BH 2020.4.120

A munkáltatótól és a kollektív szerződést kötő további felektől fokozottan elvárható abban a kérdésben való együttműködés, hogy van-e a munkáltatónál adott hatályossági körben olyan képviselettel rendelkező szakszervezet, amelyik kollektív szerződést kötő félként megjelenhet, abban jogosult részt venni [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 6. § (2) bekezdés, 276. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] Az I. rendű alperes munkáltató és a II. rendű alperes, mint kollektív szerződéskötési képességgel rendelkező szakszervezet között 1991 novemberétől kezdődően 2016. december 9-ig bezárólag 77 kollektív szerződés hatályával bíró megállapodás jött létre. Ezen megállapodások a közalkalmazotti jogviszony egyes kérdéseit külön-külön szabályozták, ugyanakkor tartalmazták azt a megkötést is, hogy az adott megállapodást a korábbi megállapodásokkal együttesen kell kezelni. A megállapodások a 2/2004...

BH 2020.4.120 A munkáltatótól és a kollektív szerződést kötő további felektől fokozottan elvárható abban a kérdésben való együttműködés, hogy van-e a munkáltatónál adott hatályossági körben olyan képviselettel rendelkező szakszervezet, amelyik kollektív szerződést kötő félként megjelenhet, abban jogosult részt venni [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 6. § (2) bekezdés, 276. §].

A tényállás
[1] Az I. rendű alperes munkáltató és a II. rendű alperes, mint kollektív szerződéskötési képességgel rendelkező szakszervezet között 1991 novemberétől kezdődően 2016. december 9-ig bezárólag 77 kollektív szerződés hatályával bíró megállapodás jött létre. Ezen megállapodások a közalkalmazotti jogviszony egyes kérdéseit külön-külön szabályozták, ugyanakkor tartalmazták azt a megkötést is, hogy az adott megállapodást a korábbi megállapodásokkal együttesen kell kezelni. A megállapodások a 2/2004. (I. 15.) FMM rendelet (a továbbiakban: FMM rendelet) alapján bejelentésre is kerültek, és azokat az illetékes minisztérium, mint egy munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződést nyilvántartásba vette.
[2] T. L. a II. rendű alperes szakszervezet elnöke a 2016. augusztus 12-ei e-mailjében kezdeményezte, hogy a könnyebb áttekinthetőség érdekében foglalják egységes szerkezetbe az alperesek között addig megkötött kollektív szerződéses hatályú megállapodásokat. Ennek eredményeként kötötték meg az alperesek 2016. december 9-én a "Kollektív Szerződés" megnevezést viselő megállapodásukat. A kollektív szerződés célja részben a felek azt rögzítették: "A kollektív szerződés célja az elmúlt időszakban kötött 1-77. számú kollektív szerződéses megállapodások rendelkezéseinek - az időközbeni jogszabályi változások megfeleltetésével és átvezetésével történő - egységes és átlátható kollektív szerződésben történő rögzítése." Az alperesek a kollektív szerződés hatálybalépésével egyidejűleg az 1-77. számú kollektív szerződéses megállapodások hatályon kívül helyezéséről is rendelkeztek.
[3] Az I. rendű alperes az FMM rendeletből eredő bejelentési kötelezettségének 2017. január 15-én tett eleget olyan tartalommal, hogy a megállapodás megkötésével a korábbi kollektív szerződés módosítása történt meg.
[4] A felperes szakszervezeti szövetségnek az I. rendű alperes munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyban álló tagjainak száma 2016. júniustól kezdődően meghaladta a munkavállalók létszámának 10%-át, ezért a felperes szakszervezeti szövetség kollektív szerződés kötésére vált jogosulttá a munka törvénykönyvről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 276. § (2) bekezdése alapján. A felperes ennek tényét az I. rendű alperesnek külön nem jelentette be. 2017. január 3-án a részére, mint szakszervezetnek járó munkaidő-kedvezmény igénybevétele érdekében közjegyzői okiratot is mellékelve arról tájékoztatta az I. rendű alperest, hogy tagsága 1657 fő. Ezt az okiratot a felperes az I. rendű alperes kérésére azzal egészítette ki, hogy az 1657 fő mindegyike az I. rendű alperessel áll közalkalmazotti jogviszonyban.
[5] A felperes 2016. december 12-én a saját tagságától értesült először arról, hogy az alperesek között 2016. december 9-én kollektív szerződés jött létre, ezt követően 2016. december 15-én megküldött levelében sérelmezte, hogy nem tájékoztatták a szerződéskötési szándékukról.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek által 2016. december 9-én megkötött kollektív szerződés semmis.
[7] Arra hivatkozott, hogy a tagságának létszáma alapján kollektívszerződés-kötési képességgel rendelkezik, tagjainak számáról az I. rendű alperes tudott, mert az I. rendű alperes vonja le mindazon felperesi tagok tagdíját, akik megbízást adtak az I. rendű alperesnek.
[8] Álláspontja szerint az alperesek jogellenesen jártak el akkor, amikor nem tájékoztatták a létrejött kollektív szerződés megkötésére irányuló tárgyalások megkezdéséről. E körben hivatkozott Magyarország Alaptörvényének XVII. cikk (2) bekezdésére, valamint az Mt. 6. § (2) és (4) bekezdésében foglaltakra. Álláspontja szerint sem a kollektív szerződés megnevezése, sem pedig annak megszövegezése nem utal arra, hogy módosításról lenne szó. Állította, hogy a 2016. december 9-i kollektív szerződés volt az első, így módosításról szerinte fogalmilag is kizárt beszélni.
[9] Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Egyrészt vitatta a felperes kollektív szerződéskötésre való jogosultságát, másrészt állította, hogy a felek nem új kollektív szerződést kötöttek, hanem a korábbi megállapodásaikat foglalták egységes szerkezetbe. Minthogy a 2016. december 9-ei megállapodás nem egy új kollektív szerződés volt, hanem a korábbi megállapodások módosítása, a törvényi előírásokból eredően, így a felperesnek legfeljebb a kollektív szerződés módosítására irányuló tárgyalásokon történő részvételre lehetett volna joga, a kollektív szerződés együttes megkötésére azonban nem.
[10] A II. rendű alperes ellenkérelmében szintén a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a szerződés megkötésének időpontjában az alpereseknek nem lehetett hivatalos tudomása arról, hogy a felperes kollektívszerződés-kötési képességgel rendelkezik, mivel a felperes az általa állított 10%-os küszöbérték elérésére vonatkozó információt csupán 2016. december 9-ét követően, 2017 januárjában adta meg, ezért a magatartása felróhatónak minősíthető és nem egyeztethető össze a jóhiszeműség és tisztesség elvén alapuló kölcsönös együttműködés követelményével. A II. rendű alperes perbeli álláspontja az I. rendű alperessel azonosan az volt, hogy 2016. december 9-én nem új kollektív szerződés jött létre, hanem az 1991. novemberétől 2016 decemberéig kötött 1-77. kollektív hatályú megállapodás technikailag egységes szerkezetbe foglalása történt meg.

Az elsőfokú ítélet
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság kijavított ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[12] Határozata indokolásában foglaltak szerint az I. rendű alperes jogszerűen csak a felperestől értesülhetett arról, hogy a taglétszáma idő közben elérte a törvényben rögzített küszöbértéket. Mindezek alapján egyetértett az alperesekkel abban, hogy a felperestől elvárható lett volna a jogosultság bekövetkezésének bejelentése, amelyet elmulasztott. Ugyanakkor nem értett egyet az alperesekkel a tekintetben, hogy ez a mulasztás kihatással lehet a kollektív szerződés érvényességének megítélésére. Álláspontja szerint a jogvita eldöntése szempontjából az bír relevanciával, hogy az Mt. a kollektív szerződés megkötésére irányuló alanyi kellékek között konkrétan mit rögzít. Az Mt. 276. § (1) bekezdését megvizsgálva pedig megállapítható, hogy abban feltételként nem szerepel a szakszervezeti jogosultság megszerzésére vonatkozó bejelentési kötelezettség. Ebből eredően a felperes már önmagában az által, hogy a törvényben előírt feltételek teljesültek, vagyis a felperes a 10%-os küszöbértéket elérte, jogosulttá vált a kollektív szerződés megkötésére. Mindezekre tekintettel a közigazgatási és munkaügyi bíróság megállapította, hogy az Mt. 276. § (2) bekezdése attól függetlenül irányadó a perbeli esetben, hogy a felperes a kollektívszerződés-kötési jogosultságáról egyébként tájékoztatta-e az I. rendű alperest vagy sem.
[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság nem fogadta el a felperes azon érvelését, mely szerint az alperesek között korábban kollektív szerződéses hatályú megállapodások és nem kollektív szerződés volt hatályban. Megállapította, hogy az alperesek az egyes kérdéseket valóban mindig egy-egy önálló megállapodásban rendezték, ugyanakkor az alperesek mindvégig hangsúlyozták, hogy a megállapodásokat együttesen kell kezelni. Nem létezik arra vonatkozó külön rendelkezés vagy előírás, hogy a felek megállapodásukat egyetlen okiratban lennének kötelesek lefektetni. Mindezek alapján az alperesek viszonyában létrejött megállapodásrendszer minőségében több, mint kollektív szerződés hatályú megállapodások összessége.
[14] A közigazgatási és munkaügyi bíróság egyetértett az alperesek kifejtett álláspontjával, mely szerint a 2016. december 9-ei megállapodás nem minősült új kollektív szerződésnek, az csak a kollektív szerződés módosítását jelentette. A határozatban foglaltak szerint a felek módosításra irányuló szándékát bizonyítja a II. rendű alperes elnökének a szerződés megkötését kezdeményező 2016. augusztus 12-én kelt e-mailje, a szerződés céljára vonatkozó részben rögzítettek, a II. rendű alperes elnökének személyes előadása és az I. rendű alperes igazgatási és jogi osztálya vezetőjének tanúvallomása. Az a körülmény pedig, hogy a szerződést kötő felek a zárórészben a korábbi megállapodások hatályon kívül helyezéséről döntöttek, szintén nem teszi kétségessé az alperesek módosításra vonatkozó tényelőadását. A hatályon kívül helyezés ugyanis kizárólag annak egyértelműsítésére szolgált, hogy a korábbi megállapodások úgy és abban a formájukban, ahogyan korábban léteztek, már nem irányadóak. Ebből azonban semmilyen következtetés nem vonható le a megállapodás létrehozására vonatkozó szándékról.

A jogerős ítélet
[15] Az elsőfokú ítélet ellen kizárólag a felperes élt fellebbezéssel, az alperesek fellebbezést, csatlakozó fellebbezést nem nyújtottak be.
[16] A törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság kijavított ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy az alperesek által 2016. december 9-én aláírt kollektív szerződés érvénytelen.
[17] A másodfokú bíróság kiegészítette a tényállást azzal, hogy az alperesek 1991 novemberétől 2016. december 9-ig megkötött 77 kollektív szerződéses megállapodás egy-egy meghatározott kérdésben (például a szakszervezeti munkaidő-kedvezmény, munka- és pihenőidő, túlmunka, szabadság kérdése, illetmény, illetménykiegészítés, pótlékok, különféle juttatások, illetve jellemzően az adott évi béremelés kérdése) jött létre, található közöttük olyan is, amely hatály kívül helyez valamely korábbi megállapodást. A megállapodások 49. számú megállapodástól kezdve tartalmazzák azt a kikötést, hogy "ezen megállapodást a korábbi megállapodásokkal együttesen kell kezelni".
[18] A II. rendű alperes elnöke 2016. augusztus 12-én az I. rendű alperes főigazgatójához intézett levelében kollektív tárgyalás lefolytatását javasolta, egyrészt arra hivatkozva, hogy a jogszabályi változások és a megállapodások módosításai szükségessé teszik a kollektív szerződéses megállapodások aktualizálását, másrészt a kollektív szerződés további témái, tárgyai tekintetében. Az egységes szerkezetű kollektív szerződéstervezet az alábbi szempontok alapján készült: Az 1-75. számú megállapodások szövege, a számozás nélküli megállapodások (székhelyhasználat, bértárgyalás lefolytatása) beemelése, Mt. szerinti szerkezet, a módosult jogszabályi hivatkozások átvezetése és azoknak megfelelő szöveg, a munkahelyi pótlék rendezése, az értelemszerű változások átvezetése, a megállapodásban foglalt kimutatások értéke és a felülvizsgálatra szoruló témák. Levelében kitért arra, hogy: "Szükséges ugyanakkor megjeleníteni a kollektív szerződés megjelenítést, a további félreértések és félremagyarázások elkerülése érdekében".
[19] Az ekként kiegészített, illetve pontosított tényállás alapján a másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával.
[20] Mindenek előtt kiemelte, hogy az Mt. 276. § (1) bekezdésében nem szerepel feltételként a szakszervezeti jogosultság megszerzésére vonatkozó bejelentési kötelezettség, a felperes önmagában azáltal, hogy a törvényben előírt feltételek teljesültek, vagyis a 10%-os küszöbértéket elérte, jogosulttá vált a kollektív szerződés kötésére. Az alperesek ha a felperesi érdekképviselet pontos taglétszámáról nem is, de a létezéséről és működéséről nyilvánvalóan tudomással bírtak, így a tájékoztatása a kollektív szerződés megkötésének szándékáról elvárható, de legalább indokolt lett volna az együttműködési kötelezettség körében éppen a perbeli helyzet elkerülése érdekében.
[21] A törvényszék szerint az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal azt, hogy a II. rendű alperes elnöke 2016. augusztus 12-én kollektív tárgyalás lefolytatására tett javaslatot, csatolt leveléből kitűnően voltak olyan témák, kérdések, amelyek további tárgyalásra szorultak, ez pedig cáfolja azt is, hogy a felek pusztán a korábbi megállapodásaikat kívánták egységes szerkezetbe foglalni. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az alperesek az "Kollektív Szerződés" elnevezésű megállapodásokban a kollektív szerződés célját rögzítették akként, hogy a korábbi kollektív szerződéses megállapodások rendelkezéseit egységes és átlátható kollektív szerződésben rögzítsék. A hatályba léptető és vegyes rendelkezések pedig tartalmazzák azt, hogy a kollektív szerződés határozatlan időre jön létre, 2016. december 9-én lép hatályba és a kollektív szerződés hatálybalépésével egyidejűleg az 1-77. számú kollektív szerződéses megállapodásokat hatályon kívül helyezi. A felek tehát maguk sem azt rögzítették, hogy kollektív szerződés módosításáról döntöttek, hanem azt nyilvánították ki, hogy kollektív szerződést kötöttek, mellyel összefüggésben az 1-77. számú kollektív szerződéses megállapodások hatályon kívül helyezésére vonatkozó megállapodás, a kollektív szerződés kötésére és nem a módosításra vonatkozó szándékot egyértelműsíti. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az I. és II. rendű alperesek által 2016. december 9-én aláírt kollektív szerződés újonnan létrehozott kollektív szerződésnek minősül. Figyelemmel arra, hogy a kollektív szerződés ilyen módon való megkötése az Mt. 276. § (2) és (4) bekezdésében foglaltakba ütközik, így az Mt. 27. § (1) bekezdése szerint semmis, vagyis érvénytelen.

Az alperesek felülvizsgálati kérelme és a felperes felülvizsgálati ellenkérelme
[22] A jogerős ítélet ellen mindkét alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérték.
[23] Az I. rendű alperes érvelése szerint a másodfokú bíróság az Mt. 276. § (2) bekezdésébe, valamint a 2. § (1) bekezdés e) pontjába, 6. § (2) és (4) bekezdéseibe ütközően vezette le a felperes kollektívszerződés-kötésre vonatkozó jogosultságát. Álláspontja szerint amennyiben egy szakszervezet kollektív szerződés tárgykörébe tartozó egyeztetések aktív részese szeretne lenni, az Mt. 6. § (1) és (4) bekezdése alapján köteles azt a munkáltató, illetve a további, Mt. 276. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelő szakszervezet felé bejelenteni. A munkáltatónak bejelentés hiányában nem lehet tudomása egyrészt arról, hogy az Mt. 276. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek a szakszervezet megfelelt, másrészt arról, hogy az Mt. 276. § (2) bekezdéséhez kapcsolódó jogait mikor és milyen formában, illetve egyáltalán gyakorolni kívánja-e.
[24] Az I. rendű alperes sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a taglétszám igazolásának felperest terhelő kötelezettsége körében előadott jogi érvelésüket teljes mértékben figyelmen kívül hagyta. Figyelmen kívül maradtak a Kúria Mfv.II.10.715/2015/6. számú ítéletében foglaltak, melyből az I. rendű alperes szerint az a következtetés vonható le, hogy a felperes 2016. június 1. napjáig biztosan nem felelt meg az Mt. 276. §-ában rögzített feltételeknek. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság megsértette a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[25] Az I. rendű alperes sérelmezte a Kúria Mfv.II.10.608/2017/3. számú ítéletében foglaltak figyelmen kívül hagyását is, annak ellenére, hogy az alperesek a megállapodások kollektív szerződésnek minősítése körében kifejezetten hivatkoztak a korábbi bírósági döntésekre, ezért a másodfokú bíróságnak azokról a Pp. 163. § (3) bekezdése szerint hivatalos tudomása is volt. A hivatkozott ítélet tartalma azt támasztja alá, hogy a felek közötti szerződéses megállapodást korábban a Kúria maga is kollektív szerződésnek tekintette. A Kúria megállapította továbbá, hogy a kollektív szerződés kötésére jogosult felek által kötött megállapodások a régi Mt. 30. §-a alapján kollektív szerződésnek minősülnek, ezért a két "jogintézmény" között érdemi különbség nem állapítható meg, azok ugyanis szinonim fogalmak. Ezért a másodfokú bíróság ítéletében jogszabálysértően tett különbséget a kollektív szerződés és a kollektív hatályú megállapodások között. A másodfokú bíróság által megjelölt jogszabályhelyből álláspontja nem vezethető le, illetve a két "jogintézmény" közötti vélt különbség nem állapítható meg, e körben az indokolási kötelezettség elmulasztására figyelemmel a másodfokú bíróság súlyosan megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[26] A másodfokú bíróság jogszabálysértő következtetést vont le arra, hogy a megállapodások nem felelnek meg az Mt. 277. § (1) bekezdésében rögzített, "normatív rész" követelményének, valamint az Mt. 277. § (2) bekezdésében rögzített, "kötelmi rész" követelményének. Mindemellett a megállapodásokban számos helyen kifejezetten utalás is történt arra, hogy azokat a szerződő felek maguk is kollektív szerződésnek tekintik.
[27] A másodfokú bíróság kifejtett érvelése e tekintetben a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:86. § (1) bekezdésébe ütközik, mert a szerződő felek kifejezett akaratát figyelmen kívül hagyta, azt jogellenesen "felülbírálta".
[28] Mindezekre tekintettel az I. rendű alperes arra mutatott rá, hogy az alperesek mindvégig azzal érveltek, hogy a megállapodásokat kollektív szerződésnek tekintik, amely teljes körű összhangban áll az Mfv.II.10.608/2017/3. ítéletben foglaltakkal, ezért az alperesekben fel sem merült, hogy a korábbi megállapodásaik körébe tartozó rendelkezéseket egy teljesen új kollektív szerződésben rögzítsék, a feleknek nem erre irányult a szerződéses akarata. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az adott esetben alkalmazandó Mt. 276. § (8) bekezdésében foglaltakat és így a felperesnek legfeljebb az általa kezdeményezett módosítással kapcsolatos tárgyaláson lehet tanácskozási joga, miután az ténykérdés, hogy a 10% mértékű taglétszámnak a megállapodások megkötését követően felelt csupán meg.
[29] Az I. rendű alperes szerint a másodfokú bíróság súlyosan iratellenesen értékelte T. L. 2016. augusztus 12-én kelt e-mail-üzenetében foglaltakat, mely egyértelműen és világosan az egységes szerkezetű kollektív szerződés megnevezést és a megállapodások aktualizálására irányuló akaratot erősíti meg, továbbá a másodfokú bíróság okszerűtlen, iratellenes és logikailag ellentmondó következtetést vont le T. L. e-mail-üzenetéből annak kapcsán, hogy "a kollektív szerződés további, kibővített témái, tárgyai tekintetében" kollektív tárgyalás lefolytatására is javaslatot tett. A megállapodások és a kollektív szerződés szóhasználatának, egyes fejezetek elnevezésének, struktúrájának összevetése során egyértelműen megállapítható, hogy a kollektív szerződés a korábbi megállapodás rendelkezéseivel teljes azonosságot mutat, annak nyilvánvaló célja egy technikai jellegű módosítás a könnyebb áttekinthetőség és kezelhetőség érdekében, a korábbi megállapodásokhoz képest semmilyen új rendelkezést nem tartalmaz.
[30] A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében szintén azzal érvelt, hogy a 77 megállapodás tartalma szerint mindenben megfelelt a kollektív szerződésben szabályozható az Mt. 277. § (1) bekezdése szerinti, a kollektív szerződést kötő felek felhatalmazása szerinti közalkalmazotti jogviszonnyal kapcsolatos tárgykörnek, illetve a kollektív szerződést kötő felek kapcsolatára vonatkozó tárgykörnek. Ezen túlmenően több megállapodásmódosítás utal az előzőekben kötött megállapodásra vagy éppen hatályon kívül helyezésére, ezen tények is a megállapodások jogi természeteként a kollektív szerződés minősítést erősíti.
[31] Ha a munkáltatónál kollektív szerződés van hatályban, akkor annak módosítására vonatkozó tárgyalást a megkötésben részes szakszervezet bármikor kezdeményezhet, azaz élhet kollektív tárgyaláshoz való alapvető jogával. A perbeli esetben sem történt más, mint az I. rendű alperesnél hatályos kollektív szerződés módosítását kezdeményezte a kollektív szerződést megkötő, és kollektívszerződés-kötési jogosultsággal rendelkező II. rendű alperes mint szakszervezet. Mindezt nem cáfolja a másodfokú bíróság ítélete indokolásában kiemelt levélrészlet. A II. rendű alperes elnöke által írt levelet, mint tárgyalási kötelezettséget keletkeztető kollektív szerződéses ajánlat közlését azonban összefüggésében kell értelmezni, mert akkor szintén az állapítható meg, hogy a felek nem új kollektív szerződés megkötését kívánták, hanem a korábbi megállapodások aktualizálását és a formailag különálló, de tartalmilag egységesnek tekintendő iratokat egy iratban összevonni és közzétenni, ezért a törvényszék iratellenesen értelmezte a II. rendű alperes elnökének levelét, megsértve ezzel a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat, valamint a Pp. 164. § (1) bekezdését is, amelynek alapján a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperesek között új kollektív szerződés jött létre 2016. december 9-én. Felperes azonban az új kollektívszerződés-kötés tényét bizonyítani nem tudta.
[32] A II. rendű alperes is azt sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság teljes mértékben figyelmen kívül hagyta kollektív szerződés módosításában részt vevő felek képviselőjének az elsőfokú eljárásban tett jognyilatkozatait. A perbeli esetben csak és kizárólag a felek szerződéses akaratát kellett és lehetett volna vizsgálni, és az egybehangzó nyilatkozatok alapján megállapítani, hogy 2016. december 9-én nem új kollektív szerződés megkötésére, hanem a korábban kötött kollektív szerződés módosítására került sor, mivel a felek akarata egyértelműen erre irányult.

A Kúria döntése és jogi indokai
[33] Az alperesek felülvizsgálati kérelme a következők szerint nem megalapozott.
[34] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás nem vitatott megállapítása, miszerint az I. rendű alperes munkáltató és a II. rendű alperes szakszervezet 2016. december 9-én kollektív szerződés elnevezéssel írtak alá megállapodást. A perben utóbb az sem volt vitatott, hogy 2016. december 9-én a felperes szakszervezet kollektív szerződés kötésére jogosult volt, mert megfelelt az Mt. 276. §-ában előírt feltételeknek. Az előbbiek szerint kollektív szerződés kötésére jogosult felperes szakszervezet keresetében azért kérte a 2016. december 9-én kelt kollektív szerződés érvénytelenségének megállapítását, mert abban szerződést kötő félként nem vett részt, a kollektív szerződés megkötéséről utóbb szerzett tudomást.
[35] A közigazgatási és munkaügyi bíróság kifejtett jogi álláspontja szerint, mivel az Mt. 276. § (1) bekezdése a kollektív szerződés megkötésére irányuló alanyi kelléke között nem szerepel a szakszervezeti jogosultság megszerzésére vonatkozó bejelentési kötelezettség, nincs relevanciája, hogy a felperes az adott esetben a kollektív szerződés megkötését megelőzően tájékoztatta-e az I. rendű alperest a kollektív szerződés kötési jogosultságáról.
[36] Az elsőfokú ítélet ellen kizárólag a felperes terjesztett elő fellebbezést, az alperesek az elsőfokú ítélet előbb kiemelt megállapításait fellebbezéssel, csatlakozó fellebbezéssel nem támadták.
[37] Az a körülmény, hogy a másodfokú bíróság az alperesek fellebbezési ellenkérelmeikben foglaltak alapján ítélete indokolásában meghelyeselte az elsőfokú bíróság e körben kifejtett jogi álláspontját és megjegyezte, hogy az alpereseknek a felperes szakszervezet létezéséről és működéséről nyilvánvalóan tudomásuk volt, így elvárható lett volna, hogy az együttműködési kötelezettség körében tájékoztassák a kollektív szerződés megkötésének szándékáról, nem jelenti azt, hogy a felperes kollektív szerződés kötési képessége a felülvizsgálati eljárásban felülbírálható lehetne az alperesek által felhívott általános magatartási követelmények megsértésére történő hivatkozás alapján és jogszabálysértésként kellene figyelembe venni, hogy a másodfokú bíróság az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében a taglétszám igazolásának felperest terhelő kötelezettsége körében előadott jogi érvelését figyelmen kívül hagyta.
[38] A jogerős ítélet ugyanis csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálattal, amely az első- és másodfokú eljárásban is felmerült. Amely kérdéssel pedig a korábban eljárt bíróságok erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhettek el.
[39] Mindezektől függetlenül a Kúria az Mfv.II.10.414/2018/6. számú korábbi elvi határozatában kifejtette, miszerint az Mt. 276. §-ában meghatározott feltételek (a taglétszám és a munkavállalói létszám) objektív körülmények, amelyek fennállta nem a felek kölcsönös tájékoztatási és együttműködési kötelezettségének mikénti teljesítésétől függ. Ha a szakszervezeti taglétszám az adott munkavállalói létszámhoz képest a kollektív szerződés megkötésének időpontjában bizonyítottan megfelelően fennállt, úgy a szakszervezet kollektívszerződés-kötési képességgel rendelkezett.
[40] Csak megjegyzi a Kúria, hogy mindkét alperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte az Mt. 276. § (8) bekezdésének figyelmen kívül hagyását. E rendelkezés alkalmazásának azonban szintén feltétele, hogy a felperes megfelel az Mt. 276. § (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek.
[41] A Kúria elvi éllel mutat rá arra, hogy a munkáltatótól és a kollektív szerződést kötő további felektől fokozottan elvárható abban a kérdésben való együttműködés, hogy van-e a munkáltatónál az adott hatályossági körben olyan képviselettel rendelkező szakszervezet, amelyik kollektív szerződést kötő félként megjelenhet, abban jogosult részt venni.
[42] Az eljárt bíróságok részben eltérően minősítették az alperesek között 1991. november és 2016. december 9. között létrejött 77 megállapodást. E minősítésükhöz is kapcsolódóan az elsőfokú bíróság szerint az alperesek 2016. december 9-én a kollektív szerződésükkel a korábbi kollektív szerződést módosították, míg a másodfokú bíróság szerint az alperesek 2016. december 9-én új kollektív szerződést kötöttek.
[43] Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben megalapozottan kifogásolták a jogerős ítéletnek azon megállapítását, mely szerint az alperesek közötti korábbi kollektív szerződés hatályú megállapodások nem feleltek meg a kollektív szerződés Mt. 277. § (1) bekezdésében körülírt fogalomnak. A formailag elkülönült, egyébként kollektív szerződéses hatályú megállapodások ugyanis tartalmilag egy kollektív szerződésnek minősültek, hiszen azonos felek között azonos jogalapból származó jogviszonyban rögzítették a felek kölcsönös jogait és kötelezettségeit. Nincs a munka törvénykönyvének és a polgári törvénykönyvnek sem olyan rendelkezése, amely tiltaná, hogy a felek az Mt. 277. §-ában meghatározott tárgykörben formailag különálló megállapodásokat kössenek, azonban ez nem érinti annak a kérdésnek a megítélését, hogy a formailag elkülönült, azonban azonos tárgykörben született megállapodások kollektív szerződéses hatályúak. A megállapodásokat nem a megnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell elbírálni. Minthogy a felek a korábbi megállapodásaikat kollektív szerződéses hatályúnak minősítették, ez azt jelenti, hogy a megállapodásokra a kollektív szerződés hatályára vonatkozó Mt.-rendelkezéseket kellett alkalmazni.
[44] Nem vitatottan ezt a megállapítást tartalmazza a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) alperesek felülvizsgálati kérelmükben hivatkozott Mfv.II.10.608/2017/3. számú ítélete és tény az is, hogy a megállapodásokat kollektív szerződésként jelentették be és így tartották nyilván, de ezen utóbbi körülményeknek az előbbiekhez képest nincs ügydöntő relevanciája.
[45] A másodfokú bíróság jóllehet tévedett a korábbi 77 megállapodás jogi természetét, minősítését illetően, azonban a Kúria a további, az adott ügyben döntően releváns érvelésével és a levont jogkövetkeztetésével egyetértett.
[46] Az adott ügyben a szerződésmódosítás és az új szerződés megkötésének megkülönböztetése, jogi relevanciája azért merült fel, mert az Mt. maga is megkülönbözteti a két tényállást a kollektív szerződések tekintetében. Az alperesek által hivatkozott Mt. 276. § (8) bekezdése szerint az a szakszervezet (szakszervezeti szövetség), amely a kollektív szerződés megkötését követően felel meg a (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek, jogosult a kollektív szerződés módosítását kezdeményezni és a módosítással kapcsolatos tárgyaláson - tanácskozási joggal - részt venni. Tehát az irányadó szabályozás a fennálló kollektív szerződés tartalmának megváltoztatásában nem engedi félként részt venni az egyébként kollektívszerződés-kötési képességgel rendelkező szakszervezetet, míg amennyiben új kollektív szerződésről van szó, az Mt. 276. § (4) bekezdése értelmében az nem jöhet létre érvényesen a kollektívszerződés-kötési képességgel rendelkező valamennyi alany félként való megjelenése hiányában.
[47] A 2016. december 9-én megkötött kollektív szerződés a Kúria megítélése szerint is új kollektív szerződésnek minősül, ezért arra az Mt. 276. § (4) bekezdése az irányadó, mely szerint kollektív szerződés kötésére jogosult szakszervezetek a kollektív szerződést együttesen köthetik meg. Ennek hiányában a kollektív szerződés munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik és ezért az Mt. 27. § (1) bekezdése alapján semmis.
[48] Valamely szerződés minősítését illetően nem vitatottan nem hagyható figyelmen kívül a felek szerződéses akarata és a bíróságoknak teljeskörűen, és nem csupán a nyilatkozatok felek általi megnevezése alapján kell feltárnia a szerződéses akaratot, hanem az Mt. 31. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 6:8. §-a értelmében a tényállás egyéb összes körülményére tekintettel kell értelmezni a szerződést. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az azonos perbeli érdekeltségi oldalon álló felek szerződéses akaratának feltárása nem lehet döntő körülmény az ügy eldöntése szempontjából.
[49] A Ptk.-nak a szerződés értelmezésére vonatkozó szabályai az Mt. 31. §-a alapján a munkajogi jognyilatkozatok tekintetében is alkalmazandók. A Ptk. 6:86. § (1) bekezdése szerint az egyes szerződési feltételeket és nyilatkozatokat a szerződés egészével összhangban kell értelmezni.
[50] A jogerős ítéletben a másodfokú bíróság kiegészítette a tényállást, az alperesek ugyan vitatták a II. rendű alperes elnökének 2016. augusztus 12-én kelt levelének értelmezését, arra hivatkozva, hogy a törvényszék egy mondat kiragadásával próbálta álláspontját alátámasztani. Az azonban nem volt vitatott, hogy az egységes szerkezetű kollektív szerződés az Mt. szerint került szerkesztésre, a módosult jogszabályi hivatkozások átvezetésre kerültek, helyükbe azoknak megfelelő szöveg került, rendezték a munkahelyi pótlékot és a megállapodásokban foglalt juttatások értékét. A másodfokú bíróság jogerős ítéletében azonban ügydöntő jelentőségűként azt értékelte, hogy a felek az Mt. 277. § (1) bekezdése szerint megengedett tartalommal létrejött minden korábbi megállapodásukat a jövőre nézve hatálytalannak tekintették. Ezen a tényen az sem változtat, hogy a korábbi megállapodásaikat részben változatlan tartalommal tették a 2016. december 9-ei megállapodás részévé. E körben a másodfokú bíróság tévedés nélkül hívta fel a Kúria Mfv.I.10.522/2017/6. számú ítéletét. Ugyan a felhívott döntés eltérő tényálláson alapul, azonban a felhívott ítélet tényállása szerint is a felek korábbi kollektív szerződéses természetű megállapodásaikat helyezték hatályon kívül, amelyből az eljárt bíróságok a feleknek arra a szándékára következtettek, hogy nem szerződésmódosító szándékuk volt, hanem a szándékuk új szerződés létrehozására irányult. A felhívott kúriai döntés tényállása szerint is a kollektív szerződés megkötését megelőzően fennállott korábbi kollektív szerződéses rendelkezések egy részét változatlan tartalommal illesztették be az új kollektív szerződésbe. Ezért az a körülmény, hogy az alperesek 2016. december 9-én minden korábbi megállapodásukat hatályon kívül helyezték, akként értelmezendő, hogy az akaratuk a viszonyuk új rendezésére irányult, még akkor is ha korábbi megállapodásaik egy részét változatlan tartalommal tették az új megállapodás részévé.
[51] Mindezekre tekintettel a Kúria álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül értelmezte az alperesek szerződéses nyilatkozatait, döntése megfelel az Alaptörvény XVII. cikk (2) bekezdésében is biztosított kollektív alapjognak.
[52] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - az indokolás részbeni módosításával - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II.10.191/2019.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

Az ügy száma: Mfv.II.10.191/2019/9.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke, előadó bíró
Dr. Tánczos Rita bíró
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Steizel Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Steizel Viktor ügyvéd)
Az alperesek:
Az I. rendű alperes képviselője: dr. Feltóti Tímea kamarai jogtanácsos
A II. rendű alperes képviselője: dr. Bajnai Gábor ügyvéd
A per tárgya: Kollektív szerződés érvénytelenségének megállapítása
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperesek
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 8.Mf.680.321/2018/11.
Az elsőfokú bíróság határozata: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 34.M.300/2017/15.

Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 8.Mf.680.321/2018/11. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek egyenként 50.000.- (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárásban felmerült 70.000.- (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A tényállás
[1] Az I. rendű alperes munkáltató és a II. rendű alperes, mint kollektív szerződéskötési képességgel rendelkező szakszervezet között 1991. novemberétől kezdődően 2016. december 9-ig bezárólag 77 kollektív szerződés hatályával bíró megállapodás jött létre. Ezen megállapodások a közalkalmazotti jogviszony egyes kérdéseit külön-külön szabályozták, ugyanakkor tartalmazták azt a megkötést is, hogy az adott megállapodást a korábbi megállapodásokkal együttesen kell kezelni. A megállapodások a 2/2004. (I.15.) FMM rendelet (a továbbiakban: FMM rendelet) alapján bejelentésre is kerültek, és azokat az illetékes minisztérium, mint egy munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződést nyilvántartásba vette.
[2] T. L. a II. rendű alperes szakszervezet elnöke a 2016. augusztus 12-ei e-mailjében kezdeményezte, hogy a könnyebb áttekinthetőség érdekében foglalják egységes szerkezetbe az alperesek között addig megkötött kollektív szerződéses hatályú megállapodásokat. Ennek eredményeként kötötték meg az alperesek 2016. december 9-én a "Kollektív Szerződés" megnevezést viselő megállapodásukat. A kollektív szerződés célja részben a felek azt rögzítették: "A kollektív szerződés célja az elmúlt időszakban kötött 1-77. számú kollektív szerződéses megállapodások rendelkezéseinek - az idő közbeni jogszabályi változások megfeleltetésével és átvezetésével történő - egységes és átlátható kollektív szerződésben történő rögzítése." Az alperesek a kollektív szerződés hatályba lépésével egyidejűleg az 1-77. számú kollektív szerződéses megállapodások hatályon kívül helyezéséről is rendelkeztek.
[3] Az I. rendű alperes az FMM rendeletből eredő bejelentési kötelezettségének 2017. január 15-én tett eleget olyan tartalommal, hogy a megállapodás megkötésével a korábbi kollektív szerződés módosítása történt meg.
[4] A felperes szakszervezeti szövetségnek az I. rendű alperes munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyban álló tagjainak száma 2016. júniustól kezdődően meghaladta a munkavállalók létszámának 10%-át, ezért a felperes szakszervezeti szövetség kollektív szerződés kötésére vált jogosulttá a munka törvénykönyvről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 276. § (2) bekezdése alapján. A felperes ennek tényét az I. rendű alperesnek külön nem jelentette be. 2017. január 3-án a részére, mint szakszervezetnek járó munkaidő-kedvezmény igénybevétele érdekében közjegyzői okiratot is mellékelve arról tájékoztatta az I. rendű alperest, hogy tagsága 1657 fő. Ezt az okiratot a felperes az I. rendű alperes kérésére azzal egészítette ki, hogy az 1657 fő mindegyike az I. rendű alperessel áll közalkalmazotti jogviszonyban.
[5] A felperes 2016. december 12-én a saját tagságától értesült először arról, hogy az alperesek között 2016. december 9-én kollektív szerződés jött létre, ezt követően 2016. december 15-én megküldött levelében sérelmezte, hogy nem tájékoztatták a szerződéskötési szándékukról.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek által 2016. december 9-én megkötött kollektív szerződés semmis.
[7] Arra hivatkozott, hogy a tagságának létszáma alapján kollektív szerződéskötési képességgel rendelkezik, tagjainak számáról az I. rendű alperes tudott, mert az I. rendű alperes vonja le mindazon felperesi tagok tagdíját, akik megbízást adtak az I. rendű alperesnek.
[8] Álláspontja szerint az alperesek jogellenesen jártak el akkor, amikor nem tájékoztatták a létrejött kollektív szerződés megkötésére irányuló tárgyalások megkezdéséről. E körben hivatkozott Magyarország Alaptörvényének XVII. cikk (2) bekezdésére, valamint az Mt. 6. § (2) és (4) bekezdésében foglaltakra. Álláspontja szerint sem a kollektív szerződés megnevezése, sem pedig annak megszövegezése nem utal arra, hogy módosításról lenne szó. Állította, hogy a 2016. december 9-i kollektív szerződés volt az első, így módosításról szerinte fogalmilag is kizárt beszélni.
[9] Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Egyrészt vitatta a felperes kollektív szerződéskötésre való jogosultságát, másrészt állította, hogy a felek nem új kollektív szerződést kötöttek, hanem a korábbi megállapodásaikat foglalták egységes szerkezetbe. Minthogy a 2016. december 9-ei megállapodás nem egy új kollektív szerződés volt, hanem a korábbi megállapodások módosítása, a törvényi előírásokból eredően, így a felperesnek legfeljebb a kollektív szerződés módosítására irányuló tárgyalásokon történő részvételre lehetett volna joga, a kollektív szerződés együttes megkötésére azonban nem.
[10] A II. rendű alperes ellenkérelmében szintén a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a szerződés megkötésének időpontjában az alpereseknek nem lehetett hivatalos tudomása arról, hogy a felperes kollektív szerződéskötési képességgel rendelkezik, mivel a felperes az általa állított 10%-os küszöbérték elérésére vonatkozó információt csupán 2016. december 9-ét követően, 2017. januárjában adta meg, ezért a magatartása felróhatónak minősíthető és nem egyeztethető össze a jóhiszeműség és tisztesség elvén alapuló kölcsönös együttműködés követelményével. A II. rendű alperes perbeli álláspontja az I. rendű alperessel azonosan az volt, hogy 2016. december 9-én nem új kollektív szerződés jött létre, hanem az 1991. novemberétől 2016. decemberéig kötött 1-77. kollektív hatályú megállapodás technikailag egységes szerkezetbe foglalása történt meg.

Az elsőfokú ítélet
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság kijavított ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[12] Határozata indokolásában foglaltak szerint az I. rendű alperes jogszerűen csak a felperestől értesülhetett arról, hogy a taglétszáma idő közben elérte a törvényben rögzített küszöbértéket. Mindezek alapján egyetértett az alperesekkel abban, hogy a felperestől elvárható lett volna a jogosultság bekövetkezésének bejelentése, amelyet elmulasztott. Ugyanakkor nem értett egyet az alperesekkel a tekintetben, hogy ez a mulasztás kihatással lehet a kollektív szerződés érvényességének megítélésére. Álláspontja szerint a jogvita eldöntése szempontjából az bír relevanciával, hogy az Mt. a kollektív szerződés megkötésére irányuló alanyi kellékek között konkrétan mit rögzít. Az Mt. 276. § (1) bekezdését megvizsgálva pedig megállapítható, hogy abban feltételként nem szerepel a szakszervezeti jogosultság megszerzésére vonatkozó bejelentési kötelezettség. Ebből eredően a felperes már önmagában az által, hogy a törvényben előírt feltételek teljesültek, vagyis a felperes a 10%-os küszöbértéket elérte, jogosulttá vált a kollektív szerződés megkötésére. Mindezekre tekintettel a közigazgatási és munkaügyi bíróság megállapította, hogy az Mt. 276. § (2) bekezdése attól függetlenül irányadó a perbeli esetben, hogy a felperes a kollektív szerződéskötési jogosultságáról egyébként tájékoztatta-e az I. rendű alperest vagy sem.
[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság nem fogadta el a felperes azon érvelését, mely szerint az alperesek között korábban kollektív szerződéses hatályú megállapodások és nem kollektív szerződés volt hatályban. Megállapította, hogy az alperesek az egyes kérdéseket valóban mindig egy-egy önálló megállapodásban rendezték, ugyanakkor az alperesek mindvégig hangsúlyozták, hogy a megállapodásokat együttesen kell kezelni. Nem létezik arra vonatkozó külön rendelkezés vagy előírás, hogy a felek megállapodásukat egyetlen okiratban lennének kötelesek lefektetni. Mindezek alapján az alperesek viszonyában létrejött megállapodás-rendszer minőségében több, mint kollektív szerződés hatályú megállapodások összessége.
[14] A közigazgatási és munkaügyi bíróság egyetértett az alperesek kifejtett álláspontjával, mely szerint a 2016. december 9-ei megállapodás nem minősült új kollektív szerződésnek, az csak a kollektív szerződés módosítását jelentette. A határozatban foglaltak szerint a felek módosításra irányuló szándékát bizonyítja a II. rendű alperes elnökének a szerződés megkötését kezdeményező 2016. augusztus 12-én kelt e-mailje, a szerződés céljára vonatkozó részben rögzítettek, a II. rendű alperes elnökének személyes előadása és az I. rendű alperes igazgatási és jogi osztálya vezetőjének tanúvallomása. Az a körülmény pedig, hogy a szerződést kötő felek a zárórészben a korábbi megállapodások hatályon kívül helyezéséről döntöttek, szintén nem teszi kétségessé az alperesek módosításra vonatkozó tényelőadását. A hatályon kívül helyezés ugyanis kizárólag annak egyértelműsítésére szolgált, hogy a korábbi megállapodások úgy és abban a formájukban, ahogyan korábban léteztek, már nem irányadóak. Ebből azonban semmilyen következtetés nem vonható le a megállapodás létrehozására vonatkozó szándékról.

A jogerős ítélet
[15] Az elsőfokú ítélet ellen kizárólag a felperes élt fellebbezéssel, az alperesek fellebbezést, csatlakozó fellebbezést nem nyújtottak be.
[16] A törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság kijavított ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy az alperesek által 2016. december 9-én aláírt kollektív szerződés érvénytelen.
[17] A másodfokú bíróság kiegészítette a tényállást azzal, hogy az alperesek 1991. novemberétől 2016. december 9-ig megkötött 77 kollektív szerződéses megállapodás egy-egy meghatározott kérdésben (például a szakszervezeti munkaidő-kedvezmény, munka- és pihenőidő, túlmunka, szabadság kérdése, illetmény, illetmény-kiegészítés, pótlékok, különféle juttatások, illetve jellemzően az adott évi béremelés kérdése) jött létre, található közöttük olyan is, amely hatály kívül helyez valamely korábbi megállapodást. A megállapodások 49. számú megállapodástól kezdve tartalmazzák azt a kikötést, hogy "ezen megállapodást a korábbi megállapodásokkal együttesen kell kezelni".
[18] A II. rendű alperes elnöke 2016. augusztus 12-én az I. rendű alperes főigazgatójához intézett levelében kollektív tárgyalás lefolytatását javasolta, egyrészt arra hivatkozva, hogy a jogszabályi változások és a megállapodások módosításai szükségessé teszik a kollektív szerződéses megállapodások aktualizálását, másrészt a kollektív szerződés további témái, tárgyai tekintetében. Az egységes szerkezetű kollektív szerződéstervezet az alábbi szempontok alapján készült: Az 1-75. számú megállapodások szövege, a számozás nélküli megállapodások (székhelyhasználat, bértárgyalás lefolytatása) beemelése, Mt. szerinti szerkezet, a módosult jogszabályi hivatkozások átvezetése és azoknak megfelelő szöveg, a munkahelyi pótlék rendezése, az értelemszerű változások átvezetése, a megállapodásban foglalt kimutatások értéke és a felülvizsgálatra szoruló témák. Levelében kitért arra, hogy: "Szükséges ugyanakkor megjeleníteni a kollektív szerződés megjelenítést, a további félreértések és félremagyarázások elkerülése érdekében".
[19] Az ekként kiegészített, illetve pontosított tényállás alapján a másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával.
[20] Mindenek előtt kiemelte, hogy az Mt. 276. § (1) bekezdésében nem szerepel feltételként a szakszervezeti jogosultság megszerzésére vonatkozó bejelentési kötelezettség, a felperes önmagában az által, hogy a törvényben előírt feltételek teljesültek, vagyis a 10%-os küszöbértéket elérte, jogosulttá vált a kollektív szerződés kötésére. Az alperesek ha a felperesi érdekképviselet pontos taglétszámáról nem is, de a létezéséről és működéséről nyilvánvalóan tudomással bírtak, így a tájékoztatása a kollektív szerződés megkötésének szándékáról elvárható, de legalább indokolt lett volna az együttműködési kötelezettség körében éppen a perbeli helyzet elkerülése érdekében.
[21] A törvényszék szerint az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal azt, hogy a II. rendű alperes elnöke 2016. augusztus 12-én kollektív tárgyalás lefolytatására tett javaslatot, csatolt leveléből kitűnően voltak olyan témák, kérdések, amelyek további tárgyalásra szorultak, ez pedig cáfolja azt is, hogy a felek pusztán a korábbi megállapodásaikat kívánták egységes szerkezetbe foglalni. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az alperesek az "Kollektív Szerződés" elnevezésű megállapodásokban a kollektív szerződés célját rögzítették akként, hogy a korábbi kollektív szerződéses megállapodások rendelkezéseit egységes és átlátható kollektív szerződésben rögzítsék. A hatályba léptető és vegyes rendelkezések pedig tartalmazzák azt, hogy a kollektív szerződés határozatlan időre jön létre, 2016. december 9-én lép hatályba és a kollektív szerződés hatálybalépésével egyidejűleg az 1-77. számú kollektív szerződéses megállapodásokat hatályon kívül helyezi. A felek tehát maguk sem azt rögzítették, hogy kollektív szerződés módosításáról döntöttek, hanem azt nyilvánították ki, hogy kollektív szerződést kötöttek, melyel összefüggésben az 1-77. számú kollektív szerződéses megállapodások hatályon kívül helyezésére vonatkozó megállapodás, a kollektív szerződés kötésére és nem a módosításra vonatkozó szándékot egyértelműsíti. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az I. és II. rendű alperesek által 2016. december 9-én aláírt kollektív szerződés újonnan létrehozott kollektív szerződésnek minősül. Figyelemmel arra, hogy a kollektív szerződés ilyen módon való megkötése az Mt. 276. § (2) és (4) bekezdésében foglaltakba ütközik, így az Mt. 27. § (1) bekezdése szerint semmis, vagyis érvénytelen.

Az alperesek felülvizsgálati kérelme és a felperes felülvizsgálati ellenkérelme
[22] A jogerős ítélet ellen mindkét alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérték.
[23] Az I. rendű alperes érvelése szerint a másodfokú bíróság az Mt. 276. § (2) bekezdésébe, valamint az Mt. 2. § (1) bekezdés e) pontjába, 6. § (2) és (4) bekezdéseibe ütközően vezette le a felperes kollektív szerződéskötésre vonatkozó jogosultságát. Álláspontja szerint amennyiben egy szakszervezet kollektív szerződés tárgykörébe tartozó egyeztetések aktív részese szeretne lenni, az Mt. 6. § (1) és (4) bekezdése alapján köteles azt a munkáltató, illetve a további, Mt. 276. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelő szakszervezet felé bejelenteni. A munkáltatónak bejelentés hiányában nem lehet tudomása egyrészt arról, hogy az Mt. 276. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek a szakszervezet megfelelt, másrészt arról, hogy az Mt. 276. § (2) bekezdéséhez kapcsolódó jogait mikor és milyen formában, illetve egyáltalán gyakorolni kívánja-e.
[24] Az I. rendű alperes sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a taglétszám igazolásának felperest terhelő kötelezettsége körében előadott jogi érvelésüket teljes mértékben figyelmen kívül hagyta. Figyelmen kívül maradt a Kúria Mfv.II.10.715/2015/6. számú ítéletében foglaltak, melyből az I. rendű alperes szerint az a következtetés vonható le, hogy a felperes 2016. június 1. napjáig biztosan nem felelt meg az Mt. 276. §-ában rögzített feltételeknek. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság megsértette a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[25] Az I. rendű alperes sérelmezte a Kúria Mfv.II.10.608/2017/3. számú ítéletében foglaltak figyelmen kívül hagyását is, annak ellenére, hogy az alperesek a megállapodások kollektív szerződésnek minősítése körében kifejezetten hivatkoztak a korábbi bírósági döntésekre, ezért a másodfokú bíróságnak azokról a Pp. 163. § (3) bekezdése szerint hivatalos tudomása is volt. A hivatkozott ítélet tartalma azt támasztja alá, hogy a felek közötti szerződéses megállapodást korábban a Kúria maga is kollektív szerződésnek tekintette. A Kúria megállapította továbbá, hogy a kollektív szerződés kötésére jogosult felek által kötött megállapodások a régi Mt. 30. §-a alapján kollektív szerződésnek minősülnek, ezért a két "jogintézmény" között érdemi különbség nem állapítható meg, azok ugyanis szinonim fogalmak. Ezért a másodfokú bíróság ítéletében jogszabálysértően tett különbséget a kollektív szerződés és a kollektív hatályú megállapodások között. A másodfokú bíróság által megjelölt jogszabályhelyből álláspontja nem vezethető le, illetve a két "jogintézmény" közötti vélt különbség nem állapítható meg, e körben az indokolási kötelezettség elmulasztására figyelemmel a másodfokú bíróság súlyosan megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[26] A másodfokú bíróság jogszabálysértő következtetést vont le arra, hogy a megállapodások nem felelnek meg az Mt. 277. § (1) bekezdésében rögzített, "normatív rész" követelményének, valamint az Mt. 277. § (2) bekezdésében rögzített, "kötelmi rész" követelményének. Mindemellett a megállapodásokban számos helyen kifejezetten utalás is történt arra, hogy azokat a szerződő felek maguk is kollektív szerződésnek tekintik.
[27] A másodfokú bíróság kifejtett érvelése e tekintetben a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:86. § (1) bekezdésébe ütközik, mert a szerződő felek kifejezett akaratát figyelmen kívül hagyta, azt jogellenesen "felülbírálta".
[28] Mindezekre tekintettel az I. rendű alperes arra mutatott rá, hogy az alperesek mindvégig azzal érveltek, hogy a megállapodásokat kollektív szerződésnek tekintik, amely teljes körű összhangban áll az Mfv.II.10.608/2017/3. ítéletben foglaltakkal, ezért az alperesekben fel sem merült, hogy a korábbi megállapodásaik körébe tartozó rendelkezéseket egy teljesen új kollektív szerződésben rögzítsék, a feleknek nem erre irányult a szerződéses akarata. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az adott esetben alkalmazandó Mt. 276. § (8) bekezdésében foglaltakat és így a felperesnek legfeljebb az általa kezdeményezett módosítással kapcsolatos tárgyaláson lehet tanácskozási joga, miután az ténykérdés, hogy a 10% mértékű taglétszámnak a megállapodások megkötését követően felelt csupán meg.
[29] Az I. rendű alperes szerint a másodfokú bíróság súlyosan iratellenesen értékelte T. L. 2016. augusztus 12-én kelt e-mail üzenetében foglaltakat, mely egyértelműen és világosan az egységes szerkezetű kollektív szerződés megnevezést és a megállapodások aktualizálására irányuló akaratot erősíti meg, továbbá a másodfokú bíróság okszerűtlen, iratellenes és logikailag ellentmondó következtetést vont le T. L. e-mail üzenetéből annak kapcsán, hogy "a kollektív szerződés további, kibővített témái, tárgyai tekintetében" kollektív tárgyalás lefolytatására is javaslatot tett. A megállapodások és a kollektív szerződés szóhasználatának, egyes fejezetek elnevezésének, struktúrájának összevetése során egyértelműen megállapítható, hogy a kollektív szerződés a korábbi megállapodás rendelkezéseivel teljes azonosságot mutat, annak nyilvánvaló célja egy technikai jellegű módosítás a könnyebb áttekinthetőség és kezelhetőség érdekében, a korábbi megállapodásokhoz képest semmilyen új rendelkezést nem tartalmaz.
[30] A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében szintén azzal érvelt, hogy a 77 megállapodás tartalma szerint mindenben megfelelt a kollektív szerződésben szabályozható, Mt. 277. § (1) bekezdése szerinti, a kollektív szerződést kötő felek felhatalmazása szerinti közalkalmazotti jogviszonnyal kapcsolatos tárgykörnek, illetve a kollektív szerződést kötő felek kapcsolatára vonatkozó tárgykörnek. Ezen túlmenően több megállapodás módosítás utal az előzőekben kötött megállapodásra vagy éppen hatályon kívül helyezésére, ezen tények is a megállapodások jogi természeteként a kollektív szerződés minősítést erősíti.
[31] Ha a munkáltatónál kollektív szerződés van hatályban, akkor annak módosítására vonatkozó tárgyalást a megkötésben részes szakszervezet bármikor kezdeményezhet, azaz élhet kollektív tárgyaláshoz való alapvető jogával. A perbeli esetben sem történt más, mint az I. rendű alperesnél hatályos kollektív szerződés módosítását kezdeményezte a kollektív szerződést megkötő, és kollektív szerződéskötési jogosultsággal rendelkező II. rendű alperes, mint szakszervezet. Mindezt nem cáfolja a másodfokú bíróság ítélete indokolásában kiemelt levélrészlet. A II. rendű alperes elnöke által írt levelet, mint tárgyalási kötelezettséget keletkeztető kollektív szerződéses ajánlat közlését azonban összefüggésében kell értelmezni, mert akkor szintén az állapítható meg, hogy a felek nem új kollektív szerződés megkötését kívánták, hanem a korábbi megállapodások aktualizálását és a formailag különálló, de tartalmilag egységesnek tekintendő iratokat egy iratban összevonni és közzétenni, ezért a törvényszék iratellenesen értelmezte a II. rendű alperes elnökének levelét, megsértve ezzel a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat, valamint a Pp. 164. § (1) bekezdését is, amelynek alapján a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperesek között új kollektív szerződés jött létre 2016. december 9-én. Felperes azonban az új kollektív szerződés kötés tényét bizonyítani nem tudta.
[32] A II. rendű alperes is azt sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság teljes mértékben figyelmen kívül hagyta kollektív szerződés módosításában résztvevő felek képviselőjének az elsőfokú eljárásban tett jognyilatkozatait. A perbeli esetben csak és kizárólag a felek szerződéses akaratát kellett és lehetett volna vizsgálni, és az egybehangzó nyilatkozatok alapján megállapítani, hogy 2016. december 9-én nem új kollektív szerződés megkötésére, hanem a korábban kötött kollektív szerződés módosítására került sor, mivel a felek akarata egyértelműen erre irányult.

A Kúria döntése és jogi indokai
[33] Az alperesek felülvizsgálati kérelme a következők szerint nem megalapozott.
[34] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás nem vitatott megállapítása, miszerint az I. rendű alperes munkáltató és a II. rendű alperes szakszervezet 2016. december 9-én kollektív szerződés elnevezéssel írtak alá megállapodást. A perben utóbb az sem volt vitatott, hogy 2016. december 9-én a felperes szakszervezet kollektív szerződés kötésére jogosult volt, mert megfelelt az Mt. 276. §-ában előírt feltételeknek. Az előbbiek szerint kollektív szerződés kötésére jogosult felperes szakszervezet keresetében azért kérte a 2016. december 9-én kelt kollektív szerződés érvénytelenségének megállapítását, mert abban szerződést kötő félként nem vett részt, a kollektív szerződés megkötéséről utóbb szerzett tudomást.
[35] A közigazgatási és munkaügyi bíróság kifejtett jogi álláspontja szerint, mivel az Mt. 276. § (1) bekezdése a kollektív szerződés megkötésére irányuló alanyi kelléke között nem szerepel a szakszervezeti jogosultság megszerzésére vonatkozó bejelentési kötelezettség, nincs relevanciája, hogy a felperes az adott esetben a kollektív szerződés megkötését megelőzően tájékoztatta-e az I. rendű alperest a kollektív szerződés kötési jogosultságáról.
[36] Az elsőfokú ítélet ellen kizárólag a felperes terjesztett elő fellebbezést, az alperesek az elsőfokú ítélet előbb kiemelt megállapításait fellebbezéssel, csatlakozó fellebbezéssel nem támadták.
[37] Az a körülmény, hogy a másodfokú bíróság az alperesek fellebbezési ellenkérelmeikben foglaltak alapján ítélete indokolásában meghelyeselte az elsőfokú bíróság e körben kifejtett jogi álláspontját és megjegyezte, hogy az alpereseknek a felperes szakszervezet létezéséről és működéséről nyilvánvalóan tudomásuk volt, így elvárható lett volna, hogy az együttműködési kötelezettség körében tájékoztassák a kollektív szerződés megkötésének szándékáról, nem jelenti azt, hogy a felperes kollektív szerződés kötési képessége a felülvizsgálati eljárásban felülbírálható lehetne az alperesek által felhívott általános magatartási követelmények megsértésére történő hivatkozás alapján és jogszabálysértésként kellene figyelembe venni, hogy a másodfokú bíróság az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében a taglétszám igazolásának felperest terhelő kötelezettsége körében előadott jogi érvelését figyelmen kívül hagyta.
[38] A jogerős ítélet ugyanis csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálattal, amely az első- és másodfokú eljárásban is felmerült. Amely kérdéssel pedig a korábban eljárt bíróságok erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhettek el.
[39] Mindezektől függetlenül a Kúria az Mfv.II.10.414/2018/6. számú korábbi elvi határozatában kifejtette, miszerint az Mt. 276. §-ában meghatározott feltételek (a taglétszám és a munkavállalói létszám) objektív körülmények, amelyek fennállta nem a felek kölcsönös tájékoztatási és együttműködési kötelezettségének mikénti teljesítésétől függ. Ha a szakszervezeti taglétszám az adott munkavállalói létszámhoz képest a kollektív szerződés megkötésének időpontjában bizonyítottan megfelelően fennállt, úgy a szakszervezet kollektív szerződés kötési képességgel rendelkezett.
[40] Csak megjegyzi a Kúria, hogy mindkét alperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte az Mt. 276. § (8) bekezdésének figyelmen kívül hagyását. E rendelkezés alkalmazásának azonban szintén feltétele, hogy a felperes megfelel az Mt. 276. § (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek.
[41] A Kúria elvi éllel mutat rá arra, hogy a munkáltatótól és a kollektív szerződést kötő további felektől fokozottan elvárható abban a kérdésben való együttműködés, hogy van-e a munkáltatónál az adott hatályossági körben olyan képviselettel rendelkező szakszervezet, amelyik kollektív szerződést kötő félként megjelenhet, abban jogosult részt venni.
[42] Az eljárt bíróságok részben eltérően minősítették az alperesek között 1991. november és 2016. december 9. között létrejött 77 megállapodást. E minősítésükhöz is kapcsolódóan az elsőfokú bíróság szerint az alperesek 2016. december 9-én a kollektív szerződésükkel a korábbi kollektív szerződést módosították, míg a másodfokú bíróság szerint az alperesek 2016. december 9-én új kollektív szerződést kötöttek.
[43] Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben megalapozottan kifogásolták a jogerős ítéletnek azon megállapítását, mely szerint az alperesek közötti korábbi kollektív szerződés hatályú megállapodások nem feleltek meg a kollektív szerződés Mt. 277. § (1) bekezdésében körülírt fogalomnak. A formailag elkülönült, egyébként kollektív szerződéses hatályú megállapodások ugyanis tartalmilag egy kollektív szerződésnek minősültek, hiszen azonos felek között azonos jogalapból származó jogviszonyban rögzítették a felek kölcsönös jogait és kötelezettségeit. Nincs a munka törvénykönyvének és a polgári törvénykönyvnek sem olyan rendelkezése, amely tiltaná, hogy a felek az Mt. 277. §-ában meghatározott tárgykörben formailag különálló megállapodásokat kössenek, azonban ez nem érinti annak a kérdésnek a megítélését, hogy a formailag elkülönült, azonban azonos tárgykörben született megállapodások kollektív szerződéses hatályúak. A megállapodásokat nem a megnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell elbírálni. Minthogy a felek a korábbi megállapodásaikat kollektív szerződéses hatályúnak minősítették, ez azt jelenti, hogy a megállapodásokra a kollektív szerződés hatályára vonatkozó Mt. rendelkezéseket kellett alkalmazni.
[44] Nem vitatottan ezt a megállapítást tartalmazza a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) alperesek felülvizsgálati kérelmükben hivatkozott Mfv.II.10.608/2017/3. számú ítélete és tény az is, hogy a megállapodásokat kollektív szerződésként jelentették be és így tartották nyilván, de ezen utóbbi körülményeknek az előbbiekhez képest nincs ügydöntő relevanciája.
[45] A másodfokú bíróság jóllehet tévedett a korábbi 77 megállapodás jogi természetét, minősítését illetően, azonban a Kúria a további, az adott ügyben döntően releváns érvelésével és a levont jogkövetkeztetésével egyetértett.
[46] Az adott ügyben a szerződésmódosítás és az új szerződés megkötésének megkülönböztetése, jogi relevanciája azért merült fel, mert az Mt. maga is megkülönbözteti a két tényállást a kollektív szerződések tekintetében. Az alperesek által hivatkozott Mt. 276. § (8) bekezdése szerint az a szakszervezet (szakszervezeti szövetség), amely a kollektív szerződés megkötését követően felel meg a (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek, jogosult a kollektív szerződés módosítását kezdeményezni és a módosítással kapcsolatos tárgyaláson - tanácskozási joggal - részt venni. Tehát az irányadó szabályozás a fennálló kollektív szerződés tartalmának megváltoztatásában nem engedi félként részt venni az egyébként kollektív szerződés kötési képességgel rendelkező szakszervezetet, míg amennyiben új kollektív szerződésről van szó, az Mt. 276. § (4) bekezdése értelmében az nem jöhet létre érvényesen a kollektív szerződés kötési képességgel rendelkező valamennyi alany félként való megjelenése hiányában.
[47] A 2016. december 9-én megkötött kollektív szerződés a Kúria megítélése szerint is új kollektív szerződésnek minősül, ezért arra az Mt. 276. § (4) bekezdése az irányadó, mely szerint kollektív szerződés kötésére jogosult szakszervezetek a kollektív szerződést együttesen köthetik meg. Ennek hiányában a kollektív szerződés munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik és ezért az Mt. 27. § (1) bekezdése alapján semmis.
[48] Valamely szerződés minősítését illetően nem vitatottan nem hagyható figyelmen kívül a felek szerződéses akarata és a bíróságoknak teljes körűen, és nem csupán a nyilatkozatok felek általi megnevezése alapján kell feltárnia a szerződéses akaratot, hanem az Mt. 31. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 6:8. §-a értelmében a tényállás egyéb összes körülményeire tekintettel kell értelmezni a szerződést. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az azonos perbeli érdekeltségi oldalon álló felek szerződéses akaratának feltárása nem lehet döntő körülmény az ügy eldöntése szempontjából.
[49] A Ptk.-nak a szerződés értelmezésére vonatkozó szabályai az Mt. 31. §-a alapján a munkajogi jognyilatkozatok tekintetében is alkalmazandók. A Ptk. 6:86. § (1) bekezdése szerint az egyes szerződési feltételeket és nyilatkozatokat a szerződés egészével összhangban kell értelmezni.
[50] A jogerős ítéletben a másodfokú bíróság kiegészítette a tényállást, az alperesek ugyan vitatták a II. rendű alperes elnökének 2016. augusztus 12-én kelt levelének értelmezését, arra hivatkozva, hogy a törvényszék egy mondat kiragadásával próbálta álláspontját alátámasztani. Az azonban nem volt vitatott, hogy az egységes szerkezetű kollektív szerződés az Mt. szerint került szerkesztésre, a módosult jogszabályi hivatkozások átvezetésre kerültek, helyükbe azoknak megfelelő szöveg került, rendezték a munkahelyi pótlékot és a megállapodásokban foglalt juttatások értékét. A másodfokú bíróság jogerős ítéletében azonban ügydöntő jelentőségűként azt értékelte, hogy a felek az Mt. 277. § (1) bekezdése szerint megengedett tartalommal létrejött minden korábbi megállapodásukat a jövőre nézve hatálytalannak tekintették. Ezen a tényen az sem változtat, hogy a korábbi megállapodásaikat részben változatlan tartalommal tették a 2016. december 9-ei megállapodás részévé. E körben a másodfokú bíróság tévedés nélkül hívta fel a Kúria Mfv.I.10.522/2017/6. számú ítéletét. Ugyan a felhívott döntés eltérő tényálláson alapul, azonban a felhívott ítélet tényállása szerint is a felek korábbi kollektív szerződéses természetű megállapodásaikat helyezték hatályon kívül, amelyből az eljárt bíróságok a feleknek arra a szándékára következtettek, hogy nem szerződésmódosító szándékuk volt, hanem a szándékuk új szerződés létrehozására irányult. A felhívott kúriai döntés tényállása szerint is a kollektív szerződés megkötését megelőzően fennállott korábbi kollektív szerződéses rendelkezések egy részét változatlan tartalommal illesztették be az új kollektív szerződésbe. Ezért az a körülmény, hogy az alperesek 2016. december 9-én minden korábbi megállapodásukat hatályon kívül helyezték, akként értelmezendő, hogy az akaratuk a viszonyuk új rendezésére irányult, még akkor is ha korábbi megállapodásaik egy részét változatlan tartalommal tették az új megállapodás részévé.
[51] Mindezekre tekintettel a Kúria álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül értelmezte az alperesek szerződéses nyilatkozatait, döntése megfelel az Alaptörvény XVII. cikk (2) bekezdésében is biztosított kollektív alapjognak.
[52] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - az indokolás részbeni módosításával - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Záró rész
[53] A pervesztes alperesek a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárási költséget kötelesek fizetni a felperes részére, míg az alperesek személyes költségmentessége folytán a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
[54] A Kúria a felülvizsgálati kérelmeket az alperesek kérelmére a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.
[55] A felülvizsgálat lehetőség a Pp. 271. § (1) bekezdés l) pontja kizárja.
Budapest, 2019. december 11.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Tánczos Rita s.k. bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv.II.10.191/2019.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.