adozona.hu
EH 2019.02.M2
EH 2019.02.M2
A munkavállaló felperes - amennyiben a fizetési meghagyás iránti kérelme alapján indult eljárás az alperes ellentmondása folytán perré alakul át - abban az esetben is kérheti a keresetlevél belföldi lakóhelye szerint illetékes közigazgatási és munkaügyi bírósághoz való áttételét, ha a kérelme benyújtásakor a perré alakulás esetére nem jelölte meg az illetékes bíróságot [2009. évi L. tv. (Fmhtv.) 20. § (5) bekezdés, 2016. évi CXXX tv. (Pp.) 513. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A jogi képviselővel eljáró felperes munkabér megfizetésére irányuló fizetési meghagyás iránti kérelmet terjesztett elő. A fizetési meghagyás iránti kérelmében a perré alakulás esetén illetékes bíróságot nem jelölte meg, ezért az ennek megfelelően kibocsátott fizetési meghagyással szemben előterjesztett alperesi ellentmondás folytán perré alakult eljárásban - az ügyben eljárt közjegyző felhívásának megfelelően - a keresetet tartalmazó iratot az alperes székhelye szerint általános illetékes...
EH 2019.02.M2 A munkavállaló felperes - amennyiben a fizetési meghagyás iránti kérelme alapján indult eljárás az alperes ellentmondása folytán perré alakul át - abban az esetben is kérheti a keresetlevél belföldi lakóhelye szerint illetékes közigazgatási és munkaügyi bírósághoz való áttételét, ha a kérelme benyújtásakor a perré alakulás esetére nem jelölte meg az illetékes bíróságot [2009. évi L. tv. (Fmhtv.) 20. § (5) bekezdés, 2016. évi CXXX tv. (Pp.) 513. § (2) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A jogi képviselővel eljáró felperes munkabér megfizetésére irányuló fizetési meghagyás iránti kérelmet terjesztett elő. A fizetési meghagyás iránti kérelmében a perré alakulás esetén illetékes bíróságot nem jelölte meg, ezért az ennek megfelelően kibocsátott fizetési meghagyással szemben előterjesztett alperesi ellentmondás folytán perré alakult eljárásban - az ügyben eljárt közjegyző felhívásának megfelelően - a keresetet tartalmazó iratot az alperes székhelye szerint általános illetékességgel rendelkező V.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon terjesztette elő határidőben. Ezzel egyidejűleg kérte a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 513. § (2) bekezdésének alkalmazásával az áttételt a D.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz, figyelemmel arra, hogy a jogszabályban rögzített felperesi választáshoz kötődő illetékességgel élni kíván, mert nincs lehetősége V.-ben megjelenni egy esetleges személyes meghallgatás során.Az elsőfokú végzések
[2] A közigazgatási és munkaügyi bíróság végzésével a felperes áttétel iránti kérelmének helyt adott, és a keresetlevelet áttette a D.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz. Hivatkozott arra, hogy a Pp. Munkaügyi perekre vonatkozó XXXIX. Fejezetének rendelkezései szerint a munkaügyi perek különös szabályai között rögzíti a törvény az 513. § (2) bekezdésében azt, hogy munkaügyi perben a munkavállaló felperes a pert az alperesre általános illetékes bíróság helyett belföldi lakóhelye, ennek hiányában belföldi tartózkodási helye szerint illetékes közigazgatási és munkaügyi bíróság előtt is megindíthatja. A felperes a pert nem ezen bíróság előtt indította meg, azonban a 2018. augusztus 2-i kérelmében foglaltak alapján jelölte meg a választása szerint illetékes bíróságot, a bíróság a felperes kérelmének helyt adva a keresetlevél áttételéről rendelkezett a Pp. 174. § (1) bekezdés alapján.[3] A D.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság végzésével megállapította az illetékességének hiányát és az iratokat felterjesztette a Kúriához az eljáró bíróság kijelölése végett. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes a Pp. 513. § (2) bekezdésében írt vagylagos illetékességi választással a fizetési meghagyás benyújtásakor nem élt, hiszen a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) 20. § (5) bekezdésében biztosított lehetőség ellenére a perré alakulás esetére a perben illetékes bíróságot nem jelölt meg, ezzel tudomásul vette, hogy választásának megfelelően illetékes bíróságot a Pp. 25. § (4) bekezdése alapján kell megállapítani, a peres eljárás - ellentmondás esetén - szükségképpen azon a bíróságon fog megindulni.
A Kúria döntése és jogi indokai
[4] A Kúria a felmerült illetékességi összeütközést a D.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kijelölésével szüntette meg.[5] Az Fmhtv. 20. § (5) bekezdése lehetőséget nyújt arra, hogy a fél perré alakulás esetén megjelölhesse az illetékes bíróságot. A törvényjavaslat indokolása szerint ha a fél ezzel a lehetőséggel nem él, az illetékességét az 1952. évi III. törvény 29., 30. és 40. §-a alapján kell megállapítani.
[6] Az ügyben irányadó Pp. 513. § (2) bekezdése - a törvényjavaslat indokolása értelmében - változtat az 1952. évi III. törvény illetékességi szabályain: "Az új illetékességi szabályok az általános rendelkezésekhez képest két csoportba sorolhatóak. Ezek figyelemmel vannak az európai jogfejlődés irányaira, továbbá a munkavállaló és a munkáltató közötti aszimmetrikus viszonyra. A törvény az illetékességi szabályokban kedvezményeket nyújt a gyengébb félnek, így megengedi, hogy a munkaügyi perben a pert az alperesre általánosan illetékes bíróság helyett, a munkavállaló felperes a belföldi lakóhelye, ennek hiányában belföldi tartózkodási helye szerint illetékes bíróság előtt is megindíthassa. A saját lakóhelyének illetékessége szerinti bírósági eljárás kifejezetten kedvező a munkavállaló felperesnek. Nemcsak a bíróság előtti megjelenésének költségei csökkennek, hanem közvetlenebb a kapcsolódási pont közte és az ügyében eljáró bíróság között." Az indokolás továbbá kifejti, hogy a törvény "…összhangban áll az általános rendelkezések között megtalálható vagylagos illetékességi okok csoportjában található feltételrendszerrel is, ahol a huzamosság (huzamos tartózkodásra utaló körülmények a munkavállaló oldalán) a választhatóság kritériuma. Mindkét esetben az általános illetékességgel szemben lehetséges a bírói fórum választása, és a kedvezmény csak a munkavállaló felperest illeti meg."
[7] A fentiek alapján megállapítható, hogy az Fmhtv. 20. § (5) bekezdésével szemben, amely általános szabálynak minősül, elsődlegesen a Pp. 513. § (2) bekezdés különös szabályát kell alkalmazni, ellenkező esetben nem érvényesülne a Pp. "gyengébb fél védelme" céljából meghozott, továbbá a perelméleti és gyakorlati szempontból is jelentős rendelkezése.
[8] A kifejtettek miatt a Kúria a Pp. 31. § (2) bekezdés c) pontja alapján az eljárásra a D.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot jelölte ki.
(Kúria, Mpkk.I.10.502/2018.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mpkk.I.10.502/2018/2.
A tanács tagjai: Dr. Tallián Blanka a tanács elnöke, előadó bíró
Dr. Hajdu Edit bíró
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Pető István ügyvéd
Az alperes: ITC Magyarország Kft.
Az alperes képviselője:
Dr. Henn Valentin Pál ügyvezető
ITC Magyarország Kft.
A bíróságok neve és a határozat száma:
Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.115/2018/4. szám
Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.228/2018/3. szám
Rendelkező rész
A Kúria eljáró bíróságul a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot jelöli ki.Elrendeli az iratok megküldését ehhez a bírósághoz.
Erről e végzés egy kiadmányának megküldésével a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot értesíti.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A jogi képviselővel eljáró felperes munkabér megfizetésére irányuló fizetési meghagyás iránti kérelmet terjesztett elő. A fizetési meghagyás iránti kérelmében a perré alakulás esetén illetékes bíróságot nem jelölte meg, ezért az ennek megfelelően kibocsátott fizetési meghagyással szemben előterjesztett alperesi ellentmondás folytán perré alakult eljárásban - az ügyben eljárt közjegyző felhívásának megfelelően - a keresetet tartalmazó iratot az alperes székhelye szerint általános illetékességgel rendelkező V. Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon terjesztette elő határidőben. Ezzel egyidejűleg kérte a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 513. § (2) bekezdésének alkalmazásával az áttételt a D.Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz, figyelemmel arra, hogy a jogszabályban rögzített felperesi választáshoz kötődő illetékességgel élni kíván, mert nincs lehetősége Veszprémben megjelenni egy esetleges személyes meghallgatás során.Az elsőfokú végzések
[2] A közigazgatási és munkaügyi bíróság végzésével a felperes áttétel iránti kérelmének helyet adott, és a keresetlevelet áttette a D. Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz. Hivatkozott arra, hogy a Pp. Munkaügyi perekre vonatkozó XXXIX. Fejezetének rendelkezései szerint a munkaügyi perek különös szabályai között rögzíti a törvény az 513. § (2) bekezdésében azt, hogy munkaügyi perben a munkavállaló felperes a pert az alperesre általános illetékes bíróság helyett belföldi lakóhelye, ennek hiányában belföldi tartózkodási helye szerint illetékes közigazgatási és munkaügyi bíróság előtt is megindíthatja. A felperes a pert nem ezen bíróság előtt indította meg, azonban a 2018. augusztus 2-i kérelmében foglaltak alapján jelölte meg a választása szerint illetékes bíróságot, a bíróság a felperes kérelmének helyet adva a keresetlevél áttételéről rendelkezett a Pp. 174. § (1) bekezdés alapján.[3] A D. Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság végzésével megállapította az illetékességének hiányát és az iratokat felterjesztette a Kúriához az eljáró bíróság kijelölése végett. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes a Pp. 513. § (2) bekezdésében írt vagylagos illetékességi választással a fizetési meghagyás benyújtásakor nem élt, hiszen a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) 20. § (5) bekezdésében biztosított lehetőség ellenére a perré alakulás esetére a perben illetékes bíróságot nem jelölt meg, ezzel tudomásul vette, hogy választásának megfelelően illetékes bíróságot a Pp. 25. § (4) bekezdése alapján kell megállapítani, a peres eljárás - ellentmondás esetén - szükségképpen azon a bíróságon fog megindulni.
A Kúria döntése és jogi indokai
[4] A Kúria a felmerült illetékességi összeütközést a D. Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kijelölésével szüntette meg.[5] Az Fmhtv. 20. § (5) bekezdése lehetőséget nyújt arra, hogy a fél perré alakulás esetén megjelölhesse az illetékes bíróságot. A törvényjavaslat indokolása szerint ha a fél ezzel a lehetőséggel nem él, az illetékességét az 1952. évi III. törvény 29. §, 30. § és 40. §-a alapján kell megállapítani.
[6] Az ügyben irányadó Pp. 513. § (2) bekezdése - a törvényjavaslat indokolása értelmében - változtat az 1952. évi III. törvény illetékességi szabályain: "Az új illetékességi szabályok az általános rendelkezésekhez képest két csoportba sorolhatóak. Ezek figyelemmel vannak az európai jogfejlődés irányaira, továbbá a munkavállaló és a munkáltató közötti aszimmetrikus viszonyra. A törvény az illetékességi szabályokban kedvezményeket nyújt a gyengébb félnek, így megengedi, hogy a munkaügyi perben a pert az alperesre általánosan illetékes bíróság helyett, a munkavállaló felperes a belföldi lakóhelye, ennek hiányában belföldi tartózkodási helye szerint illetékes bíróság előtt is megindíthassa. A saját lakóhelyének illetékessége szerinti bírósági eljárás kifejezetten kedvező a munkavállaló felperesnek. Nemcsak a bíróság előtti megjelenésének költségei csökkennek, hanem közvetlenebb a kapcsolódási pont közte és az ügyében eljáró bíróság között.". Az indokolás továbbá kifejti, hogy a törvény "... összhangban áll az általános rendelkezések között megtalálható vagylagos illetékességi okok csoportjában található feltételrendszerrel is, ahol a huzamosság (huzamos tartózkodásra utaló körülmények a munkavállaló oldalán) a választhatóság kritériuma. Mindkét esetben az általános illetékességgel szemben lehetséges a bírói fórum választása, és a kedvezmény csak a munkavállaló felperest illeti meg.".
[7] A fentiek alapján megállapítható, hogy az Fmhtv. 20. § (5) bekezdésével szemben, amely általános szabálynak minősül, elsődlegesen a Pp. 513. § (2) bekezdés különös szabályát kell alkalmazni, ellenkező esetben nem érvényesülne a Pp. "gyengébb fél védelme" céljából meghozott, továbbá a perelméleti és gyakorlati szempontból is jelentős rendelkezése.
[8] A kifejtettek miatt a Kúria a Pp. 31. § (2) bekezdés c) pontja alapján az eljárásra a D. Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot jelölte ki.
Budapest, 2018. november 28.
Dr. Tallián Blanka s. k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s. k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s. k. bíró (Kúria, Mpkk.I.10.502/2018.)