adozona.hu
EH 2019.05.M11
EH 2019.05.M11
Ha a munkavállaló 18 és 6 óra közötti időtartamban végez munkát a műszakpótlékra való jogosultság megítélésénél azt kell vizsgálni, hogy a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaidejének kezdete változik-e rendszeresen. Az Mt. 141. § (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy milyen konjunktív feltételek szükségesek ahhoz, hogy a változást rendszeresnek lehessen tekinteni. E feltételek fennállásának megállapításakor a havi munkaidő-beosztás szerinti munkanapok összességét kell figyelembe venni [2012. évi I. tö
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes 2017. június 15-én munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes (munkáltató) üzletében, majd az ellenőrzés eredménye alapján a felperessel szemben hatósági eljárást indított. Az eljárás során megállapította, hogy 2017. május hónapban B. Z.-né 22 órára, Cs. D. 24 órára, I. D. 29 órára, K. B. 34,5 órára, L. L. 25 órára, 2017. június hónapban I. D. 29 órára, K. Z. 24 órára műszakpótlékra jogosult, melynek kifizetésére a munkáltatót felszólította. A munkáltató a felhívásnak nem tett el...
EH 2019.05.M11 Ha a munkavállaló 18 és 6 óra közötti időtartamban végez munkát a műszakpótlékra való jogosultság megítélésénél azt kell vizsgálni, hogy a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaidejének kezdete változik-e rendszeresen. Az Mt. 141. § (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy milyen konjunktív feltételek szükségesek ahhoz, hogy a változást rendszeresnek lehessen tekinteni. E feltételek fennállásának megállapításakor a havi munkaidő-beosztás szerinti munkanapok összességét kell figyelembe venni [2012. évi I. törvény (Mt.) 141. § (1)-(2) bekezdés].
A tényállás
[1] Az alperes 2017. június 15-én munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes (munkáltató) üzletében, majd az ellenőrzés eredménye alapján a felperessel szemben hatósági eljárást indított. Az eljárás során megállapította, hogy 2017. május hónapban B. Z.-né 22 órára, Cs. D. 24 órára, I. D. 29 órára, K. B. 34,5 órára, L. L. 25 órára, 2017. június hónapban I. D. 29 órára, K. Z. 24 órára műszakpótlékra jogosult, melynek kifizetésére a munkáltatót felszólította. A munkáltató a felhívásnak nem tett eleget, ezért az alperes a 2017. szeptember 7-én kelt határozatában kötelezte a fent nevezett munkavállalók részére műszakpótlék megfizetésére, egyúttal a szabálytalanságok miatt 200 000 forint munkaügyi bírságot is kiszabott a felperessel szemben. Az alperes a határozatában megállapította azt is, hogy a munkáltató az ellenőrzés napján a munkavállalók munkaidejéről nem vezetett munkaidő-nyilvántartást. Az alperes a határozatát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 141. § (1) és (2) bekezdéseire, valamint 134. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése és a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Met.) 6/A. § (1) bekezdés c) pontja, 7. § (1) bekezdés a) pontja és (3) bekezdése rendelkezéseire alapította. A közigazgatási szerv a határozatában megállapította, hogy az érintett munkavállalók beosztás szerinti napi munkaidejének kezdő időpontja 2017. május és június hónapokban rendszeresen változott, ezért műszakpótlékra jogosultak.A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[2] A felperes kereseti kérelmében az alperesi határozatnak a műszakpótlék megfizetésére kötelező és a munkaügyi bírsággal sújtó rendelkezése hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte. A felperes érvelése szerint az alperes az Mt. 141. § (2) bekezdése rendelkezését tévesen értelmezte. Álláspontja szerint a munkavállaló műszakpótlékra akkor jogosult, ha a beosztás szerinti napi munkaideje kezdő időpontja rendszeresen változik, mely rendszeres változást az jelenti, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér. További feltétel a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább 4 óra eltérés megléte, amely csak akkor állapítható meg, ha a havi munkanapok legalább egyharmadában, legalább 4 óra eltérés van a munkaidő kezdési időpontja között.[3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokai fenntartásával.
A jogerős ítélet
[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság az alperes határozatát a munkaügyi bírsággal sújtó és a műszakpótlék megfizetésére kötelező rendelkezésére kiterjedően hatályon kívül helyezte az Mt. 141. § (1) és (2) bekezdései alapján.[5] A bíróság az Mt. 141. § (2) bekezdését értelmezve megállapította, hogy amennyiben minden beosztás szerinti munkanapon a munkaidő kezdete egységes, úgy a havi munkanapok kezdő időpontjában nincs eltérés. A munkanapok egyharmada esetében akkor van eltérés, ha az adott hónapban a beosztás szerinti munkanapoknak csak a kétharmada esetén egységes a munkakezdés kezdő időpontja, vagy ha az egyharmad munkanapokon egységes, de a többi munkanapon eltérő a munkaidő kezdete. A napi munkaidő kezdete időpontja rendszeres változásának további feltétele a munkaidő kezdő időpontjának a munkanapok egyharmadában való eltérése mellett, hogy az egyharmad munkanapokon belül legalább négy óra eltérés legyen a legkorábbi és a legkésőbbi kezdő időpont között.
[6] A bíróság álláspontja szerint a felülvizsgálni kért közigazgatási határozatban megjelölt munkavállalók esetében a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmadában eltérő volt, azonban nem volt az egyharmadnak megfelelő számú munkanap, amikor legalább négy óra eltérés lett volna a legkorábbi és a legkésőbbi munkaidő kezdete között. Az alperes határozata az Mt. 141. § (2) bekezdésének téves értelmezése miatt jogszabálysértő és az érintett munkavállalók 2017. május és június hónapokra műszakpótlékra nem jogosultak.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének az elutasítását kérte az Mt. 141. § (2) bekezdésének bíróság általi jogszabálysértő értelmezése miatt.[8] Az alperes felülvizsgálati érvelése szerint az Mt. 141. § (2) bekezdésében konjunktív feltételeket állított fel a jogalkotó. A számítás alapja egy adott hónap összes munkanapja, amelyek esetében a munkakezdés időpontjának legalább egyharmad számban eltérőnek kell lennie. További feltétel, hogy az adott hónapban kell teljesülnie a legkorábbi és a legkésőbbi munkakezdési időpont közötti négy óra különbség eltérésnek. A legalább egyharmad szabály kizárólag a bekezdés első fordulata esetében feltétel, ami azt jelenti, hogy minimum egyharmad, de akár a hónap összes munkanapjának kezdő időpontja is lehet eltérő és a hónap összes munkanapján kell vizsgálni annak teljesülését, hogy a legalább négy óra munkakezdési különbség a két szélső érték között fennáll-e.
[9] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint az alperes jogértelmezése a jogalkotó céljával ellentétes, ugyanis az egy alkalommal megvalósuló négyórás eltérés nem eredményezheti annak megállapítását, hogy rendszeres változásról lenne szó. A jogalkotói cél a munkavállaló hátrányos helyzetének a kompenzálására irányult, azaz a műszakpótlék-fizetési kötelezettsége a munkáltatónak akkor áll fenn, ha a négyórás eltérés a munkanapok legalább egyharmada esetén megvalósul. A felülvizsgálati kérelemben az alperes új érveket hoz fel a "rendszeres változás" fogalom értelmezése körében.
[10] A felperes hivatkozott a munka törvénykönyve kommentárjára, amely szerint műszakpótlék akkor fizetendő, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, és havonta a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között a munkanapok legalább egyharmada esetében legalább négy óra eltérés van. A legalább egyharmad kitétel megismétlése a második feltételnél jogalkotási szempontból teljes mértékben felesleges lenne. A határozattal érintett munkavállalóknál havonta egy olyan munkanap volt, ahol négyórás eltérés előfordult és egyetlen alkalom nem alapozhatja meg a rendszerességen alapuló jogintézmény alkalmazását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.[12] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alkalmazásával kizárólag a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta felül.
[13] Az Mt. 141. § (1) bekezdése értelmében a munkavállalónak, ha a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változik, a 18 és 6 óra közötti időtartam alatt történő munkavégzés esetén 30% bérpótlék (műszakpótlék) jár. A (2) bekezdés értelmében az (1) bekezdés alkalmazásában a változást rendszeresnek kell tekinteni, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, valamint a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van.
[14] A műszakpótlékra jogosultságnak az Mt. 141. §-a szerint csak az a feltétele, hogy a napi munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változzon és a munkavállaló 18 és 6 óra közötti időtartamban végezze munkáját. Az Mt. 141. § (2) bekezdése határozza meg, hogy mit kell az (1) bekezdés alkalmazásában rendszeres változásnak tekinteni. Rendszeres változásnak kell tekinteni, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, és további feltétel, hogy a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés legyen.
[15] Helytállóan állapította meg a közigazgatási és munkaügyi bíróság, hogy az alperesi határozattal érintett munkavállalók esetében az Mt. 141. § (2) bekezdésben írt műszakpótlékra jogosultság első feltétele, azaz "a napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér", fennállt. A felek között az eltérés az Mt. 141. § (2) bekezdés 2. fordulata értelmezése körében volt, azaz hogy a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont közötti legalább négyórás eltérést az egyharmados eltéréssel érintett munkanapok vonatkozásában vagy a havi beosztás szerinti napi munkaidő, azaz az adott hónap minden munkanapja vonatkozásában kell-e értelmezni.
[16] A jogalkotó a két feltételt a "valamint" szóval kapcsolta össze, ami azt jelenti, hogy két független, de konjunktív feltételről van szó, amelyek együttes fennállása eredményezi a változás rendszerességét. Azaz, az első feltétel azt kívánja meg, hogy az adott hónapban a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltérő legyen. Ettől függetlenül, az első feltételben foglalt elemekre tekintet nélkül kell azt megállapítani, hogy az adott hónapban a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van-e. A második feltétel kapcsán a legkorábbi és a legkésőbbi időpontnak van jelentősége. A felsőfokú szóalak használatából következik, hogy minden hónapban csak egyetlen legkorábbi és egyetlen legkésőbbi időpont lehetséges. A törvény szerint e két időpont között kell megvizsgálni az eltérés mértékét, és ha ez eléri a négy órát, úgy a második feltétel teljesül. Annak nincs jelentősége, hogy az adott hónapban megállapítható legkorábbi és legkésőbbi időpont egyébként hány munkanapon valósul meg, mivel az előfordulás gyakoriságára nincs követelmény a jogszabály szövegében. Amennyiben a jogalkotó csak az egyharmad időn belüli négyórás eltérést kívánta volna bérpótlékkal ellentételezni, úgy ennek megfelelően kellett volna a jogszabály szövegét alakítania.
[17] A fentebb kifejtettek figyelembevételével annak meghatározásánál, hogy rendszeres változásról beszélhetünk-e és így a munkavállaló műszakpótlékra jogosult-e, először meg kell határozni, hogy az adott hónapban a beosztása szerint hány munkanapot dolgozott a munkavállaló, ezen munkanapoknak mennyi az egyharmad része, továbbá hányféle munkaidőkezdési időpontja volt. Mind az egyharmad, mind a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont közötti négy óra eltérés számításánál a havi munkaidő-beosztást kell figyelembe venni.
[18] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Mfv.III.10.206/2018)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.III.10.206/2018/4.A tanács tagjai:
Dr. Zanathy János a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Szenthe Zsolt ügyvéd
Az alperes: Zala Megyei Kormányhivatal Zalaegerszegi Járási Hivatala
Az alperes képviselője: dr. Szabó Zoltán jogtanácsos
A per tárgya: közigazgatási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma:
Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.187/2017/14.
Rendelkező rész
A Kúria a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.187/2017/14. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.A Kúria kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint együttes elsőfokú bírósági és felülvizsgálati eljárási költséget.
A felperes köteles az illetékes Nemzeti Adó- és Vámhivatal felhívásában megjelölt időben és módon megfizetni 30.000 (harmincezer) forint elsőfokú bírósági és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] Az alperes 2017. június 15-én munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes (munkáltató) üzletében, majd az ellenőrzés eredménye alapján a felperessel szemben hatósági eljárást indított. Az eljárás során megállapította, hogy 2017. május hónapban B. Z.-né 22 órára, Cs. D. 24 órára, I. D. 29 órára, K. B. 34,5 órára, L. L. 25 órára, 2017. június hónapban I. D. 29 órára, K. Z. 24 órára műszakpótlékra jogosult, melynek kifizetésére a munkáltatót felszólította. A munkáltató a felhívásnak nem tett eleget, ezért az alperes a 2017. szeptember 7-én határozatában kötelezte a fent nevezett munkavállalók részére műszakpótlék megfizetésére, egyúttal a szabálytalanságok miatt 200.000 forint munkaügyi bírságot is kiszabott a felperessel szemben. Az alperes a határozatában megállapította azt is, hogy a munkáltató az ellenőrzés napján a munkavállalók munkaidejéről nem vezetett munkaidő nyilvántartást. Az alperes a határozatát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 141. § (1) és (2) bekezdéseire, valamint 134. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése és a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Met.) 6/A. § (1) bekezdés c) pontja, 7. § (1) bekezdés a) pontja és (3) bekezdése rendelkezéseire alapította. A közigazgatási szerv a határozatában megállapította, hogy az érintett munkavállalók beosztás szerinti napi munkaidejének kezdő időpontja 2017. május és június hónapokban rendszeresen változott, ezért műszakpótlékra jogosultak.A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[2] A felperes kereseti kérelmében az alperesi határozatnak a műszakpótlék megfizetésére kötelező és a munkaügyi bírsággal sújtó rendelkezése hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte. A felperes érvelése szerint az alperes az Mt. 141. § (2) bekezdése rendelkezését tévesen értelmezte. Álláspontja szerint a munkavállaló műszakpótlékra akkor jogosult, ha a beosztás szerinti napi munkaideje kezdő időpontja rendszeresen változik, mely rendszeres változást az jelenti, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér. További feltétel a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább 4 óra eltérés megléte, amely csak akkor állapítható meg, ha a havi munkanapok legalább egyharmadában, legalább 4 óra eltérés van a munkaidő kezdési időpontja között.[3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokai fenntartásával.
A jogerős ítélet
[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság az alperes határozatát a munkaügyi bírsággal sújtó és a műszakpótlék megfizetésére kötelező rendelkezésére kiterjedően hatályon kívül helyezte az Mt. 141. § (1) és (2) bekezdései alapján.[5] A bíróság az Mt. 141. § (2) bekezdését értelmezve megállapította, hogy amennyiben minden beosztás szerinti munkanapon a munkaidő kezdete egységes, úgy a havi munkanapok kezdő időpontjában nincs eltérés. A munkanapok egyharmada esetében akkor van eltérés, ha az adott hónapban a beosztás szerinti munkanapoknak csak a kétharmada esetén egységes a munkakezdés kezdő időpontja, vagy ha az egyharmad munkanapokon egységes, de a többi munkanapon eltérő a munkaidő kezdete. A napi munkaidő kezdete időpontja rendszeres változásának további feltétele a munkaidő kezdő időpontjának a munkanapok egyharmadában való eltérése mellett, hogy az egyharmad munkanapokon belül legalább négy óra eltérés legyen a legkorábbi és a legkésőbbi kezdő időpont között.
[6] A bíróság álláspontja szerint a felülvizsgálni kért közigazgatási határozatban megjelölt munkavállalók esetében a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmadában eltérő volt, azonban nem volt az egyharmadnak megfelelő számú munkanap, amikor legalább négy óra eltérés lett volna a legkorábbi és a legkésőbbi munkaidő kezdete között. Az alperes határozata az Mt. 141. § (2) bekezdésének téves értelmezése miatt jogszabálysértő és az érintett munkavállalók 2017. május és június hónapokra műszakpótlékra nem jogosultak.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének az elutasítását kérte az Mt. 141. § (2) bekezdésének bíróság általi jogszabálysértő értelmezése miatt.[8] Az alperes felülvizsgálati érvelése szerint az Mt. 141. § (2) bekezdésében konjunktív feltételeket állított fel a jogalkotó. A számítás alapja egy adott hónap összes munkanapja, amelyek esetében a munkakezdés időpontjának legalább egyharmad számban eltérőnek kell lennie. További feltétel, hogy az adott hónapban kell teljesülnie a legkorábbi és a legkésőbbi munkakezdési időpont közötti négy óra különbség eltérésnek. A legalább egyharmad szabály kizárólag a bekezdés első fordulata esetében feltétel, ami azt jelenti, hogy minimum egyharmad, de akár a hónap összes munkanapjának kezdő időpontja is lehet eltérő és a hónap összes munkanapján kell vizsgálni annak teljesülését, hogy a legalább négy óra munkakezdési különbség a két szélső érték között fennáll-e.
[9] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint az alperes jogértelmezése a jogalkotó céljával ellentétes, ugyanis az egy alkalommal megvalósuló négy órás eltérés nem eredményezheti annak megállapítását, hogy rendszeres változásról lenne szó. A jogalkotói cél a munkavállaló hátrányos helyzetének a kompenzálására irányult, azaz a műszakpótlék fizetési kötelezettsége a munkáltatónak akkor áll fenn, ha a négy órás eltérés a munkanapok legalább egyharmada esetén megvalósul. A felülvizsgálati kérelemben az alperes új érveket hoz fel a "rendszeres változás" fogalom értelmezése körében.
[10] A felperes hivatkozott a munka törvénykönyve kommentárja, amely szerint műszakpótlék akkor fizetendő, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, és havonta a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között a munkanapok legalább egyharmada esetében legalább négy óra eltérés van. A legalább egyharmad kitétel megismétlése a második feltételnél jogalkotási szempontból teljes mértékben felesleges lenne. A határozattal érintett munkavállalóknál havonta egy olyan munkanap volt, ahol négy órás eltérés előfordult és egyetlen alkalom nem alapozhatja meg a rendszerességen alapuló jogintézmény alkalmazását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.[12] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alkalmazásával kizárólag a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta felül.
[13] Az Mt. 141. § (1) bekezdése értelmében a munkavállalónak, ha a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változik, a 18 és 06 óra közötti időtartam alatt történő munkavégzés esetén 30% bérpótlék (műszakpótlék) jár. A (2) bekezdés értelmében az (1) bekezdés alkalmazásában a változást rendszeresnek kell tekinteni, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, valamint a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van.
[14] A műszakpótlékra jogosultságnak az Mt. 141. § szerint csak az a feltétele, hogy a napi munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változzon és a munkavállaló 18 és 06 óra közötti időtartamban végezze munkáját. Az Mt. 141. § (2) bekezdése határozza meg, hogy mit kell az (1) bekezdés alkalmazásában rendszeres változásnak tekinteni. Rendszeres változásnak kell tekinteni, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, és további feltétel, hogy a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés legyen.
[15] Helytállóan állapította meg a közigazgatási és munkaügyi bíróság, hogy az alperesi határozattal érintett munkavállalók esetében az Mt. 141. § (2) bekezdésben írt műszakpótlékra jogosultság első feltétele, azaz "a napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér", fennállt. A felek között az eltérés az Mt. 141. § (2) bekezdés 2. fordulata értelmezése körében volt, azaz hogy a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont közötti legalább négy órás eltérést az egyharmados eltéréssel érintett munkanapok vonatkozásában vagy a havi beosztás szerinti napi munkaidő, azaz az adott hónap minden munkanapja vonatkozásában kell-e értelmezni.
[16] A jogalkotó a két feltételt a "valamint" szóval kapcsolta össze, ami azt jelenti, hogy két független, de konjunktív feltételről van szó, amelyek együttes fennállása eredményezi a változás rendszerességét. Azaz, az első feltétel azt kívánja meg, hogy az adott hónapban a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltérő legyen. Ettől függetlenül, az első feltételben foglalt elemekre tekintet nélkül kell azt megállapítani, hogy az adott hónapban a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van-e. A második feltétel kapcsán a legkorábbi és a legkésőbbi időpontnak van jelentősége. A felsőfokú szóalak használatából következik, hogy minden hónapban csak egyetlen legkorábbi és egyetlen legkésőbbi időpont lehetséges. A törvény szerint e két időpont között kell megvizsgálni az eltérés mértékét, és ha ez eléri a négy órát, úgy a második feltétel teljesül. Annak nincs jelentősége, hogy az adott hónapban megállapítható legkorábbi és legkésőbbi időpont egyébként hány munkanapon valósul meg, mivel az előfordulás gyakoriságára nincs követelmény a jogszabály szövegében. Amennyiben a jogalkotó csak az egyharmad időn belüli négy órás eltérést kívánta volna bérpótlékkal ellentételezni, úgy ennek megfelelően kellett volna a jogszabály szövegét alakítania.
[17] A fentebb kifejtettek figyelembe vételével annak meghatározásánál, hogy rendszeres változásról beszélhetünk-e és így a munkavállaló műszakpótlékra jogosult-e, először meg kell határozni, hogy az adott hónapban a beosztása szerint hány munkanapot dolgozott a munkavállaló, ezen munkanapoknak mennyi az egyharmad része, továbbá hányféle munkaidő kezdési időpontja volt. Mind az egyharmad, mind a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont közötti négy óra eltérés számításánál a havi munkaidő beosztást kell figyelembe venni.
[18] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A döntés elvi tartalma
[19] Az Mt. 141. § (2) bekezdése szerinti rendszeres változás feltételeinek vizsgálatánál, azaz a havi beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében való eltérés, valamint a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpontközötti négy óra eltérés számításánál a havi munkaidő beosztást kell figyelembe venni.
Záró rész
[20] Az alperes elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége viselésére a felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles.[21] A Kúria a felperest az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárás illetékének megfizetésére az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43. § (3) bekezdése és 50. § (1) bekezdése alapján kötelezte.
[22] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el (Pp. 274.§ (1) bekezdés).
Budapest, 2018. október 18.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró
(Kúria, Mfv.III.10.206/2018)