adozona.hu
BH 2019.1.25
BH 2019.1.25
A kormánytisztviselővel szemben született jogerős büntetőítélet alapján jogszerűen juthat a munkáltató arra a következtetésre, hogy e tény alkalmas arra, hogy súlyosan rombolja a kormánytisztviselő által betöltött beosztás tekintélyét, illetve a munkáltató jó hírnevét. A fegyelmi eljárás megindítása nem zárja ki a jogviszony felmentéssel történő megszüntetését a kormánytisztviselő hivatalára méltatlanná vált felmentési okkal, ha annak törvényi feltételei fennállnak [2011. évi CXCIX. törvény 63. § (2) bekez
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1992. szeptember 1-jétől állt az alperes, illetve jogelődjei alkalmazásában közszolgálati, illetve kormánytisztviselői jogviszonyban. 2012. október 11-én a fegyelmi jogkör gyakorlója fegyelmi eljárást indított a felperessel szemben személyes adatok védelmével, kezelésével, használatával összefüggő kötelezettségszegés, valamint a EMMA hozzáférési jogosultságával való visszaélés alapos gyanúja miatt. A felperes az eljárásban...
BH 2019.1.25 A kormánytisztviselővel szemben született jogerős büntetőítélet alapján jogszerűen juthat a munkáltató arra a következtetésre, hogy e tény alkalmas arra, hogy súlyosan rombolja a kormánytisztviselő által betöltött beosztás tekintélyét, illetve a munkáltató jó hírnevét. A fegyelmi eljárás megindítása nem zárja ki a jogviszony felmentéssel történő megszüntetését a kormánytisztviselő hivatalára méltatlanná vált felmentési okkal, ha annak törvényi feltételei fennállnak [2011. évi CXCIX. törvény 63. § (2) bekezdés a) pont, 64. §].
A tényállás
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1992. szeptember 1-jétől állt az alperes, illetve jogelődjei alkalmazásában közszolgálati, illetve kormánytisztviselői jogviszonyban. 2012. október 11-én a fegyelmi jogkör gyakorlója fegyelmi eljárást indított a felperessel szemben személyes adatok védelmével, kezelésével, használatával összefüggő kötelezettségszegés, valamint a EMMA hozzáférési jogosultságával való visszaélés alapos gyanúja miatt. A felperes az eljárásban elfogultsági kifogást nyújtott be a fegyelmi jogkör gyakorlója ellen.[2] A munkáltató 2012. december 3-án ismeretlen elkövető ellen feljelentést tett visszaélés személyes adattal, valamint számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt. A vizsgálóbiztos javaslatára a fegyelmi jogkör gyakorlója a büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette a fegyelmi eljárást. A törvényszék 2014. szeptember 15-én kelt ítéletével megállapította a felperes mint vádlott bűnösségét hivatali visszaélés bűntettében, ezért őt egy év próbára bocsátotta. Az ítélőtábla 2015. február 16-án jogerőre emelkedett végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A munkáltató 2015. február 25-én kelt intézkedésével méltatlanság miatt 2015. február 26-ával felmentéssel megszüntette a felperes kormányzati szolgálati viszonyát. Indokolása szerint a törvényszék, illetve az ítélőtábla jogerős ítélettel megállapította a felperes bűnösségét hivatali visszaélés bűntettében, így a felperes kormányzati szolgálati viszonyát a Kttv. 63. § (2) bekezdése, illetve 64. § (1) bekezdése alapján megszüntették. A felmentés közlése előtt a munkáltatóijogkör gyakorlója lehetőséget adott a felperes számára a felmentés indokainak megismerésére, az azokkal szembeni védekezése előterjesztésére. A felmentést követően a munkáltató a felperessel szemben indult fegyelmi eljárást megszüntette.
[4] A felperes a felmentést sérelmezve a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz fordult, mely szerv elutasította a felperes közszolgálati panaszát. Érvelése szerint a büntetőbírói ítélet alapján a munkáltatóijogkör gyakorló teljeskörűen ismerhette meg a hivatali visszaélésnek minősített bűntett tényállását, és megalapozottan dönthetett a jogkövetkezményekről. A munkáltató az eljárási határidőket megtartva járt el, mert a büntetőítélet kézhezvétele után tizenöt napon belül döntött a felmentésről, előtte lehetővé téve számára a védekezést. Kifejtette, hogy a hivatali visszaélés olyan bűncselekmény, amely alkalmas arra, hogy a kormánytisztviselő által betöltött beosztás tekintélyét, valamint a munkáltató jó hírnevét súlyosan rombolja, ezért a felperes munkaköre betöltésére méltatlanná vált.
A felperes keresete, az alperes ellenkérelme
[5] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság a Kormánytisztviselői Döntőbizottság 2015. május 27-én kelt határozatát akként változtassa meg, hogy a munkáltató jogviszonyát felmentéssel megszüntető intézkedését helyezze hatályon kívül és alkalmazza a jogellenes jogviszony-megszüntetés jogkövetkezményeit, s elmaradt illetménye megfizetése mellett kötelezze az alperest további foglalkoztatására.[6] Érvelése szerint a felmentés indoka nem volt valós és okszerű, a munkáltató rendeltetésellenesen gyakorolta felmentéssel kapcsolatos jogát, illetve megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, figyelemmel arra, hogy bosszúból szüntették meg jogviszonyát, mivel szakmai véleménye eltért a munkáltatói jogkör gyakorlója álláspontjától. Kifogásolta, hogy a felmentésre a 15 napos szubjektív határidőt elmulasztva került sor, illetve, hogy az adott esetben nem volt lehetőség az adott cselekményt a felmentés körében értékelni, figyelemmel arra, hogy amiatt korábban már fegyelmi eljárást indítottak vele szemben, így azt kellett volna befejezni és megítélni a cselekményét.
[7] Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy jogszerű döntést hozott. A jogerős ítélet kézhezvételét követő két nap múlva a jogviszony a büntetőítéletre figyelemmel megszüntethető volt felmentéssel a felfüggesztett fegyelmi eljárás ellenére. Vitatta, hogy eljárása az egyenlő bánásmód követelményébe ütközött, illetve hogy jogával visszaélt.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát akként változtatta meg, hogy a munkáltatónak a felperes kormányzati szolgálati jogviszonyát felmentéssel megszüntető intézkedését hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperes kormányzati szolgálati jogviszonya 2015. február 26-án megszűnt. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 6 542 800 forint átalánykártérítést és késedelmi kamatát, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.[9] Ítélete indokolásában idézte az első- és másodfokú büntető határozatnak az általa relevánsnak ítélt megállapításait és megállapította, hogy az adott esetben jogerősen állapították meg, hogy a felperes bűncselekményt követett el, melytől eltérő megállapítást a közigazgatási és munkaügyi bíróság nem tehetett. Megállapította, hogy a felperes fegyelmi vétséget követett el, a kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegte és jogerősen hivatali visszaélés bűntettben bűnösségét állapították meg. Az alperes felmentő intézkedésében a jogerős büntetőítéletre, illetve a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) rendelkezéseire hivatkozott. Megállapítása szerint fogalmilag az adott esetben fegyelmi vétség elkövetése történt, így a felperes részére kiadott munkáltatói intézkedés, a felmentési irat indokolásában leírt felmentési ok valós, de nem okszerű, erre figyelemmel a munkáltató felmentése jogellenes.
[10] Megítélése szerint a fegyelmi eljárás lefolytatását követően kerülhetett volna sor hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabásával a felperes kormányzati szolgálati viszonyának megszüntetésére, nem volt lehetőség azonban a méltatlanság címén történő felmentésre. Amennyiben eltért az a tényállás, amely alapján megindították a fegyelmi eljárást a felperessel szemben attól a tényállástól, amely a büntetőügyben került megállapításra, úgy a felperes cselekményét egy újabb fegyelmi eljárás keretén belül kellett volna vizsgálni. A munkáltató eljárása jogellenes volt, mivel a fegyelmi eljárásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések a felperes esetében nem érvényesülhettek.
[11] Nem tartotta megalapozottnak a bíróság a felperes egyenlő bánásmód megsértésére való hivatkozását figyelemmel arra, hogy nem jelölt meg védett tulajdonságot, illetve nem igazolta azt sem, hogy a munkáltató rendeltetésellenesen gyakorolta jogát. Kifejtette, hogy a felmentésre a 15 napos szubjektív határidőn belül került sor.
[12] A peres felek fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a felmentési ok valós volt, de nem okszerű, így a felmentés jogellenes. Azzal, hogy a munkáltató a felfüggesztett fegyelmi eljárást nem folytatta, hanem méltatlanságot megállapítva döntött a felmentésről, okszerűtlenül járt el.
[13] Kifejtette, hogy joggal való visszaélés esetén formális jogsértés nem állapítható meg, azaz a jog gyakorlása nem ütközik tételesen meghatározott tilalomba. Ha a magatartás eleve valamely jogszabályba ütközik, joggal való visszaélésről nem lehet szó. Mivel az alperes intézkedése tételes jogszabályi rendelkezést sértett, így nem tekinthető a joggal való visszaélés tilalmába ütközőnek.
[14] Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése vonatkozásában megállapította, hogy a felperes által sérelmezett helyzet nem egy olyan tulajdonság, amelynek megléte tárgyilagosan igazolható homogén csoportképzésre, általánosításra alkalmas és társadalmi előítéletekből táplálkozik. Nem találta megalapozottnak a törvényszék az alperes átalánykártérítés összegének csökkentésére vonatkozó fellebbezését sem.
A felülvizsgálati kérelem, csatlakozó felülvizsgálati kérelem
[15] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 206. § (1) és (3) bekezdését, valamint a 252. §-át.[16] Kifogásolta az elsőfokú ítélet indokolásának azon részét, mely rögzítette, hogy hivatali kötelezettségét vétkesen megszegve, hivatali hatáskörét túllépve, hivatali helyzetével visszaélve kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegte, illetve fegyelmi vétséget követett el. Sérelmezte, hogy pontatlanul idézte, illetve értelmezte az elsőfokú bíróság a büntető határozatokat.
[17] Érvelése szerint az adott esetben megvalósult a rendeltetésellenes joggyakorlás, amellyel kapcsolatban több eseti döntésből idézett. Kifogásolta, hogy az e körben előterjesztett bizonyítékokat a bíróság nem értékelte kellő mélységgel, amely a jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményénél bír jelentőséggel.
[18] Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és a felperes keresetét utasítsa el, illetve szükség esetén utasítsa a másodfokú bíróságot új határozat hozatalára, mivel az sérti a Kttv. 63. § (2) bekezdése a) pontját, 64. § (1) bekezdését, továbbá a 156. § (1) bekezdését.
[19] Érvelése szerint a munkáltató intézkedése jogszerű, annak indoka pedig valós és okszerű volt, tartalmazta azokat a tényeket és körülményeket, amire a felmentést alapították. A felperes a hivatali visszaélést hivatali helyzetével egyébként visszaélve elkövetési magatartással valósította meg, amely kívül esik a hivatali kötelességszegés hatásköri túllépés esetkörén. Nem hivatali kötelességét megszegve és hivatali hatáskörét túllépve valósította meg a hivatali visszaélést, ezért az alperes érvelése szerint tévesen hivatkozott a másodfokú bíróság arra, hogy a fegyelmi eljárást folytatnia kellett volna a munkáltatónak. Erre csak akkor kellett volna, hogy sor kerüljön, ha a hivatali kötelességét megszegve vagy hatáskörét túllépve valósította volna meg cselekményét. A másodfokú bíróság "átminősítette" a büntetőbíróság ítéletében rögzített elkövetési magatartást, hiszen abban megállapításra került, hogy a felperes nem hivatali kötelezettségszegéssel vagy hatáskör túllépéssel valósította meg a hivatali visszaélést, hanem egyéb módon az adatbázis jogosulatlan használatával.
[20] Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság által meghozott ítélet ellentmondásait a másodfokú bíróság nem pontosította. Kiemelte, hogy a Kttv. a kinevezés általános törvényi feltételeként rögzíti a büntetlen előéletet, illetve a büntetőeljárás hatálya alatt álláshoz, elítéléshez jogkövetkezményeket fűz. A 2015. április 15-étől a jogalkotó akként módosította a Kttv.-t, hogy többek között a hivatali bűncselekmény elkövetése esetén a munkáltatónak kötelező azonnali hatállyal megszüntetni a jogviszonyt és nem folytathat le további eljárást, nincs mérlegelési lehetősége. Érvelése szerint ebben a szellemben kell értékelni a felperes korábban elkövetett cselekményét is.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[21] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme megalapozott a következők szerint.[22] Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme a jogalap vonatkozásában kifogásolta, hogy tévesen állapították meg az eljárt bíróságok azt, hogy felmentéssel nem szüntethette meg a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát, a felmentés indoka nemcsak valós, hanem okszerű is volt. Mindezekre figyelemmel a Kúriának elsősorban e kérdésekben kellett állást foglalnia.
[23] A Kttv. 63. § (2) bekezdés a) pontja és 64. §-a, valamint 155. §-a eltérő jogintézményeket szabályoz. A kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyát felmentéssel meg kell szüntetni, ha hivatalára méltatlan, míg a kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségek vétkes megszegése esetén fegyelmi eljárás lefolytatásának lehet helye, melynek eredményeként kiszabott hivatalvesztés a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnését eredményezi a Kttv. 60. § (1) bekezdés i) pontja szerint.
[24] A Kúria az EBH 2016.M31. számú határozatában is kifejtette, hogy a Kttv. 64. § (1) bekezdése alkalmazására általában akkor kerülhet sor, ha a kormánytisztviselő jellemzően egyszeri, súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét vagy a munkáltató jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja, mely miatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyát a továbbiakban fenntartsa. Ha a kormánytisztviselő e magatartásával a munkaköri kötelezettségét is vétkesen megszegi, a munkáltató jogszerűen úgy is dönthet, hogy a kormányzati szolgálati viszonyból származó kötelezettségek vétkes megszegése miatt fegyelmi eljárást rendel el és ennek keretében kísérli meg a tényállás pontos feltárását és az összes körülmény mérlegelésével dönt a kormánytisztviselővel szembeni jogkövetkezmények alkalmazásáról. Ez esetben a munkáltatónak azt kell bizonyítania, hogy a kormánytisztviselő a jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegte és nem azt, hogy a kötelezettségszegést is megvalósító magatartás a kormánytisztviselő által betöltött beosztás tekintélyét vagy a munkáltató jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja, mely miatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyát a továbbiakban fenntartsa.
[25] A perbeli esetben a munkáltató fegyelmi eljárást indított a felperessel szemben a kormánytisztviselői jogviszonyából származó kötelezettségek vétkes megszegése miatt, majd ezt az eljárást a felperessel szemben megindított büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette. A munkáltató, miután tudomást szerzett arról, hogy büntetőbíróság jogerős határozatával megállapította a felperes bűnösségét hivatali visszaélés bűntettében, méltatlanságra hivatkozva azonnali hatállyal felmentéssel szüntette meg kormánytisztviselői jogviszonyát. A fegyelmi eljárás megindítására a személyes adatok védelmével, kezelésével, használatával összefüggő kötelezettségszegésekkel kapcsolatos visszaélések alapos gyanúja miatt kerül sor, s ebben az eljárásban kellett volna tisztázni azt, hogy a felperes elkövette-e a terhére rótt cselekményt, és a feltárt tényállást követően kellett volna a fegyelmi tanácsnak döntenie arról, hogy alkalmaz-e, s ha igen, milyen fegyelmi büntetést a felperessel szemben.
[26] Ezzel ellentétben a munkáltató a jogviszonyt megszüntető intézkedését nem a felperes fegyelmi eljárás megindítására okot adó kötelezettségszegéseire alapozta, hanem arra, hogy a büntetőbíróság vétkesnek találta a felperest a Büntető Törvénykönyvéről szóló 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) hivatali bűncselekmények között szabályozott hivatali visszaélés bűntettében. Erre figyelemmel a munkáltatónak már nem kellett feltárnia a felperes terhére rótt cselekmény körében a tényállást, hiszen azt a büntetőbíróság megtette és értékelte. Ezért nem volt olyan ok, ami miatt folytatni kellett volna a fegyelmi eljárást, így adott esetben azt kellett megvizsgálni, hogy a munkáltató tudomására jutott körülmény - miszerint a felperest hivatali bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélték - okot adott-e a munkáltatónak, hogy a jogviszonyt megszüntesse. Ebből következően nem sértett jogszabályi rendelkezést a munkáltató, amikor a korábban megindított és felfüggesztett fegyelmi eljárást nem folytatva a felperes még fennálló kormánytisztviselői jogviszonyát méltatlanságra hivatkozva felmentéssel szüntette meg.
[27] A peres felek az eljárás során nem vitatták és az első- és másodfokú bíróság is megállapította, hogy a felmentés indoka valós volt, tévesen vonták le azonban azt a következtetést, hogy az nem volt okszerű. A felmentési oknak a valósága mellett okszerűnek is kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a valós oknak okozati összefüggésben kell állnia a jogviszony rendeltetésének elvesztésével. A felmentési indok akkor okszerű, ha a valós okból az következik, hogy a munkáltatótól nem várható el, hogy tovább foglalkoztassa alkalmazottját.
[28] A perbeli esetben a felperessel szemben született jogerős büntetőítéletből okszerűen juthatott a munkáltató arra a következtetésre, hogy e tény alkalmas arra, hogy súlyosan rombolja a kormánytisztviselő által betöltött beosztás tekintélyét, illetve a munkáltató jó hírnevét, így nem volt elvárható, hogy a jogviszonyt a továbbiakban is fenntartsa. Ennek megfelelően a felmentés indoka valós és okszerű is volt. A kereseti kérelem megítélése szempontjából nem volt jelentősége annak a körülménynek, hogy az elsőfokú bíróság pontosan idézte és értelmezte-e az eljárás iratanyagához csatolt büntetőítéleteket, így súlyos eljárási szabályszegés hiányában az esetleges iratellenes megállapítások sem eredményezhették a határozatok hatályon kívül helyezését.
[29] Kellő alap nélkül állította a felperes, hogy a munkáltató rendeltetésellenesen gyakorolta jogát a felmentés során. A Kttv. 10. § (1) bekezdése szerint tilos a joggal való visszaélés, különösen, ha az mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy ehhez vezet. A joggal való visszaélés esetén tehát formális jogsértés nem állapítható meg, azaz a jog gyakorlása nem ütközik tételesen meghatározott tilalomba, ugyanakkor, ha az adott jog gyakorlása nem annak rendeltetése érdekében történik és az a másik fél oldalán hátránnyal jár, rendeltetésellenesnek tekinthető.
[30] Mindez az adott esetben nem állapítható meg. A felperest hivatali visszaélés miatt jogerősen elítélték, s ez a körülmény alkalmas volt az általa betöltött beosztás tekintélyének, illetve a munkáltató jó hírnevének súlyos rombolására. Az emiatt alkalmazott munkáltatói intézkedés nem hátrány okozására irányult, a munkáltató kötelezettsége volt a jogviszony megszüntetése, így az eljárt bíróságok jogszerűen jutottak arra a következtetésre, hogy a munkáltató intézkedése nem ütközött a joggal való visszaélés tilalmának követelményébe. Ugyancsak törvénysértés nélkül állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a munkáltató intézkedése nem sértette az egyenlő bánásmód követelményét sem a fent kifejtetteknek megfelelően.
[31] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria, Mfv.II.10.010/2018.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.II.10.010/2018/10.
A tanács tagjai: Dr. Tálné dr. Molnár Erika a tanács elnöke
Dr. Tánczos Rita előadó bíró
Dr. Stark Marianna bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Papp János ügyvéd
Az alperes: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal
Az alperes képviselője: Mónusné dr. Kiss Katalin kamarai jogtanácsos
A per tárgya: Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet, csatlakozó felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes és felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat:
Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.661/2017/6.
Az elsőfokú bíróság határozata:
Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.559/2015/22.
Rendelkező rész
A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.661/2017/6. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.559/2015/22. számú ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja.Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 250.000 (kettőszázötvenezer) forint együttes elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
Az elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült 856.500 (nyolcszázötvenhatezer-ötszáz) forint illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1992. szeptember 1-jétől állt az alperes, illetve jogelődjei alkalmazásában közszolgálati, illetve kormánytisztviselői jogviszonyban. 2012. október 11-én a fegyelmi jogkör gyakorlója fegyelmi eljárást indított a felperessel szemben személyes adatok védelmével, kezelésével, használatával összefüggő kötelezettségszegés, valamint a EMMA hozzáférési jogosultságával való visszaélés alapos gyanúja miatt. A felperes az eljárásban elfogultsági kifogást nyújtott be a fegyelmi jogkör gyakorlója ellen.[2] A munkáltató 2012. december 3-án ismeretlen elkövető ellen feljelentést tett visszaélés személyes adattal, valamint számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt. A vizsgálóbiztos javaslatára a fegyelmi jogkör gyakorlója a büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette a fegyelmi eljárást. A törvényszék 2014. szeptember 15-én kelt ítéletével megállapította a felperes, mint vádlott bűnösségét hivatali visszaélés bűntettében, ezért őt egy év próbára bocsátotta. Az ítélőtábla 2015. február 16-án jogerőre emelkedett végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A munkáltató 2015. február 25-én kelt intézkedésével méltatlanság miatt 2015. február 26-ával felmentéssel megszüntette a felperes kormányzati szolgálati viszonyát. Indokolása szerint a törvényszék, illetve az ítélőtábla jogerős ítélettel megállapította a felperes bűnösségét hivatali visszaélés bűntettében, így a felperes kormányzati szolgálati viszonyát a Kttv. 63. § (2) bekezdése, illetve 64. § (1) bekezdése alapján megszüntették. A felmentés közlése előtt a munkáltatói jogkör gyakorlója lehetőséget adott a felperes számára a felmentés indokainak megismerésére, az azokkal szembeni védekezése előterjesztésére. A felmentést követően a munkáltató a felperessel szemben indult fegyelmi eljárást megszüntette.
[4] A felperes a felmentést sérelmezve a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz fordult, mely szerv elutasította a felperes közszolgálati panaszát. Érvelése szerint a büntetőbírói ítélet alapján a munkáltatói jogkörgyakorló teljes körűen ismerhette meg a hivatali visszaélésnek minősített bűntett tényállását, és megalapozottan dönthetett a jogkövetkezményekről. A munkáltató az eljárási határidőket megtartva járt el, mert a büntetőítélet kézhezvétele után tizenöt napon belül döntött a felmentésről, előtte lehetővé téve számára a védekezést. Kifejtette, hogy a hivatali visszaélés olyan bűncselekmény, amely alkalmas arra, hogy a kormánytisztviselő által betöltött beosztás tekintélyét, valamint a munkáltató jó hírnevét súlyosan rombolja, ezért a felperes munkaköre betöltésére méltatlanná vált.
A felperes keresete, az alperes ellenkérelme
[5] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság a Kormánytisztviselői Döntőbizottság 2015. május 27-én kelt határozatát akként változtassa meg, hogy a munkáltató jogviszonyát felmentéssel megszüntető intézkedését helyezze hatályon kívül és alkalmazza a jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményeit, s elmaradt illetménye megfizetése mellett kötelezze az alperest további foglalkoztatására.[6] Érvelése szerint a felmentés indoka nem volt valós és okszerű, a munkáltató rendeltetésellenesen gyakorolta felmentéssel kapcsolatos jogát, illetve megsértette az egyenlő bánásmód követelményét figyelemmel arra, hogy bosszúból szüntették meg jogviszonyát, mivel szakmai véleménye eltért a munkáltatói jogkör gyakorlója álláspontjától. Kifogásolta, hogy a felmentésre a 15 napos szubjektív határidőt elmulasztva került sor, illetve hogy az adott esetben nem volt lehetőség az adott cselekményt a felmentés körében értékelni figyelemmel arra, hogy amiatt korábban már fegyelmi eljárást indítottak vele szemben, így azt kellett volna befejezni és megítélni a cselekményét.
[7] Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy jogszerű döntést hozott. A jogerős ítélet kézhezvételét követő két nap múlva a jogviszony a büntetőítéletre figyelemmel megszüntethető volt felmentéssel a felfüggesztett fegyelmi eljárás ellenére. Vitatta, hogy eljárása az egyenlő bánásmód követelményébe ütközött, illetve, hogy jogával visszaélt.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát akként változtatta meg, hogy a munkáltatónak a felperes kormányzati szolgálati jogviszonyát felmentéssel megszüntető intézkedését hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperes kormányzati szolgálati jogviszonya 2015. február 26-án megszűnt. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 6.542.800 forint átalánykártérítést és késedelmi kamatát, valamint 164.165 forint perköltséget, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.[9] Ítélete indokolásában idézte az első- és másodfokú büntető határozatnak az általa relevánsnak ítélt megállapításait és megállapította, hogy az adott esetben jogerősen állapították meg, hogy a felperes bűncselekményt követett el, melytől eltérő megállapítást a közigazgatási és munkaügyi bíróság nem tehetett. Megállapította, hogy a felperes fegyelmi vétséget követett el, a kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegte és jogerősen hivatali visszaélés bűntettben bűnösségét állapították meg. Az alperes felmentő intézkedésében a jogerős büntető ítéletre, illetve a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) rendelkezéseire hivatkozott. Megállapítása szerint fogalmilag az adott esetben fegyelmi vétség elkövetése történt, így a felperes részére kiadott munkáltatói intézkedés, a felmentési irat indokolásában leírt felmentési ok valós, de nem okszerű, erre figyelemmel a munkáltató felmentése jogellenes.
[10] Megítélése szerint a fegyelmi eljárás lefolytatását követően kerülhetett volna sor hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabásával a felperes kormányzati szolgálati viszonyának megszüntetésére, nem volt lehetőség azonban a méltatlanság címén történő felmentésre. Amennyiben eltért az a tényállás, amely alapján megindították a fegyelmi eljárást a felperessel szemben attól a tényállástól, amely a büntetőügyben került megállapításra, úgy a felperes cselekményét egy újabb fegyelmi eljárás keretén belül kellett volna vizsgálni. A munkáltató eljárása jogellenes volt, mivel a fegyelmi eljárásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések a felperes esetében nem érvényesülhettek.
[11] Nem tartotta megalapozottnak a bíróság a felperes egyenlő bánásmód megsértésére való hivatkozását figyelemmel arra, hogy nem jelölt meg védett tulajdonságot, illetve nem igazolta azt sem, hogy a munkáltató rendeltetésellenesen gyakorolta jogát. Kifejtette, hogy a felmentésre a 15 napos szubjektív határidőn belül került sor.
[12] A peres felek fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és 50.000 forint másodfokú perköltség fizetésére kötelezte az alperest. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság olyan lényeges eljárási szabálysértést nem követett el, amely miatt szükséges lett volna a tárgyalást megismételni, illetve kiegészíteni, így a hatályon kívül helyezés törvényi feltételei nem álltak fenn. Egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a felmentési ok valós volt, de nem okszerű, így a felmentés jogellenes. Azzal, hogy a munkáltató a felfüggesztett fegyelmi eljárást nem folytatta, hanem méltatlanságot megállapítva döntött a felmentésről, okszerűtlenül járt el.
[13] Kifejtette, hogy joggal való visszaélés esetén formális jogsértés nem állapítható meg, azaz a jog gyakorlása nem ütközik tételesen meghatározott tilalomba. Ha a magatartás eleve valamely jogszabályba ütközik, joggal való visszaélésről nem lehet szó. Mivel az alperes intézkedése tételes jogszabályi rendelkezést sértett, így nem tekinthető a joggal való visszaélés tilalmába ütközőnek.
[14] Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése vonatkozásában megállapította, hogy a felperes által sérelmezett helyzet nem egy olyan tulajdonság, amelynek megléte tárgyilagosan igazolható homogén csoportképzésre, általánosításra alkalmas és társadalmi előítéletekből táplálkozik. Nem találta megalapozottnak a törvényszék az alperes átalánykártérítés összegének csökkentésére vonatkozó fellebbezését sem.
A felülvizsgálati kérelem, csatlakozó felülvizsgálati kérelem
[15] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 206. § (1) és (3) bekezdését, valamint a 252. §-át.[16] Kifogásolta az elsőfokú ítélet indokolásának azon részét, mely rögzítette, hogy hivatali kötelezettségét vétkesen megszegve hivatali hatáskörét túllépve hivatali helyzetével visszaélve kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegte, illetve fegyelmi vétséget követett el. Sérelmezte, hogy pontatlanul idézte, illetve értelmezte az elsőfokú bíróság a büntető határozatokat.
[17] Érvelése szerint az adott esetben megvalósult a rendeltetésellenes joggyakorlás, amellyel kapcsolatban több eseti döntésből idézett. Kifogásolta, hogy az e körben előterjesztett bizonyítékokat a bíróság nem értékelte kellő mélységgel, amely a jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményénél bír jelentőséggel.
[18] Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és a felperes keresetét utasítsa el, illetve szükség esetén utasítsa a másodfokú bíróságot új határozat hozatalára, mivel az sérti a Kttv. 63. § (2) bekezdése a) pontját, 64. § (1) bekezdését, továbbá a 156. § (1) bekezdését.
[19] Érvelése szerint a munkáltató intézkedése jogszerű, annak indoka pedig valós és okszerű volt, tartalmazta azokat a tényeket és körülményeket, amire a felmentést alapították. A felperes a hivatali visszaélést hivatali helyzetével egyébként visszaélve elkövetési magatartással valósította meg, amely kívül esik a hivatali kötelességszegés hatásköri túllépés esetkörén. Nem hivatali kötelességét megszegve és hivatali hatáskörét túllépve valósította meg a hivatali visszaélést, ezért az alperes érvelése szerint tévesen hivatkozott a másodfokú bíróság arra, hogy a fegyelmi eljárást folytatnia kellett volna a munkáltatónak. Erre csak akkor kellett volna, hogy sor kerüljön, ha a hivatali kötelességét megszegve vagy hatáskörét túllépve valósította volna meg cselekményét. A másodfokú bíróság "átminősítette" a büntetőbíróság ítéletében rögzített elkövetési magatartást, hiszen abban megállapításra került, hogy a felperes nem hivatali kötelezettségszegéssel vagy hatáskör túllépéssel valósította meg a hivatali visszaélést, hanem egyéb módon az adatbázis jogosulatlan használatával.
[20] Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság által meghozott ítélet ellentmondásait a másodfokú bíróság nem pontosította. Kiemelte, hogy a Kttv. a kinevezés általános törvényi feltételeként rögzíti a büntetlen előéletet, illetve a büntetőeljárás hatálya alatt álláshoz, elítéléshez jogkövetkezményeket fűz. A 2015. április 15-étől a jogalkotó akként módosította a Kttv.-t, hogy többek között a hivatali bűncselekmény elkövetése esetén a munkáltatónak kötelező azonnali hatállyal megszüntetni a jogviszonyt és nem folytathat le további eljárást, nincs mérlegelési lehetősége. Érvelése szerint ebben a szellemben kell értékelni a felperes korábban elkövetett cselekményét is.
[21] Eljárása megfelelt a 31/2016. számon közzétett munkaügyi elvi határozatban foglaltaknak is, hiszen a felperes egyszeri, súlyosan kifogásolható magatartása megalapozta a méltatlanság jogcímén történt felmentést. Az elvi határozatból kitűnik, hogy a munkáltató dönthet arról, hogy az adott esetben felmentéssel vagy fegyelmi eljárás keretén belül értékeli az adott cselekményt. Helytállónak ítélte az alperes a jogerős ítéletnek az egyenlő bánásmód megsértése, illetve a joggal való visszaélés rendeltetésellenes joggyakorlás vonatkozásában kifejtett álláspontját.
[22] Arra az esetre, hogyha a bíróság nem fogadná el a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében foglaltakat és a felperes keresetének jogalapjában helyt adna kérte, hogy a törvényi minimumban állapítsa meg az átalánykártérítés mértékét a bíróságok által megállapított összeg eltúlzott voltára figyelemmel.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[23] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme alapos.[24] A jogerős ítélet jogalapját a felperes felülvizsgálati kérelmében arra figyelemmel kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság nem értékelte hatályon kívül helyezési okként az elsőfokú bíróság határozata indokolásában szereplő iratellenes ténymegállapításokat, illetve jogszabályba ütköző módon nem értékelte az alperes cselekményét rendeltetésellenes joggyakorlásként.
[25] Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme a jogalap vonatkozásában azt kifogásolta, hogy tévesen állapították meg az eljárt bíróságok azt, hogy felmentéssel nem szüntethette meg a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát, a felmentés indoka nemcsak valós, hanem okszerű is volt, illetve jogszerűen döntött arról a másodfokú bíróság, hogy eljárása nem minősült rendeltetésellenes joggyakorlásnak, illetve nem sérthette az egyenlő bánásmód követelményét. Mindezekre figyelemmel a Kúriának elsősorban e kérdésekben kellett állást foglalnia.
[26] A Kttv. 63. § (2) bekezdés a) pontja és 64. §-a, valamint 155. §-a eltérő jogintézményeket szabályoz. A kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyát felmentéssel meg kell szüntetni, ha hivatalára méltatlan, míg a kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségek vétkes megszegése esetén fegyelmi eljárás lefolytatásának lehet helye, melynek eredményeként kiszabott hivatalvesztés a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnését eredményezi a Kttv. 60. § (1) bekezdés i) pontja szerint.
[27] A Kúria az EBH 2016.M31. számú határozatában is kifejtette, hogy a Kttv. 64. § (1) bekezdése alkalmazására általában akkor kerülhet sor, ha a kormánytisztviselő jellemzően egyszeri, súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét vagy a munkáltató jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja, mely miatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyát a továbbiakban fenntartsa. Ha a kormánytisztviselő e magatartásával a munkaköri kötelezettségét is vétkesen megszegi, a munkáltató jogszerűen úgy is dönthet, hogy a kormányzati szolgálati viszonyból származó kötelezettségek vétkes megszegése miatt fegyelmi eljárást rendel el és ennek keretében kísérli meg a tényállás pontos feltárását és az összes körülmény mérlegelésével dönt a kormánytisztviselővel szembeni jogkövetkezmények alkalmazásáról. Ez esetben a munkáltatónak azt kell bizonyítania, hogy a kormánytisztviselő a jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegte és nem azt, hogy a kötelezettségszegést is megvalósító magatartás a kormánytisztviselő által betöltött beosztás tekintélyét vagy a munkáltató jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja, mely miatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyát a továbbiakban fenntartsa.
[28] A perbeli esetben a munkáltató fegyelmi eljárást indított a felperessel szemben a kormánytisztviselői jogviszonyából származó kötelezettségek vétkes megszegése miatt, majd ezt az eljárást a felperessel szemben megindított büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette. A munkáltató miután tudomást szerzett arról, hogy büntető bíróság jogerős határozatával megállapította a felperes bűnösségét hivatali visszaélés bűntettében, méltatlanságra hivatkozva azonnali hatállyal felmentéssel szüntette meg kormánytisztviselői jogviszonyát. A fegyelmi eljárás megindítására a személyes adatok védelmével, kezelésével, használatával összefüggő kötelezettségszegésekkel kapcsolatos visszaélések alapos gyanúja miatt kerül sor, s ebben az eljárásban kellett volna tisztázni azt, hogy a felperes elkövette-e a terhére rótt cselekményt, és a feltárt tényállást követően kellett volna a fegyelmi tanácsnak döntenie arról, hogy alkalmaz-e, s ha igen, milyen fegyelmi büntetést a felperessel szemben.
[29] Ezzel ellentétben a munkáltató a jogviszonyt megszüntető intézkedését nem a felperes fegyelmi eljárás megindítására okot adó kötelezettségszegéseire alapozta, hanem arra, hogy a büntetőbíróság vétkesnek találta a felperest a Büntető Törvénykönyvéről szóló 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) hivatali bűncselekmények között szabályozott hivatali visszaélés bűntettében. Erre figyelemmel a munkáltatónak már nem kellett feltárnia a felperes terhére rótt cselekmény körében a tényállást, hiszen azt a büntetőbíróság megtette és értékelte. Ezért nem volt olyan ok, ami miatt folytatni kellett volna a fegyelmi eljárást, így az adott esetben azt kellett megvizsgálni, hogy a munkáltató tudomására jutott körülmény - miszerint a felperest hivatali bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélték - okot adott-e a munkáltatónak, hogy a jogviszonyt megszüntesse. Ebből következően nem sértett jogszabályi rendelkezést a munkáltató, amikor a korábban megindított és felfüggesztett fegyelmi eljárást nem folytatva a felperes még fennálló kormánytisztviselői jogviszonyát felmentéssel szüntette meg.
[30] A peres felek az eljárás során nem vitatták és az első- és másodfokú bíróság is megállapította, hogy a felmentés indoka valós volt, tévesen vonták le azonban azt a következtetést, hogy az nem volt okszerű. A felmentési oknak a valósága mellett okszerűnek is kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a valós oknak okozati összefüggésben kell állnia a jogviszony rendeltetésének elvesztésével. A felmentési indok akkor okszerű, ha a valós okból az következik, hogy a munkáltatótól nem várható el, hogy tovább foglalkoztassa alkalmazottját.
[31] A perbeli esetben a felperessel szemben született jogerős büntető ítéletből okszerűen juthatott a munkáltató arra a következtetésre, hogy e tény alkalmas arra, hogy súlyosan rombolja a kormánytisztviselő által betöltött beosztás tekintélyét, illetve a munkáltató jó hírnevét, így nem volt elvárható, hogy a jogviszonyt a továbbiakban is fenntartsa. Ennek megfelelően a felmentés indoka valós és okszerű is volt. A kereseti kérelem megítélése szempontjából nem volt jelentősége annak a körülménynek, hogy az elsőfokú bíróság pontosan idézte és értelmezte-e az eljárás iratanyagához csatolt büntető ítéleteket, így súlyos eljárási szabályszegés hiányában az esetleges iratellenes megállapítások sem eredményezhették a határozatok hatályon kívül helyezését.
[32] Kellő alap nélkül állította a felperes, hogy a munkáltató rendeltetésellenesen gyakorolta jogát a felmentés során. A Kttv. 10. § (1) bekezdése szerint tilos a joggal való visszaélés, különösen, ha az mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy ehhez vezet. A joggal való visszaélés esetén tehát formális jogsértés nem állapítható meg, azaz a jog gyakorlása nem ütközik tételesen meghatározott tilalomba, ugyanakkor, ha az adott jog gyakorlása nem annak rendeltetése érdekében történik és az a másik fél oldalán hátránnyal jár, rendeltetésellenesnek tekinthető.
[33] Mindez az adott esetben nem állapítható meg. A felperest hivatali visszaélés miatt jogerősen elítélték, s ez a körülmény alkalmas volt az általa betöltött beosztás tekintélyének, illetve a munkáltató jó hírnevének súlyos rombolására. Az emiatt alkalmazott munkáltatói intézkedés nem hátrány okozására irányult, a munkáltató kötelezettsége volt a jogviszony megszüntetése, így az eljárt bíróságok jogszerűen jutottak arra a következtetésre, hogy a munkáltató intézkedése nem ütközött a joggal való visszaélés tilalmának követelményébe. Ugyancsak törvénysértés nélkül állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a munkáltató intézkedése nem sértette az egyenlő bánásmód követelményét sem a fent kifejtetteknek megfelelően.
[34] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltozatta és a felperes keresetét elutasította.
[35] A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati eljárás során felmerült költségét, míg az elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült illetéket a felperest megillető munkavállalói költségkedvezményre figyelemmel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.
[36] A felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. § e) pontja zárja ki.
[37] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2018. szeptember 26.
Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró (Kúria, Mfv.II.10.010/2018.)