adozona.hu
EH 2019.05.M9
EH 2019.05.M9
Munkaügyi perre vagy munkaviszonyból eredő jövőbeli jogvitájuk esetére a felek valamely meghatározott bíróság illetékességét érvényesen nem köthetik ki. Munkaügyi perben a Pp. 27. §-ában szabályozott felek által kikötött (alávetéses) illetékesség nem alkalmazható, az illetékességet a Pp. általános illetékességre vonatkozó szabályai vagy a munkavállaló felperes választása szerint a Pp. 513. § (2)-(3) bekezdései határozzák meg [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 27. §, 513. § (2)-(3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A személyesen eljáró felperes 2018. február 5-én terjesztett elő keresetet az S.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál, amelyben kérte a bíróságot, hogy kötelezze az alperest a 2017. november 6. és 2017. december 20. napja közötti időszakra járó időarányos munkabére megfizetésére a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 154-155. §-ai alapján, figyelemmel arra, hogy álláspontja szerint az alperes a munkaszerződésben meghatározottnál alacsonyabb munkabért ...
EH 2019.05.M9 Munkaügyi perre vagy munkaviszonyból eredő jövőbeli jogvitájuk esetére a felek valamely meghatározott bíróság illetékességét érvényesen nem köthetik ki. Munkaügyi perben a Pp. 27. §-ában szabályozott felek által kikötött (alávetéses) illetékesség nem alkalmazható, az illetékességet a Pp. általános illetékességre vonatkozó szabályai vagy a munkavállaló felperes választása szerint a Pp. 513. § (2)-(3) bekezdései határozzák meg [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 27. §, 513. § (2)-(3) bek.].
A tényállás
[1] A személyesen eljáró felperes 2018. február 5-én terjesztett elő keresetet az S.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál, amelyben kérte a bíróságot, hogy kötelezze az alperest a 2017. november 6. és 2017. december 20. napja közötti időszakra járó időarányos munkabére megfizetésére a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 154-155. §-ai alapján, figyelemmel arra, hogy álláspontja szerint az alperes a munkaszerződésben meghatározottnál alacsonyabb munkabért fizetett ki részére. A felperes a bíróság hatáskörét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 20. § (2) bekezdésére, míg illetékességét a Pp. 513. § (2) bekezdésére alapította, tekintettel arra, hogy a lakóhelye Salgótarjánban található.[2] Az alperes 2018. április 16-án illetékességi kifogást terjesztett elő, és kérte, hogy "a bíróság a pert az Sz.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz tegye át tárgyalás és elbírálás végett". Az alperes hivatkozott a 2017. október 24-én kelt "MUNKASZERZŐDÉS 1. SZ. MÓDOSÍTÁSA" elnevezésű jognyilatkozat 25. pontjára, amely szerint "A munkaviszonyból eredő munkajogi viták esetén kizárólag a Sz. Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az illetékes.".
A bíróságok határozatai
[3] Az S.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság végzésében az alperesi illetékességi kifogás szerint az eljárást hivatalból megszüntette a Pp. 240. § (1) bekezdés e) pontja alapján, és az ügy iratait megküldte a per elbírálására illetékes Sz.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz a Pp. 174. § (1) bekezdésére és a Pp. 240. § (3) bekezdésére hivatkozással.[4] A Sz. Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság végzésében vizsgálta, hogy a munkaszerződésben a felek érvényesen alávethették-e magukat az Sz.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság illetékességének. A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kizárólagos illetékesség kikötése mint munkaviszonyra vonatkozó szabály hátrányosabb a munkavállalóra, ezért az érvénytelen; rögzítette továbbá, hogy a munkaügyi per nem minősül vagyonjogi pernek, ezért a kizárólagos illetékesség kikötése érvénytelen. A bíróság indokolásában hivatkozott az Mt. 13. §-ára, az Mt. 43. § (1) bekezdésére, a Pp. 7. § (1) bekezdés 18. pontjára, a Pp. 27. §-ára, a Pp. 512. § (2)-(3) bekezdéseire, valamint a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozásának 2018. június 20-21-én megtartott ülésén elfogadott 35. számú állásfoglalására. Mindezek alapján a bíróság megállapította illetékessége hiányát és az ügy iratait felterjesztette a Kúriához az illetékes bíróság kijelölése végett.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[5] A Kúriának jelen ügyben abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felek a munkaszerződésben előre, esetleges jövőbeli munkajogi igényük érvényesítésére irányuló munkaügyi per vonatkozásában kiköthetik-e valamely közigazgatási és munkaügyi bíróság illetékességét a Pp. 27. § (1) bekezdése alapján.[6] A Pp. 27. § (1) bekezdése szerint vagyonjogi ügyek tekintetében a felek a felmerült jogvitájukra vagy a meghatározott jogviszonyból eredő jövőbeli jogvitájuk esetére - törvény eltérő rendelkezése hiányában - kiköthetik valamely bíróság illetékességét. A vagyonjogi per a Pp. 7. § (1) bekezdés 18. pontja szerint az a per, amelyben az érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul vagy értéke pénzösszegben kifejezhető. Magyarország Alaptörvényének 28. cikke alapján a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. A vagyonjogi per fogalmának meghatározására a polgári perrendtartásról szóló T/11900. számú törvényjavaslat 7. § 18. pontjához fűzött indokolás szerint a hatásköri szabályok megfelelő értelmezése érdekében került sor.
[7] A Pp. 8. § (1) bekezdése szerint első fokon a járásbíróság, a közigazgatási és munkaügyi bíróság, valamint a törvényszék ítélkezik, e bíróságok közötti hatásköri szabályokat a Pp. 20. §-a tartalmazza. A Pp. új szabályozási logikája szerint az általános hatáskörű bíróság a törvényszék, amely abból következik, hogy a törvényszék hatáskörébe tartoznak mindazok a perek, amelyek elbírálását törvény nem utalja járásbíróság hatáskörébe [Pp. 20. § (1) bekezdés]. A Pp. a vagyonjogi pert mint ügytípust a Pp. 20. § (3) bekezdés a) pontjában említi először. E jogszabályhely alapján - főszabály szerint - a járásbíróság hatáskörébe tartoznak azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke a harmincmillió forintot nem haladja meg, vagy amelyekben a vagyoni jogon alapuló igény értéke nem meghatározható, azaz azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke a harmincmillió forintot meghaladja, a törvényszék hatáskörébe tartoznak. Ebből következik, hogy a vagyonjogi per elbírálása vagy járásbíróság vagy törvényszék hatáskörébe tartozik, a Pp. 20. §-ának ezzel ellentétes értelmezése alapvető ellentmondáshoz vezetne.
[8] A Pp. 20. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe tartoznak a Pp. hatálya alá tartozó perek közül a munkaügyi perek. A Pp. 508. § (1) bekezdés a) pontja szerint az Mt. alapján létesített munkaviszonyból származó per - a Pp. XXXIX. Fejezetének alkalmazásában - munkaügyi per. Figyelemmel arra, hogy a felperes jelen ügyben az alperessel kötött munkaszerződésével létrejött munkaviszonyból származó igényét kívánja érvényesíteni, a közigazgatási és munkaügyi bíróság előtt folyamatban lévő per a Pp. 508. § (1) bekezdés a) pontja alapján munkaügyi pernek minősül, amely elbírálására - a Pp. XXXIX. Fejezetének eltérő rendelkezése hiányában - a Pp. 509. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 20. § (2) bekezdése szerint a közigazgatási és munkaügyi bíróságok rendelkeznek hatáskörrel.
[9] A Kúria az Sz.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság álláspontjával ért egyet abban, hogy munkaügyi jogvita esetére illetékesség kikötésének nincs helye, jogi indokolását azonban nem tartja helytállónak, ugyanis dogmatikailag téves azon érvelés, amely anyagi jogi jogszabály relatív diszpozitív rendelkezései tükrében értelmezi eljárásjogi jogszabály kógens rendelkezéseit.
[10] A Kúria álláspontja szerint a közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozó munkaügyi perben nem vizsgálható az, hogy a munkaügyi perben érvényesíteni kívánt igény egyébként megfelelne-e a vagyonjogi per fogalmába tartozó igénynek, így az a körülmény is irreleváns, hogy adott esetben az érvényesített igény (munkabérkövetelés) értéke pénzösszegben kifejezhető, tekintettel arra, hogy a vagyonjogi perek fogalmának meghatározására a járásbíróság és a törvényszék közötti hatáskörmegosztás konkretizálása érdekében került sor. Mindezek alapján munkaügyi perben a feleknek nincs lehetőségük arra, hogy jövőbeli jogvitájuk esetére kikössék valamely bíróság illetékességét, figyelemmel arra, hogy erre a Pp. csak vagyonjogi perekben ad lehetőséget.
[11] A Kúria utal továbbá arra is, hogy a Pp. különleges eljárásokra vonatkozó szabályai között egyedüliként a munkaügyi perekre vonatkozó rendelkezések tartalmaznak speciális, a munkaviszony sajátosságaihoz igazodó és csak a felperesi pozícióban lévő munkavállaló számára biztosított vagylagos illetékességet. A Pp. munkaügyi perekben alkalmazandó új illetékességi szabálya megalkotásának célja a polgári perrendtartásról szóló T/11900. számú törvényjavaslat 513. §-ához fűzött indokolása szerint az volt, hogy az illetékességi szabályok kedvezményeket nyújtsanak a "gyengébb" félnek, így megengedik, hogy a munkaügyi perben a pert az alperesre általánosan illetékes bíróság helyett, a munkavállaló felperes a belföldi lakóhelye, ennek hiányában belföldi tartózkodási helye szerint illetékes bíróság előtt is megindíthassa. Figyelemmel arra, hogy a felek által kikötött illetékességre vonatkozó rendelkezés érvénytelen, a hatáskörrel rendelkező közigazgatási és munkaügyi bíróság illetékessége a munkavállaló felperes választása szerint a Pp. 513. § (2) bekezdésén alapul.
[12] Az ismertetett indokoknak megfelelően a Kúria a közigazgatási és munkaügyi bíróságok között felmerült negatív illetékességi összeütközést a Pp. 31. § (2) bekezdés c) pontja szerinti jogkörében eljárva a Pp. 20. § (2) bekezdése, valamint a Pp. 513. § (2) bekezdése alapján a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező S.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kijelölésével oldotta fel.
(Kúria Mpkk.II.10.514/2018.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mpkk.II.10.514/2018/2.A tanács tagjai: Dr. Tálné dr. Molnár Erika a tanács elnöke, előadó bíró
Dr. Stark Marianna bíró
Dr. Tánczos Rita bíró
A felperes:
Az alperes:
Az alperes képviselője: Bálint Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Bálint Gábor ügyvéd
Az ügy tárgya: bíróság kijelölése
Bíróság kijelölése végett az iratokat felterjesztő bíróság neve és határozatának száma:
Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.120/2018/5. végzésével kijavított 5.M.120/2018/4.
Illetékessége hiányát megállapító bíróság neve és határozatának száma:
Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.24/2018/5.
Rendelkező rész
A Kúria eljáró bíróságul a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot jelöli ki, és elrendeli a per iratainak megküldését ehhez a bírósághoz.A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] A személyesen eljáró felperes 2018. február 5-én terjesztett elő keresetet a S. Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál, amelyben kérte a bíróságot, hogy kötelezze az alperest a 2017. november 6. és 2017. december 20. napja közötti időszakra járó időarányos munkabére megfizetésére a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 154-155. §-ai alapján, figyelemmel arra, hogy álláspontja szerint az alperes a munkaszerződésben meghatározottnál alacsonyabb munkabért fizetett ki részére. A felperes a bíróság hatáskörét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 20. § (2) bekezdésére, míg illetékességét a Pp. 513. § (2) bekezdésére alapította, tekintettel arra, hogy a lakóhelye Salgótarjánban található.[2] Az alperes 2018. április 16-án illetékességi kifogást terjesztett elő, és kérte, hogy "a bíróság a pert a Sz. Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz tegye át tárgyalás és elbírálás végett". Az alperes hivatkozott a 2017. október 24-én kelt "MUNKASZERZŐDÉS 1. SZ. MÓDOSÍTÁSA" elnevezésű jognyilatkozat 25. pontjára, amely szerint "A munkaviszonyból eredő munkajogi viták esetén kizárólag a Sz. Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az illetékes.".
A bíróságok határozatai
[3] Az S. Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2018. április 17-én kelt és 2018. május 9-én jogerőre emelkedett 2.M.24/2018/5. számú végzésében az alperesi illetékeségi kifogás szerint az eljárást hivatalból megszüntette a Pp. 240. § (1) bekezdés e) pontja alapján, és az ügy iratait megküldte a per elbírálására illetékes Sz. Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz a Pp. 174. § (1) bekezdésére és a Pp. 240. § (3) bekezdésére hivatkozással.[4] A Sz. Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság végzésében vizsgálta, hogy a munkaszerződésben a felek érvényesen alávethették-e magukat a Sz. Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság illetékességének. A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kizárólagos illetékesség kikötése mint munkaviszonyra vonatkozó szabály hátrányosabb a munkavállalóra, ezért az érvénytelen; rögzítette továbbá, hogy a munkaügyi per nem minősül vagyonjogi pernek, ezért a kizárólagos illetékesség kikötése érvénytelen. A bíróság indokolásában hivatkozott az Mt. 13. §-ára, az Mt. 43. § (1) bekezdésére, a Pp. 7. § (1) bekezdés 18. pontjára, a Pp. 27. §-ára, a Pp. 512. § (2)-(3) bekezdéseire, valamint a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozásának 2018. június 20-21-én megtartott ülésén elfogadott 35. számú állásfoglalására. Mindezek alapján a bíróság megállapította illetékessége hiányát és az ügy iratait felterjesztette a Kúriához az illetékes bíróság kijelölése végett.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[5] A Kúriának jelen ügyben abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felek a munkaszerződésben előre, esetleges jövőbeli munkajogi igényük érvényesítésére irányuló munkaügyi per vonatkozásában kiköthetik-e valamely közigazgatási és munkaügyi bíróság illetékességét a Pp. 27. § (1) bekezdése alapján.[6] A Pp. 27. § (1) bekezdése szerint vagyonjogi ügyek tekintetében a felek a felmerült jogvitájukra vagy a meghatározott jogviszonyból eredő jövőbeli jogvitájuk esetére - törvény eltérő rendelkezése hiányában - kiköthetik valamely bíróság illetékességét. A vagyonjogi per a Pp. 7. § (1) bekezdés 18. pontja szerint az a per, amelyben az érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul vagy értéke pénzösszegben kifejezhető. Magyarország Alaptörvényének 28. cikke alapján a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. A vagyonjogi per fogalmának meghatározására a polgári perrendtartásról szóló T/11900. számú törvényjavaslat 7. § 18. pontjához fűzött indokolás szerint a hatásköri szabályok megfelelő értelmezése érdekében került sor.
[7] A Pp. 8. § (1) bekezdése szerint elsőfokon a járásbíróság, a közigazgatási és munkaügyi bíróság, valamint a törvényszék ítélkezik, e bíróságok közötti hatásköri szabályokat a Pp. 20. §-a tartalmazza. A Pp. új szabályozási logikája szerint az általános hatáskörű bíróság a törvényszék, amely abból következik, hogy a törvényszék hatáskörébe tartoznak mindazok a perek, amelyek elbírálását törvény nem utalja járásbíróság hatáskörébe [Pp. 20. § (1) bekezdés]. A Pp. a vagyonjogi pert mint ügytípust a Pp. 20. § (3) bekezdés a) pontjában említi először. E jogszabályhely alapján - főszabály szerint - a járásbíróság hatáskörébe tartoznak azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke a harmincmillió forintot nem haladja meg, vagy amelyekben a vagyoni jogon alapuló igény értéke nem meghatározható, azaz azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke a harmincmillió forintot meghaladja, a törvényszék hatáskörébe tartoznak. Ebből következik, hogy a vagyonjogi per elbírálása vagy járásbíróság vagy törvényszék hatáskörébe tartozik, a Pp. 20. §-ának ezzel ellentétes értelmezése alapvető ellentmondáshoz vezetne.
[8] A Pp. 20. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe tartoznak a Pp. törvény hatálya alá tartozó perek közül a munkaügyi perek. A Pp. 508. § (1) bekezdés a) pontja szerint az Mt. alapján létesített munkaviszonyból származó per - a Pp. XXXIX. Fejezetének alkalmazásában - munkaügyi per. Figyelemmel arra, hogy a felperes jelen ügyben az alperessel kötött munkaszerződésével létrejött munkaviszonyból származó igényét kívánja érvényesíteni, a közigazgatási és munkaügyi bíróság előtt folyamatban lévő per a Pp. 508. § (1) bekezdés a) pontja alapján munkaügyi pernek minősül, amely elbírálására - a Pp. XXXIX. Fejezetének eltérő rendelkezése hiányában - a Pp. 509. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 20. § (2) bekezdése szerint a közigazgatási és munkaügyi bíróságok rendelkeznek hatáskörrel.
[9] A Kúria a Sz. Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság álláspontjával ért egyet abban, hogy munkaügyi jogvita esetén illetékesség kikötésének nincs helye, jogi indokolását azonban nem tartja helytállónak, ugyanis dogmatikailag téves azon érvelés, amely anyagi jogi jogszabály relatív diszpozitív rendelkezései tükrében értelmezi eljárásjogi jogszabály kógens rendelkezéseit.
[10] A Kúria álláspontja szerint a közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozó munkaügyi perben nem vizsgálható az, hogy a munkaügyi perben érvényesíteni kívánt igény egyébként megfelelne-e a vagyonjogi per fogalmába tartozó igénynek, így az a körülmény is irreleváns, hogy adott esetben az érvényesített igény (munkabérkövetelés) értéke pénzösszegben kifejezhető, tekintettel arra, hogy a vagyonjogi perek fogalmának meghatározására a járásbíróság és a törvényszék közötti hatáskörmegosztás konkretizálása érdekében került sor. Mindezek alapján munkaügyi perben a feleknek nincs lehetőségük arra, hogy jövőbeli jogvitájuk esetére kikössék valamely bíróság illetékességét, figyelemmel arra, hogy erre a Pp. csak vagyonjogi perekben ad lehetőséget.
[11] A Kúria utal továbbá arra is, hogy a Pp. különleges eljárásokra vonatkozó szabályai között egyedüliként a munkaügyi perekre vonatkozó rendelkezések tartalmaznak speciális, a munkaviszony sajátosságaihoz igazodó és csak a felperesi pozícióban lévő munkavállaló számára biztosított vagylagos illetékességet. A Pp. munkaügyi perekben alkalmazandó új illetékességi szabálya megalkotásának célja a polgári perrendtartásról szóló T/11900. számú törvényjavaslat 513. §-ához fűzött indokolása szerint az volt, hogy az illetékességi szabályok kedvezményeket nyújtsanak a "gyengébb" félnek, így megengedik, hogy a munkaügyi perben a pert az alperesre általánosan illetékes bíróság helyett, a munkavállaló felperes a belföldi lakóhelye, ennek hiányában belföldi tartózkodási helye szerint illetékes bíróság előtt is megindíthassa. Figyelemmel arra, hogy a felek által kikötött illetékességre vonatkozó rendelkezés érvénytelen, a hatáskörrel rendelkező közigazgatási és munkaügyi bíróság illetékessége a munkavállaló felperes választása szerint a Pp. 513. § (2) bekezdésén alapul.
[12] Az ismertetett indokoknak megfelelően a Kúria a közigazgatási és munkaügyi bíróságok között felmerült negatív illetékességi összeütközést a Pp. 31. § (2) bekezdés c) pontja szerinti jogkörében eljárva a Pp. 20. § (2) bekezdése, valamint a Pp. 513. § (2) bekezdése alapján a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező S. Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kijelölésével oldotta fel. A Kúria erről a végzés egy kiadmányának megküldésével értesíti a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot.
[13] A végzés elleni felülvizsgálatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.
Budapest, 2019. január 23.
Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró,
Dr. Tánczos Rita s. bíró
(Kúria, Mpkk.II.10.514/2018.)