ÍH 2020.1

KÜLÖNÖS KEGYETLENSÉGGEL ELKÖVETETT EMBERÖLÉS - BÜNTETÉS KISZABÁS I. Az emberölés különös kegyetlenséggel is elkövetett, ha az idős sértettet az elkövető eszközzel, valamint kézzel és lábbal is hosszan, nagy erővel bántalmazza, amelyek következtében kialakult sérülések a sértett halálához vezettek [Btk. 160. § (1) bekezdés (2) bekezdés d) pont; 3/2013. Büntető jogegységi határozat]. II. A többszörösen minősülő emberölést - erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott szabadságvesztésből engedélyezett f

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A törvényszék bűnösnek mondta ki V. Gy. I. r. vádlottat emberölés bűntettében [Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) és k) pont], melyet eshetőleges szándékkal követett el, valamint V. K. II. r. vádlottat felbújtóként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 365. § (1) bekezdés, (3) bekezdés g) pont]. Ezért a bíróság az I. r. vádlottat - mint visszaesőt - 19 év fegyház fokozatú szabadságvesztésre, mellékbüntetésként 10 év közügyektől eltiltásra, míg a II. r. vádlottat - mint többszörös visszae...

ÍH 2020.1 KÜLÖNÖS KEGYETLENSÉGGEL ELKÖVETETT EMBERÖLÉS - BÜNTETÉS KISZABÁS
I. Az emberölés különös kegyetlenséggel is elkövetett, ha az idős sértettet az elkövető eszközzel, valamint kézzel és lábbal is hosszan, nagy erővel bántalmazza, amelyek következtében kialakult sérülések a sértett halálához vezettek [Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés d) pont; 3/2013. Büntető jogegységi határozat].
II. A többszörösen minősülő emberölést - erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság alatt - elkövető vádlottal szemben indokolt a középmértéket jelentősen meghaladó mértékű büntetés alkalmazása [Btk. 80. § (1)-(2) bekezdés, Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b), k), d) pontok].
A törvényszék bűnösnek mondta ki V. Gy. I. r. vádlottat emberölés bűntettében [Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) és k) pont], melyet eshetőleges szándékkal követett el, valamint V. K. II. r. vádlottat felbújtóként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 365. § (1) bekezdés, (3) bekezdés g) pont]. Ezért a bíróság az I. r. vádlottat - mint visszaesőt - 19 év fegyház fokozatú szabadságvesztésre, mellékbüntetésként 10 év közügyektől eltiltásra, míg a II. r. vádlottat - mint többszörös visszaesőt - 8 év fegyház fokozatú szabadságvesztésre, mellékbüntetésként 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a terheltek nem bocsáthatók feltételes szabadságra.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:
Az I. r. vádlott 2017. május 22-én feltételes kedvezménnyel szabadult rablás bűntette és más bűncselekmények miatt kiszabott 3 év fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztés büntetéséből. Az I. r. vádlott jövedelemmel, munkahellyel nem rendelkezett, hajléktalan életmódot folytatott. Szabadulása után néhány hétig a II. r. vádlottnál lakott, de 2017 nyár végén elküldték az ingatlanból. Közben az I. r. vádlott többször találkozott H. Gy. sértettel mert a sértett hölgy lakásával szembeni garázsban húzta meg magát. Az I. r. vádlott rendszeresen bejárt a sértetthez, tőle cigarettát és kisebb összegeket kért, amelyekkel az idős sértett gyakorta ki is segítette az I. r. vádlottat. A tél közeledtével V. Gy. szeretett volna valamilyen fűthető szállást találni, és ekkor megkérte nagybátyját a II. r. vádlottat, hogy télire hadd lakhasson náluk.
A vádlottak 2017. október 1-jén 7 óra 30 perc körüli időpontban találkoztak a II. r. vádlott lakóhelyének közelében. A II. r. vádlott a költözés feltételéül azt szabta, hogy az I. r. vádlott szállás fejében fizessen meg részére pár ezer forintot. Mivel az I. r. vádlottnak pénze nem volt, ezért a II. r. vádlott rávette, hogy a közelben egyedül élő idős korú, a bűncselekmény elhárítására korlátozottan képes sértettől - szükség esetén erőszak alkalmazásával is - készpénzt szerezzen. Az I. r. vádlott magához vett egy sörös üveget, ami után jelezte a II. r. vádlott, hogy akár bántalmazás útján is szerezzen pénzt. Az I. r. vádlott bement a sértett lakásába, közben a II. r. vádlott a közelben várakozott. Az I. r. vádlott amint belépett a lakás első helyiségébe, a konyhába, szó nélkül odament a szemben lévő falnál elhelyezett széken neki háttal ülő és cigarettát sodró sértetthez és legalább két alkalommal a kezében lévő sörös üveggel, majd legalább további 8 alkalommal pedig ököllel nagy erővel megütötte, vagy megrúgta a sértett fejét, továbbá test szerte bántalmazta őt. Ezt követően az I. r. vádlott a konyhai szekrényből kiemelte a sértett pénztárcáját, abból magához vett egy 5000 forintos bankjegyet, összesöpörte a bántalmazás során összetört sörösüveg szilánkjait, azt a spájzban lévő szemetesbe kidobta és a vérző sértettet magára hagyva elment a sértett lakásából. Ezt követően a vádlottak elosztották a sértettől eltulajdonított pénzt oly módon, hogy a II. r. vádlott a boltba bement, vásárolt, onnan kijőve adott az I. r. vádlottnak 2000 forintot.
A sértett még ki tudott jutni a ház elé az udvarra, ahol összeesett és a szomszédok siettek a földön fekvő és nyöszörgő sértett segítségére, hozzá 9 óra 15 perckor mentőt hívtak. A sértett a bántalmazás következtében többszörös arckoponyacsont törést, orrcsont törést, állkapocscsont törést és zúzódásokat szenvedett el, majd a kórházba szállítását követően 2017. október 3-án elhalálozott. A sértett halálának oka diffúz agyzúzódást és agytörzsi zúzódást követő keringés és légzésbénulás volt. A sértett halála és az általa 2017. október 1-jén elszenvedett bántalmazás között közvetlen okozati összefüggés áll fenn.
Az elsőfokú ítélet ellen az I. r. vádlott és védője a tényállás, a minősítés és a kiszabott szankció vonatkozásában a határozat megváltoztatása végett, enyhítés érdekében, míg a II. r. vádlott és védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért jelentett be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség átiratában az előterjesztett jogorvoslati kérelmeket alaptalannak találta, de a cselekmények minősítését az I. r. vádlott tekintetében kifogásolta annyiban, hogy álláspontja szerint a vádlott terhére rótt cselekmény különös kegyetlenséggel is elkövetett, a test szerte történő nagy számú bántalmazás, a vádlotti brutalitás miatt.
A büntetéskiszabási körülmények közül az I. r. vádlott vonatkozásában a hasonló bűncselekmény miatti büntetettségét, a cselekmény orvul, eszköz használatával történő elkövetését, míg a II. r. vádlott esetében a többszörös visszaesői minőségen túlmutató büntetettségét emelte ki, egyúttal a kiszabott büntetéseket feltétlenül szükségesnek ítélte.
A fellebbviteli nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője az írásban előterjesztett indítványait változatlanul fenntartotta. A büntetéskiszabással összefüggésben értékelt körülményeket megfelelőnek találta, külön felhívta a figyelmet az emberölés háromszoros minősültségére, így álláspontja szerint az I. r. vádlottal szemben a kiszabható határozott ideig tartó szabadságvesztés maximumának alkalmazása sem eltúlzott. A büntetési célok eléréséhez az I. r. vádlottal szemben alkalmazott 19 év, illetőleg a brutális cselekményt a vádlott-társából rábeszéléssel kiváltó II. r. vádlottal szemben kiszabott 8 év feltétlenül szükségesnek, az elkövetett cselekményekkel arányosnak találta, ezért azok enyhítésére okot nem látott.
Az I. r. vádlott védője a nyilvános ülésen fenntartotta az elsőfokú eljárásban hivatkozottakat. Álláspontja szerint a védence cselekménye esetében a halált okozó testi sértés bűntette a helyes minősítés, erre tekintettel a 19 év szabadságvesztés feltétlenül eltúlzott és törvénysértő. Védence életkorára, illetőleg az időközben eltelt idő tartamára figyelemmel a kiszabott büntetés enyhítését tartotta indokoltnak.
A II. r. vádlott védője fenntartotta a felmentésre irányuló fellebbezését, másodlagos kérelmével összefüggésben hivatkozott arra, hogy a bűncselekmény elkövetésével érintett időszakban a védence dolgozott, emellett hangsúlyosan kell figyelembe venni a kiskorú gyermekek eltartásáról való gondoskodását, egyáltalán az arra irányuló törekvését is, hogy megpróbált a társadalomba annak hasznos polgáraként beilleszkedni.
Az I. r. vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában - annak tudatában, hogy megbocsáthatatlan bűnt követett el - bocsánatot kért a tettéért, nyilatkozata szerint nem életkioltási szándékkal ment a helyszínre, az egész meggondolatlanság volt, gyerekfejjel, éretlenül gondolkodott. Fiatal korára figyelemmel a kiszabott büntetés enyhítését, egy utolsó esély biztosítását kérte a bíróságtól.
A II. r. vádlott az ügyvédje által előadottakhoz csatlakozva a felmentését kérte, érzése szerint bűncselekményt nem követett el, poligráfos vizsgálattal akarta bizonyítani ártatlanságát.
Az ítélőtábla a többirányú fellebbezési kérelmek tartalmára figyelemmel a Be. 590. § (1) és (2) bekezdései alapján a törvényszék ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek körében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartva, megfelelő körben és törvényesen folytatta le a bizonyítási eljárást, az ítélőtábla nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, illetőleg megalapozottsági hibát, amely akadályát képezte volna az ítélet érdemi másodfokú felülbírálatának.
A mérlegelő és ténymegállapító tevékenysége eredményeként az elsőfokú bíróság helytállóan vont le következtetést arra nézve, miszerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alátámasztották az I. r. vádlott nyomozás során tett azon beismerő vallomását, amelyben azzal terhelte a II. r. vádlottat, hogy utóbbi biztatta fel őt arra, hogy akár erőszak útján is szerezze meg a sértett vagyoni értékeit. Hitelt érdemlő körülményként fogadható el tehát az, hogy az I. r. vádlott éppen vádlott-társától, a felbujtás körében kifejtett magatartása körében szerzett tudomást arról konkrétan, hol tartja a sértett a pénzét, hiszen erről a II. r. vádlott röviddel azt megelőzően, a sértettnél történt szerelés alkalmával szerzett információkat.
A másodfokú bíróság összességében arra az álláspontra jutott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a Be. 592. § (1) bekezdésének a)-b) pontjaiban, illetőleg a (2) bekezdésének a)-d) pontjaiban írt hiányosságoktól mentesen, megalapozottan állapította meg
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a személyi részben, valamint a történeti tényállásban is kiegészítette az ítélőtábla, többek között azzal, hogy a sértett sérülései nagy erejű, tompa erőbehatások eredményeként keletkeztek. Mindkét szemtájékon, az orron, a jobb felső állcsont tájékán, a bal járomívnek megfelelően nagy erejű tompa erőbehatás érvényesült, a bal falcsonti dudor, mindkét halánték tájék vetületének megfelelően, a jobb fülkagyló, a jobb nyak-vállszöglet, a jobb váll területén további erőbehatások érvényesültek. A koponyán, mind az agy-, mind az arckoponyát beleértve, legalább 10 rendbeli direkt, tompa erőbehatás érvényesült, amelyek létrehozták a többszörös arccsont törést mindkét oldalon, és a szem környezetének bevérzését. A koponyasérülések és a bekövetkező halál között közvetlen okozati összefüggés vonható.
További erőbehatások érvényesültek a bal nyak-válltájékon, amelyek direkt erőbehatástól származtathatók. A nyakszirttájék kiterjedt vérbeszűrődéses hámzúzódásos sérülése kialakulhatott direkt vagy indirekt erőbehatásra, legalább közepes erővel, ütés, rúgás következményeként, de az ütődés sem zárható ki. A koponyán kívüli további erőbehatások a bal felkar, jobb felső végtag, könyökcsúcs, bal kézfej, bal comb felületének, illetve a nyakszirttáji kiemelkedéstől a lapockacsúcsig terjedő területen érvényesültek. A koponyát érő, legalább 10 rendbeli erőbehatáson túl további 6 erőbehatás megtörténte támasztható alá. A sértett sérüléseit közel egy időben, igen rövid időn belül szenvedte el.
A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helytállóan vont következtetést az I. r. és II. r. terheltek büntetőjogi felelősségére, a másodfokú bíróság azonban az I. r. vádlott cselekménye vonatkozásában nem értett egyet az ölési szándék eshetőleges jellegével kapcsolatos elsőbírói okfejtéssel.
A szándékosság értelmi oldalát tekintve megállapítható, hogy a magatartás következményeinek előre látása a halálos következmény beállásának igen nagy valószínűsége felismerésében nyilvánult meg. Az ezzel kapcsolatos érzelmi viszonyulás vizsgálata körében azonban önmagában annak a körülménynek nincsen meghatározó szerepe, hogy az I. r. vádlotti elkövetés elsődleges célja a sértett pénzének megszerzése volt, utóbbiból nem következik, hogy I. r. vádlott tudata csak eshetőlegesen terjedt ki a halálos következményre.
A szándékosság érzelmi oldalán jelentkező körülmények körültekintő és alapos elemzése elsődlegesen a tárgyi körülmények és az elkövetést kísérő egyéb mozzanatok vizsgálata alapján történik. Adott esetben az elkövetés konkrét körülményeiből, a cselekmény elhárítására korlátozottan képes, idős sértett eredményes védekezést kilátástalanná tevő, orvul történő megtámadására, a terhelt által alkalmazott nagy erejű erőbehatások számára, a bántalmazás célzottságára, kifejezetten irányított voltára, a létfontosságú szerveket rejtő testrégió, az arc,- és agykoponya kiemelten durva támadására, valamint a bűncselekmény egyes nyomainak eltüntetésére irányuló magatartásra figyelemmel összességében arra vonható következtetés, hogy az I. r. vádlott nem pusztán közömbösséget tanúsított az általa előrelátott következmények iránt, hanem erre irányuló szándékkal célzatosan a sértett életére tört.
A fentieken túlmenően a másodfokon eljáró bíróság osztotta a fellebbviteli főügyészség azzal kapcsolatos jogi álláspontját, miszerint az I. r. vádlott élet elleni cselekményének minősítése utóbbiakon kívül azzal törvényes, hogy az egyúttal különös kegyetlenséggel is elkövetett. Az I. r. vádlotti brutalitás megnyilvánulásaira, a fejre mért eszközös és pusztakezes ütések nagy számára, a fej csontjainak többszörös törésére, az igen nagy erejű erőbehatásokra, illetőleg a testszerte történt bántalmazás körülményeire is figyelemmel adott esetben a sértett életének kioltására a szokásostól lényegesen eltérő embertelenséggel, lelketlenséggel, bestialitással, gátlástalansággal, másokban egyértelműen iszonyatot keltő módon, az elkövető emberi mivoltából kivetkőzve történő elkövetéssel került sor. Alanyi oldalról tekintve pedig az élet elvételéhez vezető folyamat végigszenvedése a sértettnek hosszan tartó fájdalmat, kínt, gyötrelmet okozott. Ezért az I. r. vádlott által elkövetett bűncselekményt a Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b), k), d) pontok szerint minősítette.
A II. r. vádlott által elkövetett bűncselekmény minősítése törvényes, a büntető anyagi jog szabályainak mindenben megfelelő.
A büntetéskiszabás másodfokú felülbírálata során az ítélőtábla is figyelemmel volt a törvényszék által helyesen számbavett és értékelt enyhítő és súlyosító körülményekre, egyúttal osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját azzal összefüggésben, hogy a Btk. 80. §-ában meghatározott büntetéskiszabási elvekre, illetőleg a fennforgó súlyosító körülmények lényegesen nagyobb nyomatékára figyelemmel az I. r. vádlott vonatkozásában a törvényi büntetési tétel felső határához közelálló, azt csaknem elérő tartamú szabadságvesztés mutatkozik indokoltnak a büntetési célok eléréséhez, míg a II. r. vádlott vonatkozásában a többszörös visszaesőkre vonatkozó büntetéskiszabási szabályok figyelembevételével meghatározott irányadó büntetési tételkeret középmértékét ugyan el nem érő, összességében azonban jelentős tartamú szabadságvesztés kiszabása szükséges a büntetés alkalmazásával elérni kívánt célok megvalósításához.
A cselekményét orvul, eszköz használatával, többszörösen is felminősülten elkövető I. r. vádlottal, illetőleg a rablás miatt is és a többszörös visszaesői minőségén túlmenően is jelentős számban büntetett II. r. vádlott vonatkozásában az első fokon eljárt bíróság által alkalmazott joghátrányok feltétlenül indokoltnak tekintendők. Mindenben megfelelnek a büntetéskiszabás jelen ügyben irányadó követelményeinek és elveinek, az elkövetett cselekmények tárgyi súlyával, a terhelt alanyi bűnösségének fokával, illetőleg a személyiségük kiemelkedő társadalomra veszélyességével egyértelműen arányosnak mutatkoznak.
A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék fellebbezésekkel támadott határozatát a Be. 606. § (1) bekezdésében foglaltak alkalmazásával a fentebb megjelöltek szerint megváltoztatta, egyéb vonatkozásokban pedig a törvényes és megalapozott határozatot a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Bf.II.73/2019/11.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.