adozona.hu
BH 2020.9.279
BH 2020.9.279
A törvényi feltételek megvalósulása esetén a munkáltató személyében a változás akkor is bekövetkezik, ha az átvevő munkáltató a tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. 36. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a 2014. július 18-án kelt munkaszerződés alapján állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel, a H. H. utca 17-19. szám alatti T. Áruházban lévő könyvesboltban boltvezetői munkakörben dolgozott. A munkaszerződésben az alperes a felperes 2009. augusztus 12-től a P. D. Kft.-nél fennállt munkaviszonyát jogfolytonosnak ismerte el. A felperes havi alapbére 2017-ben 185 000 forint volt, amit az alpere...
BH 2020.9.279 A törvényi feltételek megvalósulása esetén a munkáltató személyében a változás akkor is bekövetkezik, ha az átvevő munkáltató a tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. 36. §].
A tényállás
[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a 2014. július 18-án kelt munkaszerződés alapján állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel, a H. H. utca 17-19. szám alatti T. Áruházban lévő könyvesboltban boltvezetői munkakörben dolgozott. A munkaszerződésben az alperes a felperes 2009. augusztus 12-től a P. D. Kft.-nél fennállt munkaviszonyát jogfolytonosnak ismerte el. A felperes havi alapbére 2017-ben 185 000 forint volt, amit az alperes 2017. február 28-ig megfizetett a részére.[2] Az alperes 2017. február 24-én az L. Kft.-vel 2017. március 1-től kezdődő hatállyal a T. Áruházak Zrt.-től bérelt üzlethelyiségekben üzemeltetett könyvesboltokban végzett könyv-kiskereskedelmi tevékenység átadás-átvételéről állapodott meg az üzletekben dolgozók továbbfoglalkoztatásával és a leltár szerinti készlet átvételével. A megállapodásban rögzített, a hatálybalépéshez szükséges bérbeadói hozzájárulást nem szerezték be.
[3] Az L. Kft. a megállapodással többek között érintett h.-i T. Áruházak Zrt.-vel a könyvesboltként üzemeltetett üzlethelyiségre bérleti szerződést kötött és ott 2017. március 1-től kezdődően a munkavállalók továbbfoglalkoztatásával és a leltár szerinti készletek átvételével könyv-kiskereskedelmi tevékenységet végzett.
[4] A felperes 2017. március 1-től kezdődően munkáját ugyanazon a munkahelyen és munkakörben, változatlan munkaidőben végezte tovább, amelyért az L. Kft.-től havi 190 000 forint összegű munkabérben részesült.
[5] A törvényszék végzése alapján 2017. október 31-én felszámolási eljárás indult, melyben a felperes 2017. november 23-án hitelezőiigény-bejelentéssel élt a 2017. március 1-től november 30-ig terjedő időszakra ki nem fizetett munkabér és kamatai iránt. Igénybejelentését az alperes munkaügyi ügyintézője által felhatalmazás nélkül kiállított, a 2017. januártól novemberig terjedő időszakra vonatkozó hó végi kifizetési jegyzékre alapította. Az alperes felszámolója a felperes alperessel fennálló munkaviszonyát 2017. december 1-jén 50 nap felmondási idővel felmondta. A felszámoló a felperes hitelezői igényét 2018. január 31-én elutasította, egyidejűleg tájékoztatta arról, hogy igényét az 1991. évi XLIX. törvény 46. § (6) bekezdése alapján 30 napon határidőn belül munkaügyi perben érvényesítheti.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes a keresetében 1 673 330 forint elmaradt munkabér és ezen összegek késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 42. § (2) bekezdés b) pontjára alapította és azt állította, hogy az alperesi munkáltató nem tett eleget a foglalkoztatási és munkabér fizetési kötelezettségének, melynek hiányában 2017. március 1. napjától az L. Kft.-vel létesített új munkaviszonyt. Vitatta, hogy a munkáltató személyében változás következett volna be és munkáltatói jogutódlásra került volna sor.[7] Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az L. Kft.-vel 2017. február 24-én 2017. március 1-jei hatállyal megállapodott a könyv-kiskereskedelmi tevékenység jogfolytonos folytatásáról a könyvesboltban dolgozó alkalmazottak továbbfoglalkoztatásával és a leltári könyvkészlet átvételével, amely foganatban ment. Hivatkozott arra is, hogy a felperes eljárása joggal való visszaélésnek minősül.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[8] A közigazgatás és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a munkáltató személyében bekövetkező változást szabályozó Mt. 36. § (1) bekezdésében foglalt feltételek megvalósulását a Tanács 2001/23/EK irányelve és az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata, valamint az ennek alapján kialakult magyar bírói gyakorlat (BH 2003.435.) alkalmazásával vizsgálta. A tanúvallomások alapján megállapította, hogy az alperes és az L. Kft. között a 2017. február 24-én kelt megállapodás igazoltan foganatba ment, ennek alapján az L. Kft. a h.-i T. áruházban lévő könyvesboltot mint gazdasági egységet 2017. március 1-jével átvette. A könyvkészletek átvételét követően a munkavállalók az átadás előtti tevékenységi kört folytatták tovább, megőrizve ezzel a gazdasági egység identitását, ekként az Európai Bíróság C-24/85. számú ügyben megfogalmazott ún. Spijkers-kritériumok megvalósultak és a munkáltatói oldalon bekövetkezett alanycsere folytán végbement a munkáltató személyében bekövetkezett változás. A felperes alperesnél fennállt munkaviszonya az L. Kft.-nél változatlan tartalommal fennmaradt, így 2017. március 1-től kezdődően a foglalkoztatási és munkabér fizetési kötelezettség is ezt a munkáltatót terhelte, amelynek eleget tett. A munkajogi jogutódlást követően az alperes már nem rendelkezhetett joghatályosan a felperes munkaviszonya megszüntetéséről és a felperest az alperestől munkabér sem illette meg.[9] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes alaptalanul hivatkozott a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 369. § (3) bekezdés a) pontjára, mivel az elsőfokú bíróság a munkajogi jogutódlás feltételei megvalósulását, mint az alperes védekezésével perbe vitt tényállítást az annak cáfolatára előterjesztett felperesi tanúk meghallgatására irányuló bizonyítási indítvány alapján lefolytatott bizonyítási eljárás során szükségszerűen vizsgálta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a közigazgatási és munkaügyi bíróság a tanúk vallomásait és a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, melynek alapján a megállapított tényállás helytálló, annak módosítására, kiegészítésére nem volt szükség.
[10] A törvényszék érvelése szerint az elsőfokú bíróság a jogszabályok és az azzal összefüggően kialakult bírói gyakorlat helyes alkalmazásával és értelmezésével jutott arra a helytálló következtetésre, hogy az alperes és az L. Kft. között megvalósult az Mt. 36. § (1) bekezdésében rögzített, a gazdasági egység (anyagi vagy nem anyagi erőforrások szervezett csoportja) jogügyleten alapuló átvétele, ebből következően az átvétel időpontjában fennálló munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek az átadóról az átvevő munkáltatóra szálltak át. A munkáltató személyében bekövetkező változás okán a feleknek nem kellett rendelkezniük sem a munkaviszony megszüntetéséről, sem az új munkaviszony létesítéséről, ezért az ezzel kapcsolatban keletkezett okiratok a munkáltatói jogutódlás vizsgálata során nem minősültek releváns bizonyítékoknak.
[11] A törvényszék a Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontjában rögzített felülbírálat körében megállapította, hogy a bérelt üzlethelyiségekben üzemeltetett könyvesboltokban végzett könyv-kiskereskedelmi tevékenység átadás-átvétele a boltban dolgozók változatlan továbbfoglalkoztatásával és a leltár szerinti készlet átvételével 2017. március 1-jével megtörtént, mely időpontban az alperes még nem állt felszámolási eljárás hatálya alatt. Ezért alaptalanul hivatkozott a felperes az Mt. 36. § (2) bekezdés a) pontjában írtakra, mely a perbeli esetben nem volt alkalmazható, miután a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek átadóról átvevő munkáltatóra való átszállása időpontjában az alperes nem állt felszámolási eljárás hatálya alatt. Mindezek alapján a törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes keresete szerinti marasztalását kérte.[13] Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Mt. 36. §-ába ütközően állapította meg a munkáltatói jogutódlás megvalósulását. A jogszabály rendelkezése a gazdasági egység jogügyleten alapuló átvételét határozza meg követelményként, amellyel szemben maga az elsőfokú bíróság is azt állapította meg, hogy az L. Kft. és az alperes között 2017. február 24-én kelt megállapodás a T. Zrt. hozzájárulásának hiányában nem jött létre. Az eljárt bíróságok az Mt. 38. § (1) bekezdésébe ütközően e körben azt sem értékelték, hogy az átvevő munkáltató az átszállást követő 15 napon belül nem tett eleget tájékoztatási kötelezettségének.
[14] A másodfokú bíróság döntése okszerűtlen és a bizonyítékokkal ellentétes volt, mivel G. Sz., az L. Kft. ügyvezetője nyilatkozata szerint a felperes átvétele nem volt jogfolytonos, a megkötött munkaszerződés sem utalt jogutódlásra. M.-né H. A. tanúvallomásában szintén cáfolta a munkavállalók jogfolytonos átvételét és utalt arra is, hogy az L. Kft. működési struktúrája és a munkaköri feladatok is eltérnek az alperesétől. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján egyértelmű, hogy nem továbbfoglalkoztatás történt, hanem az alperestől független új munkaszerződés megkötésére került sor. A tanúvallomások és az okirati bizonyítékok kellően igazolták, hogy nem egy identitását megőrző gazdasági egység átruházása történt meg, hatályos megállapodás pedig az alperes és az L. Kft. között nem jött létre.
[15] Az EBH 2014.M6., valamint a BH 2019.26. számú döntésekben megjelenő joggyakorlat alapján, amennyiben vannak is olyan körülmények, amelyek szerint a munkáltató személyében bekövetkező változás megvalósulni látszik, azok akkor sem tekinthetők olyan kvalitásúaknak és mennyiségűeknek, amely alapján túlnyomó többséget szereznek ezen körülmények, megállapíthatóvá téve a folyamatos foglalkoztatást, a munkáltató személyében bekövetkezett változást.
[16] A felperes érvelése szerint a munkáltató személyében bekövetkezett változás megállapításával az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmén túlterjeszkedett, mivel erre nem hivatkozott, az alperesnek ilyen érdemi ellenkérelme nem volt, mindössze annak tényére hivatkozott, azonban azt nem bizonyította. A jogerős ítélet a Pp. 265. § (1) bekezdésébe ütközően tévesen állapította meg, hogy a munkáltató személyében bekövetkezett változásról az alperes védekezésével perbe vitt tényállítás alapján járt el. A felperes e körben az elsőfokú bíróság felhívása alapján volt kénytelen bizonyítási indítványt tenni, holott a bizonyítási érdek az alperest terhelte.
[17] A perben nem volt vitatott, hogy az alperessel fennállt munkaviszonya alapján bér nem került kifizetésre, ennek tényét az eljárt bíróságok a Pp. 266. § (1) bekezdésének megsértésével nem vették figyelembe. Az alperes a foglalkoztatási kötelezettségét elmulasztotta, munkaviszonyát nem szüntette meg, annak ellenére, hogy rendelkezésre állt, ezért munkabérre lett volna jogosult.
[18] Az alperes ellenkérelmében idézett felszámolói nyilatkozat egyidejűleg említi a felperes jogfolytonos átvételét és a párhuzamos munkaviszony fennállását, ami a formállogika szabályaival ellentétes és értelemszerűen kizárja egymást. Ennek tisztázása és a valós állítás bizonyítása az alperest terhelte. Az eljárt bíróságok teljesen figyelmen kívül hagyták az azonos tényállás mellett korábban meghozott elsőfokú ítéleteket, amelyben az eljárt bíróságok az alperes terhére értékelték a saját nyilatkozatai bizonyítatlanságát. Kiemelte, hogy a jogfolytonos átvételt az alperes által kiállított bérjegyzékek és a munkaviszonyának felmondása is cáfolták.
[19] A Pp. 522. § (1) bekezdése szerint a munkáltatónak kell bizonyítani a jogvita eldöntéséhez szükséges, a munkáltató működési körében keletkezett iratok tartalmát, így a perbeli esetben az alperes és az L. Kft. megállapodásának hatályosulását, amelyre nem került sor. A bíróságnak nincs hatásköre az alperes helyett hivatalból bizonyítást lefolytatni vagy a felperest erre felhívni. A másodfokú bíróság megfordította a Pp. által előírt bizonyítási érdekeket.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[20] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.[21] A felperes a felülvizsgálati kérelmében anyagi jogszabálysértésként az Mt. 36. §-át jelölte meg és azt állította, hogy az alperes és jelenlegi munkáltatója közötti megállapodás hatálybalépésének hiányában az átadó és átvevő munkáltató közötti jogügylet nem jött létre, így a munkáltató személyében bekövetkező változás nem valósult meg.
[22] A perbeli jogkérdés elbírálása során az Mt. 36. § (1) bekezdése alapján a gazdasági egységet mint anyagi vagy nem anyagi erőforrások szervezett csoportját, a jogügyleten alapuló átvételt és a fennálló munkaviszonyokat kellett a munkáltatói oldalon bekövetkezett alanycsere megítélésekor érdemben értékelni, figyelemmel arra, hogy az Mt. 299. § j) pontja a Tanács 2001/23/EK irányelvének (a továbbiakban: irányelv) való megfelelést szolgálja és az irányelv a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó európai uniós jogszabály.
[23] A Kúria - az Európai Unió Bírósága gyakorlatát felhíva - több eseti döntésében kifejtette, annak megállapításához, hogy a munkáltató személyében bekövetkező alanyváltozás feltétele megvalósul-e, az összes ténybeli körülményt együttesen kell figyelembe venni. Az elsőfokú bíróság ennek megítélésekor helyesen hivatkozott az Európai Bíróság C-24/85. számú ügyben lefektetett Spijkers-kritériumok (ingó és ingatlan vagyontárgyak átadása, átvétele; immateriális javak (jogok) átruházása; a munkavállalók jelentős részének továbbfoglalkoztatása; az érintett gazdasági egység által s jogutódlás előtt és azt követően folytatott tevékenység hasonlósága; a gazdasági egységhez kapcsolódó ügyfélkörhöz fűződő kapcsolatok átvétele) vizsgálatára azzal, hogy önmagában e kritériumok fennállása még nem alapozza meg a munkáltató személyében bekövetkező változást (EBH 2014.M6, Mfv.I.10.156/2014.).
[24] Erre figyelemmel az eljárt bíróságok helytállóan értékelték az átadó és átvevő munkáltató azonos - könyv-kiskereskedelmi - tevékenységét, a leltári készlet átvételét, a munkavállalók azonos, illetve hasonló munkakörben, változatlan alapbérrel történő továbbfoglalkoztatását, amely akkor is megvalósította a munkáltató személyében bekövetkező, az Mt. 36. §-ának megfelelő változást, ha az átvevő munkáltató e körben a jogszabályi előírásoknak, így az Mt. 38. §-ának megfelelő tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget. Az irányelv és az annak belső jogban történő átültetését szolgáló munkajogi rendelkezés célja ugyanis a munkavállalók munkáltatói alanyváltozás esetén történő védelme, amely ekként - a feltételek megvalósulása esetén - akkor is megvalósul, ha az átvevő munkáltató nem ennek szándékával folytatta az átadó korábbi gazdasági tevékenységét.
[25] A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott az alperes és az átvevő munkáltató közötti megállapodás hatálytalanságára, mivel az irányelv alkalmazhatóságához nincs szükség az átadó és átvevő munkáltató közvetlen szerződéses kapcsolatára (C-200/16 Securitas-ügy, C-171/94 és C-172/94 Merckx és Neuhuys ügy C-472/16 ügy). A munkáltató személyében bekövetkező változás esetében az átadás-átvétel háromoldalú ügylettel, a gazdasági egység feletti hatalomváltással megvalósulhat, ami által a munkavállalók irányítására jogosult munkáltató személye megváltozik (BH 2019.26.).
[26] A perbeli esetben az azonos tevékenységet folytató gazdasági egység - könyvesbolt - átvétele a T. Zrt.-n keresztül valósult meg akként, hogy e gazdasági társaság ugyanarra a tevékenységre az alperes helyett az átvevő L. Kft.-vel kötött bérleti szerződést, ezáltal a gazdasági egység a működés tényleges folytatásával megőrizte identitását, amely a munkaviszonyok folyamatosságát tekintve az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában döntő tényezőnek minősül (C-160/14. számú ügy 25. pont).
[27] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 265. §-ának megsértését is kifogásolta és azt állította, hogy az eljárt bíróságok a keresetén túlterjeszkedve állapították meg a munkáltató személyében bekövetkező változást és a bizonyítási érdek jogszabályi előírása ellenére hívták fel e körben a bizonyítási indítványok előterjesztésére.
[28] A törvényszék a jogerős ítéletében helytállóan állapította meg, hogy az alperes - jogerős ítéletben részletezett - írásban tett nyilatkozatai alapján perbe vitt, az Mt. 36. §-ában foglaltak megvalósulását az elsőfokú bíróság alappal vizsgálta, minthogy a kereseti kérelemben előterjesztett elmaradt munkabér iránti igény szempontjából perdöntő kérdésnek minősült a munkáltató személyének meghatározása. Minthogy a perben rendelkezésre álló bizonyítékok az Mt. 36. § (1) bekezdésében írt törvényi tényállás megvalósulását alátámasztották, az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül adott lehetőséget a felperes részére az annak cáfolatát igazoló bizonyítási indítványok előterjesztésére.
[29] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.X.10.352/2019.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.X.10.352/2019/5.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina előadó bíró
Dr. Tánczos Rita bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Horváth Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Horvát László ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Cél-Org Tanácsadó Kft., ügyintéző: dr. Vadas Éva felszámolóbiztos
A per tárgya: elmaradt munkabér megfizetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.815/2019/3.
Az elsőfokú bíróság határozata: Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.110/2018/66.
Rendelkező rész
A Kúria a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.815/2019/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.Megállapítja, hogy a 167.300,- (százhatvanhétezer-háromszáz) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a 2014. július 18-án kelt munkaszerződés alapján állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel, a H. H. utca 17 - 19. szám alatti T. Áruházban lévő könyvesboltban boltvezetői munkakörben dolgozott. A munkaszerződésben az alperes a felperes 2009. augusztus 12-től a P. D. Kft.-nél fennállt munkaviszonyát jogfolytonosnak ismerte el. A felperes havi alapbére 2017-ben 185.000,- forint volt, amit az alperes 2017. február 28-ig megfizetett a részére.[2] Az alperes 2017. február 24-én az L. Kft.-vel 2017. március 1-től kezdődő hatállyal a T. Áruházak Zrt.-től bérelt üzlethelyiségekben üzemeltetett könyvesboltokban végzett könyv kiskereskedelmi tevékenység átadás-átvételéről állapodott meg az üzletekben dolgozók továbbfoglalkoztatásával és a leltár szerinti készlet átvételével. A megállapodásban rögzített, a hatálybalépéshez szükséges bérbeadói hozzájárulást nem szerezték be.
[3] Az L. Kft. a megállapodással többek között érintett h.-i T. Áruházak Zrt.-vel a könyvesboltként üzemeltetett üzlethelyiségre bérleti szerződést kötött és ott 2017. március 1-től kezdődően a munkavállalók továbbfoglalkoztatásával és a leltár szerinti készletek átvételével könyv kiskereskedelmi tevékenységet végzett.
[4] A felperes 2017. március 1-től kezdődően munkáját ugyanazon a munkahelyen és munkakörben, változatlan munkaidőben végezte tovább, amelyért az L. Kft.-től havi 190.000,- forint összegű munkabérben részesült.
[5] A törvényszék végzése alapján 2017. október 31-én felszámolási eljárás indult, melyben a felperes 2017. november 23-án hitelezői igénybejelentéssel élt a 2017. március 1-től november 30-ig terjedő időszakra ki nem fizetett munkabér és kamatai iránt. Igénybejelentését az alperes munkaügyi ügyintézője által felhatalmazás nélkül kiállított, a 2017. januártól-novemberig terjedő időszakra vonatkozó hó végi kifizetési jegyzékre alapította. Az alperes felszámolója a felperes alperessel fennálló munkaviszonyát 2017. december 1-jén 50 nap felmondási idővel felmondta. A felszámoló a felperes hitelezői igényét 2018. január 31-én elutasította, egyidejűleg tájékoztatta arról, hogy igényét az 1991. évi XLIX. törvény 46. § (6) bekezdése alapján 30 napon határidőn belül munkaügyi perben érvényesítheti.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes a keresetében 1.673.330,- forint elmaradt munkabér és ezen összegek késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 42. § (2) bekezdés b) pontjára alapította és azt állította, hogy az alperesi munkáltató nem tett eleget a foglalkoztatási és munkabér fizetési kötelezettségének, melynek hiányában 2017. március 1. napjától az L. Kft.-vel létesített új munkaviszonyt. Vitatta, hogy a munkáltató személyében változás következett volna be és munkáltatói jogutódlásra került volna sor.[7] Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az L. Kft.-vel 2017. február 24-én 2017. március 1-jei hatállyal megállapodott a könyv kiskereskedelmi tevékenység jogfolytonos folytatásáról a könyvesboltban dolgozó alkalmazottak továbbfoglalkoztatásával és a leltári könyvkészlet átvételével, amely foganatban ment. Hivatkozott arra is, hogy a felperes eljárása joggal való visszaélésnek minősül.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[8] A közigazgatás és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a munkáltató személyében bekövetkező változást szabályozó Mt. 36. § (1) bekezdésében foglalt feltételek megvalósulását a Tanács 2001/23/EK. irányelve és az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata, valamint az ennek alapján kialakult magyar bírói gyakorlat (BH2003.435) alkalmazásával vizsgálta. A tanúvallomások alapján megállapította, hogy az alperes és az L. Kft. között a 2017. február 24-én kelt megállapodás igazoltan foganatba ment, ennek alapján az L. Kft. a h.-i T. áruházban lévő könyvesboltot, mint gazdasági egységet 2017. március 1-jével átvette. A könyvkészletek átvételét követően a munkavállalók az átadás előtti tevékenységi kört folytatták tovább, megőrizve ezzel a gazdasági egység identitását, ekként az Európai Bíróság C-24/85. számú ügyben megfogalmazott ún. Spijkers kritériumok megvalósultak és a munkáltatói oldalon bekövetkezett alanycsere folytán végbement a munkáltató személyében bekövetkezett változás. A felperes alperesnél fennállt munkaviszonya az L. Kft.-nél változatlan tartalommal fennmaradt, így 2017. március 1-től kezdődően a foglalkoztatási és munkabér fizetési kötelezettség is ezt a munkáltatót terhelte, amelynek eleget tett. A munkajogi jogutódlást követően az alperes már nem rendelkezhetett joghatályosan a felperes munkaviszonya megszüntetéséről és a felperest az alperestől munkabér sem illette meg.[9] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes alaptalanul hivatkozott a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 369. § (3) bekezdés a) pontjára, mivel az elsőfokú bíróság a munkajogi jogutódlás feltételei megvalósulását, mint az alperes védekezésével perbe vitt tényállítást az annak cáfolatára előterjesztett felperesi tanúk meghallgatására irányuló bizonyítási indítvány alapján lefolytatott bizonyítási eljárás során szükségszerűen vizsgálta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a közigazgatási és munkaügyi bíróság a tanúk vallomásait és a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, melynek alapján a megállapított tényállás helytálló, annak módosítására, kiegészítésére nem volt szükség.
[10] A törvényszék érvelése szerint az elsőfokú bíróság a jogszabályok és az azzal összefüggően kialakult bírói gyakorlat helyes alkalmazásával és értelmezésével jutott arra a helytálló következtetésre, hogy az alperes és az L. Kft. között megvalósult az Mt. 36. § (1) bekezdésében rögzített, a gazdasági egység (anyagi vagy nem anyagi erőforrások szervezett csoportja) jogügyleten alapuló átvétele, ebből következően az átvétel időpontjában fennálló munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek az átadóról az átvevő munkáltatóra szálltak át. A munkáltató személyében bekövetkező változás okán a feleknek nem kellett rendelkezniük sem a munkaviszony megszüntetéséről sem az új munkaviszony létesítéséről, ezért az ezzel kapcsolatban keletkezett okiratok a munkáltatói jogutódlás vizsgálata során nem minősültek releváns bizonyítékoknak.
[11] A törvényszék a Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontjában rögzített felülbírálat körében megállapította, hogy a bérelt üzlethelyiségekben üzemeltetett könyvesboltokban végzett könyv kiskereskedelmi tevékenység átadás-átvétele a boltban dolgozók változatlan továbbfoglalkoztatásával és a leltár szerinti készlet átvételével 2017. március 1-jével megtörtént, mely időpontban az alperes még nem állt felszámolási eljárás hatálya alatt. Ezért alaptalanul hivatkozott a felperes az Mt. 36. § (2) bekezdés a) pontjában írtakra, mely a perbeli esetben nem volt alkalmazható, miután a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek átadóról átvevő munkáltatóra való átszállása időpontjában az alperes nem állt felszámolási eljárás hatálya alatt. Mindezek alapján a törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[12] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes keresete szerinti marasztalását kérte.[13] Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Mt. 36. §-ába ütközően állapította meg a munkáltatói jogutódlás megvalósulását. A jogszabály rendelkezése a gazdasági egység jogügyleten alapuló átvételét határozza meg követelményként, amellyel szemben maga az elsőfokú bíróság is azt állapította meg, hogy az L. Kft. és az alperes között 2017. február 24-én kelt megállapodás a T. Zrt. hozzájárulásának hiányában nem jött létre. Az eljárt bíróságok az Mt. 38. § (1) bekezdésébe ütközően e körben azt sem értékelték, hogy az átvevő munkáltató az átszállást követő 15 napon belül nem tett eleget tájékoztatási kötelezettségének.
[14] A másodfokú bíróság döntése okszerűtlen és a bizonyítékokkal ellentétes volt, mivel G. Sz., az L. Kft. ügyvezetője nyilatkozata szerint a felperes átvétele nem volt jogfolytonos, a megkötött munkaszerződés sem utalt jogutódlásra. M.-né H. A. tanúvallomásában szintén cáfolta a munkavállalók jogfolytonos átvételét és utalt arra is, hogy az L. Kft. működési struktúrája és a munkaköri feladatok is eltérnek az alperesétől. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján egyértelmű, hogy nem továbbfoglalkoztatás történt, hanem az alperestől független új munkaszerződés megkötésére került sor. A tanúvallomások és az okirati bizonyítékok kellően igazolták, hogy nem egy identitását megőrző gazdasági egység átruházása történt meg, hatályos megállapodás pedig az alperes és az L. Kft. között nem jött létre.
[15] Az EBH 2014.M.6., valamint a BH 2019.26. számú döntésekben megjelenő joggyakorlat alapján amennyiben vannak is olyan körülmények, amelyek szerint a munkáltató személyében bekövetkező változás megvalósulni látszik, azok akkor sem tekinthetők olyan kvalitásúaknak és mennyiségűeknek, amely alapján túlnyomó többséget szereznek ezen körülmények, megállapíthatóvá téve a folyamatos foglalkoztatást, a munkáltató személyében bekövetkezett változást.
[16] A felperes érvelése szerint a munkáltató személyében bekövetkezett változás megállapításával az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmén túlterjeszkedett, mivel erre nem hivatkozott, az alperesnek ilyen érdemi ellenkérelme nem volt, mindössze annak tényére hivatkozott, azonban azt nem bizonyította. A jogerős ítélet a Pp. 265. § (1) bekezdésébe ütközően tévesen állapította meg, hogy a munkáltató személyében bekövetkezett változásról az alperes védekezésével perbe vitt tényállítás alapján járt el. A felperes e körben az elsőfokú bíróság felhívása alapján volt kénytelen bizonyítási indítványt tenni, holott a bizonyítási érdek az alperest terhelte.
[17] A perben nem volt vitatott, hogy az alperessel fennállt munkaviszonya alapján bér nem került kifizetésre, ennek tényét az eljárt bíróságok a Pp. 266. § (1) bekezdésének megsértésével nem vették figyelembe. Az alperes a foglalkoztatási kötelezettségét elmulasztotta, munkaviszonyát nem szüntette meg, annak ellenére, hogy rendelkezésre állt, ezért munkabérre lett volna jogosult.
[18] Az alperes ellenkérelmében idézett felszámolói nyilatkozat egyidejűleg említi a felperes jogfolytonos átvételét és a párhuzamos munkaviszony fennállását, ami a formál logika szabályaival ellentétes és értelemszerűen kizárja egymást. Ennek tisztázása és a valós állítás bizonyítása az alperest terhelte. Az eljárt bíróságok teljesen figyelmen kívül hagyták az azonos tényállás mellett korábban meghozott elsőfokú ítéleteket, amelyben az eljárt bíróságok az alperes terhére értékelték a saját nyilatkozatai bizonyítatlanságát. Kiemelte, hogy a jogfolytonos átvételt az alperes által kiállított bérjegyzékek és a munkaviszonyának felmondása is cáfolták.
[19] A Pp. 522. § (1) bekezdése szerint a munkáltatónak kell bizonyítani a jogvita eldöntéséhez szükséges, a munkáltató működési körében keletkezett iratok tartalmát, így a perbeli esetben az alperes és az L. Kft. megállapodásának hatályosulását, amelyre nem került sor. A bíróságnak nincs hatásköre az alperes helyett hivatalból bizonyítást lefolytatni vagy a felperest erre felhívni. A másodfokú bíróság megfordította a Pp. által előírt bizonyítási érdekeket.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[20] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.[21] A felperes a felülvizsgálati kérelmében anyagi jogszabálysértésként az Mt. 36. §-át jelölte meg és azt állította, hogy az alperes és jelenlegi munkáltatója közötti megállapodás hatálybalépésének hiányában az átadó és átvevő munkáltató közötti jogügylet nem jött létre, így a munkáltató személyében bekövetkező változás nem valósult meg.
[22] A perbeli jogkérdés elbírálása során az Mt. 36.§ (1) bekezdése alapján a gazdasági egységet, mint anyagi vagy nem anyagi erőforrások szervezett csoportját, a jogügyleten alapuló átvételt és a fennálló munkaviszonyokat kellett a munkáltatói oldalon bekövetkezett alanycsere megítélésekor érdemben értékelni, figyelemmel arra, hogy az Mt. 299.§ j) pontja a Tanács 2001/23/EK irányelvének ( a továbbikban: irányelv) való megfelelést szolgálja és az irányelv a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó európai uniós jogszabály.
[23] A Kúria - az Európai Unió Bírósága gyakorlatát felhívva - több eseti döntésében kifejtette, annak megállapításához, hogy a munkáltató személyében bekövetkező alanyváltozás feltétele megvalósul-e, az összes ténybeli körülményt együttesen kell figyelembe venni. Az elsőfokú bíróság ennek megítélésekor helyesen hivatkozott az Európai Bíróság C-24/85. számú ügyben lefektetett Spijkers kritériumok (ingó és ingatlan vagyontárgyak átadása, átvétele; immateriális javak (jogok) átruházása; a munkavállalók jelentős részének továbbfoglalkoztatása; az érintett gazdasági egység által s jogutódlás előtt és azt követően folytatott tevékenység hasonlósága; a gazdasági egységhez kapcsolódó ügyfélkörhöz fűződő kapcsolatok átvétele) vizsgálatára azzal, hogy önmagában e kritériumok fennállása még nem alapozza meg a munkáltató személyében bekövetkező változást (EBH 2014.M6, Mfv.I.10.156/2014.).
[24] Erre figyelemmel az eljárt bíróságok helytállóan értékelték az átadó és átvevő munkáltató azonos - könyv kiskereskedelmi - tevékenységét, a leltári készlet átvételét, a munkavállalók azonos, illetve hasonló munkakörben, változatlan alapbérrel történő továbbfoglalkoztatását, amely akkor is megvalósította a munkáltató személyében bekövetkező, az Mt. 36. §-ának megfelelő változást, ha az átvevő munkáltató e körben a jogszabályi előírásoknak, így az Mt. 38.§-ának megfelelő tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget. Az irányelv és az annak belső jogban történő átültetését szolgáló munkajogi rendelkezés célja ugyanis a munkavállalók munkáltatói alanyváltozás esetén történő védelme, amely ekként - a feltételek megvalósulása esetén - akkor is megvalósul, ha az átvevő munkáltató nem ennek szándékával folytatta az átadó korábbi gazdasági tevékenységét.
[25] A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott az alperes és az átvevő munkáltató közötti megállapodás hatálytalanságára, mivel az irányelv alkalmazhatóságához nincs szükség az átadó és átvevő munkáltató közvetlen szerződéses kapcsolatára (C-200/16 Securitas-ügy, C-171/94 és C-172/94 Merckx és Neuhuys ügy C-472/16 ügy). A munkáltató személyében bekövetkező változás esetében az átadás-átvétel háromoldalú ügylettel, a gazdasági egység feletti hatalomváltással megvalósulhat, ami által a munkavállalók irányítására jogosult munkáltató személye megváltozik (BH2019.26.).
[26] A perbeli esetben az azonos tevékenységet folytató gazdasági egység - könyves bolt - átvétele a T. Zrt-n keresztül valósult meg akként, hogy e gazdasági társaság ugyanarra a tevékenységre az alperes helyett az átvevő L. Kft.-vel kötött bérleti szerződést, ezáltal a gazdasági egység a működés tényleges folytatásával megőrizte identitását, amely a munkaviszonyok folyamatosságát tekintve az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában döntő tényezőnek minősül (C-160/14. számú ügy 25.pont).
[27] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 265. §-ának megsértését is kifogásolta és azt állította, hogy az eljárt bíróságok a keresetén túlterjeszkedve állapították meg a munkáltató személyében bekövetkező változást és a bizonyítási érdek jogszabályi előírása ellenére hívták fel e körben a bizonyítási indítványok előterjesztésére.
[28] A törvényszék a jogerős ítéletében helytállóan állapította meg, hogy az alperes - jogerős ítéletben részletezett - írásban tett nyilatkozatai alapján perbe vitt, az Mt. 36.§-ában foglaltak megvalósulását az elsőfokú bíróság alappal vizsgálta, minthogy a kereseti kérelemben előterjesztett elmaradt munkabér iránti igény szempontjából perdöntő kérdésnek minősült a munkáltató személyének meghatározása. Minthogy a perben rendelkezésre álló bizonyítékok az Mt. 36.§ (1) bekezdésében írt törvényi tényállás megvalósulását alátámasztották, az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül adott lehetőséget a felperes részére az annak cáfolatát igazoló bizonyítási indítványok előterjesztésére.
[29] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424.§ (1) bekezdése alapján hatályában fenntartja.
Záró rész
[30] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő, felülvizsgálati perköltséget nem igényelt, ezért arról a Kúriának rendelkezni nem kellett.[31] A felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult, erre tekintettel a Pp. 21. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az 1.673.330,- forint pertárgy érték alapján felmerült, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 42. § (1) bekezdése szerinti mértékű illetéket helyette az állam viseli.
[32] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III.31.) korm. rendelet 29. § (2) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
[33] A felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja kizárja.
Budapest, 2020. május 6.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria, Mfv.X.10.352/2019.)