adozona.hu
BH 2019.1.24
BH 2019.1.24
A versenytilalmi megállapodás alapvető feltétele, hogy a munkavállaló - ideértve a vezető állású munkavállalót is - kötelezettsége teljesítése fejében a munkáltató ellenértéket fizessen. Az ellenérték a munkavállaló lényeges joga korlátozásának kompenzálását szolgálja, mivel a megállapodás az új munkaviszony létesítésében gátolja [2012. évi I. tv. (Mt.) 228. §, 209. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes és a T. T. Kft., amelynek a felperes ügyvezetője volt, 2011. szeptember 19-én vállalkozási szerződést kötöttek az alperes fogászati cirkónium piacra lépési stratégiájának kialakítása érdekében. 2012. május 24-én, majd 2013. október 1-jén a felek újabb megbízási szerződést kötöttek egymással.
[2] A megbízási szerződések hatálya alatt, 2014 szeptemberétől kezdődően tárgyalások folytak arról, hogy a felek közötti együttműködés a továbbiakban a felperes munkaviszony keretében tör...
BH 2019.1.24 A versenytilalmi megállapodás alapvető feltétele, hogy a munkavállaló - ideértve a vezető állású munkavállalót is - kötelezettsége teljesítése fejében a munkáltató ellenértéket fizessen. Az ellenérték a munkavállaló lényeges joga korlátozásának kompenzálását szolgálja, mivel a megállapodás az új munkaviszony létesítésében gátolja [2012. évi I. tv. (Mt.) 228. §, 209. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes és a T. T. Kft., amelynek a felperes ügyvezetője volt, 2011. szeptember 19-én vállalkozási szerződést kötöttek az alperes fogászati cirkónium piacra lépési stratégiájának kialakítása érdekében. 2012. május 24-én, majd 2013. október 1-jén a felek újabb megbízási szerződést kötöttek egymással.[2] A megbízási szerződések hatálya alatt, 2014 szeptemberétől kezdődően tárgyalások folytak arról, hogy a felek közötti együttműködés a továbbiakban a felperes munkaviszony keretében történő foglalkoztatásával valósuljon meg az alperesnél. A 2014. szeptember 30. és 2015. március 23. közötti időszakban a felek öt munkaszerződés-tervezetet készítettek, majd 2015. március 25-én írták alá a munkaszerződést. Ugyanezen a napon megállapodás jött létre az alperes mint jogosult és a T. T. Kft. mint megbízás nélküli ügyvivő között, melynek értelmében a korábbi szerződések megszűnése után az ügyvivő továbbra is ellátta az ügynöki tevékenységet a jogosult számára, 2015. január 1. és március 25. között. Ezt az időszakot a felek megbízás nélküli ügyvitelnek tekintették, amiért a felperes mint ügyvivő 2 348 000 forint és áfa díjazásra vált jogosulttá.
[3] A munkaszerződés szerint a felperes 2015. március 26-tól kereskedelmi igazgató munkakört töltött be az alperesnél, munkaköri leírása szerint jogosult volt a munkáltató vezetőjének helyettesítésére, vezető állású munkavállalónak minősült. Munkarendje kötetlen volt, alapbére bruttó 600 000 Ft. A felek a munkaszerződésben három hónap próbaidőt kötöttek ki, annak lejártaként 2015. június 25-ét rögzítették. A munkaszerződés értelmében a felperes a szerződés aláírásával kijelentette, hogy a szerződés lejáratát követő három évig a munkáltató konkurenciájával/vevőpartnereivel és/vagy azok többségi tulajdonosával, illetve azok többségi tulajdonában álló gazdasági társaságokkal csak a megbízó előzetes jóváhagyásával tarthat fenn üzleti kapcsolatot. Rögzítették, hogy ezen ponttal eltérnek az Mt. 228. § (2) bekezdésétől. A szerződében a felek sikerdíjat is kikötöttek.
[4] A felperes munkaviszonyát az alperes a 2015. június 16. napján kelt azonnali hatályú felmondással szüntette meg az Mt. 79. § (1) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel a munkaszerződés próbaidőre vonatkozó kikötésére.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[5] A felperes keresetében a munkaviszony-megszüntetés jogellenességének megállapítását kérte, mivel álláspontja szerint 2015. január 1-jétől állt munkaviszonyban az alperesnél, így a jogviszony-megszüntetésre a próbaidő lejárta után került sor. Sérelemdíj iránti igényt terjesztett elő, illetve sikerdíjának megfizetését kérte. Kereseti kérelme szerint a versenytilalmi megállapodásra vonatkozó kikötés érvénytelen, annak ingyenességére tekintettel.[6] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint intézkedése mindenben megfelelt a jogszabályi előírásoknak.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség és illeték viselésére kötelezte.[8] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 79. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra. Kifejtette, hogy a felek között a munkaszerződést öt munkaszerződés-tervezetet követően 2015. március 25-én írták alá, minden egyes pont tekintetében az abban foglaltakat a felek elfogadták.
[9] A megállapodás aláírásával a felek egyértelműen elkülönítették a munkaviszony időszakát és az azt megelőző, 2015. január 1-je és március 25-e közötti időszakot, a felperes önként nyilatkozott úgy, hogy a kialakult helyzetre tekintettel a fenti időszakot megbízás nélküli ügyvitelnek kell tekinteni. A bíróság álláspontja szerint az átmeneti időszak a munkaviszonyra jellemző elsődleges és másodlagos minősítő jegyek alapján sem tekinthető munkaviszonynak, azok perbeli esetben nem állnak fenn.
[10] Az elsőfokú bíróság a felperes igényét mind a sikerdíj, mind a sérelemdíj tekintetében megalapozatlannak találta.
[11] A versenytilalmi megállapodással összefüggésben utalt az Mt. 228. §-ára, a 208. §-ának (1) és (2) bekezdésére, valamint 209. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra. Kifejtette, hogy a felperes vezető állású munkavállaló volt, akinek tekintetében az Mt. II. Részének rendelkezéseitől a felek eltérhettek, így a munkaszerződésben a versenytilalmi megállapodás kikötésére jogszerűen kerülhetett sor a felperesre nézve hátrányosan is.
[12] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a felek között 2015. március 25-én létrejött munkaszerződésben kikötött versenytilalmi megállapodás érvénytelen. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[13] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel egyetértett, mind a munkaviszony fennállása, mind pedig annak jogszerű megszüntetése tekintetében. Ugyancsak egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel a sérelemdíj, illetve a sikerdíj összegével kapcsolatosan.
[14] A másodfokú bíróság a versenytilalmi megállapodással összefüggésben kifejtett elsőfokú ítéleti állásponttal nem értett egyet. Az Mt. 228. §-ából következően a versenytilalmi megállapodás visszterhes jogügylet, annak megkötésével a munkavállaló azt vállalja, hogy - megfelelő - ellenérték fejében meghatározott magatartástól tartózkodik. Az Mt. kifejezetten előírja az ellenérték kikötését, ettől a felek még vezető állású munkavállaló esetében sem térhetnek el olyan mértékben, ami a jogintézményt ingyenessé teszi. Mivel a felperessel kötött megállapodás ellenértéket egyáltalán nem tartalmaz, a munkaszerződésnek ez a kikötése jogszabályba ütközés miatt semmis, vagyis érvénytelen. Az érvénytelenség szempontjából pedig nincs annak jelentősége, hogy a felek mely megfontolásai, milyen alkufolyamat vezetett az Mt. 27. § (1) bekezdése alapján semmis szerződéses kikötésre.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[15] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet versenytilalmi megállapodás érvénytelenségére vonatkozó része hatályon kívül helyezését és helyette új határozat hozatalát kérte akként, hogy a felek között 2015. március 25-én létrejött munkaszerződés 11. pontjában kikötött versenytilalmi megállapodás érvényes.[16] Az alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabályellenesen értelmezte az Mt. 209. §-át. Az Mt. 209. §-ában a jogalkotó tudatosan csak a munkavállalót védő alapvető garanciális jellegű szabályokat tartalmazó Első résztől és egyes Második részre vonatkozó kivételektől nem engedi az eltérést, mivel ilyen esetekben vélelmezi a munkavállaló kiszolgáltatottságát még akkor is, ha nagy befolyással és érdekérvényesítő képességgel rendelkező, vezető állású munkavállalóról van szó. Amennyiben a jogalkotó a versenytilalmi megállapodást is ilyen alapvető garanciális szabálynak tekintette volna és el kívánta volna kerülni a vezető állású munkavállalóknál az ingyenesség lehetőségét, ezt is az Mt. 209. § (2) bekezdése szerinti kivétek közé sorolta volna. Ilyen szándéka egyértelműen nem volt, így a feleknek lehetősége nyílik ebben a kérdésben a szabad megegyezésre.
[17] A Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) alapján létrejött versenytilalmi megállapodásokhoz és az azzal összefüggésben kialakult bírói és jogalkalmazói gyakorlathoz képest az Mt. alapvető és koncepcionális változást hozott és egyértelművé tette, hogy a versenytilalmi megállapodásra is az Mt. rendelkezései irányadóak, nem vonatkoznak rá a Ptk. rendelkezései.
[18] A perbeli esetben a felek a munkaszerződésben a munkaviszony létesítésekor hosszabb, többfordulós tárgyalást követően mellérendelt félként állapodtak meg a versenytilalmi korlátozás feltételeiben. Ezért a munkaszerződéses megállapodásnak elválaszthatatlan részét képezi.
[19] A másodfokú ítélet olyan szöveggel és tartalommal egészítette ki az Mt. 209. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakat, amely nem szerepel a törvényben, azzal ellentétes és semmibe veszi a jogalkotó megfogalmazását, illetve az Mt. indokolásában kifejtett jogalkotói szándékot is, ezért az jogszabálysértő.
[20] A felperes bármikor jelezhette volna, ha ellenértéket kívánt volna kikötni a versenytilalom miatt, azonban inkább a számára fontosabb kérdésben ért el kedvezőbb pozíciót (pl: további sikerdíj). A munkaszerződésben foglalt versenytilalom kellően szűk körre, az alperes vevőire és konkurenseire (előbbibe nagyjából 100 cég tartozik szétszórva a világon, utóbbiba pedig mindössze néhány cég az egész világon, ebből egyetlen sem Magyarországon) korlátozza a versenytilalmat, és nem lehetetlenítette el a felperest abban, hogy továbbra is végzettségének és tapasztalatának megfelelően akár fogtechnikai területen helyezkedjen el.
[21] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[22] Álláspontja szerint az Mt. 228. §-a által meghatározott, a visszterhesség tekintetében egyértelmű definíció szerinti keretszabályokba ütközik a versenytilalmi megállapodás, amely szerint a munkavállaló a kikötés megtartása esetén sem jogosult ellenértékre. Másodlagosan egyértelműen joggal való visszaélést valósít meg, ha a munkáltató a jogszabályi rendelkezések kihasználásával ellenérték megfizetése nélkül hosszú távú kötelezettségvállalásra kötelezi a munkavállalót. A felperes érvelése szerint az alperes eljárása jóerkölcsbe ütköző is volt.
A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[24] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretein belül vizsgálhatta felül. Az alperes a végkielégítésre vonatkozó jogerős döntést támadta és ezzel összefüggésben az Mt. 209. § (2) bekezdésének megsértését panaszolta.
[25] Az Mt. 209. §-ának (1) bekezdése szerint a vezető munkaszerződése e törvény Második részében foglalt rendelkezésektől - a (2) bekezdés kivételével - eltérhet. Ezen (2) bekezdés szerint a vezető munkaszerződése az Mt. 55. § (1) bekezdés b), c), e) pontjában, 65. § (3) bekezdés a), b), e) pontjában, a 113. § (3) bekezdésében, valamint a 127. §-ban, illetve ezen jogszabályhely (3) bekezdésében foglaltaktól nem térhet el. Ezen jogszabályi előírások kétségtelenül külön nem sorolják fel a versenytilalmi megállapodást az eltéréseket illetően, azonban versenytilalmi megállapodás nem is kizárólag munkaszerződésben rögzíthető.
[26] Amennyiben jogszabály nem kötelezi a munkavállalót a munkaviszony megszűnését követő időszakra a munkáltató jogos gazdasági érdekének védelmére, ilyen kötelezettsége csak az Mt. 228. §-ában szabályozott versenytilalmi megállapodás alapján keletkezik.
[27] A versenytilalmi megállapodás érvényességének alapvető feltétele, hogy a munkavállalói (és ebbe a körbe a vezető állású munkavállaló is beleértendő) kötelezettsége teljesítése fejében a munkáltató ellenértéket fizessen. Az ellenérték a munkavállaló lényeges joga korlátozásának kompenzálását szolgálja, mivel a megállapodás az új munkaviszony létesítésében gátolja.
[28] Alaptalanul hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a felek között öt munkaszerződés-tervezet is készült és a felperes nem kifogásolta sem a hároméves versenytilalmi időszak kikötését, sem az ellenérték elmaradását, mivel önmagában ez nem teszi a munkaszerződés versenytilalmi kikötésére vonatkozó részét érvényessé. Nincs adat arra, hogy a felperes ezen igényétől másfajta kompenzációra tekintettel lemondott volna.
[29] Minderre figyelemmel a másodfokú bíróság ítéletében helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az Mt. kifejezetten előírja a versenytilalmi megállapodás esetén az ellenértéket, így a felek attól nem térhetnek el olyan mértékben, ami a jogintézményt ingyenessé tenné.
[30] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv.I.10.574/2017.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.I.10.574/2017/4.
A tanács tagjai: Dr. Tallián Blanka a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Dr. Hajdu Edit bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Mérei Balázs Ügyvédi Iroda
Az alperes:
Az alperes képviselője:
Dr. Vasadi Máté ügyvéd
A per tárgya: munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményei és egyéb járandóságok
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.122/2017/4.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.504/2015/35.
Rendelkező rész
A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.122/2017/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - 15 nap alatt - 20.000 (húszezer) forint és 5.400 (ötezernégyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetéke az alperest terheli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes és a T. T. Kft., amelynek a felperes ügyvezetője volt, 2011. szeptember 19-én vállalkozási szerződést kötöttek az alperes fogászati cirkónium piacra lépési stratégiájának kialakítása érdekében. 2012. május 24-én, majd 2013. október 1-jén a felek újabb megbízási szerződést kötöttek egymással.[2] A megbízási szerződések hatálya alatt, 2014. szeptemberétől kezdődően tárgyalások folytak arról, hogy a felek közötti együttműködés a továbbiakban a felperes munkaviszony keretében történő foglalkoztatásával valósuljon meg az alperesnél. A 2014. szeptember 30. és 2015. március 23. közötti időszakban a felek öt munkaszerződés tervezetet készítettek, majd 2015. március 25-én írták alá a munkaszerződést. Ugyanezen a napon megállapodás jött létre az alperes mint jogosult és a T. T. Kft. mint megbízás nélküli ügyvivő között, melynek értelmében a korábbi szerződések megszűnése után az ügyvivő továbbra is ellátta az ügynöki tevékenységet a jogosult számára, 2015. január 1. és március 25. között. Ezt az időszakot a felek megbízás nélküli ügyvitelnek tekintették, amiért a felperes mint ügyvivő 2.348.000 forint és áfa díjazásra vált jogosulttá.
[3] A munkaszerződés szerint a felperes 2015. március 26-tól kereskedelmi igazgató munkakört töltött be alperesnél, munkaköri leírása szerint jogosult volt a munkáltató vezetőjének helyettesítésére, vezető állású munkavállalónak minősült. Munkarendje kötetlen volt, alapbére bruttó 600.000.-Ft. A felek a munkaszerződésben három hónap próbaidőt kötöttek ki, annak lejártaként 2015. június 25-ét rögzítették. A munkaszerződés 11. pontja értelmében a felperes a szerződés aláírásával kijelentette, hogy a szerződés lejáratát követő három évig a munkáltató konkurenciájával/vevőpartnereivel és/vagy azok többségi tulajdonosával, illetve azok többségi tulajdonában álló gazdasági társaságokkal csak a megbízó előzetes jóváhagyásával tarthat fenn üzleti kapcsolatot. Rögzítették, hogy ezen ponttal eltérnek az Mt. 228. § (2) bekezdésétől. A szerződében a felek sikerdíjat is kikötöttek.
[4] A felperes munkaviszonyát az alperes 2015. június 16. napján kelt azonnali hatályú felmondással szüntette meg az Mt. 79. § (1) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel a munkaszerződés 5. pontjában foglalt próbaidőre vonatkozó kikötésre.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[5] A felperes keresetében a munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítását kérte, mivel álláspontja szerint 2015. január 1-jétől állt munkaviszonyban az alperesnél, így a jogviszony megszüntetésre a próbaidő lejárta után került sor. Sérelemdíj iránti igényt terjesztett elő, illetve sikerdíjának megfizetését kérte. Kereseti kérelme szerint a versenytilalmi megállapodásra vonatkozó kikötés érvénytelen, annak ingyenességére tekintettel.[6] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint intézkedése mindenben megfelelt a jogszabályi előírásoknak.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség és illeték viselésére kötelezte.[8] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 79. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra. Kifejtette, hogy a felek között a munkaszerződést öt munkaszerződés tervezetet követően 2015. március 25-én írták alá, minden egyes pont tekintetében az abban foglaltakat a felek elfogadták.
[9] A megállapodás aláírásával a felek egyértelműen elkülönítették a munkaviszony időszakát és az azt megelőző, 2015. január 1-je és március 25-e közötti időszakot, a felperes önként nyilatkozott úgy, hogy a kialakult helyzetre tekintettel a fenti időszakot megbízás nélküli ügyvitelnek kell tekinteni. A bíróság álláspontja szerint az átmeneti időszak a munkaviszonyra jellemző elsődleges és másodlagos minősítő jegyek alapján sem tekinthető munkaviszonynak, azok perbeli esetben nem állnak fenn.
[10] Az elsőfokú bíróság felperes kereseti igényét mind a sikerdíj, mind a sérelemdíj tekintetében megalapozatlannak találta.
[11] A versenytilalmi megállapodással összefüggésben utalt az Mt. 228. §-ra, a 208. §-ának (1) és (2) bekezdésére, valamint 209. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra. Kifejtette, hogy a felperes vezető állású munkavállaló volt, akinek tekintetében az Mt. II. Részének rendelkezéseitől a felek eltérhettek, így a munkaszerződésben a versenytilalmi megállapodás kikötésére jogszerűen kerülhetett sor a felperesre nézve hátrányosan is.
[12] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a felek között 2015. március 25-én létrejött munkaszerződés 11. pontjában kikötött versenytilalmi megállapodás érvénytelen. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helyben hagyta. Kötelezte a felperest másodfokú perköltség és fellebbezési illeték viselésére.
[13] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel egyetértett, mind a munkaviszony fennállása, mind pedig annak jogszerű megszüntetése tekintetében. Ugyancsak egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel a sérelemdíj, illetve a sikerdíj összegével kapcsolatosan.
[14] A másodfokú bíróság a versenytilalmi megállapodással összefüggésben kifejtett elsőfokú ítéleti állásponttal nem értett egyet. Az Mt. 228. §-ából következően a versenytilalmi megállapodás visszterhes jogügylet, annak megkötésével a munkavállaló azt vállalja, hogy - megfelelő - ellenérték fejében meghatározott magatartástól tartózkodik. Az Mt. kifejezetten előírja az ellenérték kikötését, ettől a felek még vezető állású munkavállaló esetében sem térhetnek el olyan mértékben, ami a jogintézményt ingyenessé teszi. Mivel a felperessel kötött megállapodás ellenértéket egyáltalán nem tartalmaz, a munkaszerződésnek ez a kikötése jogszabályba ütközés miatt semmis, vagyis érvénytelen. Az érvénytelenség szempontjából pedig nincs annak jelentősége, hogy a felek mely megfontolásai, milyen alkufolyamat vezetett az Mt. 27. § (1) bekezdése alapján semmis szerződéses kikötésre.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[15] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet versenytilalmi megállapodás érvénytelenségére vonatkozó része hatályon kívül helyezését és helyette új határozat hozatalát kérte akként, hogy a felek között 2015. március 25-én létrejött munkaszerződés 11. pontjában kikötött versenytilalmi megállapodás érvényes.[16] Az alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabályellenesen értelmezte az Mt. 209. §-át. Az Mt. 209. §-ában a jogalkotó tudatosan csak a munkavállalót védő alapvető garanciális jellegű szabályokat tartalmazó Első résztől és egyes Második részre vonatkozó kivételektől nem engedi az eltérést, mivel ilyen esetekben vélelmezi a munkavállaló kiszolgáltatottságát még akkor is, ha nagy befolyással és érdekérvényesítő képességgel rendelkező, vezető állású munkavállalóról van szó. Amennyiben a jogalkotó a versenytilalmi megállapodást is ilyen alapvető garanciális szabálynak tekintette volna és el kívánta volna kerülni a vezető állású munkavállalóknál az ingyenesség lehetőségét, akkor ezt is az Mt. 209. § (2) bekezdése szerinti kivétek közé sorolta volna. Ilyen szándéka egyértelműen nem volt, így a feleknek lehetősége nyílik ebben a kérdésben a szabad megegyezésre.
[17] A Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) alapján létrejött versenytilalmi megállapodásokhoz és az azzal összefüggésben kialakult bírói és jogalkalmazói gyakorlathoz képest az Mt. alapvető és koncepcionális változást hozott és egyértelművé tette, hogy a versenytilalmi megállapodásra is az Mt. rendelkezései irányadóak, nem vonatkoznak rá a Ptk. rendelkezései.
[18] A perbeli esetben a felek a munkaszerződésben a munkaviszony létesítésekor hosszabb, több fordulós tárgyalást követően mellérendelt félként állapodtak meg a versenytilalmi korlátozás feltételeiben. Ezért a munkaszerződéses megállapodásnak elválaszthatatlan részét képezi.
[19] A másodfokú ítélet olyan szöveggel és tartalommal egészítette ki az Mt. 209. § (1) - (2) bekezdésében foglaltakat, amely nem szerepel a törvényben azzal ellentétes és semmibe veszi a jogalkotó általi megfogalmazást, illetve az Mt. indokolásában kifejtett jogalkotói szándékot is, ezért az jogszabálysértő.
[20] A felperes bármikor jelezhette volna, ha ellenértéket kívánt volna kikötni a versenytilalom miatt, azonban inkább a számára fontosabb kérdésben ért el kedvezőbb pozíciót (pl: további sikerdíj). A munkaszerződés 11. pontjában foglalt versenytilalom kellően szűk körre, az alperes vevőire és konkurenseire (előbbibe nagyjából 100 cég tartozik szétszórva a világon, utóbbiba pedig mindössze néhány cég az egész világon, ebből egyetlen sem Magyarországon) korlátozza a versenytilalmat, és nem lehetetlenítette el a felperest abban, hogy továbbra is végzettségének és tapasztalatának megfelelően akár fogtechnikai területen helyezkedjen el.
[21] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[22] Álláspontja szerint az Mt. 228. § által meghatározott, a visszterhesség tekintetében egyértelmű definíció szerinti keretszabályokba ütközik a versenytilalmi megállapodás, amely szerint a munkavállaló, a kikötés megtartása esetén sem jogosult ellenértékre. Másodlagosan egyértelműen joggal való visszaélést valósít meg, ha a munkáltató a jogszabályi rendelkezések kihasználásával ellenérték megfizetése nélkül hosszútávú kötelezettségvállalásra kötelezi a munkavállalót. A felperes érvelése szerint az alperes eljárása jó erkölcsbe ütköző is volt.
A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[24] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretein belül vizsgálhatta felül. Az alperes a végkielégítésre vonatkozó jogerős döntést támadta és ezzel összefüggésben az Mt. 209. § (2) bekezdésének megsértését panaszolta.
[25] Az Mt. 209. §-ának (1) bekezdése szerint a vezető munkaszerződése e törvény Második részében foglalt rendelkezésektől - a (2) bekezdés kivételével - eltérhet. Ezen (2) bekezdés szerint a vezető munkaszerződése az Mt. 55. § (1) bekezdés b) c) e) pontjában, 65. § (3) bekezdés a) b) e) pontjában, a 113. § (3) bekezdésében, valamint a 127. §-ban, illetve ezen jogszabályhely (3) bekezdésében foglaltaktól nem térhet el. Ezen jogszabályi előírások kétségtelenül külön nem sorolják fel a versenytilalmi megállapodást az eltéréseket illetően, azonban versenytilalmi megállapodás nem is kizárólag munkaszerződésben rögzíthető.
[26] Amennyiben jogszabály nem kötelezi a munkavállalót a munkaviszony megszűnését követő időszakra a munkáltató jogos gazdasági érdekének védelmére, a feleknek ilyen kötelezettsége csak az Mt. 228. §-ában szabályozott versenytilalmi megállapodás alapján keletkezik.
[27] A versenytilalmi megállapodás érvényességének alapvető feltétele, hogy a munkavállalói (és ebbe a körbe a vezető állású munkavállaló is beleértendő) kötelezettsége teljesítése fejében a munkáltató ellenértéket fizessen. Az ellenérték a munkavállaló lényeges joga korlátozásának kompenzálását szolgálja, mivel a megállapodás az új munkaviszony létesítésében gátolja a korábbi munkavállalót.
[28] Alaptalanul hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a felek között öt munkaszerződés tervezet is készült és a felperes nem kifogásolta sem a három éves versenytilalmi időszak kikötését, sem az ellenérték elmaradását, mivel önmagában ez nem teszi a munkaszerződés versenytilalmi kikötésere vonatkozó részét érvényessé. Nincs adat arra, hogy a felperes ezen igényétől másfajta kompenzációra tekintettel lemondott volna.
[29] Minderre figyelemmel a másodfokú bíróság ítéletében helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az Mt. kifejezetten előírja a versenytilalmi megállapodás esetén az ellenértéket, így a felek attól nem térhetnek el olyan mértékben, ami a jogintézményt ingyenessé tenné.
[30] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[31] A versenytilalmi megállapodás alapvető feltétele, hogy a munkavállalói (és ebbe a vezető állású munkavállaló is beleértendő) kötelezettsége teljesítése fejében a munkáltató ellenértéket fizessen. Az ellenérték a munkavállaló lényeges, joga korlátozásának kompenzálását szolgálja, mivel a megállapodás az új munkaviszony létesítésében gátolja.Záró rész
[32] Az alperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. § (1) bekezdésén alapul.[33] Az alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-a alapján köteles a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére, mivel ennek eleget tett, erről külön rendelkezni nem kellett.
Budapest, 2018. október 17.
Dr. Tallián Blanka s. k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s. k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s. k. bíró (Kúria, Mfv.I.10.574/2017.)