adozona.hu
EH 2019.03.M7
EH 2019.03.M7
Az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja második fordulata szerinti, havi átlagjövedelem számítása szabályát valamennyi olyan ellátásra jogosultra alkalmazni kell, aki a referencia-időszak kezdetét követően rendelkezik legalább 180 naptári napi egészségbiztosítási járulékfizetés alapját képező jövedelemmel [2011. évi CXCI. tv. (Mmtv.) 1. § (2) bek. 3) pont, Alaptörvény XV. cikk (2) bek., XIX. cikk (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2016. május 20-án az alperesnél megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmet terjesztett elő. Az alperes a 2016. augusztus 1-jén kelt határozattal - a felperes 15%-os egészségi állapota és "D" minősítési kategóriába tartozása alapján -, a kérelemben megjelölt időponttól, 2014. május 14. napjától havi 48 010 forint rokkantsági ellátást állapított meg.
[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szer...
EH 2019.03.M7 Az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja második fordulata szerinti, havi átlagjövedelem számítása szabályát valamennyi olyan ellátásra jogosultra alkalmazni kell, aki a referencia-időszak kezdetét követően rendelkezik legalább 180 naptári napi egészségbiztosítási járulékfizetés alapját képező jövedelemmel [2011. évi CXCI. tv. (Mmtv.) 1. § (2) bek. 3. pont, Alaptörvény XV. cikk (2) bek., XIX. cikk (1) bek.].
A tényállás
[1] A felperes 2016. május 20-án az alperesnél megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmet terjesztett elő. Az alperes a 2016. augusztus 1-jén kelt határozattal - a felperes 15%-os egészségi állapota és "D" minősítési kategóriába tartozása alapján -, a kérelemben megjelölt időponttól, 2014. május 14. napjától havi 48 010 forint rokkantsági ellátást állapított meg.[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes 2015. november 2-től 2016. május 13-ig 194 napon át munkaviszonyban állt, kereső tevékenységet 2016. május 14. napján nem végzett, rendszeres pénzellátásban sem részesült. Az ellátás összegét a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 1. § (2) bekezdés 3. pontja szerinti havi átlagjövedelméből kiindulva kellett meghatározni. A felperes a referencia-időszakban, vagyis a kérelem benyújtásának napját közvetlenül megelőző naptári évben (2015. január 1. - december 31.) nem rendelkezett legalább 180 naptári napra jövedelemmel, ezért - az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pont második fordulata alapján - azt kellett vizsgálni, hogy a kérelem benyújtásának napját közvetlenül megelőzően rendelkezett-e 180 naptári napi jövedelemmel. A felperes a 2015. november 26-tól 2016. május 23-ig terjedő 178 nap időtartam alatt nem rendelkezett 180 naptári napi jövedelemmel. Az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pont második fordulata szerinti 180 naptári napi jövedelem vizsgálatakor kizárólag a kérelem benyújtásának napját közvetlenül megelőző 180 naptári nap vehető figyelembe, a 180 naptári napi jövedelem vonatkozásában a kérelem benyújtásának napja és a referencia-időszak kezdő napja közötti teljes időszak nem vizsgálható. Mivel a felperes munkaviszonya előbb szűnt meg, mint a kérelem beadását megelőző nap, 180 naptári napi jövedelemmel sem a referencia-időszakban, sem a kérelem benyújtását közvetlenül megelőző 180 naptári napban sem rendelkezik, esetében átlagjövedelmet nem lehet megállapítani. A felperes ellátását ezért - az Mmtv. 9. § (3) bekezdése és 12. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazásával - a legalacsonyabb, a "D" minősítési kategória szerinti minimum összegben kellett megállapítani.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát - az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja és 12. § (1) bekezdés c) pontja megsértésére hivatkozva - azért kérte, mert az alperes az Mmtv. előbbi szabályának második fordulatát tévesen értelmezte akként, hogy a 180 naptári napon belül valamennyi naptári napon szükséges jövedelemmel rendelkeznie. A másodfokú szerv a 180 naptári napon való jövedelem szerzést a 2015. november 26. és 2016. május 23. közötti 178 napos időszakra vizsgálta, amelynek alapján a feltétel teljesülése fogalmilag kizárt. A felperes a kérelem benyújtását megelőző 180 naptári napban (2015. november 21. - 2016. május 19.) 174 napon rendelkezett jövedelemmel, a jövedelem szerzéssel nem érintett 6 napon jövedelme "0" volt. Az Mmtv. naptári napról, nem pedig jövedelemszerzéssel érintett napokról rendelkezik; az alperesi értelmezés alapján a feltételt kizárólag azok tudják teljesíteni, akik a munkaviszony megszűnésük napján előterjesztik a kérelmüket.[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte határozata jogi indokai fenntartásával. A felperes 2015. november 2. és 2016. május 13. között 194 napon át munkaviszonyban állt, a kérelem benyújtását megelőzően viszont csak 178 napon rendelkezett jövedelemmel, ezért átlagjövedelmet nem lehetett megállapítani, az ellátást az Mmtv. szerinti legalacsonyabb összegben kellett meghatározni.
Az elsőfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja alkalmazásával elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperesnek az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pont második fordulata alapján a kérelem benyújtását megelőző 180 naptári napon, a 180 naptári nap mindegyikén kellett volna jövedelemmel rendelkeznie ahhoz, hogy a feltétel teljesüljön (jövedelem átlag legyen számolható). Az irányadó időszakban a felperesnek 6 napon "0" forint volt a jövedelme, ez nem a 180 nap jövedelmének átlagát csökkenti, hanem az előírt feltételt (180 napon keresztül kell jövedelemmel rendelkezni) hiúsítja meg. A felperes a kérelem benyújtása előtti 180 napon át nem ért el jövedelmet, ennek hiányában a "kisegítő" szabály alkalmazandó, azaz a felperesnek az ellátás a határozatban írt számítás alapján jár.A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak megváltoztatásával 2016. augusztus 1-jétől havi 143 873 forint rokkantsági ellátás megállapítását, valamint az alperes költségekben való marasztalását kérte az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja - 12. § (1) bekezdés c) pontján "keresztül" történt - megsértésére hivatkozva.[7] A felperes szerint az eljárt hatóságok és a bíróság az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontját a rendelkezés nyelvtani és alkotmányos értelmezésével ellentétesen alkalmazták. A szabály naptári napról, nem pedig jövedelem szerzéssel érintett napokról rendelkezik. A havi jövedelmet, tekintve, hogy a munkaviszonyban állók többnyire 22 munkanapon elvégzett munkáért jutnak jövedelemhez, nem lehet konkrét napokhoz kötni; a jövedelemszerző jogviszony fennállása az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja alkalmazása szempontjából nem minősül előfeltételnek, kizárólag az vizsgálható, hogy volt-e és milyen összegű jövedelme a kérelmezőnek.
[8] A jogerős ítélet szerinti értelmezés arra vezet, hogy az első fordulatra vonatkozó, de a második fordulatban szereplő korlátozás szerinti 180 napi jövedelmet 180 jövedelemszerzéssel érintett napként kell értelmezni. Ez azt jelenti, hogy az első fordulat alkalmazását kizáró feltétel és a második fordulat alkalmazásában előírt feltétel tartalmilag ellentétben áll. Az a szabályozás, amelynek alapján egy adott módon megfogalmazott feltételnek kétféle lehetséges jelentéstartalma lehet, nem egyeztethető össze az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, az pedig, hogy a bíróság a megfogalmazásból nyelvtanilag nem következő jelentéstartalmat fogadja el, kirívóan jogsértő.
[9] A felperes szerint a jogerős ítéletben foglalt értelmezés azért is ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, továbbá a XXVIII. cikkével is, mert a rendelkezést alkalmazhatatlanná teszi. A legritkább esetben fordul elő ugyanis az, hogy a rokkantsági ellátásra jogosult személyek a munkaviszony megszűnését követő napon elő tudják terjeszteni az ellátás iránti kérelmüket. Azon személyek esetében, akiknek a munkaviszonya pénteken szűnik meg, emiatt a kérelmüket legkorábban hétfőn, vagyis a határidőn túl tudnák előterjeszteni, a megjelölt rendelkezés ab ovo alkalmazhatatlan. Az alkalmazhatatlanság - a 9/2016. (IV. 6.) AB határozattal alátámasztottan - gátolja az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdés első mondatában írt államcél és a (2) bekezdés szerinti jogosultság érvényesülését is.
[10] A szabály vitatott értelmezése alapján jogvesztést eredményez, ha a kérelmező a kérelmét a munkaviszony megszűnését követő napon nem tudja előterjeszteni, az egy napos igényérvényesítési határidő - az Alkotmánybíróság 51/2009. (IV. 28.) AB határozattal és a 70/2006. (XII. 13.) AB határozattal alátámasztottan - az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés szerinti alapjog sérelmét valósítja meg. Az ítélet szerinti jogértelmezés pusztán a késedelem alapján úgy zárja el a kérelmezőket az ellátási összeg érvényesítésétől, hogy részükre az önhibán kívüli késedelem esetére igazolási lehetőséget sem biztosít. A felperes helyzete minden lényeges elemében megegyezik azzal, mintha részére az igényérvényesítéshez egy napos jogvesztő határidő állna rendelkezésre, ez pedig - a 3/2006. (I. 30.) AB határozatban foglaltakhoz hasonlóan - a felperes jogosultsága aránytalan korlátozását jelenti.
[11] A felperes szerint az ítéleti értelmezés ellentétes az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésével is: indokolatlanul megkülönbözteti a 179 és a 180 naptári napi jövedelemmel rendelkező jogosultakat, az előbbiek szerzett jövedelmét figyelmen kívül hagyja, ellátásukat ezzel a törvényi minimumra szorítja. A rokkantsági ellátásra jogosultak homogén csoportja közötti különbségtétel nem észszerű, a magasabb összegű ellátás megtagadásának nem képezi kellő súlyú alkotmányos indokát az, hogy a jogosult a kérelem benyújtása előtt - akár egyetlen napon - nem szerzett jövedelmet.
[12] A felperes arra az esetre, ha a Kúria a munkaügyi bíróságtól eltérő jogértelmezésre nem lát lehetőséget, kérte a per tárgyalásának felfüggesztését és - a felülvizsgálati kérelemben előadott indokai alapján - az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja alaptörvény-ellenességének megállapítása érdekében.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felperes felülvizsgálati kérelme megalapozott.[14] A társadalombiztosítási szervek a felperes ellátásra való jogosultságát a kérelmében megjelölt naptól (2016. május 14.) állapították meg. A felperes az első tárgyaláson keresetét azzal a "pontosítással" tartotta fenn, hogy az ellátás megállapítását 2016. augusztus 1-jétől kéri, azt azonban, hogy a kezdő időpont meghatározását mely jogszabályok megsértése miatt és milyen okok alapján tartja jogsértőnek, a per során nem jelölte meg. A felperes felülvizsgálati kérelmében megismételte a határozat megváltoztatására, 2016. augusztus 1-jétől havi 143 873 forint rokkantsági nyugellátás megállapítására irányuló kérelmét, az ellátásnak az eredeti kérelmétől eltérő kezdő időpontjával összefüggésbe hozható indokolást azonban nem adott elő, jogszabálysértést nem jelölt meg. A fentiek alapján a Kúriának, tekintettel arra, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme a fenti körben nem felelt meg a Pp. 272. § (2) bekezdésében foglalt, a felülvizsgálati kérelem tartalmával kapcsolatos követelményeknek [1/2016. (II. 15.) PK vélemény], eljárása során azt kellett vizsgálnia, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíróság az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja helytálló értelmezésével utasította-e el a felperes részére 2016. május 14-től megállapított ellátás összegének megváltoztatására irányuló keresetet.
[15] Az Alkotmánybíróság a 2/2018. (IV. 6.) AB határozatában (ABH) - a jelen perben is felmerült vitás kérdéssel összefüggésben - állást foglalt az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja alkotmányosságáról. Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezés alapján indult fenti eljárásban a rendelkezés második fordulata alaptörvény-ellenességének megállapítására, megsemmisítésére és a folyamatban lévő ügyben történő alkalmazhatósága kizárására irányuló indítványt elutasította. Az Alkotmánybíróság megállapította: önmagában az, hogy az Mmtv. indítvánnyal támadott rendelkezésének tulajdonítható olyan értelmezés is, mely nem teszi lehetővé a rokkantsági ellátás mértékének a havi átlagjövedelmen alapuló meghatározását azon személyi kör vonatkozásában, akik a referencia-időszak kezdetét követően, de nem közvetlenül az ellátásra vonatkozó igényük benyújtását megelőzően rendelkeznek 180 napi jövedelemmel, még nem teszi szükségessé annak megállapítását, hogy a rendelkezés sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését. Ennek indoka, hogy az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja második fordulatának tulajdonítható olyan jelentéstartalom is, amely összhangban van az Alaptörvénnyel. Abban az esetben, ha az Mmtv. indítvánnyal támadott rendelkezésének létezik olyan értelmezése, amely iránymutatásul szolgálhat a jogalkalmazás számára, és amely értelmezéssel a támadott rendelkezések és az Alaptörvény összhangja biztosítható, a támadott norma alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére nincs szükség.
[16] Az Alkotmánybíróság az ABH-ban rámutatott: az Mmtv. rendelkezései alapján járó rokkantsági ellátás összege függ a biztosítottnak az ellátás fedezetére befizetett járulék alapjául szolgáló jövedelmétől, amennyiben a biztosított a referencia-időszak (a kérelem benyújtását megelőző naptári év) kezdetét követően rendelkezik 180 naptári napi, egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelemmel. A járulék megfizetése és ekként a havi átlagjövedelem alkalmazásával meghatározott rokkantsági ellátás szempontjából nincs annak jelentősége, hogy az ellátás kérelmezője a társadalombiztosítási ellátás alapját képező járulékot a referencia-időszakban, vagy pedig az ezt követő időszakban (de még a kérelem benyújtását megelőzően) fizette meg, hanem annak van jelentősége, hogy ez a járulékfizetés a jogalkotó által meghatározott kezdő időpontot (nevezetesen a kérelem benyújtását megelőző naptári év kezdetét) követően megtörtént.
[17] Az Alkotmánybíróság a fenti indokokra figyelemmel - az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 46. § (3) bekezdése alapján - kimondta: az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdéséből és XIX. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy az Mmtv. 1. § (2) bekezdése 3. pontja második fordulata szerinti, havi átlagjövedelem számításának szabályát valamennyi olyan ellátásra jogosultra alkalmazni kell, aki ugyan nem felel meg az első fordulat szerinti követelménynek, de a referencia-időszak kezdetét követően rendelkezik legalább 180 naptári napi, egészségbiztosítási járulékfizetés alapját képező jövedelemmel.
[18] A Kúria megállapította, hogy a társadalombiztosítási szervek és a bíróság a felperes kérelmét, illetve keresetét az ABH-ban foglaltaktól eltérő, az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésével és XIX. cikk (1) bekezdésével összhangban nem álló jogértelmezést követve bírálták el. A perben nem képezte vizsgálat tárgyát, hogy a felperes keresetlevelében levezetett számítása megfelel-e a jogszabályoknak, az alperes e tárgyban nem nyilatkozott, arról - eltérő álláspontja miatt - a bíróság sem foglalt állást, ezért a Kúria a rendelkezésre álló adatok alapján a határozat megváltoztatásáról - az alperes jogorvoslati joga elvonása nélkül - nem rendelkezhetett.
[19] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pont megsértése miatt - a társadalombiztosítási szervek határozataira is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte [Pp. 339. § (1) bekezdés, 275. § (4) bekezdés]. Az új eljárásban az alperes a felperest megillető ellátás összegét az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja Alaptörvényből fakadó követelményeknek megfelelő értelmezésével köteles meghatározni.
(Kúria Mfv.III.10.189/2018.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.III.10.189/2018/3.A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Magyarfalvi Katalin
előadó bíró
Dr. Farkas Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Pulay Gábor ügyvéd
Az alperes: Budapest Főváros Kormányhivatala
Az alperes képviselője: dr. Szebenyei Zsolt jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
78.M.2152/2017/5.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 78.M.2152/2017/5. számú ítéletét a 2016. augusztus 1-jén kelt elsőfokú és a 2016. október 27-én kelt másodfokú társadalombiztosítási határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárásra kötelezi.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 20.000 (húszezer) forint + áfa elsőfokú bírósági és felülvizsgálati eljárási költséget.
Az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] A felperes 2016. május 20-án az alperesnél megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmet terjesztett elő. Az alperes a 2016. augusztus 1-jén kelt határozattal - a felperes 15%-os egészségi állapota és D minősítési kategóriába tartozása alapján -, a kérelemben megjelölt időponttól, 2014. május 14. napjától havi 48.010 forint rokkantsági ellátást állapított meg.[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes 2015. november 2-től 2016. május 13-ig 194 napon át munkaviszonyban állt, kereső tevékenységet 2016. május 14. napján nem végzett, rendszeres pénzellátásban sem részesült. Az ellátás összegét a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 1. § (2) bekezdés 3. pontja szerinti havi átlagjövedelméből kiindulva kellett meghatározni. A felperes a referencia-időszakban, vagyis a kérelem benyújtásának napját közvetlenül megelőző naptári évben (2015. január 1.-december 31.) nem rendelkezett legalább 180 naptári napra jövedelemmel, ezért - az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pont második fordulata alapján - azt kellett vizsgálni, hogy a kérelem benyújtásának napját közvetlenül megelőzően rendelkezett-e 180 naptári napi jövedelemmel. A felperes a 2015. november 26-tól 2016. május 23-ig terjedő 178 nap időtartam alatt nem rendelkezett 180 naptári napi jövedelemmel. Az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pont második fordulata szerinti 180 naptári napi jövedelem vizsgálatakor kizárólag a kérelem benyújtásának napját közvetlenül megelőző 180 naptári nap vehető figyelembe, a 180 naptári napi jövedelem vonatkozásában a kérelem benyújtásának napja és a referencia-időszak kezdő napja közötti teljes időszak nem vizsgálható. Mivel a felperes munkaviszonya előbb szűnt meg, mint a kérelem beadását megelőző nap, 180 naptári napi jövedelemmel sem a referencia-időszakban, sem a kérelem benyújtását közvetlenül megelőző 180 naptári napban sem rendelkezik, esetében átlagjövedelmet nem lehet megállapítani. A felperes ellátását ezért - az Mmtv. 9. § (3) bekezdése és 12. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazásával - a legalacsonyabb, a D minősítési kategória szerinti minimum összegben kellett megállapítani.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát - az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja és 12. § (1) bekezdés c) pontja megsértésére hivatkozva - azért kérte, mert az alperes az Mmtv. előbbi szabályának második fordulatát tévesen értelmezte akként, hogy a 180 naptári napon belül valamennyi naptári napon szükséges jövedelemmel rendelkeznie. A másodfokú szerv a 180 naptári napon való jövedelem szerzést a 2015. november 26. és 2016. május 23. közötti 178 napos időszakra vizsgálta, amelynek alapján a feltétel teljesülése fogalmilag kizárt. A felperes a kérelem benyújtását megelőző 180 naptári napban (2015. november 21.-2016. május 19.) 174 napon rendelkezett jövedelemmel, a jövedelem szerzéssel nem érintett 6 napon jövedelme "0" volt. Az Mmtv. naptári napról, nem pedig jövedelemszerzéssel érintett napokról rendelkezik; az alperesi értelmezés alapján a feltételt kizárólag azok tudják teljesíteni, akik a munkaviszony megszűnésük napján előterjesztik a kérelmüket.[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte határozata jogi indokai fenntartásával. A felperes 2015. november 2. és 2016. május 13. között 194 napon át munkaviszonyban állt, a kérelem benyújtását megelőzően viszont csak 178 napon rendelkezett jövedelemmel, ezért átlagjövedelmet nem lehetett megállapítani, az ellátást az Mmtv. szerinti legalacsonyabb összegben kellett meghatározni.
Az elsőfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja alkalmazásával elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperesnek az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pont második fordulata alapján a kérelem benyújtását megelőző 180 naptári napon, a 180 naptári nap mindegyikén kellett volna jövedelemmel rendelkeznie ahhoz, hogy a feltétel teljesüljön (jövedelem átlag legyen számolható). Az irányadó időszakban a felperesnek 6 napon "0" forint volt a jövedelme, ez nem a 180 nap jövedelmének átlagát csökkenti, hanem az előírt feltételt (180 napon keresztül kell jövedelemmel rendelkezni) hiúsítja meg. A felperes a kérelem benyújtása előtti 180 napon át nem ért el jövedelmet, ennek hiányában a "kisegítő" szabály alkalmazandó, azaz a felperesnek az ellátás a határozatban írt számítás alapján jár.A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak megváltoztatásával 2016. augusztus 1-től havi 143.873 forint rokkantsági ellátás megállapítását, valamint az alperes költségekben való marasztalását kérte az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja - 12. § (1) bekezdés c) pontján "keresztül" történt - megsértésére hivatkozva.[7] A felperes szerint az eljárt hatóságok és a bíróság az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontját a rendelkezés nyelvtani és alkotmányos értelmezésével ellentétesen alkalmazták. A szabály naptári napról, nem pedig jövedelem szerzéssel érintett napokról rendelkezik. A havi jövedelmet, tekintve, hogy a munkaviszonyban állók többnyire 22 munkanapon elvégzett munkáért jutnak jövedelemhez, nem lehet konkrét napokhoz kötni; a jövedelemszerző jogviszony fennállása az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja alkalmazása szempontjából nem minősül előfeltételnek, kizárólag az vizsgálható, hogy volt-e és milyen összegű jövedelme a kérelmezőnek.
[8] A jogerős ítélet szerinti értelmezés arra vezet, hogy az első fordulatra vonatkozó, de a második fordulatban szereplő korlátozás szerinti 180 napi jövedelmet 180 jövedelemszerzéssel érintett napként kell értelmezni. Ez azt jelenti, hogy az első fordulat alkalmazását kizáró feltétel és a második fordulat alkalmazásában előírt feltétel tartalmilag ellentétben áll. Az a szabályozás, amelynek alapján egy adott módon megfogalmazott feltételnek kétféle lehetséges jelentéstartalma lehet, nem egyeztethető össze az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, az pedig, hogy a bíróság a megfogalmazásból nyelvtanilag nem következő jelentéstartalmat fogadja el, kirívóan jogsértő.
[9] A felperes szerint a jogerős ítéletben foglalt értelmezés azért is ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, továbbá a XXVIII. cikkével is, mert a rendelkezést alkalmazhatatlanná teszi. A legritkább esetben fordul elő ugyanis az, hogy a rokkantsági ellátásra jogosult személyek a munkaviszony megszűnését követő napon elő tudják terjeszteni az ellátás iránti kérelmüket. Azon személyek esetében, akiknek a munkaviszonya pénteken szűnik meg, emiatt a kérelmüket legkorábban hétfőn, vagyis a határidőn túl tudnák előterjeszteni, a megjelölt rendelkezés ab ovo alkalmazhatatlan. Az alkalmazhatatlanság - a 9/2016. (IV.6.) AB határozattal alátámasztottan - gátolja az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdés első mondatában írt államcél és a (2) bekezdés szerinti jogosultság érvényesülését is.
[10] A szabály vitatott értelmezése alapján jogvesztést eredményez, ha a kérelmező a kérelmét a munkaviszony megszűnését követő napon nem tudja előterjeszteni, az egy napos igényérvényesítési határidő - az Alkotmánybíróság 51/2009. (IV.28.) AB határozattal és a 70/2006. (XII.13.) AB határozattal alátámasztottan - az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés szerinti alapjog sérelmét valósítja meg. Az ítélet szerinti jogértelmezés pusztán a késedelem alapján úgy zárja el a kérelmezőket az ellátási összeg érvényesítésétől, hogy részükre az önhibán kívüli késedelem esetére igazolási lehetőséget sem biztosít. A felperes helyzete minden lényeges elemében megegyezik azzal, mintha részére az igényérvényesítéshez egy napos jogvesztő határidő állna rendelkezésre, ez pedig - a 3/2006. (I. 30.) AB határozatban foglaltakhoz hasonlóan - a felperes jogosultsága aránytalan korlátozását jelenti.
[11] A felperes szerint az ítéleti értelmezés ellentétes az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésével is: indokolatlanul megkülönbözteti a 179 és a 180 naptári napi jövedelemmel rendelkező jogosultakat, az előbbiek szerzett jövedelmét figyelmen kívül hagyja, ellátásukat ezzel a törvényi minimumra szorítja. A rokkantsági ellátásra jogosultak homogén csoportja közötti különbségtétel nem észszerű, a magasabb összegű ellátás megtagadásának nem képezi kellő súlyú alkotmányos indokát az, hogy a jogosult a kérelem benyújtása előtt - akár egyetlen napon - nem szerzett jövedelmet.
[12] A felperes arra az esetre, ha a Kúria a munkaügyi bíróságtól eltérő jogértelmezésre nem lát lehetőséget, kérte a per tárgyalásának felfüggesztését és - a felülvizsgálati kérelemben előadott indokai alapján - az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja alaptörvény-ellenességének megállapítása érdekében.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felperes felülvizsgálati kérelme megalapozott.[14] A társadalombiztosítási szervek a felperes ellátásra való jogosultságát a kérelmében megjelölt naptól (2016. május 14.) állapították meg. A felperes az első tárgyaláson keresetét azzal a "pontosítással" tartotta fenn, hogy az ellátás megállapítását 2016. augusztus 1-től kéri, azt azonban, hogy a kezdő időpont meghatározását mely jogszabályok megsértése miatt és milyen okok alapján tartja jogsértőnek, a per során nem jelölte meg. A felperes felülvizsgálati kérelmében megismételte a határozat megváltoztatására, 2016. augusztus 1-től havi 143.873 forint rokkantsági nyugellátás megállapítására irányuló kérelmét, az ellátásnak az eredeti kérelmétől eltérő kezdő időpontjával összefüggésbe hozható indokolást azonban nem adott elő, jogszabálysértést nem jelölt meg. A fentiek alapján a Kúriának, tekintettel arra, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme a fenti körben nem felelt meg a Pp. 272. § (2) bekezdésében foglalt, a felülvizsgálati kérelem tartalmával kapcsolatos követelményeknek [1/2016. (II. 15.) PK vélemény], eljárása során azt kellett vizsgálnia, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíróság az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja helytálló értelmezésével utasította-e el a felperes részére 2016. május 14-től megállapított ellátás összegének megváltoztatására irányuló keresetet.
[15] Az Alkotmánybíróság a 2/2018. (IV.6.) AB határozatában (ABH) - a jelen perben is felmerült vitás kérdéssel összefüggésben - állást foglalt az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja alkotmányosságáról. Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezés alapján indult fenti eljárásban a rendelkezés második fordulata alaptörvény-ellenességének megállapítására, megsemmisítésére és a folyamatban lévő ügyben történő alkalmazhatósága kizárására irányuló indítványt elutasította. Az Alkotmánybíróság megállapította: önmagában az, hogy az Mmtv. indítvánnyal támadott rendelkezésének tulajdonítható olyan értelmezés is, mely nem teszi lehetővé a rokkantsági ellátás mértékének a havi átlagjövedelmen alapuló meghatározását azon személyi kör vonatkozásában, akik a referencia-időszak kezdetét követően, de nem közvetlenül az ellátásra vonatkozó igényük benyújtását megelőzően rendelkeznek 180 napi jövedelemmel, még nem teszi szükségessé annak megállapítását, hogy a rendelkezés sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését. Ennek indoka, hogy az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja második fordulatának tulajdonítható olyan jelentéstartalom is, amely összhangban van az Alaptörvénnyel. Abban az esetben, ha az Mmtv. indítvánnyal támadott rendelkezésének létezik olyan értelmezése, amely iránymutatásul szolgálhat a jogalkalmazás számára, és amely értelmezéssel a támadott rendelkezések és az Alaptörvény összhangja biztosítható, a támadott norma alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére nincs szükség.
[16] Az Alkotmánybíróság az ABH-ban rámutatott: az Mmtv. rendelkezései alapján járó rokkantsági ellátás összege függ a biztosítottnak az ellátás fedezetére befizetett járulék alapjául szolgáló jövedelmétől, amennyiben a biztosított a referencia-időszak (a kérelem benyújtását megelőző naptári év) kezdetét követően rendelkezik 180 naptári napi, egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelemmel. A járulék megfizetése és ekként a havi átlagjövedelem alkalmazásával meghatározott rokkantsági ellátás szempontjából nincs annak jelentősége, hogy az ellátás kérelmezője a társadalombiztosítási ellátás alapját képező járulékot a referencia-időszakban, vagy pedig az ezt követő időszakban (de még a kérelem benyújtását megelőzően) fizette meg, hanem annak van jelentősége, hogy ez a járulékfizetés a jogalkotó által meghatározott kezdő időpontot (nevezetesen a kérelem benyújtását megelőző naptári év kezdetét) követően megtörtént.
[17] Az Alkotmánybíróság a fenti indokokra figyelemmel - az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 46. § (3) bekezdése alapján - kimondta: az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdéséből és XIX. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy az Mmtv. 1. § (2) bekezdése 3. pontja második fordulata szerinti, havi átlagjövedelem számításának szabályát valamennyi olyan ellátásra jogosultra alkalmazni kell, aki ugyan nem felel meg az első fordulat szerinti követelménynek, de a referencia-időszak kezdetét követően rendelkezik legalább 180 naptári napi, egészségbiztosítási járulékfizetés alapját képező jövedelemmel.
[18] A Kúria megállapította, hogy a társadalombiztosítási szervek és a bíróság a felperes kérelmét, illetve keresetét az ABH-ban foglaltaktól eltérő, az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésével és XIX. cikk (1) bekezdésével összhangban nem álló jogértelmezést követve bírálták el. A perben nem képezte vizsgálat tárgyát, hogy a felperes keresetlevelében levezetett számítása megfelel-e a jogszabályoknak, az alperes e tárgyban nem nyilatkozott, arról - eltérő álláspontja miatt - a bíróság sem foglalt állást, ezért a Kúria a rendelkezésre álló adatok alapján a határozat megváltoztatásáról - az alperes jogorvoslati joga elvonása nélkül - nem rendelkezhetett.
[19] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pont megsértése miatt - a társadalombiztosítási szervek határozataira is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte [Pp. 339. § (1) bekezdés, 275. § (4) bekezdés]. Az új eljárásban az alperes a felperest megillető ellátás összegét az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja Alaptörvényből fakadó követelményeknek megfelelő értelmezésével köteles meghatározni.
A döntés elvi tartalma
[20] Elvi tartalom: az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja második fordulata szerinti, havi átlagjövedelem számítása szabályát valamennyi olyan ellátásra jogosultra alkalmazni kell, aki a referencia-időszak kezdetét követően rendelkezik legalább 180 naptári napi egészségbiztosítási járulékfizetés alapját képező jövedelemmel.Záró rész
[21] Az alperes a felperes elsőfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles.[22] A Kúria az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékéről az Mmtv. 14. § (2) bekezdése alapján határozott.
[23] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2018. november 5.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró (Kúria, Mfv.III.10.189/2018.)