adozona.hu
BH 2019.1.27
BH 2019.1.27
A szolgálati járandóság szüneteltetése szempontjából az EGT-államban fennálló, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a), b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonynak megfelelő jogviszonyokból származó kereseteket figyelembe kell venni [2011. évi CLXVII. tv. (Khtv.) 1. § a) pont ab) alpont, 11. § (1) bek., 1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 83/B. § (1) bek., 1997. évi LXXX. tv. (Tbj.) 5. §, 883/2004. EK rendelet].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes jogelődje a 2016. január 4-én kelt határozatával - a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (Khtv.) 11. §-a és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 83/B. § (1)-(2) bekezdése alkalmazásával - elrendelte a felperes részére 2010. január 1-től szolgálati nyugdíj, 2012. január 1-től szolgálati járandóság címén folyósított ellátás 2015. december 1-től december 31-ig történő szüneteltetését.
[2]...
BH 2019.1.27 A szolgálati járandóság szüneteltetése szempontjából az EGT-államban fennálló, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a), b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonynak megfelelő jogviszonyokból származó kereseteket figyelembe kell venni [2011. évi CLXVII. tv. (Khtv.) 1. § a) pont ab) alpont, 11. § (1) bek., 1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 83/B. § (1) bek., 1997. évi LXXX. tv. (Tbj.) 5. §, 883/2004/EK rendelet].
A tényállás
[1] Az alperes jogelődje a 2016. január 4-én kelt határozatával - a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (Khtv.) 11. §-a és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 83/B. § (1)-(2) bekezdése alkalmazásával - elrendelte a felperes részére 2010. január 1-től szolgálati nyugdíj, 2012. január 1-től szolgálati járandóság címén folyósított ellátás 2015. december 1-től december 31-ig történő szüneteltetését.[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a szolgálati járandóság folyósításának szüneteltetését 2015. november 1-től december 31-ig rendelte el. A határozat indokolása szerint a felperes 2015. március 1. és október 31. között Ausztriában szerzett kereseteivel a Tny. 83/B. §-ban meghatározott keretösszeget (2015-ben 1 890 000 forintot) meghaladó jövedelmet szerzett, ezért az ellátását az ezt követő hónaptól kellett szüneteltetni.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát - a Khtv. 1. §-a, 11. § (1) bekezdése, a Tny. 83/B. § (1)-(2) bekezdése és a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 2. § (5) bekezdése, valamint 5. §-a megsértésére hivatkozva - azért kérte, mert a külföldi, a Tbj. 5. §-ában meghatározott biztosítási jogviszonyból származónak nem tekinthető, Magyarországon nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség alá nem eső kereseteket, jövedelmeket az ellátás szüneteltetésekor nem lehet figyelembe venni.[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte határozata ténybeli és jogi indokai fenntartásával.
Az elsőfokú ítélet
[5] A munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási határozatokat a Khtv. 11. § (1) bekezdése, a Tny. 83/C. § (1)-(2) bekezdése és a Tbj. 5. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte. Az ítéleti érvelés szerint a Khtv. 1. §-a kizárólag a Khtv. alkalmazásában határozza meg, hogy mit kell biztosítási jogviszonynak tekinteni; a 11. § (1) bekezdése a szolgálati járandóság keresőtevékenység miatti szüneteltetésére a Tny. 83/B. § (1)-(2) bekezdését rendeli alkalmazni. A Khtv. 11. § (1) bekezdéséből - ahogyan arra a Kúria az Mfv.III.10.088/2015. számú határozatában rámutatott - nem következik, hogy a korhatár előtti ellátásban és szolgálati járandóságban részesülők esetében a szüneteltetést a Khtv. 1. §-a alkalmazásával kell elbírálni, ez az értelmezés a Tny. 83/B. § (1)-(2) bekezdése megfelelő alkalmazásának előírásából sem vezethető le. A korhatár előtti ellátásban és szolgálati járandóságban részesülő személyek ellátásának szüneteltetésére a Tny. 83/B. § (1) bekezdése hatálya alá tartozókkal azonosan a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítási jogviszonyok fennállása esetén kerülhet sor. A felperes a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítottnak nem minősül, az Ausztriában megszerzett jövedelméből Magyarországon nem köteles nyugdíjjárulékot fizetni, így az ellátása szüneteltetését elrendelő határozat jogszabálysértő.A felülvizsgálati kérelem
[6] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte a Khtv. 1. § a) pontja, 11. § (1) bekezdése és a Tny. 83/B. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozva.[7] Érvelése szerint a felek között nem képezte vita tárgyát, hogy a felperes a Khtv. 1. § a) pont ab) alpontja alapján biztosítással járó jogviszonyban állt; annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy az Ausztriában folytatott keresőtevékenységéből származó, járulék alapul szolgáló keresetet a Tny. 83/B. § (1) bekezdése alkalmazásakor figyelembe kell-e venni, a Khtv. és a Tny. rendelkezéseit együttesen kell értelmezni.
[8] A felperes biztosítási jogviszonya nem tartozik a Tbj. hatálya alá, az ausztriai munkaviszonya azonban megfelel a Khtv. 1. § a) pont ab) alpontja alapján hivatkozott Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pont szerinti biztosítási jogviszonynak, ezért a szüneteltetés elbírálása során a külföldi kereseteket is figyelembe kell venni. Ezt az értelmezést támasztja alá a Tny. 83/B. §-át beiktató, a Tny., valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi CVI. törvény (Mtv.) 9. §-ához fűzött indokolás is, amely szerint a kedvezményes nyugdíjazás akkor biztosított, ha az érintettek nem folytatnak keresőtevékenységet, keresőtevékenység esetén a nyugdíjat - az európai gyakorlatnak megfelelően - csökkentik vagy szüneteltetik. A nyugdíj szüneteltetésének az indoka az, hogy azok a személyek, akiknek a megélhetése a magas keresetükre tekintettel egyébként biztosított, az államtól kedvezményes nyugellátásban az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig ne részesülhessenek.
[9] Az alperes - a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet (Rendelet) 5. cikk a) és b) pontja felhívásával - hivatkozott arra is, hogy az Ausztriában elért, foglalkoztatási jogviszonyból származó jövedelmet a magyar nyugdíjbiztosítási szervnek a Magyarországon fennálló jogviszonyból származó jövedelemmel azonosan kell figyelembe vennie; az egyenlő bánásmód nem valósul meg azzal, hogy az Ausztriában fennálló jogviszonyra annak az államnak a társadalombiztosítási kötelezettségei irányadók, ahol a foglalkoztatási jogviszony létrejött. A Rendelet 5. cikke a Tny. 83/B. §-a alkalmazása szempontjából azáltal biztosítja a tények azonos figyelembevételét, hogy nem tesz különbséget a munkavégzés helye között, a szüneteltetés feltételét jelentő összeget a magyarországi és a külföldi keresetre vonatkozóan is vizsgálni kell. Indokolatlan megkülönböztetést az ezzel ellentétes jogértelmezés jelent; annak, hogy a Tny. 83/B. §-a a nyugdíjjárulék-alapot képező kereseteket rendeli figyelembe venni a szüneteltetési korlát számításánál, csupán annyiban van jelentősége, hogy egyértelműen megállapítható legyen a beszámítandó keresetek, jövedelmek köre. A járulékfizetés járulékos jellegű, az a járulékalapot képező kereset szerzéséből következik, ennek azonban a rendelkezés jogi céljához nincs köze. A szüneteltetés szempontjából ezért nem annak van jelentősége, hogy a nyugellátásban részesülő hol szerzi a járulékalapot képező keresetet és fizeti a járulékot, hanem annak, hogy a keresetéből a megélhetése megfelelő módon biztosított, így nem indokolt részére a kedvezményes ellátás folyósítása.
[10] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A felülvizsgálati kérelem - a következők szerint - megalapozott.[12] A Kúria szolgálati járandóság szüneteltetését elrendelő határozat felülvizsgálata tárgyában Mfv.III.10.088/2015. számon folyamatban volt hasonló tényállású ügyben, a Pp. 275. § (2) bekezdésében meghatározott keretek között eljárva helytállónak ítélte a munkaügyi bíróság ítéletében foglalt, a Tbj. 2. § (5)-(6) bekezdése, 5. §-a, a Khtv. 1. §-a, 11. § (1) bekezdése és a Tny. 83/B. § (1) bekezdése együttes értelmezésén alapuló azon következtetést, hogy a szüneteltetést azért nem lehetett elrendelni, mert a felperes az ausztriai munkavállalása alapján nem minősült a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítási jogviszonyban álló személynek. A jelen ügyben előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes - a fenti ügytől eltérően - részletesen kifejtette az álláspontja szerint megsértett jogszabályoknak [Khtv. 1. § a) pont, 11. § (1) bekezdés, Tny. 83/B. § (1) bekezdés] a Rendelet 5. cikkével, valamint az Mtv. javaslatához fűzött indokolással összhangban álló értelmezésére vonatkozó indokait, annak alapján a Kúria a korábbi határozatában írtaktól eltérő következtetésre jutott.
[13] A Kúria a jelen ügyben is abból indult ki, hogy a Tbj. 5. §-a és a Khtv. 1. §-a között eltérés van a tekintetben, hogy mi minősül biztosítási jogviszonynak. A Khtv. 1. § a) pont ab) alpontja a Rendelet hatálya alá tartozó személy esetén az EGT-államban fennálló, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a), b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonynak megfelelő jogviszonyt kifejezetten nevesíti. Ilyen utalás a Tbj.-ben - a felperes álláspontjának megfelelően - nincs, annak rendelkezéseit azonban a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek szabályai szerint kell alkalmazni [Tbj. 13. § a) pont].
[14] A Rendelet 5. cikke "Az ellátásokkal, jövedelmekkel, tényállásokkal és eseményekkel kapcsolatos egyenlő bánásmód" cím alatt - a Rendelet eltérő rendelkezése hiányában, és a különös végrehajtási rendelkezésekre tekintettel - az alábbi szabályok alkalmazását írja elő: a) ha az illetékes tagállam jogszabályai szerint a szociális biztonsági ellátások és egyéb jövedelmek kézhezvétele meghatározott jogkövetkezményekkel jár, az ilyen jogszabályok vonatkozó rendelkezéseit ugyancsak alkalmazni kell az olyan egyenértékű ellátások kézhezvételére, amelyeket egy másik tagállam jogszabályai alapján szereznek, illetve egy másik tagállamban szerzett jövedelemre, b) ha az illetékes tagállam jogszabályai alapján a jogkövetkezmények meghatározott tényállás vagy események bekövetkezésének tulajdoníthatók, az említett tagállamnak a hasonló tényállások vagy események bármely tagállamban történő bekövetkezését oly módon kell figyelembe vennie, mintha azok a saját területén következtek volna be.
[15] Az Európai Bíróság (Bíróság) egy korai ügyben (Kenny kontra Insurance Officer Case, 1/78.) kifejezetten kimondta, hogy nem sérti az egyenlő bánásmód elvét, ha egy tagállam egy adott pénzbeli juttatásra való jogosultságot kizáró vagy felfüggesztő, egy másik tagállamban bekövetkező tényt azzal egyenértékűként vesz figyelembe, mintha belföldön következett volna be. Ugyanakkor a Bíróság szerint ez nem kötelező a tagállamok számára mindaddig, amíg nem jelent állampolgárságon alapuló diszkriminációt. Ez akkor is igaz, ha a szóban forgó személy az ellátást nyújtó állam polgára. A konkrét esetben egy ír állampolgár az Egyesült Királyságban igényelt betegségére tekintettel ellátást, amit azon az alapon utasítottak el, hogy ez alatt az időszak alatt szabadságvesztés-büntetését töltötte. A kizáró okot tehát annak ellenére figyelembe lehetett venni, hogy az Írországban következett be.
[16] A Bíróság a Rendelet 5. cikke értelmezésével rámutatott arra is, hogy a migráns munkavállaló nem részesíthető kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a szabad mozgás jogával nem élő, "hazai" munkavállaló (pl. Klöppel-ügy, C-507/06. sz., 17-18.). A jelen ügyben irányadó tényállás ennek a "fordítottja": a szabad mozgás jogával nem élő munkavállalóhoz képest a migráns munkavállaló kerülne előnyösebb helyzetbe azzal, ha - szemben az előbbivel - a keresetkorláton felüli jövedelme mellett is megtarthatná a magyarországi ellátását. Az uniós jog alapján, az egyenlő bánásmód elvéből eredően ez a fajta "fordított diszkrimináció" is tilos, feltéve, hogy a tényállásnak van közösségi jogi eleme. Ezt az elvet a Bíróság alkalmazta a szakképesítések elismerése tekintetében (a más tagállamban szerzett szakképesítést is el kell fogadnia az állampolgárság szerinti tagállamnak, állampolgár esetén is, Knoors-ügy, C-115/78.), az állampolgárság szerinti országba való visszatérés kapcsán (Singh-ügy, C-370/90.), vagy a szociális koordináció területén (Flamand Közösség ügy, C-212/06.)
[17] A fentieken túl a Bíróság a Kúria korábbi határozata meghozatala után, a Knauer-ügyben hozott ítéletben (C-453/14., 2016. január 21.) a Rendelet 5. cikk a) pontja értelmezése kapcsán kifejtette, hogy az "egyenértékű ellátások" kifejezés vizsgálata körében figyelembe kell venni az adott ellátásra vonatkozó rendelkezések által követett célt is (34-38. pont). Ez az ítéleti következtetés a Kúria álláspontja szerint analógia útján alkalmazandó a Rendelet 5. cikk b) pontja szerinti "hasonló tényállásokra vagy eseményekre" is.
[18] Az alperes helytállóan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a Tny. 83/B. § (1) bekezdésének célja az, hogy a nyugellátás folyósítását kizárja azon személy esetében, aki a korhatárt még nem töltötte be és megélhetése a keresőtevékenységéből eredően megfelelő módon biztosított. E cél szempontjából pedig "hasonló tényállás" az is, ha az érintett személy a szóban forgó keresőtevékenységet más tagállamban végzi.
[19] A fentiekre tekintettel a Kúria - a szélesebb jogszabályi környezetben való vizsgálódás eredményeként, a Rendelet 5. cikke Bíróság általi értelmezési gyakorlata ismeretében - nem tartja fenn a korábbi határozatában foglalt értelmezést, amely szerint az EGT-államban fennálló biztosítási jogviszonyból származó keresetek alapján a szolgálati járandóság Tny. 83/B. § (1) bekezdésén alapuló szüneteltetésére a Khtv. kifejezett rendelkezése, vagy utaló szabálya hiányában nincs lehetőség. A perben vitás kérdés eldöntése során - a Rendelet és a Bíróság gyakorlata alapján - nem csak a foglalkoztatási jogviszonyra és az azzal kapcsolatos társadalombiztosítási kötelezettségekre irányadó jog azonosságának kellett a jelentőséget tulajdonítani. Mivel a felperes magyar állampolgárként részesült a magyar társadalombiztosítás által nyújtott ellátásban, miközben nem az illetékes tagállam területén tartózkodott, a magyar ellátás szempontjából a közösségi elem megvalósult. A Khtv. 1. § a) pont ab) alpont Tbj. 5. § (1) bekezdés rendelkezéseire utaló szabályának, azzal összefüggésben a Tny. 83/B. § (1) bekezdésének a Rendelet 5. cikkével együttes értelmezéséből az a következtetés vonható le, hogy a Khtv. fenti szabályozásával érintett jogalanyok pusztán amiatt, mert a nyugdíjjárulék-alapot képező keresetet EGT-államban fennálló biztosítással járó jogviszony keretében szerezték, a szüneteltetés vitás feltételét érintően a szabad mozgás jogával nem élő személyekhez képest nem kerülhetnek kedvezőbb helyzetbe.
[20] A fentiek alapján az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a szolgálati járandóság szüneteltetése szempontjából az EGT-államban fennálló, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a), b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonynak megfelelő jogviszonyokból származó kereseteket figyelembe kell venni. A felperes ellátása szüneteltetését elrendelő határozat a keresettel érintett körben nem jogszabálysértő, ezért a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával - hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria, Mfv.III.10.406/2017.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.III.10.406/2017/4.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Magyarfalvi Katalin
előadó bíró
Dr. Farkas Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Pásztor Tibor ügyvéd
Az alperes: ONYF Nyugdíjfolyósító Igazgatósága
Az alperes képviselője: dr. Peczeli Ildikó főosztályvezető jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
13.M.2327/2016/6.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.M.2327/2016/6. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.Az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] Az alperes jogelődje a 2016. január 4-én kelt határozatával - a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (Khtv.) 11. §-a és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 83/B. § (1)-(2) bekezdése alkalmazásával - elrendelte a felperes részére 2010. január 1-től szolgálati nyugdíj, 2012. január 1-től szolgálati járandóság címén folyósított ellátás 2015. december 1-től december 31-ig történő szüneteltetését.
[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a szolgálati járandóság folyósításának szüneteltetését a 2015. november 1-től december 31-ig rendelte el. A határozat indokolása szerint a felperes 2015. március 1. és október 31. között Ausztriában szerzett kereseteivel a Tny. 83/B. §-ban meghatározott keretösszeget (2015-ben 1.890.000 forintot) meghaladó jövedelmet szerzett, ezért az ellátását az ezt követő hónaptól kellett szüneteltetni.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát - a Khtv. 1. §-a, 11. § (1) bekezdése, a Tny. 83/B. § (1)-(2) bekezdése és a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 2. § (5) bekezdése, valamint 5. §-a megsértésére hivatkozva - azért kérte, mert a külföldi, a Tbj. 5. §-ában meghatározott biztosítási jogviszonyból származónak nem tekinthető, Magyarországon nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség alá nem eső kereseteket, jövedelmeket az ellátás szüneteltetésekor nem lehet figyelembe venni.
[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte határozata ténybeli és jogi indokai fenntartásával.
Az elsőfokú ítélet
[5] A munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási határozatokat a Khtv. 11. § (1) bekezdése, a Tny. 83/C. § (1)-(2) bekezdése és a Tbj. 5. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte. Az ítéleti érvelés szerint a Khtv. 1. §-a kizárólag a Khtv. alkalmazásában határozza meg, hogy mit kell biztosítási jogviszonynak tekinteni; a 11. § (1) bekezdés a szolgálati járandóság kereső tevékenység miatti szüneteltetésére a Tny. 83/B. § (1)-(2) bekezdését rendeli alkalmazni. A Khtv. 11. § (1) bekezdéséből - ahogyan arra a Kúria az Mfv.III.10.088/2015. számú határozatában rámutatott - nem következik, hogy a korhatár előtti ellátásban és szolgálati járandóságban részesülők esetében a szüneteltetést a Khtv. 1. §-a alkalmazásával kell elbírálni, ez az értelmezés a Tny. 83/B. § (1)-(2) bekezdése megfelelő alkalmazásának előírásából sem vezethető le. A korhatár előtti ellátásban és szolgálati járandóságban részesülő személyek ellátásának szüneteltetésére a Tny. 83/B. § (1) bekezdése hatálya alá tartozókkal azonosan a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítási jogviszonyok fennállása esetén kerülhet sor. A felperes a Tbj. 5. § szerinti biztosítottnak nem minősül, az Ausztriában megszerzett jövedelméből Magyarországon nem köteles nyugdíjjárulékot fizetni, így az ellátása szüneteltetését elrendelő határozat jogszabálysértő.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte a Khtv. 1. § a) pontja, 11. § (1) bekezdése és a Tny. 83/B. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozva.
[7] Érvelése szerint a felek között nem képezte vita tárgyát, hogy a felperes a Khtv. 1. § a) pont ab) alpontja alapján biztosítással járó jogviszonyban állt; annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy az Ausztriában folytatott kereső tevékenységéből származó, járulék alapul szolgáló keresetet a Tny. 83/B. § (1) bekezdése alkalmazásakor figyelembe kell-e venni, a Khtv. és a Tny. rendelkezéseit együttesen kell értelmezni.
[8] A felperes biztosítási jogviszonya nem tartozik a Tbj. hatálya alá, az ausztriai munkaviszonya azonban megfelel a Khtv. 1. § a) pont ab) alpontja alapján hivatkozott Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pont szerinti biztosítási jogviszonynak, ezért a szüneteltetés elbírálása során a külföldi kereseteket is figyelembe kell venni. Ezt az értelmezést támasztja alá a Tny. 83/B. §-t beiktató, a Tny., valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi CVI. törvény (Mtv.) 9. §-ához fűzött indokolás is, amely szerint a kedvezményes nyugdíjazás akkor biztosított, ha az érintettek nem folytatnak kereső tevékenységet, kereső tevékenység esetén a nyugdíjat - az európai gyakorlatnak megfelelően - csökkentik vagy szüneteltetik. A nyugdíj szüneteltetésének az indoka az, hogy azok a személyek, akiknek a megélhetése a magas keresetükre tekintettel egyébként biztosított, az államtól kedvezményes nyugellátásban az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig ne részesülhessenek.
[9] Az alperes - a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet (Rendelet) 5. cikk a) és b) pontja felhívásával - hivatkozott arra is, hogy az Ausztriában elért, foglalkoztatási jogviszonyból származó jövedelmet a magyar nyugdíjbiztosítási szervnek a Magyarországon fennálló jogviszonyból származó jövedelemmel azonosan kell figyelembe vennie; az egyenlő bánásmód nem valósul meg azzal, hogy az Ausztriában fennálló jogviszonyra annak az államnak a társadalombiztosítási kötelezettségei irányadók, ahol a foglalkoztatási jogviszony létrejött. A Rendelet 5. cikke a Tny. 83/B. §-a alkalmazása szempontjából azáltal biztosítja a tények azonos figyelembevételét, hogy nem tesz különbséget a munkavégzés helye között, a szüneteltetés feltételét jelentő összeget a magyarországi és a külföldi keresetre vonatkozóan is vizsgálni kell. Indokolatlan megkülönböztetést az ezzel ellentétes jogértelmezés jelent; annak, hogy a Tny. 83/B. § a nyugdíjjárulék alapot képező kereseteket rendeli figyelembe venni a szüneteltetési korlát számításánál, csupán annyiban van jelentősége, hogy egyértelműen megállapítható legyen a beszámítandó keresetek, jövedelmek köre. A járulékfizetés járulékos jellegű, az a járulékalapot képező kereset szerzéséből következik, ennek azonban a rendelkezés jogi céljához nincs köze. A szüneteltetés szempontjából ezért nem annak van jelentősége, hogy a nyugellátásban részesülő hol szerzi a járulékalapot képező keresetet és fizeti a járulékot, hanem annak, hogy a keresetéből a megélhetése megfelelő módon biztosított, így nem indokolt részére a kedvezményes ellátás folyósítása.
[10] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A felülvizsgálati kérelem - a következők szerint - megalapozott.
[12] A Kúria szolgálati járandóság szüneteltetését elrendelő határozat felülvizsgálata tárgyában Mfv.III.10.088/2015. számon folyamatban volt hasonló tényállású ügyben, a Pp. 275. § (2) bekezdésében meghatározott keretek között eljárva helytállónak ítélte a munkaügyi bíróság ítéletében foglalt, a Tbj. 2. § (5)-(6) bekezdése, 5. §-a, a Khtv. 1. §-a, 11. § (1) bekezdése és a Tny. 83/B. § (1) bekezdése együttes értelmezésén alapuló azon következtetést, hogy a szüneteltetést azért nem lehetett elrendelni, mert a felperes az ausztriai munkavállalása alapján nem minősült a Tbj. 5. § szerinti biztosítási jogviszonyban álló személynek. A jelen ügyben előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes - a fenti ügytől eltérően - részletesen kifejtette az álláspontja szerint megsértett jogszabályoknak [Khtv. 1. § a) pont, 11. § (1) bekezdés, Tny. 83/B. § (1) bekezdés] a Rendelet 5. cikkével, valamint az Mtv. javaslatához fűzött indokolással összhangban álló értelmezésére vonatkozó indokait, annak alapján a Kúria a korábbi határozatában írtaktól eltérő következtetésre jutott.
[13] A Kúria a jelen ügyben is abból indult ki, hogy a Tbj. 5. §-a és a Khtv. 1. §-a között eltérés van a tekintetben, hogy mi minősül biztosítási jogviszonynak. A Khtv. 1. § a) pont ab) alpontja a Rendelet hatálya alá tartozó személy esetén az EGT-államban fennálló, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a), b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonynak megfelelő jogviszonyt kifejezetten nevesíti. Ilyen utalás a Tbj.-ben - a felperes álláspontjának megfelelően - nincs, annak rendelkezéseit azonban a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek szabályai szerint kell alkalmazni [Tbj. 13. § a) pont].
[14] A Rendelet 5. cikke "Az ellátásokkal, jövedelmekkel, tényállásokkal és eseményekkel kapcsolatos egyenlő bánásmód" cím alatt - a Rendelet eltérő rendelkezése hiányában, és a különös végrehajtási rendelkezésekre tekintettel - az alábbi szabályok alkalmazását írja elő: a) ha az illetékes tagállam jogszabályai szerint a szociális biztonsági ellátások és egyéb jövedelmek kézhezvétele meghatározott jogkövetkezményekkel jár, az ilyen jogszabályok vonatkozó rendelkezéseit ugyancsak alkalmazni kell az olyan egyenértékű ellátások kézhezvételére, amelyeket egy másik tagállam jogszabályai alapján szereznek, illetve egy másik tagállamban szerzett jövedelemre, b) ha az illetékes tagállam jogszabályai alapján a jogkövetkezmények meghatározott tényállás vagy események bekövetkezésének tulajdoníthatók, az említett tagállamnak a hasonló tényállások vagy események bármely tagállamban történő bekövetkezését oly módon kell figyelembe vennie, mintha azok a saját területén következtek volna be.
[15] Az Európai Bíróság (Bíróság) egy korai ügyben (Kenny kontra Insurance Officer Case, 1/78.) kifejezetten kimondta, hogy nem sérti az egyenlő bánásmód elvét, ha egy tagállam egy adott pénzbeli juttatásra való jogosultságot kizáró, vagy felfüggesztő, egy másik tagállamban bekövetkező tényt azzal egyenértékűként vesz figyelembe, mintha belföldön következett volna be. Ugyanakkor a Bíróság szerint ez nem kötelező a tagállamok számára mindaddig, amíg nem jelent állampolgárságon alapuló diszkriminációt. Ez akkor is igaz, ha a szóban forgó személy az ellátást nyújtó állam polgára. A konkrét esetben egy ír állampolgár az Egyesült Királyságban igényelt betegségére tekintettel ellátást, amit azon az alapon utasítottak el, hogy ez alatt az időszak alatt szabadságvesztés büntetését töltötte. A kizáró okot tehát annak ellenére figyelembe lehetett venni, hogy az Írországban következett be.
[16] A Bíróság a Rendelet 5. cikke értelmezésével rámutatott arra is, hogy a migráns munkavállaló nem részesíthető kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a szabad mozgás jogával nem élő, "hazai" munkavállaló (pl. Klöppel-ügy, C-507/06. sz., 17-18.). A jelen ügyben irányadó tényállás ennek a "fordítottja": a szabad mozgás jogával nem élő munkavállalóhoz képest a migráns munkavállaló kerülne előnyösebb helyzetbe azzal, ha - szemben az előbbivel - a keresetkorláton felüli jövedelme mellett is megtarthatná a magyarországi ellátását. Az uniós jog alapján, az egyenlő bánásmód elvéből eredően ez a fajta "fordított diszkrimináció" is tilos, feltéve, hogy a tényállásnak van közösségi jogi eleme. Ezt az elvet a Bíróság alkalmazta a szakképesítések elismerése tekintetében (a más tagállamban szerzett szakképesítést is el kell fogadnia az állampolgárság szerinti tagállamnak, állampolgár esetén is, Knoors-ügy, C-115/78.), az állampolgárság szerinti országba való visszatérés kapcsán (Singh-ügy, C-370/90.), vagy a szociális koordináció területén (Flamand Közösség ügy, C-212/06.)
[17] A fentieken túl a Bíróság a Kúria korábbi határozata meghozatala után, a Knauer-ügyben hozott ítéletben (C-453/14., 2016. január 21.) a Rendelet 5. cikk a) pontja értelmezése kapcsán kifejtette, hogy az "egyenértékű ellátások" kifejezés vizsgálata körében figyelembe kell venni az adott ellátásra vonatkozó rendelkezések által követett célt is (34-38. pont). Ez az ítéleti következtetés a Kúria álláspontja szerint analógia útján alkalmazandó a Rendelet 5. cikk b) pontja szerinti "hasonló tényállásokra vagy eseményekre" is.
[18] Az alperes helytállóan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a Tny. 83/B. § (1) bekezdésének célja az, hogy a nyugellátás folyósítását kizárja azon személy esetében, aki a korhatárt még nem töltötte be és megélhetése a kereső tevékenységéből eredően megfelelő módon biztosított. E cél szempontjából pedig "hasonló tényállás" az is, ha az érintett személy a szóban forgó kereső tevékenységet más tagállamban végzi.
[19] A fentiekre tekintettel a Kúria - a szélesebb jogszabályi környezetben való vizsgálódás eredményeként, a Rendelet 5. cikke Bíróság általi értelmezési gyakorlata ismeretében - nem tartja fenn a korábbi határozatában foglalt értelmezést, amely szerint az EGT-államban fennálló biztosítási jogviszonyból származó keresetek alapján a szolgálati járandóság Tny. 83/B. § (1) bekezdésén alapuló szüneteltetésére a Khtv. kifejezett rendelkezése, vagy utaló szabálya hiányában nincs lehetőség. A perben vitás kérdés eldöntése során - a Rendelet és a Bíróság gyakorlata alapján - nem csak a foglalkoztatási jogviszonyra és az azzal kapcsolatos társadalombiztosítási kötelezettségekre irányadó jog azonosságának kellett a jelentőséget tulajdonítani. Mivel a felperes magyar állampolgárként részesült a magyar társadalombiztosítás által nyújtott ellátásban, miközben nem az illetékes tagállam területén tartózkodott, a magyar ellátás szempontjából a közösségi elem megvalósult. A Khtv. 1. § a) pont ab) alpont Tbj. 5. § (1) bekezdés rendelkezéseire utaló szabályának, azzal összefüggésben a Tny. 83/B. § (1) bekezdésének a Rendelet 5. cikkével együttes értelmezéséből az a következtetés vonható le, hogy a Khtv. fenti szabályozásával érintett jogalanyok pusztán amiatt, mert a nyugdíjjárulék alapot képező keresetet EGT-államban fennálló biztosítással járó jogviszony keretében szerezték, a szüneteltetés vitás feltételét érintően a szabad mozgás jogával nem élő személyekhez képest nem kerülhetnek kedvezőbb helyzetbe.
[20] A fentiek alapján az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a szolgálati járandóság szüneteltetése szempontjából az EGT-államban fennálló, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a), b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonynak megfelelő jogviszonyokból származó kereseteket figyelembe kell venni. A felperes ellátása szüneteltetését elrendelő határozat a keresettel érintett körben nem jogszabálysértő, ezért a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával - hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A döntés elvi tartalma
[21] A szolgálati járandóság szüneteltetése szempontjából az EGT-államban fennálló, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a), b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonynak megfelelő jogviszonyokból származó kereseteket figyelembe kell venni [Khtv. 1. § a) pont ab) alpont, 11. § (1) bekezdés, Tny. 83/B. § (1) bekezdés, Rendelet 5. cikk b) pont].
Záró rész
[22] Az alperes az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárásban költségigényt nem érvényesített, ezért a Kúria a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján e tárgyban mellőzte a határozathozatalt.
[23] A Kúria az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Khtv. 2. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Tny. 81. § (1) bekezdése alapján határozott.
[24] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján.
Budapest, 2018. május 16.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró (Kúria, Mfv.III.10.406/2017.)