adozona.hu
BH 2019.2.56
BH 2019.2.56
I. A munkáltató az őt terhelő bizonyítási kötelezettség folytán akkor sem zárható el annak bizonyításától, hogy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta, ha a balesetnek nem volt szemtanúja [2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (2) bek. b) pont]. II. A bíróság a szükséges különleges szakértelem hiányában nem dönthet a munkáltató kárfelelősség alóli mentesüléséről [1952. évi III. tv. (Pp.) 177. § (1) bek., 206. § (1) bek., 2012. évi I. tv. (Mt.) 160. § (2) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes házastársa, G. R. J. 2012. szeptember 3-tól állt munkaviszonyban az alperesnél, 2014 januárjától a világosítók vezetője volt. A kötelező munkavédelmi oktatásokon részt vett. Ismerte a színházakban napi rutintevékenységnek számító magasban létrahasználatot igénylő munkákkal kapcsolatos munkavédelmi előírásokat (pl. a kétágú létra használata előtt hevederek ellenőrzése, a stabil talapzat szükségessége, 1 m-nél magasabban történő munkavégzés esetén másik személy közreműködése).
[...
BH 2019.2.56 I. A munkáltató az őt terhelő bizonyítási kötelezettség folytán akkor sem zárható el annak bizonyításától, hogy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta, ha a balesetnek nem volt szemtanúja [2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (2) bek. b) pont].
II. A bíróság a szükséges különleges szakértelem hiányában nem dönthet a munkáltató kárfelelősség alóli mentesüléséről [1952. évi III. tv. (Pp.) 177. § (1) bek., 206. § (1) bek., 2012. évi I. tv. (Mt.) 160. § (2) bek. b) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes házastársa, G. R. J. 2012. szeptember 3-tól állt munkaviszonyban az alperesnél, 2014 januárjától a világosítók vezetője volt. A kötelező munkavédelmi oktatásokon részt vett. Ismerte a színházakban napi rutintevékenységnek számító magasban létrahasználatot igénylő munkákkal kapcsolatos munkavédelmi előírásokat (pl. a kétágú létra használata előtt hevederek ellenőrzése, a stabil talapzat szükségessége, 1 m-nél magasabban történő munkavégzés esetén másik személy közreműködése).[2] A munkavállaló halálos kimenetelű balesetet szenvedett el 2014. december 15-én a színpadon történő munkavégzés közben, amikor az egyik lámpa búráját igyekezett visszaszerelni.
[3] Felmászott a díszletfal mögött lévő kétágú létrára, amely a műszaki előírásoknak mindenben megfelelt. Nem kérte meg egyik kollégáját sem arra, hogy biztosítsa számára a létra stabilitását, annak ellenére, hogy mások is tartózkodtak ebben az időpontban a színpadon a közelben. A létrán felmászva megkezdte a lámpabúra visszaszerelését, miközben a szájában lévő zseblámpával világított. Néhány másodperccel később a létra megmozdult, G. R. J. leesett róla, és fejsérülése következtében a helyszínen azonnal életét veszítette. Az alperes a balesetet üzemi balesetnek elismerte.
A felperes keresete az alperes ellenkérelme
[4] A felperes keresetében vagyoni kártérítés, sérelemdíj és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Álláspontja szerint a baleset bekövetkeztének pontos oka nem tisztázható, nem tudni, hogy a létra mozdult el, vagy egyéb körülmények folytán esett le a munkavállaló arról. Elkerülhető lett volna a leesés, ha valaki a létrát biztosítja alulról. Az alperesnek az elkerülhető veszélyeket értékelni kellett volna, és a munkavállalókat ennek megfelelő utasítással ellátnia, illetőleg kockázatelemzést készítenie.[5] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Szerinte a munkavállaló mulasztása miatt következett be a baleset. A felperes ismerte a színházak működésének szokásos menetét, így a díszletállítást is. Kellő munkavédelmi ismerettel rendelkezett. Ő adott utasítást a két világosítónak az izzó kicserélésére azzal, hogy a másiknak a létrát kell biztosítania. Ennek ellenére ő biztosítás nélkül ment fel a létrára. A munkavállaló fővilágosítóként felelős volt a színház biztonsági szabályzat szerinti munka irányításáért. A baleset elkerülhető lett volna, ha valamelyik világosítót a létra eldőlése elleni biztosításra utasította volna.
[6] Az alperesi beavatkozó, csatlakozva az alpereshez a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a halálos baleset kizárólag a munkavállaló saját felróható magatartására vezethető vissza, mivel az általa irányított munkaműveletek során súlyosan megsértette a munkavédelmi előírásokat, ezáltal a balesetet a munkáltató sem megakadályozni, sem elhárítani nem tudta.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Döntését a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (1)-(2) bekezdésére, a Színházművészeti Biztonsági Szabályzat kiadásáról szóló 35/1997. (XII. 5.) MKM rendelet 3. § 3. pontjára, 4.6. pontjára és 4.9. pontjára, valamint a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet 2. §, 51. §, 52. § és 55. §-aira alapozta.[8] Az elsőfokú bíróság a munkavállaló balesetét az alperes ellenőrzési körébe esőnek tekintette, ezért nem találta alkalmazhatónak az Mt. 166. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakat.
[9] A károsult elháríthatatlan magatartása vonatkozásában az MK 29. számú állásfoglalásra és a BH 1973.2011. számú határozatra figyelemmel kifejtette, hogy az elháríthatatlanság akkor állapítható meg, ha a munkáltató minden rendelkezésre álló eszközt felhasználva sem tudta befolyásolni a baleset bekövetkezését, illetőleg az ahhoz vezető okokat. Ennek érdekében a baleset bekövetkezésének előzményeit is vizsgálni szükséges. Az elsőfokú bíróság tényként vette figyelembe, hogy a munkavállaló egészségileg alkalmas volt az általa betöltött munkakör ellátására. A balesetkor megfelelő létszámú munkavállaló volt jelen a világosítói feladatok elvégzéséhez. A sérült a munkavédelmi és tűzvédelmi oktatásokon rendszeresen részt vett, ahol téma volt a magasban végzett munka, a létrán történő munkavégzésnél a biztosítás a leesés ellen, valamint a létra felállításának szabályai. Oktatási tematika is tartalmazta külön a világosítóknál a nem rendeltetésszerű létrahasználatra vonatkozó tájékoztatást, és azt is, hogy mely esetekben kétszemélyes a magasban végzett munka. A munka elvégzéséhez a megfelelő létra rendelkezésre állt.
[10] Az elsőfokú bíróság értékelte a perben meghallgatott tanúk vallomását, akik egyezően nyilatkoztak a baleset bekövetkezésének közvetlen előzményeire, a létrával kapcsolatos munkavégzési szabályokra, a biztosítás szükségességére, a munkavédelmi oktatások tartalmára, valamint arra, hogy a színpad megvilágítása, a díszletfal miatt nem látták a baleset bekövetkezését. Hivatkozott továbbá B. Sz. munkavállaló tanúvallomására is, aki szerint gyakorlat volt, hogy biztosítás nélkül használták a létrát, amikor ez lehetséges volt.
[11] Az elsőfokú bíróság a rendőrkapitányság által lefolytatott közigazgatási eljárás alapján megállapította, hogy a baleset azért következett be, mert a munkavállaló a munkavédelmi szabályokat megszegve biztosítás, második személy közreműködése nélkül mászott fel egy olyan létrára, amely teljesen nem volt kinyitva a mászáskor, mivel a csúszásgátló hevederek lazák voltak. Ebben az állapotban a létra instabil volt, használat közben meg is billent. Ezt a tényállást a rendőrségi iratok, illetve a rendőrség által végzett helyszíni szemle eredménye alátámasztotta. Az elhunyt tehát nem szabályosan vette igénybe a létrát, és annak biztosításáról sem gondoskodott. A baleset elkerülhető lett volna, ha a létra terheletlen lába biztosítva van.
[12] A balesetet rögzítő videofelvétel alapján a bíróság azt is megállapította, hogy a létra már akkor mozgott és instabil volt, amikor arra a munkavállaló felmászott. Ebből következően még akkor is lehetősége lett volna a létra biztosításáról gondoskodni.
[13] Az elsőfokú bíróság a baleset okaként azt állapította meg, hogy a létra nem volt teljesen kinyitva, és azt alul senki sem biztosította, emiatt a létra megmozdult, és a munkavállaló leesett.
[14] Szükségtelennek ítélte a munkavédelmi szakértő kirendelését arra hivatkozva, hogy a munkáltatói felelősség vizsgálata és megállapítása a bíróság feladata. A lefolytatott bizonyítás alapján a baleset okai megállapíthatóak voltak. A munkáltatói kockázatértékelés hiányosságainak szintén nem tulajdonított érdemi jelentőséget. Önmagában a magasban történő munkavégzés nem minősül egyedi kockázatnak a színházak működése során, ugyanakkor a munkavédelmi oktatásokon a létrahasználat szabályaira valamennyi munkavállaló figyelmét felhívták. Újabb kockázatértékelésre nem volt szükség, mivel azt aktualizálni csak újabb kockázat felmerülése esetén indokolt. A létra használata azonban a napi rutin része volt. Ezzel kapcsolatosan a baleset előtt újabb kockázat nem merült fel a világosító munkavállalók munkavégzésével összefüggésben. Ugyancsak nem jár rendkívüli kockázattal az izzócsere sem.
[15] Jelentőséget tulajdonított azonban az elsőfokú bíróság annak, hogy a bemutatásra váró új színdarabhoz rendelkezésre állt a díszletállítási és használatbavételi engedély, amelyet a világosítók vezetőjeként a néhai munkavállalónak is ismernie kellett, annak minősítésében ő maga is részt vett. Az azonban a döntést azért nem befolyásolta, mivel a baleset nem a díszlet sajátosságai miatt, hanem a létra szabálytalan használatával összefüggésben következett be. Azt a tényt, hogy a munkavédelmi szabályokat ismerte, az is igazolja, hogy a kollégák szerint azokat korábban mindig betartotta.
[16] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította az alperes kártérítési felelősségének fennállását.
[17] Az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott körülmény vizsgálata során a másodfokú bíróság több vonatkozásban tévesnek találta a tényállást, mivel a bizonyítékokat az elsőfokú bíróságtól eltérően értékelte.
[18] Az elsőfokú bíróság nem megalapozottan vont le következtetést (a rendőrségi helyszínelés, a munkavédelmi hatóság megállapításai, a tanúvallomások, a videofelvétel alapján) a baleset bekövetkezésének konkrét előzményeiről, kiváltó okairól és mechanizmusáról. A videofelvételen a díszletfal miatt a létra nem látható, csupán annak árnyéka, az árnyékkép alapján azonban utólag nem lehetséges pontosan beállítani egy tárgy elhelyezkedését. A felvételen látható, hogy a munkavállaló valóban gyorsan lépett fel a létrára, de ebből nem következik, hogy ezt előtte korábban akár más munka miatt ne ellenőrizte volna. A rendőrségi helyszínelés jegyzőkönyve szerint a létra könnyen kibillenthető volt és nem volt teljesen szilárd, stabil a színpadi talapzat. A videofelvételeken ugyanakkor a másodfokú bíróság álláspontja szerint semmilyen rendellenes mozgás, billenés nem volt látható a baleset pillanatáig. A létra szükségszerűen mozdult akkor, amikor arra felkapaszkodott, de ez nem tekinthető billegésnek az elsőfokú bíróság által levont következtetéssel ellentétben. A jelen lévő munkatársak nem látták a balesetet, csak következtettek annak okaira. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítottság hiányában állapította meg, hogy a sérült úgy mászott fel a létrára, hogy az nem volt szabályosan kinyitva, és nem gondoskodott második személy közreműködéséről.
[19] A baleset pontos körülményeire a bírósági eljárásban értékelt bizonyítékok nem adtak megnyugtató választ. Az esést kiváltó okok ismerete nélkül nem lehetett azt sem megállapítani ítéleti bizonyossággal, hogy a létra nyitottsága, az azt támasztó személy hiánya befolyásolta-e a baleset bekövetkezését. Azt a lényeges körülményt sem sikerült tisztázni, hogy volt-e valamilyen kapcsolat a munkavállaló magatartása és a létráról történő leesése között.
[20] Szemtanú és a balesetet jól láthatóan rögzítő képfelvételek hiányában nem lehetett megállapítani, hogy a sérült ellenőrizte-e a létrát az arra való fellépés előtt, akár közvetlenül, akár valamikor korábban, a létra stabil volt-e a munkaművelet elkezdésekor, és elkerülhető lett volna-e a baleset, amennyiben a létrát alulról valamelyik munkatárs fogja. A rendőrségi vizsgálat is alapvetően feltételezéseket tartalmazott, mivel a helyszíneléskor a videofelvétel szerint látható árnyék alapján próbálták a létrát az eredeti állapotába visszaállítani és rekonstruálni a balesetet. Nem derült ki, hogy a létra eleve instabil volt, vagy bármilyen oknál fogva a sérült azon elveszítette az egyensúlyát, és emiatt esett le. B. Sz. tanú hivatkozása szerint máskor is volt példa arra, hogy a munkavállaló által biztonságosnak vélt helyzetben segítő munkatárs nélkül került sor a létra használatára, így önmagában a segítő nélküli létrahasználat sem tekinthető a munkavédelmi szabályok megsértésének a munkavállaló részéről. Mindezekre tekintettel a baleset pontos körülményei ismerete hiányában nem mentesülhetett az alperes a kártérítési felelősség alól.
[21] Az alperes mentesülésére amiatt sem volt lehetőség (EBH 2006.1537. és Mfv.I.10.308/2001/5.), mert munkavédelmi szabálytalanságok balesettel való összefüggése is megállapítható volt. Az illetékes Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szervének közigazgatási eljárásban hozott határozata szerint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 54. § (2) és (3) bekezdése szerint készítendő kockázatértékelés az alperesnél a balesetkor már "nem volt érvényben". Ezenkívül az Mvt. 55. § (1) és (2) bekezdése alapján az oktatási tematika kiegészítését is előírták a díszletvilágítás kockázataira vonatkozóan.
[22] A másodfokú bíróság emellett munkavédelmi szempontból kockázatként értékelte a változó díszletek közötti munkavégzést. A rendőrségi helyszínelés során is arra tettek utalást, hogy a talaj nem volt egyenletes. Ezért indokolt lett volna a kockázatkezelés részeként felhívni a munkavállalók figyelmét a változó körülményekre, és annak megfelelően többletbiztonsági intézkedést tenni.
[23] A perbeli esetben a fentiekből következően ítéleti bizonyossággal nem lehetett állást foglalni a néhai munkavállaló munkavédelmi szabályszegését illetően. A baleset oka nem volt bizonyítható, ezért a munkáltató nem mentesülhet a felelősség alól (EBH 1999.55.).
Felülvizsgálati kérelmek és ellenkérelem
[24] Alperes felülvizsgálati kérelme a közbenső ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.[25] Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ában foglalt kötelezettségét teljesítette. Ítéletében minden körülményt, a peres felek érvelését is mérlegelte az anyagi jogi szabályokkal összhangban, az adatokat, a tényeket, körülményeket megfelelően értékelte, indokolási kötelezettségének is eleget tett. A törvényszék úgy változtatta meg az elsőfokú ítéletet, hogy annak érdemi okát nem adta, a tényállást pedig megalapozatlanul, iratellenesen találta tévesnek. A rendelkezésre álló kamerafelvételen nemcsak a baleset, hanem az azt megelőző és azt követő időszak is látható, így az is, hogy honnan lépett a létrához a sérült, és hogy arra nyomban fellépett. A létra helyzetét, azt hogy stabilan áll-e, kellően feszes-e, a szétcsúszást gátló hevedert minden használat előtt ellenőrizni kell. Ha ezt tette volna a sérült, az a felvételeken látszódna.
[26] Az események rekonstruálása bevett bizonyítási módszer, erre a rendőrség részéről került sor akként, hogy a balesetkori viszonyokat állították vissza. A rendőrségi jegyzőkönyv 6. oldalán szerepel: "a szemle során visszaállítottuk a szereléskori világítást, majd a felvételeken látható árnyékok alapján visszaállítottuk a kérdéses létrát a feltételezett helyére. Az árnyékok egyezésekor látható volt, hogy a létra csak úgy adhatta a kérdéses árnyékot, hogy nem volt teljesen kinyitva a két szárát összekötő hevederek lazán lógtak". A peradatokból és felvételekből egyértelműen megállapíthatók az esést kiváltó okok. A törvényszék ezzel ellentétes megállapítása iratellenes és megalapozatlan. A másodfokú bíróságnak is lehetősége lett volna a bizonyítást kiegészíteni. Nem értékelte továbbá, hogy a sérült a világosítók vezetője volt, hogy az ő feladata volt a létrahasználati szabályok betartatása, amely szabályokat ő maga szegett meg a felvétel szerint.
[27] A másodfokú bíróság pontatlanul hivatkozott a munkavédelmi hatóság határozatára. Azt írták ugyanis elő, hogy a kockázatértékelésben és az oktatási tematikában is ki kell térni a díszletvilágítási tréger (tartó) karbantartására. Az alperes szerint a kockázatértékelés nem veszítheti érvényét azért, mert időszakonként felül kell vizsgálni. A felülvizsgálat elcsúszása nem hozható közvetlen összefüggésbe a balesettel. Ugyanakkor a Színházművészeti Biztonsági Szabályzat alapján minden használatbavételi engedély kiadása előtt el kell végezni az előzetes munkavédelmi felülvizsgálatot a díszlet minden vonatkozásában.
[28] A világítási trégerek használatára leeresztett állapotban a földön kerül sor. Amennyiben erre nincs mód, az oktatási tematikában összefoglaló néven szereplő "magasban történő munkavégzésre" vonatkozó szabályok alkalmazandók a trégeren lévő lámpákkal kapcsolatos tevékenységekre is. Az alperes oktatási tematikája erre vonatkozóan tartalmazott előírást.
[29] Az elsőfokú ítélet volt megalapozott, a Pp. 253. § (2) bekezdés alapján a törvényszéknek helyben kellett volna hagynia. Amennyiben a tényállást nem találta a törvényszék megalapozottnak, a Pp. 177. §-a alapján szakértőt kellett volna kirendelnie.
[30] Alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasításra irányult, kérte a felperes költségben marasztalását. Hivatkozása szerint a közbenső ítélet a Pp. 3. § (3) bekezdését, 174. § (1) bekezdését, 177. § (1) bekezdését, 252. § (3) bekezdését sérti.
[31] A kártérítési felelősség alóli mentesülés bizonyítása az alperes terhére esett, ezért az elsőfokú eljárásban indítványozta munka- és balesetvédelmi szakértő bevonását. Ehhez a beavatkozó is csatlakozott, mert szerinte szakkérdésnek minősül, hogy a magasban végzett munka során a baleset elkerülése érdekében mely szabályok azok, amelyek enyhébb szakmai szabályszegések, és melyek a súlyosak, továbbá ezek bármelyikét megszegte-e a munkavállaló. Szakvéleményhez szakértőnek tanulmányozni kellett volna a baleset bekövetkezésének kiváltó okait és mechanizmusát, ezáltal megállapításai megalapozottabbá tehették volna az elsőfokú ítéletet, és nem ébresztett volna kétséget a másodfokú bíróságban a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során. A bíróságok ellentétes értékelése a tényállás további kiegészítését, tisztázását indokolja, melyhez a munka- és balesetvédelmi szakértői vélemény beszerzése szükséges. A törvényszék ugyanakkor indítványa ellenére elzárta attól, hogy a mentesülésére bizonyítékot szolgáltasson. A tényállást amennyiben az elsőfokú ítélettől teljesen ellentétesen értékelte, az nyilvánvalóan kiegészítésre szorult, ezért a bizonyítási eljárás további folytatása szükséges a tényállás kiegészítése érdekében. A szakértői bizonyítás nem mellőzhető, ezért új eljárást kellett volna a törvényszéknek elrendelnie a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján. Annak megítélése, hogy a bekövetkezett munkabaleset során történt-e szakmai szabályszegés a munkavállaló részéről, ha igen, az milyen súlyú és elháríthatatlannak minősíthető-e, az előzmények és a baleset mechanizmusa alapján, szakkérdés a Pp. 177. § (1) bekezdése szerint.
[32] A Pp. 3. § (3) bekezdése alapján a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása érdekében, figyelemmel a Pp. 164. § (1) bekezdésére is, az alperes az elsőfokú eljárásban már indítványozta a munka- és balesetvédelmi szakértő kirendelését.
[33] Felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[34] A felülvizsgálati kérelmek megalapozottak.[35] A Kúria a jogerős ítéletet csak a Pp. 272. § (2) bekezdésnek megfelelően előterjesztett felülvizsgálat kérelem keretei között vizsgálhatta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. A felülvizsgálati kérelem akkor felel meg a törvényi feltételeknek, ha a fél a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja és az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 4-6. pont]. Az alperes elsődleges felülvizsgálati kérelme a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Jogi indokolást azonban az alperes csak az eljárásjogi jogszabálysértés vonatkozásában adott, a döntés alapjául szolgáló anyagi jogszabályhelyet, az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontját nem jelölte meg jogszabálysértésként. Ezért a Kúria alperesnek és alperesi beavatkozónak az új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára irányuló kérelméről dönthetett.
[36] Az eljáró bíróságok az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott kárfelelősség alóli mentesülési okra vonatkozóan eltérő döntést hoztak. Az Mt. 166. § (2) bekezdés első mondata alapján a munkáltatónak kell a kárfelelősség alóli mentesülési okokat bizonyítania, vagyis azt, hogy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Erre vonatkozóan az elsőfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségének megfelelően eleget tett. Az alperes azonban alappal hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére. A törvényszék ugyanis a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével úgy állapította meg a tényállást, hogy az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülményekre vonatkozó tények bizonyítatlanságát az alperes hátrányára értékelte, elzárta őt a bizonyítás lehetőségétől. Ezért a felülvizsgálati kérelmek megalapozottan hivatkoztak a Pp. 177. § (1) bekezdésének megsértésére, figyelemmel arra, hogy az alperes munka- és balesetvédelmi szakértő perbevonását kérte, mely indítványához az alperesi beavatkozó is csatlakozott.
[37] A törvényszék helyesen állapította meg, hogy a baleset pontos körülményei a per eddigi adatai alapján nem állapíthatók meg. Annak szemtanúja nem volt, a rendőrségi helyszínelés során az elhunyt mozgásának árnyképét rögzítő videofelvétel alapján rekonstruálták a baleset mechanizmusát. A rendőrségi helyszínelés jegyzőkönyve megállapításait a törvényszék a videofelvétel alapján megalapozatlannak ítélte a létra kibillenthető állapota és az instabil színpadi talapzat vonatkozásában. A bíróságoknak az ebből levont következtetése a baleseti körülmények rekonstruálása nélkül és különleges szakértelmük hiányában nem megalapozott.
[38] A törvényszék szerint az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítottság hiányában állapította meg, hogy a sérült úgy mászott fel a létrára, hogy az nem volt szabályosan kinyitva, és nem gondoskodott a létra biztosításáról. A bizonyítatlanságot azonban úgy értékelte az alperes terhére, hogy az alperes által megtett és az elsőfokú ítélet szerint elutasított szakértői bizonyításra vonatkozó indítványt figyelmen kívül hagyta annak ellenére, hogy ítéletében a baleset körülményeinek rekonstruálásához rendelkezésre álló adatokat, technikai eszközöket nem találta megfelelőnek ahhoz, hogy a baleset előzményeit és konkrét folyamatát, kiváltó okait aggálytalanul megállapíthassa.
[39] A törvényszék ugyanakkor az illetékes Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve határozatában foglalt, alperes terhére felrótt munkavédelmi hiányosságokat - az elsőfokú bíróságtól eltérően - értékelte az alperes kárfelelősség alóli mentesülése vizsgálata során. A rendelkezésre álló peradatok azonban nem igazolják, hogy a kockázatértékelés, oktatási tematika munkavédelmi hatóság által megállapított hiányosságai a balesettel összefüggésbe hozhatóak-e.
[40] A fentiek szerint a bizonyítási eljárás kiegészítése szükséges, ezért a Kúria a jogerős közbenső ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján.
[41] A megismételt eljárásban műszaki, munkavédelmi szakértő kirendelése szükséges a baleset előzményei és bekövetkezési mechanizmusa megállapítása érdekében. Nyilatkoztatni kell a szakértőt arról, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok, az elhunyt mozgásának árnyképét tartalmazó videofelvétel alapján lehet-e rekonstruálni a balesetet; a munkáltató és a munkavállaló részéről milyen szabályszegések vezettek a baleset bekövetkezéséhez; a munkavállaló megsértette-e a létrahasználat során a munkavédelmi előírásokat, és azok az alperesnél megfeleltek-e a munkavédelmi szabályoknak. Arra vonatkozóan kellő kioktatás volt-e az alperesnél. A baleset a munkavállaló kizárólagos elháríthatatlan magatartására volt-e visszavezethető, vagy abban közrehatott valamely munkáltatói, munkavédelmi szabályszegés, így a munkavédelmi hatóság határozatában foglalt és megállapított két kötelezettségszegés.
(Kúria, Mfv.I.10.713/2017.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.I.10.713/2017/6.A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke, előadó bíró
Dr. Tallián Blanka bíró
Dr. Gál Attila bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Plesz-Balogh Anikó ügyvéd
Az alperes: Vígszínház Nonprofit Kft.
Az alperes képviselője:
Dr. Éliás Sára ügyvéd
Más perbeli személyek neve és perbeli állása:
Groupama Biztosító Zrt. alperesi beavatkozó
A per tárgya: munkabér és egyéb anyagi juttatás
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: alperes és alperesi beavatkozó
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Fővárosi Törvényszék 7.Mf.680.281/2017/5.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 45.M.1933/2016/17.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 7.Mf.680.281/2017/5. számú közbenső ítéletét a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 45.M.1933/2016/17. számú ítéletére kiterjedően hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A felperes felülvizsgálati költségét 10.000 (tízezer) forintban és 2.700 (kétezerhétszáz) forint áfában, a beavatkozóét 10.000 (tízezer) forintban, a felülvizsgálati eljárás illetékét 70.000 (hetvenezer) forintban állapítja meg.A végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes házastársa G. R. J. 2012. szeptember 3-tól állt munkaviszonyban az alperesnél, 2014. januárjától a világosítók vezetője volt. A kötelező munkavédelmi oktatásokon részt vett. Ismerte a színházakban napi rutintevékenységnek számító magasban létrahasználatot igénylő munkákkal kapcsolatos munkavédelmi előírásokat (pl. a kétágú létra használata előtt hevederek ellenőrzése, a stabil talapzat szükségessége, 1 m-nél magasabban történő munkavégzés esetén másik személy közreműködése).[2] A munkavállaló halálos kimenetelű balesetet szenvedett el 2014. december 15-én a színpadon történő munkavégzés közben, amikor az egyik lámpa buráját igyekezett visszaszerelni.
[3] A kiégett villanykörtét tartalmazó lámpát a díszlet miatt nem lehetett 2,5 m-nél alacsonyabb szintig visszaengedni, ezért szükség volt létra használatára. A díszletfal mellett álló B. Z. az izzó kicserélését követően már nem tudta a lámpaburát visszahelyezni, és G. R. J. ajánlotta, hogy ő megy és segít. Felmászott egy másik, a díszletfal túloldalán lévő kétágú létrára, amely a műszaki előírásoknak mindenben megfelelt. Nem kérte meg egyik kollégáját sem arra, hogy biztosítsa számára a létra stabilitását, annak ellenére, hogy mások is tartózkodtak ebben az időpontban a színpadon a közelben. A létrán felmászva megkezdte a lámpabura visszaszerelését, miközben a szájában lévő zseblámpával világított. Néhány másodperccel később a létra megmozdult, G. R. J. leesett róla, és fejsérülése következtében a helyszínen azonnal életét veszítette. Az alperes a balesetet üzemi balesetnek elismerte.
[4] A munkáltató felhívására a felperes kárigényt nyújtott be, azonban a munkáltató azt elutasította, kizárólag a temetés költségeit fizette meg.
A felperes keresete az alperes ellenkérelme
[5] A felperes keresetében vagyoni kártérítés, sérelemdíj és kamataik megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Álláspontja szerint a baleset bekövetkeztének pontos oka nem tisztázható, nem tudni, hogy a létra mozdult el, vagy egyéb körülmények folytán esett le a munkavállaló arról. Elkerülhető lett volna a leesés, ha valaki a létrát biztosítja alulról. Az alperesnek az elkerülhető veszélyeket értékelni kellett volna, és a munkavállalókat ennek megfelelő utasítással ellátnia, illetőleg kockázatelemzést készítenie.[6] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Szerinte a munkavállaló mulasztása miatt következett be a baleset. A felperes ismerte a színházak működésének szokásos menetét, így a díszletállítást is. Kellő munkavédelmi ismerettel rendelkezett. Ő adott utasítást a két világosítónak az izzó kicserélésére azzal, hogy a másiknak a létrát kell biztosítania. Ennek ellenére ő biztosíték nélkül ment fel a létrára. Felperes fővilágosítóként felelős volt a színház biztonsági szabályzat szerinti munkairányításáért. A baleset elkerülhető lett volna, ha valamelyik világosítót a létra eldőlése elleni biztosításra utasította volna.
[7] Az alperesi beavatkozó csatlakozva az alpereshez a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a halálos baleset kizárólag a munkavállaló saját felróható magatartására vezethető vissza, mivel az általa irányított munkaműveletek során súlyosan megsértette a munkavédelmi előírásokat, ezáltal a balesetet a munkáltató sem megakadályozni, sem elhárítani nem tudta.
Az első- és másodfokú ítélet
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Döntését a a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (1)-(2) bekezdésére, a Színházművészeti Biztonsági Szabályzat kiadásáról szóló 35/1997. (XII. 5.) MKM rendelet 3. § 3. pontjára, 4.6. pontjára és 4.9. pontjára, valamint a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet 2. §, 51. §, 52. § és 55. §-aira alapozta.[9] Az elsőfokú bíróság a munkavállaló balesetét az alperes ellenőrzési körébe esőnek tekintette, ezért nem találta alkalmazhatónak az Mt. 166. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakat.
[10] A károsult elháríthatatlan magatartása vonatkozásában az MK 29. számú állásfoglalásra és a BH 1973.2011. számú határozatra figyelemmel kifejtette, hogy az elháríthatatlanság akkor állapítható meg, ha a munkáltató minden rendelkezésre álló eszközt felhasználva sem tudta befolyásolni a baleset bekövetkezését, illetőleg az ahhoz vezető okokat. Ennek érdekében a baleset bekövetkezésének előzményeit is vizsgálni szükséges. Az elsőfokú bíróság tényként vette figyelembe, hogy a munkavállaló egészségileg alkalmas volt az általa betöltött munkakör ellátására. A balesetkor megfelelő létszámú munkavállaló volt jelen a világosítói feladatok elvégzéséhez. A sérült a munkavédelmi és tűzvédelmi oktatásokon rendszeresen részt vett, ahol téma volt a magasban végzett munka, a létrán történő munkavégzésnél a biztosítás a leesés ellen, valamint a létra felállításának szabályai. Oktatási tematika is tartalmazta külön a világosítóknál a nem rendeltetésszerű létrahasználatra vonatkozó tájékoztatást, és azt is, hogy mely esetekben kétszemélyes a magasban végzett munka. A munka elvégzéséhez a megfelelő létra rendelkezésre állt.
[11] Az elsőfokú bíróság értékelte a perben meghallgatott tanúk vallomását, akik egyezően nyilatkoztak a baleset bekövetkezésének közvetlen előzményeire, a létrával kapcsolatos munkavégzési szabályokra, a biztosító szükségességére, a munkavédelmi oktatások tartalmára, valamint arra, hogy a színpad megvilágítása, a díszletfal miatt nem látták a baleset bekövetkezését. Hivatkozott továbbá B. Sz. munkavállaló tanúvallomására is, aki szerint gyakorlat volt, hogy biztosítás nélkül használták a létrát, amikor ez lehetséges volt.
[12] Az elsőfokú bíróság a rendőrkapitányság által lefolytatott közigazgatási eljárás alapján megállapította, hogy a baleset azért következett be, mert a munkavállaló a munkavédelmi szabályokat megszegve biztosítás, második személy közreműködése nélkül mászott fel egy olyan létrára, amely teljesen nem volt kinyitva a mászáskor, mivel a csúszásgátló hevederek lazák voltak. Ebben az állapotban a létra instabil volt, használat közben meg is billent. Ezt a tényállást a rendőrségi iratok, illetve a rendőrség által végzett helyszíni szemle eredménye alátámasztotta. Az elhunyt tehát nem szabályosan vette igénybe a létrát, és annak biztosításáról sem gondoskodott. A baleset elkerülhető lett volna, ha a létra terheletlen lába biztosítva van.
[13] A balesetet rögzítő videofelvétel alapján a bíróság azt is megállapította, hogy a létra már akkor mozgott és instabil volt, amikor arra a munkavállaló felmászott. Ebből következően még akkor is lehetősége lett volna a létra biztosításáról gondoskodni.
[14] Az elsőfokú bíróság nem tulajdonított a per eldöntése szempontjából jelentőséget B. Sz. tanúvallomásának. A feltételezett rossz gyakorlat szerint ugyanis csak biztonságos stabil helyzetben lehetett mellőzni a segítő munkatárs közreműködését.
[15] Az elsőfokú bíróság a szemtanúk és sérülti előadás hiányában is bizonyítottnak találta a tanúvallomások, a rendőrségi iratok és a videofelvétel alapján a baleset bekövetkezésének konkrét okait. Nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a létra mozdult meg előbb, és emiatt billent meg a munkavállaló, vagy a munkavállaló mozdult meg először, és ezzel billentette ki a létrát, mert mindkét eset megelőzhető lett volna, amennyiben valaki biztosítja a létrát.
[16] Az elsőfokú bíróság a baleset okaként azt állapította meg, hogy a létra nem volt teljesen kinyitva, és azt alul senki sem biztosította, emiatt a létra megmozdult, és a munkavállaló leesett.
[17] Szükségtelennek ítélte a munkavédelmi szakértő kirendelését arra hivatkozva, hogy a munkáltatói felelősség vizsgálata és megállapítása a bíróság feladata. A lefolytatott bizonyítás alapján a baleset okai megállapíthatóak voltak. A munkáltatói kockázatértékelés hiányosságainak szintén nem tulajdonított érdemi jelentőséget. Önmagában a magasban történő munkavégzés nem minősül egyedi kockázatnak a színházak működése során, ugyanakkor a munkavédelmi oktatásokon a létrahasználat szabályaira valamennyi munkavállaló figyelmét felhívták. Újabb kockázatértékelésre nem volt szükség, mivel azt aktualizálni csak újabb kockázat felmerülése esetén indokolt. A létra használata azonban a napi rutin része volt. Ezzel kapcsolatosan a baleset előtt újabb kockázat nem merült fel a világosító munkavállalók munkavégzésével összefüggésben. Ugyancsak nem jár rendkívüli kockázattal az izzócsere sem.
[18] Jelentőséget tulajdonított azonban az elsőfokú bíróság annak, hogy a bemutatásra váró új színdarabhoz rendelkezésre állt a díszletállítási és használatbavételi engedély, amelyet a világosítók vezetőjeként a néhai munkavállalónak is ismernie kellett, annak minősítésében ő maga is részt vett. Az azonban a döntést azért nem befolyásolta, mivel a baleset nem a díszlet sajátosságai miatt, hanem a létra szabálytalan használatával összefüggésben következett be. Azt a tényt, hogy a munkavédelmi szabályokat ismerte, az is igazolja, hogy a kollégák szerint azokat korábban mindig betartotta.
[19] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította az alperes kártérítési felelősségének fennállását.
[20] Az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott körülmény vizsgálata során a másodfokú bíróság több vonatkozásban tévesnek találta a tényállást, mivel a bizonyítékokat az elsőfokú bíróságtól eltérően értékelte.
[21] Az elsőfokú bíróság nem megalapozottan vont le következtetést (a rendőrségi helyszínelés, a munkavédelmi hatóság megállapításai, a tanúvallomások, a videofelvétel alapján) a baleset bekövetkezésének konkrét előzményeiről, kiváltó okairól és mechanizmusáról. A videofelvételen a díszletfal miatt a létra nem látható, csupán annak árnyéka, az árnyékkép alapján azonban utólag nem lehetséges pontosan beállítani egy tárgy elhelyezkedését. A felvételen látható, hogy a munkavállaló valóban gyorsan lépett fel a létrára, de ebből nem következik, hogy ezt előtte korábban akár más munka miatt ne ellenőrizte volna. A rendőrségi helyszínelés jegyzőkönyve szerint a létra könnyen kibillenthető volt és nem volt teljesen szilárd, stabil a színpadi talapzat. A videofelvételeken ugyanakkor a másodfokú bíróság álláspontja szerint semmilyen rendellenes mozgás, billenés nem volt látható a baleset pillanatáig. A létra szükségszerűen mozdult akkor, amikor arra felkapaszkodott, de ez nem tekinthető billegésnek az elsőfokú bíróság által levont következtetéssel ellentétben. A jelenlévő munkatársak nem látták a balesetet, csak következtettek annak okaira. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítottság hiányában állapította meg, hogy a sérült úgy mászott fel a létrára, hogy az nem volt szabályosan kinyitva, és nem gondoskodott második személy közreműködéséről.
[22] A baleset pontos körülményeire a bírósági eljárásban értékelt bizonyítékok nem adtak megnyugtató választ. Az esést kiváltó okok ismerete nélkül nem lehetett azt sem megállapítani ítéleti bizonyossággal, hogy a létra nyitottsága, az azt támasztó személy hiánya befolyásolta-e a baleset bekövetkezését. Azt a lényeges körülményt sem sikerült tisztázni, hogy volt-e valamilyen kapcsolat a munkavállaló magatartása és a létráról történő leesése között.
[23] Szemtanú és a balesetet jól láthatóan rögzítő képfelvételek hiányában nem lehetett megállapítani, hogy a sérült ellenőrizte-e a létrát az arra való fellépés előtt, akár közvetlenül, akár valamikor korábban, a létra stabil volt-e a munkaművelet elkezdésekor, és elkerülhető lett volna-e a baleset, amennyiben a létrát alulról valamelyik munkatárs fogja. A rendőrségi vizsgálat is alapvetően feltételezéseket tartalmazott, mivel a helyszíneléskor a videofelvétel szerint látható árnyék alapján próbálták a létrát az eredeti állapotába visszaállítani és rekonstruálni a balesetet. Nem derült ki, hogy a létra eleve instabil volt, vagy bármilyen oknál fogva a sérült azon elveszítette az egyensúlyát, és emiatt esett le. B.Sz. tanú hivatkozása szerint máskor is volt példa arra, hogy a munkavállaló által biztonságosnak vélt helyzetben segítő munkatárs nélkül került sor a létra használatára, így önmagában a segítő nélküli létrahasználat sem tekinthető a munkavédelmi szabályok megsértésének a munkavállaló részéről. Mindezekre tekintettel a baleset pontos körülményei ismerete hiányában nem mentesülhetett az alperes a kártérítési felelősség alól.
[24] Az alperes mentesülésére amiatt sem volt lehetőség (EBH 2006.1537. és Mfv.I.10.308/2001/5.), mert munkavédelmi szabálytalanságok balesettel való összefüggése is megállapítható volt. Az illetékes Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szervének közigazgatási eljárásban hozott határozata szerint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 54. § (2) és (3) bekezdése szerint készítendő kockázatértékelés az alperesnél a balesetkor már "nem volt érvényben". Ezen kívül az Mvt. 55. § (1) és (2) bekezdése alapján az oktatási tematika kiegészítését is előírták a díszletvilágítás kockázataira vonatkozóan.
[25] A másodfokú bíróság emellett munkavédelmi szempontból kockázatként értékelte a változó díszletek közötti munkavégzést. A rendőrségi helyszínelés során is arra tettek utalást, hogy a talaj nem volt egyenletes. Ezért indokolt lett volna a kockázatkezelés részeként felhívni a munkavállalók figyelmét a változó körülményekre, és annak megfelelően többletbiztonsági intézkedést tenni. L. I. tanúvallomásában azt adta elő, hogy a díszlet használatbavételi engedélyezése nem feleltethető meg egy kockázatértékelésnek, és az új darab bemutatója előtt nem volt külön munkavédelmi oktatás. Ezért a törvényszék nem találta bizonyítottnak, hogy a világosítók munkájának részleteivel kapcsolatban megfelelő oktatás történt az alperesnél. Az oktatási tematika kifejezetten a világosító munkákkal kapcsolatos kockázatokra vonatkozó tájékoztatás, oktatás megtörténtét nem igazolja.
[26] A perbeli esetben a fentiekből következően ítéleti bizonyossággal nem lehetett állást foglalni a néhai munkavállaló munkavédelmi szabályszegését illetően. A baleset oka nem volt bizonyítható, ezért a munkáltató nem mentesülhet a felelősség alól (EBH 1999.55.).
Felülvizsgálati kérelmek és ellenkérelem
[27] Alperes felülvizsgálati kérelme a közbenső ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.[28] Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ban foglalt kötelezettségét teljesítette. Ítéletében minden körülményt, a peres felek érvelését is mérlegelte az anyagi jogi szabályokkal összhangban, az adatokat, a tényeket, körülményeket megfelelően értékelte, indokolási kötelezettségének is eleget tett. A törvényszék úgy változtatta meg az elsőfokú ítéletet, hogy annak érdemi okát nem adta, a tényállást pedig megalapozatlanul, iratellenesen találta tévesnek. A rendelkezésre álló kamerafelvételen nemcsak a baleset, hanem az azt megelőző és azt követő időszak is látható, így az is, hogy honnan lépett a létrához a sérült, és hogy arra nyomban fellépett. A létra helyzetét, azt hogy stabilan áll-e, kellően feszes-e, a szétcsúszást gátló hevedert minden használat előtt ellenőrizni kell. Ha ezt tette volna a sérült, az a felvételeken látszódna.
[29] Az események rekonstruálása bevett bizonyítási módszer, erre a rendőrség részéről került sor akként, hogy a balesetkori viszonyokat állították vissza. A rendőrségi jegyzőkönyv 6. oldalán szerepel: "a szemle során visszaállítottuk a szereléskori világítást, majd a felvételeken látható árnyékok alapján visszaállítottuk a kérdéses létrát a feltételezett helyére. Az árnyékok egyezésekor látható volt, hogy a létra csak úgy adhatta a kérdéses árnyékot, hogy nem volt teljesen kinyitva a két szárát összekötő hevederek lazán lógtak". A peradatokból és felvételekből egyértelműen megállapíthatók az esést kiváltó okok. A törvényszék ezzel ellentétes megállapítása iratellenes és megalapozatlan. A másodfokú bíróságnak is lehetősége lett volna a bizonyítást kiegészíteni. Nem értékelte továbbá, hogy a sérült a világosítók vezetője volt, hogy az ő feladata volt a létrahasználati szabályok betartatása, amely szabályokat ő maga szegett meg a felvétel szerint.
[30] A másodfokú bíróság pontatlanul hivatkozott a munkavédelmi hatóság határozatára. Azt írták ugyanis elő, hogy a kockázatértékelésben és az oktatási tematikában is ki kell térni a díszletvilágítási tréger (tartó) karbantartására. Az alperes szerint a kockázatértékelés nem veszítheti érvényét azért, mert időszakonként felül kell vizsgálni. A felülvizsgálat elcsúszása nem hozható közvetlen összefüggésbe a balesettel. Ugyanakkor a Színházművészeti Biztonsági Szabályzat alapján minden használatbavételi engedély kiadása előtt el kell végezni az előzetes munkavédelmi felülvizsgálatot a díszlet minden vonatkozásában.
[31] A világítási trégerek használatára leeresztett állapotban a földön kerül sor. Amennyiben erre nincs mód, az oktatási tematikában összefoglaló néven szereplő "magasban történő munkavégzésre" vonatkozó szabályok alkalmazandók a trégeren lévő lámpákkal kapcsolatos tevékenységekre is. Az alperes oktatási tematikája erre vonatkozóan tartalmazott előírást.
[32] Az elsőfokú ítélet volt megalapozott, a Pp. 253. § (2) bekezdés alapján a törvényszéknek helyben kellett volna hagynia. Amennyiben a tényállást nem találta a törvényszék megalapozottnak, a Pp. 177. § alapján szakértőt kellett volna kirendelnie.
[33] Alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasításra irányult, kérte a felperes költségben marasztalását. Hivatkozása szerint a közbenső ítélet a Pp. 3. § (3) bekezdését, 174. § (1) bekezdését, 177. § (1) bekezdését, 252. § (3) bekezdését sérti.
[34] A kártérítési felelősség alóli mentesülés bizonyítása az alperes terhére esett, ezért az elsőfokú eljárásban indítványozta munka- és balesetvédelmi szakértő bevonását. Ehhez a beavatkozó is csatlakozott, mert szerinte szakkérdésnek minősül, hogy a magasban végzett munka során a baleset elkerülése érdekében mely szabályok azok, amelyek enyhébb szakmai szabályszegések, és melyek a súlyosak, továbbá ezek bármelyikét megszegte-e a munkavállaló. Szakvéleményhez szakértőnek tanulmányozni kellett volna a baleset bekövetkezésének kiváltó okait és mechanizmusát, ezáltal megállapításai megalapozottabbá tehették volna az elsőfokú ítéletet, és nem ébresztett volna kétséget a másodfokú bíróságban a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során. A bíróságok ellentétes értékelése a tényállás további kiegészítését, tisztázását indokolja, melyhez a munka- és balesetvédelmi szakértői vélemény beszerzése szükséges. A törvényszék ugyanakkor indítványa ellenére elzárta attól, hogy a mentesülésére bizonyítékot szolgáltasson. A tényállást amennyiben az elsőfokú ítélettől teljesen ellentétesen értékelte, az nyilvánvalóan kiegészítésre szorult, ezért a bizonyítási eljárás további folytatása szükséges a tényállás kiegészítése érdekében. A szakértői bizonyítás nem mellőzhető, ezért új eljárást kellett volna a törvényszéknek elrendelnie a Pp. 252. § (3) bekezdés alapján. Annak megítélése, hogy a bekövetkezett munkabaleset során történt-e szakmai szabályszegés a munkavállaló részéről, ha igen, az milyen súlyú és elháríthatatlannak minősíthető-e, az előzmények és a baleset mechanizmusa alapján, szakkérdés a Pp. 177. § (1) bekezdés szerint.
[35] A Pp. 3. § (3) bekezdés alapján a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása érdekében, figyelemmel a Pp. 164. § (1) bekezdésére is, az alperes az elsőfokú eljárásban már indítványozta a munka- és balesetvédelmi szakértő kirendelését.
[36] Felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[37] A felülvizsgálati kérelmek megalapozottak.[38] A Kúria a jogerős ítéletet csak a Pp. 272. § (2) bekezdésnek megfelelően előterjesztett felülvizsgálat kérelem keretei között vizsgálhatta felül a Pp. 275. § (2) bekezdés alapján. A felülvizsgálati kérelem akkor felel meg a törvényi feltételeknek, ha a fél a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja és az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 4-6. pont]. Az alperes elsődleges felülvizsgálati kérelme a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Jogi indokolást azonban az alperes csak az eljárásjogi jogszabálysértés vonatkozásában adott, a döntés alapjául szolgáló anyagi jogszabályhelyet, az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontját nem jelölte meg jogszabálysértésként. Ezért a Kúria alperesnek és alperesi beavatkozónak az új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára irányuló kérelméről dönthetett.
[39] Az eljáró bíróságok az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott kárfelelősség alóli mentesülési okra vonatkozóan eltérő döntést hoztak. Az Mt. 166. § (2) bekezdés első mondata alapján a munkáltatónak kell a kárfelelősség alóli mentesülési okokat bizonyítania, vagyis azt, hogy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Erre vonatkozóan az elsőfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségének megfelelően eleget tett. Alperes azonban alappal hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére. A törvényszék ugyanis a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével úgy állapította meg a tényállást, hogy az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülményekre vonatkozó tények bizonyítatlanságát az alperes hátrányára értékelte, elzárta őt a bizonyítás lehetőségétől. Ezért a felülvizsgálati kérelmek megalapozottan hivatkoztak a Pp. 177. § (1) bekezdésének megsértésére, figyelemmel arra, hogy az alperes munka- és balesetvédelmi szakértő perbevonását kérte, mely indítványához az alperesi beavatkozó is csatlakozott.
[40] A törvényszék helyesen állapította meg, hogy a baleset pontos körülményei a per eddigi adatai alapján nem állapíthatók meg. Annak szemtanúja nem volt, a rendőrségi helyszínelés során az elhunyt mozgásának árnyképét rögzítő videofelvétel alapján rekonstruálták a baleset mechanizmusát. A rendőrségi helyszínelés jegyzőkönyve megállapításait a törvényszék a videofelvétel alapján megalapozatlannak ítélte a létra kibillenthető állapota és az instabil színpadi talapzat vonatkozásában. A bíróságoknak az ebből levont következtetése a baleseti körülmények rekonstruálása nélkül és különleges szakértelmük hiányában nem megalapozott.
[41] A törvényszék szerint az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítottság hiányában állapította meg, hogy a sérült úgy mászott fel a létrára, hogy az nem volt szabályosan kinyitva, és nem gondoskodott a létra biztosításáról. A bizonyítatlanságot azonban úgy értékelte az alperes terhére, hogy az alperes által megtett és az elsőfokú ítélet szerint elutasított szakértői bizonyításra vonatkozó indítványt figyelmen kívül hagyta annak ellenére, hogy ítéletében a baleset körülményeinek rekonstruálásához rendelkezésre álló adatokat, technikai eszközöket nem találta megfelelőnek ahhoz, hogy a baleset előzményeit és konkrét folyamatát, kiváltó okait aggálytalanul megállapíthassa.
[42] A törvényszék ugyanakkor az illetékes Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve határozatában foglalt, alperes terhére felrótt munkavédelmi hiányosságokat - az elsőfokú bíróságtól eltérően - értékelte az alperes kárfelelősség alóli mentesülése vizsgálata során. A rendelkezésre álló peradatok azonban nem igazolják, hogy a kockázatértékelés, oktatási tematika munkavédelmi hatóság által megállapított hiányosságai a balesettel összefüggésbe hozhatóak-e.
[43] A fentiek szerint a bizonyítási eljárás kiegészítése szükséges, ezért a Kúria a jogerős közbenső ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján.
[44] A megismételt eljárásban műszaki, munkavédelmi szakértő kirendelése szükséges a baleset előzményei és bekövetkezési mechanizmusa megállapítása érdekében. Nyilatkoztatni kell a szakértőt arról, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok, az elhunyt mozgásának árnyképét tartalmazó videofelvétel alapján lehet-e rekonstruálni a balesetet; a munkáltató és a munkavállaló részéről milyen szabályszegések vezettek a baleset bekövetkezéséhez; a munkavállaló megsértette-e a létrahasználat során a munkavédelmi előírásokat, és azok az alperesnél megfeleltek-e a munkavédelmi szabályoknak. Arra vonatkozóan kellő kioktatás volt-e az alperesnél. A baleset a munkavállaló kizárólagos elháríthatatlan magatartására volt-e visszavezethető, vagy abban közrehatott valamely munkáltatói, munkavédelmi szabályszegés, így a munkavédelmi hatóság határozatában foglalt és megállapított két kötelezettségszegés.
Záró rész
[45] A Kúria a felperes és a beavatkozó felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét és a felülvizsgálati illetéket a Pp. 275. § (5) bekezdése alapján csak megállapította azzal, hogy annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság fog dönteni.[46] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján nyilvános tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2018. november 21.
Dr. Hajdu Edit s. k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Tallián Blanka s. k. bíró, Dr. Gál Attila s. k. bíró (Kúria, Mfv.I.10.713/2017.)