumatológiai ellátás igénybe vételekor az időpont foglaláskor megfelelő és időszerű tájékoztatást kapott a felperes az adott ellátás díjfizetés ellenében történő biztosítására.
[11] Megállapítása szerint a szerződés megfelelő teljesítésével vagy annak elmaradásával kapcsolatos jogvita elbírálására és az abból származó polgári jogi igények érvényesítésére az alperes nem rendelkezik hatáskörrel. Megjegyezte, hogy akár a szerződési feltételek időközben bekövetkezett módosításából is eredhetett a kérdéses ellátási vita, amelynek elbírálása nem tartozik a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) rendelkezéseinek hatálya alá, ahogy az előzőekben kifogásolt magatartások megítélése sem.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[12] A vizsgálót a vizsgálat 30 napon belül történő elrendelésére kötelezés iránt a felperes terjesztett elő keresetet.[13] Álláspontja szerint a valószínűsíthetően jogsértő magatartás és a közérdek védelme a versenyfelügyeleti eljárás lefolytatását szükségessé teszi.
[14] Rámutatott arra, hogy amennyiben az alperes az eljárása során a munkáltatóját megkeresi, megbizonyosodhatott volna arról, hogy a bejelentett társaság nem jelezte a csomag tartalmának megváltozását.
[15] Nyomatékosította, hogy a bejelentett társaság a honlapján a "teljes körű járóbeteg ellátás" került feltüntetésre ezen egészségbiztosítási csomag részeként, és éppen az alperes megkeresése után módosult a honlap, és kereste meg a bejelentett társaság a munkáltatót a módosult csomag tartalmát tekintve.
[16] Nézete szerint a közérdek védelme szükségessé teszi annak feltárását, hogy ezt az üzleti gyakorlatot meddig folytatta a bejelentett társaság, mióta nyújtotta térítési díj ellenében a traumatológiai ellátást a csomagban részesülő ügyfeleknek, annak ellenére, hogy a honlapján ennek ellenkezőjét állította; mindezzel kárt okozva neki és feltehetően a további ügyfeleknek. Egyebek között utalt az Fttv. 3. § (1)-(3) bekezdéseire, valamint a 6. §-ában foglaltakra.
[17] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a bejelentés alapján lefolytatott eljárásban csak a valószínűség szintjén kellett állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a bejelentett magatartás felvetheti-e a Tpvt., vagy Fttv. valamely rendelkezésének sérelmét. Hangsúlyozta, hogy a bejelentés, az adatszolgáltatás, illetve a közigazgatási eljárás során feltárt információk együttes értékeléséből versenyjogi jogsértés, megtévesztő kereskedelmi gyakorlat tanúsítására nem lehetett következtetni.
Az elsőfokú ítélet
[18] Az elsőfokú bíróság ítéletével a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) általános szabályai szerint lefolytatott közigazgatási perben - tárgyaláson kívül - meghozott ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet elleni fellebbezési jog biztosítása a Kp. 99. § (2) bekezdésén alapult.[19] Érvelése szerint a Tpvt. 2. §-a a tisztességtelen verseny tilalmával, a versenykorlátozási tilalmakkal hozza összefüggésbe a jogszabály alá tartozó magatartásokat, míg a felperes által kifogásolt bejelentetti magatartás az Fttv., a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmára vonatkozó szabályok alapján ítélhető meg.
[20] Az Fttv. 1. § (1) bekezdésére és az Fttv. 1 § (3) bekezdés a) pontjára hivatkozással rögzítette, hogy az Fttv. az európai közösségi jogi kötelezettségből eredt, az Fttv. a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK Európai Parlamenti és Tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) átültetését szolgálta. Utalt az Fttv. miniszteri indokolására, amely szerint az Fttv. hatálya alóli kivételek az Irányelv (9) preambulum bekezdésével és 3. cikke (2) és (10) bekezdésével összhangban kerültek megállapításra. Ennek során a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmát rögzítő, és e tilalom megfelelő érvényre juttatását biztosító közjogi típusú szabályozás egyértelműen elhatárolásra kerül a vállalkozás - fogyasztó kapcsolat szerződési jogi vonatkozásaitól, amelyek bírósági hatáskörbe tartoznak.
[21] Mindezek alapján megállapította, hogy az alperes jogszerűen indult ki abból a döntése meghozatala során, hogy elsődlegesen azt kellett meghatároznia, hogy a felperes által kifogásolt üzleti gyakorlat beletartozik-e ezen kivételi körbe, tehát az nem azon esetek körébe tartozik-e, amelyek valamely szerződés teljesítésének elmaradásával vagy joghatásával merülnek fel.
[22] Tényként rögzítette, hogy a bejelentett társaság a felperes munkáltatójával áll szerződéses jogviszonyban, ennek keretében nyújtotta a S. G. egészségbiztosítási csomag részeként a munkavállalók, így a felperes részére az adott szolgáltatásokat.
[23] A felperes azt kifogásolta, hogy a csomag részeként feltüntetett traumatológiai ellátás a korábbi szóbeli tájékoztatás és a honlapon közzétett tájékoztató ellenére díj ellenében volt biztosított.
[24] Álláspontja szerint a bejelentett magatartás kapcsán nem volt valószínűsített, hogy a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat merült volna fel, amely felvetette volna a felügyeleti beavatkozás lehetőségét.
[25] Az a körülmény, hogy az egyébként vállalkozásoknak szóló honlapi tájékoztatás, illetve a bejelentett társaság részéről a munkavállalók részére adott tájékoztatás, és a ténylegesen nyújtott S. G. csomag tartalma miben volt egymásnak megfeleltethető, az a munkáltató és a bejelentett társaság közötti egyedi jogviszonyra, esetlegesen a szerződés mikénti teljesítésére visszavezethető kérdés. A szerződés létrejötte, avagy tartalmi módosítása kapcsán amennyiben a felek között vita merül fel, általában a polgári jog alapján lehet hivatkozni a szerződések körében érvényesülő együttműködési kötelezettségre, illetve a szolgáltató oldaláról felmerülő egyéni tájékoztatási kötelezettségre. Ebből következően a perbeli esetben nem merülhet fel alappal a (munkáltatón kívüli) fogyasztók szélesebb körét érintő megtévesztő magatartás vagy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. Mindezen kérdések tisztázása tehát a munkáltató és a bejelentett társaság között fennálló jogviszonyra tartozik. Ez alapján pedig az alperes helyesen állapította azt meg, hogy a munkáltató irányába, a munkáltató döntését befolyásoló vagy arra alkalmas, esetleges megtévesztéssel összefüggésbe hozható magatartás nem merült fel.
[26] A felperes - mint a S. G. csomag részeként a konkrét ellátást igénybe vevő - esetében sem merült fel a felperest mint fogyasztót az ügyleti döntésében befolyásoló, megtévesztésre alkalmas közlés, üzleti gyakorlat. A felperest a konkrét traumatológiai ellátás igénybevétele előtt az időpont foglaláskor tájékoztatták, hogy az ellátás díj ellenében vehető igénybe, így az aktuális pontos tájékoztatást az adott szolgáltatás feltételeiről az ügyleti döntés kialakítása során, a döntés meghozatala előtt megkapta. E szempontból sem merült fel az Fttv. 1. § (1) bekezdése szerinti fogyasztóval szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat lehetősége. Utalt arra, hogy a felperes maga is hangsúlyozta a keresetlevelében, hogy elsősorban nem a traumatológiai ellátás számára díjkötelesként történő nyújtását kifogásolta, hanem az ezzel ellentétes, munkáltató felé történő szóbeli, illetve honlapi tájékoztatásokat. Mindezek kapcsán azonban az alperes mind a végzésében, mind a védiratában helytállóan utalt arra, hogy a közérdek védelme szempontjából nézve az esetet, nem merült fel a fogyasztók tágabb vagy szélesebb körét érintő, megtévesztő vagy megtévesztésre alkalmas üzleti gyakorlat megvalósulására utaló adat az eljárása során. Ilyet az elsőfokú bíróság sem azonosított.
[27] Az a körülmény, hogy az alperes adategyeztetésre való felhívása után a honlap tartalmában esetlegesen változást eszközölt a bejelentett társaság nem hathatott ki a bejelentett magatartásának oly módon való értékelésére, hogy az a versenyfelügyeleti eljárás megindítását vonta volna maga után. A bejelentéskor, a bejelentés időpontjára vonatkozó tények és körülmények alapján kell megítélnie ugyanis az ügyet az alperesnek.
[28] Végül az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a bejelentési eljárás annak vizsgálatára irányul, hogy az alapján helye van-e versenyfelügyeleti eljárás megindításának. Hangsúlyozta, hogy amennyiben versenyjogsértés felmerül, abban az esetben is a versenyfelügyeleti eljárást hivatalból indítja meg az alperes, így a bejelentés alapján nem áll fenn a bejelentésnek megfelelő eljárás "kikényszeríthetősége" a bejelentő részéről.
[29] Egyetértett a bíróság az alperes azon okfejtésével is, hogy a felperes nem tudott olyan tényeket, körülményeket a valószínűsítés szintjén felhozni a bejelentésében, amelyek alapján az alperes alappal feltételezhette, hogy versenyjogi jogsértés, illetve tisztességtelen üzleti gyakorlat állna fenn a bejelentett oldalán.
A fellebbezési kérelem és ellenkérelem
[30] Elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a vizsgáló a vizsgálat elrendelésére kötelezése, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezése iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést.[31] Álláspontja szerint az Fttv. tárgyi hatályával kapcsolatos megállapítások jogszabálysértőek. A munkáltató és a bejelentett társaság szerződése nyomán létrejön ugyanis egy további jogi (szerződéses) kapcsolat a bejelentett és a munkavállalók között, amelyben ez utóbbiak fogyasztóként a háromoldalú jogviszony speciális alanyai. Önálló jogi kapcsolatra utal egyrészt az, hogy a bejelentett szolgáltatását közvetlenül a magánszemély fogyasztók veszik igénybe, másrészt az, hogy a bejelentett a fogyasztók adatait is kezeli. Nézete szerint ebben a relációban az Fttv. 2. § d) pontja szerinti kereskedelmi gyakorlat kritériumai megvalósulnak, tekintettel arra, hogy a bejelentett mint vállalkozás üzleti tevékenysége körében jár el, amikor egészségügyi szolgáltatást nyújt a fogyasztóknak, valamint honlapi tájékoztatása, személyes és telefonos tájékoztatása arra irányul, hogy a fogyasztók a szolgáltatását igénybe vegyék. Ismételten utalt arra, hogy álláspontja szerint a vizsgált honlapi kommunikáció valódi címzettjei a fogyasztók, és az alperes, valamint az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes megállapításai jogellenesek.
[32] Sérelmezte, hogy az alperes nem vizsgálta, hogy a bejelentett egy egységes weboldalt üzemeltet, amelyet nem kizárólag üzletfelei, hanem a fogyasztók is használnak, amikor a munkáltatójuk szolgáltatási csomagjának tartalmáról kívántak a honlapon érdeklődni. A felperes szerint ezt az értelmezést támasztja alá - az elsőfokú bíróság által is hivatkozott - azon körülmény, hogy a bejelentett az alperes adatszolgáltatás teljesítésére való felhívása után a honlap tartalmát esetlegesen megváltoztatta, azaz a kizárólag üzletfelek felé irányuló teljes körű ellátásra utaló tájékoztatást széles körűre cserélte. A felperes utalt továbbá arra, hogy - véleménye szerint - a fenti tájékoztatás egy vegyes tájékoztatás, amely nem kizárólag az üzletfelek felé irányul, ezért figyelemmel arra, hogy ez esetben nem alkalmazhatók a Tpvt. 10/A. § (1) bekezdése értelmében a Tpvt. 8. § és 9. § rendelkezései, ennek értékelésének szükségszerűen az Fttv. hatálya alá kell tartoznia.
[33] Álláspontja szerint kizárólag egy versenyfelügyeleti eljárás keretében lett volna tisztázható, hogy a felperes munkáltatójának szerződéskötésekor mire terjedt ki a szolgáltatási csomag, így mire vonatkozhatott a tájékoztatás, valamint utóbb a csomag tartalma módosult-e. Az alperesnek habár nincs széleskörű bizonyítási kötelezettsége a bejelentés alapján folytatott eljárásban, további adatszolgáltatás teljesítésére kellett volna felhívnia a felperest vagy a felperes munkáltatóját.
[34] Utalt arra, hogy a telefonhívás során kapott tájékoztatás a korábbi megtévesztést nem tehette jogszerűvé, mivel ekkorra a fogyasztó már hozott egy döntést, azaz a bejelentetthez fordult és időpontot foglalt.
[35] A felperes kifogásolta továbbá, hogy az alperes a Tpvt. hatálya alá tartozó jogsértések vizsgálatát teljesen mellőzte, valamint az elsőfokú bíróság is jogsértő megállapításokat tett a Tpvt. rendelkezéseinek megsértése kapcsán. A felperes ennek kapcsán ismételten előadta, hogy az alperesnek meg kellett volna keresnie a felperes munkáltatóját is, valamint a tényállást megfelelően fel kellett volna tárnia az üzletfelek esetleges megtévesztése tekintetében.
[36] A felperes végezetül kifogásolta, hogy az alperesi végzésből nem derül ki, hogy az alperes vizsgálta-e, potenciálisan hány fogyasztót érinthetett a bejelentéssel kifogásolt magatartás, továbbá álláspontja szerint kizárt, hogy az egyéb tényállási körülmények fennállása esetén a közérdek védelmének hiánya nem teszi szükségessé a versenyfelügyeleti eljárás lefolytatását
[37] Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint a felperes fellebbezési kérelmében hivatkozott, a versenyfelügyeleti eljárás megindítása Tptv. 67. § (2) bekezdésében meghatározott feltételei fennállása tekintetében ismertetett állításai alaptalanok. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes a bejelentésében nem tudott olyan jogsértést valószínűsíteni, amely a Tpvt. 67. § (2) bekezdés alapján versenyfelügyeleti eljárás indítását tenné indokolttá, továbbá azt, hogy a bejelentésben érintett jogvita elbírálására az alperesnek nincs hatásköre.
[38] Az alperes csatlakozó fellebbezése szerint az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta a Kp. 99. § (2) bekezdését, mivel jelen ügyben egyszerűsített perben történő eljárásnak és egyszerűsített ítélet meghozatalának lett volna helye a Kp. 124. § (2) bekezdés c) pontja alapján, mivel az alperes vizsgálójának a Tpvt. 43/H.§ (7) bekezdés b) pontja szerinti, a versenyfelügyeleti eljárás megindításának Tpvt. 67. § (2) bekezdésében foglalt feltételei hiányát megállapító végzése járulékos közigazgatási cselekménynek minősül. Érvelése szerint az egyszerűsített perre vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását támasztja alá a Tpvt. 43/H. § (10) bekezdésének azon fordulata is, amely az e bekezdés szerinti perben kizárja a bíróság végzése elleni perorvoslatot, mivel az a Kp. 126. § (2) bekezdés vonatkozásában határoz meg speciális rendelkezést. Figyelemmel arra, hogy az egyszerűsített perben hozott ítélettel szemben nincs helye fellebbezésnek, a Kp. 102. § b) pontja alapján a fellebbezés visszautasításának van helye, mivel az olyan határozat ellen irányul, amely ellen a fellebbezést a törvény kizárja.
[39] A Kúria a 2020. január 21-én kelt Kf.III.37.661/2019/7. számú végzésével az alperes csatlakozó fellebbezését - annak elkésettsége miatt - visszautasította.
A Kúria döntése és jogi indokai
[40] Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, helytállóan foglalt állást a felperes kereseti kérelméről és megalapozottan következtetett a versenyfelügyeleti eljárás megindítása feltételeinek hiányára. Döntését alaposan, részletesen, a keresetben kifogásoltakra teljes körben kitérve indokolta meg, megalapozott indokaival a másodfokú bíróság is egyetért.[41] Habár az alperes - fellebbezés kizártságát állító - csatlakozó fellebbezése elkésettség miatt visszautasításra került, a Kúria a fellebbezési jog meglétét, mint hivatalból vizsgálandó feltételt vizsgálni volt köteles, mellyel kapcsolatos alperes vitatás ellenkérelmi tartalomnak tekinthető, tekintettel arra is, hogy a fellebbezés lehetősége nem egy esetleges téves ítéleti tájékoztatástól függ. A Kúria ennek kapcsán megállapította, hogy az ítélet jogorvoslati záradéka helyes volt, a Tpvt. 43/H. § (7) bekezdés b) pontja alapján hozott végzés nem a Kp. 124. § (2) bekezdés c) pontja szerinti járulékos közigazgatási cselekménynek minősül.
[42] Az általános szabályok szerint az eljárás megindításáról való döntések nem tartoznak külön formális eljárásra, és figyelemmel a Kp.129.§ (2) bekezdésére is, mely szerint az eljárás megindításának elmaradása bizonyos esetekben mulasztás megállapítását vonhatja maga után, az eljárás meg nem indítása formális közigazgatási cselekménynek sem tekinthető, az eljárás meg nem indítása a hatóság mulasztása. Amennyiben azonban különös eljárási szabály - jelen esetben a Tptv. - előírja az eljáró hatóságnak, hogy formális eljárásban alakszerű döntést hozzon arról, hogy az eljárást megindítja-e vagy nem, akkor járulékos döntésnek csak az eljárást megindító végzés tekinthető, míg a formális döntés arról, hogy a hatóság eljárást nem indít a Kp.4.§ (4) bekezdés b) pontja azon kitételének nem felel meg, hogy a végzés valamely további közigazgatási cselekmény megvalósulását szolgálná, ezért az nem járulékos cselekmény.
[43] Következésképpen helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a Kp. általános szabályok szerinti közigazgatási perben hozott a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 340. § b) pontja szerinti ítéletet. Mivel a Tpvt. 43/H. § (10) bekezdése csak a bíróság végzése elleni perorvoslatot zárja ki, az elsőfokú ítélettel szemben - ahogyan azt az elsőfokú ítélet jogorvoslati záradékának indokolása rögzíti - a jelen ügyre még irányadó Kp. 99. (2) bekezdésének 2020. áprilisig hatályban volt szövege alapján - volt helye fellebbezésnek.
[44] A fellebbezés kapcsán a Kúria alábbiakra mutat rá:
[45] A Kúria mindenekelőtt rámutat arra, hogy az Irányelvet átültető rendelkezések mellett az érintett törvényi rendelkezések úgy kerültek átalakításra, hogy a Tpvt.-beli általános tilalmak kizárólag a vállalkozások egymás közötti ügyleteire; míg az Fttv. a fogyasztó-vállalkozás viszonylatban irányadó. A felperes fellebbezésében az Fttv. szabályaira hivatkozott, ezért a Kúria ezt a kérdést vizsgálhatta és vizsgálta meg.
[46] Az Fttv. 1. § (1) bekezdése szerint ez a törvény állapítja meg az áruhoz kapcsolódó, a kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően, annak során és azt követően a fogyasztóval szemben alkalmazott kereskedelmi gyakorlatokra, valamint az ilyen kereskedelmi gyakorlat tekintetében alkalmazott magatartási kódexekre vonatkozó követelményeket, és az azok megsértésével szembeni eljárás szabályait.
[47] Az Fttv. 1. § (3) bekezdés a) pontja akként rendelkezik, hogy nem terjed ki e törvény hatálya a szerződés létrejöttére, érvényességére és joghatásaira, valamint a kereskedelmi gyakorlattal összefüggésben felmerülő polgári jogi igényekre.
[48] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 1:6. §-a kimondja, hogy az e törvényben biztosított jogok érvényesítése - ha törvény eltérően nem rendelkezik - bírói útra tartozik.
[49] A Tpvt. 43/G. § (1) bekezdése szerint a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozó jogsértés - a 31. § szerinti összefonódást is ideértve - miatt bárki bejelentéssel vagy panasszal élhet a Gazdasági Versenyhivatalnál.
[50] Ahogyan arra az elsőfokú bíróság helytállóan utalt, a versenyfelügyeleti eljárás megindításának a Tpvt. 67. § (2) bekezdésében meghatározott feltételei fennállásáról a felperes bejelentésében foglaltak alapján, valamint az általa rendelkezésre bocsátott bizonyítékok mérlegelésével köteles dönteni.
[51] A bejelentésben a felperes azt sérelmezte, hogy a bejelentett társaság tájékoztatása alapján döntött arról, hogy a bejelentettnél vegye igénybe az ingyenesként ígért egészségügyi ellátást.
[52] Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperesnek mindenekelőtt abban kellett állást foglalnia, hogy a felperes által kifogásolt üzleti gyakorlat az Fttv. tárgyi hatálya alá tartozik-e.
[53] A felperesnek a munkavállalót is magában foglaló háromoldalú jogviszony létrejöttére való hivatkozásával szemben az elsőfokú bíróság törvényesen állapította meg, hogy a bejelentésben érintett jogvita alapvetően egyedi természetű, mely a felperes munkáltatója és a bejelentett társaság között létrejött kétoldalú kötelem megfelelő teljesítéséből, illetve annak elmaradásából eredő jogvita, így ennek elbírálása, és az ebből származó polgári jogi igények érvényesítésére - figyelemmel az Fttv. 1. § (3) bekezdés a) pontjában foglaltakra - az alperes nem rendelkezik hatáskörrel, de azért sem, mert a konkrét esetben nem fogyasztó és vállalkozás közti tájékoztatásról van szó alapvetően, hanem üzletfél és vállalkozás közti kapcsolatról, melyre nem az Ftvv. szabályai alkalmazandók.
[54] Helytálló volt az elsőfokú bíróság arra vonatkozó okfejtése is, hogy a felperes ügyleti döntésének értékelésekor az alperes helyesen tekintette releváns körülménynek azt, hogy a szóban forgó honlapi tájékoztatásának címzettjei nem a fogyasztók voltak. A hivatkozott tájékoztató weboldalon belüli szerkezeti elhelyezkedéséből ("Vállalatoknak" menüpont) és tartalmából ("további részletekért forduljon tanácsadójához, illetve kérjen részletes ajánlatot) is - a felperes vegyes tájékoztatásra vonatkozó álláspontjával szemben - arra a következtetésre lehetett jutni, hogy a honlapi tájékoztatás kizárólag az üzletfelek felé irányult. A bejelentett társaság az egészségbiztosítási csomagot a fogyasztók számára nem népszerűsítette. A Kúria e körben utal arra is, hogy a bejelentett társaság honlapjának tájékoztatása azt is tartalmazta, hogy a szerződés időtartama alatt a szolgáltatási csomagot igénybe venni szándékozó munkavállalók, mint egyedi fogyasztók, konkrét ajánlatokért és részletes információkért a bejelentett ügyfélszolgálatához fordulhatnak. A fentiek alapján a Kúria is arra az elsőfokú bíróságéval egyező következtetésre jutott, hogy a bejelentetti társaság üzleti gyakorlata - mivel az nem irányult a fogyasztók felé - nem vezethetett a felperes ügyleti döntésének befolyásolására, és ekként az Fttv. sérelmére.
[55] A Kúria a bejelentett társaság szóbeli tájékoztatás kapcsán az elsőfokú bírósággal megegyezően arra mutat rá, hogy a felperesnek az ügyleti döntése meghozatalakor nem a két évvel azelőtti, hanem az időpontfoglaláskor adott aktuális ügyfélszolgálati tájékoztatásra kellett volna alapoznia az ügyleti döntését. Megjegyezve, hogy ha még valós is a felperesnek a két évvel korábbi tájékoztatás tartalmára vonatkozó állítása és a szerződésben bekövetkezett esetleges változásokból eredő ellátási vita nem tartozik az Fttv. rendelkezéseinek hatálya alá.
[56] A fentiekre figyelemmel helytálló volt az elsőfokú bíróságnak az alperesével megegyező megállapítása, miszerint a sérelmezett tájékoztatás kapcsán nem merült fel a felperessel szemben az Fttv. 1. § (1) bekezdés szerinti fogyasztóval szembeni tisztességtelen gyakorlat. Az Fttv. 2. § d) pontja szerinti kereskedelmi gyakorlat kritériumainak megvalósulása - fogyasztók felé irányuló marketing kommunikáció hiányában - a perbeli esetben fogalmilag kizárt.
[57] A felperes állításával ellentétben az alperes a döntéséhez szükséges mértékig a tényállást feltárta, vizsgálta a bejelentésben foglaltakat, melynek keretében adatszolgáltatásra hívta fel a bejelentett társaságot. A Kúria e körben kiemeli, hogy a bejelentés alapján folytatott eljárás során a felperesnek kell a valószínűség szintjét elérően igazolnia állításait és csatolni az ehhez szükséges bizonyítékokat.
[58] A Kúria a fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
Záró rész
[59] A sikertelenül fellebbező felperes a Kp. 35. § (1) bekezdése révén alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 82. § (3) bekezdése alapján köteles az alperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, amelynek összege megállapítása során a másodfokú bíróság mérlegelte az alperesi jogi képviselőjének ügyben kifejtett munkáját, figyelembe véve, hogy a fellebbezési ellenkérelem részét képezi a elsőfokú ítélet és a fellebbezés ismertetése is. E körülményt is figyelembe mérlegelve a másodfokú bíróság az alperes másodfokú perköltségét az 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3 § (6) bekezdése alapján a költségjegyzékben igényelt 5.000 forint/10 óra összegtől eltérően, mérsékelt (30.000 forint) összegben állapította meg.[60] A feljegyzett fellebbezési illetéket a felperesnek kell megfizetnie, a Kúria a fellebbezési illeték összegét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 39. § (3) bekezdés d) pontja szerinti illetékalapra figyelemmel a 46. § (1) bekezdése alapján határozta meg.
[61] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Kp. 116. § d) pontja zárja ki.
Budapest, 2020. április 15.
Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, Dr. Rák-Fekete Edina s.k. előadó bíró, Dr. Figula Ildikó s.k. bíró
(Kúria Kf.II.37.661/2019.)