adozona.hu
EH 2018.11.M36
EH 2018.11.M36
A társadalombiztosítási perben kirendelt igazságügyi szakértők szakvéleménye nem mellőzhető amiatt, mert a szakmai tartalmuk nem felel meg a társadalombiztosítási szerv vezetője által jóváhagyott, az irányítása alá tartozó szervek működését, tevékenységét, egységes jogalkalmazását szabályozó Eljárásrend előírásainak [7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet 2. sz. melléklete].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a 2014. szeptember 19-én kelt határozatával 2014. november 1-jétől 33 900 forint összegű rehabilitációs ellátást állapított meg a felperes részére. A határozat indokolása szerint a felperes egészségi állapota - az elsőfokú komplex minősítésről készült összefoglaló vélemény szerint - 55%, állapota alapján B1 minősítési kategóriába tartozik, rehabilitálható, foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható.
[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot...
EH 2018.11.M36 A társadalombiztosítási perben kirendelt igazságügyi szakértők szakvéleménye nem mellőzhető amiatt, mert a szakmai tartalmuk nem felel meg a társadalombiztosítási szerv vezetője által jóváhagyott, az irányítása alá tartozó szervek működését, tevékenységét, egységes jogalkalmazását szabályozó Eljárásrend előírásainak [7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet 2. sz. melléklete].
A tényállás
[1] Az alperes a 2014. szeptember 19-én kelt határozatával 2014. november 1-jétől 33 900 forint összegű rehabilitációs ellátást állapított meg a felperes részére. A határozat indokolása szerint a felperes egészségi állapota - az elsőfokú komplex minősítésről készült összefoglaló vélemény szerint - 55%, állapota alapján B1 minősítési kategóriába tartozik, rehabilitálható, foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható.[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperes részére azonos folyósítási kezdettel 47 620 forint összegű ellátást állapított meg. A másodfokú szerv határozatát az NRSZH másodfokú szakértői bizottságának azon véleményére alapította, amely szerint a felperes egészségi állapota 50%, C1 minősítési kategóriába tartozik, rehabilitálható, foglalkoztatása rehabilitációval helyreállítható.
A felperes keresete és az alperes érdemi ellenkérelme
[3] A felperes a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát az egészségi állapota és a rehabilitálhatósága téves értékelése miatt kérte. Az alperes - a határozat ténybeli és jogi indokai fenntartásával - a kereset elutasítását kérte.Az elsőfokú ítélet
[4] A munkaügyi bíróság a keresetet a Kúria által az Mfv.III.10.007/2016/3. számú végzéssel - a felperes foglalkozási rehabilitálhatóságának a Pp. 182. § (3) bekezdése alkalmazásával történő további vizsgálata érdekében - elrendelt új eljárásban meghozott ítéletével elutasította.[5] A bíróság az ítéletben részletesen ismertette a korábbi peres eljárásba bevont igazságügyi orvos és foglalkozási rehabilitációs szakértő szakvéleményét, a megismételt eljárásban kirendelt igazságügyi orvos és foglalkozási rehabilitációs szakértő szakvéleményének kiegészítésében szereplő megállapításokat, valamint a tárgyaláson az alperes indítványára meghallgatott utóbbi szakértő és az alperes Rehabilitációs Ellátási és Szakértői Osztályát vezető szakértője egyes nyilatkozatait. A bíróság az ítéletben rögzítette, hogy a tárgyaláson meghallgatott szakértők között a felperes C1 és C2 kategóriába sorolása tárgyában már csak egyetlen kérdésben, nevezetesen abban volt vita, hogy a felperes foglalkozási rehabilitációja a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet (NEFMIr.) 2. számú melléklet "A rehabilitálhatóság minősítésének foglalkozási szempontjainál figyelembe veendő körülmények, feltételek" cím, 6. pont "Mobilitási képessége, lehetősége, lakóhely-munkahely" alatti szempontok alapján javasolható-e vagy sem. A megismételt eljárásban kirendelt szakértő - a korábbi perben eljárt szakértővel egyetértve - úgy nyilatkozott, hogy a mobilitási képesség, lehetőség körében komplex kérdésként azt kell vizsgálni, hogy a felperes képes-e a rendszeres munkába járáshoz gépjárművet használni, az alperes szakértője ezzel szemben úgy nyilatkozott, hogy a mozgásban való korlátozottságot csak az orvosi minősítésben lehet értékelni, a NEFMIr. 2. számú melléklete 6. pontja alkalmazásakor - az NRSZH főigazgatója által "a komplex szakértői bizottságok minősítési eljárásához" címmel kiadott 3/2012. NRSZH eljárás rendje (Eljárásrend) alapján - a tömegközlekedés lehetőségének igénybevételét, illetve személygépkocsi meglétét, valamint azt kell vizsgálni és értékelni, hogy a személygépkocsit a felperes tudja-e vezetni.
[6] A fenti vitás kérdésről a bíróság a felperes közigazgatási eljárásban és perben tett nyilatkozata, valamint a NEFMIr. 2. számú melléklet 6. pontja és az Eljárásrend együttes értelmezésével döntött. Az ítéleti érvelés szerint a megismételt eljárásban szakvéleményt adó szakértő a NEFMIr. 2. számú melléklet 6. pontját - az alperesi utasítás ismeretének hiányában - helytelenül értelmezte, amikor a d) pontot (amely szerint személygépkocsi megléte esetén értékelendő, hogy az "munkába járásra használható, finanszírozása gondot okoz/nem okoz gondot, költségtérítéssel, támogatással megoldható-e") a felperesre vetítette, holott az a c) ponttal ("személygépkocsi van/nincs"), vagyis a gépjármű meglétével, illetve annak állapotával van összefüggésben. A felperes a komplex minősítéshez szükséges adatlapon úgy nyilatkozott, hogy a gépkocsit képes önállóan igénybe venni, jogosítványa van, a tárgyaláson pedig azt adta elő, hogy a pár km-re található orvoshoz túlnyomórészt a lánya viszi el, 2016 decemberéig önállóan is vezetett, 2014 és 2016 között is tudott és vezetett is önállóan járművet, a gépkocsit azonos egészségi állapota mellett főleg orvoshoz járásra használta, átlagban havi egy alkalommal. Az Eljárásrend a mobilitási képességnél az X jelhez három feltételt rögzít: önálló közlekedésre tömegközlekedési eszközzel, vagy autóval sem képes, vagy csak kísérővel tud közlekedni és a szükséges kíséret nem biztosított, és/vagy autóval képes lenne, de azzal nem rendelkezik. A felperes, azon nyilatkozatai alapján, miszerint gépjárműve van, korlátozottan ugyan, de önálló közlekedésre képes, a szükséges kíséret - családja révén - esetenként megoldott, ezen feltételek egyikének sem felel meg.
[7] A bíróság az Eljárásrend mobilitási képességgel kapcsolatos rendelkezései alapján megállapította azt is, hogy a felperes esetében fennállnak azok a körülmények, amelyekre figyelemmel 6. pontban szereplő kritériumok értékelésével részére 1 pont adható. Az Eljárásrend szerint 1 pont adható, ha a kérelmező önálló közlekedésre képes, de tömegközlekedés nincs, vagy egészségi állapottal járó napi feladatokhoz időigényes tevékenységet kell végezni (pl. mozgásszervi károsodások esetén), személygépkocsival rendelkezik, annak üzemeltetése anyagi nehézségekbe ütközik, a munkahely és a lakóhely között naponta az általa igénybe vehető közlekedési eszközzel történő oda-vissza utazás ideje a 2 órát meghaladja. A felperes esetében 1 pont azért adható, mert önálló közlekedésre képes azzal, hogy ebben - valamennyi szakértő véleményével alátámasztottan - jelentős mozgásszervi károsodása korlátozza, személygépkocsival rendelkezik, a munkahely és a lakóhely közötti utazás időtartama nem határozható meg, mivel a felperes nem dolgozik. Mindezek alapján a bíróság - az alperes szakértője véleményét elfogadva, a foglalkoztatási rehabilitációt kizáró tényező hiányában, a felperes által elért 25 pontra tekintettel a társadalombiztosítási határozatot nem ítélte a jogszabálysértőnek a C1 minősítési kategóriába sorolás miatt.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte.[9] A felperes - a megelőző eljárásban és a jelen perben lefolytatott bizonyítás eredményének ismertetését követően - sérelmezte, hogy a bíróság a Pp. 182. § (3) bekezdésébe ütközően újból bírói mérlegeléssel oldotta fel a közigazgatási eljárásban és a perben beszerzett szakvéleményekben fennálló ellentmondásokat. Álláspontja szerint a megismételt eljárásban alkalmazott, az alperesi szakértő véleményének elfogadása alapjául szolgáló belső utasítás nem "jogforrás", amennyiben a független igazságügyi szakértők véleményét az alperes belső szabályzata és szakértőjének véleménye "felülírhatná", a jogorvoslathoz való jog sérülne és a társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálatához való jog kiüresedne.
[10] A felperes - a tényállás megállapítása, a Pp. 206. § (1) bekezdése körében - kifogásolta, hogy a rehabilitálhatóság kérdésében nem került értékelésre, hogy képes-e finanszírozni a személygépkocsival történő napi munkába járást. Havi 47 620 forint összegű rehabilitációs ellátás folyósítása mellett, figyelemmel arra is, hogy keresőtevékenységet nem folytat és egyéb jövedelemmel sem rendelkezik, a gépjármű napi rendszerességgel történő használata számára megoldhatatlan. Hivatkozott arra is, hogy 40%-os mozgásszervi károsodása, folyamatos állapotrosszabbodása miatt napi rendszerességgel képtelen a személygépkocsi vezetésére, látószervi károsodása miatt jogosítványa érvényességének lejárta után hosszabbításra nem számíthat.
[11] A felperes szerint a bíróság által megjelölt nyelvtani értelmezési módszer alkalmazása, figyelemmel arra is, hogy a perben eljárt független igazságügyi szakértők véleményében nem volt ellentmondás, szükségtelen, a bírói jogértelmezés helytelen volt, arra és az alperes szakértőjének véleményére a bíróság az elutasító döntését nem alapíthatta.
[12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.[14] A NEFMIr. 2. számú melléklete az "Alkalmazási szabályok a foglalkozási rehabilitálhatóság minősítéséhez" cím alatti rendelkezése az 1-15. pontok alatt felsorolt szempontok alapján, attól függően, hogy az adott szempont a foglalkozási rehabilitációt akadályozza, illetve korlátozza-e, pontrendszer alkalmazását írja elő. A foglalkozási rehabilitációt nem korlátozó szempont esetén (ami akkor állapítható meg, ha a szempont a foglalkozási rehabilitáció folyamatának sikeres lebonyolítását előreláthatóan nem akadályozza, nincs szükség segítségre, támogatásra, szolgáltatás igénybevételére) 3 pontot kell adni. 2 pont akkor adható, ha az adott szempont alapján a foglalkozási rehabilitációhoz kevés segítség, támogatás szükséges (előreláthatóan a foglalkozási rehabilitáció sikeres lebonyolításához egy szolgáltatás és/vagy egy támogatás igénybevétele szükséges). 1 pont akkor adható, ha az adott szempont alapján jelentős segítség, több szolgáltatás és/vagy támogatás szükséges (a sikeres lebonyolításhoz több szolgáltatás és támogatás szükséges). Abban az esetben, ha az adott szempont a foglalkozási rehabilitációt megakadályozza (vagyis a sikeres lebonyolítás segítéssel, szolgáltatások, támogatások nyújtásával sem valósítható meg), az X jelet kell alkalmazni azzal, hogy a 3., 5., 10. és 15. szempontok kizáró tényezőként nem értékelhetők. X jel alkalmazása esetén a foglalkozási rehabilitáció nem javasolható és nem javasolt akkor sem, ha az összeadott pontszám 17-nél kevesebb.
[15] A megismételt eljárásban lefolytatott szakértői bizonyítást követően is fennmaradó, a felülvizsgálati eljárásban is vita tárgyát képező - a felperes C1, vagy C2 minősítési kategóriába sorolását befolyásoló - kérdés az volt, hogy a NEFMIr. 2. számú melléklet 6. pont alatti "Mobilitási képessége, lehetősége, lakóhely-munkahely" szempont alatti kritériumok értékelésének eredményeként 1 pont adható-e, vagy - a foglalkoztatási rehabilitációt megakadályozó tényezőként - X jelet kell alkalmazni. A 6. pont alatti szempont értékelését a jogalkotó a következő kritériumok alapján rendelte elvégezni: a) tömegközlekedése lehetőség - objektív - megléte, b) tömegközlekedési lehetőség igénybevételének képessége (fizikai, anyagi), c) személygépkocsi van/nincs, d) ha van: munkába járásra használható, finanszírozása gondot okoz/nem okoz gondot, költségtérítéssel, támogatással megoldható-e.
[16] A felperes esetében a bíróság által kirendelt szakértők és az alperes indítványára meghallgatott, az alperes alkalmazásában álló szakértő véleménye az a)-b) pontban foglalt feltételek fennállásának hiánya és a c) pont szerinti feltétel fennállása tekintetében nem tért el, a szakértők álláspontja abban mutatott eltérést, hogy a d) pontban írt kritériumok értékelésekor figyelembe vehető-e a felperes egészségi állapota.
[17] A bíróság által kirendelt szakértők, abból kiindulva, hogy a 6. pontban a lakóhely és a munkahely közötti mobilitási képességet kell értékelni, arra a következtetésre jutottak, hogy a felperes - első- és másodfokú orvosi vizsgálatakor is fennálló - komplex, számos nagyízületet, az ágyéki gerincet is érintő mozgásszervi degeneratív betegségei, sokszoros műtét utáni állapota a mobilitási képességét olyan nagy mértékben rontja, hogy a munkába járás, a lakóhelye és otthona közötti mobilitás a munkavégzés terhe mellett az elvárhatónál nagyobb mértékű erőfeszítést kívánna részéről, ez pedig a sikeres foglalkozási rehabilitációt meghiúsítja. A korábbi eljárásba bevont szakértő véleménye kialakításánál figyelembe vette, hogy a mozgásszervi megbetegedések, a nyaki gerinc, a bal boka, a jobb váll és a jobb könyék műtétek utáni állapot 40%-os részkárosodást okoznak, utalt arra is, hogy az érvényes gépjárművezetői engedély - a felperes hullámzó egészségi állapotra tekintettel - nem feltételezi a mozgásszervi állapot folyamatosan fennálló olyan minőségét, amely a munkába járás terhét és azt követően és munkavégzéshez szükséges mozgásmennyiség biztonságos kivitelezését lehetővé teszi. A megismételt eljárásban kirendelt szakértő a fenti megállapításokkal maradéktalanul egyetértett, kiemelte továbbá, hogy a személygépkocsi önálló igénybevételének képessége nem jelenti azt, hogy a gépkocsit a felperes a munkába járáshoz napi rendszerességgel képes igénybe venni. Az utóbbi szakértő a tárgyaláson kiemelte, hogy ennél a pontnál értékelni kell azt is, hogy a felperes képes-e a munkába járáshoz rendszeresen igénybe venni a járművet, amely kérdésre a válasz nemleges.
[18] Az alperes tárgyaláson meghallgatott szakértője a perben kirendelt szakértők álláspontjával nem értett egyet, véleménye szerint a 6. pont d) alpontja a gépjárműre, nem pedig a vezetőre vonatkozik, annak alapján a gépjármű meglétét és azt kell vizsgálni, hogy azt a felperes képes-e önállóan vezetni, finanszírozása gondot okoz-e, és - más személy, pl. családtag használatára tekintettel - a munkába járáshoz használható-e, finanszírozása gondot okoz-e. A szakértő szerint ennél a pontnál azt kellett értékelni, hogy a jogosítvánnyal rendelkező felperes a vizsgált időszakban a személygépkocsi önálló használatára - nyilatkozataiból kitűnően - képes volt, azt használta is; az, hogy a felperes a gépkocsit biztonságosan, illetve rendszeresen tudja-e használni, nem rehabilitációs szakértői, hanem orvos szakértői kérdés, amelyről a felperes munkába állása esetén az üzemorvos dönt. A szakértő álláspontja alátámasztásaként utalt az Eljárásrend szabályozására és a NEFMIr. 2. számú mellékletében foglalt azon előírásra, hogy X jel csak akkor alkalmazható, ha a foglalkozási rehabilitáció sikeres lebonyolításához segítéssel, szolgáltatások, támogatások nyújtásával sem valósítható meg.
[19] A bíróság a szakértők között felmerült vitás kérdést a NEFMIr. és az Eljárásrend egybevetésével döntötte el, az alperes szakértőjének véleményét - az ítélet indokolásából kitűnően - azért fogadta el, mert a perben kirendelt szakértők jogszabályértelmezése az Eljárásrend ismeretének hiányában téves volt.
[20] A Kúria a munkaügyi bíróság fenti álláspontjával nem értett egyet. A polgári perben kirendelt igazságügyi szakértők e tevékenységüket az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (Iszt.), más jogszabályok és a tevékenységükre irányadó szakmai szabályok megtartásával, a függetlenség és a pártatlanság követelményének megfelelően végzik, szakértői véleményük szakmai tartalmával kapcsolatban még a magánszakértők sem utasíthatók [Iszt. 3. § (1), (3) bekezdés, 35. § (5) bekezdés, 52. § (1) bekezdés].
[21] A komplex minősítés rendjét, annak részletes szakmai szabályait a törvényhozótól kapott felhatalmazás [Mmtv. 28. § (3) bekezdés] alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 41. § m) pontja szerinti feladatkörében eljárva az emberi erőforrások minisztere a NEFMIr.-ben határozta meg. A peradatok szerint az NRSZH főigazgatója által jóváhagyott Eljárásrendet az NRSZH Foglalkozási Rehabilitációs és Akkreditációs Főosztályán, Szociális Rehabilitációs Főosztályán, Koordinációs Főosztályán dolgozók, az Orvosi, Módszertani és Ellenőrzési Igazgatóság igazgatója készítették el, a hatályos jogszabályokkal való összhangját a Jogi és Igazgatási Főosztály vezetője igazolta. Az Eljárásrend a kiadásának célját a rehabilitációs szakigazgatási szervek első- és másodfokú szakértői bizottságai működése és jogalkalmazása egységének biztosításában jelöli meg azzal, hogy az eljárási szabályokat a bizottságban részt vevők számára fogalmazza meg. Az Eljárásrend "A szabályozási dokumentum alkalmazási területe" cím alatt rögzíti azt is, hogy "a szabályozás kiterjed a Hivatal szervezeti egységei által végzett másodfokú és rendkívüli bizottságok, valamint a szakmai irányítása alá tartozó rehabilitációs szakigazgatási szervek által végzett elsőfokú eljárást folytató, megváltozott munkaképességű személyek ellátására, a megváltozott munkaképesség minősítésére irányuló komplex minősítési eljárásra". Az Eljárásrend a megalkotására adott felhatalmazásról, arról, hogy a kiadására a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 23. § (4) bekezdése, vagy más jogszabály alapján került-e sor, nem rendelkezik, az Eljárásrend céljából, a "személyi alkalmazási területe" cím alatti és egyéb rendelkezéseiből azonban egyértelműen kitűnik, hogy az abban foglalt előírások címzettjei kizárólag a hivatal szervezeti egységében dolgozó személyek, tárgya pedig ezen személyek komplex minősítési eljárás során végzett tevékenysége.
[22] Az Alkotmánybíróság számos határozatában rögzítette: a jogállamiság alapvető eleme a jogbiztonság, amely nemcsak az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is [9/1992. (I. 30.) AB határozat, 33/2014. (XI. 7.) AB határozat, 8/2017. (IV. 18.) AB határozat]. Korábbi, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének értelmezésén alapuló határozataiban az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a jogállamiság követelményével összeegyeztethetetlen, ha a központi állami szervek által a Jat. garanciális szabályainak mellőzésével kibocsátott, informális jogértelmezést tartalmazó iránymutatások - a címzettek megtévesztésére is alkalmas módon - a jogi szabályozást pótló, a jogi szabályozást lerontó irányítási eszközökként érvényesülnek [60/1992. (XI. 17.) AB határozat, 35/2009. (III. 27.) AB határozat stb.]; az Alkotmánybíróság az elé kerülő aktusok vizsgálatára irányuló hatásköre fennállásáról formájuktól függetlenül, azok tartalma alapján döntött.
[23] A jelen ügyben vitás, az Eljárásrend alkalmazásával és hatályosulásával kapcsolatos kérdés az Eljárásrend kibocsátásának és tartalmának alkotmányossági szempontú vizsgálata, az Alkotmánybíróság eljárásának Kúria általi kezdeményezése nélkül is eldönthető volt. A munkaügyi bíróság jogértelmezése, amely szerint a perben kirendelt szakértők véleménye a NEFMIr. Eljárásrendtől eltérő értelmezése miatt nem fogadható el, helytelen: a közigazgatási szerv vezetője által jóváhagyott, az irányítása alá tartozó szervek működését és tevékenységét, egységes jogalkalmazását szabályozó Eljárásrend hatályának a közigazgatás szervezetén kívül álló jogalanyokra, így a bíróság kirendelése alapján szakvéleményt adó igazságügyi szakértőkre való kiterjesztését jelenti, aminek nincs jogszabályi alapja, másrészt ellentétes a Iszt. fenti rendelkezéseiben megfogalmazott, valamint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből származó követelményekkel is.
[24] Az alperes és a tárgyaláson meghallgatott szakértője magával az Eljárásrenddel is ellentétesen érveltek amellett, hogy a perben kirendelt igazságügyi szakértők véleménye azért aggályos, mert azt nem az Eljárásrend előírásainak megfelelően alakították ki. A bíróság által kirendelt szakértők a véleményadásra a NEFMIr. előírásai betartásával voltak kötelesek, az Eljárásrend olyan szabályt, amelyből kitűnően előírásait a szervezeten kívüli jogalanyokra, így a bíróságok által kirendelt igazságügyi szakértők tevékenységére is ki kívánná terjeszteni, nem tartalmazott; ilyen rendelkezést - a jogbiztonság sérelme nélkül - nem is tartalmazhatott. A fentiekből következően a bíróság a perben kirendelt szakértők véleményét nem vethette el a jogerős ítéletben megjelölt azon okból, hogy e szakértők jogszabály-értelmezése az Eljárásrend ismeretének hiányában téves volt.
[25] A perben vitás további kérdés elbírálásakor a Kúria abból indult ki, hogy a megváltozott munkaképesség megállapításához szükséges komplex minősítés során az érintett személy orvosi szempontú (egészségi állapot és önellátási képesség), valamint a rehabilitálhatóság foglalkoztatási és szociális szempontú vizsgálata elkülönül [NEFMIr. 4. § (1) bekezdés, 5. § (1) bekezdés], a három irányban lefolytatandó vizsgálat azonban nem jelenti azt, hogy az egyes vizsgálatok során - a jogszabály alapján - figyelembe veendő szempontok ne érinthetnének egyes, a másik két szakértő hatáskörébe tartozó kérdéseket. A NEFMIr. egyes esetekben az orvosi, a foglalkoztatási és a szociális vizsgálatot, illetve azok szakértői értékelését kifejezetten azonos szempontok, kritériumok figyelembevételével írja elő.
[26] Az irányadó jogszabályok az ellátásra való jogosultság elbírálásához a fenti három területet értékelő komplex vizsgálatot rendelnek el. Ennek egyik indoka az, hogy az érintett személyek egészségi állapota a foglalkoztathatósági és/vagy szociális helyzetükre közvetlenül is kihat. A fenti értelmezést támasztja alá az Mmtv. általános indokolása is, amely szerint "az ellátásokra való jogosultság alapja a megtartott egészség mértékén és a rehabilitációra, foglalkoztatásra való egyéni esélyeken, és azok irányának meghatározásán alapuló komplex vizsgálat. Ennek érdekében a törvény az egészség fogalmát is komplexen kezeli, figyelembe véve az egyén fizikai, mentális és szociális körülményeit is."
[27] Mindezek alapján téves az alperes azon álláspontja, amely szerint a NEFMIr. 2. számú mellékletében felsorolt tényezők vizsgálata és értékelése körében kizárt a felperes egészségi állapotához tartozó tényezők figyelembevétele. A NEFMIr. szerinti komplex vizsgálat céljának az az értelmezés felel meg, amely szerint a saját területen végzett vizsgálat körében a foglalkoztatási és a szociális szakértő is figyelemmel lehet az érintett személy egészségi állapotára, erre azonban csak korlátozással, a NEFMIr.-ben meghatározott vizsgálati szempontok keretei között kerülhet sor. A Kúria csupán utal arra, hogy a fentieknek megfelelő értelmezés jelenik meg az alperes Eljárásrendje III. 4. pont 6. alpont "Mobilitási képesség, lehetőség, lakóhely - munkahely" alcím alatti rendelkezésében is, amely az önálló közlekedési képesség vizsgálatakor az X jel alkalmazásának feltételei között az orvos és az ügyfél együttes véleményének figyelembevételét írja elő.
[28] A perben kirendelt szakértők véleményükben a fenti kereteken nem léptek túl akkor, amikor a NEFMIr. 2. számú melléklet 6. pont értelmezése, a d) pont szerinti kritériumok vizsgálata során úgy foglaltak állást, hogy a felperes rehabilitációja azért nem javasolható, mert a tulajdonában álló személygépkocsit az egészségi állapota miatt nem tudja munkába járáshoz használni. A perben kirendelt szakértők egybehangzó és aggálymentes szakvéleménye alapján - a bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti mérlegelésének eredményeként - a felperes C2 kategóriába sorolását megalapozó feltétel teljesülése megállapítható volt. A bíróság a perben kirendelt szakértők és az alperes szakértője véleményében fennálló ellentmondást - a korábban kifejtettek szerint - az Eljárásrend alkalmazásával nem oldhatta fel, a perben vitás szakkérdés a szakértői vélemények egybevetésével eldönthető volt. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - a társadalombiztosítási szervek NEFMIr. 3. § (2) bekezdés d) pontjába, 2. számú melléklete 6. pontjába és a Ket. 50. § (1) bekezdésébe ütköző határozataira is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az alperest a felperes C2 kategóriába tartozása okán megillető ellátás megállapítása érdekében új eljárásra kötelezte [Pp. 275. § (4) bekezdés, 339. § (1) bekezdés].
[29] A jogerős ítélet felülvizsgálatának a személygépkocsi-használat finanszírozásával kapcsolatos kérdésben - a Kúria Pp. 270. §-án és 275. §-án alapuló következetes gyakorlata (BH 1996.372., KGD 2000.149., Mfv.III.10.583/2014/4. stb.) szerint - nem volt helye, a felperes ugyanis a határozatok törvényességét ebben a körben csupán a felülvizsgálati eljárásban vonta kétségbe.
(Kúria, Mfv.III.10.523/2017.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.III.10.523/2017/3.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Magyarfalvi Katalin
előadó bíró
Dr. Farkas Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Balázs Mihály ügyvéd
Az alperes: Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Kecskeméti Járási Hivatala
Az alperes képviselője: dr. Taskovics István jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.200/2016/29.
Rendelkező rész
A Kúria a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.200/2016/29. számú ítéletét az alperes 2014. szeptember 19-én kelt elsőfokú és a másodfokú társadalombiztosítási szerv 2014. december 9-én kelt határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárásra kötelezi.Az állam által előlegezett 252.725 (kettőszázötvenkettőezer-hétszázhuszonöt) forint költséget, valamint az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
[1] Az alperes a 2014. szeptember 19-én kelt határozatával 2014. november 1-jétől 33.900 forint összegű rehabilitációs ellátást állapított meg a felperes részére. A határozat indokolása szerint a felperes egészségi állapota - az elsőfokú komplex minősítésről készült összefoglaló vélemény szerint - 55%, állapota alapján B1 minősítési kategóriába tartozik, rehabilitálható, foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható.[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperes részére azonos folyósítási kezdettel 47.620 forint összegű ellátást állapított meg. A másodfokú szerv határozatát az NRSZH másodfokú szakértői bizottságának azon véleményére alapította, amely szerint a felperes egészségi állapota 50%, C1 minősítési kategóriába tartozik, rehabilitálható, foglalkoztatása rehabilitációval helyreállítható.
A felperes keresete és az alperes érdemi ellenkérelme
[3] A felperes a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát az egészségi állapota és a rehabilitálhatósága téves értékelése miatt kérte. Az alperes - a határozat ténybeli és jogi indokai fenntartásával - a kereset elutasítását kérte.Az elsőfokú ítélet
[4] A munkaügyi bíróság a keresetet a Kúria által az Mfv.III.10.007/2016/3. számú végzéssel - a felperes foglalkozási rehabilitálhatóságának a Pp. 182. § (3) bekezdése alkalmazásával történő további vizsgálata érdekében - elrendelt új eljárásban meghozott ítéletével elutasította.[5] A bíróság az ítéletben részletesen ismertette a korábbi peres eljárásba bevont igazságügyi orvos- és foglalkozási rehabilitációs szakértő szakvéleményét, a megismételt eljárásban kirendelt igazságügyi orvos- és foglalkozási rehabilitációs szakértő szakvéleményének kiegészítésében szereplő megállapításokat, valamint a tárgyaláson az alperes indítványára meghallgatott utóbbi szakértő és az alperes Rehabilitációs Ellátási és Szakértői Osztályát vezető szakértője egyes nyilatkozatait. A bíróság az ítéletben rögzítette, hogy a tárgyaláson meghallgatott szakértők között a felperes C1 és C2 kategóriába sorolása tárgyában már csak egyetlen kérdésben, nevezetesen abban volt vita, hogy a felperes foglalkozási rehabilitációja a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II.14.) NEFMI rendelet (NEFMIr.) 2. számú melléklet "A rehabilitálhatóság minősítésének foglalkozási szempontjainál figyelembe veendő körülmények, feltételek" cím, 6. pont "Mobilitási képessége, lehetősége, lakóhely-munkahely" alatti szempontok alapján javasolható-e vagy sem. A megismételt eljárásban kirendelt szakértő - a korábbi perben eljárt szakértővel egyetértve - úgy nyilatkozott, hogy a mobilitási képesség, lehetőség körében komplex kérdésként azt kell vizsgálni, hogy a felperes képes-e a rendszeres munkába járáshoz gépjárművet használni, az alperes szakértője ezzel szemben úgy nyilatkozott, hogy a mozgásban való korlátozottságot csak az orvosi minősítésben lehet értékelni, a NEFMIr. 2. számú melléklete 6. pontja alkalmazásakor - az NRSZH Főigazgatója által "a komplex szakértői bizottságok minősítési eljárásához" címmel kiadott 3/2012. NRSZH eljárás rendje (Eljárásrend) alapján - a tömegközlekedés lehetőségének igénybe vételét, illetve személygépkocsi meglétét, valamint azt kell vizsgálni és értékelni, hogy a személygépkocsit a felperes tudja-e vezetni.
[6] A fenti vitás kérdésről a bíróság a felperes közigazgatási eljárásban és perben tett nyilatkozata, valamint a NEFMIr. 2. számú melléklet 6. pontja és az Eljárásrend együttes értelmezésével döntött. Az ítéleti érvelés szerint a megismételt eljárásban szakvéleményt adó szakértő a NEFMIr. 2. számú melléklet 6. pontját - az alperesi utasítás ismeretének hiányában - helytelenül értelmezte, amikor a d) pontot (amely szerint személygépkocsi megléte esetén értékelendő, hogy az "munkába járásra használható, finanszírozása gondot okoz / nem okoz gondot, költségtérítéssel, támogatással megoldható-e") a felperesre vetítette, holott az a c) ponttal ("személygépkocsi van / nincs"), vagyis a gépjármű meglétével, illetve annak állapotával van összefüggésben. A felperes a komplex minősítéshez szükséges adatlapon úgy nyilatkozott, hogy a gépkocsit képes önállóan igénybe venni, jogosítványa van, a tárgyaláson pedig azt adta elő, hogy a pár km-re található orvoshoz túlnyomó részt a lánya viszi el, 2016. decemberéig önállóan is vezetett, 2014 és 2016 között is tudott és vezetett is önállóan járművet, a gépkocsit azonos egészségi állapota mellett főleg orvoshoz járásra használta, átlagban havi egy alkalommal. Az Eljárásrend a mobilitási képességnél az X jelhez három feltételt rögzít: önálló közlekedésre tömegközlekedési eszközzel, vagy autóval sem képes, vagy csak kísérővel tud közlekedni és a szükséges kíséret nem biztosított, és / vagy autóval képes lenne, de azzal nem rendelkezik. A felperes, azon nyilatkozatai alapján, miszerint gépjárműve van, korlátozottan ugyan, de önálló közlekedésre képes, a szükséges kíséret - családja révén - esetenként megoldott, ezen feltételek egyikének sem felel meg.
[7] A bíróság az Eljárásrend mobilitási képességgel kapcsolatos rendelkezései alapján megállapította azt is, hogy a felperes esetében fennállnak azok a körülmények, amelyekre figyelemmel 6. pontban szereplő kritériumok értékelésével részére 1 pont adható. Az Eljárásrend szerint 1 pont adható, ha a kérelmező önálló közlekedésre képes, de tömegközlekedés nincs, vagy egészségi állapottal járó napi feladatokhoz időigényes tevékenységet kell végezni (pl. mozgásszervi károsodások esetén), személygépkocsival rendelkezik, annak üzemeltetése anyagi nehézségekbe ütközik, a munkahely és a lakóhely között naponta az általa igénybe vehető közlekedési eszközzel történő oda-vissza utazás ideje a 2 órát meghaladja. A felperes esetében 1 pont azért adható, mert önálló közlekedésre képes azzal, hogy ebben - valamennyi szakértő véleményével alátámasztottan - jelentős mozgásszervi károsodása korlátozza, személygépkocsival rendelkezik, a munkahely és a lakóhely közötti utazás időtartama nem határozható meg, mivel a felperes nem dolgozik. Mindezek alapján a bíróság - az alperes szakértője véleményét elfogadva, a foglalkoztatási rehabilitációt kizáró tényező hiányában, a felperes által elért 25 pontra tekintettel a társadalombiztosítási határozatot nem ítélte a jogszabálysértőnek a C1 minősítési kategóriába sorolás miatt.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte.[9] A felperes - a megelőző eljárásban és a jelen perben lefolytatott bizonyítás eredményének ismertetését követően - sérelmezte, hogy a bíróság a Pp. 182. § (3) bekezdésébe ütközően újból bírói mérlegeléssel oldotta fel a közigazgatási eljárásban és a perben beszerzett szakvéleményekben fennálló ellentmondásokat. Álláspontja szerint a megismételt eljárásban alkalmazott, az alperesi szakértő véleményének elfogadása alapjául szolgáló belső utasítás nem "jogforrás", amennyiben a független igazságügyi szakértők véleményét az alperes belső szabályzata és szakértőjének véleménye "felülírhatná", a jogorvoslathoz való jog sérülne és a társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálatához való jog kiüresedne.
[10] A felperes - a tényállás megállapítása, a Pp. 206. § (1) bekezdése körében - kifogásolta, hogy a rehabilitálhatóság kérdésében nem került értékelésre, hogy képes-e finanszírozni a személygépkocsival történő napi munkába járást. Havi 47.620 forint összegű rehabilitációs ellátás folyósítása mellett, figyelemmel arra is, hogy kereső tevékenységet nem folytat és egyéb jövedelemmel sem rendelkezik, a gépjármű napi rendszerességgel történő használata számára megoldhatatlan. Hivatkozott arra is, hogy 40%-os mozgásszervi károsodása, folyamatos állapotrosszabbodása miatt napi rendszerességgel képtelen a személygépkocsi vezetésére, látószervi károsodása miatt jogosítványa érvényességének lejárta után hosszabbításra nem számíthat.
[11] A felperes szerint a bíróság által megjelölt nyelvtani értelmezési módszer alkalmazása, figyelemmel arra is, hogy a perben eljárt független igazságügyi szakértők véleményében nem volt ellentmondás, szükségtelen, a bírói jogértelmezés helytelen volt, arra és az alperes szakértőjének véleményére a bíróság az elutasító döntését nem alapíthatta.
[12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.[14] A NEFMIr. 2. számú melléklete az "Alkalmazási szabályok a foglalkozási rehabilitálhatóság minősítéséhez" cím alatti rendelkezése az 1-15. pontok alatt felsorolt szempontok alapján, attól függően, hogy az adott szempont a foglalkozási rehabilitációt akadályozza, illetve korlátozza-e, pontrendszer alkalmazását írja elő. A foglalkozási rehabilitációt nem korlátozó szempont esetén (ami akkor állapítható meg, ha a szempont a foglalkozási rehabilitáció folyamatának sikeres lebonyolítását előreláthatóan nem akadályozza, nincs szükség segítségre, támogatásra, szolgáltatás igénybevételére) 3 pontot kell adni. 2 pont akkor adható, ha az adott szempont alapján a foglalkozási rehabilitációhoz kevés segítség, támogatás szükséges (előreláthatóan a foglalkozási rehabilitáció sikeres lebonyolításához egy szolgáltatás és / vagy egy támogatás igénybevétele szükséges). 1 pont akkor adható, ha az adott szempont alapján jelentős segítség, több szolgáltatás és / vagy támogatás szükséges (a sikeres lebonyolításhoz több szolgáltatás és támogatás szükséges). Abban az esetben, ha az adott szempont a foglalkozási rehabilitációt megakadályozza (vagyis a sikeres lebonyolítás segítéssel, szolgáltatások, támogatások nyújtásával sem valósítható meg), az X jelet kell alkalmazni azzal, hogy a 3., 5., 10. és 15. szempontok kizáró tényezőként nem értékelhetők. X jel alkalmazása esetén a foglalkozási rehabilitáció nem javasolható és nem javasolt akkor sem, ha az összeadott pontszám 17-nél kevesebb.
[15] A megismételt eljárásban lefolytatott szakértői bizonyítást követően is fennmaradó, a felülvizsgálati eljárásban is vita tárgyát képező - a felperes C1, vagy C2 minősítési kategóriába sorolását befolyásoló - kérdés az volt, hogy a NEFMIr. 2. számú melléklet 6. pont alatti "Mobilitási képessége, lehetősége, lakóhely-munkahely" szempont alatti kritériumok értékelésének eredményeként 1 pont adható-e, vagy - a foglalkoztatási rehabilitációt megakadályozó tényezőként - X jelet kell alkalmazni. A 6. pont alatti szempont értékelését a jogalkotó a következő kritériumok alapján rendelte elvégezni: a) tömegközlekedése lehetőség - objektív - megléte, b) tömegközlekedési lehetőség igénybevételének képessége (fizikai, anyagi), c) személygépkocsi van / nincs, d) ha van: munkába járásra használható, finanszírozása gondot okoz / nem okoz gondot, költségtérítéssel, támogatással megoldható-e.
[16] A felperes esetében a bíróság által kirendelt szakértők és az alperes indítványára meghallgatott, az alperes alkalmazásában álló szakértő véleménye az a)-b) pontban foglalt feltételek fennállásának hiánya és a c) pont szerinti feltétel fennállása tekintetében nem tért el, a szakértők álláspontja abban mutatott eltérést, hogy a d) pontban írt kritériumok értékelésekor figyelembe vehető-e a felperes egészségi állapota.
[17] A bíróság által kirendelt szakértők, abból kiindulva, hogy a 6. pontban a lakóhely és a munkahely közötti mobilitási képességet kell értékelni, arra a követketetésre jutottak, hogy a felperes - első- és másodfokú orvosi vizsgálatakor is fennálló - komplex, számos nagyizületet, az ágyéki gerincet is érintő mozgásszervi degeneratív betegségei, sokszoros műtét utáni állapota a mobilitási képességét olyan nagy mértékben rontja, hogy a munkába járás, a lakóhelye és otthona közötti mobilitás a munkavégzés terhe mellett az elvárhatónál nagyobb mértékű erőfeszítést kívánna részéről, ez pedig a sikeres foglalkozási rehabilitációt meghiúsítja. A korábbi eljárásba bevont szakértő véleménye kialakításánál figyelembe vette, hogy a mozgásszervi megbetegedések, a nyaki gerinc, a bal boka, a jobb váll és a jobb könyék műtétek utáni állapot 40%-os részkárosodást okoznak, utalt arra is, hogy az érvényes gépjárművezetői engedély - a felperes hullámzó egészségi állapotra tekintettel - nem feltételezi a mozgásszervi állapot folyamatosan fennálló olyan minőségét, amely a munkába járás terhét és azt követően és munkavégzéshez szükséges mozgásmennyiség biztonságos kivitelezését lehetővé teszi. A megismételt eljárásban kirendelt szakértő a fenti megállapításokkal maradéktalanul egyetértett, kiemelte továbbá, hogy a személygépkocsi önálló igénybe vételének képessége nem jelenti azt, hogy a gépkocsit a felperes a munkába járáshoz napi rendszerességgel képes igénybe venni. Az utóbbi szakértő a tárgyaláson kiemelte, hogy ennél a pontnál értékelni kell azt is, hogy a felperes képes-e a munkába járáshoz rendszeresen igénybe venni a járművet, amely kérdésre a válasz nemleges.
[18] Az alperes tárgyaláson meghallgatott szakértője a perben kirendelt szakértők álláspontjával nem értett egyet, véleménye szerint a 6. pont d) alpontja a gépjárműre, nem pedig a vezetőre vonatkozik, annak alapján a gépjármű meglétét és azt kell vizsgálni, hogy azt a felperes képes-e önállóan vezetni, finanszírozása gondot okoz-e, és - más személy, pl. családtag használatára tekintettel - a munkába járáshoz használható-e, finanszírozása gondot okoz-e. A szakértő szerint ennél a pontnál azt kellett értékelni, hogy a jogosítvánnyal rendelkező felperes a vizsgált időszakban a személygépkocsi önálló használatára - nyilatkozataiból kitűnően - képes volt, azt használta is; az, hogy a felperes a gépkocsit biztonságosan, illetve rendszeresen tudja-e használni, nem rehabilitációs szakértői, hanem orvosszakértői kérdés, amelyről a felperes munkába állása esetén az üzemorvos dönt. A szakértő álláspontja alátámasztásaként utalt az Eljárásrend szabályozására és a NEFMIr. 2. számú mellékletében foglalt azon előírásra, hogy X jel csak akkor alkalmazható, ha a foglalkozási rehabilitáció sikeres lebonyolításához segítéssel, szolgáltatások, támogatások nyújtásával sem valósítható meg.
[19] A bíróság a szakértők között felmerült vitás kérdést a NEFMIr. és az Eljárásrend egybevetésével döntötte el, az alperes szakértőjének véleményét - az ítélet indokolásából kitűnően - azért fogadta el, mert a perben kirendelt szakértők jogszabályértelmezése az Eljárásrend ismeretének hiányában téves volt.
[20] A Kúria a munkaügyi bíróság fenti álláspontjával nem értett egyet. A polgári perben kirendelt igazságügyi szakértők e tevékenységüket az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (Iszt.), más jogszabályok és a tevékenységükre irányadó szakmai szabályok megtartásával, a függetlenség és a pártatlanság követelményének megfelelően végzik, szakértői véleményük szakmai tartalmával kapcsolatban még a magánszakértők sem utasíthatók [Iszt. 3. § (1), (3) bekezdés, 35. § (5) bekezdés, 52. § (1) bekezdés].
[21] A komplex minősítés rendjét, annak részletes szakmai szabályait a törvényhozótól kapott felhatalmazás [Mmtv. 28. § (3) bekezdés] alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII.1.) Korm. rendelet 41. § m) pont szerinti feladatkörében eljárva az emberi erőforrások minisztere a NEFMIr-ben határozta meg. A peradatok szerint az NRSZH főigazgatója által jóváhagyott Eljárásrendet az NRSZH Foglalkozási Rehabilitációs és Akkreditációs Főosztályán, Szociális Rehabilitációs Főosztályán, Koordinációs Főosztályán dolgozók, az Orvosi, Módszertani és Ellenőrzési Igazgatóság igazgatója készítették el, a hatályos jogszabályokkal való összhangját a Jogi és Igazgatási Főosztály vezetője igazolta. Az Eljárásrend a kiadásának célját a rehabilitációs szakigazgatási szervek első- és másodfokú szakértői bizottságai működése és jogalkalmazása egységének biztosításában jelöli meg azzal, hogy az eljárási szabályokat a bizottságban résztvevők számára fogalmazza meg. Az Eljárásrend "A szabályozási dokumentum alkalmazási területe" cím alatt rögzíti azt is, hogy "a szabályozás kiterjed a Hivatal szervezeti egységei által végzett másodfokú és rendkívüli bizottságok, valamint a szakmai irányítása alá tartozó rehabilitációs szakigazgatási szervek által végzett elsőfokú eljárást folytató, megváltozott munkaképességű személyek ellátására, a megváltozott munkaképesség minősítésére irányuló komplex minősítési eljárásra". Az Eljárásrend a megalkotására adott felhatalmazásról, arról, hogy a kiadására a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 23. § (4) bekezdése, vagy más jogszabály alapján került-e sor, nem rendelkezik, az Eljárásrend céljából, a "személyi alkalmazási területe" cím alatti és egyéb rendelkezéseiből azonban egyértelműen kitűnik, hogy az abban foglalt előírások címzettjei kizárólag a hivatal szervezeti egységében dolgozó személyek, tárgya pedig ezen személyek komplex minősítési eljárás során végzett tevékenysége.
[22] Az Alkotmánybíróság számos határozatában rögzítette: a jogállamiság alapvető eleme a jogbiztonság, amely nem csak az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is [9/1992. (I. 30.) AB határozat, 33/2014. (XI. 7.) AB határozat, 8/2017. (IV. 18.) AB határozat]. Korábbi, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének értelmezésén alapuló határozataiban az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a jogállamiság követelményével összeegyeztethetetlen, ha a központi állami szervek által a Jat. garanciális szabályainak mellőzésével kibocsátott, informális jogértelmezést tartalmazó iránymutatások - a címzettek megtévesztésére is alkalmas módon - a jogi szabályozást pótló, a jogi szabályozást lerontó irányítási eszközökként érvényesülnek [60/1992. (XI.17.) AB határozat, 35/2009. (III.27.) AB határozat, stb. ]; az Alkotmánybíróság az eléje kerülő aktusok vizsgálatára irányuló hatásköre fennállásáról formájuktól függetlenül, azok tartalma alapján döntött.
[23] A jelen ügyben vitás, az Eljárásrend alkalmazásával és hatályosulásával kapcsolatos kérdés az Eljárásrend kibocsátásának és tartalmának alkotmányossági szempontú vizsgálata, az Alkotmánybíróság eljárásának Kúria általi kezdeményezése nélkül is eldönthető volt. A munkaügyi bíróság jogértelmezése, amely szerint a perben kirendelt szakértők véleménye a NEFMIr. Eljárásrendtől eltérő értelmezése miatt nem fogadható el, helytelen: a közigazgatási szerv vezetője által jóváhagyott, az irányítása alá tartozó szervek működését és tevékenységét, egységes jogalkalmazását szabályozó Eljárásrend hatályának a közigazgatás szervezetén kívül álló jogalanyokra, így a bíróság kirendelése alapján szakvéleményt adó igazságügyi szakértőkre való kiterjesztését jelenti, aminek nincs jogszabályi alapja, másrészt ellentétes a Iszt. fenti rendelkezéseiben megfogalmazott, valamint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből származó követelményekkel is.
[24] Az alperes és a tárgyaláson meghallgatott szakértője magával az Eljárásrenddel is ellentétesen érveltek amellett, hogy a perben kirendelt igazságügyi szakértők véleménye azért aggályos, mert azt nem az Eljárásrend előírásainak megfelelően alakították ki. A bíróság által kirendelt szakértők a véleményadásra a NEFMIr. előírásai betartásával voltak kötelesek, az Eljárásrend olyan szabályt, amelyből kitűnően előírásait a szervezeten kívüli jogalanyokra, így a bíróságok által kirendelt igazságügyi szakértők tevékenységére is ki kívánná terjeszteni, nem tartalmazott; ilyen rendelkezést - a jogbiztonság sérelme nélkül - nem is tartalmazhatott. A fentiekből következően a bíróság a perben kirendelt szakértők véleményét nem vethette el a jogerős ítéletben megjelölt azon okból, hogy e szakértők jogszabályértelmezése az Eljárásrend ismeretének hiányában téves volt.
[25] A perben vitás további kérdés elbírálásakor a Kúria abból indult ki, hogy a megváltozott munkaképesség megállapításához szükséges komplex minősítés során az érintett személy orvosi szempontú (egészségi állapot és önellátási képesség), valamint a rehabilitálhatóság foglalkoztatási és szociális szempontú vizsgálata elkülönül [NEFMIr. 4. § (1) bekezdés, 5. § (1) bekezdés], a három irányban lefolytatandó vizsgálat azonban nem jelenti azt, hogy az egyes vizsgálatok során - a jogszabály alapján - figyelembe veendő szempontok ne érinthetnének egyes, a másik két szakértő hatáskörébe tartozó kérdéseket. A NEFMIr. egyes esetekben az orvosi, a foglalkoztatási és a szociális vizsgálatot, illetve azok szakértői értékelését kifejezetten azonos szempontok, kritériumok figyelembe vételével írja elő.
[26] Az irányadó jogszabályok az ellátásra való jogosultság elbírálásához a fenti három területet értékelő komplex vizsgálatot rendelnek el. Ennek egyik indoka az, hogy az érintett személyek egészségi állapota a foglalkoztathatósági és / vagy szociális helyzetükre közvetlenül is kihat. A fenti értelmezést támasztja alá az Mmtv. általános indokolása is, amely szerint "az ellátásokra való jogosultság alapja a megtartott egészség mértékén és a rehabilitációra, foglalkoztatásra való egyéni esélyeken, és azok irányának meghatározásán alapuló komplex vizsgálat. Ennek érdekében a törvény az egészség fogalmát is komplexen kezeli, figyelembe véve az egyén fizikai, mentális és szociális körülményeit is."
[27] Mindezek alapján téves az alperes azon álláspontja, amely szerint a NEFMIr. 2. számú mellékletében felsorolt tényezők vizsgálata és értékelése körében kizárt a felperes egészségi állapotához tartozó tényezők figyelembe vétele. A NEFMIr. szerinti komplex vizsgálat céljának az az értelmezés felel meg, amely szerint a saját területen végzett vizsgálat körében a foglalkoztatási és a szociális szakértő is figyelemmel lehet az érintett személy egészségi állapotára, erre azonban csak korlátozással, a NEFMIr-ben meghatározott vizsgálati szempontok keretei között kerülhet sor. A Kúria csupán utal arra, hogy a fentieknek megfelelő értelmezés jelenik meg az alperes Eljárásrendje III. 4. pont 6. alpont "Mobilitási képesség, lehetőség, lakóhely - munkahely" alcím alatti rendelkezésében is, amely az önálló közlekedési képesség vizsgálatakor az X jel alkalmazásának feltételei között az orvos és az ügyfél együttes véleményének figyelembe vételét írja elő.
[28] A perben kirendelt szakértők véleményükben a fenti kereteken nem léptek túl akkor, amikor a NEFMIr. 2. számú melléklet 6. pont értelmezése, a d) pont szerinti kritériumok vizsgálata során úgy foglaltak állást, hogy a felperes rehabilitációja azért nem javasolható, mert a tulajdonában álló személygépkocsit az egészségi állapota miatt nem tudja munkába járáshoz használni. A perben kirendelt szakértők egybehangzó és aggálymentes szakvéleménye alapján - a bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti mérlegelésének eredményeként - a felperes C2 kategóriába sorolását megalapozó feltétel teljesülése megállapítható volt. A bíróság a perben kirendelt szakértők és az alperes szakértője véleményében fennálló ellentmondást - a korábban kifejtettek szerint - az Eljárásrend alkalmazásával nem oldhatta fel, a perben vitás szakkérdés a szakértői vélemények egybevetésével eldönthető volt. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - a társadalombiztosítási szervek NEFMIr. 3. § (2) bekezdés d) pontjába, 2. számú melléklete 6. pontjába és a Ket. 50. § (1) bekezdésébe ütköző határozataira is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az alperest a felperes C2 kategóriába tartozása okán megillető ellátás megállapítása érdekében új eljárásra kötelezte [Pp. 275. § (4) bekezdés, 339. § (1) bekezdés].
[29] A jogerős ítélet felülvizsgálatának a személygépkocsi használat finanszírozásával kapcsolatos kérdésben - a Kúria Pp. 270. §-án és 275. §-án alapuló következetes gyakorlata (BH 1996.372., KGD 2000.149., Mfv.III.10.583/2014/4., stb.) szerint - nem volt helye, a felperes ugyanis a határozatok törvényességét ebben a körben csupán a felülvizsgálati eljárásban vonta kétségbe.
A döntés elvi tartalma
[30] A társadalombiztosítási perben kirendelt igazságügyi szakértők szakvéleménye nem mellőzhető amiatt, mert a szakmai tartalmuk nem felel meg a társadalombiztosítási szerv vezetője által jóváhagyott, az irányítása alá tartozó szervek működését, tevékenységét, egységes jogalkalmazását szabályozó Eljárásrend előírásainak.Záró rész
[31] A felperes költségigényt nem érvényesített, ezért a Kúria e tárgyban a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján mellőzte a határozathozatalt.[32] A Kúria az állam által előlegezett költség, valamint az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékéről az Mmtv. 14. § (2) bekezdése alapján határozott.
[33] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el [Pp. 274. § (1) bekezdés].
Budapest, 2018. május 23.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró
(Kúria, Mfv.III.10.523/2017.)