adozona.hu
BH 2019.4.119
BH 2019.4.119
Annak elbírálása, hogy a felperes igényérvényesítési jogosultsága (kereshetőségi joga) az általa nevezett alperesekkel szemben fennáll-e, az ügy érdemére tartozó anyagi jogi kérdés. Anyagi jogi kapcsolat hiányában a keresetet ítélettel kell elutasítani [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 285. § (1) bekezdés, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 2. § (3) bekezdés, 20. § (1) bekezdés, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. 349. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint 2013-ban egy művészeti iskola igazgatói állásának betöltésére pályázatot írtak ki, amelyre II. rendű alperes jelentkezett. Az intézményben dolgozó pedagógusok - közöttük a felperesek is - az intézményfenntartó központon keresztül jelezték a pályázatot elbíráló és a megbízási jogkört gyakorló I. rendű alperes számára, hogy a II. rendű alperes intézményvezetői megbízását az ahhoz szükséges végzettség hiánya miatt nem...
BH 2019.4.119 Annak elbírálása, hogy a felperes igényérvényesítési jogosultsága (kereshetőségi joga) az általa nevezett alperesekkel szemben fennáll-e, az ügy érdemére tartozó anyagi jogi kérdés. Anyagi jogi kapcsolat hiányában a keresetet ítélettel kell elutasítani [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 285. § (1) bekezdés, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 2. § (3) bekezdés, 20. § (1) bekezdés, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. 349. §].
A tényállás
[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint 2013-ban egy művészeti iskola igazgatói állásának betöltésére pályázatot írtak ki, amelyre II. rendű alperes jelentkezett. Az intézményben dolgozó pedagógusok - közöttük a felperesek is - az intézményfenntartó központon keresztül jelezték a pályázatot elbíráló és a megbízási jogkört gyakorló I. rendű alperes számára, hogy a II. rendű alperes intézményvezetői megbízását az ahhoz szükséges végzettség hiánya miatt nem támogatják.[2] Az I. rendű alperes 2013. augusztus 13-ától a II. rendű alperest tanári munkakörbe nevezte ki, egyidejűleg az iskola igazgatói feladatainak ellátására ötéves határozott idejű megbízást adott.
[3] A felperesek 2014. december 8-án jogi képviselőjük útján az intézményfenntartó elnökétől a II. rendű alperes vezetői megbízásának felülvizsgálatát és a jogellenes helyzet megszüntetése érdekében a szükséges intézkedések megtételét kérték.
A felperesek keresete és az alperesek ellenkérelme
[4] A felperesek a keresetükben a II. rendű alperes intézményvezetői kinevezése semmisségének megállapítását, valamint azt kérték, hogy a bíróság kötelezze az I. rendű alperest a II. rendű alperes vezetői kinevezésének azonnali hatállyal történő megszüntetésére.[5] Keresetük indokolásában arra hivatkoztak, hogy a II. rendű alperes pályázatának benyújtását követően általuk megkeresett felsőoktatási intézmények egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy a II. rendű felperes végzettsége alapján oktatási tevékenységet nem folytathat és módszertani képzettsége hiányában a kinevezése szerinti tantárgyat sem oktathat. A végzettség hiánya miatt a II. rendű alperes vezetői megbízása nem felel meg a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 67. § (1) bekezdése a) pontjában, 98. §-a (8) bekezdésének a) pontjában, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 27. §-ának (1) bekezdésében és 29. § (1) bekezdésében, továbbá a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 20/A. §-ának (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, ezért semmis. Álláspontjuk szerint a semmisségre bárki határidő nélkül hivatkozhat.
[6] Az I. rendű alperes ellenkérelmében a felperesek keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint megtámadásra a sérelmet szenvedett fél, továbbá az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik, a felperesek ennek hiányában perbeli jogképességgel nem rendelkeznek.
[7] A II. rendű alperes az ellenkérelmében elsődlegesen - arra hivatkozással, hogy a felperesek és közötte közalkalmazotti jogviszony nem áll fenn - a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú bíróság ítélete
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.[9] Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 285. § (1) bekezdése és a Pp. 349. § (1) bekezdése alapján a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyból származó munkajogi igényét a munkáltatójával szemben érvényesítheti. Rámutatott arra, hogy az I. és II. rendű alperes nem volt a felperesek munkáltatója. A keresettel érvényesített jogot ugyanakkor munkáltatójukkal szemben sem érvényesíthették, mivel az nem a saját közalkalmazotti jogviszonyukkal összefüggő igény volt, következésképp a felperesek a Pp. 48. § szerinti perbeli jogképességgel nem rendelkeztek.
[10] A közigazgatási és munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperesek semmisségre történő hivatkozása is megalapozatlan volt tekintettel arra, hogy az Mt. 27. § (3) bekezdése szerint semmisségre csak az érdekelt hivatkozhat. Mivel a felperesek perbeli jogképességgel nem rendelkeztek, ezért a semmisségre, mint érdekeltek nem hivatkozhattak. Rámutatott arra is, hogy a felperesek keresetükben a II. rendű alperes kinevezését nem az Nkt. 40. § (1) bekezdése alapján arra hivatkozással támadták meg, hogy a fenntartó a döntés meghozatalához szükséges előzetes vélemény beszerzését elmulasztotta, ezért a keresetüket az I. rendű alperessel szemben sem érvényesíthetik közigazgatási bíróság előtt.
[11] A felperesek fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, érdemben helytálló döntést hozott, azonban a törvényszék a jogi indokolással nem értett egyet.
[12] A másodfokú bíróság az EBH 2005.1227. számú elvi bírósági határozat alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben a felperesek a Pp. 48. §-a alapján rendelkeztek perbeli jogképességgel. Az elsőfokú ítélet ugyanakkor helyesen idézte a Pp. 349. § (1) bekezdésében és a Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 285. § (1) bekezdésében foglaltakat, amely jogszabályhelyekből kiindulva arról kellett dönteni, hogy a felperesek a perben közalkalmazotti jogviszonyból eredő igényt érvényesítenek-e.
[13] A törvényszék álláspontja szerint az Nkt. 70. § (1) bekezdés és 40. § (1) bekezdés rendelkezéseiből egyértelműen következik, hogy az intézményvezetői pályázattal kapcsolatos véleményezési jog a nevelőtestületet illeti meg és amennyiben a nevelőtestületi véleményt elmulasztották volna beszerezni, úgy egységesen csak a nevelőtestület fordulhatott volna a bírósághoz. A perbeli esetben azonban a nevelőtestület a véleménynyilvánítási jogával élt.
[14] A törvényszék rámutatott arra, hogy sem a nevelőtestületet alkotó egyes pedagógusoknak, sem a nevelőtestületnek nincs jogszabályi lehetősége arra, hogy az intézményvezetői kinevezés semmisségének megállapítása iránt kereseti kérelmet terjesszenek elő, következésképp a felperesek esetében nem a perbeli jogképesség hiányzik, hanem a perbeli legitimáció, azaz a kereshetőségi jog, amely a kereset elutasítását eredményezi.
[15] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság hatáskör hiányában állapította meg, hogy az Nkt. 40. § (1) bekezdése alapján a felperesek közigazgatási perben sem érvényesíthetik igényüket, ezért e megállapítást az elsőfokú bíróság ítéletéből mellőzte.
A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelmek
[16] A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérték. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 3. § (1) bekezdésében, az Mt. 27. § (3) bekezdésében, a Kjt. 2. § (3) bekezdésében és az Mt. 285. § (1) bekezdésében foglaltakat. Az eljárt bíróságok a tényállást helytállóan állapították meg, azonban a megállapított tényállásból helytelen jogi következtetést vontak le a perbeli legitimáció körében.[17] A törvényszék helytállóan állapította meg, hogy a perbeli jog és cselekvőképesség, valamint a perbeli legitimáció nem azonos fogalmak, a perben a felperesek perbeli jogképessége és cselekvőképessége fennáll. A jogerős ítélet a perbeli legitimáció (kereshetőségi jog), vagyis az anyagi jogi kapcsolat hiányában utasította el a keresetet.
[18] A felperesek érvelése szerint mindkét fokon eljáró bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a kereseti kérelmüket az Mt. 27. §-ára, vagyis a semmisség jogintézményére alapították, amely (3) bekezdésében akként rendelkezik, hogy az érdekelt a semmisségre határidő nélkül hivatkozhat, a megállapodás semmisségét pedig a bíróság hivatalból észleli.
[19] A felperesek az Mt. 27. §-ához, valamint a Pp. 3. §-ához fűzött kommentár alapján utaltak arra, hogy mint a nevelőtestület tagjainak az Nkt. 70. §-a alapján a közalkalmazotti jogviszonyukból eredő véleményezési joguk állt fenn a vezetői pályázattal kapcsolatban. A munkáltatói jogkört felettük a II. rendű alperes gyakorolta, vagyis a közalkalmazotti jogviszonyukból fakadóan vannak egymással alá-fölérendeltségi viszonyban. A jogi érdekeltség megállapításához szükséges jogviszony tehát kétséget kizáróan fennáll.
[20] Érvelésük szerint a Kjt. 20/A. § (1) bekezdése és 20/B. § (1) valamint az Nkt. 67. § (1) bekezdése és 3. számú melléklete az intézményvezetői kinevezés feltételeit és eljárási rendjét kógens módon szabályozza. A Kjt. egyértelműen előírja, hogy a vezető beosztás ellátására szóló megbízásra pályázatot kell kiírni és vezetői kinevezés annak adható, aki a pályázaton részt vett és a pályázati feltételeknek megfelelt. Az Nkt. 70. §-a ehhez kapcsolódóan véleményezési jogot biztosít a tantestületnek, amely azonban nem jogi személy, hanem az azt alkotó pedagógusok közössége.
[21] Az első- és másodfokú bíróság általi jogértelmezés ahhoz az eredményhez vezet, hogy bár törvényi kógens rendelkezések írják elő, milyen eljárás keretében és milyen pályázati feltételeknek megfelelő személy nevezhető ki intézményvezetőnek, önmagában az eljárási szabályok betartása, nevezetesen a pályázat kiírása és a nevelőtestület véleményezési jogának kikérése elegendő egy, egyébként jogszabályba ütköző kinevezés meghozatalához és a jogviszony ekként történő fenntartásához. Ezen értelmezéssel azonban a véleményezési jog gyakorlása teljes mértékben kiüresedik és formalitássá válik. A felperesek ugyanis nem alapvetően mérlegelési körbe tartozó szubjektív tényezőkön alapuló okokra hivatkozva fejtették ki a véleményüket, hanem konkrétan a pályázati feltételeknek való meg nem felelést és az ezáltal az esetleges kinevezés törvénybe ütközését jelezték az I. rendű alperesnek. Ennek ellenére a törvénysértés lehetőségét figyelmen kívül hagyva, megfelelő végzettség hiányában került sor a kinevezésre. A vezetői kinevezés semmisségének megállapítása és visszavonása esetén a jogsértő állapot megszüntetése új pályázat kiírásával és a véleményezési jog ismételt gyakorlásával biztosítható.
[22] Az I. rendű alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Álláspontja szerint az Nkt. 70. § (1) bekezdése és 40. § (1) bekezdése szerint az intézményvezető vezetői pályáztatása során a nevelőtestület véleményezési jogkörrel rendelkezik, amely jogával a nevelőtestület élt is. A döntést a véleményezés elmulasztása esetén is csak a nevelőtestület támadhatta volna meg és nem annak egyes tagjai. Az igazgatói kinevezés megtámadására azonban a nevelőtestületnek sincs jogosultsága. Érvelése szerint a felperesek közalkalmazotti jogviszonya körében kifejtett álláspont sem alapozza meg, hogy az igazgatói kinevezés semmissége iránt pert indítsanak.
[23] A II. rendű alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felperesek az adott jogviszonyban nem rendelkeztek perbeli legitimációval, nem volt arra jogi lehetőségük, hogy az intézményvezetői kinevezés semmisségének megállapítása iránt kereseti kérelmet terjesszenek elő.
[24] A felperesek álláspontjával szemben a II. rendű alperes korlátozott munkáltatói jogkört gyakorolt, azonban a perbeli legitimáció megállapításához szükséges feltételek hiányoznak, a felperesek nem tekinthetőek érdekeltnek. Egyrészt a II. rendű alperes és a felperesek között jogviszony nem áll fenn, másrészt közöttük alá-fölérendeltségi viszony nincs, hiszen ilyen csak az egymással jogviszonyban állók között képzelhető el. Harmadsorban arra is hivatkozott, hogy a felpereseknek azzal, ha a II. rendű alperes igazgatói megbízása esetlegesen semmissé minősülne, semmilyen joga nem keletkezne és semmiféle kötelezettség alól nem mentesülnének. Az igazgatói megbízás semmisségének megállapításával a felperesek jogviszonyát érintően tehát semmifajta jogilag értékelhető változás nem állna be, ezért érdekeltségük sem állapítható meg.
[25] A II. rendű alperes érvelése szerint a felperesek alaptalanul hivatkoztak az Nkt. 70. §-ában szabályozott nevelőtestületi véleményezési jog megsértésére is. A felperesek kiinduló pontja téves, mivel nem lehet tényként megállapítani, hogy a felpereseknek, mint a nevelőtestület tagjainak lenne véleményezési joga, ugyanis ez a jog a nevelőtestületet, mint testületet illeti meg. A felperesek ilyen jogot akkor sem gyakorolhatnának, ha az igazgatói megbízás semmissége megállapításra kerülne és új pályázat lenne kiírva. Az Nkt. 70. §-a tehát akkor sem lehet az érvénytelenségre történő hivatkozás jogalapja, ha egyébként a felperesek a nevelőtestület tagjai.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[26] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[27] A törvényszék a jogerős ítéletében helytállóan állapította meg, hogy a felperesek perbeli jogképességétől, amely a keresetindítás feltétele, meg kell különböztetni a perbeli igény érvényesíthetőségére vonatkozó kereshetőségi jogot, amely nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi kérdés. A kereshetőségi jog a fél és a per tárgya közötti anyagi jogi kapcsolatra vonatkozik, amelyet a jogviszony vagy a jogszabály felhatalmazása alapozhat meg.
[28] A felperesek nem vitatottan rendelkeztek perbeli jogképességgel, ezért a perben azt kellett vizsgálni, hogy az Nkt. 70. § (1) bekezdése, valamint 40. § (1) bekezdése a felperesek perbeli legitimációját megalapozza-e.
[29] A nevelési, oktatási intézmény nevelőtestülete a nevelési és oktatási kérdésekben a nevelési, oktatási intézmény működésével kapcsolatos ügyekben, valamint e törvényben és más jogszabályokban meghatározott kérdésekben döntési, egyebekben véleményező és javaslattevő jogkörrel rendelkezik [Nkt. 70. § (1) bekezdés].
[30] A nevelőtestületet az Nkt. 70. § (2) bekezdés j) pontja alapján döntés illeti meg az intézményvezetői pályázathoz készített vezetési programmal összefüggő szakmai vélemény tartalmáról. E véleményezési jogkört azonban a jogszabály kizárólag a nevelőtestület, mint testület számára biztosítja, ez a jogosultság az egyes pedagógusokat, vagy azok egy csoportját önállóan nem illeti meg.
[31] A felperesek felülvizsgálati kérelmében idézett, az Mt. 27. § (3) bekezdéséhez, valamint a Pp. 3. §-ához fűzött kommentár maga is egyértelműen alátámasztja, hogy a semmis szerződésekkel kapcsolatos perindítási lehetőséghez szükség van valamely jogi érdekeltség vagy a perlési jogosultságot biztosító jogszabályi felhatalmazásra. Ez az anyagi jogszabályokon alapuló kapcsolat azonban a felperesek és a perelt alperesek között nem áll fenn. A felperesek, mint az adott iskola pedagógusai nem állnak közalkalmazotti jogviszonyban egyik alperessel sem, valamennyien ugyanazon művészeti iskola pedagógusai, velük szemben a munkáltatói jogkör gyakorlására is csak korlátozott mértékben jogosult a II. rendű alperes.
[32] A II. rendű alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében helytállóan utalt arra, hogy a felpereseknek sem jogaik nem származhatnak, sem kötelezettségük nem keletkezik a II. rendű alperes igazgatóvá történő megbízásából, ezért a jogi érdek fennállása nem igazolható.
[33] Minthogy a felperesek kereshetőségi joga az adott ügyben nem áll fenn, az egész tantestületet megillető jogosultságok pedig az egyes tantestületi tagokat vagy azok egy csoportját nem illetik meg a perbeli esetben, semmisségből eredő érvénytelenségre hivatkozással keresetindítási joggal az adott esetben nem rendelkeztek.
[34] Kógens szabályok vonatkoznak arra, hogy ki indíthat munkaügyi pert és annak ki lehet az alperese. Abból a körülményből, hogy a felperesek a keresetüket az Mt. rendelkezésére alapították még nem következik, hogy munkaügyi perben a nem munkáltató alperesekkel szemben bármilyen igényt érvényesíthetnek.
[35] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.II.10.140/2018.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.II.10.140/2018/9.A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina előadó bíró
Dr. Tálné dr. Molnár Erika bíró
Az I. rendű felperes:
A II. rendű felperes:
A III. rendű felperes:
A IV. rendű felperes:
Az V. rendű felperes:
A VI. rendű felperes:
A VII. rendű felperes:
A VIII. rendű felperes:
A IX. rendű felperes:
A X. rendű felperes:
A felperes képviselője: Dr. Kiss Balázs Károly Ügyvédi Iroda
ügyintéző: dr. Kiss Balázs Károly ügyvéd
Az I. rendű alperes: Emberi Erőforrások Minisztériuma
Az I. rendű alperes képviselője: Dr. Borovszki Beáta jogtanácsos
A II. rendű alperes:
A II. rendű alperes képviselője: Pál és Kozma Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Kozma Anna ügyvéd)
A per tárgya: igazgatói megbízás semmisségének megállapítása
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperesek
A felülvizsgálni kért jogerős határozat:
Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.21.227/2017/4.
Az elsőfokú bíróság határozata:
Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.M.319/2017/6.
Rendelkező rész
A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.21.227/2017/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a II. rendű alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint és 13.500 (tizenháromezer-ötszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárásban felmerült 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint 2013-ban egy művészeti iskola igazgatói állásának betöltésére pályázatot írtak ki, amelyre II. rendű alperes jelentkezett. Az intézményben dolgozó pedagógusok - közöttük a felperesek is - az intézményfenntartó központon keresztül jelezték a pályázatot elbíráló és a megbízási jogkört gyakorló I. rendű alperes számára, hogy a II. rendű alperes intézményvezetői megbízását az ahhoz szükséges végzettség hiánya miatt nem támogatják.[2] Az I. rendű alperes 2013. augusztus 13-ától a II. rendű alperest tanári munkakörbe nevezte ki, egyidejűleg az iskola igazgatói feladatainak ellátására ötéves határozott idejű megbízást adott.
[3] A felperesek 2014. december 8-án jogi képviselőjük útján az intézményfenntartó elnökétől a II. rendű alperes vezetői megbízásának felülvizsgálatát és a jogellenes helyzet megszüntetése érdekében a szükséges intézkedések megtételét kérték.
A felperesek keresete és az alperesek ellenkérelme
[4] A felperesek a keresetükben a II. rendű alperes intézményvezetői kinevezése semmisségének megállapítását, valamint azt kérték, hogy a bíróság kötelezze az I. rendű alperest a II. rendű alperes vezetői kinevezésének azonnali hatállyal történő megszüntetésére.[5] Keresetük indokolásában arra hivatkoztak, hogy a II. rendű alperes pályázatának benyújtását követően általuk megkeresett felsőoktatási intézmények egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy a II. rendű felperes végzettsége alapján oktatási tevékenységet nem folytathat és módszertani képzettsége hiányában a kinevezése szerint tantárgyat sem oktathat. A végzettség hiánya miatt a II. rendű alperes vezetői megbízása nem felel meg a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény ( a továbbiakban: Nkt.) 67. § (1) bekezdése a) pontjában, 98. §-a (8) bekezdésének a) pontjában, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény ( a továbbiakban: Mt.) 27. §-ának (1) bekezdésében és 29. § (1) bekezdésében, továbbá a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény ( a továbbiakban: Kjt.) 20/A. §-ának (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, ezért semmis. Álláspontjuk szerint a semmisségre bárki határidő nélkül hivatkozhat.
[6] Az I. rendű alperes ellenkérelmében a felperesek keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint megtámadásra a sérelmet szenvedett fél, továbbá az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik, a felperesek ennek hiányában perbeli jogképességgel nem rendelkeznek.
[7] A II. rendű alperes az ellenkérelmében elsődlegesen - arra hivatkozással, hogy a felperesek és közötte közalkalmazotti jogviszony nem áll fenn - a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú bíróság ítélete
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.[9] Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a Kjt. 2.§ (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 285.§ (1) bekezdése és a Pp. 349.§ (1) bekezdése alapján a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyból származó munkajogi igényét a munkáltatójával szemben érvényesítheti. Rámutatott arra, hogy az I. és II. rendű alperes nem volt a felperesek munkáltatója. A keresettel érvényesített jogot ugyanakkor munkáltatójukkal szemben sem érvényesíthették, mivel az nem a saját közalkalmazotti jogviszonyukkal összefüggő igény volt, következésképp a felperesek a Pp. 48. § szerinti perbeli jogképességgel nem rendelkeztek.
[10] A közigazgatási és munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperesek semmisségre történő hivatkozása is megalapozatlan volt tekintettel arra, hogy az Mt. 27.§ (3) bekezdése szerint semmisségre csak az érdekelt hivatkozhat. Mivel a felperesek perbeli jogképességgel nem rendelkeztek, ezért a semmisségre, mint érdekeltek nem hivatkozhattak. Rámutatott arra is, hogy a felperesek keresetükben a II. rendű alperes kinevezését nem az Nkt. 40. § (1) bekezdése alapján arra hivatkozással támadták meg, hogy a fenntartó a döntés meghozatalához szükséges előzetes vélemény beszerzését elmulasztotta, ezért a keresetüket az I. rendű alperessel szemben sem érvényesíthetik közigazgatási bíróság előtt.
[11] A felperesek fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, érdemben helytálló döntést hozott, azonban a törvényszék a jogi indokolással nem értett egyet.
[12] A másodfokú bíróság az EBH.2005.1227. számú elvi bírósági határozat alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben a felperesek a Pp. 48. §-a alapján rendelkeztek perbeli jogképességgel. Az elsőfokú ítélet ugyanakkor helyesen idézte a Pp. 349. § (1) bekezdésében és a Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 285. § (1) bekezdésében foglaltakat, amely jogszabályhelyekből kiindulva arról kellett dönteni, hogy a felperesek a perben közalkalmazotti jogviszonyból eredő igényt érvényesítenek-e.
[13] A törvényszék álláspontja szerint az Nkt. 70. § (1) bekezdés és 40. § (1) bekezdés rendelkezéseiből egyértelműen következik, hogy az intézményvezetői pályázattal kapcsolatos véleményezési jog a nevelőtestületet illeti meg és amennyiben a nevelőtestületi véleményt elmulasztották volna beszerezni, úgy egységesen csak a nevelőtestület fordulhatott volna a bírósághoz. A perbeli esetben azonban a nevelőtestület a véleménynyilvánítási jogával élt.
[14] A törvényszék rámutatott arra, hogy sem a nevelőtestületet alkotó egyes pedagógusoknak, sem a nevelőtestületnek nincs jogszabályi lehetősége arra, hogy az intézményvezetői kinevezés semmisségének megállapítása iránt kereseti kérelmet terjesszenek elő, következésképp a felperesek esetében nem a perbeli jogképesség hiányzik, hanem a perbeli legitimáció, azaz a kereshetőségi jog, amely a kereset elutasítását eredményezi.
[15] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság hatáskör hiányában állapította meg, hogy az Nkt. 40. § (1) bekezdése alapján a felperesek közigazgatási perben sem érvényesíthetik igényüket, ezért e megállapítást az elsőfokú bíróság ítéletéből mellőzte.
A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelmek
[16] A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérték. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 3. § (1) bekezdésében, az Mt. 27. § (3) bekezdésében, a Kjt. 2. § (3) bekezdésében és az Mt. 285. § (1) bekezdésében foglaltakat. Az eljárt bíróságok a tényállást helytállóan állapították meg, azonban a megállapított tényállásból helytelen jogi következtetést vontak le a perbeli legitimáció körében.[17] A törvényszék helytállóan állapította meg, hogy a perbeli jog és cselekvőképesség, valamint a perbeli legitimáció nem azonos fogalmak, a perben a felperesek perbeli jogképessége és cselekvőképessége fennáll. A jogerős ítélet a perbeli legitimáció (kereshetőségi jog), vagyis az anyagi jogi kapcsolat hiányában utasította el a keresetet.
[18] A felperesek érvelése szerint mindkét fokon eljáró bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a kereseti kérelmüket az Mt. 27. §-ára, vagyis a semmisség jogintézményére alapították, amely (3) bekezdésében akként rendelkezik, hogy az érdekelt a semmisségre határidő nélkül hivatkozhat, a megállapodás semmisségét pedig a bíróság hivatalból észleli.
[19] A felperesek az Mt. 27.§-ához, valamint a Pp. 3. §-ához fűzött kommentár alapján utaltak arra, hogy mint a nevelőtestület tagjainak az Nkt. 70. §-a alapján a közalkalmazotti jogviszonyukból eredő véleményezési joguk állt fenn a vezetői pályázattal kapcsolatban. A munkáltatói jogkört felettük a II. rendű alperes gyakorolta, vagyis a közalkalmazotti jogviszonyukból fakadóan vannak egymással alá-fölérendeltségi viszonyban. A jogi érdekeltség megállapításához szükséges jogviszony tehát kétséget kizáróan fennáll.
[20] Érvelésük szerint a Kjt. 20/A. § (1) bekezdése és 20/B. § (1) valamint az Nkt. 67. § (1) bekezdése és 3. számú melléklete az intézményvezetői kinevezés feltételeit és eljárási rendjét kogens módon szabályozza. A Kjt. egyértelműen előírja, hogy a vezető beosztás ellátására szóló megbízásra pályázatot kell kiírni és vezetői kinevezés annak adható, aki a pályázaton részt vett és a pályázati feltételeknek megfelelt. Az Nkt. 70. §-a ehhez kapcsolódóan véleményezési jogot biztosít a tantestületnek, amely azonban nem jogi személy, hanem az azt alkotó pedagógusok közössége.
[21] Az első- és másodfokú bíróság általi jogértelmezés ahhoz az eredményhez vezet, hogy bár törvényi kogens rendelkezések írják elő, milyen eljárás keretében és milyen pályázati feltételeknek megfelelő személy nevezhető ki intézményvezetőnek, önmagában az eljárási szabályok betartása, nevezetesen a pályázat kiírása és a nevelőtestület véleményezési jogának kikérése elegendő egy, egyébként jogszabályba ütköző kinevezés meghozatalához és a jogviszony ekként történő fenntartásához. Ezen értelmezéssel azonban a véleményezési jog gyakorlása teljes mértékben kiüresedik és formalitássá válik. A felperesek ugyanis nem alapvetően mérlegelési körbe tartozó szubjektív tényezőkön alapuló okokra hivatkozva fejtették ki a véleményüket, hanem konkrétan a pályázati feltételeknek való meg nem felelést és az ezáltal az esetleges kinevezés törvénybe ütközését jelezték az I. rendű alperesnek. Ennek ellenére a törvénysértés lehetőségét figyelmen kívül hagyva, megfelelő végzettség hiányában került sor a kinevezésre. A vezetői kinevezés semmisségének megállapítása és visszavonása esetén a jogsértő állapot megszüntetése új pályázat kiírásával és a véleményezési jog ismételt gyakorlásával biztosítható.
[22] Az I. rendű alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Álláspontja szerint az Nkt. 70.§ (1) bekezdése és 40. § (1) bekezdése szerint az intézményvezető vezetői pályáztatása során a nevelőtestület véleményezési jogkörrel rendelkezik, amely jogával a nevelőtestület élt is. A döntést a véleményezés elmulasztása esetén is csak a nevelőtestület támadhatta volna meg és nem annak egyes tagjai. Az igazgatói kinevezés megtámadására azonban a nevelőtestületnek sincs jogosultsága. Érvelése szerint a felperesek közalkalmazotti jogviszonya körében kifejtett álláspont sem alapozza meg, hogy az igazgatói kinevezés semmissége iránt pert indítsanak.
[23] A II. rendű alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felperesek az adott jogviszonyban nem rendelkeztek perbeli legitimációval, nem volt arra jogi lehetőségük, hogy az intézményvezetői kinevezés semmisségének megállapítása iránt kereseti kérelmet terjesszenek elő.
[24] A felperesek álláspontjával szemben a II. rendű alperes korlátozott munkáltatói jogkört gyakorolt, azonban a perbeli legitimáció megállapításához szükséges feltételek hiányoznak, a felperesek nem tekinthetőek érdekeltnek. Egyrészt a II. rendű alperes és a felperesek között jogviszony nem áll fenn, másrészt közöttük alá-fölérendeltségi viszony nincs, hiszen ilyen csak az egymással jogviszonyban állók között képzelhető el. Harmadsorban arra is hivatkozott, hogy a felpereseknek azzal, ha a II. rendű alperes igazgatói megbízása esetlegesen semmissé minősülne, semmilyen joga nem keletkezne és semmiféle kötelezettség alól nem mentesülnének. Az igazgatói megbízás semmisségének megállapításával a felperesek jogviszonyát érintően tehát semmifajta jogilag értékelhető változás nem állna be, ezért érdekeltségük sem állapítható meg.
[25] A II. rendű alperes érvelése szerint a felperesek alaptalanul hivatkoztak az Nkt. 70. §-ában szabályozott nevelőtestületi véleményezési jog megsértésére is. A felperesek kiinduló pontja téves, mivel nem lehet tényként megállapítani, hogy a felpereseknek, mint a nevelőtestület tagjainak lenne véleményezési joga, ugyanis ez a jog a nevelőtestületet, mint testületet illeti meg. A felperesek ilyen jogot akkor sem gyakorolhatnának, ha az igazgatói megbízás semmissége megállapításra kerülne és új pályázat lenne kiírva. Az Nkt. 70. §-a tehát akkor sem lehet az érvénytelenségre történő hivatkozás jogalapja, ha egyébként a felperesek a nevelőtestület tagjai.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[26] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[27] A törvényszék a jogerős ítéletében helytállóan állapította meg, hogy a felperesek perbeli jogképességétől, amely a keresetindítás feltétele, meg kell különböztetni a perbeli igény érvényesíthetőségére vonatkozó kereshetőségi jogot, amely nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi kérdés. A kereshetőségi jog a fél és a per tárgya közötti anyagi jogi kapcsolatra vonatkozik, amelyet a jogviszony vagy a jogszabály felhatalmazása alapozhat meg.
[28] A felperesek nem vitatottan rendelkeztek perbeli jogképességgel, ezért a perben azt kellett vizsgálni, hogy az Nkt. 70. § (1) bekezdése, valamint 40. § (1) bekezdése a felperesek perbeli legitimációját megalapozza-e.
[29] A nevelési, oktatási intézmény nevelőtestülete a nevelési és oktatási kérdésekben a nevelési, oktatási intézmény működésével kapcsolatos ügyekben, valamint e törvényben és más jogszabályokban meghatározott kérdésekben döntési, egyebekben véleményező és javaslattevő jogkörrel rendelkezik (Nkt. 70. § (1) bekezdés) .
[30] A nevelőtestületet az Nkt. 70. § (2) bekezdés j) pontja alapján döntés illeti meg az intézményvezetői pályázathoz készített vezetési programmal összefüggő szakmai vélemény tartalmáról. E véleményezési jogkört azonban a jogszabály kizárólag a nevelőtestület, mint testület számára biztosítja, ez a jogosultság az egyes pedagódusokat, vagy azok egy csoportját önállóan nem illeti meg.
[31] A felperesek felülvizsgálati kérelmében idézett, az Mt. 27. § (3) bekezdéséhez, valamint a Pp. 3. §-ához fűzött kommentár maga is egyértelműen alátámasztja, hogy a semmis szerződésekkel kapcsolatos perindítási lehetőséghez szükség van valamely jogi érdekeltség vagy a perlési jogosultságot biztosító jogszabályi felhatalmazásra. Ez az anyagi jogszabályokon alapuló kapcsolat azonban a felperesek és a perelt alperesek között nem áll fenn. A felperesek, mint az adott iskola pedagógusai nem állnak közalkalmazotti jogviszonyban egyik alperessel sem, valamennyien ugyanazon művészeti iskola pedagógusai, velük szemben a munkáltatói jogkör gyakorlására is csak korlátozott mértékben jogosult a II. rendű alperes.
[32] A II. rendű alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében helytállóan utalt arra, hogy a felpereseknek sem jogaik nem származhatnak, sem kötelezettségük nem keletkezik a II. rendű alperes igazgatóvá történő megbízásából, ezért a jogi érdek fennállása nem igazolható.
[33] Minthogy a felperesek kereshetőségi joga az adott ügyben nem áll fenn, az egész tantestületet megillető jogosultságok pedig az egyes tantestületi tagokat vagy azok egy csoportját nem illetik meg a perbeli esetben, semmisségből eredő érvénytelenségre hivatkozással keresetindítási joggal az adott esetben nem rendelkeztek.
[34] Kógens szabályok vonatkoznak arra, hogy ki indíthat munkaügyi pert és annak ki lehet az alperese. Abból a körülményből, hogy a felperesek a keresetüket az Mt. rendelkezésére alapították még nem következik, hogy munkaügyi perben a nem munkáltató alperesekkel szemben bármilyen igényt érvényesíthetnek.
[35] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[36] A II. rendű alperes perköltségének megállapítása a Pp. 78. § (1) bekezdésén alapul.[37] A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
[38] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a 2018. november 28-án megtartott tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2018.november 28.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró,
Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. bíró (Kúria, Mfv.II.10.140/2018.)