adozona.hu
BH 2020.8.245
BH 2020.8.245
Az Mt. 82. § (2) bekezdésben foglalt 12 havi távolléti díj összegszerűen limitálja az elmaradt jövedelemként megítélhető kártérítés összegét. Nem tartalmaz olyan időbeli kikötést, hogy a munkáltató kárfelelőssége a következő munkáltatóval történő munkaviszony megszűnéséig tart. Ha a következő munkáltatóval fennálló munkaviszony a munkavállalónak felróható okból szűnik meg, ez a körülmény az őt terhelő kárenyhítési kötelezettség körében értékelhető [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 8
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 1983. augusztus 22-től állt az alperes és jogelődje alkalmazásában. 2013. szeptember 1-jétől - a jogutódlást követően - csoportvezetői munkakört látott el, majd 2016. április 16-án villamos-műszerészi munkakörbe került. Havi bruttó alapbére 300 000 forint volt. A felperes villanyszerelő, targoncavezető, villamosberendezés-kezelő, gépszerelő és karbantartó, elektronikus és mechanikus vagyonvédelmirendszer-szerelő és karbantartó, valamint tűzvédelmi szakképesítéssel rendelkezik. ...
BH 2020.8.245 Az Mt. 82. § (2) bekezdésben foglalt 12 havi távolléti díj összegszerűen limitálja az elmaradt jövedelemként megítélhető kártérítés összegét. Nem tartalmaz olyan időbeli kikötést, hogy a munkáltató kárfelelőssége a következő munkáltatóval történő munkaviszony megszűnéséig tart. Ha a következő munkáltatóval fennálló munkaviszony a munkavállalónak felróható okból szűnik meg, ez a körülmény az őt terhelő kárenyhítési kötelezettség körében értékelhető [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 82. § (2) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 1983. augusztus 22-től állt az alperes és jogelődje alkalmazásában. 2013. szeptember 1-jétől - a jogutódlást követően - csoportvezetői munkakört látott el, majd 2016. április 16-án villamos-műszerészi munkakörbe került. Havi bruttó alapbére 300 000 forint volt. A felperes villanyszerelő, targoncavezető, villamosberendezés-kezelő, gépszerelő és karbantartó, elektronikus és mechanikus vagyonvédelmirendszer-szerelő és karbantartó, valamint tűzvédelmi szakképesítéssel rendelkezik.[2] Az alperes 2015. október 9-én azonnali hatályú felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az indokolás szerint a felperes ismeretlen célból többször megjelent, és jelentős időt töltött el a munkáltató versenytársának minősülő gazdasági társaság telephelyén. Tudomására jutott a munkáltatónak, hogy személyesen a munkáltatóra, valamint annak ügyvezetőjére vonatkozó üzleti titoknak minősülő tényt, adatot és információt adott át ismeretlen személynek, és felajánlotta üzleti titoknak minősülő bizalmas információ átadását. Ezzel a magatartással megsértette a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 8. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[3] Az alperes a felmondás indokolásában rögzítettek miatt feljelentést tett üzleti titok megsértése bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt. Az alperes több üzletfelét értesítette arról, hogy a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntette, és üzleti titok megsértésének gyanúja miatt büntető feljelentést tett ellene.
[4] A Budapesti Rendőr-főkapitányság határozatával a nyomozást megszüntette.
[5] A felperes 2015. október 27-től november 15-ig álláskeresési ellátásban részesült, majd november 16-ától munkaviszonyt létesített a G. Kft.-nél. A munkáltató próbaidő alatt azonnali hatállyal 2016. február 8-án megszüntette a munkaviszonyát. 2016. május 23-tól álláskeresési ellátásban részesült, majd 2016. július 1-től tagja lett az S. Szociális Szövetkezetnek, mely jogviszonyban 2016. és 2017. évben 65 000, 2018 januárjától havi 68 500 forintot kapott.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes keresetében az azonnali hatályú felmondás jogellenességére tekintettel 3 600 000 forint elmaradt jövedelmen alapuló kártérítés, valamint hathavi távolléti díjnak megfelelő, 1 800 000 forint végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.[7] Keresete indokául előadta, hogy a felmondás semmilyen konkrétumot nem tartalmaz, a megjelölt tény nem lehet alapja és elégséges indoka egy jogszerű felmondásnak. Nem tanúsított olyan magatartást, amellyel megszegte volna a munka törvénykönyve előírásait, valamint a munkaszerződésben foglaltakat.
[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állítása szerint a felperes üzleti titkot és bizalmas információt adott át, ezért a munkáltatói intézkedés jogszerű.
[9] Az alperes szerint a felperes képzettsége, végzettsége, helyismerete és tudása alapján könnyen el tudott volna helyezkedni, a végzettsége szerinti munkakörök hiányszakmának számítanak, és ezekkel jóval magasabb jövedelemhez is juthatott volna. Nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének, mivel csak kisebb munkáltatókat keresett meg.
Az első- és másodfokú ítélet
[10] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként fizessen meg a felperesnek 3 600 000 forintot elmaradt jövedelem, valamint 1 800 000 forintot végkielégítés címén, és ezen összegek után az esedékességtől számított törvényes kamatát.[11] Az indokolásban rögzítette, hogy a meghallgatott tanúk vallomása, az ügyvezető nyilatkozata, valamint a nyomozati eljárás iratanyaga sem támasztja alá, hogy a felperes a munkáltatóra, valamint az ügyvezetőre vonatkozó üzleti titoknak minősülő tényt, adatot és információt adott volna át ismeretlen személyeknek, vagy felajánlotta volna bizalmas információ átadását.
[12] A bíróság szerint az azonnali hatályú felmondás indokai nem valósak, ezért az jogellenes.
[13] A kereset összegszerűségénél havi 300 000 forint összegű távolléti díjjal számolt 2015. október 12-től 2018. szeptember 30-ig terjedő időszakra, levonva a megtérült jövedelmet. A bíróság mérlegelte, hogy a felperes sokféle képesítéssel rendelkezik, amelyek olyan munkakör betöltésére teszik alkalmassá, amely hiányszakmának számít. A szövetkezeti tagsági jogviszonyban elért 65 000 forint, illetve 68 500 forintos jövedelemmel szemben legalább a garantált bért megkereshette volna intenzívebb álláskeresés esetén. Ennek figyelembevételével az elmaradt jövedelem 3 948 503 forint, amely még így is meghaladta a 3 600 000 forintot, azaz a 12 havi távolléti díjban megállapított maximális összeget.
[14] A felperes új munkaviszonyát a G. Kft. szüntette meg próbaidő alatt, melyet a munkáltatónál megvalósított létszámleépítés keretében hajtott végre. A cég felszámolási eljárás alá került, ezért a felperes 2015. november 16-án létesített munkaviszonyának a megszüntetése nem róható a felperes terhére, ezért a bíróság az elmaradt jövedelmet az ítélethozatal időpontjáig vizsgálta.
[15] Elutasította az alperes bizonyítási indítványát a nagyobb cégek, mivel önmagában az álláshirdetésekből nem következik, hogy a felperest - életkorára tekintettel - alkalmazták volna a meghirdetett munkakörökben, és a garantált bérminimumot meghaladó munkabérben részesült volna.
[16] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[17] Az ítélet indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok okszerű mérlegelésével állapította meg a tényállást, és az abból levont következtetésekkel azzal a korrekcióval ért egyet, hogy az összegszerűségében az elsőfokú ítélet óta eltelt időszakra - a keresetfelemelésre tekintettel - helyes a döntés, hiszen a 3 600 000 forintból az ítélet meghozatalakor levonásba kellett volna helyezni 18,5%-ot.
[18] Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a garantált bérminimumból kiindulva számolt, azonban nem vonta le a 18,5% járulékot. A keresetfelemelésből következően a felperest 4 171 880 forint elmaradt bér illette volna meg az ítélet meghozataláig, ami jóval felette van a 12 havi elmaradt illetménynek, ezért helyes az elsőfokú bíróság döntése az összegszerűségében is.
Az alperes felülvizsgálati kérelme
[19] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Másodlagosan az alperest terhelő marasztalás összegét a végkielégítési összeg változatlan hagyása mellett az elmaradt jövedelem tekintetében 221 071 forintra kérte leszállítani.[20] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. § (1) bekezdését, az Mt. 82. § (1) bekezdését, 166. § (1) bekezdését és a 167. § (2) bekezdését, valamint a Pp. 3. § (4) bekezdését.
[21] A bíróság nem vette figyelembe az ügy előzményeit, a felek közötti megállapodást, amely üzleti titok megőrzésére és bizalmas információkra vonatkozott, továbbá azt sem, hogy milyen körülmények között került sor M. I. magánnyomozó megbízására 2015 szeptemberében.
[22] Tény, hogy a felperes ismeretlen célból többször megjelent, és jelentős időt töltött a versenytársnak minősülő Kft.-k telephelyén, ráadásul keresőképtelensége idején.
[23] Készen állt arra, hogy a magánnyomozónak üzleti titoknak minősülő információt adjon át, valamint, hogy egy másik céghez "átcsábítsa" a kollégáit.
[24] Az elmaradt munkabéren alapuló kártérítésnél a bíróság megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat azzal, hogy nem vette figyelembe a felperes azon előadását, hogy a G. Kft-nél 2016. február hónapban valakit el akartak küldeni, de ő azt mondta, hogy "inkább én szüntettem meg a munkaviszonyomat, szinte közös megegyezéssel", vagyis a munkáltató részéről a próbaidő alatti munkaviszony-megszüntetésre a felperes ajánlkozása folytán került sor.
[25] Az elmaradt jövedelmet csak a munkaviszony jogellenes megszüntetését követő első munkaviszony-megszüntetés időpontjáig kellett volna figyelembe venni, mivel a felperes munkaviszonyát 2016. február 8-án a G. Kft. felmondta, ezért a felperes újabb munkaviszonya megszüntetése miatt nem állapítható meg az Mt. 166. § (1) bekezdése szerinti okozati összefüggés, tehát az alperes további kárfelelőssége megszűnt.
[26] Bizonyított aktív álláskeresés hiányában a felperes nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének. Az Mt. 167. § (2) bekezdése értelmében nem kell megtéríteni a kár azon részét, melyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott. Az alperes bizonyítási indítványban kérte a felperes végzettségének megfelelő munkakörökben megkeresni az indítványozott gazdasági társaságokat, a Megyei Kormányhivatal Foglalkoztatási Főosztályát, azonban a bíróság ezt a bizonyítási indítványt mellőzte.
[27] Téves az ítéletben a garantált bér figyelembevétele az elmaradt jövedelem meghatározásánál, ugyanis a bíróságnak a döntés meghozatalakor rendelkezésre állt adat arra, hogy a felperes villanyszerelő végzettséggel milyen bért kereshetne meg. A felperes csatolta be a G. Kft.-vel kötött munkaszerződését, amely szerint havi bruttó 300 000 forint alapbérben részesült. Az elmaradt jövedelemnél a bíróságnak ezt kellett volna figyelembe venni.
[28] Az alperes valóban jelezte néhány cégnek, hogy a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntette, és ellene büntetőfeljelentést tett üzleti titok megsértése miatt, azonban a felperes nem bizonyította, hogy a tájékoztatólevelek miatt maradtak az álláskeresései sikertelenek.
[29] A bíróság megsértette a Pp. 3. § (4) bekezdésében foglaltakat, amikor a felperes adott helyzetben elvárhatóan megkereshető jövedelmére vonatkozó bizonyítási indítványait mellőzte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[30] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[31] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül.
[32] A munkaviszony megszüntetésével kapcsolatban az alperes megsértett anyagi jogszabályhelyet [Mt. 78. § (1) bek., 8. §] nem jelölt meg, csupán a Pp. 206. § (1) bekezdésére hivatkozott. Ezért az azonnali hatályú felmondással érdemben a Kúria nem foglalkozhatott.
[33] A perben eljárt másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során nyilvánvalóan és alapvetően téves következtetésre nem jutott, ezért a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására [Pp. 206. § (1) bekezdés] a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatban nem adott módot. A törvényszék a bizonyítékokat helytállóan értékelte, a lefolytatott bizonyítás eredményeként helyesen állapította meg a tényállási elemek egyenként és együttes vizsgálata alapján, hogy azonnali hatályú felmondás jogellenes.
[34] Az Mt. 82. § (1) bekezdése szerint a munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt. Az Mt. 167. § (2) bekezdése értelmében nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott vagy amely abból származott, hogy a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
[35] A 6/2016. (XI. 28.) KMK vélemény rendelkező részének 7. pontja szerint a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségével kapcsolatban a bizonyítás a munkáltatót mint károkozót terheli [Pp. 164. § (1) bekezdés]. Ehhez a ponthoz fűzött indokolás értelmében "a munkáltatónak azonban nem elegendő a munkavállalói kötelezettségre vonatkozó puszta hivatkozása, hanem meg kell jelölnie azokat a tényeket, körülményeket, amelyek a hivatkozását alátámasztják, állítását bizonyítják arra vonatkozóan, hogy a perbeli időszakban a munkavállaló reálisan milyen jövedelmet érhetett volna el. A kárenyhítési kötelezettség terjedelmét a bíróság mérlegeli. A munkáltató bizonyítási indítványa alapján a bíróság nyilatkoztathatja a munkavállalót, hogy miként járt el a kárenyhítés érdekében."
[36] Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a munkavállaló a kárenyhítési kötelezettségét akkor teljesíti, ha minden tőle elvárhatót megtett a kár csökkentése érdekében. Nem szegi meg kárenyhítési kötelezettségét, ha bizonyítottan aktívan állást keres, hirdetésekre válaszol, állásinterjún vesz részt. A munkavállalót terhelő kárenyhítési kötelezettség megítélésekor az adott munkavállaló körülményeit is figyelembe kell venni, így életkorát, egészségi állapotát, családi és lakóhelyi körülményeit (Mfv.I.10.036/2019/7.).
[37] Az alperes elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a G. Kft.-nél a munkaviszony megszüntetése a felperesnek felróható.
[38] A felperes 2018. május 22-én a következőképpen nyilatkozott: "Az megfelel a valóságnak, hogy munkaviszonyt létesítettem ennél a G. Kft.-nél, de a próbaidő alatt szüntettük meg a munkaviszonyt. Már a cég leágazóban volt és mást, valakit el akartak küldeni, és ahelyett inkább én szüntettem meg a munkaviszonyomat, szinte közös megegyezéssel. Azóta fel is számolták a céget."
[39] A felperes csatolta a G. Kft. munkáltatói intézkedését, mellyel próbaidő alatt azonnali hatályú felmondással megszünteti a felperes munkaviszonyát 2016. február 8-án.
[40] Megállapítható, hogy a felperes munkaviszonyát a későbbi munkáltató, a G. Kft. szüntette meg próbaidő alatt azonnali hatállyal, majd a munkáltató felszámolás alá került. Az a körülmény, hogy a felperes az intézkedésbe belenyugodott, azt tudomásul vette, nem értékelhető a terhére. Ezt követően próbált munkát keresni, majd 2016. június 1-jén tagfelvételi kérelmet nyújtott be az S. Szociális Szövetkezetbe.
[41] A kárenyhítési kötelezettségnél az alperes arra is hivatkozott, hogy a felperes a képzettségével lényegesen magasabb jövedelmet is el tudott volna érni. Nem volt vitatott, hogy az alperes a vele kapcsolatban álló cégek közül többet is értesített arról, hogy a felperessel szemben üzleti titok megsértése miatt büntető feljelentést tett, valamint a munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntette. Helytállóan fejtette ki a törvényszék, hogy az alperes néhány céggel közölte a felperes "nem kívánatos magatartását", a tájékoztatása miatt a felperessel szemben a bizalmatlanság tovább terjedhetett a megkeresett cégektől. Ezt a körülményt is mérlegelni kellett az elvárhatóság vizsgálatánál.
[42] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a kárenyhítés "nem korlátlan", az alperes pedig nem tudta bizonyítani, hogy a felperes az elhelyezkedését nem segítette elő, vagy azt esetlegesen szándékosan hátráltatta volna (Mfv.I.10.036/2019/7.). A felperes regisztrált álláskeresőként elhelyezkedett egy másik munkáltatónál, a munkaviszonya megszüntetését követően több céget is megkeresett az elhelyezkedés reményében, majd ezt követően létesített szövetkezeti tagsági viszonyt.
[43] A felperes a fentiek alapján tehát nem sértette meg kárenyhítési kötelezettségét.
[44] Az Mt. 82. § (2) bekezdése szerint a munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló 12 havi távolléti díjának összegét.
[45] A kártérítés mértékének a korlátját az Mt. 82. § (2) bekezdésében foglaltak jelentik, amely összegszerűségi limit, nem tartalmaz olyan időbeli kikötést, hogy az alperes felelőssége a következő munkáltatóval történő munkaviszony megszüntetéséig tart, a korlátot csupán a 12 havi távolléti díj összege képezi [6/2016. (XI. 28.) KMK vélemény 2., 3. pont]. A bíróságok az ítéletben ezt figyelembe vették, és az összegszerűséget ennek megfelelően határozták meg. Helytállóan mérlegelték azt is, hogy a szövetkezeti tagként 65 000 forintot, illetve 68 500 forintot kapott, melynél magasabb jövedelemre tudott volna szert tenni, és ez elérte volna a mindenkori bérminimumot.
[46] Helyesen értékelték az elmaradt jövedelem körében is, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetése a G. Kft.-nél nem róható a terhére, ezért az alperes kárfelelőssége adott esetben az ítélethozatalig áll fenn.
[47] Nem sérült a Pp. 3. § (4) bekezdése az alperes bizonyítási indítványának mellőzésével, mert az indítványozott cégek és a kormányhivatal foglalkoztatási osztálya csupán azt tudta volna igazolni, hogy milyen jövedelem mellett keresnek munkavállalókat. Ez még azonban nem bizonyítja azt, hogy ezeknél a munkáltatóknál a felperes felvételre került volna, továbbá azt sem, hogy egy esetleges felvétel elmaradása a felperes magatartására vezethető vissza.
[48] A fentiekre figyelemmel a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot, ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.I.10.205/2019.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.I.10.205/2019/6.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke
Dr. Gál Attila előadó bíró
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Mészáros Ügyvédi Iroda, Dr. Czimre Zsuzsanna ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Lieszkovszky Éva ügyvéd
A per tárgya: munkaviszony jogellenes megszüntetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Miskolci Törvényszék 1.Mf.21.746/2018/4.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.3/2018/23.
Rendelkező rész
A Kúria a Miskolci Törvényszék 1.Mf.21.746/2018/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 50.000 (ötvenezer) forint és 13.500 (tizenháromezer-ötszáz) forint áfa felülvizsgálati költséget.
Kötelezi az alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az állam javára 360.000 (háromszázhatvanezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 1983. augusztus 22-től állt az alperes és jogelődje alkalmazásában. 2013. szeptember 1-jétől - a jogutódlást követően - csoportvezetői munkakört látott el, majd 2016. április 16-án villamos-műszerészi munkakörbe került. Havi bruttó alapbére 300.000 forint volt. A felperes villanyszerelő, targoncavezető, villamosberendezés kezelő, gépszerelő és karbantartó, elektronikus és mechanikus vagyonvédelmi rendszer szerelő és karbantartó, valamint tűzvédelmi szakképesítéssel rendelkezik.[2] Az alperes 2015. október 9-én azonnali hatályú felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az indokolás szerint a felperes ismeretlen célból többször megjelent, és jelentős időt töltött el a munkáltató versenytársának minősülő gazdasági társaság telephelyén. Tudomására jutott a munkáltatónak, hogy személyesen a munkáltatóra, valamint annak ügyvezetőjére vonatkozó üzleti titoknak minősülő tényt, adatot és információt adott át ismeretlen személynek, és felajánlotta üzleti titoknak minősülő bizalmas információ átadását. Ezzel a magatartással megsértette a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 8. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[3] Az alperes a felmondás indokolásában rögzítettek miatt feljelentést tett üzleti titok megsértése bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt. Az alperes több üzletfelét értesítette arról, hogy a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntette, és üzleti titok megsértésének gyanúja miatt büntető feljelentést tett ellene.
[4] A Budapesti Rendőr-főkapitányság határozatával a nyomozást megszüntette.
[5] A felperes 2015. október 27-től november 15-ig álláskeresési ellátásban részesült, majd november 16-ától munkaviszonyt létesített a G. Kft-nél. A munkáltató próbaidő alatt azonnali hatállyal 2016. február 8-án megszüntette a munkaviszonyát. 2016. május 23-tól álláskeresési ellátásban részesült, majd 2016. július 1-től tagja lett az S. Szociális Szövetkezetnek, mely jogviszonyban a 2016. és 2017 évben 65.000, 2018 januárjától havi 68.500 forintot kapott.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes keresetében az azonnali hatályú felmondás jogellenességére tekintettel 3.600.000 forint elmaradt jövedelmen alapuló kártérítés, valamint hat havi távolléti díjnak megfelelő, 1.800.000 forint végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.[7] Keresete indokául előadta, hogy a felmondás semmilyen konkrétumot nem tartalmaz, a megjelölt tény nem lehet alapja és elégséges indoka egy jogszerű felmondásnak. Nem tanúsított olyan magatartást, amellyel megszegte volna a munka törvénykönyve előírásait, valamint a munkaszerződésben foglaltakat.
[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állítása szerint a felperes üzleti titkot és bizalmas információt adott át, ezért a munkáltatói intézkedés jogszerű.
[9] Az alperes szerint a felperes képzettsége, végzettsége, helyismerete és tudása alapján könnyen el tudott volna helyezkedni, a végzettsége szerinti munkakörök hiányszakmának számítanak, és ezekkel jóval magasabb jövedelemhez is juthatott volna. Nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének, mivel csak kisebb munkáltatókat keresett meg.
Az első- és másodfokú ítélet
[10] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként fizessen meg a felperesnek 3.600.000 forintot elmaradt jövedelem, valamint 1.800.000 forintot végkielégítés címén, és ezen összegek után az esedékességtől számított törvényes kamatát.[11] Az indokolásban rögzítette, hogy a meghallgatott tanúk vallomása, az ügyvezető nyilatkozata, valamint a nyomozati eljárás iratanyaga sem támasztja alá, hogy a felperes a munkáltatóra, valamint az ügyvezetőre vonatkozó üzleti titoknak minősülő tényt, adatot és információt adott volna át ismeretlen személyeknek, vagy felajánlotta volna bizalmas információ átadását.
[12] A bíróság szerint az azonnali hatályú felmondás indokai nem valósak, ezért az jogellenes.
[13] A kereset összegszerűségénél havi 300.000 forint összegű távolléti díjjal számolt 2015. október 12-től 2018. szeptember 30-ig terjedő időszakra, levonva a megtérült jövedelmet. A bíróság mérlegelte, hogy a felperes sokféle képesítéssel rendelkezik, amelyek olyan munkakör betöltésére teszik alkalmassá, amely hiányszakmának számít. A szövetkezeti tagsági jogviszonyban elért 65.000 forint, illetve 68.500 forintos jövedelemmel szemben legalább a garantált bért megkereshette volna intenzívebb álláskeresés esetén. Ennek figyelembevételével az elmaradt jövedelem 3.948.503 forint, amely még így is meghaladta a 3.600.000 forintot, azaz a 12 havi távolléti díjban megállapított maximális összeget.
[14] A felperes új munkaviszonyát a G. Kft. szüntette meg próbaidő alatt, melyet a munkáltatónál megvalósított létszámleépítés keretében hajtott végre. A cég felszámolási eljárás alá került, ezért a felperes 2015. november 16-án létesített munkaviszonyának a megszüntetése nem róható a felperes terhére, ezért a bíróság az elmaradt jövedelmet az ítélethozatal időpontjáig vizsgálta.
[15] Elutasította az alperes bizonyítási indítványát a nagyobb cégek, mivel önmagában az álláshirdetésekből nem következik, hogy a felperest - életkorára tekintettel - alkalmazták volna a meghirdetett munkakörökben, és a garantált bérminimumot meghaladó munkabérben részesült volna.
[16] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[17] Az ítélet indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok okszerű mérlegelésével állapította meg a tényállást, és az abból levont következtetésekkel azzal a korrekcióval ért egyet, hogy az összegszerűségében az elsőfokú ítélet óta eltelt időszakra - a keresetfelemelésre tekintettel - helyes a döntés, hiszen a 3.600.000 forintból az ítélet meghozatalakor levonásba kellett volna helyezni 18,5%-ot.
[18] A munkáltatói intézkedésben két kötelezettségszegés szerepelt. Az egyik, hogy a felperes ismeretlen célból többször megjelent, és jelentős időt töltött a munkáltató versenytársának minősülő gazdasági társaságoknál. Az intézkedésben és a perben sem jelenik meg, hogy milyen, alperes által elvárt magatartást sértett meg ezzel a felperes. Az alperes arra következtetett, hogy őt sértő cselekményt végez. Elképzelésre, érzésre nem lehet megalapozottan kötelezettségszegést megállapítani.
[19] A másik kötelezettségszegés, hogy szeptember 24., 25. és 28-án a felperes üzleti titoknak minősülő adatot és információt adott át, valamint felajánlotta, hogy üzleti titoknak minősülő bizalmas információt fog átadni. A perben nem derült ki, hogy mi az az adat, amit a magánnyomozónak a felperes átadott, és a tárgyalásokból miként következtethető, hogy ez a gazdasági társaság érdekei ellenében történt.
[20] A magánnyomozó úgy nyilatkozott, hogy a felperes állítása szerint rendelkezik olyan információval, amivel az alperes a TVK területéről kitehető. Semmilyen konkrét adat nem merült fel, ez csak egy következtetés volt, ebből nem állapítható meg, hogy mi volt az az adat és információ, ami üzleti titoknak minősíthető. A konkrétumok megjelölése, és bizonyítás hiányában a kereseti kérelem megalapozott.
[21] Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a garantált bérminimumból kiindulva számolt, azonban nem vonta le a 18,5% járulékot. A keresetfelemelésből következően a felperest 4.171.880 forint elmaradt bér illette volna meg az ítélet meghozataláig, ami jóval felette van a 12 havi elmaradt illetménynek, ezért helyes az elsőfokú bíróság döntése az összegszerűségében is.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[22] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Másodlagosan az alperest terhelő marasztalás összegét a végkielégítési összeg változatlan hagyása mellett az elmaradt jövedelem tekintetében 221.071 forintra kérte leszállítani.[23] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. § (1) bekezdését, az Mt. 82. § (1) bekezdését, 166. § (1) bekezdését és a 167. § (2) bekezdését, valamint a Pp. 3. § (4) bekezdését.
[24] A bíróság nem vette figyelembe az ügy előzményeit, a felek közötti megállapodást, amely üzleti titok megőrzésére és bizalmas információkra vonatkozott, továbbá azt sem, hogy milyen körülmények között került sor M. I. magánnyomozó megbízására 2015 szeptemberében.
[25] Tény, hogy a felperes ismeretlen célból többször megjelent, és jelentős időt töltött a versenytársnak minősülő Kft-k. telephelyén, ráadásul keresőképtelensége idején.
[26] Készen állt arra, hogy a magánnyomozónak üzleti titoknak minősülő információt adjon át, valamint, hogy egy másik céghez "átcsábítsa" a kollégáit.
[27] Az elmaradt munkabéren alapuló kártérítésnél a bíróság megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat azzal, hogy nem vette figyelembe a felperes azon előadását, hogy a G. Kft-nél 2016. február hónapban valakit el akartak küldeni, de ő azt mondta, hogy "inkább én szüntettem meg a munkaviszonyomat, szinte közös megegyezéssel", vagyis a munkáltató részéről a próbaidő alatti munkaviszony megszüntetésre a felperes ajánlkozása folytán került sor.
[28] Az elmaradt jövedelmet csak a munkaviszony jogellenes megszüntetését követő első munkaviszony megszüntetés időpontjáig kellett volna figyelembe venni, mivel a felperes munkaviszonyát 2016. február 8-án a G. Kft. felmondta, ezért a felperes újabb munkaviszonya megszüntetése miatt nem állapítható meg az Mt. 166. § (1) bekezdése szerinti okozati összefüggés, tehát az alperes további kárfelelőssége megszűnt.
[29] Bizonyított aktív álláskeresés hiányában a felperes nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének. Az Mt. 167. § (2) bekezdése értelmében nem kell megtéríteni a kár azon részét, melyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott. Az alperes bizonyítási indítványban kérte a felperes végzettségének megfelelő munkakörökben megkeresni az indítványozott gazdasági társaságokat, a Megyei Kormányhivatal Foglalkoztatási Főosztályát, azonban a bíróság ezt a bizonyítási indítványt mellőzte.
[30] Téves az ítéletben a garantált bér figyelembevétele az elmaradt jövedelem meghatározásánál, ugyanis a bíróságnak a döntés meghozatalakor rendelkezésre állt adat arra, hogy a felperes villanyszerelő végzettséggel milyen bért kereshetne meg. A felperes csatolta be a G. Kft-vel kötött munkaszerződését, amely szerint havi bruttó 300.000 forint alapbérben részesült. Az elmaradt jövedelemnél a bíróságnak ezt kellett volna figyelembe venni.
[31] Az alperes valóban jelezte néhány cégnek, hogy a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntette, és ellene büntetőfeljelentést tett üzleti titok megsértése miatt, azonban a felperes nem bizonyította, hogy a tájékoztatólevelek miatt maradtak az álláskeresései sikertelenek.
[32] A bíróság megsértette a Pp. 3. § (4) bekezdésében foglaltakat, amikor a felperes adott helyzetben elvárhatóan megkereshető jövedelmére vonatkozó bizonyítási indítványait mellőzte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[33] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[34] A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül.
[35] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előzőekben meghatározott tartalmi követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén annak a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia és ezek hiánytalan meglétét is a Kúria külön-külön vizsgálja (1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3-6. pont).
[36] A munkaviszony megszüntetésével kapcsolatban az alperes megsértett anyagi jogszabályhelyet (Mt. 78. § (1); 8. §) nem jelölt meg, csupán a Pp. 206. § (1) bekezdésére hivatkozott. Ezért az azonnali hatályú felmondással érdemben a Kúria nem foglalkozhatott.
[37] A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásainak és a bizonyítási eljárás során felvett bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
[38] A Kúria következetes ítélkezési gyakorlata értelmében a Pp. 206. § (1) bekezdésére való hivatkozás kizárólag abban az esetben eredményezheti a felülvizsgálati kérelem alaposságát, amennyiben a jogerős ítéletben megállapítható tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség (BH2012.173., Mfv.I.10.546/2018/5.).
[39] A perben eljárt másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során nyilvánvalóan és alapvetően téves következtetésre nem jutott, ezért a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására [Pp. 206. § (1) bekezdés] a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatban nem adott módot. A törvényszék a bizonyítékokat helytállóan értékelte, a lefolytatott bizonyítás eredményeként helyesen állapította meg a tényállási elemek egyenként és együttes vizsgálata alapján, hogy azonnali hatályú felmondás jogellenes.
[40] Az Mt. 82. § (1) bekezdése szerint a munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt. Az Mt. 167. § (2) bekezdése értelmében nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott vagy amely abból származott, hogy a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
[41] A 6/2016. (XI.28.) KMK vélemény rendelkező részének 7.) pontja szerint a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségével kapcsolatban a bizonyítás a munkáltatót mint károkozót terheli (Pp. 164. § (1) bekezdés). Ehhez a ponthoz fűzött indokolás értelmében "a munkáltatónak azonban nem elegendő a munkavállalói kötelezettségre vonatkozó puszta hivatkozása, hanem meg kell jelölnie azokat a tényeket, körülményeket, amelyek a hivatkozását alátámasztják, állítását bizonyítják arra vonatkozóan, hogy a perbeli időszakban a munkavállaló reálisan milyen jövedelmet érhetett volna el. A kárenyhítési kötelezettség terjedelmét a bíróság mérlegeli. A munkáltató bizonyítási indítványa alapján a bíróság nyilatkoztathatja a munkavállalót, hogy miként járt el a kárenyhítés érdekében".
[42] Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a munkavállaló a kárenyhítési kötelezettségét akkor teljesíti, ha minden tőle elvárhatót megtett a kár csökkentése érdekében. Nem szegi meg kárenyhítési kötelezettségét, ha bizonyítottan aktívan állást keres, hirdetésekre válaszol, állásinterjún vesz részt. A munkavállalót terhelő kárenyhítési kötelezettség megítélésekor az adott munkavállaló körülményeit is figyelembe kell venni, így életkorát, egészségi állapotát, családi és lakóhelyi körülményeit. (Mfv.I.10.036/2019/7.)
[43] Az alperes elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a G. Kft-nél a munkaviszony megszüntetése a felperesnek felróható.
[44] A felperes 2018. május 22-én a következőképpen nyilatkozott: "Az megfelel a valóságnak, hogy munkaviszonyt létesítettem ennél a G. Kft-nél, de a próbaidő alatt szüntettük meg a munkaviszonyt. Már a cég leágazóban volt és mást, valakit el akartak küldeni, és ahelyett inkább én szüntettem meg a munkaviszonyomat, szinte közös megegyezéssel. Azóta fel is számolták a céget."
[45] A felperes csatolta a G. Kft. munkáltatói intézkedését, mellyel próbaidő alatt azonnali hatályú felmondással megszünteti a felperes munkaviszonyát 2016. február 8-án.
[46] Megállapítható, hogy a felperes munkaviszonyát a későbbi munkáltató a G. Kft. szüntette meg próbaidő alatt azonnali hatállyal, majd a munkáltató felszámolás alá került. Az a körülmény, hogy a felperes az intézkedésbe belenyugodott, azt tudomásul vette, nem értékelhető a terhére. Ezt követően próbált munkát keresni, majd 2016. június 1-jén tagfelvételi kérelmet nyújtott be az S. Szociális Szövetkezetbe.
[47] A kárenyhítési kötelezettségnél az alperes arra is hivatkozott, hogy a felperes a képzettségével lényegesen magasabb jövedelmet is el tudott volna érni. Nem volt vitatott, hogy az alperes a vele kapcsolatban álló cégek közül többet is értesített arról, hogy a felperessel szemben üzleti titok megsértése miatt büntető feljelentést tett, valamint a munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntette. Helytállóan fejtette ki a törvényszék, hogy az alperes néhány céggel közölte a felperes "nem kívánatos magatartását", a tájékoztatása miatt a felperessel szemben a bizalmatlanság tovább terjedhetett a megkeresett cégektől. Ezt a körülményt is mérlegelni kellett az elvárhatóság vizsgálatánál.
[48] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a kárenyhítés "nem korlátlan", az alperes pedig nem tudta bizonyítani, hogy a felperes az elhelyezkedését nem segítette elő, vagy azt esetlegesen szándékosan hátráltatta volna. (Mfv.I.10.036/2019/7.) A felperes regisztrált álláskeresőként elhelyezkedett egy másik munkáltatónál, a munkaviszonya megszüntetését követően több céget is megkeresett az elhelyezkedés reményében, majd ezt követően létesített szövetkezeti tagsági viszonyt.
[49] A felperes a fentiek alapján tehát nem sértette meg kárenyhítési kötelezettségét.
[50] Az Mt. 82. § (2) bekezdése szerint a munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló 12 havi távolléti díjának összegét.
[51] A kártérítés mértékének a korlátját az Mt. 82. § (2) bekezdésében foglaltak jelentik, amely összegszerűségi limit, nem tartalmaz olyan időbeli kikötést, hogy az alperes felelőssége a következő munkáltatóval történő munkaviszony megszüntetéséig tart, a korlátot csupán a 12 havi távolléti díj összege képezi (6/2016. (XI. 28.) KMK vélemény 2., 3. pont). A bíróságok az ítéletben ezt figyelembe vették, és az összegszerűséget ennek megfelelően határozták meg. Helytállóan mérlegelték azt is, hogy a szövetkezeti tagként 65.000 forintot, illetve 68.500 forintot kapott, melynél magasabb jövedelemre tudott volna szert tenni, és ez elérte volna a mindenkori bérminimumot.
[52] Helyesen értékelték az elmaradt jövedelem körében is, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetése a G. Kft-nél nem róható a terhére, ezért az alperes kárfelelőssége adott esetben az ítélethozatalig áll fenn.
[53] Nem sérült a Pp. 3. § (4) bekezdése az alperes bizonyítási indítványának mellőzésével, mert az indítványozott cégek és a kormányhivatal foglalkoztatási osztálya csupán azt tudta volna igazolni, hogy milyen jövedelem mellett keresnek munkavállalókat. Ez még azonban nem bizonyítja azt, hogy ezeknél a munkáltatóknál a felperes felvételre került volna, továbbá azt sem, hogy egy esetleges felvétel elmaradása a felperes magatartására vezethető vissza.
[54] A fentiekre figyelemmel a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot, ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[55] Az Mt. 82. § (2) bekezdésben foglalt 12 havi távolléti díj összegszerűen limitálja az elmaradt jövedelemként megítélhető kártérítés összegét. Nem tartalmaz olyan időbeli kikötést, hogy a munkáltató kárfelelőssége a következő mukáltatóval történő munkaviszony megszűnéséig tart. Ez ha a munkavállalónak felróható okból történik, az őt terhelő kárenyhítési kötelezettség körében értékelhető.Záró rész
[56] Az eljárás során az alperes pervesztes lett, ezért a Pp. 78. § (1) bekezdésére tekintettel köteles megfizetni a felperesnek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét, amelyet a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja alapján került megállapításra.[57] Az illeték a 3.600.000 forint pertárgyérték figyelembevételével az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 50. § (1) és (3) bekezdésén alapul.
[58] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján nyilvános tárgyaláson bírálta el.
[59] Ez ellen az ítélet ellen a Pp. 271. § (1) bekezdés alapján nincs helye felülvizsgálatnak.
Budapest, 2020. március 11.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Gál Attila s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv.I.10.205/2019.)