adozona.hu
BH 2019.5.145
BH 2019.5.145
Az Mt. 187. §-ának alkalmazásakor a munkavállaló felelőssége a leltárhiányért fennáll, azonban az eset összes körülménye, így a biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségek teljesítése a felelősség vagy a kártérítés mértékét csökkentheti [2012. évi I. törvény (Mt.) 187. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű alperes áruhitel-ügyintéző, a II. rendű alperes értékesítő munkakörben állt munkaviszonyban a felperessel. Az I. rendű alperes 2014. január 31-én, a II. rendű alperes pedig 2014. január 30-án csoportos leltárfelelősségi megállapodást írt alá. Az üzletben boltvezetőváltás miatt 2014. január 30-tól április 10-ig tartó leltáridőszakra lefolytatott leltár hiányt állapított meg, amelynek I. rendű alperesre e...
BH 2019.5.145 Az Mt. 187. §-ának alkalmazásakor a munkavállaló felelőssége a leltárhiányért fennáll, azonban az eset összes körülménye, így a biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségek teljesítése a felelősség vagy a kártérítés mértékét csökkentheti [2012. évi I. törvény (Mt.) 187. §].
A tényállás
[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű alperes áruhitel-ügyintéző, a II. rendű alperes értékesítő munkakörben állt munkaviszonyban a felperessel. Az I. rendű alperes 2014. január 31-én, a II. rendű alperes pedig 2014. január 30-án csoportos leltárfelelősségi megállapodást írt alá. Az üzletben boltvezetőváltás miatt 2014. január 30-tól április 10-ig tartó leltáridőszakra lefolytatott leltár hiányt állapított meg, amelynek I. rendű alperesre eső összege 50 104 forint, a II. rendű alperesre eső összege 78 288 forint volt.[2] A perbeli szaküzlet mintegy 1500 négyzetméter alapterületen helyezkedett el. A raktárnak használt folyosót az eladótérből két ajtón lehetett elérni. Az egyik ajtó vészkijáratként is üzemelt, ezért soha nem volt zárva, a másik ajtó egy összekötő folyosón keresztül vezetett a raktárfolyosóra. Az összekötő folyosóról nyíltak a mosdók és az öltözők. A személyzeti folyosóra lifttel is el lehetett jutni, amely kulccsal záródott, de többször előfordult, hogy a liftben benne volt a kulcs. Az eladótérből nyíló ajtó eredetileg ujjlenyomat-olvasóval volt ellátva, de az legalább 2011. április hónap óta nem működött és a zár meghibásodása miatt az ajtó egyébként sem volt zárható. A raktári árukészletet a raktárnak használt folyosón tárolták.
[3] Az eladótérben lévő áruk áruvédelmi címkével és védelmi csomagolással voltak ellátva. Egyes árukat kulcsra zárt vitrinekben tartottak, amelyeket csak biztonsági őr jelenlétében, a nála lévő kulccsal lehetett kinyitni. A perbeli időszak kezdetén azonban a vitrinek kulcsai az információs pulton madzagon lógtak, amelyhez bárki hozzáférhetett. A biztonsági őr esetenként egyéb feladatokat - árurakodás felügyelete, vitrinek nyitása - látott el, így nem tartózkodott az ajtóban vagy a kamerák előtt. Az eladótérből nyíló ajtó bejáratát a raktárfolyosó felől folyamatosan biztonsági kamera vette, egy további pedig a raktárfolyosót rögzítette, a felvételek megőrzése azonban csak rövid ideig történt. A hoszteszek - közreműködésük esetén - a személyzeti folyosót, az öltözőket és a mosdókat is használták, az eladótérből nyíló, folyamatosan nyitott egyszárnyú ajtón közlekedtek és így a további ajtóval el nem választott raktárfolyosóra is szabadon bejárhattak.
A felperes keresete és az alperesek ellenkérelme
[4] A felperes munkáltató a fizetési meghagyás elleni ellentmondás folytán perré alakult eljárásban keresetében az I. rendű alperest 50 104 forint, a II. rendű alperest 78 288 forint és ezen összeg kamatainak megfizetésére kérte kötelezni. Keresetében az alperesek által aláírt csoportos leltárfelelősségi megállapodásra és a szabályszerűen lebonyolított leltározás eredményeként megállapított leltárhiányra hivatkozott.[5] Az alperesek az ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy a perbeli üzletben a biztonságos őrzés feltételei nem álltak fenn, azt a munkáltató nem biztosította, ezért felelősségük sem állt fenn a leltárhiányért.
Az első- és másodfokú bíróság ítélete
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 182-188. §-aira hivatkozással a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként arra a megállapításra jutott, hogy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit a perbeli üzletben nem biztosította. Álláspontja szerint a boltvezető, az általa rajzolt alaprajz, továbbá az alperesek egyező nyilatkozatai azt támasztották alá, hogy a raktárban csoportos leltárfelelősségi megállapodást alá nem író személyek is bejuthattak, időként szabadon bejártak, a biztonsági őrök a kapurendszert rendszeresen nem ellenőrizték, a biztonsági kamera képeit nem kísérték figyelemmel, a vitrinek nyitásában nem vettek részt. Az eladótérben lévő áruk kábellel voltak összekötve, amely kihúzása esetén hangjelzést adott, elegendő kábel hiányában azonban estenként "kamukábelt" használtak. Ilyen körülmények között a felperes alappal nem hivatkozhatott arra, hogy a hiány oka ismeretlen, ezért a leltárfelelősség, az általános megőrzési felelősség és a vétkességen alapuló felelősség sem volt megállapítható.[7] A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[8] Ítéletének indokolása szerint a leltárhiányért való felelősség ugyan önálló felelősségi alakzat önálló feltételrendszerrel, azonban a megőrzési felelősség egy sajátos fajtája is. Az Mt. 187. §-a teremti meg annak a lehetőségét, hogy a biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettség teljesítése hiányában a munkavállaló részben vagy egészben mentesüljön a felelősség alól. A jogszabály ezzel egyfajta kimentési okot biztosít a munkavállaló számára arra tekintettel, hogy a hiány a megfelelő őrzési feltételek nélkül a munkavállaló részéről nem elhárítható.
[9] A törvényszék álláspontja szerint a felperesi munkáltató elviekben biztosította a megfelelő őrzési feltételeket, a biztonsági rendszert, azonban a gyakorlatban - a tanúvallomásával is alátámasztott egybehangzó alperesi nyilatkozatok szerint - az nem volt megfelelő. A biztonságos őrzés körében felmerült hiányosságok a leltárfelelősséggel érintett munkavállalók tényleges felügyeletét az árukészlet felett nagymértékben korlátozták. A leltárfelelősség nem jelentheti azt, hogy a munkáltató akár részben, mintegy automatikusan átháríthatja a megfelelő biztonságos őrzés hiányának kockázatát a munkavállalóira. Az adott körülmények között többszörös hiányosság volt megállapítható, ezért az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésének és az Mt. 187. §-ának megfelelően alappal mérlegelhetett úgy, hogy az alperesek teljes mértékben mentesülnek a felelősség alól.
[10] A törvényszék nem találta megalapozottnak a felperes fellebbezésének O. K. tanú elfogultságára vonatkozó érvelését sem. Rámutatott arra, hogy a tanúvallomást követően a felperes ellentétes állítást nem fogalmazott meg, mindössze a kármegosztást indítványozta. A tanú ellen 2016. február 23-ai meghallgatását megelőzően kezdődött a fizetési meghagyásos, illetve végrehajtási eljárás, az azonnali hatályú felmondás pedig vele szemben 2014. november 21-én kelt. Ebből következően a felperesnek a tanúmeghallgatásakor erről nyilvánvalóan tudomása volt, ezért az elfogultságra vonatkozó ezen érvelését a másodfokú bíróság a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján már nem vette figyelembe. Rámutatott arra is, hogy a tanú meghallgatását követően a felperesnek egyéb bizonyítási indítványa nem volt.
A felülvizsgálati kérelem
[11] A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a keresetnek történő helyt adást, másodlagosan az első- és másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az első-, vagy a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását, valamint perköltsége megfizetését kérte. Álláspontja szerint az első- és másodfokú bíróság ítélete a Pp. 3. §-ába, 163. § (1) bekezdésébe, 164. § (1) bekezdésébe, az Mt. 182. § (1)-(2) bekezdésébe, 183. § (1) bekezdésébe és a 187. §-ába ütközően jogszabálysértő.[12] Hivatkozása szerint az alperesek a leltárhiányt több okból vitatták, érvelésükből végül a vagyonvédelmi intézkedések hiányosságai maradtak fenn, amellyel kapcsolatban mindösszesen két tanú meghallgatását indítványozták. Közülük kizárólag O. K. meghallgatására került sor, akitől azonban elfogulatlan vallomástétel nem volt várható. A tanúval szemben vallomása megtételekor igényérvényesítési eljárások voltak folyamatban, köztük a perbeli leltárhiányból eredően végrehajtási eljárás. O. K. leltárhiányban való érintettségéről a becsatolt, vele szemben jogerőre emelkedett fizetési meghagyás alapján az elsőfokú bíróságnak hivatalos tudomása volt. A felperes álláspontja szerint az alperesekkel korábban egyazon jogállásban szereplő tanútól az ugyanazon jogviszonyból indult perben ezért elfogulatlan vallomástétel nem volt várható. Mindezt az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, holott a közjegyzői aktanyomat alapján a tanú érintettségéről hivatalos tudomása volt. Ebből következően a másodfokú bíróság tévedett akkor, amikor ezt a körülményt új tényként, illetve új bizonyítékként értékelte a fellebbezési eljárásban. Nem lehetett jelentőséget tulajdonítani annak sem, hogy a tárgyalás berekesztését megelőzően nem volt további bizonyítási indítványa, hiszen a bíróság tájékoztatásának megfelelően a bizonyítás az alpereseket terhelte.
[13] A felperes álláspontja szerint egyetlen tanú vallomására és egy kézzel rajzolt alaprajz alapján a kereset elutasításának akkor sem lett volna helye, ha a tanú elfogulatlansága felől kétség sem merül fel. Az elsőfokú bíróság helyszíni tárgyalás, a biztonsági őrök és további, a leltáridőszakban ott dolgozó munkavállalók meghallgatásával győződhetett volna meg kétség nélkül arról, hogy a felperesi munkáltató által biztosított intézkedések elégségesek voltak-e az áruk őrzéséhez. Minthogy a bizonyítási teher az alpereseken volt, nekik kellett volna az indítványokat megtenni, ennek hiányában pedig a keresetnek helyt kellett volna adni, vagy az Mt. 187. §-a alapján kármegosztást kellett volna alkalmazni.
[14] A törvényszék tévesen értékelte kimentési okként az Mt. 187. §-ában szabályozott kármegosztási szabályt. Kimentési okot ugyanis az Mt. 182. § (2)-(3) bekezdéseiben szabályozott feltételek hiánya alapozhat meg, az Mt. 187. §-a pedig csupán a felelősség mérséklésére ad lehetőséget abban az esetben, ha a munkavállaló felelősségére objektív módon kiható körülmények adódnak. A perben maguk az alperesek sem vitatták, hogy a munkáltató számos intézkedést tett az árukészlet leltári védelme érdekében, csupán arra hivatkoztak, hogy esetenként ezen a biztonsági pajzson valamilyen fokú rés keletkezett. Ennek bizonyítása esetén a körülmények gondos mérlegelésével is legfeljebb kármegosztást lehetett volna alkalmazni.
[15] A felperes álláspontja szerint a bíróság nem mellőzhette volna annak vizsgálatát, hogy a hiány teljes összege a valószínűsített őrzésvédelmi hiányosságok folytán keletkezhettek-e, vagy van-e olyan része, amely ismeretlen okból keletkezett. Mindezek alapján az első- és másodfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, az nem kellően felderített, így jogszabálysértően megállapított tényálláson alapul.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[16] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozott.[17] A leltárhiányért fennálló felelősség - mint ahogy azt a törvényszék helytállóan megállapította - a megőrzési felelősség egy speciális változata. A felelősség fennállásának és az ebből eredő hiány kárként történő érvényesítésének az Mt. 182. §-a szerint kógens szabályai vannak. E törvényi feltételek valamelyikének hiánya esetén a munkavállaló mentesül a felelősség alól.
[18] A felperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy az Mt. 187. §-ában szabályozott, a leltárhiány összegének mérséklésekor figyelembe veendő, a munkavállaló felelősségére objektíve kiható körülmények mérlegelése során a bíróságnak fokozott körültekintéssel kell eljárnia.
[19] Az Mt. 187. §-a arról rendelkezik, hogy az eset összes körülményét, így a biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségek teljesítését a felelősség vagy a kártérítés mértéke megállapításánál kell figyelembe venni. E körülmények mérlegelése során a bíróságnak a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelésével az eset összes körülményét fel kell tárni. Amennyiben a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit csak részben biztosította, a bíróságnak lehetősége van a kártérítés összegének a biztonságos őrzés hiányosságait figyelembe vevő mérséklésére. Az Mt. 187. §-ának alkalmazása esetén tehát a munkavállalók leltárfelelőssége fennáll, csupán nem a munkáltató által, a felelősségvállaló nyilatkozatban foglalt mértékben. A munkavállalók biztonságos őrzés hiányára történő hivatkozása esetén a munkáltatónak kell hitelt érdemlően bizonyítani, hogy amire az alperesek hivatkoznak nem áll fenn.
[20] A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a felperes a perrel érintett időszakban az áruvédelem körében számos intézkedést tett. A munkavállalók mellett az üzletben állandó biztonsági őr volt szolgálatban, aki - többek között - a vitrin kulcsát is kezelte. Az áruk felügyeletét biztonsági kamera, áruvédelmi címkék és biztonsági kábelek is segítették.
[21] A felperes helytállóan hivatkozott arra is, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás eddig rendelkezésre álló adatai alapján az alperesek kártérítési felelősség alóli teljes mentesülésére megalapozott következtetés nem volt levonható. Nem felel meg a bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti helytálló mérlegelés követelményének, ha a bíróság kizárólag olyan tanú vallomására alapítottan hozza meg döntését, aki a per tárgyát jelentő leltárhiányban maga is érintett volt. E tényről - a felperes helytálló érvelése szerint - a közigazgatási és munkaügyi bíróságnak a rendelkezésére álló fizetési meghagyás iratai alapján hivatalos tudomása volt, így a tanú elfogultságára történő fellebbezési hivatkozás figyelembevétele a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban nem volt mellőzhető. Leltárfelelősség egyoldalú előadásra és egy másik, a leltárfelelősséggel ugyancsak érintett tanú vallomására nem alapítható.
[22] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[23] A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak a peres feleket a Pp. 141. § (2) bekezdése alapján ismételten fel kell hívni a bizonyítási indítványaik előterjesztésére, majd a lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapított tényállás alapján kell állást foglalni arról, hogy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit biztosította-e, avagy az csak részben valósult meg. Az esetleges hiányosságok mérlegelése alapján kell állást foglalni arról, hogy az alperesek a leltárhiányért fennálló kártérítési felelősség alól részben vagy teljes egészében mentesülhetnek-e.
(Kúria Mfv. II.10.095/2018.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.II.10.095/2018/3.A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina előadó bíró
Dr. Tálné dr. Molnár Erika bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Szenthe Ügyvédi Iroda
ügyintéző: Dr. Szenthe Zsolt ügyvéd,
Az I. rendű alperes:
A II. rendű alperes:
Az alperesek képviselője: Dr. Borsos József
A per tárgya: leltárhiány
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat:
Fővárosi Törvényszék 6.Mf.680.370/2016/12.
Az elsőfokú bíróság határozata:
Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 44.M.2507/2014/19.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 6.Mf.680.370/2016/12. számú ítéletét a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 44.M.2507/2014/19. számú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.A peres felek felülvizsgálati eljárási költségét személyenként 10.000 (tízezer) forintban, a felülvizsgálati eljárás illetékét 50.000 (ötvenezer) forintban állapítja meg, amelynek viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű alperes áruhitel ügyintéző, a II. rendű alperes értékesítő munkakörben állt munkaviszonyban a felperessel. Az I. rendű alperes 2014. január 31-én, a II. rendű alperes pedig 2014. január 30-án csoportos leltárfelelősségi megállapodást írt alá. Az üzletben boltvezető váltás miatt 2014. január 30-tól április 10-ig tartó leltáridőszakra lefolytatott leltár hiányt állapított meg, amelynek I. rendű alperesre eső összege 50.104 forint, a II. rendű alperesre eső összege 78.288 forint volt.[2] A perbeli szaküzlet mintegy 1500 négyzetméter2 alapterületen helyezkedett el. A raktárnak használt folyosót az eladótérből két ajtón lehetett elérni. Az egyik ajtó vészkijáratként is üzemelt, ezért soha nem volt zárva, a másik ajtó egy összekötő folyosón keresztül vezetett a raktárfolyosóra. Az összekötő folyosóról nyíltak a mosdók és az öltözők. A személyzeti folyosóra lifttel is el lehetett jutni, amely kulccsal záródott, de többször előfordult, hogy a liftben benne volt a kulcs. Az eladótérből nyíló ajtó eredetileg ujjlenyomat olvasóval volt ellátva, de az legalább 2011. április hónap óta nem működött és a zár meghibásodása miatt az ajtó egyébként sem volt zárható. A raktári árukészletet a raktárnak használt folyosón tárolták.
[3] Az eladótérben lévő áruk áruvédelmi címkével és védelmi csomagolással voltak ellátva. Egyes árukat kulcsra zárt vitrinekben tartottak, amelyeket csak biztonsági őr jelenlétében, a nála lévő kulccsal lehetett kinyitni. A perbeli időszak kezdetén azonban a vitrinek kulcsai az információs pulton madzagon lógtak, amelyhez bárki hozzáférhetett. A biztonsági őr esetenként egyéb feladatokat - árurakodás felügyelete, vitrinek nyitása - látott el, így nem tartózkodott az ajtóban vagy a kamerák előtt. Az eladótérből nyíló ajtó bejáratát a raktárfolyosó felől folyamatosan biztonsági kamera vette, egy további pedig a raktárfolyosót rögzítette, a felvételek megőrzése azonban csak rövid ideig történt. A hoszteszek - közreműködésük esetén - a személyzeti folyosót, az öltözőket és a mosdókat is használták, az eladótérből nyíló, folyamatosan nyitott egyszárnyú ajtón közlekedtek és így a további ajtóval el nem választott raktárfolyosóra is szabadon bejárhattak.
A felperes keresete és az alperesek ellenkérelme
[4] A felperes munkáltató a fizetési meghagyás elleni ellentmondás folytán perré alakult eljárásban keresetében az I. rendű alperest 50.104 forint, a II. rendű alperest 78.288 forint és ezen összeg kamatainak megfizetésére kérte kötelezni. Keresetében az alperesek által aláírt csoportos leltárfelelősségi megállapodásra és a szabályszerűen lebonyolított leltározás eredményeként megállapított leltárhiányra hivatkozott.[5] Az alperesek az ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy a perbeli üzletben a biztonságos őrzés feltételei nem álltak fenn, azt a munkáltató nem biztosította, ezért felelősségük sem állt fenn a leltárhiányért.
Az első- és másodfokú bíróság ítélete
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 182-188. §-aira hivatkozással a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként arra a megállapításra jutott, hogy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit a perbeli üzletben nem biztosította. Álláspontja szerint a boltvezető, az általa rajzolt alaprajz, továbbá az alperesek egyező nyilatkozatai azt támasztották alá, hogy a raktárban csoportos leltárfelelősségi megállapodást alá nem író személyek is bejuthattak, időként szabadon bejártak, a biztonsági őrök a kapurendszert rendszeresen nem ellenőrizték, a biztonsági kamera képeit nem kísérték figyelemmel, a vitrinek nyitásában nem vettek részt. Az eladótérben lévő áruk kábellel voltak összekötve, amely kihúzása esetén hangjelzést adott, elegendő kábel hiányában azonban estenként "kamukábelt" használtak. Ilyen körülmények között a felperes alappal nem hivatkozhatott arra, hogy a hiány oka ismeretlen, ezért a leltárfelelősség, az általános megőrzési felelősség és a vétkességen alapuló felelősség sem volt megállapítható.[7] A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[8] Ítéletének indokolása szerint a leltárhiányért való felelősség ugyan önálló felelősségi alakzat önálló feltételrendszerrel, azonban a megőrzési felelősség egy sajátos fajtája is. Az Mt. 187. §-a teremti meg annak a lehetőségét, hogy a biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettség teljesítése hiányában a munkavállaló részben vagy egészben mentesüljön a felelősség alól. A jogszabály ezzel egyfajta kimentési okot biztosít a munkavállaló számára arra tekintettel, hogy a hiány a megfelelő őrzési feltételek nélkül a munkavállaló részéről nem elhárítható.
[9] A törvényszék álláspontja szerint a felperesi munkáltató elviekben biztosította a megfelelő őrzési feltételeket, a biztonsági rendszert, azonban a gyakorlatban - a tanú vallomásával is alátámasztott egybehangzó alperesi nyilatkozatok szerint - az nem volt megfelelő. A biztonságos őrzés körében felmerült hiányosságok a leltárfelelősséggel érintett munkavállalók tényleges felügyeletét az árukészlet felett nagymértékben korlátozták. A leltárfelelősség nem jelentheti azt, hogy a munkáltató akár részben, mintegy automatikusan átháríthatja a megfelelő biztonságos őrzés hiányának kockázatát a munkavállalóira. Az adott körülmények között többszörös hiányosság volt megállapítható, ezért az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésének és az Mt. 187. §-ának megfelelően alappal mérlegelhetett úgy, hogy az alperesek teljes mértékben mentesülnek a felelősség alól.
[10] A törvényszék nem találta megalapozottnak a felperes fellebbezésének O.K. tanú elfogultságára vonatkozó érvelését sem. Rámutatott arra, hogy a tanúvallomást követően a felperes ellentétes állítást nem fogalmazott meg, mindössze a kármegosztást indítványozta. A tanú ellen 2016. február 23-ai meghallgatását megelőzően kezdődött a fizetési meghagyásos, illetve végrehajtási eljárás, az azonnali hatályú felmondás pedig vele szemben 2014. november 21-én kelt. Ebből következően a felperesnek a tanúmeghallgatásakor erről nyilvánvalóan tudomása volt, ezért az elfogultságra vonatkozó ezen érvelését a másodfokú bíróság a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján már nem vette figyelembe. Rámutatott arra is, hogy a tanú meghallgatását követően a felperesnek egyéb bizonyítási indítványa nem volt.
A felülvizsgálati kérelem
[11] A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a keresetnek történő helyt adást, másodlagosan az első- és másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az első-, vagy a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását, valamint perköltsége megfizetését kérte. Álláspontja szerint az első-és másodfokú bíróság ítélete a Pp. 3.§-ába, 163.§ (1) bekezdésébe, 164.§ (1) bekezdésébe, az Mt. 182.§ (1)-(2) bekezdésébe, 183.§ (1) bekezdésébe és a 187.§-ába ütközően jogszabálysértő.[12] Hivatkozása szerint az alperesek a leltárhiányt több okból vitatták, érvelésükből végül a vagyonvédelmi intézkedések hiányosságai maradtak fenn, amellyel kapcsolatban mindösszesen két tanú meghallgatását indítványozták. Közülük kizárólag O. K. meghallgatására került sor, akitől azonban elfogulatlan vallomástétel nem volt várható. A tanúval szemben vallomása megtételekor igényérvényesítési eljárások voltak folyamatban, köztük a perbeli leltárhiányból eredően végrehajtási eljárás. O. K. leltárhiányban való érintettségéről a becsatolt, vele szemben jogerőre emelkedett fizetési meghagyás alapján az elsőfokú bíróságnak hivatalos tudomása volt. A felperes álláspontja szerint az alperesekkel korábban egyazon jogállásban szereplő tanútól az ugyanazon jogviszonyból indult perben ezért elfogulatlan vallomástétel nem volt várható. Mindezt az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, holott a közjegyzői aktanyomat alapján a tanú érintettségéről hivatalos tudomása volt. Ebből következően a másodfokú bíróság tévedett akkor, amikor ezt a körülményt új tényként, illetve új bizonyítékként értékelte a fellebbezési eljárásban. Nem lehetett jelentőséget tulajdonítani annak sem, hogy a tárgyalás berekesztését megelőzően nem volt további bizonyítási indítványa, hiszen a bíróság tájékoztatásának megfelelően a bizonyítás az alpereseket terhelte.
[13] A felperes álláspontja szerint egyetlen tanú vallomására és egy kézzel rajzolt alaprajz alapján a kereset elutasításának akkor sem lett volna helye, ha a tanú elfogulatlansága felől kétség sem merül fel. Az elsőfokú bíróság helyszíni tárgyalás, a biztonsági őrök és további, a leltáridőszakban ott dolgozó munkavállalók meghallgatásával győződhetett volna meg kétség nélkül arról, hogy a felperesi munkáltató által biztosított intézkedések elégségesek voltak-e az áruk őrzéséhez. Minthogy a bizonyítási teher az alpereseken volt, nekik kellett volna az indítványokat megtenni, ennek hiányában pedig a keresetnek helyt kellett volna adni, vagy az Mt. 187. §-a alapján kármegosztást kellett volna alkalmazni.
[14] A törvényszék tévesen értékelte kimentési okként az Mt. 187. §-ában szabályozott kármegosztási szabályt. Kimentési okot ugyanis az Mt. 182. § (2)-(3) bekezdéseiben szabályozott feltételek hiánya alapozhat meg, az Mt. 187. §-a pedig csupán a felelősség mérséklésére ad lehetőséget abban az esetben, ha a munkavállaló felelősségére objektív módon kiható körülmények adódnak. A perben maga az alperesek sem vitatták, hogy a munkáltató számos intézkedést tett az árukészlet leltári védelme érdekében, csupán arra hivatkoztak, hogy esetenként ezen a biztonsági pajzson valamilyen fokú rés keletkezett. Ennek bizonyítása esetén a körülmények gondos mérlegelésével is legfeljebb kármegosztást lehetett volna alkalmazni.
[15] A felperes álláspontja szerint a bíróság nem mellőzhette volna annak vizsgálatát, hogy a hiány teljes összege a valószínűsített őrzésvédelmi hiányosságok folytán keletkezhettek-e, vagy van-e olyan része, amely ismeretlen okból keletkezett. Mindezek alapján az első- és másodfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, az nem kellően felderített, így jogszabálysértően megállapított tényálláson alapul.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[16] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozott.[17] A leltárhiányért fennálló felelősség - mint ahogy azt a törvényszék helytállóan megállapította - a megőrzési felelősség egy speciális változata. A felelősség fennállásának és az ebből eredő hiány kárként történő érvényesítésének az Mt. 182. §-a szerint kogens szabályai vannak. E törvényi feltételek valamelyikének hiánya esetén a munkavállaló mentesül a felelősség alól.
[18] A felperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy az Mt. 187. §-ában szabályozott, a leltárhiány összegének mérséklésekor figyelembe veendő, a munkavállaló felelősségére objektíve kiható körülmények mérlegelése során a bíróságnak fokozott körültekintéssel kell eljárnia.
[19] Az Mt. 187.§ arról rendelkezik, hogy az eset összes körülményeit, így a biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségek teljesítését a felelősség vagy a kártérítés mértéke megállapításánál kell figyelembe venni. E körülmények mérlegelése során a bíróságnak a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelésével az eset összes körülményét fel kell tárni. Amennyiben a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit csak részben biztosította, a bíróságnak lehetősége van a kártérítés összegének a biztonságos őrzés hiányosságait figyelembe vevő mérséklésére. Az Mt. 187.§-ának alkalmazása esetén tehát a munkavállalók leltárfelelőssége fennáll, csupán nem a munkáltató által, a felelősségvállaló nyilatkozatban foglalt mértékben. A munkavállalók biztonságos őrzés hiányára történő hivatkozása esetén a munkáltatónak kell hitelt érdemlően bizonyítani, hogy amire az alperesek hivatkoznak nem áll fenn.
[20] A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a felperes a perrel érintett időszakban az áruvédelem körében számos intézkedést tett. A munkavállalók mellett az üzletben állandó biztonsági őr volt szolgálatban, aki - többek között - a vitrin kulcsát is kezelte. Az áruk felügyeletét biztonsági kamera, áruvédelmi címkék és biztonsági kábelek is segítették.
[21] A felperes helytállóan hivatkozott arra is, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás eddig rendelkezésre álló adatai alapján az alperesek kártérítési felelősség alóli teljes mentesülésére megalapozott következtetés nem volt levonható. Nem felel meg a bizonyítékok Pp. 206.§ (1) bekezdése szerinti helytálló mérlegelés követelményének, ha a bíróság kizárólag olyan tanú vallomására alapítottan hozza meg döntését, aki a per tárgyát jelentő leltárhiányban maga is érintett volt. E tényről - a felperes helytálló érvelése szerint - a közigazgatási és munkaügyi bíróságnak a rendelkezésére álló fizetési meghagyás iratai alapján hivatalos tudomása volt, így a tanú elfogultságára történő fellebbezési hivatkozás figyelembevétele a Pp. 235.§ (1) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban nem volt mellőzhető. Leltárfelelősség egyoldalú előadásra és egy másik, a leltárfelelősséggel ugyancsak érintett tanú vallomására nem alapítható.
[22] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[23] A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak a peres feleket a Pp. 141.§ (2) bekezdése alapján ismételten fel kell hívni a bizonyítási indítványaik előterjesztésére, majd a lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapított tényállás alapján kell állást foglalni arról, hogy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit biztosította-e, avagy az csak részben valósult meg. Az esetleges hiányosságok mérlegelése alapján kell állást foglalni arról, hogy az alperesek a leltárhiányért fennálló kártérítési felelősség alól részben vagy teljes egészében mentesülhetnek-e.
Záró rész
[24] A Kúria a peres felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét és a felülvizsgálati eljárás illetékét a Pp. 275. § (5) bekezdése alapján csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.[25] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2018. november 7.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró,
Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. bíró (Kúria, Mfv. I.10.095/2018.)